Charmer (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Az Elővár toronyablakából figyelem az érkező vendégeket. Nagyon fontos ez az este a Hölgyek kastélya alapítvány szempontjából. Csupa befolyásos vendég a környék nagyvárosaiból. Üzletemberek, művészek, elismert történelem professzorok, az elit színe-java. Egy részük a reneszánsz kedvelője, mások inkább csak a társadalmi státuszuk okán jelennek meg, egy kis szelete a vendégseregnek pedig egészen különleges érdeklődési körrel rendelkezik. Nekik a hivatalos program után exkluzív afterparti lesz. Ez az első alkalom, hogy reneszánsz korabeli öltözetben, álarcosbálként rendezzük meg ezt a vacsorát. A kastély építésének hatszázadik évfordulója jó alkalmat kínált egy ilyen különleges eseményhez.


Sajnálatos, hogy Charlotte Dupin nem lesz itt. A legutóbbi kuratóriumi ülésen igen éles szócsatába keveredtünk. Mindig is szúrta a szemét, hogy ilyen jött-ment csokoládégyárosok kezébe került a kastély, mint a Menier-ek. Véleménye szerint az ő reneszánsz ősei sokkal nagyobb becsben tartották e csodás helyet. Érdekes, hogy pont azon az ülésen került sor nyílt konfrontációra közöttünk, amikor a hatszázadik évforduló alkalmából grandiózus felújítási és restaurálási tervekkel álltam elő. Nem is sejtettem milyen reakciója lesz, azt hittem örülni fog, hogy ismét régi pompájába kerülhet vissza ez a csodás épület és a körülötte lévő birtok.

Ehhez képest majdhogynem tettlegességig fajult részéről a dolog. Én, reménykedve enyhülésében, azért küldtem meghívót a mai estélyre. Bár személyiségét ismerve egyáltalán nem számítottam arra, hogy megtiszteli jelenlétével ezen ünnepi alkalmat. Férje halála előtt élte a sikeres üzletember feleségek mindennapi életét, bár sosem vette fel férje nevét. Mikor Hénry eltávozott közülünk azon a szerencsétlen rakétabemutatón, valami megváltozhatott benne. Addigi visszahúzódó élete egy csapásra kirakatba került. Átvette a hadiipari beszállítócég vezetését, és kíméletlenül terjeszkedett. A bemutató okozta presztízsveszteség ellenére szinte az összes vetélytársát kiütötte a piacról. Gyermekük nem lévén származásába menekült. A kastélyhoz kötődő tizennyolcadik századi ősei kapcsán lett alapítványunk legfőbb támogatója. Nem csak anyagilag, hanem már ismeretségei révén is sok támogatást szerzett a kastélynak. Ha jól számolom, a vendégsereg fele az ő kapcsolatai révén került a meghívottak listájára.


A meghívó ellenére sem számítok a megjelenésére. Ellenben Sophie, a titkárnője bizonyosan megjelenik. Nem is az estély miatt. Ő a reneszánsz helyett sokkal inkább a lakkcsizmák, bőr öltözékek és egyéb különleges játékszerek iránt mutat érdeklődést. A szexben legalább olyan kíméletlenül nyomul, mint főnöke az üzleti életben. Az afterparti vendéglistáját ő állította össze. Vele egyáltalán nem ellenséges a viszonyunk, bár erről Charlotte reményeim szerint semmit sem tud. El tudom képzelni mire számíthatna az alapítvány ha Madame Dupin tudomást szerezne minderről.

Ránézek az órámra: két perc múlva hat. Begombolom a korabeli zakómat, megigazítóm a zsabót. Indulnom kell, mindjárt kezdődik a nyitótánc. Az éjjeli szekrényről felkapom álarcomat. Remélem sikerül kiszúrni Sophie-t az maszk ellenére is, ő tudja mit viselek. Úrnőmként természetesen nem kötötte orromra miben lesz. Meg kell találnom az afterparti kezdetére, különben... ebbe bele sem merek gondolni. Egyszerre fut át rajtam kéjes vágy és a bizonytalan rettegés, mi lesz ha nem sikerül megtalálnom időben. Szeretnék maradéktalanul kedvére tenni az afterpartin, de addig még sok munka, bájcsevegés és bókolás vár rám a vendégsereggel, hogy összegyűjtsűk a megfelelő pénzösszeget a kastély restaurálására.


Pont beérek a nyitótáncra a hall-ba. A főpincér itallal kínál:

- Egy pezsgőt Gilbert? - kérdi.

- Ne mondd a nevemet Pierre, ez egy álarcosbál. - feddem félig komolyan, félig mókásan. Régi jóbarátom, minden eseményre az ő cége adja a partiszervízt. Nem dolgoznék mással, főleg nem éjfél után.

Kortyolok a pezsőmből. Már csendül is egy Bach menüett. Egy magányosan partnerre váró hölgy mellé keveredek. Karon ragad ellentmondást nem tűrően:

- Szabad? - majd választ sem várva beránt a táncparkett forgatagába.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nem hiszem el! Az a senkiházi Gilbert képes volt meghívót küldeni nekem azok után, ami történt a múltkor. Nem elég, hogy ő a vezetője annak az alapítványnak, aminek a következő projetkje az én kedvenc kastélyom helyreállítása, képes volt egy olyan béna tervvel előállni, hogy valami hihetetlen! Messze nem lesz olyan profi munka, amilyen lehetne, de nekem egyszerűen nincs időm erre most. Az exférjem üzleteit helyre kell pofozni, és ha már dolgozom rajta, kicsit kiterjeszteni. Ő meg ahelyett, hogy megfogadná a tanácsaimat, mindig az építészére hivatkozik...naná, semmihez nem ért, csak ahhoz, hogy hogyan lehet a gazdagok zsebébe nyúlni, de esküszöm olyan leckét kap, hogy egy életre megemlegeti. Egyébkén nem rossz pasi, bár az én ízlésemnek egy picit fiatal. Viszont okos és izmos, ami ellensúlyozza az életkorával járó hátrányt.

Sophie, aki amellett, hogy a titkárnőm, nagyon jó barátnőm is...na jó, időnként egészen közeli barátnőm, egy ideig nyugtat, majd megoszt velem egy piszkos kis titkot a mi kedves Gilbertünkről...nocsak, nocsak...nem is gondoltam, hogy közös az érdeklődésünk...lehet hogy mégiscsak el kellene menjek arra az estélyre. Magammal hívom Sophie-t az irodámba, magunkra zárjuk az ajtót, majd egy jólesően lágy csók után kieszelünk egy ördögi tervet. Nagyjából egymagasak vagyunk, szinte egyforma hajjal...már csak egy jóféle jelmez kell...

A jelmezbál napján külön érkezünk, s igyekszünk elvegyülni a tömegben. Sokan vannak, naná...Gilbert épp rengeteg pénzt akar kicsikarni belőlünk. Nem is lesz olyan nehéz ez a dolog, mint gondoltam. Jót mosolygok magamban, amikor tánc közben látom, hogy Sophie máris táncba hívja mai áldozatomat, félreismerhetetlen, mára közös parfümünkkel bódítja, s olyanokat ígér neki, amikre még álmában sem gondol, pedig már sok dolgot megért, legalábbis azok alapján, amiket Sophie mesélt. A tánc után magára hagyja a jókedvű és nagyon megelevenedett férfit, hadd tegye a kötelességét, vigyen táncba néhány pénzes öregasszonyt, akik arra a néhány percre újra nőnek érzi majd magát. A terem két sarkában állva meghallgatjuk az ünnepi beszédet, majd ezt követően a svédasztalnál már velem fut össze "véletlenül".

- Szia Sophie, nem tudok betelni a látványoddal édes! - szólít meg, s közben végigsimítja a ruhám kivágásának a vonalát hátul.

- Gilbert, ne bizalmaskodj! Nem engedtem meg! - súgom a fülébe, miközben keményen megmarkolom a becéző karját. - Inkább szedj a tányéromba abból a sajtból, és...tulajdonképpen egy szőlőszemet a számba is tehetsz!

Az álarcom mögött mosolygok a férfi zavarán. Gyanítom az előbb Sophie sokkal engedékenyebb volt vele. De...meg kell tanulja, hogyan kell bánjon azzal a nővel, akit ma éjjel szolgálni fog. Szolgálni az élvezet kedvéért, s mert hamarosan úgy fogja tudni, hogy az általam kiállított jókora összegről szóló csekk csak akkor kerül a tulajdonába, ha ma éjjel minden vágyamat kielégíti.

Szőlőszem érkezik, simító ujjak helyezik az ajkaim közé. Élvezettel szétroppantom az édes gyümölcsöt, majd finoman beleharapok a még mindig az ajkammal játszó ujjba. Közelebb hajolok a férfihoz, szinte összeérnek az ajkaink. Egy pillanatra eljátszom azzal a gondolattal, hogy máris felfedem magam, ám úgy nem lenne teljes az élvezet, így "sophie"-san kérem őt.

- Most keringőzhetünk egy kicsit. Körülnéztem a felhozatalban, nem sok jó táncost sikerült idehoznod mára. Ez feketepontot jelent neked...gondolkozz rajta hogyan teheted jóvá.

- Igenis szépségem! - nyújtja a karját, s máris a táncparkettre röpít. Jólesően átadom magam a zenének, a táncnak, és annak a szemtelenül jóképű férfinak. Ebben a percben élvezem hogy vezet, és beleborzongok abba a tudatba, hogy néhány órával később minden titkos vágyamat pont olyan lelkesen fogja teljesíteni mint azt, hogy most táncolhatnékom van. A válla fölött rámosolygok Sophie-ra, aki egy köztudottan perverz professzort szemelt ki magának éjszakai játékszernek. Kis híján hangosan felnevetek. Milyen visszás a világ...pont a minap olvastam egy etikai normákról szóló értekezését a tisztelt professzor úrnak. Hamarosan pedig egy fiatal lányt fog a létező legkülönfélébb módon kielégíteni, miközben a "normális" életet élő felesége otthon várja őt a két gyerekével.

Charmer (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Néhány kör után jut el csak az agyamig táncpartnerem parfümje. Megrezzenek, ahogy villámként csap belém a felismerés: Sophie az.

- Úrnőm... - suttogom egészen közel hajolva, csodálattal vegyes alázattal.

- Naná te balga! - kacag szigorú, de mégis mosolygós szemeivel. - Csak nem gondolod, hogy odaengedem a nyitótáncot veled valamelyik vén szipirtyónak? Ilyen zsákmány nincs még egy az egész Loire-völgyben mint te.

Szeme tüzes vilámokat szór, s a fenekembe markol. Közelebb simulva ellenőrzi a boxeremben kiváltott hatást.

- No menj, sok a dolgod. A vénlányok siserehada vár már rád. De semmi rosszalkodás! Szükséged lesz minden erődre éjfél után. Nagyon morcos leszek, ha ma éjjel nem a maximumot kapom tőled! - búgja azzal az észveszejtő hanghordozással, amiről sosem tudom eldönteni hogy épp kedves vagy könyörtelen. Végszóként a fülembe harap, s egy mozdulattal a meglepetéstől és az éjjeli élmények ígéretétől keményedő farkamra markol.

- Vigyázz rá! Rajta áll vagy bukik az éjszakád sikere. - s a darab befejeztével elvegyül a tömegben.


Nincs időm továbbfűzni, s kiteljesíteni magamban a később rám váró élményeket. Sok-sok tehetős üzletember és feleségük várja, hogy kellemes modorm megnyissa pénztárcájukat. Ők jellemzően a "korán fekvő" csoportból kerülnek ki, de azért néhány szerelmes pillantás a kedves hölgyre, és igencsak szélesre nyílnak a bukszák. Hát igen, van tehetségem a meggyőzéshez. Miközben újabb és újabb támogatókat nyerek meg a felújítás ügyének az este folyamán bájcsevegve, csak nem hagynak nyugodni egyéb irányú gondolataim sem.

Éjfél után remélem Sophie bukszáját nyitogathatom nagy alázattal és odaadással. hiába, nem tudok szabadulni tőle. Nem is akarok, a tulajdona vagyok. Egy új világ nyílt ki előttem, amikor Charlotte utilaput kötött exférjétől örökölt titkára talpára, és Sophie jelent meg vele az alapítványi üléseken. Nem tartott soká, míg egy hullámhosszra kerültünk. Önkéntelenül is elmosolyodom visszagondolva buja szenvedélyes találkáinkra. A szembenálló özvegyasszony félreérti, de nem baj, ez egy százezer eurós mosoly volt.


Itt a beszédem ideje. Nagy vonalakban felvázolom a terveket a felújítással kapcsolatban, megköszönve az eddigi felajánlásokat és mindenkit biztosítva, hogy a pénz a legjobb kezekbe került. Nem szeretem cifrázni, legyen egyszerű és célratörő az üzenet. Egyébként is már máshol járnak a gondolataim, és az ágyékomban érzett bizsergés alapján a hormonjaim is. Tekintetemmel Sophie-t keresem. Egy öregecske történésszel bájolog, aki mindkét vendéglistán rajta van. "Óóó, a fene" - önt el az ösztönös féltékenység. Direkt kínoz, imád játszani.

