Pokolly (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Éppen egy könyvet próbálok olvasni félig fekve az ágyamon, mikor meglátom, hogy ismét jön valaki. Ezúttal viszont sokkal finomabb kelmékbe öltözött férfi lép be a szobánkba. Rám nézett és tudtam, mennem kell, munka van. Fel akartam állni, de csak az ágy széléig jutottam, leült mellém és a nevemet kérdezte, meg honnan származom. Miután feleltem, jól megnézett magának, a szoknyámat is felhúzta, megnézte alsó részemet, mintha lovat akarna venni, úgy végigmért. Majd felállt, és az idősebb Madámhoz ment, és közölte, hogy megfelelő, ha tud írni és olvasni is. A válasz természetesen igen volt és hozzátette, hogy egy kis etikettet is tanultam, illetve táncórákat is kaptam (bár ezt csak az egyik ügyféltől), illetve a származásomból adódóan félig kékvérű vagyok. Odahívott magához a Madám, és közölte, hogy az udvarba visznek, magához a királyhoz, szóval mindent bele kell adnom, ne hozzak szégyent rá, mert itt mindenki bánni fogja. Értettem én a célzást, ha bukom, akkor a kupi is bezár, ahol nevelkedtem.

Beültetett egy hintóba és elindultunk. Több napi utazás volt, nem voltunk éppen közel a király kastélyához. Többször beszélt velem Andrew, (a kísérőm) hogy majd mit illik, és mit nem, a viselkedésemre is kitért, szóval a napok alatt bevezetett az udvari etikett rejtelmeibe. Mikor megálltunk pihenni, akkor vele gyakoroltunk az udvaron, vagy éppen a hálóban. Viszont egy ujjal sem nyúlt hozzám szexuális téren. Azt hiszem tényleg egy hű szolga, ha ezt megállta.

A harmadik nap értünk a városba és egy szabóhoz mentünk rögvest. Már vártak minket, olyan sok szép ruha, kelme volt ott, nem győztem ámulni, de mindközül volt egy vérvörös ruha is, amiről a szememet sem tudtam levenni. Az én öltözékem egyenlő volt a nullával, ahhoz képest. Andrew szólt, hogy válasszak ki hármat, de a vöröset fel ne vegyem most, azt máskorra javasolja. Értettem én, volt ott egy öltöztetőnő is és segített le illetve felöltözni egy hagyományos nem túlhivalkodó világoskék ruhát adott rám, természetesen elől a négyszögletű kivágás, amiben jól mutatnak a felpúposított mellek, és persze a nyak és dekoltázs is jól látható. Szoknyarésze elől háromszögletűen szétnyílik, ujjai hatalmasak és szinte teljesen nyitottak. Miután kijöttem a szobából, ahol felöltöztettek, teljesen elámult a férfi. Pár másodperc után szólt, hogy mehetünk, mert a többi ruhát már becsomagolták. Az udvar felé indultunk, most már kitérő nélkül. Szinte már vártam és féltem is egyben. Megálltunk és kisegített a hintóból, majd a szobámba kísért. Mondta, hogy még pár nap és a király rendez egy álarcosbált, azon fogok megjelenni először, addig még megmutat mindent, ami szükséges. A palota egyes részeit is bemutatta, hogy mit merre találok, és ne tévedjek el. Felkészített mindenre, és végre eljött a nap, mikor megláthatom élőben is őfenségét.

Felvettem a vérvörös ruhát, amin volt még egy kis fekete díszítés és csipke is, elég kihívó voltam a többiek között. És az álarc, teljes egészében fekete csipke volt, az orrom végéig ért és szépen kidolgozott gyöngyök díszítették, és középen egypár toll ékeskedett, a homlokomtól felfelé.


A terem tele volt mind-mind gazdag emberekkel, csak én lehettem szegény, de csak eddig, ezt elhatároztam. Bájologtam, és próbáltam nem nagy feltűnést kelteni a téren, hogy nem "idevalósi" vagyok. A király a terem végében ült a trónon és csak nézett, hol erre, hol arra, mígnem végre megakadt egymáson a szemünk. Andrew éppen mellette állt és bólogatott felém. Ez volt a jel. Én meg elfordítottam a fejem, nehogy már rögvest megkapjon, címszóval. Sétálgattam, társalogtam, és néha elcsíptük egymás tekintetét és mosolyát, mígnem egy éppen ellesett pillanatban észrevettem, hogy odasúg valamit Andrewnak, majd távozik és a király is felállt és elment. Nem tudtam mire vélni a dolgot, így folytattam a bájcsevejt.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Imádom az álarcosbálokat. Feldobják a dögunalmas napjaimat. Miből is állnak ezek a napok? Államügyek, lovaglások, állandó küzdelem - na nem az ellenséggel, hanem a miniszterekkel. Mintha csak holmi pórnép lennék. Már mindet lenyakaztam volna, de nem leszek véreskezű Lajos. Csak annyit végeztetek ki, amennyi szükséges. Szerencsére asszony nem nehezíti a dolgomat. Próbáltak már hozzám adni mindenféle rondaságot, de nincs kedvem asszonyi kötelékben leélni a mostani életem, még ha a protokoll úgy is kívánja. Majd keresek én nőt magam mellé.


Ideje már egy újabb bált rendezni. Havonta egy belefér, és miért ne tenném, ha én vagyok a király? A kancellár persze ennyit sem akart, többről szó sem lehet, mert megunnám - szerinte. Pedig ezeken az estéken mindig történik valami izgalmas. Legutóbb is De Sarr márki összekeverte a feleségét egy másik hölggyel, aminek párbaj lett a vége. Nem ám a sikátorok mélyén vagy a palotakert mögött! Előttem, a bálon. A márki füle bánta, pedig a hölgy udvarlója egy nyurga mitugrász volt. De vívni azt tudott! Fel is vettem a testőrségbe. Talán három vagy négy bállal ezelőtt egy terebélyes nő tévedt be, aki a tűznyelővel került viszályba. Élvezet volt nézni, amint a bátor tűzember iszkolt a harcias asszonyság elől. Mindenki jót mulatott.

És persze a nők. Minden álarcosbálon egy különleges nőt kaptam meg, aki egy ideig az ágyasom volt. Legtöbbjük pár hétig bírta, aztán amikor szökni próbáltak, elkapták az őrök és jól elszórakoztak vele. Nem jött vissza többet egyik sem.


A bál úgy indult, ahogyan eddig: felvezető táncokban keringtek a parókás nők, pökhendi urak. A sok színes ruha csak pörgött, a puccos ruhák lengtek jobbra és balra... Unalmas. Inkább nézelődtem, hogy vajon ki lehet majd a ma esti nőm? Az előző már két hónapja megszökött, legutóbb nem volt kellő felhozatal. Egyszer csak mellém lépett legfőbb kerítőm. Tudtam, hogy ismét hozott valakit. Nem volt nehéz rátalálni, mert némileg kitűnt a sok kecses nemes közül. A ruhája szintúgy feltűnő volt, szinte kitűnt a tömegből. Elmosolyodtam, mert kedvemre valónak tűnt a fitos orrával és kissé esetlen mozgásával. Egy pillanatra rám nézett, majd elfordította a tekintetét és megpróbált elvegyülni a tömegben. Már most dacolni mer velem? Újabb mosoly szaladt a számra, majd odasúgtam a mellettem álló kerítőnek:

- A kis harcos fruska megtetszett, kiváló választás!

- Igenis felség - hajolt meg. Felálltam és elvonultam. Ő lesz a következő ágyasom, és már előre elgondoltam, milyen mocsokságokat művelek majd vele. Heves természete imponált nekem. Intézkedtem a szolgáknak, hogy tegyék szabaddá az ágyas szobáját, ahol majd meglátogatom. Szobámba sietve pár szolgával átöltöztem egy szolidabb ruhába, és egy álarcot vettem magamhoz. Visszasietve a bálteremhez messziről kiszúrtam a titokzatos nőszemélyt. Magam elé vettem takaró papírom és megközelítettem a hölgyet. A ruhámban ugyanolyan pökhendi nemesnek tűntem, mint bárki más, kényelmesen elvegyültem a tömegben. Végül hozzá sodródva hajoltam a füléhez:

- Magát még nem láttam eddig. Megtisztelne egy tánccal?

Pokolly (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Már-már el is feledtem egy pillanatra, hogy miért is vagyok itt, mikor valaki kicsit meglökött, majd a fülemhez hajolva

- Magát még nem láttam eddig. Megtisztelne egy tánccal?

Jött a kérdés felém, és egy másodpercre majdnem igent is mondtam, de az eszem a helyén van.

- Én sem láttam még magát, és köszönöm, de nem táncolok akárkivel. – elfordítottam a fejem és nem is figyeltem rá. Lassan próbáltam távolodni, el akartam menni a közeléből.

Nem akart békén hagyni az álarcos férfi és követni kezdett. Próbáltam elsétálni, de ujjai csak-csak hozzám értek, igaz csak a kezemet érintette finoman leheletnyien, úgy, hogy ne lássa senki. Már kezdett zavarni az illetlensége, és bátorsága. Megfordultam, nem akartam cirkuszt csinálni, főleg nem ezen az „első bálos” napon.

- Kedves uram, legyen szíves kicsit távolabb állni tőlem, nem igazán méltó egy úrhoz az ilyen viselkedés. És kérem, ne kövessen, mert még másra kell gondolnom.

- Értem, hölgyem, de felkeltette az érdeklődésemet, és nem hagyhatom magára, mert még kihasználja valaki a fiatalságát, és nem-nem kell másra gondolnia. (még)

Azt hitte nem hallottam, amit az álarca alatt mondott, hogy „még”? Na, várjon csak.

- Ha már ennyire aggódik miattam, legyen szíves elkísérni a levegőre, mert már alig kapok levegőt idebenn.

- Karoljon belém kedves hölgyem.

S azzal kézfejemet az alkarjára helyeztem, és bevallom, volt időm belenézni a szemeibe, a tekintetébe. Nem tud álarc mögé bújni az én kis kedves Királyom, felismertem. Hiába öltözött át, vett álarcot, az ember a szemeit, tekintetét nem tudja megváltoztatni. Persze nem akartam elárulni magam. Játszani akar, hát játszunk. Kifelé vettük az irányt a teraszra, majd a korláthoz érve nekitámaszkodtam, és az ajtó felé néztem, vártam a reakcióját, de semmi extra. Mellém állt, és néztünk befelé. Néma csend percekig.

Meg kell törnöm a csendet, bár szavakat nem ejtettünk ki, de az ujjai ismét kalandozni kezdtek, én meg tudomást sem vettem a kis csínytevéséről.

- Nézze, azt a sok embert, mind egyet akar – majd csöndbe maradtam, de közben ránéztem és megeresztettem egy fél mosolyt

- Mit akarnak kisasszony, ön szerint?

- A király kegyeibe kerülni, nyalni a ……tudja mit

- Ez egy kicsit nyers egy ilyen ifjú hölgytől – hangjából a meglepettség áradt

- Kérem, sétáljunk még egy kicsit, nem ismerek itt semmit, talán kicsit körbevezethetne, - próbáltam másra terelni a szót, kicsit tényleg túl nyers voltam

- Menjünk, ha menni akar, de honnan veszi, hogy ismerem a járást itt?

- Ön mondta, nem látott még itt engem, ezek szerint ön már volt itt. Nincs igazam?

- De, de, igaza van. És szabadna megtudnom a kisasszony nevét, ha már ilyen szép időben sétálhatok önnel?

- Természetesen szabad, Rose vagyok, de legyen ennyi elég, most mondja meg hol is járunk éppen, mert egyre sötétebb lesz, és én nem szeretnék, nem vagyok én olyan nő, aki, csak úgy enged a kísértésnek.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Kisétáltunk a teraszra, majd mellé álltam. Igen bájos teremtés volt ez a leány, puha ujjai mégis határozottan kulcsolódtak a kőkorlát szélére. Lesve figyeltem, hogy ne vegye tolakodásnak, hiszen bármikor észreveheti bárki, a végén pedig párbajra hívna. Az álcám meg kell tartani, beszélni is csak óvatosan, nehogy felismerjen a hangomról. Inkább beszéljen a testem. A félhomályt kihasználva lassan a keze felé mozdultam, ujjaimmal lassan megérintettem. Tudtam mit akarok és ha éppen nem álruhában lennék, elvenném. De az álca egyik előnye, hogy ilyen játékokat játszhatok kedvemre.

- Nézze, azt a sok embert, mind egyet akar - törte meg a csendet, miközben továbbra is befelé néztünk.

- Mit akarnak kisasszony, ön szerint? - kérdeztem vissza udvariasan, bár nagyon is sejtettem, mire gondol. A politikában nem egyszer hátsó gondolatokkal igyekeznek elérni a céljukat az embereim, olvasni tudni kell a sorok között.

- A király kegyeibe kerülni, nyalni a... tudja mit - a kissé vulgáris szavajárás máris megmutatta, hogy nem előkelő származású hölggyel van dolgom. Nem holmi úri leány keresi a ruhára és szépítkezésre való aranyakat, hanem egy valahonnan jött, tanulatlan és kiforratlan nőről van szó.

- Ez egy kicsit nyers egy ilyen ifjú hölgytől - adtam hangot a meglepődésemnek, de legbelül már mosolyogtam: ez a nő úgy fog táncolni és betörni, ahogyan én akarom.

- Kérem, sétáljunk még egy kicsit, nem ismerek itt semmit, talán kicsit körbevezethetne - nyerte vissza előkelőbb modorát és felkínálta a karját. Nemeshez illőn meghajoltam és én is odatartottam a karom, hogy a kísérete lehessek.

- Menjünk, ha menni akar, de honnan veszi, hogy ismerem a járást itt? - kérdeztem vissza a szemtelenség ilyen módon való megnyilvánulása okán. Egy úrinő sosem kínálja fel magát, csak elfogadja a felnyújtott kart.

- Ön mondta, nem látott még itt engem, ezek szerint ön már volt itt. - nézett fel rám és a tekintete csak úgy szúrt, de érdeklődő csillogást is felfedezni véltem benne. - Nincs igazam?

- De, de, igaza van. - feleltem. Elmosolyodtam, mert vág az esze, tehát okos nő. A végén még vigyáznom kell vele. - És szabadna megtudnom a kisasszony nevét, ha már ilyen szép időben sétálhatok önnel?

- Természetesen szabad, Rose vagyok - válaszolta, de éppen nyitottam volna a szám, amikor csilingelve folytatta: - De legyen ennyi elég, most mondja meg hol is járunk éppen, mert egyre sötétebb lesz, és én nem szeretnék, nem vagyok én olyan nő, aki, csak úgy enged a kísértésnek!

Nem tudja megtagadni önmagát, hiszen a dámák legtöbbször csak annyit válaszolnak: "Köszönöm a társaságát, kérem", és az erényeikre a kísérő úr vigyáz. Egyből értettem: olyan férfiakkal lehetett dolga, akik nem tudják magukat tartóztatni. Ellenben az is igaz, hogy nekem éppen a szórakozásra kell társaság, nem holmi kísérgetésre. De majd meglátjuk, mennyire lesz ellenálló a kis huncut.

