Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Kicsit tele a hócipellőm a világgal, de főképp a hímnemű részével. A lelkizőssel, a problémással, a vadállattal, a túl komolyan vevőssel, az elkésővel, a túl korán jövővel és egyáltalán azzal a részével, amelyik meg akarja szabni nekem, hogy mikor és mit csináljak. Hogy miért nem lehet azt megérteni, hogy egy független, elfoglalt nő nem feltétlenül vágyik másra, mint némi játékra, flörtre és egy-egy kiadós szeretkezésre egy igazán jó partnerrel. Már komolyan kezdtem feladni a dolgot, amikor az egyik netes társkeresőn, ahol már ezer éve nem jártam, rám bukkant valaki, aki azt állítja magáról, hogy pontosan ilyesmit keres, ugyan már beszélgessünk egy keveset arról, hogy hogy is képzelem én.

Szót szót követett, és az írásaiból úgy látszik, hogy akár egy kiváló játszópajtás is lehet belőle ha nem vigyázok. Leírt szavai, fantáziái piszkosul felizgattak és nem ritkán kaptam magam azon, hogy miközben a billentyűket püfölök, fél kézzel előhúzom az íróasztal fiókjában hasonló célokra tartott vibrátoromat és egy könnyed mozdulattal magamba nyomom. Sosem tart sokáig, mert olvasva őt, a legfinomabb vibrálás hatására is hamar, nagyon hamar elélvezek. Persze ezt neki sosem árulom el, legfeljebb sejtheti, hogy épp történik valami...ahogy én is sejtek valami ilyesmit, amikor kicsit akadoznak a mondatai.

Néhány átcseverészett forró éjszaka után eldöntött ténynek tekintjük, hogy találkozzunk. Egy zsúfolt plázát szemeltünk ki első játszóterünknek, mert hogy nem sima kávézás lesz, valahogy mindketten sejtettük. Gondosan készülök, a forró nyárra való tekintettel egészen lengén. Az összes ruhadarab egy laza selyemtunikába bújok, a lábamra pedig hosszan tekeredő bőrszíjjal meghúzott bőrszandál kerül, ami meglehetősen jól kiemeli, amúgy is hosszú lábaimat. A fehérneműről nagyvonalúan megfeledkezem, bőven elég az nekem az irodában, egész héten. A szombat a szabadságé és kész.

Időben érkezem, de még nem megyek a kávézórészhez, inkább a fölötte lévő korlát mellől szemlélem a terepet. Végül is mindössze egy darab fotó alapján kell beazonosítanom a hímet, arról nem is beszélve, ha nem tetszik élőben, fogom magam és elmegyek. Á, már meg is van! Az egyik eldugottabb sarokból kutat utánam, látszólag lazán, ám valójában nem kicsit feszülten. Hát legyen. Nem rossz a pasi...de nem ám, pontosan egy szombati kalandra való....esetleg egy nyárira...kényelmesen lemegyek a mozgólépcsőn, ami a bárral szemben van, és végigvonulok a színen. Igen, azt hiszem a vonulás a jó szó! Igazán kedvemre valóan indul a randi. Lustán végigmustrálja a vonulást, majd, mintha ezer éves pajtásom lenne, átölel és puszit nyom a két arcomra, nem kihagyva annak lehetőségét, hogy mintegy véletlenül végigsimítson a tarkómtól a fenekemig....

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Komolyan mondom, ez a párkeresős játék egyre inkább sok nekem. Olyan elvárásokkal találkozom egyes nők részéről, hogy már épp azon gondolkodtam, törlöm magam, aztán majd a sors elém vezérel valakit.

Aztán tényleg így történt! A szokásos módon kezdődött: megtetszett az adatlapja, a nyíltsága, természetessége. Az, ahogyan mindenkivel dacolva kiírta a véleményét a társkeresőn lévő férfiakról. Néha az én pofám ég miattuk, de nem élhetem mindenki életét, csak a sajátomat. Aztán nagy levegő: írtam neki. Meg is lepődtem a pozitív válaszon. Aztán elindult egy gördülékenyebb beszélgetés, és végül a pikánsabb témák is szóba kerültek. Nem tagadom, mindig is szerettem a fantáziadús nőket, és ahogy forróbb lett a hangulat, egyre inkább úgy éreztem: na végre, aki benne van az ilyen játékokban! Már csak a személyes találkozáson múlik. Kiderül, hogy a képe mennyire jön be nekem, a csillogó szemek vajon tényleg így huncutkodnak élőben is?

Újabb nagy levegő: találkozzunk! Ennyi levélváltás és égő sorok után már nem hinném, hogy lenne titkolnivalónk a másik előtt, miért is ne játszhatnánk kicsit egymással? Aztán ha jól sül el, hosszabb távon is elmondhatom, hogy megütöttem a főnyereményt. De mégsem hívhatom lakásra, szóval egy kávézó lett a kiszemelt célpont. Pontosabban egy bevásárlóközpont kávézója, hiszen ott mégsem eshetünk egymásnak, ám kezdő játékra kiváló terep lesz.

A nyár úgyis fűtötte a kedvem, ruhából pedig mindig sok van rajtam, úgyhogy egy laza rövidnadrág, rövidujjú ing a ruházat, hiszen ez egy jó játékhoz elengedhetetlen. Mégis kellően zárt, de a kutakodó kezeket szabadon beengedi. Az utolsó pillanatban végül úgy gondoltam, hogy alsót nem veszek fel, mert ez kellően hatásos meglepetés lesz majd, ha mégis odáig fajulnának a dolgok. Írásainkban már úgyis fantáziáltunk hasonló helyzetekről, ideje hát, hogy kipróbáljam. Ne higgye azt, hogy csak szájhős vagyok!


Kissé izgatott vagyok, mi is lesz, de már vannak ötleteim a játékokra. Alig várom, hogy meglássam Őt! Amint jobbra fordulok, már jön is szembe, mosolyogva. Szinte kitűnik a szürke tömegből. Elmosolyodom kissé: nekem való nő lesz, már látom! Amint odaér, nem kellenek szavak, a mozgása máris beindította a hormonokat. Két diszkrét puszit adok, lecsókolni most mégsem lehet a randi elején. De a kezem gyorsan végigsimít alakján, bugyivonalat keresve, de nem találom. Szóval így vagyunk...

- Gyere, üljünk le ide - invitálom egy kisebb boxba, és egymással szemben ülünk le, kicsit beljebb, hogy ne legyünk nagyon szem előtt a mellettünk elhaladóknak. Körbenézek gyorsan, ideális helyszín: fentről nem nagyon lehet ide látni, mert a helység egy kisebb sarokban van és némileg fedett is. Oldalt pedig éppen nem ül senki, az asztal takarása kellő biztonságot nyújt majd.

- Szóval leellenőriztél? - kérdi huncut szemmel, utalva a simogatásomra.

- Ennyire nyilvánvaló volt? - kérdem nevetve.

- Persze. Viszont téged még nem sikerült tesztelnem. - nevet vissza. Igen, a huncut szemei élőben is ugyanúgy csillognak, ahogyan korábban, a képeken láttam.

- És? Hogyan gondoltad? Mégsem eshetsz nekem itt... - provokálom őkelmét, kíváncsi vagyok, miként tudja meg, mi van és nincs rajtam.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Hogy hogy gondoltam? Részemről egy habos kávét sok tejszínhabbal gondolok most éppen és egy pohár jéghideg vizet, mert szomjan halok ebben a melegben. A többit meg meglátod. - igyekszem elrejteni a kaján vigyoromat, mert már kigondoltam az első kajánságomat. Gonosz? Naná! De jó teszt lesz. Ha nem ijed el, akkor jó játszópajtás. Ha elijed, hangember és jobb tudni a legelején.

Italban velem tart, és lelkesen meg is szerzi a nem túl készséges pincérnőtől. Egymást mustrálgatva és édes semmiségekről csevegve szopogatjuk a kávét, én elmélyülten játszom a habbal, látványosan nyalogatva a kanálról, úgy, hogy az ajkaim szélén mindig maradjon egy kevés. Élvezi a látványt, látszik rajta, és kihívóan nézeget, de még véletlenül sem kezdeményez egyetlen érintést sem. Ez beleillik a terveimbe, az első "csapást" én akarom rámérni. Miután a kávéscsészém kiürül, egy jóízűt nyújtózom előre az asztal fölött, s mintegy véletlenül felborul a vizespohara...

- Bocsi, - s még mielőtt egy szót is szólhatna, néhány szalvétával felszerelve máris ott vagyok az ő oldalán. Picit eltolom az asztalkát, hogy kényelmesen megállhassak vele szemben, és elkezdjem leitatni a ruhájáról a vizet. A nyakánál kezdem, fölé hajolva, hogy megérezzem az illatát, no meg hogy a vizes meglepetésért cserébe bepillantást nyerhessen a lazán előreeső ruhám dekoltázsába. Nagyjából ez az a pillanat, amikor abbahagyja a méltatlankodó dünnyögést, aztán amikor a nyakától a hasa felé közeledem a víz felitatásával, egészen elcsendesedik. Minő véletlen, a nadrágja is tiszta víz lett! Először csak hajolva, állva törölgetem ágyék tájon, majd úgy gondolom, sokkal jobban meg lehet ezt oldani, ha szembe guggolok vele. Nagyokat nyel, miközben eltűnök az asztal takarásában, és amellett, hogy egyik kezem a nadrág fölött térképezi fel, mit is visel a nadrág alatt, másik kezem merészen benyúl a rövidnaci szára alá, s csak úgy érintőlegesen végigsimít a kőkeményen álldogáló farkán. Túl sokáig nem időzöm azért ott, mégiscsak nyilvános helyen vagyunk, de mielőtt felemelkedem, a nadrágon belül időző kezem igazít egyet itt-ott, hogy a makk szépen előbukkanjon, s gazdáját megörvendeztessem....egy majdnem nyalással. Ajkaim közelítenek, s amikor már a leheletemet érezheti, dolgomat jól végezve, hitetlenkedő tekintetét bezsebelve kényelmesen felállok, s visszaülök a helyemre.

- No, most már te is ellenőrizve vagy. - mosolygom szendén, s intek a pincérnőnek, hogy tán hozzon még egy kis vizet.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Élvezettel nézem a száját, ahogyan habos marad minden egyes kanalazás után. Egymás után kavarognak a gondolatok a fejemben: egy csókkal máris letisztítanám az ajkait, majd ez utóbbi szóról más ugrott be és már nem éppen romantikus hangulat lett úrrá rajtam. Konkrétan épp egy kiadós szájba élvezés utáni pillanatok ugrottak be a habról és mintha csak a pihegő makkom nyalogatná.

Egyre jobban belemerültem a gondolatokba, és éreztem, amint rendesen megkeményedek, amikor a következő pillanatban borul a pohár és a víz tartalma rajtam köt ki. Máris oda az erotikus hangulatom és némi dühöt érzek, hogy ilyen ügyetlen ez a nő. Nem hiszem el, hogy nem tud vigyázni!

- Bocsi! - néz némileg bűnbánón, de ez akkor sem segít rajtam. Tiszta víz lettem. Pár szalvétával a kezében már ott is termett mellettem, hogy besegítsen a törölgetésbe. Bevillant, hogy ez mekkora klasszikus trükk! Én meg simán bedőltem neki!

Máris nem voltam annyira morgós kedvemben, azután főleg nem, hogy lassan eléri a még éppen keményedő farkam. Ügyes trükk az ellenőrzésre, mondhatom! Aztán amint felnézek, egyenesen a ruhájába látok. Be, a bimbójáig! Nyelek egyet, de nem a szomjúságtól, hanem a tökéletes panoráma kápráztat el és már nem is érdekel annyira a nadrágom, inkább az előttem keményedő csúcsok látványa nyűgöz le.

Hirtelen leguggol, mielőtt elmélyültem volna és gyorsan körbenézek: nem lát senki, még szerencse, hogy nem olyan nagy a forgalom ebben a kávézóban. Ő eközben nem is zavartatja magát: úgy markolja a farkam, mintha csak a kezem lenne. Ráadásul még be is nyúl a nadrágszárba, megfogni!

Idegesen körbenézek újra, de azóta sem keltettük fel mások érdeklődését, úgyhogy nem tiltakozom túlságosan az ilyen pedantéria ellen: ha szárítani kell, akkor mindenhol. Bár érzem, hogy inkább egyre nedvesebb leszek. Előveszi a farkam kissé, a makkom kibújik, amit majdnem meg is nyal. Még jó, hogy az asztal takar. Tényleg nem teketóriázik a nő, nem csak a levegőbe írta a sorokat. Hát jó, akkor én sem fogom vissza magam...

Mikor visszaül a helyére, huncutul, kacéran csillognak a szemei ismét.

