Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

„Üzenete érkezett!” – jelezte a telefonom. Megnéztem, és már kapcsoltam is be a számítógépemet, mert oda kaptam egy levelet. Az utazási iroda üzent, hogy a következő péntek reggel 8-tól kibérelték a hajómat velem együtt. Volt egy hajóm, az Adria egyik kicsi, nem zsúfolt, a külföldi hajótulajdonosok által kevésbé ismert kikötőjében tároltam. Mivel ezzel foglalkoztam, számomra ez örömteli üzenet volt. Egész nyáron lent voltam, a kieső időben pedig itthon dolgoztam, mint hajóépítő. Szénszálas műanyagból, és fából készítettem a hajóimat a műhelyemben, melyek aztán eladtam. A sajátomat is én készítettem, persze egészen sajátos elképzeléseim alapján. Ezen kívül gyakorlott búvár létemre sűrűn merültem a teljesen kezdő, vagy éppen már gyakorlott ügyfeleimmel. Az ügyfelek aztán adták kézről-kézre a telefonszámomat, de az utazási iroda is közvetített nekem.

A mostani ügyfél is az irodán keresztül érkezett hozzám. Annyit tudtam róluk, hogy egy pár jön, akik hajózni, búvárkodni akarnak. Nappal a vízen vagyunk, este kikötünk, és ők a szállodájukban, én a hajómon alszom. A hajóm persze készen állt, volt pár napom, hogy még tökéletesebbé varázsoljam.

A hátsó részben gyakorlatilag a víz alatt voltak a fekhelyek. Ezeket úgy oldottam meg, hogy fejmagasságban ablakokat szereltem be, így kényelmesen fekve is lehetett látni a víz alatti világot. A gyerekek, ha a családok együtt jöttek, visítva feküdtek hason, és élvezték a nem mindennapi látványt. A hajót alulról körbe ki lehet világítani, így még éjszaka is látható az élővilág odalent. Igaz, ezt leginkább én láttam, mivel az ügyfelek szinte sosem tartózkodtak éjjel a hajón.

Volt még egy kisebb konyha is, meg egy apró zuhany-WC fülke.

Készen álltam a vendégek fogadására, a parton feltöltöttem a készleteket, élelmiszert, vizet, sört, üdítőket vettem. Na meg persze a búvárkodáshoz szükséges palackokat is feltöltettem.

Mivel szokás szerint aznap éjjel is a hajón aludtam, frissen borotváltan, letusolva a hajón, és a parton sétálgatva vártam a párt.

Aztán arra lettem figyelmes, hogy egy nő nézegeti erősen a hajókat a kikötőben. Keresett valamit. Nem tulajdonítottam nagy jelentőséget neki, mivel szemmel láthatólag egyedül volt, én meg egy párt vártam. „Úgysem engem keres” – gondoltam. Aztán megállt velem egy magasságban, nézett valami papírt a kezében, majd felszólt a hajóra:

- Jó reggelt! Feljöhetek?

- Parancsoljon – feleltem. – Segíthetek valamiben? – kérdeztem, mikor előttem állt.

- Azt hiszem ez az a hajó, amit kibéreltem a hétvégére. Majd átadta a foglalási papírt.

- Igen, mi vagyunk azok akiket Önök kibéreltek.

- Csak egyedül jöttem, a társam az utolsó pillanatban lemondta.

Egy meglehetősen vonzó, 50 körüli nő állt előttem. Rövid, térd fölé érő szoknyát, sejtelmesen átlátszó, ámde semmit sem mutató blúzt viselt, és papucsot. „Tipikus tengerparti szerelés” – gondoltam. Csillogó kék szemei nyugalmat, vidámságot árasztottak

Tűzmadár (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Alig vártam, hogy vége legyen a hétnek. Iszonyú hajtás, rengeteg munka, és még ez a forróság is tetőzi a feszültségem. Napok óta már csak arra gondolok, hogy csütörtök este bepakolunk a kocsiba, és éjjel, -hogy ne a forróságban utazzunk- elindulunk az Adriára Gáborral.

Ez lesz az első közös nyaralásunk, hisz nem túl rég vagyunk együtt. Mindketten elváltunk, és három hónapja kóstolgatjuk egymást, és ez lesz az a hétvége, amit kiszakítva a mindennapi taposómalomból együtt fogunk eltölteni Rovinj és Pula között egy kis eldugott kikötőből indulva egy bérelt hajón.

Gábor minden évben a barátaival, régebben pedig a családjával járt búvárkodni, hajózni. Ismeri az Adriát, és ezért invitált, hogy megmutatja nekem mindazt, amiről annyit mesélt már nekem.

Örömmel ráálltam, imádom a tengert, bár még soha nem búvárkodtam, és vágytam arra is, hogy végre eltölthesek vele néhány napot kötetlenül, vidáman, egymásra hangolódva.

Már épp az utolsó perceket töltöttem a munkahelyemen, amikor megcsörrent a telefonom. Örültem, mert Gábor volt.

Aztán amint felvettem a készüléket, sznte megdermedt a levegő körülöttem, és majdnem kiesett a kezemből a hallottaktól.

Sajnálattal közölte, hogy az egyik gyereke balesetet szenvedett egy kiránduláson, és műteni fogják, így mellette kell lennie a kórházban. Induljak el nyugodtan, vagy maradjak itthon, most ő nem tud velem foglalkozni, mert a gyerek az első.

Ezzel a ténnyel nem tudtam vitatkozni, el kellett fogadjam, hisz tudom, az én gyerekem is mindig a legelső. Megértettem, bár rettenetesen fájt, hogy nem lehetünk együtt.

Összezuhantam, és hirtelen fogalmam sem volt, hogy mit tegyek. Végig gondoltam, hogy mi történik, ha itthon maradok, és azt is, hogy mi történik akkor, ha mégis elmegyek egyedül, és legalább pihenek, napozok a hajón… Max nem fogok búvárkodni, és nem ismerem meg azt a vidéket, amit meg szeretett volna Gábor mutatni nekem.


Így hazamentem, néhány cuccot bepakoltam egy kis bőröndbe, egy üveg hideg ásványvizet vettem ki a hűtőből, és beültem a kocsiba, irány a tenger.

Reggel nyolcra le is értem a megadott címre. A kis halászfaluban, keskeny, kanyargós utcácskákon kerestem, hol lehet a yaht kikötő, ahol az a bizonyos hajós vár majd minket. Kezemben az utazási iroda papírjával sétáltam a macskakövön, és bámészkodtam a hajókikötőben, de fogalmam sem volt, melyik lehet amelyiket én keresem.

Vállamon egy táskával, kezemben a papírral, épp vissza akartam fordulni a kocsihoz, amikor megpillantottam az egyik vitorlás hajón egy napbarnított férfit.

-Jó reggelt! Feljöhetek? kérdeztem tőle kicsit bizonytalanul.

- Parancsoljon – válaszolt mosolyogva a férfi tökéletes magyarsággal.

– Segíthetek valamiben? – kérdezte és már nyújtotta is a kezét, hogy a hajóra segítsen.

- Azt hiszem ez az a hajó, amit kibéreltünk a hétvégére. – Mondtam kicsit zavarodva, mert valójában fogalmam sem volt arról, hogy tényleg erről a hajóról volt-e szó. Majd átadtam neki a foglalási papírt.

- Igen, engem béreltek ki, én vagyok aki az Önök szolgálatában állok vasárnapig. mondta ismét kiváncsi tekintettel.

- Csak egyedül jöttem, a társam az utolsó pillanatban lemondta. válaszoltam bizonytalanul.

Új ismerősöm nem volt egy cseppet sem zavarban, azonnal praktikus kérdésekkel halmozott el, hogy segíthet-e a csomagjaimat felhozni a hajóra, és szolgálatkészen várta, hogy teljesítse a kívánságom.

Most, hogy sikeresen megtaláltam a hajót, néztem végig először a fedélzeten, aztán a tulajdonosán. Hááát mit mondjak, mindkettő igen tetszetős egy darab volt. Talán pont azért választottam ki ezt a hajót a sok közül, mert ennek volt a legfeltűnőbb formája, kicsit másképp nézett ki, mint a mellette állók és igen izmos, fiatalos negyvenes csillogó barna bőrű pasi ült a taton.

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A nő kezdeti bizonytalansága hamar elmúlt. Mivel nála csak a kis kézitáskája volt, felajánlottam neki, hogy elkísérem a szállodájába, ott aztán kipakol, és amint kész akár indulhatunk is. Mivel lassan előjött a vagány, énje, máris égett a tűz benne, hogy vízre szálljunk. Hamar belement, hogy menjünk a szállóba. Beültem mellé a kocsijába, és nem autóztunk kettő percet a kis zegzugos utcákon, máris megérkeztünk. Én a recepcióig elkísértem, majd ott elköszöntem tőle, mivel én még el akartam intézni egy-két dolgot a kihajózás előtt. Megbeszéltük, hogy gyalog jöjjön, könnyen megtalál, itt a kocsija biztonságban van.

Alig egy óra múlva már mindketten a hajón voltunk. Megmutattam neki mindent, szemmel láthatólag meg volt elégedve a hajó nyújtotta kényelemmel. A fekhely 6 felnőtt részére készült hatalmas franciaágy körben fejmagasságban az ablakokkal. Ez nagyon tetszett neki, jó pár centiméterrel a víz szintje alatt voltak az üvegek. Mikor mindent látott, és igennel válaszolt a kérdésemre, miszerint meg van-e elégedve, erre számított, megfelel-e számára a hajóm, felmentünk. Indítottam, felbúgtak alattunk a motorok. Alig észrevehetően zümmögtek rezgetve a hajót. Zsuzsa feljött mellém a kormányos fülkébe, és mellettem állva nézte, amint kinavigálom a hajót a nyílt vízre. A nap szikrázóan sütött, csak szemüveggel lehetett a víztükörről visszaverődő sugarakat elviselni.

Mikor már kint jártunk, leállítottam a motorokat.

- Mit parancsol? Ha gondolja, át is öltözhet, kifeküdhet napozni - mutattam a fülke mögött lévő nagy felületre. - Később már veszélyes lesz a napozás. Akkor meg merülhetünk, ha szeretne.

Zsuzsa eltűnt, és kis idő múlva átöltözve visszajött. Kis méretű bikini felsőt viselt, ami nem mutatott túl sokat, de mégis kiemelte a nő gyönyörű melleit. Az alsója egy olyan tanga volt, aminek a fenékbevágó pántja kicsit vastagabb volt. Gyönyörű két farpofa kacsintott visszarám, mikor hátat fordított nekem lehajolt, és két üveggel a kezében fordíúlt hozzám.

- Kapitány úr, a közös hétvégénkre! - nyújtotta felém az egyik üveget, miközben mosolygott. - Alkoholmentes - tette hozzá a habozásomat látva.

- Akkor köszönettel elfogadom. Kedves egészségére, érezze jól magát a hétvégén!

Tűzmadár (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ahogy terepszemlét tartottam, úgy hevenyészve a hajó fedélzetén, rutinosan szembe állt velem, nyújtotta a kezét bemutatkozásra.


- Vészy Endre vagyok, hobbym a hajózáson kívül, a hajók tervezése, megépítése, és természetesen minden, ami ezzel a sporttal együtt jár. –mosolygott, és boldog tekintettel nézett szét, miközben folytatta:

- ez a yaht is saját tervezés, kivitelezés. Büszke is vagyok egy kicsit erre a művemre, igazán egyedi igények kielégítésére hoztuk össze a csapatommal.


- Borkövy Zsuzsa vagyok, szólítson csak Zsu-nak fogadtam el erős, markáns kézfogását.

- Igazán különlegesre sikerült – válaszoltam, bár nagyon nem értek a hajókhoz, de az mindjárt szembe tűnt nekem is, hogy annyira más, mint a többi hajó itt a kikötőben.

- Tetszik nekem is nagyon, elmagyarázná, hogy mik is azok a különleges igények?


Endre ismét mosolyra húzta csoki barna izmos arcán ülő ajkait, és így válaszolt, végig mosolyogva.

-Tudja Zsu, sokszor olyan baráti társaságok kérnek fel néhány napos hajó útra, ahol három-négy pár jön el, és nem feltétlenül szeretnének külön szobában aludni…. de ne vágjunk a dolgok közepébe, inkább elkísérem a szállodájáig, pakolja le a holmiját, és menjünk ki a nyílt vízre, mielőtt még a déli napon túl hamar megégne a finom hófehér bőre.


Ezzel máris szinte tessékelt le a hajóról, és siettetett, mintha ő lenne a megbízó és nem fordítva.

Minden esetre, örültem, hogy kézbe vette az irányítást, nagyon hiányzott, hogy Gábor nem jött el, így amíg nem jövök bele az egyedüllétbe, picit bizonytalannak érzem magam.

Pillanatok alatt a kocsimnál voltunk, és igazán rövid kis autókázás után máris a szálloda előtti parkolóban találtuk magunkat. Ha egyedül kellett volna megkeresni a szállodát, biztos több időt vett volna igénybe, mint Endrével.

Máris kiadta mit kell csinálnom, és kaptam fél órát, hogy elkészülve ismét itt legyek a hotel előtt, mert itt fog rám várni. Addig némi elintéznivalója lesz.

Pontosan azt tettem, amit mondott, az apró, régi patinás hotel halljában megcsapott a légkondi hűs levegője. Addig, amíg kint voltunk az utcán, nem is vettem észre, milyen meleg van már így reggel kilenc körül. Megkaptam a szoba kulcsot, és máris siettem a második emeleti szobámba.

A már lefoglalt szobába lépve, döbbentem rá ismét, hogy ez a franciaágy nem fogja a vágyainkat Gáborral kielégíteni, egyedül, szomorúan fogom lehajtani a fejem ezen a két hosszú éjszakán……


De sok gondolkodásra nem maradt időm, gyorsan lezuhanyoztam, átöltöztem, és néhány cuccot kivettem a bőröndből, amiről úgy gondoltam, szükséges lesz a nap folyamán a vízen. Sok napolaj, fürdőruha, tusfürdő, egy könyv, és váltóruha, papucs. Majd elfelejtettem, egy nagyszélű fehér kalapot is tettem be a strandtáskába, hátha arra is szükségem lesz. Majd elhatároztam, még a szobában, hogy nem akarok Gáborra gondolni, igenis jól akarom érezni magam itt a verőfényes napsütötte tengerparton, vízen.


A fél óra, amit kaptam, nagyon gyorsan letelt, de igyekeztem nem késni. Még egyszer kinéztem a szoba ablakán, és ekkor döbbentem meg, hogy milyen csodálatos kilátás nyílik innen a nyílt vízre, és az ódon kis szűk utcákra, amin pár perc alatt le lehet jutni a kikötőig.

Amint leértem a szálló halljába, Endre már ott beszélgetett nevetgélt a recepciós fiúval, és ahogy meglátott, máris jött felém, aztán együtt léptünk ki az utcára. Nem engedte, hogy kocsival menjünk, jelezte, hogy gyalog öt perc alatt a hajójánál vagyunk. A kocsimnak pedig itt a parkolóban biztonságosabb, mint lent a kikötőben.

Szinte szótlanul tettük meg azt a pár száz métert, és máris ismét a hajó fedélzetén voltunk. Most kezdtem csak igazán körülnézni, milyen is ez a különleges igényeket is kiszolgáló hajó. A kórmányos fülke mögött lehetett lejutni a yaht belsejébe, ahol teljesen elállt a lélegzetem. Semmi nem emlékeztetett arra, hogy most egy hajón lennénk. Luxus lakosztálynak inkább beillett volna.

És azok az ablakok??? A víz felszíne alatt helyezkedtek el, és így csodálatos látványt nyújtott a tiszta vízben a vízi élet tanulmányozására. Az pedig, hogy az ablakok előtt egy óriási nagy ágy volt elhelyezve, már csak grátisz, a kényelem szempontjából. Azt hiszem, nagyon jól fogom itt érezni magam! Ebben már most biztos vagyok.

Aztán végig vezetett, megmutatott minden helyiséget, melyek tényleg elképesztően jó ízléssel voltak berendezve, nagyon praktikus volt a térrendezés, mindennek volt megfelelő helye, amire egyáltalán szüksége lehet az embernek néhány napig a vízen, ha nem akar kikötni sehol.

Ki is fejeztem örömömet, hogy igazán szerencse, hogy erre a hajóra esett a választásunk. Nagyon tetszett minden négyzetcentimétere.

Aztán felmentünk a fedélzetre, és beindította a motort, és nekivágtunk a nyílt víz felfedezésének. Azaz inkább csak én, mert gondolom Endre már több százszor megtette ezt az utat, és talán már unja is.... de ez most engem egy kicsit sem érdekelt. Élveztem a napsütést, az alattunk morgó motort, a lágy szellőt a bőrömön, aztán hirtelen meghallottam a kapitány hangját:

-Mit parancsol? Ha gondolja, át is öltözhet, kifeküdhet napozni mutatott a fülke mögött lévő hatalmas felületre.

- Később már veszélyes a napon lenni, akkor inkább úszni, merülni kellene, ha szeretne.

Úgy tettem, ahogy mondta, pillanatok alatt fürdőruhában jöttem fel a fedélzetre, kezemben két üveg hideg alkoholmentes itallal, és az egyiket nyújtottam neki, mikozben megnyugtattam, ettől nem fog berúgni.

Összekoccintottuk az üvegeket, és ittunk a hétvégére, a kellemes, közös kirándulásunkra.

Picit zavart, hogy magázódni fogunk egész hétvégén, így hirtelen ötlettől vezérelve, javasoltam, hogy ez az ital legyen áldás mindkettőnkre, a jó időre, és ha már így össze leszünk zárva három napig, ne magázódjunk. Megköszönte kedvességem és fenékig ittuk a hűs nedűt...

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Őszintén szólva meg sem lepődtem, mikor Zsu felajánlotta a tegeződét. Valahogy az a közvetlenség sugárzott belőle, ami a magázódás okozta szükségszerű távolságtartást nem viselte könnyen. Közvetlenné kezdett válni, mégsem volt sem tolakodó, sem bizalmaskodó. Tetszett a magabiztos fellépése, bár éreztem rajta valami pici feszültséget. Talán amiatt, hogy egyedül érkezett, de mertem feltenni neki a kényes kérdést. Egyrészt, nem akartam tolakodó lenni, másrészt, volt bennem egy apró félelem, hogy esetleg azt mondja, hogy majd másnap érkezik a párja. Amint megláttam őt fürdőruhájában, már azt kívántam, hogy csak kettesben legyünk...

Miközben lassan haladtunk előre, igyekeztem úgy helyezkedni, hogy lopva alaposan szemügyre tudjam őt venni. Határozottan izgatott. Szemeim minduntalan lesiklottak a lábaira. Vörösre lakkozott, gondosan ápolt körmei vonzották a tekintetemet. Izmos lábszárai, feszes combjai szintúgy. A lábai között dudorodó domb láttán meg szó szerint kivert a víz. Szőrszálak nem türemkedtek ki a bikinije alól, nyomban el is képzeltem, hogy gondosan borotvált puncija lehet. Persze, a szemeim sugara csak szakaszosan tudta letapogatni a nőt, mert nagyon nem akartam, hogy észrevegye. Aztán minden igyekezetemmel a hajómra koncentráltam, mert éreztem, hogy kezd elhatalmasodni rajtam a nemi vágy....Hát gondosan hátat fordítottam neki, nehogy észrevegye a rövid sortomon keletkezett dudort. Most jó lett volna, ha kimegy napozni.

De Zsu vagy nem vett semmit észre, vagy gondosan palástolta, de úgy tett, mint akit nagyon érdekli a hajózás. Kérdezett, alaposan körülnézett a fülkében, kíváncsi volt mindenre. De nem azok a tudálékos kérdések voltak ezek. Meglepő módon nagyon is illettek hozzá a különböző műszaki jellegű kérdések.

- Kimegyek, és körüljárom a hajót. Szabad? - kérdezte aztán.

- Persze, de figyelj a hullámokra, nehogy a vízbe ess.

Bár a víz szinte tükörsima volt, azért kellett valami féltőt mondanom neki.

Amint kilépett, már teljen nyíltsággal néztem a fenekét. Azt a gömbölyű csodát! Nem is nagyon akartam elhinni, hogy 50 körül van. Jó néhány 40-es simán elbújhatna mögötted!" - gondoltam, és ismét éreztem: a szerszámom kezd megvastagodni.

Tűzmadár (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Miután pertut ittunk, Endre mellé szegődtem egy kis időre, és ismerkedtem a fedélzettel, a kormányos fülkével, az ott lévő műszerekkel. Annyira más volt minden, mint egy autóban. Imádok vezetni, és valamennyire ismerem is az autók működését, így érdeklődtem, a motorról, a fogyasztásról, a kormányzásról, és a látható műszerekről, hogy melyik mire is való, mit mutat.


Csodálkozott is Kapitányom, hogy nő létemre ilyen dolgok is érdekelnek. Én pedig élveztem, hogy elkápráztatom technikai tudásommal.


Aztán, amikor úgy véltem, elég sokmindent elárult a yaht működéséről, akkor kiléptem a fedélzetre, és megkérdeztem, kimehetek-e és körül nézhetek-e .


