Valakikell34 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Szentül hiszem, hogy drága atyám halála váltotta ki a lordból ezeket az esztelen gondolatokat.

Egyedül vagyok a várban, és kellő férfiúi védelem hiányában ki akar használni. Fejébe vette, hogy megszerzi magának otthonomat, és engem a nőjévé tesz.

Bár még nem láttam az arcátlanját, de nem leszek sem a felesége, sem az ágyasa, ezt már most biztosan tudom.

Csökönyösségem hírhedt már a környéken, mondogatta is szegény apám, hogy elijesztem a kérőket.

Bezzeg a szomszéd birtok ura nem ijedős, vagy csak még nem hallott rólam.

Na, de majd most megismer.

- James! - kiáltok az inasnak. - Szólj a kocsisnak, hogy azonnal fogjon be, átmegyek, beszélek Lord André fejével.

A komornyik elsápad, és alig bír megszólalni:

- De Brigitte kisasszony, az egy dühöngő őrült! Semmiképpen sem engedhetem oda kísérő nélkül! - hallom aggódó hangját, de én már a szobám felé sietek, hogy kiválasszam a megfelelő úti ruhát.

Majd megmutatom én ennek a semmirekellőnek, hogy csak mert nő vagyok, még nem veheti el tőlem az otthonomat büntetlenül!


Úgy döntök, hogy mindenképp érdemes kihasználni a nőiességemet, ezért a fűzőt jól meghúzatom a szobalánnyal, kerek, telt melleim majdnem kibuggyannak a halványkék ruha dekoltázsából.

Hallom a lovak nyerítését, ezért megszaporázom a lépteimet, miközben James jajveszékelését hallgatom.

- Hidd el, nem lesz semmi baj. - nyugtatgatom az öreg inast. - Vacsorára visszatérek. - szólok neki vissza, ahogy elhelyezkedem a hintó ülésén.

Látom az arcán a nyugtalanságot, ahogy a kocsi kigördül velem a várudvarról, és elindul esküdt ellenségem otthona felé...

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A szomszéd várúr meghalt. Szomorú esemény, de így végre enyém lehet a földje, hiszen csak egy leánygyermek maradt utána, és ha őt feleségül veszem, akkor még ki sem kell vásárolni. A makacs úr nem akarta eladni a birtokát, pedig jó ideig győzködtem. De a lány úgy hallottam, hogy hasonló korú, mint én, tehát a haláleset csak részben rázott meg lelkileg.

Gondolkodom azon, hogyan is lehetne beszélni az ifjú hölggyel, hiszen levelet küldtem már a várhoz, de minduntalan visszajött. Valahogyan mégis értesítenem kellene, hogy őt szeretném asszonyomul, és akkor végre véget érne az örök háborúskodásunk, ráadásul kétszer akkora birtokkal rendelkeznénk. Igaz, még messziről sem sikerült látnom, de kit érdekel, ha ilyen hozománnyal rendelkezik? Az efféle haszontalanságok nem érdekelnek, amíg a cselédek között is kiélhetem a vágyaimat.

Nem nyugszom, egy kis levegőre van szükségem társaság nélkül. Megyek és vadászom egyet!

Lekiáltok a szolgának, hogy nyergelje meg a lovam, mert erdőt járok. Felveszem a lovaglónadrágot, inget, fölé a kabátot, kesztyűt a kezemre, majd ellenőrzöm az íjaimat. Minden rendben, bár inkább csak gondolkodni akarok, ami lovaglás közben felszabadít. Hű társam, Szélsebes hátára ülök, és pár perc múlva azt veszem észre, hogy nem is irányítom őt, csak vigyen az erdőbe befelé. Amerre csak akar, meghagyom neki a szabadságot. A nyári szellő az arcomba csap és élvezem a napsütés forróságát. Mit is tegyek, hogyan értesítsem a döntésemről a szomszéd hölgyet? Aki már a vár úrnője is lett. Nem vagyok olyan ronda ember, hátha meg lesz majd a szimpátia is, talán erre építhetnék.

Merengéseimből hangok ráznak fel. Kiabálások, valami csatazaj.

- Gyerünk Szélsebes, vágtass oda! - súgom a lónak, majd noszogatásra bírom. Halkan kell közeledni, hiszen egyedül vagyok. Na majd meglepem a csatározókat!

Valakikell34 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Csodálatos dolog kocsikázni a hűs árnyat adó fák lombjai alatt. Apám mindig büszke volt a birtokunkra, és most magam is megtapasztalom, hogy joggal.

Amint a hintó kis zökkenésekkel halad az erdei úton, hirtelen lódobogást hallok. Ahogy kinézek a kocsi ablakán, néhány férfit látok meg lóháton, arcukat kendő takarja, kezükben fegyver.

- Ben, csapj a lovak közé! - kiáltok a kocsisomnak, és máris érzem, hogy csak úgy repül a hintó, ahogy a lovak engedelmeskednek a biztatásnak.

Egyszer csak egy nyílvessző fúródik a kocsi oldalába, és pár bandita megelőz bennünket.

Nem is merek arra gondolni, mi lesz, ha ezek megállítják a kocsit.....

Kiáltásuktól hangos az erdő, ijedt madarak repülnek fel nyugalmas fészkükből a zajra.

Őrült iramban száguld velem a hintó, még hallom Ben hangját, és az ostorcsapásokat, a következő pillanatban arra vagyok figyelmes, hogy a kocsisom lefordul a bakról, mellkasából egy nyíl mered felfelé.

A rémület kerít hatalmába, hiszen banditák üldöznek, és a lovakat sincs már, aki kordában tartsa....


A kocsi ekkor nagyot ugrik, hallom, amint a kerék reccsen, és forogni kezd velem a világ.

Már nem Lord André és a birtoklási vágya jár az eszemben, hanem az, hogy túlélem -e ezt a kalandot.

Nem sok időm marad gondolkodni, mert a fejem hatalmas lendülettel a hintó ajtajának csapódik, és elmerülök az eszméletlenség jótékony tengerében.....

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Látom, hogy pár bandita egy hintót készül megtámadni. Ráadásul női sikoly hallatszik! Ennek itt fele sem tréfa, egy hölgy veszélyben van! Íjamat máris felhúzom, mégis jó, hogy magammal hoztam. Ekkor látom, hogy a kocsis lefordul a bakról és a hintó nekiiramodik.

- Gyerünk Szélsebes! - bíztatom a lovam újra, hogy hátha elérjük az elszabadult kocsit, és megállíthatom, de ekkor kitörik a kereke és a hintó megbillen. A lovak elszabadultak, ahogy eltört a rúd, és a hintó az oldalára borul. De a gazemberek nem tágítanak. Gyorsan leszállok a lóról, és elbújok. Amint az egyik a hintóhoz ér, hogy kinyissa az ajtót, mellkason lövöm. A másik kettő megijed és tekingetnek körbe, de nem látnak szerencsére. Még jó, hogy én ismerem jobban a környéket. Aztán a másik is közeledik a hintóhoz, de figyelmeztetésül a kabátjába lövök. Megint megtorpannak, de aztán a másik integetve elhívja és sietve távoznak. Még megvárom, ahogyan eltűnnek a kanyarban, aztán odasietek a hintóhoz. Felszakítom az ajtaját, mert biztosan megsérült a bent ülő hölgy. Ahogy megpillantom ájultan heverve a padlón, félig az ajtónak támaszkodva, máris sejtem, hogy erős ütés érhette szegényt. De olyan gyönyörű és vajon honnan jöhetett? Ki ő, hogy így elbűvölt?

Aztán észbe kaphatok, hogy a banditák bátorságot nyerhetnek, úgyhogy gyorsan az ölembe kapom a szépséget, aztán füttyentek Szélsebesnek, hogy segítsen. Hamar ott teremett a hűséges társam és a hölgyet ráfektettem a hátára. A poggyászokat próbáltam megkeresni, de nem találtam szinte semmit. Furcsa egy utazótól, hogy csak így, semmi nélkül kel át a világban. Pár személyes holmit még összeszedtem a kocsiban, felültem Szélsebesre a hölgy elé és amilyen biztonságosan és gyorsan lehetett a váram felé vettük az irányt.

Valakikell34 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Borzalmas fejfájásra ébredek. Próbálom lassan kinyitni a szemem, de pilláimra mintha mázsás teher nehezedne. Amikor végre mégis kinyitom őket, alig látok valamit a félhomályban.

Mozdítanám a fejem, de ekkor mérhetetlen fájdalom hasít belém, és feljajdulok.

- Kezd magához térni, Uram. - távolról hallok egy hangot, majd hűvösséget érzek a homlokomon.

Hol lehetek? Mi történt? Ezernyi megválaszolatlan kérdés kavarog bennem, miközben próbálom megint csak felemelni a fejem.

Ágyban fekszem, érzem a meleg takaró érintését és a puha párnát. Ahogy szemem körbejárja a szobát, felismerem az előkelő bútorzatot, a drága festményeket a falakon. Jómódú emberek lakta ház lehet, de hogy én ide tartozom-e, arról fogalmam sincs.

Ki vagyok én? Mit keresek itt?

- Nyugalom kisasszony! - szól hozzám egy mélyen zengő hang, én pedig igyekszem a fejem felé fordítani.

Ahogy látókörömbe kerül, eláll a szavam, tekintetem elhomályosodik.

Mintha minden nő álma egy férfiban öltött volna testet, ez az első gondolatom, amikor meglátom.

Fekete, enyhén hullámos haja izmos válláig ér, mellkasán majdnem szétszakad az ing, úgy feszül a csodás felsőtesten.

