Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Vidáman ébredek. Kinézek az ablakon és a szép, napos, tavaszi idő láttán mosoly jelenik meg az arcomon. Az aranyeső virágzik már és pompásan díszíti udvaromat. Szombat lévén, ma a pihenésen és a kikapcsolódáson kívül nem terveztem mást. Lenne még üzleti elintéznivaló bőven, de majd hétfőn elintézem. Pihenni és kikapcsolódni szeretnék, mert kell az energia a jövő hétre.


Kicsit még elnyújtózom az ágyon, és a tegnap estére gondolok. Kellemes este volt. Böhm Vilmos vacsorameghívásának kellett eleget tennem, amit egy sikeres üzlet létrejöttének megünneplésére rendezett. Én kis része vagyok ennek az üzletnek, nem is volt nagy kedvem elmenni, de nem tehettem mást. Ebben az üzletágban általában több cég dolgozik együtt, ezért sokszor kerül sor ilyen partira. Elég kemény a piac, nem könnyű bekerülni, de még nehezebb megmaradni. Nőknek főként nehéz, mert a férfiak hajlamosak lebecsülni a női játékosokat, és amikor meghallják, hogy modern energiaiparban utazom, legjobb esetben udvariasan mosolyognak. Nekem sem volt könnyű betörni, de sikerült, és most a megmaradáson dolgozom. Jelentős tőkével rendelkezem, kiharcoltam magamnak egy bizonyos szintű pozíciót, de van még mit tenni e téren.


Annak ellenére, hogy egyedül jelentem meg, nagy megkönnyebbülésemre senki nem akart felcsípni, nem kaptam illetlen megjegyzéseket, se pimasz meghívásokat. Finom volt a vacsora, kellemes volt a társaság, tehát összességében jól telt az este. Majdnem mindenki ott volt, aki a modern energiaiparban jelenleg számít. Megismertem pár „nagyágyút”, ami egyszer még talán jól jöhet.


Mélázgatásom a kapu telefon szakítja félbe. Az ajtóhoz sietek, beleszólok és megtudom, hogy levelem érkezett. Gyorsan magamra kapom a házikabátom és kisietek.

– Kertész Olívia? – kérdezi a gyorsfutár.

– Igen, én vagyok – válaszolom meglepve.

– Levele érkezett, kérem itt írja alá – és már mutatja is a helyet.

– Tudhatnám ki küldte? – kíváncsiskodom meglepve.

– Természetesen – jön az illedelmes válasz – Óvári Rudolf a feladó.

Meglepetten húzom fel a szemöldököm, de aláírom és átveszem, én ráérek később is csodálkozni de a futárnak mennie kell. Megköszönöm és bemegyek a házba. Óvári Rudolf? Ki lehet ez a férfi? Óvári Rudolf? Nem ismerős a neve, hirtelen nem tudom hova tenni. Nézem a frissen átvett borítékot. Jó minőségű papír, jó ízlésre és tehetős anyagi háttérre vall, ami lehet szemfényvesztés is, de ezt most nem tudom eldönteni. Budapesten adták fel, mégpedig ma. Ez fura. Mi lehet ilyen sürgős, hogy szombaton ideküld egy levelet gyorsfutárral? Ráadásul még nem is ismerem a feladót. Vagy mégis? Talán jobb, ha felbontom a levelet, mert a találgatással nem megyek sokra, erre már rájöttem.


Kivágom a borítékot az asztalon levő levélfelbontó készülékkel és kiveszem belőle az ugyanolyan színű és minőségű, három rét tűrt levelet. Kibontom és tágra nyílt szemekkel olvasom.

Milán (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

„Tisztelt Hölgyem, Kedves Olívia!


Tegnap találkoztunk Böhm Vilmos barátom fogadásán. Talán nem emlékszik rám, én viszont jól megjegyeztem az Ön nevét. Nagyon szép név…

Üzleti ügyben írok Önnek. Amit Vilmos barátom mesél Önről, eddigi munkájáról és mostani lehetőségeiről, az felkeltette érdeklődésemet. Közös üzletet ajánlok, kölcsönös előnyökkel. Az idő rövidsége miatt azonban még ma délután találkoznunk kell. A következő lépés holnap este lenne, ha ma sikerül megállapodnunk nagy vonalakban.


Válaszát várva:


Óvári Rudolf

30/9425-780”



Még egyszer átfutottam a levelet. Elsőre ennyi elég is. Remélem felhív.

Tényleg üzleti célból kellene találkoznunk. Mondjuk mint nő sem hagy hidegen, de amit Vili mesélt, hát elég óvatosan kellene nekifogni. Nem az a „gyorsanágybabújós” fajta, ha jól raktam össze az információkat.

Jó lenne megcsípni ezt a Líbiai bizniszt, de ehhez kell ez a nő. Pont kiegészítenénk egymást. Nekem kapcsolataim vannak, neki meg pénze és szakértelme. Ja és Líbiában egy nővel nem állnak szóba üzleti ügyben. Ehhez én is kellek. Egyre jobban tetszett az ötlet!

A telefonon rendelt gyorsfutár éppen megérkezik, átadom neki a borítékba hajtott levelet. Úgy számolom, egy órán belül csörögnie kell a telefonomnak. Némi izgalommal kezdem meg a várakozást.


Cseng a telefonom, ismeretlen szám keres. Olívia az. Megismerem a hangját, még mielőtt bemutatkozik. Nem akarok a részletekbe merülni telefonon, így gyorsan megbeszélünk egy személyes találkozót a Nirvana kávéházba, a belvárosba. Meleg májusi szombat van, így egy laza vászonnadrágban, ingben indulok el. Érzem a bizsergést, amit egy új üzlet feltűnése szokott okozni. Vagy ezúttal az is benne van, hogy egy nővel, egy csinos nővel kell együtt dolgoznom?


Alig pár perccel utánam ér a kávéházba. Térd fölé érő szoknya, szolid tűsarkú, blúz, és egy mintás kendő a nyakban. Az összképet könnyű tavaszi parfüm illata teszi teljessé. Csak lopva merek a szemébe nézni, a mélybarna szempár, mint egy mély kút sötétje, úgy vonz magához. Néhány könnyed mondat, rendelünk egy-egy kávét, aztán a lényegre térek.

- Nézze, asszonyom..

- Kisasszony! – vág közbe kedvesen, de határozottan. Szemében vidám szikra csillan. Nocsak, ezzel mire akart célozni? Tudunk mi máshogy is beszélgetni..

