Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Újra kapunk egy hírességet, akit aztán körül kell rajongani, mert ugye nekik kijár. A múltkor is kész pokol volt, amikor a színész itt betegeskedett nálunk. Most meg bejelentenek egy atlétát, és azt is közlik, hogy olimpikon. Mintha az olimpikon nem lenne ember. Neki persze kijár a külön szoba, légkondival, tévével, külön fürdővel stb. Jut eszembe, szóljak be, hogy készítsék elő a kettest, nehogy hamarabb bejöjjön és ne legyen kész.


- Fruzsi, megkérlek szépen készítsétek elő maximális figyelemmel a kettest. Hamarosan érkezik egy atléta olimpikon, oda kell figyelni rá. Előre köszönöm - mondom a főnővérnek telefonon keresztül.


Megnézem az emailt amit a kezelő orvosa küldött és elgondolkodom. Állandó fáradtság, kimerülés, időnként izzadás, álmatlanság stb. A tünetek és panaszok alapján kimerültségre tippelnék, de lehet más oka is. Kapásból, mielőtt még látnám, teljes labort javasolnék, aztán kivizsgálást...., de ezt még meglátjuk, amikor bejön.


Újra felveszem a kagylót:

- Fruzsi, az olimpikonról van szó ismét. Elfelejtettem mondani, hogy a napokban téged foglak megkérni, hogy a segédem légy, mivel tudom, hogy neked finom kezed van és diplomatikus tudsz lenni. Valahogy úgy kell csináljuk, hogy maximálisan meg legyen elégedve velünk is, és az ellátással is.

- Értem, számíthatsz rám Gréti, nem lesz gond, megígérem - közli a főnővér.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Az edző azt mondta, menjek orvoshoz. Hiába győzködtem, nem hallgatott meg. Kerek perec kijelentette, hogyha nem megyek el kivizsgáltatni magam, akkor nem enged addig pályára. Fáradt vagyok, ez minden, de nem hisz nekem. Igaz, hogy nem hozom a formám, és nem futok annyit, de most miért kell ezt felfújni?

Aztán, hogy lássa: elmegyek, a körzeti orvosnál nézettem meg magam. De az edző erre olyan mérges lett és kiabált velem egy fél órán át, hogy "ez nekem kivizsgálás?" vagy "nem azt kell megnézni, hogy fáj-e a torkod", aztán én lettem az anyámasszony katonája. De nem érdekel a dolog. Csak ne lenne ilyen konok az edzőm.

Aztán egyik nap azzal állított be hozzám, hogy egy ismerőse ajánlott egy magánklinikát, ahol teljes vizsgálatot végeznek. Tiltakozni próbáltam, de végül beadtam a derekam. Egyszerűen mintha egy öszvért próbáltam volna vágtára buzdítani, olyan lehetetlen helyzetben voltam.

Úgyhogy most itt állok a klinika előtt, és nagyon nem akarózik bemennem. Elhúzom a szám, de ha már ideáig jutottam, akkor rászánom magam és itt leszek amíg kell. A környék kiváló, csendes, és a levegő is jó. Legfeljebb kipihenem magam, mi más történne?

Belépek az előtérbe, ahol mint a szállodában úgy várnak az elegánsan felöltözött emberek. Hirtelen azt hiszem, hogy nem is klinikán vagyok.

- Elnézést, kivizsgálásra jöttem... - szólok kicsit talán bátortalanul a fogadószemélyzetnek, mikor egy hang csilingel fel mögöttem:

- Tudjuk! Már vártuk...

Meglepődve fordulok meg, ahol egy csinos nővérke mosolyog rám kicsit talán pironkodva.

Pokolly (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Egész nap ténykedtem a klinikán, és már majdnem vége volt a műszaknak. A szobámba ültem és a beosztásokat néztem, ki hova, mikor, merre, meddig. Papírok mindenhol, kombináltam, hogyan tudom megoldani egy nővér elvesztését, míg nem jön új helyette. És még az ágyakat is… De ekkor megszólalt a telefon. Gréti volt:

- Fruzsi, megkérlek, szépen készítsétek elő maximális figyelemmel a kettest. Hamarosan érkezik egy atléta olimpikon, oda kell figyelni rá. Előre köszönöm – és ezzel letette a telefont.

Egy atléta? Na, ismét körül kell rajongani majd biztos. A kettest? Mért pont a kettest kérte? Az kicsit kiesik mindentől és ráadásul pont itt van a szobám mellett. Nagyon fontos lehet, ha ide kérte. Nézzük, csak ki fogja egész nap a kezét az új betegünknek? Ha Gréti lesz az orvosa, akkor talán…. De ekkor ismét megszólalt a telefon.

-Igen?- szólok a telefonba

- Fruzsi, az olimpikonról van szó ismét. Elfelejtettem mondani, hogy a napokban téged foglak megkérni, hogy a segédem légy, mivel tudom, hogy neked finom kezed van és diplomatikus tudsz lenni. Valahogy úgy kell, csináljuk, hogy maximálisan meg legyen elégedve velünk is, és az ellátással is.

- Értem, számíthatsz rám Gréti, nem lesz gond, megígérem – közlöm, majd leteszem a telefont.

Tessék, pont erre gondoltam, hogy talán engem kér meg a doktornő. Akkor ma túlórázom. A beosztások borultak, de sietnem kell, hogy időbe szóljak mindenkinek. Teljesen belemerültem a papírokba, de gyorsan meg is lettek. Így jó lesz. Már csak két embernek szólok, hogy borult az egész, de nem lesz gond velük sem. A szoba is készen van már, már csak a vendég hiányzik. Szeretem az ilyen kihívásokat. Na de sietek is, kifüggesztem a beosztást és éppen egy férfihang üti meg a fülemet.

- Elnézést, kivizsgálásra jöttem... – alig hallottam olyan bátortalanul szólalt meg.

- Tudjuk! Már vártuk- odalépve mögéje szóltam hozzá.

Megfordult és úgy látom meglepődve fogadott. Én mosolyogva fogadom, mint minden vendéget/beteget nálunk.

-Fruzsi vagyok, a főnővér és egyben az ön személyes nővére is. Erre tessék, itt ki kell pár papírt töltenie, és akkor a szobájába kísérem.

Odaléptem a pulthoz és elővettem a már előkészített paksamétát. Ő követett, de egy szót sem szolt.

-Az első oldalt a többi ráér a szobájában. Itt foglaljon helyet. Tollat talál az asztalon, mindjárt jövök vissza.

Ismét visszalépek a pulthoz és hívtam Grétit, hogy megérkezett a vendégünk. Közben ránézek és látom, hogy tölti a papírt. Majd odamegyek hozzá és a kezembe adja.

-Tessék, kitöltöttem- egy kicsit bátrabban szólt már hozzám.

Gyorsan átfutom és leadom a pultnál.

-Erre jöjjön, kövessen.

Gyors, határozott léptekkel, vezettem a kórterme felé, ahol már várt minket Gréti.

Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Kinézek az ablakon. A nyár már az utolsókat rúgja, de azért még bőven van ereje a napnak. Érzem, amint az üvegen keresztül éget. Kigombolom köpenyem felső gombját, mert melegem van. Csak aztán ne felejtsem el begombolni, mert így, ha lehajolok, egész a melleimig lehet látni, ez pedig nem etikus. Hirtelen nyílik az ajtó és Fruzsi jelenik meg, mögötte pedig a V.I.P. atléta, akit ugye, tejben-vajban kell majd fürdetni, mert ezt követelik tőlünk.


- Doktornő, itt az új beteg - szól Fruzsi kedvesen. Nem tegez, mert betegek előtt a protokoll ezt nem engedi. Oldalra lép és előre engedi az olimpikont.


Eláll a lélegzetem, talán el is pirulok kissé. Erre nem számítottam. Ott áll előttem, és én csak járatom szemeimet rajta, fel s alá. Kb. 190 cm magas, kisportolt vállú, széles hátú, csípője keskeny, mint általában a rövid táv futóknak. Combjai arányosan izmosak. Arca tiszta, és mosolyog. Haja rövidre nyírt, de látszik, hogy nem találomra volt lecsípve. Alig lehet pár évvel fiatalabb mint én.

- Kézcsókom doktornő - szól hozzám kedvesen, de nekem még mindig nincs hangom.

- Üdvözlöm - rebegem és zavaromat próbálom leplezni - kérem foglalja el helyét és öltözzön át. Fruzsina rendelkezésére áll. Bármilyen kéréssel hozzá forduljon. 18 órakor megvizsgálom, addig kérném zuhanyozzon. Utána következik a vacsora és 22 órakor villany oltás. A viszont látásra - rebegem, és kiviharzok a kórteremből. Becsukom magam mögött az ajtót, nekitámasztom hátam és kiengednem a gőzt. Ez nem lehet igaz. Hogy hagyhattam, hogy egy sportoló ilyen nagy hatással legyen rám és ezzel kellemetlen helyzetbe kerüljek? Elvégre én vagyok a kezelő orvos, ő pedig a beteg. Ha ezt a zavart észreveszi rajtam, nekem végem. Még ezer szerencse, hogy Fruzsira bíztam, így ő ellátja, tájékoztatja és az én zavaros viselkedésem nem fog feltűnni. Össze kell szednem magam, különben nem fogom tudni megvizsgálni. Szükségem lesz a higgadtságomra, mert pontos diagnózist másképp nem fogok tudni felállítani. és, ha tévedek, akár az életébe is kerülhet. Azt meg nem viselném el. Iszok egy kis hideg vizet az irodámban és mélyet lélegzek. Nem lesz gond - nyugtatom magam. Ekkor nyilok az ajtó és Fruzsi lép be.


- Jól vagy? - kérdezi aggódóan.

- Persze, hogy jól vagyok - felelem és próbálom leplezni izgatottságom.

- Gréti, láttad milyen isteni ez a pasi? - kérdezi mosolyogva?

- Épp ez az Fruzsi, hogy láttam - felelem, és közben már én is mosolygok. A főnővér régi jó barátnőm, sok mindenen keresztül mentünk már együtt az évek során, nincs miért titkolnom előtte, elvégre emberi érzések ezek.

- Alig várom már, hogy megvizsgáljuk - feleli nevetve.

- Fruzsi, Fruzsi, csak csinnyán, te is tudod, hogy..... - nézek rá intően.

- Tudom, tudom, de azért nekünk is jár a jó, nem? - kérdezi kacér mosollyal.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Doktornő, itt az új beteg - mondja az "idegenvezetőm" belépve az ajtón és ekkor megpillantom az orvosomat. Igazán csinos, ráadásul vöröslő hajjal, és nálam kicsit alacsonyabb. Bár nálam magasabb emberrel ritkán találkozom...

- Kézcsókom doktornő - üdvözlöm, és ránézek. Formás alak, formás száj, tüzes szem. Ez utóbbit is hiába leplezi szemüveggel, akkor is nagyon kihívó. De mégsem tudhatja meg, miket gondolok róla.

- Üdvözlöm! Kérem, foglalja el helyét és öltözzön át. Fruzsina rendelkezésére áll. Bármilyen kéréssel hozzá forduljon. 18 órakor megvizsgálom, addig kérném zuhanyozzon. Utána következik a vacsora, és 22 órakor villany oltás. A viszontlátásra.

Ezt egy szuszra mondta el, miközben figyeltem őt, de azért igyekeztem figyelni. Szóval hatkor vizsgálat a vöröskével, addig pedig Fruzsival maradok. A következő pillanatban viszont már ki is viharzott a szobából. De sürgős dolga lehet, ha ilyen gyorsan távozott...

Ekkor körbenézek a szobában. Igazán kényelmes, hűtővel, tévével, miegymással körítve. A berendezés is olyan, mintha egy hotelszobában lennék.

- Nos, megfelel? - ébreszt fel kissé elvarázsolt állapotomból Fruzsi hangja.

- Persze, persze, de szerintem tegeződjünk, jó? - mosolygok rá Fruzsira. - Hívj csak Mike-nak.

- Rendben - kicsit mintha elpirulna, lesütötte kék szemeit, és ekkor tűnik fel mennyire piheg - rendben, Mike. Szóval milyennek találod?

- Akár itt tudnék maradni napokra is, ha kell. Állok elébe minden vizsgálatnak. - mosolygok vissza. Ránézek az órára. Öt óra van, egy órám maradt a vizitig. Fruzsi mintha kitalálta volna a gondolatom, már szólt is:

- A törölközők a fürdőben vannak minden szükséges dologgal együtt, mint köntös, papucs. - hadarja el ő is a köztelező szöveget, közben alaposan végigmérem. Vajon mi lehet a köpenye alatt? Igazán érdekelne, mert formás alakja van.

- Rendben, köszönöm - biccentek, hogy ne tűnjön fel neki az eddigi bevizslatásom. - Akkor megyek zuhanyozni.

- Jó, akkor majd hatra jövünk a doktornővel. Addig kérlek, öltözz át a pizsamádba, amit ide tettem az ágyadra.

- Oké - szólok vidáman, majd elindulok a fürdő irányába. Jó letusolni végre.

Pokolly (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Doktornő, itt az új beteg.

De látom, hogy ki van gombolva a felső gombja a köpenyén. Igaz meleg van, de így fogadni minket! Engem nem is zavarna, sőt, de a beteg. De láttam, ahogy meglátja a mi kis olimpikonunkat, eláll a lélegzete, kipirul arca. Hű, nagyon tetszhet neki a látvány, ha ennyire akaratlanul kimutatja. Bár igaz a kisportolt teste, az izmai engem sem hagynak hidegen, de visszafogom érzéseimet. És nem is könnyen lehet zavarba hozni, így talán könnyebb a helyzetem.

- Kézcsókom doktornő- szólal meg, mély hangján, de már teljesen határozottan. Eltűnt már az a kis halk férfihang.

- Üdvözlöm.

Gréti hangja is most olyan lett, mintha a kiscica vitte volna el. Tényleg mély benyomást keltett a férfi benne. Nem láttam még ilyennek. Aztán így folytatta.

- Kérem foglalja el helyét és öltözzön át. Fruzsina rendelkezésére áll. Bármilyen kéréssel hozzá forduljon. 18 órakor megvizsgálom, addig kérném, zuhanyozzon. Utána következik a vacsora és 22 órakor villanyoltás. A viszont látásra.

Kilépett a szobából, de olyan gyorsan. Ajjaj, még jó, hogy képes volt beszélni valamit. Higgadtnak kell maradnom, különben még lebukok én is.

- Nos, megfelel?

- Persze, persze, de szerintem tegeződjünk, jó? – szólal meg felém nézve, és folytatta. . - Hívj csak Mike-nak.

- Rendben Mike. Szóval milyennek találod?

- Akár itt tudnék maradni napokra is, ha kell. Állok elébe minden vizsgálatnak. Rám nézett és közben mosolygott. Azt hiszem kusza gondolatok kezdtek cikázni a fejembe, hogy miket tudnánk mi csinálni, ha napokig kell maradnia. De ez csak röpke kis gondolat volt, mert látom, hogy az órájára néz, és bizony itt kell hagynom Mike-ot, mert a vizitre kell készülnöm. De még előtte:

- A törölközők a fürdőben vannak minden szükséges dologgal együtt, mint köntös, papucs.

Közben mutogatom neki kezeimmel a dolgokat, mint egy idegenvezető. Szemem sarkából látom ám, hogy tüzetesen felmér engem is, mint, ahogy Grétivel is tette. Ám legyen. Nem szólok semmit érte.

- Rendben, köszönöm – biccent fejével.

Ezzel próbálja leplezni, hogy eddig jól megnézett? Hát, ahogy látom kezdő. Ez egy átlátszó csel volt. Hm.

- Jó, akkor majd hatra jövünk a doktornővel. Addig kérlek, öltözz át a pizsamádba, amit ide tettem az ágyadra.

- Oké- rövid ,tömör válasz tőle.

Ő a zuhanyzó felé vette az irányt én meg ki az ajtón, megkeresni Grétit, mégis mi történt vele. Az irodájában lehet, sietve szedem a lábaimat, hogy minél előbb, fényt derítsek erre az incidensre. Ahogy kinyitom az ajtaját, már szólok is hozzá:

- Jól vagy? – kérdezem aggódóan.

- Persze, hogy jól vagyok – feleli és próbálja leplezni izgatottságát.

Előttem nem tudja. Ahhoz már túl rég ismerem.

- Gréti, láttad milyen isteni ez a pasi? – kérdezem mosolyogva, de gondolatban már a zuhany alatt állok vele.

- Épp ez az Fruzsi, hogy láttam - feleli, és próbál mosolyogni, de még látom arcán, tekintetén, még nem nyugodott le.

- Alig várom már, hogy megvizsgáljuk – felelek.

- Fruzsi, Fruzsi, csak csinnyán, te is tudod, hogy..... - néz rám intően.

- Tudom, tudom, de azért nekünk is jár a jó, nem? - kérdezem kacér mosollyal. - Jól van Gréti, megyek és elintézek még pár dolgot és visszajövök érted hat előtt. Addig meg igyál egy kis vizet és feküdjél le. A vizsgálathoz nyugodt doktornőt akarok - kacsintok feléje, és kilépek a szobából.