- No, most már te is ellenőrizve vagy. - mosolyog, majd hívja a pincérnőt. Úgy érzem, most jött el az én időm. Kibújok a cipőmből és az asztal alatt átnyúlok, és az ölében kötök ki. Épp jön is a pincérnő:

- Mit parancsolnak? - kérdi. Ekkor határozottan partnernőm ölébe helyezem a lábam. Megpróbálja összeszorítani a combjaid, de már későn, sikerül befurakodnom közéjük. Próbálja a kezével fékezni az erőszakosságom, de nem hagyom magam, és mozgatni kezdem az ujjaim. Eközben kicsit értetlenül áll ott szegény pincérnő, venné fel a rendelést.

Partnernőm felé intek, hogy tessék, kérjen. Aztán erősen megnyomom a lábujjammal az ölét.

- Ööö... szóval egy kis vizet kérnénk, mert az előbb véletlenül kiborult...

- Akkor feltakarítom... - mondja segítőkészen a felszolgáló, de máris leintem:

- Nem, köszönöm, már feltakarítottuk! - még az hiányzik, hogy belessen az asztal alá!

- Rendben, még valamit? - néz kérdőn, én pedig játékom szenvedő alanyára, mert közben kitapintottam érzékeny ajkait a ruhán át, és fel-le kezdem masszírozni a bejárat puha kapuit.

- Khmm... Nem, köszönöm! - nyel egyet a kérdezett, és látom, hogy sikerült kissé zavarba hoznom, vagy tényleg érzékeny helyet találtam meg az imént. Máris jobban érzem magam, a vizet el is felejtettem.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Hát, ez a vízkérés nem megy egyszerűen, mert a gonoszka az asztal alatt ténykedni kezd! Jó, mi mást is várhattam tőle a víz után. Minden esetre kellemes amit csinál, és amikor végre elhúz a pincérnő, kényelmesen hátradőlök és átadom magam az élvezeteknek. A vékony textil már tiszta lucsok tőlem, alig súrlódik, ahogy hozzám nyomják a lábujjai. Arra játszik, hogy elélvezzek, de bármilyen könnyen is menne, nem adom meg neki ezt az élvezetet. De nem ám.

Közben kiér a víz, rögtön kérem a számlát is. Miután már elmúlt a meglepetés varázsa és hozzászoktam a folyamatos izgatáshoz, egész folyékonyan. Olyan, mintha egy kis vibrátor masszírozná a csiklómat, csúcsközelben tartva, de a csúcsra nem engedve.

Miután fizetünk, felpattanok a székről, apró táskámat gondosan a folt elé tartom, őt pedig kézen fogom és magam után vonszolom. Na olyan nincs, hogy ezt ne fejezze be nagyon sürgősen. Élvezettel nézem elképedt arcát, amikor beráncigálom őt a babaszoptatásra fenntartott egész otthonos kis szobába és magunkra zárom az ajtót. Szerencsére a kismamák most épp másfelé vannak, úgyhogy miénk a pálya. Felpattanok a mosdó márványpultjára, mindenféle szemérmeskedés nélkül széttárom a combjaimat.

- Most nyalj fel a csúcsig drága...nézd meg egészen közelről mi az, ami a ruha alatt van.

A pasi hitetlenkedve néz rám, mintha el sem hinné ami így hirtelen történik vele ma délután, de én már belehevültem a játékba, éhező testem beteljesülésért kiált, hogy aztán folytathassuk az incselkedést, izgatást, és minden jót, amire még kedvünk szottyan ma.

Mohó szemei először gondosan végigpásztázzák csupasz szeméremajkaimat, amik már forrók és duzzadtak az előzményektől, majd combjaimon végigsimítva finoman széthúzza őket, s elégedetten szemléli az izgalomtól lüktető csiklót. Végre valahára ráhajol a puncimra, s lusta, lassú nyelvmozdulattal végigsimít, a gáttól egészen a csiklóig. Igyekszem csendben élvezni ténykedését, néha hagyja csak el a torkomat néhány nyögés. Némán markolok a hajába, önkéntelenül tolva a fejét még közelebb magamhoz, hogy még véletlenül se távolodjon tőlem egyetlen pillanatra sem. Nem telik bele sok idő, és magamba fojtott sikoltással hatalmasat élvezek. A tökéletes élmény után pihegnék még egy darabig, ölembe fúrt fejével, de úgy döntök hamar megkaphatja a viszonzást is. Nyújtózom egyet, majd hagyom, hogy lovagiasan lesegítsen a pultról. Letelepszem a szoptatószékbe, és egyetlen mozdulattal bokáig tolom a nadrágját. Végre teljes valójában megszemlélem gyönyörűségesen ágaskodó farkát, s nyelvem hegyével feltérképezem a formáját, a makkjától, egészen a tövéig.

Ám ebben a pillanatban megzavarnak minket. Kopogás hallatszik, no meg egy sürgető kismama hangja:

- Soká végeznek már? Éhes a gyerek!

A pasi az eget kémlelve szitkozódik, én pedig a nadrágját húzva válaszolok.

- Máris megyünk, csak történt egy kis baleset.

Kinyitom a csapot, és némi vizet locsolok szét az újra elképedt hímen és már megyünk is. Magyarázatként elmesélem az ifjú anyukának, hogy ez a béna pasi leöntötte magát kávéval, és muszáj volt rendbe tenni. Mindeközben alig tudom visszatartani a vigyorgásomat, mert nem kell hozzá nagy fantázia, hogy pontosan tudjam, mekkora méretű szerszámot próbál elrejtegetni éppen a lefelé huzigált inge alatt...

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Épp élvezni kezdem a játékot, amikor a számlát hozzák. Figyelem az arcát, mikor is jut el arra a pontra, hogy már nem bírja fékezni magát. Látom, amint a feszültség egyre nő, nem sok hiányzik már.

Ekkor váratlanul felugrik és kézen fog. Alig bírom visszabújtatni a cipőbe a lábamat, már húz is magával. Némileg még nyirkos nadrágom próbálom takargatni, miközben egyre gyorsabb tempót diktálva indulunk a mellékhelységek felé. De aztán felrántja az egyik ajtót és behúz egy helységbe. Mintha valami pelenkázó vagy kismama szoba lenne? Még nem jártam korábban ilyen helyeken. De körbenézni sincs időm, máris rám szól széttárt combokkal:

- Most nyalj fel a csúcsig drága... Nézd meg egészen közelről mi az, ami a ruha alatt van!

Nem kell kétszer mondani, ha ilyen szépen kérnek, de akkor én is megkínzom kicsit. Megsimítom a combját, egészen az ajkakig, és lassan játszom velük. Közben kezdek magamhoz térni az elmúlt percek eseményeiből és elmosolyodom magamban: jól éreztem, hogy nem bírja tovább. Akkor még hadd feszítsük a húrt! Érzem, milyen nedvesek a szirmai, és ahogyan kikívánkozik a lüktető csiklója... Nehéz ennek ellenállni, nem is fogok!

Behajolok a combok közé és szépen, lassan végignyalom a bejáratát, egészen a csiklójáig. Nyelem a finom levét, és újabb nyalás következik. Nagyon kívánatos íze van, és hogy többet kapjak, a nyelvem hegyét bedugom a nyílásba. Óvatosan szétfeszítem az izmokat, majd hirtelen mozdulattal kihúzom és újra visszadugom. Szeretem ezt játszani, és ahogy hallom, ő is élvezi, hajamba túrva húz még jobban magához. Újabb hosszú nyalás következik, melynek végén a kemény magját megpöccintem. Halk, elfojtott nyögés a felelet. Érzékeny ponthoz jutottam, úgy érzem. Nem is éheztetem tovább: először gyengéden kezdem sodorni a nyelvemmel a kényes pontot, de egyre gyorsabb és erősebb masszírozásba csapok át, nem kímélve egy pillanatra sem. Amikor már úgy érzem, hogy ideje megadni a kegyelemdöfést, megszívom a magját és a számba húzom, jó mélyen. Ekkor a kezével a pultra csap, mire újabb szívás a válaszom, és odabent egy erős nyelvcsapást mérek rá. Ennek már nem bír ellenállni és a teste megremeg. Újabb szívás következik, a hullámok még erősebben csapnak le a testére. A végső lökést egy pillanatnyi, aprócska harapással adom meg, amikor már egy elfojtott hang is felszakad belőle. Végül nyelvemmel gyengéden még végigsimítóm aprócska pontját, hagyom kicsit pihegni szegényt.

Elégedetten bújok ki forró öléből és lesegítem a pultról. Azt gondolom, mennünk kellene, de ő még leül egy székbe. Végülis, ha eddig nem volt gond, miért ne maradhatnánk? Fel sem ocsúdom, amikor egy rántással a bokámig tolja a nadrágom, megragadja keményen meredő farkam és nyitja a száját, hogy bekapja.

Ekkor türelmetlen kopogás szakítja meg a játékot:

- Soká végeznek már? Éhes a gyerek! - egy igencsak morcos asszonyság állhat odakint. Persze pont a legrosszabbkor kell ennek is jönnie. Már húzom is fel a nadrágomat, miközben partnernőm visszakiabál:

- Máris megyünk, csak történt egy kis baleset.

Fel sem eszmélek, amikor a következő pillanatban lelocsolja a nadrágomat elöl. Majdnem cifrát káromkodom, mert így mégsem mehetek végig egy áruházban! A vágy némi dühbe csap át bennem, miközben kilépünk a helységből. A bajkeverőm persze magyarázkodik a kismamának, az meg mintha meg sem hallaná, megy befelé. El tudom képzelni, mit gondol rólunk, de legalább ebben nem téved.

Szerencsére az ingem nagy részben takarja a foltot, hogy kihúzva hagytam, nem betűrve, de azért nem teljes a biztonság.

Pár lépés után feltűnik egy ruhabolt. Szuper! A sok ruha között simán elsétálgathatunk, miközben megszáradok. De ha... Elmosolyodom. Nem úszod meg ennyivel! - gondolom magamban, és behúzom a boltba magam után.

- Akkor most próbálni fogunk! - kacsintok felé és gyorsan pár szexisebb ruhadarabot magamhoz veszek, mintha csak neki vásárolnék és ő próbálna. Aztán a férfi osztályhoz húzom, ahol pár nadrágot is magamhoz kapok. Közben persze tiltakozik, hogy ez sem lenne jó, és az sem, de meg sem hallom. A ruha úgyis csak alibinek lesz. Aztán elindulok a bolt hátsó részei felé, a próbafülkékhez. Szerencsére van egy szabad fülke, és behúzom magam után. Na itt már folytathatjuk!

- Hol is tartottunk? - kérdem tőle somolyogva.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Viháncolva hurcol egy ruhaüzletbe, ahol néhány találomra felkapott darabbal a próbafülkébe vonszol.

- Hol is tartottunk? - kérdezi kölyökvigyorral.

Már éppen folytatnám pontosan ott, ahol az előbb abbahagytuk, amikor egy felbőszült eladó rohan utánunk, miszerint nem, a próbafülkék nem koedukáltak, az úr szíveskedjen kint várakozni a fülke előtt, amíg én próbálok, esetleg átfáradni a férfi oldal próbafülkéibe, ha ő is próbálni szeretne. Durrogva bújik ki mellőlem. Mázlijára pont az én fülkém előtt van egy várakozófotel, ahová látványosan letelepszik, a szigorú eladó pedig a próbatér kijáratánál felügyel, hogy rendesen viselkedünk-e.

Mit van mit tenni, kénytelen vagyok megpróbálni, amiket behoztunk...lássuk csak. A fülke függönyén egy kis rést azért hagyok, hadd lásson valamit szegény hím, ha már így pórul járt. A tükörrel szemben, a függönynek háttal állva, lassú mozdulattal húzom át a fejem fölött a ruhámat, aztán jóízűen végigsimítok meztelen testemen, élvezve a bolt kellemes légkondiját. Előrehajolva hosszan válogatok a ruhák között, hogy egyáltalán melyiket is tudnám felpróbálni, közben lábaimat kis terpeszbe teszem, s mintegy véletlenül az egyik kezem a puncimra téved...néhány simítás után magamra kapom az egyik rövid, és szemtelenül szűk rucit, el sem hiszem, még a méret is jó, s kivonulok benne a próbafülkéből, sétálva néhány kört az elkerekedett szemű hím előtt. Valamit nagyon rejteget előlem, azt látom, nem tudom mit művelhetett, míg én bent voltam és hagytam őt kukkolni....no mindegy....mélyen lehajolok előtte, háttal neki, kérdezgetve nem túl rövid-e mégis ez a ruci.

- Picit talán... - nyögi, miközben végigsimít a sok mozgással kőkeményre formázott popsimon.

Sebesen kisiklom a karmai közül, hogy aztán szemben is közel hajolhassak hozzá, hogy nézze már meg, szép-e így a dekoltázs.

- Tökéletes. - leheli, miközben keményen belemarkol a melleimbe.

Már megyek is vissza a fülkébe, mert az unatkozó eladónő már megint előkerül, megtudakolni, nincs-e szükségem méretre valamiből.