- Nézze, kedves Olívia. Holnap hivatalos vagyok egy fogadásra. Ott lesz a líbiai energiaügyi miniszter a teljes stábjával. Tervben van egy hatalmas napenergiás erőmű építése, ehhez keresnek üzleti partnert. Én ismerem a miniszter bizalmasát, jobbkezét, ha akarom, enyém az üzlet. De Ön nálam sokkal jobban otthon van ezen a területen. Viszont nőként esélye sincs Líbiában. Ajánlatom egy közös cég. Én adom a kapcsolataimat, Ön a tőkéjét és tapasztalatát. Röviden ennyi. Ha érdekli, holnap elviszem a fogadásra. Nos? – hátradőlök, válaszra várva.

Arca komoly, nem kapkodja el a választ. A miniszoknyás nőből üzletasszony bújik elő. Mintha sose lett volna az a csillogás a szeme sarkában. Magában mérlegel és gyorsan dönt.

- Rendben van, elmegyek magával holnap. Hol és mikor?

- Este ötkor találkozunk a Four Seasons-ban. Ott lesz a fogadás.

A lényeget megbeszéltük, de még nincs kedvem itt hagyni ezt a nőt. Láthatóan neki sem sürgős, ezek szerint nem várja senki szombat estére. Beszélgetni kezdünk, főleg üzleti ügyekről. Egyre többször felejtem rajta a szemem, néha látom, ő is elkalandozik sportos alakomon. Felébred a vadászösztön, de óvatos vagyok. Nem akarom elijeszteni.

- Van most mással is ilyen …… közös befektetése? – kérdezem ártatlanul, miközben mélyen a szemébe nézek. Istenem, ezek a szemek!

Egy pillanatra rám néz, aztán megint azok a vidám szikrák.

- Ó nem, mostanában egyedül szoktam …..dolgozni.

Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Kellemes férfihang válaszol a hívásomra. A hangjából ítélve kb. annyi idős lehet, mint én, de persze tévedhetek. Belépek a kávéházba, körülnézek és meglátom egy ablak melletti asztalnál. Ő is észrevesz és már int is felém. Odamegyek, bemutatkozok és lejátszódik bennem a felmérés, ami ilyenkor elkerülhetetlen. Lehet, hogy már láttam valahol, de nem emlékszem rá, egy dolog viszont máris nyilvánvaló: akinek van bátorsága saját stílusa szerint öltözni és viselkedni, annak van bátorsága belevágni az ismeretlenbe. Neki van, ezt már az ajtóból látom. Nem tétovázik, nem is akar bókolgatni, ahogy mások szoktak, amikor meglátnak, egyenesen belevág a közepébe, amolyan „take it or leave it” módon. Ezt külön értékelem.


Igent mondok a holnap esti fogadásra. „Never say never” alapon egy üzleti ajánlatot sem utasítok vissza elsőre, kivéve azokat az ajánlatokat, amik az ajánló ágyán keresztül vezetnének a pénzhez. Látom a szemében, hogy talán nem lenne ellenére „mély benyomást” tenni rám, de mivel ez a gondolat az én fejemben is megfordult, így nem írhatom a számlájára. Szeretek olyan férfival üzletelni, aki nőnek is néz, és megmarad köztünk a szikrázó levegő az üzlet létrejöttéig, vagy akár tovább is. Első látásra Rudolfot is ilyennek nézem. Kávézgatunk, beszélgetünk, finoman méregetjük egymást, egyszóval tapogatózunk ide-oda.


Finoman érdeklődik, hogy mással is „fektetek be”? Nagy erőfeszítésembe került kellő komolyságot erőltetni arcomra, de azt hiszem szemeim mégis elárultak amint bevallottam neki, hogy egyedül dolgozom. Látom rajta, hogy jobb kedve lesz az infótól és talán „befektetési” esélyeit latolgatja, de ennek ellenére nem tolakodó. Megiszom a kávém és elköszönök. Ő fizet és udvariasan kikísér az autómig, de kifelé menet égető tekintetét a lábaimon és a popsimon érzem. Hirtelen hátra fordulok és rajtakapom, amint „adottságaimat” méregeti. Elmosolyodik, de nem szól semmit. Én beülök az autóba és hazamegyek.


Másnap kissé izgatottan lépek be a Four Season ajtaján. Remélem, hogy a fekete, karcsúsított, bő szárú nadrág kosztümöm alkalomhoz illő. Körülnézek és a tömeg közepén megpillantom Rudolfot. Ő már rég engem néz, el is mosolyodik, amint felém biccentve köszönt. Persze, könnyű neki, hisz egy magas, fekete kosztümös, vörös hajú nőt nem nehéz kiszúrni egy olyan tömegből, ahol a pincérlányokon kívül a falon lógó fényképeken látni nőt. Megjegyzem eléggé nagy feltűnést keltek szerény jelenlétemmel, de ezt már megszoktam. Van aki tekintetével rögtön ágyba dugna, van aki kissé megvető pillantásokat küld felém, amiért betolakodtam egy férfiak által dominált területre

Rudolf csak figyel, mosolyog, de nem jön közelebb. Én is mosolygok, de nem közeledek hozzá, úgy döntök, hogy most játszunk kicsit. Látom rajta, hogy nagy elégtétel számára a tény, hogy ez az egyedi példány az ő üzlettársa lehet.


Elveszek egy pohár pezsgőt és alaposan szemügyre veszem potenciális üzlettársamat, aki épp egy csoport barna bőrű külföldivel udvariaskodik. Nagyon jól néz ki, elegáns öltöny van rajta és napbarnított bőre még jobban kiemeli tengerkék szemeinek csillogását. Talán mégsem lenne rossz ötlet egy long pozíciót nyitni vele. Ahogy elnézem, szép hasznot hozna.


Analízisemet egy arab férfi szakítja félbe, aki ismeretlenül is megszólít, bemutatkozik és finoma arról érdeklődik, hogy mit keresek itt. Épp válaszolni szeretnék, amikor egy hang megszólal a hátam mögött.

- A hölgy az én meghívottam. Elrabolhatom Öntől? – megmentőm természetesen Rudolf volt.

Szegény idegen szóhoz sem jut, mi meg megfordulunk és elvegyülünk a tömegben.


Rudolf bemutat pár nagyágyúnak, akik szintén érdekeltek ebben az iparágban. Csak amúgy izzik a levegő a teremben. Most, hogy az arab országokban elindult a fejlődés és a változás visszafordítatlan lavinája, óriási lehetőségek tárulhatnak elénk, és ebből a lehetőségből mindenki szeretne magának egy szeletet, ha lehet, minél nagyobbat. Most résen kell lenni, ez nem vita. Itt a kapcsolatépítés ideje, és ha megnyílnak a kapuk, akkor lépni kell, de minél gyorsabban, és minél nagyobbat.