A szobámba megyek, és leülök. Össze kell szednem a papírokat, és átnéznem, tudjam, mire számítsak Mike-kal kapcsolatban. De ekkor hallom a falon keresztül, ahogy fürdik. Ez beindítja a fantáziámat és ábrándozni kezdek róla. Ahogy megfogom az izmos testét, és milyen kemény feneke lehet. Hm.

De egy puffanás ébreszt fel az ábrándozásból. De kár, pedig folytattam volna. Mindegy, úgy is mennem kell Grétihez. De előbb lecserélem a köpenyemet egy rövidebbre, hátha…. Kezemben a papírokkal kopogok a doktornő ajtaján, belépek és látom, már ő is útra készen vár.

-Akkor menjünk. –szólok barátnémhoz.

Már várom, hogy levetkőztesd. És egy gúnyos, vagy inkább kacér mosollyal figyelem mit reagál. Ismét óva int, hogy bármit is kezdjek a beteggel. Ekkor odaértünk az ajtóhoz, bekopogok, és be is nyitok rögtön. Előre engedem a doktornőt és….

Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Jó estét, kérem vegye le a felsőjét és üljön az ágy szélére - szólok a betegnek elég hivatalosan - Főnővér, kérek egy vérnyomást és egy pulzust és kérem jegyzeteljen a korlapon, amíg én megvizsgálom - utasítom Fruzsit.

- Máris doktornő - szól Fruzsi kissé mosolyogva és közben megméri a vérnyomását és a pulzusát. Figyelem miközben teszi és észreveszem, hogy eléggé szemeződik a beteggel, sőt, mondhatnám, hogy ez már leplezett flört. Egyébként nem csodálkozom, Fruzsi nagyon csinos, szemrevaló és annak ellenére, hogy kapcsolatban él, neki is jár a flört és egy kis extra, tiltott gyümölcs. Csak ki ne derüljön, mert akkor repülünk mindketten, és nem a gyönyörtől ám!

- 120/80, pulzus 70 - közli a mérés eredményeit a főnővér.

Én közben a drága olimpikonunkhoz fordulok, előveszem a sztetoszkópom és a hátához helyezem. - Kérem lélegezzen mélyen....jó, most kérem vegyen mély lélegzetet és tartsa, amíg szólok.....jó, most kiengedheti, most köhögjön...........elég, köszönöm. Tüdő rendben, nem hallok rendellenességet. - mondom Fruzsinak és a beteg elé kerülök - most meghallgatom a szívverését - mondom neki - .....fura...ideges valamiért? - kérdezem meglepődve.

- Nem vagyok ideges - válaszolja az atléta, de ennek ellenére a szívverése kissé felgyorsult.

- Főnővér, kérek még egy vérnyomást és egy pulzust - mondom Fruzsinak.

- 130/85, pulzus 90 - olvassa le a főnővér a mérőt.

- Kedves Mike, van valami gond? - nézek rá kérdően.

- Nincs, doktornő, nem tudom miért ver hevesebben a szívem - feleli és leplezni próbálja izgatottságát.

- Jó, majd a további vizsgálatok kiderítik, ha gond van.

Megvizsgálom a nyirok mirigyeit és diktálom - Nyirok mirigy tiszta, kérem kövesse az ujjam mozgását....jó .....pupilla kellőképp reagál.

- Kérem vegye le a pizsama nadrágját és feküdjön a hátára - megvárom amíg megteszi, főléje hajolok és elkezdem a vizsgálatot - Megvizsgálom a gyomor- és hasüreget, kérem szóljon, ha fáj, vagy ha érintésem kellemetlen érzést okoz - közben diktálom - a máj normális méretű, nincs tapintható elváltozás, a lép úgyszintén - lecsúszok az alhasra, megnyomogatom, de csak finoman - kérem, szóljon ha fáj - figyelmeztetem.

- Nem fáj - nyögi ki és már a hangján is hallszik az, amit szabad szemmel is látni. Hímvesszőjén a keményedés már szemmel is észlelhető. Most már a jelen levők közül mindenkinek nyilvánvaló, hogy a nemi izgalom az oka a felgyorsul pulzusnak és szívverésnek.

- Elnézést doktornő.......nem akarattal történt......-habogja zavartan.

- Nem kell elnézést kérnie - válaszolom, miközben szemügyre veszem igazán irigylésre méltó méretű szerszámát boxerén keresztül. - Ez természetes, de ha már itt tartunk, kérem vegye le alsónadrágját, hogy tudjam megvizsgálni, így legalább kizárhatunk minden szemmel látható elváltozást. - utasítom és közben arcát figyelem. Nagyon zavarban van, de sejtem, hogy ugyanakkor valahol mélyen tetszik neki, hogy megvizsgálom. Titokban Fruzsira pillantok, aki kipirulva, majdnem tátott szájjal áll az ágy mellett és szemeit nem tudja levenni az olimpikon keményen álló dákójáról. Gyengédem megtapogatom dákója tövét, aztán elkezdem finoman húzogatni rajta a bőrt - ez fáj? - kérdezem, miközben ránézek.

- ...hhmm....nem, nem fáj - felel rekedten de arcán látni, hogy a vérnyomása az eget veri. Ha már itt tartunk, akkor nekem is jár egy kis jó - kérem kissé tárja szét lábait és térdeit húzza fel kissé - kérem tőle és megfogom golyóit, kitapogatom őket kellő nyugalommal, ami még jobban fokozza a beteg izgalmát. - végeztünk, elnézést a kellemetlenségért. Most már felöltözhet. Főnővér, teljes labort kérek, különös hangsúlyt a máj funkciókra, továbbá széklet, vizelet, EKG, EEG, hasüregi ultrahang és szem vizsgálat. - aztán a fürdőszobai kagylónál kezet mosok, miközben a beteg felé fordulok - holnap kérem addig ne reggelizzen, amíg a vért le nem veszik és a vizelet, meg széklet minták nincsenek meg. Egyelőre problémát nem észleltem, de többet és biztosabbat, csak akkor mondhatok, ha megvannak az eredmények. Addig kérem pihenjen, semmi fizikai megeröltetést nem engedélyezek. Késöbb elvégezzük a fizikai terhelést is. Fruzsina főnővér késöbb még benéz önhöz, ha valami gond van, kérem neki szóljon. Kellemes pihenést és jó éjt - ezzel kilépek az ajtón, utánam pedig Fruzsi is.


Becsukom az ajtót és intek Fruzsinak, hogy "csend" és kövessen az irodámba. Alig tudtuk becsukni magunk után az ajtót, máris kitört belőlünk a nevetés.

- Láttad micsoda szerszáma van? - kérdezi Fruzsi nevetve - Nagyon irigyeltelek, amikor vizsgáltad. Majd kiesett a szemem, annyira jó volt végignézni.

- Nem volt könnyű nekem sem, nagyon kellett ám vigyáznom arra, hogy ne kezdjem el rendesen húzogatni, vagy talán többet is tenni vele..... - felelem nevetve - de ez köztünk marad, mert ha kiderül, hogy a dákójához nyúltam, akár be is perelhet zaklatásért, ugyanis nincs jogom ezt tenni, tudod.

- Viccelsz? Tőlem nem fogja megtudni senki, sőt, lehet, hogy én is megvizsgálom - kacag hangosan a főnővér.

- Tőlem....de én nem tudok róla - nevetek rá.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ez a zuhany jól esett. Lazítottam és kicsit fantáziáltam is erről a két nőről: a kihívó vörös és a szende kék szemű. Hmmm... Melyikkel is lenne jó, hogyha...

De aztán igyekeztem elhessegetni a gondolatot, hiszen ők itt dolgoznak én meg beteg vagyok. Pedig biztosan jó lenne valamelyikükkel. Na jó, gyerünk, még van kis időm, addig belebújok a pizsamámba. Hopp! Nem itthon vagyok, és ráadásul vizsgálat előtt, úgyhogy egy alsót is fel kellene húznom. Biztosan levetetik majd rólam, nem árt a biztonság. Még elpirulnának, vagy azt hinnék, kikezdek velük. Bár szívesen megnézném az arcukat!

Nem kísértem a sorsot, így felveszem az alsót, majd rá a pizsamát és várom a vizsgálatot. Alig feküdtem az ágyon vagy negyedórát, és már meg is jelennek. Az órára nézek: még lett volna pár perc hatig, de előbb jöttek. Nem baj, túl vagyunk a dolgon.

- Jó estét, kérem vegye le a felsőjét és üljön az ágy szélére - szól a vörös doktornő kicsit kimérten, majd Fruzsihoz fordul - Főnővér, kérek egy vérnyomást és egy pulzust és kérem jegyzeteljen a kórlapon, amíg én megvizsgálom.

- Máris doktornő - szól Fruzsi, miközben szemünk összeér. El nem eresztjük egymás tekintetét, ahogyan odalép hozzám vérnyomást mérni. Amikor felcsatolja a készüléket, ujjai mintha meg is simítottak volna. Aztán enyhén elpirul, de méri a vérnyomást.

- 120/80, pulzus 70 - mondja a doktornőnek, majd lecsatolja a karomról a műszert. A doktornő a hátamra szorítja a hallókészülékét, és előre szól:

- Kérem lélegezzen mélyen... jó, most kérem vegyen mély lélegzetet és tartsa, amíg szólok... jó, most kiengedheti, most köhögjön... elég, köszönöm. Tüdő rendben, nem hallok rendellenességet.

Ekkor elém lép. Meglátom a táblácskáján a nevét: Gréti. Szép név és szép... szép mellek! Ahogyan lehajol előttem hallózni, a köpenye kinyílik és szinte a derekáig belátok. Formás mellei szinte tapintásra, markolásra vágyva, szabadon, mindenféle melltartó nélkül mutatkoztak meg előttem. Pár centire attól, hogy megérintsem a bimbóját, ami már-már hegyesen várja, hogy bekapjam.

- ...fura...ideges valamiért? - hallom, amit mond, de remélem, hogy nem kérdezett előtte semmit sem tőlem.

- Nem vagyok ideges - mondom neki, terelem a szót.

- Főnővér, kérek még egy vérnyomást és egy pulzust - szól Fruzsina, aki odalép hozzám. Most ezzel a két gyönyörűséggel vagyok körbevéve, és Fruzsi is mintha kipirultabb lenne. Vagy csak én látom így? Mert igencsak állok az előbbi látványtól.

- 130/85, pulzus 90 - mondja be az édes szájával.

- Kedves Mike, van valami gond? - kérdezi tőlem Gréti. Majd biztos elárulom neki, mitől vagyok olyan jól.

- Nincs, doktornő, nem tudom miért ver hevesebben a szívem - letagadom a csillagot is.

- Jó, majd a további vizsgálatok kiderítik, ha gond van. - mondja, aztán pár vizsgálat jön, hol a torkom tapogatja, hol a szemem vizsgálja, tényleg alaposak a hölgyek.

- Kérem vegye le a pizsama nadrágját és feküdjön a hátára - hallom az utasítást, és magamban vigyorgok, hogy milyen jó is, hogy alsót vettem fel! Felfekszem a hátamra és szépen minden ponton végigtapogat. Úgy tűnik minden rendben. Egészen addig, amíg lejjebb nem ér. Még alsón át sem tagadhatom le az előbbi látvány hatását.

- Elnézést doktornő, nem akarattal történt - kicsit zavarba jöttem, de szerencsére nem kell levennem az alsót magamról. És még én gondoltam azt vagy fél órája, hogy zavarba hozom őket!

- Kérem vegye le alsónadrágját, hogy tudjam megvizsgálni, így legalább kizárhatunk minden szemmel látható elváltozást - már csak ez jutott el hozzám, és ereimben meghűlt a vér. Nem úszom meg látom. De ha ezt kérik, hát ezt kérik, nincs mit tenni. Biztos megvan az oka, akkor piruljanak ők és ne én!

Letolom az alsóm, majd folytatja a vizsgálódást. A farkam még mindig áll, mint a cövek és ezután meg főleg, amint hozzáér. Csak húzza meg egyszer! Csak egyszer!

Mintha az égiek meghallották volna a kérésem felhúzza a bőrt. Majdnem felsóhajtottam a jótól, de visszafogtam magam. Mégsem erről szól a vizsgálat!

- Ez fáj? - kérdi.

- Hhmmm... nem, nem fáj - nem tagadhatom le, hogy kifejezetten jó, és markolná már meg, bukna rá és szopjon olyan erősen, ahogy tudja.

- Kérem kissé tárja szét lábait és térdeit húzza fel kissé - mondja és megteszem. Most meg a golyóimmal kezd játszani. Komolyan mondom, ha Fruzsi nem lenne itt, egyszerűen ajánlatot tennék egy kiadós dugásra itt a szobámban. Ekkor fél szemmel Fruzsira nézek és bár pirultan, de ő is nézi mi történik. Ez még jobban felizgat, mert eddig olyan kis szendének tűnt, viszont most mintha izgatott lenne. Vagy csak megint én látom így, mert rám jött a dughatnék? Ekkor egy rideg hang térít magához:

- Végeztünk, elnézést a kellemetlenségért. Most már felöltözhet. Főnővér, teljes labort kérek, különös hangsúlyt a máj funkciókra, továbbá széklet, vizelet, EKG, EEG, hasüregi ultrahang és szem vizsgálat.

Tessék, már megint én képzeltem többet, mint ami valójában volt. Francba! Majdnem elárultam magam egy szimpla vizsgálat során. Pedig Fruzsi is mintha lesütött szemmel fordulna el. Vagy mi történik már megint velem? A hülye farkam az!

- Fruzsina főnővér késöbb még benéz önhöz, ha valami gond van, kérem neki szóljon. Kellemes pihenést és jó éjt - köszönnek el tőlem, miközben az elejét nem is hallottam. Legszívesebben a falba ütöttem volna a fejem, hogy ilyen dolgokra gondolok itt is. Pedig azok a mellek... Azokat egyszer érezném a számban, a tenyeremben... Vagy Fruzsi, aki amilyen szerény, biztosan olyan vadmacska az ágyban!

Áh, mindegy, megint én vagyok az idióta. Felhúzom a pizsamámat, és visszafekszem az ágyba, és bekapcsolom a tévét, amíg hozzák a vacsorát.

Pokolly (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Gréti a beteg elé lép, hogy meghallgassa szívverését. Ha lehajol hozzá, akkor jó belátása lesz a mellei felé a sportolónknak. Még mindig nem gombolta be a felső gombot. Nahát, Gréti, és még te mondod, hogy nehogy megtudd, ha lesz valami? Erre majdnem csak felkínálod magad? Bár én sem tétlenkedem.

- ...fura...ideges valamiért? – kérdezi Mike-tól

- Nem vagyok ideges - válaszolja az atléta, de látom már, le sem tudja venni szemét Gréti melléről. Kicsit nevetek magamba, de ezt nem mutatom ki. Ekkor a doktornő hozzám fordul:

- Főnővér, kérek még egy vérnyomást és egy pulzust

- 130/85, pulzus 90- olvasom le ismét a műszert.

- Kedves Mike, van valami gond? – néz rá kérdően ismét.

- Nincs, doktornő, nem tudom, miért ver hevesebben a szívem - feleli és leplezni próbálja izgatottságát.

- Jó, majd a további vizsgálatok kiderítik, ha gond van.

Nem tudtam, hogyan mondjam el, hogy a látványtól, lett izgatott a mi kis betegünk. Majd ha kimentünk elmondom neki. Közben ismét vizsgálni kezdi Mike-ot, és diktál:

- Nyirokmirigy tiszta, .....pupilla kellőképp reagál.

- Kérem, vegye le a pizsama nadrágját és feküdjön a hátára.

Ha ezt megteszi, látni fogja Gréti is mi volt az oka az izgatottságának. Én már láttam, hogy bizony alul dudorodik neki. És ez ismét egy belső kuncogásra késztetett.

- Megvizsgálom a gyomor- és hasüreget, közben diktálom: a máj normális méretű, nincs tapintható elváltozás, a lép úgyszintén. - lecsúszok az alhasra, megnyomogatom, de csak finoman - kérem, szóljon, ha fáj - figyelmezteti.

- Nem fáj - nyögi ki és már a hangján is hallszik az, amit szabad szemmel is látni.

Hímvesszőjén a keményedés már szemmel is észlelhető. Most már a jelen levők közül mindenkinek nyilvánvaló, hogy a nemi izgalom az oka a felgyorsul pulzusnak és szívverésnek.

- Elnézést doktornő.......nem akarattal történt......- habogja zavartan.

- Nem kell elnézést kérnie- Ez természetes, de ha már itt tartunk, kérem, vegye le alsónadrágját, hogy tudjam megvizsgálni, így legalább kizárhatunk minden szemmel látható elváltozást

- szólt vissza doktornéni, és láttam, hogy ő is szemügyre veszi a nem mindennapi szerszámot.