Derekán széles selyemöv van , fekete nadrágja erőtől duzzadó combjaira simul.

Egy pillanatra nem törődöm semmivel, próbálok felülni, de a kedves idegen gyengéden visszanyom az ágyra.

- Látom, magához tért. - búgja bársonyos hangján. - Akkor talán elárulhatná nekem, hogy kit tisztelhetek becses személyében, és mit keresett a birtokomon.

Próbálom összeszedni a gondolataimat, és válaszra nyitom a szám.

- Én....én....én....mi történik? - kiáltom elkeseredve.- Nem tudom, ki vagyok, és mit keresek itt....- elcsuklik a hangom és sírva fakadok.

A férfi a vizes tálkába nyúl, kicsavarja a ruhát, és a homlokomat simogatja vele.

A vizes anyag enyhülést hoz, kissé megnyugszom, és lassan mély álomba zuhanok.....

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Szolgálómmal együtt lefektettük a vendégszobában ezt a szépséget. Végig én vittem a karomban, nehogy bármi baja essen. Még most sem hiszem el, hogy ezt a gyönyörű lányt ide irányította a sors. Milyen véletlennek köszönhetem azt a szerencsét, ami felém, a karomba sodorta? Amint letettem az ágyra, a legkedvesebb dadust hívtam, aki már régóta szolgált nálunk és számtalan betegségből gyógyított ki hajdanán. Ő nem egyszer mentette meg már az életemet a gyógyfüveivel és biztosan segíteni tud ezen a kedves hölgyön is.

Amíg átöltöztette a hajadont, addig lesiettem és a szolgákat elrendeztem. Amióta a szüleim eltávoztak a boldogabb világba, azóta nekem kellett átvennem a kastély irányítását. Ha édesanyám látta volna a fent fekvő szépséget, biztosan örült volna most neki. De sajnos szüleim már nem örülhetnek ennek. Jelenleg sajnos még én sem, mert nem tudom mi baja lehet, és az idegességtől fel-alá sétálok az ajtó előtt. Aztán a dadus kinyitja az ajtót és behív:

- Kicsit beverte a fejét, de reméljük semmi komoly. Van egy kisebb sebe, de a füveim majd segítenek. Várjuk meg, míg felébred.

Ekkor varázsütésre kinyitja a szemét. Sosem láttam ennél csillogóbb és mélyebb barna szemet! Látom, tanácstalanul néz körbe, ezért igyekszem megnyugtatni:

- Látom, magához tért. Akkor talán elárulhatná nekem, hogy kit tisztelhetek becses személyében, és mit keresett a birtokomon.

Igyekeztem elvonni a figyelmét, és ha meg tudja mondani kicsoda, tudom értesíteni a hozzátartozókat. De ő csak tanácstalanul tekinget körbe.

- Én... én... én... mi történik? Nem tudom, ki vagyok, és mit keresek itt... - Ekkor elpityeredik, és ezzel örökre belopta magát a szívembe. Átveszem a hűsítő anyagot a dadustól és kicsavarom a vízben, hogy újra borogatást adhassak neki. De miután a homlokára tettem, visszahunyta a szemét, majd édes álomba szenderült.

A dadusra nézek tanácstalanul, mert sajnos nem sokat tudtunk meg. De azt érzem, hogy máris megérintett ez a két szempár.

- Pihennie kell jó uram. Legyen türelemmel. Pár napig biztosan. De addig majd itt leszek vele, és figyelek rá. - mondta a dadus kedvesen.

- Köszönöm az ápolását. Néha azért benézhetek hozzá ugye? Mert... - de végül nem indokoltam meg miért. A dadus mégis értette és elmosolyodott.

- Hát persze jó uram. Amikor csak szeretné, de ne túl sűrűn, nehogy férfiembertől tartson és megijedjen.

- Renden és köszönöm! - majd kiléptem az ajtón egy búcsúpillantást vetve a hölgyre. Egyszerűen olyan tökéletes.

A következő napok a csodálat varázsában teltek. Sajnos ébren sosem láttam őt, de nem bírtam elszakadni tőle. Aztán egyik reggel amikor sétát tettem a kertben, egy halk, bizonytalan hangot hallok magam mögött:

- Szép reggelt uram...

Valakikell34 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Egy kedves idős hölgy ápolásának köszönhetően napról napra erősebbnek érzem magam.

Nem érzékelem az idő múlását, nem tudom, mióta fekszem itt, de a jóképű idegen már hiányzik nagyon. Lassan felkelek az ágyból, talpam a hideg kőpadlóhoz ér, ahogy lerakom a lábaimat. Óvatosan felkelek, ekkor tudatosul bennem, hogy idegen hálóingben vagyok. Kezem magam elé kapom, mikor észreveszek egy köntöst az ágyra dobva.

Magamra veszem, és az ablakhoz lépek. Odakinn tűz a nap, csodás kilátás nyílik az udvarra.

Ahogy bámészkodom, megpillantom Őt. Fekete haján megcsillan a napfény, ahogy kilép a rózsalugas takarásából.

Így mezítláb elindulok az ajtó felé, mert minden porcikám látni kívánja.

Végig megyek a hosszú folyosón, mire megtalálom a kertbe kivezető ajtót.

Amikor kilépek, akaratlanul is a szemem elé kapom a kezemet, úgy elvakít az éles fény.

Lesietek a lépcsőn, be a fák közé, mire végre meglátom magam előtt széles vállait.

Ahogy szóra nyitom a számat, csak halk suttogás jön ki rajta:

- Szép reggelt uram!....- mondom tétován, hiszen nem tudom, hogyan szólítsam.

Hangomra megpördül, és rosszallóan csóválni kezdi a fejét:

- Na de kedvesem, miért kelt fel? Még ágyban lenne a helye. - mondja,majd lágyan belém karol és a kastély bejárata felé kísér.

- Árulja el, hogyan szólíthatom? - kérdi tőlem, de nem tudom a választ.

Látja a kétségbeesést a szememben, ezért megoldást javasol:

- Mondja kisasszony, szereti a rózsákat? - teszi fel a kérdést, amire végre igenlő választ tudok adni.

Elégedetten néz végig rajtam, majd megszólal:

- Nos, akkor legyen a neve mostantól Rose, mert illik önhöz. Az én nevem Andre. - dallamosan cseng a hangja, ahogy a neveket kimondja.

-Rose.....Rose....- ízlelgetem az új nevem, ahogy lassan közeledünk a szoba felé, ahol eddig lábadoztam.....

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Szegény lány alig áll a lábán, ahogyan megpróbál odalépkedni hozzám. Nem jól van ez így.

- Na de kedvesem, miért kelt fel? Még ágyban lenne a helye. - aztán odalépek és belékarolok, nehogy elessen, és inkább visszakísérem az ágyához. De még a nevét sem tudom. - Árulja el, hogyan szólíthatom?

Tanácstalanul néz rám és úgy tűnik még arra sem emlékszik. Így nehezen találom meg a hozzátartozóit, viszont addig itt marad, mert szegény nő ki tudja merre menne? Inkább adok én neki valami nevet. Vörös haja és barna szeme megigézett. Amint a rózsákra nézek, máris tudom hogy hívom:

- Mondja kisasszony, szereti a rózsákat? - bátortalan bólintás a válasz. - Nos, akkor legyen a neve mostantól Rose, mert illik önhöz. Az én nevem Andre.

Hallom, amint még próbálgatja a nevét, mintha csak ez alapján próbálna a sajátjára emlékezni, de csak nem találja az igazit.

Amikor a szobához érünk, akkor a dadus nyitja az ajtót nagy pánikba esve:

- Jaj édes kisasszony! Hát hogy kelhetett fel? Még nem szabadna! Igazán röstellem uram, de épp csak vizet cseréltem és nem voltam bent...

- Semmi baj. - mosolygok az édes dadusra. Neki aranyszíve van, senki sme tudna rá haragudni. - Kérem, fektesse vissza Rose-t az ágyba.

- Igenis uram, jobban vigyázok majd rá!

- Már jobban van a kisasszony, esetleg ez a kis séta is jót tett neki. - Odafordulok hozzá és kezet csókolok neki, majd ezt mondom mélyen a szemébe nézve:

- Kérem, hallgasson a jó dadusra, ő igazán segít majd Önnek felgyógyulni. Addig pedig ne kérdezzen, majd mindent elmesélek hogyan került ide. Pihenjen inkább, és gyógyuljon. A maga szépségét kár kockáztatni ilyen botorságok miatt.

Néma bólintás a válasz, és a dadus megfogta a karjánál, majd az ágyba kísérte és alaposan betakarta.

Amint becsukódott mögöttem az ajtó, azt kívántam, bárcsak itt maradhatna velem ez a nő, mint asszonyom és életem párja.

Valakikell34 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Léptünk zajára kinyílik a szoba ajtaja, a kedves idős néni lép ki rajta, és mentegetőzésbe kezd.

Megsajnálom, hiszen nem ő tehet róla, csak a kíváncsiság hajtott, hogy újra láthassam a szép szemű idegent. Vendéglátóm kedvesen beinvitál a szobába, felém fordul és bátorít, hogy kérdezzek.

Kezem meleg tenyerébe fogja és ajkához emelve egy lágy csókot lehel rá.

Érintésétől szinte elalélok, ahogy beszél, iszom minden szavát. Ő csak mondja és mondja, fogalmam sincs miről beszél, elveszek szemei tükrében.

Egy gyengéd mozdulattal átad a dadusnak, aki az ágyhoz kísér, és betakargat.

Mennyire szeretném, ha még maradna... De kimegy, és behúzza maga mögött az ajtót.