- Nem, nincs, ez itt pont jó lesz! - szólok ki neki, miközben pontosan a függönyrés előtt újra végigsimítom a testemet...

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Komolyan mondom, kezdek kissé mérges lenni, hogy mindig akkor jön valaki, amikor egy kicsit egymáséi lehetnénk. Úgyhogy némileg morogva hagyom ott a próbafülkét és leülök a fülkével szemben a fotelbe. A vén szatyor most biztos boldog, hogy elválaszthatott minket egymástól. Ha már más öröme nem lehet.

Ekkor felnézek a ködfelhőimből és azt látom, hogy némileg a függöny nyitva maradt. Elfelejtette talán behúzni rendesen? Körbenézek, szerencsére nem sokan akarnak próbálni. Az öreglány néha rám les a szeme sarkából, de miután konstatálja, hogy el sem merek mozdulni a helyemről, már nem annyira foglalkozik velem. Én viszont annál jobban élvezem a függöny mögötti előadást és azon gondolkodom, hogy többször is lehetne... De itt a telefon nálam! Nem kell kétszer végiggondolnom, és pár másodperc múlva veszem is, ahogyan lekerülnek a ruhák odabent és meztelen testét csodálhatom elölről-hátulról. Mintha még az ujja is megjelenne az ajkain, vagy csak képzelődöm? Lesve figyelem néha a kijelzőt, hogy minden alaposan dokumentálva legyen, és ahogy felveszi azt a szűk ruhát...

Alig bírom gyorsan eltakarni a telefon lencséjét, olyan hirtelen lép ki elém és elkezd sétálni. Ujjaim között azért igyekszem némi kilátást biztosítani a felvétel érdekében, de úgy látom, nem veszi észre. Kiváló felvétel lesz a későbbi unalmas napokra. Ő meg illegeti magát odakint, a melle szinte kiszúrja a vékony anyagot. A hossza meg szemtelenül rövid, akár hálóingnek is elképzelhetném, ha épp nem utcai viselet lenne. Kizárt, hogy ebben velem így végig merne jönni az utcán! Aztán háttal nekem, szemben a tükör előtt elkezd hajlongani. Kamerának teljes rálátást biztosítok, erről nem maradhatok le!

- Nem túl rövid? - kérdi és behajol. Teljes panoráma, az ajkak szinte mosolyognak a lencsébe és beleégnek a retinámba is.

- Picit talán... - nyögök fel és megsimogatom a meztelen popsiját. Gyorsan körbe is nézek, sehol senki, az öreglány is kicsit eltűnt. Ekkor hirtelen megperdül a játékostársnőm, és behajol:

- És a dekoltázsom? - kérdi huncutul. Egy érintésre vannak a mellei. Miért is ne?

- Tökéletes! - súgom és már tenyeremben érezhetem a hegyes bimbót, formás dombját. A következő pillanatban már sétál is vissza a fülkébe. Épp időben, mert a csoroszlya visszajön vizslató szemekkel, komolyan mondom, hogy a tekintetével ott felnyársalna. Gyorsan le is kapcsolom a felvételt, még megijednék a végén.

- Hozzak másik méretet? Jó lesz? - kérdi, mintha nem venné jó néven, hogy ott vagyunk.

- Nem, nincs, ez itt pont jó lesz! - szól ki társnőm és meztelen testére már veszi is vissza randiruháját. Az előző után kifejezetten hosszúnak tűnik, pedig ez sem ér térdig.

Kijön a fülkéből és huncutul kacsint:

- Akkor ezt megveszem! Mit szólsz?

- Szerintem szóhoz sem jutok. Naná! - mosolygok vissza némi zavarral, mert nagyon is jól tudom, hogy ezzel a ruhadarabbal gyilkolni lehetne, ha felvenné. Minimum szívbaj.

Pár perc után már kint is vagyunk az üzletből, és barátnőm némi türelmet kér, mert mosdóba menne. Persze a ma történtek után felkínálom, hogy elkísérném, de huncutul hárít. Na jó, megvárom, és közben gondolkodom, hogy mi legyen a következő helyszín, mert hazamenni nem fogok most. Nem sietek sehová.

Ekkor meglátom, hogy átvette a ruháját arra, amit vett! Levegőt nem kapok abban a pillanatban, és amint megjelenik, a köröttünk állók is hasonló hatást élhettek át, főképp a férfiak.

- Na? Mehetünk moziba? - csilingel a hangja, és csak az jut el az agyamig, hogy mozi. Persze! Mozi! Gondolkodni sem bírok már.

- Nem.. Túl merész ez? Most... - kérdem némileg hitetlenkedve, mert kizárt, hogy nem teperem le azonnal.

- Merész? Miből gondolod? - kérdi nevetve. Vajon miből is gondolnám?

- Tudtad, hogy ebben a moziban páros páholyok is vannak? Egyedül itt! - kacsint rám. De még nem igazán térek magamhoz, csak bólogatok, hogy persze, nem tudtam, hogy igen.

- Oké, akkor... Tíz perc múlva kezdődik egy film, ez jó lesz! - mutatja a kínálatban, és azon kapom magam, hogy már a folyosón megyünk a terem felé. Komolyan mondom, ritkán pörgött le az életem ilyen gyorsan, és maradnak ki pillanatok, de mintha egy dolog vezérelne: az a ruha és az a test, ami itt van előttem, és az a gonosz huncutság, ami belőle árad. De kezdem visszanyerni az eszem és kezdem megszokni a ruháját. Ami... elég hosszú, hogy... izé... rövid! Hol is a telefonom?

A páros fülkékig kis lépcső vezet fel. Két nyomás a készüléken és udvariasan magam elé engedtem a hölgyem. Őt sem kellett félteni: kellő engedelmességgel és elég lassan sétált előttem, hogy ajkait alaposan kidomborítva felvehessem minden pillanatát.

A páros fülke hasonlított a színházakban lévő páholyokhoz, de némileg szűkebb volt, de előre kellően tágas, hogy kinyújthassam a lábam. Diszkréten falak védtek a szomszédos fülkéktől. Elmosolyodom:

- Már értem, miért olyan népszerű ez a mozi...

- És ezért is jöttünk ide! - kacsint felém és helyet foglalunk, mert még égnek a lámpák. Van egy sejtésem, hogy nem fogom érteni a sztorit, amiről a film szól majd, de azt hiszem, ez másodrendű lesz.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Szegény pórul járt pasit szinte szánni kezdem, persze nem viszem túlzásba...végül is, ő akart játékos napot, vagy mi a szösz. Ennek fényében gyorsan át is öltözöm, hogy újonnan beszerzett ruhám a nap hátralévő részében élénken emlékeztesse őt a próbafülkés játékunkra.

Moziba invitálom, tudva, hogy ott a szeparéban nyugodtan elbújhatunk a világ elől egy kicsit. A lépcsőn felsétálva gondosan ügyelek arra, hogy amit akar, megnézhessen. Aztán eszembe jut, hogy a kukoricáról teljesen megfeledkeztünk, úgyhogy visszaszaladok a büfébe egy kis ellátmányért, ha véletlenül megéheznénk. Addig ő csak hadd melegítse elő a kisebb kanapénak is beillő kuckót. Visszaérve úgy ülök le, hogy hátamat a válaszfalnak támasztom, így kényelmesen keresztbe tehetem rajta a lábaimat. Nagyon kényelmes így, hogy a combjaim az ölében nyugszanak. Egyből nekem esne, de egy időre még lefoglalom a kezét a kólás pohárral, és időnként kukoricát tömök a szájába. Na persze mindig olyankor akar inni, amikor kérem, itasson, így az ivásból többnyire jókora csókcsata lesz a szívószálak fölött.

Végre elkezdődik a film, így a villanyokat is leoltják. Valami romantikus, enyhén erotikus mozi, de a történet fonalát még azelőtt elveszítem, mielőtt felvehetném úgy igazán, mert amint a villanyok elalszanak, valahogy máris kiszabadul a farka a nadrágból, és ott furakodik a combjaim között. Hát jó, legyen...lábaimat keresztbe teszem, hogy egészen szorosra tudjam fogni a farkát a combjaim közé, s lassan fészkelődni kezdek, mozogni lüktető szerszáma körül. Gondolok egyet, és a táskámból előkapok egy kis krémet, gondosan körbe kenem, hogy még izgatóbb legyen neki ez a combos játék. Nem túl nagy a mozgástere. Vigyorogva veszem tudomásul, hogy a szemei enyhén kikerekednek, miközben a combjaim között morzsolgatom őt tovább, tovább és tovább....

Közben az én kedvem is megjön ehhez-ahhoz, különösen, hogy a szorosra zárt combjaim finom szorosra fogják a puncimat is, s ahogy mozgok, a vágyam életre kel. Szívem szerint az ölébe pattannék nyomban, de annyira élvezem őt gyötörni a combjaim között, hogy egy ideig még visszafogom magam.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Amíg partnernőm kiszalad kukoricáért, addig kicsit kényelembe helyezkedem. Alaposan előkészítem a helyet: lazábbra veszem a nadrágom, Kicsit lejjebb csúszom a székben, hogy ne üljek annyira magasan.

Gyorsan megjárja, alig pár perc múlva már ül is a helyére, de nem a szokásos módon: oldalt ül a székbe, nekitámaszkodva a falnak. Szerencse, hogy a páros széknél nincs köztünk könyöktámasz. Kinyújtja a lábait és az ölembe helyezi. Feszes combjai kissé a farkamhoz nyomódnak, amitől az egyre ellenállóbban kezd feszülni. Huncutkodni kezd a kólával és a kukoricával, mert amint közelednék hozzá, gyorsan vagy enni vagy inni ad. Eh, rafinált nőszemély!

Leoltják a villanyokat és elkezdődik a film. Nem igazán érdekelt a jegyvételnél sem, hogy mi lehet ez, csak bemondtam a nevét a kasszánál. Nem filmet nézni jöttünk. De a nadrágomban már szinte szorosan feszül a farkam, úgyhogy nadrágszárat felhúzom és már ugrik is elő keménységem igencsak mohón. Egy mozdulattal a combjai közé fúrom, ha már ilyen feszesek, szorítsák meg rendesen azt a makkot! Őt sem kell biztatni, hol szorít, hol lazít a fogáson. Így mindjárt más, máris jobban élvezem a játékot, szeretem, ha így ritmusosan szorongatják a farkam. Ekkor társnőm benyúl a táskájába (nem sokat láthat ebben a félhomályban), majd azt veszem észre, hogy kicsit erősebben megszorítja a makkom a combjával és odanyúl.

Mi a fenét csinálhat ott? - jár a fejemben, aztán a választ hamarabb megkapom, ahogy gondolnám: a makkom olyan érzékennyé válik, mintha minden idegszálam oda összpontosulna. Majdnem felugrom egy pillanatra, még jó, hogy a combjaival olyan szorosan fog. Rám nevet gonoszan, és elkezdi a combjaival masszírozni a túl érzékennyé vált fejet. Először megpróbálom a nyögésem visszafogni, de amikor már úgy érzem, nehezen menne, a kezem kapom a szám elé. Eközben kitartóan és kényelmesen masszírozgat tovább a combjával huncut partnerem, és egyáltalán nem sieti el. Kaján mosollyal élvezi a kínzásom, én meg lassan eljutok az ordításig, olyan keményen masszírozza a lüktető farkam. Igyekszem néha ránézni, hogy ezt nem ússza meg szárazon, de ha így folytatja én sem fogom és...

Ekkor abbahagyja. Úgy sóhajtok fel, hogy talán a szomszéd fülkében is meghallották. Persze erre kicsit felnevet, de végül némán kuncog tovább gonosztevőm. Mikor a combjai közé nyúlnék, hogy visszaadhassam neki, ami kijár, kicsit összébb szorítja azokat, nem enged hozzáférni. Ekkor váratlanul erősen rászorít a makkomra és megmorzsolgatja. Olyan váratlanul ért, hogy a szám elé kaptam a kezem. Ismét gonosz kuncogás a válasz. Na jó, ha játszunk, nem maradok alul, csak ha én akarom!