Nagyon zavarba van szegény férfi. Látni lehet az arcán. Közben Gréti rám néz, és megállapíthatja, hogy én nem tudom levenni a szemem a hímtagról. Majd doktornő ismét vizsgálatba kezd, de most már a férfi szerszámját veszi a kezébe. Istenem, de irigylem most őt. Én is kezembe venném, és bizony eljátszanék vele. És Mike vérnyomása is az egekbe lehet. Egy finom kéz fogja, még ha csak vizsgálat erejéig is. Ahogy végzett Gréti már szól is a betegnek:

- Végeztünk, elnézést a kellemetlenségért. Most már felöltözhet.

- Főnővér, teljes labort kérek, különös hangsúlyt a máj funkciókra, továbbá széklet, vizelet, EKG, EEG, hasüregi ultrahang és szemvizsgálat

-Egyelőre problémát nem észleltem, de többet és biztosabbat, csak akkor mondhatok, ha megvannak az eredmények. Addig kérem, pihenjen, semmi fizikai megerőltetést nem engedélyezek. Később elvégezzük a fizikai terhelést is. Fruzsina főnővér később még benéz önhöz, ha valami gond van, kérem, neki szóljon. Kellemes pihenést és jó éjt- ezzel kilép Gréti az ajtón és én követem őt.

Bár még visszanézek a híres sportolónkra, hogy jelezzem neki bizony nem közömbös nekem. Ahogy láttam én sem neki. Szemem sarkából látom, hogy Gréti int menyjek utána. Ahogy beérünk a szobájába és becsukom az ajtót, nevetni kezdünk.

- Láttad micsoda szerszáma van? Nagyon irigyeltelek, amikor vizsgáltad. Majd kiesett a szemem, annyira jó volt végignézni- mondom, kérdezem Grétitől

- Nem volt könnyű nekem sem, nagyon kellett ám vigyáznom arra, hogy ne kezdjem el rendesen húzogatni, vagy talán többet is tenni vele. De ez köztünk marad, mert ha kiderül, hogy a dákójához nyúltam, akár be is perelhet zaklatásért, ugyanis nincs jogom ezt tenni, tudod – mondta Gréti, de már komolyabban, mint előtte.

- Viccelsz? Tőlem nem fogja megtudni senki, sőt, lehet, hogy én is megvizsgálom – kacsintok, és nevetek felé.

- Tőlem....de én nem tudok róla - nevet rám vissza.

Ugyan már, nem ez lesz az első eset, nincs igazam? Ha meg lebukunk, hát az igazgató is megvolt már, ő meg fél a feleségétől. Ha érted mire gondolok. Na, megyek is, még később benézek hozzá. Jóval később. Kacsintok barátnőm felé. Gyorsan telik az idő a szobámba. Felveszem a telefont és odaszólok a pulthoz, hogy a csipogón érnek csak utol. Nézzük csak meg a mi kis betegünket. Falon át hallom, hogy szól a tv, akkor még nem aludhat. És vajon mibe alszik a drága? Remélem semmibe, bár kórházba vagyunk, de azért hátha. És már kopogok is az ajtaján, és be is nyitok. Az ágyban fekszik, betakarózva, de felső nincs rajta. Látszik a szépen kidolgozott izmai, de én lejjebb is akarom látni.

-Minden rendben Mike? Nincs szükséged semmire? –az ajtót közbe becsukom, és kulcsra is zárom. Felső gombomat kigombolom, hogy esélye se legyen valami kibúvót keresni az elkövetkezendőkre.

-Köszönöm, minden rendbe van, szükségem pedig…hát…- nem tud mit mondani?

Leülök az ágya szélére és lehajtogatom róla a takarót. Közben tekintetünk összeér és nem is eresztjük el. Nincs rajt semmi! Kicsit meglepődöm, de hamar elmúlik a kis izgatottságom, mikor én is végre kézbe fogom a még korántsem kemény szerszámát. Felült mellém és kezét a tarkómra téve magához húzott, megcsókolt. Finom lágy ajkai csak úgy szívta magába az enyémet. Kezei lassan kigombolták a többi gombomat is és a melltartóm maradt rajtam. Az ölébe ültem és megcsókoltam, míg ő levette a melltartómat. Nem sokat játszadoztunk, mindkettőnk tudta, hogy időhiányban vagyunk. Félrehúztam a tangámat és már-már befelé irányítottam a hímtagot. Ő hátradőlt, picit a kezeire támaszkodott és én szép lassan kezdtem mozogni rajta. Én is a kezeimre támaszkodtam és még jobban erősebben mozogtam. Nem kellett sokat várni és elélveztünk. Egy intenzív, élvezés volt részemről, bár, hogy ő is így élte meg, nem tudom. Leszálltam róla, felöltöztem és szó nélkül távoztam, de az ajtóból visszanéztem és mondtam neki:

-Ez köztünk maradjon különben…..

Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Elgondolkodom az eseten. Igazából még nem tudom miért küldték ide ezt a fickót. Nekünk jó, mert kicsit gyönyőrködünk adoniszi bájaiban, na meg a kéznek is engedünk, de orvosilag nem látok semmi különöst. Amit eddig láttam, az rendben volt, még a szerszáma is. De még mennyire rendben volt ám. Nagyon kellett uralkodnom magamon, hogy ne markoljam meg, és ne húzogassam meg rendesen. Micsoda dákója van ennek a pasinak. Láttam Fruzsin is, hogy nagyon tetszik neki. Végül is kinek ne tetszene? Azért mégis csak kíváncsi vagyok mit fog vele leművelni, mert szerintem mivel ügyeletes, csak bemegy hozzá és megméreti a beteggel a saját lázát, mammográfiát is csináltat, esetleg kenetet is vetet majd vele, arra már nem is merek gondolni, hogy a kedves főnővér esetleg az aranyerét is kivizsgáltatja a beteggel.


Jaj de piszkos a fantáziám. Kissé elszégyellem magam, persze csak képletesen, hisz ezek nem is olyan rossz dolgok. Aztán távozom a kórházból. Kihagytam a teendőket holnapra, Fruzsi majd reggel bemegy, vért vesz tőle, megméri a lázát, ez esetben jól érteni, Fruzsi fogja megmérni Mike lázát. Vizelet minta is kell, de ők majd eldöntik, hogy Mike boldogul a vizelet adással egyedül, vagy kell fogni a szerszámot.


Én holnap csak később lépek szolgálatba és a fizikai terhelést fogom megcsinálni. Normálisan ott sem kellene gond legyen, de majd kiderül. Átvágok a kórházat körülvevő parkon. Szép itt, csendes. Vannak ezek a rózsa lugasok, ahol pad is van. Nagyon szeretem itt, ha van egy kis szabad időm, mindig kijövök ide kicsit olvasni, egy kávé mellett. Itt legalább nem láthat senki, és mindig csend van. De most késő van, inkább haza megyek, vár otthon a finom vacsi.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Unalmas ez a tévéadás. Pizsamát is levettem, már nem lesz ma több vizsgálat, vacsora is megvolt, úgyhogy ez így kényelmesebb. Valahogy nem is tudok figyelni a műsorra, amikor a fejemben ez a két nő jár. Bár rajongóból mindig akadt, de most lassan három hete, hogy nem voltam nővel és úgy látszik ez a kivizsgálás csak még jobban kihozza belőlem. Egyszerűen ahogy meghúzta Gréti a farkam és meggolyózott... De régen is volt már!

Ekkor kopogtatnak, majd Fruzsi tűnik fel az ajtóban. Halkan, de csilingelő hangon megkérdezi:

- Minden rendben van Mike? Nincs szükséged semmire? - lép be és becsukja az ajtót maga mögött.

Olyan édesen néz, hogy mit mondhatnék? De amire szükségem lenne azt mégsem kérhetem tőle...

-Köszönöm, minden rendben van, szükségem pedig…- most kérdezzem meg tőle? - Hát…

Csendesen odajön és leül az ágy szélére. Nem szól semmit, és a félhomályban látom, amint csillognak a szemei. Elkezdi hajtogatni a takarómat. Nem tiltakozom, biztosan meg akar nézni valamit. Viszont amikor már a hasamhoz jut, akkor már szólni akartam neki, de végül megelőzött. A következő hajtásnál a farkam szabadon ugrott elő. Látom a szeméből, hogy mit akar. A kis őzike most elég határozottan tudja. Mintha kitalálta volna mire gondoltam nemrég. Ha pedig már ő is akarja, én nem tiltakozom.

Felülök mellé és magamhoz húzva megcsókolom. Nem tiltakozik, sőt: szenvedélyesen viszonozza! Elkezdem kigombolni a köpenyét, de ettől még forróbban csókoljuk egymást. Aztán ahogyan szétnyitom a köpenyét eltávolodunk és újra csak a szemeink beszélnek. Egyértelmű mit is szeretnénk itt és most. Egy mozdulattal húzza félre a tangáját, és egyszerűen beleül a már duzzadt farkamba. Felnyögök, hiszen olyan régen mártóztam meg egy hasonlóan tüzes punciban, és az övé még finom szűk is. Szinte szívja magába a keménységem. Kicsit felülök, és így a mellét harapdálom, szívom, amit kibontok a csipke mögül.

Talán a szenvedély, talán ez a váratlan támadás, az édes teste, vagy talán a hosszú nélkülözés az oka, de úgy robbanok fel benne, mintha ezer atom szakadt volna fel bennem. Ő is felettem majd megfeszül, úgy hajol hátra a háta. Majd zihálva, csapzottan leszáll az ölemből, még csókot sem ad, mintha tényleg csak egy gyors menetre jött volna be, de öltözés után az ajtóból még visszaszól:

- Ez köztünk maradjon, különben... - de a feleletet meg sem hallva becsukta az ajtót. Elmosolyodom, hogy ez a szerény kisördög így itt hagyott, de legalább amíg a vizsgálatok tartanak, lesz valaki, aki esténként bejön hozzám.

A takaróban megtörölve magam máris békés alvásra hajtom a fejem, aztán meglátjuk, mit hoz a holnap.

Pokolly (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Kiléptem az ajtón és bementem a szobámba. Ez nagyon jól esett, már legalább két napja nem volt részem. Remélem, egyszer megtudom, milyen, ha ő irányít engem, ha kényeztet picit. Ahogy erős kezével törékeny testemet simogatja, kényezteti. Áh…álom, vagy ha reggel, morfondírozok magamba. Éjjel szerencsére semmi nem történt, így aludni is tudtam. Korán félötkor már keltem is és készítettem elő a dolgokat Mikenak. Mi kellhet még? Minden itt van! Akkor megyek is és felkeltem. Kopogok, de válasz nem jött, belépek, és látom, még alszik. Csak egy kis lámpát kapcsolok fel és felkeltem.

-Mike? Jó reggelt! Jöttem a vizeletet venni, vérnyomást mérek, lázat…..

Alig tudja kinyitni a szemét, de ahogy meglát, elmosolyodik.

-Jó reggelt! – ekkor hírtelen felpattannak szemei, mint aki most kap észbe, hol is van.

-Mutassad a füled, lázat mérek, pár pillanat és kész is. Ez megfelelő. Jó most megmérem a vérnyomásod is.

Finoman nyúltam izmos kezéhez, közben eszembe jutott a tegnap esti incidens. Ez lázba hozott ismét, de nem mutathatom, még nem.

-Ez is jó,- akkor adok egy kis poharat, pisilj bele.

Közben felkel, és a fürdő felé veszi az irányt, de még visszaszól:

-Segítenél?- huncut mosolyt dobva felém.

-Ne butáskodj, most nem, majd….siess vissza, még vért is kell vennem.

Ezt elveszem. Már előkészítettem mindent, gyere, ülj le az ágyra és leveszem a vért. De utána pihenni ám. Rutinosan csinálom, nem látom a félelmet, a fájdalmat sem arcán.

-Jó megvagyunk, még szorítsad rá. Később visszajövök EKG csinálni.

A vért, vizeletet leadtam, és tolom az EKG kocsit Mike felé. Alig telt el negyed óra, mióta kiléptem tőle és ismét vele vagyok.

-Vissza is jöttem, feküdj le. Felteszem a korongokat a mellkasára, de nem bírom ki, hogy ne simogassam meg. Olyan izmos, nem bírom ki, de muszáj, még nem eshetek neki. Kicsit megremeg a kezem, de erőt veszek magamon.

-Kész, most tíz perc pihenés és készen is vagyunk. Addig megy a gép, majd csipog, ha befejezi. Kérlek, ne mozogj, és ne is beszélj.

Teszek, veszek a szobába, elpakolok, mikor meghallom a csipogást. Mára végeztem is.

-A doktornő majd bejön még hozzád.

De ahogy az utolsó korongot, veszem le, megfogja a kezem és magára húz. Elpirultam, talán most először. Tudtam, hogy nincs rajt semmi, ezért lejjebb haladtam, egészen a farkáig. Most nem akartam szeretkezni, ahhoz fáradtabb vagyok, de….Kézbe vettem és finoman húzni kezdtem. Közben felnéztem rá, látni akartam arcát, élvezte. Egyre jobban bekaptam a számba a már ágaskodó férfi hímtagot. Össze akartam nyálazni, tövig. Kezem a tövénél fogta, míg másikkal a combját simogattam. Majd a két kezembe vettem és felváltva, felfelé finoman húzogattam. Néha számba vettem makkját és játszadoztam vele. Majd ismét csak egyik kezem fogta, és be is kaptam. Számat követte a kezem, így egyszerre mozogtak, szinte egész farka ingerelve volt. Szoptam, erősen, gyorsabban, mígnem éreztem, hogy élvezni fog. Engedtem, hogy a számba élvezzen, majd lenyeltem. Megtöröltem számat, leszálltam róla és összepakoltam mindent, és mint tegnap távoztam.

-Holnap találkozunk! – szóltam vissza az ajtóból.

Ez jól esett. És csak nevettem magamba.

Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Kipihenten és frissen érkezek a kórházba. Hamarosan 6 óra, kezdődik a műszakom, ami egy 24 órás lesz. Ezért mára ütemeztem be az atléta terhelés tesztjét. Úgyis egész nap heverészett, este biztos jól fog esni neki egy kis mozgás. Fruzsi csak holnap este jön be, gyakorlatilag váltjuk egymást, tehát ma egyedül kell tesztelnem a drága beteget. Magamra kapom a köpenyem, alatta nincs sok ruha, csupán egy cérna vékony tanga és egy csipke melltartó, mivel elég meleg van. Combfixet vettem fel mert az nem annyira meleg. Megyek is, hogy korán tudjak végezni, aztán ha szerencsés vagyok talán még aludni is tudok. Remélem nem hoznak be súlyos beteget az éjszaka folyamán.


- Jó estét - köszönök be mosolyogva a betegnek - Hogy érzi magát? - kérdezem.

- Nagyon jól - feleli az atléta.

- Kitűnő, akkor indulhatunk a fizikai terhelésre? - kérdezem szinte nevetve.

- Természetesen - feleli, aztán elindulunk.


A vizsgáló két ajtóval odébb van. Kinyitom az ajtót, belépek, és miután ő is belép bezárom az ajtót.

- Bringa vagy futás? - szegezem neki a kérdést tétovázás nélkül.

- Bringa - válaszolja és már veti is le a felsőjét. Aztán felül a bringára és tesztelésképp teker párat. Én közben bekapcsolom a gépeket, aztán hozzá lépek és rákapcsolom a mérőket.

- Most kérem álljon meg egy pillanatra és csak akkor kezdjen tekerni, ha szólok, rendben? - utasítom finoman. Közben állítgatom a műszereket, de mivel háttal vagyok neki, csak akkor láthatja, ha kissé megfordul, amit meg is tesz. Érzem, hogy néz, ami kissé zavarba hoz. Tekintete szinte perzseli a bőröm. Meleg van itt? Vagy csak nekem tűnik úgy? Kigombolom a felső gombom, aztán szólok neki, hogy kezdheti. Amíg megvárom a minimális bemelegítési idő leteltét, hátulról figyelem. Izmos hátsója nagyon izgatóan mozog a bringán, izmos combjai keményen tekernek. Keskeny csípője, széles háta, izmos karjai.....ahh.....jobb, ha a munkámra koncentrálok. Vetek egy pillantást a műszerekre és látom, hogy normális értékeket mér. Szólok neki, hogy tekerjen gyorsabban és közben figyelem. Agyam feldolgozza azt, amit látok és továbbítja testem többi részébe az információt, ami vágyként nyilvánul meg. Elképzelem milyen lenne vele egy kis kéjes utazás. Nem nagy gond elképzelni, mivel már tapintottam ékes kincsét és nagyon meg voltam vele elégedve. Hang jelzés zökkent vissza a valóságba. A gép jelzi, hogy vége a vizsgálatnak. Szólok neki, hogy álljon meg. Megnézem a mérést és örömmel állapítom meg, hogy teljesen normális, de neki még nem szólok, sőt, azt sem mondom meg neki, hogy végeztünk. Lementem az adatokat és mosolyogva szólok, hogy lassan kezdhet újra tekerni, amit nagyon alázatosan meg is tesz.