Hiányzik, máris hiányzik nekem. Behunyom a szemem, és magam elé képzelem kedves arcát, sudár termetét.

Kislány koromban mindig ilyen daliás vitézről álmodoztam, és úgy tűnik, az álom most valósággá válhat...


...Valami melegséget érzek az ajkaimon... vagy csak álmodom tán?

Szememből hirtelen elillan az álom, és mikor kinyitom, André szemeiben látom önmagam. Ajkaink csaknem összeérnek, annyira közel az arca, hogy érzem forró leheletét a számon. Akaratlanul is megnyalom a szám szélét, mire ő közelebb hajol, és nyelvével most ő simítja végig ajkam vonalát.

Ajkai érintése feltüzeli bennem a mélyen szunnyadó szenvedélyt. Kezeim önálló útra kelve ölelik át a nyakát, még közelebb húzva hozzám.

- Óhh, Rose... drága Rose... - suttogja halkan, miközben szája letéved a nyakamra.

Egyik kezemmel az éj fekete hajába túrok, és visszahúzom a fejét, hiszen a csókját akarom már érezni a számon...

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Amint becsukódott az ajtó mögöttem, máris hiányzik az a szempár. Egyszerűen úgy érzem, hogy beleszerettem ebbe az édes teremtésbe. Kinyitom az ajtót újra, belépek, majd odasúgom a dadusnak:

- Vigyázok én rá. Már jobban van, ahogy látom. Menjen, pihenjen, úgyis olyan sokat volt vele, addig én itt maradok és őrködöm felette.

- Köszönöm uram és vigyázzon rá! - súgja vissza, majd becsukja maga után az ajtót. Kettesben maradok ezzel a csodálattal, aki olyan édesen alszik. Milyen mélyen teszi... Teljesen elbűvöl.

Odaülök az ágya szélére és onnan nézem, milyen édes vonalakat rajzolt az élet az arcára, a szája is finoman ívelt, biztosan valami ősi nemes család leánya lehet. Megsimítom az arcát, de nem ébred fel olyan mélyen alszik. Egyszerűen vágyom arra, hogy megcsókoljam. Nem is habozok, és föléhajolok, majd gyengéden összeérintem az ajkainkat. Finoman, lágyan csókolni kezdem, majd nyelvemmel az ajkát simítom végig. Egyszer csak azt érzem, hogy karjai a nyakamra fonódnak és nem eresztenek el, csak húz magához, érezni akarja a csókom. Feltüzel ez a váratlan fordulat és mindenhol érezni akarom Őt!

A nyakán csókolgatom, és egyszerűen csak a nevét tudom suttogni:

- Óhh, Rose... drága Rose... - És szüntelenül áradnak apró csókjaim a bőre ezernyi pontjára. A hajamba túr és húz fel magához. Ekkor megpillantom újra a barna szemeit melyekben most a tiszta és eleven energia és kacérság csillog. Teljesen megbolondít ez a nő a nézésével! Most ő hajolt oda és csókolt meg szenvedélyesen, nem hagyott tovább nézelődni, az ajkaival bűvölt el. Kutató kezeim közben már a paplan alatt csúsznak egyre lejjebb és fedezik fel édes testének minden apró finomságát.

Valakikell34 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Tekintetünk egybefonódik, látom szemében a vágyat. Jó neveltetésemen felülkerekedik ez a mámorító érzés, amit azóta érzek, mióta először megláttam az arcát.

Vágyom az ajkai édes ízére, ezért hát közelebb hajolva megcsókolom. Az én kezeim csók közben a tarkóján pihennek, de az övét érzem már becsúszni a takaróm alá.

Meleg tenyere a combomat érinti, lassan kúszik felfelé, de a csípőmhöz érve a takarón keresztül lefogva megállítom. Riadtan nyitom ki a szemem, és látom, ahogy rám néz a nagy szemeivel.

Egy pillanatra szétválnak ajkaink, de csak hogy pillantásával megkérjen, engedjem útjára kezét.

Érzések kavarognak bennem, miközben minden vágyam, hogy közelebb érezzem magamhoz, hogy meztelen testem összeforrjon az övével.

Alig észrevehetően bólintok, és elengedem a kezét, ami könnyedén egyik mellem lágy halmára siklik. Forró tenyere a hálóruhán keresztül is éget. Gyengéd kényeztetését csak egy pillanatra szakítja félbe, míg az aljánál fogva le nem húzza rólam a hálóinget. Engedelmesen emelem fel a kezeimet, hogy minél előbb megszabaduljak a kettőnk között álló ruhadarabtól.Keze immár meztelen bőrömet simogatja.

Érintéséből érzem, sok nővel lehetett már dolga, cselédek és úrinők hadával osztotta már meg ágyát.

Csókjával ismét lecsap a számra, most szenvedélyesebben, követelőzőbben, mint először.

Ahogy közelebb húzódik hozzám az ágyon, még a takarón keresztül is érzem vad gerjedelmét.

Testem minden része beleremeg ebbe a csókba, amikor váratlanul elengedi a mellem, és felhajtja a takarót.

- Istenem -mondja, mikor feláll az ágyról, hogy jobban szemügyre vehessen - de gyönyörű vagy!

Zavaromban meg sem tudok szólalni, olyan elragadtatással néz.

Mikor megint hozzám lép, már nem a számhoz hajol, hanem feszes, fiatal mellemre lehel érzéki csókot.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Lehúzom róla a hálóinget, mert nemcsak azon át szeretném érezni bőre puhaságát, ruganyosságát. Odaadóan engedi és nem tiltakozik akkor sem, amikor kitakarom és áhítattal megnézem hibátlan alakját.

- Istenem, de gyönyörű vagy! - ennyit tudok mondani, hiszen nem bírok betelni a látvánnyal. Ő kissé pironkodik ezen, ezért újra kezembe veszem az irányítást és az izgalomtól megkeményedett csúcsokat kezdem csókolgatni. Először nagyon mélyen, hogy érezze milyen gyengéden szeretnék bánni vele, aztán aprókat hintek, hogy egyre keményebbé és feszesebbé váljanak a halmok. Kezem nem bír betelni az alakjával, és egészen le a combjáig kúszik, majd vissza fel az oldalán. Mély sóhajok hagyják el édes ajkait eme kényeztetésre, úgy tűnik a teste nem ilyen bánásmódhoz szokott.

Kezével a hajamba túr és néha hol erősebben, hol gyengédebben húz magára. A mozdulataiból ítélve nagyon határozott, tudja mit akar. Ilyen asszonyra van szükségem!

Belefeledkezem az édes, hegyes bimbók csókolgatásába, és már néha be-beengedem ajkaim közé őket, hogy kicsit is erősebben megkapják, amit régóta hiányoltak. Fogaimmal érzékenyebbre harapdálom őket, miközben ujjaim bele-bele markolnak apránként a finom bőrbe. Teste alattam lágy hullámzásba kezd, és a sóhajok is egyre hangosabbá válnak.

Valakikell34 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Hihetetlen gyengédséggel érint meg, amikor végre hozzám ér. Forró szája hosszan kényezteti érzékeny melleimet, majd sok kis csókkal bolondítja meg szenvedélyes játékát.

Érzem, ahogy nőiességem díszei egyre feszesebbek lesznek, ajkai alatt izgatottan ágaskodnak a bimbóim.

Tétován hol eltolom magamtól, hol még jobban magamhoz húzom, de magam sem értem, hiszen vágyom az érintését.

Félek, hogy bátortalanságommal elijesztem, ezért mindkét kezemmel a hajába túrok, úgy húzom magam mellé.

Eközben keze nem pihen, keresi, kutatja tovább, hogy mivel szerezhet nekem örömet.

Finom ujjai végigzongoráznak az oldalamon, le a combomig, ahol megpihenek kicsit, majd újra felszaladnak.

Hihetetlen élmény számomra az effajta bánásmód, így még férfi nem kényeztetett, fiatal testem már régóta vár egy kis gyengédségre.

Hangos sóhajomtól kísérve becézi a mellemet, ujjai szorításának nyomán kifehéredik érzékeny bőröm, ahogy belemarkol a húsomba.

Remegés fut rajtam végig, libabőrössé válik a selymes bőröm, amint fogai finoman körbejárják a megduzzadt mellbimbót.

Szemeim lehunyom, fejem hátrahajtom, így élvezem kényeztetése minden pillanatát.

Kéjes nyögés szakad fel belőlem, ahogy megérzem száját lefelé csúszni a hasam felé. Ajkai helyét két meleg tenyere veszi át, melyek védelmezően simulnak melleimre. Körkörös mozdulattal gyúrja kezeivel kemény halmaimat, miközben nyelve rátalál köldököm mélyedésére...

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nem bírok betelni bőrének finomságával, gyengédségével. Ujjaim néha finoman belemarkolnak a bőrébe, hogy érezzem ezt a bársonyosságot, de nem akarok nagyon erős lenni ezzel a nemes testtel. Csak szívom az illatát, és édesgetem nyelvem alatt egyre keményebb bimbóit. Játékom hatására egyre hevesebben emelkedik meg a mellkasa, sóhajai nagyon mélyről jönnek.

De már vágyom édes kelyhére, ezért a halmok közte elindulok lefelé. Minden apró pontot megcsókolok rajta, ahogyan köldökéhez érek. Ujjaim nem eresztik édes puha dombjait és gyengéden masszírozzák tovább a már feszes csúcsait. Nyelvem hegyével kis gödröcskéjébe kúszok és kiélvezem aprócska vágatát. Kicsit felkuncog, mire ujjaim a bimbókat gyengéden megcsavarják. A huncut nevetés ettől nyögésbe fordul, de nyelvem továbbra sem pihen. A kétféle érzékenységét kihasználva felváltva játszom vele, de végül megkegyelmezek neki és a köldökétől tovább csókolgatom forró kelyhe felé.