Uralkodva magamon pléhmosollyal fogadom a gratuláló puszikat és kézfogásokat. A svédasztalhoz indulok, hátha ott elterelődnek gondolataim. Ideje feltölteni energiaraktáraimat is, és hátha sikerül még egy-két nagyobb pénzeszsákot a hálómba ejteni az afterparti előtt.


Egyszercsak ismerős illatfelhőt érzek falatozásom közben. Igen, Ő az nyugtázom lehunyt szemekkel. A gerincemen vágyakozó bizsergés fut végig. Mellé lépek:

- Sophie, nem tudok betelni a látványoddal Édes! - s sokat sejtetően végigzongorázok ujjaimmal csodás gerincén, egészen a ruha hátkivágásának aljáig.

Mintha pofont kapnék hökkenek meg, ahogy erélyesen elkapja a karom.

- Gilbert, ne bizalmaskodj! Nem engedtem meg! - súgja a fülembe közben. - Inkáb szedj a tányéromba abból a sajtból, és... - enyhül meg hangja - tulajdonképpen egy szőlőszemet a számba is tehetsz!

Teljesen összezavar, nem erre számítottam. Vajon mégsem csak játék volt amit láttam azzal az öreg proffal? A legszebb szőlőszemet veszem fel a tányérról. Gyengéden illesztem vérvörös rúzsára. Elharapja a gyümölcsöt és finoman az ujjaimat is, ahogy féltékenységemben tovább becézgetem ajkait. Hozzám hajol, tekintetemben kutat. Még néhány milliméter és szánk találkozik. A vágyott csók helyett korholást kapok:

- Most keringőzhetünk egy kicsit. Körülnéztem a felhozatalban, nem sok jó táncost sikerült idehoznod mára. Ez feketepontot jelent neked...gondolkozz rajta hogyan teheted jóvá.

- Igenis szépségem! - nyújtom karom, s közben már azon agyalok, hogy vajon kedvenc ínyencségei közül melyikre is vágyik most leginkább.

Befordulunk a táncparkettre és mindent beleadok. A maximum már nem elég tőlem, hisz egy fekete pontot is le kell dolgoznom. Az órára pillantok, közeleg az éjfél. Biztos pilótaként vezetem édes Istennőm a ritkuló báli tánctömegben. Álarca mögött fürkészem szemeit. Reménykedem sikerül rájönnöm, hogy is engesztelhetném ki a táncéhsége kielégítése után. Illata elbódít, megszűnik a külvilág számomra. Csak rá koncentrálok s határozott tartással terelem, fordítom kívánatos testét a keringő ritmusára. Bizalmas érintésre nem ragadtatom magam, nehogy ismét felcsattanjon. Tudom jól, két feketepontot ledolgozni esélyem se lenne ma éjjel.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Meg kell hagyni, Gilbert táncolni nagyon tud. Úgy suhanunk a táncparketten, mintha mindig együtt táncoltunk volna. Ha nem lennék ennyire feltüzelt kedvemben, akár órákig is eltáncolgatnék vele. Így viszont...alig várom, hogy megkapja a leckéjének legalább az első részét. Ha jól emlékszem a programra, legalább fél óráig semmi dolga nincs még, így a tánc után a kertbe csalom.


- Levegőzni megyek. Gyere velem és pezsgőt is hozz. Mutatni akarok valamit, remélem tetszeni fog.

Egyetlen intésére hozza a pincér a pezsgőt. Még elkapom a tekintetét, amint cinkosan összekacsintanak, s gondolatban hozzáteszem a mai "bűnlajstromához", hogy megfelelő munícióval kezdjük az éjszaka lényegi részét. A labirintusszerűre vágott buxusok közé sétálok, és amikor már nem láthat minket egyetlen kíváncsi szempár sem, szembefordulok vele, magamhoz húzom a zsabójánál fogva, ami mellesleg szemtelenül jól áll neki.

- Mondd, mit fogsz csinálni ma a bál után Gilbert?

- Téged szolgállak úrnőm - feleli engedelmesen, s közben a szemei ragyognak. Imádja ezt a játékot, látszik rajta, s alig várja, hogy minden hivatalos program lezáruljon.

- Gilbert...azt akarom, hogy most kivételesen a nevemen nevezz...

- Igen Sophie...ahogy parancsolod.

Jóízűen felnevetek, majd váratlanul megragadom a nadrágja elejét, szorosan, hogy meglepetésében meg ne szökhessen.

- Újabb feketepont, amit most rögvest jóvá kell tenned! NEM vagyok Sophie...hogy lehetsz ennyire felületes, hogy összekeversz vele? Hát ennyit számít neked az úrnőd csupán? Mindegy, csak nő legyen? Jah, Sophie azt üzeni, hogy ma a professzort teszi boldoggá.

Gilbert a döbbenettől mozdulni sem bír, szólni pedig végképp nem mer. Végül mégis megkérdezi:

- Úrnőm....ki vagy, és hogyan tehetem jóvá a évedést máris?

- Hogy hogyan? Először is meg kell állapítsd, hogy ki vagyok. Segítek. Ismersz. Számtalanszor láttad a combjaimat rövid szoknyában, s "véletlenül" a popsimat is simítottad már. A képzeletedben már sokszor láttál meztelenül, amikor a blúzomat kis híján lenézted rólam. Ezt valószínűleg számtalan nővel megtetted, lássuk, mennyire emlékszel azokra a nőkre, akiknek olyan nagy odaadással hódolsz. A tapintásod valószínűleg megadja a választ. Ha nem...akkor az én csekkem biztosan nem kerül a zakód zsebébe, és a ma éjszakát egyedül fogod tölteni. Ezzel a sállal bekötöm a szemed - s már le is kanyarintom a vállamról a végtelenül lágy selymet. Azután letérdelsz, s felhúzhatod kissé a szoknyámat, és végigsimíthatod a testemet, pontosan úgy, ahogy annyiszor vágytál rá. Bárhol, amiről úgy gondolod, segít a megoldásban. Két dolgot nem tehetsz. Nem veheted le az álarcomat, és nem juthat a kezed a bugyim alá. Bármi mást segítségül hívhatsz.

Békésen hagyja, hogy a szemére tegyem a kendőt, majd szorosan átölel. Mozdulatlan maradok, állok mint egy baba...nem szeretném megkönnyíteni a dolgát. Ott folytatja a simogatást, ahol a büféasztalnál abbahagyta. A nyakamtól indul, végig a csigolyáimon, egészen a derekamig, ahol a ruhám útját állja. Ekkor végtelen lassúsággal ereszkedni kezd, egyetlen pillanatra sem engedve, ám a vastag, nehéz selymen át, alig érzem az érintését. Végül kitapogatja, hogy hol van a ruha szegélye, és az egyik bokámat kezdi cirógatni. A jó idő miatt mindössze fekete combfix és hozzáillő franciabugyi van rajtam, leheletfinom csipkéből. Ahogy a bokámat becézi, szívem szerint sürgetném, hogy ne ilyen kínzó lassúsággal haladjon a feltérképezésemmel. Ennek hangot is adok.

- No, tudod már végre, hogy kit fogsz szolgálni ma éjjel?

Charmer (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Lassan mindenki elfárad a táncolók közül, csak mi maradtunk a parketten. Nem tudok betelni könnyed, mégis határozott mozdulataival. Sophie hagyja hogy vezessek, de ha valami nem tetsző irányba vagy módon mozdulnánk, akkor kiigazít, amolyan tanítónénis mosollyal kísérve. Igazi Úrnő! Dolgozzzak meg az élményért, de az irányítás marad nála. A falon lévő órára pillantok, még fél óra van az éjféli záróbeszédig. Ekkor megunja a táncot, kilép karjaim közül, s kedvesen utasít a szokásos modorában.


- Levegőzni megyek. Gyere velem és pezsgőt is hozz. Mutatni akarok valamit, remélem tetszeni fog.

Szemem a végig tűzközelben lévő, de udvariasan észrevétlen Pierre-re villan. Tudja mi a dolga, somolyogva jön egy tálcán két pezsgős pohárral és a behűtött üveggel. Rákacsintok. Ő és a felszolgáló személyzet megbízható része sem szokott kimaradni a nemhivatalos program élvezetéből. Majd sebesen imádatom tárgya után lépdelek a frissítővel teli tálcával kezemben. Céltudatosan halad lendületes lépdeivel, s a kastélykert labirintusának mélyére kalauzol. Épp leteszem a pezsgőt egy kőasztalkára, amikor szinte magához ránt fodros galléromnál fogva:

- Mondd, mit fogsz csinálni ma a bál után Gilbert?

- Téged szolgállak Úrnőm! - rebegem szinte suttogva, őszinte áhitattal és alázattal. Szemembe néz, biztosan észrevette a tekintetemben is mennyire imádom, hogy az Ő fennhatósága alá tartozhatok.

- Gilbert...azt akarom, hogy most kivételesen a nevemen nevezz... - lep meg következő mondatával. Egy pillanatra meghökkenek, aztán engedelmeskedem.

- I-i-igen Sophie... ahogy parancsolod - bököm ki hebegve.


Meghökkenésem fokozódik, ahogy felkacag, valami furcsaságot sejtek. Időm sincs újra meglepődni, miközben nadrágomat fogva magához ránt.

- Újabb feketepont, amit most rögvest jóvá kell tenned! NEM vagyok Sophie...hogy lehetsz ennyire felületes, hogy összekeversz vele? Hát ennyit számít neked az úrnőd csupán? Mindegy, csak nő legyen? Jah, Sophie azt üzeni, hogy ma a professzort teszi boldoggá. - veti oda az utolsó mondatot flegmán.

A sokktól úgy érzem magam, mint akit leforráztak, majd bedobtak egy kád jeges vízbe. Döbbenten hallgatok, próbálom összerakni az eseményeket. Abban még biztos vagyok, hogy a nyitótáncon Sophie-val táncoltam. A proffal látva úgy látszik kicsit elborult az agyam. Végigmérem ismeretlen partenrnőmet a holdfényben. A termet, a haj, majdnem tökéletesen mint Sophie, de a testtartása valahogy peckesebb. A ruhája szabása is kicsit különbözik.


- Úrnőm....ki vagy, és hogyan tehetem jóvá a tévedést máris?

- Hogy hogyan? Először is meg kell állapítsd, hogy ki vagyok. Segítek. Ismersz. Számtalanszor láttad a combjaimat rövid szoknyában, s "véletlenül" a popsimat is simítottad már. A képzeletedben már sokszor láttál meztelenül, amikor a blúzomat kis híján lenézted rólam. Ezt valószínűleg számtalan nővel megtetted, lássuk, mennyire emlékszel azokra a nőkre, akiknek olyan nagy odaadással hódolsz. A tapintásod valószínűleg megadja a választ. Ha nem...akkor az én csekkem biztosan nem kerül a zakód zsebébe, és a ma éjszakát egyedül fogod tölteni. Ezzel a sállal bekötöm a szemed - s szememre máris illatos selyem sálja kerül. A parfüm mellett ismerős illatot érzek, emlékeimben kutatok, ahogy állok ott leforrázva, miközben az egyik legerősebb fegyveremtől, a pillantásomtól fosztanak meg éppen.

- Azután letérdelsz, s felhúzhatod kissé a szoknyámat, és végigsimíthatod a testemet, pontosan úgy, ahogy annyiszor vágytál rá. Bárhol, amiről úgy gondolod, segít a megoldásban. Két dolgot nem tehetsz. Nem veheted le az álarcomat, és nem juthat a kezed a bugyim alá. Bármi mást segítségül hívhatsz. - folytatódik a szabályok ismertetése.


Szeretem a szabályokat, sok lehetőségre alkalmat adnak. Lehet őket feszegetni, lehet őket áthágni, és végülis lehet őket teljes mértékben maximálisan betartani. Első segítségül egy korty pezsgőt hívok. Aztán kicsit tétován tapogatózva átölelem. Beleszívok finom illatú hajába. Sophie nem ilyen sampont használ, de mégis olyan ismerős. Kezem ismét a már bevált kezdőpozícióból indul, a tarkónál. Sebesen végigsuhannak ujjaim az ismert csigolyákon, de a ruha vonalát elérve érintésem lelassul, minden ingerre, rezdülésre figyelek. Komótosan végigsimítok a nehéz selyemszoknyán. Mire elérem a szegélyét, le is kell térdelnem ehhez. Ujjbegyeim finom harisnyát érintenek bokatájékon. A parfüm a magaslatok távolába vész, cserébe a korábban már érzett ismerős illat erősödik. Gyengéden körbejárom mindkét kecses lábfejet. A partnerem türelmetlenül felcsattan.

- No, tudod már végre, hogy kit fogsz szolgálni ma éjjel?