Én hátulról figyelem. El sem fáradt, amin nem csodálkozom, hisz profi sportoló, aki ennél jóval többet szokott letekerni egy nap. Kissé tétovázok, aztán legyőz a vágy. Most, vagy soha, hisz ennél jobb alkalom nem biztos, hogy lesz. Odalépek mellé és igazítani kezdem a rá rögzített érzékelőt. Rám néz, de nem áll meg, teker tovább. Aztán a combjára teszem a kezem és a háta mögé kerülve végighúzom, amid a fenekéhez nem érek. Ő teker tovább, de a gép jelzi, hogy emelkedik a pulzusa, gyorsul a szívverése. Ekkor mindkét kezemmel megfogom a csípőjét és lassan előre csúsztatom mindkét kezem, amíg el nem érem a dákóját. Ekkor elkezd lassítani, mintegy jelezve, hogy szabad az út, nem fog megakadályozni a pedálozás. Birtoklásba veszem farkát, ami már kezd éledezni, sőt, mondhatom, hogy már eléggé feléledt. Hozzá simulok, csókolgatni kezdem a hátát, miközben benyúlok az alsójába és jól rámarkolok. Ekkor elengedi a kormányt, hátrahajtja a fejét és felnyög. A gép rettenetesen sípol, jelzi a gyors szívverést, ezért elengedem és a géphez lépek, hogy kikapcsoljam, mert a végén még meghallja valaki a folyosón és bejön. Amíg a géppel bajlódom, ő gyorsan letépi magáról az érzékelőket és már ott is áll a hátam mögött.


Nem szól semmit, csak finoman átkarol, magához ölel és mély lélegzettel magába szívja illatom. Nem tiltakozom, inkább átadom magam neki. Nagyon gyöngéd. elkezdi csókolgatni a nyakam, közben melleimet méregeti. Hozzám simul és érzem, hogy már áll.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Fruzsi kelt fel. Az esti kis műsor után máris beindulnak a hormonjaim, ahogyan meglátom. De nem kezdeményez, viszont amikor vizeletmintát kell venni, először arra gondolok, hogy majd előtte produkálok eredményt. De mivel nem lépett eddig, így inkább elvonulok. Aztán az ajtóban csak megkérdezem:

- Segítenél?

- Ne butáskodj, most nem, majd... Siess vissza, még vért is kell vennem.

Hát jó, ha nem, akkor nem. Első a munka, aztán a szex. Aztán a többi vizsgálat. Próbálom kideríteni az arcából, hogy vajon mi lehet vele? Miért ilyen visszahúzódó, amikor csak ketten vagyunk?

Végül az EKG-nál már nem bírom tovább. Hát hogyan lehet az, hogy este szinte letámad vadmacskaként, most meg mintha kettőig nem tudna szólni és pirul állandóan, ha a szemét keresem? Itt nekem kell lépni!

Amint leveszi az utolsó korongot, odahúzom magamhoz. Biztosan nem lenne ellenére egy kiadós lovaglás ennyi vizsgálat után, de ő ehelyett lejjebb csúszik rajtam, meg sem áll a farkamig. Kezébe veszi és húz rajta párat. Ismét egy jól eső sóhaj száll fel belőlem. Csak ezt a doktornő meg ne tudja!

Máris keményedni kezdek, és egyre jobban masszírozza hol egy kézzel, hol kettővel. Majd bekapja és megszívja a makkom. Felnyögök, de el is enged a szájával. Megint megszívja és ismét elenged. Máris érzékenyebb lettem ettől a pumpálástól. Majd a kezét a szájával egyszerre mozgatta masszírozta egyre erősebben és érzékenyebbre. A fejéhez nyújtózom, de már késő: ahogyan a golyóim alá nyúl, már nem bírom tovább és hatalmasat robbanok a szájába. De nem áll meg ezután sem, folytatja, amíg ki nem présel belőlem mindent. Csak ezután néz fel és törli meg a száját, mint aki egy jót ivott. Nagyon vadító mozdulat volt, de leszáll rólam és már pakol is. Komolyan mondom, kezdem úgy érezni, hogy ez a nő kihasznál engem, miközben örömet okoz mindkettőnknek. De mégis valahogy bejön, amint megelégedve távozik.

- Holnap találkozunk! - szól vissza nekem és becsukja az ajtót. Egy nap! Nagyon hosszú lesz ez, miután most alaposan felhúzott ez a nő és most egy napig kell rá várnom! Mi lesz velem így felhúzva?

Hatra meg fizikai terhelés van kiírva a menetrend szerint, és gondolom a doktornő jön értem. Ő is érdekes személyiség, csak ne áruljam el magam, hogy mi történt Fruzsival. Az órára nézek: nemsokára hat. Gyorsan bekapcsolom a tévét, hogy elvonjam a vad vágyaimat, és felöltözöm a vizsgálathoz.

Egyszer csak kopognak és megjelenik Gréti az ajtóban:

- Jó estét! Hogy érzi magát? - kérdi, de ha én azt elmondanám...

- Nagyon jól! - és ez fedi is az igazságot.

- Kitűnő, akkor indulhatunk a fizikai terhelésre? - nevet rám.

- Természetesen! - és már indulunk is. Mikor odaérünk, máris kapom a következő kérdést:

- Bringa vagy futás?

- Bringa - a válaszom egyértelmű, ebben otthon vagyok, bármennyit letekerek, és ilyen feldobott állapotban főleg mindenre kapható vagyok. Nekivetkőzöm és a következő percben már tekerek is rajtam a mérőkkel. Gréti a műszerhez ép mögém és instrukciókat ad. Megfordulok és megnézem, ahogyan állítgatja a műszereket. Köpenye kissé áttetsző, és halványan megpillantom a melltartója pántját és a bugyija körvonalát. Amikor szól, hogy kezdhetem, akkor visszafordulok és nekiállok tekerni. Majd szól, amikor elég lesz. Közben a fejemben Fruzsi jár, meg ahogyan letámadott este és kezdem úgy érezni magam, hogy mindjárt elkapom Grétit és most azonnal...

- Gyorsabban - szól nekem, de ezt is már úgy hallom, mintha rajtam lovagolna és egyre jobban szeretné, ha... Ekkor valami csipogást hallok és Gréti szól, hogy álljak meg. De alig pár másodperc után ismét tekerésre kér. Legszívesebben letekerném magamról a feszültséget is, mint valami drótot, de még jobban felpörgetem magam a gondolatokkal. Mi lehet a doktornő köpenye alatt? Milyen a bugyija? És a melle érintése?

Ekkor érzem, hogy ott áll mellettem. Kicsit meghajolva igazgatja az érzékelőimet, és ismét a tegnapi panoráma tárul elém. Gyönyörűen a melltartóig, a bugyijáig, és még a combfix csipkéjéig is lelátok. Atyám! Egyszerűen nem hiszem el, hogy újra láthatok mindent! Aztán a combomon pihenteti a kezét. Gondolom a pulzusom méri, csak feljebb ne menjen, mert a dákóm már úgy áll, hogy legszívesebben a szájába dugnám, hogy itt és most, de azonnal kényeztesse!

A következő pillanatban a derekamra kulcsolja a kezét, majd lecsúszik és megáll a farkamon. Érzem, hogy kezdem elveszteni a kontrollt a testem felett és lassabban tekerek. Ekkor benyúl az alsómba és csókolgatni kezdi a hátam. Ez őrület! De mégis olyan jól esik, hogy kitalálta a gondolatom mire vágyom. Elengedem a kormányt és hagyom, hogy masszírozza a férfiasságomat egyre jobban. A gép sípol, és elkezdem letépkedni az érzékelőket. Kell ez a nő nekem!

Leszállok és miközben a gépet kapcsolja ki mögé állok, és a nyakába csókolok. Ez az illat és a bőre! Teljesen elszédít és a köpenyén át markolni kezdem a melleit. Tenyérbe simulnak és igazán finom érintésűek így két anyagon át is. Elkezdem kigombolni a köpenyt egészen a hasáig, hogy közelebb is érezhessem magamhoz, majd újra a tenyerembe veszem a melleit. Ilyennek képzeltem ott a biciklin, igen!

Közben a fülét harapdálom és csókolgatom, majd ismét a nyakát, le egészen a válláig. Mámorító!

Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ez a pasi tuti tudja mi kell egy nőnek. Olyan finoman csókol, hogy már nedves vagyok. Azt hiszem most kissé felcserélődnek a szerepek, ő fog most engem alaposan megvizsgálni. Ujjai becsúsznak a köpenyem alá, érzem a tenyere melegségét a melleimen, még a csipke melltartón keresztül is. Kigombolja a köpenyem, ujjai lentebb csúsznak és eléri dombomat, aztán még lentebb, egész a csiklómig, itt besiklik a vékony tangámba és megnedvesíti ujjait.


Hirtelen megfordít és az asztalra ültet. Felemeli térdeimet és széttárja. Ott ülök előtte, széles terpeszben, mindenem kitárva előtte. Nedvem csak amúgy csillog és ez mosolyt csal az arcára. Csókot lehel a puncimra, aztán vaduk elkezdi nyalni, de úgy, mint aki legalább 3 éve nem kapott ilyet. Annyira jó érzést kelt bennem, hogy már sikítanék is, ha lehetne. Igyekszem rá nyomni minél hevesebben, hogy még nagyobb legyen a hatás. Félig önkívületi állapotba kerülök, de ekkor érzem, hogy ujjal behatol. Ránézek és látom, hogy nagyon keményen dolgozik. Meg is lesz az eredménye, egy hangos sikoltás és kéjes rángatózás jelzi, hogy felértem a csúcsra.


Ekkor forrón rácsókol a puncimra, feláll, szorosan elém, és letolja nadrágját. Kemény, már harcra készen áll, és hozzám is érinti dákóját, hogy ezt nekem be is bizonyítsa. Makkját finoman ajkaimhoz érinti, és nedvemet szétmázolja. Ezt a jelenetet már lejátszódtam magamban, ugyanis mióta bejött hozzánk, azóta ingerel. Most, hogy itt van előttem, mondhatom, hogy itt az alkalom, azt tehetek vele, ami nekem tetszik.


Leszállok az asztalról, kézen fogom, és az ágyhoz vezetem. Hanyatt fektetem rajta és intek neki, hogy most én diktálok. Nem tiltakozik, szófogadó. Feltérdelek az ágyra, háttal neki, puncim az arca felé tolom és elkezdem húzogatni a farkát. Ott állok, kitárva elé a mennyország kapuját, de nem ér hozzám. Lélegzete szapora és forró lehelete a puncimig elér. Húzogatom, aztán elkezdem a makkját csókolgatni, nyalni, aztán számba veszem. Ekkor már hozzám nyúl, annak ellenére hogy nem adtam rá engedélyt, de nem szólok rá, hisz nagyon élvezem, ezt nyögésem is elárulja. Aztán ő is felnyög, mintegy jelezve, hogy golyói hálásak lágy ajkaim látogatásáért. Beszívom, eljátszadozom velük, miközben kezem a farkát húzogatja.


Ideje a tettek mezejére lépni és végre lázat méretni. Tehát megfordulok és dákóját bevezetem barlangomba és tövig nyomom. Felsóhajt, és csípőmre teszi mindkét kezét, aztán maga felé húz, hogy jobban elérhesse melleimet. Csípőm ritmikusan mozog, amire ő is rásegít. Fenekembe markol, ezzel elárulva, mennyire élvezi. Közel járunk már a robbanáshoz, ami pár pillanat múlva be is következik. Mindketten felsikoltunk, már egyiket sem érdekli, hogy mi hallszik ki és mi nem. Ráborulok és karjaiban élvezem a gyönyört.


- Jobb volt, mint ahogy elképzeltem - súgod a fülembe - finomabb vagy mint ahogy gondoltam.

- Csak nem azt akarod mondani, hogy neked ez már megfordult a fejedben? - kérdezem csodálkozást tetetve.

- Amióta bejöttem, csak ez jár a fejemben. Szeretném, ha megismételnénk ezt a vizsgálatot kedves doktornő - nevetsz huncutul.

- Azt még meglátjuk. Most vissza kell menned a kórterembe. Ma ügyeletes vagyok, később még benézek hozzád. Remélem számíthatok a diszkréciódra.

- Természetesen, ez nem kérdés, és türelmetlenül várlak - feleled, miközben öltözöl. Aztán kisurransz a rendelőből.


Igyekszem összekapni magam én is, megigazítom magam a tükörben. Arcom kipirult, ajkaim vérvörösek. Le kell zuhanyoznom, nedved még mindig bennem van.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Felültetem az asztalra és szétnyitom a combjait. Gyönyörű látvány tárul elém, és ahogyan nedves punciját megnézem egy pillanatra, máris úgy érzem, hogy elveszek benne. Elmosolyodom, mert még nem tudja mi vár rá - vagy mégis?

Behajolok és az ajkaira csak finom csókot lehelek. Mintha ennyi járna, nem több. Egy pillanatig várok a rezdülésére, hogy mennyire vágyik a nyelvemre, aztán mohó nyalással veszem birtokba a forró ölét. Erősen, szinte már szívva nyalakodom, mintha csak minden cseppért küzdenem kellene, minden pillanatot benne szeretnék tölteni. De aztán megadom a kegyelemdöfést: ujjammal behatolok forró barlangjába és megfeszítem benne az ujjam. Nem kell sokáig várnom a megfelelő reakcióra: felnyög, majd egy hatalmas rándulással a teste megfeszül és egy hangos sikoltás hangzik. Még pár nyalás, hogy a remegése alábbhagyjon, majd megcsókolom a még lüktető ajkait és felállok. Előveszem a már feszülő farkam és a makkom a bejárathoz tolva benedvesítem. Mint ecsetet úgy használom a hegyét, és kenem szét a nedves finomságot rajta.

De ekkor kézen fog, magával húz, és lefektet az ágyra, szinte utasít. Hát legyen, ő itt a doktornő, és kíváncsi vagyok mit is szeretne.

Fölém térdel, puncija mint a virágszirom úgy nyílik ki előttem, ott van pár centire, benyalhatnék, de gyönyörködöm a látványban. Közben a farkam kezdi húzogatni, és kellemesen masszírozó ujjai egyre duzzadtabbá teszik. Majd amikor bekapja és szopogatni, csókolgatni kezdi, már nehezen bírom a nyögéseimet visszafogni. Nehezen bírom, de édes kínok elérem tátogó ajkait és hol ujjaimmal, hol a számmal próbálom kényeztetni a bejáratot, de olyankor mindig rájátszik. Bekapja a golyóimat, de a keze ekkor sem áll meg, csak húzogatja töretlenül a kemény dákóm.

Már tehetetlenül vergődöm alatta, amikor megfordul és egy húzással a farkamba ül. Felnyögök ettől, szinte tövig hatolok a tiltott gyümölcsbe. Magamhoz húzom, és a melleit kezdem formázni, masszírozni. De végül már nem bírom megemelni a kezem és a popsijába markolok, és úgy irányítom. De nem sokáig: olyan elemi erővel tör fel belőlem a forróság, hogy még félig felülök az ágyban, de benne tehetetlenül újra és újra felrobbanok. Egymás karjaiba borulva adjuk át magunkat az élvezet hullámainak, melyek egymás után robognak végig rajtunk.

Mikor csillapodunk, odasúgom a fülébe őszintén:

- Jobb volt, mint ahogy elképzeltem, finomabb vagy mint ahogy gondoltam.

- Csak nem azt akarod mondani, hogy neked ez már megfordult a fejedben? - néz le rám csodálkozva, a szemeiben huncut fény csillan. Mi másra is gondolhattam volna?

- Amióta bejöttem, csak ez jár a fejemben. Szeretném, ha megismételnénk ezt a vizsgálatot kedves doktornő. - Legszívesebben itt tölteném az egész életemet, amilyen tüzes hölgyek várnak rám.

- Azt még meglátjuk. Most vissza kell menned a kórterembe. Ma ügyeletes vagyok, később még benézek hozzád. Remélem számíthatok a diszkréciódra. - teszi hozzá, de ez természetesen magától értetődik. Még jó, hogy Fruzsiról nem tud és remélem, hogy ők sem mondanak el semmit egymásnak.

- Természetesen, ez nem kérdés, és türelmetlenül várlak - mondom, miközben kibújok alóla és elkezdek öltözni. Huncutul ránézek és bízom benne, hogy este még azért benéz hozzám, pedig most sincs már világos.

Választ nem várva lépek ki az ajtón, és indulok vissza a szobámba. Nem volt senki a folyosón, ezért nem buktatott le a még mindig meredő farkam. Mikor az ágyamhoz érek, bekapcsolom a tévét, hogy lüktető agyam kicsit lenyugtassam. Mi van itt? A főnővér és a doktornő is... Csak egyik előtt se áruljam el magam, hogy a másikkal voltam, mert akkor ebből balhé lesz. Jobb, ha visszafogom magam és inkább elhessegetem a fejemből. Két nővel...