Dombjához érve körbeharapdálom húsos bőrét a combjai vágatánál. Puha halmait elhagyva lekúszom az oldalán és a feszes popsihoz érve ujjaim belemélyesztem, és a szám fölé emelem a csípőjét. Most valóban egy kehelyhez hasonlít, amit a számhoz emelek és mint szomjas vándor ihatnékom támadna.

Valakikell34 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Szemem csukva tartom, úgy élvezem, ahogy nyelve játszadozva belecsúszik köldökömbe, és akaratlanul is halkan elnevetem magam.

A csiklandós érzés kéjes gyönyörbe csap át, és kuncogás helyett halk nyögések hagyják el ajkaimat.

Fürge, de gyengéd ujjai még mindig kebleim telt dombjait masszírozzák, miközben forró ajkaival egyre lejjebb csúszik, egészen az ölemhez.

Combom puha, érzékeny bőrét veszi célba, majd vágyakozva halad tovább a szája szemérmem felé.

Bimbóként szétnyíló ajkaim a forró száját követelik, és amikor ajkait megérzem magamon, a lángra kapott tűz elszabadul bennem , és megállíthatatlanul tombolni kezd.

A gyönyör váratlanul tör elő belőlem,és a szenvedély hatalmas hullámainak csúcsára repít.Minden porcikám megremeg, ahogy az extázis elér.

André felegyenesedik, amikor rekedtes hangon végre megszólalok:

- Nem igazságos, uram, hogy csak én vagyok pőrén.- búgom mosolyogva, és én is feállok az ágyról. Egy pillanatra elvesztem egyensúlyomat, és izmos mellkasának dőlök.

Ujjaim eljátszadoznak inge kivágásából kikandikáló sötét mellszőrzetével, majd lassan gombolni kezdem az ingét.

Türelmetlenül rángatom ki a nadrágból, azt is kigombolom, és hagyom lecsúszni feszes csípőjén.

Ahogy megpillantom férfiasságát, hirtelen elönt a pír, érzem a belőle áradó vibrálást.

Talán érzi elbizonytalanodásom, mert állam alá nyúl és megszólal:

- Nem kell félned, Rose. - hangja halkan, nyugodtan cseng, elűzve lelkemből a kétségeket.

André leveszi és félredobja a nadrágját, majd magához húz, és szétnyíló ajkait szenvedélyes, vad hévvel a számra tapasztja.

Izmos karjába kapva az ágyhoz visz, ahol a gyűrött lepedő emlékeztet az iménti édes gyönyörre, amit a szája okozott.

Hempergőzünk az ágyon, csókoljuk, simogatjuk egymást, így fedezve fel egymás testét.....

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Nem igazságos, uram, hogy csak én vagyok pőrén. - mondja elcsukló hangon. Feláll és hozzám lép. Kipirult arca még árulkodik az előbb átélt forgatagról, mely keresztülsöpört rajta. Ahogyan tenne még egy lépést, meginog, és bennem megkapaszkodva keres menedéket. Majd ujjainak szorítása enyhül és gombolni kezdi az ingemet. Mosolygok, hogy milyen határozott lett ez az eddig bátortalan pillangó, mely most bontogatja a szárnyait. A cselédektől már megszoktam, hogy szó nélkül tűrik, amit szeretnék, de egyikük sem mert eddig kezdeményezni. De most ő...

Ahogyan az ing alsó felét kezdi bontogatni, egy határozott mozdulattal húzza ki a nadrágom szorításából, majd teljesen letolja rólam. A következő pillanatban már az övem nyitja, majd - engedve az övem korlátainak feloldásának - a nadrágom tolja le. Egyre nagyobb érdeklődéssel nézek erre a vakmerő hölgyre, és hagyom, hogy szembesüljön merészségének következményével. Amint megpillantotta szenvedélyének eredményét, hirtelen mintha meghátrált volna. Elpirult, és lesütötte a szemét. De nem szeretném, ha pont most visszakozna, ezért az álla alá nyúltam gyengéden:

- Nem kell félned, Rose. - és a szemébe nézek. A lecsúszott ruhadarabból kilépek és odébb lököm, majd karjaimba zárom az édes testét és az ágyhoz viszem. Mikor meglátom ott fekve, már nem tudok tovább gátat szabni ismételten feltörő vágyaimnak és csókolni kezdem, ahol érem.

Az az édes füle, a nyaka, az álla gödröcskéi, a halmai közti finom völgy... nem bírom már... Úgy falom minden apró pontját, mintha csak elmerülnék benne. Érzem ujjait, miként fonnak körbe, és szorítják meg erősségem. Először bátortalanul, majd egyre magabiztosabban táncolva masszírozni kezd, amivel még jobban feltüzeli a szenvedélyem, keményebbé téve nemességem.

Valakikell34 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Úgy érzem, ezt az izgalmat nem bírom tovább, hisz Andre férfiassága táplálja a bennem lángoló tüzet. Kezem előbb bátortalanul, majd egyre merészebben simogatja, és amikor rátalálok férfiasságára, ujjaimmal szorosan körbefogom.Ahogy szemébe nézek, látom, hogy kezdi elveszteni önuralmát.

Finoman játszom rajta, mint a zenész a lanton, forró markomból nincs menekvés.

Tekintetünk egybeolvad, ahogy lélegzet visszafojtva próbálja türtőztetni magát.

Engem is magával sodor a mindent elemésztő vágy, így hát csípőmet felemelve félreérthetetlenül adom tudtára, mennyire kívánom a beteljesülésünket.

Finoman rám hengeredik, és térdével szelíden széttolja combjaimat, hogy feltáruljon előtte tüzes barlangom.

Felszisszenek, ahogy a hatalmas, acélosan kemény hímvessző belém hatol.

Arcom belefúrom a nyakába, és mint a fuldokló, kezemmel is megkapaszkodom benne.

Körmeim a húsába vágnak, de fel sem szisszen, ajka számat keresi, hogy ismét egy szenvedélyes csókban forrjanak össze.

André kemény férfiassága egyre gyorsabban jár bennem, ritmikus lökései újabb és újabb mámorhullámba taszítanak.....

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Körmei szenvedélyesen marnak a hátamba és karomba, miközben egyre mélyebben érzem őt magam alatt. Csókolni akarom, inni minden mámoros cseppjét, sóhaját, amit magamba tudok fogadni. Csípőnk először gyengéden, majd egyre szenvedélyesebben nyomódnak egymáshoz, miközben lábaival átkulcsolja a derekamat, hogy még szorosabban érezzen.

Teljesen elvesztem az eszem, ahogyan ez a szépség pirult arccal és mély nyögésekkel szédül bele az érzékek kútjába. Csókjaim már nem találnak viszonzásra, mert szinte félájultan fekszik alattam, de a csípőjét már zabolázatlanul mozgatja rajtam. Végül egy hangosabb sikolyban ér véget a vad vágta, de ez már elég volt, hogy agyam elárassza és visszhangozza. Keményen a csípőjébe markolok, amikor testem íjként feszül meg, majd felrobban minden izmom. Újra és újra átsöpör rajtam a hullám, majd végül engedek a szorításon és elengedem ezt a gyengéd testet.

Hagyom kicsit pihenni, szuszogni, látom, hogy még nem tért magához. Ekkor nyílik az ajtó, alig bírom betakarni őt és magam. A dadus volt.

- Sikolyt hallottam jóuram....

- Semmi gond drága dadus, csak rosszat álmodott. De itt nyugtatom már. - mondtam neki háttal, így nem látta meztelenségem.

- Rendben jóuram. Ha mégis segítségre lenne szüksége, szóljon.

- Köszönöm dadus, így teszek. - vállam felől mosolyogtam rá, és megvártam, amíg becsukja az ajtót. Ekkor kitakartam és néztem ezt a szűzies testet. Ujjaimmal gyengéden végigsimítok rajta, amikor érzem, hogy összerezzen alatta.

Valakikell34 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Hallom a saját hangom, ahogy a kéjtől felsikoltok, amikor kedvesem magja belém lövell, és vágyunk beteljesedik. Úgy érzem, a gyönyör egy teljesen más világba repít, testem súlytalanul lebeg, szédülök. Csak heverünk a feldúlt ágyban egymás mellett, fejem André vállán pihen, lábamat átvetem izmos combján, miközben nap barnította keze gyengéden a mellemet simogatja. Csukott szemmel fekszem, mindketten hallgatunk, mintha nem akarnánk beszélgetéssel megtörni a varázst. Ám a következő pillanatban kivágódik az ajtó, és az idős hölgy jelenik meg rémült arccal:

- Sikolyt hallottam jó uram... – mondja, és André rögtön megnyugtatja, hogy csak én sikoltottam egy rossz álom miatt. Érzem, hogy a takarót feljebb húzza mindkettőnkön, hogy ne láthassa a dada, hogy bizony ő is mezítelenül van. A hű szolgáló felajánlja a segítségét, amit ura el is fogad, majd dolgára küldi. Hallom már, ahogy csukódik az ajtó, de továbbra is lehunyt szemmel fekszem, élvezem, ahogy a pillantásával végig simogat. Lassan felhajtja a takarót, és bársonyos ujjaival kényezteti fiatal testemet.

Keze lassan, de határozottan kúszik egyre lejjebb, gyengéden furakodik be a combjaim közé, hogy aztán még mélyebbre hatolva folytassa a felfedezést. Még alig pihentem ki az előző szerelmeskedést, ő máris újabb tüzet gyújt lángra bennem.