- Szabadna elkísérnem a kert felé?

- A kertbe? Ugye nincsenek hátsó szándékai velem kapcsolatban? - kérdezte megállva és ismét rám nézve.

- Ugyan hölgyem, mit gondol! - mosolyodtam el az álarc mögött és alig vártam, hogy egy félhomályos részre érjünk. Bár a szemét neki is álarc takarta, a kezével igyekezett nem leleplezni a titkát, én is hasonlóképp tettem. Nem szerettem volna, ha kiderül előtte, ki is vagyok.

Lassan távolodtunk a hangos tömegtől és pár forduló után úgy döntöttem, levehetem az álarcom, nem látja meg az igazi énem.

- Miért álltunk meg? - kérdezte azonnal, és miután levettem az álarcom, a holdfényben láttam, amint hunyorog. De folytatta - Uram, nem tudom, mit szeretne tőlem, de kérem, ne kompromittáljon! Itt bárki észrevehet!

- Itt nem, ide csak kevesen járnak - mosolyogtam rá, és a szeme csillogása még a sötétben is kivehető volt. Még mindig szorosan tartotta szeme elé az álarcát, csak fitos orra bújt ki alóla és édes szája csábított csókra.

- És ha a király meglátja, hogy a kertjében vagyunk? Felakasztat minket! - folytatta és körbefordult aggódva.

- Nyugodjon meg kérem, a király most nem jár erre. - "mert itt van előtted" - tettem hozzá gondolatban. Megfogtam a két kezét.

- Mégis inzultál, kérem? - emelte fel a hangját és próbált szabadulni. - Még a nevét sem tudom!

- A nevem nem fontos... - súgtam neki, miközben a füléhez hajoltam. Ekkor erősen rálépett a lábamra, amitől kiszabadult és futni kezdett. A neveletlen nőszemély! Majdnem kiáltottam az őröknek, hogy fogják meg, és hozzák elém, de az utolsó pillanatban jutott eszembe, hogy még nem fedtem fel a kilétem.

- A játék még nem ért véget! - sziszegtem magamnak és némileg sántikálva visszafelé indultam a palotához. Egy hátsó kisajtón mentem fel a szobámba, ahol visszaöltöztem. Nem akartam ma már táncolni, inkább nézem a szórakozó tömeget. Bosszús voltam a leány miatt, hogy így túl járt az eszemen, de meg fogom kerestetni és más módon kapom majd meg. Nem hagyom ennyiben!

Kissé morcosan tértem vissza a táncolókhoz és ültem le a trónomra, majd intettem a népnek, hogy folytathatják a mulatságot.

Pokolly (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nyugodjak meg, jó vicc! Bár tudtam kivel vagyok éppen, azért csak nem adom magam oda olyan könnyen, főleg nem az első találkozásnál.

- Mégis inzultál, kérem? – felemeltem a hangom, és próbáltam szabadulni – Még a nevét sem tudom!

- A nevem nem fontos… - súgta a fülembe

Nekem sem kellett több és ráléptem a lábára. Amitől kiszabadultam és elkezdtem futni előle. Egészen az erkélyig jutottam, majd lassítva megálltam, kicsit rendbe szedtem magam és visszamentem a nép közé. Akkor jutott eszembe, hogy lehet nagyot tapostam a lábára és fájhat is neki, ráadásul a királyt bántottam, talán ki is végeztet érte. Ha már egyszer meg kell halnom ezért, büszkén teszem, nem mindenki taposhatja meg a királyát, viszont gondolhat egyfajta játékra is hm, és akkor megmenekülök. Én is így gondolnám, hogy játszani akar még, hiszen nem bújt volna akkor másik gúnyába. Remélem, nem megyek majd túl messzire vele, nem engedhetek meg majd dolgokat vele szembe, de hát ezért fizetnek majd. Elvegyülve sétálgatok, nem jön oda hozzám senki sem, nem is szól hozzám senki, mikor nyílik az ajtó és belép rajta Ő, leül a trónra és int, hogy mehet tovább a bál. Mintha mi sem történt volna. Viszont látszik rajta, hogy kicsit bicegett. Húha ez gond lehet. Elém tartom az álarcot és próbálok nem a szeme elé kerülni. De mindhiába, összepillantunk párszor, ami kikerülhetetlen dolog. Viszont Andrew nem volt mellette, éppen elfordítottam felőle a fejem, mikor elém toppant a volt kísérőm és a fülembe súgta, hogy a királynak tetszem és látni akar majd a hálótermébe. Én meg visszasúgtam neki, hogy:

- Ha akar, valamit jöjjön ide, és mondja meg személyesen, - hírtelen ez az ötlet jutott eszembe, bele sem gondoltam a következményekbe.

- Ezt nem gondolja komolyan Rose? Ugye? Ilyet nem tehet meg, mert még lefejezik felségárulásért.

- Akkor fejezzenek le, de én nem leszek egy a sok közül.

Ezzel távozott és pár perc múlva ismét a trón mellett termett, és a királyom fülébe súgta a válaszom, bízom benne, hogy szó szerint. Odatekintettem, egyenesen a szemébe néztem és láttam rajt a dühöt, a meglepettséget és a dacot, is egyben, hogy én hogy merek ilyet mondani neki. A keze a szája előtt játszott és tanakodott mitévő legyen, persze ezek másodperc töredéke alatt történtek meg és hírtelen felállt. A zene lehalkult és, ahogy lépett párat a tömeg úgy oszlott előtte széjjel és mindenki hajbókolni kezdett. Egyenesen felém haladt a népek, meg néztek felém, láthatták, hogy hozzám tart. Összesúgtak mellettem is, kár, hogy csak annyit hallottam, hogy „nem szokott felkelni a trónról, ki lehet, akiért erre képes?” . Vagy éppen a másik oldalamról „ki ez a fruska, aki képes volt….!?”. Ennek fele sem tréfa. Mikor éppen hozzám ért, nem voltam rest és én is meghajoltam illendően, de nem teljesen mentem le és a fejemet sem szegeztem le, néztem a szemébe mélyébe. Már ezért is végem lehet, de megéri, egy pont lesz nekem. Az első vagyok a sok-sok nőből, akiért képes valamit is tenni. Szemem sarkából láttam, hogy Andrew mutatja, hajtsam le a fejem, de nem törődöm vele, a tömeg meg felegyenesedik, ahogy elhagyja őket. Elém lépve a kezét nyújtja, ez azt jelenti, felállhatok az ő segítségével. Most igazán ver a szívem, de kiderült, a pont már az enyém.

- Kisasszony lenne a kísérőm egy kis sétára?

- Természetesen felséged, - és azzal a karját kínálja nekem

Közben felemelte a másik kezét intve, hogy folytatódjék a mulatság. Vártam, hogy mondjon valamit, mert nem lenne illendő nekem kezdeményeznem, főleg, hogy ezer szempár követ minket.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Láttam, hogy ott van a tömegben. Igyekezett úgy viselkedni, mint ha mi sem történt volna eddig. Bosszantott a szemtelensége, de egyben meglepett a bátorsága, hogy azok után, amit vele tettem, mégis visszajött. Hiszen mi oka lenne maradni a zaklatójával főleg akkor, ha azt sem tudja kicsoda? Bárki elbújhat itt a tömegben. Egyre jobban tetszett ez a merészsége, de velem mégsem teheti ezt meg, én a király vagyok és én hozom itt a döntéseket. Márpedig ez a nő az enyém lesz, ha akarja, ha nem!

Odaintettem a kerítőm és azt mondtam neki:

- A kisasszonyt szíveskedjen majd a hálószobámba kísérni. Kérem, hívja ide, hogy ezt megmondhassam neki.

Udvariasan meghajolva biccentett és eltűnt a tömegben. Eközben a szemem le nem vettem szépséges áldozatomról. Láttam, amint odalép hozzá az emberem és átadja az üzenetem. De a kisasszony nem jön, sőt: az arcára kiült dac nyomán tudtam: nem jön ide. Ismét felforrt bennem a düh: mit képzel magáról ez a nő, hogy nekem diktálhat? Hogy képzeli, hogy nem teljesíti a parancsomat? Még hogy én ereszkedjek le hozzá? Megy a hóhér kezei közé, ahogyan a többi. Lesz másik.

Így mérgelődtem magamban, miközben kissé elgondolkodva azt vettem észre, hogy egy olyan érzés kerít hatalmába, amit csak egy nő hozhat ki belőlem. Márpedig ez a hölgy kell nekem! Szóljak a testőrségnek, hogy akár erőszakkal is hozzák elém? Nem járná itt mindenki előtt. Már így is túl sokan suttognak a váratlanul eltűnt szeretőim miatt. Mást kell kitalálnom.

Felálltam a trónról. Hirtelen elhallgatott a zene és döbbent csend vett körül. Ekkor vettem észre mit is tettem. De ha már ilyen őrültségbe keveredtem, akkor csináljam végig! Elindultam a megilletődött és hajbókoló emberek előtt, egészen a kiszemelt nőig. Éreztem a felém áradó csodálkozás és döbbenet suttogásba merülő moraját. A szemtelenje még rendesen sem hajolt meg. Elmosolyodtam magamban: fogsz te még hajolni, elég sokat! Méghozzá a kardom magasságáig.

Ezzel a gondolattal kínáltam fel karomat:

- Kisasszony lenne a kísérőm egy kis sétára?

- Természetesen felséged - fogadta el a kíséretem és intettem, hogy vége a színjátéknak, folytatódhat a mulatság. Ő álarcát mindvégig a szeme előtt tartva sétált mellettem, amíg ki nem értünk a teremből. Amikor ismét a kertben voltunk, de még némi fény áradt felénk, akkor felé fordultam:

- Hadd lássam az arcát!

- Még nem mutatnám meg őfelségednek.

- Megtagadja a király parancsát?

- A király parancsát nem, de a kérését igen. - jött a makacs válasz. Ez egyre jobban felkorbácsolta a vágyaimat. Harcias kis szuka lesz majd az ágyban. Ismét mosolyra húztam a szám:

- Rendben, de akkor elkísérném egy csendesebb helyre - "ahol nem fogsz olyan csendes lenni" tettem még hozzá gondolatban és egy bokor mögé rejtett ajtóhoz értünk. A kulcs egy kőbe rejtett fogantyú volt, ezt húztam meg, és kinyitottam a titkos bejáratot. A bent lobogó fáklyák a váratlan fuvallattól kissé megremegtek, majd az ajtó csukódása után ismét békésen táncoltak. Egy lépcsősor vezetett lefelé a föld alá. Ez a hely csak a szeretőknek volt fenntartva, távol a valódi hálószobámtól. Már nem tudni, melyik ősöm építette, és lehet, hogy nem ez volt az eredeti rendeltetése, viszont kéjlaknak átalakítva mesterien funkcionált.

Ezt a lány nem tudhatta, csak bizonytalanul terelgettem magam előtt.

- Itt hiába sikolt, nem hallják meg - szóltam előre, mielőtt bármi ellenállást tanúsítana. Kevesen tudnak erről a helyről, úgyhogy nem sokan lehetnek a segítségére. Inkább noszogattam tovább: - Menjen csak bátran!

Végül leértünk, ahol egy tágas szobában egy baldachinos ágy volt, tele tükrökkel, szíjakkal, és más játékszerekkel. Mereven állt meg a bejáratnál.

- Elnézést felség, én...

- Miért, mit várt? Maga mostantól a szeretőm és ez a hely lesz az otthona. - Láttam, amint elborzad, hogy a kéjlak lesz a szobája, az örömök pedig a börtöne.

Pokolly (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ez a kis út a sziklába, egészen lefelé, kicsit hátborzongató, na persze, ha először jártam volna itt csak akkor. Nógatott a hátam mögött lépkedjek csak, gondolom alig várta, hogy megpillantsam azt a kis szobácskát az ággyal és a játékszerekkel. Nem mondom, hogy túl sok részem volt abban, hogy kikötözzenek, de már meg voltam erőszakolva és az egy fordulópont volt az életemben. Onnantól kezdve nem érdekelt más, tettem a dolgom rezzenéstelen arccal. Mondjuk nem gondoltam volna, hogy a királyomnak ilyesfajta perverziói vannak, de biztosan kompenzálni akar vele valamit. Lehet, hogy nem is nekem szánja, inkább én kötözzem ki és tegyek vele bármit?

Ekkor értük el az ajtót, ahol megpillantottam a szobát belülről.

- Elnézést felség, én…

- Miért, mit várt? Maga mostantól a szeretőm és ez a hely lesz az otthona.

Az arcomra elborzadt, - persze csak módjával- tettettem, hogy nem tudok semmiről

- Az előző szeretőit is itt tartotta? Nem leszek egy a sorból, ugye tudja?

- Nem e? Mégis mit képzel magáról? Ki maga?

- És ön felség? Ha jól tudom maga mondta, hogy itt sikíthatok nem hallja senki, akkor azt sem hallják, hogy- hogy beszélek önnel. Nincs igazam? Ami itt történik itt is marad! – kacsintottam rá elmosolyodva.

Azt hiszem egy pillanatra ledöbbent, hogy merek ilyet csinálni vele, de aztán bátorságot gyűjtött és elém lépett.

- Ezért fel is akaszthatnám, ilyen szemtelen viselkedést

- Akasztasson fel, de akkor nem tudja, meg ki vagyok valójában és mit is csinálhatnék még felségeddel itt.

Elléptem tőle és leültem egy székre, velem szemben a másikra pedig ő. Összekulcsolta kezét és a szája elé tette. Feltűnt a gyűrűje, szép vörös volt, mint a ruhám és akkora amekkorát még nem láttam.

- Szép a gyűrűje felség, nem sok lehet belőle, olyan nagy kő van benne és a foglalata is kiváló munkára utal.

- Hát, ha ennyire tetszik, akkor csókold meg gyere – és a kezét felém nyújtja.

Persze, hogyne én tegyek lépést elsőre, ez volt az első gondolatom, de, ám legyen, viszont…..

- Megteszem, ha felel egy kérdésemre. – húztam fel szemöldökömet

- Mi lenne az? – szemeiben kíváncsiság, de dac és gőg is szikrázott egyben

- Milyen szeretői voltak eddig? Bárónők, királylányok, netán sima hétköznapi ágyasok?

Letérdeltem és megfogtam a kezét lágyan, majd egyre szorosabban, nehogy el tudja húzni előlem. Nagy csönd, nem felelt.

- Hát, ha nem kapok választ bajok lesznek?

- Nem vagyok köteles erre felelni, szemtelen fruska – összeráncolta szemöldökét, és próbálta kihúzni a kezét az enyémből

- Nem? Mennyire fontos önnek ez a gyűrű?

Értetlenül nézett rám, mivel alig fejeztem be a kérdést a mutatóujját bekaptam, ahol a gyűrű van, és az ajkaimmal már húztam is lefelé, észrevétlenül. Érzékien, kéjesen néztem őt a művelet közben, nehogy észbe kapjon. Erre várt, végre elkezdődjön a mi kis táncunk. Viszont, amint az számban éreztem a nem kis ékszert, visszaültem. Kivettem a számból és felé mutattam.