Amikor érzem, hogy kicsit lazít, akkor nyúlok oda, de megint gyorsabb volt. Jót mulat ezen a próbálkozáson, de rendben, másképp próbálkozom: ujjaimmal elindulok a combján egyre feljebb, érezve minden érzékeny pontján. Néha persze tiltakozásul rám szorít, de már nem hagyom magam, néha meg-megnyomogatom én is puha bőrét. Végül nem bírja tovább és odaenged a forró öléhez. Dombját gyengéden masszírozni kezdem, hogy még jobban szétnyissa izmos testőreit. Meg is kapom az engedélyt: egyszer csak kitapintom forró ajkait és lüktető csiklóját. Halk nyögést hallok. Ez már nem az előbbi kacagás volt. Most én mosolyodom el. Kicsit elhúzom a kezem, és a makkomról némi krémet kölcsönözve visszabújok az ujjaimmal szomjasan váró gombjához. Szemei kitágulnak, és máris érti, hogy most jön a visszavágó. Szóval neked is olyan érzékeny, mint nekem? - kuncogok magamban, és combjai egyre inkább ernyednek az ölemben, miközben érzem, hogy lassan robbanás közeli állapotba masszírozom ezt az édes pontot. Már olyan nedves és forrók lettek ajkai, hogy már semmilyen krém nem kell: alaposan bekenem mindenhol, majd két ujjam közé szorítva játszom vele ide-oda.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Órákig el bírnék játszani a pasival így, a combjaim között, ha a testem nem követelne kínzó mohósággal kényeztetést magának. Az agyam még játékos, a testem már érintésért kiált. Vonakodva engedem hát, hogy ujjai végre a combjaim közé nyomuljanak. Ügyes mozdulatokkal kényeztet, érti a dolgát. Szívem szerint máris robbannék, de olyan jó hosszan nyújtani ezt az élményt. Nem kímél. Kitartóan masszírozza szirmaimat, ujjai között morzsolva legérzékenyebb pontjait. Eközben farka keményen lüktet az egyik combomnak támaszkodva, olyan, de olyan hívogatóan, hogy képtelen vagyok tovább ellenállni neki. Megteszem a szükséges előkészületeket, s a hitetlenkedő szemekbe nevetve szemből az ölébe telepszem. Egy rövid ideig kettőnk hasa között marad a farka fogságban, én pedig kiélvezem játszótársam tekintetét, már amennyit így a film fényeinél látni enged. De ebben minden benne van. A hitetlenkedésen túl benne van a vágy, hogy mohón fúrná már belém magát. Benne van a csodálat...minden tagom érzi, hogy tetszem neki és ez jó érzés. Lassan megemelkedem egy kicsit, de éppcsak annyira, hogy a makkját a hüvelybemenetemhez irányítsam, s egészen lassan magamba süllyesszem őt. Imádom, ahogy a vastag szerszám nekem feszülve furakszik belém, lassan, tövig, hogy aztán felemelkedve róla egyetlen vad mozdulattal újra belém essen. Most szakítottam át saját önfegyelmem gátját, s ahelyett, hogy tovább incselkednék, játszanék vele, intenzíven lovagolni kezdek az ölében. Nem érdekel, hogy tudja-e magát tartani, nem érdekel, hogy más ritmust szeretne, élvezni akarok, méghozzá nagyot. Sikoly helyett, amikor robbanok, a vállába harapok, érezve, hogy szinte vére serken fogaim nyomán. Egy rövid időre teljesen megszűnik a külvilág, el is felejtem, hogy tulajdonképpen egy mozi nézőterén ülünk. Reszketve ernyedek a karjaiban, jólesik, ahogy ringat. Hüvelyem mélyén meg-megmoccan lüktető farka, tudomásomra hozva, nem, neki még nem volt elég. Kielégült testem máris kiált a repetáért, s most, hogy már egyszer jóllaktam, játékos kedvem is visszatér.

- Lemaradtál, én már végeztem, most filmet nézek - gonoszkodom vele, s gyorsan kiugrom az öléből, persze csak annyi időre, hogy megforduljak, s immár háttal neki telepedjek vissza forró szerszámára. Hagyom, hogy csípőmnél fogva magára igazítson, s utána lassú, kényelmes csípőkörzésbe fogok. Közben persze úgy teszek, mintha lelkesen a filmre figyelnék, időnként még arra is van gondom, hogy egy-egy szem kukoricát bekapjak, vagy hátradőlve a vállam fölött az ő szájába tegyem. Becslésem szerint még minimum fél óránk van a filmből....ennél előbb nem akarok kiszállni az öléből!

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Egyszer csak szemből az ölembe ül. Nem zavartatja magát, hogy ki láthat, ki mit gondol. Nem egyből a farkamra, hanem még kicsit húzza a dolgot: incselkedik a makkommal. Már alig várom, hogy végre teljesen benne lehessek, erre várok már mióta! De nem kapkodja el, csak finoman játszadozik a bejáratnál. Beljebb, beljebb! - sikítja minden porcikám, de csak lassan enged mélyebbre. Ahogyan egyre jobban elveszek benne, úgy szakadna fel belőlem a jóleső sóhaj, de az utolsó pillanatban még elfojtom magamban.

Alig érek be, amikor hirtelen felemelkedik és ugyanolyan szenvedéllyel hull vissza. A ruhájába tompítom a nyögést, de szerintem nem hallotta, mert olyan hevesen kezd járni a csípője rajtam, mintha valami lovasversenyen lennénk és meghajtaná a paripát. Megmarkolom a popsiját és a bőrébe mélyedő ujjaimmal tartom, hogy ki ne essen a nyergemből. Teste előttem hullámzik, de már nem figyelem sokáig, mert olyan intenzív hullámokat kapok odabent, hogy úgy érzem, lassan közel a vég. Ha hamarosan nem hagyja abba, akkor olyan előadást kap belőlem, ami igen forró fogadtatásra lel majd.Aztán a következő pillanatban a vállamhoz kap és erősen megharapja. Teste úgy megfeszül felettem, hogy tartani is alig bírom. Még egy két feszítés, majd mint aki fárasztó út után esik össze, úgy borul a mellemre.

Hagyom, hadd pihegjen kicsit, nekem sem sok hiányzott az előbb, kell némi csillapodás. Még érzem odabent, ahogy lüktetek, nekifeszülök, de nem mozdulok. Aztán csillogó szemekkel néz rám és ezt súgja:

- Lemaradtál, én már végeztem, most filmet nézek - majd feláll és megfordul az ölemben. Gondosan ügyelve arra, hogy ismét a lehető legmélyebben visszamerülhessek benne. Ez a beülés újra megfeszítette kemény dorongomat, és bár alig mozdult meg a csípője, mégis mintha gyűrűkkel szorongatták volna a makkomat. A kukoricát maga elé veszi és elkezdi ropogtatni, aztán hátrahajol, hogy nekem is adjon, de ezzel újra csak húzott egyet a farkamon.

Még hogy filmnézés! - kezd bennem háborogni az ellenállás, amit őszemtelensége váltott ki. Ha már itt ülsz, nem menekülsz!

Ruhája alá bekúszok az egyik kezemmel és meg sem állok formás melléig. Finom, tenyérbemászó, a bimbói is ugyanolyan szemtelenül keményedtek, amilyen a tulajdonos viselkedése. Finoman játszani kezdek az udvarral. Sajnos nem látom az arcát, de el tudom képzelni. Kizárt, hogy a filmre figyeljen!

Pár perc múlva a csípőjével gyengén körözni kezd. Erről van szó, mégis megvan a mellsimogatás hatása. Tenyeremmel gyengéden megnyomva formázni kezdem a halmot, ujjaim között hol előbukkan, hol elbújik feszes csúcsa. Hátával egyre szorosabban simul hozzám, kidomborítva a kényeztetés tárgyát, miközben odalent ettől még jobban megfeszülök benne. Csípője is egyre szenvedélyesebben köröz rajtam, és újra érezni kezdem azt a pontot, ahonnan nem lesz visszaút. Remélem, még időben abbahagyja a körzést, mert ha nem, itt a moziban fogok benne kiteljesedni! Odasúgom neki:

- Csak óvatosan, mert... mert mindjárt végem lesz...

De nem jelzi, hogy hallotta-e vagy sem, folytatja tovább a játékát. Akkor én sem állok le! Másik kezemmel előre nyúlok és kitapintom lüktető csiklóját. Ujjaimmal közre fogom és kicsit csavargatni kezdem. Na megállj kislány, ha te nem hagyod abba, ismét repülni fogsz!

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Gondoltam, hogy nem hagyja annyiban, hogy hátat fordítok neki. Miközben igyekszem nemtörődöm módon filmnézés álcája alatt kínozgatni őt, ő is akcióba lendül. A melleimmel kezd játszani. Tökéletesen simulnak a tenyerébe, a bimbók máris önálló életre kelnek. Vágyam újraéled, finoman rászorítok a farkára, csak hogy jelezzem, naná, hogy értékelem amit művel. Picit gyorsítok a tempón, nem szeretném, ha most lemaradna. Időnként ha lehet, még mélyebbre ülök az ölébe, tövig magamba rejtve őt. Egy ilyen alkalmat használ ki arra, hogy a csípőmet átfogva megállítson egy pillanatra, és kényelmesen megkeresgélje szirmom legérzékenyebb pontját. Pattanásig tárt combjaim nem tudják elrejteni, így szabad prédájává válik mohón morzsolgató ujjainak. Magyaráz valamit, hogy ő bizony nem bírja soká, de ezzel én is így vagyok! Ha ezt tovább folytatja, rögvest elélvezek újra. Folytatja! Hevesen szorítom a farkát, amennyire csak bírom ebben a testhelyzetben, és mivel most csak az egyik kezével tart, újra mozgásba lendülök. Hevesen fészkelődöm, minden érzékszervemmel az élményre koncentrálva, aztán néhány perc múlva érzem, ahogy egyik kezével a csípőmbe markol, a másikkal pedig alaposan rászorít a csiklómra, miközben a farka heves lüktetéssel elsül. Megkönnyebbülök, hogy nekem sem kell tovább tartani magamat, még néhány mozdulat és követem őt. Világgá kiáltanám az orgazmust, ehelyett egyetlen halk sóhajjal dőlök hátra a karjaiba, élvezve, a lebegést...a csuda tudja, hogy én lebegek-e, vagy a világ körülöttem....

Egy idő után visszaülök a helyemre, lábaimat újra keresztbe teszem az ölében, ezúttal mindenféle hátsó szándék nélkül. Diadalittas pillantásokat vet rám, én meg vigyorgok, mint egy jóllakott napközis. Ha a mozi után mindenki megy amerre lát, már megérte ez a nap. De valami azt súgja, közel sincs még vége. A szemem sarkából figyelgetem, miközben rendbe teszi magát, és azon gondolkodom, hogy mennyire kéne tovább folytatni a napot. Természetesen a mohóságom győz...tehát pontosan addig folytatjuk, ameddig jólesik. A filmnek közben vége, úgyhogy miközben az utolsó zene megy, odahajolok hozzá, beleharapok a fülcimpájába.

- Éhen halok, megyek enni valami egészen finomat. Velem tartasz?

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nem hagyja abba. Folytatja a lovaglást, hiába próbálok erősebben markolni, hogy álljon le, de nem sikerül. A következő pillanatban úgy érzem, hogy itt a vég és ujjaim önkéntelenül is megszorulnak a csiklóján, belemarnak a csípője bőrébe. Úgy tör fel az eddig visszatartott erő, hogy ordításom a hátába fúrom, ujjaim továbbra sem engedik a foglyot. Aztán csillapodik a remegés, miközben lovasom párat húz érzékeny farkamon, édesen kínozva ezzel tehetetlenül remegő makkomat.

A következő pillanatban mélyen beleül a nyeregbe és hátradőlve sóhajt fel. Mozgása csillapodik, már-már remegések futnak át a testén. Végigsimítom a mellén, a hasán a dombjáig, hogy megnyugtassam, csendesítsem még lázas bőrét.

Váratlanul felugrik és visszaül a helyére. Ismét az ölembe teszi a lábait, és elégedetten mosolyog rám. Én sem maradok adósa, mert nagyon szenvedélyes vágtát nyújtott ez a lány, és úgy érzem: nem fogunk mi unatkozni ezután sem. Nem csak a levegőbe irkált olyan dolgokat nekem annak idején. Eszembe jut, hogy elővett farokkal mégsem sétálhatok ki a moziból, no meg neki sem árthat némi szárítkozás, ezért zsebkendő után nyúlok, egyet adok neki, majd gyorsan megtisztítom magam. Felfigyelek, hogy a zene már megy egy ideje: ez már a stáblista! Ideje lesz indulni, mielőtt ránk nyitnak. Hozzám hajol partnernőm és a fülembe harap kicsit. Szóval ő is folytatni szeretné ezután!

- Éhen halok, megyek enni valami egészen finomat. Velem tartasz? - kérdi.

- Persze, én is megéheztem. Menjünk!

Kilépünk a moziból, majd rákacsintok:

- Elkísérjelek?

- Hová? - kérdi, de amikor intek neki a mellékhelységek felé, felkacag: - Neeem, most nem, egyedül megyek.

- Rendben, akkor megvárlak.

Nemsokkal később az éttermek felé vesszük az irányt. Amikor elhaladunk a kávézó mellett szemünk egymásra villan, de nem, most nem ide megyünk be. Némi pihenés nem árt, hiszen a napnak még csak a fele telt el, előttünk a délután!

Az étkező rész nem volt zárt, önkiszolgáló rendszerben működött. Beállunk az egyik sorba és elém áll. Popsiját kissé hátratolva nekisimítja magát az ágyékomnak.

- Huncut vagy! - mosolygok, de hagyom, nem feltűnő, egyik kezemmel átkarolom a derekát.