A hangsúlyból beugrik egy gondolat: Charlotte... önkéntelen sóhajtásom erőltetett fegyelemmel nyomom el, de azért nagyot nyelek a felismeréstől.

- Bármi mást segítségül hívhatok Úrnőm? - kérdezem bizonytalanul, szinte szótagolva, s feltekintek rá a lábai mellől. Türelmetlenül bólint.

Kezeim tettetett bizonytalansággal indulnak felfelé a leheletfinom anyagon. Ha tényleg Charlotte az, akkor combközépen finom csipkébe fogok ütközni. A nehéz selyemszoknya vállaimra tűrődik ahogy kezeim immár céltudatosan másznak e két csodás lábon. Hányszor megvizslattam őket miniben, ahogy mindig udvariasan előreengedtem a liftnél. A combfixe nem egyszer villant ki alig észrevehetően. A felvonó tükrében pedig jellemzően csodás keblei látványát ittam magamba. Így negyven felé is ritkán hordott melltartót. Formás, feszes melleinek nem nagyon volt rá szüksége sosem. Egy alkalommal, amikor valaki nekitámaszkodott a vészmegállítónak a zsúfoltság miatt, háttal nekem is dőlt. Néhány "véletlen" simogatás popsitájon, és arról is meggyőződhettem, hogy a franciabugyit szereti és imád csipkében tobzódni.

Mire gondolataim ide jutottak, kezeim is fenéktájékra siklottak lágy szellőként. Ujjbegyeim alatt éreztem a titkolhatatlan pihe libabőrözést. Majd csipkébe ütközöm, francia szabás. A kihívó anyagba burkolt félgömbök simogatása közben ördögi ötlet villan agyamba. A bugyi alá nem nyúlhatok... kézzel. Értelmezzük kreatívan a szabályokat, mosolyodok el magamban. Charlotte türelmetlenül sóhajt fel.

- Na mi lesz már Gilbert, nem lehetsz ennyire...

Kihasználom a tökéletes pillanatot a cselekvésre. Szoknyáját fellibbentve dőlök előre, egy jól irányzott mozdulat... s a merész csipkén keresztül nyelvem hegye forró fuvallatként incselkedve simítja végig vénuszdombját. Nem tudja befejezni a mondatot. Leengedem a szoknyáját s felegyenesedem. Belül ujjongok mint egy kissrác, aki karácsonyra megkapta a vágyott tűzoltóautóját. Talán komolyabban gondolta a korábbi liftes flörtöléseket is, de nem mertem kockáztatni, hogy félreértem és az alapítvány elveszthet egy ilyen fontos támogatót. De ez már nem flört, engem akar, hogy szolgáljam egész éjjel. Ráadásul nagy tétben játszik, hiszen még egy zsíros csekket is belengetett. Úgy látszik ma hamarabb kezdődik a játék. A nyitólépéseket már megtettük.

Egészen közel hozzá felegyenesedek, szoknyáját leengedem. Zsabóm fodrai dekoltázsához simulnak. Szemébe nézek őszinte áhítattal.

- Charlotte Úrnőm, köszönöm hogy megengedi, hogy minden porcikámmal és energiámmal a te közérzeted javításán fáradozhassak. Van még egy kis hivatalos tennivalóm, de addig és azután is rendelkezz velem. - súgom szinte hangtalanul a fülébe, hogy ajkaim egy-egy szóra simogassák a fülcimpáját, leheletem pedig végigborzolja tarkóját.

Pohárcsengés hallatszik a távolból. Záróbeszédet kell mondanom, jut eszembe utolsó hivatalos kötelességem.

- Mennünk kellne - suttogom, de beleegyezésére várva nem mozdulok. Szívem hevesen kalapál ahogy tolulnak fejemben a gondolatok, vágyak, az éjjel és a hajnal csodás élményeinek ígéretei. Mintha nem csak fejemben tolulnának. Parancsolóm levegővétele is megremeg egy pillanatra.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Végtelen gyengédséggel vesz mintát a testemről, amikor a szoknyám alá bújik, szerintem már tudja, hogy ki vagyok, de hagyom, hogy játsszon, hisz ezért jöttünk. Ujjbeggyel fut végig a combjaimon, s rajzolja körbe a combfix szegélyét, majd átkarolja őket, s elindul felfelé. Két félgömbömet a tenyerébe fogja, s gyanítom el sem tudja képzelni, mennyire érzékeny pontomra tapintott, bár lehet hogy az a finom libabőr, ami végigfut a combjaimon, elárul. Elnyomok egy sóhajt, és azt a késztetést, hogy a passzivitás helyett ösztönösen hozzásimítsam a testemet. Most már teljesen biztos vagyok abban, hogy tudja a nevem...akarom, hogy mondja ki végre.

- Na mi lesz már Gilbert, nem lehetsz ennyire...

Idáig jutok, amikor ahelyett, hogy rögvest felállna, forró ajkaival végigperzseli a leheletfinom csipkét. Mintha még a nyelvét is érezném, ahogy mohón megnyitja a szirmaimat, utat engedve a csurranó nedveimnek. Remélem a folytatást, vágyom arra, hogy máris kielégítsen pontosan úgy, ahogy elkezdte, ám ehelyett, mint aki jól végezte dolgát, megigazítja a ruhámat, majd a fülembe hajolva tudatja az eredményt.


- Charlotte Úrnőm, köszönöm hogy megengedi, hogy minden porcikámmal és energiámmal a te közérzeted javításán fáradozhassak. Van még egy kis hivatalos tennivalóm, de addig és azután is rendelkezz velem. - súgja azon a kellemes hangján, miközben itt-ott hozzám érnek az ajkai, súrolva az illetlenül mély kivágás vonalát a vállamon.

Pohárcsengés hallatszik a távolból. Záróbeszédet kellene mondania...de valahogy nincs kedvem elengedni.


- Mennünk kellene - mondja, ám az engedélyemet várja a távozásra. Egy pillanatra összekapcsolódik a pillantásunk, az éjszaka minden gyönyörének ígéretével. Röpke csókot lehelek a szája sarkába, majd mintha mi sem történt volna, belekarolok a terembe vezető úton.


Türelmetlenül várom, amíg elmondja az összes ömlengést, amit ilyenkor kell, majd amíg ő a vendégek egy jó részétől búcsúzik, elmesélem Sophie-nak a történteket. Jókat vigyorgunk a szerepcserés mókán, és ő pedig gyorsan elpletykál néhány nyalánkságot ma esti áldozatomról. Hmmm, lássuk az éjszaka izgalmasabb részét. Igazság szerint azután a kóbor ízelítő után alig bírok magammal, meg akarom kapni Gilbertet amúgy mindenestől. Minden idegvégződésem arra ácsingózik, hogy kielégítsen, a létező legkülönfélébb módszerekkel. De még egy apró meglepetést kieszelünk gyorsan az uraknak, mielőtt ki-ki elvonulna a maga lakosztályába az áldozatával. Sophie professzora már türelmetlenül toporog tőlünk nem messze, az afterparty vendégeinek kis csoportjában. Gilbert pedig az utolsó elégedett vendéget tessékeli be az autójába, hogy végre bezárhassák a főbejáratot, ahol legkorábban holnap reggel távozik bárki. Gyors utasításokkal látja el a személyzet néhány tagját, akik a vendégeket átkísérik a kastély nyugati szárnyában, ahol pazarul berendezett lakosztályok vannak, alkalmilag egészen különleges felszerelésekkel felszerelve. Alig várom, hogy megszabaduljak ettől a nehéz selyemcucctól, és egy jóval kellemesebb viseletre váltsak. Ahogy elnézem Sophie-t ő se nagyon bír magával. Kettőnk lakosztálya szomszédos, ajtó is van közöttük, ám egyenlőre maga után hurcolja a professzort abba az ébenfa bútorokkal és olajzöld textillel berendezett szobába, amit mi veszünk ma birtokba Gilberttel. Vágyakozva nézek a hatalmas baldahinos ágyra, számtalan párnával, melynek fej és lábrészénél diszkréten állítható hosszúságú láncon párnázott bilincsek várakoznak. De erre még egy ideig nem lesz szükség...először olyan vágy kell, hogy kerekedjen benne, amin már képtelen uralkodni. Két méretes fa karosszék van a szoba közepén, ezekre ültetjük a két férfit, s anélkül, hogy megosztanánk velük a terveinket, gyengéden kihámozzuk egymást az éjszaka első részének a díszletéből. Találkoztam már Sophie kezeivel nem egyszer, bár ezt a jelenlévő urak nem tudják, s kedveljük is egymás társaságát. Puha ajka az enyémhez simul, tevékeny kezünk pedig a millió apró gombot bogozza a másik ruhájának oldalán, hogy aztán egy kecses mozdulattal földre simíthassuk azt, majd kitörve az öltözék fogságából szemmel, kézzel megcsodáljuk egymás formás testét. Amikor már csak néhány ruhadarab van rajtunk, egy percre magára hagyom Sophie-t, hogy Gilbert egészen közelről érezhesse a testemet. Megállok előtte, s fölé hajolok.

- Látod, ezt takarja az a dekoltázs, amiben annyiszor gyönyörködtél....ha a kedvemre teszel, ma éjjel a tiéd.

Megfordulok, s a popsimat közelítem felé.

- Ez az a forma, amit a liftben "véletlenül" feltérképeztél, s aztán tán ezerszer is az eszedbe villant...remélem élőben is tetszik neked...

Majd mintha ott se lenne, visszasétálok Sophie-hoz, s egy jóízű csók után felsegítem rá ma esti játszóruháját...vöröset....lakkot. Ő ugyanezt teszi velem. Puha fekete bőrszoknyát öltök, épp csak a popsimat takarja...egészen addig, amíg meg nem mozdulok. Ugyanebből az anyagból készült a tűsarkú csizma is, ami a combom közepéig ér. Felülre egy semmit nem takaró háló kerül, nyakban kötve, amiből máris kibújik az önálló életre kelt mellbimbóm...

Charmer (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Charlotte egy röpke pillantást vet rám, mégis mintha örökké tartana, ahogy szemeink egymásra találnak. Leheletnyi csókja nyugtázza, hogy egy fekete pontot annuláltam, majd szó nélkül belémkarol és elindulunk.

Miközben az estét záró szavaimat mondom, szemem sarkából látom mennyire felgyorsítaná az eseményeket. Mikor beszédem végeztével a távozó vendégektől búcsúzom, eltűnik a látókörömből. Ahogy az éjjeli vendégekhez térek vissza, Pierre-rel bezárva a főkaput, Sophie professzorába ütközöm. Toporogva várja mai partnerét, s sejtésem szerint ha vele várok akkor én is Úrnőmre találok hamarosan. Még néhány utasítást adok az éjjeli személyzetnek, majd már jönnek is súgva-búgva mindketten. Biztos vagyok benne hogy mesterkednek valamiben, de tudom sok meglepetés fog még érni az éjjel. Alig várom, hogy elkezdődjön a lavina.

Így négyesben sétálunk át a hűs folyosókon a nyugati szárnyban lévő lakosztályokba, ahol a további ínyencségek fognak zajlani. Azok máris elkezdődnek, ahogy ez a két bestia rögtönöz egy kis ízelítő előadást. Amit mi férfiak karosszékből nézünk végig. A két gyönyörű nő mozdulatai azt sejtetik, hogy ezt a műsort nem kevésszer gyakorolták már ezelőtt is. Charlotte kilép a női táncból és felém lejt lenge öltözékében.

- Látod, ezt takarja az a dekoltázs, amiben annyiszor gyönyörködtél....ha a kedvemre teszel, ma éjjel a tiéd.

Megfordul, s a formás farát szinte hozzám nyomja.

- Ez az a forma, amit a liftben "véletlenül" feltérképeztél, s aztán tán ezerszer is az eszedbe villant...remélem élőben is tetszik neked...

Nagyot nyelek a látványtól és testének égető közelségétől. Csodás alakja rabul ejti szemem, agyam őrült gerjedelemmel issza magába a látványt. A fennséges képtől annyira leblokkolok, hogy elfelejtem kihasználni a kínálkozó alkalmat, hogy megérintsem e buja démont. Agyam nem blokkol le. Szerszámom márványrúdként próbál kitörni öltözékemből. Mire felocsúdok a két nő ismét összesimulva vonaglik, immár meztelen.

Amint Sophie-ra felkerül a piros lakk ruhája, mait már jól ismerek, nézőtársam megszeppenni látszik. Szegény ördög nem is sejtette, hogy ki kaparintotta meg ma játékszeréül. Bátorítóan rámosolygok, pedig tudom hogy elevenen fel lesz falva. Remélem nem szívbeteg. Nem tudok haragudni Sophie-ra két okból sem. Egyrészt örülök ha jól érzi magát, még ha ezt ma nem is velem fogja tenni, másrészt Charlotte kegyeit keresve "vígasztalódhatom", ami - bár eddig féltem bevallani magamnak - mindig is a bakancslistámon szerepelt.