Rám hajol, szájával rálel duzzadt bimbómra, és minden porcikám beleremeg, ahogy vágyakozva ízlelgeti a puha halmok édes csúcsát. Érzem már, nem bírom sokáig elviselni az édes kínt, már alig várom, hogy újra magamba fogadhassam.

Hirtelen ötlettől vezérelve eltolom magamtól, és felkelvén az ágyra nyomom Andrét, aki meglepetésében még tiltakozni is elfelejt. Fölé kerülök, zászlórúdként előre meredő férfiasságát pedig nedves ölemhez vezetem, és beleülök, szinte felnyársalva magam...

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ahogyan szemlélődöm, nem bírom ki, hogy újra ne érezzem csodás testének érintését, illatát. A bimbójára hajolok és úgy szívom be a számba, mintha bort kóstolgatnék. Teljesen elmerülök ezekben a csodás keblekben, nyelvem ficánkolva játszik hol egyiken, hol másikon. Mikor éppen a következőt lepném el nyelvem cirógatásával, felül az ágyban és egyszerűen hanyattdönt.

Meglepődtem, mert egy nő nem szokott egy férfiember fölé kerekedni, főleg nem az ágyban! De gondolkodni sem volt időm, amikor azon kapom, hogy már bele is ült az ölembe, odabent teljesen kitöltve és megfeszítve édes vágatát. Felültem volna, hogy csípőjébe markolva irányíthassam a mozdulatait, de nem engedte és a mellkasomnál fogva visszalökött a párnák közé. Szemében huncut és szenvedélyes csillogát véltem felfedezni, mint aki nagyon is tudja mit szeretne odafent a nyeregben. Hagytam hát, add élvezze ki ezeket a pillanatokat.

Kezeire támaszkodva hol előre dőlt, hol hátra a combomra, de csípője olyan táncot lejtett rajtam, mint valami keleti táncosnőé, akiket látni szoktam nyaranta. Hasával úgy mozgott, hogy odabent egyre forróbban éreztem mindenhol, és már egyre kevésbé tudtam visszafogni magam.

Valakikell34 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Próbálna felülni, de tenyeremet a mellkasára szorítva nem engedek neki. Lélegzetem elakad a belsőmben szétáradó gyönyörtől, és fejem felvetve dölyfösen és rafináltan mosolyogva mozdulatlanul élvezem testünk eggyé válását.

André keze meztelen testemen kalandozik, én a kezeimre támaszkodva hátradőlök, telt melleim hívogatóan domborodnak a mellkasomon. Pillantásától felbátorodva magamhoz vonom kezét, és élvezettel nézem, ahogy hüvelykujja a mellbimbómhoz ér. Amikor ismét felemeli a fejét a párnáról már nem ellenkezem, mikor a kebleim rejtekébe fúrja, és a lágy halmok közé szorítja az arcát. Csípőmet lassan fel – le ringatom, mikor hirtelen derékon kap, és erősen magához szorít. Egyre vadabb tempóban lovaglok rajta, érzem, ahogy lüktető forrósága elkezd szétáradni bennem. Vékony ujjaim André izmos vállait dagasztják megállás nélkül, miközben ő felváltva ízlelgeti egyik, majd másik bimbómat, igazi kéjes érzést ébresztve bennem. Fülembe kúszik az ágy nyikorgása, de innen már nincs megállás, érzem. A gyönyör csúcsán milliárdnyi apró szikra pattog a szemem előtt, izzadt testünkkel összesimulunk, fejem vállára hajtva lihegek……

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ujjaim felkúsznak édes testén egészen a gömbölyű halmokig. Kemény bimbóját közrefogom és masszírozni kezdem, és látom, hogy már nem tiltakozik a beavatkozásom ellen. Odahajolok hozzá, és a számba veszem. Morzsolgatom ezt az édes mogyorót, ami makacsul vissza-visszaugrik minden pödrésnél, de nyelvem megint körbefonja és újra áldozatául ejti a számban. Csípője egyre vadabul mozog rajtam, ezért elkapom és magamhoz szorítom. Táncával egyre erősebben és forróbban dörzsölődik össze ölünk, amitől még jobban belémélyednek az ujjaim. Már hullámzik alattam a teste, és én sem bírom ezt a vadmacskát, sem magam visszafogni, ezért átadom magam a robbanás élvezetének.

Még párat mozdul rajtam, úgy remeg hátra hajtott fejjel, és lüktetek benne fáradtan, amikor csókolgatom. Összesimulunk, majd megfogom és leteszem az ágyra mellém, hadd pihenjen. Csókot adok a szájára, és amikor kinyitja az édesen fáradt barna szemét, csak annyit súgok:

- Most pihenj édesem, itt maradok veled! - betakargatom és mellé fekszem az ágyon. Zakatol az agyam, hogy vajon ki lehet ez az ismeretlen, de aztán meggyőzöm magam, hogy nem az a fontos ki volt, hanem most ki és ki lesz: a jövendőbeli párom. Ezt már eldöntöttem, hogy ő kell nekem. Ezzel a tudattal aludtam el mély, álom nélküli álomba.

Valakikell34 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Finoman szétválasztja izzadt testünket, és maga mellé fektet a hűvös ágyneműre. Rám hajol, megcsókol, és halkan így szól:

- Most pihenj édesem, itt maradok veled! - súgja, és szemben velem elhelyezkedik, fejét karjára hajtva néz.

Vajon mi járhat a fejében? Nézem, miközben édesen elszenderül, és azon gondolkodom, mikor tudok végre világosan látni, mikor tudom meg, ki is vagyok én.

Félek a tudattól, hogy nem tartozom ide, és el kell őt hagynom, de fejemben zakatolva járnak a gondolatok, mert nem emlékszem semmire.


Nem tudok aludni. Óvatosan kibújok öleléséből, és meztelen lábakkal, halkan kiosonok a folyosóra. Amióta itt vagyok, már ismerek minden zugot itt, nem okoz nehézséget tájékozódnom a sötétben.A folyosó végén lévő ajtó hívogatóan csábít a szabadba, én pedig vágyva a friss levegőre, már nyitom is, és kilépek a kellemesen hűvös éjszakába. A rózsalugasok között sétálgatva egyszer csak belém hasít egy éles fájdalom, és a fejemhez kapok. Képek tűnnek elő halványan, elmosódva, egy vár, sok ember.... Az otthonom lehet talán, és a családom?Aztán az a férfi....rosszat akar nekem, érzem, tudom, de nem látom tisztán még a dolgokat, csak körvonalakat.....

Sétám végére eltűnnek a látomások, és ahogy visszatérek a szobámba, egyre biztosabb leszek, hogy én nem ide tartozom.Ám ahogy elnézem őt, amint békésen alszik, legszívesebben örökre maradnék asszonyaként vele. Biztosan nem rossz ember ő, aki így tud csókolni, így ölel, aki mellett nőnek érezhetem magam....


Lassan abbahagyva az elmélkedést visszabújok óvatosan mellé az ágyba. Megnyugtató az érzés, ahogy meleg teste hozzám ér, és karja még álmában is birtokolva és védelmezően átkarol....Fejem a vállára hajtva mély álomba zuhanok.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Reggel a madárcsicsergésre ébredek fel, és ahogy a nap besüt a félhomályban lévő szobába, megpillantom a még alvó szépséget. Lába kikandikál a takaró alól és édes, nyugodt arccal álmodik valamiről, amiben bizonyára kedvét leli, hiszen mosolyog most is. Óvatosan felöltözöm és kilopózom a szobából. Az egyik cselédhez sietek, hogy állítson össze egy reggelit. Nemsokára már a kezemben a gőzölgő itallal és a reggelivel megrakott tálca. Amíg a reggeli elkészült, még virágot is szakítottam mellé. Bízom benne, hogy addig nem kel fel és meglephetem. Így is történt szerencsére, és miután leteszem az asztalra a tálcát, odalépek mellé és hosszú csókkal ébresztgetem.

- Jó reggelt szépségem! - mosolygok rá.

- Jó reggelt magának is uram! - néz rám csillogó szemmel.

- Vár a finom reggeli és a séta a kertben. - Odasietek az asztalhoz és az ágyhoz viszem a tálcát. Mosolyogva elveszi és megköszöni, majd falatozni kezd. Bár engem is kínál, de én inkább elmerülök a látványban, már azzal jóllakok. Ám a végén ragaszkodik hozzá, hogy pár falat nekem is jusson, ebbe végül beleegyezek.

Reggeli után felöltözünk és sétát teszünk a kertben. A jó levegő felpezsdít mindkettőnket és kíváncsian várom, hogy mesél magáról valamit, de még némaságba burkolózik. A dadus szavai jutottak az eszembe, hogy ne erőltessek semmit, és akkor maguktól előjönnek majd belőle az emlékek.


A következő napok hasonló nyugalomban teltek: sétákkal, hosszú beszélgetésekkel, megismertük egymást. Egyre jobban beleszerettem, és talán ő is belém, hiszen mindig kereste a társaságomat, sosem adta jelét, hogy kerülne engem. Esténként egymás kényeztetésével és szenvedélyes játékokkal adtuk egymás tudtára, hogy kívánjuk a másikat. De ahogy telt az idő, egyre furcsábban kezdett viselkedni. Talán eszébe jutottak a régi emlékek?


A balesetre két héttel később az egyik reggel furcsán néz rám, és hiába is kérdezem mi a változás oka, nem kapok rá választ. Kétségek gyötörnek, vajon mi lehet, ami kiváltotta belőle ezt a tartózkodó viselkedést?