- Az hát! - nevet vissza - De nem baj, ugye?

- Aztán majd így menjek végig az asztalok között?

- Hát persze! - néz rám hamiskásan és jobban nekinyomja magát a farkamnak. A kis pihenés után máris jobban reagál erre a kis nyomásra. Kezd ellenfeszíteni. A sor halad, mi pedig újra összeütközünk. Mire a pulthoz érünk, rendesen állni fogok...

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Úgy tűnik, mire eljutunk az ebédünkig, kipiheni a mozi fáradalmait a pasi. Nem mondom, az én játékos kedvem is töretlen. Lelkesen hagyom, hogy sorbanállás közben hátulról nekem ütközzön, sőőőt...némi megtorpanásos rájátszással tesztelem, hogy mennyire illik a hátsóm az ölébe. Jól...Persze megy a műbalhé, hogy majd állni fog, meg minden, ezen rettentő jól mulatok magamban, mert látom, hogy mindennél jobban élvezi a dolgot. Amikor a sor elejére kerülünk, és ő fizet, újabb gonoszság jut eszembe. A tálcatartó kb. derékig ér, így félig rejtve kényelmesen odaérek a farkához, hogy finoman masszírozhassam, miközben végzi a dolgát a pénztáros lánnyal. A lány persze végignézte előtte a teljes sorban álló műsort, közben néhányszor össze is kacsintottunk. Így aztán nem meglepő, hogy egyetlen pillantással felméri, hogy mit művelek és besegít a kínok fokozásában!!! Felsorolja az összes újdonságot, és desszertet, hátha még szeretnénk valamit. Naná, hogy szeretnék...úgy döntök, hogy a méretes salátatál és pizzaszelet mellé juthat nekem még egy somlói galuska is.

- Jó sok tejszínhabbal, ha kérhetem. - szólok a lány után, aki elmegy a somlóiért, és vigyorgását alig leplezve megszemléli ténykedésem körvonalait a másik oldalról is.

Szegény hím lassan köpni-nyelni sem tud, de hős módjára tűri a műsort, no meg azt, hogy a farka már kőkeményen lüktet a tenyeremben. Mivel a mögöttünk állók már kissé türelmetlenek, a pénztáros befejezi az időhúzást, fizetünk, és nekiindulunk az asztal felé. Mai játszó pajtásom kínosan alacsonyan hordozott tálcával ér oda, s lezuttyanva a székre szikrákat szór a szeme.

- Ezt még megkeserülöd! - morogja nem létező bajsza alatt. Ekkor jön el az a pillanat, amikor kirobban belőlem a nevetés. Amikor végre abba bírom hagyni, beleharapok egy méretes zellerszárba.

- De hát ezért jöttünk nem? - kérdezem ártatlan szemekkel, továbbra is a zellerszárat rágcsálva.

Erre nem tud mit mondani, a csuda tudja miért, kicsit durcásan falatozni kezdi a saját menüjét. Csak akkor békül meg némileg, amikor a desszertnél járva átnyúlok az asztal fölött, s állát felemelve a szája felé nyújtok egy kanálka édességet. Ahogy az édes szétárad a szájában, ajka végre mosolyra húzódik. Szemében gonoszdi fények gyúlnak, tartok tőle hamarosan megkapom a visszajáró kölcsön kenyeret.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Éppen fizetnék, amikor megérzem a kezét az ágyékomon. Nem ám csak véletlenül, rendesen masszírozni kezdte a farkam a nadrágon át. Igyekeztem úgy állni, hogy azért más ne vegye észre, főleg ne a pénztáros lány szemből. Amikor egy pillanatra elnéz, villámló szemekkel nézek játszótársnőmre, de nem veszi észre, folytatja tovább a kényeztetést. Érzem, hogy a makkom veszi célba, amikor a pult mögül egy kérdés vár rám:

- Egy kis desszertet? - amikor ideér, és vár, akkor kapok odalent egy olyan húzást a nadrágon át, hogy majdnem felnyögök. Rázom a fejem, hogy köszönöm, nem, de nem adja fel a lány: - Van nagyon finom somlóink tejszínhabbal...

Itt újabb húzás jön, amolyan finom célzásképpen, kissé meg is támaszkodom a pulton.

- Jó... Jöhet, igen. - nyögöm ki végül és a lány mosollyal a desszertért nyúl.

- Innivaló? - kérdi ismét mosolyogva, én meg már szabadulnék ebből a kellemes, ám felettébb kínos csapdából.

- Öhm... Nem hiszem... - mire újabb húzás következik.

- Pedig van kóla, narancs... - sorolná a lány tovább is, de egyből rávágom:

- Kóla jó lesz.

- Akkor ez összesen... - az a kéz nem akarja abbahagyni a nadrágomon, kezdek bosszús lenni, mert álló farokkal hogyan megyek majd végig a helységen? Ekkor ránézek a pénztárgépre, mennyit mutat, mert nem hallottam az előbb. Elterelték a gondolataimat.

Fizetek és aztán a tálcát a szokottnál kissé lejjebb engedve, magam elé tartva elindulok asztalt keresni. Remélem, a tálca jótékonyan takar. Végre nem is olyan messze akad egy páros hely. Gyorsan leülök.

- Ezt még megkeserülöd! - nézek rá kissé bosszúsan, de nevetni kezd, majd egy zellerbe harap jóízűen.

- De hát ezért jöttünk nem? - kérdi és úgy néz rám, mint aki semmiről sem tehet. Nem hát, csak simán beéget mindenki előtt, hogy álló farokkal kellett az előbb végigvonulnom... Na jó, végülis igaza van, de ne higgye, hogy ezt könnyen megbocsátom, inkább töröm a fejem, mivel is vágjak vissza. Felnézek és egy kis habos somlóit nyújt felém. Már nem bírok rá haragudni, úgy olvad szét a számban a falat, ahogyan a pillanatnyi haragom oszlik el. De ez a hab újabb ötletet ad nekem.

Körbenézek gyorsan, látom, hogy némileg zártabb helyen ülünk, de azért észrevehetik azt, amit tervezek. Átnyúlok az asztalon és a mutatóujjammal kicsit belekapok a habjába és gyorsan az orra hegyére kenem egy részét. Elnevetjük egymást és a maradék habot a méltatlankodó szájába csúsztatom, hadd szopogassa le. Mohón szopja le az ujjhegyemről, majd újabb kis adag következik. Ismét a szájába csúsztatom a következő adagot és az előbbi mohóság megismétlődik. Na most legyek gyors...

A következő adag nem a szájában köt ki. A kezem egy pillanat alatt az asztal jótékony homályába veszik és a habot a meztelen combjára kenem belülről. Szemei kikerekednek a váratlan fordulattól, és felkiált kissé:

- Héééé! Ez meg...? Akkor töröld is le, jó?! - mondja tettetett felháborodással.

- Rendben! - mosolygok vissza, és a széket áthúzom úgy, hogy az oldalára kerüljek. Így kényelmesen le tudok nyúlni a combjához. De nem ám szalvétával! Ujjamat elkezdem a térdétől felfelé húzni, majd az így összegyűjtött habot a szájához emelem:

- Én letörlöm, de ki is szopogatja le az ujjam? - kérdem hamiskásan.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Galád játszótársam nagyjából mindenemen szétkeni a tejszínhabot, úgyhogy miután a rólam leszedett hab az ujján keresztül az ajkaimhoz kerül, alaposan beleharapok kínzóm ujjába.

- Ha nem viselkedsz rendesen, legközelebb a farkad is így jár! - súgom neki kedvesen. - Márpedig ma még sorra kerül, azt garantálom.

Most, hogy így éhségünk csillapodott, és átjött mellém, kényelmesen a vállára hajtom a fejemet, s kezemet, mintegy véletlenül az ölébe ejtem. Nem csinálok én semmi különöset, mindössze cirógatom a combját, leheletfinoman, csak semmi illetlenség. De ha már ilyen közel vagyok a füléhez, megosztom vele a következő tervemet.

- Remélem nem terveztél más programot a hétvégére. Élvezem a játékot, folytatnám még...választhatsz, hogy nálad, vagy nálam. Javaslom válaszd azt, hogy nálam...van néhány meglepetés előkészítve neked...kezdetnek mindjárt...áh, majd úgyis meglátod.

Szegény pasi köpni nyelni nem tud, azt hiszem még nem sokszor találkozott olyan nővel, aki tényleg tudja, hogy mit is akar. De gyorsan összekapja magát, és készségesen kísér az autómhoz, ami valami teljesen véletlen folytán pontosan az övé mellett áll! Ajtót nyit előttem, én pedig behajolok az autóba, mintha csak az üléshuzatot akarnám eligazgatni, s közben finoman bizserget a tudat, hogy így az autók takarásában ő azért tökéletesen lát mindent, ami a ruha alatt van. Látja a kerek popsimat, amin mohón végigsimít az egyik kezével, és... ahogy a szemem sarkából látom, lát ő mást is, a telefonján keresztül, amit a másik keze gondosan a combjaim közé irányít.

Egy idő után azért bejutok a kocsimba. Kicsit bánom, hogy két kocsival megyünk, de végül megtalálom a megoldást. A telefonomat a kihangosítóba teszem, és már tárcsázom is a számát, amint kikanyarodtunk a parkolóból. Meglepetten veszi fel a telefont, már épp kezd ijedezni, hogy változott a program, de hamar megnyugtatom.

- Csak azért hívlak, hogy mondjam...úgy hiányzik a tested máris, hogy el kell foglaljam magam valamivel, addig, amíg hazaérünk...tudod drága, mindig van egy apró vibrátor a ridikülömben. Hallod a hangját? Diszkréten zümmög, ugye? Most idézd fel kérlek, milyen is volt egész pontosan, amikor a farkadra ültem...pontosan így fog most belém süllyedni ez a kis játékszer....huhh, már bennem is van...mondd csak, milyen fokozatra állítsam szerinted?...- kérdezem, miközben a vibrátor tényleg belém süllyed, és rákanyarodok a városból kivezető autópályára. Csupán negyed óra az út, de azt sem szeretném kihasználatlanul hagyni.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Hangja teljesen elvarázsol, ahogyan a fülembe súgja a szavakat, szinte visszhangot ver bennem, amit a farkam fog fel. Minden lehelete újabb löketet pumpál egyre keményedő részembe, ezért amikor befejezi, akkor szinte arra vágyom, hogy folytassa még. De nem is kérdés mi következik: irány a lakása!

Miközben az autóhoz kísérem és néha előre engedem, ruhája lengesége szememet is rabul ejti. Alig várom már, hogy ismét két markomba szorítsam a melleit, a csípőjét és felhúzzam magamra! A zsebemben hol keményedő farkammal, hol a telefonommal babrálok, hogy mindkettő készen álljon egy bevetésre.

Leérünk a kocsikhoz és amikor megáll az autóm mellett, kissé meglepődöm: mégis az enyémmel megyünk? Honnan tudja, melyik az enyém? De a követező pillanatban a mellettem parkoló kocsihoz lép és kiriasztja. Nocsak, minő véletlen! Gyorsan az ajtóhoz lépek és kinyitom neki. Ahelyett, hogy beülne, előrehajol a kocsiba rendezkedni. A ruha felcsúszik, popsi villan. Hmmmm...

A telefonon két gombnyomás és már veszem is a látványt. Ki nem hagynám, ha ilyen szépen domborodnak felém az ajkak! A popsiját megsimítom, aprót bele is markolok, hogy érezze a törődést, miközben ajkai vidáman mosolyognak a kamerába. Órákig venném ezt a gyönyörű látványt, de végül mégis kiegyenesedik, megfordul és huncutul rám mosolyogva beül az autóba széles terpesszel. Naná, hogy nem maradok le egy kockányival sem!

Becsukom az ajtót és beülök a kocsimba én is. Magam elé engedem és szorosan követni kezdem vágyam nőjét. Alig fordulunk kettőt, amikor csörög a mobilom. Ő az. A telefont kihangosítom. Mit akarhat most? Mit talált ki?

- No mi jár abban a csavaros kis buksidban? - kérdem tőle. - Csak nem más tervet találtál ki?

- Nem, nem változott semmi. Csak azért hívlak, hogy mondjam...úgy hiányzik a tested máris, hogy el kell foglaljam magam valamivel, addig, amíg hazaérünk...

El kell foglalnia magát? Vajon mivel? Pár másodpercnyi szünet után folytatja:

- Tudod drága, mindig van egy apró vibrátor a ridikülömben. Hallod a hangját? Diszkréten zümmög, ugye?

Naná, hogy hallom, és máris tudom, mit is szeretne. A gaz nőszemély! Szerencsére megálltunk egy pirosnál, ezért a telefonhoz nyúlok és az előbb felvett videót elindítom. Még jó, hogy a GPS tartó szem előtt van, így vezetés közben is látom majd fél szemmel. Csinos punci! De ő csak folytatja:

- Most idézd fel kérlek, milyen is volt egész pontosan, amikor a farkadra ültem...pontosan így fog most belém süllyedni ez a kis játékszer....huhh, már bennem is van...mondd csak, milyen fokozatra állítsam szerinted?

