Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Állok az Amsterdam-i Schiphol reptéren és várom, hogy teljen az idő. Még lenne kb. 2 óra a boarding-ig, és nem tudom mit tehetnék addig. Ismerkedni ilyen helyen nemigen szeretek, mert ha rosszul választom ki a célpontot, akkor bizony keservesen el tudja rontani a kedvem.


Nagyon szeretem a repteret. Itt mindig rengeteg a nép, a világ minden részéről. Mindenki siet valahova. Mindenkinek van egy élete, egy története. Kissé olyan érzést kelt bennem, mint amikor a világ minden része találkozik.


Végignézek az embereken és elgondolom, hogy egy része pár órával ezelőtt még Londonban volt, egy másik része Los Angeles-ben, egy másik része Hong Kong-ban stb.


Leülök egy padra és bámészkodom. Előttem ül egy arab nő, fején kendő. Elképzelem, milyen lehet az élete. Igen, a vallás kötelezi a kendő viselésére. Azt is elképzelem, milyen lenne az én életem, ha kendőt kellene viselnem és a vallás által előirt szabályok szerint kellene élnem. Talán, ha gyerek korom óta ebben a hitben nevelkedtem volna, talán akkor el tudnám képzelni, de ebben a korban áttérni...nem valószínű.


Mellette egy kínai lány zenét hallgat. Vajon milyen lehet az élete? Hogyan lehet azt a nyakatekert rajzot, amit ők írásnak neveznem megtanulni? Milyen lehet egy olyan országban élni, ahol maximális a cenzúra és csak egy gyerek születését engedélyezik? Milyen lehet az, amikor a gazdagok kifizetik a büntetést és lehet két - három gyerekük is, míg a szegények elvándorolnak egy másik földrészre dolgozni azért, hogy az egy szem gyereket el tudják tartani? Azt az egy szem gyereket, akit a nagyszülő nevel éveken keresztül, amíg a szülő dolgozik, aztán amikor hazatér, már meg sem ismeri azt a fiatalt, aki valamikor a gyerekeként hagyott ott.


Aztán elhalad mellettünk egy magas, szőke, hosszú hajú lány. Csak amúgy árad utána a kellemes illat. Karcsú, elegáns, látszik rajta, hogy nemigen gyötrik a megélhetés gondjai. Neki milyen lehet az élete?


Aztán kiszúrok egy fiatalembert, aki pontosan úgy nézegeti az utasokat mint én. Első látásra van benne valami, ami megkapja a tekintetem. Hirtelen nem tudnám megfogalmazni, hogy mi is az, de időm van bőven, ráérek megfigyelni. Nem lehet alacsony, de túl magas sem, mivel ül, csak saccolni tudom, hogy kb. 1 fejjel magasabb, mint én. Sötétbarna, rövidre nyírt haja jó ízlésről árulkodik. Ragyogó sötétbarna szemei érdeklődést árulnak el. Messziről látszik, hogy arca frissen borotvált. Könnyű, sportos nyári öltözék van rajta, lábán bőr szandál. Nem bámulhatom tovább, mert már párszor találkozott tekintetünk és észrevette, hogy figyelem. Most már különösen érdekelne a története, de óvatosnak kell lennem.

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Állok az utas terminál hatalmas üvegfala előtt, és kinézek, a landoló, felszálló gépeket nézem. A gondolataimba merülök. Van min járatni az agyamat. Az utóbbi idők alaposan meggyötörtek főleg lelkileg.

Aztán leülök, és elkezdem nézegetni az embereket. Főleg a nőket, a tartásukat, ruhájukat, és ami látszik belőlük. Bámészkodásom nem feltűnő, nem akarok flörtölni senkivel, de jól esik kilesni a másikat, mikor az nem figyel, a saját dolgát intézi, beszélget, olvas, vagy éppen tanácstalanul néz körül.

Az emberek jönnek-mennek, a hangosbemondó közli, melyik járat mikor indul és melyik kapun kell a csekkolást intézni. Van itt mindenféle náció: feketék, skandinávok, ázsiaiak, öltönyösek, majdnem hippik, szóval sokszínű a kavalkád. Van, akin látszik, hogy egy repülőút a mindennapjaik része és van, akin látszik, talán évekig kuporgattak a jegyekre.

Mivel senki nem figyel rám, lassan magam elé meredek. Ismét az elmúlt napok eseményei peregnek le előttem. Fájó gondolatok, hát inkább ismét nézelődök. Felemelem a fejem. Eddig nem vettem észre, vagy csak most ült oda? Egy nő nézett egyenesen rám. Pár sorral előttem ült, lábát keresztbe tette a másikon. Sötét színű kosztümszerű ruha volt rajta, és divatos, csatos szandál a lábain. A nő keret nélküli szemüveget viselt, vállig érő egészen sötétvörös a haja. A ruha dekoltázsa nem kihívó, mégis odavonzza a tekinteteket. Mellei nem túl nagyok, de szépen gömbölyödnek a ruha alatt.

Amíg így szemügyre vettem, ő is nézett engem. Szinte zavarba jöttem, mert nem akartam fixírozni, így el is kaptam a tekintetem róla. Ám ez nem tartott tovább néhány másodpercnél, mert szemeim nem tudtak nem engedelmeskedni a különleges mágnesnek, így ismét őt néztem, és meglepődtem, mert ős is engem nézett megint.

Szemeiben nem láttam sem bátorítást, sem elutasítást, de érdeklődést talán igen. Szerencsére a mellette ülő férfi felállt és elment. Én is felálltam, és a nő felé mentem. Ő továbbra is nézett rám. Megálltam előtte, és megköszörülve kiszáradt torkomat megkérdeztem:

- Bocsánat hölgyem, szabad ez a hely?

Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Igen, szabad, csak tessék - mutatok az üres székre mellettem, meglepetésemet leplezni próbálva. Erre nem számítottam, bevallom meglepett. Honnan tudja, hogy beszélek magyarul? A ruházatom árulta volna el? Mióta figyelhet engem? Kétszer találkozott tekintetünk, de igyekeztem semmi jelét nem mutatni annak, hogy érdekel. Mégis mellém ült. Mondjuk innen is csodálatos a kilátás de ha ott megvolt neki a "view", akkor miért ült mégis ide? Ez nem lehet véletlen, mivel ott is jó helye volt, gyönyörű a kilátással, épp a kifutóra. Három percenként szállnak fel a gépek, tehát van mit látni bőven. Itt lehet megfigyelni a természet és a technika csodáit. Kissé ködös az idő, ezért a látási viszonyok nem a legjobbak, de ez nem veszélyezteti a légi közlekedést. Én is a felszálló gépeket nézegettem eddig. Nagyszerű látvány, ahogy felemelkedik a gép a kifutó pályáról és másodperceken belül már el is tűnik a ködben. Próbáltam lefényképezni de nem sikerült mindegyik.


Kissé izgatott vagyok, próbálom leplezni de nem igazán sikerül. Nézem a felszálló gépeket, aztán az utasokat méregetem, de tetetett az egész, mert szemem sarkából az idegent figyelem. Most, hogy mellettem ül, érzem kellemes, friss, ápolt illatát. Kissé lesütöm tekintetem, mintha az előttem elterülő mozaikot szemlélném, és közben szem ügyre veszem kezeit. Egy iPhone-t tartogat kezében, így jól megfigyelhetem ápolt kezeit. Hosszú, ujjai vannak, ápolt körmei. Nem tudom mivel foglalkozik, de van egyénisége és ad magára, ez messziről látszik. Kezdem beismerni, hogy tetszik nekem.


Vajon hova igyekszik? Na lássuk csak, gondolkodjunk okosan. Ha itt van, az azt jelenti, hogy valamelyik következő géppel utazhat tovább. Csomagja nem túl nagy, csupán egy trollere van, közepes méretű és egy kis kézitáskája, amiben gondolom a laptopja is benne van. Megnézem a kijelzőt. Frankfurt, München, Dortmund, Fiumicino, Malpensa, Heathrow, Luton, Zurich, Bécs, ezek a járatok jelennek meg rajta. Vajon hova mehet? Közben látom, hogy figyel, méreget. Felgyorsul a lélegzetem. Szinte perzsel a tekintete. Nem bámul, nem feltűnő, de én mégis érzem.

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Hangja kellemesen mély, majdnem alt szólamban hangzik. Illik hozzá a hangja. Próbálkozásomat siker koronázza, a nő magyar. Leülök mellé, és persze nem feltűnően, de nyomban szemügyre veszem, amit látok belőle. Lábkörmei nagyon ápoltak, színtelen lakkal bekenve, jobb bokáján apró szemű aranylánc csillog. Illata maga a kifinomult ízlés. Nem agresszíven figyelemfelkeltő, de nem is a megszokott illat. Ez is illik hozzá. A nőn nagyon érződik, hogy aprólékos gonddal ápolja magát. Deréktól felfelé még nem tudtam szemügyre venni őt. Nyilván nem fogom kitenni annak, hogy kényelmetlenül érezze magát a vizslató tekintetemtől.

A gépem alig két óra múlva indul, Londonba szólít a kötelesség. Valami apró kis gondolat befészkelte magát a fejembe: de jó lenne, ha ő is oda utazna, és, ha nyilván nem egymás mellé ülnénk, de ott esetleg még találkozhatnánk, elvinném vacsorázni abba a kis vendéglőbe, melyben gyakran megfordulok, ha Londonban tartózkodom.