Igazán kedves volt tőle, hogy aggodalmasan óvott, nehogy a hullámzástól a vízbe essek. Csak az volt a bibi, hogy egy fia hullám nem sok, de annyi sem volt a vízen. Olyan tükör sima volt , mint egy firssen feltakarított jégpálya. Ritkán láttam ennyire sima víztükröt tengeren. Meg sem rebbent a szél, és máris érezni lehetett a forró nap sugarait ahogyan szikráztak a hajó fém részein, a vízen, és a csupasz bőrömön.


Lassan elindultam a hajó hátsó része felé, és kutattam a szememmel, hogy vajon hova is fekhetnék ki egy kicsit napozni. Ahogy elindultam , éreztem Endre szemeinek égetését a hátamon. Nem néztem vissza, mert akkor azonnal kiderült volna az én szemeimből is, hogy igencsak élvezem, ahogy pásztázza a hátam, a fenekem, ahogy ring a csípőm járás közben.

Meg kell hagyni, tetszik a pasi! De ezt neki nem szabad megtudnia, hisz mi köze van hozzá, hogy egy utasának ő tetszik?


Ebben a tudatban találtam rá a tat részén néhány napozó ágyra. Próbáltam úgy helyezkedni, hogy jó szögben érjen a nap, és amennyire lehetett, lássam a kormányos fülkét ha esetleg közeledne a kapitány, akkor azt időben észrevegyem.


Tettem ezt azért, mert nagyon utálom magamon a fürdőruha csíkokat napozás közben, ezért a bikini felsőmet a lehető leghamarabb ledobtam magamról és így feküdtem le a napozó ágy kék vászonnal bevont szivacsmatracára.

Mielőtt hsra feküdtem volna, jó vastagon bekentem a bőröm napozókrémmel, majd hasonfekve bámultam ki fejemből belfeledkezve a víz végtelenségébe.


Nem akartam semmire sem gondolni, csak bámulni a hatalmas víztömeget , és ringani a tetején, de állandóan beúszott Endre csokibarna bőrének színe, arcából fehéren világító szemei, búgó bársonyos hangja, és kedvessége.


Azon kaptam magam, hogy Gáborra nem is gondolok, pedig szegénykém biztos ott rostokol a kórházban a fia mellett, míg összerakják a sípcsontját. A haverjaival túrázni mentek, és egy sziklahasadékba ragadt a lába, ahol azonnal szilánkosra tört a bal alsólábszára. Még szerencse, hogy nem külföldön, hanem itthon történt, így a lehető leghamarabb orvosi segítséget tudtak kérni számára.


A hajó ringatózásától talán el is szundítottam egy picit, mert arra riadtam föl, hogy Endre a karomat símítja végig, és kérdezi, hogy hozzon-e hideg limonádét, mert itt a napon gyorsan ki lehet száradni. Összerándultam az álomból való kizökkenésemben még szerencse, hogy hason feküdtem, így nem volt nagyon feltűnő, hogy csak a bikini alsó van rajtam. Mondtam, hogy azonnal felöltözöm, és lemegyek a kajütbe ahol megiszom a frissítőt, ne fáradjon azzal, hogy idehozza a napra, ahol pillanatok alatt úgyis megmelegedne.

Mosolyogva köszöntem meg, és jeleztem, hogy ha felöltöztem, lemegyek a kajütbe és ott meg fogom inni mert valóban jólesne egy pohár hideg nedű.

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Még kísértem a tekintetemmel egy jó darabig, aztán a saját dolgommal törődtem. Megállítottam a hajót, már jócskán a nyílt vízen voltunk, és lementem a kajütbe, kissé elpakoltam a dolgaimat, hogy később ne legyenek útban. Mikor visszaértem a fülkémbe, elővettem a jó erős távcsövemet, és a vizet kezdtem pásztázni vele. A víz itt is világoskék, és nagyon mélyre tisztán lelátható volt, bár ez a mélység alig volt több 6-8 méternél. Kerestem egy éppen a közelben tartózkodó halrajt, hogy ha esetleg Zsuzsának merülni támad kedve, tudjak valami igazán szépet, érdekeset mutatni neki. Volt már részem abban, hogy a sima tengerfenéken voltam, és fölöttem volt a több ezer egyedből álló raj. Lélegzetelállító élmény volt. Tudtam, hogy ha egy ilyet mutatok neki, örökre a merülés, a tenger rabjává teszem. Én is így lettem azzá. Most nem láttam különösebben nagy rajt a közelben, olvasni kezdtem egy szakirodalmat, majd szabad szemmel pásztáztam a környéket. Nem kellett sok idő, megláttam a tenger legszebb sellőjét. Éppen a hajóm tatján feküdt hason, bikini felsője nem volt összekapcsolva hátul. Feneke csodásan gömbölyödött, és azon kaptam magam, hogy képzeletben már nyúlok is be abba a kis alsóba… Aztán meg azon kaptam magam, hogy a nő nem mozdul. „Csak nem elaludt?” – villant belém. Bár a bőre csillogott, bizonyára bekente magát, de az elalvás veszélyessé válhat. Odamentem hát, és a kezét simogattam meg. Felriadt, kicsit elszundított. Jobb híján felajánlottam neki egy hideg limonádét, amit ő elfogadott, de azt mondta, hogy majd a kajütben megissza. Ott hagytam, mert nyilván nem előttem akarta felvenni a felsőjét.

Mire utánam jött, már elkészítettem mindkettőnk részére a hideg italt. Mosolyogva köszönte meg, és leült a hatalmas ágy szélére. Kinézett a kis ablakokon és a szép látványra megjegyezte:

- Ez gyönyörű.

„Itt egyetlen gyönyörű van: te!” – gondoltam, és mivel lenéztem a csodás lábujjaira, formás lábaira, kissé kibuggyanó hasára és iszonyatosan kívánatos melleire, egy hirtelen elfoglaltságra hivatkozva felszaladtam a kormányos fülkébe. Ha ezt nem teszem meg…

Pár perc múlva a poharával a kezében utánam jött. Éppen elmélyülten néztem a távcsövemmel a vizet.

Tűzmadár (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ahogy alvás közben megérintette a karomat, ahogy megcirógatott, tudtam, azonnal elvesztem. Nem akartam elárulni magam, remélem, ez sikerült is, pedig legszívesebben magamhoz rántottam volna ezt a tenger Adoniszát, olyan gyönyörűen mosolygott rám.

Aztán zavaromban, csak arra hivatkoztam, hogy majd a kajütben fogyasztom el... gondolván, ha ezt mondom, akkor máris lemegy, és elkélszíti az italt, és én egyedül maradok a fedélzeten, nyugodtan felvehetem a fürdőruhafelsőmet.

Így is történt. Kicsit rendbe szedtem magam, beigazítottam a melleimet a kosárba, hogy szépen domborodjanak, és elindultam csak úgy mezítláb le a lépcsőn, meginni azt a bizonyos jéghideg limonádét.

Leérve a hűvös, légkondícionált "társalgóba" már az asztalon várt a gyöngyöző hideg nedű.

Mielőtt még kezembe vettem volna, bementem abba a szobába, ahová a cuccaimat tettem, és egy fürdőkendőt kötöttem csak úgy a derekam köré lazán, hogy ha leülök a társalgóban az ágyra, ne kenjem össze a napolajos testemmel a huzatot.

Mikor visszaértem, akkor vettem csak észre, hogy az ágyról milyen fantasztikus kilátás nyílt a tengeri élővilágra. Igaz, ezt már reggel is megcsodáltam, de most, annyira más volt a megvilágítás, hogy szinte beleborzongtam a gyönyörűségbe.


Jól is jött ez a látvány, mert már kezdtem zavarba jönni Endre csábos mosolyától. Ahogy a szmébe néztem, miközben a kezembe vettem az általa készített italt, éreztem, hogy mekkora energia indult meg kettőnk között. Gyorsan eltereltem a gondolataimat, és az elénk táruló látványról kezdtem beszélni, nehogy kiszúrja, mennyire elgyengültem a tekintetétől.

- Ez gyönyörű mondtam, de talán Endre már nem is hallotta ami elhagyta az ajkaimat, mert csak a lépcső nyikorgásából vettem észre, hogy indult felfelé a fedélzetre.

Egy ideig még csodáltam a víz alatti látványosságot, aztán éreztem, hogy kezd feszülni hátam az erős napozástól.

Eszembe jutott, hogy talán tart valamilyen nyugtató krémet a hajón, így utána eredtem, és már azt láttam, hogy a nagy fekete látcsövével a szemén kémleli a távoli vizet.

- Nem szeretnélek a világért sem zavarni, de megkérdezném, hogy tartasz-e a hajón valamilyen nyugtató krémet, mert azt hiszem, kicsit megégett a hátam.

- Ez természetes, -válaszolta- hogy ilyen életmentő krémet tartok a hajón, és nem is akármilyet! A nagymamám gyógyszerész volt, és igazán jó készítményeket alkotott napozásra, napozás utánra. Én is ezeket használom, amióta megszülettem....

Azzal indult is le a kajütbe, és pár másodpercen belül máris mellettem állt egy nagy tégellyel, amiben ez a nyugtató varázskrém volt.

Aztán óvatosan, szinte símogatva elkezdte kenni a hátam. Közben a nagyiról mesélt, és jelezte, hogy ezeket a krémeket bármikor használhatom, ettől biztos nem fogok leégni, mint a mostani modern kozmetikumoktól.


Én meg csak álltam és hallgattam, a meséjét, és közben minden idegszálammal arra figyeltem, ahogyan módszeresen keni rám a krémet, olyan lassan, hogy sose legyen vége......

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A vállait, hátát kenegettem, igyekeztem finom lenni, és nem csak azért, mert a kissé megpirult bőre érzékennyé vált. Közben nem csak a kenőcs illatát szívhattam magamban, hanem a megpirult bőr jellegzetes illatát, na meg persze az ő finom illatát is. Igyekeztem kisebb távolságot tartani tőle, nehogy hozzá érjek ott, ahol nem illene és azzal amivel nem illene….Nehéz volt visszafognom magam, mivel miközben kentem, alaposan szemügyre vettem a fenekét. Micsoda látvány volt!

Mielőtt felért volna hozzám, sikerült felfedeznem egy tőlünk nem túl távoli, és még mindig a sekély vízben tartózkodó halrajt is. Gondoltam, meglepem őt egy merülési ajánlattal, így mikor végeztem, előre mutattam, miközben félig mellette álltam. A kezébe nyomtam a távcsövet, és ő az általam mutatott irányba nézett, de mivel elsőre nem látott semmit, leengedte a csövet, és felém fordult, hogy megkérdezze, mit is kellene látnia. Eközben azonban a leeresztett keze feje nekinyomódott egy pillanatra a farkamnak, amely még mindig az előbbi izgalmi állapotában volt, de már kapta is ismét fel a szeme elé a csövet. Az érintés éppen csak egy pillanatnyi volt, és persze úgy tett, mintha meg sem történt volna, de éreztem rajta, hogy egy pillanatra megfeszül a teste. Kicsit elszégyelltem magam, mert bár bitangul izgatott a nő, nem akartam tolakodó lenni. Igaz, ez tényleg egy vétlen mozdulat volt mindkettőnk részéről.

Aztán már felfedezte ő is a lassan felénk közeledő hatalmas rajt.

- Van kedved merülni? – kérdeztem.

- Naná! Azt is lehet? Ki nem hagynám! – lelkendezett.

- De előbb ezt olvasd el és írd alá – dugtam az orra alá az ilyenkor szükséges papírt

- Ez mi?

- Az első merülés előtti nyilatkozat, hogy elolvastad a szükséges balesetelhárítási oktatást. Ne nézz így, ez komoly.

- Biztosan – mondta, és villámgyorsan aláírta a papírt. Tett rá mi van oda írva.

Aztán lementünk a kajütbe, és elővettem a legvékonyabb ruhát. Nem akartam csupasz testtel leengedni, mert azért előfordultak a vízben erősen csípős medúzák is.

- Segítenél? – vette át tőlem a ruhát.

- Hogyne – vettem át tőle, és már térdeltem is le elé, mivel az egyik lába bebújtatásával kellett kezdeni a dolgot. Kinyújtotta felém, lespiccelte a lábfejét, mire legszívesebben már hajoltam is volna le, hogy megcsókoljam…és miközben elkezdtem felhúzni a lábára, felnéztem rá.

Tűzmadár (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ott álltam a kórmányos fülke mellett némileg árnyékban, és minden sejtemmel arra koncentráltam, ahogyan a kezeivel símogatott, kenegette a csúszós krémet a hátamon. Éreztem a vállamon forró leheletét, ami egyre szaporább lett, ahogy telt az idő. Mesélt a nagymamájáról, aztán arról, hogy amíg én lent ittam a limonádémat, felfedezett valami nagyon izgalmas halrajt nem messze innen, és ha van kedvem merülni, akkor ezt egy bő óra múlva meg is tehetjük.

Boldogan ráálltam, mert életemben nem merültem még, és tudtam, hogy rábízhatom magam, mert rutinos, évek óta ezt csinálja, nem véletlenül választotta Gábor őt és az ő hajóját.


Persze, beszélhettünk itt bármiről is, mindketten éreztük, hogy itt most sokkal több mindenről van szó, mint a hátam kenegetéséről, a merülésről, vagy a napozás ártalmairól.....


Kezdett szikrázni köztünk a levegő, még akkor is, ha én ezt egyáltalán nem akartam!


Próbáltam én bebeszélni magamnak, hogy biztosan csak Gábor hiánya okozza, hisz annyira beleéltem magam ebbe a hétvégébe, amit majd együtt fogunk eltölteni, és talán ezért feszül minden idegszálam, ahogyan ez a kapitány hozzámér.....

De mégsem így volt!

Nem Gáborra vágytam!

Határozottan éreztem, hogy itt most semmi mást nem kívánnék, csak azt, hogy leteperjen a kajütben, tegyen magáévá, és ezt a három napot töltsük lent, azon a hatalmas ágyon, ahonnan gyönyörű kilátás van a tenger élővilágára.

De tartottam magam, mégsem hívhattam fel a figyelmét arra, hogy én most mit is szeretnék. Meg különben is, fogalmam sincs arról, hogy van-e felesége, barátnője, és egyébként is lehet, hogy mindenkivel ilyen kedves, előzékeny, mint velem.


Amikor már végzett a hátam bekenésével én is próbáltam visszazökkenni a valóságba. Gyorsan a kezembe nyomta a látcsövet, és magyarázta, merre található az a bizonyos halraj, ahová menni készülünk.

Épp a karomat engedtem le, hogy megigazítsam a bikini alsómat, amikor véletlenül hozzáértem a fürdőnadrágjához, elöl, ahol szinte megbabonázva vettem észre, hogy kőkeményen vágyakozik ő is arra, amire én..........

Rettenetesen zavarba jöttem.

Zavaromban hirtelen nem is tudtam, merre figyeljek, hol keressem azt a bizonyos foltot a vízen, vagy a víz alatt... csak kérdeztem, és beszéltem butaságokat.

Csak egy másodperc tört része volt, ami alatt konstatáltam a helyzetet, mármint, hogy ő is kíván nem csak én őt, de úgy tettem, mintha nem is vettem volna észre.

Talán ő sem érzékelte, olyan gyorsan történt minden.


Majd arról kezdett beszélni, hogy az első merülés előtt, valamilyen papírokat kell aláírni, aztán már hozta is, és kérte, olvassam el tüzetesen. De nekem most annyira máshol járt az agyam, hogy gyorsan aláfirkantottam a nevem, és jeleztem, hogy máris indulhatunk.


Ekkor lehívott a kajütbe, ahol abba a bizonyos gumiruhába kellett beöltözni, amiben a búvárok merülni szoktak, de sehogy sem találtam, hogy is kell belebújni.

Hát itt sem késlekedett, szolgálatkészen elém térdelt, és máris kérte, hogy nyújtsam az egyik lábam, majd a másikat, és utána pedig segített belepréselni az öltözékbe. Pont a méretem volt, csak ennek a ruhának nagyon kell passzolni a testhez. Éreztem, hogy amikor húzza fel a gumiruhát rám, bizony végigtapogatta a fenekem, a derekam, és a melleimhez is hozzáért egy óvatlan pillanatban, mintha csak véletlen lenne..


No akkor most kvittek vagyunk, gondoltam, indulhatunk a nagy vizi túrára.

Felmentünk a fedélzetre, és ott mondta el, hogy mire is kell ügyelnem, hogyan kommunikálunk a víz alatt egymással, milyen jeleket kell megjegyeznem....

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ő visszanézett rám. Tekintetünk találkozott pár másodpercre, és valami olyasmit olvastam ki belőle, hogy elviselné, ha térdelnék előtte. Nem villant a szeme, nem biccentett, egyáltalán semmiféle jelet nem adott, csak mintha a testbeszéde ezt árulta volna el.

Gyorsan felhúztam rá a ruhát, a gyorsaság ebben az esetben azért erősen relatív fogalom. Persze, mikor már a derekánál jártam, és igyekeztem ráhúzni a melleire a ruhát, véletlenül hozzáértem itt-ott. Közben irigyeltem a bikinijét és a ruhát is, mert hozzásimulhattak a testéhez, a réseibe bebújhattak….

A fedélzeten aztán már tényleg a merülésre koncentráltam. Mivel neki ez volt az első, fokozottan figyelnem kellett rá. De volt egy olyan érzésem, hogy az első pár perc után már képes lesz önállóan cselekedni lent.

A jól ismert talpas ugrással beugrottunk a kristálytiszta vízbe. A ruhán keresztül alig éreztem a víz fokát, de itt a felszínen kellemesen langyos lehetett. A fenéken persze már hidegebb, de terveim szerint csak pár percet töltöttünk ott.

Eleinte tényleg csak a felszín alatt úszkáltunk, mutogattam neki, hogy mire figyeljen, hogyan használja az uszonyait. Jól éreztem: hamar ráérzett a dologra. Valahogy ehhez is jó érzéke volt. Aztán megváltoztattam az elképzelésemet, mégsem merültünk a fenékre, csak majdnem, viszont alaposan körbe úsztuk a hajómat, valamelyest megközelítettük azt a bizonyos halrajt. Láthattunk mindenféle érdekes és gyönyörű tengeri csodát. Azonban leplezetlenül bámultam a ruhában hihetetlen mértékben domborodó idomait. Ahogy kalimpált a lábaival, feneke különösen izgató volt. Többször el is kalandoztak a gondolataim, és már gyömöszöltem őt a kajütben az ágyon. Lovagoltattam, térdeltem előtte, csókolgattam a melleit, szívogattam a bimbóit.

Nagyon gyorsan elszaladt az a 25-30 perc, amit a víz alatt töltöttünk. Miután már ismét a fedélzeten voltunk, lefejtettem róla a ruhát. Itt azért kicsit lejjebb csúszott a bikini alsója, amint a ruhát igyekeztem áthúzni rajta. Ilyen közel még nem voltam a puncijához. Szinte éreztem a kis textil alól a hívogató hangot…

- Hű de megéheztem – mondta immár ismét a fürdőruhájában.

- Kivigyelek a szállóba, vagy meghívhatlak egy finom ebédre?

- Nocsak – szaladt fel a szemöldöke. – Tudod mit? Elfogadom. Mi finomat eszünk?

- Egy helyi specialitást. A nevét ne kérdezd, számtalanszor mondta már a hentes, de egyszerűen képtelen vagyok megjegyezni. Tudod, a kikötőben van egy halas-hentes. Már hosszú évek óta ő készíti el nekem ezt a finomságot. Lefagyasztom, és csak fel kell melegítenem. De bízhatsz benne, valami isteni finom. Hal, polip, kagyló, mit tudom én micsodák vannak benne. Vegyes tengeri herkentyűpörkölt. Na, éhes vagy még?

- Mint egy tengeri farkas!

Miközben melegítettem a kaját, elővarázsoltam egy palack jófajta bort, kellemesen behűtve. Igazából ezt magamnak tartogattam, hogy miután elfogyasztom a kis vacsorámat, kiülök a fedélzetre, és a kellemes nyáréjszakában elszopogatom ezt az isteni nedűt. Ám a vendégem kedvéért örömmel áldoztam fel ezt a bort.

Igaz, az ő kedvéért bármilyen áldozatra kész lettem volna…..

Tűzmadár (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A fedélzeten, amikor már az oxigénpalackot tette a hátamra, bizony kezdtem félni, hogy vajon mibe is vágtam a fejszém.

De ekkor már nem volt visszaút, hagytam, történjék aminek történnie kell. Biztos túl fogom élni, mint azt már sokan mások, és talán még élvezni is fogom. De most, itt, várni az ugrásra, meg a merülésre.... picit félelmetes volt a számomra.

Aztán szinte semmi gondolkodás, és megfogta a kezem, majd elrugaszkodtunk a hajótól, és leugrottunk a vízbe. Ez az ugrás nagyon nem volt kellemes, de amikor elmerültünk, hát megváltozott minden.

Nem csak azt láttam itt a víz alatt, amit az ágy mögötti kémlelőablakból lehet látni, hanem az egész tengerfenék elém tárult.

Nem is gondoltam volna, hogy ilyen színes, ilyen mozgalmas itt az élet. Minden perccel egyre bátrabb lettem, és úszkáltam kedvemre a víz alatt. Kapitányom nem tágított mellőlem, inkább felhívta a figyelmem egy két érdekességre. Megmutatta, azt a halrajt, amit még a távolból láttunk úgy egy fél órával ez előtt, itt úsztak fölöttünk. Rengeteg apró, 15-20 centis halból állt a raj, és szinte táncoltak a felszín és közöttünk.