Itt az ideje, hogy pihenjek kicsit, ez a terhelés teszt kicsit kimerítő volt, még ha igazán élvezetes is.

Ezekkel a gondolatokkal fordulok meg az ágyon és álomba szenderülök.

Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Lehunyom szememet és hagyom, hogy a forró vízcseppek kényeztessék testem minden részét. Jobb lenne, ha a drága olimpikonunk tenné, de nem lehetek telhetetlen, nemrég még ő járta be testem minden zugát. Isteni ez a pasas. Nem tudom ki várja otthon, de szerencsés nő lehet. Én is el tudnám képzelni amint napi szinten orgazmusig nyal, reggel, délben, este, aztán éjjel is a puncimat nyalogató nyelve költ fel álmomból. Már csak a gondolatra is bizseregni kezdek. Na nem gond, akkor ezt orvosoljuk, amíg van rá lehetőség.


Kilépek a zuhany alól, szárazra itatom bőröm, miközben ellenőrzöm minden testrészem. Magamra kapok egy kis tangát, ami egy elég érdekes darab, mert a puncimat szabadon hagyja. Normális körülmények között melóban nem vennék fel ilyet, de ma megteszem, de még mennyire, hogy megteszem, hisz később ismét kivizsgáltatom magam. Melltartó nem szükséges, amúgy is csak akadályozná a kivizsgálást. Egy kis parfümöt teszek a nyakamra, a melleimre és a dombomra. Megfésülködöm, megigazítom a sminkem és már a rendelő felé tartok.


Gyorsan ellenőrizem a kartonokat, szerencsére nincs sok. Fruzsi rendbe tette őket. Ezzel meg is vagyok, elméletileg pihenhetnék reggelig, de még csak 11 óra, reggelig még rengeteg idő van. Fantáziám azóta dolgozik, amióta az enyém lett Mike. Nem megy ki a fejemből az az érzés, amit ő keltett bennem. Már akkor tudtam, hogy még kérni fogok belőle, és most eljött az idő, hogy cselekedjek.


Kulcsra zárom a rendelőm ajtaját és a kettes felé veszem az utam. Csend és nyugalom uralkodik a kórházban, szerencsémre. A kórterem ajtaja előtt megállok egy pillanatra és hallgatózom. Halk beszélgetés szűrődik ki, de tudom, hogy csak a tévéből jöhet. Gondolom épp tévét néz. Halkan benyitok és látom, hogy a tévé tényleg be van kapcsolva, de Mike alszik. Halkan becsukom az ajtót magam mögött, és kulcsra is zárom. Megállok az ágya mellett és figyelem, ahogyan alszik. Arca nyugodt, kissé talán még mosolyog is. Vajon mit álmodhat? Remélem csakis rólam, velem, engem álmodik. Csak derékig van betakarva, felső teste meztelen. Lehet, hogy az alsó teste is? Na mindjárt kiderül. Levetem a köpenyem, most már csak a tanga van rajtam, ami gyakorlatilag dísznek van, mert se a puncimat, se a popsimat nem takarja. Óvatosan kitakarom a kedves betegünket, és elém tárul a látvány. Meztelen. Feltérdelek az ágyára és a nyugvó farkát kezdem csókolgatni. Nem nyúlok hozzá, nehogy felébredjen, de nyelvem és ajkam bejárja hosszában - széltében. A hatás nem marad el, hamarosan ágaskodni kezd. Figyelem az arcát, amin már látszik az izgalom, de még mindig álmában tapasztalja az izgalmat, még nem ébredt fel. Már majdnem kemény, így könnyebb dolgom van, ajkaim kényelmesen csúszkálhatnak dákóján. Már kézbe is vehetem, amit meg is teszek. Finom vagy drágám, gondolom magamban, reggelig nyalogatnálak. Aztán elkezdem húzogatni, egyre erélyesebben és határozottan. Reagál, csípőjét mozgatja, behatolást utánoz álmában. Annyira élvezem, hogy ezt csinálhatom vele álmában. De vajon mit álmodhat most? Ez annyira izgi, és finom is. Sajnos egy óvatlan pillanatban kissé hangosabban cuppogok, és felébresztem.


Hirtelen felkönyököl és rám néz. Lebuktam. Ott térdelek felette, majdnem meztelenül és dákója a kezemben és a számban is. Ezt már nem lehet kimagyarázni. Csak néz, néz, és néz. Én is nézem, és várom a reakciót. De nem szól, csak néz. Ekkor döntök. Meglovagolom. Nem fogom otthagyni álló farokkal. Magamba nyomom kemény farkát és feléje hajolok, bimbóim a szája felett ágaskodnak. Ekkor elkezd hevesen mozogni bennem és szája rátapad mellemre. Felnyögök. Remélem reggelig abba sem hagyja. Én ráérek, nekem még három menet belefér.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Édes álmokba zuhantam. Az elsőben még rohantam és futottam, aztán ketten kergettek, majd amikor azt hittem, hogy elfutottam előlük, akkor az egyikük elkapott hátulról és a földre nyomott. Felnéztem, és a két nő a két ápolóm volt. Máris biztonságban éreztem magam, és hagytam, hogy kezdjenek velem valamit.

A doktornő lerántotta a nadrágom és húzogatni kezdte a bőrt a makkomon. Mosolyogtam, hogy micsoda büntetés ez a menekülésem miatt, de igazán jól masszírozta. Aztán csókolgatta, nyalogatta. Nagyon finom volt, és ez az álom egyre jobban tetszett nekem. míg Fruzsi fogta a kezem, addig a csípőm mozgattam, hogy nyelje be mélyebben, szopogassa csak. Egyre keményebb lettem odalent, amikor oszlani kezd a furcsa álom, és felébredek. De Gréti szájában még mindig ott a farkam.

Pislogok kettőt, hogy most álmodom, vagy ez a valóság? Hol is vagyok?

Felkönyökölök, és nézem. Igen, itt vagyok, ébren vagyok, és éppen szopogatnak. Kissé álmosan még, de elmosolyodom, és még nem tudok magamhoz térni ettől az ébresztéstől.

Ekkor feláll és a következő pillanatban fölém térdelve felhúzza magát a farkamra. Isteni érzés a forró punciban lenni, és szinte belefeszülök. Mintha az álom folytatódna tovább, még úgy szédülök kicsit, de már tövig benne lüktetek. Rám hajol, a bimbói pont a számhoz érnek. Több sem kell nekem, számba véve szopogatom egyre hegyesebbre a bimbóját. A popsijába markolok, és ekkor már érzem: nagyon is valóság, amit most az ágyon csinálunk.

Belé markolva húzogatni kezdem magamon, megállás nélkül, mert már nagyon vágytam erre az estére. Nem kímélem magunkat, mint egy igazi vágta, úgy hajtom meg magamon a zsokém. Nyögései egyre sűrűsödnek, míg egy hatalmas és elhúzott sóhaj fel nem szakad belőle, majd némi rövid sikollyal vegyülve adja át magát a gyönyör hullámainak.

Ez a hang már nekem is betölti a fülem és a következő pillanatban felrobbanok benne, miközben nem kímélve vágtázunk tovább. Újra és újra, minden húzásnál feltör belőlem a forróság, de nem hagyjuk abba. Alig pár perc után lassítunk, amikor már hörgésemtől elfúlva nem bírom szopni tovább a hegyes csúcsait.

Ekkor magam alá gyűröm, és a lábait magasra emelve és combjait széttárva hagyom csordogálni. Vöröslő csiklója szinte kívánja a számat, ezért nem is váratom sokáig: némi gyönyörködés után ráhajolok és nyelvemmel megpendítem az édes hangszert, mely halk sikolyban végződik.

Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ez még jobb volt, mint az első. Most már nem visszafogott, tudja, hogy kívánom és ő is kíván. Szabadon engedi vágyait, fantáziáját és ezért isteni tud lenni. Meg tudnám szokni, nem vitás, Sőt, kérném minden nap tőle, hogy kielégítsen. Ahogy nézem, amíg itt tartozkodik, meg is kapom, nem hinném, hogy kifogása lenne ellene. Miután robbant bennem, még mindig nem volt elég neki belőlem. Most is a puncimat nyalja, kényezteti. Szerintem tudja, hogy még egy orgazmust ki tud hozni. Nem téved, mert nyögök, sóhajtok, vonaglok és jön a várt orgazmus. Én csak nyögök, sikoltok halkan, ő meg csodálja a helyszínt. Nézi, nézi, és mosolyog. Ott fekszem előtte, lábaim széles terpeszben, két orgazmus után, és ő még mindig a puncimmal szórakozik. Rálehel, csókolja, nyalogatja.


- Kedves beteg, meghívhatom egy forró zuhanyra? - súgom édesen.

- Örömmel teszek eleget meghívásának, kedves doktornő - súgja vissza. Hirtelen ölbe kap és már a zuhany alatt állunk.


Én sem vagyok rest ám. Egy ügyes mozdulattal a háta mögé kerülök és elkezdem simogatni. Nyögései elárulják, hogy kellemesen érinti a cselekedet. Finom tusfürdőt kenek rá és a célpont felé siklok. Rámarkolok a farkára, ami kezd újra ágaskodni. Nem engedem el, húzogatom, két kézzel birtokolom. Kezei elindulnak testemen és a popsimon állapodnak meg. Ahogy én a farkát markolom és húzogatom, ő a fenekem markolja keményen. Aztán az egyik kezével lábam közé nyúl és tenyerével beteríti a puncim, be is hatol két ujjal. Felemelem egyik lábam, hogy jobban hozzá tudjon férni, de kezem nem engedi el dákóját. Csorog ránk a forró víz, csobogása eltompítja a nyögést és a sikoltást. Aztán hirtelen szembe fordul velem, ölbe kap, a falhoz támaszt és felnyársal. Lábaim a derekán összekulcsolódnak és repülünk a mennyország felé. Aztán megvan a harmadik orgazmus. Csodálatos ez a pasi.


- Mike, azt hiszem kicsit pihennünk kellene. Nekem felborították a beosztásom, a 24 órából 48 lett, tehát este nem mehetek haza. Este hatkor jön Fruzsi, ő segíteni fog nekem, de addig aludnom is kellene valamit. - számolok be neki.

- Édesem, aludj itt reggel ötig, maradj velem, vigyázni fogok rád, aztán átmész az irodádba - kéri tőlem.

- Rendben - egyezek bele. Átölel és mindketten mély, édes álomba zuhanunk.


A telefonom pityeg, jelzi, hogy hajnali öt van. Gyorsan összekapom magam, szájon csókolom, és átsietek az irodámba. Lepihenek, mert nemsokára indul a reggeli menet. Nem jön álom a szememre. Képzelő erőm teljes gőzzel dolgozik. Jön Fruzsi éjszakára. Mi lenne ha.... ?

Forróság fut végig rajtam. Fruzsi belevaló csaj. Igen, belevaló, de én is az vagyok. Megbeszélem vele. A jóból nem fogunk kimaradni, az tuti.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Kedves beteg, meghívhatom egy forró zuhanyra? - kérdi búgva, és ki tudna ilyen meghívásnak ellenállni?


- Örömmel teszek eleget meghívásának, kedves doktornő - mosolygok vissza rá, de nem ám csak úgy kisétálunk! Ölembe veszem, és úgy lépünk át a fürdőbe, miközben érzem forró teste remegését. Leteszem a zuhanykabinban, és kinyitom a vizet. Még a langyos zuhatag is szinte forrósít mindkettőnket, és mire felocsúdok már mögöttem áll. Mit szeretne ott? De a kérdésemre hamar választ kapok: átkarolva a farkamhoz nyúl az egyik kezével, a másikkal a tusfürdőt veszi le a csap mellől és nyomja a már merev dákómra. Alapos tisztálkodás veszi kezdetét, és amikor mindkét kezével rámarkol, akkor megrogynak a térdeim.


Hátranyúlok, hogy érezzem feszes popsiját, megkapaszkodjak combjában, de egyre erősebben folytatja a húzogatást. Ujjaim a bőrébe mélyednek, és ebből az édes kínból csak egyfelé van szabadulásom: ha én is visszaadom neki, amit tesz.


Ujjaim elindulnak, és kettőnk közt becsúszva a dombján áthaladva a puncijánál állapodnak meg. Benyitok a barlangjába és két ujjamat amennyire tudom bedugom. Már remegnek a térdeim a tusfürdős masszírozástól, de akkor sem engedem el odabent. Amint felemeli a lábát, még jobban hozzáférek a síkos puncijához és szinte egymást felülkerekedve kényeztettük a másikat. A víz folyamatosan simogatja a bőrünket, de észre sem vesszük, annyira belemerülünk a kényeztetésbe. A farkam olyan érzékeny már, pedig a krém is lemosódott a makkomról, hogy nem fogom sokáig bírni. Most már elég legyen!


Megfordulok, és csak egy pillanatig állunk szemben egymással Aztán nemes egyszerűséggel felkapom és a falhoz nyomom Grétit. Benne akarok lenni, teljesen, tövig! Egyszerűen úgy nyársalom fel, minden finomkodás nélkül, mintha csak oda teremtették volna a farkamra. Ez viszont már olyan mély húzás lett, hogy egymás nyögésébe és sikolyába veszünk, miközben felrobbanok benne újra és újra. Popsiját markolva hörgök remegő lábakkal, de nem eresztem el egy ideig.


Pár perc múlva térünk magunkhoz, ekkor engedem el őt, vissza a földre.


- Mike, azt hiszem kicsit pihennünk kellene. Nekem felborították a beosztásom, a 24 órából 48 lett, tehát este nem mehetek haza. Este hatkor jön Fruzsi, ő segíteni fog nekem, de addig aludnom is kellene valamit. - mondja, miután eltekerjük a csapot, ami eddig jótékonyan elfedte a nyögéseinket. De nem akarom most őt elengedni, ezért így szólok:


- Édesem, aludj itt reggel ötig, maradj velem, vigyázni fogok rád, aztán átmész az irodádba - mosolygok rá, remélem tényleg itt is alszik velem, a karomban.


- Rendben - feleli, és boldogan ölelem át.


Miután megtörölközünk, egymás mellé bújva szenderülünk el, és kellemes álom bújt belém aznap este.

Pokolly (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Reggel 5 óra, csörren a vekkerem. Szinte kipattanok az ágyból, valami hajt. A vágy, az új beteg iránt. Bár csak este mentem volna dolgozni, de tegnap jött a telefon, hogy lebetegedett Merci nővér, így én tudok, csak bemenni helyette. Nem is baj, délelőtt jönnek majd, a két nővér helyére, akik felmondtak. Ha jól emlékszem lesznek vagy tízen. És még közben lesz dolgom is. Hamar összekapom magam, és már lépek is ki az ajtón. Fél órát utazom a busszal, mire odaérek a kórházhoz. Gyors léptekkel közelítek az ajtóhoz, majdnem elkéstem. Ahogy belépek, velem szembe jön Gréti.

-Jó reggelt! Nagyon friss vagy ma reggel? És az arcod árulkodik. – ezt már csak súgtam fülébe, miközben mellette álltam. És lépek is tovább. Szólni sem tudott. Ismét sietősre vettem, sietnem kellett, még át kell öltöznöm. Beléptem a szobámba, ledobtam a ruháimat, és kutatni kezdtem a köpenyem után, de nem találtam. Éppen mérgelődtem, hova is tehettem, mikor Gréti szinte berontott az ajtón. Gyorsan csukta be az ajtót maga mögött, és rögtön nekem szegezte a kérdést.

-Mi látszik az arcomon? – a kétségbeesést láttam rajt és azt is, hogy úgy néz rám, mintha nem látott volna még fehérneműben.

Bár igaz, egy szép csipkés melltartó és egy francia csipke bugyi volt rajtam. Talán ez döbbentette le. És ha tudná, hogy a Mike kedvéért vettem fel.

-Régóta ismerlek, és tudom, hogy szexeltél az éjjel. Süt rólad a kielégülés. És legalább jó volt vele? – gúnyosan kérdeztem tőle. És mégis oly kíváncsi voltam a válaszára. Próbáltam titkolni a kíváncsiságomat, azzal, hogy elfordultam tőle, de mikor leült, elpirult, és csak rám mosolyodott. De abban a mosolyban minden benne volt, amire kíváncsi voltam. Szemei csak egy pillanatra néztek az enyémbe, a többi időt a melleimen, illetve a popsimon legeltette.

-Ne is mondjál többet – hangzott tőlem a válasz.

És még mindig kutattam a köpenyem után. Mivel nem találtam, ezért egy pólót és egy nadrágot vettem fel. Valahogy felizgatott, ahogy nézett rám, míg keresgéltem, és öltöztem, és még az is, hogy tudtam, gondoltam, miben volt része az éjjel. Majd közel léptem hozzá, egészen közel, és egy apró puszit leheltem az ajkaira.

-Még ma elvisszük a mi kis sportolónkat együtt, de most dolgozzunk - mindig is szókimondó voltam.