Partneremre három dolog is kerül, ezek közül a csizma takar a legtöbbet. A bőr szoknyája, de főképp necc felsője inkább csak jelképes. Popsija minden mozdulatnál hívogatóan invitál egy kis simogatásra. Formás melleinek csúcspontjai szederként merednek át a nagyszemű hálón. Nem bírom tovább ülve, sebesen felpattanok. Azaz pattannék... istennőm tekintete ellentmondást nem tűrve parancsol vissza helyemre.

Sophie a szomszédos lakosztályba távozik, s egyetlen biccentésére a nehezen felengedő prof tétova léptekkel követi. Amint záródik az ajtó, elégedett mosollyal, immáron átöltözve lépdel elém ismét imádottam. Egyik lábát a szék karfájára emeli, s rögvest megcsap az illat amit a buxusok között ízleltem. Kaján mosoly fut át arcomon. Ezek szerint hatott a kis mutatványom. Komoly tekintettel int a kezem felé, s amint kinyújtom teátrális mozdulattal helyezi szoknyája hátsó szélére .

- Valamit félbehagytál kisfiú, és én nem szeretem a félbehagyott dolgokat! - csóválja a fejét, szemében villámok cikáznak.

Ujjaim lelkesen indulnak végig a puha bőr mentén, bebarangolva mind keményen feszülő, mind az átellenben puhán domborodó féltekéjét. Egyre inkább nehezemre esik koncentrálnom a feladatomra. Orromba újabb és újabb hullámokban érkezik ölének buja illatfelhője. Tenyerem körbeöleli popsiját, s egészen finoman magam felé húznám. Szemei feddőn döfnek arcomba. Ajkain lassan, fenyegetőn és hangtalanul formálja a szavakat:

- Meg ne próbáld!

Majd hátrább lépve ölembe hajol, s nagyot szippant a derekam tájékán forrósodó levegőből. Őrjöngve zubog a vérem ereimben, ahogy orrával szinte makkomhoz ér. Pulzusom emelkedik, igyekszem mély levegőket venni. Ahogy felemelkedik, hosszú szőke haja végigsimít ágyékomon. Felpattanok ültömből, és kezeim az elárvult popók után kapnak. Feladatom van, nincs idő a vágyaimmal foglalkozni. Lendületes mozdulatokkal siklok a szoknya alá és finoman széthúzva farpofáit ujjaim gyengéden mélyednek ruganyos, bársonyos bőrébe minden oldalról. Elismerően bólint:

- Tudod a dolgod, de lássuk haladóbb feladatokkal is boldogulsz-e?

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nem tehetek róla...bár nem nagyon rajongok a női testért, Sophie csókjai és finom ujjai nem maradnak hatás nélkül. Kegyetlenül felizgatott állapotban hagy magamra, s a velem oly szelíd bombázó kőkemény pillantással és egy csettintéssel parancsolja maga után a megszeppent professzor. Szinte megsajnálom szegény férfit. Gilberttel ellentétben neki fogalma sincs arról, hogy mi vár ma még rá. Az én áldozatom már részesült tűzvörös jelmezű barátném játékaiból, így legalább elképzelése van arról, hogy milyen élményt tartogatok a számára, s ha jól látom a dudorodó nadrágján, egyáltalán nincs ellenére. Ideje hát vele foglalkoznom, s pontosan ez az, amire a világon a legjobban vágyom most...megtapasztalni, hogy mire is képes az ajkaival, a nyelvével, és minden másával.

Az egyik lábamat a szék karfájára emelem, hogy megfelelő szögből láthassa azt, amit nem sokkal ezelőtt csak a csipkén keresztül, a sötétben érezhetett.

- Valamit félbehagytál kisfiú, és én nem szeretem a félbehagyott dolgokat!

Útmutatásképpen a felém nyúló kezeit a popsimra teszem. Lelkesen ölel, hol finoman, hol erősebben jár a keze a hátsómon, s ahogy ölel, ösztönösen húzna közelebb magához, hogy a nyelve folytassa a játékot, immáron anélkül, hogy bármilyen akadály útját állná. Tudom, ha ezt megteszi, ha megengedem neki, hogy megtegye, pillanatokon belül robbanni fogok, de ezt még nem akarom. Elmondhatatlanul élvezem ezt a felfokozott izgalmi állapotot, ráadásul szeretném megnézni közelről, hogy ő milyen állapotban van...

- Meg ne próbáld! - szólok rá keményen, s szembesétálva vele föléje hajolok. Nem érek hozzá, csak majdnem, de így is érzem, ahogy lüktet, ágaskodik és nagyon kifelé igyekezne már a meglehetősen szűkre szabott nadrágból.

Aztán hirtelen észbe kap, s felpattan a helyéről, a vágy illatát hagyva maga után. Mögém kerül, s hihetetlen hozzáértő ujjakkal masszírozni kezdi a popsimat, hisz ezt az imént félbehagyta. Kényelmesen megtámaszkodom a szék karfáján, s lehunyt szemmel, halkan sóhajtva élvezem a kényeztetést, és kissé bosszankodva észlelem, hogy a vágyam máris lelepleződik, forró nedvesség önti el a puncimat, és ha folytatja ezt az intenzív masszírozást, végig fog csurranni a combomon.

- Tudod a dolgod, de lássuk haladóbb feladatokkal is boldogulsz-e?

Felegyenesedem, és egészen közel megyek hozzá. Megállapítom, hogy túlságosan sok ruha van még rajta, holott nagyon vágyom már arra, hogy ruha nélkül lássam.

- Vetkőzz! - s türelmetlenségemben nem várom ki, hogy ezt teljesen önállóan tegye, gyakorlatilag letépem róla a gyöngyházgombos ingét, és segítek abban is, hogy a nadrág mihamarabb lekerüljön róla. A testére simuló alsónál elbizonytalanodik, ám nagyon gyorsan megérti a követelőző pillantásomat és kibújik abból is.

- Szép, tetszel nekem. Remekül fogunk szórakozni ma éjjel...én biztosan, és ha elégedett leszek, te is elnyered a jutalmadat. Kapsz egy kis ízelítőt...ülj vissza! - s már vissza is nyomom a székbe, és ezzel a lendülettel visszahajolok föléje.

- Úgy...most már nincs útban a ruhád...megkóstollak!

Feltérképezem a játékszerem egyik legfontosabb kellékét, ami már a közelségemtől gyönyörűen ágaskodik. Végigfuttatom rajta az ujjaimat, mintha egy igazán szép, törékeny tárgyat simítanék, majd az egyik simításnál megáll a kezem a szerszám tövénél, hogy a makk ne moccanhasson. A nyelvem hegyével apró köröket rajzolok az érzékeny felületre, majd amikor már minden részét érintette a nyelvem, egy hirtelen mozdulattal a torkomig süllyesztem, és jóízűen szopni kezdem. Fél szemmel időnként Gilbertre sandítok, akinek egyáltalán nincs ellenére a dolog. Egy ideig önfeledten élvezi, majd görcsösen szorongatni kezdi a karfát, nehogy ösztönösen a hajamba markoljon, no és nehogy elélvezzen...ez utóbbit én sem szeretném, így amikor megérzem, hogy már nagyon közel jár hozzá, elszorítom a farka tövénél és abbahagyom, amit művelek. Mégy egy utolsó finom nyalintás a nyalókából, s fölegyenesedve, elégedetten szemlélem az eredményt.

- Jóízű is vagy, nem csak szép, eddig minden rendben! Most megkapod az első komoly feladatodat. Élvezni szeretnék...kétszer egymás után. Az elsőt úgy kell megvalósítsd, hogy nem érsz a puncimhoz, semmivel. A másodikat pedig úgy, hogy nagyon is hozzáérsz...azzal a csintalan nyelveddel. Nézd mit műveltél velem máris....ezt meg kell kóstolnod mielőtt bármit teszel. - az egyik kezemmel végigsimítok vénuszdombomon, és a középső ujjamat belemerítem a szirmok közé. Ezután a másik kezemmel Gilbert álla alá nyúlok, s a nedves ujjamat az ajkaihoz érintem.

- Kóstold, aztán munkára.

Charmer (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Popsija egyfolytában libabőrözik ujjaim alatt. Hogy kis lélegzetvételhez jusson, Úrnőm felegyenesedve elém áll és végigmér.

- Vetkőzz! - utasít, de hiába ügyködök serényen. Nem elég gyors neki a tempó ahogy ruháim lehullanak, így szinte lemarcangolja rólam a maradék darabokat. A boxeremmel matatok kicsit bizonytalanul. Vajon mennyire sikerült begerjesztenem könnyed kis ujjgyakorlatommal? A tekintete lángcsóvákat vet. Egyértelmű a válasz: nagyon. Kilépek a testemet takaró utolsó pajzsból, dárdám feszesen lüktetve mered az ég felé. Újfent végigmér, mint gazda aki szemügyre veszi birtokát.

- Szép, tetszel nekem. Remekül fogunk szórakozni ma éjjel...én biztosan, és ha elégedett leszek, te is elnyered a jutalmadat. Kapsz egy kis ízelítőt...ülj vissza! - s már vissza is nyom a székbe, és ugyanazzal a mozdulattal hajol vissza fölém. - Úgy...most már nincs útban a ruhád...megkóstollak!

Makkom már a leheletétől sziklakeménységűvé duzzad. Épp csak végigsimít pihe ujjaival, én pedig ajkamba harapva próbálok nyugton maradni. A mozdulata végén ezen ő is segít, marokra fog és mereven tartja legújabb játékszerét. Forró nyelve alig kóstol apró körzéssel, majd mire mindenhol sikamlós már a felület, se szó se beszéd mohón a torkáig enged. Lassan vizet fakasztok a szék karfájából, ahogy élvezetesen járatja ajkai között falloszomat. Ez az ő élvezete, nem formálhatom kényemre-kedvemre ezt a szopást, pedig minden idegszálam sikítva vágyja hogy leomló fürtjeit markoljam és... a bestia megérzi hogy közel a vég. Pont mikor prosztatámnál gyűlni kezd az inger, egy villámgyors szorítás egészen a farkam tövénél, és máris megmenekültem. Azaz inkább csapdába kerültem. Farkam még tovább keményedik pulzálva, szinte fáj már ahogy még búcsúképpen rányal a hegyére. Pont kibuggyanó előcseppeim keni szét vele.

- Jóízű is vagy, nem csak szép, eddig minden rendben! Most megkapod az első komoly feladatodat. Élvezni szeretnék...kétszer egymás után. Az elsőt úgy kell megvalósítsd, hogy nem érsz a puncimhoz, semmivel. A másodikat pedig úgy, hogy nagyon is hozzáérsz...azzal a csintalan nyelveddel. Nézd mit műveltél velem máris....ezt meg kell kóstolnod mielőtt bármit teszel. - kezével végigsimít a dombján, középső ujja eltűnik csillogó ajkai között. Másik kezével államat emeli fel, majd szaftos ujja ajkaimra csúszik. - Kóstold, aztán munkára.

Egy pillanatra hagyom, hogy a buja pára betelítse az orromban lévő kis receptorokat. Nyelvem hegyével lassan végigsimítom a nektárba mártott ujjat, majd ajkaimmal lépésről lépésre számba szívom. Végül egy kis szopogatással teszem magamévá a kéjes íz utolsó foszlányait is.

- Igenis Úrnőm! - suttogom, ahogy isteni ujját kiengedem a számból. Egyik tenyerem visszatér korábbi tetteim helyszínére, a formás popsikra a bőrszoknya alá. Ujjaim lendületes zongorafutamként szánkáznak jobbra-balra a feszesen remegő félgömbökön. Másik kezem vállát simítja, ahogy felettem hajol. Pont ahogy fejem emelve apró csókokat lehelek kulcscsontjáról indulva, tenyerem úgy tükrözi ajkaim mozgását a másik oldalon. Charlotte mohósága rám is átragadt, hamar peckesen meredő melleihez érek. Szám pontosan azt a játékot játssza, amit korábban felém nyújtott ujjával. Mikor bimbóját a számba szívom, határozottan markolok a fenekébe is. Középső ujjam egészen a gátjáig lenyúlik, így markolva néhány apró mozdulattal masszírozom is. Tovább nem feszegetem az első feladat szabályait, inkább a nyelvemen lévő málnaszemét engedem szabadon, s forró fuvallattal simogatom. Úgy tűnik nem elég forró, mert megremeg. Szemeit lecsukva átadja magát kényeztetésemnek. Most a másik keble van soron, elkezdem a már ismert játékot, de a szívás előtt kivárok egy ütemet. Remegő sóhajtás a válasz, mire megadom ismét a várt ingereket. Kezeim a formás halmait gyúrják, az egyik popsit, a másik cicit. Nyelvem pedig vad tangót vív a neccen átszúró kemény bimbóval.