Valakikell34 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Mézédes csókjával ébreszt, és mikor a szemembe néz, beleszédülök a pillantásába. Hogy lehet valakinek ilyen hihetetlenül szép szeme....

- Jó reggelt szépségem! - köszönt mosolyogva, és az asztalhoz lép, ahonnan egy roskadásig telt tálcát vesz el. Hozzám fordul vele és az ölembe teszi:

- Vár a finom reggeli és a séta a kertben. - mondja, de én már hozzá is kezdek a bőséges reggelinek, annyira ínycsiklandóan néz ki rajta minden.

Csinálok pár kis falatkát, hisz úgy bámul, hogy megfordul a fejemben, ő esetleg nem is reggelizett még. Először elutasít, de mikor megint megkérem ,már elfogadja az ételt, és mohón kap minden falat után, amit a szájába teszek.

A fejedelmi reggeli után jól esik egy kis séta kinn a rózsák között,de mintha a kert bűverővel hatna rám, megint rám törnek a homályos képek, talán a múltam részei, emlékek, amik segíthetnek, hogy megtaláljam önmagam.


Teltek a napok, az éjt felváltotta a nappal, én pedig napról napra egyre szerelmesebb lettem Andréba. Megismertem az otthonát, a családja történetét, a napestig tartó hosszú beszélgetések alatt emberileg is kiismertem.

Forró éjszakákon hosszan, lustán szeretett, lázas hajnalokon vadul tett magáévá, feltérképezte testem minden porcikáját, és megtanított arra, hogy hogyan okozhatok neki örömet....


Aztán egyik reggelre minden megváltozott....


Már az este elkezdett fájni a fejem, és tudtam, hogy nem fogok sokat pihenni az éjjel.Amikor lehunytam a szemem, egy robogó hintót láttam, amit üldöztek, és én ültem benne. Ijedtemben kinyitottam a szemem, és rájöttem, ez csak a képzelet szüleménye. De aznap éjjel minden alkalommal, amikor megpróbáltam aludni, egy emlékkép bevillant, és mire hajnalodott, már tudtam, hogy ki vagyok, és hogy milyen céllal indultam útnak azon a napon.....


A nehéz brokátfüggönyön alig bír áttörni a gyenge reggeli fény, ami ott talál az ablak előtt ülve egy széken. Meredten bámulok magam elé, mikor kinyílik az ajtó, és belép.

Felkapom a zajra a fejem, és hitetlenkedve nézek rá,amikor megszólalok:

- Nem Rose a nevem. - szinte suttogva ejtem ki a szavakat, de látom rajta, hogy tudja, visszatértek az emlékeim.....

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Az utóbbi napokban martak a kétségek, hogy mi történhetett az én Rose-ommal, de olyan titokzatos maradt végig. Aztán egy reggel belépek hozzá, és kissé üveges tekintettel ezt a választ hallom tőle:

- Nem Rose a nevem...

Meglepődöm, de örülök is, hiszen végre most kiderül, mi is az én angyalom neve, honnan jött, és kitől kell megkérjem a kezét. Oda is sietek mellé, leülök az ágyra hozzá:

- Hát... hát ez igazán jó hír édesem! - nem bírom visszafogni az örömömet. - Végre akkor megtudjuk ki vagy?

De az örömömben valahogy nem osztozik, inkább elhúzódik. Hideg hangon ezt mondja:

- Igen uram, nem Rose vagyok... És Ön az, aki el akarja venni a birtokunkat!

Hangja már-már vádaskodó, és nem tudtam hirtelen hová tenni ezt a változást. Csak dadogás jött ki belőlem:

- Milyen... milyen birtokot? Kinek? Honnan?

- Ne tegyen úgy, mint aki nem tudja! - egyre jobban és hangosabban szólt a hangja és már nem tudom mit vétettem. - A birtokunkra fáj a foga, amióta ismerem! Mondhatom, szép kis ember maga! Ráadásul belopja magát a szívembe, hogy így is közelebb kerüljön a vagyonomhoz!

- De drágám... Tényleg nem tudom miről beszél. Össze vagyok zavarodva... Mégis, kicsoda Ön? - nézek rá egyre kíváncsibban, hiszen ha valaki így gyűlöl, akkor annak oka van.

- Most már mindegy ki vagyok. Azt tudom, hogy maga egy... egy... Nem is akarom látni magát!

- Nem akar látni? Hiszen én már készültem volna... készültem, hogy megkérjem a kezét. - mondom kissé csalódottan és feltárva előtte a szívem titkát.

- Azt aztán várhatja, míg megkapja! Viszont utazom haza! De arra kérem uram, hogy Ön ne kísérjen el, az egyik inasa vezesse a kocsit. Neki majd indulás után elmondom, hová is megyünk.

- Rendben, ahogyan óhajtja szépségem. - nyugszom bele a kérésbe. Ha erőszakoskodnék, akkor sem maradna, vagy még jobban megutálna. Akkor majd később csak kiderül ki valójában Rose...

Nem sokkal később a kocsi előáll és még csókot sem kapok tőle, olyan felpaprikázott hangulatban száll be. Pár perc múlva eltűnik a szemem elől.

Néma búcsú volt és fájó, de nem értem mi ez a hirtelen pálfordulás. Szomorúan sétálok be a kastélyba, majd a szomorúan merülök álomba azzal a tudattal, hogy akkor is kiderítem ki ez a nő!

Valakikell34 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Legszívesebben most azonnal itt hagynám, úgy érzem, megalázó ez az ostoba színjáték részéről. Meglepetést színlel, mint akinek fogalma sincs, miről beszélek. Esküdt ellenségem maga a báránybőrbe bújt farkas.

Ahogy hozzám lép megjátszott örömével, elhúzódom tőle, annyira visszataszít a viselkedése. Ha belegondolok, hogy szerelmes lettem egy ilyen emberbe.....hogy hagyhattam így becsapni magam....

- Igen uram, nem Rose vagyok... És Ön az, aki el akarja venni a birtokunkat! - hangomban vádaskodás cseng, és mérhetetlen düh.

Még mindig úgy tesz, mint aki nem ért semmit, de ezzel csak még jobban felbosszant.

- Ne tegyen úgy, mint aki nem tudja! - emelem feljebb a hangom, és csalódott fájdalmamban még sok mindent a fejéhez vágok, csak egyet nem árulok el neki:a nevem.

Amikor közlöm vele mérhetetlen dühömben, hogy nem akarom többé látni, kissé csalódott lesz, de nyilván azért, mert elveszti a játékszerét. Jól szórakozott eddig, de a mai nappal véget vetek a játszadozásnak,bár a szívem szakad belé.

Még van képe azt mondani nekem, hogy meg akarta kérni a kezem, hogy asszonyává akar tenni....

Kérem, hogy tegye lehetővé számomra a mihamarabbi távozást, azzal a kikötéssel, hogy csak útközben árulom el ,hogy hová vigyenek.

Nem vitázik sokat, előállítja a hintót, dühösen beszállok, fejem elfordítva még csak rá sem nézek, ahogy elindul a kocsi.....

Hazaérkezésem mindenkit meglep, hiszen jó néhány napig távol voltam, senki sem tudta, mi lett velem.

Céltalanul bolyongok a kastélyban, szobáról szobára, nem találom a helyem. Hiányzik az a gazember, bármennyire is dühöt és csalódást érzek, de tudom, hogy szeretem.

Már nem vagyok benne biztos, hogy valódi vétkekért vádoltam-e,vagy csak kétségbeesésem miatt zúdítottam rá haragomat....

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Olyan gyorsan távozott el tőlem, hogy azt sem tudom, álom volt-e vagy megtörtént? Alig várom, hogy a kocsisunk visszaérjen és megtudjam tőle a rejtélyes idegen hölgy származását. Addig is átgondolom minden lépésem, mondatom, de nem értek semmit. Egyik pillanatról a másikra hidegült el tőlem és egyszerűen nem tudom mi válthatta ki belőle. Bár említett valamit, hogy birtokot akarok elvenni tőle... Ezen még gondolkodom majd, de megjött végre a kocsis!

- Hová vitted kocsis? Hol az otthona mondd? - kérdem, pedig még a kocsi meg sem állt.

- Nagyuram, nem fog neki örülni...

- Mondd, mondd már, hol lakik e leányzó? - kérdem türelmetlenül.

- A szomszéd birtokon, melynek ura nem régen távozott el a túlvilágra...

Mennykőként vágott belém a felismerés és mindent értettem már. Szóval ő annak az úrnak a lánya, akitől a földet kívántam hajdanán megvásárolni. Nem gondoltam, hogy ilyen kész nő már az ifjú leány.

Kissé támolyogva megyek be a szobámba, és leülök egy kupa bor mellé. Hogy űzhetett a sors velem ilyen tréfát? Hogy kerülhettem ilyen helyzetbe? Pedig korábbi terveimben is szerepelt a leány feleségül vétele, hozományul a birtokkal, de most hogy venné komolyan az érzelmeimet? Az érzelmeimet...

Ahogyan nézett, ahogyan súgott, az illata, a bőre... Nem bírom ki sokáig nélküle úgy érzem.

A gondolatom tett követi, már fel is nyergelek a lóra és vágtában indulok a szomszéd vár felé. Már sötétedik, de nem érdekel, csak az ő arca van a szemem előtt!

Az egyik kanyarból felbukkanva a sötétben majdnem elüt egy kocsi. Alig bírom a lovam megfékezni és a kocsi is megáll. Mire az ijedtségből magunkhoz térünk, odalovagolok a kocsihoz, hogy elnézést kérjek az utasoktól, és amikor benézek, meglátom őt a holdfényben.