- Nahát, nem hiányzik valamije felség? Ezt majd kicsit később kapja vissza. – azzal a lendülettel beengedtem a melleim közé, és szép lassan le is csúszott, a titkos kis zsebbe. – várom még a válaszát is az előbb feltett kérdésemre.

Megszólalni sem tudott, csak az ujját nézte, hogy valóban elvettem. Nem hagytam neki időt semmire, kicsit felhúztam a szoknyát a lábaimon, engedtetem látni a térdemet. Láthatóan felcsigázta a dolog, hát még az, mikor kicsit szét is nyitottam a lábaimat. A következő lépést remélem, megteszi már, bár kedvem lenne még játszadozni vele, hajnal még messze van.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A szemtelen nőszemély lehúzta rólam a gyűrűt. Bár meg kell mondani, hogy elég ügyes módon tette ezt, eddig ilyet még nem láttam. Ha csak holmi vacak lenne, azt mondanám: nem érdekelne, de ez egy családi örökség, felmenőimtől maradt rám. A rubintos gyűrűt egy felfedezőút után készítette ükapám, amikor elkapta a hódítási láz és egy bennszülött törzs főnökétől kapta - cserébe a békéért. De ennek részleteire kár sort fecsérelni, inkább a gyűrűt kell visszaszereznem. Anélkül nem mehetek el innen.

Amint becsúszott a szemtelen nő dekoltázsába, máris nyilvánvaló volt: a ruha nem maradhat rajta. De őt sem kellett félteni a jó hírétől: a szoknyáját egyre feljebb húzta és fehér bőre szinte kiviláglott a félhomályban. A fáklyák lángjai táncot járva tették még vonzóbbá formás vádlijait. Lassan szétnyitotta a combját, és lassan feltárult előttem az öle. Alig vártam már, hogy magam alá gyűrjem ezt a nőszemélyt és alaposan megmártózzak benne. De nem térdelek le elé!

Odaléptem hozzá, a vállainál benyúltam és egy mozdulattal letoltam róla a ruha felső részét. Hagytam, hogy halmai szabadon borzongjanak a hűvös szoba levegőjén.

- Na de kérem! - siklott ki a kezem közül, és állt meg kissé messzebb tőlem, de a ruhája még továbbra is félig lehúzva maradt, bimbói szinte várták, hogy a számba vegyem őket. Nem öltözött fel, úgy nézett rám kissé szúrós szemekkel.

- Mit teszed az ártatlant! - mordultam fel, és mivel senki nem hallhatta a beszélgetést, ráadásul ő a nép gyermeke volt, tegeztem. - Úgyis tudod miért vagyunk itt! Ne tedd az ártatlant!

Közben a szemem nehéz volt levenni formás melleiről, úgy éreztem, mindjárt neki ugrok, mint egy vadállat.

- És hová lett az úriember viselkedése? - szegezte nekem a kérdést olyan szemtelenül, hogy így még az anyám sem mert velem beszélni. De valahol ez tetszett nekem legbelül: végre egy határozott nő. Bár úgyis az történik majd, amit én gondolok, akarok.

- Mit nekem viselkedés, ha az enyém vagy? - indultam el felé és megfogtam a vállánál, majd az ágyra löktem. Felsikított. De csak mosolyogtam fölötte: - Sikíts csak, senki nem hallja meg!

És mohón a nyakának estem, csókoltam, haraptam, ahol értem. Ki voltam éhezve egy nőre és most itt van alattam. Testével próbált szabadulni, forgolódni, de nem sikerült neki: lefogtam a karjánál fogva. Ekkor éreztem, amint a körme a bőrömbe váj.

- Ellenállsz, te kis szuka? - csaptam arcon, és ismét a nyakának estem. Finom, puha bőre elszédített és nem kellett sok idő, hogy már a mellét markoljam, bimbóját szopjam, szívjam. Vergődött alattam még egy kicsit, de ahogyan egyre keményebbé váltak a csúcsai, annál inkább belátta: meg kell adnia magát nekem.

Pokolly (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Ellenállsz, te kis szuka? – azzal arcon csapott

Próbáltam szabadulni alóla, de olyan finoman ingerelte a meredező bimbóimat, hogy ellágyultam és hagytam magam, átadva az élvezetnek a testem. Ha már egyszer ilyen kemény velem én sem leszek úri kisasszony vele az biztos. Ahogy markolászta kebleimet, és nyalogatta a bimbóim végét, kiszabadult kezemmel megmarkoltam nem kevés haját jól rányomtam a mellemre, majd felhúztam erővel őt.

- Csináld rendesen – tegeztem le és egyben ismét lenyomtam fejét keblemre

A válasz nem váratott magára, mert a másik kezével olyan erősen szorítani kezdte a csuklómat, hogy kicsit felszisszentem, de erőt vettem magamon, egészen addig, míg a kezével ismételten le nem kevert egy taslit. Ennyi? Ennyivel megúszom? Hát nem. Erőszakkal nyalta, szívta a meredező cicimet, majd ráharapott és fogai közé vette, nem engedte el. Szabad kezét a nyakamra tette, jelezve fölényét. Felfelé kezdtem húzni a fejét, így bírtam, hogy belenézhessek a szemébe, az elárulja, meddig mehetek el. Behódoltam egy kis időre, és elengedtem a haját, ő meg a szájában lévő ékszeremet.

- Büdös cafka, mit engedsz meg magadnak? Letegezel? Irányítani akarsz? Ehhez még fiatal és tapasztalatlan vagy!

Ezt nem kellett volna mondania, ez egy döfés volt számomra. Lehunytam a szemem, majd kinyitottam, villámot szórtak feléje, amit észre is vett, és gyengített a torkomon lévő kezén. Abban a pillanatban a kezem elindult ágyéka felé, annyi erőm még volt, hogy picit feljebb emeljem a fejem és így pont a kezembe vehettem a szerszámját, ami már fel volt húzva. Nem érdekelt, hogy ismét erősebben fogott, mert kezemben volt a válasz az összes tettére. Viszont a tekintetem feléje nem változott semmit. Belátta, hogy patthelyzetben vagyunk. Elengedte a nyakam és a másik kezem is, majd felült a lábaimra.

- Ha ennyire szeretnéd fogni, hát tessék, dolgozz rajta – kéjes elégedett mosoly ült az arcára.

Jól kivágta magát, nem mondom. Ezek szerint azt hiszi nyert, pedig még csak most kezdtünk bele az igazi meccsbe.

- Rendben, amennyiben őfelsége levetkőzik előttem. Abban az esetben megdolgozom.

- Te, te... – és már lendítette is a kezét egy újabb arcon csapásra, megállítottam.

- Azt már nem! Eljön még az ideje később, de most vetkőzzék felséged, mert még elszáll a kedvem, hogy kezembe foghassam férfiasságát, és azt bánni fogja!

Leszállt rólam, és elkezdett vetkőzni, gyorsan és dühösen, felálltam eléje és méregetni kezdtem, mint ahogy ő szokta a leendő példányait. Szép lassan kiengedtem a ruhámat, praktikus darab volt, mert egy rántás és lehullt a lepel, omlott le a földig. Kiéhezve nézett rám, és ő is végigmért, amennyire csak tudott. Lábujjaimmal a drága ékszert kerestem a ruhahalmazban, és mikor rátaláltam, hátrahajtva a lábam a kezembe adtam. Pillanat műve volt, de lebuktam.

- Mi az nálad? Add vissza! – haragosan kiáltott rám és esett ki a férfi szerepből, előtört királyi éne. Pedig ha tudná, hogy a férfi éne érdekel, azt akarom előcsalni.

- Visszaadom én, ha akarom – és ezzel a lendülettel hátráltam az ágyra és feküdtem el rajt.

Az ékszert meg kéjesen az ajkaimhoz emeltem és megnyaltam a nyelvemmel, majd a puncimhoz vittem és merítettem meg a nedvben. Felhúztam az ujjamra.

- Itt van, vegye csak el!

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Azt hitte, hogy majd sarokba szoríthat? Hah! Egyből megtalálta, mit kell megfognia, hát akkor lássuk, mire megy vele, ha olyan harcias!

- Ha ennyire szeretnéd fogni, hát tessék, dolgozz rajta - szóltam rá, és vártam, hogy csinálja, ha már ennyire akarja. De nem, a szája ismét feleselni kezdett:

- Rendben, amennyiben őfelsége levetkőzik előttem. Abban az esetben megdolgozom. - a szemtelen még feltételeket is szab! Éreztem, amint az agyam elönti a vér:

- Te, te... - és a kezem már lendült, hogy megkapja azt, ami jár neki a sértésért. De csak mondta tovább:

- Azt már nem! Eljön még az ideje később, de most vetkőzzék felséged, mert még elszáll a kedvem, hogy kezembe foghassam férfiasságát, és azt bánni fogja!

Ez már aztán mindennek a netovábbja volt! Szóval itt tartunk, hogy megmondja nekem, én mit csináljak? Csak a szája nagy, de nem meri megtenni, amiről fecseg! Na majd meglátjuk, mit szól ahhoz, ha elé állok a nemesebbik tagommal!

Ahogyan dobáltam le magamról az anyagot, ő is lecsúsztatta a ruháját, domború alakja úgy bújt elő, hogy élvezet volt nézni minden mozdulatát. Az utolsó mozdulatnál mintha valamit felvett volna a lábával.

- Mi az nálad? - még ki sem mondtam a kérdést, a következő pillanatban tudtam mi az - Add vissza!

A bitorló még mindig a gyűrűmmel van elfoglalva, nem is én érdeklem. Ki akar fosztani!

- Visszaadom én, ha akarom - mosolyogva és egyáltalában nem megijedve hátrált az ágyig, ahol lefeküdt, kitárta magát nekem és miután a nyelvével megnyalta a gyűrűt, megmerítette a forró katlanban.

- Itt van, vegye csak el! - hívogatott, miután felhúzta a gyűrűt. Megszentségtelenítette a családi ékszert! De mégis egy érdekes, bizarr bizsergés futott át a hátamon: ki tudná ezt rajtunk kívül? Ezután elég lesz majd ránéznem az ékszerre és ez jut majd az eszembe.

Összehúztam a szemem és fölé másztam az ágyon. A kezét akartam elkapni, hogy lehúzzam a gyűrűt, de gyorsabb volt és felhúzta a feje fölé. Mikor odakaptam, hirtelen lenyúlt és megfogta ismét a férfiasságomat, ami szabad préda lett neki.

- Ugyan már, miért kell ez a gyűrű annyira? - miközben párat húzott a bőrömön. Ezt olyan határozottan és mégis ügyesen művelte, hogy nem bírtam ki, hogy fel ne nyögjek. Egyből folytatta az incselkedést: - Ugye, hogy nálam jobb kezekben van?

- Megállj, te némber! - sziszegtem a fogaim közt, de a fejemben egyre inkább a vágy uralkodott el, mint a harag. Az érzelmek kavalkádjától kissé megszédültem. Nem! Nem veheti át az irányítást!

Egy hirtelen mozdulattal kiszabadultam a kezéből és az ölem fejéhez nyomtam, hogy dorongom vastag vége elérje a száját. Terpeszben ülve a vállát leszorítottam.

- Szopj, vagy nem állok jót magamért! - szóltam rá és a feje alá nyúltam, hogy a száját ráhúzhassam a már lüktető makkomra. De ő összeszorította a száját. Ismét rászóltam: - Nyisd ki a szád és szopj!

Pokolly (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Szopj, vagy nem állok jót magamért! – szólt rám és húzta a fejemet a farkára, de ellenálltam és összeszorítottam a számat

- Nyisd ki a szád és szopj! – kiabált rám ismét.

Mit volt mit tenni, engedelmeskedtem neki, hagytam, hogy keze irányítson, és nem is olyan óvatosan ráhúzzon férfiasságára. Nem vacakolt, rögvest tövig készült lenyomni, de észnél voltam, és félúton megálljt parancsoltam neki. Meglepődött, hogy nem engedelmeskedtem az elvárásainak. A fogaim közt volt legféltettebb kincse, és bár irányítani akar, most nem tud. Viszont én sem tudok beszélni, de kezeimmel ficánkolok, hogy kiszabaduljanak. Vette a lapot, hogy valamit, valamiért, és szélnek eresztette végtagjaimat.

Abban a pillanatban engedtem a szorításon, de csak annyira, hogy kissé beljebb csússzon a számban. Hátulról megmarkoltam a fenekét és diktálni kezdtem az ütemet. Szóhoz sem jutott, mert csak a nyögések jöttek ki a száján, ahogy egyre mélyebbre engedtem és egyre ütemesebben mozgattam őt. Váltakozó tempót diktáltam neki, nehogy az első percekben elhagyja a földi pillanatot. Mivel kezei már nem tartottak olyan szorosan, kihasználtam a pillanatot, és teljesen kiszálltam a farkából. Abban a pillanatban kiengedtem a körmeimet, mint egy macska, és erősen éreztetni kezdtem a hátsó fertályán, majd haladtam a combja felé. Nem hagyta fájdalmas nyögések nélkül, és újból belékapaszkodott a hajamba, jelzett felém. Egyik kezemmel megfogtam a farkát és felcsaptam a hasához leszorítva azt, hogy ne tudjon ismét rábuktatni.

- Azt már nem, felség, majd ahogy akarom, úgy csinálom – egy kis fél mosollyal néztem kérdő szemeibe. Nem tudtam eldönteni melyik éne fog válaszolni. Erősen belekapaszkodott ismét a hajamba, ebből gondolni véltem ismét a király jön ki belőle, de nem. Elengedett. Megtörtem a csendet, nem akartam, hogy válaszoljon.

- Szopnék, ha felséged rendesen leülne – meglepetésemre engedett a kérésnek, és már szállt is le rólam és mellém ült le.

Nem is késlekedtem tovább feltérdeltem vele szembe és lábam közé fogtam az egyik lábát. Nyújtóztam egyet, mint egy macska popsimat kitolva kezeimet előreengedve hogy lássam mit is reagál, s közben a szemeit egy pillanatra sem hagytam el. Kínozni akartam a látvánnyal, mielőtt neki is állok megdolgozni őt. Felegyenesedve közelebb mentem hozzá, egészen a testéig, miközben tekintetemmel néztem őt a kezem lassan megmarkolta azt a becses darabot. Húztam rajt párat, közbe ajkaimat erotikusan megnyálazva mentem egyre lejjebb, míg el nem értem és a végét megnyaltam. Most már az enyém, és hagytam, hogy ütemesen járjon összhangban a kezem a számmal. Közben a popsimat ringattam neki, jobbra-balra. Felnéztem, hogy élvezi e vagy nézi a ringó csípőmet, és az utóbbit csinálta. Látszott rajta, hogy izgatja a dolog, észre sem vette a tekintetemet. Gondoltam egyet és leeresztettem a lábára, hogy a puncimat érezze a lába. Már nem voltam én sem száraz így kicsit csúszkálhattam rajt, miközben feljebb élveztettem a férfiasságát. Most már teljes szinkronba dolgoztam, tettem a dolgom. Talán életemben először még élvezem is a dolgot, nem csak munkának tekintem. Itt kapcsoltam ki az agyamat, mert a puncimat elöntötte a forróság, és távozott belőlem, és végigfolyt a lábán. Egy erősebb szisszenést hallottam, felnéztem rá teljesen, kezeim is abbahagyták a munkát. Erősebben kezdtem a lábához dörgölni a ágyékomat, ez tetszik neki. Ismét elkapta a hajamat.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ez a nő nagyon értette a dolgát, az eddigieknél ügyesebbnek bizonyult. Ha nem lenne ilyen lázadó és szemtelen, talán még meg is tartanám. A korábbi nők csak feküdtek és megadták magukat, kiélhettem magam rajtuk. Szó nélkül tűrték, hogy azt tegyek velük, amit akarok.