Felvettem a mappáimat és kiléptem az ajtón. Ahogy becsuktam elgondolkodtam mit is tettem. De mentem is tovább a sportoló ajtaja felé. Nem volt sok időm, kilencre jön az első nővérjelölt. Kopogtam és be is léptem a szobájába.

Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ajkaim még mindig égnek a csóktól. Meglepődtem, hisz nem vártam, de azt nem tagadhatom, hogy jó érzés volt. Mindig csodáltam Fruzsit, mert csinos, okos és nagyon érti a szakmáját. Ma volt alkalmam egy pár percig tüzetesebben szemügyre venni és bevallom lázba hozott. Azok a formás mellek...alig bírtam parancsolni a kezeimnek. Legszívesebben odaléptem volna hozzá és végig simogattam volna. Formás popsija, karcsú dereka hívogatóan tárult elém.


Ma hormon tombolás van, úgy néz ki. De ha így van, akkor állok elébe, semmi jónak elrontója nem vagyok. Huncut gondolatok kergetőznek fejemben, ami mosolyt csal az arcomra. Megyek megkeresem Fruzsit. A fogyó anyagoknál találok rá, az újakkal foglalkozik, magyarázza nekik a házirendet, meg a készlet kezelését. Ahogy benyitok rögtön rám mosolyog, de nem szól, folytatja az oktatást. Én megállok mellette és figyelem. Aztán egy isteni ötletem támad. Hirtelen megfordulok, de mappámmal leverek egy üveg jódot. Mivel a gravitáció itt is működik, az üveg a földre esik, pontosan közénk és millió kis darabkára törik, a jód pedig az égig spriccel.


Ott állunk meglepődve, csak nézünk ki a fejünkből. Úgy nézünk ki mint két barackos Túró Rudi. Véletlenül sem sikerült volna jobban. Sajnálom a ruhánkat, de mivel a cél szentesíti az eszközt....így nemigen érdekel most a ruha.

- Jaj.....Fruzsi, bocsáss meg, ....Istenem....., hogy én milyen ügyetlen vagyok ma....bocsáss meg kérlek - jajveszékelek kétségbe esetten.

- Nincs semmi gond, bárkivel megtörténik. - felei, de még mindig a sokk hatása alatt áll.

- Gyere a zuhanyzóba, segítek lemosni, nem lesz könnyű, de gyere gyorsan, amíg meg nem fogja a bőrünket. - ezzel kézen fogom, és már viszem is ki az ajtón.

- Ti takarítsátok össze ezt a disznóólat - szól vissza a két nővérnek az ajtóból.


Bemegyünk az öltözőbe, tiszta ruhát veszünk magunkhoz, és irány a zuhanyzó. Belépünk a zuhanyzóba, most nincs senki itt, mert ilyenkor mindenki tevékenykedik. Szemem sarkából Fruzsit figyelem, aki még mindig nem tudja eldönteni, hogy sírjon, vagy nevessen. Csak nézegeti ruháját és csodálkozik. Odalépek hozzá, arcát két tenyerem közé fogom, felemelem fejét és forrón szájon csókolom. Meglepődik, de mosolyog és visszacsókol, már nem izgatja a foltos ruhája. Ekkor elkezdem kihámozni a ruhából.Ledobom róla a pólót és a nadrágot. ott áll előttem bugyiban és melltartóban. Ekkor leveszem a melltartóját. Már vártam erre a pillanatra. Mint két gumi labda, úgy rugóznak előttem telt, formás mellei. Tenyerembe veszem őket és simogatni kezdem. Isteni mellei vannak ennek a nőnek, kissé mindig irigyeltem ezért. Ő sem tétlenkedik, kihámoz engem a köpenyemből és már vonszol is a zuhany alá.

Pokolly (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Még aludt, de milyen édesen, mintha feküdne valaki mellette.

-Jó reggelt Mike!

Felkeltettem, szokásos napi kezdés, lázmérő, vérnyomásmérés…. Alig tudta kinyitni a szemét, szerintem azt hitte álmodik. Nézzük, csak mi van a kórlapon. Ekkor ébredt fel igazán és rám nézett. Néha kérdően, néha meg kívánósan. Én meg maga voltam a jégcsap, valahogy most nem akartam elveszteni a fejem. Majd délután, vagy este elvesztem, de most higgadtnak kell maradnom. Észrevette és talán nem is tudta hova tenni, miért vagyok ilyen közömbös. Ekkor láttam meg, hogy Gréti nem írt semmit a kórlapra. Teljesen szétszórt lett, mióta itt van velünk Mike. Elfelejtette, hogy délutánra úszásra kellene mennie. Ez majd jól megdolgoztatja az izmait. Odaléptem a telefonhoz és rácsörögtem Vencelre, az úszómesterre. Kértem tőle időpontot. Majd kitöltöm én a kórlapot.

-Mike! Délután kettőkor le kellene menned az uszodába. Mivel az edződ kérte, hogy tartsunk kicsit karban, amennyire lehet, ezért az úszás jót fog tenni. Vencel az úszóedzőt keressed fel, ő eligazít majd, mit, hogyan, merre, meddig. További szép napot neked. Még benézek.

És már léptem is ki az ajtón. Becsuktam és elmentem intézni a dolgokat. Hamar eljött az idő, hogy fogadjam a nővérjelölteket. Hát nem mondom, van kínálat. De most szakmai szemmel kell néznem őket. Nem, mint nő, pedig…..Kettőt kiválasztottam és közöltem, hogy holnap kezdenek. El is felejtettem, hogy már felvettem másik párost, ők ma kezdenek. Éppen befejeztem a meghallgatásokat és már szólt is a telefon, megjöttek az új nővérek. Megmutattam a nővér szobát, adtam nekik ruhát és már a folyosókat jártuk be, még egyszer, mit hol találnak. Ez a raktár, ahol a gyógyszereket őrizzük, ide csak kulccsal lehet bejönni. Ekkor Gréti lép be az ajtón, rámosolygok. Pedig legbelül, elpirultam volna, de tartanom kell magam. Incselkedik velem, míg én oktatok, ez már durva doktor néni, de ha te ezt szeretnéd, ám legyen! Ekkor lever egy üveg jódot és én tiszta színes lettem tőle. Mondván segít majd lemosni, magával húz a zuhanyzóba, némiképp kompenzálni akarta a balesetet. Persze nem direkt volt? És már engedem is a vizet, de ahogy néz rám, tudtam, éreztem, hogy mást is akar. Ekkor közelebb lép, megcsókol, majd levetkőztet, mezítelenre. Én csak ámulok és bámulok, mit nem művel velem az én barátném. Úgy simogatja két mellemet, mintha mindig ezt csinálta volna, pedig tudom, hogy még nem volt nővel. És nem is sejtettem, hogy izgatja a dolog. Tetszik, amit csinál, így belemegyek a kis játékba. Kigombolom köpenyét és meglepődve fogadom pőreségét. Megfogtam kezét, és behúztam a zuhany alá. Olyan közel húztam, hogy testünk egy legyen, érezzük egymást. Majd megcsókoltam, de nem finomkodtam vele, hanem kívánósan, mélyen szájába dugtam nyelvem és érezni akartam, hogy még mindig benne van a játéknak induló, de most már ténylegesen kibontakozó szexben. Visszacsókolt, de közben fogta az arcom két felét, mintha ő szeretne irányítani. Finom bőrén éreztem a vizet, ami végigcsurgott testén. Kezeim a fenekére tapadtak és belemarkoltam többször egymás után. Ekkor az érzés belém nyilallt, ki akarom nyalni a nőt, éreztetni, milyen, ha nővel van. Megfordítottam és felemeltem lábát, rátettem a kapaszkodóra, így jobban kitárult előttem. Csak egy kis mosolyt, intéztem feléje és már mellénél jártam a számmal, kezemmel. Kényeztetni ameddig lehet.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Arra ébredek, hogy valaki ott van a szobában. De ki lehet az? Talán Gréti jött vissza?

Álmosan nyitom ki a szemem és nézek körbe. Megpillantom Fruzsit, amint tesz-vesz. Kezd kimenni az álom a szememből, ahogyan ránézek. Most el tudnék képzelni egy forró ébresztőt, amit legutóbb Grétitől kaptam. Már áll is a farkam, ami újabb fantáziákra buzdít. Legutóbb is amikor rajtam lovagolt Fruzsi és csak szimplán beleült...

De hiába mosolygok rá, mintha ott sem lennék. Mi történt vele ennyi idő alatt? Kissé értetlenül nézek rá, de nem nagyon akar beszélgetni, így nem szólalok meg. Telefonál egyet, valami időpontot egyeztet, majd miután leteszi így szól hozzám:

- Mike! Délután kettőkor le kellene menned az uszodába. Mivel az edződ kérte, hogy tartsunk kicsit karban, amennyire lehet, ezért az úszás jót fog tenni. Vencelt, az úszóedzőt keresd fel, ő eligazít majd, mit, hogyan, merre, meddig. További szép napot neked. Még benézek.

Szinte egy szuszra hadarja el, miközben már az ajtó felé indul. Bólintok, hogy megértettem, bár szebb ébresztő jobban esett volna, de végülis nem lehet mindig és mindenhol csinálni. Így is már úgy érzem néha, hogy túllőttem a célon.

A következő percben már ismét egyedül fekszem a szobámban. Szóval ráérek délutánig. Akkor teszek egy sétát majd az épületben, tévézem és lelkiekben készülök az úszásra az edzővel.

Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Istenien nyalja, csókolja a melleimet. Valahogy mindig sejtettem, hogy egy női érintés egész más, mint egy férfi érintés, de most már tudom, hogy nagyon érzéki, és lázba hoz. Körbe kényezteti mindkét mellem, aztán sokat időzik ágaskodó bimbóimon. Már teljesen nedves vagyok, és nem csak a zuhanytól. Azt kívánom, bárcsak sose érne véget ez a gyönyörű érzés. Aztán levándorol a dombomhoz és finom csókot lehel ajkaimra. Ekkor nyögés szakad fel belőlem. Jobban kapaszkodok, mert érzem, hogy hamarosan szükségem lesz minden erőmre, ha talpon akarok maradni. Hátra hajtom fejem és közben élvezem a pillanatot. Vonaglok a gyönyörtől, ritmusosan mozgok nyelvén és közben nézem, amint engem kényeztet.


Ekkor valami furát észlelek, az ajtó felé nézek és ott látom a drága atlétánkat, amint minket bámul. Nagyon meglepődtem, hiszen mindketten meztelenül állunk ott, én majdnem kifeszítve, lábam széles terpeszben, Fruzsi közben engem nyal. Nem tudom, hogyan került ide, én úgy emlékszem, hogy bezártam az ajtót. Ezek szerint mégsem? Nem igazán a kórházi protokoll szerint történnek a dolgok. Aztán egy század másodperc alatt döntök. Hagyom, hogy végignézzen minket. Fruzsinak nem szólok, nem tudom, hogyan reagálna a néző közönséghez, de amíg nem tudja, addig természetesen viselkedik.


Tovább élvezem Fruzsi nyelvének kényeztetését, amint finoman csúszkál ajkaimon, a csiklómtól a bejáratomig. Közben ujjazni kezd, mert érzi rajtam az izgalmat, és ez még jobban fokozni akarja. Már nincs sok a robbanásig, mivel Mike látványa is rásegített a dolgokra.


Ott áll, szeme - szája tátva, fél kézzel rámarkol a már kemény dákójára. Látom rajta, hogy tetszik neki a látvány. Látom a tüzet a szemében, a vágyat az arcán. Sóhajtásaim egyre gyakoribban és hevesebben vonaglok Fruzsi száján, aztán robbanok. Fruzsi finom csókot lehel a puncimra és ekkor megfogom, és felhúzom magamhoz. Érzékien szájon csókolom, aztán két tenyerem közé fogom az izgalomtól kipirult arcát, és Mike felé fordítom.


Fruzsi ránéz és felnevet. Nyertem, gondolom magamban, hirtelen megfordítom Fruzsit és elé térdelek. Ő sem szól, csak nézi Mike-ot és mosolyog. Belemegy szó nélkül a játékba, még rá is játszik, látom, hogy megnyalja felső ajkát. Én csókolni kezdem a dombját, aztán leérek a csiklójához és elkezdem hevesen nyalni. Fel van már pörgetve, nem kell már sok az élvezetig. Amíg én kényeztetem, ő közben Mike-ot nézi és élvezi, hogy teljesen ki van tárva elé, és egy másik nő nyalja, aki széles terpeszben térdel és barlangja kitárul előtte. Közben Fruzsi a végállomáshoz érkezett, amit heves vonaglással jelez. Ekkor felállok, magamhoz ölelem szorosan és újra szájon csókolom. Egymásra mosolygunk és az ajtó felé nézünk, de meglepetésünkre Mike már nem volt ott. Erre a felfedezésre még hangosabban nevetünk.


- Mit szólsz, tetszett neki az előadás? - kérdezi Fruzsi boldogan.

- Viccelsz? Nem láttad hogyan állt ott? Majdnem beszállt harmadiknak - felelem hangosan nevetve - most aztán lássuk hogyan fog a szemünkbe nézni.

- Ez érdekes lesz, gyere gyorsan szedjük össze magunkat és menjünk be hozzá - kuncogja Fruzsi.

- Nagyon finom voltál - súgom még oda neki és újra megcsókolom.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nagyon unatkozom. Már semmi nincs a tévében, és a hölgyek sem jártak erre már órák óta. Vagy csak nekem tűnik annyinak ez az idő? Se Fruzsi, se Gréti, egyikük sem jelentkezett vizsgálatokra. Vagy talán ez a türelempróba lenne? Az utóbbi napokban már úgy megszoktam a kényeztetésüket, hogy lassan hiányom lesz.

Fújok egyet és úgy döntök, hogy inkább teszek egy sétát, hogy levezessem a feszültséget. Magamra veszem a köntösöm, és kilépek a szobámból. A folyosón senki, mindenhol nyugalom. Legalább nem találkozom egy rajongóval sem. Bár most egy kiadós társaságnak nem lennék ellene. Nézelődöm az ajtókat, milyen helységek is vannak erre. Rendelő nem sok, inkább csak szobaszámok jönnek egymás után. Erre nem sok minden van, talán visszafelé...

Egyszer csak megakad a szemem az egyik feliraton: Személyzeti zuhanyzó. Hm. Megállok az ajtó előtt, és eszembe jutnak a hölgyek. Hátha valamelyikük bent van. Talán nem lenne ellenükre, ha besurrannék. Ha már a hegy nem megy Mohamedhez...

Körbenézek, és miután továbbra sincs senki a környéken, hallgatózni kezdek. Zuhanyzás hangjait hallom, és Fruzsi hangját is! Akkor meglepem, biztos örül majd nekem!

Lenyomom a kilincset és enged, az ajtó kinyílik. Gyorsan besurranok és becsukom magam mögött. Be is zárom, nehogy ránk nyissanak. Kicsit lazábbra veszem a köntöst, hogy majd gyorsan megtaláljuk a közös nevezőt, és a zuhanyzóhoz lépek.

Az ajtóban földbegyökerezett a lábam: a két lány egymást falja ott a zuhany alatt! Gréti és Fruzsi egymásban vesznek el, és így már értem, miért is maradnak el sokáig. A nedves testek látványa nagyon izgató, és Fruzsi éppen Gréti ölében nyalakodik, csókolgat. Gréti ekkor felnyög, és teste hullámozni kezd. Fantasztikus látvány, ahogy vonaglik Fruzsi felett.

Aztán a következő pillanatban rám néz Gréti. Azt hitem, ott süllyedek el azonnal, és biztosan sikítozni fog, de nem tette. Némán néz és folytatják tovább, sőt: állandóan nézzük egymást, ahogyan egyre jobban eluralkodik rajta a gyönyör. Már hallottam milyen ez és önkéntelenül is a farkamra markolok és masszírozni kezdem magam, miközben egyre jobban hullámoznak a lányok. El sem hiszem, amit látok, és Gréti ahogyan a szemembe néz, egyre felhősebb tekintettel...

Aztán megremeg, összerándul és hatalmas sikoltással majd nyögéssel éri el a gyönyört. Fülembe kúsznak a hangok és minden idegszálam betölti a kéj. Szinte lemerevedten állok ott és a kezem csak jár a makkomon, mintha önkívületben lennék.

Eközben Fruzsi is már feljön Gréti öléből és rám nevetnek. De aztán Fruzsi kerül felülre és Gréti térdel le elé. Amilyen szemtelen, úgy tette, hogy a popsiját felém tolta, ajkai szinte éhesen tátogva várják, hogy betoljam neki tövig a már érzékeny farkamat. Most pedig legszívesebben oda mennék és magamra húznám mindkettőjüket, hogy így játszanak velem. De Fruzsi néz most velem farkasszemet és kezd egyre tüzesebb villámokat szórni a szemével. Majd amikor végül elragadja a gyönyör, amit Gréti nyalogatása okoz, és aztán tekintetem Gréti ajkaira téved, ahol újra csordogálni látok pár cseppet...