Nyelek kettőt, mert három felé nehezen tudok koncentrálni: vezetés közben ajkak nevetnek rám, miközben a fülembe rosszaság költözik. Szerencsére nincsenek sokan az utcán, ezért előveszem a farkam az autóban és egyik kezemmel húzogatni kezdem, így válaszolok neki:

- Először csak kettesre, halljam! - halk zümmögés kúszik be a kocsi hangjai közé. Majd egy hangosabb sóhaj:

- Igen... mmmmmmmm... ez az, de finom! Olyan jó húzogatni!

De még mennyire! Jár a kezem rendesen, de közben figyelni kell merre is megyünk, de most egy piroshoz érünk. Gyorsan mellé állok és átnézek az arcára. Rám pillant, majd behúnyja a szemét, hátrahajtja a fejét és kinyitja a száját. A hangját is hallom, amint felnyög hangosan:

- Ahhhh...... Aaaaaaaahhhhhhhhh.... - Isteni a látvány! Fél szemmel nézem a lámpát, még piros, amikor újabb sóhajok törnek az éterben, de nem bírom ki, hogy bele ne szóljak:

- Erősebben! - lihegem kissé - Erősebben!

A zümmögés felerősödik és egy mélyebb sóhaj szakad fel belőle. Ekkor egy apró dudálás hallatszik mögülünk, és ez kissé visszaránt a valóságba: mennünk kell, folytatni ezt a kínzóan kegyetlen utazást.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Tetszik a pasinak a játék, lelkesen átles a pirosnál, hogy igazat mondok-e neki a telefonban. Akad fel a szeme, amikor rájön, nem kamuzom. Végtelenül izgató ez a játék. Nem maga a vibrátor, hisz annál azért ma már több inger ért...hanem az, hogy amit művelek, őt is felizgatja, ahogy nézem, nem kicsit. Én is átlesek hozzá, ahogy látom, nem hagyja hidegen a téma. Hihetetlen, hogy egyetlen érintés nélkül mennyire pattanásig lehet feszíteni a másikat...hiába, tán mégis igazuk van azoknak, akik azt állítják, hogy a szex minősége sokkal inkább az agyban dől el, mint az ágyban. No azért az sem árt, ha az ágyban megvan minden ami kell...

Átfut az agyamon, hogy mi van akkor, ha a pasi az ágyban nem teljesít olyan jól, mint a "terepen", de aztán gyorsan elhessegetem a dolgot. Ugyan...miért ne tenné. Úgy tűnik egészen jól tudja, hogyan működik a női test...jóleső bizsergés szalad át rajtam, ahogy eszembe jut, mit műveltünk a pelenkázóban...meg a moziban....

Idő közben hazaérünk, a vibrátort magamban hagyom, de kikapcsolom, hogy ki ne csússzon. Hüvelyemet rászorítom, mert azt akarom, hogy lássa ezt bennem...hogy mikor is? Hát amikor megyünk felfelé a lépcsőn. Mögöttem baktat a három emeletet mászva, matat a telefonjával, így aztán csak a második lépcsőfordulónál jön rá, hogy most picivel többet rejt az apró szoknya, mint eddig tette.

- Ezt nem hiszem el! - nyögi, miközben hátulról nekiszorít a korlátnak és tenyerével végigsimít enyhén szétnyílt szirmaimon, kitapintva a vibrátor csavaros végét.

Aztán gonosz fény villan a szemében, és a legmagasabb fokozatra tekeri, majd alaposan megcsavarintja a csiklómat. Meglepett nyögésemet csókjával folytja el, szabad kezével pedig erőteljesen belemarkol a mellembe, ami a vékony anyagot majd kiszúrja.

Pillanatok kérdése csupán, hogy elélvezzek, olyan intenzíven, hogy a lábamon alig állok...még jó hogy tart, erős karokkal, alulról a tenyerével...már csak egyetlen lépcsősor van hazáig, de még nem nagyon van kedvem indulni...ám ebben a pillanatban a szomszéd néni tűnik fel fél emelettel lejjebb, bevásárlószatyrokkal megrakodva. A pasi egyetlen pillanatig sem tétovázik, úgy csinál, mintha engem segített volna fel a megbotlásból. Rosszalló tekintetét azonban nem kerülhetjük el, faarccal álljuk, én pedig majd összeesek a remegő lábaim miatt, amikor édes kínjaim okozója lelkesen leszalad a lépcsőn.

- Várjon asszonyom, hadd segítsek azokkal a nagy táskákkal!

Kibuggyanó nevetésemet visszatartva bandukolok szigorúan mögöttük, kicsusszantva a lucskos vibrátort, táskámba rejtem, a kulcsomat pedig előkeresem.

Mire fölérek, már nehezen állom meg a nevetést, mert a szomszéd néni épp almás pitével csábítgatja segítő lovagját, aki azt sem tudja hogyan szabaduljon! Úgy döntök, megmentem a helyzetet...

- Teri néni, mennünk kell, mert a fiúcska különben megbukik a jövő heti angol vizsgáján...ilyen fafejű tanítványom már rég nem volt!

Ezzel nyitom az ajtót és magam után vonszolom a galád pasit, hogy visszaadjam neki a lépcsőházi kalandot.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Végre megérkezünk. Ismét szemmel látható és kézzel tapintható távolságba kerül ez a gaz, csábító nőszemély!

Ahogy belépünk a bérházba, átfut az agyamon, hogy itt mennyi helyen is lehetne spontán lekapni a másikat, de elindul felfelé a lépcsőn. Persze, hogy mögötte megyek, mindent látni szeretnék, nem bírok betelni a látvánnyal! Telefonom újra bevetésre készen és szépen bevilágítja mosolygó punciját. A fényben mintha... Mi az ott? Felnyögök:

- Ezt nem hiszem el! - majd mellé lépek és felém fordítva a korlátnak támasztom. Kezem pillanatok alatt lekúszik, hogy ellenőrizze a feltevésem. Hamar kitapintom a játékeszközt és több sem kell: felcsavarom a legnagyobb fokozatra. Na most menj előttem! - gondolom magamban, miközben a csiklójára téved az ujjam. Ezt se hagyjuk ki!

Megcsavarom a csiklóját egy mozdulattal és azon nyomban a szájára tapasztom az enyém, nehogy visszhangozzák a ház a kéjtől. Csak csendesen támadjon a kínzó gyönyör!

A lába megrogy és majdnem elesik, de alulról is erősen fogom, másik kezemmel szintén tartom, nehogy valami baja legyen. Hatalmas hullám csaphat át rajta, de csak csókolom, hogy belém fojtsa a sikolyát. Aztán amint csillapodnak a remegések, a csóktapaszt is feloldom: eltávolodva kissé rámosolygok kajánul.

Ekkor csoszogó lépteket hallok. Ki a fene az ilyenkor? Miért nem tud lifttel jönni?

Gyorsan szétrebbenünk kissé, amikor egy mami jelenik meg egy fordulóval alább. Komolyan mondom, milyen fittek a mai öregek...

- Várjon asszonyom, hadd segítsek azokkal a nagy táskákkal! - gyorsan elindulok felé, mielőtt levágná az öregasszony a szituációt, és az hálás szemekkel tekint rám. Elindulunk felfelé, és pajtásnőm mögénk kerül. Eh, pedig biztosan gyorsabban kapkodnám a lábaim, ha előttem menne!

- Erre, erre megyünk... - terelget a mami, és megállunk az ajtónál: - Köszönöm fiatalember! Itt jó lesz! Tényleg, ma sütöttem egy kis almás pitét, nem kér belőle kicsit?

- Nem, nem, köszönöm... - szabódom, mert hát élvezetesebb dolgaim is vannak, pedig egy almáspite is az, csak épp másfajta.

- Pedig tényleg friss, jöjjön, na! - kínálgat tovább és már arra hajlok, hogy nem akarom megsérteni a kedélyes nénit, amikor egy hang szól mögöttünk:

- Teri néni, mennünk kell, mert a fiúcska különben megbukik a jövő heti angol vizsgáján...ilyen fafejű tanítványom már rég nem volt!

A megmentőm az utolsó pillanatban húzott ki az édesség csábításából, és amint megragadják hátulról a ruhám már búcsúzom is:

- Mennem kell, viszontlátásra!

A következő pillanatban már a lakásban vagyunk, és olyan szenvedéllyel löknek a falhoz, hogy magam is meglepődöm. Mintha egy kiéhezett vadállat teperne ott le. A következő pillanatban a két szikrázó szem villan egyet és ez a szuka a hajamba túrva húz magához egy csókot követelve. Nem is tiltakozom, sőt: az előszoba padlóján kötünk ki birkózva, egymás fölé kerülve, mintha az életünk múlna azon, hogy kié lesz a másik teste. Gombok repülnek, anyag szakad, a következő pillanatban az ujjai markolnak a bőrömbe.

Ekkor csengetnek. Mintha villám csapott volna közénk, úgy válunk ketté. Nézünk egymásra, hogy ez vajon ki lehet? Aztán pedig: így nyissunk ajtót? Alig van rajtunk ruha!

Társnőm gyorsan kiszól:

- Pillanat! - aztán berángat egy szobába, int, hogy csend legyen és rám csukja az ajtót. Micsoda bújócska lesz most?

Ismét egy csengetés és pár másodperc múlva hallom, hogy nyílik az ajtó.

- Mégis hoztam egy kis almás pitét a vendégének, olyan kedves volt velem! - az öreglány. Nem bír nyugton lenni?! Jó, kedves dolog tőle, de mi épp mással és egymással voltunk elfoglalva!

- Köszönjük Teri néni, köszönjük! - hallom a választ, és nevetek magamban, amint hallom a némileg bosszús elfojtást a hangjában. Aztán az jutott eszembe, hogy ha már almás pite... Hm, egy kis játék ezzel is beleférhet!

- És megy a tanulás? - kérdez vissza a néni, és jót mulatok az ajtó mögött. Nehéz tőlük szabadulni.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Ó a tanulás remekül megy! Lehet hogy hamarosan kiderül, hogy még nyelvérzéke is van! De még sokat kell tanulnia...köszönjük a sütit, tudja mennyire imádom a sütit Teri néni...

Reménykedem benne, hogy eleget bájologtam, mielőtt becsuktam az ajtót szomszédasszonykám orra előtt. Aranyos néni, de rettentő kíváncsi. Szinte biztos vagyok benne, hogy ott hallgatózik az ajtó előtt. Úgyhogy amikor kiszabadítom a rabomat az apró gardróbból, jó hangosan hívom sütit enni, miközben a farkánál fogva irányítom a konyha felé. Éppen levegőt vesz, hogy méltatlankodjon az iránymutatás módjával kapcsolatban, de csúnyán nézek rá, és inkább elcsen egy szeletkét a sütiből.

-Nyamm, ez tényleg jó! Ez a Teri néni jól süt! - aztán a fülembe súg: - Vajon te milyen háziasszony vagy? Úgy innék egy habos kávét a süti mellé....valami egész speciálisat.

Becsukom magunk után a konyha ajtaját, lenyomom őt az egyik székbe és gyorsan ki is gondolom, mitől lehetne speciális az a kávé.

Borzongat az érzés, hogy mindennel, de tényleg mindennel fel tudom izgatni őt. Bekapcsolom a CD lejátszót, lassú, lágy zene szól. A zenére automatikusan mozdul a csípőm, s a ruhám szegélyével játszom, a szemébe nézve. Élvezi a műsort, a pite is megáll a kezében. Hátat fordítok neki, s lassan, egészen lassan áthúzom a fejem fölött a ruhát. Nem mintha sokat takart volna...de már nem kell. Hozzáfogok a kávéfőzéshez, időnként rápislantva, néha végigsimítva az arcát...máskor félig az ölébe ülve. Aztán a finom kotyogó hang kíséretében kifő a kávé is, amit két csészébe töltök, s egy doboz tejszínhab kíséretében az asztalra teszem. Megállok előtte, ágyékommal az arca előtt...

- Remélem elég speciális módon készült a kávé...kérlek egész speciálisan fogyaszd el...

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Nyamm, ez tényleg jó! Ez a Teri néni jól süt! - kóstolok bele a süteménybe és a pitéről máris egy újabb huncutság jut az eszembe. De aztán a következő pillanatban egy még jobb ötlet váltja az előzőt: -Vajon te milyen háziasszony vagy? Úgy innék egy habos kávét a süti mellé....valami egész speciálisat.