Milán (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A Four Seasons-be külön érkezünk meg, mivel erről nem egyeztettünk előre. Én amúgy is előbb akartam érkezni, előkészíteni az üzleti csevegést. Éppen egy fontos ügyféllel beszélgetek, amikor megérkezik Olívia. Nem tudom otthagyni a partnerem, de aztán gyorsan megtalálom Olíviát, egyben ki is mentem egy rámenős, európaizálódott arab karmaiból.

Bár nem olyan nőnek tűnik, mint akit ki kellene menteni. Határozott, céltudatos, emellett gyönyörű. Látszik, hogy tudja, mi áll jól neki, mélyvörös hajzuhataga pompásan fest a fekete ruhájával összhangban. Körbevezetem, bemutatom jó pár nagyembernek. A közelebbi ismerősök furcsán néznek rám, így többször is hangsúlyozom, hogy ÜZLETtársam Olívia. Gondolom, kapok majd néhány megjegyzést tőlük másnap, hogy milyen közös üzletünk lehet nekünk. Meg hogy ők is szívesen részesei lennének egy ilyen üzletnek. Na persze, ahhoz lenne eszük….

Az arab partnerek először átnéznek rajta, de Olívia nem hagyja magát. Néhány jól irányzott kérdés, szakmai megjegyzés, és tátva marad a szájuk. Jól kiegészítjük egymást. A harmadik-negyedik bemutatásnál szinte már forgatókönyvszerűen megy minden. Mint egy felkészült színészpáros, igyekszünk elkápráztatni mindenkit. Élvezem, hogy a maximumot kell kihoznom magamból, hogy méltó partnere lehessek. Szerintem ma este mindenki megjegyzi magának, hogy kicsoda Kertész Olívia és Óvári Rudolf. Az üzleti életben ez fontos, nagyon fontos….

Meg persze az is fontos, hogy hogyan tovább. Jól játsszuk a rutinos, összeszokott kettőst, de valójában nem sokat tudunk még egymásról. Amikor vége a fogadásnak, levezetésként meghívom a szálloda bárjába.

Halk zene és félhomály fogad. Jártam már itt néhányszor, úgyhogy a pincérnek elég egy biccentés és jön az asztalunkhoz. Én whiskey-t kérek, ő Cointreau-t. Meg egy üveg pezsgőt is kérek, hiszen van mit ünnepelni. Jól vizsgáztunk, legalábbis én úgy érzem. Koccintunk, aztán még egyszer. Szeme már furcsán csillog, vagy csak a félhomály csapja be szemem?

- Mondja, kedves Olívia… - kezdenék bele a mélyebb ismerkedésbe, de félbeszakít. Nem először és talán nem utoljára.

- Kedves Rudolf, kérhetem, hogy tegeződjünk? – mosolya csábító, ujjai a poharat simogatják le és fel. Kicsit elbizonytalanodok. Jól látom a jeleket?

- Részemről a megtiszteltetés, kedves Olívia. – válaszolom enyhe zavarban. Mélyen a szemembe néz, és poharát koccintásra emeli.

- Szervusz, kedves Rudolf!

Szemét le sem veszi rólam, miközben a harmadik pohár pezsgőt kortyolja.

- Szólva kedves Olívia, neked mi a fontos egy üzleti partnerben? Szerinted mi kell ahhoz, hogy jól együtt tudjunk működni? Talán egyetértesz velem, hogy ezt jobb az elején tisztázni.

Nem tudom, értette-e a kérdésemet. Mármint ami valójában benne van. Mindenestre elgondolkozik, aztán hamis mosollyal szája sarkában rám néz, kortyol egyet és beszélni kezd.

- Nagyra értékelem, ha valaki kitartóan tud küzdeni a céljaiért. Ha nem adja fel az első nehézségek láttán. Szeretem, ha gyors az észjárása, ha jól reagál váratlan helyzetekre. Szeretem, ha gyorsan megtalálja azokat a közös pontokat, amelyek mentén ki lehet használni az együttműködésben rejlő szinergia-hatásokat. Én általában hosszú távra tervezek, ezért ezt várom el az üzlettársamtól is. És mindezek felett a legfontosabb a humán erőforrás. Ha az rendben van, akkor minden elképzelhető….Én Ön…bocsánat, te, kedves Rudolf, te mi alapján választasz üzleti partnert?

- Számomra is hasonló dolgok a fontosak. Talán én az együttműködési készséget is kiemelném, mert akivel könnyen egy hullámhosszra lehet kerülni, azzal jól lehet elviselni a hosszú együtt töltött munkaórákat, a késő esti, hétvégi munkákat…

Csak nézzük egymást, és talán mindketten másra gondolunk, mint amiről beszélünk. A hangszóróból Dave Brubeck Time Out-ja csendül fel. Egyik kedvencem. Talán a pezsgő teszi, de hirtelen bátorsággal táncra hívom. Nem ellenkezik, testünk összesimul. Talán neki is sok volt az este, meg talán a pezsgő is, mert fejét vállamra hajtva megpihen. Istenem, egy ilyen nő a karjaimban! Illata orromba kúszik, izgalmat rejtő szituáció. Talán ő is megérzi a helyzet intimitását, mert felemeli a fejét és rám néz.

- Mi jár a fejedben? – hangja suttogó, ha nem üzleti ügyben lennénk itt, talán mást válaszolnék.

- A közös befektetésünkről, a jövőbeli lehetőségekről gondolkozok.

Halkan felnevet, aztán újra hozzám simul. Vajon mire gondolt? Arra, amire én?

Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Jól sikerült az üzleti találkozó. Sikeresen alkalmaztuk a marketing alapszabályait:

- megkapni a vevő tekintetét, figyelmét – nem hiszem, hogy maradt olyan ember az épületben, aki ne vette volna észre a magas vörös nőt, fekete kosztümben, a jóképű pasi oldalán, akiket mindenki figyelt, hol fürkészve, hol nyíltan, és akiket majdnem mindenki szót váltott

- minél több helyet foglalni a saját terméknek a polcon – sokan érdeklődtek az üzlet iránt, mert futótűzként terjedt a hír

- szem magasságban elhelyezni a terméket – ezt is betartottuk, érdekes párosunk fejmagassággal kitűnik az alacsony lepedős népség tengeréből

- mindenhol jelen lenni – mi aztán tényleg ott voltunk.