Érzem imádott démonomban egyre inkább elhatalmasodik a kéj, már a széken támaszkodva élvezi tüzes szolgálataimat. Lecsusszanok a fotelből, s mögé kerülve leoldom szoknyáját. Meglepetten szegi hátra a fejét, mire vad csókkal harapok a füle tövére. Testem hozzásimítom, kéjrudam lüktetve simul popsijai közé. Ujjaim a neccfelső alatt másznak csípőjéről felfelé, s kezeim teljesen beborítják nem nagy, de formás kemény melleit. Ágyékom előrenyomom, popsija vágyódva pucsít. Néha csak egy hajszálon múlik, hogy nagyajkait golyóimnak dörgölje, de sikerül nem megszegnem a szabályokat. Egyik kezem otthagyja az édes kebleket s derekát, csípőjét becézgeti. Remegve szakad fel belőle az érzéki sóhaj, ahogy ujjaim combhajlatáról derekára, majd fokhagymagerezd feneke oldalára siklanak. Meg-megrándulva feszül teste hozzám. Egészen magamhoz ölelem így, amíg el nem csitul a hullámverés.

Mikor magához tér, szembe fordítom magammal és egy lassú csókot hintek szájára, miközben a székbe ültetem és elé térdelek. Lábait vállaimon támasztja meg, ellazulva néz félig lehunyt szemhéjai alól, ahogy rátekintek. Elégedetten mosolyog. Nem várok szavakat, világos mit kell tennem. Combjaiba markolok, széttárom őket és nyelvem határozottan, de nem mélyen végigsiklik a gáttól csiklója tövéig. Ösztönösen megrándul, még nem múlt el az előző masszázs bizsergése. Következő nyelvcsapásom lágyabb, épp csak tollpiheként simogatja végig sikamlós barackját. Tarkómon megérzem a kezét. Hmmm, úgy látszik a puncija bírja a keményebb strapát is. Érintésére ajkaim határozottan simulnak résére, s nyelvem keményen puhatolózik barlangja bejáratánál. Megtámasztom csiklója tövét... egy finom szívás. Csípője megfeszül, kezével pedig egészen magához húzza egy nyögés kíséretében.

- Akarom... most! - követelőzik hangosan, szinte sikítva.

Erősebbet szívok, majd ismét, és újra. Mindre ziháló nyögés a válasz. Érzéki hangjaitól buja párafüggöny telepszik tudatomra. Csak egy dolog számít, hogy Úrnőm a számtól élvezzen. Ütemes szívásokkal fokozom hangjait, s mikor érzem vágyódó reszketését már nem tudja kordában tartani, egy erős nyelvcsapás a csikló tövére, s átszakad a vágya gátja. Hajamba kapaszkodva nyomja fejem ölébe, vagy ágyékát fejemre, nem is tudom már. Időtlen pillanatokig vonaglik a székben. Karjaim tartják csak helyén, ahogy fejét hátravetve hagyja hogy átsöpörjön rajta az orgazmusfergeteg.

Nem távolodok ágyékától ahogy csitulnak érzékei. Nyelvem finom mozdulatával korbácsolom heggyé a hullámvölgyet. Felnézek, szemében démoni tűz: a mohóságé. Vagy saját mohóságom tükröződik csak a rám villanó tekintetben? Megrészegít nektárja íze: falni, kóstolni, ízlelni akarom még. Ajkaim követik nyelvem, s most már aprólékosan feltérképezem a lábai között lévő tenyérnyi szentélyt. Be be hatolok számmal legféltettebb barlangjába is, s játékosan egy-egy ütemet kihagyva ritmusos nyelvcsapásokkal ostromlom csiklóját. Keze határozottan nyom vissza minden ilyen alkalommal, én pedig szapora mozdulatokkal válaszolok utasításaira. Szinte táncolunk így, mire újra eléri a végzete. Fejem hátrább húznám, de tarkómba kapaszkodik és hullámokban nyom forró ölébe. Ajkaim óvatosan érintik remegő nőiségét, igyekszem elkapni a kéjhullámok ritmusát és nyelvemmel szörfölök rajtuk.

Mire percek múltán megnyugszik karjaimba emelem a székről és mint egy oltárra, a baldachinnal fedett ágyra helyezem alélt testét. Mellé telepszem és finom kézmozdulatokkal becézgetem. Gyengéd közelségemre lassan nyitja szempilláit.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Jól vizsgázik. Szakértő módjára találja meg testem minden érzékeny pontját...mindet, kivéve a legérzékenyebbeket. Miközben a hálóból kibújó mellbimbóimat kényezteti, és erős kezeivel a fenekemet gyúrja, majd megveszek a vágytól, hogy végre csurgó szirmaim közé is betévedjen. De szót fogad, teljesíti a parancsot, úgy kerget a csúcsra, hogy nem szegi meg a szabályt. Hogy honnan indul az orgazmus, magam sem tudom...talán a cicim hegyéből, talán a csípőmet ért simításból, vagy attól, hogy kőkeményre duzzadt szerszáma a farpofáim közé szorítva lüktet. De mindez együtt maga volt a csoda.

Nagyon jól esik lerogyni a székre, s az a mozdulat, amivel elém térdel, újra lobbantja a csillapíthatatlannak tűnő vágyat, és készségesen tárom szét a combjaimat, hogy végre megízleljen. Teszi. Játékosan, évődőn, majd amikor már ismeri a reakciókat, erősebb játékokat keres magának, amitől végtelen mohóság vesz rajtam erőt. Azt akarom, hogy felfaljon, habzsoljon, harapjon, szívjon! Azt akarom, hogy hagyja a játékot és helyette minden direkt módon a gyönyörömbe kergessen!

- Akarom...most! - szorítom sikítva az ölembe a fejét.

Kérésemnek eleget tesz, most már mindenféle megszakítás nélkül az orgazmusig repít. Pillanatokat vár csupán, hogy csitulhassak...pillanatokat, hogy újra levegőhöz jussak...majd visszahajtja a fejét, s a hüvelyem kapuját kezdi ostromolni a nyelvével, s amikor onnan kibújik, egy-egy érintéssel a csiklómmal is tudatja, ott van a közelben. Az első csodálkozásom elmúltával eljátszom a gondolattal, hogy rögtön leállítom, hiszen parancsomat nem várva, önálló akcióba kezdett, így büntetést érdemel. De amikor a testem pillanatokon belül válaszol az incselkedésre, úgy döntök, ráér ez még...rá bizony, majd utána...miután a következő orgazmus közben elcseppen az utolsó csepp levem, és elszáll az összes erőm, és megszűnik létezni a világ.

Gyengéd, ám erős karokkal visz magával az ágyba, beleborzongok az ágynemű hűvös selymének érintésébe, miközben még nem nagyon van kedvem kibújni ebből a buja, bódult állapotból...lustán, s látszólag félig eszméletlen állapotban élvezem, ahogy cirógat, kiélvezi az érintést, amit a két puha bőr találkozása finoman bizsergetővé tesz. Végül félig kinyitott szemmel rámosolygok, majd egy jóízűt nyújtózom, ezzel a mozdulattal fölé kerekedve.

- A feladatot teljesítetted, méghozzá jól. Ám ami a ráadást illeti...annak ellenére, hogy élveztem, meg kell hogy büntesselek, mert engedetlen voltál! Hát mondtam én neked olyat, hogy kaphatsz repetát a puncim ízéből? Büntetésből egy ideig nem mocoroghatsz...fogd meg az ágy rácsát. Amíg nem engeded el, addig a kezedre nem csattan bilincs. Ami a lábaidat illeti...azt hiszem jobban szeretném, ha szélesre tárnád őket. Segítek, várj!

Készségesen tárja szét a combjait, én pedig alig várom, hogy visszaadjam azt, amit az imént kaptam, és a fejemet belefúrjam az ágyékába. Ám előtte még egy kis dolgom van. A két bokájára bilincset teszek, és úgy igazítom a láncot, hogy bármikor fel tudja húzni a térdeit terpeszben, de összezárni ne tudja őket.

Összevillan a tekintetünk, látom a vágyát...ott is. Az ágy végébe odakészített dobozkából kihúzok egy puha selyemkendőt, és a férfiasságát egyenlőre gondosan kerülve föléje térdelek. Felhúzott combjának döntöm a hátamat, majd a kendővel finoman cirógatni kezdem az arcát, felsőtestét. Amikor pedig úgy gondolhatja, hogy innen ideje volna továbblépni, fölé hajolok, és aprókat harapok a testének legkülönbözőbb pontjaiba. Elégedetten konstatálom, hogy ahogyan előre hajolok, gyönyörűséges szerszáma szemernyit sem lankadva ér a hátratolódó popsimhoz. Mindennél jobban vágyom arra, hogy végre beleüljek, de egy kicsit még ellenállok a vágynak. Megfogom a tövénél, megemelem a csípőmet, hogy a hegyét kényelmesen a bejáratomhoz igazítsam. Nem hagyom, hogy a makk teljesen eltűnjön bennem, a legvastagabb peremet tartom a kapaunál, úgy kezdek ösztönösen körözni a csípőmmel. Méretes darab, feszít, még úgy is, hogy a végtelenségig vagyok izgatva.

- Hány menetre vagy hitelesítve drága? És milyen gyorsan regenerálódsz? Jól vigyázz a válaszoddal, ettől függ, hogy az elkövetkező percekben, órákban mit is fogunk csinálni. De hazudni ne merészelj, az úgyis kiderül.

Charmer (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nyújtózik, majd egy szemvillanás alatt felém is kerekedik.

- A feladatot teljesítetted, méghozzá jól. Ám ami a ráadást illeti...annak ellenére, hogy élveztem, meg kell hogy büntesselek, mert engedetlen voltál! Hát mondtam én neked olyat, hogy kaphatsz repetát a puncim ízéből? Büntetésből egy ideig nem mocoroghatsz...fogd meg az ágy rácsát. Amíg nem engeded el, addig a kezedre nem csattan bilincs. Ami a lábaidat illeti...azt hiszem jobban szeretném, ha szélesre tárnád őket. Segítek, várj!

Alig tudom megelőzni lábam mozdulatával. Egy pillanat múlva már ő tárta volna lábaimat széjjel. Nem hibázhatok, hisz újra büntibe kerültem. De nekem nem büntetés, ha használ, ha a maga örömére játszik a testemmel. Hiszen az Úrnőm, én pedig alázatos alattvalója vagyok. Még ha néha önálló tettekre is ragadtatom magam, zokszó nélkül fogok tűrni minden büntetést, hisz megérdemlem, ha nem parancsszóra cselekedek.

Lábaim bilincset kapnak. Kezeim egyelőre nem. Charlotte rám néz, mindkettőnk szemében az örömteli vágy ég hatalmas máglyaként. Elégedett tekintete ágyékomra villan s elmosolyodik. Laza mozdulattal húz elő egy kendőt, s felém térdelve cirógatni kezd. Nekidől felhúzott combomnak, s végigsimít vele arcomon majd felsőtestemen. Nem tudok betelni a finom selyem érintésével, nyakam borzong a hűs anyagtól, hátam pedig a hűvös ágyneműtől. Majd apró harapásokat érzek a medencémen, a vállamon, előbb utóbb mindenütt szinte. Elmosolyodom. Nem sokáig marad hűs ez az ágy, ha Úrnőmön múlik!

Eddig feltűnően kerülte falloszom érintését. Ez mit sem változtat azon, hogy feszesen simul a popsijához ahogyan hátrább csúszik testével felettem. Eljött az idő, kecses ujjaival megfogja, és magához igazít. Nem nyel el, hanem úrinőként éppen csak magába segít. A kalap peremére pont rásimulnak forró szirmai. Körzések... megőrülök. Makkom hegye minden irányban nyomódik a csurom lucskos bejárathoz. Kétségbeesetten markolom az ágy végét, nehogy felüljek az intenzív kéjes ingerektől. Sosem duzzadt még ekkorára a farkam ilyen élményorgiától. Súlyosbítva helyzetem még beszélnem is kell.

- Hány menetre vagy hitelesítve drága? És milyen gyorsan regenerálódsz? Jól vigyázz a válaszoddal, ettől függ, hogy az elkövetkező percekben, órákban mit is fogunk csinálni. De hazudni ne merészelj, az úgyis kiderül.

Semmi értelme nem is lenne, Sophie-tól biztosan mindent megtudakolt új parancsolóm. Próbálom összeszedni a gondolataimat, de a makkomon táncoló forró punci nem igazán hagyja.

- Három... talán négy... - nyögdécselem. - Viszont pár óra mire regenerálódom. - mondom kicsit folyékonyabban a talán fontosabb információkat.

- Ühhüüüümmmmm... - morfondírozik, miközben pucsítva magába fogad.

Ajkamra harapok erősen. Majd eldurranok, ahogy feszítve kitöltöm a szűk hüvelyt. Érzi ezt Úrnőm is, és erősen rám szorít kezével.