Valakikell34 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Éjjel sem aludtam egy szemhunyásnyit sem, nem tudok másra gondolni, csak rá, a vele töltött pillanatok szép emléke percről percre újra és újra előbukkan, pedig száműztem jó mélyen a lelkemben. Eszembe jut, hogyan égett ajka a számon, hogyan izzott fel tenyere alatt a bőröm, amikor hozzám ért. Hogyan vesztettem el a fejem, amikor csókjai elbódítottak, és mikor magáévá tett, miként aléltam el karjaiban.

Minél többet gondolok rá, annál biztosabb vagyok benne, hogy akarom őt, mint ahogy ő is akar engem. Hirtelen döntésre szánom el magam, és kiszólok a folyosóra:

- James kérem, fogasson be, kikocsizom! - közlöm az öreg inassal, akinek máris riadalom támad a szemében.

- De kisasszony, emlékezzen mi történt legutóbb is.... - próbál visszatartani az öreg, de már suhanok is ki mellette, ruhám csak úgy száll utánam a lendülettel.

Ahogy a kocsi előáll, már emelem is fel hosszú ruhám alját, már lépek fel a lépcsőre, és ahogy elhelyezkedek, máris megindul velem, vissza a szerelem felé vezető úton.

Miközben zötykölődve haladunk, azon gondolkodom, hogy André nem is venné el a birtokomat, hiszen belém szeretett ő is, láttam a szemében a fájdalmat, amikor megvádoltam. Azt mondta, feleségül akart kérni.

Lassan halad a hintó, és ahogy kinézek az ablakán már bánom, amiért nem hallgattam Jamesre. Talán az összeboruló fák koronája miatt, vagy csak mert korábban sötétedik, baljós árnyak táncoltak a fák közt a félhomályban. Hátradőlve az ülésen igyekszem elhessegetni a rémképeket a fejemből, amiket a véres támadás emléke hozott elő, és csukott szemmel próbálom magam elé idézni szerelmes lordom arcának vonásait....


Hirtelen vad vágta zaja hallatszik, én pedig rémülten kapaszkodom, mert a lovak egyre gyorsabban futnak, a kocsi meg csak úgy repül utánuk. Kiáltásokat hallok, és beleborzongok a félelembe, hogy megint megismétlődhet a rablótámadás.

Hirtelen megállunk,minden elcsendesedik kinn, csak egy ló nyerítését hallom, majd arra leszek figyelmes, hogy egy csodás szempár néz be az ablakon.

Kezem a szám elé kapom, hogy elfojtsam meglepett sikolyom, mire ő beül mellém, és a kezem után nyúl, puha tenyerébe fekteti,de mikor el akarom húzni tőle, megszólal:

- Brigitte, szerelmem, ne taszíts el! Annyira hiányoztál, úgy vágytam utánad...Bocsáss meg nekem, kérlek! - könyörög mélyen a szemembe nézve, és érzem már, nem tudom tartani magam.

- Édes André - suttogom, miközben a vállára hajtom a fejem - én is vágyakoztam utánad, épp ezért indultam vissza hozzád.

Nagy, meleg keze megnyugtatóan simogatja a hajam, majd ujjai lassan elindulnak a gerincem vonalán....

Egy pillanatra elenged, és pár percre magamra hagy. Amikor ismét megjelenik, arcán elégedett mosoly ragyog, mikor megszólal:

- Csak a hintó után kötöttem a lovam, és útba igazítottam a kocsist, édesem - súgja a nyakamhoz bújva, majd csókjaival halmoz el, ahogy lassan elindul velünk a kocsi......

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A kocsis először azt hihette megint rablótámadás, és elődjéből okulva fenyegetően emelkedik fel a bakról, amikor a kocsihoz léptetek lovammal, de intek neki. Végül visszaül megnyugodva. Ahogy benézek és látom, hogy szívem hölgye ül bent, nem habozok és már bent is termek mellette. Nem akarom elszalasztani újra, egyből bocsánatkérésért esedezem:

- Brigitte, szerelmem, ne taszíts el! Annyira hiányoztál, úgy vágytam utánad... Bocsáss meg nekem, kérlek! - meghajolok előtte, hiszen annyira hiányzott amióta elment.

- Édes André, én is vágyakoztam utánad, épp ezért indultam vissza hozzád... - súgja rám nézve, és még a sötétben is jól látom csillogó szemeit. Haját simogatom, el sem hiszem, hogy újra a karjaimban tarthatom. De nem is engedhetem el, már nem! Ezért visszamegyünk a birtokomra.

Azonnal cselekszem, gondolkodás nélkül. A kocsisnak szólok, hogy induljon majd tovább a váram felé, ne gyorsan. Hű lovamat a kocsi után kötöm nyugtatólag megsimogatom és beszállok szívem hölgye mellé. Szólok a bakra, hogy indulhatunk, és csak ekkor adok magyarázatot a kíváncsian fürkésző kedvesemnek:

- Csak a hintó után kötöttem a lovam, és útba igazítottam a kocsist, édesem... - súgom, de már nem bírok magammal. Egyszerűen hiányzott eddig és nem tudom fékezni a vágyaimat. Csókolni kezdem forró ajkát, nyakát, hogy újra érezzem a bőrét, az illatát. Hajamba túr és úgy húz magához, érzem, hogy neki is nagyon fontos vagyok. Leküzdötte dacosságát, és a szívére hallgat már. Kezei mohón gombolják ki ingemet, majd egy húzással a kocsi padlójára dobja. A kocsis nem hajt gyorsan, kellemesen zötyög alattunk a hintó. Ujjaim remegve bontják ki a fűzőjét és oldják le a ruhát a testéről. Formás halmai kibújnak felül, amint lecsúszik róla a ruha, a holdfényben fürdenek vágyón kemény bimbói.

Valakikell34 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Forró csókjai égetik a bőrömet, amerre elhalad a szájával, mélyen magába szívja az illatomat, én pedig ölelem magamhoz olyan szorosan, ahogy csak bírom.


Lassan halad velünk a kocsi, finoman ringat bennünket, és mivel tudom, hogy ebben a tempóban beletelik egy kis időbe, mire hazaérünk, merész lépésre szánom el magam.

Mint egy fuldokló a felé nyújtott faágba, úgy kapaszkodom Andréba, közben mohó kezeim már az inggombokkal küzdenek meg, hogy mihamarabb érezhessem bőrét az ujjaim alatt.

Amikor lehúzom végre izmos vállairól az inget, ledobom, majd háttal felé fordulok, hogy kezeivel könnyebben hozzá férjen a szoros fűzőmhöz.

Hallom a selyemzsinór suhogását, ahogy kioldja a fűzőmet, és érzem, ahogy kiszabaduló mellem bimbói megkeményednek a hűvös levegőben.

Nem tétovázik sokat, elém térdel, majd átölelve a derekamat, kebleim közé fúrja a fejét, lehelete perzseli a bőrömet.

Kezei lassan bekúsznak a ruhám szoknyarésze alá, és a kelmerengeteget feltolják egészen a derekamra. Óvatosan hajtja fejét az ölembe, hogy megízlelje kelyhem édeses ismerős ízét.

Már minden porcikám remeg az izgalomtól, amit puha szája okoz, mikor hirtelen feláll, és felhúz a székről, majd helyet foglal ott, ahol eddig én ültem. A ruha végre akadálytalanul omlik a lábamhoz, kilépek belőle, hogy megcsodálhasson tetőtől talpig . Már ül, mikor kezeim türelmetlenül kioldják a nadrágját, és egy gyors mozdulattal letolom a bokájáig, segítve, hogy kilépjen belőle.

Ágaskodó férfiassága szinte előrobban rejtekéből, mikor felém nyújtja kezét, és az ölébe von.

Szembe ülök vele, finoman, óvatosan ereszkedve ékességére,lábaimmal csípőjét fogom át, kezeimmel a nyakába kapaszkodom, ahogy a hintó mozgására lágyan, egyszerre mozogni kezdünk......

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Amikor felhúzom szoknyája anyagát, alig várom, hogy forró ölébe fúrjam a fejem. Vágytam már arra az ízre, melyet nélkülöznöm kellett oly sok napon át. Nyelvem első csapásaival máris mélyen magamba szívom a zamatát, és orromba csap vágyam beteljesítő illata. Teljesen elbódulva térdelek előtte, miközben a hintónk ide-oda ringatózik a földúton. Ettől viszont egy másik, sokkal kellemesebb ötlet jut eszembe.

Abbahagyom kelyhének kényeztetését és felhúzom magam mellé. Ekkor a ruhája a padlóra hull és ott áll előttem tökéletes alakjával. Leülök a helyére, hogy tovább csodálhassam, de nem sokáig hagyja, mert már húzza is le rólam a nadrágomat. Keménységem úgy ugrik elő eddigi ketrecéből, hogy még őt is meglepi kissé. Felé nyújtom a kezem, majd a csípőjét megfogva finoman felhúzom lüktető nyársamra. Ő engedelmesen fogadja magába egyre mélyebben, majd megpihen az ölemben. Szinte mozdulnunk sem kell, mert a hintó mozgása a legváltozatosabb és gyönyörtelibb bukkanókon halad keresztül, ahogyan édesem öle hozzám dörzsölődik.

Megkapaszkodik a vállamban, ahogyan kemény popsijába markolok, nyögései a rázkódástól elnyelve a fülembe jutnak. Formás halmaira hajolva kényeztetem, morzsolgatom a számban már hegyesen kemény bimbóit, nyelvemmel játszom rajtuk. Szaporodó sóhajaiból és csípőjének mozgásából érzem, hogy lassan eléri a végzete...