Egyszóval, elegánsan csomagolva megjelentünk, kellő feltűnést keltettünk, bemutattuk magunkat, és azt, amivel foglalkozunk, elhitettük mindenkivel, hogy nélkülözhetetlenek vagyunk. Kell ennél több? Nekünk kell, és ezt az est folyamán meg is szerezzük magunknak.


Partnerem az est folyamán büszkén zsebelte be a sok irigykedően elismerő tekintetet, az önbizalomtól kellően dagadó mellkasa szépen kitömte elegáns zakóját. Mikor már bomolni látszott a társaság, taktikásan távoztunk, hátrahagyva a kétségbe esett üzletembereket, akik foggal-körömmel igyekeztek megragadni minden pénzes ember karját, kapaszkodva minden szalmaszálba.


Helyet foglalunk a bárban, kísérőm italt rendel és boldogan koccintunk a sikerre, de előtte még összetegeződünk. A harmadik pohár pezsgőnél arról érdeklődik, hogy nekem mi a fontos egy üzleti partnerben. Ejnye, ravasz ez a fickó, de talán sikerül nekem is az előhozott standardnak megfelelően válaszolnom. Huncut mosolyom elárulja, hogy mulattat a helyzet, de azért sikerül kellő csillogású szavakkal megspékelve előadni egy értelmes magyarázatot. Végül felteszem neki ugyanazt a kérdést. Hát nem semmi a Rudi, ő még az együttműködési készséget is kiemelné, mert akivel könnyen egy hullámhosszra lehet kerülni, azzal jól lehet elviselni a hosszú együtt töltött munkaórákat, a késő esti, hétvégi munkákat… Ügyes próbálkozás, de azért ezen a szinten ennyi nem elég. Jó befektetés lenne egyet longolni vele, de azért még egy kis piackutatást, meg elemzést nem ártana elvégezni. Elvégre tudnom kell mire vállalkozom.


Felkér táncolni és én igent mondok. Hozzá simulok és hagyom, hogy birtokba vegye ingóságaimat. Vállára hajtom a fejem, hadd emelkedjen a pulzusszáma, jót tesz az agynak, ha több vérhez jut.


Mi jár a fejedben? – kérdezem suttogó hangon.

- A közös befektetésünkről, a jövőbeli lehetőségekről gondolkozok.

Mosolygok. Hát persze, a befektetés, mi más járna a fejében? Szívesen befektetne (engem az ágyába) de ő is tudja (remélem), hogy ez nem fog ilyen könnyen menni.

Most kell okosnak lennem, mert ha hagyom magamat elcsábítani, és engedem Rudolfot „befektetni” akkor hamar oda a tekintélyem, ami nem vet jó fényt se az üzletre, se az én karrieremre.


- És most? Mi a következő lépés? – érdeklődök a lehetőségekről.

- Kérhetek itt egy szobát, vagy mehetünk akár hozzám is. – magabiztos, határozott, és tudja mit akar!

- Az üzletre értettem – vágok közbe, még mielőtt beleélné magát a helyzetbe.

Öhm. az üzlet….szóval most várni kell, amíg átgondolják az ajánlatunkat, és jelentkeznek.

– Helyes! Akkor kedves Rudolf, én zárnám az estét, mert kimerítő volt és tartalmas. Várom hívásodat, ha valaki jelentkezne. – érzéki puszit lehelek az arcára, a táskámért nyúlok és kisietek a bárból.

Taxival megyek haza, mert ittam, így nem ülhetek volán mögé. Az ajtón belépve jó érzés lerúgni a magas sarkú cipőt. Engedek magamnak egy kád vizet, adok hozzá két kanál fürdőolajat, ledobálom magamról a ruhákat és máris nyakig elmerülök a finom, selymesen kényeztető, illatos vízben.


Nem tudom kiverni Rudolfot a fejemből. Van benne valami, ami nagyon vonz. Intelligens, jóképű, tapintatos, sikeres üzletember, és ott van a szeme sarkában a csillogás. Jól leplezi, de én mégis láttam. Láttam, ahogy rám néz, szemével vetkőztetett, tekintete szinte perzselt. Felforr a vérem, ha arra gondolok, hogy mi lenne ha….

Csengetnek. Felkapom a fejem és figyelni kezdek. Ismét csengetést hallok. A mobiltelefonom csenget. Vajon ki lehet ilyenkor? Hisz már késő van. Kilépek a kádból, magamra kapom a köpenyem és felveszem a telefont.

– Olívia – szólok bele.

Milán (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Mire észbe kapok, már ott is hagy. Egy finom puszi az arcomra, az illata még mellettem lebeg, ő meg már talán ez taxiban suhan hazafelé. Talán nem jövök be neki? Pedig úgy tűnt, egy nyelvet beszélünk. Az ajánlatom is elég konkrét volt. Vagy túl konkrét?

Na mindegy, ezen most nem töröm a fejem. Én is hazamegyek. Látom, Olívia kocsija itt van. Ő messze lakik, nem akart vezetni néhány pohár pezsgő után. Én a közelben lakok, megkockáztatom, hogy hazavezetek.

Otthon aztán beállok a zuhany alá, de gondolataim csak Olívia körül forognak. Nagyon jó nő. Értelmes, jól táncol…vajon milyen lehet az ágyban? Ahogy ezen gondolkozom, dákóm ágaskodni kezd. Nem először a mai estén. Megtörölközök, aztán valami az eszembe jut. Az este egy alkalommal volt egy kis keveredés. Mindketten telefonáltunk, nekem meg fel is kellet írni valamit, ő elejtette a táskáját, aztán nekem kellett felszedni, és a telefonom… Hová lett a telefonom? Próbáltam hívni magamat a vezetékes telefonról, kicsengett, de nem az én lakásomban. Ezek szerint Olívia táskájába került! Még szerencse, hogy a névjegykártyája a zsebemben maradt. Felhívom, talán még nincs túl késő.

- Olívia – hangja lágy és óvatos

- Elnézést, nem akarok zavarni, de a telefonom….bocsánat, nem mutatkoztam be, Rudolf vagyok, Óvári Rudolf.. – mit hebegek itt össze-vissza, már a hangja is megzavar?

- Nem zavarsz, Rudolf Mi van a telefonnal? – úgy tűnik, tényleg nem zavarja, hogy felhívtam

- A mobiltelefonom valószínűleg a táskádban maradt. Kérlek nézd meg, tényleg ott van-e.?

Kis szünet, aztán halk nevetés.