- Hé-hé-hé rosszfiú! Hová ilyen sietősen! Egy felet majdnem le is húzhatok mindjárt a háromból, ha így folytatod - jegyzi meg morcosan. Fogja a kendőt, és szorosan a falloszom tövére köti. Kellemetlen, de még nem fájdalmas. Segít lehiggadni. Behunyva szemem, magam is próbálok gondolatban a kastély alatti folyó hűs vizébe mártózni, hogy erőre kapjak.

- Kukucs! - zavar meg Charlotte. Majd tekintetével nem engedve szemeim ismét lassan rámül.

Elégedetten mosolyog ahogy érzi, most jobban bírom ezt az őrjítően kéjes behatolást szűk és forró puncijába. Nem mozdul ahogy elnyeli egészen, csak belső izmaival játszik finoman.

- Na meglátjuk, hogy tényleg tudod-e amit Sophie és te állítotok. Mindenesetre be fogjuk osztani, mert reggelig több helyen és módon is szükségem lesz rád Drága.

Azzal lepattan királyi trónjáról és lábaim közé térdelve máris farkamra veti magát. Amilyen komótos volt kelyhével, ajkaival olyan mohó és gyors. Vékony szája egészen ráfeszül makkomra, s ahogy puncija először csak makkom engedte magába, most hevesen bólogatva sosem engedi ki nyelve fogságából a peremet. Térdeim önkéntelenül is emelkednének, de a láncok izmomba mélyedve megfékezik a mozdulatot. A hideg fém vágása újabb lélegzetvételhez juttatja kéjben fuldokló testemet. Úrnőmnek más céljai vannak. Amint érzi, hogy visszatáncolok a robbanás határáról, eloldja a kendőt péniszem tövéről. Vad mozdulattal csúsztatja kezével torkára egész szerszámomat, mohón falva s nyelvével masszírozva a kemény húst. Végül egy diadalittas szívás. Tudja hogy végem. Ujjait a golyóim közé nyomva várja a pulzálást, s búgva issza feltörő mannámat. Az első heves kitörések után feje ismét mozgásba lendül, és nyelve makkom tövét simogatva meríti ki raktáraim utolsó cseppjét is. Hátam ívbe feszül az extra kényeztetésre, felhördülök, majd elernyedek erőtlenül.

- Ízletes vagy Gilbert. - közli nyammogva, mint egy szakácsverseny zsűrije. - Három-egy. - közli szinte szenvtelenül az "állást".

Gondol egyet, combjai közé kapja egyik lábamat. Ölét nekem feszítve erőteljesen mozog csípőjével. Pillanatok kérdése az egész és fejét hátravetve élvez felettem remegve.

- Négy-egy! - nyomja meg a négyet büszkén. - Ha tudod tartani ezt az arányt a végéig, akkor azt hiszem mind a ketten elégedettek leszünk reggelre.

Én a bódulattól alig hallom szavait, testem-lelkem-tudatom egy jóleső kifacsart állapotban lebeg. Csak búgó hangja kúszik egészen közelről a fülembe.

- Jól dolgoztál eddig Drága, megérdemelsz egy kis feltöltődést. Indíts a kádba, én gondoskodom a többi részéről!

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Teljesen belefeledkezem a játékba, mindkettőnk közös örömére. Imádom, hogy minden vágyamat készséggel teljesíti, s azt, hogy bármit, tényleg bármit megtehetek vele, ami jól esik, mert élvezi, hogy nálam van a kormánypálca. Hmm, a pálcára még később visszatérek, egyenlőre kiélvezem a hanyatt fekvő pozíciójának minden örömét. Ha igaz, amit állít, még számtalan gyönyör lesz a miénk az éjjel. Kicsit sajnálom, hogy mindez előtt végig kellett csinálni a hülye estélyt, mert az mindkettőnkből kiszívott egy keveset. De itt az ideje, hogy én szívjam ki azt a feszültséget belőle végre, amit egy ideje forralok abban a gyönyörű farkában. Élvezettel csapolom meg, és végtelenül jól esik látni, ahogy élvezni. Hogy pihentében még egy kicsit gyönyörködhessen, a combját igénybe véve könnyítek sajgó, s már legalább fél órája hanyagolt puncim lüktetésén majd elégedetten tudatom vele a mai játszma jelenlegi állását.

- Négy-egy!Ha tudod tartani ezt az arányt a végéig, akkor azt hiszem mind a ketten elégedettek leszünk reggelre.

Eztán, mielőtt beájulna a kábulatba, kitessékelem az ágyból, a kádba. Amíg előkészíti a fürdővizünket, az egyik szekrénykéből előhúzom a behűtött pezsgőt, és néhány falatot is teszek a tálcára, gyümölcsből, sajtból. Jóízűen elnyúlva találom a kádban, amit nem tűrhetek!

- Gilbert...-dörrenek rá - most akkor hogy is van ez? Ha te ott ülsz, ki mossa le rólam az este fáradalmait? A falatkákról nem is beszélve! Na jó, legyen...a pezsgőt együtt isszuk meg a kádban, de aztán munkára foglak! - szólok rá nevetve, amikor látom, hogy kis híján kiugrik a kádból. Vele szemben helyezkedek el, hogy gyönyörködhessem férfias testében, a lábam viszont nem hagy nyugodni...két talpélem közé fogom a meleg vízben lebegő szerszámát, és finoman masszírozni kezdem, miközben a pezsgőt kortyoljuk. Jól esik a hűvös korty a még mindig hevült testemnek, ami a fürdővizet éppcsak melegnek érzi, és jól esik a gyengéd érintés is, amivel a lába az enyémhez simul. Finom izgalom fut végig rajtam, s érzem, ideje az újabb tetteknek. Egy falat sajtot tolok a szájába, majd kettőt a sajátomban, ezután pedig a kezébe nyomok egy mentás olajjal töltött kancsócskát, hátradőlök, és várakozásteljesen nézek rá. Kiszabadítja a farkát a lábaim fogságából, majd felülve közelebb csúszik hozzánk. Ágyékunk szinte találkozik, de csak szinte...olajat önt a kezére, s a nyakam köré fonja a tenyereit, úgy kezdi masszírozni az államat, vállamat. Gyengéden kiemeli az egyik karomat a vízből, azt is végigsimítja. A menta először hűsít, majd ha lehet, még jobban felforrósítja a bőrömet. Borzongok, mintha fáznék ,pedig minden tagom izzik. Észre sem veszem, hogy kihúzza a dugót, s úgy halad az olajjal a testemen, ahogy a víz szabaddá tesz egy-egy felületet. Hosszan időzik a melleimen, erőteljesen morzsolva a bimbókat, amik sikamlósan buknak át az ujjai között újra és újra. Perzsel a menta, egy-egy pillanatra azt kívánom, hogy bárcsak sima olajat adtam volna neki. De pontosan ismerem a testemet...így minden pórusomat megbolygatva olyan gyönyörökbe hajszolható, amit józan ésszel felfogni lehetetlen. Még mindig a melleimnél jár, alulról becézve őket, amikor teljesen elfogy a víz a kádból. Szinte borzongok nedves bőrrel, és azt akarom, hogy ő is így érezzen. Szótlanul viszonzom az olajozást, lelkiismeretesen bekenem minden porcikáját. Felszisszen, amikor a farkára is kenek...a közelségemtől újra éledt a vágya, és sokkolta az a boszorkányos aljzószer, amit belemasszíroztam. Amint elkészültem a művemmel, várakozásteljesen nézek rá. Mosolyog, vastag törölközőt terít a kád lankásabb végébe, majd egy díszpárnát is kerít. Gálánsan segít elhelyezkednem, valami olyasmit dünnyögve, hogy a hátam még nem kapott a jóból. Feltérdelek, és kényelmesen rádőlök a párnára a kád végénél, majd hagyom, hogy az a végtelenül izgató borzongás átjárja a hátamat is...aztán a combjaimat....és a fenekemet. Ezen a tájékon jócskán elidőz. Erőteljesen gyúrja a két félgömböt, majd a két hüvelykujja egyre közelebb merészkedik ahhoz a völgyhöz, ami közöttük fut végig. A kancsóból olajat rá, s ujjai követik a folyadék útját. A bejáratnál elidőznek, s kíméletlenül furakodni kezdenek. Eddig méltósággal, csendesen élveztem a kényeztetést, most azonban ösztönösen felnyögök. Fészkelődni kezdek, keresném a módot, hogy végre intenzív élvezethez jussak, de nem nagyon hagyja. Az egyik kezével, mintegy csillapítóan végigsimít a puncimon, a középső ujjával a szirmok közé süllyedve. Nem érzem, hogy lenyugtatott volna...ösztönösen nyomom felé a testemet, és végre hagyja....a farka vége a dombok közé feszül, de megáll! Képes megállni...de csak rövid időre

- Úrnőm, kérek engedélyt a belső kényeztetésre, olajosan, kemény szerszámmal.

- Engedély megadva, befelé!

Charmer (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Jó félig engedem a kádat kellemesen melegvízzel, és ellazulva végignyúlok benne. Úgy érzem rám is fér egy kis felfrissülés. Igaz egyáltalán nincs ellenemre, de Charlotte alaposan megdolgoztatott eddig. Biztos vagyok benne, hogy a továbbiakban csak fokozni fogja a tempót. Nem kapok sok időt a pihenésre. Úgy rám dörren, majd kiugrok a kádból.

Szembeül velem, és nem sokáig elégszik meg a víz érintésével és a látvánnyal. Talpaival ágyékomon kezd kutakodni és miközben kacéran pezsgőzik velem, szemrebbenés nélkül kezdi élesztgetni a szerszámomat. Lábaim terpeszben simulnak a combjai és a kád közé. Tényleg energiára lesz szükségem. Máris néhány falatkával tömi tele a szám, majd egy szó nélkül valami olajos kancsót nyom a kezembe és elégedetten hátradől. Veszem az adást, és közelebb csúszva alapos masszírozásba kezdek.

Ekkor tűnik fel, hogy nem sima masszázsolajjal kell dolgoznom, hanem mentással. Vajon milyen trükköket fog még előhúzni Úrnőm? Elfogytak a vízből kilátszó testrészei, így kihúzom a dugót, és folytatom alapos ténykedésem az előbukkanó felületeken. Még formás, feszes melleit kényeztetem amikor elfogy a víz. Masszázsalanyom átveszi az irányítást, és én is megtapasztalom a menta egyszerre hűsítő és vérforraló hatását. Meglepetésemben felszisszenek, mikor érzem falloszom sem marad ki a tapasztalásból. Az egyszerre hűs és forrósító ingerek, iletve Charlotte kihívó pillantása acélkeménnyé varázsolják férfiasságomat.

Ideje nekem is valamivel előállnom. Kilépek a kádból és egy párnával meg törülközövel térek vissza. Leterítem a kád végébe a törölközőt, és végigfektetem rajta e csodás és pajkos istennőt. A párnát csípője alá teszem. Így, kissé térdein támaszkodva, tökéletes pozícióban van a folytatáshoz.

- A hátad nem kapott még ebből a finomságból. - suttogom, miközben jó adag olajat csorgatok testére.

Végiggyúrom a hátát, a combjait, majd megállapodok izmos fokhagymagerezdjein. Ez már egyszer bejött, jut eszembe. A mentaolaj most új ingereket sző mozdulataimba. Úrnőm csípőjének apró mocorgásával terelgeti hüvelykujjaim a félgömbök közötti völgybe. Ujjbegyeim bele-bele akadnak az itt rejlő bejáratba, Charlotte nyögésekkel nyugtázza, hogy ez pontosan az, aminek jönnie kell. Mohó fészkelődéssel igyekszik kiteljesíteni az ingert, de nekem más ötlet villant be. Egyik tenyeremmel combjai közé nyúlok, s nyugtatólag szeméremajkait simítom végig. Azért középső ujjam pajkosan közéjük mélyed, végigszántva itt is egy kis mentaolajjal. Jön is a várt reakció: pucsítva nyomja felém popsiját. Makkomnak feszül rózsája, de nem akarom elkapkodni a dolgokat, megtartom fenekét egy pillanatra. Meg kell adni a módját.

- Úrnőm, kérek engedélyt a belső kényeztetésre, olajosan, kemény szerszámmal.

- Engedély megadva, befelé!


Be sem fejezte a mondatot, máris tovább tolja hátra magát. Számomra új élmény ez a fordulat, de igyekszem magabiztosságot mutatni. Csípőm előrenyomom hogy szerszámom az olajtól sikamlós bejáratba fúrhassa magát. Előre-hátra ringatózunk, ahogy Charlotte milliméterről milliméterre teszi magáévá férfiasságomat. Nyögései sikolyba fordulnak, ahogy kéjtől libabőröző popsija teljes hosszomban elnyel. Derekát megragadva pár pillanat mozdulatlanságot kérek, hogy megszokjam a rámtörő ingeráradatot. Érzem mohósága nem csillapodik, hátát homorítva hullámoznak izmai engem körülölelve. Ujjaim végigfuttatom a gerincén, egészen fel a nyakáig. Ahogy fürtjei közé érek kezemmel, csípőm finoman mozdítom előre. Érzem az ágyékából induló remegést, ami hamarosan nyögdécselésként tör ki belőle. Szaggatot szófoszlányokkal bíztat.