Érzem a kettőnk között vibráló kisfeszültséget. A szemébe még nem néztem, mióta leültem, de érzem, hogy vizsgáztat. Valami oknál fogva szeretnék megfelelni az elvárásainak. „Ugyan minek? Még, ha véletlenül meg is felelek neki, mi a valószínűsége, hogy éppen ott van dolga ahol nekem? Ne és, ha ott van dolga? Nem hinném, hogy azt, vagy olyanokat gondolna rólam, mint én róla”.

Hát igen. Gondolataim azok vannak vele kapcsolatban. Mikor közeledtem felé, hirtelen nagyon megkívántam őt. De érdekes módon, nem különböző szexuális aktusok játszódtak le lelki szemeim előtt, hanem, hogy megcsókolom a kezét, és megölelem. Csak sima ölelés, semmi erotika.

- Bocsásson meg hölgyem, megkérdezhetem hová utazik?

Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Bocsásson meg hölgyem, megkérdezhetem hová utazik? - szegezed nekem a kérdést. Hirtelen összerezzenek, meglepett az egyenes, kertelés nélküli kérdés.

- Öhm....Londonba utazom - rebegem kissé zavartan. Hirtelen nem is tudom hogyan viselkedjek, nevessek kissé? Vagy inkább viselkedjek hidegen? Kérdésed nem volt tolakodó, viszont az is tudom, hogy ok nélkül biztos nem kérdeznéd meg.


Csak én vagyok ekkora zavarban? Kissé mérges leszek magamra. Úgy viselkedek, mint egy kamaszlány, akit elhívnak randizni. Ez mégis csak nevetséges. Kiegyenesedek és össze szedem magam. Remélem mindebből nem vettél észre semmit. Nagyon kényelmetlen lenne rám nézve, ha igen, azonnal rájönnél, hogy hatással vagy rám és talán még kihasználnád. Úgy döntök, hogy a legjobb védekezés a támadás, és inkább én vezessem a beszélgetést, ami sejtésem szerint készül, mint te. Ha én kérdezek, akkor előnyre teszek szert és arra vezetem a beszélgetést, amerre én akarom. De mit kérdezzek tőled? Ha azt kérdezem, hogy te hova utazol, akkor elárulom, hogy érdekelsz. Ha pedig azt kérdezem, hogy miért érdekel az úti célom, talán sértésnek veszed. Most mit tegyek? Melyiket válasszam? Utólag mindig okosabb az ember, de a döntés pillanatában nem biztos, hogy a legjobb döntést hozzuk meg. Lesz ami lesz, megkérdezem, hogy miért kérdezed. Ha igazi férfi vagy, akkor vállalod a tetteidet. ha megsértődsz, akkor rosszul ítéltelek meg, vagyis mégsem az vagy, akinek én néztelek.


- Tudhatnám, hogy miért érdekli? - kérdezem udvariasan, mosolyogva. Közben kissé feléd fordulok.

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Visszakérdezése meglep. Ám sem a hangsúly, sem a hölgy viselkedése nem elutasító. Sőt. Mintha inkább egy támadásba menekülő védekezést kezdeményezne. „Mert tetszel” csattan bennem azonnal a válasz. Aztán rögtön el is gondolkozom rajta: miért is akarom őt minél továbbig látni? Ismét a lábaira vetődik a pillantásom. Ismét látom a gondosan ápolt körmöket, a pici bokaláncot, a sportos lábszárakat. Aztán látom magam, amint térdelek előtte és a tenyereimben nyugszanak a lábai és föléjük hajolok és….Mióta pár perce megláttam őt, most először támadtak vele kapcsolatban erotikus gondolataim. De feljebb nem merek vizslatni. Az orromban van finom illata.

Aztán rá nézek, egyenesen a mosolygós arcába, elvégre valakihez beszélni úgy illik, hogy a szemébe nézek. Szemei csillogtak. Jól láthatóan kerülte a közvetlenséget, tartózkodó akart maradni, de valami furcsa belső hang azt mondta nekem, hogy mindez csak álca. Ha most azt mondom neki, hogy „Mert megtetszett nekem és ki akarom élvezni az Önnel töltött minden percet”, „Csak reménykedem abban, hogy még sokáig élvezhetem gyönyörű mosolyát”, szóval néhány frappáns, vagy éppen csöpögő válasz már tódult is volna ki belőlem. Nyitom a szám, hogy válaszoljak, közben a szemeidet nézem. Azok még mindig csillognak.

- Csak nem okoztam ezzel a kérdéssel kényelmetlenséget Önnek – bukott ki belőlem egy hirtelen ötlettől vezérelve. Hangom egy árnyalattal tompábbra vettem, most az én szemeim csillogtak nagyon, diszkrét érdeklődőre vettem a figurát, könnyed, mégis figyelmes akartam lenni. Nem tolakodó, nem visszahúzódó. Ha játszunk, hát játsszunk!

Mintha meglepődött volna…

„Na erre varrj gombot baby….” – gondoltam némi kajánsággal magamban.

Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ez kezd egyre érdekesebb lenni. Nem szív bajos, azt mondhatom, gondolom minden kérdésre készen áll egy válasszal. De ebben az esetben nem jó választ adott.

- Csak nem okoztam ezzel a kérdéssel kényelmetlenséget Önnek – kérdezi, és kaján mosolyt vélek felfedezni arcán, amit nem bírt leplezni, bármennyire is erőlködött. Ügyes húzás, kérdéssel kibújni a válasz adás elől, beismerem. De ez nem így működik. Ha játszani akar, hát akkor játszunk. Rajtam nem fog múlni.


Most már szinte biztos, hogy akar valamit, másképp nem játszadozna itt kérdezgetve velem. Meg aztán vannak itt mások is körülöttünk a váróban. Miért pont engem nézett ki magának? Lehet, hogy a többiek nem tudnak magyarul, de nem olyan fickónak nézem, aki nem tudna legalább angolul. Ezért nem hinném, hogy gondot jelentene számára elbeszélgetni egy külföldivel. Azt is észreveszem, hogy azért diszkréten méreget, nézeget, szemügyre veszi lábaimat, meg még ki tudja mit rajtam, ugyanis nem akarom figyelni, de mégis szembe tűnik, hogy részletesen megfigyel.


- Kérdésre kérdéssel nem illik válaszolni, ugye ezt Ön tudja, nemde? - vágok neki vissza, miközben enyhén elmosolyodom. Ezek után kénytelen lesz valami féle magyarázattal előállni, ha mégsem akar felelni az előbbi kérdésemre. Nem tehet fel még egy kérdést. Az már illetlenség lenne, vagy ha nem is illetlenség, de azzal már elárulná, magát. Ránézek és kíváncsian várom a reakcióját.

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Valamiért biztos voltam benne, hogy nem hagyja szó nélkül azt az illetlenséget, miszerint kérdésre kérdéssel nem válaszolunk. Szeretem, ha egy nőnek van humora, neki meg szemmel láthatóan van. Rögtön levette, hogy itt most egy olyan apró játszadozás kezdődött, melynek a vége megjósolhatatlan. Éppen úgy mehetünk kétfelé anélkül, hogy bármi történne, de akár bármi is történhet. Szeretem én is ezt a fajta játékot.

Már egyre inkább érdekel a nő. Szeretném érezni egészen közel magamhoz, és bizsergek a gondolatára, vajon milyen puha, bársonyos lehet a bőre….

- Önnek igaza van, bocsásson meg. – fújok visszavonulót. Más taktikát kell bevetnem. Megpróbálok egy illedelmesen nyájas, de nem nyálas verziót.

- Azért kérdeztem, hogy hová utazik, hogy lesz-e még lehetőségem ezekbe e gyönyörű szemekbe nézni, vagy itt véget is ér ez a varázs – bukik ki belőlem a szinte vallomás. Majdnem meg is lepődtem a saját szavaimon, mert könnyedre akartam venni a figurát, de a végére kiérezhető volt belőlem a vágyakozás hangja….

Közben persze végig a szemeibe nézek, figyelem a reakcióit. Azok okosan csillognak vissza, ő is a szemeimbe néz. Elveszek e gyönyörű szemekben….sötétkék írisze megbabonáz. A nő tökéletesen tudatában van saját vonzerejének.

Ismét bizsergek.

Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ejnye, a csalafintaság nagy mestere ez a pasi. Van szóbősége, szépen forgatja a szavakat, ha nem vagyok figyelmes még képes olyan infókat is kicsalni tőlem, amit tán sosem árulnék el se neki, se másnak. Nem tudom mi vezérli de látszik rajta, hogy nagyon érdeklem, akarhat tőlem valamit. , Ez viszont nem lep meg. Hogy miért? Nem mintha hétszépség lennék, de vannak olyan férfiak, akik üzleti úton elég gyakran megjutalmazzák magukat egy kis extra finomsággal, "desszerttel", és ilyenkor nem kimondottan a szépséget helyezik előtérbe. Substance over form - ahogy mondaná az amerikai közgazdász, vagyis inkább a tartalom a fontos ilyenkor, nem a kinézet, vagy a forma. Futó kaland esetén az alkalom adta lehetőségeket kell kihasználni, tehát a szex a lényeg, nem pedig a nő főzés tudománya, vagy anyai képességei.