- Tényleg itt van. Na most alaposan kikutathatom féltett titkaidat. – aztán komolyra vált a hangja – természetesen bele sem fogok nézni. Hogy fog visszajutni hozzád?

Másnap nem akarok korán kelni, és délelőttre is dolgom van, meg nem is szeretek telefon nélkül lenni, úgyhogy…

- Most érte mennék, ha nem gond.

Kis szünet, aztán furcsa, rekedt hangon válaszol

- Gyere, várlak

Laza vászonnadrág, fehér pamuting, pár csepp arcszesz és öt perc múlva már a kihalt utakon suhanok. Majdnem fél óra, amíg odaérek, addig persze egyfolytában Olívia jár a fejemben. Zöldövezeti környék, a „green belt” legszebb része, már amennyire így este látszik. A kaputelefon ismerős hang: „gyere be”, aztán zár kattan, és hamarosan az ajtó előtt állok. Mielőtt kopognék, kinyílik. Olívia ott áll, hosszú fehér fürdőköpenyben, haja feltűzve, smink nélkül. Nagyot nyelek a látványtól. Gondolom észreveszi meglepődésem, bár ő is végigmér tetőtől talpig.

- Bejössz vagy hozzam ide a telefont?

Ha már ennyit autóztam, akkor nem akarok ilyen hamar távozni, meg amúgy is… Szó nélkül Olívia után indulok, ő előttem lépkedve a nappaliba vezet. Az asztalon már ott van kikészítve a telefonom.

- Kérsz valamit inni? Whiskey, Gin-tonik, vodka, vagy valami koktél?

Majdnem a nyelvemen van, hogy nem kérek alkoholt, mert autóval vagyok, de aztán meggondolom magam. Végül is taxi is van, meg vendégszoba, meg vendégszeretet. Az üzleti életbe minden alkalmat meg kell ragadni. Gyors döntés, jó helyzetfelismerés, enélkül nincs siker!

- Whiskey, sok jéggel, ha kérhetem

Ő egy koktélt készít magának, ha jól látom, Campari-narancs.

Egymás mellé ülünk a kényelmes kanapéra. Ahogy keresztbe teszi lábát, kivillan térdtől lefelé a lába.

Észre kell venni azokat a piaci réseket, amelyeken sikeresen lehet terjeszkedni. Agresszíven, de körültekintően, a meglévő tapasztalatokra támaszkodva nem marad el a profit. Óvári Rudolf nem arról híres, hogy kihagyja a kínálkozó lehetőségeket az üzleti életben. Hogy is mondta Olívia…?

- Szóval neked fontos a Humán.. Erő..Forrás? Jól emlékszem?

Felém fordul, szeme fényesen csillog. Térdére teszem kezem, és folytatom az „üzleti megbeszélést”.

- És én hogyan állok szerinted Humán..Erő..Forrás tekintetében? Vajon megfelelő lesz az együttműködésünkhöz?

Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Próbálkozik a pasi, de még mennyire. Nem tudom hogyan csinálta, ha véletlen volt, de ha előbb észreveszem, lehet, hogy visszacsúsztatom a zsebébe a telefonját. Most már mindegy, nincs mit tenni, mert úton van erre. Máskor viszont jobban kell figyelnem, mert nagyon elszánt a kedves üzlettársam.


Ajtót nyitok és ott pompázik előttem, teljes nagyságban, laza vászonnadrágban, fehér pamutingben, és persze magával hozta a hódító mosolyát, a fene nagy önbizalmát, és persze a csábítani akarását is. Szeretem, ha egy férfinek van önbizalma, van bátorsága, és tudja, hogy mit akar. Ezért kapott már tőlem egy jó pontot. Behívom, jobban mondva látom rajta, hogy be akar jönni, sőt, még azt is kiolvasom a szeméből, hogy ma nem is akar tőlem elmenni. Ezt nem adom tudtára, jobb ha tartogatok magamnak is az ilyen információkból, nem kell neki mindent tudnia. Itallal kínálom, és amikor megmondja, hogy mit kér, már tudom, hogy itt szeretne aludni, ha lehet, akkor velem. Akkor kezdjünk el játszadozni, lássuk ki mennyire felkészült szakmai téren. Lássuk ki mit tanult a fősulin, vagy akár azután, vagy inkább kérdezzem úgy, hogy ki hol szerezte a tapasztalatát?

- Szóval neked fontos a Humán. Erő..Forrás? Jól emlékszem? – kezdem el a beszélgetést és próbálom leplezni a huncutságot.

Térdemre teszi a kezét, és ezt nem lehet félreérteni. Vajon most akar befektetni? Azonnal?

– És én hogyan állok szerinted Humán..Erő..Forrás tekintetében? Vajon megfelelő lesz az együttműködésünkhöz?

Nagyon össze kell szednem magam, hogy ne nevessek, de szerintem már észrevette, hogy a nadrágját figyelem, ahogyan a cipzárja fittyet hányva minden gravitációs törvénynek, felfele domborodik. Ha a tőkém is így gyarapodna, mint ahogyan az ő nadrágjának térfogata gyarapszik, egészen elégedett lennék. Na de reméljük, ha együttműködünk, akkor mindkettőnk gazdagabb lesz.

- Első látásra szerintem jól, de tudod, hogy a minőség a lényeg, nem? – ezzel a kérdéssel próbálok időt nyerni

- Persze, ezért szokták felmérni. – vicces, mintha én ezt nem tudnám.

Felmérni? Ez aztán az egyenes beszéd, nem kertel, szemembe mondja mit akar. Na akkor én sem vagyok rest. Elméletileg nem származhat hátrányom az alaposabb vizsgálatból, ezért úgy döntök, hogy tüzetesen elemzem a tulajdonát, és megállapítom, hogy alkalmas-e a befektetésre, vagy sem. Egy gyors mozdulattal áttérdelek rajta és máris az ölében ülök. Vékony csipke tangám nem akadályoz meg abban, hogy felmérjem az általa befektetendő tőkét. Ott duzzadt lábaim között. Mélyen a szemébe néztem, és láttam az elszántságot. Egyik kezével átkarolt, vigyázott arra, hogy nehogy egyensúlyomat veszítsem amíg ő előrehajolva megpróbálja letenni a poharát. Aztán mindkét kezével elkezdte felmérni görbéimet, mindegyiket, külön – külön, nehogy valami kimaradjon, és aztán emiatt ne legyen alapos a felmérés.

Némiképp zavarhatta a tény, hogy bruttó képet kapott eddig az ingóságaimról, ezért félredobva csomagolóanyagomat, azonnal hozzájutott a nettó vagyonomhoz. Mintha most sem hinne szemeinek, meg szeretne győződni arról, hogy valódi, amit lát, vagy csak ámítás. Ujjai popsimtól indulnak felfelé, derekamon felfelé, egész a nyakamig. Én sem szeretnék zsákba macskát vásárolni, ezért kicsomagolom. Elkezdem gombolni az ingét, és meglepetésként ér a csatlakozás, de nem bánom, ajkai puhák, finomak.

Milán (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Úgy tűnik, a tőkém növekedési potenciálja nem maradt rejtve Olívia elől (hiába, a vékony nadrág nem sok helyet hagy a fantáziának). Mosolya sok mindent jelenthet, kérdése azonban elég egyértelmű. Valószínűleg ő is ismeri azt a filozófiai alapelvet, mely szerint a mennyiségi fejlődés előbb-utóbb minőségi fejlődésbe csap át. Úgy tűnik viszont, hogy erről személyesen is szeretne meggyőződni, amit én egyáltalán nem bánok.

Tapasztalataim szerint egy közös üzlet, egy közös vállalkozás alapja a bizalom. Bár mi nem írtunk alá titoktartási nyilatkozatot, Olívia egyre többet és többet tár fel az eddig rejtegetett vagyonából. A vonalak és görbék (majdnem azt írtam, grafikonok, de ez nem lenne helyénvaló kifejezés,..), amelyek jól jellemzik vállalkozásának eddigi eredményeit, fokozatosan lesznek láthatók és tanulmányozhatók. Azt hiszem, nem kevés munka van abban, hogy ennyire élesek és jól követhetőek ezek az alakzatok. A „fej-váll” vonal kifejezetten alkalmas egy alapos technikai (és egyéb..) elemzésre. De vannak itt más alakzatok is, amelyeket a tőzsdei technikai elemzők talán még nem ismernek (és nem neveztek el..), de minden befektető vágyálma, hogy minél többször találkozzon ilyenekkel.

Persze ő sem ma kezdte ezt a szakmát. Számára is fontos meggyőződni arról, hogy megfelelően tőkeerős-e a partnere, vagy csak egy „hangember”, aki sokat sejtet, de keveset mutat. Nem kapkodja el az átvilágítást, hiszen tudja, hogy minden apró részletet ismerni és megismerni kell ahhoz, hogy a végső döntés meghozza. Ez a részletes ismerkedés persze mindkét félre hatással van.

Hamarosan mindketten csak a lényeget rejtjük el egymás elől. Persze értem, hogy egy ilyen döntést nem szabad gyorsan meghozni, hiszen a vállalkozás olyan része, olyan titka kerülne napvilágra (illetve gyertyavilágra…), amelyet csak az átvilágítási folyamat legutolsó lépéseként szoktak teljes mélységében megmutatni. Az udvariasság („ladies first”) azt diktálja, hogy először én tegyem meg azt a lépést, hogy a befektetendő tőkét teljes nagyságában (mondhatni net present value formájában) a befektetést igénylő partner szeme elé tárjam. Kapkodó mozdulatokkal segít nekem ebben, és mély sóhajából úgy tűnik, elégedett az eddigi tőkenövekedéssel. Persze a végleges NPV függ a kamatlábaktól is. Ezekkel most nem lesz baj, úgy tűnik, a kamatlábak, és a köztük lévő rés (mondhatnám margin, de ez megint nem ide való szó lenne) jelentősen hozzájárul a tőkenövekedéshez.

Olívia nem hazudtolja meg eddigi önmagát. Üzletasszonyhoz méltó alapossággal veszi egészen közelről szemügyre azt, amit jelenleg a legfontosabbnak tart a közös befektetésünkből. Francia nyelvtudását kihasználva újra és újra meggyőződik arról, hogy jó döntés lesz, ha ezzel a tőkével egyesíti azt a piaci rést (a marketingesek ezt niche-nek mondanák, de a szakirodalom erre leginkább a punci szót használja…), ami aztán tökéletesen kihasználná és hasznosítaná a fennálló lehetőséget. Előbb azonban talán nekem is szemügyre kellene vennem Olíviának azt a részét, amit eddig oly szemérmesen rejtegetett előlem, mint befektetőtársa elől. Vajon mit hoz a tüzetes és alapos átvizsgálás?

Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Előcsalogattam befektetendő tőkéjét a rejtekhelyéről. Nem kellett nagyon csalogatni, már ő is kikívánkozott, de nagyon. Szerintem igyekezett minél hamarabb befeküdni, nehogy más elhappolja előle a lehetőséget. Komolyan szemügyre vettem, mivel nagyon fontos. Méregettem, nézegettem, hogy lehet-e ebből még nagyobbat csinálni? Ahogy rátettem a kezem, azonnal tudtam, hogy ez kő kemény tőke. Akinek ilyen dákója van, azzal érdemes üzletelni.


Letérdeltem eléje és azonnal elkezdtem tesztelni. Előbb nedves ajkaimmal csúszkáltam dagadó makkján. Az élvezettől nedvesedni kezdett a cérnavékony, csipke tangám. Ujjaim le s fel szaladgáltak a kemény boton. Aztán ajkaim követték ujjaimat és hamarosan a befektetendő, kőkeményen ágaskodó tőke eltűnt ajkaim között. Másik kezemmel a bőrzacsiban rejlő kincset kezdtem cirógatni.


Üzlettársam kényelmesen hátradőlve, lábait széles terpeszben elhelyezve nézte, élvezte ténykedésem. Felnéztem rá és láttam rajta, hogy már rég erre vágyott, és most az élvezet tetőfoka felé közeledik, azért, mert sikerült megkapnia azt, amit akart. Szavakba nem önti az érzelmeit, de sóhajtásai, nyögései elárulják. Tudom, hogy élvezi azt, amit a tőkéjével művelek. Gyorsabb tempóra váltok, ami gyorsabb és hangosabb nyögést csalogat elő belőle. Szinte hörög a gyönyörtől, de érzi, hogy lassítani kell, még mielőtt tűzijáték keletkezne.


Arcomat két keze közé fogja, felemeli fejemet és lehajolva hozzám, csókot lehel kényeztetően puha ajkaimra. Egy csók nem elég. Mohón faljuk egymást, aztán percek múlva feláll, engem is felhúz magához, egy ügyes mozdulattal a hátam mögé kerül, átkarolja a derekam és finoman neki megfelelő pózba helyez. Ott hajolok előtte, egyik lábam a kanapé karfáján, a másik a földön, miközben a kanapé támlájára könyökölök. Ott pompázik előtte teljes bájam, kitárva, hívogatóan.