Sosem volt még ilyen élményben részem. Hatalmas tágra nyílt tekintettel figyeltem a mozgásukat. Nem is érzékeltem az idő múlását, csak arra lettem figyelmes, hogy társam oda úszik közel hozzám, és jelez, ereszkedjünk feljebb.

Eltávolodtunk a halaktól, és msot a hajó alját vettük szemügyre. Aztán, hogy már picit bátrabban mozogtam a vízben, jobban elfigyeltem vezetőm biztonságos mozgását itt a vízben is.

Arányos testén csak úgy feszült a gumiruha, és úgy forgolódott, úszott, mintha világ életében itt élt volna a halak között.

Formás, izmos fenekén csak úgy feszült a ruha. Izmos lábaival taposta a vizet, és hívott, hogy lassan letelik az időnk, be kell fejezni mára a merülésünket.


Előbb ő húzta fel magát a fedélzetre, aztán lenyújtotta izmos karját, és felhúzott engem is.

Elsőként a palacktól szabadított meg, majd módszeresen segített a gumiruhából kibújni.

Nem is értem, hogy neki hogy sikerült olyan pillanatok alatt ez a művelet?!


Hirtelen azt hittem, hogy a bikini alsómat is lecibálja rólam, de aztán odakaptam és visszarántottam a helyére. Ha nem figyelek, hát bizony ott állhattam volna előtte ruhátlanul....

Kellemesen elfáradtam ez alatt az idő alatt. Pedig nem is éreztem, hogy mozogtam volna sokat. Arról nem is beszélve, hogy közel fél órát töltöttünk lent a víz alatt, ami nekem pár percnek tűnt.

Még fel sem ocsúdtam, máris megkordult a gyomrom, jelezvén, hogy már igencsak elmúlt dél, az ebédidő.

- Hű de megéheztem- szaladt ki a számon.

- Kivigyelek a szállóba, vagy meghívhatlak egy finom ebédre? -jött az azonnali válasz.

- Nocsak?! szólaltam meg hirtelen. Tudod mit? Elfogadom. válaszoltam rá azonnal, szinte gondolkodás nélkül.

- Mi finomat eszünk? kérdeztem

- Egy helyi specialitást. -kezdte magyarázni, valami itteni halas-hentes készíti el, és ő pedig lefagyasztja.

Az alkotóelemekből ítélve, amit felsorolt, nem lehet valami rossz ízű étel. A halakat, a tengeri herkentyűket egyébként is nagyon imádom.

Mire a fedélzetről lejutottam a kajütbe, már a mikróban olvasztotta az ételt, és készítette az olivás teflont, hogy amikor már kiolvadt, tehesse bele.


Olyan izgalmas és jó érzés volt, hogy látok egy férfit aki otthon érzi magát a konyhában, még akkor is, ha ez nem igazi főzés, csak előkészületek, és a kész étel felmelegítése.

Amíg a mikró dolgozott, pillanatok alatt megterítette az asztalt, és egy üveg bor is került valahonnan az asztalra.

Teljesen úgy éreztem magam, mint egy királynő, akinek minden kívánságát teljesítik, szinte még az előtt, hogy kigondolja.

A rozét máris kibontotta, és kitöltött két pohárkával amelyből az egyiket máris a kezembe nyomta.

Majd mélyen a szemembe nézett, úgy koccintott velem.

- Egészségünkre, és a következő néhány napra.... mondta igen sejtelmesen, és az ajkaihoz emelte a hűs poharat, és kortyolni kezdtük mindketten a királyok italát.

Közben az étel is kiolvadt, így már a teflon edénybe át is lehetett önteni, és nagy lángon a gázrezsón pillanatok alatt készre sütötte.


A megterített asztalra varázsolta az elkészült ételt, és újra töltött a csodálatos rozéból, majd hozzá kezdtünk az ebédhez.

Hát ilyen finom ételt valóban nem ettem még életemben. Ezt tényként kell megállapítanom. Jól választottam, amikor nem a szállodában akartam ebédelni. Arról már nem is beszélve, hogy ilyen kellemes társaságban igen rég töltöttem az időmet.

Étkezés közben alig szóltunk egymáshoz.

Ízleltük az ételt, és néha elfeledkeztünk egymás tekintetében.....aztán, amikor már túl sokáig néztünk egymás szemét, az ajkainkhoz emeltük a borospoharat, és kortyoltunk a hűs italból.....

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Az ebéd szinte némán zajlott le, eltekintve pár rövid mondatot. Időnként a szokottnál is hosszabb pillantásokat váltottunk egymással, ilyenkor próbáltam kitalálni, vajon lenne-e esélyem, ha többet is akarnék, mint egy szimpla turista hétvégét. Néha az volt az érzésem, hogy igen, de nem mertem messzemenő következtetéseket levonni az általam bátorítónak, vagy legalábbis nem elutasítónak vélt pillantásokból. Tekintetem gyakran tévedt a melleire, melyeik igyekeztek kitörni a bikini felsőjének börtönéből. Pillanatokra ugyan, de vad gondolatok kerítettek hatalmukba. Vadul markolásztam, csókoltam őket, miközben lovagolt rajtam…Aztán meg hátulról dugtam miközben előre nyúlva markoltam őket. A gondolatok hatására ismét fickósodni kezdtem, és az is felrémlett bennem, hogy mennyire isteni lenne, ha most a lábával finoman a szerszámomba taposna, vagy egyszerűen becsúsznék az asztal alá és simán kinyalnám, miközben ebédel.

Megettük a finom ebédet, közben elkortyoltuk a bort is. Hatalmas kedvem lett volna elnyúlni az ágyon, inteni neki, hogy feküdjön mellém, és fölé hajolni, és…..

- Hát ez valami elképesztően finom volt – hallottam Zsu hangját.

- Kedves egészségedre – feleltem, és kényelmesen hátra dőltem a székemen. Ő is ezt tette. Mellei alaposan kidülledtek. Nem hinném, hogy ne lett volna némi szándékosság a mozdulatában. Természetesen a szemeim tapadtak a melleire. Nagyon nyelve igyekeztem elterelni a gondolataimat, mert ha most fel kellett volna állnom az asztaltól, igencsak látható lett volna a rövid nadrágomban ismét felébredt vágy.

Aztán valamelyest közömbös dolgokról kezdtünk beszélgetni, mint a munkája, utazási, az én munkám, hobbim, stb. Gondosan kerültük azokat a kérdéseket, mint az ő pasija, aki még nem jött és akiről nem tudtam, hogy jön-e. Az én családom, feleségem, exem, vagy barátnőm, gyerek, ilyenek. Talán mindketten féltünk az esetleges számunkra kellemetlen válaszoktól.

Később felmentünk a fedélzetre. A tűző déli nap már kissé alábbhagyott, és bár egészen eddig fogalmam sem volt az idő múlásáról, nagyjából 4 óra lehetett.

- Ha szeretnél, most napozhatsz, én meg nagy köröket megyek a hajóval – ajánlottam fel.

Szerettem volna kicsit egyedül maradni a gondolataimmal, a kormányos fülkében átgondolni a következő lépéseket. Valahogy volt egy olyan érzésem, hogy ha nem rohanom le, nem rontom el, valami csodálatos két napot tudnék eltölteni vele….

Az ajánlatomat elfogadva visszafeküdt a napozóhelyére, bekente magát olajjal, és rám nézett. Elfordultam, hogy levehesse a felsőjét, bár szívem szerint végig néztem volna. Vagy inkább én vettem volna le. Aztán hasra feküdt, én meg elindítottam a hajót. Egyenesen előre, majd nagyon nagy ívben fordultam.

Agyam lázasan dolgozott.

Tűzmadár (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Hát ez valami elképesztően finom volt! mondtam az ebéd végén, picit elnyújtózva a széken. Nem is gondoltam hirtelen arra, hogy nem ruha van most rajtam, hanem csak egy falatnyi bikini, és bizony, ha kihúzom magam, úgy tűnhet, minthe felkínálkoznék az ebéd utáni desszertnek.

Nem tévedtem. Endre vad pillantásokkal falta kibuggyanó melleimet a fürdőruhából. Igazából az a furcsa, hogy nem esett rosszul, sőt! Ha tehettem volna, fel is kínáltam volna neki, kis délutáni játékra.

Nem lett volna ellenemre, ha ez után az isteni étek után nem a napon aszalom majd magam, hanem egy nagy ölelkezésben forrunk össze ezzel a csábítóan vad, mégis olyan gyengédnek látszó férfival.

Éreztem, hogy nem vagyok közömbös a számára, és szerintem ő is tisztában volt azzal, hogy ha kezdeményezne, nem utasítanám vissza. De gentleman létére, nem élt vissza a hlyzettel, csak a szemeiből áradt a vágy, talán pont úgy, mint az enyémből.

Egyre izgalmasabb lett így a beszélgetés, hisz annyira nem a lényegről beszélgettünk, hanem mindenféle ide nem tartozó "zagyvaságokról". Holott szinte biztos voltam abban, hogy már az ő gondolatai is egészen máshol járnak.

Szívem szerint kértem volna tőle valamit, amit ide kellett volna hozni az asztalhoz, de nem akartam zavarba hozni, mert teljesen biztos voltam, hogy feszes nadrágjában már alig fér, duzzadó vágya miatt.

A símogató bor, még picit fokozta bátorságomat, így, amikor a fedélzetre mentünk, és a napozó ágyamhoz értem, már majdnem úgy vettem le a fürdőruhám felsőrészét, hogy ott áll mellettem. Aztán észbe kaptam, és mélyen a szemébe néztem, kérvén, legalább forduljon el.

Megértette kérésem, és szomorúan visszaballagott a kormányos fülkébe.

Én pedig ismét jó vastagon bekentem a testem a napkrémmel, és ráhasaltam a szivacsos napozóágyra. Néhány perc múlva, amikor már biztos voltam abban, hogy nem jön vissza, megfordultam, és a melleimet, hasamat kezdtem süttetni.

Már szinte természetes volt, hogy Gáborra nem is gondolok, csak minduntalan Endre körül járnak a gondolataim, vajon hogy fog alakulni ez a két nap vele itt a nyílt vízen?.....

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ha hátra fordultam, láthattam, amint napozik, és ezt nem is mulasztottam el szinte percenként ellenőrizni. Valahogy nyugtatólag hatott rám a jelenléte. Másrészről viszont, idegesített, hogy ott van, én meg nem...Azt azonban eldöntöttem, hogy ha alkalom nyílik rá, kinyilvánítom felé a nyitottságomat. Bár valamiért abban is biztos voltam, hogy ezt is pontosan tudja.

Szerszámom nem akart csillapodni, pedig igyekeztem erősen koncentrálni a tengerre, de előbb a gondolataim szaladtak sebesen felé, aztán már a szemeim is követték a gondolataim irányát.

Sikerült egy kicsit huzamosabb ideig előre néznem, pár percig lekötötte a figyelmem a közelben haladó hatalmas sétahajó, meg még pár egyéb kisebb hajó. Aztán már rutinszerűen fordultam ismét felé. Ekkor szó szerint lezsibbadtam. A nő hanyatt feküdt! Szinte hatalmas, gyönyörű mellei mégis feszesen állták a tűző nap sugarait, izgatóan csillant meg rajtuk a naptej. Ahogy a combjain is. Szemeim követték a szép barna bőrét a homlokától a lábujjaiig. A vörös körmök a barna bőrön...... Fantáziám ismét meglódult: térdelek a lábainál, egyenként csókolom meg az ujjait, majd felfelé araszolva eljutok a szájáig. Aztán már én fekszem hanyatt, és lassan, érzékien lovagol rajtam. Markolom a melleit, aztán átcsúszunk 69-be....Tapadok a lyukaira, miközben hol érzéki lassúsággal szopja a farkam, hol meg erőszakosan, türelmetlenül. Aztán már hanyatt fekszik, és meg a lábai közt hasalok, és intenzíven kefélem....

A gondolatok özöne hatására ismét elöntött a forróság, és már indultam volna felé, mikor a rádió megszólalt. A szállóból keresték Zsuzsát, egy üzenettel, de miután mondtam, hogy Zsu napozik, megkértek, hogy adjam át: a partnere lemondta a hétvégét. Minden bizonnyal Zsu vagy nem kapcsolta be a mobilját, vagy csak nem hallottuk a hívást.

Örömömben belecsaptam a levegőbe. Egy lépéssel közelebb kerültem, hogy tegyek majd egy kísérletet, hogy megkaphassam őt. Ám, ez egy kicsit el is bizonytalanított. Ha most lecsapok rá, esetleg joggal hihetné, hogy kihasználom a lehetőséget, és ez esetleg ellenem is fordíthatná. "De reggel egy új arcomat mutatom majd felé!" - nyugtattam magam.

Már kész volt a tervem.

Tűzmadár (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Zavartalan napozásomat mély hajókürt szakította félbe. Már majdnem ismét bealudtam a kellemes ringatózástól. Az erős napsütésben, félre fordítottam a fejem, és majd elájultam, mert alig pár száz méterre tőlünk egy hatalmas hajó haladt el lomhán. felültem egy picit, megnézni, hogy miért is kürtölt, de aztán láttam, hogy néhány kisebb hajó is látható, biztosan figyelmeztette őket, nehogy elsodorja valamelyiket.

Aztán eszembe jutott, hogy nincs rajtam bikini felső, így azonnal visszafeküdtem, és az erősödő hullámzásban élveztem tovább a napfürdőzést.

Volt itt az ágyam mellett egy üveg friss víz, azzal picit belocsoltam a bőröm, mert már ismét kezdett égetni a forró nap sugara. Így hűtöttem le magam. Úgy döntöttem, hogy még egy órát napozgatok, aztán megkérem a kapitányt, hogy vigyen ki a partra, a szállodába.

Volt még néhány elintézni valóm, és terveim között szerepelt, hogy Gábort is felhívom, mi van a gyermekével, hogy sikerült a műtét.


Gondolataimat viszont nem tudtam kordában tartani. Minduntalan az a pillanat jutott az eszembe, amikor véletlenül Endre kőkemény dákójához értem. A víz hullámzása, egyre csak erősítette vágyam ez után az idegen után. Szinte már éreztem, ahogyan fölém hajol, végigcsókolja az egész testem, majd belém hatol kemény szerszámával.

Miközben ezen filóztam, éreztem, hogy mellbimbóim megkeményedve ágaskodnak és hívogatják a tőlem nem messze lévő kapitányt, aki (irányítja kicsi hajónkat) minden bizonnyal a vizet figyeli, és nem talált egy olyan lesállást, ahonnan észreveszi, a testem reakcióit, és belelát a gondolataimba.

A nap már igencsak a látóhatár szélén járt, amikor felvettem a fürdőruhámat, és oda sétáltam Endréhez.

Hála az égnek, a fülkéjében, szemén a távcsővel figyelt megint valamit, így biztos lehetek benne, hogy nem lesett ki napozásom közben.

Szerintem nem is vette észre, hogy már a háta mögött vagyok.

Nem akartam megijeszteni, így a karjára tettem az egyik kezem, és így kérdeztem meg, hogy mikor érünk ki a partra.

Váratlanul érte az érintésem, mert összerezzent, és mintha minden idegszála megfeszült volna úgy nézett a szemeim közé. Majd pillanatok alatt meglágyultak a vonásai, mosolyra húzta a száját, -így hófehér fogait is megcsodálhattam- és mondta, hogy már nagyon rövid idő van hátra, negyedóra múlva kikötünk.

Ezt úgy mondta, mintha sajnálta volna, hogy vége a napnak.

Nem mondom, én is maradtam volna még szívem szerint, sőt, lehet, hogy ki is próbálnám a hajón az éjszakázást, de most mindenképp telefonálnom kell néhány helyre, ezért is vagyok kicsit türelmetlen. A nyílt vízen pedig nem láttam a telefonomon, hogy lett volna térerő.


Valóban, pontosan negyedóra múlva ki is kötöttünk oda, ahonnan reggel indultunk, pont a szálloda előtti pici kikötőben. Endre készségesen kisegített a partra, és míg a szűk kis utcán feljutottam a szállodáig, éreztem forró tekintetét a hátam közepén.

A szobámba felérve, azonnal ablakokat nyitottam, a csodás naplemente utolsó sugarait meg akartam még nézni, de felfedeztem még kis hajónkat is ahogyan himbálózott a kikötőben, arra várva, hogy reggel újra útnak induljon velünk......

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Kikötöttünk, és elindultunk a szálló felé. Előre engedtem, nem tagadva a dolog öncélúságát. Látni akartam a ringó csípőjét, fenekét, lábait. Alaposan feltérképeztem, mintha legalábbis többé nem látnám. A recepció előtt elköszöntem tőle, maradtunk abban, hogy reggel a hajón találkozunk.

Visszamentem, elővettem egy üveg kellemesen hideg bort, a napozóágyat kényelmesen beállítottam, és leültem oda, ahol ő napozott. Töltögettem magamnak, kortyolgattam, és fantáziáltam. Persze, részben az elmúlt nap eseményei, látványai jártak az eszemben. Minduntalan eszembe villant a mellei, hasa, feneke, lábai látványa, és ismét elkapott a vágy iránta. Miközben a szerszámom jelezte, hogy ő is fogékony a témára, azon gondolkoztam, hogy másnap mikor kezdjem el a frontális támadást. Lerohanásról szó sem lehetett. Bár éreztem, hogy vibrál a levegő köztünk, egy szikra kell csak, és elszabadulhat minden, mégis csak nagyon óvatosan lehetett csak tervezni a támadást. Arról nem is beszélve, hogy mivel én nem akartam mégsem közölni vele a rossz hírt, nem tudtam, vajon miképp fog reggel a hajóra lépni.

Próbáltam magamban felállítani a lehetséges stratégiákat. "Reggel, mikor a fedélzetre lép, egy kézcsókkal fogadom. Ezt szeretik a nők általában. Viszont lehet, hogy ez eléggé nyálas lenne most. Pedig nagyon megérinteném már. Nem, ez nem jó. Majd valahogy lesz. Kell, hogy legyen egy alkalom, hogy megfogjam a kezét, és akkor majd meglátom, hogyan tovább. Igen, ez így jó lesz!"

Bár nem volt kész tervem, nem is lehetett, hiszen azért tartottam attól, hogy a párja távolmaradása esetleg keresztülhúzza a számításaimat. Meg is rettentem egy pillanatra a gondolattól, hogy még az éjjel hazamegy...

Lassan elszopogattam a bort, bizonyára nagyon késő lehetett már, de a környéken még javában zajlott az élet. A turisták sétáltak a kikötőben, nézték a gyönyörűen kivilágított mólókat, hajókat. Én nem világítottam ki magam, a sötétben akartam maradni a nagyon is világos, izgató gondolataimmal.

A hajó andalítóan ringott alattam. Arra ébredtem, hogy fázom, és csend van körülöttem. Lebotorkáltam a kajütbe, elterültem az ágyon, és pillanatokon belül elaludtam.

Reggel korán keltem, borotválkoztam, zuhanyoztam, és reggelit készítettem.

Két személyre.

Tűzmadár (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Alig álltam pár perce az ablakban, -vagy ki tudja, lehet, hogy sokkal tovább- amikor a szoba csendjébe hirtelenül belehasított a telefon türelmetlen csengetése.

Egy pillanat alatt visszazökkentem a jelenbe, bár mázsás súlyok húztak volna vissza előző gondolataimhoz, de lassan révetegen elindultam a szoba másik felébe az éjjeli szekrényhez, és felemeltem a kagylót. Közben ledobtam a lábamról a papucsot, és feltelepedtem az ágyra. A portás fiú kicsit tört angolsággal szólt bele a telefonba, és közölte, hogy van egy üzenet a számomra.


Gábor üzent, hogy már biztos, hogy nem fog utánam jönni, keresett napközben, csak nem vettem fel a telefont....

Megköszöntem a portásnak az üzenet átadását,aztán le is tettem a szállodai telefont, és nyúltam a mobilomért.

Mindenképp fel akartam hívni Gábort, de megelőzött. Biztos kint voltunk a nyílt vízen, ezért nem tudott elérni.


Ahogy tárcsáztam, már azonnal ki is csörög és néhány másodperc múlva hallom is a hangját. Szomorúan közli, hogy nagyon sajnálja ezt a hétvégét, de majd be fogjuk pótolni, ha kicsit jobban lesz a fia. De most érezzem jól magam, pihenjek, napozzak és ha van lehetőségem, búvárkodjak is.

Nagyvonalakban elmeséltem, milyen fantasztikus volt a mai napom, még a merülésről is beszámoltam, aztán hallom, a vonal túlvégén, hogy szólítják, mennie kell.

Rövid beszélgetésünk ezzel véget is ért.


Nem is bánom, hisz picit zavarban is vagyok, az érzéseim miatt. Nagyon megkavart Endre, a jelenléte, a kisugárzása.


Beszélgetésünk végén az ágy melletti kis asztalkára tettem a telefonom, és a bőröndömből kipakoltam minden cuccot. Most látom csak, milyen sok felesleges ruhát hoztam magammal. Nem gondoltam volna, hogy egyedül leszek ezen a hétvégén, és így sehova sem fogok elmenni szórakozni.