Vajon ő is ilyen? Azt már láttam rajta, hogy elég gondosan végig mért, gondolom tetszik a csomagolásom, meg a kivitelezésem, másképp nem engem szemelt volna ki. Azt is látom, hogy élvezi a "kérdezek-válaszolsz" játékot, mert egyre inkább akarja folytatni. Azt csak sejtem, hogy mi járhat a fejében, de az arcán néha feltűnő kaján mosoly enyhe pírt kényszerít az arcomra. Belegondolni sem merek miket csinálhatott már végig gondolatban velem.


- Londonba utazom, de ha szabad kérdeznem, miféle varázsról beszél? - kérdezem csecsemői ártatlansággal. Hadd vallassam ki rendesen, ha már a játékot választotta.

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Válasza ismét meglép, de most kifejezetten örülök neki. „Van isten!” – villan át rajtam a nem várt öröm. Azt ugyan még nem tudom, hogy minek örülök, de annak viszont nagyon….

- Ó! - szalad ki a számon önkéntelenül is.

Ám erre nem reagál, inkább apró rántás a szemöldökein, mintegy sürgetvén a válaszomat az imént feltett kérdésemre. „Hát azt nem mondhatom, hogy tetszel nekem, mert talán egy nagy pofonnak lennék kis gazdája. Igaz, nem vagy olyan, hogy jelenetet rendeznél, legalábbis nem látszol ilyennek. Viszont azt tisztán érzem rajtad, hogy elég egyszer megsértenem, és nincs több esély. Ezt az egyet viszont nem akarom elszalasztani.” – morfondírozok magamban.

A nő csupa várakozás. Érzem, sok múlik most a válaszomon. Kezdeti könnyedségem a múlté már, teljesen eluralkodik rajtam a vágy iránta. Viszont az indulásig még van jó bő másfél óránk. Addig nem nyomhatom itt a sóder neki. Körülnézek, a büfét keresem. Amelyiket megtaláltam nem tetszett, nem elég meghitt, illetve nem elég diszkrét. Aztán egy másikat látok, odébb valamivel, az már szimpatikusabb. Ott vannak boxok, ott lehet igazán beszélni szemei szépségeiről.

- Meghívhatom egy kávéra, vagy üdítőre?

Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Még hogy meghívhatom egy kávéra vagy üdítőre? Jó, hogy nem egyenesen a hálószobába invitál.


- Miért? Szárazon nem tud felelni a kérdésemre? - válaszolok én is kérdésre kérdéssel, hátha ez a stílus jobban be jön neki, és közben illedelmesen mosolygok. - Nem is tudom mit mondjak - gondolkodást színlelve próbálom húzni az időt. Épp felelni készültél amikor megszólal a hangos bemondó.


- Ladies and Gentlemen, may I have your attention please! Due to the weather conditions the flight number L058796 has been cancelled! - mondja egy kedves női hang.

Hirtelen egymásra nézünk és abból már tudom, hogy te is Londonba utaztál volna, ha épp az előbb nem mondták volna le a járatot. Ez szuper. Láttam ám, hogy köd van, de azért ment minden a menetrend szerint, nem gondoltam volna, hogy lemondják a London-i járatot.

- Ezek szerint én ma nem jutok el Londonba - mondom kissé csalódottan - szabad megtudnom, hogy Ön hova utazik? - kérdem vége.

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Megint egy csipkelődő válasz, kérdés formájában, de a nő szemei még mindig csillognak. Már éppen nyitom a szám, hogy kivágjam magam a kissé kínos helyzetből valami ideillő válasszal, mikor nem várt dolog történik A hangosbemondó elkezd szövegelni, de csak akkor nyílnak meg a kis kapuk a füleimben, mikor a járatom számát közli.„Te jó ég! Más nem is hiányzott!” villan belém a felismerés, hogy aznapra törölték a járatomat. Ösztönösen a nőre nézek, és mintha rajta is valamiféle csalódottságot látnék. Aztán, legnagyobb meglepetésemre és örömömre hangosan csalódottságát fejezi ki a járat törlése miatt. „Ezek szerint te is Londonba mennél!” – állapítom meg némi megkönnyebbüléssel.

Aztán, a kérdésére felelve a hatalmas csarnok teteje felé bökök, mintegy utalva a hangosbemondóra:

- Oda, ahová ma nem juthatok el!

Közben figyelem az arcát, és, mintha némi elégedettséget, és megkönnyebbülést vélnék felfedezni a vonásain. „Csak nem ….” – villan fel bennem a remény.

Aztán döntök. Most dűlőre viszem a dolgot, vége a macska-egér játéknak. Kissé közelebb hajolok hozzá, és halkabban mondom:

- Vannak dolgok, melyek nedvesen jobban csúsznak, mint szárazon.

Kissé meghökken, de rögtön felállok, és kissé kinyújtom a kezem felé

- Jön, vagy marad?

Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Kezd érdekes lenni a mai nap: először ideül ez a fickó aki valami Adonisznek képzeli magát és elkezd vallatni, aztán kiderül, hogy ő is Londonba megy. Mintha nem lenne elég ennyi egy napra, törlik a járatot is. Következik az, hogy meghív egy kávéra és még türelmetlen is. Kinek képzeli ez az alak magát?


Eddig türelmes, sőt fölöttébb udvarias voltam vele, de most elhatároztam, hogy pimasz leszek, lássuk mire megy a fene nagy önbizalmával. Eldöntöm, hogy elfogadom a meghívást, elvégre nem eshet bajom, de ha kezd szemtelenkedni, tökön fogom rúgni, ez tuti. Ezt neki nem kell tudnia, de ha okos, akkor leolvassa a fizimiskámról, hogy tudok ám vadmacska lenni, ha kell.


- Kedves uram, Ön az illemet a bolha piacon vásárolta leszállított áron másod kézből? - szegezem neki a kérdést, aminek volt egy kis éle. - Ha ennyire sietős az útja, hát tessék, magam is el tudok boldogulni egy kávéval. - felem, és teszem mindezt abban a tudatban, hogy amúgy sem fog itt hagyni, sőt, elhagyni sem fog, mivel nagy az esélye annak, hogy Amszterdamban alszunk ma éjszaka.

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Miután mindezt mondta egy pillanatra lenézek a keresztbe tett lábára. Lábujjainak tökéletes formája, ápoltsága megadta a kegyelemdöfést a vágyaimnak iránta. Már tudtam, hogy csakis ezzel a nővel akarok lenni, mégpedig minél többet.


„Kérted magad szépségem?” – gondolom kajánul, mivel, miközben ez az apró incidens lezajlott, a hangosbemondó közölte, hogy a törölt, járat utasait fél óra múlva várják, mivel biztosítanak számunkra éjszakai szállást. Ezek szerint szép kisasszony, te bizony velem maradsz!” Így aztán, mivel már tudom, hogy együtt leszünk egy jó ideig, még nagyobb lett a szám. Éreztem, hogy szimpatikus vagyok neki, de szeret játszani, és szereti nagyon nehezen megadni magát. Ám, mivel a férfi én vagyok, szeretem, ha a partner erős jellem, de azt nem, ha diktálni akar nekem. Ezért aztán egészen közel hajolok hozzá, széles mosollyal az arcába nézek, és fojtott, de a lehető legudvariasabb hangon szólok hozzá:

- Drága hölgyem! Lehet, hogy az ön kifinomult ízlésének nem felel meg az én Oxford ódon falai között szerzett illemtudásom, de ott, abban a büfében megtalál, ha mégis kegyeskedik leereszkedni hozzám egy kávé erejéig!


Ezzel lassan megfordulok, és szintén lassú, kimért léptekkel a kávézó irányába indulok, és titkon erősen remélem, hogy inkább határozottnak, mintsem faragatlannak tart, és csendesen ott lépked mögöttem….

Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Mintha két kis kalapács ütné kétfelől a halántékom. Szerencsére már hátat fordított nekem és lassan halad a büfé felé, így nem láthatja a belőlem hirtelen feltörő dühöt az arcomon. Felállok én is és csendes léptekkel haladok vele ellenkező irányba. Még nem tudom mit találok ott, de remélem, hogy nem messze csak található ott egy presszó, mivel százával várják a vendégeket minden terminálnál. Meg is látok egy Starbucks-ot, aminek most nagyon örülök, részben azért, mert nem kell messzebb mennem, részben pedig azért, mert imádom a Starbucks-ot.


Mivel nincsenek sokan, már kérhetem is a dupla eszpresszót. Fizetek, megköszönöm és odalépek az önkiszolgáló pulthoz, ahol a cukor meg a többi kávéba való van kitéve. Elveszek két tasak barna cukrot, aztán elgondolkodom kissé és még kettőt veszek a kávém mellé. Közben kinézek magamnak egy magasított bár széket az üvegfal mellett, ahonnan tökéletesen látni a kifutókra, odamegyek és elfoglalom a helyet. Miközben a cukrot kavargatom a kávémban próbálok nem erre a pökhendi alakra gondolni, de nem igazán sikerül. "Oxford ódon falai között szerzett illem tudásom" - cseng vissza a fülembe újra. Még hogy Oxford ódon falai között szerzett illem tudás. Ha ez az oxfordi illem tudás akkor máris többet kaptam belőle, mint amennyi érdekelne, tehát köszönöm szépen, többet nem kérek belőle.