Nem is tétlenkedik. Letérdel és már csiklómon érzem nyelvét. Azonnal felsikoltok. Mindene vágytól ég, csiklóim már parázslanak, nyelve már csak olaj a tűzre. Végig nyalja, elér a bejáratig, de nem áll meg, visszasiklik a csiklómra, beszívja ajkaimat és játszik velük. Az őrületbe tud kergetni ezzel, amit nem is titkolok. Sikítok, ahogy a számon kifér. Tudtam, hogy a régi ház vastag falai még egyszer jól jönnek, és most itt az ideje, hogy kihasználjam. Sikításom még további bravúrra készteti kedves üzlettársam. Lecsúszik csiklómról és nyelvével behatol, de ez sem elég, egyik ujja is követi.

Milán (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Egy gyors döntés az üzleti életben néha jó eredményt hoz. Különösen, ha „gyors asztalra döntés” esete forog fenn. Itt viszont most ilyenről szó sem lehet.

Olívia alaposan meggyőződött állóeszközöm állapotáról , és már majdnem megérezte a siker ízét, amikor átadta nekem a kezdeményezést.

Minden porcikánkat megpróbáljuk egymáshoz nyomni, simítani, egybeolvadni teljesen. Csókja édes és vágyakozó. Dákóm kettőnk teste közé szorul, ami mindkettőnket feltüzel. Döntenem kell.

Mármint Olíviát, előre, a fotel karfájára.

Meg kell kóstolnom minden ízét, kelyhének nektárját. Soha ilyen élvezetes egyesülési tárgyaláson nem voltam még. Ennyire kitárulkozó, bizalommal teli, kényeztető partnerrel ritkán találkozik az ember. Igyekszem meghálálni ezt a bizalmat, kéjes simításokkal gyötröm, kényeztetem üzlettársam legféltettebb kincsét, a gyöngyszemet, amiért a férfiak mindent félredobnak.

Elég hangosan adja tudtul, hogy jó helyen keresgélek, üzletasszonytól szokatlan sikolyok és nyögések hagyják el száját. Nyelvem elkalandozik a másik rejtett nyíláshoz, és amíg ujjaim belül simogatják, keresik a gyenge pontot, addig a hátsó bejáratot is megnedvesítem. Már alig áll a lábán, amikor felállo,k és hátulról végleges beléfektetem a tőkémet.

Mély levegőt vesz, és ütemes lökéseimmel együtt mozogva, saját vágyára koncentrálva hajtjuk egymást és magunkat a csúcs felé.

Nagyon sikeres ez a közös üzleti modell, a tőke forgási (illetve lökési) sebessége éppen ideálisnak tűnik. Kitölti azt a rést, ami talán már régóta tőkehiányban szenved.

A kéjt ábrázoló grafikon – ha valaki készítene egy ilyet- gyors felívelést mutatna. Képtelenség megállni vagy lassítani, ha ilyen lehetőség adódik a piacon. Szerintem Olívia sem szeretne alacsonyabb fordulatra kapcsolni, legalábbis nyögései és kérlelő hangja nem erre enged következtetni. Eljön azonban az a pillanat, ahol a siker már nem fokozható.

Tűzijátékként robban orgazmusom, mélyen Olívia testébe bújva. Minden idegszálam bizsereg, alig állok a lábamon.

Szétválunk,és mire észbe kapok, Olívia eltűnik a lakás egyik szegletében. A hangokból ítélve zuhanyozik. Próbálok utána menni, végül megtalálom a megfelelő ajtót. Méretes zuhanykabinban áztatja magát, az átlátszó plexi semmit sem takar belőle. Megpillant és int, hogy menjek én is a zuhany alá. Nem tétovázok.

Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Kedves üzleti partnerem igazat mondott. Kemény tőkével rendelkezik, nem vicc, és használni is tudja, kamatoztatja rendesen. Egész testem beleremegett a gyönyörbe. Fejemben már megfogalmazódott a következő lépés, de neki nem szóltam. Csendesen kiszálltam a tranzakcióból és elillantam, csakhogy nekem még kellett ebből a kemény tőkéből, profitálni akartam még.

Bementem a fürdőszobába, nyitva hagyva minden oda vezető ajtót. Tudtam, hogy utánam fog jönni és azt is, hogy ő is folytatni akarja majd a befektetést. Megengedtem a csapot, hadd jöjjön egy kis frissítő a csapból is. Beálltam a zuhanyzó alá és elkezdtem benedvesíteni a bőröm. Nagyon jó érzés a zuhany alatt állni és élvezni a forró vízcseppeket, amint lefutnak rajtam. Közben azért a szemem sarkából figyelem az ajtót.

Nem kell sokáig várnom, a befektetendő tőke megjelenik az ajtóban és felém céloz. Partnerem mellém lép és ujjai máris ott simogatnak, ahol most nekem a legforróbb. Ujjait szerszáma követi és a következő pillanatban már az üvegfalhoz lapulva, széttárt lábakkal élvezem a kemény dákóját.

Megkapaszkodok a falban és popsimat nekitolom, igyekszem vele mozogni. Ujjai csiklómra csúsznak és olyan hevesen izgatják érzékeny pontomat, hogy pár perc alatt rángatózva elélvezek, ő viszont még nem. Így egy nyakamra kapott forró csók után őt kenem fel az üvegfalra és elé térdelek. Kemény tőkéje előttem áll, nyelvem hegyével kezdem el érinteni. Csak játszadozok vele, próbálom elnyújtani az élvezetet.

Felnézek rá és mosolygok. Arca vágyakozó, kipirult és gyöngéd. Őszinte, ezt már nem lehet megjátszani. Nem akarom kínozni, inkább felejthetetlen estét szeretnék adni neki, ezért makkját kezdem csókolgatni. A víz hangosan csobog, de nem tudja elnyomni nyögéseit.

Milán (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Úgy tűnik, együttműködésünket új környezetben, nedves (mondhatni trópusi) tájakon folytatjuk. Csábító és hívogató a látvány, még ha a fülke üvegfala nem is ad teljes betekintést. Belépek mellé a zuhany alá, és az imént megismert vonalakat újra rajzolom testén. Úgy tűnik, partnerem talán régóta alultőkésített, mert az előző sikeres tőkeinjekció ellenére nem csillapult a tőkevonzó képessége. Boldogan tárja fel és mutatja meg nekem szervezetének azt a részét, ami továbbra is hiányban szenved. Nem váratom, hiszen egy igényt akkor kell kielégíteni, amikor az felmerül.

