Készült: 28 Jan 2015 20:54
(Írta: Pokolly)
- Támaszkodj a gerendának, a puncidat akarom!
Szó nélkül tettem a dolgomat, akartam én is már, hogy ismét bennem legyen, tudtam, hogy nem lehet olyan hosszasan szeretkeznünk, valahogy a gondolataim egy pillanatra elterelődtek a felé, hogy ez lehet az utolsó, hogy érezhetem, hogy megmártózik bennem. Ez csak a pillanatnyi gondolatátfutás volt, mert éreztem már bennem a farkát, ahogy kitölt és egyre jobban belém hatol és ezt élveztem mindig is a legjobban. Aztán tövig bennem volt és megállt a farka lüktetett bennem, de el nem élvezett még nem, de mégis oly módon érezhető volt a vágy felém, hogy engem is felcsigázott rendesen. Olyan helyen éreztem a dolgot, hogy legszívesebben még jobban magamra húztam volna, és érezni akartam, ahogy elélvez bennem, de nem ez történt, olyan lassan kezdett el mozogni, hogy éreztem a millimétereket is bennem, és bevallom ez korbácsolta most a kedélyemet. Hozzám simult és már az egész lénye ott volt velem lassan kéjesen érintett meg, minden egyes mozdulata magam volt az érzékiség. Folytatta a kínzást, majd ujjai egyre jobban megfogták a vállaimat, majd belelihegett a fülembe és egyszerre csak olyan erővel kezdett el döfni, hogy azt hitem itt a vég. Igen itt is ért, mert az eddigi lassúsága felhúzott egy egyenletes majdnem átlépem a küszöböt szintre és a mostani erősebb húzásai minden egyes mozdulatára elélveztem, nem is egyszer, de folyamatosan. Nyögtem a természet lágy ölén, hangosan, és élvezettel, ahogy ő is tette. Éreztem a nedvét, ahogy bennem landol, és folyamatosan ingerelt tovább, nem hagyta babba, míg elkezdett folyni a nedvünk a lábamon. Ekkor húzta ki belőlem, és nyúlt a táskája felé. Elővett pár papírzsepit és megtörölgetett először engem, majd magát.
Lassan öltöztünk fel, tudtuk, hogy nem lesz folytatás, ha nem lép a másik, vagy csak éreztük. Elindultunk lefelé, sétáltunk vissza a találkozási helyhez. Addig beszélgettünk, de már nem a kíváncsiság inkább a nyugalom áradt belőlünk és egy kis félelem, hogy mi lesz. Elértük a kocsit és én nagy sóhajjal adtam neki egy puszit, majd elköszöntem és elindultam lefelé a panzióba. Sóhajtott ő is, és éreztem, hogy szólni akar, de mégsem tette. Akkor ennyi volt.
Összesen könyv
Az alábbi (legtöbbjük nyers, nem korrektúrázott) történetek kizárólag 18 éven felülieknek valók és személyes célra tölthetők le, terjesztésük csak az alábbi CC Licensz keretein belül történhet:
