Petur (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Raffi, az újonc pincér szobájában zsúfolódunk össze. A tévében valami unalmas show képei peregnek. A cigaretták füstje már közelíti azt a koncentrációt, mikor rá lehet rakni a söröspoharat. A kint süvítő jeges szél egyelőre visszatart minket a szellőztetés gondolatától is. Körbekínálom az egyik otthonról hozott kincsemet, az 52 fokos körtepálinkát. A fiatalok szeme könnybe lábad az első kortytól, de Paula, a masszőrünk ki sem adja a kezéből a második kör után. A három nyelven folyó beszélgetésbe alig-alig szólok bele, fáradt vagyok. Mikor a társaság nagyrészét a tv köti le, Paula odahajol hozzám:

- Timo, tetszik neked Irene?

Irene együtt lakik Paulával, azaz közös konyhájuk, tusolójuk van, de külön hálószobájuk a kis lakosztályféle két végéből nyílik. A bárban dolgozik, jócskán túl jár a harmincon. Alig tudok róla valamit, jó pár szezont lehúzott már ebben a hotelben, majdnem helybelinek számít. Csinos nő. Mikor abban a kissé idétlen helyi viseletnek számító hosszú szoknyában, színes mellénykében és mély dekoltázsú, fehér blúzban forgolódott a bárpult és az asztalok között, igencsak megakadt a szemem szép mellein. A kérdés meglepett, mert eddig semmi jelét sem adtam érdeklődésemnek. Az ital kissé ellazított már a fárasztó nap után, mégsem akartam őszinte választ adni.

- Nem szeretem a szőkéket. - felelem közömbösséget színlelve.

- Ó, az nem az eredeti hajszíne, csak festett. De egyébként milyennek találod? - próbálkozik tovább Paula.

A sörömet nézegetem, vállamat vonogatom, aztán valami kitérő választ adok.

Később a szobámban viszont nem hagy elaludni az az ártatlan kérdés. Mi a fenéért kérdezte ezt a masszőrnő? Kicsit eljátszok azzal a gondolattal, hogy Irene érdeklődött rólam lakótársánál. Elképzelem, amint hívogatóan nyújtja felém kezét az ágyból...

Csak két nappal később sikerül Paulát elcsípnem négyszemközt. Lassan mondom a sokszor átrágott kérdés szavait, mert még nem megy gördülékenyen a helyi nyelv. Türelmesen hallgat, de nem akar visszaemlékezni, miért is kérdezett Irene felől. Viszont rögtön felébred az érdeklődése, miért is vagyok kíváncsi erre.

- Igazából tetszik nekem... egy kicsit. - próbálom elfedni az őszinte szavakat, pedig tapasztalatom szerint az ő diszkréciójában megbízhatok.

- Váó, igazán? - mosolyog pletykára éhesen. - Nem sok esélyed van nála sajnos. Nagyon fennhordja az orrát. - mutatja is játékosan.

- Pedig nagyon vonz a nőiessége és a határozott fellépése. - mondom neki zárszóként. Aztán csak legyintek, de nem hagy nyugodni a kérdés: Irene lát-e bennem többet egy kollégánál?

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

De jó lenne ha végre vége volna a hajtós szezonnak! Rám férne egy jókora szabadság végre. Ma is lejártam a lábamat legalább bokáig, ráadásul ritka sok tuskó vendég járt ma erre. Percenként ugráltatnak, nem tudom miért nem lehet a vizet és a bacardit egyben kikérni! No mindegy, műmosoly fel, hadd kapja a vendég amiért fizet. Alig várom, hogy egy óra múlva zárjunk és az ágyba zuhanhassak. Csak bizakodom benne, hogy a minden lében három kanál lakótársam már alszik mire visszaérek a szobámba, és nem kell még órákig szórakoztatnom őt a nap történéseivel. Már évek óta vagyok itt, és mindig akad valaki, aki nem fér a bőrébe, és muszáj valami pletykát gyártson, lehetőleg szaftosat, rosszindulatút és egyáltalán, valamit, amin kedvére csámcsoghat. No, jelenlegi lakótársam pont ilyen. Pár hónapja van még csak itt, de úgy csinál, mintha övé lenne a világ, lehetőleg az összes hímneművel együtt...ahogy elnézem a felhozatalát...no mindegy. A minap láttam, hogy az új fiúval, Timo-val cicázik. Szegény pasit szinte sajnálom! Nem elég hogy új itt, szar melója van, még egy ilyen libát is kap a nyakába...remélem nem dől be neki, olyan rendesnek látszik...

Nincs szerencsém. Paula természetesen ébren van, de most kivételesen nem kérdez! Hanem mintha csapból öntené, tudatja velem, hogy az új fiú, Timo - de érdekes hogy pont az előbb járt az eszembe - nagyon kérdezgetett rólam, és bizalmasan bevallotta neki, hogy nagyon bejövök neki. Aha...bizalmasan bevallotta...ez vagy nem igaz, vagy olyan ostoba a hím, hogy nem tűnt neki fel, hogy még a hotelrádiónál is hatékonyabb, ha szóba áll az én lakótársammal. Fél füllel hallom csak a zuhany alól, ahogy műfelháborodással sopánkodik, hogy hogy is képzeli az újonc ezt a dolgot velem...és a többi, és a többi.

Nagy nehezen az ágyikómba jutok és pillanatok alatt elnyom az álom. Kivételesen álmodom is...egy arctalan idegenről, aki beoson a szobámba csendben, leheletfinoman végigcirógat, majd olyan gyengéden szeretkezik velem, hogy meg sem ébredek rá. Hajnalban az órára ébredek...jóleső bizsergéssel, nedvesen. Rég volt már ilyen. Lehet hogy tényleg kéne nekem egy pasi? Idejét nem tudom, mikor szorítottam magamhoz utoljára izmos férfitestet...Sóhajtva mászom ki az ágyból, igyekezve, hogy a fürdőszoba először az enyém legyen.

Petur (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Az utolsó nagyobb hóesés egy hete lehetett. A tél viszont tartogat még meglepetéseket. Most a kemény hideg teszi próbára tűrőképességünket. Egyik javítástól a másikhoz rohanok, és közben is szinte percenként cseng a telefonom. A recepciós kétségbe esetten hív: azonnal menjek a wellness részlegbe, mert nyitni kellene, de a fél folyosó sötétségbe borult. Félbehagyom a bútor javítást, ami miatt a raktár rendezést hagytam ott. A szauna elektromos kapcsolószekrényének szűk ajtaján hátrálok kifelé, mikor Irene-be ütközök. Nem is bosszankodik:

- Á, Timo! Egy erős férfira van szükségem.

Fáradt vagyok, így csak a szám sarkát húzom mosolyra a kétértelmű kijelentésre. Nem hagy időt visszakérdezni, gyors léptekkel megy előttem a borraktár ajtajához. Rövid válogatás után három kartont csúsztat ki a padlón. Kicsit összeráncolom a szemöldökömet, ez nem az én dolgom lenne. Mondom is neki.

- Kérlek szépen segíts! Elcsúsztam a munkával, egyedül háromszor kellene fordulnom.

- Na jó! De csak neked! - most én felelek szándékosan kétértelmű szavakkal.

A bárban egy szép mosolyt kapok jutalomként. Meg is jegyzem, mert ez nem a vendégeknek szóló kötelező bájvigyor. Sajnos nincs időm flörtölésre és a szavakat is keresgélnem kellene még. A műhelyként használt kis zugban azon gondolkozom, milyen is lehet Irene haja leengedve. Munka közben mindig szorosan hátra kötve hordja félhosszú szőkeségét. Gondolom előírás, mert a többi pincérlány is hasonló frizurát visel.

A vacsorát étvágy nélkül eszem, csak mert szükség van a kalóriákra. Munkaidőm rég lejárt, mennék a szobámba. Előtte még egyszer körbenézek, maradt-e valami sürgős javítanivaló. Irene integet, amint meglát. Karórámra bökve mutatom neki, ma már végeztem. Két tenyerét összeteszi és könyörgő szemekkel néz. Szája is valami kérés szavaira mozdul. Nagyot sóhajtok és próbálom lerázni a fárasztó nap nyomását magamról. Felvont szemöldökkel kérdezem:

- Mi történt, kedves Irene?

A nagy kávégépben kell tartályt cserélnie, az ötkilós fémkapszula nyitása nem megy neki.

- Fáj a csuklóm, nincs elég erőm kinyitni. - magyarázza szenvedő arccal.

Kételkedve nézek le rá. Szeretném azt hinni, csak ürügyet keres, hogy a közelébe legyek. Nem, tényleg fájdalmasan rándul meg az arca, mikor a vákuumzárat akarja elfordítani. Kiveszem a kezéből a kulcsot és óvatosan elfordítom a fedelet. Közben szemem megakad a mellein. A blúz kivágása elég sokat megmutat szép barna bőréből. Szabadnapjain biztosan megfordul a szoláriumban. Megköszöni a segítségemet, de elkerüli a pillantásomat.

Elkísér szobámba parfümjének finom illata. Aludnom kellene, de amint lehunyom szemem, a szép keblek képe jelenik meg előttem. Gondolataim csak egy szűk körben szaladgálnak. Hogyan hozzam a tudomására, hogy nagyon vonzónak találom?

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Kész bolondok háza van egész nap, ráadásul az álmom se megy ki a fejemből. Ritkán van ilyen, de ma valahogy semmi másra nem vágyom, mint elringatózni egy kedvemre való férfi karjaiban. Nem kéne hogy beszéljen, nem kéne, hogy udvaroljon, csak adja meg a testemnek, amire vágyik. Persze Paula tegnapi pletykája is bogarat ültetett a fülembe Timo-val kapcsolatban. Úgyhogy úgy döntök, tesztelem. Nem is kell túl átlátszó indok, hogy itt-ott napközben a segítségét kérjem, mert a nagy hajtás miatt időszűkében vagyok folyton, ráadásul már megint fáj a csuklóm, de annyira, hogy a kávégép jókora tartályát sem bírom kicserélni rendesen. Még szerencse, hogy holnap csak este dolgozom. Először is sokáig alszom, utána pedig csinálok valami jót...még nem tudom mit. Mindegy. Timo fiú erősen igyekszik leplezni fáradtságát, na meg hogy elege van a napból, hősiesen segít, de semmivel nem készségesebb, mint bármelyik férfikollega. Gyanítom a szobatársam megint kamuzott. Nem vidít fel a gondolat, mert értelmesnek tűnik a srác, és ahogy ott tesz-vesz a közelemben, igazság szerint az illata is tetszik...ilyen gondolatokkal térek nyugovóra, és álmomban most nem arctalan idegen surran be hozzám, hanem Timo...ezt az álmot végre kiélvezhetem, mert nem kelt az óra, miután felébredek, még egy darabig lustálkodva játszom az álommal. Újra és újra elképzelem, és változatos befejezéseket találok neki. Meglehetősen pajkos hangulatban bújok ki az ágyból és elhatározom, hogy a délelőtt maradék részét a sípályán töltöm. No nem mintha annyira odalennék a síelésért. Egyrészt a sportolás nem árt, másrészt...de ezt még magamnak is nehezen vallom be, Timo a délelőttöket szinte mindig a sípálya környékén tölti a vendégeknek segédkezve, a sípályát rendezgetve, és a pihenőben rámolva a lecsapott és otthagyott felszerelést.

Igazam lett, tényleg arra jár. Lelkesen lapátolja az éjszaka frissen esett havat a gyalogösvényről, és kedvesen köszönt, amikor mellé érek. Nem bírom ki, pár méter múlva visszanézek, figyel-e még. Nem is tudom mit várok, minden esetre zavarba jövök, amikor meglátom, hogy igen...figyel! Gyorsan felcsatolom a léceket, és gyorsan elhúzok. Nem kell hogy lássa, elpirultam. Úgy két órán át sífutok, gondolataimba mélyedve, amik még mindig Timo körül forognak. Eldöntöm, hogy ha ő nem lép, én fogok kezdeményezni. Kinőttem már abból a korból, hogy arra várjak, kezdje ő. Visszaérve a pihenőhöz, látom, hogy épp ebédel. Én is szerzek egy kiadós adag tésztát, rengeteg paradicsomszósszal, és egyszerűen leülök az asztalához. Örömmel látom, hogy kimondottan örül a társaságomnak, úgyhogy rövidesen pimaszul belekóstolok a sütijébe, annak is a habos részébe. Míg a habot nyalogatom a szám széléről, összekapcsolódik a tekintetünk, és azt hiszem, ő is tudja, én is tudom...kéne valamit közösen csinálnunk. Ezután nem sok szó esik, némán kortyoljuk el a kávét, leginkább szemlesütve. Amikor végeztünk, úgy döntök, nem húzom tovább.

- 11-kor végzek este. Utána a török fürdőbe megyek...az infóval kezdj, amit akarsz.

Végigsimítok az arcán és már ott sem vagyok. Vár a munka, no meg...egyáltalán nincs kedvem egy szóbeli visszautasításhoz. Ha nem jön el, úgyis értem. Ha meg igen...bármi lehet...

Petur (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Jól áll neki ez a feszes sífutó nadrág. A vádlija talán kicsit vékony, de igen szép kerek popsija van. Igazából nem bánom, hogy rajtakap, amint megbámulom tovasikló alakját. Mosolyából ítélve neki sincs ellenére a dolog. Mire megfogalmazok valami kis bókot, már eltávolodik. A sokfelé szaladgálás mellett csak ő jár a fejemben. Valami kis jelzés után kutatok, de egy félmosoly alapján nehéz megállapítani, mennyire talál szimpatikusnak.

Ebédnél aztán rácáfol kétségeimre. A süteményemet megdézsmálja, de egy pillanatra nyelni is elfelejtek mozdulatait követve. Talán moziba kellene elhívnom, de a szabadnapjaink igen ritkán esnek egybe. A kávés pohárba mélyedve próbálok ötletet szerezni, de megint megelőz.

- 11-kor végzek este. Utána a törökfürdőbe megyek... - a mondat végét már nem értem. Kicsit dühös is vagyok magamra emiatt. Azzal nyugtatom magam, hogy a mondat első része egyértelmű meghívásféle, az arcomat simogató ujjakról nem is beszélve. A késői időpontban már nem lesznek vendégek. Ott biztosan lesz alkalmam rákérdezni, mi is volt a végszó. Az csak később jut eszembe, a forró gőzben való lazítás is rám fér.

Vacsora után szobámban folytatom a töprengést. A nyelvkönyvet szórakozottan forgatom, mert Irene szavait és érintését próbálom visszaidézni, megfejteni. Aztán feladom. Az óra már tízet mutat, inkább elindulok a törökfürdőhöz.

Hétköznap este van, ilyenkor már mindig üres. Ledobálom a ruháimat az öltözőnek nevezett beugróban. Beállok a zuhany alá és hosszasan folyatom magamra a forró vizet. A durva szivacs érintése jól esik a fárasztó napokra emlékező tagjaimnak. A habot leöblítve magamról csak az arcomat törlöm meg. Derekamra köré egy vékony vászontörölközőt kötök és belépek a gőzbe. Lágy fények, kellemes meleg és a dús pára ölelő karként vesz körül. A legbelső sarokban ülök le és nyújtózok ki. Itt már az előtérben szóló halk zene sem zavar, csak az időnként cseppenő víz hangja színezi a gépek távoli duruzsolását.

A nyugalom régen tapasztalt érzése árad szét bennem. Az álmosító környezet ellenére nem alszom el. Csak valami félálomszerű lebegés lesz úrrá rajtam. Az időt sem érzékelem. Nem tudom, hogy néhány perce, vagy egy órája jöttem már. Az üvegajtó lassú mozdulását érzékelem, de meg tudom állni, hogy odakapjam a fejemet. A párán keresztül a szemem sarkából látom a közeledő karcsú alakot. Igen, a lábai kicsit vékonyak, de a csípője nagyon nőies. Törölközőjét a melle fölött kötötte meg, így karcsú combjain áll meg a tekintetem. Nem szól, ezért én köszönök egy bátortalan "Hello!"-val. Ő csak int egy aprót üdvözlésképpen. Velem szemben telepszik le a meleg kerámia padra. Térdét kicsit felhúzza, de szorosan összezárja. Kérdeznék valamit tőle, de elkerüli a pillantásomat. Mélyet sóhajt és lehunyja a szemét. Meg kellene érintenem, hogy rám nézzem, hogy kérdezhessek tőle. Hiszen már hozzáértem! A lábunk összeér, de mindketten mozdulatlanul tűrjük. Lehunyt szemét figyelem, időnként megrebben. Mit is kellene kérdeznem tőle?

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Estére kicsit megbánom, hogy meghívtam Timo-t. Fáradt vagyok, jobban esne egyedül elnyúlni a törökfürdőben, a gondolataimmal, nyüzsgés nélkül, és egyáltalán nem figyelve a világra. Az a baj, ahogy azt napközben megfejtettem magamban, hogy a pasi nem nagyon bírja még a nyelvet, elég korlátolt a szókincse. Persze ettől még egy tüneményes lény, valamiért így ismeretlenül is kedvelem, de olyan jó lenne nehézségek nélkül megértenünk egymást. No mindegy, elindulok a fürdő felé, nem is tudom mit remélve, az ottlétét, vagy nem...

Ott van. Félénken köszön, én meg gonoszul éppcsak biccentek felé. Szótlanul ülök, próbálom kiűzni a napot a fejemből. Nem tudom mit mondhatnék neki. Beszélgetni egyáltalán nincs kedvem, az viszont jólesik, hogy átül hozzám és a lábaink összesimulnak. Lassan a napi stresszt felváltja egy kellemes fáradtság.

Mintha azt kérdezné, hogy van a csuklóm. Mormolom, hogy már jobban. Aztán előkerül egy üveg olaj, egy törölközőt terít a kőre, s végigfektet rajta. Finoman masszírozni kezdi a kezemet, igazán jólesik fáradt izmaimnak. Ujjai nyomán jóleső borzongás fut végig a karomon, folytatva a teljes testemen. Rettentő félénk, de jól masszíroz. Nem nagyon mer mozdulni az alkaromról. Bátorításképp kinyitom a szememet egy pillanatra és rámosolygok. Visszamosolyog. Szép a mosolya. Sóhajtva visszasüllyedek a kényeztetés élvezetébe, készségesen teszem a karomat az ölébe, hogy kényelmesen hozzáférjen a felkaromhoz is. Egy idő után a vállaimat masszírozza, módszeresen minden egyes porcikámat. Igyekszem a gyorsuló lélegzetemet titkolni, nem tudom mennyi sikerrel. Kényeztetőm az egyik kezével rendszeresen végigsimít a törölközőm vonalán, de még véletlenül sem lépi át ezt a vonalat...milyen kár. Azon kapom magamat, hogy semmi mást nem kívánok jobban, minthogy azok a finom ujjak a mellbimbómmal játsszanak, hol gyengéden, hol erőteljesebben! Azt se nagyon bánnám, ha....ha az ajkai közé kapná őket, s morzsolgatná, miközben a kezei a hasam felé kúsznak. De nem tesz semmi ilyet....kínzó lassúsággal játszik a törölköző által rajzolt dekoltázzsal.

Gondolok egy merészet, óvatosan fészkelődöm egyet, amire a csomó meglazul, s egy picit félrecsúszik az egyik fele. Épp csak annyira, hogy a gombócba merevedett bimbóm még megtartsa a sarkát. Lássuk, mit kezd ezzel a fejleménnyel a kis félénk. Pilláim alól laposan felsandítok, s várom a hatást...

Petur (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Fáradtnak tűnik, de néha felvillant egy-egy mosolyt, ahogy a karját masszírozom. Élvezi a kényeztetést, kicsit megmozdul, kezét az ölembe teszi, így elérem felkarját, vállát. Gondosan végigmasszírozom minden izmát, ez segít elterelni gondolataimat vonzó külsejéről. Pedig képzeletben minden este a karomba kaptam, arcomat a nyakához szorítva öleltem. Most meg nincs bátorságom kihasználni az intim közelséget. Ha kívánja is a forróbb folytatást, azt ügyesen leplezi. Nem látom mozdulni, ezért a képzelet erejére fogom, hogy a törölközője szétnyílik. Nem csúszik le a melléről, de a széle mellett látszik a bimbó rózsás udvara. A látvány megakasztja simogató kezemet. Arcára nézek, nem néz egyenesen a szemembe, de észreveszem, hogy szeme sarkából mégis engem figyel. Végigsimítok homlokán, arcán, mintha csak egy odatapadt hajfürtöt igazítanék meg. Sóhajt egyet és ettől a kis mozdulattól lecsúszik mellbimbójáról a törölköző szárnya. Kevés olajat öntök a tenyerembe, ezzel simítom végig a vállától indulva a két melle közötti völgyet. Szememmel követem kezem útját a hasáig és lassan vissza. Csuklóm súrolja kihegyesedő mellbimbója. A finom borzongás ettől végigfut a karomon, nyakamon. Érzem, hogy elpirulok és a légzésem is akadozni kezd. Mágnesként vonzza kezemet gömbölyű melle és a közepén meredező málnaszem. Olajtól csúszós tenyerem könnyen siklik fel a dombon. Ujjaimat kicsit szétnyitom, hogy helyet adjak köztük a kis gombocskának. Megmozdul, de nem húzódik el, nem fogja le a kezemet. Ahogy megfeszíti derekát, mellét a tenyeremhez nyomja. Bimbója erősebben szorul ujjaim közé. Gyengéden megszorítom,majd ujjaim hegye között finoman morzsolgatom. Csak egy mélyet sóhajt nyitott ajkakkal. Nekibátorodva simítom végig mellét, hasát. Gyengéd érintésekkel térképezem fel szép bőrét derekán. Megmozdul a keze és kézfejem áll meg. Talán megelégelte a bizalmaskodást? Kis keze alig tudja átfogni az enyémet, de hagyom irányítani. Nem tolja el, hanem visszahúzza a mellére. Mosolyogva nézek rá, az ő szeme is vidáman csillog, de alsó ajkát fogai közé harapja.

- Irene... - hangom rekedtes, ezért újra kezdem. - Irene, az első naptól tetszel nekem. - sikerül végre kinyögnöm.

Nem szól semmit, csak teli szájjal mosolyog rám és gyorsan végigsimít az arcomon. Szinte reflexszerűen belecsókolok a tenyerébe. Mosolya nem szűnik, de ajkamnál hagyja a kezét. Apró csókok sorozatával járom végig csuklóját, karját. Vállához közeledve arcom a mellét súrolja, de tovább haladok a váll B felé. Állát megemeli, így kínálja fel nekem nyakát. Szemem sarkából igazi célpontom felé lesek. Mellbimbója még mindig ágaskodik. Először csak a nyelvem hegyével érintem meg. Borzongás fut végig egész testén. Alig érintve csókolgatom körbe a rózsaszín bimbóudvart. Ujjait érzem a hajamban, de nem türelmetlenkedik. Nem akar irányítani. Hagyja, hogy ajkaim lassan játszadozzanak meredező ékességével. Tenyeremet a hasán nyugtatom, időnként végigsimítok derekán.

Egy gyors puszi a nyakára, egy apró harapás a fülére, tenyerem birtokba veszi egész mellét. Szemét lehunyja, de légzése felgyorsult. Most veszem észre, hogy én is kapkodva veszem a levegőt, mintha viharos álomból ébrednék.

- Valóságos vagy, nem csak álmodom? - kérdezem, pedig tenyeremben érzem melle gömbölyűségét.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nem bírok teljesen tétlen maradni, beleborzolok a hajába, remélve, nem zavarom meg őt finom, kényeztető mozdulataiban. A két test fokozatosan összhangba kerül, ajkaival becézi immár a mellbimbómat, hol egyiket, hol másikat részesíti kegyeiben. Kényeztető kezei szüntelen, kínzóan lassú mozdulatokkal köröznek a csípőmön, hasamon, talán nem is sejtve, milyen tüzet gyújtanak bennem. Nem akarom sürgetni, még akkor sem, ha testem látványosan követeli a magáét. Ösztönösen összeszorított combjaim között bőséges forrás fakad, csak arra várva, hogy megízleljék. Ezt még igyekszem titkolni egy kicsit, pedig úgy, de úgy feltárulkoznék előtte. Fölém hajol, orromat betölti a vágy semmivel össze nem téveszthető illata, ami belőle árad. Ez tovább szít, de élvezem az édes kínt. Nyakát becézem, körmeimmel finoman végigszántom vonalát, hogy aztán a hátán folytassák útjukat ujjaim. Milliméterről milliméterre halad lefelé a testemen, mintha tényleg mindent meg akarna ismerni, mielőtt a völgybe ér. Sóhajtva megadom magam, ellenállok a kísértésnek, hogy sürgessem magam. Arcomat a mellkasába fúrva szívom be illatát, combját pedig már ott érzem a fejem fölött. A törölköző róla is leoldódott, de még csak félig. Férfiassága fedett még, de amikor épp leoldanám a leplet, maga teszi meg, egyetlen pillanatra sem megtörve a kettőnk közötti harmóniát. Ajkait ajkaimra forrasztja, rejtve magát, mintha megijedt volna saját meztelenségétől, csak az arcát hagyja a látószögemben. Kíváncsiságom felzavarna a hanyattfekvés kényelméből, de olyan nagyon élvezem, hogy végre kezdeményez...így maradok, de az első szomjat csillapító csók után finoman visszaterelgetem őt a melleimre, s annál még egy kicsit tovább....a köldökömet csiklandozza a nyelvével, így végre valahára szemügyre vehetem, mit is rejtett a törölköző. Egy ideig csak szemlélem, ujjaim körülötte időznek, hasán, combján. Formás példány, nem vitás...ha ezzel is úgy tud bánni, mint a nyelvével...akkor tökéletes lesz minden. Mire ezt mind végiggondolom, a hasamról továbbkószál. Finom határozottsággal nyitja szét a combomat, s simít végig szirmaimon. Úgy érzem ő is először szemlél...szinte hozzám sem ér, csak úgy épphogy...aztán ugyanezt a "majdnem" játékot eljátssza a nyelvével is. Megismerkedik a hajlattal, finoman pásztázza dombomat, és csak nagyon....olyan nagyon soká nyit be a völgybe, hogy a könnyeim csorognak kínomban. Amint nyelvével a szirmok közé bújik, képtelen vagyok türtőztetni magamat. Eddig vasfegyelemmel aprókat mozdulva élveztem azt, ahogy édes kínokkal gyötör, de most feltör belőlem az éhes nő, s hangos sikollyal jutalmazom ténykedését. Csípőm önálló életre kel, s ösztönösen a gyönyör forrásához préseli magát. Mintha megriadna a hirtelen gátszakadástól, visszahúzódik...csípőmet a kőhöz préseli, de csak azért, hogy kiélvezze amit művel velem! Máris bújik vissza a puncim mélyére, s most már nem játszik. Erőteljes nyelvcsapásokkal juttat a csúcsra, amit már olyan nagyon várok. Mélyről tör fel a gyönyör, s hosszan elnyúlik. Percekig azt sem tudom mi történik velem, csak hánykolódom és nyújtom az élvezetet. Partner benne, pontosan érzi, mikor kell lassítania, s mikor esik az jól, hogy ujjait tövig belém mártsa, s végül azt is tudja, hogy arcomat az ágyékába fúrva mikor sikítom az utolsót...

Az érintést meg nem szüntetve elnyúlik mellettem, fejével a combomon, és amikor feleszmélek, azon kapom, hogy nem kis élvezetét leli abban, hogy néz.

Jóízűen, elégedetten elnyújtózom, majd feltérdelek, és cicásan közelítem őt.

- Most te jössz. Ez visszajár...ha lehet duplán.

Petur (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Mikor az elő sikoly hagyja el ajkát, akkor értem meg, mennyire sikerült eltalálnom vágyait. Testét centiméterenként fedezem fel, élvezem bőre simaságát, a lágy hajlatokat, húsából áradó forróságot. Ölét a számhoz préseli, bár szirmait mélyen a számba szívom. Most csak a nyelvem ér hozzá, fel-le jár nedves völgyében. Tenyerem combjára feszül, de ujjam elmerül a sikamlós nyílásban. Elégedettséggel tölt el, hogy tőlem, az érintésemtől ilyen. Elakad lélegzetem, mikor látom, érzem combján, hasán, egész testén végig hullámzó belülről induló önkéntelen remegését. Homlokát testemhez támasztja, fuldoklóként kapaszkodik belém. Testét kínzó rángások csak lassan gyengülnek, ritkulnak. Gonosz gondolat villan át agyamon. Kire gondol most? Talán valamelyik korábbi szerelmét képzeli a helyemre? Arcát figyelem, próbálom kilesni a gondolatai. Homlokáról eltűnt a máskor szigorú tekintet, ajkát mély sóhaj remegteti és rám néz. Még sosem láttam ilyen szelídnek, halvány mosoly ül szája sarkán.

Felém fordul testével is, dereka hajlékonyan fordul, akár egy ragadozó.

- Most te jössz! Ez visszajár... ha lehet duplán. - ha nem érteném az egyszerű mondatokat, mozdulatai akkor is elárulnák szándékát.

Megadóan támaszkodok a könyökömre, ereszkedek a hátamra. Tenyere karomon támaszkodik meg, Ajkával deríti fel mellkasomat nyakamat. Percenként váltakozva érzem a puha ajkak és az éles fogak érintését. Nem okoz fájdalmat, csak jelzi, hogy akár erre is képes, akár egy igazi ragadozó. Megemelem fejemet, hogy megcsókolhassam, de határozottan visszanyom és folytatja játékát. Finoman ajkamba harap, aztán nyelvével gyógyítgatja foga helyét. Keze már újabb támaszkodót talált. Meredező férfiasságomat szorítja. Ujjai nem mozognak, csak a szorítás erejét változtatja. Elengedi zsákmányát és körmeivel rajzol formákat combomra. Mosolyogva figyeli minden rezdülésemet, szisszenésemet.

Kezem felkúszik combján, derekán, de nem engedi, hogy melléhez érjek. Karjával az oldalához szorítja tenyeremet. Visszahúzom és gömbölyű popsiján pihentetem meg. Hegyes mellbimbója súrolja végig hasamat, miközben ajkával simogatja a körmével szántott nyomokat combomon. Ö könyörületesebb hozzám, mint én az ő ingerlése során. Mohón szippant ajkai közé, nyelven gyorsan siklik fel-le meredező farkamon. Ujjai most gyengéden simogatják golyóimat. Ravaszul nem gyorsítja a tempót, inkább elnyújtja a mozdulatokat. A közeledő kéjtől összerándulok, térdemet próbálom felhúzni, de nem hagy menekülni. Átveti rajtam lábát és fél kézzel mellei völgyébe szorítja felrobbanással fenyegető tagomat. Kiáltanék, hogy most, de elfogy a levegőm. Mennyei borzongás fut végig egész testemen. A kibuggyanó kéjnedvemtől mindketten ragacsosak vagyunk, ez azonban nem zavarja abban, hogy rám feküdjön és megcsókoljon. Még néhány erőtlenedő rándulás fut végig rajtam, de erősen tartom a karomban, nehogy elröppenjen a tűzijáték mestere. Gondolataim szerte szaladnak, az amúgy is nehezen fogalmazott mondatok valahol félúton elakadnak. Ezért inkább csókjaiba menekülök a szép szavak suttogása helyett. Egyik tenyerem feneke félgömbjeit simogatja. Jobb kezem nyakához ér. Ujjaim a tarkójára tapadó nedves fürtök között bújócskázik. Hüvelyk ujjammal lassan simogatom állát.

- Ízlik az ajkad, minden nap szeretném megkóstolni... vacsora helyett. - jön meg lassan a hangom.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Őt kényeztetni legalább annyira izgalmas, mint amikor ő tette velem ugyanezt. Mohóságomat kevésbé tudom most uralni, így aztán nem kínzom őt olyan sokáig, ahogy ő tette ezt velem. Élvezettel kóstolgatom őt, élvezettel hagyom, hogy lüktessen ajkaim között, időről időre megmutatom neki, hogy a fogaim is a közelben vannak, de éppcsak súrolva a szerszámot, nehogy a gyönyör fájdalomba csapjon át. Nem sokáig bírja, hamar érzem, hogy a csúcs közelében jár. Melleim közé gyömöszölöm a farkát, s az olajtól síkos völgyben addig járatom, amíg el nem éri a csúcsot. Mohón szorít magához, mintha csak attól félne, eltűnök, s úgy csókol, mintha soha nem akarná abbahagyni.

- Ízlik az ajkad, minden nap szeretném megkóstolni... vacsora helyett.

- Legyen inkább vacsora előtt, vagy után...farkas éhes lettem ettől! Gyere menjünk ki a konyhába csenni valami finomat. Ma este ha jól láttam volt krémes. Nézzük meg hátha maradt, már nincs ott senki.

Szívesen folytatnám én itt is a gőzben, de egyrészt megsülök, másrészt szeretkezés után mindig megéhezek, úgyhogy magam után húzom a zuhanyzóba, erősen sietősen lemosom magamról a török fürdő minden nyomát, aztán segítek neki is ebben. Még mindig nem tért teljesen magához, gyanítom nem is nagyon tetszik neki, hogy elráncigálom. A konyha felé is kézen fogva húzom, itt-ott megállva egy-egy sötét sarokban, hogy hosszú csókban forrjunk össze. Tényleg ízlenek az ajkai, és ízlik minden porcikája. Valahogy olyan illatokból van összerakva, amik kihozzák belőlem a vadmacskát és teljesen megőrülök tőle. A konyhában felpakolom egy tálra a megmaradt krémeseket, és csenek egy keveset a reggelre előkészített gyümölcssalátából is, majd lenyomom őt az egyetlen székre, ami itt van, és szemből az ölébe telepszem.

-Egy falat neked, egy meg nekem. -dünnyögöm, miközben egy jókora kanál krémest a szájába dugok, aztán egy még méretesebb adagot a sajátomba.

Élvezem a közelségét, és azt az intimitást, amit az hozott elő, hogy az ölében ülve falatokat tolok a szájába. Ez őt sem hagyja hidegen. Mivel neki minden keze szabad, az egyikkel a hátamat cirógatja, hosszasan időzve a popsim domborulatán, a másikkal pedig a mellbimbómat ingerli, ami majd kiszúrja a blúzom vékony anyagát. Érzem, ahogy a gátlásának utolsó morzsája is eloszlik...mi sem jelzi jobban ezt, mint az, hogy a nadrágja domborodni kezd, nem kicsit...mivel bugyit nem vettem a ruha alá, puncim engedelmesen nyílna...de hát az a nadrág...

Sóhajtva fészkelődöm egy kicsit, sóváran szeretném tudni, hogy vajon ma még lesz folytatás, vagy hamarosan mindenki elvackolja magát a saját szállásán...

Petur (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Szabályosan elvonszolt a konyhába. Honnan van még ennyi energiája egy nehéz nap után? Olyan közvetlenséggel ül az ölembe, mintha régóta intim kapcsolatban lennénk. Néha egy-egy falatot tesz a számba. Kommentálja is a mozdulatokat, de csak sejtem a jelentésüket. Hangsúlya alapján nem vár választ szavaira. Az egyik falat után majdnem elfelejtek nyelni, mert tenyeremben érzem kerek popsiját, ujjaim között pedig szilárd halmazállapotot vesz fel mellbimbója. Megmozdul a teste. Először azt gondolom, kényelmetlen neki ez a testhelyzet – szemben a térdemen lovagolva. Aztán érzem, ölét nekifeszíti éledező farkamnak. Nem is hagyja abba a mozgást, puncijával a nadrágomon keletkezett dombot masszírozza. Felső testét kicsit hátra feszíti, így ajkaimmal is elérem a blúznak érdekes formát adó kis hegyecskét. Ajkammal, fogammal nem szorítom meg, csak simogatom a vékony blúzon keresztül. Felnézek a szemébe, hálás mosoly ül az arcán. Legalábbis én szeretném annak látni.

- Így jobb lesz. – és kigombolja azt a pár gombot.

Már húzná a fejemet a puha, gömbölyű halmokhoz, de csak a kezem simogatja finoman mellének sima bőrét.

- Szeretnék kérni valamit! – mondom halkan. Csak kíváncsi pillantásával biztata folytatásra.

- Még egy kis süteményt. – kacsintok rá. Csóválja a fejét, de nevet. Elejti a süteményes villát és az ujjával emel a számhoz egy jókora habos falatot. Megsejtem, mire készül, ezért elkapom a csuklóját és a saját szája felé kényszerítem. Újra felnevet, ezzel elveszti az erejét az ellenállásra. Az ujja hegye és a krém egy része az ő szájába kerül. Közelebb hajolok hozzá, engedek a szorításon és a maradék habot lenyalom kezéről. Gyorsan lenyelem az édességet és megcsókolom ragadós ajkát. Nem húzódik el, de csak 1-2 másodperc múlva viszonozza. Akkor nyílik meg puha ajka. Sütemény nélkül is ilyen édes lehet a csókja? Róla szóló vágyakozásaimban mindig ilyen édesnek képzeltem. Kezét érzem a nyakamon, hihetetlen erővel szorít magához.

Bal kézzel átkarolom a derekát, jobb tenyerem továbbra is popsija félgömbjét támasztja. Felállok vele, könnyűnek érzem karcsú testét. Kapaszkodik belém, segít, érzi, hogy nem szabadulni akarok tőle.

Most ő kerül a székre, térdeim a padlóra, az övéi pedig a vállamra. Mohón falom a krémesnél finomabb süteményt két sima combja között. Ujjammal is izgatom a nedvesedő rést, de nem engedem, hogy gyorsan elélvezzen. Mikor érzem, hogy erősödik teste remegése, akadozik a lélegzete, akkor visszahúzódok, combját csókolom végig, vagy finom a karjába harapok. Még húznám az időt, de a nadrág szinte fojtogatja merev szerszámomat. Fél kézzel gombolom ki. Aztán újra felállok, felkapom könnyű testét és a pultra emelem. Egyetlen mozdulattal kiszabadítom farkamat a nadrág fogságából. Fényesen feszülő makkomat megduzzadt szirmaihoz érintem. Felhúzza térdét, de kikerülöm a megnyíló kicsiny völgyet. Merevségemmel csiklóját dörzsölgetem. Megrándul teste és ezzel visszakerül szerszámom hegye a nedves kis szirmocskák közé. Eddig szemem ezt az izgató játékot követte, most felnézek a szemébe.

Vajon ő is annyira szeretné a folytatást, mint én?

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Játszik velem mint macska az egérrel. Elképzelni nem tudom, hogyan tudja visszatartani magát ilyen sokáig. Forrón, kőkeményen lüktet, de épp csak simogatja a szirmaimat, s a bejáratot masszírozza. Mozdulnék rá, de az egyik keze a hasamon nyugszik, s amikor mozdulnék, rám nehezedik épp annyira, hogy ne tegyem. Kegyetlen játék ez az érzékeimmel. Nem is tudom hogyan érezhetném magamban előbb, ha könyörögnék neki, vagy ha megadóan ellazítom minden izmomat.

Szemembe néz kérdőn...csak a kérdést nem értem! Az nem lehet hogy nem érzi mire vágyom olyan nagyon.

- Befelé! - nyögöm, vagy sikoltom tán, de szavamat nem érti.

Átnyúlok a combjaim között, félrelököm az irányító kezét, s én veszem kézbe a szerszámot. Lassan, ám határozottan magamba vezetem, kiélvezve az első behatolás minden gyönyörét. Nem sok jobb érzés van a világon, mint egy hüvelybe nyomuló vágyott fallosz. Megkönnyebbült sóhajjal nyugtázom, hogy tökéletesen végigér és kitölt. Kezeimnek már nincs más dolguk, mint jólesően beletúrni a hajába, lábaimmal pedig a derekát kulcsolom. Eszement önuralomról tesz tanúbizonyságot. Lassan szeretkezik velem, minden lökésnél szinte teljesen kihúzza magát belőlem, hogy aztán újra tövig merüljön. Közben pedig néz....behunynám a szememet, de a gyönyörködő, s gyönyörködtető szempár elől nem menekülhet a pillantásom sem. Hosszan tartja a tempót, nem akarom megzavarni, ám a hüvelyem önálló életre kell. Ahányszor belém hatol, annyiszor szorít rá, mintegy ráadásképp. No ezt már az ő önuralma sem bírja. Kibújik, felkap, s a konyhapultnak dönt. Szétterpeszti a combjaimat, úgy hatol belém újra. Csípőmbe kapaszkodva diktálja az egyre gyorsuló ütemet, majd amikor már érzem azt a finom rángást a farkán, ami elárulja, mindjárt robban, az egyik kezével rásimít a kitárt puncimra, így intézve, hogy együtt robbanjunk. Hangosan és hosszan tör fel a gyönyör mindkettőnkből, s ezzel együtt jön az ólmos fáradtság is. Mozdulni sem bírok, a hűvös asztallapra nyomom az arcomat, s élvezem testének súlyát magamon. Azt hiszem el tudnék aludni így...de valahogy vissza kéne jutni a szobámig...és olyan jó lenne nem egyedül.

Petur (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Szó szerint elkapja a farkamat. A szavát nem értem, de a mozdulata egyértelmű. Leírhatatlan érzés. Egyszerre szoros és lágy. Nedves és forró. A lélegzetemet is visszatartom, míg belé nem csúszok teljesen. Kezével a hajamba túr, mintha attól tartana, hirtelen meggondolom magamat. Ha akarnék sem tudnék szabadulni a derekamra kulcsolódó lábaitól. Pedig sehol máshol nem szeretnék most lenni. Hiszen oly' régen vágytam érezni a testemre fonódó combokat. Lassan mozdulok ki és be ölében, hogy újra és újra átéljem az első behatolás mámorát. Az arcát figyelem, csak egy pillanatra hunyja le a szemét, aztán összekapcsolódik tekintetünk. Mintha azt mondaná a nézése: "Nyitva a szemem és a lelkem előtted." Hitetlenkedve gondolok arra, hogy testünk milyen gyorsan egymásra hangolódott. Vagy csak megjátssza az élvezetet? Testén hullámzó önkéntelen mozdulatok és a szemén lebegő pára nem ezt mondják. Végtelenségig szeretném nyújtani együttlétünk perceit, de érzem, sebesen közeledik a robbanás pillanata. Kicsúszok belőle, hogy időt nyerjek. A következő percben a hátához simulva hatolok belé. Már nem tudom tartani a lassú ritmust. Csípőjét markolom, másik kezem is inkább kapaszkodót keresve simul puncijára. Nagyokat rándulva élvezek teste mélyébe. Kicsit később megérzem, hogy az ő medencéjét is a kéj görcsei rázzák meg. Szaporán lihegve dől az asztal sima lapjára. Teljesen ellazult, lábának, karjának izmai már nem feszülnek, nem is mozdul.

Hamarosan elernyed korábbi merevségem, egy apró mozdulatnál ki is csusszanok belőle. Csak egy sajnálkozó sóhajt hallat erre. Tétova mozdulatokkal rendezgetjük ruháinkat. Magamhoz ölelem, hogy arcomat az arcához simíthassam. Erőtlenül karolja át nyakamat. Karomat derekára fonom, így indulunk el a szobája felé. Felvillan a fejemben, talán magamhoz kellene vinnem. Aztán eszembe jut Paula egyik nem túl jóindulatú megjegyzése: "Irene enyhén szólva tisztaság mániás." Nem szemetes a szobám. Mégis tartok attól, hogy Irenet elrettentené a puritán berendezés.

Halkan lépkedünk a folyosón a szobájáig. Az ajtó éppen csak megnyikordul.

- Te vagy az Irene? - hallatszik Paula hangja a másik ajtó mögül.

Affene, kellett rá gondolnom az előbb! Hogyhogy nem alszik még? Irene egy pillanat alatt visszanyeri éberségét. Fél mondattal megnyugtatja lakótársát. Karomra támaszkodik és egy gyors puszit nyom az ajkamra. Nem tol el magától, de finom mozdulata érezteti, most nem alkalmas az idő a folytatásra.

Szobám magányában átadom magam az elmúlt két óra emlékeinek, kicsit csodálkozva miféle varázslat kerített hatalmába.

A következő nap fárasztó, időnként stresszes feladatai között arra sincs időm, hogy egy fél percnyi pillantást vessek a bár felé, ahol Irene dolgozik. Pedig a gondolataim igencsak körülötte járnak. A megmentőm egy Winyard feliratú teherautó képében érkezik. Jó pár karton bort pakol a szállító az amúgy is szűk hátsó bejárathoz. Abbahagyom az addigi munkámat, mert biztos vagyok benne, egy percen belül megszólal a zsebemben a gonosz kis telefon. A raklapnyi drága bort bepakolom a teherliftbe. Az alagsor félhomályában kényelmesen tologatom a kartonokat. Pár perc múlva megjelenik Irene a borraktár kulcsival. Az ő irányításával gyorsan a helyükre kerülnek az értékes palackok.

- Köszönöm neked, Timo! - mosolyog hálásan.

- Még valamit? - nézek rá kicsit huncut szemmel.

- Ó, nem is tudom. - húzza össze ajkait. Már az első héten nagyon tetszett ez a kicsit vicces, kedves grimasza.

Átkarolom a derekát és most én nyomok egy gyors puszit arra az összehúzott ajkára. Aztán másik kezem hosszú szoknyáját húzza fel, tenyerem rásimul kerek, izmos popsijára. Nem a legjobb hely ez a borraktár egy gyors szeretkezésre. Nincs benne hideg, de nem igazán lenne jó egy heves aktus során felrúgni valami drága italt. Tudunk várni estig az élvezetekre?

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Olyan jól alszom, mint már régen nem. Kivételesen nem csupán a kimerültségtől, hanem a jóféle kielégüléstől mosolyogva alszom el. Nyamm, ki se néztem belőle, hogy ennyire jó és figyelmes a szexben. Ennek ismétlése kell hogy legyen, méghozzá nagyon hamarosan. Nagy kár, hogy egyikünk sem egyedül lakik. Olyan jó lett volna becsempészni ide az éjjelre, de nem jött össze...

Másnap félmosollyal a szám sarkában végzem a napi rutint, nem tud kihozni a sodromból a világon semmi, pedig lökött vendégből bőven akad. Sajnos ő valahol másfele dolgozhat, nem is látom egész nap. Délutánra jár, amikor megjön az új borszállítmány. Magamban reménykedek, hogy az átvételnél talán...talán ott lesz, s így is van. Gyorsan elrámoljuk ami jött, majd egy röpke percre elfelejtjük a világot. Csak egy csók, csak egy érintés, és máris megvan a feltöltődés a nap további részére. Elhiteti velem, hogy nem csak egy kellemes álom volt, hanem valóság, ami az éjjel történt. Sajnos a szobatársam is észreveszi, hogy valami történhetett, addig ügyeskedik, amíg végül együtt vacsorázunk, és máris vallatni kezd. Nem jár sikerrel, talányos mosollyal meghagyom abban a hitében, hogy szex volt az éjjel, de harapófogóval sem bírja kihúzni belőlem, hogy kivel. Persze majd hozzágondol valamit és pletyizni fog, de nem érdekel. Sietősen nyelem le az utolsó falatkákat, majd körüludvarlom gyorsan a recepciós fiút. Régi motoros, tudja mi a dörgés, úgyhogy lopva a kezembe nyomja az egyik félreeső üres szobának a kulcsát, a lelkemre kötve, hogy reggel rendben hagyjam magam után, nehogy bebukjunk. Szerencsére ő nagyon diszkrét, tudni sem akarja, hogy kivel megyek oda. Mielőtt az esti rohamra megyek, megcsörgetem még gyönyöreim okozóját, hogy a 623-as szobában várom őt, ha végzett. Kicsit tanácstalannak hallom őt, úgyhogy szép lassan megismétlem, hogy egész biztosan értse, hogy hová szeretném hogy jöjjön.

Ezek után nincs más dolgom, mint vigyorogva eleget tenni a vendégek minden szeszélyének, és záróóra táján lehetőleg nagyon gyorsan kitessékelni őket a bárból. Kivételesen sikerül is, senki nem akarja a szívét kiönteni, senki nem tesz ajánlatot, és nincs részeg, akit képtelenség kirakni. Nyugodtan és gyorsan zárom a kasszát, majd magamhoz veszek két poharat és egy jófajta bort, és gyorsan elmegyek a 623-as szobába...pár perc lehet csak hátra, hogy ő is jöjjön, megengedem a vizet a kádba, hogy mire megérkezik, már csak bele kelljen telepednünk. Nem késik, csodálkozva jön...fogalma sincs, hogy hogyan sikerült elintéznem ezt a jó kis szobát magunknak, eszébe se jutott, hisz ez nem szabályos. A tilosban mászkálunk jócskán. De ki a fenének jutna eszébe benézni ide éjnek idején, amikor a következő lakott szoba a folyosón úgy 20 méterrel odébb van.

Mosolyogva vetkőztetni kezdem, s ő viszonozza a szívességet. Néhány percig csodáljuk egymás testét, szemmel becézünk...valahogy a testem érzi, mikor melyik részemet nézi, s finom bizsergésbe kezd. Mielőtt elveszteném az eszemet, magammal húzom a kádba, villany helyett csak néhány gyertya ég. Elé telepszem, hátammal mellkasának dőlve, bekapcsolom a pezsgőfürdőt, és halk sóhajjal elveszek a forróvíz és a még forróbb férfitest érintésében.

Petur (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Miért van az, hogy élő szóban egészen jól megértem az itteni nyelvet, viszont a telefonnal gyakran bajban vagyok? Vissza kell kérdeznem, esetleg találgatok, mit is kérdeztek, vagy mondtak. Meg is lepődtem Irene hívásától, aztán a felismerés izgalmától bizonytalankodtam, jól értettem-e a szobaszámot.

A 623-as előtt kicsit tétovázok. Remélem nem csak tréfált a meghívással. Egyáltalán, hogyan sikerült kiügyeskednie a kulcsot? Izgalom fog el. Egyrészt tartok kicsit a lebukástól. Viszont másfajta izgalmat remélek Irene ölelésére gondolva.

Mosolyogva tolja le az egyen dzsekit a vállamról és gombolja a szálloda logójával díszített pólómat. Hidegnek érzem a kezemet, ezért csak egy lépéssel később kezdem lehámozni róla a fekete mellényt és gombolgatni a fehér hosszú ujjú blúzt. Csodálattal tölt el a feltáruló meztelensége. Ilyenkor sajnálom igazán, hogy nem ismerem a megfelelő szavakat. Még azt sem tudnám elmondani neki, mennyire kívánom az érintését. Nem vár szavakra, magával húz a fürdőbe. Újabb kis meglepetés: romantikus gyertyafény fogad a habzó forróvíz mellett.

Finom kis sóhajjal dől hátra, karjaim közé. Haja arcomat, orromat csiklandozza. Kezeim már indulnának testének felfedezésére, de ő megfogja és a dereka köré irányítja karomat. Fejét oldalra fordítja, kicsit hátra hajtja. Csak egy rövid csókot engedélyez, hogy újra kényelmesen támaszkodhasson mellemnek. Fülét veszem célba, aztán lefelé a nyakán siklik végig ajkam.

- Még, még! Ez olyan finom. - sóhajtja.

Nem lustálkodok, én is nagy örömet találok kényeztetésében. Szemeit lehunyja és mozdulatlanul tűri a simogatást. Karomat, kezemet még mindig fogva tartja karjai alatt. Az ujjaimat viszont tudom mozgatni. Nem csiklandozom, lassan simogatom finom bőrét a hasa és a dereka találkozásánál.

Mélyebbet sóhajt, ettől egy pillanatra kiemelkedik a vízből a melle. A halvány fényben is issza szemem az izgató látványt. Rám pillant a szeme sarkából és elmosolyodik.

- Tetszik? - teszi fel a kérdést, mintha nem tudná.

- Csodaszép! - jut eszembe a megfelelő szó.

A bókért cserében megfeszíti újra testét, hogy tovább csodálhassam a szépséges halmokat.

- Szeretnék mindig szép szavakat mondani neked, de kevés a nyelvtudásom. - súgom a fülébe.

- Nem kell mondanod semmit. A kezed és a tested mindent elmond. - húzza tenyeremet az előbb megcsodált mellére.

Lassú, széles mozdulatokkal kényeztetem. Mellét, combját, hasát. Vénuszdombját éppen csak érintve járja be kezem forró testét.

Elfordít valami kapcsolót, mert megváltozik a vízsugarak iránya és intenzitása. Szinte lebegünk az illatos, meleg vízben. Lassan két combja közé fúrom kezemet. Nem is, hiszen nem kell semmilyen ellenállást leküzdeni. Kéjesen nyögdécselve ad utat kíváncsi ujjaimnak. Először csak egy ujjamat mozgatom fel-le a forró ajkak mentén és köztük is. Időnként mélyebbre merítem. Majd duzzadó csiklója felett körözök. Gyorsan fokozódó izgalmáról árulkodik, hogy már két ujjam is könnyedén becsúszik hüvelyébe. Háta mögé nyúl és megmarkolja a már csaknem teljesen merev férfiasságomat. Nem mozgatja a kezét, csak kapaszkodik. Erősen szorítja zsákmányát. Ujjaim egyre gyorsabban izgatják ölét. Igyekszem követni, lélegzetének, nyögéseinek ritmusát. Az eredmény nem várat sokáig. Orgazmusa nem olyan intenzív mint előző együttlétünk során, de sokkal tovább marad mozdulatlan utána. Nem sürgetem, vele együtt élvezem a pezsgőfürdő ellazító hullámait. Aztán megmozdítom, megemelem a vízben szinte súlytalan testét. Csak annyira, hogy meredező farkam a combjai közé csúszhasson. Egyetlen, lassú mozdulattal hatolok be a síkos punciba. Egy lélegzettel nyögünk, sóhajtunk fel. Lábamat megtámasztva mozgok benne finoman. A testhelyzet miatt, nem tudok egészen belé bújni, de elégedett sóhajokkal tudatja, igencsak kedvére van minden mozdulatom. Először összeszorítja combjait, hogy fogva tartson ölében. Aztán kicsit szétnyitja lábait és kezét érzem a punciból kimaradó részeken. Kezével és hüvelyével is meg-megszorít. Már ő irányít, ő diktálja a ritmust. Nagyon érzi mire is vágyok. Már érzem, a következő mozdulatnál robbanok, ekkor rándul össze az ő combja, hüvelye is. Fogaim összekoccannak, ezért számat a vállához préselem. Így is hangos nyögésekkel, hörgéssel kísérem a teste mélyére irányuló kilövelléseimet. Hangosan élvez ő is. Hogyan tudnám elmondani neki, mennyire szeretem ezeket a hangjait?

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Kitűnően indul ez az éjszaka, a fürdő, na és a szeretkezés a kádban kitöröl minden fáradtságot, teljesen kisimít. Tökéletes szeretőnek bizonyul, amilyen félszeg a közeledésben, ha már közelít, azt nagyon jól csinálja. A hangos gyönyör után még lebegünk egy keveset, mielőtt kibújunk a meleg víz oltalmából. Elkezdem kibontani a bort, de kiveszi a kezemből, úgy gondolván, ez a férfi dolga. Ügyesen tölt, nem folyik mellé, csupán egy csepp, az is az ujján landol. Kezembe adja az egyik poharat, én pedig mielőtt a pohárba kortyolnék, az ujjáról letisztítom ajkammal a kóbor cseppet. Finoman borzong az apró, ám bensőséges érintésre. Milyen fura...szeretkeztünk már, s mégis egyetlen érintéstől képes libabőrözni. Szeretem, hogy ilyen érzékeny. A poharakkal az ágyra telepszünk, és miközben elkortyoljuk a finom italt. Azt hiszem ma jött el az ideje, hogy alaposan feltérképezzük egymást, hiszen nem sietünk, és a lebukás veszélye sem igazán áll fenn. Ráadásul...kezdeti mohóságunk éppcsak csillapult, így már minden érzékünk kinyílt az apró finomságokra. Ujjammal a pohárba nyúlok, s egyetlen cseppet a kinyújtott combjára cseppentek, hogy aztán lenyalhassam. Újabb rezdülés. Úgy tűnik ő végre az a fajta pasi, aki nem kizárólag a farkán érzékeny. Ez tetszik nekem. Majdnem elnevetem magam, mert már megint zavarba jött, csak tudnám miért. Zavarában mohón kikortyolja az utolsó cseppjét is a bornak, de a poharat még szorongatja. Mosolyogva elveszem tőle, és megkérem, hogy feküdjön hasra. Végigsimítom a hátát a tarkójától, egészen a combjáig, kiélvezve bőrének puhaságát. Aztán...még játszanom kell vele, így teste fölött átvetem a combomat, fölé térdelek és folytatom a bor csepegtetését. Újabb csepp kerül a testére, ezúttal a tarkójára, épp a haja alá. Élvezettel nyalakodom le onnan, hosszan beszívva testének finom illatát. Csigolyáról csigolyára haladok végig a gerincén, az elején még a cseppekkel, aztán megszabadulok a pohártól, hogy ajkaimon kívül az ujjaim is becézhessenek. Mire a derekához érek, már fészkelődik, megfordulna, de még nem hagyom. Megfordulok, hogy még véletlenül se tudjon kibújni alólam, így a testem a hátához simul, miközben folytatom a felfedezést a fenekén és a combja hátsó oldalán. Öröm nézni, hogy milyen élvezettel reagál minden egyes érintésre...folytatnom kell ezt a játékot előről is. Megkérem, hogy forduljon meg, megteszi, de nem hagyja, hogy tovább gyötörjem, amint a hátára fordul, átfogja a derekamat, és szorosan magához húz. Éppcsak érintve az ajkaimat, csókol, de közben a testemet bilincsbe fogja. Karjaival a kezeimet szorítja a testem mellé, combjával pedig a lábamat kulcsolja, úgy, hogy moccanni se nagyon tudok. Végtelenül izgat a csók lágyságának, és a teste keménységének a kettőssége.Épp csak annyit helyezkedem, hogy ágyékunk egy vonalba kerüljön, és a kőkemény szerszáma beszorulhasson kettőnk teste közé.

Petur (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Játszik. Játszik az ujjaival, nyelvével, a borral és a csókjaival. Rajtam játszik, egész testemen kutatja az érzékeny helyeket. Ne is emlékszem, mikor volt ilyen izgató játékban részem. Az ágyban eddig sikerült leküzdeni a nyelvi akadályokat. Ha nem is értem pontosan minden szavát, sikerül kitalálnom, mit is szeretne:

- Fordulj a...- utasít valamire, kézmozdulata árulja el, hogy hasra kell feküdnöm. Kényeztetése nem marad eredmény nélkül. Szerszámom már ágaskodna, ha nem feküdnék rajta teljes súllyal. Aztán engedélyt kapok, hogy a hátamra feküdjek. Most végre a karomba kaphatom. Magamhoz ölelem, szeretem érezni teste melegét, bőre finomságát. Megadóan tűri a fogságot. Jutalom csókokat lehelek ajkára. Először csak egy apró puszi, majd alig érintve ízlelgetem ajkait. Kicsit lazítok az ölelésen, hogy kiszabadíthassa karjait. Megtámaszkodik a könyökén és megsimogatja arcomat, homlokomat. Zavarba hoz ez az érintés. Az jár a fejemben, alig ismerem, szinte semmit sem tudok róla. Jóformán csak külsőségek. Még a kedvenc italát sem ismerem. csak kevés időt tudunk együtt tölteni napközben, ismerkedésre nincs idő. Mégis olyan lelkes az ölelkezéseink során. Teljes bizalommal adja át magát a velem való élvezkedésnek. Aztán ezekkel a becéző simogatásokkal kényeztet, amit eddig lángoló szerelmeimtől is csak ritkán kaptam.

Észre veszi, hogy gondolataim kicsit elszaladtak. Mozgolódik és combjai közé szorítja gondolkodásra képtelen, merev testrészemet. Aprókat mozdulva dörzsöli csiklóját a tövéhez. Szemét, íriszét figyelem egészen közelről, miközben testem átveszi mozgásának ritmusát. Vele egyszerre feszítem meg csípőmet, combomat. Aztán kibontakozik ölelésemből és felül. Kicsit kényelmetlen, ahogy farkam a popsija alá szorul, de a látvány elfeledteti. Egyik kezével megtámaszkodik a mellemen, másikkal az én kezemet húzza csinos mellére. Keblét markoló kezem csuklójába kapaszkodik. Derekát előre-hátra mozgatja, ölének nedvességét érzem farkam tövén. Megbűvölve nézem a mozdulatai közben ki-kivillanó tűzvörös csiklóját. Aztán már nem a kapkodó levegővételt hallom ajkáról, hanem a kéj hangjait. Zihálva dől rám ismét. Popsiját kicsit megemeli, hogy lélegzethez juthasson szorongatott farkam is. Öle most annyira nedves, hogy minden helyezkedés nélkül csusszanok belé tövig. Köré fonom karjaimat és nyelvemmel a ő nyelvét keresem. Megijeszt, mintha meg akarna harapni, aztán az ő nyelve furakszik az én ajkaim közé. Csípőjét időnként megemeli, hogy újra és újra rácsússzon nedveitől síkos puncija keményen lüktető farkamra. Mosolyogva nézi arcomat, hogy mennyire élvezem a játékát. Aztán az ő szemeit is elhomályosítja az újabb orgazmus közeledte. Egyre nagyobb erővel viszonozom mozdulatai, egyre nagyobb intenzitással lököm magamat teste mélyére. Testünk zajosan csapódik össze minden mozdulat végén.

Ajkaink összepréselődnek. Mélyről jövő nyögést hallat, mintha szavakat formálna közben. Mit akarhat mondani?

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Úgy látom nincs ellenére az a játék sem, ahol én vagyok felül. Miután a csiklóm megkapta kőkemény szerszámától, pillanatnyi megkönnyebbüléssel engedem, hogy tövig csússzon belém. Itt már kemény tempóra kapcsolunk. Csípőn ragad, úgy diktálja a tempót. Imádom, imádom, ahogy szeretkezik velem, most épp keményen, kíméletlenül. Mintha ki is mondanám ezeket a szavakat, az ajkai között, de nem vagyok teljesen magamnál, így nem tudom...ügyesen vált ritmust időnként, nem hagyja, hogy előtte jussak a csúcsra, de egyetlen pillanatra sem lankadunk...hajszoljuk a kéjt, utol is érjük hamar...újra. Egyszerre robbanunk, a két kéjhang jól kiegészítve száll bele az éjszakába.

Kimerülten rogyok mellé, lebegek a kielégüléstől, valahol az álom és az ébrenlét között. Küzdök az álommal, úgy szeretném, ha még nem aludnánk...vágyom a testére, ami hiába simul hozzám, mégis akarom közelebb, közelebb. Ösztönösen fúrom arcomat a vállába, hogy a varázs még ne érjen véget. Remélem, hogy az illat felébreszt...

Kimondatlan kérésemnek tesz eleget, amikor a hasamra fordít, s fölém térdelve finoman cirógatni kezd. Beleborzongok...ujjait az ajka követi, aprókat harap a tarkómba, fülcimpámba, majd lassan, végtelenül izgatóan végighalad a hátamon, hosszan elidőzve a fenekemen. Ekkor már halkan nyögdécselek, és érzem, ahogy a nedveim csorogni kezdenek. Ösztönösen nyitom szét picit a combjaimat, hogy ahogy végigsimít a popsim félgömbjei között, tovább simíthasson. Megérti...tovább simít. A kezét itt is az ajkai követik, fogaival bizserget, majd megveszek a vágytól...Nem hiszem el, nincs fél órája, hogy szeretkeztünk, és megint akarom! Hmm, de ahogy érzem, ezzel ő sincs másképp. Időnként véletlenül, vagy szándékosan hozzám ér a szerszáma, ami újra harcra kész. Nagyon jól esik, ahogy szeret, teljesen fel tudok oldódni a karjai között. Mintha mindig ismertem volna, mintha látná a gondolataimat, kívánságaimat. Négykézlábra húz, szélesre tárja a combomat, s mielőtt újra belém hatol, épp csak érintve végigsimít szirmaim között, mintha csak éreztetni akarná velük, szépek...

Petur (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A kielégüléstől elgyengülve dől mellém. Mámorító hallgatni szuszogását. Arra gondolok, milyen finom lenne így összesimulva álomba merülni. Kicsit félve gondolok a reggelre, mert húzós nap vár rám. Valahogy mégsem érzek fáradtságot. Irene érintése új energiával tölt fel. Haja csiklandozza orromat és szájamat, de most ez is kellemes. Macska módjára simítja arcát vállamhoz, nyakamhoz. Álmos mozdulata gyengéd folytatásra késztet. Óvatosan kicsúszok rám nehezedő karcsú teste alól és a hátát simogatom. Kezemmel, arcommal, nyelvemmel váltakozva. A tarkója a kedvencem, ahol a haj vonala kezdődik, azok a vékony piheszálak külön dédelgetést érdemelnek. Felnyög a finom csiklandozástól – még nem aludt el. Gyengéden harapdálom érzékeny pontjait. Megkóstolom a fülét és a füle alatti ívet a nyakán. Ujjam kalandos térképet rajzol a hátán a gerince mellet lefelé haladva. Ezt az utat követi ajkam is. Popsiját simogatom, először csak ujjheggyel, majd teljes tenyeremmel markolom meg, de nem durván. Újabb nyögdécseléssel igazolja, jó felé vezet az a térkép. Megmozdul, kicsit szétnyitja combjait, mélyebbre hívogatja keresgélő ujjamat. Már a szirmok is csúszósak csorgó nedveitől. Az intim érintés izgalmától lassan újra megkeményedik farkam. Szétnyíló combjai között is követi nyelvem az ujjaim által bejárt utat. A nedves punci érintése, íze teljes lángra lobbantja vágyamat. Mögé térdelek és csípőjét magam felé emelem. Feszülő makkommal simogatom körbe csillogó szemérem ajkait. Gyönyörködök a virág módjára szétnyíló kis szárnyacskákban. Aztán engedek a vágynak és ágaskodó szerszámomat lassan belé süllyesztem. Hegyével hüvelye elülső oldalát masszírozom, nem nyomulok mélyre. Karja összecsuklik, arcát a lepedőre ejti, dereka eddig ismeretlen módon rándul meg. Elakadó sikolyok tudatják, érzékeny pontjára sikerült rátalálnom.

Mikor enyhül teste remegése, tovább hatolok hüvelye mélyére. Körbe fon, megszorít, kicsit meg is feszíti medencéjét, hogy fokozza szorítása erejét. Puncija úszik a nedvektől, mégis csodásan szűknek érzem. Ebben a helyzetben pont végig érek benne. Apró köröző mozdulatokkal izgat. Megállok a mozgással, és ő mozdul előre-hátra. Nem olyan gyorsak ezek a mozdulatok, mint ahogy én diktálnám, de az előző szeretkezésektől érzékeny farkamat így is a végtelenségig felizgatja. A kéjérzés szinte kínozza makkomat, mintha tűz égetne. Ölének nedves forrósága mégis arra késztet, szorítsam magamhoz, míg utolsó cseppjeim belé folynak.

Fölé hajolok, egyik kezemmel mellét keresem, hálás csókot kap hátára, nyakára.

- Csodálatos szerető vagy! – dicsérem a kevés általam ismert szóval. –

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

-Csodálatos szerető vagy - mondja, miután a jó ég tudja hányadszor repített a fellegekbe...

Bármennyire is imádom, ahogy a hátamat becézi, megfordulok, hogy a szemét is lássam.

-Te vagy a jó szerető drága...Te vagy az a lény, aki képes kikapcsolni az agyamat arra az időre, míg szeretkezünk. Te vagy az, akinek feltétel nélkül át tudom adni magamat és ha megkérdeznéd, hiányzott-e bármi, azt mondanám, ez így volt tökéletes.

Néz rám nagy szemekkel, a csuda tudja mit értett belőlem, de remélem minden szavamat, vagy ha nem is a szavaimból, legalább a szememből le tudja szűrni, hogy mit akarok mondani neki. Látom én már, hogy nyelvórákat kell adjak neki, legalább a kettőnk között szükséges szókincs felszedésére vonatkozóan. Megvan az ötletem is rá, de tuti nem ma éjjel látunk neki. Halálosan kimerültem ebben a tényleg tökéletes szeretkezésben, semmi másra nem vágyom, mint hogy a vállgödrébe simítsam az arcomat és aludjak. Ahogy elnézem ő sincs ezzel másképp, hisz dolgoztunk egész nap, és holnap ugyanezt tettük. De ha fizikailag el is fáradtam, az agyam finoman kisimult, így egy utolsó csók után teljes testemmel rásimulok, és már alszom is. A távolból még, mintha hallanám, hogy mond valamit az anyanyelvén. Fogalmam sincs mi lehet, de biztos valami nagyon kedves, olyan lágy hangon mormogja.

A következő dolog, ami eljut az agyamig, a telefonom ébresztője, amit nagyon gondosan beállítottam, még mielőtt bekerülünk az ágyikóba. Nagyon utálom, hogy megszólal, épp szidalmazom, amikor az is eljut az agyamig, hogy nem egyedül vagyok, hanem egy finom, puha, na jó, itt-ott kemény, nagyon jó illatú hímnemű fekszik mellettem, pontosan ugyanúgy, ahogy valamikor pár órája hozzá simultam. Az agyamba villannak az éjszaka történései, így már nem is olyan nagyon utálkozva nyomom le a telefont. Csak azt sajnálom, hogy nem nagyon maradhatunk így egész napra...na ezt nagyon sajnálom. Ugyan van néhány elgyötört porcikám, de nem hiszem, hogy bármi akadálya lenne annak, hogy ott folytassuk, ahol abbahagytuk. Ehelyett kisurranok mellőle az ágyból, éppen ellibbenve az utánam nyúló keze elől és langyos zuhany alá állok. Alig kezdem folyatni magamra a vizet, máris mellettem terem, és a szappanozást magára vállalja. A sikamlós szappan sikamlós vágyakat hoz...egyre jobban sajnálom, hogy nincs idő most erre...kicsit sietősen, de nem elsietve én is lemosom róla az éjszaka nyomait, egyetlen percre sem engedve el az ajkait ajkaimmal. Percek alatt felöltözünk, és rendbe vágjuk a szobát, majd egy-két perc különbséggel elindulunk reggelizni. Talán még nem kéne világgá kürtölni a dolgokat...csak reménykedni merek, hogy kedvenc recepciósom nem pletykás, és a cinkos kacsintással beéri, amit akkor kaptam, amikor a kulcsot adom vissza neki. Azt azért nem bírjuk megállni, hogy a reggelizőben egy asztalhoz ne üljünk...csak a szemeink beszélnek, mosolyognak, játszanak...aztán előadom neki a nyelvtanulós ötletemet. Cetlit csúsztatok a kezébe, miszerint ma a "rejtekhely" és a "gyönyör" szót kell fejébe vésnie. Kösse képekhez...azt hiszem van mihez. Azon is agyalhatna, hol legyen a ma éjjeli "rejtekünk", mert nagyon nincs kedvem nélküle lenni az éjjel...

Veszi a lapot, felhörpinti az utolsó korty kávéját, játékosan végigcsiklandozza ujjával a tenyeremet, csak úgy sutyiban, és már indul is a dolgára.

No...ide nekem is az oroszlánt mára, mi az nekem...hiszen boldog vagyok, vagy mi a fene. Vigyorogva indulok neki a napnak, bár máris azt várom, legyen vége...

Petur (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Te vagy a jó szerető, drága… - simogatnak szavai. Csak háromnegyedét értem annak, amit még utána mond, de szeme ragyogása elégedettségről árulkodik. Rengeteg hely van a hatalmas ágyon, ő mégis szorosan bújik hozzám.

- Szépséges álmokat kívánok, gyönyörűségem! – suttogom lehunyt szemei felett. Nem tudom, hallja-e még az álom határán lebegve? Úgysem értené az én nyelvemet.

Nem sokat alhattunk, mégsem érzem álmosnak, vagy fáradtnak magamat. Próbálom elkapni tovasurranó alakját, ám csak a zuhany alatt érem utol.

Egyszerű szavakkal hozza tudomásomra, számít a diszkréciómra. Azért reggelinél az én asztalomhoz ügyeskedi magát. A végén még egy kis házi feladatot is kapok tőle. Ezzel a rejtekhellyel nem kis feladatott rótt rám. Főszezon van, a többi hotelben, panzióban képtelenség szobát szerezni. Itt a mi házunkban pedig minden nappal nő a lebukás esélye. Nincs időm a feladványon törni a fejemet. Általában Zino szállítja a vendégeinket a sípályákhoz a hotel kisbuszával. Most viszont valami hosszabb transzferre küldték. Nekem kell beugrani helyette a kisegítő kisbusszal. Engedett a kemény fagy, mindenki örül, csak én nem. Megint szakad a hó. Megküzdök a hólánccal, és már indulok is. Visszafelé üres kocsival nyugodtan töröm a fejemet a múlt éjszakáról, és a következőről. Majdnem sikerül belecsúszni a fél útpályát lezáró nagy piros buszba. Két-három falut és a sípályákat összekötő járat vesztegel ott. Ismerem a sofőrt, Jan a földim. Ő is éppen a hólánccal küzd. Bekapcsolom a vészvillogót, előkapom a vastag bőrkesztyűt és kiszállok.

- Hú, téged az angyalok küldtek! – hálálkodik fagyott kezét dörzsölgetve. Ketten percek alatt mozgásképessé tesszük járművét.

- Öregem, mivel tudnám ezt meghálálni? – kérdezi komolyan.

Már majdnem legyintek rá, mikor eszembe jut, ő már évek óta él itt. Talán tud segíteni valami kis csendes szobát szerezni. Némi tétovázás után előadom neki a dolgot. Széles vigyorral képén veszi ki a buszból hatalmas kulcscsomóját. Egy kovácsoltvasnak tűnő nagyobb kulcsot vesz le róla.

- Ismered a Moserer menedékházat. – meg sem várja bólintásomat. - Onnan gyalog kell még felfelé menni kb10-15 percet. Ott van az én kis „vadászházam”. – nyomja a kezembe a kulcsot.

Elismerően biccentek, most én érzem magam lekötelezettnek.

- Viszont remélem, utána részletesen beszámolsz a hódításról! – vigyorog újra.

- Felejtsd el! – nyújtom vissza neki a kulcsot. – Meg azt is, hogy még egyszer segítek neked hóláncot szerelni ilyen ítéletidőben.

- Jól van, jól van! Vidd csak! Nekem a jövő hétig úgysincs időm a házikó felé nézni. – integet sietősen.

Ebédnél nem látom sehol Irene-t, hogy elújságolhassam neki, haladok a feladvánnyal. Paula telepszik mellém tányérjával. Nem is értem, hogyan képes enni, miközben szinte egyfolytában kérdezget és magyaráz.

- Képzeld, Irene nem a szobájában aludt! Nem árulja ám el, de szerintem biztosan valami pasival volt. – csak annyi időre hagyja abba, míg zsebkendőjével foglalkozik. Valahol rendesen megfázott. Meg is kér rá, a délutáni járatok között vásároljak neki valami vitamint, meg mézet a kis helyi üzletben. Éppen kezemet simogatja meg hálásan az ígéretért, mikor kis étkezőnk ajtajában megpillantom Irene-t. Azok a szemek! Ha ölni lehetne pillantással! Paula hátából csak a szamurájkard markolata állna ki. A penge nagyobbik része meg elöl a hasán.

Legalább a havazás elállhatna, fohászkodok magamban. A csodatévőnek is időre van szüksége, mert fél óra múlva teljesíti néma kérésemet. Még a Nap is előbukkan egy-két órára. Kitisztul az ég, tehát éjjel megint hideg lesz.

Paula számára vásárolt kis csomaggal lépek be a recepcióra, ahol Irene-be ütközök.

- Ezeket Paula kérte. Elviszed neki? – talán így megérti, mit látott ebédnél.

Összehúzza a szemét, kicsit a száját, aztán gyors mozdulattal a karomba csíp.

- Ma este már kilenckor végzek, mert az étteremben vagyok. Tudod már, hova fogunk menni? – enyhül meg végül.

- Van sátrad és hálózsákod?

- Viccelsz? – kérdez vissza.

- A templomnál, a parkolóban várlak. – mutatom meg neki az öreg kulcsot.

Meglepetten néz fel rám. Azt hiszem nem bízott bennem, hogy tudok rejtekhelyet szerezni.

Járó motorral várakozok rá, mert a lábam lefagyna a kocsi fűtése nélkül. Nem várat sokáig, talán 10 percet sem.

- Itt vagyok. – mondja a nyilvánvalót. Hideg az arca, mikor puszit ad.

- Remélem, valami meleg helyre megyünk! – dugja zsebre kezét és összehúzza magát vastag kabátjában.

A Moserer ház csak pár percnyire van, forgalom már nincs. Mögötte állok meg és intek tovább a keskeny út felé.

- Még pár perc, és meleged lesz.

Szótlanul követ az egy nyomon letaposott hóban. Délután már jártam itt, megnézni a pontos helyet és begyújtani a kandallót.

- Hölgyem! – nyitom ki előtte a kis ház nehéz ajtaját. Nem a világ vége, mert igencsak komfortos, csak félreeső hely. Felkattintom a villanyt, levetem a kabátomat és újabb fahasábokat dobok a parázsra. Lassan fordul körbe. Szeme feltérképezi az évszázados gerendákból álló falakat. Az egy légtérben elhelyezkedő főzősarkot, a vastag takaróval leterített dupla ágyat, a szabadon álló fürdőkádat. Aztán tekintete megáll a kandallóban fellobbanó lángokon.

- Hogy tetszik itt? – ölelem magamhoz. Megcsókolom, hogy legyen ideje átgondolni a választ.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

El se hiszem...Paula rástartol a pasimra...ő meg mintha nem is venné nagyon zokon. A fene vigye el. Miért nem bírok végre egy rendes férfit kifogni, akinél nem kell aggódnom azon, hogy amikor nem velem van, kivel van. Azt hittem, hogy ő ilyen...most meg látom, mit művel a szobatársammal...vagy a szobatársam vele? Na igen, valószínűleg így lehet a dolog. A múlt éjszaka után egyszerűen nem hiszem el, hogy bárki más kéne neki. Egész délután ezen jár az agyam, de végül lenyugszom, és tudomásul veszem, hogy ez a pasi ugyan nem csábít, de csábítható. Egyébként is...ki vagyok én, hogy magamhoz láncoljam? De azért nagyon remélem, hogy ma estére talált nekünk kuckócskát, olyan jó vele...jobb lenne zavartalanul élvezni, mint mondjuk a wellnessben bujkálni, bár ennek is megvan a varázsa. Jól meglep, rejtélyes mosollyal tudatja, munka után vár, megvan a helyünk! Alig várom, hogy lekanyarinthassam a kötényemet és teljes menetfelszerelésben elkutyagoljak a kocsijáig. Eszement hideg van!!! Csak remélni merem, hogy bárhová is megyünk, ott meleg lesz, mert megfagyni készülök éppen...

Egy vadászház, nagyon kellemes! Már lobog a tűz, a jó ég tudja mikor volt ideje előkészíteni mindezt. Ezer éves öntöttvas kád, hatalmas ágy...pont nekünk való azt hiszem. Itt aztán hangoskodhatunk kedvünkre, senki nem hallja meg a gyönyörünket.

- Hogy tetszik itt? - kérdezi nagy büszkén, széles vigyorral.

- Nagyon! Jó játszótér lesz ez nekünk meglásd. Ugyanis...mára játékokat is hoztam, hogy lásd, mivel játszom, ha egyedül vagyok...és olyat is, ami csakis párosan játszható.

Kíváncsi szemekkel néz rám, én pedig élvezem, hogy én is tudok meglepetéseket okozni neki, nem csak ő nekem. De egyenlőre a játékok rejtve maradnak, mert belefeledkezem a puha ajkaiba. Nagykabátban dőlünk végig az ágyon, kiélvezve, hogy a csupasz bőr csupasz bőrt csupán az ajkakon érint, s a kezek csak sejtenek, s sejtetnek a kabát alatti pulóvert pásztázva. Mint a kiskamaszok, akik a tilosban járnak...ösztönösen csúszik a kezem a nadrágja elejére, és végtelenül izgatónak találom, hogy a farmert majd kiszúrja már a szerszáma...az a szerszám, ami a múlt éjjel olyan végtelen gyönyörök okozója volt. Példámat követi, a puncimra szorítja a tenyerét, de olyan szorosan, hogy a bugyimon át a nadrág érdességét is érzem a csiklómon. A pár perccel ezelőtti didergésem elszáll, olyan forróság fut végig a testemen, hogy nem bírom elviselni a kabátot.

- Segítsd levenni a kabátomat kérlek.

Segít, majd viszonozom a szívességét. Még mindig túl sok a ruha, de visszadőlünk az előző pózba, most már csupán a pulóverek és a nadrágok állják utunkat. Feltalálja magát...a pulcsimon keresztül masszírozni kezdi a mellbimbómat, amíg az a vastag anyag ellenére életre kel és kínzó lüktetésbe kezd, valahányszor abbahagyja, s szemléli, ahogy a kis csúcsok majd kiszúrják a pulóvert. Amikor ösztönösen mozdulnék felé, hogy újra érintsen, a másik kezével rámarkol a puncimra, s ajkaival a mellemet leheli a vastag szöveten át.

- Látod, hogy játékszerek nélkül is lehet játszani? - dünnyögi.

Hangosan nyögök az édes kíntól, de veszem a lapot. Úgy helyezkedek, hogy most én férjek a számmal az ágyékához. Két oldalra simítom az amúgy is feszülő anyagot, majd hosszan fújom bele a levegőt...ahogy érzem, ez a forró lehelet nem hagyja őt hidegen, rajta a nyögés sora...két marokra fogja a hajamat, s hol eltol magától hol pedig még jobban magára szorít, mintha nem tudná eldönteni, akarja-e még ezt a gonosz játékot, vagy inkább letépkedi rólam a ruhát.

Petur (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nem is tudom, miért lepődök meg, mikor szóba hozza a játékokat. Hiszen nem apácazárdában dolgozunk, ő meg legkevésbé sem hasonlít apácára. A kabátok hamar lekerülnek. A kandallóban lobogó tűz már szépen átmelegítette a kis házat. A lángok vörös-narancs színe jótékonyan emeli a hőérzetet. Az enyémet még testének közelsége is. Kedvtelve simogatom pulóverét, és alatta domborodó melleit. Érzem, neki is jól esik ez a játszadozás, mert bimbói hamarosan életre kelnek. Csaknem átdöfik pulcsiját. Időnként félre vonom a kezemet, hogy láthassam is a hegyesedő formát. Az ő keze sem marad tétlen. Finom simogatással ellenőrzi a nadrágom elején, rám milyen hatással van ez a játék.

Forró leheletemmel izgatom ágaskodó bimbóját: Kíváncsi vagyok, kellő nagy melegben ellágyulnak-e újra. Kísérletezésem ellenkező eredményt hoz. Semmit sem enyhül bimbóinak keménysége, felnyög az izgatástól. Aztán rögtön viszonozza helyet követelő szerszámom felett az idegborzoló játékot. Ujjaim a haja között kalandoznak. Izgató játékát próbálom irányítani, de alig vagyok ura gondolataimnak. Nem engedem el arcát, haját, felfelé irányítom, hogy láthassa elismerő mosolyomat és újra csókolhassam.

Mikor mélyet lélegezve felsóhajt a csók szünetében, a hátára fordítom, fölé hajolok. Kezem a pulcsi alá csusszan, de csak ajkaim számára csinál utat csupasz bőréhez. Hasa bársonyos bőrét csókolgatom, köldökét nyelvemmel is megcsiklandozom. Derekánál finoman beleharapok. Felnevet, próbál menekülni. Én pedig próbálok ismét az érzékeny hajlathoz férni. Karját az oldalához szorítja, de a kacagástól erőtlen a védekezése. Végül lélegzetért kapkodva megadja magát, de mégsem kínzom, hanem arcomat sima bőrére fektetem. Megnyugodva, hálásan borzolja rövid hajamat. Pulcsiját egyre feljebb tolom. Szeretném megpillantani szép melleit. Megérti szándékomat, ő is segít az akadályozó ruharétegek ellenében. Először csak pillantásommal simogatom mellének gömbjeit. Aztán ujjbeggyel, éppen csak érintve. Néhol tized milliméterrel a bőre felett siklik kezem, nyomában mégis borzongás marad. Számba szippantom bimbóját, a bimbóudvart, amekkora részt csak tudok ruganyos kebléből. Édes érzés, az is ahogy még jobban igyekszik magához szorítani. Néhány apró csók után másik mellével is eljátszadozok. Elhúzódok tőle, kicsit fel is húzom fektéből. Aztán pulcsija szélét húzom felfelé, hogy megszabadítsam a mostanra felesleges rétegektől. Egyik keze még a ruha ujjában van, magamhoz ölelem, hogy hátának finomságait is végigsimogathassam gyorsan.

Most az ő kezét érzem az én felsőm alatt. Tenyere hasamat, mellkasomat simítja türelmetlenül. Fejemen áthúzva bújok ki belőle. Éppen nem látok a vastag pulcsitól, mikor fürge ujjakat érzek nadrágom gombjainál. Csak annyi helyet csinál, hogy tenyerét dagadozó alsómra csúsztathassa. Végre le tudom dobni magamról a pulóvert, de eddigre másik keze már beférkőzött alsómba. Kezét picit hidegnek érzem forrón lüktető farkamon, mégis megadóan tűröm a motozást. Úrrá lesz rajta a mohóság. Gyors mozdulatokkal húzza le ruháimat. Nekem csak engedelmeskednem kell irányító kezének. Mikor az alsómtól akar megszabadítani, visszaveszem az irányítást. Most én rángatom le hevesen nadrágját és a többi még akadályozó ruháját. Egymás után hullnak az ágy mellé a praktikusan meleg és a szexisen csinos darabok. Minden lekerülő ruha után forró csókkal fejezem ki csodálatomat.

Mellé térdelek, amint megadóan a hátán hever. Mindkét kezét megfogom, és az ajkamhoz húzom. Tenyerét csókolgatom, és gyönyörködök szépségében.

- Milyen játékokat hoztál? – kacsintok rá.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A világ egyik legjobb érzése egy nő számára, amikor a testét egy férfi őszintén csodálja. Ebben az érzésben lubickolhatok, miközben a ruháim, amiből a hideg miatt nem kevés van rajtam, szép sorban lekerülnek rólam. A szememet sem kell kinyitnom ahhoz, hogy gyönyörködő tekintetét magamon érezzem, no és mohó ajkait, amikor egy-egy újabb testrészt kiszabadít a ruha fogságából. időnként mégis felnézek, mert az érzésen túl a látvány sem utolsó. A teste is szép, még akkor is, ha egy régi műtét nyomán hosszú vágás nyoma látható formásra gyúrt hasán, de a szemei...a szemei...amik olyan nagyon megfogtak első látásra. Nem nagyon hagyja, hogy romantikusan elmélázzak, úgy látszik kíváncsisága nem hagyja nyugodni.

- Milyen játékokat hoztál? - kérdezi nevetve és már indul is a táskám felé, amit aztán leejt mellém. Milyen kis figyelmes, fel se kell keljek.

- Gonosz vagy! - nyögöm - felhúzol, aztán játszani akarsz! De megállj csak...

Pillanatokon belül néhány kendőt és egy kis golyóbist varázsolok elő és most ő kerül alulra. Finom, ám határozott mozdulatokkal összekötöm a feje fölött a kezeit és mire észbe kap, máris az ágy fejtámlájához kötöm. Meglehetősen tanácstalannak látszik a fejleményt illetően, de hamar megnyugszik, amikor fölé hajolok, és puha csókokkal halmozom el az arcát, majd az ajkait. Jó érzés érezni, ahogy bízva bennem ellazulnak az izmai, s eszébe sem jut, hogy kiszabaduljon, holott nagyon egyszerűen megtehetné. A szemét be sem kötöm, csak ráterítek egy másik kendőt, így ha nagyon akar kileshet, ha nem...akkor pedig élvezheti a meglepetések erejét. Jó nagy ágyunk van, így kényelmesen letérdelek mellé és folytatom azt a játékot, amit az imént elkezdtünk. Direkt érintések helyett apró cirógatásokat kap hol az ujjaim hegyével, hol az ajkaimmal, hol pedig csak a leheletemmel. Aprólékosan, kínzó lassúsággal haladok az arcától egyéb testrészei felé, s most én gyönyörködöm abban, ahogy feléled a teste az érintéseim nyomán...szinte vibrál. A farkán éppcsak végigsimítok, főképp a saját örömömre, mert imádom, ahogy finoman megrándul a vágytól. A baj az, hogy az én testem is erőteljesen követeli a magáét, így fogalmam sincs, mennyire lesz türelmem játszani vele. Minden esetre most a melleim járják be a testének minden szegletét. Amikor az arcához érnek, beborítom velük, hagyva, hogy az arcát borító kendő lehulljon, és az ajkai újra birtokba vegyék a bimbókat. A szemét nem nyitja ki, vakon élvezi az érintés varázsát. Feljebb csúszom s most combjai közé veszem a fejét, sátorként térdelek felette, pontosan olyan távolságban, hogy el még ne érjen, ám leheletét már magamon érezzem. Amíg a látvánnyal van elfoglalva, kioldozom a kezeit, olyan nagyon szeretném végre magamon érezni azokat is. Pár pillanatig még nem mozdul, mintha észre sem vette volna, aztán megragadja a csípőmet és egész egyszerűen a szájára húz, amitől levegőt sem kapok...

Petur (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Gyakorlott mozdulatokkal köti össze a kezemet a fejem felett az ágyhoz. Inkább csak jelképesen, mert könnyen kihúzhatnám a kendőből font hurokból. Nem akarom elrontani a játékát, hiszen én voltam kíváncsi, mit is hozott kettőnk örömére. Kedveskedve csókolja arcomat, ajkamat. Szememet is betakarja és folytatja gyengéd, simogatós játékát. Furcsa érzés passzívnak lenni, de keze nyomán kellemes borzongás fut végig rajtam. Azt gondolom, nem lehet fokozni ezt a kellemes feszültséget, amit ujja rajzol testemre. Mellével cirógat. Amíg csak a bimbója siklik végig a bőrömön, nem is tudom beazonosítani, mivel izgat ilyen finoman. Csak mikor jobban a hasamhoz nyomódik melle, akkor jövök rá, melyik testrészével játszik rajtam. Ajkaim közé illeszti ágaskodó bimbóját, esélyt ad a kényeztetés viszonzására. Hiába próbálom felemelni a fejemet, kicsit mindig hátrébb húzódik, hogy csak a duzzadt málnaszemet érjem el melle közepén.

Ügyes mozdulattal térdel arcom fölé. Forró öle csak centiméterekkel lebeg a szám felett. Vágyakozva sóhajtok, de nem érem el a szépséges völgyet. A simára borotvált nagyajkak közül kivillanó szirmok látványa őrjítő. Olyan szép, mint maga az egész nő. Annyira kívánom az ajkaim között is érezni. Már éppen kérni akarom, hogy közelebb ereszkedjen, mikor leoldja a kezemet fogvatartó sálat, vagy kendőt. Kezeim maguktól indulnak combja felé. Felcsusszannak a csípőjére és magamhoz rántom. Mohón szippantom a számba csiklóját, kisajkait, az egész punciját. Nyelvemet a forró résbe fúrom. Megízlelem. Fejemet hátrafeszítem, hogy nyelvem végigseperje a feltáruló rést, majd kiemelje rejtekéből csiklóját. Csak ezt a gyöngyöcskét morzsolgatom pár pillanatig ajkaim között. Aztán nyelvemet táncoltatom rajta. Hiába szorítom a csípőjét, meg-megrándul, közben apró sikkantásokat hallat, és levegő után kapod. Újra és újra a résbe merítem nyelvemet, nedvei már államon csorognak, de nem akarom abbahagyni kényeztetését. Testén végighullámzik a kéj, talán nem is egyszer. Az

Időérzékem messzire száll. Hogy pihenőt adjak neki egy pillanatra, nyelvem hegyével nagyajkain teszek lassú köröket. Egyre szűkebb sugárral, hamarosan ismét a szirmait simítom végig.

Nem engedi megismételni az előző játékot. Felemelkedik, átemeli felettem térdét. Ágaskodó szerszámomba kapaszkodik, ráhajol, és puncija most megfordított helyzetben ereszkedik arcom fölé. Boldogan folytatom a nyalakodást. Fejemet meg kell emelnem, hogy elérjem. Ha kicsit hátra engedem, laposan előre lesek, látom amint két puha melle a hasamhoz ér. Látom és érzem, az egyik kötözős kendőjét meredező szerszámom tövére tekeri. Finoman megszorítja, mintha kivégzésére készülne. Egyik kezemmel popsijába kapaszkodok. Ajkamat nedves ölére tapasztom, hogy fel ne kiáltsak a szája által okozott kéjes érzéstől.

- Ez tetszik? – hallom kárörvendő hangját.

Nem tudok fellelni, mert tele a szám legfinomabb falatjával. Csak nyelvem hegyével simogatom ismét, de szabad kezem egyik ujját a tűzforró lyukacskába merítem. Pár mozdulat kell csak a teljesen síkos pályán, két összeszorított ujjam is könnyedén besiklik hüvelyébe. Próbálom minden figyelmemet dédelgetésének szentelni, de közben olyan rafinált kezelésnek veti alá foglyul ejtett farkamat, hogy időnként eltévesztem a ritmust az izgatása közben. Megmozduló csípője segít visszatalálnom a közös ütemhez. Mesteri módon kényeztet, hol erősen meghúzza kendőt, hol csak cirógat vele. Mélyen a szájába szippant, aztán csak nyelve hegyével köröz zsákmánya hegyén. Mintha nem tudná eldönteni, tovább akarja folytatni az édes kínzást, vagy gyorsan szeretné megszabadítani terhétől vergődő farkamat. A szünetet kihasználva egyre gyorsabban mozgatom két ujjamat ki és be az édes barlangban. Nyelvem fészkéből kiemelkedett csiklóján köröz…

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Amikor végre hozzám fér, nem hagy kényeztetés nélkül. A jó ég tudja hol tanulta, s mennyit gyakorolta ezt a tökéletes orált,de majd megveszek tőle...perceken belül a csúcsra röpít, és hosszan fent is tart...sehogy nem akar véget érni az a végtelen gyönyör, amit az ajkai okoznak. Mesterien ráérez, hogy utána mennyi az, ami még pont finom, a nagyajkaimat nyalogatja, újabb erogén zónákat megnyitva ezzel. El tudnám viselni az örökkévalóságig, de nem hagyhatom őt sem parlagon, így mielőtt újra elgyengülök...egy pillanatra kifejtem magam a kezei és ajkai közül. Már meg is van, hogy hogyan viszonozom a kedvességét. Egy kendővel felfegyverkezve megfordulok fölötte, és végre birtokba veszem azt a gyönyörűséges szerszámát, ami már annyi, de annyi gyönyört okozott nekem az elmúlt napokban. Kedvem volna máris meglovagolni, de akkor nem látnám, és a látvány most mindennél többet ér. Így aztán finoman köré hurkolom a kendőt, s eszement játékba kezdek...amolyan fogd meg, ereszd meg típusúba. Hol tövig elnyelem, miközben a kendő határozottan szorítja a farka tövét, és egy pillanattal később csak leheletfinoman kóstolgatom és cirógatom a kendővel.

- Ez tetszik? - kérdezem.

Választ nem igazán várok, tele van a szája...velem. Igyekszem csak és kizárólag rá koncentrálni, de ez most nagyon nehezemre esik, mert újra kezdi a kényeztetésemet a szájával. Ennek sem bírok ellenállni...úgyhogy maradok a helyemen, picit jobban széttárom a combomat...ösztönösen...amikor néhány ujját a hüvelyembe csúsztatja, a nyelve pedig tüzes táncba kezd a csiklómon. Hangosan felnyögök, ezt így nem lehet tovább bírni...úgy ahogy vagyok, négykézláb előre mászom. Amikor a puncim a farka fölé ér, pajkosan a szirmaim közé zárom, de csak egy pillanatra...épp annyi időre, hogy ő ránduljon egyet az új élménytől, és én is megízleljem, milyen is, amikor egészen közel van hozzám. Nem engedek a csábításnak, hogy a továbbiakban is nálam legyen a gyeplő, mindennél jobban vágyom rá, hogy végre birtokba vegyen, mindenestől. Engedelmesen felkínálom magam neki, hátrasandítok, tetszik-e neki, ahogy a dolgok alakulnak. Tetszik...felcsillan a szeme és máris felemelkedik. Mire észbe kapok, az én csuklómra fonódik a kendő, és máris az ágytámla rabságába esem. Komótos, nem siet. Felemeli a fejemet, és egy jóízűt csókolózik velem. Aztán a nyakamba csókol, s félreigazítja a hajamat, hogy incselkedően a tarkómba harapjon. Mintha pontosan tudná, hogy ezen a ponton a végtelenségig felizgathat. Közben a hátamat cirógatja, végtelen lassúsággal, egészen a popsimig. Amikor arra téved, ösztönösen moccan a csípőm, mintha csak arra akarná őt kérni, hogy mééég...ezután valami egészen szokatlan történik. Azt a kendőt kendőt köti a derekamra, ami pár perce még a farkára csavarodott, majd a két végét áthurkolja a combjaim között, hogy aztán a derékrésznél rögzítse őket.

- Hmmm, remélem szereted a saját játékodat kedves- dünnyögi, s miközben úgy igazítja a puha selymet, hogy a szirmaim közé csússzon.

- Imádom, abba ne hagyd...-nyögöm, mert a finom anyaggal játszani kezd, hogy időnként épp csak érinti a csiklómat, de egy pillanattal később meghúzza, így erőteljesen nyomódik rá...és a félgömbjeim közé, ami újabb ingert...vágyat indít útjára.

- Akkor lássuk, én is közé férek-e még. Tárd egészen szét a lábaidat kérlek.

Engedelmeskedem és epedve várom, hogy végre belém hatoljon. Még mindig nem teszi. Kis híján felsikoltok, amikor, miután a kendő két szárát a combhajlataimba rendezi, megszüntetve a csiklóm ingerlését, ahelyett, hogy a farkát érezném magamon, a nyelve simít végig a nagyajkaimon, szigorúan nem érintve beljebb semmit. Az egyik ujjával a hátsó bejáratomat kezdi ingerelni, olyan végtelen gyöngédséggel...

Már értem, hogy miért kötötte meg a kezeimet. Eszemet vesztem a vágytól, hogy végre a csúcsra jussak. Ha a kezem szabad lenne, a világon semmi nem akadályozna meg abban, hogy magamra húzzam a száját, vagy bármilyét, hogy megadja nekem az olyan nagyon kívánt kielégülést. De így...hiába mozog a csípőm, igyekezvén eltalálni, hol juthat épp egy hajszállal több ingerhez, könnyedén kitér a kimondatlan kérésem elől. Ki kell mondjam hát...de nem is tudom igazán hogy mit...

- Még többet! -kérlelem, miközben az édes kíntól a könnyeim csorognak.

- Kérésed számomra parancs - súgja, majd két kézzel végigsimít a testemen, alaposan belemarkolva a melleimbe.

Petur (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nem is gondoltam volna, hogy ez a gyengéd kötözős játék a kendőkkel ilyen finom és izgalmas lehet. Élvezem kiszolgáltatottságát. Kedvemre kényeztethetem, ingerelhetem. Tolja felém csípőjét, popsiját kitárt combjait. Megkötött keze viszont megakadályozza, hogy akár feszülő szerszámom, vagy éppen nyelvem a szirmai közé csússzanak és azonnal a csúcsra juttassák. Nyöszörög, aztán kérlel:

- Még többet!

- Kérésed számomra parancs – mondom halkan.

Tenyerem a popsijától végigsimít a hátán, aztán hamar rátalálok melleire. Megmarkolom a formás gömböket. Bár a tenyerem nem túl széles, de „sebész” ujjaim miatt akár a kosárlabdát is fel tudom egy kézzel emelni. Dús mellei így szépen elférnek benne. Bimbója két ujjam között emelkedik peckesen. Ebben a helyzetben meredező szerszámom vénuszdombjához csapódik. Lassan távolabb húzódok tőle, de elvékonyodó hangon nyöszörög. Izgalma, vágya átragad rám is. Ajkamba harapok, hogy türelmem legyen lassan szirmai közé vezetnem lüktető farkamat. Testét megfeszíti, feszesen tartja csípőjét, mialatt öle mélyére furakszom. Hátára hajolok, most melleit a teste előtt keresztbe font kézzel is meg tudom fogni. Finoman masszírozom, de nincs szüksége további izgatásra, nem tudom elterelni vele figyelmét görcsbe ránduló puncijáról. Meglepődök, mekkora erővel képes megszorítani szerszámom tövét. Mikor lassan hátrahúzódok, enged a szorításon, de a következő lökésnél ismét megérzem édes szorítását. Majdnem teljesen kihúzódok nedves barlangocskájából, és kihagyom a következő lökést. Így farkam legérzékenyebb részén élvezhetem a mámorító szorítást. Most rajtam van a hangos nyögés sora, mert gyors ütemben rándul össze a makkomra feszülő bejárata. Aztán nem tudom visszatartani az ösztönös mozdulatokat. Hevesen pumpálom tocsogó punciját. Megadom neki az annyira várt kéjt, és magam is elnyerem a varázslatos jutalmat forró hüvelyében. Ő már kissé ernyedten kapaszkodik a kezét fogva tartó kendőbe, de én újra és újra megrándulok benne, amint magomat beléspriccelem. Homlokomat a hátához támasztom, leheletem a gerincét simogatja. Elenyészik az utolsó rándulást okozó izomfeszülés is mindkettőnk testében. Lassan a hasára ereszkedik, térdeit hátracsúsztatva, így van időm követni mozdulatát, és végig benne maradok. Válla alatt támaszkodva puszilgatom hálásan nyakát, tarkóját. Egyik karomon megtámaszkodva felnyúlok, hogy kiszabadítsam kezeit a kendő hurkából. Mozdulatlanul tűri, mintha nem akarna szabadon mozogni. Arcommal, orrom hegyével simogatom két lapockája között forró bőrét.

Lassan enyhül farkam szinte fájdalmas keménysége, de az izgató játék annyira feldobott, hogy olyan félkemény állapotnál megáll az ernyedés. Óvatosan emelkedek fel testéről. Ám hirtelen megelevenedik, eddig kissé széttárt combjait gyorsan összezárja. Boldog sóhajjal nyugtázom farkam ilyen forma fogságba vetését.

- Most megfogtalak. – állapítja meg a nyilvánvalót, és fél szemmel hátrasandít.

- Nem, már sokkal korábban megfogtál, édesem. – hízelgek neki a hátához simulva.

- Vagy már menni szeretnél? – kérdezi olyan hangsúllyal, hogy csakis nemmel válaszolhassak.

- Nélküled, sehova. – csókolom meg gyorsan.

- Helyes, akkor jöhetsz velem abba a kádba. – hunyja le a szemét egy pillanatra.

Kicsit megmozdítja popsiját, amitől kicsusszanok belőle. Még végigsimítom ajkammal a hátát, mielőtt a kádhoz indul megnyitni a forróvíz csapját. Feltép egy kis tasakot és levendula illatú fürdősót szór a kavargó vízbe.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Egyszerre izgat, és egy kicsit frusztrál is ez a kiszolgáltatott helyzet. De mire frusztrációm zavaró fokot öltene, végre megadja éhező testemnek, amire vágyik. Játékosan szeretkezik velem, úgy, mint macska az egérrel, ám én, így egér szerepben, annyiszor kaparintok rá az édesen, forrón, keményen lüktető farkára, ahányszor csak belém tolja. Hmm, lehet hogy mégis én vagyok a macska? Ezen nincs időm tűnődni, mert szerencsére ő is a türelme, s tűrőképessége határára ér, és erőteljesen kezd mozogni. Imádom, ahogy pillanatokon belül a csúcsra kerget, s rögvest követ is ott...finom utórángásait még akkor is érzem magamban, amikor szép lassan hasra csúszom, és kielégülten élvezem a létezést. Nem sok kedvem van, hogy kiengedjem magamból, így összezárom a combjaimat.

Nem sokkal később a kádba invitálom, mert azért fűtés ide vagy oda, meztelenül nincs éppen melegem, már csak attól a tudattól sem, hogy odakint hóvihar tombol. Egy pillanatig átfut az agyamon, hogy lehet hogy vissza kéne menni a szállodába, ellenkező esetben holnap reggel ez esetleg nehézségekbe fog ütközni, de az előrelátó agyamat pihenni küldöm, és szentül elhatározom, hogy ezt a témát még csak meg sem említem az ébresztőig, ha meg hóakadály lesz...nos akkor még mindig ráérünk kitalálni valamit...addig is jöjjön a forró fürdő. Amíg ő az ágyban heverészik, megengedem a vizet, és körülnézek, hogy akad-e bármi illatos, amit bele lehet tenni. Jobb híján egy kis levendulaolaj landol a vízben, nagyjából fél perccel előttem. A pasinak nagyon nem akaródzik kimászni az ágyból, de azért reménykedem, hogy nem alszik be. Az ágy felé nézek...nem alszik, hanem mosolyogva figyeli a ténykedésem.

- Gyere kérlek, közel sem olyan kényelmes nélküled, mint veled.

Engedelmes, jön máris. Most én maradok hátul, magam elé tessékelem, játékosan beleharapok a hátsójába, miközben sziszegve ereszkedik a hűvös tagjainak talán kicsit meleg vízbe. Kényeztetősöm van. Pici olajat öntök a tenyerembe, és a hólapátolástól gusztán izmosodott vállait kezdem gyúrni. A gondolataim elkalandoznak kissé...mi lesz ebből...tulajdonképpen semmit nem tudok róla, olyan hirtelen ugrottunk bele a közepébe...vagyis az ágyba. Simán lehet hogy feleség és egy halom gyerek várja otthon. Ha agglegény, vajon miért nem talált ilyen sokáig társat magának? Vajon csak azért ilyen simulékony, alkalmazkodónak tűnő, kedves, mert meg akart kapni, és amint elunja a dolgot, s jobb prédát talál, odébbáll? És én mit akarok tőle? Mégis, egy munkahelyi kapcsolatnak milyen jövője lehet? Igazság szerint olyan jól hozzáedződtem már a szingli létformához, hogy nem is vagyok teljesen biztos benne, hogy változtatni akarok ezen, úgy tartósan. Ha holnap az utamba akadna egy másik gyönyörű csábító, ellenállnék neki? Észrevenném egyáltalán, vagy benne maradnék ebben a jóleső, kótyagos bűvöletben, amit az ő közelléte okoz?

Mindeközben szorgosan, szeretetteljesen járnak az ujjaim a kőkemény izmokon, időnként a nyakába fúrom az orromat, hogy még intenzívebben érezzem az illatát. Aztán egy idő után túl sok lesz a csendből...így egész egyszerűen megkérdezem tőle, amire kíváncsi vagyok...na nem úgy direkten, éppcsak annyit, amennyit kedve van elmesélni.

- Mesélj magadról Timo, mesélj bármit...

Petur (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Milliónyi tűszúrás fogadja testemet a forró vízben. Mégis jól esik, akár Irene érintése a hátamon, vállamon. Nem simogat, de nem is túl erősen masszíroz. Máskor elálmosít a meleg víz, most csak ellazít. Hallgatom az apró neszeket. A tűz pattogását, a víz csendes loccsanását, Irene és a saját lélegzetemet.

- Mesélj magadról Timo, mesélj bármit! – töri meg a csendet.

Meglep a kérdése. Számomra nagyon furcsa volt, hogy kihagytuk a „szokásos” ismerkedős, puhatolózós randikat. Helyette szinte pár mondat, érintés után egymás karjában kötöttünk ki. Volt egy olyan érzésem, nem akar tudni rólam semmi, csak ő is éppen olyan magányos, mint én ebben az elzárt üdülőfaluban. Közben talán csak udvariasan kerülte a hosszabb beszélgetést, mert kevés a nyelvtudásom. Nehéz kérdés, mit mondhatnék magamról… Az önéletrajzomra kíváncsi, vagy azokra a dolgokra, amik nem szerepelnek abban? Talán ebből is, abból is kicsit? Hm, mit szeretne tudni?

- Mit szeretnél tudni? – mondom ki hangosan is az utolsó kérdést.

- Bármit, mindent… - feleli, közben tovább mozognak fürge kezei a vállamon, nyakamon.

- Két évet tanultam főiskolán, de nem fejeztem be. A pénz miatt. Utána katona lettem, majdnem 8 évig. Aztán volt egy autóbalesetem. – felemelem a bal lábamat, mutatom neki a két vékony fehér vonalat a térdemen.

- Értem, emiatt nem folytathattad a katonai szolgálatot. – segít ki a történetemben.

- A katonaság után egy kis céggel dolgoztam, háztartási gépek szervizét csináltuk. Az utolsó évben nagyon kevés munkánk volt. Újra nyelvet tanultam és itt kerestem állást. Itt több a fizetés, és van munka. Otthon nagyon kevés a munka.

- Van testvéred, vagy gyereked? – furcsa türelmetlenség érződik a hangjából.

Nem is ez érdekli, ugrik be hirtelen. Arra kíváncsi, volt-e, van-e valakim otthon?

- Van két bátyám. Gyerekek? Amikor katona voltam, volt néhány barátnőm. Nem hosszú ideig. Aztán 5 évig volt egy feleségem. Nem, nem jól mondom. Ő nem volt a feleségem, csak együtt éltünk. – nem jut eszembe a megfelelő szó.

- Élettárs. Élettársad volt. – segít ki Irene.

- Igen. Neki volt már egy fia, nekem nincs gyerekem.

- Most mi van az élettársaddal? Neki is lehetne itt munkát találni. – kis szomorúságot érzek hangjában.

- Már vége van. Ő nem akar eljönni otthonról. A gyerek, az iskola miatt. Nem beszél idegen nyelvet.

- Ezért lett vége? Mert te eljöttél? – faggat tovább.

- Nem. Gyerek miatt. Ő nem akart még egy gyereket. Én szeretnék. Szeretném, ha lenne saját gyerekem. – sóhajtok a végén. Ha ilyen egyszerű lenne. Nem tudom elég jól a nyelvet ahhoz, hogy meséljek az éjszakába nyúló vitákról. A dühös, könnyes, csapkodós szakításról. A hideg hangú telefonbeszélgetésekről nem sokkal a kiutazásom előtt. A szótlan, mosolytalan elköltözésről. Itt a béke szigetén érzem magam Irene karjában.

Kicsit oldalra, hátra fordítom a fejemet, hogy a szemébe nézhessek.

- Neked van családod, gyereked? – fordítom vissza a kérdését.

- Ilyen munka mellett? Évente egyszer, vagy kétszer tudom meglátogatni édesanyámat és nővéremet. Neki van családja.

Igaza van, kevés kapcsolat bírna ki ekkora lekötöttséget évekig.

- Meddig akarsz itt maradni? – folytatja a kérdezősködést.

- Itt, veled? – mosolyodok el szélesen.

- Nem. Tudod, itt ezen a munkahelyen. – legyint türelmetlenül.

- Nem tudom. A főnök már mondta, maradjak a nyári szezonra is. – tényleg nem gondolkoztam még ezen. Csak hagytam magamat sodorni a napokkal. Egy-két napnál távolabbra nem terveztem. Most úgy érzem, hogy bármeddig képes lennék maradni, ha Irene-t magam mellett tudhatnám. Pedig nem is ismerem a terveit. Lehet csak azért bújt velem ágyba, mert egyszerűen hiányzott számára a szex, és éppen kéznél voltam. Nehéz. Kevés ismert szóval még nehezebb erről beszélni, kérdezni.

- Ha te is itt leszel, akkor maradok. – mondom vidáman és gyorsan megcsókolom ajkát.

Jutalmul kedveskedve megsimogatja arcomat. Milyen jövőt szeretne ő? Velem képzeli el, vagy nélkülem?

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Teljesen elbódít a melegvíz, ahogy hallgatom a duruzsoló meséjét, kis híján elalszom. Nem azért mert nem érdekel amit mond, hanem egyszerűen azért, mert most figyelmeztet finoman a testem, hogy bizony hosszú volt a nap. A története végén benne ragad a kérdés...érzem, hogy kérdezne valamit, ám végül mégsem teszi, kimondatlan kérdésre pedig nem válaszolok. Nem tehetek róla, meglehetősen bizalmatlan természet vagyok azokkal, akiket nem ismerek igazán. Na ez a gondolat most mosolyra fakaszt, mert ahhoz képest, hogy bizalmatlan vagyok, vele már a legintimebb titkaimat is megosztottam, méghozzá a legnagyobb élvezettel. Ebbe jólesően beleborzongok és elkezdek kifelé kászálódni a kicsit szűkös kádból, mert a testem bizzergésbe kezd. Ez csak egyet jelent...és az nem az alvás. Holnap böjtje lesz, de momentán nem érdekel. Megtörölközöm, és mielőtt visszabújnék az ágyba, dobok néhány hasábbal a tűzre, hogy lehetőleg egy darabig ne kelljen felkelni. Indulnék vissza az ágyra, de hajoltamból nem hagynak felállni...határozott kezek kulcsolódnak a csípőmre és épp annyit engedélyeznek, hogy a kandalló mellett a falnak támaszkodjak.

- Itt még melegebb van - dörmögi, és szorosan hozzám simul, engedve, hogy érezzem, a meztelen ténykedésem nem hagyta őt hidegen.

A hasamat a tűz melege forralja, a testem hátsó részét az ő testének forró lüktetése. Nem sokat kéretem magam. Engedelmesen széttárom a combjaimat egy kicsit, hogy kényelmesen hozzám férjen, és hagyom, hogy induló nedveim a tenyerébe csurranjanak, a hüvelyembe dugott ujján keresztül. Egek, mit művel velem. Halkan felnyögök az érintése nyomán, szívesen elgyengülnék és az ágyra dőlnék, de ez a menet itt és így, állva fog lezajlani, ez tisztán látszik. Végtelenségnek tűnik, pedig pár perc csupán, míg ujjaival a puncim mélyén kutat, miközben a vállamat marcangolják a fogai. A végtelenségnek, mert nem akarok robbanni, bár ő mindent megtesz ennek érdekében. Kíméletlenül nem ereszt. Amikor végre az ujjai helyett a szerszáma furakodik belém, szinte a lélegzetem is elakad. Picit előbbre dőlök, hogy kényelmesen hozzám férjen, majd csak tartom magam, és hagyom, hogy annak rendje és módja szerint alaposan megdugjon. Most nincs játék, most nincs trükközés, nyers szeretkezés van csupán, de a legjobb fajtából való. Testem tökéletesen illik az övéhez, minden mozdulatára rögvest válaszol. Hüvelyem újra és újra rákulcsolódik, szorosan, forrón ölelkezik a testem mélyén lüktető keménységgel. Nagyon hamar eljön az a pillanat, amikor szorosabban markolja a csípőmet, és egy pillanatra megáll bennem, hogy csak a szerszáma rándulását érezzem, majd néhány erőteljes lökéssel mindkettőnket a csúcsra juttat...

Petur (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Kedvtelve nézegetem csinos, nőies alakját törölközés közben. A tűz meleg fénye szép színt fest idomaira. Lehajol, hogy felélessze a tüzet. Bennem azonnal sikerül lángra lobbantania a vágyat. Combjai közül elővillanó puncija vezényszóként hat kezemre. Többször megízleltem már domborodó ajkait, mégsem tudok betelni érintésével, izgatásával. Szinte azonnal érzem, rá is hasonló hatással van az én közelségem. Ujjam akadály nélkül csusszan belé, hangos sóhajok, nyögések igazolják, jó helyen járok. Még milyen jó helyen! Derekát, hátát, vállát ajkaim, fogaim kutatják végig. Kezemen érzem síkosságát. Ez engemet is az izgalom csúcsára repít. Máskor már a kéj hangjai szállnának ajkairól, most valami mégis visszatartja az orgazmus elérésében. Talán a kényelmetlen testhelyzet? Vagy a pótszerként működő kezem helyett mástól szeretne repülni? Mindketten visszatartjuk a lélegzetünket az egyesülés pillanatában. Kicsit mozgolódik, hogy öle mélyébe fogadhasson. Nem kell a ritmust keresni. Testünk magától tudja a dolgát. Ezeket a mozdulatokat akaratlagosan képtelenek lennénk megtenni. Szorításai, hüvelye ütemes rándulása esélyt sem hagy, hogy visszatartsam feltörő magomat. Erősen markolom csípőjét, és energikus lökésekkel élvezek. Ezek a lökések nála is kioldják a féket, ami az előbb megakadályozta orgazmusát.

A lihegés lassan mélyebb lélegzetre változik, egy-egy sóhajjal megszakítva. Nem kell megkérdeznem, jó volt-e neki is. Macskásan dől hátra, mikor felegyenesedek. Haját, arcát dörzsöli nyakamhoz, elégedett morgással. Tenyerem hasán keresgél egyre feljebb és feljebb. Mellére pillantok válla fölött. Bimbói még nem lapultak vissza, ezért csak óvatosan érintve fogom meg a két csinos gömböt.

- Egész nap álltam, vagy futottam, drága. – biccent az ágy felé.

Értem a célzást. Bár imádok forró és nedveinkben úszó puncijában lenni, elengedem.


A vastag takaró alatt mégsem alváshoz helyezkedik el. Hátát a feltornyozott párnáknak veti, térdét felhúzva melegszik. Mutogatással irányít, mikor elsőre nem értem a szavát. A két pohárral egyensúlyozva mászok mellé. Megemeli a takaró szélét, hogy mellébújhassak, csak utána veszi át a felé nyújtott bort. Bámuljuk a tüzet, a mélyvörös italon átszűrődő fényt. Mondani kellene valamit, helyette inkább magamhoz ölelem vállát. Kis csókot lehelek fülére, és két korty között az ajkára. Takaró alatti keze a combomon pihen. Csak pihen, nem izgat, vagy simogat. Félre teszem a kiürült poharamat. Mozgolódok, lejjebb csúszok, hogy fejemet ölébe hajthassam. Keze a hajamat borzolgatja lassú mozdulatokkal. Az én kezem a takaró alatt combjának hátsó felét cirógatja ugyanerre az ütemre.

Hallom poharának koccanását az ágy melletti kis asztalkán. Megemelem a takaró szélét, és combjai találkozására tapasztom számat. Meglepett sóhaj a válasz. Gyorsan utat ad furakodó nyelvemnek. Fel kell térdelnem dereka mellé, hogy jobban hozzáférhessek zsákmányomhoz. Tenyerem a popsija alá csúszik, de csak négy ujjam markol belé. Hüvelykujjam szirmait simogatják. A bejárat szélén lassan körözök vele. Nyelvem viszont fürgén siklik éledező csiklóján.

- Ahhh, mit művelsz velem? – sóhajtja, legalábbis én így értem szavait.

Ujjamat csak egy centire merítem a nedvesedő résbe. Aztán a bejárat alatti gátizmának feszítem. Nyelvem szüntelenül köröz merevedő gyöngyöcskéjén. Remeg, rázkódik csípője. Tolja, feszíti testét. Hol feljebb, hol lejjebb. Mintha nem tudná eldönteni, hol okoz nagyobb kéjt neki feszesen tartott ujjam. Most nyelvemet dugom belé, amilyen mélyre csak tudom. Korábbi gyors szeretkezésünk illatának, ízének nyomai fogadnak. Halványan ugyan, de semmivel össze nem téveszthetően.

Keze kapaszkodót keresgél testemen. Először combomba markol, majd rászorít félkemény rudamra. Nem is engedi el kézbe illő fogódzkodóját. Most sem hagyja, hogy a gyorsan jövő kéj hullámai elborítsák. Kicsit oldalra fordul, ezzel jelzi, ki akar szabadulni alólam. Finom kezének érintése irányít, hogy most én forduljak a hátamra. Nem hagy izgatni való nélkül. Térdét átveti fejem felett. Nedvesen csillogó punciját a számra szorítja. Csaknem beleharapok akaratlanul, mert szája makkomra tapad. Popsijába kapaszkodva húzom fel magam, hogy folytathassam csikója izgatását. Nyelvének, szájának játéka időnként megzavar, megakaszt ebben. Én sem hagyom válasz nélkül. Egyszerre két ujjamat vezetem síkos hüvelyébe. Csiklóját gyengéden harapom fogaim közé. Aztán nyelvem hegyével körözök rajta sebesen. Ettől ő tart szünetet ágaskodó farkamat arcának támasztva, nyögdécselve.

Csodálatos ez az adok-kapok játék! Sokáig tart, mert a korábbi ölelkezések kéje eltompította receptoraimat. Irene pedig talán nem is egyszer ereszkedik az orgazmus ködébe, mielőtt szájába szippantja kispriccelő nedveimet.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ha választanom kellene, hogy melyik a kedvenc szeretkezési formám, nagyon nehéz dolgom lenne...de nagyon az elején szerepelne a hozzáértő ajkak franciája, valami olyasmi, amit művel velem a pasi. Hogy ne durranjak el idő előtt, kölcsönössé teszem a kényeztetést, mert miközben torkig nyelem jóízű szerszámát, egy kicsit elterelődik a figyelmem arról, hogy mesteri kényeztetésben van része a puncimnak. Igyekszem, tényleg igyekszem hosszúra nyújtani ezt a végtelenül finom játékot, tán sosem hagynám abba...apró, borzongató orgazmusok futnak át rajtam, csak a jó ég tudja hányan. Mintha pontosan érezné, hogy utána mi az az intenzitás, amit még a gyönyörtől sajgó testem jól tolerál, s mi az, amitől a csoda megszakadna. Amikor érzem, hogy ő is csúcsközelbe jut, jókorát szippantok a farkán, hogy az elsőtől az utolsó cseppig mind az enyém lehessen...eközben még egyszer lejjebb ereszkedem dolgos nyelvére, amit tövig márt belém, s eddig bennem lévő ujjaival finom morzsolgatással juttat újra a csúcsig. Végtelen kimerültséggel dőlök az oldalamra. Megmozdulni sincs erőm, azt hiszem. Még félálomban mintha érzékelném, amikor megfordul és magunkra húzza a takarót, de aztán filmszakadás jön, bódult, kielégült álmokkal...

Az álmot a vekker kérlelhetetlen hangja szakítja durván félbe, érzésem szerint legfeljebb 5 perccel azután, hogy a karjaiban elaludtam. Nem lehet, hogy máris reggel van! És egyáltalán mi a csudáért kell nekem dolgoznom ma...makacsul a fejemre húzom a takarót, és még akkor sem bújok ki alóla, amikor Timo hangos nyögésekkel távozik. Csak még öt percet...morgom, és legközelebb az jut el a tudatomig, hogy megemelkedik a takaró sarka, és kávéillat jön felém. Na erre már fel kell hogy ébredjek. Félig felülök, tévedhetetlenül eltalálom a kávéscsésze fülét és élvezettel elkortyolom a méregerős feketét. Aztán meghallgatom a rossz hírt...hatalmas hó esett az éjjel, tehát mielőtt elindulunk, ki kell ásni a kocsit belőle.

Ez kicsit hosszabb ideig tart, mint gondolnánk, mert a hóláncnak is fel kell kerülnie, ha egyáltalán esélyt akarunk arra, hogy visszajussunk a szállodában. Már majdnem kész vagyunk vele, amikor egy terepjáró közelít felénk. Nem hiszem el, más se kell nekünk, mint egy kis társaság.

- Hellóóóó - kiáltja szemtelenül frissen a jövevény. - Csak gondoltam megnézem, hogy ki bírtok-e jönni ebből a hócsapdából.

Mindehhez engem pimaszul végigmustrál, majd cinkosan Timora kacsint, és valamit mond neki, számomra ismeretlen nyelven. Végül hozzám fordul.

- Jan vagyok, örülök, hogy vendégül láthattalak, gyertek máskor is.

Valami köszönés és köszönöm félét morgok neki, és alig várom, hogy végre a kocsiba legyek. Nem vagyok túl boldog tőle, hogy a titkunkra valaki fényt derített, ezt meg is mondom Timo-nak, aki szabadkozik, állítván, hogy arról volt szó, hogy dél előtt senki nem fog erre járni, nemhogy a házigazda. Kicsit még mentegeti, de a kellemes reggelnek már végképp befellegzett. Nagy nehezen átküzdjük magunkat azon a pár kilométeren, ami a szállodáig van, én egy sarokkal előbb kiszállok. A csuda tudja miért, egyenlőre nem nagyon szeretném, ha együtt látnának minket.

Gyorsan a szobámba megyek a munkaruhámért, naná, hogy a szobatársam még ott van...

- Hol voltál??? -kérdezi pletykára éhesen-tudom ám, hogy tegnap sem aludtál a helyeden. Mondd már, miféle pasi van a dologban?

-Nem kötöm az orrodra-válaszolom tréfásnak szánta hangon, amit persze személye elleni sértésnek vesz és elviharzik. Mire leérek a reggelihez, már lelkesen csacsog valakivel. Valakivel?? Naná, hogy Timoval...nem hiszem el, hogy pont őt szúrta ki magának. Olyan jól esett volna vele reggelizni. De így hármasban már nem nagyon van kedvem hozzá. Nem is ülök oda, egy másik asztaltársasághoz ülök inkább, és onnan sandítok néha lopva rájuk. Timo ímmel-ámmal válaszolgat, ám Paula nem adja fel. Lelkesen magyaráz, minden, de tényleg minden alkalmat kihasználva arra, hogy a pasi kezéhez érjen, megigazítsa a gallérját... Hogy mennyire utálom ezt a napot...

Petur (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Számomra kicsit érthetetlen, miért nem akarja, hogy meglássanak minket együtt. Pontosabban félre nem érthető szituációban. Én sem akarom világgá kiáltani, mivel töltöttük az éjszakát. A titkolózást mégsem értem. Inkább pár percet gyalogol, csak ne lássák a kocsimból kiszállni. Ha ezen múlik a lelki nyugalma.

Reggelinél sem látom, azaz csak később jön, és nem ül az asztalunkhoz. Lakótársa, Paula válla felett látom, amint tüntetően másik asztalra teszi tányérját. A masszőrlány pedig csak magyaráz. Ő nem a helyi akcentust beszéli, így elsőre szinte mondatát hibátlanul értem. Egy apró természetes gesztus miatt hálálkodik. Mikor lázas beteg volt, senki sem kérdezte, szüksége lenne-e valamire. Csak én hívtam fel telefonon, hozzak-e valamit neki is a falu kis boltocskájából. Nagyon megfogta ez az apró udvariasság. Valamiképpen szeretné is viszonozni.

- Látom, sokszor masszírozod a válladat, nyakadat. Ma nincs annyi vendégem, este nyolckor gyere fel. – paskolja a kezemet biztatóan.

Nem vártam viszonzást azért az apró szívességért, de jól látja. A nap végére szinte mindig csomókban állnak az izmok az egész hátamban. A kényelmetlen kisbuszban sem tudom ellazítani a hólapátolástól begörcsölő vállamat.

Napközben eszembe jut a reggeli beszélgetés. Megint egy kissé érthetetlen dolgot forgatok a fejemben. Paula nagyon nem szereti az esti vendégeket, addigra mindig elfárad. Nyolc után még a főnök kedvéért sem vállalt soha masszázst. Olyankor már gyakran elillant. A helyi pletyka szerint Martint, az egyik szakácsot részeltette egyéni masszázsban rendszeresen. Mindegy a hátam tényleg megérdemelne egy kis szakszerű gyúrást.

Délután, a nagy roham előtt próbálok pár percre Irene közelébe kerülni. Kicsit fagyosan fogad. Semmi mosoly. Úgy látszik, ez a nap az érthetetlen dolgok napja. Az esti programról fél vállról annyit mond, aludni szeretne.

Valamivel ráléphettem a lábára. Tényleg többet kell a nyelvvel foglalkoznom, mert így nem tudok a problémákra sem rákérdezni. Vagy valami ígéretet vár tőlem? Esetleg kérést, terveket a jövőről? Nem sokat tudunk egymásról. Amit tudunk, az leginkább a szexszel kapcsolatos. Eddig ez a legnehezebb házi feladatom a nyelvtanulásban.

Vacsora utána még tusolásra is van bőven időm. Paula a szokásos szóáradattal fogad. Kicsit zavarban vagyok, mert szinte minden kollégáról csak negatív dolgokat sorol. Akkor miért rajtuk rágódik? Először nem akarok rákérdezni, aztán mégis megteszem.

- Mi a helyzet Martin és a közted?

Meglep őszinteségi rohamával. Hosszasan ecseteli, milyen furcsa embernek ismerte meg. Mintha két különböző személyiség lakozna benne. Az intim részleteket sem mulasztja el elemezni.

Közben fájdalmasan feszülő izmaimat veszi kezelésbe. Hosszú ujjaiban meglepő erő lakozik. Mély sóhajjal adom át magam a hol erős, hol gyengéd érintésének.

Ha jól tudom, ő is egyedül álló. Meg is kérdezem, mi ennek az oka.

- Mindig sikerül rosszul választanom. A legtöbben kihasználtak. Mindig későn értettem meg, hogy rossz emberben bíztam meg. Azt hiszem, te jó ember vagy, benned nem csalódnék. – teszi hozzá elgondolkozva.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Napközben rá kell hogy jöjjek, hogy valahol a kanyarban alaposan megfáztam. Ösztönösen elmosolyodok, amikor eszembe jut, hogy talán nem takaróztam be rendesen, mert az egyik oldalamat mindig melegítette az az édes, finom, nagyon finom férfitest...de nem akarom ráragasztani a kórt, így amikor az éjszakáról érdeklődik, inkább az alvást szavazom meg. Hátha holnapra kialszom az egész meghűlést, és holnap éjjel ott folytathatjuk, ahol ma hajnalban abbahagytuk. Gépiesen nyomom végig a műszakot, hál istennek 10-kor végzek, alig várom, hogy a forró zuhany alá álljak, és az ágyba bújjak. Fura, Paula még nincs a lakrészünkben, ilyenkor már mindig itt van, lévén kicsit antiszociális, nem nagyon van itt társasága. Vajon hol lehet? Kényelmesen elhelyezkedem az ágyban, és olvasok még egy kicsit. Bármilyen szarul vagyok, mégsem megy az alvás...vajon mi lehet Timoval? Mit csinál most? Mégsem volt túl jó ötlet, hogy nem mellette kúrálgatom magamat, talán még teát is főzne nekem, ami jól esne, de nincs erőm hozzá, hogy kimenjek. Hiába na, valamiért szeretem mindig a legjobb oldalamat mutatni neki, nem lenne jó, ha gyengén látna. Felhívom...felhívom és megkérdezem tőle, hogy nincs-e kedve átjönni hozzám. Ma biztosan nem lesz szex, csak egy kis bújás. Biztosan megérti, olyan kedves volt eddig velem mindig. Hosszan kicsöng, de nem veszi fel. Talán lenémította és már alszik...no mindegy, majd holnap, majd holnap látom őt újra. Lázat mérek. Bőven van, nem alacsony. Kikászálódok az ágyból és konstatálom, hogy egyáltalán nincs idefent lázcsillapítóm. Le kéne vánszorogni a wellness részlegig, ott mindig van gyógyszeres doboz a legszükségesebbekkel. Csak ne kéne megmoccanni. De jó lett volna, ha Timo felveszi azt a telefont...vagy legalább Paula itthon lenne, amikor véletlenül szükségem volna rá. Végül rászánom magam és lekullogok. Az orvosi szobából megszerzem ami kell, és hallom, hogy a masszázsszobában még nagy élet folyik. Sőőőőt...ha jól hallom valaki nagyon jól érzi magát...mintha Paula buja nevetését hallanám. Kész csoda, hogy nem mondta, hogy van valakije...no mindegy, holnap úgyis meg kell tudjam, kivel dugatta meg magát az éjjel...Végtelenül elfáradok, mire visszaérek a szobámba. Bekapom a gyógyszert, és utána teljesen elveszítem a fonalat. Félálomban még emlékszem, hogy nem húztam fel az órát holnapra, de nem érdekel...egyszer én is lehetek beteg...Timo, olyan jó lenne ha itt lennél...

Petur (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Paula hosszas magyarázatai alatt tartott szünetek miatt eléggé elhúzódik a masszázs. Mikor kienged kezei közül, elővarázsol egy méretes zöld laposüveget. Honnan neszelte meg, hogy ez az egyik kedvenc italom? Ennek ellenére csak óvatosan kortyolok a kis pohárkából. A következő nap délelőttjére, és az utasokkal teli kisbusz vezetésére gondolok. Ez rögtön óvatosságra int. Nem így Paula. Lendületes mozdulattal hajtja fel az erős italt. Eddig sem volt szűkszavú, de az alkohol maradék gátlásait is elmossa lassanként. Egy-egy rövid közbeszólásomon hangosan derül. Napközben szinte sohasem láttam dohányozni. Most az ablakot résnyire nyitja, hogy az egymás után szívott cigaretták füstje nehogy beindítsa a tűzjelzőt. A negyedik pohárral is végez, én még csak a második adagot nyalogatom.

- Meleg van. - legyezgeti magát. Aztán kicsit ügyetlenkedve lehámoz magáról egy réteg felső ruhát. Mélyen kivágott vékony blúzt visel. Hogy véletlenül se kerülje el a figyelmemet, megigazgatja márkásnak tűnő melltartója pántját.

Alig észrevehetően elhúzom a számat. Ennyire olcsó trükkel próbál elcsábítani? Legszívesebben felállnék és köszönés nélkül otthagynám. Csak nem az én stílusom a durva udvariatlanság. Finoman célzok rá, hogy mennem kellene, a következő napom sem ígérkezik könnyűnek. Egyszerűen elereszti a füle mellet, továbbra is ömlik belőle a szó. Néha megérinti a kezemet, de igyekszem mozdulatlan maradni. Ez eddig bevált.

Már nem számolom, hányadik pohárnál tart. Viszont elérte azt a szintet, ami már feloldotta korábban sem túl erős gátlását. Blúzát húzogatja, gyűrögeti. Jókora részt kivillant melléből. Időnként akaratlanul is odatéved a tekintetem. Nem csúnya, sőt szép melle van. Persze nem olyan feszes mint Irene csinos keble, de tagadhatatlanul formás. ...Irene... Inkább mellette szeretnék már lenni. Kalandozik el a gondolatom.

Paula megfogja a kezemet.

- Kérdeztem valamit! - sürget a válaszért.

- Bocsánat! Nem pontosan értettem! - mondom a jól begyakorolt segédmondatot.

- Tetszem neked, Timo? - ismétli meg a kérdést.

- Ó, nagyon csinos nő vagy, Paula. - a folytatást lenyelem. Ugyanis az következne, hogy Irene sokkal vonzóbb.

Egyébként tényleg csinosnak tartom, nem csak az udvariasság mondatja velem.

- Akkor, mi a baj? - néz a szemembe. Nyilván észrevette, hogy próbáltam kivonni magam mesterkedése hatása alól.

- Hm, már nem vagyok egyedül. - keresem a szavakat.

- Nem értem. Összejöttél itt valakivel? - kerekedik el a szeme.

- Igen, találtam itt egy partnert. - bólintok rá,és elfordítom a szememet.

- Irene! Érzetem! - kiált fel, pedig nem ő az egyetlen nő a közelben.

Rossz hazudozó vagyok, ezért inkább hallgatok. Úgy látszik ez is elég számára a bizonyossághoz.

Már nem hajol olyan közel hozzám, inkább újabb pohár italt tölt magának.

Néhány udvarias szó után szobámba megyek. A történteken gondolkozom, közben a holmijaimat pakolom a szekrénybe. Kezembe akad a telefonom. Nem fogadott hívás jelzése villog rajta. Irene... Már elég késő van, de a hívása sem sokkal korábban érkezett. Biztosan nem ok nélkül keresett. Felülírom magamba a rám rótt diszkréciót. Egyenesen a szobájához sietek. Halk kopogásomra nem érkezik válasz. Paula szobája felé fülelek, de ott is teljes csend van. Még nem végzett volna az egész palackkal? Óvatosan nyomom le Irene ajtajának kilincsét. Nem zárta be az ajtót. Valami külső lámpa halvány fénye vetődik be szobájába. Így legalább a körvonalakat ki tudom venni. Egyik karja a feje felett, haja kócosan terül szét a párnán. Alszik, de mocorog. Kicsit tanácstalan vagyok, nem szeretném felverni álmából. Csendes mellé lépek, hogy megigazítsam gyűrött takaróját. Nem az alvó ember nyugodt légzését hallom. Beteg, villan eszembe. Megérintem homlokát, tűzforró.

Ezért keresett! Egyszer lett volna igazán szüksége rám, én meg nem voltam a közelében. Lesz miért magyarázkodnom reggel, ha egyáltalán kíváncsi még rám. Csendesen kimegyek az előtérbe, az iceteából töltök egy pohárral. Óvatoskodva teszem az ágya melletti kis íróasztalra. Nagyon lassú mozdulattal ereszkedek az ágy közelében álló karosszékbe. Nézem, de arcát nehéz kivenni a gyenge fényben.

Néha hozzá hajolok, feljebb húzom, lecsúszó takaróját. Egyszer óvatosan letörlöm homlokát. Pillanatig azt hiszem, ettől felébred. Ha fel is ébredt, nem nyitotta ki a szemét. Szándékosan nem akar tudomást venni rólam, vagy csak a betegsége miatt nem fogta fel jelenlétemet? Félálomban figyelem, hallgatom, amint nyugodtabbá válik légzése. Mélyebbre merül az álom karjaiba, ami engem is magával ránt.

Hajnalban a kényelmetlen testhelyzet okozta hátfájás ébreszt. Kárba veszett az előző esti masszázs.

Irene most sokkal nyugodtabban szuszog álmában. Gyengéden megérintem, mintha már nem lenne olyan forró a homloka. Pillantásom a pohárra téved. Pontosan nem emlékszem ugyan, de mintha este több lett volna benne. Megébredt valamikor, miközben elaludtam?

Nem szeretném zavarni gyógyító álmát, ezért zaj nélkül csukom be magam mögött az ajtót.

Reggelinél elkerüljük egymást, csak délelőtt futunk össze.

- Hívtalak az este. - mondja köszönés helyett.

- A masszázsban voltam. Paula megmasszírozta a hátamat. - felelem természetes őszinteséggel.

- Csak a hátadat? - hangsúlya csípős.

- Igen, csak azt. - nézek vissza rá apró haraggal.

Ez a harag részben saját magamnak szól, hogy nem tudom elmagyarázni neki, a fél éjszakát mellette töltöttem, csak nem mertem felébreszteni.

- Jól van. Ma este is mehetsz hozzá nyugodtan. - szól hideg hangon, és sarkon fordul.

Nincs időm utána rohanni, a vendégek már a buszban várnak. Alig tudok a vezetésre figyelni. Egyre csak azon jár az eszem - most kidobott?

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Lázas vagyok az éjjel, kábultan alszom de nem mélyen. Érzékelem, hogy valaki matat a szobában, sőt, talán még a kitöltött gyümölcsléből is iszom. Érzek egy hűvös kezet is a homlokomon...csak nem Tim jött át? Hát megérezte volna, hogy nagy szükségem volna rá?

Az ébresztő kíméletlen...szerencsére jobban vagyok, picit segített az alvás és a gyógyszer, de a fejem tele van náthával és a torkom sem az igazi. A drága férfival a reggelizőben futok össze, és valahogy olyan furán néz ki...nem tudom miért, ez némileg felingerel.

- Hívtalak az este. - mondom

- A masszázsban voltam. Paula megmasszírozta a hátamat. - feleli, de nem tetszik ahogy mondja.

- Csak a hátadat?

- Igen, csak azt.

- Jól van. Ma este is mehetsz hozzá nyugodtan.

Mielőtt folytatnám, hogy azért, mert szerintem még halálomon leszek olyan szarul vagyok, elrohan, mert várják. Azt hiszem sokkal csípősebben mondtam neki a kelleténél...basszus, pedig nem volt szándékos.

Gépiesen nekiállok a napi munkámnak, nem túl nagy meggyőződéssel, és meg sem állok délutánig. Közben jár az agyam. Vajon tényleg csak a hátát masszírozták? Paulát ismerve...ő nem csinál ilyet kollegával hátsó szándék nélkül. Kevés férfi tud ellenállni a kezeinek, no meg a gyönyörű testének. Mindegy...most nincs erőm ezzel foglalkozni, amúgy sem vagyok féltékeny típus...ha az a nő kell neki, megérdemli. Pedig olyan jó vele...szeretem, ha a közelemben van. Két hét múlva vége a szezonnak, titokban abban reménykedtem, hogy együtt húzunk el valami melegebb éghajlatra...lehet hogy ennek is lőttek. Jellemző. Egyszer tetszik meg egy pasi, akkor is lenyúlják. Amikor lerogyok az ebédlő sarkába és étvágytalanul turkálom az ebédet, Paula kúszik oda mellém, titokzatos képpel.

- Képzeld, az este Tim megkért, hogy masszírozzam meg.

- Tudom, mesélte - nyögöm, és még halványan reménykedek, hátha ennyiben marad a dolog...

Tévedtem.

- Hogy micsoda alak ez a Tim! Képzeld, megpróbált elcsábítani engem! Szinte megerőszakolt! Alig tudtam elmenekülni előle!

Na, erre a monológra máris sokkal jobban lettem! Méghogy Tim, meg az erőszak! Aha...szóval savanyú a szőlő és nem kaptad meg kisanyám...mégis én kellek neki!

- Nem mondod! - felelem, alig bírom elrejteni a vigyoromat.

- De bizony! Odahúzott magához, még most is sajog a csuklóm, úgy megrántott!

- Tényleg? Hmmm, én szeretem az erős férfiakat. Nézd csak, itt jön az érintett, máris megvitathatjuk vele az esetet.

Ezzel elindulok fülig vigyorral a pasihoz, aki elképedve mered rám. Úgy látszik reggel tényleg megbántottam és nem tudja hányadán állunk éppen...pedig...nagyon nem akartam....

- Tim édes, képzeld épp rólad beszélgetünk Paulával...azt kezdte mesélni, hogy milyen nagyon szerette a hátadat masszírozni, aztán valami olyasmit is mondott, hogy utána összefutott egy erőszakos alakkal...nem tudod ki lehetett? Én meg most akartam elmesélni...de jobb ha te is hallod...hogy masszírozásban te is jó vagy, mert olyan, de olyan szelíd olajos masszázzsal kezdődött kettőnk love story-ja, hogy azt egy életre megjegyeztem...aztán azt is el akartam mesélni neki éppen, hogy milyen nagyon tökéletes szerető vagy, sőt, nem csak annak vagy hiánytalan, hanem az éjjel is őrizted a lázas álmomat...talán még abba is be akartam avatni, hogy a gyönyörű testeden kívül a lelkedet is imádom, de nagyon, és kezdek keményen beléd bolondulni...

Ekkor veszem észre, hogy kettesben maradtunk a tág szemmel csodálkozó Timmel, Paula elsunnyogott valamikor. Nyilván nem akart hazugságban maradni. Nevetve bújok a karjaiba, beszívom az illatát és élvezem a közelségét. Már nem érdekel, hogy más is látja, már nem érdekel, hogy alig élek és a fél műszak még hátra van, a világ...valahogy a helyére került.

Petur (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Késve érkezek az ebédlőbe, rengeteg volt a vendég ezen a délelőttön. Akaratlanul is Irene-t keresi a szemem. Nincs egyedül, Paula magyaráz neki valamit komoly képpel. Valami azt súgja, éppen most intézi el, hogy az életben többet szóba se álljon velem Irene. Ha nem nő lenne, biztosan találnék számára néhány rettenetes pofont. Pedig igazából inkább magamra vagyok dühös. Néhány őszinte szóval biztosan meg tudnám békíteni Irene-t. Csak kicsivel lenne biztosabb a nyelvtudásom. Kedvetlenül pillantok feléjük, mielőtt kifelé indulnék, mert az étvágyam teljesen elmúlt a keserű gondolatoktól. Szerencsére nincs időm elmenekülni, ragyogó mosollyal indul felém Irene:

- Tim édes, képzeld épp rólad beszélgettünk Paulával… - aztán olyan szóáradat következik, amiből csak néhány szót tudok elkapni. A nézése azonban nem hagy kétséget, miről is szól a kis monológ. Hogyan gondolhattam, hogy nem akar már engemet? Mire elhalkul a hangja, már a karomba bújik, fejét mellemhez hajtja, állam alá fúrja. Karjai a kabátom alatt kapaszkodnak belém. Néhány meglepett pillantás szegeződik ránk, de most ez sem zavarja. Szemem sarkából még látom, amint Paula gyors léptekkel tűnik el az étkezőből. Már nem haragszom rá, nem érdekel, mit mondhatott korábban a hozzám bújó kolléganőjének.

Boldog zavarodottságot érzek, nehezen sikerül összeállítanom az egyszerű kérdést:

- Már jobban érzed magadat?

- Teljesen… - sóhajtja a nyakamba. – Ma már négykor végzek.

- Ma sok utasom van. – nézek rá kicsit szomorúan. – Talán fél hatkor…

- Várni foglak. – simít végig az arcomon búcsúzóul.


Egész délután magamon érzem ölelése melegét. Még a türelmetlen vendégekkel is sikerül udvariasnak, kedvesnek maradnom. Végül leparkolhatom a kisbuszt. Beszaladok a vacsoráért a konyhára, felkapok pár zsemlét, gyors mozdulatokkal szendvicset csinálok a szeletelt sajtból, és a pultra rakott salátából. Tudom, hogy nem szabad felvinni a szobába az ételt, ezért ügyesen szalvétába tekerem és zsebre teszem.

Csak a második kopogásra érkezik halk válasz. Irene sápadt mosolya fogad. Fázósan bújik egy vastag takaró alá, pedig számomra szinte forró a szoba levegője. Megint lázas. Egy székre dobom a dzsekimet, a kis mosdónál gyorsan kezet mosok. Egy tányért kerítek a szendvicsek számára, de kedvetlenül int Irene. Nincs semmi étvágya. Belé diktálok egy kis gyümölcslét. Kikeresem az asztalon lévő felfordulásból a gyógyszerét, de visszautasítja.

- Azt hiszem, egy forró zuhany segítene most. – hangja alig van, de szeme már élénkebb.

Megkönnyebbült mosollyal bólintok az ötletre.

- Menj! Addig kiszellőztetek kicsit, és forralok teavizet.

Éppen becsukom az ablakot, mikor Irene hív.

- Kérlek Timo! Hozd be a fürdősapkámat! Nem akarom, hogy vizes legyen a hajam. És még egy törölköző, vagy a fürdőköntösöm is kellene.

- Jó, egy pillanat!

Mire visszaérek a fürdő ajtajához a kért holmikkal, Irene már beállt a tuskabinba.

- Gyere be, nem harapok! – incselkedik.

Kedvtelve nézek végig meztelen testén, ami korábban annyi gyönyörrel szolgált. Mellei ruganyosan táncolnak, ahogy felemelt karokkal igazgatja haját a műanyag sapka alá.

- Megmosod a hátamat? – természetes hangon kérdezi. Ebből érzem, hogy nem izgatásra, csak kis kényeztetésre vágyik.

Gyorsan vetkőzök, közben arra gondolok, nekem is jól fog esni az a felmelegítő forró vízsugár. Gyengéden simítok végig vállán, hátán. Hálásan mosolyog rám. A vastag köntösbe burkolózik a sietős törölközés után. Le sem veti, úgy bújik ágyába.

- Most már csinálhatom a teát?

- Aham. Te nem fázol? – néz végig még kicsit nedves testemen. Csak egy törölközőt kötöttem a derekamra.

- Még nem. Nincs időm fázni. Mindjárt készen van a tea.

Most már elfogadja a gyógyszert is, aprókat kortyol rá a még meleg italból.

- Kapcsold le azt a lámpát! – mutat a mennyezet felé. Az ágy mellett álló másik lámpa fénye sokkal kellemesebb.

Magamnak is töltök a teából. Az első kortyot majdnem félre nyelem, mert Irene hirtelen kiugrik az ágyból. Csak a köntösét dobja le, máris bújik vissza a takaró alá. Kicsit tanácstalanul nézhetek rá, mert a karosszék felé int állával:

- Ma éjszaka is ott akarsz aludni?

- Nem akartalak zavarni, tudod…

- Tudom. – mosolyog. – Na, gyere már!

Amint mellé fekszek, mindkét kezét a karomra fonja, és mély sóhajjal hunyja le a szemét.

- Szép álmokat! – súgom neki.

- Neked is, drága!

- Nekem te vagy a legszebb álom. Szeretlek.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Végre megint helyére kerül a világ, csak ezt a csúfos megfázást kéne gyorsan kirúgni, hogy egyéb élvezeteknek is helye legyen hamar. Bár normál esetben roppant mohó vagyok Timóval, ma este semmi, de semmi másra nem vágyom, csak hogy mellém bújjon, melegítsen, és ha már nincs lázam, és nem fáj a bőröm is, akkor simogasson, nagyjából ameddig csak bírja. Nagyon gondos ápolónak bizonyul, kapok teát és velem tart a zuhany alá is, ahol időnként meg kell hogy tartson, olyan gyengének érzem magam. Fázósan köpenybe bújok, és az ágyban várom meg a teát. Amikor látom, hogy a karosszékkel szemezget, már nem hagyhatom szó nélkül.

- Ma éjszaka is ott akarsz aludni?

- Nem akartalak zavarni, tudod…

- Tudom. – mosolygok. – Na, gyere már!

Végre mellém bújok és jólesően belebújhatok abba a nagyon finom illatába, ami finom, és buja.

- Szép álmokat! – súgja

- Neked is, drága!

- Nekem te vagy a legszebb álom. Szeretlek.

Hmm...szeret...én is szeretem, gondolom félálomban, és ha lehet, akkor még egy kicsit közelebb bújok hozzá. Már nem nagyon van erőm válaszolni, csak remélem, hogy pontosan tudja a reakciómból.

Úgy alszom hajnalig, mint akit fejbe vágtak, pontosan ugyanabban a pózban, ahogy lefeküdtem. Viszont egész jó állapotban ébredek arra, hogy Timo kiügyeskedi magát mellőlem, de ha jól hallom a zajokból, csak azért, hogy a kávét elkészítse. Próbálom rávenni magam a felkelésre, de végül annál maradok, hogy inkább megvárom, míg behozza. Az élet apró örömei közül a kedvencem a kávé az ágyban, a szeretett férfitól.

Máris itt van, mosolyogva fogadom. Mint kiderül, ma délután dolgozunk csak mind a ketten, így lesz időnk egy kis lustálkodáshoz, nekem még egy kis gyógyuláshoz, no meg ahhoz, hogy erről a tegnapi "szeretlek" dologról beszélgessünk...mert azt azért nagyon kéne. Egy hét, és vége a szezonnak. Egy hét, és hazautazom családlátogatóba. Nem sok kedvem van hosszú időt otthon tölteni, lévén anyám nagyjából egy hét alatt alaposan ki tud készíteni, a húgom meg úgyis csak panaszkodik. Azon agyalok, hogy utána elmegyek egy-két hétre, valami jó meleg helyre, ahol senkit nem kell kiszolgálnom, csak engem ugrálnak körül, ha úgy akarom, ha meg nem, akkor emberbe sem botlok egész nap. Hmmm, mi lenne ha Timoval szöknénk meg a világ alól. Lehet hogy korai kérés, lehet hogy jól beijesztem, de végül, miután a kávé elfogyott, megkérdezem.

- Drága, a nagyszünetben nincs kedved nyaralni valahol velem egy nagyot? Tudod...hallottam ám, hogy mit mondtál az éjjel elalvás előtt...én is szeretlek...Jó volna munkán kívül egy kis időt veled tölteni. Nem kell most válaszolnod...csak gondold át. Most pedig pukkasszuk meg Paulát, menjünk együtt reggelizni, mert éhen halok.

Petur (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A pukkasztás remekül sikerül. Mi érkezünk korábban. Nem bújunk össze, de mindenki számára nyilvánvaló, hogy nagyon közel kerültünk egymáshoz. Minden alkalmat megragadok, hogy Irenehez érhessek. Kezét simogatom, vagy combjára teszem szabad kezemet. Paula egy közeli asztalnál sugdos valamit Raffinak, de a pincér fiú mindentudó vigyorral felelget neki.

- Kincsem! Gondolkoztam a közös nyaraláson. - mondom a szükségesnél hangosabban Irenenek. - Nagyon jó ötlet. Meddig vannak még vendégeink?

- A következő szombaton lesz a zárás. Édesem! - ő is rájátszik kicsit.

- Nekem utána még egy hétig kell maradnom. Aztán már szabad vagyok.

- Akkor utazol csak haza? – kérdezi, és apró árnyék ül az arcára.

- Nem. Nincs különösebb dolgom otthon. – felelem gondolkozás nélkül.

- Nagyszerű! – ragyog fel az arca. – Nekem pont elég egy hét otthon. Utána együtt mehetünk valahova, ahol csak az enyém leszel.

Az utolsó mondatot igazából nem is nekem mondja, mert egyenesen Paula vörösödő arcába néz közben.

A reggeli színi előadás ezzel véget is ér. Irene elégedetten támasztja vállát hozzám. Felhajtom a maradék teámat, fejemmel kifelé biccentek:

- Megyünk?

- Nekem jól esne még egy kis ápolás. – súgja most már halkabban.

Nem értem pontosan a kifejezést, de a nyakamra adott puszi árulkodó.

Az ágyon a karomba fészkeli magát, úgy kezd mesélni korábbi nyaralásairól. Sokfelé megfordult, a legtöbbször egyedül. Szereti a kellemes, napos helyeket. Szinte mindig víz közelébe ment feltöltődni a hideg telek után.

- Timo, te hol szeretnél nyaralni?

- Nekem mindegy, ha te velem vagy.

Egy arcsimogatás a jutalmam a bókért. Valójában is szívesen mennék vele bárhová. Habár a zsúfolt, zajos helyeket nem szeretem. A kényelmet persze nem akarom feladni, tehát nem valami nomád túrára vágyok.

- Irene, egy problémám azért még van. – kezdem félve.

- Feleséged van otthon! – huzza össze a szemét gyanakodva.

Nevetve rázom a fejemet.

- Nem, nincs feleségem, se szeretőm otthon. A probléma a nyelvtudásom. Félek, kevés.

Most ő kacag rajtam.

- Ne butáskodj! Majd én leszek a nyelvtanárod. Első lecke: ezt csóknak hívják. – ajkát a számra tapasztja.

- Ezt biztosan nem felejtem el. – mondom, mikor levegőhöz jutok.

Kezem megmozdul, arcát simogatja ujjhegyem. Először szemeit, majd ajkát rajzolom körbe. Ő pedig minden érintéshez megjegyzést fűz.

- Ez tetszik nekem! – mondom elismerő hangsúllyal.

- Remélem, a többi lecke is tetszik majd! – súgja az ajkaimra.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nem mondom, hogy nem élvezem, ha olyan ember orra alá törhetek borsot, aki kellemetlenkedik velem. Márpedig Paula nagyon is megérdemli, hiszen kis híján tönkretette a friss, még törékeny kapcsolatunkat. Ezt soha nem fogom megbocsátani neki. A pukkasztás jól sikerül, s közben alaposan megbeszéljük a nyaralás témáját is. Már előre várom ezt a jó kis láblógatós, szeretkezős szabadságot. A nyelvi problémák itt igazán nem okozhatnak gondot, eddig is megoldottuk, eztán is meg fogjuk, ám elhatároztam, hogy a napi programba azért beiktatunk egy kis szótanulást, az sosem árthat. Aztán ha tartósnak bizonyulunk mi ketten, talán az ő nyelvét is megtanulom. Addig viszont...ki kell használjuk, hogy műszakkezdésig bő három órácskánk van, és velünk ellentétben Paula már reggeli után kezdi a műszakot. Visszamegyünk a szobámba, s magunkra zárjuk az ajtót. Mindenféle körítés nélkül levetkőzöm, majd nevetve segítek az imádott férfinak, aki hirtelenjében nem is tudja mit kezdjen magával. Csak nem gondolta, hogy malmozással fogjuk tölteni a délelőttöt...

Amikor már meztelen, sóhajtva hozzá simulok, s hagyom, hogy az ágyba dőljünk. Hosszan öleljük egymást, mozdulatlanul, szemlélve a másikat, élvezve a másik szoros közelségét egészen addig, amíg a vágy meg nem mozdít minket. Automatikusan mozdulnak a combjaink, egymást kulcsolni, helyet adva az ágaskodó szerszámnak, hogy utat találjon magának a szirmaim közé. Felnyögök, ahogy végtelen lassúsággal merül belém teljes hosszában, és hagyom, hogy ő diktálja a tempót. Lassan, hosszan szeretkezünk, figyelve a másik minden rezdülését, s meg-megállva, amikor valamelyikünk a csúcsközelben lebeg. Valahogy olyan jó volna ezt a szeretkezést a végtelenségig nyújtani. A jó ég tudja mennyi idő telik el így, amikor még szorosabbra ölel, s picit gyorsítja az iramot. Most nem áll meg, most nem visszakozik, felkerget minket a gyönyörök gyönyöréig, ami hurrikánként söpör végig a testünkön. Magja végigcsorog a hüvelyemen, különös...mintha minden cseppjét forrón érezném magamban, és ez jó érzéssel tölt el. Sokáig maradunk így, mozdulatlanul, kiélvezve a reszkető kielégülés minden egyes utózöngéjét. Aztán amikor már van kedvem megszólalni, halkan súgom a fülébe:

- Én is szeretlek...de kérlek ne élj vissza soha a szerelmemmel.

Tartalomjegyzék