De ez a nő nem! Tudta mit akar és a legfőbb: végül mégis beadta a derekát. Méghozzá felettem! Ahogyan rázta a csípőjét, elképzeltem, amint alaposan megrakom formás hátsóját, belemarkolok és csak húzom magamra. Ahogyan nyelvével a makkom nyalta és aztán ritmusosan húzogatva szopta! Mmmmmm... mennyei érzés volt! Mégis megtartom magamnak, kell még ez a szopás! Aztán ahogyan a lábamra ereszkedett forró ölével és előre-hátra csúszkált, mintha csak a férfiasságomon tenné... Nem bírtam tovább!

Megragadtam a haját és felhúztam:

- Ideje, hogy ráülj! - parancsoltam rá, és a másik kezemmel megragadtam a csípőjénél, úgy toltam magamra. Ujjaim bőrébe mélyedve irányították kemény dorongomra, szinte felnyársaltam. Hangos sóhajjal töltöttem ki forró barlangját. A vállamra támaszkodva nyögött fel, de nem sokat tiltakozott. Csípője először lassan körözni kezdett, ahogyan korábban is tette felettem. Pont úgy és olyan módon, hogy elszédítsen.

Egyre erősebb tempót diktálva mozgott rajtam és készültem a hatalmas robbanásra, amikor egyszer csak leszállt rólam. A dühtől ordítva szóltam rá:

- Ülj vissza azonnal! Hogy képzeled...?

- Majd ha kinyal engem...

- Hogy mit...? - majd felrobbantam és most nem az élvezettől. - Mit csináljak én?

- Nyaljon ki! Addig nem fog lőni semmit!

- Majd mindjárt én úgy lelőlek...! - és már kerestem, hogy hol is lehet a fegyverem, de nem találtam. Ekkor átkarolt hátulról:

- Ígérem, ha visszafekszik, akkor meg lesz a vége is... - csitítgatva harapdálta a fülem és gyengéden visszanyomott az ágyra, majd folytatta: - De előbb nyaljon ki.

Kinyitotta a combjait és dús bejárata ott csillogott előttem. Mi az, hogy ultimátumot adnak nekem? Ráadásul egy nő?! Bosszantott a dolog, de tény: eddig nagyon ügyes volt, ha engedtem neki. De kinyalni...? Az mégsem való hozzám!

Pokolly (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Kinyitottam a combom és felkínáltam a már eléggé felizgult puncimat. Habozás látszódik rajt, gondolkodik, mi tévő legyen. Gondolom, viaskodik benne a férfi és a királyi szerep, lehet még nem volt ilyen helyzetben? Mindig ő irányított: eddig. Véget vetek ennek a habozásnak, mert nem jutunk a végére a dolgoknak. Felülök és átkarolom a nyakát, magamra húzom. Most először érintem ajkait, próbálom lazítani őt. Nem reagál semmit sem, de folytatom, mert akarom őt, most már tény. Aprókat puszilok a szájára, majd éppen csak meg-megharapom. Ez már jobban tetszik neki, így folytatom, de próbálok a nyelvemmel is ingerelni őt. Csókot akarok tőle, de szeretném, hogy ő kezdje el. Akarjon engem teljesen, ezért hátrább engedem a fejem és belenézek a szemébe, látom már a férfit, és ebben a pillanatban megadja magát, és ajkunk végre teljes egészében összeforr. Keze a mellemen és megmarkolja, uralja a gömbölyűt.

Egyre erőszakosabban kezd csókolni, nem is tudom most miért! Tán eszébe jutott valami? Vagy ezt szereti őfelsége? Na, azt már nem! Próbáltam szabadulni ajkaitól, de nem engedte a fejemet szó szerint a párnákba süllyesztette a nyomástól, mit rám gyakorolt. De engem sem kell félteni, elkaptam a nyelvét fogaimmal, és nem engedtem. Ha játék, ám legyen. Először próbálta kihúzni, de csak nem engedtem neki. Aztán megadóan várt, én is vártam egy picit majd hagytam hadd menjen. Alig emelte fel a fejét, már szóvá is akarta tenni a dolgot, de megelőztem.

- Ezt a dühöt a puncim nyalására fordíthatná – lábaimat felhúzva a vállára téve toltam lefelé.

Majd kipukkadt ismét a dühtől, ez elrítt róla, aztán valami nyugalom ült ki az arcára.

- Kinyalom egy feltétellel! – uh az a huncut mosoly, ami az arcára kiült, jót nem jelenthet számomra

- Csak egy, az már rég rossz, kérhet bármit, azt majd meglátom telje...

- Mégis mit képzelsz te fruska? Kivel beszélsz itt? A fejed vétetem – közbevágtam

- Majd, ha itt végeztünk előbb nem érdemes, ugye?

Nem adok több esélyt neki, mivel közben felült, gyorsan felkeltem és elé álltam, majd nyomakodni kezdtem átléptem a vállán, és szó szerint ledöntöttem őt. Mire észbekapott már az arcán ültem, és nem volt mit tennie.

- Szóval akkor nyaljon ki, de rendesen ám

Belemarkolt a popsimba, nem kicsit, felnyögtem volna legszívesebben, de azzal vége lett volna mindennek. Fogaimat szorítottam össze, majd nézésemmel próbáltam lereagálni felé, hogy bizony rossz dolgot csinált. Nem engedett, még mindig packázik, akkor lejjebb megyek még, hogy levegőt se kapjon, azt meglátjuk, mit reagál. Nedves puncimat ajkaihoz nyomtam. És fel alá mozogtam, hogy a levem kicsit körbejárja őfelségét.

- Nyalj, ha mondom – kiabáltam rá, ismételten letegezve őt

Elengedtek az ujjai, a helye biztosan megmarad, tán még vérzik is, e nem érdekelt, csak, hogy enyém legyen a pasi alattam. Irányítani akarom őt az ország első emberét. Közben azon gondolkodtam, hogy mi lett volna az- az egy feltétele. Majd megkérdem később.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Egyszerűen rám ült, két vállra fektetve fölém. Ahogyan az előbb én rá, de mégis felülkerekedett. Orrom előtt forró öle tátogott, várta, hogy... Eh, hogy akarhat egy ilyet egy nő? Oda csak a férfiasságot dugom, nem a nyelvem! Még hogy én oda...?

De fel sem eszmélhettem, amikor egyenesen a számnak nyomta, majd összekent a levével.

- Nyalj, ha mondom! - hangzott parancsolón. Érdekesen forró és kicsit sós íze volt. Ilyet még nem éreztem előtte. Hm... A végén tényleg megteszem, amit akar? Nem! Nem lehet!

Épp mozdulnék, amikor a combjait szorosan a fejem köré fonta. Erőszakos szuka! Jól van, elkezdem, de amint kicsit is lazul a szorítása, magam alá gyűröm.

Belenyaltam a lucskos fürtjei közé és puha nyílását éreztem.

- Ez az, kicsit beljebb! - szólt a hang fentről, alig hallhatóan, köszönhetően a fülemet szorító comboknak. Kissé fura volt ilyet tenni, nemhogy beljebb nyaljak. Éppen csak hozzáértem. De a combok szorítva követelőztek: - Beljebb!

Kijjebb nyújtottam a nyelvem és felfelé húztam. Ott valamibe beleütköztem. Gyorsan vissza is húztam a nyelvem, de olyat sóhajtott, hogy meglepődtem. Próbáljam csak ki ismét! Újra "véletlenül" megpendítettem azt a valamit, és újabb sóhaj következett. Ahá! Itt a gyenge pontja!

Most már erősebben nyomtam neki a nyelvem ahhoz a kiálló részhez és a hatás sem maradt el. Szóval ha ezt pedzegetem, akkor kiszabadulhatok? Máris megvan a szabadulásom nyitja!

Egyre bátrabban és határozottabban pörgettem a nyelvem a kis csúcson, és combjai egyre jobban remegtek. Már éppen nyúltam volna alá, hogy kiforduljak alóla, amikor a hajamba kapaszkodva szinte belefúrta a fejem az ölébe, majd megfulladtam. Nincs mese, gyorsabban kell nyalnom azt a valamit, mert itt végzem alatta! Számba véve megszívtam azt a valamit és a nyelvemmel erősebben csapkodtam. Ujjait éreztem, hogy egyre kétségbeesettebben kapaszkodnak a hajamba, én pedig nem kíméltem ezután. Éreztem, hogy a legvégén feladja majd.

Pokolly (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nem mondom, jól végzi a dolgát, megtalálta a gyenge pontomat. Izgatta a csiklómat nem is akárhogy, muszáj belekapaszkodnom, király ide vagy oda, nem bírok magammal. Egyre erősebben nyalja az érzékeny pontomat és én egyre jobban érzem, hogy elfog a kéj. Már nem bírtam magammal, és kiengedtem magamból az őrületet, elengedve őt, előredőlve négykézláb. Már nem tudtam lefogni, így hamar kicsúszott alólam és egy akkorát vágott a fenekemre, hogy látszatja lesz, az biztos. Aztán csak azt éreztem, hogy erőszakosan belém akar hatolni hátulról. legalábbis szeretett volna, de úgy vettem észre szösszenetnyit lelankadt a férfiassága, amit rögvest kompenzált pár húzással, a kezével, ezt is csak onnan tudom, hogy a fejem teljes egészében lent volt az ágyon és felé volt fordítva. Az arcán a düh látszódott, meg az a jól megadom én neki, mégis mit képzel kifejezés. Azt hiszem elvetettem a sulykot, de mégis megérte. Már többször volt ilyenben részem, szóval nem lesz gond, majd az előbbi percekre gondolok, és túlélem valahogy, ha már ilyen kemény akar lenni velem. A szemeimből pár csepp könny jött ki, nem is tudom mitől, az előbbi élvezettől, amit talán még nem is éltem át eddig igazán, vagy az előttem álló dolgok miatt. Észrevette, ezeket a könnycseppeket és egy pillanatra eltűntek az érzések az arcáról, már – már azt hittem végleg. Nem, ismét megrázta magát és már tolta is befelé a már kemény farkát, erősen, erőszakosan, mint az előbbi kifejezés az arcán. Gondoltam ezt nem hagyom, ha már belekezdtem egy játékba be is kell fejezni, az enyém lesz a férfi.

- Felséged még nem nyalt ki egy nőt sem? – bár ezt nem tudtam teljesen eldönteni, hogy igazam lesz e vagy sem – pedig ez olyan jó érzés egy nőnek, mint kegyelmednek a szopás

- Ne beszélj, csönd legyen, mégis mit……

- Szóval nem, akkor örülök, hogy az első lehettem, és remélem az utolsó is – ekkor hátranéztem rá és elmosolyodtam

Belemozdultam az ütemes mozgásába, irányítani akartam egy picit, nem nagyon, csak, hogy érezze, élvezem ez nem kín nekem. Kéj volt a hátulról behatolás számomra, a kedvenc pózom.

- Az első igen és az utolsó is, mert ezért kivágatom a nyelvedet

- Biztos benne? Akkor ugye nem tudja meg mire is képes még, különben is ez most csak fenyegetés! Majd meglátja változni fog még.

- Micsoda? Majd meglátjuk ki nevet a végén.

Ekkor még erősebben mozogtam előtte, majd egy hirtelen mozdulattal távozni akartam, de ő résen volt és elkapta a hátsómat, azzal a lendülettel olyan erősen belém tolta méretes farkát, hogy felsikoltottam és a könnyeim is kicsordultak. Ezt még párszor meg ismételte oly módon, hogy előretolt, mint egy rongybabát, majd hirtelen vissza belém. Most tényleg uralt, és használt, de nem bántam, mert a másodiknál már felkészültem, és mielőtt behatolt volna erővel jól összeszorítottam a hüvelyizmaimat, így csillapítottam az erősséget. Látszólag, nem csak látszólag tetszett neki, mert minden egyes rántásnál egyre keményebb lett még és egyre hangosabb is, gondoltam elélvez, belém. Szó szerint most könyörögtem is volna érte, de nem ezt tette.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Feltérdeltettem magam elé, mert ezt a szemtelenséget nem hagyhattam megtorlás nélkül. Minél inkább ellenkezett, annál erősebb lettem felette. Mintha csak egy csatát kellene megnyerni, úgy húzta i belőlem a harci kedvem.

- Ne beszélj, csönd legyen, mégis mit... - szóltam rá, mert mi köze ahhoz, hogy hány nő ölében jártam már, de máris jött a csattanós válasza:

- Szóval nem, akkor örülök, hogy az első lehettem, és remélem az utolsó is – erre szemtelenül hátranézett és még mosolygott is. Ez még inkább felbőszített és erősebben kezdtem tolni még mélyebbre mártani ékszerem.

- Az első igen és az utolsó is, mert ezért kivágatom a nyelvedet! - fenyítettem be, de egyre inkább tetszett az ellenállása, sokkal jobban erőre kaptam, mint bármikor.

- Biztos benne? Akkor ugye nem tudja meg mire is képes még, különben is ez most csak fenyegetés! - folytatta tovább, amire belemarkoltam puha csípőjébe, de nem hagyta annyiban: - Majd meglátja változni fog még.

- Micsoda? Majd meglátjuk ki nevet a végén! - erre olyan erővel löktem belé kemény kardom, hogy nem tehetett semmit. Megmarkoltam, ujjaim szinte belemélyedtek és újra, meg újra megmártóztam benne. Szinte kihozta belőlem az állatot, mint egy nő még soha. Kerek feneke előttem remegett, legszívesebben beletöltöttem volna minden levem, de látni akartam az arcát, amint felhúzom magamra és úgy töltöm meg a torkát.

Nem volt sok hátra, amikor kihúztam belőle és rászóltam:

- Fordulj meg!

- Nem volt jó hátulról? - feleselt vissza és nem mozdult. Éreztem, amint a harag ismét átvágtat rajtam:

- Azt mondtam fordulj! - vertem rá egyet a fenekére.

- Dühös lett a kisfiú? - mozdult meg és lassan a hátára fordult.

- Gyerünk már, nem érek rá! - húzogattam közben magamnak, hogy a végén a szájában végezzem.

- Csak nem siet valahová felségességed? - nézett fel rám olyan szemekkel, hogy legszívesebben telefröcsköltem volna az arcát.

