Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Nem, nem, nem! Hányszor mondjam, hogy nagyobb átéléssel? Komolyan mondom, hogy lehet ilyen fahangon olvasni, hogy "Jaj, hogy meghalnék én teérted"?! Komolyan mondom, egy másik bolygóról jöttél ide, vagy még sosem éreztél semmi ilyesmit? Hát hány darabban játszottál már?

- Voltam párban... például a...

- Nem érdekel, olvasd fel mégegyszer!

Méltatlankodó hangom betölti a színházat. Most vannak a meghallgatás utáni első próbák és ez a lány tudna valamit, csak vagy nincs formában, vagy valami baja van. De a nézőnek nem szabad ezt látnia. Őt nem érdekli, mi hol fáj. Csak a beleérzés, hogy azonosulni tudjon. De így...

- Mit csináljak veled? De most komolyan! Tudod mit, most hagyjuk ezt a szöveget, és mesélj. Meséld el, milyen volt a barátoddal, amikor olyan nagyon szerelmes voltál belé. Vagy még mindig az vagy? Na halljam! Igen, itt mindenki előtt. Tessék.

- Hát... a magánéletem már hadd ne adjam ki. - kezdesz kicsit méltatlankodni.

- Márpedig ha nem akarod kiadni, miért hozod be magaddal? Vagy hagyd otthon, vagy meséld el. Halljuk!

Élet (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ma rossz napom lesz, már így keltem fel reggel. - morfondírozok magamban a színházba menet. Elfoglalta valaki a kedvenc parkolóhelyemet is, és így még negyed órámba került újat keresni. Végre a kocsi a helyén, baktatok a színház felé, még át kell öltöznöm, szövegpróba... darálom magamban a teendőket, mikor érzem, hogy rezeg a mobilom a zsebemben. Felveszem, a párom az. Csilingelve szólok bele.

- Igen drágám?... - aztán lekonyul a mosolyom, el is tűnik. Arcom döbbent kifejezést ölt, és végül egy további hang nélkül teszem le a telefont.


Szinte öntudatlanul, pusztán csak rutinból megyek be a színházba. Utólag már nem is emlékszem, kivel találkoztam, kinek mit mondtam.

A következő hang rángat vissza a rideg valóságba.

- Nem, nem, nem! Hányszor mondjam, hogy nagyobb átéléssel?.... - a rendezőm hangja. Hallom, hogy beszél, de nem minden szava jut el hozzám. - ... Hát hány darabban játszottál már?

- Voltam párban... például a... - kezdem erőtlenül, de letorkol. Jó szeme van a pasinak, élből rájön, hogy mi a gondom.

- Mit csináljak veled? De most komolyan! Tudod mit, most hagyjuk ezt a szöveget, és mesélj. Meséld el, milyen volt a barátoddal, amikor olyan nagyon szerelmes voltál belé. Vagy még mindig az vagy? Na halljam! Igen, itt mindenki előtt. Tessék. - mondja nekem, és én döbbentem állok.

- Hát... a magánéletem már hadd ne adjam ki. - jönnek nagy nehezen ajkamra a szavak. Még én sem dolgoztam fel, amit nemrég a kedves barátom.... hm... volt barátom... mondott nekem, nemhogy még itt mindenki előtt mondjam el?! De, látom, itt nem lesz menekvés... A rendező eldobja a kezében tartott papírt türelmetlenségében, feljön a színpadra és megáll előttem.

- És most halljam! Mi a fene lelt téged? Te nem ez vagy!! - zendül a hangja. És én ösztönösen beszélni kezdek.

- Hát jó.... Az van, hogy negyed órája hívott a barátom.... ex barátom... - javítom magam. - Közölte velem, hogy elhagy engem, mert beleszeretett egy nőbe, de, igazán a nő pasija is bejön neki.... Szóval, sakk matt. És megköszönte az elmúlt 8 évet. Ennyi. Csupán ennyi az, amiért nem tudok koncentrálni. Szerintem is semmiség.... - mondom ezt már dühösen.... Elrohannék, de a rendező megfogja a karom és visszatart. Ahogy visszafordulok és a szemébe nézek, átsuhan egy gondolat a fejemben. Itt most csókjelenet jönne ha ez egy darab volna... de most?!...

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- ...Szóval, sakk matt. És megköszönte az elmúlt 8 évet. Ennyi. Csupán ennyi az, amiért nem tudok koncentrálni. Szerintem is semmiség.... - fejezi be a lelkizést. Mondjuk azt hittem nem mondja el, de ehhez így nagy bátorság kellet, kipakolni itt a többiek előtt. Így már érthető a dolog. Töröm a fejem mi a fene legyen, de aztán kitaláltam. Épp el akar menni, hogy elszökjön, de nem engedem. Megfogom a kezét és visszahúzom, és szembe nézünk egymással. Hmmmm.. ezek a szemek... szomorúan szépek. Nagy sóhaj legbelül bennem, mert azért sajnálom. Pár másodperc alatt összeszedem magam:

- Na látod, így kell nézni. Így nézz majd akkor is, amikor itt megcsókolnak majd, ne felejtsd el ezt a pillanatot. - mondom neked, majd a többiek felé is fordulok. - Oké, oké, akkor most jöjjön az a rész, amikor épp a lány meglátja mással a fiút. Tudjuk, hogy nincs köztük semmi, de a lány a darabban nem. Ezt a kedves kolléganő gondolom szívből el tudja most játszani... - és visszanézek rád. Igen, ez most pont jó lesz neked kitombolni. Vissza is ülök a helyemre.

- Tessék, akkor próbáljuk ezt! Te menj a fa mögé - mutatok neked, majd a fiúra - te pedig beszélgess a rég nem látott unokatestvéreddel kézenfogva. Mosolyogni, ez az! Onnan meg halljam a fa mögül a monológot!

Élet (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nem csókol meg.... Állapítom meg nagy nehezen, mert az agyam még nem fog jól. Aztán újra az ő hangját hallom.

- Na látod, így kell nézni. Így nézz majd akkor is, amikor itt megcsókolnak majd, ne felejtsd el ezt a pillanatot... - Ennyit fogok fel belőle, és aztán azt, hogy menjek a helyemre és jöhet a monológom.

- Oh, te gaz, alávaló, senkiházi! Tudtam én, hogy megcsalsz, te áruló! Minden ízemben éreztem, és lám, nem hiába, az élet megmutatja igaz valód! Oh, hogy én hogy gyűlöllek! - vetem hátam a fának, majd nem bírva a kíváncsiságommal, tovább nézem a párocskát. - De, legyen hát, ha így akarod. Én sem leszek jó már többé. Ég a tűz a lelkemben, harag gyúl a szememben, és minden eszközt megragadok, hogy bosszut álljak rajtad. Nem úszod ezt már meg... Oly sokat elnéztem neked, de ez az utolsó csepp a pohárban!!... - mondom teljesen átérezve minden szót.

Elsőre meg sem hallom, hogy mit mond a rendező!

- Na, így kell ezt mondani....

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ahogy beszél ez a lány a fa mögül... Na ez az.. most nagyon jókor jött ez a jelenet. Teljesen szívből mondja. Legalább megkönnyebbül talán.


- Na, így kell ezt mondani.... - mondom elégedetten, amikor látom, hogy egyre jobban belejön és talán el is túlozza. - Most látom, hogy szívből mondja, hogy beleadja az érzéseit. Ez az! Viszont ti a padon kicsit turbékoljatok, hiába vagytok unokatestvérek! Régen láttátok egymást, örültök, csak úgy sugárzik rólatok. Na akkor ezt a jelenetet újra. Halljuk a monológot!


Nem véletlenül mondatom el újra a szöveget, hadd jöjjön ki belőled, aminek ki kell és elsőre nem sikerült volna. Látom rajtad, ahogy egyre jobban megkönnyebbülsz. És most is milyen jól mondtad.


- Oké, oké, akkor ugorjunk arra a jelenetre, amikor a család barátja vigasztal, és titkon persze reménykedik abban, hogy a panaszkodással a szívedhez kerülhet. Oda a padra... ott jó lesz, ti addig pihenjetek turbékolók. Szóval padjelenet, panaszkodással, tessék!


Ha már kivezetted a dühöd, ideje, hogy meg is vigasztalódj.


- Öleld már át a nőt! Ez az! Mintha csak a párod lenne... Haha, hogy inkább a szeretőd? Jó, akkor legyen a szeretőd, csak öleld már, úgyis csak hallgatsz és vígasztalsz szenvedélyesen. Na gyerünk. Zsebkendő elő... tessék!

Élet (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Na, már azt hittem, megúszom eggyel... Újra el kell mondanom a részem, de legalább kiadom a dühöm... Már egy félmosoly is átsuhan az arcomom. Következő jelenet. Engem vígasztal a férfi a padon. Jesszus, ebben van csókjelenet! Amúgy imádom a partnerem a jelenetben, és vágytam is erre a részre egészen a mai napig. De, most, valahogy nem rá vágyom. Tudom, hogy ő csak épp-hogy csókolna meg. Én meg most igazi csókra vágyom. No, mindegy, túl leszek ezen is.

Hallom máris a végszót.

- .... Na gyerünk. Zsebkendő elő... tessék!


-... És hát, ez történt! Fel sem tudom fogni ép ésszel, miért nem láttam előbb a gyanús jeleket! Pedig, minden egybevág. A késések, a hangulat ingadozás, az új parfüm... minden. - és már éreztem is, hogy csorognak a könnyeim. Nofene... ez ennyire a szívemből szólna?! Lepődöm meg saját magamon. De folytatom. - És én már kezdem elveszteni a reményt, hogy van még normális férfi ezen a sárgolyón! Ilyenkor gyűlölöm magam, hogy gyenge vagyok, és őt is, hogy gyengévé tesz....


És itt kéne szomorúan a partneremre néznem, mire ő megcsókol vígasztalólag. De én -végig se gondolva- a rendezőmre nézek. Aztán észbe kapok....

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ahogy pityeregsz... olyan élethű, és el is tudom képzelni, hogy az. Bár a végén meg kéne csókolnia a srácnak, de talán nem lenne ildomos. Viszont ez a nézés rám...


- Ez az! Ez az! - ugrok fel hangosan, amitől meg is rémültök. Na ez kell ide! Kinézni a nézőkhöz, azzal az ártatlan arccal, és elkapni a tekintetet. Ez nagyon jó volt most! Na nézzük csak mégegyszer hogy megy ez? Most a csókot hagyjuk, gondolom az megy, de majd a végén belepróbáljuk. Na akkor onnan, hogy leültök a padra beszélgetni.


Kezdik előről, belőled csak úgy szakad fel a megkönnyebbülés megint. Kár, hogy majd ennyire nem tudod előadni a darabban később, dehát nem szerezhetek neked egy pasit, aki mindig szakít veled... De ha már fele ennyire menni fog, már megérte szerződtetnem téged.


- Nagyon jó, viszont akkor most megint, de a csókkal a végén, kösznöm! - úgy látom, hogy már a csók is menne, hát akkor miért ne? - Lássuk ismét a leüléstől.


Már látom, hogy teljesen megkönnyebbültél, most lássuk, vajon hogyan fog valójában kinézni, amikor nincs lelki problémád.

Élet (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Na, legalább valaki elégedett. A rendezőm felugrik, és így adja tovább az instrukciókat. Kezdhetjük előlről.

- Nagyon jó, viszont akkor most megint, de a csókkal a végén, köszönöm! - úgy látom, hogy már a csók is menne, hát akkor miért ne? - Lássuk ismét a leüléstől.


Egy enyhe fintor fut át az arcomon, mikor a csókjelentre gondolok. Valaki más jut az eszembe, de elhessegetem a gondolatot és a jelenetre koncentrálok.


Mondom a szöveget, és ahogy egyre közelebb kerülünk a csókjelenethez, én egyre idegesebb leszek. Bár, magam sem értem, hogy miért?... Aztán, végre elcsattan a csók. Én teljesen beleélem magam.... és .... a rendezőt képzelem oda a partnerem helyett.... Jesszus! Gyullad ki a lámpa az agyamban! Hova nem gondolok? ...


És ekkor újra a rendező hangja. Jesszus, ugye nem hallatszottak ki a gondolataim?!- fut át az agyamon.

- Hát ez meg mi a fene volt? Ezt hívjátok ti csóknak???

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Jön a csókjelenet. Ezt nem igazán lehet elszúrni. Vagy... Mit csinálnak ezek? Te jól csókolsz, sőt, mintha nemcsak sima csók lenne, de a srác... Húzódik el. Pedig a szerep szerint ő csókolja le a lányt. Ahogy befejezik, kifakadok.


- Hát ez meg mi a fene volt? Ezt hívjátok ti csóknak??? - azt hittem nem kell megtanítanom két embert csókolózni. Főleg egy férfit. - Nem hiszem el. Hol a szenvedély? Hol van az, hogy a férfi elkapja a lányt gyenge pillanatában és megcsókolja? Itt nem ez volt, itt szinte pont fordítva volt minden!


Felmegyek a színpadra, és odalépek hozzád.

- Menj arrébb. Úgy. - szólok a pasasnak, és leülök a helyére. - Na akkor megmutatom. Így elkapod a lányt a derekánál, ahogy simogatod, amikor feléd fordul az előbbi megilletődöttségéből és lecsókolod így.


Elkaplak és megcsókollak. Rutincsókot akartam bemutatni, de azt érzem, hogy te csak csókolsz és csókolsz. Hát te meg mit csinálsz? Gyorsan be is fejezem a csókot.


- Na, valahogy így, de ha még szenvedélyesebbnek akarsz tűnni, akkor így, miközben a lány a hátadba kapaszkodik így.


És újra megcsókollak, és érzem, ez nem egy sima csók. Hát akkor visszacsókollak úgy igaziból, és ahogy a hátamba kapaszkodsz, a nadrágomban elkezdek nőni. Nagyon jól csókolsz... Na ideje abbahagyni.


- Akkor legalább így, jó? - kicsit zavart vagyok belül, de remélem kifelé nem látszik. Gyorsan állok fel és sietek le vissza a sötétbe a helyemre, mert a duzzadó nadrágom még árulkodhat. Mit művelt ez a lány velem? - Na akkor lássuk újra!

Élet (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A rendezőnek nagyon nem tetszik, amit lát. Fel is jön hozzánk, kedves szavakat intézve a pocsék munkát illetően, majd arrébb tolva partnerem, megmutatja, mit is akar látni.

Ahogy ajka hozzám én, én teljesen kikapcsolok. Csak ő számít, és a csók. Fájdalmasan hamar veszi el a száját, de lélegzésén hallom, hogy rá nézve sem volt hatástalan a csók.

- Na, valahogy így, de ha még szenvedélyesebbnek akarsz tűnni, akkor így, miközben a lány a hátadba kapaszkodik így. - magyarázza, és közben a karomat maga köré fonja. Én meg nagyon elfejeltek tiltakozni.


Újra megcsókol, de ebben a pózban már nem menekülhet előlem. Kezem a tarkójára csúszik, nyelvünk szenvedélyes táncot lejt. Cseppet bele is feledkezünk egymásba. Ő tér előbb észhez.


Újra elválik ajkunk és ez nekem újra fájdalmas élmény.

- Akkor legalább így, jó?... - mondja és jelentőségteljesen a partneremre néz. Rám meg miért nem? - üvölt fel bennem a kisördög. De jól van, ha nem akarod megmutatni, mennyire jött be neked, hát majd én kiharcolom. - mondom magamban.


A rendező visszaül a helyére, megy tovább a darab. Amikor nem én vagyok szerepben, akkor folyamatosan őt fixírozom. Teszek arra, hogy ezt ki látja vagy ki nem. Felajzott a pasi, és azt akarom, hogy ő is epedjen utánam.

Amikor én kerülök sorra, mindig kipillantok rá jelentőség teljesen, ha a csók szót mondom... és mosolygok magamban, mert ilyenkor mindig fészkelődni kezd.


A darab második felében vagy egy ágyjelenet is, amikor rámtör a padon már nekem udvarolt pasi, és újabb szenvedélyes csókot ad, immáron jóéjtpuszi gyanánt.


Nekem ennél a jelenetnél egyszál hálóingben kell lennem, amit ma egy rövid top és egy igen rövid sort helyettesít....

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Visszaülök a helyemre és még mindig az a csók van a fejemben. Megbolondít ez a nő. Ez több volt, mint szimpla csók. És most is hogy néz... Biztos így néz akkor is, amikor... áh.. pedig milyen lenne, ha... a fenébe, hogy lassan magam alá képzelem... Pedig nem rossz csaj... És ahogy nyögne alattam... Nem bírom kiverni a fejemből. Így meg nem tudok figyelni a jelenetekre.

- Na jó, akkor most az ágyjelenet! - magamból is ki kell engednem a gőzt, mert látom, hogy te már nagyon is lenyugodtál. - Gyerünk emberek, ma még haza is akarunk menni!

Ágyat behozzák, és indul. És ahogy ott fekszel az ágyon, abban a feszes felsőben... Nem bírok a nadrágomban lévő feszültséggel. Próba után ki kell majd menjek könnyíteni magamon, mert már lassan képzelődöm. Az a kéjes nézés, és ahogy sóhajra nyílik a szája...

- Jól van, jól van emberek, kicsit már fáradt vagyok, mehettek öltözni, holnap ugyanitt! - szólok oda, majd egy papírt az ölembe veszek, hogy amikor elmennek előttem, ne látszódjon a vágyam okozta látvány. Elköszönnek és mindenki elvonul. Te viszont szemtelenül odajössz.

- Azt a csókjelenetet ki szúrta el? Ő vagy én? - kérded csillogó szemmel, bennem meg újra előtör az érzés. Főleg, ahogy így tartod a szád is...

Élet (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Lepróbáljuk az ágyjelenetet is. Élvezem, hogy nincs rajtam sok ruha, a kellékesek meg most igazán puha ágyneműt húztak a színpadi ágyunkra. Így kellemes érzés volt benne még próba után is heverészni picit. Mikor már mindenki elment öltözni, észre vettem, hogy a rendezőm még maradt. Eszembe jutott, hogy kihasználom az alkalmat, és.... megkérdezem tőle, hogy azt a bizonyos csókos jelenetet ki baltázta el.


Kicsit kéjes mozdulatokkal másztam le az ágyról, remélve, hogy ez a rendezőm figyelmét sem kerüli el. Lustán, lassan odasétáltam hozzá. Megálltam előtte, és megkérdeztem, a lehető legszexisebb hangomon:

- Azt a csókjelenetet ki szúrta el? Ő vagy én?


Te felnézel rám, közben szenvtelenül végig is mérsz, és mikor a tekintetünk találkozik, csak akkor válaszolsz.

- Én azt hiszem, hogy a partnered rontotta el. Nem élte bele magát eléggé.

- És én? Én jó voltam?... Vagy van még mint javítani a... csóktechnikámon? - kérdezem pimaszul, és közben közelebb hajolok hozzád...

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- És én? Én jó voltam?... Vagy van még mint javítani a... csóktechnikámon? - nagyon szemtelenül hajolsz oda, és már épp azon gondolkodom, hogy elkaplak és itt magam alá gyűrlek, amikor a háttérből egy hang bekiált:

- Rendező úr! Mehetek én is? Kell még valami? - a világosító volt az. Szétrebbenünk.

- Nem, nem kell már semmi, majd én lekapcsolom. A többiek is elmehetnek, majd zárok. - visszazökkentem gyorsan, mielőtt még valaki valamit észrevenne, viszont a papír lecsúszott a földre. Venném fel, de megelőzöl:

- Összeszedem... - és ahogy a lábaim előtt szeded a papírt és lenézek rád, megint elképzellek, ahogy... A francba, hogy a farkam ennyire elvonja a gondolatokat. - Tessék. - és a papírokat az ölembe teszed, a kezed pedig végighúzva a nadrágomban álló farkamon. Nagyon szemtelen vagy...

- Khmm.. köszönöm. Na lassan menjünk mi is... - mondom kicsit zavartan, de nem lépsz egy lépést sem odébb. - No? Mégsem megyünk? Nem indulunk? - próbálok meg oldalra lépni, de nem engedsz, sőt!

Élet (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Már épp kezdene jól alakulni a helyzet, mikor az egyik világosító közbeszól. Szét is rebbenünk. Már kezdem sajnálni, hogy oda a hangulat, de látom, hogy édes rendezőm leejtette azt, ami eddig az ölében pihent.... Ahogy szedegetem össze a papírjait, nem kerüli el a figyelmem, hogy a nadrágja egy bizonyos helyen igen látványosan másképp néz ki, mint kéne. Visszateszem az ölébe a papírokat, és nem bírom megállni, hogy végig ne simítsak meredező tagján. Tudom, ez pimaszul bátor lépés, de nem bírtam kihagyni. Ettől picit zavarba jössz.

- Khmm.. köszönöm. Na lassan menjünk mi is... - mondod kicsit zavartan, de nem lépek egy lépést sem odébb. - No? Mégsem megyünk? Nem indulunk? - kérdezi egyre idegesebben. Már mozdulna, hogy felkel a székből, de én visszanyomom.


Pillanatok alatt felmérem, hogy ahogy szerettem volna, lovagló ülésbe, nem tudok az ölébe ülni, így más megoldást választok. Kezeimet a vállára rakom, és hátra nyomom a székben. Picit meglepetten néz rám... lehet, hogy túl erőszakos vagyok? - fut át az agyamon. De, ha már elkezdted kislány, most ne torpanj meg! - bíztatom magam.

Az egyik térdem finoman a lábai közé helyezem, amennyire lehet hozzá közel, és így kicsit fölé tornyosulok ugyan, de jó lesz így is... Mikor már nem ellenkezik a kialakult szituáció ellen, kezeim közé veszem az állát és puhán megcsókolom.


Majd, mikor elválnak ajkaink, kíváncsian várom a hatást, és a tiltakozást is....

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Egyszerűen visszalöksz a székbe. Pimaszul, szemtelenül, tiltakozást nem tűrően. Meg is lepődöm, mert nő nem bánt velem még így, megszoktam, hogy megadják magukat és azt teszek velük, amit akarok. De most nem. Most pont fordított a felállás. És be kell valljam, tetszik, ahogy ez a mozdulat eltalált, és a határozottságod letaglózott. Ráadásul a térded is pont a golyóimhoz teszed, jelezve, hogy jobb, ha nem ugrálok. Meggyőző érv volt, nem is mozdulok, amikor megfogod a fejem és újabb meglepetésemre puhán, érzékien megcsókolsz.

Tiszta ellentmondás az egész szituáció, kemény is vagy, mégis finom és nőies. És milyen szédítő megint ez a csók!

Aztán abbahagyod, és nézel rám várakozón. Meglepetésemből csak ennyit tudok mondani:

- Igen. Ez csók. Ez igazán az volt. - ekkor megfogom én a fejed és újra csókra húzlak. Nem is tiltakozol, de már sokkal szenvedélyesebben és hevesebben, mintegy akaratosan csókoltál, a nyelved is követelőzően a számba dugtad. Megfogsz és magadra húzol a székről. Aztán érzem felállsz és felhúzol csók közben.

Kihasználom az alkalmat: megragadlak a popsidnál fogva, felemellek és a színpadra viszlek az ágyhoz, majd leteszlek rá. Lámpa sem ég nagyon, valahonnan beszűrődik egy kis fény, miközben az ágyon fekve, hemperegve csókolózunk. Nagyon kellesz, és már nem bírom visszafogni magam.

Élet (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Viszonzod a csókot, de még hogy! A szavam is elállna, ha meg tudnék szólalni. Rekedt hangon csak ennyit mondasz:

- Igen. Ez csók. Ez igazán az volt.

Ezután te húzol magadhoz. Most már szenvedélyesebb, tüzesebb a csókunk. Ebbe már több van benne, mint talán illdomos...


Mintha nem is én lennék, ösztönösen cselekszem. Felemelkedem, felhúzlak téged is. És ezen a ponton picit átveszed az irányítást. A popsim alá nyúlsz, könnyedén felemelsz, és a színpadra, az ágyra viszel. Finoman, puhán teszel le, semmi durvaság...


Alig engedsz el és én is, szinte kapaszkodom beléd. Két csók között azért felrémlik bennem, hogy ezt talán mégsem kéne, és az is, hogy mintha valaki említette volna, hogy van egy kapcsolatod.... De egyszerűen minden gondolat kiszalad belőlem, mikor mellém fekszel, felhúzod a lábam a derekadhoz, és aztán végigsimítasz a lábamon. Teljesen elvesztem! - hangzik fel bennem a kiáltás. Teljesen kész vagyok! Akarom ezt a pasit! Akarom a csókját! MOST!

És már hajolok is az ajkaidhoz, bár lobog bennem a tűz, mégis finoman, érzékien kóstolgatom újra a szád, közben kezemmel a testeden kószálok...


- Annyira érzéki ez a póz, a csókod, ez az egész helyzet.... és én annyira élvezem... - súgom a füledbe két csók között..

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ezek a formák, ez a láb, micsoda finom izmok... Simogatom a combod, miközben suttogsz nekem. Azt sem tudom hová tettem a fejem - villan belém, de most itt az a csodás lány mellettem és akar és vágyik rám. Mit tagadjam, nagyon beindítottál engem. Gyönyörködöm a látványban kicsit, a félhomályban néha csak a körvonalakat látom. Aztán újabb heves csókot adok, mert nem bírom, hogy ne kapjalak meg.

Csók közben az oldaladon felsiklik kezem és bekúszik a top alá. Kihasználom, hogy kicsit oldalra vagy fordulva és egy mozdulattal kikapcsolom a melltartód. Végre a hátad szabad lett és felhúzom a topod, leveszed a melltartód is. A melled vonalai kirajzolódnak előttem és már nem bírom fékezni magam. Akarom a számban érezni. Tenyerembe fogom, és szinte azonnal belesimul formásan. Milyen puha és mégis feszes. Ráhajolok és a hátadra fektetlek. Megfogod a fejem és a bimbódra húzol. Másik kezemmel a combod és a popsid simogatom, úgy érezzem minden finomságod, a bőröd, a tested.

Élet (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Finoman, mégis érzékien kezdesz kényeztetni. Rég éreztem már attól ennyire kívánatos nőnek, mint most, ahogy te hozzám érsz... Kezed merészen felkúszik a felsőmhöz, megszabadítasz a melltartómtól, és én leveszem a toppomat is. Te időt sem hagysz nekem, hogy én is vetkőztethesselek, rögtöm a melleim kezded finoman kényeztetni. Puha kezedbe veszed, morzsolgtod kicsit, majd a hátamra döntesz és a szádba veszed a bimbókat. Beletúrok a hajadba, hátam picit ívbe feszül, hogy még jobban hozzád nyomjam magam. Így az oldalamon fekszem még félig, és te továbbra is simogatod a lábam, a hátam, a popsim. Egyszerűen fel akarnak robban az érzékeim, a fülemben dübörög a vérem...


Halkan nyögdécselek, ahogy szád finoman játszik a már megkeményedett bimbómmal. Felhúzom a fejed, számat a szádra tapasztom, annyira érezni akarom még a csókod...


Magamra húzlak, és te úgy ahogy vagy, (még) teljesen felöltözve nem is ellenkezel. Fölém tornyosulsz, annyira férfias jelenség vagy, imádom ezt az érzést. Így csókolsz és én máris vetkőztetni kezdelek. Kihúzom a nadrágból a pólóinged, és hamar meg is szabadítalak tőle. Felhevült testemhez simul a tested. Hűvösnek érzem a mellkasod, meg is borzongok kissé. Ezt persze te is észreveszed, és egy halk, rekedtes kacajjal nyugtázod...

Még a hangod is izgató... őrület!! - cikáznak fejemben a gondolatok...

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Csók közben már húzod is le az ingem, nem is tiltakozom. Eszemben sincs. Ilyen szelíd erőszaknak nem állok ellent, hanem hevesebben csókollak. Aztán ahogy hozzád érek, érzem, hogy alattam megremegsz. Nocsak, ilyen bizseregtető lennék? A gondolattól elmosolyodom, majd kisebb nevetésbe tör ki.

- Ejha! Ilyen hideg van idefent? - kérdezem még mosolyogva, de szemedből látom, hogy cseppet sem fázol, inkább egyre tüzesebb vagy. Kezed fel-alá simogatja a hátam és az oldalam, mint aki nem tudja elhinni, hogy a kezében vagyok.