- Tudom... hogy ilyet... még sosem tettél... De csak hallgass... az ösztöneidre... és menni fog.

A koncentrálástól nem is tudok válaszolni. A menta hűs tüze, a barlang szűk mélye olyan elementáris izgalmat okoz, hogy arra kell koncentrálnom, nehogy idő előtt véget érjen ez a különleges popsi masszázs. Úrnőm átadva magát nekem a párnára hanyatlik, s én kezem derekára téve óvatos csípőmozgással járom be barlangja rejtett zugait. Minden új szeglet felfedezése új szólamokat hoz kéjes, vágyódó hangjai közé. A bíztató hangok tovább hergelik szenvedélyem. Alig bírom már tovább tartani magam, így majdnem teljesen kicsusszanok. Charlotte vádlón csattan fel:

- Héééé... ahhhhhh...

Hangja elfúl meglepetésében, amikor ismét előre indulok, de most két ujjam puncijában is követi farkam útját előre. Ahogy ágyékom a félgömböknek nyomódik, hüvelykujjam csiklójára tapad. Mohó vágyának ez adja meg a kegyelemdöfést. Ujjaim érzik az orgazmus szorításának hullámait. Tudatom teljesen ellazítom, így sikerül robbanás nélkül átvészelnem a hátsó barlangra átterjedő rándulásokat.

Ahogy elcsitulnak a tüzes megrázkódtatások, újabb ötlet jut eszembe. Ujjaim a maradék olajba mártom és visszatérek az igéző combok közé. Finoman a gátat kezdem masszírozni, és haladok egyre előrébb a pillangó szárnyai mentén. Átsiklok az előbb kivégzett kis húsrügyön, s inkább a bejárat környékén incselkedem. Úrnőm levegővétele ismét kezd sűrűsödni, így csípőm is moccantom, amire jóleső sóhaj a válasz. Veszek még egy kis mentaolajat és a hűs szert imádottam kelyhébe is finoman besimogatom.

Rezzenve ugrana fel az intenzív ingerre, de ágyékomba ütközik, s felnyög.

- Még hátra van a befejezés Úrnőm. - nyomom vissza a párnára, majd az olaj utolsó cseppjeit derekára öntöm.

Punciját egyedül hagyom a menta ingereivel, s a fenékmasszázst folytatom kívül-belül. Moccanásaim egyre határozottabb lökésekké válnak, ahogy már jobban tudom kontrollálni a rám törő ingereket. Istennőm ellazulva átadja magát tevékenységemnek. Testemmel egészen föléborulok, hüvelykujjam kicsivel a bejárat felett a völgybe simulva nyomom gerincoszlopa végének. Elégedetten szuszog, ahogy makkom is abba az irányba feszíti odabent. Kezd agyamra leszállni a vérvörös köd. Felegyenesedem és a félgömböket markolva, kicsit széjjel húzva gyönyörködöm a látványban, ahogy dugattyúm egyre gyorsabb ütemben szánkázik a völgy mélyére.

Charlotte sem bírja fekve tovább. A kád szélébe kapaszkodva térdel fel, egyre hevesebben löki magát felém. Ujjaim végigszántanak borsózó hátán, torkomat mély hörgés hagyja el ahogy a mélyebbnél is mélyebbre akar magában érezni. Már nem mozdulok hátra. Ellentartok vágyódó pucsításának. Csípőmmel körzök, hogy felfedezzem, amit még feltárni akar magából. Minden átmenet nélkül feszül meg teste. Fejét a kád peremének nyomja, ahogy remegve élvez, és löki magát hátra újra és újra, felnyársalva popóját lándzsámmal. Érzem én is a véget, de még egy apró trükköt teszek a masszázsba. Kirántom fegyverem, s e kéjes démon hátára lövök. A spermasorozat végigszánt egészen a popsikig. Jóllakott macskaként elnyúlva sóhajtozik, amint megérzi a forró tejfölt idomain, s ujjával kóstolót kanyarítva a folyamból hangos cuppogással nyalakodik.

- A masszázs után egy kis testápoló sem árt, Úrnőm.

Tenyeremmel finoman folytatom a masszázst, immár nem olajjal. Majd kipakolom a törölközőt és a párnát a kádból. A zuhanyrózsát beüzemelve aprólékosan lemosom és elnyugtatom a kielégült hölgyeményt.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nem mondom, a kiszolgálás nem mindennapi, ám mindenre kiterjedő. Nem hazudott, és még csak nem is túlzott kedvenc barátném a játékszerrel kapcsolataban. Még ki kell próbáljak rajta ezt-azt, ám egyenlőre igazán elégedett vagyok. Ezek a gondolatok járnak az eszemben, miközben végtelen passzivitással élvezem, hogy lemossa rólam az előző viharos szeretkezés minden nyomát. Igyekszem rövid idő alatt sokat pihenni, mert ennyi gyönyör kezd elfárasztani. Ki is gondolom, hogy mit művelek az áldozatommal a következőkben, csak hogy pihenhessek egy keveset. Jóllakott macskaként szemlélem, s méricskélem, hogy fog reagálni minderre. Egy kis ideig még kegyelmezek neki, hisz neki is kijár a pihenő, de aztán...addig is hagyom, hogy kisegítsen a kádból, az asztalhoz megyünk és az ölébe telepszem. Kényeles nagy fotelt készíttettem oda, így oldalról helyezkedem el a combjain, miután egy nagy tányérnyi csemegét begyűjtöttem egy tálcára. Csipegetünk, sajtot, gyümölcsöt és elfogy még egy pohár bor is. Ez utóbbival csínján kell bánjak, ha még akarok bármit az éjszaka. Időnként kényelmesen fészkelődök az ölébe, csak hogy érezzem hogy is áll a regenerálódásban. Nem túl sok idő kell hozzá, hogy alakuljon a dolog, s megmoccanjon a szerszáma, alig észlelhetően...

- No Kedves...meggyötörted a hátsómat azzal a pompás méretű farkaddal. A kölcsön kenyér pedig mindig visszajár, remélem tudod nagyfiú...

Mintha csak hozzá akarnék bújni, a fotel háttámlája mögé rejtett ostoromat keresem, aminek puha bőrszalagjai simogatni, s fegyelmezni egyaránt tudnak. Arcát a melleim közé rejtve azt sem tudja mire készülök, így minden porcikájában megremeg, amikor meglegyintem a hátam mögé suhintott szerszámmal a combját.

- Irány az ágyba lovacskám...

A meglepetéstől hamar magához tér, s habozás nélkül teljesíti a parancsot. Úgy ahogy vagyok, ölbe kap, s magával visz a nyoszolyáig, gyengéden letesz, majd az ágy mellett állva készségesen várja a további utasításokat.

- Nem megmondtam, hogy az ágyra? Négykézláb!

- Igenis Úrnőm - feleli készségesen és már el is helyezkedik.

- Jó lovacska...-paskolom meg a hátsóját az ostorral, éppcsak annyira, hogy érezze, ezzel bármi is történhet.

Eligazítom a testét, hogy az ágy mellett állva kényelmesen hozzáférjek mindenéhez, s vele szembe, valamint oldalt neki elhelyezek egy-egy tükröt is, hogy ha akarja, pontosan lássa is, hogy mi fog történni vele. Az előmelegített olajból egy keveset végiglocsolok a hátán, és erőteljesen végigdörzsölöm a hátán...és a hátsóján. Ahogy ujjaim közelítenek a vágathoz, ösztönösen összeszorulnak az izmai, ilyenkor tenyérrel, vagy ostorral finoman végigsuhintok a testén.

- Lazíts!

- Értettem...-válaszol készségesen, s ahogy látom, valóban megpróbálja teljesíteni a parancsot.

Amikor érzem, hogy biztonságban érzi magát a karmaim között, időnként, mintegy jutalmul előrenyúlok a combjai között, hogy erősen ébredező szerszámán is végigsimítsak. Eljátszom a gát tájékán, ami újabb izomösszehúzódást eredményez...

- Kezd bosszantani az engedetlenséged! Ne akard, hogy megbüntesselek...-szólok rá fenyegetően, miközben az ostor nyelét végighúzom a félgömbök között, betámasztva a védeni kívánt nyílásnál. - Megmondtam, hogy a kölcsönkenyér visszajár, mindig visszajár...már csak percek kérdése, és a te hátsód is sajogni fog...miközben te a gyönyörben fetrengsz, félig öntudatlanul. Ez az ügyes szerszám erre kiválóan alkalmas, nézd csak.

Előrenyújtom neki a kínzószerszámot, hagyom, hogy pontosan felmérje a nyél, pontosan ilyen célokra ideális méreteit, majd leteszem a szeme elé, amíg gondosan előkészítem a terepet. Újabb adag olajat csurgatok a testére, s gyengéd kíméletlenséggel kezdem tágítani a szűz bejáratát az ujjaimmal. Egy ideig nyöszörög, és reflex szerűen zárja az izmait, ám néhány perccel később azt veszem észre, hogy szinte tolja magát az ujjaimra.

- No mi van, élvezed? Kezded már élvezni, igaz?

Válaszra sem várva tövig merítem a testében a középső ujjamat, és finoman kipuhatolom, hogy hol is van az a mindennél érzékenyebb pontja, amit olyan nagyon védett előlem egy ideig. Meg is van...nem kell sokat keresgélnem...hangos nyöszörgés adja tudtomra, hogy jó helyen kutatok.

Elveszem előle az ostort, és keményen végigsuhintok vele rajta.

- Ne merj még elélvezni! Tarts ki, mert megbánod!

Óvatosan kihúzom az ujjamat, de csak annyi időre marad szabadon a helye, míg olajat kap a következő behatoló is. Gyengéden nekifeszítem az ostor nyelét a kitágított nyílásnak, s amikor érzem, hogy gyengül az ellenállás, finoman beljebb tolom. Megkeresem újra a kényes pontot, és alig-alig mozgatva a szerszámot, kényeztetni kezdem áldozatomat. Amikor már biztos lehetek benne, hogy nem szökik meg, egy pillanatra elengedem a kínzóeszközt, s a négykézláb álló test alá fekszem. A combok között átnyúlva irányítom a segédet, ajkaim közé pedig végre megkaparintom az időközben kőkeménnyé duzzadt farkat.

- Na most, most nem kell már visszafognod magadat! - mormolom teletömött szájjal, s a torkomig nyelem a prédát.

Charmer (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Egy rövidke pihenő és csipegetés következik. Ránk is fér a szusszanás az intenzív fürdőzés után. Az asztalnál Charlotte természetesen az ölembe telepszik oldalt ülve a lábaimon. Ahogy fogynak a sajt és gyümölcsdarabok, valamint egy kis bor is, egyre többet fészkelődik, amit ágyékom újbóli tettrekészségével hálál meg. Nem is kell több a következő felvonáshoz. Mielőtt az ágyhoz vezényelne mint csődörét, még felvázolja hogy bizony a kádas gyönyörök visszajárnak mint a kölcsön kenyér. Ennek egy kis ostorral nyomatékot is ad. Bízom úrnőmben és engedelmességemmel is igyekszem elnyerni kegyeit. Mégis négykézláb az ágyon állva nem tudok maradéktalanul ellazulni, ahogy olajjal masszírozza hátamat majd hátsóm. Igyekszem mégis megfelelni, amiért jutalmul néha éledező férfiasságom is kap egy-egy simogatást.

Amikor már kezdek nyugalomba kerülni, új területre, a gátamra téved. Mikor izmaim ismét megfeszülnek, nem kerülhetem el a büntetést. Ellenállok az ismeretlennek, de Charlotte kíméletlen, mégis gyengéd ujja meghozza eredményét. Azt veszem észre hogy egy egyre kellemesebb érzés kerít hatalmába. Falloszom külső behatás nélkül is szinte elviselhetetlenül keménnyé vált, ahogy az ujj valami érzékenyet tapint odabent. Hangosan felnyögök. Mire kemény ostorcsapás a válasz.

- Ne merj még elélvezni! Tarts ki, mert megbánod!

Az ujj távozik, de helyét nemsokára átveszi valami merevebb. Az oldalsó tükörben látom, hogy az ostor lett a lófarkam. Majd finoman beljebb csusszan a nyele, és ismét érzékeny helyeket izgat. Charlotte hamarosan alám fekszik. Gránitkeményen árválkodó farkam ajkai közé csúsztatja, miközben combjaim között átnyúlva az ostort is kezeli finom mozdulatokkal.

- Na most, most nem kell már visszafognod magadat! - utasít és torkára engedi szerszámomat.

Ebben a pillanatban ismerős hangot hallok a hátam mögött.

- Látom nagyon intenzíven igénybe veszed a szolgálatait Charlotte. - Sophie az.