Bementem a fürdőszobába, és beálltam a tus alá, hogy jó alaposan lemossam magamról a napi rám kenődött naptejet, port, sós vizet, és a gondolataimat is. Sokáig álltam a víz pihentető sugara alatt, majd a törölközőt magamra terítve félig nedves testtel elnyúltam az ágyon.

Alattam még éreztem a hajó ringását, és ez máris elvitt Endréhez gondolatban.

Ahogy becsuktam a szemeimet, éreztem, hogy itt fekszik mellettem, a karjaimat símogatja, néha egy egy csókot lehel a könyékhajlatomba, majd bársonyos ujjai elkalandoznak a testem más érzékeny pontjaira. Vágyam az egekig szökkent, már nem bántam volna, hogy ha bekopog az ajtón, és azonnal magáévá tesz.


Nem is tudom, meddig tartott az ábrándozás, és mikor kezdődött az álom, mert bizony egész éjjel körülötte forogtak a gondolataim. Hajnalban még napfelkelte előtt felébredtem. A nyitott ablakhoz sétáltam, és az ablakból megint a tenger sima, apró fodrokat vető, mindig más arcát mutató, vízfelületét kezdtem el bámulni.

Már kezdett világosodni, az árván ringó hajók símogatták egymást a kikötőben, én pedig a hullámok megnyugtató hangját figyeltem miközben egy egy sirály vijjogása is elhallatszott hozzám.

Tekintetem ismét a tegnapi hajónkra tévedt és kíváncsian vártam a reggelt, hogy vajon milyen titkokat fog a mai nap rejtegetni a számomra.

Azt mindenképp elhatároztam, hogy ezt az adoniszt nem fogom kihagyni az életemből, és ha addig élek is, meg fogom szerezni magamnak!


Jóleső friss fuvallat símított végig az arcomon, a függönyt vissza húztam, és még egy pár órára visszafeküdtem az ágyamba aludni.....

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Határozottan izgatott voltam, miközben serénykedtem a hajón. Valami belső feszültség uralkodott el rajtam, egyfajta nyugtalanság, izgalom, jóleső bizsergés. Igyekeztem nyugalmat erőltetnem magamra, bár ez nem volt könnyű. Tudtam, hogy még az este megkapta a rossz hírt, és azt csak reméltem, hogy nem egy telefont kapok helyette....

Közeledett a 8 óra, bennem a feszültség már robbanásig nőtt. Nagyon elfoglaltnak tetettem magam, és serénykedtem a fedélzeten, de mindezt csak azért, hogy lássam, jön-e már.

Aztán sikerült egy pár percere úgy elmerülnöm valamiben, hogy nem is vettem észre, és szinte karnyújtásnyira állt mögöttem. Mikor megfordultam, szinte beleütköztem. Csak bambán néztem a szép szemeibe, és egy pillanatra elakadt a szavam. Talán azt kutattam a tekintetében, hogy "elnézést, de haza kell utaznom," vagy azt, hogy "jó reggelt, örülök, hogy ismét látlak."

Aztán az egy pillanatnyi meglepetést követően már azt láttam, hogy mosolyognak a szemei. " Akkor tuti nem megy haza!" - gondoltam nem tagadva, hogy iszonyúan megkönnyebbültem.

- Szia - szaladt ki a számon, mire megrebbentek a szempillái.

- Szia - válaszolt. Hangja mintha valamiféle megkönnyebbülést árult volna el. Csak egyetlen hajszál választott el attól, hogy magamhoz rántsam. "Csak nem ő is örül, hogy lát?" - villant belém. Erre határozottan melegem lett.

Még mindig zavarban voltam, és észre sem vettem, hogy kezdek olyan hülyén viselkedni, mint egy gimis fiú a szerelmi vallomása előtt.

- Reggelitél már? Készítettem kettőnknek ennivalót - mutattam le a kajüt felé.

Szó nélkül indult el előttem.

- Van egy rossz hírem - kezdte, mikor leült az asztalkához. - A párom nem tud jönni.

Mikor belekezdett a rossz hírbe, megállt bennem az ütő. De lehet, hogy nem tudtam palástolni, hogy ez engem nagyon nem érint rosszul, mert megvonta a vállát, és közölte:

- Így csak velem kell vesződnöd.

Tűzmadár (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Amikor végre kinyitottam a szemem, jócskán benne jártunk a reggelben. A nap hétágra sütött, azt sem tudtam hirtelen, hogy most reggel van-e vagy délután.

Nagyon sajnáltam volna, ha a délelőttöt átaludtam volna, így azonnal kipattantam az ágyból és az éjjeli szekrényen lévő telefonomért nyúltam, hogy megnézzem, a pontos időt.

Nagy megnyugvással vettem tudomásul, hogy alig múlt hét óra.

Akkor még van időm rendbe szedni magam, és leérni nyolcra a hajóhoz, bár, azt hiszem, hogy a reggeli már nem fog beleférni.

Jó nagyot nyújtózkodtam, egy utolsót ásítottam még, így űzve el az álom utolsó lepkéit is, és besétáltam a fürdőszobába.

Mivel este a fürdőtörölközőben aludtam el, így sok éjjeli ruhát nem kellett levennem magamról, hanem csak beálltam a zuhany alá, és felfrissítettem a bőrömet. Utána finom, illatos testápolóval bekentem magam, majd azon gondolkodtam, vajon melyik fürdőruhámmal kápráztassam el újdonsült ismerősömet.....

Ma úgy döntöttem, hogy egy izgalmas tankinit fogok magamra ölteni, ami úgy néz ki, mint egy egyrészes fürdőruha, de a felső része teljesen külön álló, így ha napozni szeretnék, hát csak ledobom magamról. Elhatároztam, hogy ma is monokinizni fogok a hajón.


Némi festéket tettem a szememre, alig érzékelhetőt, de mégis csábítót, pici parfümöt is permeteztem a fülem mögé, a melleim közé, és a csuklóimra, majd egy ugyanolyan színű strandkendőt kötöttem a derekam köré mint a fürdőruhám, és kezdtem bepakolni a fürdős táskámat.

Pillanatok alatt elkészültem, már csak a lábam kellett bebújtatni a hófehér magassarkú papucsomba, és irány a hajó, és az ott leselkedő kalandok.

Már messziről felfedeztem Endrét a hajón, ahogyan serénykedett a kórmányos fülke mögött, nekem háttal. Így nem is vette észre, ahogy felléptem a hajóra, és egészen közel voltam már hozzá, amikor felém fordult. Nagy megdöbbenést véltem felfedezni a szemében, amikor meglátott.

Míg közeledtem a hajóhoz, igazán jó érzés töltött el, ha arra gondolok, mennyire megbízom ebben a férfiban. Pedig tegnap láttam először életemben, de valójában olyan, mintha már évek óta ismerném. A tekintetéből valami hihetetlen nyugalom, béke, és szeretet sugárzik.

Épp itt jártam a gondolataimban, amikor megfordult és köszöntött picit zavart mosollyal.

- szia .... mondta...

- szia válaszoltam én is, és ebben a pillanatban éreztem, hogy most azonnal magam hoz kell szorítanom... de nem tehettem.... várnom kell jelekre, amik még konkrétabbak, még egyértelműbbek mint a tegnapiak voltak.

Aztán csak álltunk egymással szemben, és néztünk a másik szemébe.


- reggelizél már? -húzott ki mindkettőnket a zavart hallgatásból, majd kezével szinte letessékelt a kajütbe.

Én meg, bambán el is indultam. Forró, égető tekintetét ismét éreztem a tarkómon. Aztán, ahogy leértem azon a néhány lépcsőn, szemem szám eltátottam.

Olyan terülj terülj asztalkát rittyentett ide a hajóra, mint amilyen egy ötcsillagos szálodában is ritkaság.

Mielőtt még leültem volna, egy bejelentéssel tartozom neki.

- van egy rossz hírem, mondtam picit zavartan. A párom nem tud jönni, így csak velem kell vesződnöd.

Majd csak azt érzékeltem, hogy máris ott áll az egyik szék mögött, és udvariasan kihúzza, hogy foglaljak helyet. Szemébe nézve, máris elpirultam, mert ott csillogott benne mindaz, amit vártam...

Jó érzés volt tudni, hogy ő is örül ennek hírnek.

Több szót erről a témáról nem is váltottunk egészen vasárnap estig.


Ő is leült a másik székre, és nagyon búgó, lágy hangon jó étvágyat kívánt.

Szinte szó nélkül kezdtük a reggelit.

Alig tudtam néhány falatot enni, úgy összeszorult a gyomrom attól a feszültségtől, ami bennem égett....

Egy fekete teát ittam tejszínnel, és egy lazacos pirítóst csináltam magamnak keménytojással, citrom karikákkal......

Endre kávét ivott, és ő is egy igen könnyű kis szendvicset készített magának. Amikor a pirítóst nyújtotta át a kis kosárkában, a kezét bátran rátette az enyémre, és mélyen a szemembe nézett.....

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Örülök, hogy látlak - mondtam, miközben a tenyerem a keze fején pihent. Vagy az én kezem remegett kissé az izgalomtól, vagy az övé. Vagy mindkettőnké? Azonban bár igyekeztem még mindig leplezni a vágyat iránta, a hangom elárult. Lágy volt, érzésekkel telített, és nem csak a szokványos, érzéstelen "How do you do?" volt, hanem valóban az örömemet fejezte ki, hogy láthatom ismét. Pokolian vártam a reakcióját. Tudtam, hogy ezen múlik minden. "Ha most kedves mosollyal kihúzza a kezét, és ő is az örömét fejezi ki, akkor ennyi volt..." Pillanatokig semmi nem történt, talán a megfelelő reakción gondolkozott, de aztán anélkül, hogy a keze mozdult volna, azt mondta:

- Én is örülök, hogy látlak.

Mindezt olyan hangon mondta, hogy éreztem, most itt van az idő! Megfogtam a kezét, az asztal fölött magam felé emeltem, és megcsókoltam. Tekintetünk egymásba fúródott, nem szólt semmit, de a szeme izzott. Elpirult, és ajkai kissé szétnyíltak, mikor megcsókoltam a kezét. Ekkor nem bírtam tovább. Felálltam mellé léptem, lehajoltam, és megcsókoltam. Visszacsókolt. Szinte felrántottam a székről, magam felé fordítottam, és erősen magamhoz vontam. Szó nélkül simult hozzám. Melleit érezni a mellkasomon maga volt a gyönyör. Karjaim a dereka köré fontam, és finom erőszakkal tartottam magamnál. Hamarosan szinte eggyé váltunk a csókjaink által.

A csókok egyre hevesebbé, türelmetlenebbeké váltak, mintha mindketten azt akartuk volna kifejezni, hogy lépjünk tovább. Én erősen nekinyomtam az ágyékomat a szemérem dombjának, jelezve, hogy készen állok mindenre. A nyomást viszonozta. Miközben csókoltam, szinte letéptem róla a melltartóját, vagyis az ahhoz hasonló bikini felsőjét. Kibuggyantak azok a gyönyörű dombok. Mit dombok, hegyek! Azonnal rájuk buktam, és bár igyekeztem visszafogni magam, nehogy lerohanásnak vélje a dolgot, szerintem ez nem igazán sikerült. Csókoltam, nyaltam a bimbóit, szívogattam is, és markolásztam is...Nem tudtam betelni velük. Gyönyörűek, nőiesek, csodásak voltak. Ismét vad csókokban forrtunk össze, miközben lenyúlt, és lerántotta rólam a pólómat. Megsimogatta szőrös mellkasomat, éreztem, hogy nagyon tetszik neki a látvány. Rám nézett, szemei villantak egyet, és már térdeltem is le elé. Lerántottam róla a dereka köré csavart valamit, és aztán a bikini alsóját. "Végre" - kiáltottam magamban. Rányomtam egy erős csókot a dombjára, aztán már toltam az ágy felé, és a következő percben egymás mellett feküdtünk, vadul csókoltuk, faltuk egymást, miközben kézzel-lábbal tolta le rólam a rövid gatyámat, és az alsómat is. Hamar rátalált a tenyere az erősen ágaskodó hímtagomra.

Tűzmadár (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ahogy megérintette a kezem, egy villám csapott belém, és tetőtől talpig bizseregni kezdett minden sejtem. Elvesztem! Szemei belefúródtak a szemembe, és máris egyé váltunk szavak nélkül, egyesült gondolatban a testünk.

Néhány másodpercig tartott, hogy pihentette a kezét a kezemen, de olyan édesen forró és jó volt ez az érintés, hogy eszem ágában sem volt elhúzni a kezem. Iknább magamhoz húztam volna, mintsem befejezem kezeink egyesülését.

Aztán gyengéden, miközben közölte, hogy mennyire örül annak, hogy ismét lát, felemelte bal kezem, és forró ajkaihoz húzta az asztal fölött. Szinte beleremegtem a gyönyörbe, ahogy hozzám érintette ajkait.

Nem siette el, hosszú másodpercekig csak fogta a kezem, és csókolta.

Szinte hangtalanul, remegő hangon mondtam neki, hogy bizony én is nagyon örülök, hogy itt lehetek vele.

A kezem el sem engedte, úgy, hogy még mindig a szájához szorította, felállt, és mellém lépett majd felemelt magához.

Innentől kezdve már szinte nem is tudom mi történt, olyan hirtelen, és forrón magához ölelt, és úgy tapadt ajkaival a számra, mintha mindig is ott lett volna rajta.

Csókja édes és heves volt, teli energiával, gyengédséggel, amire mindig is vágytam.

Közben karjaival a derekam és a mellem kereste, cirógatta, de olyan puhán, érzékien, hogy vágyam pattanásig feszült bennem.

Tankinimből előbb kiemelte a mellemet, és szájával rátapadt a bimbómra, és éhes csecsemő módjára szívta, kényeztette, nyalogatta. Majd egy mozdulattal leemelte rólam a tankini felsőmet, és ott álltam előtte egy bikini alsóban készen állva a gyönyörök befogadására.


Érezni akartam én is csoki barna bársonyos bőrét, így, amikor ő vetkőztetett, én is lehúztam róla a pólóját, és szőrös mellkasával kezdtem játszani. Imádom, amikor egy férfi nem borotválja a mellkasát, és férfias szőrzet borítja testét. Nem habozott, a bikini alsómat úgy rántotta le rólam, hogy egy szempillantás alatt letérdelt elém, és ahogy lehúzta, máris csókolta csupasz dombomat.

Majd ismét felállt, szorosan magához ölelt, ismét csókjaival árasztott el majd apró pici lépésekkel irányított az ágyhoz. Amikor oda értünk óvatosan ráfektetett, és rám hajolt. Mivel már rajtam semmi ruha nem volt, így először a lábaimmal, majd a kezemmel segítettem őt is megszabadítani nadrágjától.

Hihetetlen kemény vastag hímtagja ott ágaskodott előttem. Gyengéden a tenyerembe fogtam, majd picit rászorítottam. Aztán, amíg ő melleimmel foglalatoskodott, én is cirógattam combja tövét, heréit, hímtagját.


Pezsgett a vérem, arcom kipirult, átadtam magam a gyönyörnek, amire már azóta vártam, amióta megláttam Endrét itt ebben a pici kis faluban az Adria partján.....

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ismét egy áramütés ért, mikor megfogta a szerszámomat. Finoman markolt rá, de mégis éreztem a tenyerén keresztül azt a lüktetést, feszültséget, ami kiszakadt belőle. Alig győztem inni a szemeimmel teste látványát, melleitől kezdve a hasán, dombján, combjain át a lábujjakig. "És ez mind az enyém!" hasított belém a felismerés, mire minden porcikám bizseregni kezdett. Ráhajoltam a melleire, közben finoman ujjazni kezdtem. Csupasz puncija hamar nedvesedett, kis idő múlva már simán csúszott bele az ujjam. Miközben mindezt tettem, tenyere lassan, ütemesen mozogni kezdett a farkamon. Alig pár perc múlva már az örömkönnyeim jelentek meg a makkomon. Erősen vissza kellett fogni magam, hogy nehogy elsüljek még ott a tenyerében. Bár majdnem biztos voltam benne, hogy ha ez megtörténik, simán veszi a dolgot, és addig simogat, csókolgat, amíg ismét kemény nem leszek, mert ő is meg akarja kapni mindazt, ami neki jár. És neki nagyon sok járt....

Mikor másodszor is a robbanás határára kerültem, befeküdtem a lábai közé, és becsókoltam a puncijába. Friss illata, íze megrészegített, egyre hevesebben nyaltam. Egy idő után már úgy elmerültem benne, hogy szinte nem is vettem észre az első orgazmusát. Most nem azért nyaltam, hogy élvezzen, nem azért nyaltam, hogy ettől élvezzen. Tudtam, vagy legalábbis reméltem, hogy orgazmusa lesz, és akartam is, hogy élvezzen persze, de most azért nyaltam, mert nyalni akartam. Ez volt a minimum, amit adni akartam neki. Pillanatról pillanatra éreztem, hogy felszabadul bennem valami nagyon elfojtott vágy. Igen. Valójában ezt akartam abban a pillanatban, mikor megláttam. Behódolni neki, a csodás nőnek, az isteni testnek. És most behódoltam!

Úgy lihegtem már, hogy alig kaptam lebegőt, de ő is dobálta magát, mikor kibújtam a puncijából. Nem számoltam az orgazmusai számát, hanem egyenesen csókoltam le a lábujjaiig. Mikor visszafelé jöttem, felült, megfordult, feltérdelt, és a fejét az ágyra tette. Feneke olyan csodásan domborodott előttem, hogy iszonyúan rá tapadtam volna a lyukára. Ám nem tudtam, hogy ezt hogy viselné, de a szándéka nyilvánvaló volt: hatoljak be hátulról. Behatoltam. Amint bedugtam, homorított, és azonnal hangosan nyögni, szuszogni kezdett.

- Hú de jó! Ez jó, ezt imádom - nyögte a dugásom ütemére. Fejét forgatta ide-oda, és az egyre hangosabb nyögéseiből tudtam, közeledik a következő megállóhoz. Mert ezt az orgazmust is csak egy megállónak, egy csodás állomásnak szántam.

A végállomás még messze volt.....

Tűzmadár (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Az ágyon fekve öleltük egymást, éreztem férfias illatát, napbarnított bőrének símogatását. Aztán, ahogy szorításunk egy picit engedett, ő úgy csúszott egyre lejjebb testemen, és halmozott el millió csókjával. Úgy varázsolt el egy szempillantás alatt, hogy szinte nem is tudtam, hol vagyok.

Már csak azt éreztem, hogy combjaim között van barna tüskés, bozontos feje, és forró nyelvét nyomja megduzzadt csiklómhoz. Belreremegtem a gyönyörbe, ahogy lágyan érzékien kezdett lefetyelni. Gyorsan, nagyon gyorsan elértem a végtelen közepét, a nagy semmit, a beteljesülést, de ő csak nyalt tovább, mohón, élvezettel.

Egyre jobban nyomta hozzám nyelvét, orrát, állát. Éreztem, megmegszúró borostáit, de még ez is olyan fonom és érzéki volt, hogy csak fokozta vágyam.

Nem csak nyögdécseltem, hanem már sikongattam, és dobáltam magam az ágyon, ő pedig egyre tüzesebb lett reakcióimtól.

Nyelve és ajkai a combom tövén folytatta fáradhatatlan csókolgatását, egészen le a lábam ujjáig. Szinte felfalt, nem tudott betelni velem. Éreztem, hogy olyan ajándéka ez a hétvége életemnek, amit nem tudok megköszönni az Égieknek.

Miközben már a lábujjaimnál járt, felültem, majd megfordultam, és térdre ereszkedtem, így kínálva fel neki a lehetőséget, hogy a gerincem végigcsókolja, vagy akár be is hatoljon hátulról hívogató odvamba. Ahogy rám hajolt, éreztem, ahogy csúszik egyre feljebb nyelve a gerincemen, és máris bent éreztem kőkemény hímtagját hüvelyemben.

Felnyögtem a gyönyörtől.

- húúú ez nagyon jó! mondtam elhaló, szaggatott hangon...

Csípőm vad táncba kezdett, miközben ő is vadul döngetett hátulról. Nem kellett néhány perc, és én már ismét remegtem, sikítottam egyre hangosabban a hajón, pedig még el sem indultunk a kikötőből, így aki a parton sétált, biztos hallotta, ahogy a mennybe jutottam.......

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Teljesen begerjedtem rá. Vadul mozogtam benne, ágyékom hangosan csattogott a fenekén. Miközben dugtam, tenyereimet a popsija dombjaira tapasztottam, és kicsit széthúztam őket, így jól láthatóvá vált a feneke lyuka. Mivel hihetetlenül ki akartam őt itt is nyalni, most, hogy láttam, még jobban elborította az agyamat a lila köd. Magamban már próbáltam a következő perceket, vagy órákat lepergetni, és kerestem azt a helyzetet, amikor előállhatok majd neki ezzel az ötletemmel. Csak reméltem, hogy nem fog nemet mondani. De, most azzal foglalkoztam, hogy minél alaposabban „ellássam a baját”.

A következő orgazmusa után hasra feküdt, hangosan nyögött, szuszogott. Menet közben fel sem tűnt, hogy talán hangosak is lehettünk, és a hajó belsejéből kiszűrődő hangok hallatán esetleg néhány ember forgathatta a fejét felénk…..Azt viszont csak én tudhattam, hogy lenne miért irigykedniük.