- Gyerünk, kapd be és szopd! - ragadtam meg a hajánál fogva és próbáltam magamra húzni, de feszítette a fejét. Dühösen kiáltottam rá: - Szopj!

Pokolly (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Fordulj meg!

- Nem volt jó hátulról? - feleseltem vissza és nem mozdultam.

- Azt mondtam fordulj! – vert egy jó csattanósat a fenekemre.

- Dühös lett a kisfiú? – s szép lassan megfordultam, kicsit nyújtózva

- Gyerünk már, nem érek rá! – elnéztem volna még, ahogy magának húzogatja a farkát, üdítő látvány, és izgató is.

- Csak nem siet valahová felséged? – néztem fel rá, gúnyosan, majd szétrobbant a dühtől.

- Gyerünk, kapd be és szopd! – megragadott és próbált ráhúzni a farkára, sikertelenül. - Szopj

Nem érdekelt mennyire fáj a fejbőröm az erőszakossága miatt, ellenálltam. Azt már nem, nem engedem, hogy ide élvezzen.

- Majd ha felséged a nevemen szólít, szépen megkér, akkor fényesre szopom a farkát. De addig hiába rángat.

- Mit akarsz te lány? Kinek képzeled magad? – és tovább rángatta a hajam, csakhogy nyissam már ki a szám.

A tenyereimet a combjainak feszítem és próbálok ellenállni neki, mire enged egy keveset. Gondolom, nem bírja már és el kell, hogy élvezzen, vagy éppen az ellenkezője és elszállt a végszó? Nem tudom.

- Az, hogy én ki vagyok, tudom. Ön is tudja kicsoda maga? Én tudom, de nem nekem…..

Ekkor végleg elengedett, valami csoda folytán, és nézett rám érthetetlenül. Ez volt számomra a jel, talán megértett. Közelebb mentem és önként kaptam be a szerszámot. Tövénél megmarkoltam, mintha soha nem akarnám elengedni és jól megnyaltam a nyelvemmel a makkot. Halk szisszenést hallottam fentről. Vártam, hogy kezei irányítsanak, de nem tették így folytattam, de most már kedvel csináltam, nem tekintem munkának, már nem. Engedtem a számba eltűnni, majd finoman felengedni, mintha csak egy törékeny üveg lenne, mely robbanni akar. Pár darab lassú kínzás után felnéztem rá, kíváncsian, hogy megfelelő, amit csinálok. Közben tenyeremet fel le mozgattam egy szemernyi időre sem akartam abbahagyni a munkát rajt. Szemei csukva, arcán a pillanatnyi élvezet ült ki. Nem volt elég, láttam rajt, még nem. Újra számba vettem a már teljes izgalomban lévő farkat. Előző ígéretemhez híven, végig csinálom és csillogóra szopom. Ütemességem és egy kis erősségem, amit ujjaim okoztak neki meghozták a végszót számára. Éppen tövig engedtem ajkaim közt, mikor erősebb lüktetés közepette elengedve élvezett a számba. Nyelni alig tudtam oly erővel tőrt ki belőle, és nemcsak odalent, de ordítását szerintem a bálteremben is hallották. Még folytattam, és igen, fényesre nyaltam őfelsége farkát. Elengedtem őt.

Felkeltem hozzá és tarkójánál fogva magamhoz húztam, hogy ajkaink összeforrjanak. Volt egy kis ellenállás részéről, főleg mikor megérezte a saját nedve ízét a számban, de túl erősen akartam őt. Már két kézzel erőltettem magamhoz, mire végre ő is visszacsókolt. Nyelvünk ismét külön csatát vívott egymással, újabb játszmára sarkallva mindkettőnket. Lábamat a derekához emeltem, szerencsémre ekkor már tartott, ölelt, így meg tudtam állni egy lábon is. Éreztem rajt, hogy várja a fordulatot, és tényleg meg is kapja, de még előbb kiélvezem, hogy milyen hévvel csókol.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Érdekes ez a nő: ha erőszakosan kényszeríteném, akkor nem akarja megtenni. Ha pedig elengedem, ő jön. Végül is az a fő, hogy a célom elértem és engedelmesen szopni kezdett. Hagytam, tegye csak a dolgát, mert értett ahhoz, amit csinált, ráadásul nagyon is jól tette. Alaposan meghúzta a szájából, a kellő pontokon úgy szívott rá, mintha egy cukorkát szopogatna. Ujjai egyre erősebben markolták feszes botom és ahogyan ritmusra húzogatta, éreztem, amint ellenállhatatlanul tör egyre fel belőlem az ősi erő. Egy mély húzásnál már nem volt megállás: a szájában robbantam fel, töltöttem meg levem minden cseppjével az édes pofiját. Nyelte engedelmesen, majd ajkával letisztogatta királyi díszem.

Hathatós szopásának eredményeképp a farkam nem lankadt le, sőt! Készen álltam egy újabb csatára, de a következő pillanatban már egymás szájára tapadva csókolóztunk. Fura volt, hogy nedvem íze keveredett a számban, de valahogy bizarr izgalmat jelentett. Úgy szorított magához, mintha le akarna gyűrni, magába akarna szívni. Ettől a csatától még erősebbnek éreztem magam és amikor a lábát az ölemre kulcsolta, megragadtam kerek fenekét és úgy emeltem fel és vittem az asztalhoz. Ott félresöpörve minden felesleges tárgyat kiterítettem magam elé és tövig mártottam bele újra a férfikardot. Megragadtam a csípőjénél fogva és csak toltam újra és újra. Megpróbált kapaszkodni az asztalban, hogy ellentartson, de időnként még a nehéz asztal is megmozdult alattam, olyan hévvel adtam a löketet. Hullámzó mellére hajoltam és az arcom fúrtam közéjük. Mohón faltam bimbóit, nem bírtam betelni velük. Sikolya újra és újra hörgésbe fúlt, amit a szoba falai vertek vissza. Végül egy elfojtott, magas sikoly szakadt fel belőle, még a hátam is beleborzongott, ahogyan a fülem mellett elszállt. Teste megmerevedett, hiába löktem tovább, a sikoly egyre inkább hörgéssé, majd felszakadó lihegéssé változott. Ujjai a hátamba mélyedve kapaszkodtak, körme szinte a hátamba mélyedt, majd aléltan zuhant le rólam maga mellé. Végül úgy feküdt ott, mint egy rongybaba, tehetetlenül, ernyedten.

- Nehogy azt higgye felség, hogy ezzel vége - pihegte alattam, miután megálltam a hódításban.

- Rendben, hagyok neked kis pihenőt. - húztam ki belőle a szerszámom.

- Ne, ne! - ült fel és túrt a hajamba. - Inkább nyaljon ki felséged.

Megpróbáltam elhúzódni, hogy ezt épp nem akarom, hiszen most jártam benne, de megragadott, és a fejemnél fogva letolt a forró nyíláshoz.

- Tudja már, milyen jó ez nekem, ugye? Ha folytatást akar, nyaljon ki újra! És az ujját se hagyja kint!

Ott állt előttem lucskos nyílása és mielőtt még bármit szólhattam volna, egyszerűen a fejem belenyomta az ölébe. Nem volt más választásom, csak amit mondott.

Pokolly (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Tudja már, milyen jó ez nekem ugye? Ha folytatást akar, nyaljon ki újra! És az ujját se hagyja kint!

Nem hagytam más választást belehúztam az ölembe. Nem volt semmiféle ellenállás, minden kényszer nélkül kezdett ismét játszadozni a csiklómmal. Viszont azt azért éreztem, hogy a saját íze nem tetszett magának. Hát igencsak keveredett már ott minden, hiszen az előbbi kis dugása engem is felizgatott, de a mostani ténykedésének is hamarosan lucskos vége lesz. Nyelve csak úgy cikázott rajtam, most már talán élvezte is a műveletet.

- Az ujjait is, az ujjait is…. – nyöszögtem neki, miközben már majdnem elélveztem.

- Mit? – kérdezett vissza

Mintha nem tudná, mit kellene csinálnia, és csak nehezen veszi rá magát, hogy az ujjait a sikamlós bejárathoz tegye. Várat magára.

- Beljebb, beljebb, kérem felség – nyögtem ismét

Erre már reagált, de nehezen, lassan dugta be egy ujját, és közben nézte a műveletet. Nem mondom alig éreztem meg, a farka utáni izgalom még bennem volt.

- Többet, többet dugjon be, ez nem elég, kevés lesz.

- Hogyne! –kiabált fel

Felnéztem rá, tekintetem kicsit homályos volt, mert bizony tudta mikor hagyja abba, már majdnem átléptem a gyönyört. Próbáltam elég csúnyán nézni rá, hogy tudja a dolgát, és persze a lábaimmal ismét magamhoz húztam királyomat. Nem volt választása.

- Nyalj ki élvezésig uralkodóm s királyom – kérleltem egy kis paranccsal ötvözve - ez megtette a hatását

Ismét végre velem foglalkozott, és úgy nekem esett, azt hittem letol az asztalról. Ujjai jártak keltek bennem, erősen, mint az iménti farka úgy mozogtak bennem, nem hagyott pihenőt sem magának, sem nekem. Megragadtam az asztal széleit ellen tartva, hogy az élvezet heve és az erőszakosság nehogy véget vessen ennek. A következő pillanatban váltást eszközölt rajtam és már az ujjai nem erősek, hanem hívogatóak voltak bennem, ami aztán egy sikolyban tört ki belőlem és a testem oly mértékben feszült meg, mint húr az íjban. Élveztem amilyet még soha. Folyamatos hidegség öntötte el a testem egy kis forrósággal felváltva.

Percek eshettek ki, vagy pillanatok, az ernyedés fázisában voltam, mikor a hangjára lettem figyelmes. Észhez tértem végre.

- Öltözzék fel és menjünk vissza, a vendégek várnak. Siessen.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Először nem akartam az ujjaim betolni. Hiszen mit nyúljak oda, ahová nem az való? De végül is nyalni is nyaltam és milyen hatása lett? Ha ez kell a behódolásához...

Óvatosan bedugtam az ujjam forró barlangjába. Érdekes érzés volt, amint körülölelt a lucskos fala.

- Többet, többet dugjon be, ez nem elég, kevés lesz! - szólt rám.

- Hogyne! - kiáltottam, és még folytattam volna tovább, hogy milyen hangnemet ütött meg, de aztán láttam, hogy ezt is élvezi, mennyire akarja. Ráhajoltam és még egy ujjam bedugtam a középső mellé. Ki-be húzogattam, mintha csak a szerszámom lett volna. Combjai között alig hallottam a nyögését:

- Nyalj ki élvezésig uralkodóm s királyom - ez még inkább inspirált. Így kell egy nőt behódoltatni! Innen már nem volt megállás: pedzegettem, pergettem kemény pöckét, miközben ujjaim erőteljesen jártak ki és be a nyíláson. De a nagy hévben odabent észrevettem egy kis üreget a bejárat mögött.

A nyalást nem hagyva abba elkezdtem kitapogatni, mi lehet ott? Csak keveset mozgattam benne így az ujjaim, amikor olyan sikoly tört fel belőle, ami nőből még sosem. Teste úgy megremegett, hogy azt hittem, leesik az asztalról. Szóval itt a legjobb! - mosolyodtam el magamban és folytattam ugyanott a hívogató mozdulatokat. Úgy mozgott felettem, mintha reszketett volna, majd erőteljes hullámzásba csapott át, végül az asztalra hullott. Elégedetten álltam fel az öléből, maszatos képem letöröltem és diadalittasan néztem végig rajta. Így kell betörni egy nőt! Hiába állt ellen, akkor is legyőztem.

A büszkeség valami érdekes érzéssel párosult. Az eddigi nőket eddig csak legyűrtem, de vele meg kellett harcolnom. Igen, kell nekem máskor is, ez a nekem való csata!

Ekkor láttam, hogy kezd magához térni. Rászóltam:

- Öltözzék fel és menjünk vissza, a vendégek várnak. Siessen! - majd megfordultam és még annyit fűztem hozzá:- Tudja a kiutat, a teremben találkozunk!

Egy titkos ajtón át felsiettem a szobámba, otthagyva őt. Az ajtót becsuktam magam mögött, hiszen nem jelentkezhetünk együtt sokat, mert még pletykára adna okot. Ezt nem engedhetem meg magamnak.

Miután segítettek felöltözni, visszasétáltam a bálterembe. Már a vége felé tartott a műsor, idejében tértem vissza. Miután visszaültem a trónra, az ajtóban megjelent a harcos nőszemély. Némileg kipirulva és elcsigázva, de mosolygott rám titkosan. Aztán álarcot tartva maga elé bevonult a terembe és igyekezett elvegyülni. Láttam rajta a gyűrűm, vissza kell szereznem! Mosolyogtam rajta, mert bár az álarc eltakarta kissé megviselt arcát, de a teste fáradtságról árulkodott. Elindultam felé, a tömeg szétnyílt, mire elé értem:

- Szabad egy táncra hölgyem? - nyújtottam a kezem, mire meghajolt. Jót mulattam magamban, hogy most az összes erőt kitáncoltatom belőle.

Pokolly (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Felálltam, de már nem volt ott. Hamar elment, itt hagyott. Még szerencse, hogy most egyedül vagyok itt, így jobban szemügyre veszem a helyet, körbejárom, és lefekszem az ágyra. Az illata még benne van, és az emlékek az elmúlt órákról felelevenednek. Vágyom rá, nem tagadhatom, de észnél kell lennem.

Hú, vissza kellene mennem, hamar fel is húzom magamra a vörös ruhát, és éppen lehajoltam megigazítani, mikor a gyűrűt megpillantom. Azt, amelyik úgy megfogott, és még sok más is történt vele. Felhúztam hát, ne maradjon itt, jól jöhet még.

Elindultam a titkos bejáraton kifelé a kertbe, majd lassan a palota felé. Fáradtság tör rám, alig bírom erővel. Nem szoktam az éjjeles kimaradásokat, bár volt, hogy fenn voltam, de nem mulatságban. Beléptem az ajtón, és a királyom ott ült már a trónján. Felemeltem az álarcot és láthatóvá tettem a gyűrűt előtte. Láttam, hogy észrevett, mikor beléptem, és azt is, mikor a gyűrűt is felfedezte az ujjamon. Akaratlanul is az ujjához kapott. Ajjaj, azt hiszem ez most túlzás volt úgy szorította a szék karfáját. El kell vegyülnöm, de gyorsan, közben lefordítottam a tenyerem felé azt a szépséget. Viszont felállt és elindult felém, ismét. A tömeg meg előtte szétnyílt és rögvest felém is tekintettek.

- Szabad egy táncra hölgyem? – nyújtotta felém a kezét, és én illendően meghajoltam

- Megtisztelő lenne – feleltem neki, és arra gondoltam, hogy remélem nem lesz hosszú a szám, nem volt kedvem most a figyelem középpontjába lenni.