Nem tudom hol lehet most az önbizalom bajnoka, de nem is érdekel. Sőt, remélem nem kerül többé a szemem elé. Engem nem az utca sarokról szedett össze és nem fogom neki megengedni, hogy így bánjon velem, még akkor sem, ha ettől fene nagy "oxfordi illem bajnok"-nak képzeli magát. Van itt elég spiné, válogasson magának kedvére.


Kortyolok egyet a kávémból aminek isteni finom íze mosolyt csal az arcomra és elfeledteti velem ezt a cápa eledelt. Aztán eszembe jut Hamburg, ahol utoljára ittam ilyen kávét, még pedig a kikötőben. Még szélesebb mosoly jelenik meg az arcomon ahogy arra a szép kirándulásra gondolok.

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Kikérem a kávémat, közben abban reménykedem, hogy ott van mögöttem, vagy legalábbis közeledik felém. Aztán elindulok az egyik asztal felé, ahol nem vagyunk nagyon szem előtt, de túlságosan eldugva sem. Leülök. Aztán várok, de semmi. A nő nem jött utánam. Visszamegyek a pulthoz, mondván, cukrot nem hoztam magammal. De még csak nem is látom őt. A széke viszont üres. A nő eltűnt.

Elgondolkozva keverem a kávémat. „Lehet, hogy nagyon csak szép, de túl okosnak képzeli magát? Vagy olyan pökhendi alapból, hogy neki megfelelni szinte lehetetlen? Persze, az is lehet, hogy én közelítettem rosszul.” Bár meg vagyok győződve róla, hogy ha ez így is van, szemtelen nem voltam vele. Arra mindig vigyázok, hogy senkit ne sértsek meg ok nélkül. „Na jó, ha így, akkor így. Ennyi volt, próbáltam, nem sikerült. Azt hiszem, veszett több is Mohácsnál!”

Lassan elkortyolom a kávémat, és már azon gondolkozom, hogy a légitársaság által felkínált szállásra menjek, vagy inkább keressek magamnak másikat, miközben állandóan bevillan egy kép a fejembe: lenézve látom a finom eleganciával megmunkált lábait…

„Mindenkinek jár még egy esély. Kezdem elölről. Ha most sem jön össze, békén hagyom.”

Felállok, közben a csarnokot pásztázom a tekintetemmel, hátha meglátom. Döntöttem: ha meglátom, odamegyek hozzá, aztán attól függ, mit látok rajta.

Már majdnem a korábbi helyünknél járok, mikor meglátom őt az egyik büfében ücsörögni. „Még véletlenül se lásson engem!” – villan át rajtam. Amint közeledem felé, észrevesz. Tekintete nem hívogató, de nem is elutasító. Egyenesen elé lépek.

- Bocsánat hölgyem, megengedi, hogy ide üljek? – mutatok az egyik székre az asztalánál.

Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Hátra nézek és látom, hogy közeledik felém.

- Bocsánat hölgyem, megengedi, hogy ide üljek? - mutat a mellettem lévő asztalra.

- Természetesen - felelem mosolyogva - Ön is Starbucks rajongó? Vagy talán az ilyen nőkért rajong, mint én, akik nem rohannak a férfiak után? - kérdezem tőle miközben már széles mosolyom elárulja, hogy nem haragszom rá az előbbi színjátékért.


Ránézek, mélyen a szemébe, mert látni akarom a reakcióját. Ő is mélyen a szemembe néz, szerintem ő is látni akarja, hogy mi jár a fejemben. Percekig szemezünk, vagy legalábbis nekem úgy tűnik. Látom rajta a vágyat, és azt, hogy többet meg akar tudni rólam, és főleg a testemről. Már többször végigmért, gondolom a fenekem is becsületesen szemügyre vette, amint ide tartott, hisz háttal ültem neki és a magasított szék kiemeli a formát, annál is inkább, mert szoknyában vagyok. Remélem megfigyelte a karcsú derekam is. Az is könnyen meglehet, hogy a krumplis zsákokat kedveli, az amolyan bokából combosodó, "fogd meg" menyecskéket és így az én kínálatom hidegen hagyja. Ezen viszont kár filózni, mert én jelen pillanatban ilyen vagyok. Ránézek és kacéran elmosolyodok. Erre ő is rám néz és ugyancsak elmosolyodik, közben felém fordul.

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Mosolya megnyugtat. Ezek szerint nem haragszik rám. Ennek fölöttébb örülök, mivel igencsak ideges lettem, miközben felé közeledtem, mert minden pillanatban egyre jobban kívánom őt. Nyilván túlélem, ha elhajt, de mosolya, a szemei csillogása, hangja bársonyossága elaltatja félelmeimet. Azt nem tudtam konkrétan, mit mondok majd neki, eltekintve a bocsánatkéréstől, bár ezt is a viselkedésétől tettem függővé. Ám ez is csak eddig volt kérdéses.

Talán percek telnek el, miközben egymás szemébe nézünk. Az idő csak fogalom, íriszeiben valami furcsa, de mindenképpen kellemes, megnyugtató és egyben bizsergető fény villan. Most nyoma sincs benne annak a nőnek, aki szinte villámló szemekkel oktatott ki a faragatlanságom okán. Most kifejezetten csábító, barátságos angyal nézett rám. „De hülye vagyok! Hiszen eddig is ilyen volt.” – gondolom, és már tudom is, mit fogok neki mondani. Kicsit közelebb hajolok, amire ő is ezt teszi. Kíváncsi a mondandómra.

- Először is, bocsánatkéréssel tartozom Önnek. Bocsánat! A kérdésére válaszolva pedig igen, Starbucks - rajongó vagyok, és nem, nem az olyan nőkre bukom, mint Ön, aki nem fut a pasik után. Én Önre bukom. Méghozzá egyre jobban.

„ Na, ezt tedd zsebre” – gondolom, miközben lassan a támlának dőlök. Ekkor veszem észre, hogy a hátamon izzadtság folyik le….A nő sokkal jobban izgat, mint gondoltam volna, és egyre idegesebben várom a válaszát.

Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Bocsánat kérés elfogadva - válaszolom neki mosolyogva - és ha megígéri, hogy többé nem lesz faragatlan, akkor talán még arra is van esély, hogy kellemesen eltöltsük az időt a felszállásig. Most már gondolom észrevette, hogy milyen a természetem, mint ahogy én is kénytelen voltam megtapasztalni , hogy ön ilyen is tud lenni. Ami azt a kijelentését illeti, hogy bukik rám.....tőlem bukjon, csak nehogy közben félre álljak és ön nagyon koppanjon a földön. - Vágom vissza határozottan, közben cinkos mosoly jelenik meg szám sarkában. Figyelem, akarom látni a reakcióját.


Meglepődik, de ugyanakkor kitör belőle a nevetés. Most már tudom, hogy nem haragszik, de mondjuk ehhez nem kellett föltétlenül bizonyítéknak a nevetése, ugyanis ha haragudót volna, nem jött volna utánam. Bocsánatot kért ugyan, de láttam rajta, hogy nem az ő stílusa, ritkán szokott ez nála előfordulni, ám mégis megtette. Gondolom ez is egy fajta csel, ahhoz, hogy levegyen a lábaimról. Nagyon kellhetek a gyűjteményébe, annál is inkább, mert ellent mertem mondani neki, sőt, hátat fordítottam neki és nem mentem utána. Látszik rajta, hogy nem ehhez a viselkedés fajtához van szokva, de ez engem nem hat meg.


- És mégis hogyan akar bukni rám? - kérdezem szinte nevetve. - Az igaz, hogy bizonytalan a nap hátra levő része, mert nem tudni mikor tudunk innen elmenni.....de.....- hagyom nyitva a kérdést, és kíváncsian várom, hogy mit fog erre válaszolni. Látom rajta, hogy ez fogára való kérdés, már mosolyog is azon, hogy milyen okos vagyok, tálcán kínálom neki a lehetőséget arra, hogy a szelet csapja. Nem is sejti, hogy mi vár rá. Nem is gond, addig jó nekem, amíg nem tudja mi jár a fejemben. Hadd higgye azt, hogy azért van a fejem, hogy frizurát csináljak rá.

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Elfogadja a bocsánatkérésemet, sőt, még egy kicsit ki is oktat a saját stílusát illetően, de ezt most nem bánom. Már tudom, hogy meg akarom őt kapni, ki akarom élvezni teste minden látható és rejtett zugát, kincsét.

Elnézem neki a kissé önmagát kiemelő stílust, de nem csak azért, mert meg akarom kapni. Ő valahogy más. Nem tudom miért, de nem csak egy strigula lenne a többi nő mellé. Ugyan nem volt ínyemre való a viselkedése, de ez valahogy illik is hozzá, és nem teszi őt ellenszenvessé. Ráadásul amit mondott mosolyogva mondta. Ergo: adott egy lehetőséget. Még el is nevetem magam, annyira aranyos. Kezdek felszabadulni.