Zsu mellé feküdtem, szakadt rólam a víz, én is ziháltam rendesen. Hanyatt fordult, csapzott arcára tapadtak a tincsei. Ismét végig néztem rajta, és a látványától megint gerjedni kezdtem, és már mozdultam volna, hogy lecsókoljam őt egészen a talpáig, mikor felült, majd behasalt a lábaim közé. Már akkor lassan beszélgetni kezdtünk, mikor megfordult az ágyon, és közben belelendültünk a párbeszédbe. Miközben ezt tettük, szépen lassan elkezdte szopni a farkamat. Megfogta, finomat hátra húzta a bőrt rajta, majd egészen vissza, aztán megint le. Mikor a vöröslő makkom kint volt, lágyan körbenyalta, bekapta, de csak a makkomat, aztán hirtelen leengedte egészen mélyre. Már akkor félig ülő helyzetbe helyezkedtem, mikor szopni kezdett, de erre a mozdulatára egészen felültem. Aztán kiengedte a szájából, én visszaereszkedtem, rám nézett, és folytatta ott, ahol abbahagyta néhány pillanattal korábban.

Így folyt a beszélgetés. Csevegtünk, hol lágyan, hol erősebben szopott, én meg hol félig feküdtem szétvetett lábakkal, hol meg hirtelen felültem. Azt tudtam, hogy szólni fogok, ha élvezek, mert láttam rajta, hogy ki akar végezni. Nem is bántam. Mivel reméltem, hogy hosszú napnak, napoknak nézünk még elébe, hagytam, hogy azt tegye velem, amit akart. Abban is biztos voltam, hogy jó kezekben, és szájban vagyok.

Aztán befejezte a beszédet, nekikészült, bekapta, és éreztem, hogy most végig viszi. Így is tett. Mikor szóltam, hogy jön, nem vette ki, hanem tovább szopta, és én akkorát élveztem, még fel is ültem, mint addig csak nagyon ritkán. Az összest a szájába engedte, majd, mikor lecsitultam, beleköpte egy papír zsebkendőbe. Szó szerint szemeim előtt karikákkal rogytam vissza az ágyra.

Tűzmadár (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Endre hihetetlenül érzéki gyengéd, és egyben vad is tudott lenni. Ebből a néhány percből, -vagy ki tudja mennyi idő telt el, amióta egymást letámadtuk- ez derült ki számomra.

Ami még meglepett, hogy olyan összhangot sikerült találni egymás között, mintha már sok éve ismernénk egymás testét, mozdulatát.

Nagyon begerjedtem, hihetetlenül kívántam, ezért is hagytam magam "elcsábítani". Amióta megláttam, attól a perctől kezdve éreztem, hogy itt sokkal több minden fog történni, mint egy sima kis hajókázás, napozás az Adrián.

Most meg, itt fekszem karjaiban, sikoltok, vonaglok, közben a hajó mozgása is rásegít élvezetünk beteljesedéséhez. Még néhány apró halat is felfedeztem az ablakon túlról, akik kíváncsi tekintettel figyelték hancúrozásunkat.

Endre pedig véget nem érő kitartással, energiával játszott hátulról bennem.

Kezeivel cirógatta a gerincem vonalát, majd éreztem, hogy popsimba is bele belemarkol, széthúzza, néha picit még rá is csapott.

Immáron nem is tudom, hányadik orgazmuson jutottam túl, amikor mindketten saját izzadtságunkban úszva egymás mellé feküdtünk és cirógattuk a másik testét, felfedeztük, hogy hol találhatóak izgatásra alkalmas pontok.

Közben mindketten meséltünk saját magunkról, a semmiről, a hajózásról, a munkákról, hogy hogyan is kerültünk ide.

Közben lecsúsztam combjai közé, és játszani kezdtem, még mindig kőkeményen álló dákójával.

Kezeimbe vettem, néha meg megnyaltam, aztán folytattam az épp elkezdett mondatot.

Élveztem, ahogyan reagál érintésemre. Egyszer lefeküdt, máskor meg félig felült, aztán nézte, hogy hogyan engedem le a torkomig vastag kemény hímtagját, máskor pedig szinte beleremegett, annyira tetszett neki.

Tudtam, hogy most nem fogom abbahagyni, ki akarom végezni, és érezni akarom a számban a nedvét.

Játékom hatására egyre közelebb került a célhoz. Édes volt, mert szólni akart, mielőtt spriccel, de leintettem, hogy nem érdekel, ezt nekem kell, hogy adja! Ezt nem fogom kihagyni.

Aztán egyszercsak hatalmas nyögések közepette enyém lett a nedűje. Hörgött, vonaglott, csak úgy ringott alattunk az ágy. Örültem, hogy ilyen élményben részesíthettem.

Mindketten fáradtan, izzadtan zuhantunk az ágyra egymás mellé, és addig, amíg nem csitult zihálásunk, addig öleltük egymást.

Aztán mindketten felkeltünk, és az egyik kajüt zuhanyzójába mentünk felfrissülni.

Közben megbeszéltük, hogy pihenés képpen kihajózunk a nyílt vízre, elég műsort adtunk már a sétálóknak, a mai nap folyamán már nincs rá szükség, hogy tovább hallgassák szeretkezéseink zaját. Mert hát abban biztosak voltunk, hogy kisebb nagyobb kihagyásokkal, de az egész napot végig fogjuk szerelmeskedni itt ezen a romantikus hajón.

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Néhány percig pihegtünk egymás mellett fekve. Akkorát élveztem, hogy tényleg beleremegett minden porcikám.

Kimentünk a kis zuhanyzóba. Sajnáltam, hogy nem egy luxus hajó hatalmas fürdőjében vagyunk, mert akkor ott bizony megint elkaptam volna. Ám ebben a kis fülkében max egy ember fért el úgy ahogy. Ám, mivel megbeszéltük, hogy kihajózunk, máris beindult a fantáziám. Itt lent, és a kormányos fülkében is el akartam kapni egy fordulóra.

Hamar letusoltunk, eloldoztam a bárkát, és kifaroltam a „parkolóból”. Néhány perc múlva már magunk mögött hagytuk a kikötőt. A motort minimális fordulatra állítottam, a kormányt egyenesbe hoztam, és lementem, gyorsan feltettem a kávét, melyet néhány perc múlva Zsu hozott fel a fülkémbe. Kortyolgattuk a gőzölgő feketét, miközben már egészen kint voltunk a nyílt vízen. Leálltam, hagytam magunkat sodródni. Távol voltunk a hajózási útvonalaktól, mikor megleptem Zsut azzal, letérdelve elé, lehúztam róla az alsóját, majd felültettem a magas támlás székbe. Magam felé fordítottam, és ismét térdeltem. A lábait szétnyomtam kissé, és finoman benyaltam a puncijába. Ha valaki esetleg látott is volna minket, csak egy nőt láthatott volna, aki nem a hajó eleje, hanem a tatja felé fordulva ül a székén, és iszik valamit. Az, hogy közben egy pasi nyalja őt, rejtve maradt volna az avatatlan szemek elől. Azonban még mindig nem mertem megkérni arra, hogy a kormányhoz lépve kissé hajoljon előre…..Azonban ez egyre inkább befészkelte magát a gondolataimba. Közben letette már a csészét, két tenyerét a fejemre tette, és hol kedves mosollyal engem nézett, hol meg a fejét hátra vetette. Hasa erős hullámzása jelezte, hogy lebeg. Kezdtem ismét nem betelni vele. Lassan megint egyszerre akartam nyalni, simogatni és csókolni – mindenhol.

- Állj fel, kérlek – lihegtem. Mikor megtette, megfordítottam, és mivel térdelve maradtam, megértette, mit szeretnék. Szó nélkül hajolt előre, és feltárult előttem a feneke lyuka. Ekkor fonalat veszítettem. Már nem igazán tudtam kontrollálni magam, szinte bele zuhantam a popsijába. Mivel nem tudtam, hogy reagál majd, előbb finoman kezdtem nyalni, ám, mivel élvezte a dolgot, egyre hevesebben csináltam. A végén már szinte fuldokoltam, de végre a popsiját nyalhattam!

Tűzmadár (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Frissítőleg hatott a zuhanyozás mindkettőnnek. Én sokáig álltam a langyos, majdnem hideg víz alatt, hogy magamhoz térjek. El sem tudom hinni, hogy ez megtörténhetett velem. Mindig visszafogott, kicsit konzervatív nőnek hittem magam, aztán tessék, egyszer lépem át egyedül az ország határt, és máris itt egy kaland.... Kaland??? Micsoda kaland!!???


Mire kijöttem a kis fülkéből, Endre már a kormányos fülkében álldogált és épp kifelé kormányozta a hajót a dokkból. Olyan gyorsan haladtunk a nyílt víz felé, hogy percek elteltével, már a szálloda ablakait ki sem tudtam venni, csak egy nagy homályos foltot láttam a parton az épület helyén, mert tudtam, hogy merre kell keresni.

A nap szikrázott, gyönyörű délelőttünk van, szinte alig vannak hullámok a vízen.

Aztán Kapitányom lement a kajütbe, és az illatáról tudtam, hogy kávét tett fel. Nagyon jó ötletnek tarottam, hisz kell a frissesség még a mai napra. Lesz még dolgunk egymással azt hiszem. Pár percig még bámultam a hatalmas víztükröt, aztán én is lementem az illat után oda, ahol az imént majdnem szétszedtük egymást.

Lágy csókot lehelt a számra, majd gyors mozdulattal visszament a kormányos fülkébe, ellenőrizni, jó irányba megyünk-e.

Közben lefőtt a kávé, kitöltöttem nagy csészékbe, találtam tejszínt is, azt is a tálcára tettem, majd felvittem a fedélzetre.

Már bőven kint jártunk olyan távol a parttól, hogy ide aztán senki nem fog belátni, és még hallgatózni sem tud.

Beléptem a fülkébe, és letettem a műszer pultra a tálcát, és elkezdtük kortyolni a kávénkat.

Endre lehúzta rólam a fürdőruha alsót, és felültetett a "bárszéknek" tűnő kormányosi székbe.

Ő elém térdelt, és combjaimat finoman szétnyitotta, aztán szó nélkül csókolni kezdte a combom belső felét, majd egy hirtelen mozdulattal máris a puncimban éreztem forró nyelvét.

Próbáltam kortyolni a kávémat, de nem sikerült, olyan heves kényeztetésbe kezdett, hogy jobbnak láttam, ha vissza teszem a tálcára a csészémet és csak arra koncentrálok, milyen istenien nyal ez a drága férfi.

Nem is értem, de már ismét a csúcson jártam, olyan frenetikus technikája van. Remegni kezdtem, fejem hátra vetettem, kezeimmel megkapaszkodtam a karfába, és lábaimat a nyaka köré szorítottam, miközben ismét hangos sikításokkal adtam tudtára, ismét a Nirvánában érzem magam.

Egy elhaló hangot hallottam néhány perc múlva:

- Állj fel kérlek. mondta szinte túlvilági hangon.

Minden gondolkodás nélkül teljesítettem kérését, és forítottam neki hátat... pedig, ezt nem kérte tőlem.... aztán rákönyököltem a székre és hagytam, hogy a popsimat nyalja tovább.

Itt aztán olyan csoda történt, amit még életemben nem tapasztaltam. Finom, és érzéki volt. Előtte még ilyen érzékien soha senki nem nyalta a popsimat. Azt hittem, így nem is lehet.

Közel voltam ismét a gyönyör kapujához. Hátra nyúltam, és fejét még jobban odaszorítottam, nehogy abbahagyja.... közben pedig hatalmasakat nyögdécseltem, így élveztem ténykedését.....

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A popsijába temetkezve és feledkezve nem érzékeltem az időt. Csak térdeltem mögötte, ő támaszkodott előre hajolva, és én tettem a dolgomat: nyaltam, ahol értem. A végén már olyan beleéléssel, hogy alig jutottam levegőhöz. Lihegtem, ziháltam, de végre ott voltam, ahol imádtam lenni. Neki, nála különösen. Meg-megálltam, széthúztam a farpofáit, szemléltem a gyönyörű látványt, aztán ismét belezuhantam.

Egy távoli hajókürt zümmögése riasztott fel édes kábulatomból. Hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok, felpattantam és a kormányhoz léptem. Jóval messzebb tőlünk egy hatalmas turistahajó szelte a hullámokat, és a kapitány egy üdvözlő-figyelmeztető jelzést küldött nekünk, mivel akkor éppen csak mi voltunk "közel" hozzájuk. Viszonoztam a jelzést, miközben Zsu huncutul rám nézett, leguggolt, letolta rólam a gatyámat. Ki is léptem belőle, minek az nekem, úgysem lát senki deréktól lefelé. Aki meg lát, az láthat is. Még matattam a műszerfalnál, mikor már Zsu tenyerében éreztem a farkamat. Simogató, finom, puha tenyér, lassan mozgott rajtam, nem erősen, nem gyorsan. Aztán leguggolt elém, és finoman szopogatni kezdett. Inkább csak játszott velem, nem igazán szopott, de ez a játék is pokolian izgató volt. Leültem a székembe, előre csúsztam, így könnyen hozzám férhetett. Csak néztem, amint játszik velem. Aztán előre hajoltam, mert egy hirtelen mozdulattal tövig nyelte, és észrevettem, hogy rajta sincs alsó...Gyönyörű feneke ott domborodott lent, és bennem ismét megmozdult valami. "Erre még visszatérünk!" - gondoltam.

Aztán kis ügyeskedéssel a felsőjét is lecsatoltam róla, és ő anélkül bújt ki belőle, hogy abbahagyta volna a játékot rajtam. Összenyomta a térdeimet, a combjaim közül kikandikáló dákómat torokra engedte, a melleit meg a lábaimnak nyomta. Kis híján szájba lőttem ismét. Ezt érezhette, mert lazított egy kicsit, nem akarta most kifejni belőlem a cuccot. Ha lassabban is, de játszott tovább. Majd a lábaimat ismét egészen szétnyitotta, és teljesen közel csúszott hozzám. Percekig szopogatta, simogatta, verte a farkamat, aztán felállt, a műszerfalhoz lépett, és nagy szakértelemmel kinézett az ablakon, majd egy "na nézzük, mi van odakint!" - megjegyzéssel alaposan kinyomta a fenekét. Nekem sem kellett több. Lepattantam a székemről, mögé léptem, és a vibráló, lüktető farkam máris becsempésztem a combjai közé.....

Tűzmadár (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Elalélva, kábultan élveztem minden pillanatot, ahogyan a popsimat nyalta. Néha hallottam, hogy alig kap levegőt annyira belefeledkezett a ténykedésébe. Majd egyszercsak arra riadtam, hogy egy hatalmas mély hajókürt szólal meg valahol a közelben. Észre sem vettük, hogy bizony egy nagy sétahajó közeleg felénk.

Ahogy felpillantottam, érzékeltem, hála az égnek azért mégsincsenek olyan közel, de Kapitányom máris pattant a műszereihez és mi is leadtuk a kicsi jelzésünket, ami közel sem volt olyan hangos és robosztus, mint hatalmas testvérünk köszöntése.


Kapva kaptam az alkalmon, -mivel Endre most dolgozott egy pár pillanatig- és csábos mosolyomat bedobva bátran nekiláttam a shortjától megszabadítani, majd amikor már sikeresen kibújt belőle, nem teljesen kőkemény, bár álló dákójával incselkednil.


Bár a kórmányos fülkében voltunk, mindkét oldalon nyitva állt az ajtó, és lágy szellő símogatta testünket, mégsem látott be senki, hisz közel- s távolban csak az a nagy hajó volt, és ők is inkább távolodtak tőlünk, mintsem felénk tartottak volna.


A meleg fuvallatban jóleső érzés volt cirógatni, babusgatni, picit puszilgatni. Ahogy ott guggoltam előtte, láttam szemeiből mennyire élvezi amit teszek vele.

Aztán volt egy pillanat, amikor picit előre hajolt, ekkor már sziklakemény dákóját leengedtem a torkomig. Egy kicsit tovább szaladt a kelleténél, így öklendezni kezdtem, de gyorsan elmúlt és átvette helyét az élvezet valamint az intenzívebb szopás.


Már épp belefeledkeztem olyan finom volt a számban érezni hímtagját, amikor kezei megszabadítottak fürdőruha felsőmtől, formás melleimmel így a térdeihez érve több játék lehetőség kínálkozott kényeztetésére.

Majd felálltam, és a műszerfalra támaszkodva jól kinyomtam a popsimat, jelezvén, illetve inkább kérvén, hogy most ő a soros, és azt a finom, keményre előkészített dákóját csúsztassa belém, mert már nagyon kívánom...

Nem is kellett egy másodpercig sem kérni, mozdulatomból mindent megértett, és hátulról megmarkolta a csípőmet, picit leereszkedett térdeivel, nyakamba harapott lágyan, és lucskos puncimba mártotta a régen várt csodát.......

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Mikor beigazítottam a dákómat a puncijához, már égtem a vágytól, és a türelmetlenségtől, hogy behatolhassak. Bár nemrég csináltunk egy fergeteges, és feledhetetlen szeretkezést, most mégis olyan voltam, mintha hónapok óta nem kaptam volna nőt: kiéhezett. Aztán, mikor már teljesen bent voltam, ez még tartott néhány másodpercig, de aztán lenéztem az iszonyúan csábos popsira, csípőre, és megnyugodtam. Megnyugtatott a gondolat, hogy most csak az enyém, előttünk van az egész nap, és még a holnap egy jelentős része is. Ismét beleborzongtam a gondolatba, hogy mi mindent fogunk csinálni ez idő alatt…

Aztán lassan, de egyre gyorsulva mozogni kezdtem benne. Az élvezhetnékem elmúlt, így nagyon alapos kefélésben részesíthettem, ezért hát alaposan megdolgoztattam a punciját. Időnként ráborultam a hátára, hogy egy picit pihenjünk, mert néha, mintha kicsit megroggyantak volna a lábai….Ilyenkor megsimogattam a hátát, a melleit, hasát, és mikor már kezdett volna megnyugodni, ismét belekezdtem. Aztán persze hamar sziszegett, jajgatott a kéjtől, egy jó darabig nem álltam le, csak, mikor már az egész teste remegett. Ismét hozzá simultam, ismét cirógattam, simogattam, majd ismét keféltem tovább.

Szakadt rólunk a víz, Zsu kezdett kikészülni, már sűrűn rogyadozott, de időnként nekem is bele kellett kapaszkodnom a csípőjébe….Szinte folyamatos orgazmusban volt. Közben lázasan kerestem a lehetőségeket. Aztán bevillant valami. Kihátráltam a punciból, egy mozdulattal lekapcsoltam a székem támláját, így egy nagyobb átmérőjű kerek ülőke lett, támla nélkül. A legmagasabb pozícióba állítottam, és a nőt finom mozdulatokkal ráhasaltattam. Ez átmenetileg kényelmetlen volt neki, mivel a kezei szinte a földre értek, de nekem….Szerencsére rögtön felfedezte, hogy a körben futó lábtartóba meg lehet kapaszkodni. A lábait széttoltam, és leguggoltam. Ilyen Pazar látványt semmi nem képes nyújtani! A csöpögő punci és a popsi lyuk egy látótérben, ráadásul iszonyúan kidomborodva…Ez adott egy frenetikus ötletet, de most csak körbecsókoltam a popóját, és ismét mögé álltam. Eltökéltem, hogy most addig kefélem ezt az istennőt, amíg le nem szédül a székről.

Amint bedugtam és sebesen mozogtam, hamar remegett megint. A fejét egyre kevésbé tudta tartani ebben a félig szadista pózban, de tudtam, hogy most az altesti „kínok” sokkal jobban esnek neki, mint az egyéb kényelmetlenségek.

Tűzmadár (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Már magasan járt a nap, forró sugarai szikráztak a vízen, és a fedélzet is felforrósodott, akárcsak mi ketten a kórmányos fülkében. Patakokban folyt rólunk a víz, de a kéj, a vágy olyan magaslatokba szárnyalt velünk, hogy semmi nem tudott volna megállítani bennünket.

Ott álltunk ruha nélkül, egymásba gabalyodva, energiáink minden szikráját összeszedve, és csak arra gondolva, hogy egymásnak a lehető legnagyobb élvezetet nyújtsuk.


Endre épp egy laza mozdulattal a kórmányos székből egy kisebb fajta "asztalkát" varázsolt, melyen én voltam a fő étel, hasra fektetve, kezeim lábaim lelógtak, de számára a lehető legjobb falatnak bizonyultam.

Honnan is tudhatta volnla, hogy számomra is ez a legélvezetesebb pozició, így hátulról, minden milimétert hatványozva érzek, ahogy belém hatol, ahogy utat tör bennem vastag szerszámával, és méhemig hatolva a gyönyört élem át vele ismét nem is tudom már hanyadjára ezen a napon.


Szinte folyamatos orgazmusom van, meg kell kapaszkodnom a szék lábtartójában, ami igen nehezemre esik, mert annyira izzadok, hogy csúszik még a tenyerem is. Közben érzem nyelvének érdességét a gerincemen, forró leheletét, nedves mellkasa hullámzását a hátamon. Teljesen kikészít, a lábaim remegnek, de nem akarom, hogy abba hagyja, nem akarom, hogy elengedjen, csak azt kívánom, hogy ez a pillanat nagyon sokáig tartson ki.