A zene elindult, s mi lassan elkezdtük a táncot a tömeg meg oszlott körülöttünk, mintha kötelező lenne minket nézni. Szerencsére a király intett és már csatlakoztak is hozzánk. Így azért jobb sokkal. Nem szóltunk semmit, csak élveztem a pillanatokat, melyek most óráknak tűnnek nekem. De szép óráknak, és milyen hamar el is mentek, mert megállt és a kezemet fogta csókot lehelt rá és azzal a lendülettel éreztem, hogy húzza le a gyűrűt az ujjamról. Hát, ha akarja, vigye, úgyis az enyém lesz a végén. Meghajoltam, de ő már fordult is el tőlem, vissza a trón felé, majd megállt és visszafordult. Ekkor kezdődött el ismét egy másik zene.

- Még egy tánc szép hölgy? – kérdezte meg megint

- Ismételten megtisztelve érzem magam felség.

Viszont kicsit jobban esik már a tánc, mint az előbb, kezdek magamhoz térni. Mikor egymáshoz fordulunk, mindig mond valami kedveset, vagy csak odaszól egyet. Ez a kettősség úgy látszik megmaradt benne. Jó, hogy nem hallják, mások miket súg ilyenkor. Nem is tudom meddig táncoltatott, de a tömeg lassan kezdett szétoszlani, eltűnni körülöttünk. Andrew lépett oda hozzánk és a királynak súgott valamit. Abbahagytuk a táncolást és most végleg ott maradtam. Királyom elment egészen a trónig, de nem ült le. Felemelte a kezét és távozott. Gondolom ez a jel, hogy befejezte a mai mulatságot. És ha így van? Nem akarom, hogy vége legyen.

Távoztam hát a teremből és kimentem a levegőre. Lépteket hallottam és hátra pillantottam. Ismét első kísérőm lépett oda.

- A király holnap várja vacsorára a királyi lakosztályban

- Akkor mondja meg a királynak, abban az esetben fogadom el a meghívást, ha kérte, viszont ha parancsolta, akkor kérném a vöröset cserébe. Nos, kérte, vagy parancsolta?

- Kh. Hölgyen merész játszmába kezdett, fejetlenség lesz a vége, ha érti, mire gondolok.

- Értem, de a játékot és a kihívást elfogadtam, életemben nem voltam ennyire jól, megéri, még ha lefejeznek is érte. Minden pillanat bevésődött az agyamba.

- Értem, akkor viszem a válaszát.

Elindultam a szobám felé, lassan, hátha jön a válasz. A szíven csak úgy ver, várja-várja, de hiába. Belépek hát és az öltöztetőm fogad. Igen kaptam azt is, aki segít mindenben.

- Carol kérem, segítsen levenni a ruhát, már nem tudom – szólítottam meg és már fűzött, húzta is le rólam a ruhadarabokat.

- Hölgyem, ha szabadna megjegyeznem, vigyázzon magára.

- Miért mondod? Mit tudsz?

- Semmit, csak féltem.

- Ne aggódj, nem jutok az elődeim sorsára, még nem. Most menj, feküdj le te is.

- Igen, de holnap vacsorára hivatalos, ha jól tudom.

- Elvileg igen, de még nem tudom mit felelt királyunk.

- Hogy holnap várja vacsorára, Andrew volt itt ön előtt. Azt mondta mondjam meg önnek.

- Értem, köszönöm. Holnap reggel, illetve nemsokára találkozunk, pihenjen le ön is.

Mikor felébredtem már javában sütött a nap, és behúzott függönynél is jól látható volt a nap sugarai. Mennyi lehet az idő? Délelőtt? Délután?

- Úrnőm, keljen fel, lassan menni kell a vacsorára, és még előtte meg kell fürödnie!

- Fürödni? Este van már? Ilyen sokat aludtam?

Nagyon lassan kelek ki a párnák közül. Már várt a fürdő, és még több öltöztető, szobalány, vagy nem is tudom, de sok nő sertepertélt körülöttem. Nem is tudom minek. Nehezen, de sikerült időben elkészülnöm. Egy teljesen új ruhát adtak rám, arany színe elkápráztatott, és az a vörös szegély rajt.

- A ruhát őfelsége küldte önnek, míg aludt. – szólt Carol

Szóval ruhát küldött nekem, hát legyen, állok a vacsora elébe.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Álmosan ébredtem és körbenéztem a szobámban. Mi is történt este? Ja igen, az a szemtelen nőszemély... Elmosolyodtam: micsoda egy szemtelen fruska! De szórakozásra éppen ideális, és legalább nem unalmas még társaságnak sem.

Ahogy a kezemhez kaptam, a gyűrűre tapintottam rá. Milyen ügyesen elvette ezt is tőlem. Tud valamit ez a nő, amit az elődei nem. De ideje indulni a napi rutinra, messze még az este!

A délelőtt unalmas volt: a pórnép pár rongyos fattya jött panaszkodni és kértek tanácsot, aztán az elöljárókkal tárgyaltunk meg pár kiadást. Legszívesebben egy garast nem adtam volna a kezükbe és közben már az estén jártak a gondolataim. Ebéd közben végignéztem az asztalnál ülőkön. Egy rendes vacsorához mégsem jelenhet meg a tegnapi ruhában az a szemtelenség. Bár megérdemelné a büntetést, hogy este még neki állt feljebb a bál után, de előttünk az egész este!

Délután szóltam az udvarhölgyeknek, hogy keressenek egy elegánsabb ruhát az ágyasomnak. Az arcukra volt írva, hogy mennyire megvetnek engem és a parancsom, de végül bólintottak és elsiettek. Úgyis az történik, amit én akarok, vagy lenyakaztatom aki nem így tenne. Elégedetten dőltem hátra a trónban. Minden készen áll a vacsorához.

Az ücsörgést elunva a kertbe sétáltam, miközben a püspök úr próbált utolérni:

- Felség, felség! - lihegte, miután beért. Nem szerettem őt, mert mindig akadékoskodott, de ki utasítaná el Isten szolgáját?

- Mi az a sürgős már megint, hogy még sétálni sem mehetek nyugodtan? - fordultam felé unottan.

- Azt suttogják, hogy felséged megkörnyékezte egy veszélyes hölgy. - tördelte a kezét aggódva.

Meglepődve húztam fel a szemöldököm:

- Milyen veszélyes hölgy?

- Az a vörös ruhás, akivel este táncolni méltóztatott. - majdnem felnevettem, de igyekeztem megtartani a fensőbbséges gőgöm.

- Értem, és miből gondolja, hogy veszélyes rám nézve?

- Tegnap a bálon rajta látták felséged gyűrűjét. Képes meglopni felséged...

- Erre gondol? - emeltem fel neki a kezem, rajta a gyűrűvel. Az arca megütközést mutatott, és csak ennyit hebegett:

- Igen... Ezt.

- No látja, mégis rajtam van. Nem tolvaj az a nő, csak próbára tettem. - húztam elégedett mosolyra a szám, ahogyan megsemmisült előttem a püspök.

- És... - kezdte bátortalanul - őt is kivégzi, mint a többit?

A vállára tettem a kezem és csak annyit feleltem:

- Meglátjuk, még nem. De meséljen drága püspök úr, mi a helyzet az egyház berkeiben? - tereltem a beszélgetést és belefogott holmi semmiségekbe. Közben láttam, hogy a nap lemenőben van. Ásítottam egyet, majd felé fordultam:

- Nos, püspök úr, itt kell hagyjam a társaságát, mert várnak rám máshol. Isten áldja!

Majd megfordultam és otthagytam. Bosszantott a jelenléte is és már alig vártam, hogy a friss szerzeményemmel töltsem a vacsorám. Vissza siettem, a szobámba és egy igazán elegáns ruhát vettem fel, mintha csak egy nagykövetet várnék. Kicsit kések, hogy hadd várjon rám, ennyit igazán megérdemel ez a nőszemély.

Pokolly (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Elkészülve lábaim a földbe gyökereztek, bár vártam a találkozást, de egyben féltem, izgatott, és még több érzés futott át rajtam. Carol szólt rám, hogy mennem kellene, mert így is késésben vagyok. Ráér várni rám gondoltam magamban, várt eddig eleget, míg rám „talált”, akkor még pár percet kibír. Majd elindultam, egészen az ajtóig, és ott visszafordultam.

- Carol, merre kell mennem? Azt nem mondta senki! Várj, megkeresem majd, ne segíts. – javítottam ki magam rögtön

Én sem tudhatok mindent, elindultam hát. Bár már voltam egy két szárnyon, sétálgatni, ismerkedni, de nem mutatták meg királyom szobáját, ha egyáltalán oda kell mennem és a lakosztály a szobát jelenti. Miután már egy ideje kóvályogtam, Andrew lepett meg és rögvest rám is förmedt a maga módján. Neheztelte, hogy megváratom a királyt, mert már régen vacsorázni kellene.

- Vezessen hát a lakosztályához – kértem meg

Az ajtó előtt megállt és kinyitotta előttem. Beléptem, és rögtön meg is álltam. Az ajtó mögöttem becsukódott, és nyílván valóvá vált, hogy ketten fogunk enni. Senkit nem láttam, hírtelen elém lépett meghívóm, és a kezét nyújtotta. Mindenféle etikett kiment a fejemből és a tenyeremet rátettem a kézfejére, de csak alig érezhetően.

- Késett, remélem, tudja, hogy nem illendő megváratni engem

- Természetesen tudom, felség, de eltévedtem idefelé. Nem mutatták meg hova kell jönnöm.

Halk nevetést hallottam felőle, olyat, amit takargatni akar előttem.

- Most miért nevet ki? Ön is eltévedt már… bennem.

Teljes komolysággal rám nézett. Fel kell oldanom, mert nem lesz jó vége. Visszakérdeztem hát.

- Nem így lenne? Vagy netán másképp gondolja? – közben szemeit hunyorítva látszott rajta, hogy nem tud mit mondani még.

- Nem bizony, nem szokásom eltévedni. És most foglaljon helyet.

Milyen csendes szoba, viszont hatalmas egy alváshoz, látszódtak az átjáró vagy titkos ajtók itt - ott. És az ágy elég közel volt hozzánk, ez meg is lepett. Gyönyörű vörös paplannal, vagy takaróval lefedve, és a baldachin része szépen kidolgozott, a faragások végig és a rajtuk leomló lágy esésű anyag, mindenhol szövet, hol selyem, hol meg bársony, hol meg nem is tudom mi. Az asztalt meg sem néztem, annyira elragadott az ágy maga.

- Kedvesem, ha ennyire akarja, kezdhetjük az ággyal is, nem muszáj ennünk. Látom az jobban megfogta, mint az étel. – gúnyos hangsúllyal mondta ki a szavakat, és talán viccnek szánta, nem tudom

- Jó kezdjük, úgy is evés közben jön meg az étvágy.

Felálltam és az ágy felé tartottam, húzott a párnarengeteg és a vörös szín. A valóságba, csak a királyi kéz tartott vissza. Erősen megmarkolta a derekamat és rántott maga felé vissza. Egyik keze a nyakamra tévedt és azt is erősen húzta a maga ajkaihoz. Leheletnyi csókot adott a szabadon hagyott nyakamra. Még ruhán keresztül is érezhető volt, ahogy éledezik férfiassága, úgy szorított egyre jobban, és csókolt egyre vadabbul. Hagytam, hogy kiélje magát, tudtam csillapodni fog majd. Viszont ez engem korbácsolt fel, hogy most elkapva éreztem magam, de tudtam itt kell megálljt parancsolnom, mert megöl, már oly mértékben szorította a nyakamat. Kezeimet ökölbe szorítva csaptam együttes erővel oldalsó combon. Ez rögvest kizökkentette, őt, s volt időm megfordulni. Egy pillanatra mind a ketten megálltunk, és néztünk egymást.

S az első csata kezdetét vette.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Türelmetlenül vártam az asztalnál. Nem elég, hogy nem volt ott, amikor én jöttem, még én várjak rá! Milyen nőszemély engedheti ezt meg magának? Már felségsértésért kivégeztettem volna, ha... Elég volt belegondolnom, és megigazítottam a rohamosan növő férfiasságom. Na! - szóltam magamra, ennyire nem vonhat a bűvkörébe ez a fiatal nő. Pedig amikor rá gondolok, akkor azonnal kedvem lenne újból meghágni.

Végül már fel-alá járkáltam a szobában, amikor nyílt az ajtó és megjelent gondolataim személyiségbe öltött tárgya.

- Késett, remélem, tudja, hogy nem illendő megváratni engem - kínáltam fel neki a kezem, pedig ezek után elvártam volna, hogy ő kérje.

- Természetesen tudom, felség, de eltévedtem idefelé. Nem mutatták meg hova kell jönnöm. - hallatszott a kifogás, mire elkuncogtam magam. Milyen átlátszó menedék ez a nőnek! Még hogy eltévedt...

- Most miért nevet ki? Ön is eltévedt már… bennem. - folytatta, de az utolsó szavak újra elterelték a gondolataim és bevillantak az este képei. Komoly tekintettel néztem fel rá, ilyen szemtelenségért már más tényleg nem maradna életben. De tetszett ez a pofátlan stílusa, tudja mit akar. Mintha magam látnám nőként.

- Nem így lenne? Vagy netán másképp gondolja? - folytatta, feszegetve a határokat. Már-már sértésnek is vehettem volna ezt az eltévedéses utalást, de mégis bevillant a nyalás, amikor olyan élvezetet adtam, mit előtte soha. Néha nem mindig az erő visz közel a célhoz. Ezt megtanultam már gyermekkoromban, és este is ez vált be.

- Nem bizony, nem szokásom eltévedni. És most foglaljon helyet - húztam ki neki egy széket. Utoljára talán még anyámnak kedveskedtem így - villant át a fejemen. Mi történik velem?

Nem ültem még le, amikor észrevettem, hogy szóáradat helyett az ágyat nézte. Mintha megnémult volna. Szerettem a selymet és a bársonyt, amint bele lehet merülni a puha mélységbe. Itt kevés nő fordult meg és újabb mérföldkő volt a próbatételek során. Páran utoljára ébredtek ezen a helyen. Vajon ő kibírja majd? Más nőt ennyire nem babonázott meg az ágy, érzéketlenül ettek és bólogattak, de ez a nő most szinte jobban kívánja a testi élvezeteket, mint a gasztronómiai gyönyöröket.

- Kedvesem, ha ennyire akarja, kezdhetjük az ággyal is, nem muszáj ennünk. - szóltam hozzá, nem tudtam nem észrevenni és szólni emiatt. - Látom az jobban megfogta, mint az étel.

- Jó kezdjük! - lelkesült fel - Úgy is evés közben jön meg az étvágy.

Meg sem várva, hogy elsegítsem, egyszerűen felállt és az ágyhoz sétált. Amikor megállt ott, addigra már én is mellé léptem, majd a derekát átkarolva húztam magamhoz. Hosszú, csupasz nyaka megigézve vonzotta a csókot, nem álltam ellen a kísértésnek. De nem estem neki: inkább csak finom és puha csókot, leheletnyi érintést adtam a bőrére. Azonnal szétszedtem volna, de most a türelem próbája jön, a női vadság felébresztése és irányítása. De még így is el-elvesztettem a fejem: a csókokat szaporázni kezdtem és még inkább engedtem a saját vágyaimnak, mit sem törődve a korábban hozott és előre felépített korlátaimmal. Észre sem vettem, hogy egyre jobban szorítom a nyakát, amikor csapott egyet magán és a pillanatnyi meglepődésem kihasználva átvette az irányítást. Mélyen a szemembe nézett és éreztem a tüzet, ami egyre hevesebben égett benne.