A kávé legalább újra feltölt, a hab pedig... Nos, ezt csak kitalálja ő is, miért kell. Kettőt lép és a teste hullámozni kezd, a ruhát pedig húzogatni kezdi. No ez már izgalmas, mi is következik? - várom a folytatást. Nem is marad adósom: elkezdi felfelé húzni a ruháját. Közben megfordul, és úgy húzza le magáról. Popsija finoman kirajzolódik a beszűrődő fényben. Aztán a kávéfőzéssel kezd foglalatoskodni, de amikor felém jár, itt-ott megsimogat, vagy épp pár pillanatra az ölembe ül. Ettől a kis játéktól ismét keményedni kezdek, és a nadrágom kezd szűkös lenni, már nyúlnék is, hogy levegyem, de ekkor már hozza a tálcát és leteszi az asztalra, megállva előttem.

- Remélem elég speciális módon készült a kávé...kérlek egész speciálisan fogyaszd el...

A habot külön csészébe szolgálta fel, nem a kávéban, úgyhogy nagyon is érti mit szeretnék tőle. Egy kanállal kiveszek a habból és felállok, majd az egyik mellbimbójára kenem, csinos kis pompomot formázva. lehajolok és a számba véve finoman lenyalogatom a puha fehérséget, alig érve a kemény csúcsához, némi habot hagyva rajta. Aztán a másik bimbója következik, ahol hasonló apró kínzásban részesítem játékostársnőmet. Sóhajából ítélve tetszik neki a dolog, úgyhogy ismét újabb adag következik. Ekkor a hajamba túr és próbál közelebb húzni, hogy kapjam be a bimbót, de nem hagyom magam és tágra nyitva a számat igyekszem a nyelvemmel alig hozzáérni. Mikor ezt az árulást észreveszi a forróságban izzó hölgy, egyszerűen ráhúz a mellére, hogy ne is szabaduljak. Hát engedhetek ilyen szelíd erőszaknak?

Megszopom egy kicsit erősen a csúcsát, mire hangosabb sóhaj a válasz. Szóval ezt vártad? - mosolygok magamban, de újra rászívok erősen a bimbójára, hogy keményebb legyen. Ismét egy hangosabb sóhaj következik. Aztán érzem, amint az ujjak engednek és már nem szorít a kebeléhez annyira. Épp hátrálnék, amikor rám szól:

- Cöcöcö! nem mész sehová! Most a másikat! - szól rám határozottan. Úgy látszik, mégsem bírja annyira a kínzást a vadmacska.

A fejem nem engedve el megvárja, amíg újabb adagot veszek ki a csészéből és a másik bimbójára kenem. Ő meg egyszerűen rám szól:

- Nyald! - és már húzza is a fejem magára. Engem sem kell kétszer biztatni, szinte beszívom a számba az érzékeny vörös duzzanatát. Picit még rá is harapok gyengéden, amitől már-már sikolyba fordul a felszabaduló vágy.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Izgató, vibráló játékot játszik a bimbóimmal. Az egyik pillanatban azt kívánom, hogy hagyja abba rögtön, mert szinte fáj, de a másikban a gyönyör kerekedik felül és csak reménykedem, hogy ezt nem fogja abbahagyni, amíg a csúcsra nem kerget. Az álló helyzetet már elég nehezen bírják a reszkető lábaim, úgyhogy lenyomom a konyhaszékre, és az ölébe ülök. Rajta van még a nadrág, így aztán a következő pillanatban, amikor az egyik mellbimbómba harap, már össze is kenem a nedveimmel, méghozzá alaposan. Azt hiszem nem fog elmenni egy ideig, surran át az agyamon, mert ugyebár mosás után még meg is kell szárogatni...de legelőször is le kell szedni róla.

Sajnálkozva bár, de még robbanás előtt abbahagyom a puncim hozzá dörzsölését, és kezemmel finoman segítve elveszem tőle a mellbimbómat, amire gyakorlatilag rágyógyult a szája, és elé guggolok, szép lassan gombolgatva a nadrágját. Makacsul nem áll fel, hogy könnyen leszedhessem róla, hanem inkább kihívó szemekkel néz rám. Na jó...ha te így, én is úgy. A farka már kőkeményen áll és kibújik a nadrágból, így semmilyen nehézséget nem jelent, hogy egy kanálka tejszínhabot a hegyére tegyek, majd elkezdjem nyalogatni, szigorúan úgy, hogy csak a habhoz érjek hozzá, a farkához ne. Amikor fogytán a tejszín, már a flakonból nyomok új adagot ugyanoda. A nadrágja viszonylag stabilan tartja a szerszámot, nem tud megszökni úgy sem, hogy egyáltalán nem érek hozzá.

- Upsz...- nevetek rá nem kicsit kajánul, amikor a hab alaposan összekeni a nadrágját is - ezt már mosni kell úgy látom...tehát úgyis mindegy...-ezzel tövig elrejtem a farkát a számban. Jó méretes, nem mondom, hogy kényelmesen elfér, de imádom, ahogy lüktet. Időnként felsandítok, hogy lássam, hogy van, örömmel látom, hogy elég nehezen tartja már magát. Néhány percig még hol lassan, alig érintve, hol torkomig merítve játszom vele, és amikor már érezném, hogy robban...nos akkor abbahagyom, és ahelyett, hogy néhány intenzív mozdulattal a kielégüléshez segíteném, újabb adag habot kap, amit aztán az ujjammal kanyarintok le, és az ujjamról szopogatom szorgosan. Aztán mint aki jól végezte dolgát, elhúzok a fürdőszoba felé, tüntetően magammal viszem a vibrátoromat is.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Egyre keményebbé válok a szájában, és várom, hogy erősen megszívja a makkom peremét, amikor újabb habot nyom a leszopogatott adag helyébe. De ezt nem kapja be, hanem csak az ujjával nyalakodja le, mint egy csintalan leány. Várom, hogy a következő pillanatban folytassa az előbb oly mennyeien végszett nyelvmasszírozását, de amint eltűnik az utolsó hab a szájában, feláll és elindul a fürdő felé, ráadásul a vibrátorával. Engem meg itt hagy? Ennyi volt?

Kezd kihozni a sodromból ez a nő szemtelenségével, és bár tudom, hogy játékos, de mégsem hagyhat itt egy vibrátorért!

Ledobom magamról a nadrágot, és azt megfogva elindulok utána. Úgyis azt mondta, hogy ki kell mosni, lesz egy indokom, miért is megyek utána. Visszakapja még ezt a rosszaságot, amit az imént művelt!

Amint a fürdőbe benyitok, látom, hogy a kádban ülve az egyik kezében a zuhany, a másik kezében a vibrátor, és a kettővel együtt kényezteti rózsaszín ajkait. Már számon volt, hogy valami csípőset mondjak az otthagyásért, de jobb jut az eszembe. A nadrágot a földre dobva odalépek mellé és a farkammal a száját kezdem el simogatni, mintha csak bekapná. Érezni akarom azt a puhaságot, ahogyan a makkomhoz ér. Megpróbálja elhúzni a fejét, de nem engedem: egyik kezemmel megfogom, nehogy elforduljon, és tovább rúzsozom szorosan összeszorított ajkait. A zuhanynak és a vibrátornak köszönhetően egyre nehezebben bír ellenállni és időnként résnyire ki-kinyílik egy felszakadó sóhajra, de a makkom máris ott terem, mintha csak be akarnék hatolni a fogai közé. Egyre nehezebb lesz ellenállnia, és én csak mosolygok azon, hogy a vágy vagy a konokság fog-e nyerni?

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Már nagyon várom, mikor jön végre utánam. Imádom ezt a macska egér játékot, s jelen esetben én vagyok a macska. Eljön majd az az idő is talán, amikor ő lehet a kandúr szerepében, de azt ki kell érdemelje. Le kell tegyen valami olyat az asztalra, amitől ösztönösen elfogadom őt kezdeményezőnek, mi több "úrnak" a háznál. Anélkül nehezen megy...szelíd erőszakkal próbálkozik, ami a makacsságomat még jobban fokozza. Na megállj...az a tény, hogy a farkát az ajkaim közé próbálja tuszkolni tökéletesen kijózanít, és még arról is megfeledkezem, hogy a vibrátor és a zuhany együttes hatására kis híján elélvezek. Hát legyen drága, ha nem félsz....

Hagyom, hogy az ajkaim közé csússzon, a tövére rákulcsolom az egyik kezemet, a másikkal a golyóit kezdem becézni. S amikor már úgy érzi, ő van nyeregben, egészen gyengéden, de határozottan megfogom a szerszámát a fogaimmal és végighúzom egészen a makk pereméig....majd vissza. A döbbenettől szóhoz sem jut, azt hiszem nem volt még ilyen kényeztetésben része. Mivel én szeretem az ilyen játékot, s gyakran is űzöm, pontosan tudom, hogy mi az a maximális nyomás, ami fájdalmat nem okoz, hanem valahol a gyönyör és a kín határon tartja őt. Amikor a kezdeti megrökönyödése elmúlik, kezdi élvezni a dolgot. Lehunyt szemmel dől a fürdőszoba hűvös csempéjéhez és már épp kezd megnyugodni, hogy nem akarom komolyabban megharapni, sőt...

Kényelmesen feltámasztja az egyik lábát a kád peremére, remek új ötletet adva ezzel nekem...figyelem minden reakcióját, tényleg a gyönyörszerzés a cél, legfeljebb nem hagyományos módon. Fogaim fel s alá járnak a farkán, közben puha nyelvvel is kőrözök olykor néhányat, örök bizonytalanságban hagyva, hogy a következő mozdulatom pontosan mi lesz. Mégis bízik bennem. Finoman ellazul, így a farkát tartó kezemet szabaddá teszem, és kihúzom magamból a kecses vibrátort. Most az ő élvezetét fogja szolgálni. Finoman masszírozni kezdem vele a gátat, teljes összhangban az ajkaimmal. Amikor a fogam játszik, a gátat éppcsak súrolja a vibrátor puha, tőlem csúszós hegye, amikor pedig a nyelvem játszik vele, a gát erősebb nyomást kap. Szép lassan hátrébb araszolok, s gyengéden feszegetni kezdem a záróizmait. No erre kizökken a nyugalmából. Azt hiszem ez a játék is új neki. Elkapja a fejemet, kezemet, mintha megálljt akarna parancsolni nekem.

- Bízd rám magad kérlek. Nem szakítom félbe, most megígérem.

Kétkedve néz rám, végül nem szól semmit, csak visszadől a falnak, s igyekszik a lehetőségekhez mérten ellazulni. Egyik lába még mindig a kád szélén van, így egészen könnyen hozzáférek. Számból a szerszámát ki nem engedve, két kézzel segítem a vibrátor útját. Nincs egyszerű dolgom. Meglehetősen feszíti a záróizmait, nehezen enged a szelíd erőszaknak. Végül sikerül átjuttatni a vibrátort ezen az akadályon. Egy pillanatra megfeszül, de amint pici fordulatszámmal berregni kezd benne a játékszer, rájön, hogy ez a játék nagyon élvezetes. Most már nem trükközök, nem játszom vele, gondos szájmunkával veszem kezelésbe az ijedelemtől kicsit felpuhult szerszámát, de elégedetten észlelem, hogy nem telik bele néhány pillanat, s újra kőkemény lesz, légzése pedig olyan szapora, amiből tudom, nagyon hamar eljön az a pillanat, amikor a sokoldalú stimulálástól jóízűen elélvez.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Egyik pillanatról a másikra mintha megszelídült volna, úgy kezd el játszani a farkammal. Nem ellenkezik, hanem magától kapja be forróra keményedett szerszámom, és fogaival kényeztet. Nem kíméli a makkom, mégsem fáj, hanem nagyon jól eső érzés fut át rajtam. Többet akarok, mélyebben kapd be - szólnék rá, de amint megmozdítom a lábam, kicsit beljebb kerülök a mohó szájába. Felteszem a lábam a kád szélére, ezzel is jelezve, hogy még inkább szeretném azt, amivel eddig is csapdába csalt.

A következő pillanatban csak annyit látok, hogy a keze átnyúl alattam és alul valamivel megérint. Nem kell sok gondolkodás, hogy kitaláljam: a vibrátorral szeretne valamit, de vajon miért tette oda? Mit szeretne azzal az eszközzel? Kellemes az enyhe bizsergés a gátamon, nem tiltakozom, de ilyet még nem műveltek velem. De egyre feljebb és feljebb kúszik és már-már eléri a bejáratom.

Na ezt nem! - tör fel bennem a tiltakozás és bármilyen jól kényeztet a szájával, inkább eltolnám magamtól, nehogy azzal az eszközzel hátul bármit is próbálkozzon bennem. A fejét és a kezét is megfogom, hogy itt és most megállunk!

- Bízd rám magad kérlek. Nem szakítom félbe, most megígérem - néz fel rám, és nem tágít a bejárattól. A szemében olyan csillogást veszek észre, ami megnyugtat, tényleg nem akar felnyársalni, vagy olyat okozni, ami nekem fájna. Nem is próbálná többször efelől gondoskodom!

Na jó, legyen - sóhajtok magamban és újra ellazulok, átadom magam neki. Eddig sem akart semmi rosszat...