Aztán, a kérdésén gondolkozom pár pillanatig. Ha most előállok azzal, hogy menjünk a felajánlott szálláshelyre, és majd ott meglátjuk, lehet, hogy tasli lesz a vége. Pedig legszívesebben karon fognám, és húznám magam után. Ha meg sokat szarakodok a válasszal, még pipogyának néz. „Vigyáznom kell ezzel a nővel” – villan belém a gondolat. De itt meg mégsem beszélhetek neki arról, hogy hogyan csókolnám ki a ruhájából….Ismét elém villannak a lábai, formás feneke, amit volt alkalmam megstírölni, miközben hátulról közelítettem hozzá. Na meg az a karcsú derék…Lesz ami lesz, belevágok:

- Ha nem haragszik, erre a kérdésre inkább egy csendesebb helyen válaszolnék. Erre a célra megfelelő lenne önnek a társaság által felajánlott szálloda, vagy keressünk másikat? Ott leülnénk, innánk egy pohár bort, és megválaszolnám a kérdését. Nem lennék szűkszavú – fejezem be a monológomat, miközben a szemeibe nézek.

Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Én nem szeretnék a reptér által felajánlott helyre menni, mert ott lesz majdnem mindenki, aki ezzel a járattal utazott volna. Inkább elmegyek a kedvenc szállodámba, a WestCord Fashion-ben szállok meg. Az egy csendes hely és medence is van. A társaság amúgy is kifizeti azt az árat, ami ilyenkor jár, a különbséget pedig állom én. Megéri, azt megígérhetem. Ha most én is olyan lennék, mint ön az imént, akkor így folytatnám: "Jön, vagy marad?" , de nem teszem. - felelem neki magabiztosan - úgyis tudom, hogy jön.


Felállok és kezembe veszem kézitáskám, miközben szorosan elébe állok, maximálisan kihúzom magam, annyira, hogy melleim szinte az orrához érnek.

- Öhhmm.....természetesen én is önnel tartok - feleli kissé zavartan, gondolom nem várta, hogy ennyire közel álljak hozzá, azt meg végképp nem, hogy melleimet a "képébe toljam". Most már tudom, hogy az enyém, és, hogy minden kívánságom teljesíteni fogja.


Megfordulok és a mozgó lépcső felé veszem az irányt, ami levisz a vonat állomáshoz. Nem nézek hátra, de hallom, hogy leugrik a székről, kapja a táskáját és igyekszik utánam, mert attól tart, hogy ha szem elől téveszt akkor végleg eltűnök, mivel Schiphol Európa legnagyobb repterei közé tartozik és rengeteg az utas. Én közben cifrázom lépéseimet, hadd bámulja csak lábaimat, fenekem, csípőm és derekam. Nem siet mellém kerülni, gondolom jó neki a hátam mögött. Hátra nézek és látom, hogy hirtelen felkapja tekintetét a lábaimról és zavarában mosolyog. Rákacsintok. Akarom, most már döntöttem. Ő az enyém lesz, van rá egy éjszakánk, tehát kivitelezhető kényelmesen és elegánsan. Aztán tovább haladok, cifrázva tovább a lépéseket. Még a mozgó lépcsőn sem kerül mellém, amit értékelek. Látom ő is jártas, tudja, hogy szabadon kell hagyni egy sávot azoknak, akik sietnek és gyorsabban lépkednek, mint ahogy a lépcső halad. Aztán a jegyváltó automatánál mellém kerül. Rámosolygok kacéran. Ő meg viszonozza a mosolyt.


Jegyet váltunk és kilépünk a 3-as vonalra. Ekkor szorosan mellém áll, és mélyen magába szívja illatom. Ez kissé zavarba hoz, annyira jólesik, talán még el is pirulok. De nem bánom, ez amolyan szüzies ártatlanságot kölcsönöz nekem. Aztán beérkezik a vonat, felszállunk és helyet foglalunk egymással szemben, én lábaimat keresztbe fonom, mint ahogy azt az illem megkívánja. Kényelmesem a holland vonatok, civilizáltan lehet ebben az országban közlekedni. Mindössze egy állomás van Amszterdamig, tehát itt gyorsan valami cselt kellene bevetnem, és már tudom is, hogy mit. Szemét le nem veszi rólam, jár a szeme, mint az asztal fiókja. Ekkor egy hirtelen, de eléggé lelassított mozdulattal lábat cserélek, és mivel szoknyám eléggé rövid, meg van rá az esély, hogy belátott alatta, egészen a csipkés tangámig.

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ismét meglep a viselkedésével, és ezúttal is kellemesen. Ahogy beszél, ahogy gesztikulál, ahogy viselkedik…Határozott, de talán egy kicsit több is attól. „Csak domina hajlamaid vannak édes?” – suhan át rajtam a gondolat, amitől aztán rögtön melegem is lett. Aztán feláll, melleit szinte az arcomba nyomja. Ilyen közelről még nem láttam ezeket a szépségeket. Na és ilyen közelről még nem érezhettem a bőre illatát. A finom, rettenetesen elegáns parfüm, vegyülve a bőr természetes illatával…Már tudom, hogy ha a pokolba is megy, én bizony megyek utána…

Aztán elindul. Naná, én meg utána! De, amint lépked, érzem rajta, hogy nem is kívánja, hogy csatlakozzam hozzá. Azt akarja, hogy mint valami szolga, kövessem őt. Ha ezt akarja….

Nincs ellenemre a dolog, mivel most már kimondva - kimondatlanul, de egymáséi leszünk. Igaz, a dolog mikéntje még erősen homályos előttem, de nem érdekel, mert látom magam, amint előtte térdelek, és nyalogatom az édes punciját…Sőt! Teljesen beleborzongok a gondolatra, hogy mindezt mondjuk megkötözött kézzel, és lábbal teszem….

Aztán leül a metró kocsiban hanyagul keresztbe veti a lábát, de fikarcnyit sem törődik vele, hogy belátok egészen a tangájáig….Mert, hogy annak kel lennie rajta, abban holtbiztos vagyok. A combtövénél valami csipkeféle villant elő…

Meg kell kapaszkodnom a fogantyúban, nehogy elé vessem magam, és elkezdjem csókolni ahol csak érem. Ha egyedül vagyunk a kocsiban….

Már tudom, hogy játszik velem. De engedem, sőt, nem engedem, akarom, hogy uralja a testem és a lelkem….

Ma éjszaka feltétlenül….

Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Megérkezünk a szállodába és szobát kérünk. A recepciós fiú észreveszi, hogy van valami köztünk, mert mi tagadás, szikrázik a levegő.

- Egy dupla ágyas szobát adjak, vagy két külön szobát? - kérdezi tapintatosan.

- Két külön szobát kérünk - felelem habozás nélkül.

- Önnek, hölgyem a 333-as, uram, önnek a 334-es, megfelel? - kérdezi.

- Tökéletes - feleli az oxfordi illemmel hencegő utas társam.

- Itt vannak a kulcsok, a reggelit 10-ig lehet elfogyasztani az első emeleten található éttermünkben. Továbbá figyelmükbe ajánlom a termál vizes medencét, a szaunát és a wellnessz központot. Kellemes időtöltést kívánok önöknek. - tájékoztat fölöttébb udvariasan.


Kedves hely, itt még sosem csalódtam, ezért szeretem annyira, elmélkedem a felvonóban, miközben a férfit nézem. Szemben állunk egymással, nekitámaszkodva a felvonó tükrös falának. Ő is csak néz, méreget, de nem szól semmit. Szeme csak amúgy szikrázik, fejében kergetőznek a gondolatok, a vágyak, az álmok, gondolom. Az én fejemben is megfordul egy-két gondolat, de nem árulom el. Megérkezünk, kilépünk és elindulok balra, mivel már ismerem a járást. Ő követ engem, aztán pár lépés után megérkezünk a szobákhoz.

- Nos, megérkeztünk - fordulok felé.

- Meghívhatom az uszodába vacsora előtt? - szegezi nekem a kérdést mosolyogva.

- Igen, elfogadom, akkor találkozzunk fél óra múlva az uszodában. - mosolygok vissza rá.


Még szerencse, hogy elhoztam a fürdő ruhám is. Nem gondoltam, hogy lesz alkalmam használni, de mivel nem foglal sok helyet, hát becsomagoltam. Gyorsan lezuhanyozok, ellenőrzöm a reggeli szőrtelenítés eredményét, fogat mosok, aztán magamra kapom a fürdő ruhám, és a papucsom. Kevés parfümöt teszek a nyakamra, a melleimre és a dombomra, épp csak egy cseppet, hogy ne legyen feltűnő. Aztán magamra kapom a fürdő köpenyem, egy röpke pillantás a tükörbe és mehetek. A kulcsom leadom a recepción és a medence felé veszem az utam. Belépek, a medence túloldalára igyekszem, ott megállok és hanyag mozdulattal levetem köpenyem. Ekkor megpillantom a férfit a medencében, aki épp engem bámul. Akkor jövök rá, hogy még a nevét sem tudom.

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Bár talán kellene, már meg sem lepődöm, hogy úgy rendezi a dolgokat, mintha ott sem lennék. Intézi a szobákat, határozott, a recepciós is eleinte tétován tudakolja, hogy mit is akarunk. Szerencsétlen hol rám néz, hol a nőre, de aztán gyakorlott lévén hamar rájön, hogy ki is az úr a háznál…Azért én is szóhoz jutok: ráhagyom a fickóra, hogy megfelelnek a szobaszámok…Na és ha nem felelnek meg? Akkor a testi és szellemi vezetőm hagyja rá, és akkor így marad minden. Így legalább nem esik csorba a férfiúi mivoltomon. Nem akkora…

Azt már a metrón eldöntöttem, hogy totálisan belemegyek a játékba. Izgat a nő, és nem csak testileg.