Nem szabad elvesztenem az irányítást! - fékeztem magam, de ezeknek a szemeknek nehéz volt ellenállnom. Úgy tűnik, nőmre találtam, aki hasonló szenvedélyekkel és karizmával rendelkezik, mint én. Mit nekem vacsora, ha újabb forduló következik a szenvedélyek őrületében?

Pokolly (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Amilyen hévvel indultunk neki, most lecsillapodva látszanak az izgalmak. Szép lassan kigombolom a felsőjét és megfosztom ruhai mivoltától. Elém tárul a mellkas, mely most látszólag erősebben reagál az érintésemre, és észrevehetően hullámzik. Egy mosollyal nyugtázom az észrevételemet. Leülök az ágy szélére és elkezdem kicsomagolni az alsó öltözékétől. Mindenben partner, csak hagyja a dolgokat, gondolom, élvezi a dolgot. Nem éppen az a megszokott öltöztetőnő, ér hozzá és segíti lefelé rajt. Várom, hogy meg pillantsam teljes egészében, mindenféle „incidens” nélkül. Végül elérem a célom, ekkor megfogom a vállát és erősen megmarkolom, majd ugyanazzal az erővel végig érintem a mellkasát, éreztetve a már kiengedett karmaimat. Nem szól semmit, rezzenéstelen az arca felém. Értem én. Megfordulok neki.

- Most ön jön

Nem is kellett volna megszólalnom, mert már nyúlt is a szépen kidolgozott gombokhoz hátul. Egyesével nyitotta ki őket és közben ő sem volt rest és éreztette a hátamon erős ujjait. Érzéki volt részemről, mert a gerincem volt az egyik legérzékibb pont a testemen. Nehezemre esett visszatartani az élvezetet, amit ezzel okozott és halkan is, de apró szisszenés hagyta el a számat. Utána már nem volt megállás a hátam önálló életet élt és ez által elárultam neki a „gyengeségem”. Alig vártam, hogy lekerüljön rólam a ruha és szabaduljak tőle. Lassú kínzás volt ez nekem, hát még mikor legördült a testemről az a csodaszép viseletem. Rögvest erőt vett rajtam kedves királyom és erős kezeivel megmarkolta a derekamat és magához húzott.


Egy pillanat kihagyását kihasználva rátérdeltem az ágyra. Osontam, mint egy macska egyre feljebb a párnák irányába. Ringattam csípőmet csábításra kínálva fel. Párnákhoz érve felálltam és a baldachin egy darabját, ami csak úgy rá volt tekerve az ágy keret oszlopaira megfogtam és letekertem, majd párat húztam rajt, hogy tartanak ezen eléggé. Megfelelőnek bizonyult így megfordultam vele szembe és közben a selymet csavartam a csuklómra. Szerencsémre a hossza is jó volt egy kis játékra. S már kész is voltam. Ott térdeltem a kezeimet kikötve, s testem minden porcikája vágyott az érintésére. Akartam már, hogy használjon.


Feljött elém állt, tudtam mit akarok és ő is. Kezeim nélkül vettem ajkaim közé a szerszámját, amely már ágaskodott. Sajnos a hajam nem volt eléggé feltűzve akadályozott a szopásban. Már éppen megfogta volna, de egy kis dobással oldalra vágtam és már ismét a férfin volt a hangsúly. Szorosan kellett tartanom magam, hogy tartsam is valamelyest a testem és ne essek rá. Ajkaim szorgosan mozogtak a péniszén és próbáltam a megfelelő élvezetek közé repíteni a partneremet. Ez a tervem nem sikerült. Megszabadította a számat a testékszerétől és letérdelt elém.


Jobb kezével megfogta a nyakamat, kicsit erősebben, mint szabadott volna és megharapta a nyakamat. Az életet akarta tőlem elvenni? Vagy csak játék? Én engedtem ebbe belevinni, akkor nekem is kell megszabni a határokat.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Volt valami ebben a nőben, amit eddig egyik korábbi ágyasomnál sem tapasztaltam: fantáziadús volt, egy igazán tapasztalt kurtizán. A baldachin ágy finom selyemsodronyait használta fel egy általam eddig ismeretlen pózoláshoz. Ahogyan előttem térdelt, háta kifeszítve, mint az íj húrja, máris cselekvésre késztetett. Felálltam elé az ágyra és a farkam a szájába toltam. Hagytam, hogy ráereszkedjen és felhúzza magát, mintha csak megszívná a dorongom. Szívta, amikor hátra húzta magát, a súlyával tolta fel rajtam a bőrt, amikor engedett. Hosszú haja hamar beborította az arcát, de nem engedte megigazítani, azonnal félredobta, hogy a látványban gyönyörködhessek.

Ezt már nem bírtam sokáig, ezért kihúztam a szerszámom és letérdeltem elé. Megragadtam a nyakát, ami szabadon ott kínálta fel magát arra, hogy megszívjam, hogy azt az érzékeny területet megharapjam. Harapdálni kezdtem, miközben szorítottam, hogy ne mozduljon, de éreztem, ahogyan gyengült alattam a teste. Enyhítettem a szorításon és elengedtem. Félig aléltan, de még kikötve engedett nekem. Végre az enyém lehetett!

Újra feltérdeltem, ujjaimmal szétnyitottam pihegő ajkait és a szájába téve a durranásig feszülő dorongom keményen dugni kezdtem. Nem ellenkezett, nem mozdult, hagyta, hogy basszam az alélt nyílását. Fejét megfogva fel-felhúztam magamra és úgy járattam meg benne a makkom. Legszívesebben beleengedtem volna a levem, de ha megfullad, akkor új játék után kellene néznem, úgyhogy abbahagytam. Még mindig némileg aléltan, pihegve térdelt ott. Megemeltem a testét és kihúztam a lábait. Ott állt nyitva előttem csodás pinája, és csorgott belőle a leve. Hm - gondolkodtam el - mi lenne, ha ma is kinyalnám? Biztos magához térne...

A gondolatot tett követte: behajoltam az ölébe és megszívtam a bozontban bújó magot. Azonnal sóhaj hagyta el a testét némi apró sikollyal kísérve. Szóval ez élesztésre is megfelelő? Akkor újra rászívtam, majd morzsolni kezdtem. Testét előbb apró rezgések, majd erősebb hullámok remegtettétek meg. Ficánkolt kifeszítve felettem, ezért lefogtam a csípőjét, és élveztem, ahogyan kínozhatom egyre nagyobb magasságokba. Már közel sem volt kábult, ahogyan orrom belefúrtam az ölébe. Itt az ideje, hogy újra elmerüljek benne!

Pokolly (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Testem remegett a férfi alatt ismét elöntötte az ágyékomat a kéj varázsa, nem is egyszer, folyamatos kéjvarázs volt. Csípőmet lefogta s folytatta műveletét ellenem. Teljes mértékben felébredtem, bár egyik kábulatból a másikba estem, hiszen a testemet kikészítették a gyönyör hullámai.


Alig hagyta el a puncimat felségem, máris egy másik reménytelen helyzetbe kerültem. Ismét feltérdelt elém és kirántotta szó szerint a lábaimat. A csuklómon és a kezemen a sodronyok bemélyedtek és alig bírtam magam tartani. Fájt, nem is kicsit. Ez csak pár pillanat volt, de olyan szinten felébredtem mindenféle kábulatból……Magához húzta alsó fertályomat az ágyékához, majd egy kis igazítással belém helyezte kemény farkát. Eztán nem úgy fogott, mint előtte, hagyta, hogy kicsit hintázzak, bár ezt önkéntelenül tettem, és élvezte, hogy egyszerre élveztet és okozza a fájdalmat nekem. Gondolataimat terelte a két ellentétes érzés, amelyben a testemnek része volt. Egy pillanatra néztem fel rá -, nem akartam most a szemébe nézni, még bátorításnak venné – arcából két érzés sugárzott, a „nem semmi” és a „legyőztelek”, ismét lehunytam a szemem.


A második kifejezésre figyeltem és az eszem egy pillanatra felülkerekedett mindenen, amit most a testem átél és azt mondatta velem, hogy nem hagyhatom, még nem. Korai lenne, meg kell tanulnia, meg kell tanulnia….. Ekkor viszont nagyobb lendítést hajtott végre, aminek a következtében oly erősen mart a kötél, hogy kis vér csordult ki a csuklóm felett. Gondolom észrevette, mert a hangomat kieresztettem és láthatta is. Nem érdekelt semmi, tudatnom kell vele a határokat.


Elengedett a nyársból és leeresztette finoman a lábaimat. Alig bírtam tartani magam, a térdeim nem bírtak meg, elkapott, nehogy ismét a csuklómra nehezedjek. A fejem a vállára tettem, vártam a pillanatot, felnéztem rá, dühösen, és határozottan. Nem engedtem, hogy másra terelődjön a tekintete és megcsókoltam, hevesen.


Lassan engedtem le a kötelet a kezemről és a csuklómról, - bár a fájdalomtól üvölteni tudtam volna,- vigyázva, el ne eresszem őket. Szerencsémre a csípőmet fogta, és közelítve felé a kezemben lévő kötéllel, egy lassú óvatos mozdulattal tekertem rá neki mind a kettő csuklójára. Ajkaim nem engedték el nyelvét, nem akartam, hogy szabaduljon, míg biztos nem vagyok a kötésben. Az első tekerésen rántottam egyet, majd ismét átkerítettem egyszer rajt, ekkor engedtem, csak el. Ahogy nézett rám, olyan mérges volt, azt hittem tesz valamit majd velem. Semmi nem történt.


Hátráltam tőle, hogy a köteleket át tudjam venni, s előttem legyenek, majd kezeit még jobban összekötöttem, most már mind a kettőt egyben. Bár erős tiltakozásnak bevetette a férfi erejét, de meglátta a kezemen lévő sebeket és akkor megadta magát, na meg persze tudtam azért húzni rajt, hogy fájjon kicsit. Hamar készen lettem a csomózással.

- Most pedig feküdj a hátadra -, parancsoltam rá határozottan – s közben felálltam és a háta mögé mentem.

- Persze, még mit nem!

- Én ráérek – és leléptem az ágyról, egészen az asztalig.

Bevallom éhes voltam már és szomjas is. Öntöttem egy pohárba bort és keresztbe tett lábbal néztem őt hátulról. A kíváncsiság úgy is megfordítja majd. Így is lett. Először csak hátra nézett, majd meg-megfordult, míg végre teljesen felém nézett. A kötelek úgy engedték csak, hogy ha lefeküdt hátra tudta tenni őket, bár nem teljesen. Élveztem a látványt, hogy most végre én uralkodom rajt, most egyenlő velem. Nem is sejtette mire készülök vele kapcsolatba.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Megkötözött. Engem, a királyt! Ilyen sem fordult elő velem, de ha ez a játék tetszik, még később is lehet róla szó. Csellel sikerült fölém kerekednie, és megkötnie mindkét csuklómat. Próbálgattam, hogy milyen erősek a csomók, de azok voltak. Nem először tesz ilyet ez a nőszemély.

Szigorúan tekintett rám, és máris értettem, mire céloz: a vérző karjára. Először arra gondoltam, hogyha ilyet merne tenni velem, akkor biztosan lenyakaztatom. Végül csak pár, erősebb szorítással érte be és hagytam, ennyi még belefér.

- Most pedig feküdj a hátadra! - parancsolt rám, és kitört belőlem ismét a büszkeség:

- Persze, még mit nem! - tagadtam meg az engedelmességet, nehogy már egy királyt utasítgasson!

- Én ráérek - vonta meg a vállát unott hangsúllyal és az asztalhoz ment. Nem láttam, csak hallottam távolodó lépteit, ahogyan ott hagyott megkötözött kézzel. Töltött magának bort, és mintha a széket is elhúzta volna? Megpróbáltam magam mögé nézni, ami nehezen ment, és akkor láttam, hogy ott ül és lekicsinylőn, majd kihívóan mustrált. A béklyóim kevés mozgást adtak nekem, mire megfordultam, majdnem a hátamra estem. Vergődtem, mint hal a hálóban. Végül úgy döntöttem, hogy mégis a hátamra fekszem, akkor nem feszítenek annyira a kötelek. Diadalmasan elmosolyodott, miközben egy almát majszolgatott.

- Most jobb? - Kérdeztem nem kis felháborodással, kezdtem kiszolgáltatottnak érezni magam.

- Sokkal... - húzta szélesre a száját, majd szemtelenül odavetette: - Egy almát? - majd beleharapott a kezében lévő gyümölcsbe.

- Jól szórakozik? - éreztem, ahogyan a dühöm egyre magasabbra tör és bármikor robbanhat.

- Nagyon - mosolygott és újabb falatot harapott. - De ha nem, hát nem.

Megvonta a vállát és felállt kezében az almával. Odalépett mellém és a szemembe nézett:

- Jaj, de harapós valaki! - kezdte gügyögni, aztán az orrom elé tartotta a gyümölcs másik felét. _ Akkor ebből harapjon felség! Na! Csak bátran!

Úgy éreztem, menten felrobbanok, de a kezem kikötve nem tudtam tiltakozni és szó szerint a számba nyomta a lédús almát. Muszáj voltam enni belőle.

- Csak egyen, mert férfi kell nekem, és ebben segít az alma!

Ahogyan az orrom elé tartotta a gyümölcsöt, nem láttam semmit, azt a galádságot sem, amit ekkor művelt: a szabad kezével megmarkolta a férfiasságomat és egy hatalmasat húzott rajta. Majdnem megfulladtam a harapás után.

- Na, na felség! - ismét babusgatós hangon szólt. - Ha megfullad itt nekem, kivel fogok lovagolni? - majd újabb erős húzás következett a farkamon. Majd felordítottam teli szájjal. Nem finomkodott, kemény kézzel ragadott meg és ismét egy határozott mozdulattal igázott le.

- Hát ha nem akarja az almát, megértem. - állt fel és újra ott hagyott, visszament az asztalhoz. Végre sikerült lenyelnem az almát.

- Mit művelsz? Hogy képzeled...? - tört fel belőlem a düh.

- Csitt felség! Hát nem bír várni egy keveset? - állt elém csodálkozó arccal. - Olyan türelmetlen, pedig még előttünk a nap!

Pokolly (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Olyan türelmetlen, pedig még előttünk a nap!