Érzem, amint az eszköz megpróbál utat törni bennem és nagyon furcsa ez az érzés, mert eddig ilyet nem tapasztaltam. Mintha követelőzőn nyomulna egyre beljebb és beljebb, de aztán megáll egy ponton. Azon a ponton. Megfeszülök, majd remegek, és eddig nem tapasztalt hullámok árasztanak el. Amikor bekapcsolja a vibrátort, hirtelen kapaszkodó után nyúlok, de ahogy megrogyna a lábam, máris erősebben nyomódik a puha hegy szűz prosztatámhoz.

Bekapja a farkam és folytatja az érzéki szopást, amiből már nem tudok szabadulni, mozdulni. Kötelek nélkül bír mozdulatlanságra, és nem menekülhetek a végzetem elől, ami egyre erősebb erővel tör fel belőlem. Sóhajaim már hörgésekbe fúlnak, nyögéseim már-már ordításra erősödnek, ahogyan a forróság utat tör magának egyre nagyobb hévvel. A hullámok, amelyek többször átjárják a testem, egymást erősítik és már nem tudom visszafogni magam: eltorzult ordítás hagyja el kiszáradt számat, amit a fürdőszoba falai vernek vissza. Kínzóm erősen nyomja bennem a vibrátort, hogy minden cseppet kipréseljen, miközben a szájával erősen tartja vörösen lüktető makkom, ami tehetetlenül önti magából levemet. Kezemmel a hajába kapaszkodom, de csak markolni bírom a fürtöket, mert minden remegés elemi erővel ad újabb lökést a testemből áramló energiának.

Már-már eszméletem vesztem, amikor enyhül a nyomás és kibújik belőlem a kegyetlen eszköz, még halkan zümmögve. Pár cuppanás után meggyötört férfiasságom is magában lüktetve ereszkedik alá, mosolygós szemei elé. Ránézek, mélyen eltűnök a huncut fényében, nagyon is jól tudja mit adott most nekem ezzel a játékkal.

- Most én jövök! - súgom neki és mosolygok, majd a kád sarkában lévő tusfürdő után nyúlok. - Feküdj le, mert most alaposan megmosdatlak, hogy egy apró részlet se maradjon ki. Ezt a komisz eszközt pedig - a vibrátort elveszem a kezéből és félreteszem - hamarosan visszakapod.

A tenyerembe nyomok egy kis krémet, majd a tenyereimet összedörzsölve habosítom, és a vállait kezdem masszírozni.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A játék jól sikerül. Végtelenül kimerült, de azt hiszem, így és ekkorát még az életben soha nem élvezett. Örülök neki, hogy új dolgot mutattam neki, annak pedig még inkább, hogy tetszett neki.

Azt hittem, hogy jólesően lustán el fog nyúlni, de úgy tűnik ahhoz sincs ereje, hogy kikússzon a kádból. Inkább engem kér meg, hogy dőljek hátra, s hagyjam, hogy visszaadja a kényeztetést.

Aprólékos fürdetésbe kezd, a nyakamnál kezdi. Kellemesen illatos tusfürdővel kényezteti minden porcikámat, természetesen egészen hosszan időzve a melleimen, amit egy cseppet sem bánok. A bimbóim már érintés előtt gombócba ugranak, s engedelmesen morzsolódnak az ujjai között, s éles idegpályákon továbbítják az élményt az ágyékom felé. Azt hiszem, mire odaér, már egyáltalán nem fog kelleni szappan...de ha sokáig játszik még a cicimmel, azon keresztül fogok elélvezni...pontosan egy rezdüléssel előbb folytatja az útját a lusta ütemű, ám annál kéjesebb kényeztetést a hasam irányába, a pezsgő véremet további száguldásra bírva. Finom köröket ír le a puncim fölötti részen, a világért sem érintve még a dombokat. Nem is tudná még...mivel még messze járt onnan, ösztönösen kereszteztem a lábaimat, csak hogy legalább egy kevés...csak legalább egy kis érintést kapjanak...ha mástól nem, hát egymástól. Persze hogy észreveszi. Gonoszul úgy helyezkedik, hogy szét kelljen nyitnom a lábaimat, csak épp annyira, hogy az ajkak már ne súrolják egymást.

- Jó kislány - dörmögi, s jutalmul végig simít a hasamtól indulva egészen a popsimig. Síkos simogatás, szinte alig érint, s nem nyit be a vágyakozó résbe, hanem szépen visszatér a hasammal játszani. Amikor úgy érzi, elég, lemossa rólam a szappant és kivezényel a kádból. Ha félbehagy, isten bizony komolyan meg fogom harapni valamijét. Lehetőleg a farkát. Szerencsére a félbehagyás nem szerepel a tervei között. Gondosan törölközőt terít a mosdó melletti pultra, odairányít és rádönt. Most olajat önt a kezébe, s azzal kezdi masszírozni a vállamat, a hátamat, jóleső borzongást keltve ezzel a gerincem mentén. Nem finomkodik, erőteljesen dolgozza meg az izmaimat, főképpen amikor a fenekemhez ér. Még mindig nem tudom, hogy pontosan mi a terve, de már szinte mindegy, csak érjen már végre hozzám "úgy", mert ez a kínzás...már szinte fáj. Olajat csurrant a félgömbök közé, ami hűvösen folyik le egészen a szirmokig. Gondosan elkeni a rés minden pontján, és majd megveszek tőle. Főképp, hogy közben érzem, hogy a farka is életre kelt újra, így van esély arra, hogy előbb vagy utóbb azzal is kényeztet.

- Azon gondolkodom...hogy melyik nyílásodat szeressem én, és melyiket ez az ügyes kis szerszám...mit gondolsz? - kérdezi , a farkával a puncimmal incselkedve, a berregő szerszámot pedig a mellem oldalához nyomja.

- Ahogy jobban esik, csak érezzelek végre!

Nem vár több választ, eldönti, hogy a popsim még szűz a méretes farkától, így mindenképpen be kell mutatkoznia. A gondos előkészítés ellenére szűkösen jut előre, szinte fáj, ahogy furakodik. De amint bejut, végtelen gyönyör fut át a testemen, és ösztönösen rászorítom a záróizmaimat. Kényelmesen elhelyezkedik, majd jobban széttárja a combjaimat, hogy a vibrátor is megtalálja a helyét. Tövig nyomja, s a maximumra állítja, amibe ő is beleremeg, nem csak én. Érzem, hogy ez a felállás nem fog hosszú menetet eredményezni. A két kényeztetőt egy vékony fal választja el, s ahogy alkalmi játszótársam mozogni kezd bennem, majd megveszek a két különböző hatástól. Ő is érzi, ebben biztos vagyok. Olyan szaporán veszi a levegőt, hogy tudom, hamarosan durran ő is. Tegye, nem érek rá ezzel foglalkozni, teljesen leköt a saját gyönyöröm. Pillanatokon belül ívben megfeszül a hátam, s sikoltva élvezek, egészen hosszan, elnyújtva...csak egészen távolról érzékelem, ahogy kicsúszik belőlem, és rám dől....ez jól esett. Átfut az agyamon, hogy nem is rossz ez a játszópajtás...

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A kényeztetéssel mindketten jól járunk: a végletekig feszíthetem a húrt és addig legalább én is feltöltődöm. Nem sietünk sehová, csak lassan, finoman végzem, hogy érezzem bőre puhaságát, izmai rugalmasságát és növekvő feszültségét.

A mellére külön időt szánok, mert imádom kezembe venni, formázni, játszani velük, néha meg-megérintve a bimbóit, melyek már vágyakozón és határozottan várják a folytatást. Érzem, amint légzése gyorsul, ezért kis időre elkalandozom a hasa felé, és lassú nyugvás után ismét visszatérek. Sóhajai szaporodnak, de még nem, még nem repülhet el a madárkám, úgyhogy ismét lefelé kirándulok az ujjaimmal. Combjait összeszorítja, és ez tudom minek a jele, úgyhogy idő előtt véget vetek neki: határozottan a combjai közé fúrom magam. Nem tehet mást, mint megnyitja előttem dédelgetett kincsét.

- Jó kislány... - veszem tudomásul elégedetten, hogy most már valóban én irányítok. Már érzem, amint belém is kezd visszatérni a vágy, de még nem kapkodhatom el, még nem! Ügyelve arra, hogy ajkait véletlenül se érintsem, kikerülöm a szirmokat. Teste hullámzását nem tagadhatja le, hogy szinte már várja, hogy birtokba vegyem, hatalmamba kerítsem. Ezt látva elmosolyodom magamban és egy kérdés cikáz át a fejemben: "Meddig bírod még? Főleg, ha..."

Gonosz gondolat fogan meg bennem: az olajnak nem tud ellenállni! Sokszor beszélgettünk korábban erről a síkos élvezetről és most ideje kipróbálni! Ha ennyire értett hozzá, csak van neki belőle... Igen, ott van elő a mosdó mellett!

A szappant lemosom és egyszerűen csak ennyit mondok:

- Most szállj ki a kádból! - de nem többet, hadd találgassa, mi a célom. Előre megyek és lekapok egy törölközőt a mosdó mellől majd a pultra terítem. Kezem nyújtom neki és hívom: - Gyere ide!

Mikor odaér, a pultra döntöm nekem háttal és az olajat a tenyerembe csurgatom. Milyen jól siklik és már most milyen meleg, ahogy összedörzsölöm!

A vállával kezdem és mintha csak szappanoznám, úgy kenem a testére. Aztán erősebben veszem igénybe az izmait, hogy lazuljon kicsit, mert nemsokára olyan feszesek lesznek...

Egyre lejjebb haladok, feszes popsiján csillog az olaj, alaposan megmarkolom és elengedem, újra megszorítom. Egyre jobban tolja felém, az arcom irányába, hogy még lejjebb és közelebb kényeztessem. Lehajolok kicsit, hogy jobban lássam, milyen éhesen vár odalent, de még az utolsó cseppet kiélvezem: végigcsurgatom az olajat tátogó ajkain. Ez a látvány már annyira beindít engem is, hogy farkam már kőkeményen várja a helyét, hogy megmártózzon ebben a lucskos szentélyben. De igyekszem a hangom visszafogni, mintha töprengenék, amikor hozzá szólok:

- Azon gondolkodom...hogy melyik nyílásodat szeressem én -ekkor a pultra tett játékszer után nyúlok, ami már nekem is elég édes kínt adott nemrégen -, és melyiket ez az ügyes kis szerszám...mit gondolsz?

A döntés meghozatalában segíteni szeretnék és némileg felállva a makkom az ajkaihoz nyomom, éppen a bejárathoz, míg a berregő keménységet melleihez vezetem.

- Ahogy jobban esik, csak érezzelek végre! - nyögi hátra.

Ezt akartam hallani! De szerintem a popsija még nem lett felavatva és kellően megkoronázná ezt a hosszú kínzást. Ha már ő is bevezetett a hátsó bejárat titkaiba, megteszem most én is. Neki is legyen legalább olyan jó!

Némi olajat csurgatok még a nyíláshoz, majd kemény dorongom lassan bevezetem. Próbál elhúzódni, de megfogom a derekát, így végül enged minden téren. Forró izmai között egyre beljebb hatolok, és amikor elérek egy pontot, megállok. Egyből rám szorít, szinte bilincsbe verve, sarokba szorítva engem. Kicsit jobban elhelyezkedünk, majd a játékszert éhesen váró puncijába vezetem és elölről tartom. Felcsavarom, hogy az élvezet teljes legyen, két farok kényeztesse egyszerre.

Ahogy fogom a dombjánál, ujjaim néha hozzáérnek duzzadt gyöngyéhez. Először lassan mozgok, finoman, nagyon érzékeny nekem is. Hangos nyögések, már-már sikolyok szabadulnak fel belőle. Egyre keményebben, gyorsabban mozgok, érzem, egyre közeledik a végső fényhez. Már-már levegő után kell kapkodjak, amikor megfeszül a teste alattam. Izmai olyan erővel záródnak rám, hogy a következő lökésnél egyszerűen mindent kiprésel belőlem, lüktető makkom feladja ellenállását és szinte felrobban benne. Sikolya és teste hullámzó remegése, mindent kiszív tehetetlenül vergődő farkamból, ujjaim a bőrébe mélyednek, úgy kapaszkodom benne, hogy egymásra ne essünk. Úszik alattam a mámorban, és pár hosszú nyújtást tesz, mire érzem, hogy az utolsó hullámok is abbamaradnak.

Ujjaim elernyednek, elengedik, és kissé megtántorodva hátralépek és kibújok belőle. Fáradtan rádőlök, hogy érezze: itt vagyok, vele vagyok, neki vagyok. Érzem, amint ő is fáradtan sóhajtozik. Elégedett sóhajok ezek. Alaposan kifáradtunk ebben a játékban. Azt hiszem, megtaláltam a játszótársam.

Tartalomjegyzék