- A prof egy puhapöcs, nem bírja a gyűrődést. Már harmadjára élvez el mielőtt nekem is jó lett volna. Szükségem van egy igazi férfira egy picit.

Érzem is, hogy az ágyra telepszik pont az egyik lábfejemre ülve. Forró csatakos ágyékát a talpamnak nyomja. Úrnőm egy pillanatra elengedne a szájával, de látogatónk szabadkozik.

- Miattam nehogy félbehagyjátok Drágám. Kiszolgálom magam egyedül is, mielőtt megkeresem azt a jóképű pincérfiút akit már a tánc alatt kiszemeltem tartalékosnak, aztán mi elhúzzuk a csíkot a saját kis kéjlakomba, a profot pedig kidobattatom a kastélyból, amiért ilyen engedetlen kis pimasz volt.

Érzem, ahogy mondókáját befejezve előrehajol. Ahogy Charlotte szája megfeszül a farkam tövén, kitalálom miben is mesterkedik Sophie. Egy punci sem maradhat kezelés nélkül, és így hogy a sajátja már le van kötve, Charlotte-ét sem hagyja árválkodni. Az előttem lévő tükörbe pillantok. Látom, hogy azzal a lendülettel ténykedik, ahogy az én ágyékomon szokott, így Istennőmnek már csak másodpercei vannak hátra.

- Ahhhhhhh.... - érzem a remegő rángatózást a talpamon is és a farkamon is, s Sophie olyan váratlanul, ahogy jött, távozik is. - További jó szórakozást! - köszön el ahogy kilép az ajtón.

A közjáték adott egy rövid szusszanást az idegszálaimnak, de extramód felajzott partnerem a váratlan élménytől felfokozott mohósággal szippantja farkamat torkára, egy igazítás az ostor nyelén, és a robbanásom elkerülhetetlen. Mint vulkánból a forró láva, úgy spriccelek újra és újra idomárom torkára. Egy-egy pöccintéssel az ostoron az apadó zuhatagból újabb adagokat varázsol igen szomjas partnerem.

- Mmmmmhhhhhh.... - szopogatja tisztára végezetül. - Hat-három, nem rossz eredmény.

- Ha szabad megjegyeznem úrnőm, hét-három.

- Csődöröm... igen észrevettem Sophie ténykedését, de azt nem te okoztad, így nem számít bele az állásba. Viszont mivel ilyen szemtelenül feleselsz Velem, máris javíthatsz! Hanyatt!

Szó nélkül fordulok a hátamra. Tüstént párnázott bilincsek csattannak a csuklómon, majd lábaimon is.

- Munkára Gilbert, nehogy a szád itt kijöjjön a gyakorlatból! - azzal máris felém térdel és rámhajolva kebleit adja a számba.

Finoman köröznék nyelvemmel a bimbókon, de úgy Úrnőm keményebb oldalát mutatja ismét.

- Hé, ne totojázz! Nyalj rendesen, lucskosabbak legyenek mint a puncim! - s eközben hátranyúl, s kifacsart férfiasságom élesztgeti.

Szorgosan jár nyelvem az arcomnak nyomott melleken, s a közöttük lévő völgyben is. Fejem jobbra-balra forgatom, ahogy a sikamlós cicik felettem csúszkálnak. Úrnőm elégedett az eredménnyel, így megfordul felettem s lucskos ágyéka kerül fejemhez. Előkészített kebleivel közrefogja alélt szerszámomat.

Charlotte buja illata parancsként utasítja nyelvemet. A dekoltázsát elárasztó lendülettel hatolok nyelvemmel redői közé, s vad mozdulataim egész testét előre-hátra ringatózásba kergetik. Gátját, majd csiklóját nyomja nyelvemre, így vezényli magát egyre magasabb fellegekbe. Még többre vágyik így eloldja kezeimet, s kezem tüstént ágyéka épp szabadon maradó részeit veszi kezelésbe. Pucsítva tolat rá nyelvemre, így orrom gátjának feszül, ahogy behatolok. Ujjaim szeméremdombját s nagyajkait gyúrják, ahogy finom lihegése simogatja combjaimat. Mohósága határtalan, a remegések első hulláma sem töri meg lendületét. Felegyenesedve a számra ül, s a mellkasomat karmolászva, kéjesen nyögdécsel.

- Hhhét... - jelzi nyöszörögve, hogy változott az eredmény.

Majd átteszi székhelyét a számról az ágyékomra. Félig-medidg még mindig alélt dákómat magába igazítja, s így lovagol tüzes tekintetével az ágyhoz szögezve.

- Ahh csődöröm repíts el messzire... - bíztat, ahogy tempóját fokozva izmai ütemesen masszíroznak nőisége mélyén.

Ágyékomba ismét tolul a vér, s átvéve lovasom mozgását emelgetem csípőmet. Rodeónk ismét Úrnőm kéjes orgazmusában csúcsosodik ki. Én már elgyötörten épp csak kemény vagyok. Zihálva roskad mellém az ágyra.

- Gilbert igazán elbűvölő társaság voltál ma este. A nyolc-három bámulatos eredmény. - búgja a fülembe, s pihegve álomba szenderül.

Eloldom a bilincseket a lábaimon, s egy könnyű nyári paplant húzok magunkra. Végül a mohó vad démont átölelve követem őt a buja álomból a pihentetőbe.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Váratlan látogatóként Sophie teszi tiszteletét, s ha már arra jár, kiveszi a részét a partiból. Kiszolgálja magát, s kiszolgál engem is. Hmmm, finom lágy ujjak, milyen más ez, mint az erős férfikéz. Az érdekes kettősség, a gyengéd nő és a kőkemény férfiasság a számba, új erőt ad a sokat megélt éjszakában, s amint Gilbert elélvez az ajkaim között, újabb és újabb táncba hívom őt. Az utolsó menetben alig él már, ahogy az én energiám is az utolsókat rúgja. Nekem sikerül még egyszer a csúcsra jutnom, őt azonban nem gyötröm tovább, igazán nem szeretném kudarccal zárni ezt a napot.

- Gilbert igazán elbűvölő társaság voltál ma este. A nyolc-három bámulatos eredmény - súgom félálomban, és még mintha érezném, hogy valami puha meleget magunkra húz, miután elvackolódom a karjaiban.

Mély álomba merülök, s közben képek kavarognak a fejemben, újraélem az éjszakát talán...aztán valamikor sok órával az elalvás után ezek a képek mintha sokkal élőbbé válnának...vajon miért van az az érzésem, hogy bár az oldalamon aludtam el, valahogy már hason vagyok, és ügyes kezek tolnak észrevétlenül párnát a csípőm alá? Hmmm és ha már így kényelmesen tálalva lettem, óvatos ujjak ébresztgetik a vágyamat...majd az ujjak után egy vágytól duzzadó férfitest nehezedik rám, formás falloszával a barlangomba fúródva. Röpke bújás ez részéről. Testem önkéntelenül válaszol, s az álomból nem teljesen felébredve tartom fogva őt, s nyomom a testem felé, lassú, lusta ütemben, addig, amíg a gyönyörtől sóhajtva el nem pihenek újra...álom, vagy valóság? Nem tudom eldönteni...egészen addig, amíg az orromat meg nem csapja a frissen főtt kávé illata, amitől kipattannak a szemeim. Nem álom volt. Párnával a hasam alatt fekszem, s a kávéillat mellett megérzem a szeretkezés semmivel össze nem téveszthető szagát is, a hátamon pedig a gyengéd simogatást, ami a mellettem elnyúló jóképű játszópajtásomtól származik.

- Kéjes reggelt Úrnőm. Remélem nem bánod, hogy egy kis reggeli nyalánkságot rendeltem magunknak, amíg még aludtál. A komornyik olyan csendben hozta be, hogy észre sem vettem, miközben szeretkeztem veled, hogy ne csak étekhez juss így ébredés tájékán.

Félig kábán nézek rá, s egy rövid ideig elgondolkodom azon, hogy játsszuk-e tovább a játékot, vagy inkább ne, de ahogy azzal a jókora pimasz szemeivel végigmustrálja nyúlánk, kielégült testemet...nem hagyhatom szó nélkül.

- Megbocsátom a túlzott önállóságodat. De csak azért mert farkas éhes vagyok. És ebben a percben nem arra a gyönyörű testedre, mert azzal már voltál kedves megkínálni. Szervírozd a reggelit. Ehetsz velem...aztán elmehetsz. Máskor is szolgálhatsz....sőt, mielőtt elmész...talán még kérek egy kis ráadást a reggeliből...ha már ilyen gusztán kínálgatod magadat.

Charmer (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Tökéletes időzítés. Merész ébresztőm fináléjára a reggeli is megérkezik. Az ébredező Charlotte válaszából érezni, hogy majdnem túlfeszítettem a húrt. Szerencsére mindkét buzgóságom pozitív fogadtatásra talált. Tovább tüsténkedek, a reggeli tálalása következik. A kávéscsésze már Úrnőm kezében, az ételt pedig hanyatt fekve az ágyon magamra pakolom. Egy csepp kávé az ágyékomra cseppen, ahogy istennőm kortyolgatva elmosolyodik.

- Gilbert, ez igen gusztusos kis terülj-terülj asztalkám. Sokmindent kinéztem belőled, de úgy látszik mindig meg tudsz lepni.

Azzal komótos nyelvcsapással feltakarítja a szökevény cseppecskét rólam, majd falatozni kezd. Én is csipegetek, de mindvégig párductestén tartom tekintetem, és gyönyörködöm a fenséges látványban. Leplezetlen nézelődésem nem várt hatással jár: a feszes melleken hegyesedni kezdenek a bimbók. Áhitatos nézésem viszonzásra talál, hasonló eredménnyel. Állom a kihívást. Partnerem az utolsó fél banánt tuszkolja a szájába, s közben másik kezével végigsimít a combján. Látom, ahogy a libabőr lassan felkúszik a csípőjén majd az oldalán. Mozdulnék, de apró biccentése fekve tart.

Ahogy lenyelte az utolsó falatot is, lábait kényelmes terpeszben átrakja lábaimon. Egyik kezével megtámaszkodik maga mögött. Lehunyt szemmel, fejét hátravetve kezd teste kényeztetésébe. Ujjai végigszaladnak cicijein, lecsúszdáznak feszes hasán, egészen a völgybe. Premier plánból élvezhetem, ahogyan csodás kelyhét finom mozdulatokkal kényezteti.mégis, akármikor is mozdulnék hogy segítsek fokozni kéjét, szúrós tekintete tétlenséget parancsol. Kardom kivonva ágaskodik, de mikor kezelésbe venném, egy fejrázás a válasz.

Charlotte előredől, fölém. Lélegzése makkom bőrét simogatja, tekintete egyenesen a hegyére irányul, miközben ujjai barlangjába csusszannak. Érezni ahogy fokozódik benne a kéj nyomása. Ajkába harap.

- Evés közben jön meg az étvágy, - suttogja, ahogy ujjai ki-be mozognak. - és te nagyon finom ínyencség vagy.

Lehelete főnként csap le érzékeny testrészemre. Felém térdel, testének forrósága érintés nélkül is perzsel. Tartása erőtől sugárzik. Begyorsuló mozdulatait, zihálása követi. Remegve feszülnek izmai, ahogy az idegszálak túlterhelődnek vággyal. Minden akaraterőmre szükségem van, hogy mozdulatlanul maradjak. Az idő lelassul, vajon Úrnőm meddig bírja még az őt belülről feszítő nyomást?

Egy pillanara megdermed, mintha önmagával viaskodna a TOVÁBBért, a kéj sürgető MOSTjával szemben. Lábai megbicsaklanak, kezével segítve meredő falloszomba ül. Nincs tovább, rázkódva sikolt, ahogy felrobban orgazmusa. Férfiasságom egyelőre állja hullámzó izmainak rohamait. Hangjai, mint valami nagymacskáé, aki épp tudtára adja a világnak, hogy kijelölte territóriumát.

Istenőm csak élvezve trónol rajtam, végtelenek tűnő percekig. Majd mikor öszeszedte magát, leszáll rólam és az ágyról és egyből öltözködni is kezd.

- Azt hiszem kiérdemelted azt a csekket. Várlak érte hétfőn ebédre az irodámban.

Majd királynőként vonulva indul az ajtó felé. Én csak fekszem ott leforrázva, kavargó vággyal és a végletekig izgatott testtel. Az ajtóból visszafordul, sebesen az ágyhoz lép, majd mellém hajol.

- Valamit elfelejtettél a reggelimhez. A tejszínt a kávéba.

Azzal egyetlen gyors mozdulattal szájába csúsztatja ékességemet. Csak egy szívás hiányzik, hogy bepótoljam a hiányt. A torkáról feltörő hangok jelzik, hogy mostmár teljes mértékben elégedett. Végül szinte a föld felett lebegve, búcsú nélkül kilibben a szobából.

Tartalomjegyzék