Feltérdelt és nézett rám. Ott álltam, térdeltem előtte és kívántam őt, minden porcikám akarta, de most meg akartam tudni meddig mehetek el nála, éreztem, hogy olyan határt feszegetek ezzel (ismét), amelyet utána nem biztos, hogy megköszön nekem. Mégis bátran néztem bele a szemébe, a belső hang azt súgta, tessék, vedd el, amit akarsz. Közelebb hajoltam az arcához és már-már összetalálkoztak ajkaink, de ekkor elhúztam a fejem, csak annyira, hogy akarjon és utánam jöjjön. Így tett jött, akart, de mikor kinyitotta a szemeit, visszatért a ridegség a szemeibe, és a játékosság eltűnt belőle. Még egyszer neki kell futnom és ismét közeledést színleltem feléje, de hagytam egy leheletnyi érintést neki, csak, hogy éppen megérezzen. Közben mikor hátrébb hajoltam megmarkoltam álló szerszámját, nem túl erősen, inkább csak finoman. Éreztetni vele, hogy lesz ez jobb is. Sajnos ismét felébredt a kábulatból, amiből nem kellene. Nem adom fel, elkezdtem finoman érinteni a nemesi hímtagot, mozgattam ujjaimat rajt, és ismét közeledtem feléje, már teljesen összeértünk, de még nem volt kellően laza, gondolatai voltak éreztem én. Nyelvemet kidugtam és a hegyével finoman végigcirógattam az ajkát, először csak a felsőt, majd az alsó következett. Ráérzett, mert bár érzékeny területre bukkantam, elméje kezdte feladni a küzdelmet, és a reakciója, a viszonzás, meg is lepett. Végre érezhető volt számomra, hogy akar, és ezt bizonyítja, hogy apró halovány csókkal illetett már követte ajkaimat, szemei is csukva maradtak, hiába tettem meg a hátrálást. Végre, hagytam a pár centis visszavonulás után, hogy elkapjon és nem csak ajkaink, de a nyelvünk is csatározásba kezdjen, más volt, mint eddig, tele volt élettel és vággyal, ami felém irányult. Csókolózásunk hevében egyre erősebben húztam a férfiasságát és a testem akaratlanul is, de hozzáért. A bennem lévő nőt ébresztette fel, elhagyva a domina szerepet olyannyira élveztem, magam is meglepődtem. Egy apró kis harapás keltett fel engem, megharapta a nyelvem és magának követelve, szívni kezdte, muszáj volt elhagynom és ezért megbüntetnem őt. Vissza a másik szerephez, de szólni sem tudtam megelőzött.

- Mit hittél sikerül? Soha nem fog sikerülni – gúnyosan nevetett fel

- Sikerülni? Már sikerült, a többi ezután csak ráadás.

- Nem sikerült, ha mondom…..

Felálltam és mögé mentem, bár sok helyem nem volt mögötte, de hozzá simultam.

- De sikerült, elhagyta a földet általam, és engedtem, hogy a mennyekbe legyen, de most megmutatom a poklot, tudok én gonoszabb lenni az ördögnél is.

Nem tudott válaszolni, mert a bal kezemmel állánál fogva hátra húztam, míg a jobb kezembe vettem azt a bizonyos álló testrészt és erősen ingerelni kezdtem. Ujjaim hol finoman, hol meg erősebben dolgozta meg őt, attól függ a kedves felség milyen élvezeti fázisba került. Az erősebb húzásokat kedvelte, ahogyan én is, de figyeltem, hogy, azt bizonyos gátat ne lépje túl. Megfogtam a makkját és mutatóujjammal végigsiklottam a felszínen, körbe a peremrésznél, többször egymás után, érzékeny pontja volt ez is. Az élvezetek csúcsa előtt megálltam, hagytam lankadjon kicsit, majd ismét belelendültem, hogy kínozva emeljem fel és hagyjam, megint leszállni a földre. Kellőképpen felizgult állapotában ismételten a markomé lett a főszerep és most érzékien és egyben erősen amennyire kell, annyira megmarkolva húztam rajt végig. Jobb lábamat feltettem, előre elé, (olyan féloldalasan voltam már,) hogy puncim kinyíljon és a lábához érjen. Éreztetni akartam vele, hogy felizgultam, hogy nedves vagyok. Ez volt a végső döfés neki, mert a következő pár húzásnál a teste megfeszült, ahogy a férfiassága is, kilövellt belőle a nedve, üvöltve élvezett volna el, ha nem fogom le őt.

Kiszálltam mögüle, elé térdeltem, és meg akartam kérdezni tőle, hogyan is tetszett, hogy játszottam vele, de nem tudtam. A férfi elgyötörtnek látszódott, fejét leszögezve tartotta és lihegett.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Még hogy gonoszabb az ördögnél? - villant át a fejemen a gondolat és szó szerint csak egy pillanat volt, mert elkapta az állam és a másik kezével a férfiasságom. Az ujjai csodákat műveltek: mintha mindig is tudta volna, mikor milyen erősséggel kell meghúzni a bőrt, mennyi kell megszorítani a makkom, és azt is tudta, mikor szállnék el végleg. Ilyenkor lassítva hagyott pár lélegzetvételnyi időt, de aztán folytatta a kínzásom. Egyre jobban tetszett nekem ez a nő, nagyon is értette a dolgát!

Amikor elém tette a lábát és nedves bejárata a bőrömhöz ért már nem bírtam tovább és az ujjak sem kíméltek. Úgy robbant szét a testem, mint előtte még soha és csak tört felőlem a forró láva, bele a markába, hogy végigfolyjon az ujjain. Levegőt is alig kaptam, úgy kifacsarta belőlem az utolsó cseppeket.

Elém térdelt és mosolyogva, fensőbbségesen rám nézett. A fejem nem emeltem fel, csak a szemem sarkából láttam diadalittas mosolyát. Amikor végre levegőt kaptam, csak annyit lihegtem:

- Ne... higgye, hogy ezzel befejeztük... De jó... Nagyon is jó...

- Akkor ma sem leszek lefejezve? - kacérkodott tovább, már-már szemtelenül.

- Nem... Nem lesz. De hadd igyak egy kicsit!

Felállt, és bort töltött, majd odahozta:

- Igyék, de aztán ne panaszkodjék utána!

Minden korty visszahozta az erőm, mire megittam az utolsó cseppeket, máris tudtam, hogy még nincs vége a játéknak.

- No jól esett? - vette el a kupát, de a következő pillanatban elkaptam a derekát és az ágyra húztam.

- Nagyon! - feleltem vigyorogva. Arcom a mellei közé fúrtam és szinte habzsolni kezdtem minden porcikáját. Nagyon beindított a bőre illata, és egyre szenvedélyesebben markoltam a fenekébe. Ujjaim belemélyesztettem, erősen markoltam.

- De felség! - sikította a mozdulataimnál. - Óvatosabban!

Mintha meg sem hallottam volna, úgy haladtam egyre lejjebb és az orrom megcsapta a forró, nőies illata. Fegyverem máris harcra készen állt, mintha az előbb nem kifulladásig facsarta volna. Több sem kellett nekem: mielőtt leértem volna a falatozásban, inkább megemelkedtem és azzal a mozdulattal a combjai közé toltam feszülő és érzékeny dorongom. Újabb sikoly következett, de már nem érdekelt, tövig toltam benne magam teljes egészében.

- Felség! - sikított fel, aztán megmarkoltam a haját és csípőmmel előre-hátra mártóztam meg benne egyre hevesebben. Hagytam, hogy a golyóim is egyre erősebben csapódjanak a gáthoz, mintha csak át akarnám törni. Egyre sűrűbb és elhalkuló sikolyok hagyták el ajkait. Itt már nem volt megállás.

Pokolly (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Sikolyom süket fülekre talált, de nem is érdekelt, nem a fájdalom sikolyai hagyták el az ajkamat, már nem. Élveztem, hogy átvette az irányítást és előjött belőle a férfi, a ”csak azért is megmutatom neki”. Végre elértem, amit eddig akartam. Viszont farka eddig nem volt ilyen tettre kész és teljesen kitöltött, ami még jobban kihozta belőlem a vágyakat a férfi iránt. Engem akart ez érződött minden egyes tettén.

- Felség! – sikítottam fel ismét – egy erősebb tövig behatolásnál, ami már fájdalmas volt.

Tövig, eztán minden egyes lökés tövig ment, még beljebb is ment volna, ha tudna. A golyók a gátamat ingerelték, nem is sejti, hogy ez olyan kéjes érzetet ad nekem, ami egy erősebb végzéshez vezet el. A hajamba markolt és hátrahúzta, ami most jól esett, még akkor is, ha felkínáltam neki a nyakamat, ami teljes egészében kitárult előtte. A torkomon minden egyes nyelés egy másfajta kínt okozott. Érzéki erőszakossága minden eddigi másnál jobb volt. (Voltak már erőszakos férfiak velem, de ez a tűz hiányzott mindegyikből.) Azt hiszem elértük, azt, amit kevesen élnek át. A bizalmon alapuló erőszakos szeretkezés, egy fajtáját. Bár most felülkerekedett rajtam, mégis egyenrangúak vagyunk. Egy pillanat alatt futottak át az agyamon a gondolatok, mert ismét meglepett őfelsége.

Megharapta a nyakam és el sem engedte, míg a sokadik döfés el nem repített mind a kettőnket. A farka olyannyira megfeszült bennem éreztem minden kis rezdülést, a zihálását a fülemben hallottam, a fogait a nyakamban, lüktetést a puncimban, ami egy ingert küldött nekem is, hogy elinduljunk együtt egy másik helyre. A csiklóm, a gátam és a sunám egyszerre kezdett el zsibbadni és áradt ki belőle a kéj, ami végigjárta a testem minden porcikáját többször, is mint gondoltam. Kábulatba estem, egyszerre voltam nehéz és könnyű. A szemeim csukva tartva, könny csordult ki rajtuk, ezt addig nem is tudtam, míg nem éreztem, hogy egy ujj letörli, az egyik, majd a másik oldalról. Ekkor kezdtem magamhoz térni igazán, és kinyitottam a szemeimet. Egy királyi arc nézett és mosolygott vissza rám.

- Nőt még nem láttam ekkorát, így élvezni – mosolya lankadatlan volt felém

Megszólalni sem tudtam, csak visszamosolyogtam rá, kezeimbe is lassan visszatért az erő és magamhoz húztam a hajába markoltam és szó szerint lekaptam. Nyelvünk összeért és lassan mintha csak most csókolóznánk először, kóstolgatjuk egymást. Érzékeny befejezése ez egy erőteljesebb szeretkezésnek.

Még lassabban váltunk el egymástól, először csak ajkaink, majd lefeküdt mellém és néztünk magunk elé. Azt hiszem, végig gondoljuk mi is történt itt, az elmúlt, talán órákban. Felkelt és felállt mellém.

- Jöjjön kedves Rose, azt hiszem ennünk kellene, és innunk is, még kiszáradunk. – kezét nyújtja felém és én szívesen veszem

- Köszönöm szépen az invitálást elfogadom a vacsorát.

Mezítelenül kísér a székhez és illően betol, majd ő is leül velem szembe.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Aléltan engedtem vissza a párnák közé, gyengéden fektetve az ágyra. Úgy éreztem, hogy most sikerült megtörnöm azt az ellenállást, amit eddig tanúsított felém. Lelkembe öröm vegyült: mégis adtam neki olyat, amit más férfi nem. Hiszen én vagyok a király vagy mi. Behódoltatott.

Arcára néztem és apró könnycseppek gördültek ki szempillája alól. Gyengéden mindkettő patakocskát letöröltem és elmosolyodtam.

- Nőt még nem láttam ekkorát, így élvezni - szóltam szívemből, mert tényleg kemény dolog volt betörni ezt a nőszemélyt. Újabb hódítást nyertem el, de kedvemre volt e csata. Máskor is megismételném.

Átkarolt a nyakamnál, a hajamba markolt és magára húzott. Tetszett ez a határozottsága, hogy még egy ilyen behódolás után is megpróbál felülkerekedni. Hagytam magam, és egy igazán szenvedélyes csókban teljesedtünk ki. Komolyan elgondolkodtam, hogy ez a nő akár még a feleségem is lehetne, de elhessegettem a gondolatot. Ne kapkodjam el!

A csók után édes volt a pihenés. Alaposan megszédített és kifárasztott ez a nő. Élveztük a zsongást, ahogyan testünkben a bizsergés egyre csendesebbé vált, a kinti zajok beszűrődését, amint apránként visszhangoznak a fülünkben, a napfény simogató érzését, ahogyan itt-ott megvilágított bennünket. Régen voltam már ilyen bódult és elégedett hangulatban. Lehet, hogy mégis ő lesz az, aki kell nekem hosszabb távon is?

Kis idő múlva éreztem, hogy ideje pótolni az elvesztegetett energiát:

- Jöjjön kedves Rose - nyújtottam a kezem felé -, azt hiszem ennünk kellene, és innunk is, még kiszáradunk.

Mosolyogva felelt, ahogyan felemeltem:

- Köszönöm szépen az invitálást, elfogadom a vacsorát.

Az asztalnál foglaltunk helyet és válogattunk a még ott hagyott étkekből. Bár a java már régen kihűlt, mégis úgy falatoztunk, mintha hetek óta nem ettünk volna. De nem hagytam játék nélkül: egyes falatokat a kezemből adtam a szájába, melyekre élvezettel harapott rá. A húsoknál mintha még kissé vadabbul is tépte volna ki az ujjaim közül, amit igencsak élveztem. Ismét csillogott a szeme, mintha az előző órákban nem egymást szedtük volna szét. Tetszett, hogy ilyen hamar képes újra feltöltődni, kacérkodni velem. Úgy döntöttem, mégsem aludhat a titkos pincében.

Miután befejeztük az evést, felvettem az ágy végében lévő köntöst, rá is adtam egyet és lehajoltam egy kézcsókra:

- Hölgyem, Önt ebben az udvarban nem megfelelő bánásmódban részesíthetik. Engedje meg, hogy ezen változtassak.

Tapsolásra bejött a szolga és megüzentem:

- A grófné szeretne a lakosztályába sietni, hogy felfrissítse magát az esti bemutatásra. Gondoskodjanak arról, hogy megkapja, amit kér.

Láttam Rose arcán a megdöbbenést de nem kérdezett vissza, hanem illőn meghajolt, majd elsietett. Vacsoráig nem láttam. Egészen addig, amíg be nem léptem a terembe, ahol már mindenki ott volt, ő is. Ránéztem és csodálatos szemein kívül alig ismertem meg, úgy kivirult. Az öltöztetők csodálatosan átváltoztatták. Kihasználva a néma csendet, így szóltam:

- Az udvarunkban köszönthetjük az ország egyik legifjabb grófnéját, aki több heti utazás után ért el hozzánk, hogy segítséget nyújtsunk a számára. Borzasztó körülmények elől menekült szerény hajlékomba, szörnyű tragédiája után. Ezért mindenki bánjon vele illendőn és tiszteletteljesen. Rose... - nyújtottam felé a kezem és ő szemlesütve fogadta el, majd szembefordult a társasággal. Miután láttam az arcokon a döbbenetet, elmosolyodtam és a megilletődöttségtől remegő nőre néztem bátorításul és megszorítottam a kezét:

- Ne aggódjon kedves, itt biztos helyen van. Efelől kezeskedem.

Tartalomjegyzék