Azon azért már meglepődöm, hogy minden ellenkezés, és csipkelődés nélkül elfogadja az uszodába történő meghívásomat. Azt azonban rövid, ám annál viharosabb ismeretségünk alkalmával volt időm kitapasztalni, hogy jobb vele vigyázni…

A szobámban aztán hamar rádöbbenek, hogy nincs is úszóm…Sietve lerohanok, magammal viszem a fürdőköpenyemet, és veszek egyet az uszoda melletti shop - ban. Pár perc múlva már a medencében ácsorgok, várom a leendő partneremet. Aztán egyszer csak belép egy nő, fürdőköpenyben, majd leveszi, és rádöbbenek, hogy az én reptéri oktatóm az, ráadásul olyan vadítóan néz ki, hogy a szám tátva marad. Aztán bejön a vízbe. Kibújik a papucsából, majd lassan lépked a lépcsőn. Lábai tökéletesek, combjai hosszúak, de nem vékonyak, éppen olyan, amilyeneket imádok: sportosak, szépek. Bikini alsója nem tanga, de nem is az a régimódi, fenékből sokat takaró. A felsője is hasonlóan konszolidált, mégis nagyon ravaszul kiemeli a nő gyönyörű melleit. Hasa lapos, feszes.

„Istenem, de szétnyalnálak” - villan át rajtam, és ismét látom magam, amint előtte térdelek, és nyalom a punciját, miközben a combjaiba kapaszkodva teljesen belehúzom magam a nőbe. A kezei a fejemen nyugszanak, szuszog, nyög, és csak áll, én meg addig nyalom, amíg el nem élvez. Aztán előttem térdel, és hol lágyan, széles mosollyal, hol meg bevadulva szopja a farkamat, majd hangosan nevetve kiveri belőlem az utolsó cseppet is, ami a melleire fröccsen. A nő úszik a spermámtól…

Hozzám jön, mire szinte felriadok a gyönyörű látomásból, mosolyog, és most még gyönyörűbb, mint eddig bármikor. Csoda, hogy nem tudok haragudni rá, amiért szinte lehülyézett a reptéren?

- Megtenné, hogy bemutatkozik, ha majd levegőhöz jut? – kérdi szinte már nevetve, és egészen közel jön hozzám. Megérzem a finom parfümje illatát. Még szerencse, hogy a víz deréktól magasabban van…

- Hogyne..- hebegem zavaromban. – Koltai Tamás.

Nyújtom a kezem felé, bár tudom, hogy neki kellene ezt tennie, de én már inkább csak hozzá akarok érni….

Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Koltai Tamás. Micsoda neve van. Valahogy nem néz ki Tamásnak, de ha a szülei ezt a nevet szánták neki, akkor ezt kell viselnie. Mire észhez tértem, már nyújtja is a kezét. Ez az én kötelességem lenne de mivel elbámultam, így most rosszul sült el. Nem baj, a többi koccanás mellé elfér ez is.

- Steiner Livia - nyújtom felé a kezem. - Szerintem most már tegezhetjük egymást - mosolygok rá. Kissé felvonja szemöldökeit. Vajon min csodálkozik? Nem tetszik a nevem? Nekem ezt adták a szüleim és nincs gondom vele, én szeretem. A tegeződésen lepődött meg?

- Örülök hölgyem, és annak is, hogy tegeződhetünk. Köszönöm - feleli boldogan.


Mellé kerülök a meleg vízben, ami nagyon kellemes. Jól eső érzés ebben a vízben lazítani miközben a pasi mellettem van. Szeme sarkából melleimet figyeli. Én is végig mértem az előbb, de mivel ő már a vízben volt amikor megérkeztem, így csak felső testét tudtam megfigyelni, ugyanis a víz eltorzította a többit. A felső teste viszont megfelel, kellőképp kisportolt, nem az az "izom" típus, de nem is "csont és bőr". Azzal is jó pontot szerzett magának, hogy nem túl szőrös. Egész közel kerülök hozzá, egészen addig, amíg karunk összeér.


Nincsenek túl sokan az uszodában, de mivel inkább üzleti utukon megszállt férfiak vannak, így eléggé nagy feltűnést keltettem. Van pár nő is, de idősebbek, és súlyban sem az én kategóriám. Páran még mindig figyelnek. Ez jó is, meg rossz is. Rossz, mert nemigen lehet szabad akaratunk szerint cselekedni, és jó, mert szerintem irigykednek. A férfiak nem fognak szólni, de bizony a mamiknak nem fog tetszeni, ha nem az előírásoknak megfelelően fogjuk használni a medencét. Körülnézek, hogy mit lehetne itt csinálni.

- Úszunk pár hosszat? - kérdezem mosolyogva.

- Természetesen - feleld - versenyezzünk?

- Neee, annyira azért most nem fárasztanám ki magam - nevetek fel kissé hangosabban.

- Akkor indulunk? - kérdezed kacsintva.


Úszunk pár hosszat, aztán megállunk kifújni magunkat. Jó ötlet volt az uszoda, mert legalább megmozgattuk izmainkat.

- Kimegyünk kicsit a medencéből? Le szeretnék pihenni a nyugágyra - mondom halkan.

- Természetesen - egyezel bele - Hölgyem, csak ön után - szólsz udvariasan.

Odaúszunk a medence lépcsőjéhez és kimegyünk a medencéből, én elöl, te pedig utánam. Kissé zavar, mert a fürdő ruci teljesen rám tapad, és tudom, hogy nézel. Megigazítom a bugyim, mert kissé elcsúszott. A fürdőköpenyem ráterítem a nyugágyra és ráfekszem. Jó kifújni a levegőt. Aztán hirtelen észreveszem, hogy a melltartóm is elcsúszott, és máris többet láttál a melleimből, mint amennyit itt illik. Gyorsan megigazítom, miközben rád nézek és látom, hogy nem hagytad ki az alkalmat. Ekkor enyhén elpirulok de egy zavart mosollyal leplezem. Kívánlak, ezt beismerem. Látom kisportolt alakod és szemedben a vágyat. Gyorsan döntenem kell, mert nincs sok idő tétovázásra. Ezért úgy döntök, hogy mégis lépek.

- Elkísérnél az öltözőig? - kérdezem ártatlanul.

- Bárhova kedves - feleled és már talpon vagy, felém nyújtva kezed. Elfogadom, felállok és indulok az öltözőbe, te pedig a hátam mögött lépkedsz. Már nedves vagyon minden értelemben, fantáziám már keményen dolgozik, ajkaim már érzik az izgalmat.

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A kezdeti, csodálkozástó, és csodálattól eredő zavarom lassan elmúlik. „Livia…de szép neved van, illik is hozzád.” – gondolom, miközben a kezét fogom.

Aztán felajánlja, hogy tegeződjünk. Érzem, lassan megtörik a jég, és közelebb enged magához. Bár, így is időnként elkapok egy-egy pillantást, amit felém küld és feltérképezi a testemet.

Nem kis feltűnést kelt az uszodában. Egyrészt büszke vagyok rá, mert miatta engem irigyelnek a pasik, bár nincsenek túl sokan. Másrészt viszont, éppen ezért is, szinte folyamatosan minket néznek. Kezd zavarni, hogy nem vagyunk egyedül…

Úsztunk pár hosszt, de ez sem vonta el a figyelmemet a gondolataimtól: ahogy jött be a medencébe, hosszú combjai….formás lábai…karcsú dereka, gyönyörű mellei…Folyamatosan csak előtte térdelek, és nyalom, és nyalom…

Aztán a nyugágyon fekszik, ahová természetesen elkísértem, mivel ezt szerette volna. Nem mozdultam volna egy lépést sem mellőle…Viszont, így, hogy a nyugágyon fekszik csak felszítja bennem a tüzet, emiatt aztán a törölközöm hanyagul a fürdőgatyámon pihen.

- Elkísérnél az öltözőig? – kérdi, és szinte még be sem fejezi, már vágom is rá:

- Bárhová kedves.

Nagyon gyorsan törte elő a szavak belőlem, és amilyen hangsúllyal mondtam….Rögtön le kellett vennie amit eddig is tudott: odavagyok érte.

Az öltöző közös része üres volt.

- Szívesen megtörölgetném a hátad – súgom a füléhez hajolva, noha senki nem hallhatta volna az izgalomtól remegő hangomat. Rám néz, egy hosszú pillanatig csak néz, majd a köntöse zsebéből elővesz egy kulcsot. Meglóbálja az orrom előtt, majd elindul előttem, és egy kabin előtt áll meg. Pár pillanat, és mindketten bent vagyunk. A falról leakaszt egy törölközőt és a kezembe nyomja.

Nem szólsz egy szót sem, de a szemeid beszélnek. Egészen lassú mozdulatokkal kihámozlak a köntösödből, majd a hátad mögé lépek, és a törölközővel elkezdem a nyakadról leitatni a vizet. A fejed kissé előre hajtod, oldalra is fordítod, és a hajad félrehúzod…A mozdulatod megvadít. Ösztönösen, gondolkodás nélkül csókot nyomok oda, ahol az imént még a textil járt. Aztán egy itatás, egy csók.

- Megőrülök érted – tagolom a szót a csókok között.

Megfordulsz, de még mindig nem szólsz. Szád résnyire nyitva. Odahajolok, és megcsókollak.

- Kívánlak – suttogom.