Nem bírom ezt tovább! Zaklatottan futok ki a folyosóra, és a legelső férfi mosdóba bezárkózom, hogy nyugalomra leljek ezután a sokk után. Két húzással én is olyan élvezetekbe jutok, amibe előtte soha, mintha a most látott képek egyszerre rohannának meg és végeznének ki.

Nem tudom mennyi időt töltöttem a mellékhelység magányában, mikor újra felálltam és a folyosóra léptem. Kissé magamhoz térve gyors léptekkel indulok vissza a szobám felé és még kicsit zaklatottan fekszem vissza az ágyamba.

Pokolly (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ahogy elélvezett Gréti, úgy állított fel és arcomat megfogva az ajtó felé fordította. Meglepetésemre Mike állt ott, és éppen játszadozott nem éppen kis férfiasságával. Tetszik neki a látvány, ez biztos. Ám legyen, nem szólok semmit, hagyom hadd folyjék a saját medrében minden. Majd alakít az élet. Ekkor letérdel elém Gréti és ő is kényeztet, ahogy az előbb én őt. Először dombjaimat csókolja, majd beljebb halad és már a nyelve cikázik bennem. Már rég óta fel vannak kedélyeim tüzelve, de hogy még egy férfi is néz, ahogy engem egy másik nő kényeztet, ez olyan magasságokba emel, és olyan hamar az élvezet csúcsár érek, amire én sem számítottam. Majd ismét egy forró csókváltás következik kettőnk között. Mikor elnézünk az ajtó felé, már nem állt ott!

- Mit szólsz, tetszett neki az előadás?- kérdem Grétit!

- Viccelsz? Nem láttad hogyan állt ott? Majdnem beszállt harmadiknak - feleli hangosan nevetve - most aztán lássuk hogyan fog a szemünkbe nézni.

- Ez érdekes lesz, gyere, gyorsan szedjük össze magunkat és menjünk be hozzá – kuncogok hangosan.

- Nagyon finom voltál - súgta még oda nekem.

Majd ismét megcsókolt. Időm sem volt reagálni rá. Pedig most zavarba hozott, de elhomályosította a csók, amit adott. Gyorsan felöltöztünk, hiszen ha Mike be tudott jönni, más is megteheti.

-Gréti, szerintem vigyünk be neki egy szabályzatot, hogy mit szabad és mit nem. Vagy nem látta, mi van kiírva az ajtóra?- természetesen mindezt viccelve mondtam.

-Ez jó ötlet! Kíváncsi lennék, mit szólna hozzá, ha tök komolyan odaállnánk elé és kérdőre vonnánk.

-Legyen, a szobámba van is egy, menjünk - kacsintottam felé.

Nem siettünk, hiszen volt még más dolgunk is. Jó negyed óra múlva kopogtattunk az ajtaján. Ahogy beléptünk, ő az ágyon feküdt, a tv-t nézte. Ahogy észrevett minket a mosoly lett úrrá arcán, de volt benne némi kíváncsiság és még valami, de nem is tudom mi. Mi meg, hát…. teljesen hivatalosra vettük a dolgot, a megbeszéltek szerint.

-Jó napot Mike!- kezdtem én a beszélgetést. Nálam volt a szabályzati könyv, így én folytattam tovább. Nemrégiben tudomásunkra jutott, hogy bement a személyzeti zuhanyzóba. Nos, ez nálunk nem szabad, illetve szerintem máshol sem illendő dolog. De mi komolyan vesszük a szabályzatainkat, és a doktornővel közösen úgy döntöttünk, hogy szóbeli figyelmeztetésben részesítjük. És,- vittem fel a hangsúlyt - itt van egy szabályzati példány, hogy mit szabad és mit nem, ezt olvassa el. –most ismét magázó viszonyba szóltam hozzá, hogy még hitelesebb legyen. Gréti folytatta.

-Mike, ezúton kérem, tartózkodjon, hogy idegen, tiltott helyre menjen be.

A férfi arcára kiült a döbbenet, nem tudta hova tenni a dolgot, miért is róttuk meg, mikor mi is benne voltunk, hogy végignézze kielégítéseinket. Hogy úgy mondjam köpni, nyelni nem tudott. Kezei kicsit, mintha remegni kezdtek volna, ekkor közelebb léptem hozzá, és megfogtam. Grétire néztem és tudtuk itt az ideje, hogy felfedjük a mi kis játékunkat.

-Tudod, –ismét tegezni kezdtem – ezt a kis csínyt, azért találtuk ki, mert kilestél minket.

-Remélem, szép látványt nyújtottunk neked. –kérdezte Gréti

Már nem voltunk olyan komolyak, hanem nevetni kezdtünk a dolgon. Mike kezei kezdtek felengedni a kezeim között, és egyre jobban látszódott rajt, a megnyugvás, hogy vége.

Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Kezd egyre jobb lenni ez a játék. Szegény Mike-ot jól megleckéztettük, de még nem is sejti, hogy mi vár rá. A java még hátra van. Kettőre megy az uszodába, ott Vencel, az úszó edző kissé meg fogja dolgozni, nehogy azt higgye a kedves olimpikon, hogy itt valami nyugdíjas szanatórium van.


Gyorsan az órámra nézek és látom, hogy majdnem két óra. Besietek Fruzsihoz, aki a betegek nyilvántartásával foglalkozik. Látom rajta, hogy annyi kedve van hozzá, mint az éti csigának a matekhoz. Majdnem kitör belőlem a nevetés amint elnézem.

- Frizsi, Mike kettőre úszni megy. Vencel azt mondta, hogy háromig tart igényt rá, utána átvehetjük. Megjöttek az eredményei de ennek a pasinak semmi baja. - újságolom neki.

- Nahát, ez jó hír - feleli a főnővér megkönnyebbülten.

- Ezért úgy döntöttem, hogy még bele fér egy kör cukkolás, mit szólsz hozzá? - kérdezem tőle és pajkosan rákacsintok.

- Én semmi jónak az elrontója nem vagyok - nevet ő is velem együtt - de mire gondoltál?

- Lemegyünk érte az uszodába, mire végez az úszással, nehogy "eltévedjen" szegény - tőr ki belőlem a nevetés.

- Gréti, én már látom, hogy nem ússza meg szárazon - nevet velem együtt Fruzsi is.


Háromkor megjelenünk az alagsorban, ahol az uszoda van, de nem lépünk be, nehogy valaki meglásson. Óvatosan haladunk, egész a férfi zuhanyzóig, ott megbújunk az öltöző szekrények mögött és várunk. Kb. 5 perc múlva megjelenik Mike, csurom vizesen. Gyönyörűen kidolgozott testén csillognak a vízcseppek. Izgalmas látvány volt, mindkettőnkre hatott. Aztán végignéztük, amint leteszi a törülközőjét a padra, leveti az úszó nadrágját és ott áll pucéran. Izmos feneke szinte hívogatóan kívánatos volt. Végül belépett a zuhanyzóba és becsukta az ajtót.


Hátrafordultam Fruzsihoz és forrón szájon csókoltam. Annyira izgatott voltam, hogy ott helyben orgazmusig nyaltam volna, de tudtam, hogy max. öt perc és Mike végez a zuhanyzással. Ezért csak letérdeltem elé és a tangácskáját félre húzva, a csiklóját kezdtem nyalni, aztán csókot leheltem rá. Ő csak élvezte a kényeztetést, halkan nyögött és sóhajtott. Aztán felálltam és a fülébe súgtam:

- Most elvesszük szépen a ruháit, és itt maradunk, hagyjuk pár percet bosszankodni, aztán megjelenünk. Mit szólsz hozzá? - vázolom halkan Fruzsinak a tervet.

- Kíváncsi vagyok mit fog tenni - válaszolja Fruzsi nevetve, és már kapkodja is kezébe Mike ruháit.


Alig ért vissza a szekrények mögé, és máris nyílik az ajtó, Mike pedig kilép az ajtón, de ott meg is áll, mert a meglepetéstől nem tud tovább lépni. Csak nézi az üres padot, ahol öt perce a ruháit hagyta. Megfordul, körülnéz de nem lát semmit. Ekkor széles mosollyal, majdnem nevetve elé állunk.

Pokolly (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Gréti lépett be hozzám, az irodába, és beszédbe, vagy inkább vicces hangulatba kerültünk. Megbeszéltük kedvenc betegünk hogyan létét, majd elindultunk az uszodába. Vajon mit talált ki barátném? Mit szeretne csinálni még a pasival? Említett valamit, de még nem részletezte.

Ahogy beléptünk a férfi öltözőbe, Gréti javaslatára elbújtunk, nehogy meglásson minket Mike. Hát nem mondom a teste látványa már felizgatott, még vizes volt teste. Majdnem elszóltam magam. Aztán elment tusolni és mi előjöttünk rejtekünkből. Abban a pillanatban szájon csókolt, majd letérdelt és nyalni kezdett. Jól meglepett ezzel ismét. Itt és most, de hát mindjárt visszajön…. Szólni nem tudtam, csak a gondolatok cikáztak a fejemben, és az érzések a puncimban. Az utóbbi erősebb volt. Majd felállt és odasúgta:

- Most elvesszük szépen a ruháit, és itt maradunk, hagyjuk pár percet bosszankodni, aztán megjelenünk. Mit szólsz hozzá?

- Kíváncsi vagyok mit fog tenni – válaszoltam neki, és már szedtem is össze a ruháit. Majd ismét a rejtekhelyünkre mentünk.

Már nyílt az ajtó, és megállt Mike, ott helyben. A meglepetéstől, ami fogadta, hogy sehol nincsenek a ruhái, forgolódott, nézelődött, kereste őket, de hiába. Előbújtunk a szekrények mögül és kuncogásba kezdtünk. Nem hangoskodhattunk, hisz bárki meghallhatja, hogy a férfi öltözőben vagyunk. Először meglepődött a férfi, majd ő is nevetni kezdett.

-Ti mindig ilyen vicces kedvetekbe vagytok? Mintha nem is kórházba lennénk – még mindig mosolyogva kérdezte tőlünk Mike.

-Á dehogy kedves, csak a kedvenc betegünkkel vagyunk ilyen huncutok – kacsintottam felé.

-Csak egy szavadba kerül Mike és ismét egy leszünk a doktorok és nővérek közül – szólt Gréti, de ő is viccelődve

-Nehogy megváltozzatok, így szívesen leszek még beteg nálatok – hangzott a válasz, rögtön a férfi szájából.

Letettem ruháit a padra, és fel sem tűnt neki, hogy még mindig meztelenül áll előttünk. Izmos testének látvány, ahogy a vízcseppek gördülnek le róla…. Szívesen lerohannám, de sajnos még elég sok dolgot kell elintéznünk, így hamar ismét szólni kezdek:

-Tudod este tíz után, ilyen szép meleg napon, kellemes meleg szokott lenni a parkban, az öreg tölgy körül – kacsintok, és cinkosan mosolygok.

Majd Grétire nézek, megfogom kezét és indulunk kifelé, sunnyogva az öltözőből, nehogy meglásson bárki is. A folyosón már ismét hivatalosan beszélgetünk, mintha nem történt volna semmi. Belépünk a szobájába, és belőlem kitör a nevetés, amit eddig el kellett fojtanom.

-Este tíz után mi? – kérdi gúnyosan Gréti tőlem.

-Mire számítottál? Azért te is ott leszel remélem? – ezt már komolyabban kérdeztem tőle.

Közelebb léptem hozzá és most én csókoltam meg puha piros ajkait, hogy felelni ne tudjon. Kezeim már rögtön le is tévedtek dombjaihoz, de tudtam, hogy még vár ránk a meló és hogy este lesz még alkalmam elmerülni benne. Így mikor elváltunk, én rögtön sarkon fordultam és indultam a dolgomra.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Mikor bejöttek a kórterembe mind a ketten, azt hittem, hogy folytatják, amit elkezdtek, de velem. Viszont olyan higgadtak és kimértek voltak, hogy hamar lelombozták a kedvem. A fene érti ezeket a nőket!

Ezek járnak a fejemben, amikor a medence szélén állok. Sehol senki. Gondolom ilyenkor már nem sokan járnak úszni. Ideje megmártózni a hűs vízben, mert az utóbbi napokban kicsit összezavarodtam. Tiszta fej kell és ehhez hideg víz szükségeltetik.

Pár karcsapás után máris úgy érzem, hogy higgadtabban tudok gondolkodni. Behálóztak ez nem vitás, de választani sem tudnék közöttük. Vagy ha mégis megtenném, a másik biztosan féltékeny lenne. Inkább egyiket sem akarom. A jövő meg... Inkább bele sem gondolok. Ez most egy jó kaland, nem több. Kiderülni meg nem fog, szóval miért is ne mennék bele? Na úszom még párat, de úgy érzem máris jobban látom a helyzetem.

Negyed órával később elindulok az öltöző felé, végre mehetek pihenni. Letusolok és irány a szoba. Ma este is pihenés lesz úgy látom. A zuhany is jól esően masszírozza az izmaimat, és hagyom, hogy az arcom kényeztesse. Imádok zuhanyozni, ilyenkor jönnek a legjobb gondolatok, de most csak a jól eső fáradtságot hagyom, hogy eluralkodjon.

De a jóból is megárt a sok, gyerünk a szobába, mert fekve mégis jobb! Kilépek az öltözőbe, hogy felöltözzek, de a ruhám sehol. A francba, itt még lopnak is? Hová a fenébe vihették??? Nézek körbe, de sehol nem látom.

Ekkor megjelenik a két nőszemély, kezében a ruháimmal, miközben széles mosollyal kuncognak. Mit kuncognak: nevetnek, egyre hangosabban! Na persze, ki más dughatta volna el, mint a vicces páros. De jót nevetek rajtuk, mert humornak igazán ötletes volt.

- Ti mindig ilyen vicces kedvetekbe vagytok? Mintha nem is kórházba lennénk - jegyzem meg, amit gondoltam az imént.

- Csak egy szavadba kerül Mike és ismét egy leszünk a doktorok és nővérek közül - szól Gréti huncutul, de ekkor felrémlett a délutáni belépőjük, a higgadtságuk, így gyorsan tiltakozni kezdek:

- Nehogy megváltozzatok, így szívesen leszek még beteg nálatok - mosolygok szélesen, miközben visszakapom a ruháimat, de nem figyelek oda, mert ha már ilyen kacér hölgyekkel hozott össze a sors...

- Tudod este tíz után, ilyen szép meleg napon, kellemes meleg szokott lenni a parkban, az öreg tölgy körül - kacsint rám Fruzsi, és persze értem a direkt célzást, hogy valószínűleg holdvilágot nézünk ott és akkor.

Viszont amilyen gyorsan kaptam ajánlatot, olyan gyorsan hagynak magamra, még fel sem ocsúdhattam, már csukódott az ajtó mögöttük. Ez a két nő megint felültetett. Ráadásul jól otthagytak, úgyhogy most vagy úszom egyet, vagy így felhúzva kell visszamenjek a szobámba.

Végül inkább ez utóbbi mellett döntök, és a folyosón ügyelek arra, hogy kellően takarjam meredező vágyam. Ahogy beérek a szobámba levetem a ruháimat, mert kényelmetlenül feszültek rajtam. Viszont nemsokára itt a holdnézés ideje, úgyhogy alig két óra múlva már ott leszek a parkban!

Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nézegetem az órámat, türelmetlenkedek. Pontosan olyan vagyok, mint a kisgyerek, akinek megígérték, hogy este 10-kor jön a Mikulás. Sok van még tízig? Már tízszer tükörbe néztem, ellenőriztem a hajam, a sminkem, a nyitott tangám. Melltartót nem vettem fel, mert fölösleges. Egy - két csepp finom parfümöt teszek a nyakamra és a fülem mögé. Ekkor nyílik az ajtó és Fruzsi lép be.

- Ejnye, hogy kicsípte magát valaki - nevetek fel viccesen.

- Ugyan Gréti, rólad is lerí, hogy pasival randizol nemsokára. - vág vissza nevetve.

- Akkor menjünk, nehogy a beteg ne kapjon maximális ellátást - poénkodok kicsit, és aztán karon fogom és kilépünk.


A hátsó ajtón kilépünk a kertbe. Szép, meleg nyári nap van, senki sincs a láthatáron, tehát a miénk a kert. Elhaladunk a nagy diófa mellett, elhagyjuk a szökőkutat, és elérünk a hátsó rózsa lugashoz, ahol a legjobb pad áll. Ennek a padnak nincs támlája, ezért alkalmas az új kezelésre. Helyet foglalunk és elkezdünk körülnézni, felmérni a terepet, amikor épp elénk toppan drága olimpikonunk. Már nagyon mulatságos az egész, ezért összenézünk és elkezdünk nevetni. Ő sem állja meg nevetés nélkül, hisz ilyen, ami itt vele történt, nemigen létezik. Beutalták kivizsgálásra, és amióta bejött, azóta folyton szexuálisan kihasználjuk, hol egyik, hol a másik, hol mindkettő. De nem panaszkodik, sőt, most is itt van, pedig tudja mi vár rá.