Aztán a nyakadhoz hajolok és puszilgatni kezdem. Nyögésed a fülemben hallom, amilyen jól esik és légzésed is gyorsul, ahogy a füled felé közelítek, majd le a válladhoz. Milyen finom itt.. Kicsit meg is harapom, mire egy kicsit hangosabb nyögés a válasz.

Kezed közben bekúszik a nadrágomba és megragadod a fenekemet, ami épp feszes, mert a csípődnek nyomom az enyémet. Mintha magadra akarnál húzni, úgy fogod.

Élet (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Puszilgatni kezded a nyakam, ami igen érzékeny, és ahogy közelítesz a fülem felé, egyre inkább nem bírok magammal.... mind hangosabban kezdek nyögni. Aztán hirtelen irányt váltasz, és a vállam felé viszed tovább csókjaid özönét. Most valahogy mindenhol izgató a csókod, mintha az egész testem egy hatalmas erogén zóna lenne...

Mikor megharapod a vállam, én is így teszek... Felszisszensz kissé.... Közben kezem végigsimít izmos, finom bőrű hátadon, be a nadrágodba, és megmarkolom a feneked.

Imádom fogdosni a formás férfifeneket, és a tiéd nagyon is ilyen. Feszes, ahogy hozzám feszülsz, és én ezt külön izgatónak találom. Másik kezemmel nem hagyom abba a simogatásod...

A füledbe suttogom:

- Nagyon finom, amit csinálsz.... - újabb halk kacaj a válaszod.


Mikor már kezd tényleg őrjítő lenni az az érzékvihar, amit csókjaid okoznak, a hátadra fordítalak, és így én kerülök felülre. Lovagló ülésben ülök rajtad. Kéjes mosoly terül el az arcomon, jó érzés most így lenni. Lehajolok és a hasadtól kezdve végigcsókolom a felsőtested. Elidőzöm a mellkasodnál, és a nyakadnál is, de nem vándorolok fel a szádig, hanem visszahelyzekedem az előző ülőhelyzetembe.

- Csak nem tetszik a látvány?! - kérdezem kacéran, mert a beszűrődő fényben látom a szemed, ahogy csillog...

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Csak nem tetszik a látvány?! - kérdezed, ahogy végignézek rajtad. Hogy is lehet ilyet kérdezni, ha egyszerűen leolvashatsz mindent az arcomról.

- Nagyon... - és odahúzlak egy újabb csókért. - Magamon akarlak érezni.

Két kezemmel bekúszok a nadrágodba, és a bugyiddal együtt kezdem letolni rólad. Már érezni akarom az illatod, élvezni az ízed... Közben a mellkasomat simogatod és ellenkezés nélkül hagyod, ahogyan popsid alá gördítem a tenyérnyi ruhadarabokat. Majd egy mozdulattal segítesz levenni magadról. Majd visszaülsz lovaglóülésbe és a nadrágommal kezdesz játszani. Lassan kinyitod az övet, kigombolod és lehúzod a sliccet.

- Már olyan szoros lehet ez a nadrág.. - mondod élvezettel, amikor benyúlsz és előhúzod meredő farkam. Hangos, jóleső sóhajjal nyugtázom, ahogy oldódik a feszültség. De nem húzod fel, csak nézed, mint valami érdekességet. - Még sosem volt kopasz makkos farok a kezemben...

- Remélem tetszik, hogy még fel sem kell húzni, és egyből a tied lehet - mosolygom, de aztán egyet húzol rajta és felnyögök.

- Úgy látom nemcsak nekem tetszik... - és két kezeddel masszírozni kezded a makkom.

Élet (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Hamar megszabadítasz a maradék ruhámtól. Élvezem, ahogy a kezed végig siklik rajtam, és vetkőztetsz. A ruhalevétel végét én gyorsan elvégzem, és most már meztelenül mászom vissza rád.

Én is vetkőztetni kezdelek, már csak azért is, hogy egál legyel a küzdelem.

- Már olyan szoros lehet ez a nadrág.. - mondom élvezettel, amikor benyúlok és előhúzom meredő farkad. Hangos, jóleső sóhajjal nyugtázod, ahogy oldódik a feszültség. De nem húzom fel, csak nézem, mint valami érdekességet.

- Még sosem volt kopasz makkos farok a kezemben...

- Remélem tetszik, hogy még fel sem kell húzni, és egyből a tied lehet - mosolyogsz, de aztán egyet húzok rajta és te felnyögsz.

- Úgy látom nemcsak nekem tetszik... - és két kezemmel masszírozni kezdem a makkod.


Hangosan nyögsz már tőle, nem is hittem volna, hogy ez most ennyire be fog neked jönni. Szemem arrébb siklik, és meglátok valamit, amitől beindul a fantáziám. Egy pillanatra hagyom csak abba a kényeztetésed. Ahogy elveszem a kezem, te azonnal figyelni kezdesz, hova mozdulok. Kérdőn nézel rám, és én gyorsan megnyugtatlak.