Elhaló sikításaimat csak a közelben repkedő sirályok hallják rajtunk kívül. Aztán mégiscsak azt érzem, hogy óvatosan kihúzza hímtagját belőlem, és én ott várom kéjéhesen, hogy folytassa....

Igen, már az ajkait érzem a popsimon, apró cirógatásokat ujjbegyével a csiklómon, amitől szinte megőrülök azt hittem, ennél nem lehet nagyobb az élvezet, és mégis.... ahogy hozzám ér, mint a villámcsapás, ismét a kéj hullámai futnak testemen keresztül. Aztán ismét váltott, és most határozott dinamikus munkába látott, dákójával addig mozgott bennem, amíg ernyedten zuhantam össze, a látóhatár és egy másik dimmenzió között.....

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nem kellett sokáig mozognom benne, hamar elszállt ismét. Nem volt szükségem doppingra, de miközben így dugtam, ismét széthúztam a popsiját, feltárult előttem az imént nyalt lyuka, és ettől pillanatok alatt én is az élvezés határára kerültem.

Zsu már elszállt, és hamarosan követtem én is. Úgy vonaglottam benne, mint egy több helyen megsebzett vadkan, miközben oda lőttem a spermámat, ahol annak a helye volt. Alaposan kitöltöttem őt a fehér anyagommal, közben szinte beleszédültem az élvezésembe.

Néhány perc múlva erősen lihegve, szédelegve álltunk a kormány mögött úgy, ahogy voltunk, meztelenül. Nem sokat beszéltünk, szerintem mindketten ez átélt élmények hatása alatt voltunk. Ám, a korábban hirtelen támadt ötlet ott motoszkált a fejemben, csak nem tudtam, el merjek-e hozakodni vele. Aztán egyet gondoltam, megfogtam a kezét, leszaladtunk a zuhanyzóba, és ugyan nem egyszerűen, de alaposan lefürdettem. Most egyszerűen csak nagyon hozzá akartam érni. Simogatni, érinteni. Ugyan ez most nem egy szeretkezés előjátéka volt, különösebben nem is akartam izgatni, ennek ellenére nem tudtam nem úgy hozzá érni, hogy ne kívántam volna meg őt. Az imént kifacsart szerszámom alig érezhetően, de vastagodni kezdett, és mikor cseréltünk, ő fürdetett engem, tovább erősödött. A kezébe vette, finoman megmosta. Ő sem akart izgatni, de elég volt csak hozzám érnie, máris bizsergett minden porcikám. Miközben fürdettük egymást, beszélgettünk, szinte közömbös dolgokról volt szó, de közben ott cikáztak a villámok köztünk, időnként bele-bele csapva mindkettőnkbe.

- Gyere kérlek – mondtam, mikor befejeztük a zuhanyt. Úgy, ahogy voltunk, ismét csak meztelenül visszamentünk a kormányosfülkébe, majd megálltam, mire várakozással nézett rám. Magamhoz húztam, megcsókoltam, kezeit a fenekemre tette, és én is az enyéimet az övére.

- Megtennéd, hogy visszahasalsz a székre? – kérdeztem kis csókolózás után.

Szó nélkül megtette. A következő pillanatban, mint az ejtőernyős, aki kiugrik a gépből, zuhantam bele a fenekébe. Szinte feldöntöttem a székkel együtt, olyan hevesen nyaltam. Hol a popsija, hol a puncija volt a célpont. Nyelvemmel vadul csapkodtam a két nyílás között, és szinte bekaptam a nőt alulról.

Tűzmadár (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Azt, hogy ő is kész volt, szinte már nem is éreztem, annyira más világban voltam, hogy az érzékelésem más dimmenziókban járt, nem ezen a földön.

Ott lihegtem, a kimerülés szélén, mozdulni sem tudtam, szám kiszáradt, folyt rólam a verejték, és egyszercsak megfogja a kezem, és húz magával.

Első pillanatban nem is értettem, hogy mit akar, de aztán a másodperc töredéke alatt amint megmozdultam, máris tudtam, hogy a lépcsőn le akar vinni, és talán a zuhany alá siet, hisz ő is pont olyan állapotban volt, mint én. Csapzottan, kimerülten, a forróságtól tüzelve.

Azt a néhány métert nagyon gyorsan tettük meg, és már álltunk is a pici zuhany kabinban mindketten, és a jóleső alig langyos vízsugár máris permetezte a felhevült testünket.

Nagyon jó érzés volt ez a felfrissülés.

Az, pedig valami mennyei, ahogyan Endre fürdetni kezdett. Hagytam magam. Erőm sem volt mozdulni, és ez a drága pasi az illatos tusfürdővel bekente a tesetm, és érzékien, mégis nagy odaadással, szeretettel símogatta a testem, mint ahogyan egy babát szokott az édesanyja fürdetni.

Ahogy testével hozzám ért, megdöbbenve érzékeltem, hogy hímtagja már megint éledni kezd. Nem is értem, hogy tud ilyen gyorsan regenerálódni, hogy tud ilyen hamar ismét harcra kész lenni? Számomra teljesen felfoghatatlan, mégis pontosan éreztem combomon, ágyékomon, ahogyan hozzám ért, hogy pillanatokon belül ismét kész magáévá tenni.


Nekem nagyon jó lesett, ahogy dédelgeti a testem, bizseregtem minden porcikámban, de picit fáradt voltam, és már kezdtem újra éhes lenni ettől a sok "kimerítő" gabalyodástól.

De érzéki érintései már kezdték ismét szítani a tüzet bennem, így egyáltalán nem ért váratlanul a kérése, hogy menjük vissza a kórmányos fülkébe.

Ahogy felértünk, még nedves testünket lágyan cirógatta a langyos tengeri szél, és nem is éreztük olyan melegnek a fedélzetet, mint amikor alig negyed órával ez előtt lementünk firssítő fürdőt venni.

Átölelt, forrón megcsókolt, belemarkolt a fenekembe, aztán szinte könyörgő szemekkel kért arra, hogy ismét forduljak meg és hasaljak a székre.

Szinte még el sem helyezkedtem, máris bújt belém alulról, és csókolt, nyalt, felfalt amilyen mohón csak tudott.

Én ismét a vágy csúcsán jártam, amikor már nem bírtam tovább, remegve felálltam, szembe fordultam vele, keményen álló dákóját megmarkoltam, és szinte parancsolón kértem, hogy most ő üljön a székre, mert rettenetesen kívánom.

Még le sem ült, máris dédelgetni kezdtem varázspálcáját, előbb a kezeimmel, majd ráhajoltam, és vad erotikus kéjjel bekaptam. Addig el sem engedtem, amíg el nem élvezett.

Igaz, kicsit gonosz voltam, mert amikor már éreztem, hogy a határon van, kivettem a számból, és fehér, csillogó nedűjét a lábfejemre, a vörös körmökre engedtem....

Nem tudom, mennyire tetszik ez neki, de a reakcióiból arra következtettem, hogy ennél jobb ötletem nem is lehetett volna......

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Egyre hevesebben, erősebben nyaltam, szinte feldöntöttem a széket. Néha csak néztem a szépséges lyukakat, aztán ismét vad éhséggel vetettem rájuk magam.

Mikor a fenekét már nagyon alaposan kinyaltam, a punciját vettem célba, és szinte eszement módon készítettem ki a nőt. Miután elment, számomra meglepő módon felállt. Azt hittem, ájulásig fogom nyalni, mindkettőnk ájulásáig. Viszont, egyenesen megmarkolta a dákómat, és határozottan, szinte parancsolón kérte, hogy üljek a székre. Ekkor nyomban elmúlt az iménti kicsi csalódottságom, mert Zsu mozdulataiból, viselkedéséből kiéreztem, hogy most valami nagyon jó fog történni velem. Ebben hamar meg is erősített. Nem sokat cicázott, hamar eltűnt a szájában a dákóm, mely addigra már megint teljesen harci merevségben állt. Nem különösebben finomkodott velem, hamar a tudtomra adta, hogy most nem teljesen az van, amit én akarok. Azaz dehogynem…Ki ne akarta volna, hogy egy ilyen nő kényeztesse? Csak most azt hozta a tudomásomra, hogy azt tesz velem, amit akar. Cseppet sem tiltakoztam ez ellen.

Mikor már nagyon vonaglottam a széken, érezte, hogy pillanatokon belül robbanok, gyorsan felállt, a zacsim alá tolta a lábujjait rátéve azokat a szék ülőkéjére, és a lábfejére irányítva a dákómat, erős szorítással, gyors mozgatással úgy kiverte, hogy ismét karikák ugráltak a szemeim előtt. Az első spriccelés után egészen a makkom elé tartotta az ujjait, így a második erős löket már azokat a gyönyörű, vörös körmű ujjakat áztatta el. Keze mozgása azonban egyáltalán nem lassult, így szó szerint addig verte, amíg már csak meleg levegő jött belőlem…A csúcs emellett az volt, hogy miközben a keze mozgott, hogy a szemeimbe nézett, hol meg a farkamat figyelte. Tekintete különös fénnyel ragyogott. Kiolvastam belőle, hogy most egy olyan dolgot tett meg, amire talán addig nem volt példa. De a nő kitalálta a gondolatomat is: amint először megláttam a lábait, átvillant a fejemen, hogy térdelek előtte, és rájuk verem a farkam….

Mikor kivégzett, felegyenesedett, tenyere ragadt a nedvemtől, de mosolygott rám. Magamhoz húztam, átöleltem, arcom a mellei közé temettem. Tenyereim bejárták a popsija dombjait, és ha a két nagy domb között lepillantottam láttam a spermámtól úszó ujjait.

Ismét telesült egy vágyam vele kapcsolatban.

Tűzmadár (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Édes kivégzésem úgy látszik nagyon élvezte. Hörgő hangokat hallatott, vonaglott a kezeim között, és opálos tekintetét a szememnek szegezte, szinte könyörgött, hogy ne hagyjam abba.

Amint nedve minden cseppje a lábfejemre hullott, szinte remegve állt fel a székről és húzott magához. Száját orrát befúrta melleim közé, karjaival pedig szorosan átölelt.

Igazán nagyon finom érzés volt, ahogyan szemem előtt robbant ki belőle a spermája, és áztatta az oda tartott lábfejem. Nem is tudom, hogy honnan jött ez az ötlet, hisz még sosem tettem ilyet. Valami azt súgta belülről, hogy tetszeni fog neki, és ezért döntöttem így.


Most kimerülve, lihegve, a lassan leáldozó nap sugaraiban fürödve álltunk egymásba gabalyodva és nem is akartuk elengedni a másikat. Jó volt ez a szorítás, ez az együtt lélegzés, ez a kis szünet.


Néhány percig állhattunk így a fülkében, amikor kőrbe néztem, és hirtelen nem vettem észre, hol is van a szárazföld. Jó messzire kijöttünk a nyílt vízre. Bizonyára több órába is telne, míg ismét vissza jutnánk a szállodába.

Míg átvillant az agyamon ez a pár gondolat, egy hatalmasat korgott a gyomrom. Erre emelte föl fejét Endre is és nézett mélyen a szemembe.

Teljesen el is felejtkeztünk mindenről, csak egymással voltunk elfoglalva. Egész nap, csak azt a reggelit ettük, és már bizony késő délutánra járt az idő.


Most viszont én kérdeztem meg tőle, hogy milyen alapanyagok vannak itt a hajón, mert én szeretnék valami estebéddel előrukkolni.

De mielőtt bármibe is belefogtunk, egy hirtelen ötlettől vezérelve, kézen fogott, és a hajó orráig húzott, ahol tegnap napoztam, és kérdőn rám nézett, hogy van-e kedvem egyet úszni a friss hullámok között.


Jó ötletnek tartottam, vágytam már én is a hullámok közé, vagyis a vízbe. Mert hullámoknak se híre, se hamva nem volt épp. Aztán máris ugrottunk a hűs habokba először ő, aztán én.

Lágyan símogatott a víz, ahogy elmerültünk. Nagyon jól esett fáradt testünknek ez a kis úszás.

Nem maradtunk sokáig a vízben, mert itt a habok közt érezte Endre is, hogy bizony ő is rettenetesen éhes már. Így aztán visszamásztunk a fedélzetre, gyorsan lezuhanyoztunk és máris ott tüsténkedtem a konyhában, miközben a hátam mögé settenkedett, és..........

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Élvezésem kivette minden erőmet. Szó szerint kifacsart szivacsnak éreztem magam, de soha rosszabb érzést! Lábaim remegtek, kiszáradtam, és jószerével észre sem vettük, hogy szinte egész nap csak szerelmeskedtünk, elvesztünk egymásban. Hangos vészjelzések törtek fel belőlünk jelezve, hogy ideje lenne valami kaja után néznünk. Zsu el is indult a kajüt felé, de én irányt változtatva a hajó orrába irányítottam magunkat, és kérdő tekintetemre már ugrottunk is be a hűs, tiszta vízbe. Mintha egy természetfeletti energia hatolt volna belém, testem azonnal feltöltődött energiával, ezáltal az agyam is kitisztult az édesen tompa kábulatból.

Néhány perc múlva már a kajütben serénykedtünk. Zsu igyekezett a nem kevés anyagból estebédet gyúrni, én meg igyekeztem minél többször hozzá érni. Simogattam ahol csak értem, de úgy, hogy közben ne gátoljam a ténykedésében. Hátulról hozzá simultam, két tenyerembe vettem a melleit, finoman masszíroztam őket, közben csókjaim a nyakán, vállain csattantak. Ha szorosan simultam hozzá, a fenekét kicsit kinyomta hátra, alaposan hozzányomva azt a farkamhoz. Miközben húst kockázott, letérdeltem mögé, és finoman belenyaltam a fenekébe, miközben tenyereim a lábfejeit, combjait simogatta. Játszottam vele, ő engedte mindezt, közben persze beszélgettünk is valamennyit. Mikor végzett, az előkészített dolgokat a lángra tette, hirtelen megfordult, és mivel térdeltem, a fejem belehúzta a puncijába.

Gyere – nyögte, és mivel alaposan felizgattam az eddigi játékaimmal, néhány perc múlva már élvezett.

Ezúttal én nem kerültem terítékre, de ezt most nem is bántam. Elég volt nekem, hogy adhattam neki, és láthatom őt egész nap anyaszült meztelenül.

Bő fél óra múlva már szemben ültünk egymással, és ettünk. Mindkét talpát a combjaim közé nyomta. Nem izgatott, szándékosan legalábbis nem, de pokolian izgató volt a lábait látni, amint farkamon nyugodnak.

Tűzmadár (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Életem legizgalmasabb főzését produkáltam itt a hajón. Eddig még soha senki nem símogatott, puszilgatott érintett étel készítése közben ennyit, mint az én drága Endrém. Igaz, a vízben, úszás közben picit felfrissültünk, de valójában hihetetlenül fáradtak voltunk, és olyan éhesek, mint egy farkas horda. Az egész hűtőt fel tudtuk volna falni egy pillanat alatt.

Még szerencse, hogy gyorsan ki tudtam választani az alapanyagok közül azt a néhányat, amiből fenséges estebédet rittyentettem az asztalra.

Bár nem volt egyszerű az ételkészítés, hisz minduntalan ott sündörgött körülöttem, és hátulról "melltartót" játszott két erős kezével, miközben csókolgatta a nyakam és a fülemet rágicsálta. Aztán meg a popsimat cirógatta, egy picit még le is guggolt, hogy belenyaljon, igazából attól féltem, hogy egy pillanatig nem figyelek oda, és elrontom az ételt. De hála az égnek, sikerült kellően összpontosítanom, így tényleg nagyon finom kis vacsit hoztam össze.

Pedig már annyira korgott a gyomrunk, mégis akadt a főzés közben néhány pillanat, amikor már nem bírtam tovább, az épp előttem térdelő férfi fejét behúztam a puncimba, és addig nyalattam magam, amíg ismét egy nagy orgazmust nem produkáltam.

Igazából nem is volt nehéz dolga emberemnek, mert pattanásig feszültek voltunk egész nap. Már azon nevettem magamban, hogy ha hozzám ér, akár hol, azonnal élvezni kezdek.


Egy kis idő múlva, már az asztalnál ültünk jóízűen falatoztunk, mikor észbekaptam, hogy milyen jó is lenne, ha a lábam az ölében pihentetném. Kinyújtottam mindkét lábam, és belehelyeztem az ölébe. Mosollyal fogadta, amint megérezte lábujjaim játékát hímtagján. Nem is igazán gerjesztési célzattal, hanem inkább csak úgy, játékból tettem. Mégis, az estebéd végére keményen várakozott tettrekészen a további "harcra".

Édesen jelezte, hogy a mosogatást ő vállalja, hisz a főzés az én reszortom volt. Bele is egyeztem, sőt kis gonoszságot terveztem ellene, míg a mosogató fölött ténykedik....

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Vacsoráztunk, miközben ujjai finoman cirógatták, simogatták, néha taposták a farkamat. Közben beszélgettünk, és bár érintése ugyan félig önkéntelen volt, érezhető volt rajta, hogy most nem kifejezetten élveztetni akar, mégis, mire befejeztük az étkezést, állig felizgulva ajánlottam fel a mosogatást. Valahol legbelül vissza akartam adni neki azt a lehetőséget, hogy velem foglalkozzon miközben ténykedem, ahogy tettem azt én is vele. Kibontottam egy üveg behűtött bort, töltöttem mindkettőnknek, aztán elkezdtem a mosogatást szépen lassan, nem nagyon titkolva előtte, hogy kívánom őt ismét. Ám ő számomra meglepő módon leült félig oldalt nekem, lábait a másik székre tette, amit maga elé húzott. Aztán ismét beszédbe elegyedtünk, miközben leplezetlenül nézett, időnként még oldalra is hajtotta a fejét, hogy jobban lássa a dákómat. Már nagyon vártam, hogy végre hozzám érjen, már olyan lassan mosogattam, hogy a kezemben közben megszáradt a szivacs…..Aztán egyszer csak mozdult, a székét mögém húzta, és mindkét talpát a fenekemnek nyomta finoman. Na ekkor ismét elkapott az a bizonyos bizsergés, ami mindig megjelent, ha hozzám ért. Aztán, hogy fokozza az addigra már totális izgalmamat, egyik lábfejét a combjaim között a zacskóm alá nyomta, finoman emelgetve azt. Közben, mintha mi sem történne, vidáman cseverészett majd felállt, szorosan hozzám simult, egyik kezével előre nyúlva megmarkolta a dákómat, és szinte kíméletlenül verni kezdte. Csak néztem az édesen-izgatón erőszakos kezét, és azt kívántam, bárcsak a tenyerébe élvezhetnék, kiadva magam neki teljesen….Ekkor a másik tenyerét a hátamnak nyomta, éreztem rajta, hogy most ki akar készíteni. Már nem beszélt, csak a teste remegett mögöttem, szuszogása erősödött, nyögdécselt a sebes mozgástól, én meg két karomra támaszkodva előre hajoltam, lábaimat szétvetettem, hogy utat adjak a kezének. Többször fogást váltott, de továbbra sem hagyott kétséget afelől, hogy a végéig fogja vinni ezt a játékot.

Jó néhány percig verte, mire kivégzett. De nem is akárhogyan…Mikor spriccelni kezdtem, ha lehet még ráerősített, tenyere nyomása a hátamon erősödött. Az utolsó cseppig megfejt, aztán megmosta a kezét, gyors mozdulatokkal lemosta a vörös makkomat is, és egy határozott mozdulattal maga felé fordított. A következő pillanatban már tövig a szájában voltam…

Tűzmadár (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Mielőtt még a mosogatásba belekezdett volna, a hűtőből elővett egy finom francia rose-t. Néhány másodpercen belül az üveg oldala bepárásodott, és gyöngyözött végig egy-egy vízcsepp, ahogy telt az idő. Akkurátusan kibontotta, közben többször belenézett a szemembe, és közel hajolva hozzám, bársonyos csókot lehelt a számra. Aztán ahogy kinyitotta a bort, a már odakészített talpas poharakat megtöltötte. A poharakat szánkhoz emelve ittunk néhány kortyot, majd ő letette a poharat, és belefogott a mosogatásba.

Én pedig kényelmesen leültem úgy, hogy a lábam egy másik széken pihentettem, és figyeltem, serény ténykedését. Nem kapkodott...

Sőt, inkább olyan lassan mosogatott, mint aki sosem akarja befejezni.

Én pedig figyeltem, mosolyogtam, néha ujjaimmal végigsímítottam izmos fenekén, combján, és hagytam, serénykedni.

De, olyan lassan mosogatott, hogy bizony ki kellett valamit találjak, hogy gyorsabban befejezze. A székemet úgy helyeztem el mögötte, hogy a talpaimmal épp a popóját elérjem, és így masszírozhassam velük két kemény farpofáját. Hátranézett, és mosolygott, hogy bizony valami hasonlóra számított, és máris picit növelte tempóját.

Aztán az egyik lábammal a lábai közé furakodtam, és a lábujjaimmal a zacsijával kezdtem játszadozni.

Picit oldalra fordultam, hogy lássam előlről a hatást, hát bizony meredezett már a rúd, kívánkozott melegebb helyre, ahogy észrevettem.