- Gyere kedves betegünk, foglalj helyet, nehogy rosszul légy - utasítom szinte nevetve.

- Igenis doktornő - engedelmeskedik mosolyogva. Látom rajta az érdeklődést és a vágyat. Tudja mi fog következni és már nagyon várja.


Fruzsi leteríti a plédet, amit a rendelőből hoztunk el, de közben mélyen lehajol és kivillan minden női bája. Nincs rajta semmi, ott díszeleg előttünk frissen borotvált puncija.

Lesegítem Mike-ról a ruháit és lefektetem a padra, hosszába. Fruzsi sem tétlenkedik, amint a beteg hanyatt fekszik, már meg is markolja ágaskodó dákóját, aztán elkezdi húzogatni, csókolgatni. Én a feje fölé helyezkedek, széles terpeszbe és átadom magam a nyelve általi kényeztetésnek.

- Szerintem álmodom, ez nem lehet igaz - suttogja Mike - két angyal jött el hozzám, két istennő.

De inkább csiklómon jártatja nyelvét, mert ott állok előtte kitárva.

Pokolly (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Hamar eljött a várva várt tíz óra. Arra azért szakítottam időt, hogy a köpeny alól megszabaduljak ruháimtól és egy kicsit rendbe szedjem magam. Már mehetek is barátnőmért. Ő is kirittyentette magát, ahogy látom. Ez a pasi megőrjített minket, ez már nem kérdés. De indulnunk is kell, nehogy elkéssünk. A hátsó ajtón távoztunk Grétivel és meg sem álltunk a megbeszélt helyig. Éppen csak leültünk, de már elénk is toppant Mike. Jót nevetünk a szituáción, és ki tudja még min, de máris felszólította, a doktor néni, a férfit, hogy:

- Gyere kedves betegünk, foglalj helyet, nehogy rosszul légy - utasította szinte nevetve.

- Igenis doktornő - engedelmeskedik mosolyogva.

Látni rajta az érdeklődést és a vágyat. Tudja mi fog következni és már nagyon várja. Ha így, akkor adjunk még neki, és, ahogy a plédet leterítem, úgy engedek belátást, puncimba. Kis szisszenéseket hallok.

Mike hamar vízszintesbe teszi magát, és mi máris lecsapunk rá. Én a farkát kezdtem kényeztetni, míg Gréti szinte ráült a szájára. Még valamit ki tudott nyögni a férfi, mielőtt nagyon belemerült volna a punciba:

- Szerintem álmodom, ez nem lehet igaz - suttogja Mike - két angyal jött el hozzám, két istennő.

És már ismét belefúrta magát Gréti ágyékába. Én finoman húzogatom a bőrt, és csókolom, puszilom, nyálazom a már kemény dákót. Most érzékeny érintem, inkább csak játszadozom. Körbezárom tenyereimmel és úgy folytatom a mozgást, közben a makkját a nyelvemmel ingerlem.

Most kicsit jobban látom, hogy mozgatja Gréti a csípőjét, bár csak kicsiket, de mégis, finom kis ringások. A vágy bennem is egyre erősebb, ahogy az előttem lévő nőt nézem. Még erősebben szorítom a kezemet és most mélyebben kapom be a farkat. Lefelé lágyan, alig érek hozzá, de visszafelé ajkaim közé fogom, úgy rendesen, szorosan.

Érzem puncim nedvesedését, és csillapítani akarom a vágyam. Kezeim lazulnak, és ajkaim is elválnak. Átlépek rajt, és beleülök a szerszámba. Kicsit megrezzen és talán a nyalást is abbahagyja egy pillanatra, de aztán folytatja. Én meg lassan engedem magamba, majd, ahogy teljesen befogadom, úgy egyre erősebben lovagolok. Közben Gréti hátát lágyan simogatom, cirógatom.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Végre pár perc múlva tíz óra! Elég lesz egy fekete póló, meg egy sötét rövid nadrág, és itt van a kényelmes sportcipőm is. Kisurranok a folyosóra, sehol senki. Eljutok a kertajtóig, majd kilépek a szabadba. Éppen két lépést teszek, amikor mögöttem megszólal egy hang:

- Hová, hová fiatalember? - az ütő megállt bennem, úgy megijesztett az éjszakai őr. Megfordulok és nekikezdek:

- Sajnos kicsit rosszabbul voltam a szobámban, ezért úgy gondoltam kijövök ide a kertbe sétálni. Azt ugye szabad?

- Szabad - morogja vissza az öreg -, de aztán ne kóvályogjon sokáig, mert ha rosszul lesz, és nem találok magára... Szóval ha fél óra múlva erre járok, és még kint lesz, szólok a főnővérnek!

Szóljál csak, épp hozzájuk megyek - nevetek magamban, de illőn megköszönöm a figyelmeztetést. Szóval van fél óránk!

- Köszönöm, és ígérem, hogy fél óra múlva már nem talál itt!

- Rendben. Akkor jóccakát! Ha valami lenne, itt a portán megtalál. - biccent, majd bemegy az épületbe.

Sietős léptekkel találok rá a lányokra. Amikor meglátnak nevetni kezdenek, de én is velük, mert elég érdekes ez a szituáció. A két ápoló a betegével a kertben...

De nem teketóriáznak: Fruzsi leteríti a padra a plédet, miközben a holdfény bevilágít az éppen kibukkanó ajkaihoz. Máris érzem a nadrágomban feszülő keménységet. Gréti pedig már veszi is le a ruháim, majd a padra húz. Máris sejtem mire készülnek, ezért engedelmesen lefekszem és várom, ki hova ül. Mintha csak megbeszélték volna, Fruzsi egyből a farkamnál helyezkedik el, miközben Gréti a lábait széttárva a fejemre ül, dombját szinte belenyomja az orromba. Csak úgy szívom be a puncija illatát, amit már oly régen érezhettem. Nyelvem azonnal kinyújtottam és puha ajkai közé nyomtam. Micsoda íze van a nőnek!

Fruzsi eközben nem tudom miket művelt odalent, de olyan feszesre keményedik tőle a makkom, hogy komolyan majd felrobbanok. Nyögéseim Gréti puncijába vesznek, és egyszerűen csak arra tudok gondolni, hogy ez meg sem történik. Ki is mondom amikor kis levegőt kapok:

- Szerintem álmodom, ez nem lehet igaz: két angyal jött el hozzám, két istennő.

Aztán újra a számra tolja édes punciját, én meg nem győzöm falni. Ekkor érzem azt, hogy valami nagyon forróba merülök el, majd a következő pillanatban Fruzsi combjait érzem. Meglovagoltatja magát rajtam! De nem bántam, sőt, a csípője úgy mozog, hogy odabent egyre erősebben dörzsöli a makkom. Hol csak a csípőjével köröz, máskor meg fel és le ugrál, mintha vágtázna. Érzem, amint megy feljebb bennem a tűz, s nem tehetek ellene semmit. Két csodás női test tart fogva maguk alatt és míg az egyikük kinyalatja magát, a másikuk meg épp keményen táncol a farkamon.

Biztos csak álom, és be is hunyom a szemem, hogy Gréti egyre csordogáló levét minél hamarabb és nagyobb élvezettel nyeljem, tisztogassam le. Bár ez egyre nehezebben megy, mert Fruzsit mintha valami hihetetlen szenvedély szállta volna meg úgy kezdett el mozogni rajtam, aztán éppen, amikor nem sok hiányzott volna, megállt és csak lassan köröz felettem.

Mindjárt felrobbanok! - ordítottam volna, de félig tehetetlenül Gréti ajkai közé nyögtem egy hatalmasat.

Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Fruzsi ügyesen lovagolja az olimpikont, én meg a nyelvén csúszkálok kedvemre. Nyögéseiből ítélve, nincs sok a csúcsig, ezért megálljt vezényelek és cserélünk Fruzsival. Én meglovagolom az atlétánkat, Fruzsi pedig velem szembe, elfoglalja helyét a beteg nyelvén. A forró, majdnem robbanásra kész dákóra ülök és sóhajtozva simogatom Fruzsi telt kebleit. Hevesen mozgok, mert már nekem sincs sok a robbanásig, ami pillanatokon belül bekövetkezik, forró nedve szétárad bennem. Próbáljuk visszafogni magunkat, de pár méterre tőlünk kivehető a hangunkból, hogy épp most léptük át a gyönyör kapuját.

- Angyalok vagytok, tudjátok? - kérdezi tőlünk elcsukló hangon.

- Nem, nem tudtuk, de most, hogy mondod........ - pimaszkodik kuncogva Fruzsi.

- Gyertek szedjük össze magunkat, mert még valaki ránk talál, és akkor nem csak angyalok leszünk, hanem még repülni is fogunk - szólok rájuk nevetve.

Összekapkodjuk magunkat és elindulunk. A portás kissé gyanakvó szemekkel néz ránk, ezért jobbnak látok odaszólni, nehogy még a végén valamit elkezdjen terjeszteni a kórházba.

- Minden rendben Rezső bácsi, csak kézre kerítettük a szökevényt, most meg szépen vissza visszük. - ecsetelem neki a helyzetet.

- Rendben doktornő - helyesel az öreg, mi meg igyekszünk vissza a helyünkre.

Mike kórterme előtt kacéran búcsú puszit intünk neki és jó éjt kívánunk, aztán nevetve illanunk tovább. Belépünk a rendelőmbe és még egy forró csókkal jutalmazzuk egymást, hadd legyen teljes az este.

- Holnap el kell engednem Mike-ot, nem tarthatom többé itt, hísz makk egészséges - vallom be szomorúan Fruzsinak.

- Makk? Naná, hogy makk egészséges, hisz tudjuk, nem? - a kedves főnővérnek még most is a huncutságokon jár az esze.

- Most pedig lefekvés, hátha tudunk kicsit aludni is.


Reggel frissen ébredek és igyekszem hamar rendbe hozni magam. Gyorsan megigazítom a hajam, kis rúzst teszek az ajkamra és máris hívom Fruzsit.

- Kérlek gyere be Mike-hoz és hozd magaddal a dossziéját is. - adom ki az utasítást.

- Igenis doktornő, - pimaszkodik a kedves főnővér már korán reggel.


Belépünk Mike-hoz, aki épp a fürdőszobában van, meztelenül és borotválkozik. Izmos feneke csodaszép látványt nyújt nekünk. Aztán észrevesz és megfordul, elfelejtve, hogy nincs felöltözve. Belőlünk akaratlanul is kitör a nevetés, ami jelzi, hogy valami nincs rendjén, mire gyorsan magára kapja a fürdő köpenyét, és kijön a fürdőből.

- Minek köszönhetem ezt a kora reggeli látogatást? - mosolyog ránk érdeklődéssel.

- Kedves Mike, itt vannak az eredmények, és örömmel közlöm, hogy egészséges vagy, tehát ma haza mehetsz.

- Ez meglepett, gondoltam még el kell végezni jó pár vizsgálatot - fejezi ki csalódását.

- Persze Gréti nem mondta el, hogy rendszeresen be kell járnod ellenőrzésre, és ha bármi furát érzel, akkor azonnal értesíts - egészíti ki Fruzsi a mondókámat.

- Ebben biztosak lehettek - arcán leolvasni a célzást.

- Akkor viszlát kedves olimpikonunk - köszönünk el tőle, de azért még forrón szájon csókoljuk mindketten.

Pokolly (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Érezhető volt, hogy a kedves férfinak már nincsen sok hátra, hogy felnyögjön, ezért kiszálltam belőle, de csak lassan, hadd szenvedjen még. Gréti is leszállt, és tudtuk, helyet kell cserélnünk. Már vártam, hogy milyen lesz ajaki közt ajkaimnak, de nem csalódtam. Határozottan használta nyelvét, ami szinte már-már a fellegekbe repített. Gréti keze is segített, hiszen megállás nélkül morzsolgatta a mellemet. Majd mikor már láttam arcán, hogy nem bírja, és Mike-on is érezhető volt, hogy a csúcs közeleg, elengedtem magam, hadd szárnyaljak én is velük együtt. Csodás beteljesülés volt mindhármunktól. Sajnos hangosan nem tudtunk élvezni, hiszen kiderült volna, hogy mit is művelünk a betegünkkel.

- Angyalok vagytok, tudjátok? - kérdezi tőlünk elcsukló hangon.

- Nem, nem tudtuk, de most, hogy mondod........ - pimaszkodok kuncogva

- Gyertek, szedjük össze magunkat, mert még valaki ránk talál, és akkor nem csak angyalok leszünk, hanem még repülni is fogunk – szól ránk nevetve Gréti

Ahogy belépünk a kórház ajtaján, szemet szúr a portásnak, hogy mi, hol…..De Gréti hamar lereagálja a dolgot, és így tovább megyünk. A szobaajtóig kísérjük Mike-ot és egy puszival búcsúzunk el tőle. Majd ahogy belépünk Gréti szobájába, szinte azonnal megcsókoljuk egymást, mint egy levezető rituálé.

- Holnap el kell engednem Mike-ot, nem tarthatom többé itt, hisz makk egészséges - vallja be szomorúan Gréti.

- Makk? Naná, hogy makk egészséges, hisz tudjuk, nem? – ezt egy kis huncut viccnek szántam

- Most pedig lefekvés, hátha tudunk kicsit aludni is – szól nekem a doktornő

Igaza van, de ki tud ilyen izgalomra aludni? Azért csak- csak otthagyom és távozok a szobámba. Arra gondoltam mi lesz holnap, ha már nem lesz velünk?! És a gondolataimmal alszom el, de oly hamar lett reggel. Egy telefon keltett, Gréti hívott, hogy vigyem be a dossziét Mike-hoz. Gyorsan rendbe szedem magam és már megyek is. Most találkozunk utoljára az ajtaja előtt. Ahogy beléptünk, láttuk éppen borotválkozik, meztelenül. Hát ez vicces volt, főleg a tegnapiak után. De ő olyan nyugodt, nem is zavartatja magát, még nem sejt semmit. Gyorsan magára kap valamit és kijön a fürdőből.

- Minek köszönhetem ezt a kora reggeli látogatást? - mosolyog ránk érdeklődéssel.

- Kedves Mike, itt vannak az eredmények, és örömmel közlöm, hogy egészséges vagy, tehát ma haza mehetsz.

- Ez meglepett, gondoltam még el kell végezni jó pár vizsgálatot - fejezi ki csalódását.

- Persze Gréti nem mondta el, hogy rendszeresen be kell járnod ellenőrzésre, és ha bármi furát érzel, akkor azonnal értesíts – egészítem ki

- Ebben biztosak lehettek - arcán leolvasni a célzást.

- Akkor, viszlát, kedves olimpikonunk - köszönünk el tőle, de azért még forrón szájon csókoljuk mindketten.

Ahogy elhagytuk a szobáját még hozzátettem Grétinek:

-Hiányozni fog nekem olyan különc volt a betegek között – egy sóhajjal zárom a beszélgetést

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Igazán rutinosan csempésztek be a kórházba ezek a lányok, és még a portás sem lepődött meg. Ráadásul én voltam a rosszfiú, aki elkódorolt. De az a forró csók igazán kellemes lezárása volt az estének. Ettől még nagyon huncut álmaim lettek. Remélem ma is folytatjuk a sok huncutságot.

Ezek a gondolatok járnak a fejemben, miközben a borotvával újabb borostát húzok le az arcomról. Ekkor úgy érzem, hogy bámulnak. Megfordulok és ott állnak mindketten az ajtóban. Ha minden gondolatom így teljesülne...

Elnevetik magukat és a szemeikből látom, hogy mire gondolnak. Nekem olyan természetes, hogy meztelenül vagyok otthon is, hogy fel sem tűnik először, aztán gyorsan magamra veszem a fürdőköpenyt, bár meztelenül is nem egyszer láttak már.

- Minek köszönhetem ezt a kora reggeli látogatást? - mosolygok a huncutkákra. Máris kezdünk? - tettem hozzá gondolatban.

- Kedves Mike, itt vannak az eredmények, és örömmel közlöm, hogy egészséges vagy, tehát ma haza mehetsz. - szól Gréti és átnyújtja a papírokat. Erre nem gondoltam és szóvá is teszem:

- Ez meglepett, gondoltam még el kell végezni jó pár vizsgálatot.

- Persze Gréti nem mondta el, hogy rendszeresen be kell járnod ellenőrzésre, és ha bármi furát érzel, akkor azonnal értesíts. - Fruzsi menti a menthetőt és bíztam is titokban valahol egy ilyen mondatban, hiszen nem szívesen engedném el a két kedvenc ápolómat.

- Ebben biztosak lehettek - somolyodom el, és erősítem meg a diszkrét célzást. Szerintem sűrűn bejárok hozzájuk, de sajnos minden nap már nem lehetek itt.

- Akkor viszlát kedves olimpikonunk - búcsúznak és egy-egy forró csókkal zárják le ezt a pár napot. A következő pillanatban már úgy tűnnek el, mint valami oszló álom. Ott maradtam, de úgy érzem, hogy ez a kivizsgálás igazán alaposan sikerült.

Tartalomjegyzék