Valakikell34 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A finom ringatózás lassan az őrületbe kerget, úgy érzem, képtelen vagyok visszafogni magam. Forró barlangom szorosan öleli körül férfiasságát, ami érzékien lüktet bennem. A vágy mélyről feltörő sóhajai buknak ki a számon, miközben kemény kézzel markolja a csípőmet, hogy irányítsa a mozgásomat. A hepehupás út csak még izgalmasabbá teszi együttlétünket, és az sem érdekel, hogy a kocsis most épp mit gondolhat....

Éhes szája mohón tapad keblemre, ágaskodó bimbóimon őrjítő táncot jár játékos nyelve. Még mindig a nyakába kapaszkodom, de fejem hátradobva, lehunyt szemmel élvezem kényeztető száját, becéző nyelvét.

Testem egyre jobban kívánja a gyönyört, ismét át akarom élni vele, mint már annyiszor, érezni akarom, ahogy felrobban bennem, ahogy szomjazza csókjaimat....

Megőrjít a gondolat, hogy még mélyebben fogadhassam magamba az imádott férfit, ezért bátor lépésre szánom el magam.

Lábaimat - amik eddig derekára kulcsolódtak - most leoldom, és talpaimat a puha bársony ülőkére rakom,szinte fölé guggolok. Tövig merülök el benne, egészen mélyen lüktet már forró katlanomban, és az új élmény hangos sóhajokat, szakadozó nyögéseket hoz ki mindkettőnkből.

Ahogy lassan zötykölődik velünk a hintó, újabb és újabb mélységeket fedezünk fel a gyönyör tengerében....

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Érzem, ahogy átringatjuk magunkat a gyönyör felé vezető úton, de aztán lecsúszik egy pillanatra rólam, és fölém guggol. Próbálom csípőjénél fogva tartani, hogy hátra ne essen, így mártja meg magában újra forró keménységem. Ahogyan felettem van, és jönnek az újabb bukkanók, úgy merülök benne mélyebbre vagy éppen egy pillanatra bezárva a kapuját, hogy újra kinyithassam. Ezzel a játékkal nagyon érzékennyé válik duzzadó hegyem, és egy-egy erősebb rázkódásnál teljesen elveszek benne. Ezt nem bírom már ki, csak a felszakadó hörgéseim jutnak már el hozzá, miközben egyre erősebben kapaszkodom benne, ahogyan közeledem a fényhez.

Megmarkolja a vállam, körmei már-már belemélyednek a húsomba, de ez még jobban feltüzel, és már érzem, hogy nincs megállás. A kocsi rázkódása és az ajkai nyitogatása robanásig feszíti a testem, amikor egy mélyebb kátyúba fut a kerék, majd ahogy felkapaszkodik, úgy a legmélyebb húzással rántom őt magamra. Ezzel teljesen elvesztem, de sikolyából hallva ő is épp ekkor lépte át a gyönyör kapuit. Ujjai minden remegésnél belém marnak, amitől belőlem újra és újra feltör az őserő, megtöltve forró kelyhét. De a kocsi nem áll meg és játéka ránk is kihat, hiszen egy újabb kátyú ismét egymás mélységeibe taszít bennünket. Próbálok kiszabadulni, hogy az édes kínok közt egy kis pihenést kapjak, de nem lehet, ismét a tüzes barlangja szív magába. Végül megkegyelmez nekem és újra az ölembe ereszkedik, hogy átadhassuk magunkat a kocsi ringatózásának, miközben egymást fogadjuk be.

Valakikell34 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Alig bírok betelni vele, testemben tombol a szenvedély, kizárom a külvilágot, senki és semmi sem érdekel, csak ő. Bűnös játékunk meghozza a várva várt eredményt, szerelmem nem fogja magát vissza, és belém pumpálja forró magját. Ajkaimat beharapom, körmeim mélyen a húsába vájnak, ahogy bennem is az egekbe szökik a gyönyör és a magasba emel magával.

Magatehetetlennek érzem magam, de lüktető ölem nem csillapodik, ahogy a hintó lágyan ringatva minket halad tovább. Csapzott homlokára szorítom homlokom, halkan pihegünk mindketten, közben érzem, hogy megint életre kel bennem férfiassága. Csodálattal nézek a szemébe, és az öröm mámorító érzése tölti meg a szívemet, hogy tudom, milyen hatással vagyok rá.

Hosszasan a számat nézi, majd mikor hozzám hajol, ajkai finoman érintik ajkaimat, mintha csak egy pillangó szárnya érintett volna meg. Ahogy lassan mozgunk tovább, csókja úgy lesz egyre szenvedélyesebb, egyre követelőzőbb. Nyelve behatol a számba, végigfut a fogsoromon, és vad táncba kezd a nyelvemmel, hogy még jobban az édes gyönyörbe kergessen….

- Uram, hamarosan megérkezünk! – hallom a kocsis hangját, mire szétrebbenünk.

Sóhajtva hajtja fejét a melleimre, majd szomorú tekintettel emeli rám azt a csodás szempárt, ami első pillanattól megbabonázott.

- Szerelmem, ezt most be kell fejeznünk. – mondja halkan. – Hazaérünk hamarosan.

Kezével finoman végigsimít az arcomon, majd megfogja a kezem, segítve a kiszállást az öléből.

Enyhe pír önti el az arcom, mikor megpillantom még mindig keményen ágaskodó büszkeségét, ám nem marad időm gyönyörködni benne, rendbe kell szednem magam.

- Hazaérünk….. – ízlelgetem a szót, ami oly csodásan cseng, miközben nézem a férfit, aki elrabolta a szívem.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A kocsis hangja térít észhez édes ajkai közül, hogy nemsokára megjövünk. Teste még lágyan ringatózik az ölemben, miközben mélyen a szemembe néz. Nem, most nem szabad ismét elcsábulnom, majd megérkezés után.

- Szerelmem, ezt most be kell fejeznünk. Hazaérünk hamarosan.

Megsimítom puha arcbőrét, mintha csak a leggyengédebb harmatcsepphez érnék, majd segítek leemelkedni rólam. Egy pillantást vet még rám, majd a ruhájába bújik vissza. Ahogyan eltűnik az anyag mögött már csitult teste, úgy gyönyörködöm a látványban, mintha egy virágsziromba bújna vissza.

Alig ül le mellém, a kocsi már kanyarodik is be az udvarra. Kisegítem a drága hölgyet és karomat felkínálva lépkedünk be a kapun.

- Drága Brigitte... vagy talán inkább Rosenak szólíthatom? Hiszen a legszebb napokat így éltük át kettesben. Fogadja váram és szerény hajlékom, melyet megosztanék Önnel. - A hivatalos hangnem a körülöttünk állóknak szólt, hiszen már annyira az enyém e szépség. - Szeretném, ha elfogadná ezt tőlem.

- Köszönöm André - szembefordul velem és pukedlizik -, ezer örömmel elfogadom Öntől.

- Szeretném még megkérni a becses kezét, melyet bár atyjától tettem volna meg, mégis a szomorú sors miatt most Öntől tenném meg. Lesz a feleségem drága Rose?

Valakikell34 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Épp csak megigazítom a ruhámat, és elrendezem zilált fürtjeimet, mikor bekanyarodunk a már ismert udvarházba, ahol megannyi szolgáló és munkás várja vissza urát.

Ujjongásban törnek ki, mikor Andre kisegít a kocsiból, a drága jó dadus is cinkos mosollyal fogad bennünket.

A ház felé sétálva a kedvesem karjába fűzöm a kezem, belekarolva sétálunk át az udvaron, miközben ő biztosít róla, hogy nem hogy elvenni akarna tőlem, még a saját vagyonát is meg akarja osztani velem. Gondoskodása, végtelen gyengédsége rabul ejti a szívemet végleg, már érzem.

- Köszönöm Andre, ezer örömmel elfogadom. – fordulok hozzá, és egy bájos mosoly kíséretében ruhám szélét kissé megemelve meghajolok előtte. Ám mikor újra szóra nyitja a száját, magam sem tudom, sírjak vagy nevessek a boldogságtól, hiszen lánykérésről beszél.

Ébren álmodok, vagy valóban nőül akar venni? Kavarognak a gondolatok a fejemben, és csak hitetlenkedve nézek rá, hiszen olyan, mintha kitalálta volna a legtitkosabb vágyamat.

- Boldogan szerelemem! – ugrok ujjongva a nyakába, ő felkap a derekamnál fogva, mint egy tollpihét, és megpörget.

Beleszédülök a szerelembe, és mikor végre letesz, már az udvarház apraja-nagyja körülöttünk ugrál, és minket éljenez hangosan. A kedvesem fogadja a gratulációkat, én pedig körülpillantok az új otthonom udvarán, végig a kerten, a rózsalugasokon….. Szemeim lehunyva ábrándozok a közös jövőnkről, és a túláradó boldogságtól könny szökik a szemembe.

- Életem, te sírsz? – kérdi tőlem, ahogy hozzám lép, ám megnyugtatom:

- Szerelemem, csak a boldogság könnyei ezek. – mondom neki, ő pedig átölelve kísér az éljenző tömegen át be a várba, hogy végre kettesben lehessünk.

Legnagyobb ellenségemből lett a szerelmem, az életem párja, és úgy szerettem bele, hogy nem is tudtam, ki is ő valójában. A sors segítséget nyújtott, hogy találkozzunk, most pedig boldogan állok az előttünk álló csodálatos szerelem elé.

Tartalomjegyzék