Folytattam játékomat a lábammal, és mesélni kezdtem, hogy hogyan is kerültem én ide hozzá a hajójára. A kajüt ablakából már vörösen csillogott a víz felszíne, a nap lebukóban volt, és még mindig olyan tükör sima volt a víz felszíne, mint a jégpálya.

Csodás naplemente tárult a szemem elé.

De igazából most ez nem tudott érdekelni, hisz ismét tettrekészen ott fickándozott egy méterre tőlem ez a fantasztikusan fickós hímtag.

A székről felállva, egészen szorosan mellé álltam, és a jobb kezemmel előről megmarkoltam, és rászorítottam. Aztán szép lassan módszeresen kivégeztem. Addig vertem a farkát, amíg az összes nedvét ki nem facsartam belőle.

Ő közben már rég abbahagyta a mosogatást, csak támaszkodott a pultnál, és szétvetett lábakkal hörgött, nyögött, remegett. A végére már alig állt a lábán. De még nem fejeztem be, lemostam kezemről csillogó testnedvet, majd a farkáról is lemostam a még ott lévő adagot, és elé guggoltam. Még mindig álló kemény hímtagját bekaptam a számba, és addig nyalogattam, addig szívtam, szoptam, míg ismét nem került harci állásba.

Nem is értem, hogy honnan van ennyi energia benne, a mai napot végig bujálkodtuk és még nem fáradt el, nem akar elmenekülni, nem akar a hajóról kidobni, hanem állja a sarat, és nem is akárhogy!

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Végre ismét a szájában voltam. Olyan mesterien bánt a dákómmal, hogy most is, mikor bevette, az jutott eszembe, mennyire irigylem a pasiját, mert ő nap mint nap átélheti ezt a gyönyört.

Játszott velem. Marokra fogta a farkamat, a bőrt hátra húztam körbenyalta a makkomat, bevette, torokig engedte, majd ismét körbenyalta. Aztán a nyelve hegyével a makkor tetejét cirógatta meg, majd alulról megmarkolta finoman a zacskómat, és ismét tövig beszívta. Már tudta, kitapasztalta, hogy miután kiverte, sokáig játszhat vele kedvére, nem sül el ismét egykönnyen. Ennek megfelelően hol lehunyt szemekkel, hol meg a tekintetemet kutatva csillogó szemekkel szopott. Mikor lenéztem rá, kacér mosoly húzódott a szája szegletében, éreztem, hogy most kedvét leli a játszadozásában, megmutatja mit is tud a dákóval. Bár eddig is sokat adott, e játéka mégis meglepett, de nagyon finom volt, jól esett.

Jobb tenyere a zacskómat tartotta, baljával megmarkolta a szerszámom, és miközben a szája ütemesen mozgott előre-hátra, ugyan úgy mozgott a tenyere is…Isteni volt. Aztán csak verte egy kicsit.

Alig vártam már, hogy végre hozzá érhessek ismét. Lassan mozdultam, és az ágy felé araszoltam. Felállt, jött mellettem, és alig értünk oda, már tepertem is le. Hanyatt fektettem, lábait széttoltam és mohón benyaltam a puncijába. Olyan őrült tempóban nyaltam ,mintha most csináltam volna neki hosszú kihagyás után, és, mintha több lehetőségem nem lenne és ki akarnám használni ezt az egyet. Csak levegőt venni buktam fel rövid időkre, és máris elmerültem a szirmai között.

Aztán egyet gondoltam, és felkínálva magam neki, megfordultam, a csípőmet a feje mellé téve félig magam felé fordítva ismét nyaltam. Nem kérette magár, nyomban be is kapta. Én meg, hogy egészen kitárulkozzam neki, bal lábam a plafon felé emeltem. Úgy fért hozzám, ahogy csak akart….

Tűzmadár (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Belefeledkeztem dákója kényeztetésébe. Élveztem, ahogy remeg a lába, alig bír állni, ahogy a szemembe nézett és kérte, hogy folytassam, ahogy hallottam feltörő nyögéseit... szóval, élveztem a kivégzését. Nem is tudom mennyi idő telhetett el, csak azt vettem észre, hogy már jócskán besötétedett, és talán a szél is picit felélénkült. Ringott a hajónk, úgy éreztem magam benne, mint az anyaméhben. Biztonságban, nyugalomban, óvó kezek között.

Arra lettem figyelmes, hogy már két karjával emel a magasba, mellette állok, és úgy átölelve araszolunk az ágy felé.

Gyengéden bár, de nagyon határozottan a hátamra fektetett, combjaimat két kezével szétnyitotta, és máris bújt a legféltettebb kincsem felé, amit ma már többször neki ajándékoztam, de ismét követelte, nem is kicsit. Átadtam magam teljes egészében neki, hagytam, tegyen velem amit csak akar. Bódultan zuhantam ismét abba a felemás érzésbe, amikor még egy picit itt vagyok a jelenben, de már a végtelent súrolom ahogy közeledik a gyönyör. Zsigereim sejtjeim fokozatosan lazultak el, addig a pillanatig, amíg rám nem tört a remegés, az izomfeszülés, annak az előbbi érzésnek az ellenkezője. Hullámokban tört rám, mint ahogyan a pici hajónk is ringott alattunk. Csodálatos magaslatokba repültem.

Egy aprócska szünet után, miközben levegőt vett ez a drága férfi, megfordult, és szinte felkínálta nekem ismét hímtagját, ami úgy szelte a szoba levegőjét, mint egy vitorlás árbóc.

Nem kellett sokáig várnia, miután a frenetikus remegésem alábbhagyott, ismét kézbe vettem játékszeremet. Édes ízét ismét felelevenítettem, ízlelgettem, nyalogattam. Közben egyik lábát az égnek emelte.

Ekkor zacsijával is bíbelődni kezdtem, de az jutott az eszembe, mi lenne, ha most a két lába között óvatosan csúsznék felfelé a gerince vonalán, és minden centiméteren végignyalnám a gerincét. Nem haboztam, tervem kivitelezésébe kezdtem.

Először a fenekét vettem kezelésbe, apró harapásokkal halmoztam el, miközben még símogattam, dédelgettem ráncos zacskóját. aztán a harapásokból már csak puszik lettek, és én kúsztam egyre feljebb a gerincén.

Nyögéseiből arra következtettem, jólesik kényeztetésem. Amikor már a háta közepénél jártam a csókjaimmal, két kezem előre toltam, és előről megfogtam mindkét mellbimbóját, és mutatóujjam és hüvelykujjam közé szorítottam. Ekkor úgy felnyögött, hogy alig bírtam a háta mögött maradni, és haladni a gerincén felfelé......

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Számomra meglepő, de különösen finom játékba kezdett. A fenekemtől kezdve haladt felfelé a gerincemen, miközben csókolt, nyalogatott, időnként harapdált. Jól esett a kéneztetés, melyben részesített. Aztán mikor morzsolgatni kezdte a mellbimbóimat, felnyögtem. A mozdulat váratlanul ért, és amúgy is igencsak belefeledkeztem a játékába.

Már a tarkómnál járt, mellei a hátamnak, ágyéka meg a fenekemnek nyomult. Lassan kezdtem azt érezni, hogy a nő uralja a testemet, játszik velem, a játékszere lettem. Erre a bizsergető gondolatra aztán különösen begerjedtem rá. Teljesen ellazultam, szinte szétterültem az ágyon, és éreztetni akartam vele, hogy az övé vagyok, használjon, élvezkedjen rajtam. Ő ezt tökéletesen meg is értette, mert egyszer csak a fülembe súgta:

- Az enyém akarsz lenni?

- Igen, nyögtem halkan.

Ekkor ritmust váltott. Bal lábát a lábaimba akasztotta, és egy mozdulattal az oldalamra fordított. Előre nyúlt, megmarkolta a dákómat, és erősen verni kezdte, közben félig fölém hajolva az arcomat nézte. Nem szólt semmit, csak a tekintete árulta el, hogy ő is élvezi, hogy szinte uralkodik rajtam. Hol a sebesen mozgó kezét, hol a szemeit néztem, és lassan ismét elkezdett elveszni számomra a valóság. Ám ekkor abbahagyta, halkan, kimért hangon megszólalt:

- Még mindig az enyém akarsz lenni?

- Még jobban….

Ekkor hanyatt fordított, felállt, átlépett a fejem fölött, és egyenesen a számra ült. Na ekkor tényleg elveszítettem mindent. Beletúrtam a nyelvem a fenekébe. Semmi nem érdekelt, csak nyalni akartam őt. Ezt is tettem.

Tűzmadár (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Bizsergetően jó érzés volt, ahogy láttam, miként reagál egyes mozdulatomra. Úgy játszottam rajta, mint egy finom hárfán. Tetszett a dolog, és ahogy érzékeltem, neki sem volt közömbös, érintésem. Bár az én kényeztetésem abbamaradt azzal, hogy eltávolodtam ajkaitól, mégis úgy éreztem, mintha még mindig forró nyelvével érintené síkos csiklómat. Együtt remegtünk egy egy érintésemre, mintha nem is két test, hanem egyek lennénk.

Már a fülénél jártam, bele-beleharaptam egy picit, és búgó-suttogó hangon megkérdeztem tőle:

- Az enyém akarsz lenni?

- Igen, válaszolta, alig hallhatóan, szinte nyögve a gyönyörtől amit okoztam az imént gerince végignyalásával.

Ekkor egy hirtelen mozdulattal megfordítottam, hogy szabadon nyúlhassak sziklakemény farkához, miközben a füle tövét nyalogatom. A hasán araszolva ujjaimmal elértem a célom, és jól megmarkoltam. A mai nap eseményei, történései úgy hatottak rám, mintha már évek óta ismernénk egymást, éreztem a rezdüléseiből, mit kíván, mire van szüksége. És ez fordítva is pont így volt. Ő is szinte minden porcikámat megismerte, és tudta, hogyan kell örömöt szerezni nekem.

A jobb kezemmel játszadoztam a farkával, miközben bal könyékre emelkedtem, és figyeltem a tekintetéből, hogy mikor csavarhatom ki teljesen.

Éreztem, hogy azonnal el fog szállni, ekkor megálltam, mélyen a szemébe néztem ismét, és megkérdeztem:

- Még mindig az enyém akarsz lenni?

- Még jobban ... sóhajtotta, de már szinte remegett, és vágyott arra, hogy fejezzem be, amit elkezdtem.

De nem adtam meg neki ezt. Felálltam, majd óvatosan az arca fölé guggoltam, majd térdre ereszkedtem és forró nedves ajkaimmal rátapadtam a szájára. Azonnal sebes nyalásba kezdett! Őrítően jól csinálta! A kabin ablakának szélébe kapaszkodtam, a kinti világosság már teljesen eltűnt, sötét feketeség borította a tájat, minden aludt körülöttünk, csak mi voltunk ébren, és élveztük egymás testének rejtelmeit.

Belemarkolt a combobma hátulról, szinte húzott magára. Alig kapott levegőt, de nem hagyta abba, néha be-bekapta a csiklómat, szívott rajta egy picit, majd ismét a forró nyelvével kényeztetett addig, amíg testem belefeszült a gyönyörbe.

Ekkor felemelkedtem, és meredező dákójára ültem. Óvatosan ereszkedtem bele, mert még testem vonaglott, remegett. Aztán vad lovaglásba kezdtem. Addig meg sem álltam, amíg mindketten aléltan nem zuhantunk össze.

Patakokban folyt mindkettőnkről a veíték, alig kaptunk levegőt, szinte végkimerülés határán voltunk már. Egy lepedőt húztunk magunkra takarónak, és szorosan átölelve egymást pillanatok alatt álomba szenderültünk.

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Fenekébe fúrtam a nyelvemet, de a punciját is akartam. Hol ide, hol oda csaptam vele, ismét vad vágyak kerítettek hatalmukba. Nem tudom hogyan csinálta, de sikerült újból és újból totálisan felkorbácsolnia a vágyaimat. Ám, mire észbe kaptam volna, lepattant a számról, bár éreztem, hogy élvez, és nyomban bele is ült a dákómba. Orgazmusát ott folytatta tovább.

Jártányi erőnk sem maradt már. Éppen csak annyira futotta, hogy magunkra húztuk az egyik lepedőt, és egymáshoz bújva hamar álomba szenderültünk.

Olyan kimerült voltam, hogy alig kezdtem visszagondolni a nap eseményeire, mikor már éreztem a zuhanást. De a tudat, hogy a nő ott fekszik mellettem, csak megédesítette ezt a zuhanást. Hozzáértem, éreztem bőre nyirkosságát, és az izzadt, és illatos bőr vegyes illatát. Testem olyan elgyötört volt, mintha egy középkori kínvallatás után kerékbe törtek volna. Ám, ilyenkor is láttam magam előtt a kínzómat, amint szakszerűen teszi a dolgát, de közben időnként bekapja a dákómat, alaposan megszopogatja, majd beleül, és addig élvezkedik rajtam, míg tökéletesen el nem veszi ami jár neki. Aztán mosolyogva köt a következő eszközhöz, ahol ismét felállítja a farkamat, és elveszi a jussát. Persze, arra gondosan ügyel, hogy ne mulassza el a számra ülni…

Arra ébredtem, hogy a farkam iszonyúan áll. Ő nekem háttal, az oldalán feküdt. Közel húzódtam hozzá, és a teljesen öntudatlan nő lábai közé nyomtam a farkam. Először arra gondoltam, hogy így játszom vele kicsit, de aztán jobb ötletem támadt: addig ügyeskedtem, amíg be nem dugtam a puncijába. Mivel aludt, a tehetetlensége, kiszolgáltatottsága önmagában is megtette a hatást: alig mozogtam, azt is nagyon lassan, és egyáltalán nem toltam neki mélyre, máris élveztem. E rövid pár perc alatt számtalan vad gondolat vert gyökeret a fejemben, amiket megtettem volna vele, és e gondolatok alaposan felgyorsították az elmenetelemet.

Reggel friss kávé, pirítós, és egyéb reggeli finomságok illatára ébredtem.

Eljött hát az a reggel, melyet nem akartam, hogy eljöjjön. A hazautazásának reggele.

Tűzmadár (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A kimerültségtől másodpercek alatt álomba zuhantunk. Szinte mozdulatlanul végigaludtuk az éjszakát. Igaz, nekem nagyon érdekes álmom volt.

Kiflibe görbülve aludtunk egymáshoz szorosan közel úgy, hogy én voltam elől és ő pedig mögöttem. bal karja a fejem alatt, jobbjával pedig a derekam ölelte át, és jobb tenyerében egyik mellem tarotta. Olyan biztonságban éreztem magam, mint még soha életemben.

Egyenletes légzésünk úgy emelte tüdőnket, mintha ugyanazon test lennénk. Teste forrósága melegítette a hátam, és valamikor hajnalban azt álmodtam, hogy kemény forró dákójával hátulról belém hatol. Kéjes finom remegés futott ekkor végig testemen, és sajnáltam, hogy ez nem valóság, csak álom.....

Reggel, amikor kinyitottam a szemem, már világos volt, a nap is felkelt, kis hajónk pedig ringott a nyílt vízen, ahogy tegnap reggel kikötöttük.

Óvatosan kibújtam mellőle az ágyból. Kezét a párnára helyeztem, közben halvány mosolyt láttam az arcán. Torzomborz haja és ez a gyermeki mosoly amit az arcán látok, megindított bennem valami nagyon gyengéd érzéseket.

Pár percig csak álltam az ágy mellett és néztem, hogy alszik, és a tegnapi történések cikáztak a fejemben. Szinte hihetetlen, hogy ilyen rövid idő alatt el tudta feledtetni velem azt a szomorúságot, amit megérkezésemkor éreztem cserbenhagyásom végett.

Máris fordultam a fürdőszoba irányába, friss fürdőt vettem, illatos olajjal bekentem száraz bőrömet, majd úgy ruha nélkül a konyhában kiadós reggeli készítésébe fogtam.

Találtam bacon szeleteket, és sok tojást, és virslit is a hűtőben. Úgy döntöttem, hogy minden fel fogom használni.

A bacon szeletekhez tojást sütöttem, majd a gőzölgő vízbe néhány virslit is beledobtam. A mikróban pedig forró zsömlét állítottam elő, és kávét is tettem föl a tűzhelyre.

Alig húsz perc telt el ébredésem óta, és máris terülj - terülj asztalkát varázsoltam a kabinban.


Mire az asztalt megterítettem, mozgolódást hallottam a hátam mögött, és az ismerős kéz a derekam köré tekeredett, és forró álmos csókot nyomott a fülem tövére.

Aztán olyan gyorsan, ahogy jött, már nem is láttam, mert eltünt a fürdőszobában.

Mire a kávé lefőtt mindketten az asztal mellett ültünk és vidám mosollyal az arcunkon falatoztuk a finom, meleg ételt.

Most, csak most éreztem, a tegnapi étkezés hiányát, mert annyi ételt tudtam magamba gyűrni, hogy magam is csodálkoztam rajta......

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Az illatok meglehetősen ínycsiklandozók voltak, így hamar erős gyomorkorgás jelezte, hogy igencsak régen ettünk már…

Zsu a kis asztalkánál ténykedett, zúgott a mikró, kotyogott a kávéfőző, csörrentek a csészék, evőeszközök.

A nő teljesen meztelen volt, így, miután kipattantak a kukucskáim, percekig csak néztem őt. Nyomban a nyelvemre tódultak puncijának, popsijának ízei, éreztem a farkam körül puha ajkai, és puncijának szorítását. Lenéztem a kókadt farkamra, de éreztem, hogy aprókat rezdül. Tudtam, hogy kis idő múlva ismét készen áll majd a következő bevetésre. Szerettem volna egy kiadós szeretkezéssel búcsút venni a nőtől. Ugyan a hajó időre volt lefoglalva, ami azt jelentette, hogy elvileg este 6-ig el kell hagyni, de eszemben sem volt sürgetni őt, noha tudtam, hogy másnap már dolgoznia kell menni, és még haza is kell érnie….Teljesen szabad kezet adtam neki, akkor megy el, amikor akar.

Mögé léptem, megcsókoltam a fülét, majd mentem zuhanyozni. Mire befejeztem, az asztal már teljesen készen állt a reggelihez.

Zsu továbbra is meztelenül volt, így én is így ültem az asztalhoz.

- Különös álmom volt – kezdte a beszélgetést. Tudtam, hogy az álmában történt megdugására gondol…

- Igazán? Nekem is – mondtam.

- Én azt álmodtam, hogy az éjjel megkeféltél, miközben aludtunk.

- Nahát! Micsoda egybeesés! Én is ezt álmodtam.

Pár pillanatig csak nézett rám, de aztán egy mosollyal elintézte a dolgot, és a szeme villanásából kiolvastam a ki nem mondott mondatot: tehát nem álom volt!

A reggeli közben nem esett szó sem az utazásáról, sem szexről. Beszélgettünk, talán szándékosan kerültük a kellemetlenebbik témát. Aztán hirtelen támadt egy ötletem. „Hiszen egy városban élünk! Ha letelik a vitorlás szezon, úgyis otthon vagyok én is, és akkor talán…De hiszen ott a pasija. De mi van, ha mégis…Na, majd erre visszatérek még!”

- …….nekem? – riadtam fel ábrándozásomból, melynek hatására szó szerint valami kellemes nyugalom szállt meg.

- Bocsáss meg, nem figyeltem.

- Azt látom – mosolyog. – Szóval milyen programot terveztél nekem mára?

- A délelőttit tudom – nézek rá cinkos mosollyal.

A következő percben már a zuhany alatt álltunk.

Tűzmadár (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A reggeli fenséges volt. Minden falatot külön megízleltem, érzékeltem a különféle ízeket, és a forró kávé símogatta a torkomat. Igazán jó volt megtölteni a gyomrunkat.

Falatozás közben elmeséltem a fura álmom, amire csak halványan emlékeztem, és megdöbbenésemre azt a választ kaptam, hogy ő is pont ezt álmodta. Persze ott csillogott a szemében, hogy hihetek én bármit, hogy álom volt, de valójában meg is történt, csak olyan fáradt voltam, hogy álomnak fogtam föl. Hamiskás mosolya végképp elárulta a titkot.

Nem álom volt!

A reggelizés közben többször el kellett hessegetnem a gondolatot, hogy ez az utolsó közös reggelink, mert nekem koradélután indulnom kell, hogy legkésőbb este tízre hazaérjek. Holnap munka, és ismét kezdődnek a szürke hétköznapok.

Nem akartam ezzel a gondolattal foglalkozni!

Ilyen kikapcsolódásban, még sosem volt részem!

Ennyire nem kényeztetett még soha senki!

Olyan nehéz lesz az elválás!

.... és olyan nehéz lesz majd a szemébe nézni annak, aki otthon vár....

Tőle ezt az odafigyelést, ezt az imádatot sosem kaptam meg....


De vissza a jelenbe, még van egy délelőttünk, amit nem szeretnék elfecsérelni, itt a jelenben szeretném kiélvezni a pillanatok gyönyörét.

Látom, hogy hajóskapitányom is elmerült gondolataiba, de én hamarabb tértem vissza a jelenbe, és a pillanatot kihasználva, kacéran kérdeztem meg tőle:

- Szóval milyen programot terveztél nekem mára?

Láthatólag nem volt itt gondolataiban, mert nem is hallotta mit kérdeztem.