- Érzem – súgod vissza, miután egy mozdulattal benyúltál a gatyámba, és a tenyeredbe vetted a lüktető dákómat.

Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Izgatott vagyok, sőt, remegek az izgalomtól, de próbálom fékezni magam. Nem akarom elárulni neked, hogy ennyire tudsz izgatni. Belépünk az öltözőbe, ami üres, onnan pedig a kabinomba. Elég nagy ez a kabin, állapítom meg, sok mindent lehet itt csinálni. Itt már biztonságban érzem magam, nincs itt senki, csak mi ketten, két forró test.


Kezedbe adom a törülközőmet. Nem szólok, de szemem mindent elárul. Leveszed rólam a fürdőköpenyt és a hátam mögé kerülsz. Elkezded leitatni a víz cseppeket a nyakamról, finoman, szinte csak a nyakamhoz érinted a törülközőt. Ez annyira gyöngéd, érzéki, hogy kissé felsóhajtok. Előre hajtom fejem, kissé oldalra fordítom, és hajam félrehúzom, szabaddá téve neked ezt az erogén zónát. Tudom, hogy nem telik el sok idő és csókot lehelsz a nyakamra. Nem tévedek, csók csókot követ, ami valósággal lebegésre késztet, annyira szeretem. De neked sincs ellenedre, sőt, bevallod, hogy kívánsz és megőrülsz értem.


Megfordulok és fürdő nadrágodba nyúlva, kezembe veszem dákód miközben mélyen szemedbe nézek. Érintésem nem marad díjazás nélkül, érzem a lüktetést, szemed pedig parázslik. Látom, hogy nagyon kívánsz. Gyorsan lehúzom a vizibugyid és letérdelek eléd. Apró kis csókokat lehelek kemény dákódra, aztán elkezdem húzogatni. Hátra hajtod fejed és szemed lehunyod, annyira jólesik ez neked. Aztán elkezdem nyalogatni a makkodat. Végül lágy ajkaimmal csúszkálok ezen az érzékeny testrészen fel s alá, de golyóidról sem feledkezem meg.


Aztán hirtelen elengedem és felállok. Erre kinyitod szemeidet és már tudod, hogy szerep csere következik. Gyorsan megszabadulok fürdő ruhámtól és ott állok előtted meztelenül, ágaskodó mellbimbókkal és égő puncival. Válladra teszem a kezem és térdre kényszerítelek. Egyik lábam a padra teszem és ott állok, kitárva előtted forró, lüktető, nedves kincsem. Kissé lebénított a látvány, látom rajtad, hogy mozdulni sem bírsz, ezért végigsimítom puncim, két ujjammal kissé behatolok, utána pedig azzal a két ujjammal végigsimítom ajkaidat. Erre reagálsz. Ajkaid szétnyílnak, nyelved végig nyalja ujjaimat.

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Igen. Szinte lebénulok a csodálkozástól és a csodálattól. Ismét az a határozott, finoman erőszakos nő lettél, aki letol maga elé, és az egyik lábát a padra emelve kínálja magát nekem kényeztetésre. Kínálja? Kéri. Követeli.

Letérdelek eléd, látom a szétnyílt kép csodás szirmokat, látom a kéj nedvét megcsillanni rajtuk. Agyam a csodálattól leblokkolt. Amióta csak megláttalak a reptéren te csodás nő, ezt szerettem volna: eléd térdelve kényeztetni téged. Most itt vagyok, csak nézlek, de nem tudok mozdulni. Nem merek mozdulni. Nem akarlak elriasztani a hirtelen mozdulattal, melyre indít a látványod. Óvatos akarok lenni, de te megelőzöl: lenyúlsz, két ujjad megmártod a puncidban, majd e két ujjad az ajkaimra nyomod, és körbe járatod rajtuk. Kívánlak. A szám résnyire nyitom, engedelmeskedve akaratodnak. Nyomban bedugod az ujjaid, én meg lenyalogatom a nedvedet róluk.

Mintha egy szomjúságtól elgyötört ember szájába egy korty víz jutott volna, felébredek a mámorból, és lassan odahajolok, ahol az imént még az ujjaid jártak. Szemeimet lecsukva teszem meg az utolsó centimétereket, és végre a nyelvem hegye az egyik szirmodat érintheti. Csodás íz. Még közelebb húzódok hozzád, alulról a két karom a fenekedet öleli, és finoman benned vagyok. Nyallak. Végre nyallak. Nyalásom finoman lágy, és megfordul a fejemben, hogy ezt mos nem csak előjátéknak szánom. Végig akarlak nyalni. Akarom hallani a hangod, mikor élvezel. Nyöszörögj, nyögj, vagy sikíts ha úgy akarod, csak élvezz.

Aztán érzem hogy tested kissé előre dől fölém. Két kezeddel a falnak támaszkodsz, csípőddel finom mozdulatokat teszel, mintha a számat kefélnéd. Ez jól esik mindkettőnknek. Ujjaim finoman belevájnak a popsid húsába, és húzom magam beléd. Nyelvem mélyen bent jár, teljesen tövig, szinte kiszakad, egészen felnyalok. Nyögéseid erősödnek, nagyra tátott szájjal tapadok a puncidra, akarom, hogy a nedved lenyeljem.

Az utolsó erőbedobáskor eszembe jut csodás tested, melyet titokban, majd aztán a medence szélén is megcsodáltam. És most itt nyallak, egyre közelebb kerülsz az orgazmushoz.

Aztán két tenyered a fejemen. Olyan erősen nyomsz magadba, miközben puncid a számra nyomod, hogy szinte fáj. Légzésed már teljesen felgyorsult, rendszertelen, zihálsz. Tudom, hogy rögtön robbansz….

És robbansz.

Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A mennyország egy csodálatos hely, és én már ott vagyok. Addig nyaltál, amiig robbantam. Ájultan rogyok le a padra, alig bírom vissza tartani a nyögést és a sikoltást, de muszáj, mert valakik bejöttek. Szerencsére hangosan vihognak, de azért mégsem szeretnék lebukni. Aztán összeszedem magam és kézbe veszek az ügyet. Vagyis jobban mondva a farkad. Elkezdem nyalogatni, húzogatni, szopogatni, csúszkálni rajta le s fel, közben arcod figyelve. Látom rajtad, hogy jól esik, de neked sem könnyű visszafojtani a nyögést. Kicsit golyózok is, mert ezt is szereted, de még mennyire.


Aztán felállok és hátat fordítok neked. Popsim kemény dákódnak nyomom és érzem, hogy ösztönösen löksz egyet, annak ellenére, hogy nem vagy bennem. Kezeid már felderítő úton vannak érzékeny testemen. Melleimet simogatod, markolgatod, nyakam csókolgatod, aztán dombomon és barlangom környékén barangolnak ujjaid. Könnyedén felemeled egyik lábam és popsim kerekségét élvezed, aztán belém hatolsz, mire mindketten felsóhajtunk. Forró, pattanásig feszülő, kőkemény farkod kitölti barlangom és ritmusos mozgásával a kéj felé vezet. És, hogy még nagyobb legyen a hatás, ujjaiddal csiklómat kényezteted.


Szakad rólunk a víz és a nyögésből sóhajtás lesz, mert csak ezt tehetjük itt. Aztán robbanunk. Kiéheztünk mindketten erre, ezért nagyobb a hatás. Finoman megsimogatod melleimet, csókot lehelsz a hátamra és kicuppansz belőlem.

- Istennő vagy - súgod fülembe.

- Köszönöm uram - suttogom vissza kedvesen.

Aztán miután magunkhoz térünk, kisurranunk a zuhanyzóhoz. Jól esik a testemen a forró víz. Isteni, ahogy a melleimen lecsorog, a puncimon végig, ami még mindig ég. Megtörölközöm, magamra öltöm a fürdő rucim és kilépek. Nem látlak az előtérben. Visszamegyek a nyugágyhoz és lepihenek.

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Élvezésed, bár csendes, visszafogott, mégis, számomra maga a gyönyör. Tudod, mikor megláttalak a reptéren, valami hasonló fogalmazódott meg bennem, de nem gondoltam volna, hogy be is teljesül, és ennyire csodás lesz.

Aztán, alig csitulsz, máris velem foglalkozol, szádba veszed lüktető dákómat, szopod, játszol vele, közben rám nézel. Látni akarod munkád eredményét. Arcomról leolvashatod: élvezem minden mozdulatodat. Előttem guggolsz, és a szádban vagyok….

Aztán, egy természetes mozdulattal már a feneked nyomod a dákómnak, jelezve, hogy szeretnéd, ha behatolnék hátulról édes puncidba. Tenyereim elkezdik felfedezni e pózban is a testedet, majd hamarosan benned is vagyok, miközben a csiklódat simogatom az ujjaimmal. Lenézek, feneked domborúsága, fehérsége, tenyeremben az egyik melled, másik ujjaim a csiklódon megteszik hatásukat, robbanok, mégpedig veled együtt.

Isteni érzés, egyszerre átadni magunkat a kéjnek.

- Istennő vagy - súgom a füledbe, és így is gondolom.

- Köszönöm uram – súgod vissza, hangod lágy, kedves. Ahogy te magad is az vagy.

A zuhany alatt állok, ereimben még tombol az adrenalintól pezsgő vérem, agyam lüktet, farkam pár perc múlva ismét téged kíván. Aránylag gyorsan be is fejezem a tusolást, mert mások is jönnek be, és ha feléjük fordulnék, igencsak elcsodálkoznának rajtam.