Reménykedem, hogy kellően stabil az üzleti környezet, mert hevesen hánykolódik, miközben „plug-and-play” elven összekapcsolódunk. Remegve élvez el, ágyéka rászorul dákómra, mintha nem akarná elengedni. Aztán lecsúszik, letérdel, és további beható, minden részletre kiterjedő vizsgálatba kezd. Ehhez ismét előveszi fantasztikus francia nyelvtudását, ami további ösztönzést ad nekem. Beszippantja duzzadt makkom, a heves érzéstől összerándulok, szinte menekülnék, de a kéj örvényként ránt magával. Nem tudom itt hagyni, csak nézek le rá, ahogy rám mosolyog, miközben kidugott nyelve a forró fagyit nyalogatja. Úgy látom, meg van elégedve azzal, ami a keze közé került, és bízik benne hogy nem rövid távú ez az stabilitás, amit most megtapasztalhat. Nyelve lejjebb csúszik, és újabb területeket fedez fel. Az ajánlathoz két függelék is tartozik, amelyek alapos ismerete legalább olyan fontos egy együttműködésben. Nem is hagyja ki a lehetőséget, komolyan számba (illetve szájába) vesz minden részletet.

Jól tudja azonban, hogy a lényeg a tettekben dől el. Feláll és kilép a kabinból, én automatikusan követem. A mosdókagylóhoz lép, amely egy nagy tükör előtt van. Ráhajol, rátámaszkodik, és testének leggömbölyűbb részét kitolva jelzi, hogy milyen folytatásra számít. Mögé lépek, a tükörből rám néz, majd behunyja szemét. Egy tökéletes női test, igazi homokóra van előttem. A kis terpesz nem hagy rejtve semmit, tőkém egy ellenállhatatlan vonzásnak engedelmeskedve találja meg helyét partneremben. Egybe olvadunk, egy pillanatra megállok, és a tükörben keressük egymást tekintetét. Apró lökésekkel izgatom, és a tükörben kéjesen bámulom ütemesen ringó mellét.

Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A fúzió komolyan igénybe veszi állóképességemet, ezért megkapaszkodok, hogy meg tudjam tartani pozíciómat. Business partnerem annyira nyomul, hogy engem már majdnem a tükörre mázol. Tartja a tempót, nem tétovázik. Ritmusosan, szinkronizálva mozgunk amíg el nem érjük a tervezett eredményt. Hangosan egymás tudtára adjuk, hogy nyerseséges volt a fúzió.


Gyors zuhanyzás következik, ami azért élvezetes, mert mindent a szemnek, semmit az idegen kéznek a lapon zajlik. Szemléltető anyag van bőven, tehát legeltetjük szemeinket. Aztán frissen mosott és vasalt fürdőköpenybe burkolózva kilépünk a nappaliba, ahol pezsgő vár minket. Koccintanunk kell az új fúzióra. Meg is tesszük boldogan. Partneremnek viszont huncut csillogást vélek felfedezni szemeiben. Mosolygok, de nem kérdezek rá. Ismerem annyira, hogy tudom meg is teszi amit kigondolt.

Nem is habozik, azonnal leveszi fürdőköpenyem, a kanapéra fektet, két lábam az égnek emeli és kényelmesen elhelyezkedik közöttük. Pezsgőt tölt kelyhembe én onnan szippantgatja. Nyelvével kinyalogatja a leszéledni akaró cseppeket.


Perzsel a pezsgő, perzsel a nyelve, forr bennem a vágy. Tudja, érzi, és mindent megtesz azért, hogy sikoltozva élvezzek el. Addig játszik csiklóimmal, addig nyalja őket, amíg meglesz az eredmény. Ájultan zuhanok vissza a kanapéra. Csókkal pecsételjük meg a sikert.

Milán (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A fúzió sikeres kölcsönös, mondhatni egyhangú felkiáltással ünnepeljük a kitörő örömöt. Mélyen partnerembe bújva élvezek el, ma este nem először.

Úgy tűnik, szereti a tisztaságot maga körül nem csak az üzletben, de a magánéletben is. Vágyunk ragadós nedveit zuhanyzással tüntetjük el, aztán csak egy fürdőköpenyt kapunk fel, ebben bontunk pezsgőt. A hűs, bizsergető ital újabb ötletekre sarkall. Olívia szeme is csillog, nem látok benne tartózkodást, csak játékos partnerséget. Finoman ráveszem, hogy a kanapéra üljön, a köpeny öve szinte magától bomlik ki, hogy ismét elém tárja azt az apró, ám annál figyelemreméltóbb részletet, ami oly nagy szerepet kapott eddig a ma esti közös tevékenységünkben. Ezúttal pezsgővel kényeztetem szeméremajkait, csiklójának apró gyöngye táncol nyelvem hegyén. Nem hittem volna, hogy két pohár pezsgőbe pácolva ilyen kéjes öröme lesz Olíviának.

Csókkal nyugtatom meg remegő testét.

- Egy úrinővel, egy üzletasszonnyal nem szabad így bánni – suttogja két csók között – ezt még visszakapod – és ujjai félig merev dákómra csúsznak. Simogatni, masszírozni kezdi, aztán egyre erőteljesebb mozdulatokkal feji. Láthatóan kíváncsi rá, mennyire ürítette ki üzlettársának tőketartalékát. Hamarosan én ülök a kanapén, széttárt lábakkal, és ő előttem térdelve, két kézzel munkálkodva próbál újabb sikerek felé kormányozni. Lehetetlen ellenállni ennek a nőnek, pontosan tudja, mit akar, és meg is kapja azt. Érzi, mikor nincs már visszaút, ekkor az egyik kezével felkapja félig telt pezsgőspoharát, és a dákómon munkálkodó másik keze kilövellő cseppjeimet a nyíláshoz tartott kristálypohárba irányítja. Nem sok, amit a pezsgő magába fogad, de Olívia az utolsó cseppeket is kisajtolja. Fehér folyadék ül le a pohár aljára. Partnernőm felém biccenti a poharat.

- Egészségünkre – búgja, és két korttyal kiüríti a koktélt.

Minden erőm elszállt, alig bírok felöltözni. Muszáj hazamennem, még így, kissé ittasan is. Taxit hívok, aztán még egy forró csók és beszállok a ház előtt várakozó autóba. Jó lesz már pihenni egyet. Hátha holnap újabb befektetőtárs jelentkezik a cégbe…

Tartalomjegyzék