- Bocsáss meg, nem figyeltem -válaszolta zavartan

- Azt látom, mosolyogtam, és feltettem ismét a kérdésem:

- Szóval, milyen programot szerveztél nekem mára?

- A délelőttit tudom, mosolygott hamiskásan, és szemei csillogásából tudtam én is, hogy a tegnapi orgazmus áradatom nemsokára folytatódni fog.

Azzal kézenragadott, és máris a fürdőfülkében voltunk mindketten. Az illatos fürdőkrémet máris a kezébe nyomta, és módszeresen kezdte a testem bekenni vele. Aztán vizet engedett a tenyerébe, és a síkos testemen minden porcikámat bekent, símogatott, masszírozott. Egy óvatlan pillanatban ujjai besiklottak puncim közé, és máris elöntött a forróság, ahogyan megérintette a csiklómat.....

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A zuhany alatt nem az a vad, őrült szexre vágyó férfi voltam. A vágy persze ismét tombolt bennem, de már egy mélyebb érzés is vegyült mellé: a tisztelet, megbecsülés, elismerés vegyes érzése. Már nem „csak” felfedezni akartam a testét, nem csak egy élményt adni neki. A bőre érintése egy mélyebb érzéssel vegyes erotikus vágyat gerjesztett bennem. Az a kis keserű íz persze ott volt a számban, hogy mennie kell, de rögtön leváltotta ezt az esetleges viszontlátás lehetősége.

Most másképp értem hozzá, már tudtam, hogy hogyan okozhatok neki gyorsan örömet. Tenyereim bejárták a gyönyörű testet, és igyekeztem hamar a lábai közé férkőzni. Puncija forró volt, és hamar megtaláltam az érzékeny pontját, minek érintésére remegni kezdett. Csak finoman dörzsöltem a csiklóját a tusfürdőtől síkos ujjaimmal, és nem is csináltam mást. Néha az ujjpercemet bedugtam neki, de csak azon a ponton, ahol a legérzékenyebb volt. Feltett szándékom volt, hogy így elélveztetem, aztán egyszerűen megfordítom, és hátulról közösülök vele. Tudtam persze, hogy ennyivel nem fogja beérni, de most előbb adni akartam neki.

Ujjaim járták finoman lassú táncukat, szemei szorosan lecsukva, szája meg-megrándult. Aztán kissé előre hajolt, a puncija izmaival úgy rászorított az ujjaimra, hogy szinte már fájt. Ilyenkor leálltam, csak aprókat rezegtettem az ujjaim, időt kért még az orgazmusa előtt. Talán háromszor is eljátszottuk ezt, mikor aztán már nem akarta elodázni a dolgot. Hagyta, hogy a csúcsra juttassam.

A vállaimba kapaszkodott mindkét kezével, vonaglott, de én tovább kínoztam. Teste ismét a jól ismert hullámzásba kezdett, ám én még mindig nem álltam le. Aztán, mikor úgy éreztem, hogy közeledik a második, gyorsan mögé kerültem, előre döntöttem, és hátulról behatoltam. Néhány erős döfés, és ismét lebegett. A tenyereivel most a falnak támaszkodott, fenekét erősen riszálta, de én beleálltam a puncijába, teljesen feldugva neki a dákómat. Erre majdnem teljesen felegyenesedett, én kissé hátra dőltem, most ő állt bele teljes súlyával a dákómba. Iszonyúan izgató érzés volt. Néhányszor rogyasztotta a lábait, mintha még beljebb akarná csalogatni a farkamat Aztán csak állt, dákóm teljesen tövig a puncijában, és most a hüvelyi izmaival masszírozta a dákómat, de olyan erősen, hogy rövid időn belül élveztem egy hatalmasat.

Tűzmadár (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ahogy fürdetett gyöngéden, vigyázón, mint az édesanya a pár hónapos csecsemőjét olvadoztam érintéseitől. Persze, amikor be-besiklottak ujjai combjaim közé, már nem éreztem egyáltalán csecsemőnek magam, de a biztonságot, az óvást mindenképp.

Most nem volt olyan vad, mint tegnap. Egy egészen más arcát mutatja megint. Vajon mi rejtőzhet még kapitányomban? És vajon mit tudok majd meg ebből a rengetegféleségből én, aki néhány óra múlva kihajózom vele a partra, és csendesen el fogunk válni egymástól.

Már előre zokog a lelkem, hogy ezt a gyémántot, amit megtaláltam, ki kell engedjem a kezeim közül.

De most még csak élvezkedem érintéseitől, kezének bársonyos símogatásaitól és aléltan hagyom, tegyen velem bármit, amit csak akar.

Ujjaival már nem tágított kelyhemtől, egyre csak mélyebbre, és mélyebbre hatolt, és én már alig bírtam magammal. Ismét éreztem azt a melegséget, amit csak ő tud most adni nekem. Egyre csak forrósodott a testem, agyam elborította a lila köd, és már csak azt éreztem, hogy hüvelyemmel egyre csak szorítok bennem lévő ujjaira. Nagyon közel voltam már ahhoz, hogy elszálljak, de érezte ezt ő is, így picit leállt, majd ismét kezdte előről... Néhányszor megismételve, már olyan hullámokban tört rám orgazmusom, hogy nem tudtam visszatartani, hátat fordítottam neki, a csempében megtámaszkodtam, közben egész testem remegett, miközben hátulról belém hatolt. Felsikoltottam a gyönyörtől, annyira finom volt ez a mozdulata. Ekkor már egyre jobban rázta testem minden porcikáját az orgazmus. Nem voltam ura izmaimnak, testem vonaglott, én sikoltoztam, szám kiszáradt, és már nem a falba, hanem Kapitányom fenekébe kapaszkodtam. Picit előre hajoltam, hogy még mélyebbre tudjon kerülni bennem, majd ismét felálltam, és így szorítottam rá hímtagjára. Nem kellett sokáig játszadoznom dákójával, éreztem feszülését bennem, majd az ismerős lüktetést, és fülem mellett a vad nyögések elárulták, ő is pont ott jár, amerre én. Együtt remegtünk nyögtünk a tus alatt, abban az icipici fülkében.

Közben a langyos víz csordogált a testünkre.

Most én vettem a kezembe a tusfürdőt, és rajtam volt a sor, hogy megmossam leizzadt, kimerült testét. Lágyan bevizeztem azokon a helyeken, ahol az elmúlt néhány percben -fogalmam sem volt, mennyi idő telt el- megszáradt a teste, és gyengéden fürdetni kezdtem.

Nem vacakoltam vele sokáig, hisz mindkettőnk lába már úgy remegett, hogy még egy menetet biztosan nem bírtunk volna ki ezen a szűk helyen.

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Alig élveztem el, máris a tenyerében tartotta a kéjrudamat, és finoman mosta. Most ő volt soron a fürdetésben, és bár nagyon finoman tette a dolgát, éreztem rajta valamiféle apró türelmetlenséget. Mintha gondolatban kicsit máshol járt volna. Én minden esetre máshol jártam. Én már az ágyon fekve lovagoltattam, majd hátulról alaposan keféltem. Aztán, mikor már tusolta rólam, rólunk a habokat, eldöntöttem, hogy ezeket meg is valósítom.

Alig törölköztünk meg, máris vonszoltam magam után az ágyhoz. Ott hanyatt feküdtem, és intettem, hogy üljön bele. A farkam nem volt most kőkemény, de beleült, és néhány percnyi mozgolódása következtében már alulról döftem teljes méretemmel.

Csípőjét minden irányba mozgatva igyekezett kicsikarni mindent, ami mindkettőnknek járt. Én rámarkoltam a nagy melleire, masszíroztam, szorongattam őket, ő meg hol a mellkasomra, hol meg a feneke mögött a combjaimra támaszkodva élvezkedett. Farkam már ismét állta a sarat, alaposan kitömve az édes bejáratot a kéj barlangjába.

Időnként leállt, nem akart élvezni. Talán túl fáradt volta az elmúlt időszak rengeteg orgazmusa után, de inkább csak nyújtani akarta a dolgot. Minden esetre, mikor kissé lecsitult, tovább préselte belőlem a kéjt.

Aztán, mikor ismét pihent, lefordítottam magamról, hasra fektettem. Nyomban terpesztett, és a térdeit maga alá húzta. A dákóm már bent is volt ismét a forró punciban.

Sebesen kefélni kezdtem. Most megint a vad, tomboló kan voltam. Emlékezetessé akartam tenni számára ezt a hétvégét, bár abban biztos voltam, hogy nem minden hetét zárja így….

Hangosan nyögött, már majdnem jajgatott, ami a csúcs közeledtét jelentette. Nem lassítottam, én nem adtam meg neki a lehetőséget, hogy lecsituljon. Ugyan azzal a sebességgel keféltem ki belőle az ismétel élvezetet, mint amivel kezdtem.

A csúcs után hasra feküdt, és én tovább nyomtam neki a játékot. Azonnal jött is a válasz tőle.

A nap már igencsak magasan járt, mikor egymás mellett feküdtünk az ágyon. Nem beszéltünk, csak a gondolatainkba mélyedtünk. Közben cirógattuk egymást, ő a vállamra feküdt, és finoman, lágyan a dákómat simogatta, én meg az alatta lévő kezemmel azt a csodálatos, gyönyörű popsit simogattam, amihez foghatót addig még nem volt szerencsém kinyalni….

Tűzmadár (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Szinte nedves volt még a testünk, amikor már kézen fogott, kiléptünk a zuhanyfülkéből és szinte ellentmondást nem tűrve húzott maga után be a kajütbe, a panorámás hatalmas franciaágyra.

Imádtam ezt a helyet. Álomszép kilátás nyílt a vízre, szinte együtt éltünk a víz alatti állatvilággal , és bizony egy egy pillanatra meg is álltak velünk szemben az arra úszó halak, és ránk mosolyogtak, mielőtt tovább úsztak volna.

A hajó ringása azt az érzetet keltette bennem, mintha egy bölcsőben lennék, és biztonságos, szeretetteljes ölelés fogna körül minden pillanatban.

Szerencsénk volt, amióta kihajóztunk, sem eső, sem szél nem zavarta meg a nyugalmunkat.

Mire ezek a gondolatok átvillantak az agyamon, már kapitányom hanyatt is vágta magát a hatalmas ágyon, és vont magára, hogy üljek bele meredező dákójába. Igaz, még nem volt teljesen harci díszben, de miután beillesztettem kelyhembe, és picit játszadoztam vele, máris kitöltötte egész hüvelyemet.

Nem akartam elkapkodni, most, ezt az utolsó együttlétünket el akartam húzni addig, ameddig csak lehetett. Ki tudja, mikor lesz ismét alkalom arra, hogy találkozzunk? Az is lehet, hogy soha az életben nem látom többé, csak az édes emlék marad meg nekem ebből a hétvégéből.

Így játszadoztam, kicsit vadabbul, de amikor éreztem, hogy közeleg mindkettőnk csúcspontja, akkor lassítottam, vagy épp megálltam. Vártam, hogy múljon el a nagy hév, a nagy indulat.

Egy ilyen kis pihenőmet használta ki, hirtelen hasra fordított. Hát elég rövid idő alatt kitapasztalta, hogy imádom, sőt... talán a legjobban hátulról szeretem.

A combjaimat máris terpesztettem, feltérdeltem, és vártam, hogy belém hatoljon.

Nem kellett sokat várakoznom, lassan, de határozottan csúsztatta belém kőkemény hímtagját. Éreztem, hogy lucskos, puncim csak úgy benyeli tövig egész farkát. Rá is szorítottam egy picit, de nem volt sok időm, mert egy pillanat alatt begyorsított, és úgy kezdett el kefélni, mint akinek semmire nincs ideje. Vadsága párosult egy nagy adag gyengédséggel, amit éreztem kezeinek érintésében. Símogatta a gerincem, majd hátamra borult, és megcsókolta a nyakam, majd ismét visszatért a vad vágtába egészen addig, amíg remegni nem kezdtünk mindketten a kéj beteljesüléséig.

Izzad testünk remegve rogyott az ágyra. Mellé feküdtem hason, az arcomat a vállára tettem, ő pedig popsimat símogatta. Jobb kezem a dákójára tévedt, amit az elmúlt napokben sokszor kicsavartunk.

Hallgattunk. Biztos voltam benne, hogy mindketten ugyanarra gondolunk, de egyikünk sem szólalt meg. Ez így volt most jó mindkettőnknek.....

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Fantasztikus volt ez az együtt pihenés. Sokáig csak feküdtünk egymás mellett, ő gyengéden játszott a sokszorosan kifacsart dákómmal, én meg a fenekét simogattam, gyengéden paskolgattam. Nem beszélgettünk, csak időnként közömbös témákról ejtettünk néhány szót. Később már hozzá hajoltam, és hanyatt fordítottam, a melleit csókoltam, de most tényleg csak áhítattal, csodálattal teli csókok voltak, nem az elő, vagy utójáték csókjai. Aztán ő is időnként a mellkasomat puszilgatta, a nyakamat, és rajta is érződött, hogy a férfit tiszteli bennem, nem csak egy jó dugópartnert.

Aztán lassan felkászálódtam, és éreztem, hogy pokolian fáradt vagyok, hogy még csak alig múlt déli 1 óra. „Még egyszer, utoljára készítek neki valami finomat” – gondoltam, és nekiláttam ebédet csinálni. Mennyivel nehezebb volt a szívem, mint egy nappal korábban! Tudtam, hogy alig költjük el szerény ebédünket, máris indulnunk kell a partra, mert neki mennie kell. Én maradok, jönnek majd az új turisták, de ehhez most nagyon semmi hangulatom nem volt. Tudtam, hogy még a kisvároska határát sem fogja elhagyni, és máris hiányozni fog.

Ő is felkelt, segített, és egy idő után már szinte teljesen felszabadultan beszéltünk egymással. Nem incselkedtünk, nem erotikáztunk, bár még mindig meztelenek voltunk. Csak időnként megcsodáltuk egymást. „Felnőttek vagyunk, túl éljük ezt is” - gondoltam.

Az ebéd hamar megvolt, most nem boroztunk hozzá. Részint, mert ő vezetett, részint, mert nem volt kedvem ünnepelni.

A kávét kortyolgattuk, mikor megszólalt:

- Indulni kellene.

Hangja kissé tompának tűnt, és ez némileg megnyugtatott. „Csak nem neki is hiányozni fog ez az egész? És talán én is?” – tettem fel magamnak a kimondatlan kérdést.

Felszedtem a horgonyt, ő mellettem ült a kormányos fülkében.

Tűzmadár (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Csendesen ringatott bennünket a nagy őselem, a tenger. Mámorosan feküdtünk egymás mellett fáradtan, kialvatlanul, mégis boldogan, hisz egymás karjaiban éreztük legjobban magunkat. Maradnék nagyon! De holnap dolgoznom kell....

Lassan már dél körül járhat az idő, és indulni kell a partra, hogy még időben el tudjak indulni Budapestre, és talán emberi időben még haza is kell érnem.

De most nem érdekel semmi, csak az, hogy itt fekhetünk egymás karjaiban, és egy ideig még hagyom a pillanat varázsát, hasson rám.

Aztán kibontakozott ölelő karjaimból és végig símította az egész testem, majd a konyha felé vette az irányt és szorgalmasan nekiállt valami étel készítésének. Fájt a szívem, mert őt is szomorúnak láttam. Biztos vagyok benne, hogy ezt a hétvégét ő sem fogja egykönnyen elfelejteni. A mondatain, a gesztusain keresztül minden pillanatban tudtam, éreztem mire gondol. Most legszívesebben itt feküdne mellettem, de tudja, hogy hosszú út áll előttem, és nem akar elengedni éhesen, ezért készít meleg ételt, mert gondoskodni akar rólam.

Fantasztikus egy férfi! Még eddigi életemben nem találkoztam hozzá foghatóval. Nem engedhetem ki csak úgy a kezeim közül! Ezt már megfogalmaztam magamban néhányszor, ebben a pár napban.

Felkeltem az ágyról és odaléptem mögé, két karommal átkaroltam, és belecsókoltam hátulról a nyakába, aztán segítettem, hogy minél hamarabb elkészüljön az étel, és tudjunk még egy kicsit beszélgetni az asztalnál.

Az ebédet szomorúan nem bőbeszédűen fogyasztottuk el majd egy frissítő kávét ittunk és aztán felszedtük a horgonyt és indultunk a part felé.

Én ott ültem mellette a kormányos fülkében, és színtelen bágyad hangon beszélgettünk, miközben cirógattam ahol csak értem.

Már elég közel jártunk a parthoz, amikor eszembe jutott, hogy nincs is rajtunk ruha, fel kellene kapni valamit, hogy ne keltsünk nagy riadalmat amikor kikötünk a szálloda ellőtt.

Öltözés közben mélyen egymás szemébe néztünk, láttam a végtelen szomorúságot amit szavakban nem lehet kimondani. Mégis megpróbáltam a lehetetlent:

- Ha megérkeztem Budapestre, felhívhatlak telefonon? Nem foglak zavarni az éjszakai nyugalmadban? kérdeztem tőle.

- megadod a közvetlen számod? Mert eddig az utazási irodán keresztül tudtalak csak elérni.

Valami fénysugár csillant meg a szemében, és máris nyúlt a noteszáért, és adott egy névjegykártyát, amin ott állt az áhított telefonszám!

... gondoltam, most már nem szabadulsz, mindenképp akarok találkozni veled, ha vége az adriai szezonnak, és egyszer hazajössz Magyarországra!....

De kimondani egészen mást mondtam:

- Köszönöm, mindenképpen szeretném tartani veled a kapcsolatot, és ha majd Budapesten leszel, szeretném viszonozni ezt a sok finomságot, amit előállítottál nekem piciny kis lakodban, a hajódon.

Mosolyt csaltam az arcára, magához húzott és ezt válaszolta:

- Nekem igazából a nyár ajándéka voltál a sok unalmas túrista közt, és abban biztos lehetsz, hogy egykönnyen nem foglak elfelejteni! Nagyon várom a hívásod!

Mire befejezte a mondatot, már egész közel voltunk a dokkhoz, ahová kikötöttük a hajót.

Gyengéden segített a partra, és mint aki hozzám tartozik, végig jött velem a meredek kis utcán egészen a szállodáig. Ott pillanatok alatt összecsomagoltam, a recepción kifizettem a számlám. Ahogy kiértem az utcára ismét, még mindig ott állt szótlanul majd kikapta a kezemből a bőröndöm, és teljesen az autómig hozta. Ott szorosan magához húzott és egy hosszú csókkal adta tudtomra, hogy itt még semminek nincs vége.........

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Lassan közeledtünk a kikötőhöz, felöltöztünk, mivel teljesen belefeledkeztünk a természetességbe, és még mindig ruhátlanul voltunk. Öltözés közben kimondta, amit én nem mertem: felhívna, ha hazaér! Még szabadkozott is, hogy lehet, hogy nagyon későn lesz mire hazaér, és a közvetlen számomat kéri…Erősen uralkodnom kellett magamon, hogy ne áruljam el sem az izgatottságomat, sem a határtalan örömemet. Átadtam neki egy névjegykártyát, nézegette, majd azt mondta:

- Köszönöm, mindenképpen szeretném tartani veled a kapcsolatot, és ha majd Budapesten leszel, szeretném viszonozni ezt a sok finomságot, amit előállítottál nekem piciny kis lakodban, a hajódon.

Elmosolyodtam, határtalan könnyebbséget éreztem, és a szavak teljesen önkéntelenül törtek elő belőlem.

- Nekem igazából a nyár ajándéka voltál a sok unalmas turista közt, és abban biztos lehetsz, hogy egykönnyen nem foglak elfelejteni! Nagyon várom a hívásod!

Mire elhebegtem mindezt, egészen közel értünk a parthoz. Rövid koncentrálás és navigáció után kikötöttem.

Kiléptünk a partra, és minden lépéssel egyre nehezebb súly nehezedett a vállaimra, mintha csak a saját vesztőhelyemre kellene mennem, méghozzá mosolyogva. Igaz, a tudat sokat segített, hogy vár majd otthon, ha vége a szezonnak, viszonozva mindazt, amit tőlem kapott. Tudtam, vagy legalábbis éreztem, hogy ha ez bekövetkezik, a második felvonása lesz az adriai nyárnak.

Mégis…volt bennem egy kétely: mi lesz, ha mire hazaér, a másik, az igazi, az otthon maradt többet fog jelenteni neki? Csak bízni tudtam benne, hogy olyan élményekben tudtam részesíteni, amit a másiktól nem kapott meg, és én kapom meg őt, nem a másik.

A recepción megvártam, míg rendezi a számláját, a kocsihoz kísértem segítve vinni a cuccait. A kocsijáig nem beszéltünk. Még ott sem. Nem is búcsúztunk, hiszen alig pár óra múlva beszélünk, és alig pár hét múlva meg ismét a karjaimba fogom őt tartani. Már biztos voltam benne, hogy ez be fog következni.

Aztán a csomagok a helyükre kerültek, felém fordult, talán mondott volna valamit, de belé fojtottam a szót: egyszerűen és hosszan megcsókoltam. Aztán nézett néhány másodpercig, elmosolyodott, beült és elindult. Ameddig tudtam néztem lámpáinak fényét, aztán egy jobb kanyar, és eltűnt a szemem elől. Abban a pillanatban hatalmas üresség tátongott bennem. Hiányzott.

Tartalomjegyzék