Mire visszamegyek a medencéhez, már ott fekszel. Gyönyörű vagy, és már az ízed is ismerem. Nem elégszem, meg ennyivel, leülök melléd, megfogom a kezed, megcsókolom, és azt mondom:

- Istennőm, menjünk fel a szobámba. Imádni akarlak.

Rám nézel hunyorítasz egyet, majd szó nélkül felállsz, és elindulsz előttem. Alig bírok magammal, a törölközőmet magam elé kell tartanom, nehogy eláruljam magam: kívánlak.

Néhány perc, és a szobám ajtaja kattan mögöttünk. Ledobod magadról a köntösödet, én meg szó nélkül hozzád lépek, magamhoz húzlak, és a nyakadat csókolom.

Kezeim már a fenekeden járnak....

Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Negyed óra sem telt el, máris kívánsz. Telhetetlen vagy. Alig értünk be a szobádba, máris birtoklásba vettél. Nyakamat csókolgatod, közben hevesen markolod a fenekemet. Tenyereddel méregeted nagyságát, keménységét. Aztán csípőmet és derekamat simogatod. Én sem állok tétlenül. Izmaidat méregetem. Széles válladon kezdem, aztán lesiklok a mellkasodra. Ujjaim érintését csók követi. Haladok lefele, amíg elérem a már keményen ágaskodó dákód. Kiszabadítom a fürdő nadrágból, hadd tudjam birtokolni. Ahogy ráteszem a kezem, felnyögsz és rám nézel. Szemeid könyörögve kérik, hogy foglalkozzak vele.


Eléd térdelek és makkodra lehelek. Tudom, hogy forró a leheletem. Két kézbe veszem dákód és nyelvem hegyével csúszkálok rajta. Aztán ajkaim következnek. Benyálazom és ellátom rendesen, minden jót megadok neki. Közben figyellek. Izmaid pattanásig feszülnek. Lüktetsz a számban.


Hirtelen karjaimon érzem két izmos kezed, és felhúzol, magadhoz ölelsz, és lenyalod ajkaimról a nedvet. Aztán ölbe veszel, puncim a farkadhoz ér ami még jobban izgalomba hoz. Az ágyhoz viszel és hátra fektetsz. Lábaimat széles terpeszre tárod és ott áll előtted mindenem, kitárva, vágyakozva. Nyöszörgök, annyira kívánlak. Nedves vagyok már.

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Isteni popsi ezt ismét meg kell állapítanom. De nem csak ezt simogatom, a dereka, csípője is sorra kerül. Ő sem tétlen: vállaimat, mellkasomat simogatja, aztán csókolja. Hamar a dákómhoz ér, majd két tenyerébe veszi, és olyan finom, őrjítően jó játékba kezd, amit csak ő tud. Aztán nem bírok magammal, lenyúlok érte és magamhoz húzom, megcsókolom, ajkain érzem a saját nedvemet.

Az ágyra fektetem, a lábait szétnyitom, és közéjük fekszem, és elszántan belenyalok a csodás punciba. Azonnal odaérek, ahol a leginkább érzékeny. Csak nyög, mocorog, szuszog, már nem csendes, de én nyalom tovább. Már tudom, hogy reagál, ismerem az ízét, és ezeket most is érezni, tudni akarom. Nyalom. Puncija már egy nedv, tocsog a saját levében. Az ismerős íz…Nyalom tovább. Hallani akarom ismét a belőle felszálló kéjt.

Hamarosan meg is hallom. Nem fogja vissza magát, élvez egy hatalmasat, szinte felül az orgazmus közepette. Nedvét lefetyelem, nyelem, és csak nyalom tovább. Ezt az isteni nőt ki akarom készíteni. Hatalmasat tud élvezni, ez feltüzel. Imádom, ha egy nő képes jót élvezni. Ő meg képes. Mozog, majdnem kifordul a számból, de a fejemet húzza magába. Majdnem élvez ismét, de ekkor hirtelen kijövök belőle, felcsúszom, és a következő pillanatban már a szerszámom nyomom a forró, tocsogó punciba.

Lassan nyomom be, egészen tövig, majd ki, csak a makkom marad bent. Majd ismét tövig, de kicsivel gyorsabban, és erősebben. Vissza. Ismét be, még erősebben és gyorsabban. Néhány erős lökés és ismét élvez. Mennyei hangok törnek elő belőle.

Teljesen magához húz, a két test összetapad….

Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Feledhetetlenné szeretném tenni ezt az estét. Tudom, hogy sikerülni fog, mert tudom, hogy izgatlak, látom, hogy gyönyörködsz bennem és élvezed a testem.


Egy gyors mozdulattal hátadra fordítlak és meglovagollak. Ritmusosan mozgok rajtad, de te sem tétlenkedsz, nyomod belém a dákód, ameddig csak lehet. Aztán hirtelen megállok, két kezemmel karjaidat simogatom, haladok felfele, amíg kezedhez érek, és leszorítlak. Mélyen szemedbe nézek. Kiolvasom belőle az őrjítő vágyat, ezért késleltetem kissé a továbbiakat. Elkezdem ajkaidat csókolni, aztán eljátszadozom a nyelveddel. Érzem, hogy mozognál bennem, de nem hagylak, rád nehezedem kissé, hogy fékezzelek. Élvezem, hogy kiszolgáltatottan fekszel alattam. Neked is tetszik, ehhez nem fér kétség.


Kissé lazábbra engedlek, úgy teszek, mintha nem koncentrálnék eléggé a dologra és tágabb teret hagyok neked. Ezt ki is használod és látom a diadal mosolyát az arcomon. Hirtelen karjaidba kapsz és megfordítsz. Most én fekszem a hátamon és te vagy felettem. Lábaimat válladra helyezed és ismét elkezdel hevesen mozogni. Forró, pattanásig feszülő dákód csak amúgy lüktet bennem. Aztán mindketten robbanunk, együtt, egyszerre. Belőlünk felszakadó hangokat már nem lehet visszafolytani. Szerintem ezt még a hallban is hallották, de ez most nem érdekel. Egyedül az érzések számítanak.

Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Hátamra fordít,, meglovagol, mozog rajtam, én meg alulról döfködöm. Együtt mozgunk mikor ő lenyom, és felfelé döfök, így igencsak betudok jutni a gyönyör barlangjába. Megáll, most teljesen benne vagyok, teljes súlyával rajtam ül. Simogat, csókolgat, mozognék, de az ágyhoz szögez. Játszik velem, de tetszik ez a játék. Látom rajta, hogy élvezi amit tesz, hogy kiszolgáltat engem magának. Ez is tetszik nekem. Csak tedd, amit szeretnél” – gondolom, és átadom magam a kényének-kedvének. Látszólag. Mert amint lazít a szorításon, nyomban megfordul a helyzet: villámgyorsan fölé kerekedek. Lábait a vállaimra teszem, és sebesen kefélni kezdem. Így, felemelt lábakkal most ő tűnik a játékszeremnek. Hevesen mozgok, kiélvezem a pillanatnyi fölényemet. Nézem a szemeit, arcát, melleit, és készülök robbanni. Mikor látom, hogy ő is erre készül, elengedem magam. Egyszerre élvezünk, méghozzá hatalmasat. Ismét nem fogja vissza magát, és én sem. Nem számít a külvilág, hogy ki hallja és ki nem. Magunknak vagyunk, és egymásnak vagyunk.

Az alattam élvező nő látványa egyszerűen gyönyörű. Csapzott homloka, a kéjtől eltorzult arca maga a földi paradicsom. Gyönyörködöm benne egy picit, majd lábait leengedem, fölé kúszok, és megcsókolom. Ezen meglepődik kissé, de ismét kap egy csókot. Mellé fekszem, oldalára fordítom, és a még mindig lüktető farkammal benne magamhoz húzom, és ismét megcsókolom.

Hosszan, alaposan.

Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Annak ellenére, hogy a megismerkedésünk viharos volt, elég jól alakultak a dolgok. Olyat kaptam ettől a férfitól, amilyet eddig még soha. Ebben az együttlétben volt ám minden: finom érzéki érintés, vad nyalás, erőteljes, határozott behatolás....


Most itt fekszik mellettem és simogat, kényeztet, testem minden részét átjárja, hol ujjaival, hol nyelvével. Nem lakott jól gyönyörrel. Hamarosan ismét a lábam közé ér és nyelve ismét a csiklómon köt ki. Kéjesen homorítok, testem remeg az érzéstől. Nyelve hevesebben mozog rajtam, bennem, aztán kemény dákóját belém mártja.


Vadul mozog bennem, úgy mintha még soha nem tett volna magáévá. Figyelem az arcát, szeme szinte szikrázik a vágytól, arca tükrözi az élvezet. Verejték cseppeket látok a homlokán és gyorsulni kezd. Hevesen mozog bennem, tövig nyomja belém forró, dagadó dákóját és már hörög. Sóhajtással kevert nyögéseim elárulják, hogy én is az élvezés határán állok, aztán egyszerre robbanunk, ami nem marad hangtalanul. Fény sebességgel árad szét bennem forró nedve, ő pedig csókol, csókol és ismét csókol.


Majdnem ájultan zuhan mellém és én már tudom, ezt nem fogom elfelejteni.

Tartalomjegyzék