- Nem megyek messzire, csak eszembe jutott valami... - mondom, és pár lépésre távolodom csak el tőled. Egy selyem sállal térek vissza hozzád. Ez volt rajtam a darabban az egyik jelenetnél.

- Nem, nem kötözlek meg vele... - mondom mosolyogva. Visszahelyezkedem rád, most már nedves alsó ajkaimmal kényeztetve keményen álló férfiasságod. Erre te lehunyod a szemed. Én pont erre a pillanatra vártam. Finoman ráhelyezem a szemedre a kendőt. Nem kötöm be a szemed, csak azt akarom, hogy picit ne láss...

- Remélem, tetszik ez a kis játék?!- súgom mosolyogva, majd hozzáteszem: - Ha nagyon nem tetszik, bármikor leveheted...

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Hozol egy selyemsálat. Mit akarhatsz vele? Megkötözni? Hát... ha itt maradok a színpadon megkötözve, eléggé közröhej tárgyává válok... Látod a kételkedést a szememben.

- Nem, nem kötözlek meg vele... - visszaülsz és finoman masszírozni kezded a farkam. Nagyon finom, mmmmm...

Ekkor érzem, hogy lecsapsz rám. A kendő a szemem elé kerül és nem látok semmit. Hiába lenne átlátszó az anyag, a félhomály miatt teljes a sötétség.

- Remélem, tetszik ez a kis játék... - súgod a fülembe, és teljesen elvesztem az érzékelésemet. - Ha nagyon nem tetszik, bármikor leveheted... -súgod még.

Levenni nem akarom, érdekes egy játék ez. Remélem nem húzol be a csőbe, és nem használod ki kiszolgáltatott helyzetemet. Hagyom magamat a tapintásra, az illatokra és a hallásomra bízni. Vajon mi lesz?

Érzem, hogy a farkammal játszol az ölemben, majd forrón beléd csúszom. Ez az... Kitapintalak, és a melleid kezdem masszírozni. Érdekes, így jobban érzek minden apró pontot, minden rezdülést. Finoman, alig mozogva körözöl a nyergemben, és nagyon kellemes, ahogyan a makkom hozzád dörzsölődik.

Mintha a semmi közepén lennék, tér nélkül és csak egymáséi vagyunk.

Élet (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Az erős félhomályban és a kendővel a szemeden nem nagyon látsz semmit... Így ezt kihasználva, finoman kezdek játszani a farkadon, majd nem bírom tovább és gyengéden magamba fogadom. Teljesen kitölt, az egész bensőm belebizsereg az érzésbe. Kéjesen körzök a csípőmmel, a bensőm minden pontjával érezni akarlak...


Nyögéseid elárulják, mennyire érzed finomnak ezt a játékot. Kezed is vándorútra indul, és mikor megtalálja a melleimet, finoman, majd kicsit vadabban kezded izgatni őket. Erre az én mozgásom is picit vadabb lesz. Hátra nyúlok a kezemmel és a golyóiddal játszom picit. Majd hozzád simulok, közben még mindig aprókat mozogva rajtad, és megkérdezem a lehető legselymesebb hangomon:

- Ha akarod, válthatunk pózt, hogy te irányíthass....

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Egyszerre ismeretlen és új, bizseregtető és mégis érzéki ez az érzés. Semmit nem látok, de mégis érzem minden pontod, érzékeny bőröd. Ahogy kitapintom a bimbóidat, aztán kicsit megemelkedem, és a popsidat fogom a másik kezemmel. Mennyire kemény, és feszes mindkettő. Sokkal erősebben érzem. Azt is, ahogyan a golyóimhoz érsz. Mint villámcsapás, de mégis kellemes. Nagyon finoman csinálod...

- Ha akarod, válthatunk pózt, hogy te irányíthass... - hallom egyszer csak a fülemben. Még nem szívesen hagynám abba a szembekötősdit, hiszen most kezdek ráérezni az ízére, de pózt válthatunk, ha mehet bekötött szemmel.

- Rendben. - Elmosolyodom, hiszen eszembe jutott valami. - De van egy feltételem. Az illatoddal kell elvezess a puncidig.

- Jó, de akkor kicsit várj! - Felállítasz az ágy mellé, majd pár másodpercnyi mozgolódás után ezt mondod: - Oké, gyere...

Remélem értetted, hogyan gondolom, és amikor érzem, hogy alám feküdtél hanyatt, akkor a nyakadnál elkezdelek szimatolni. És nem csalódtam. Hamar megéreztem azt a bizonyos illatot. Mint vezetőt végigrajzoltad magadon, egészen a forrásig. Mikor oda jutottam, már nem bírok magammal és bekapom a csiklód.

Élet (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Reméltem, hogy fel fog csigázni téged a gondolat, hogy pózt váltsunk. Nem is csalódtam benned. Viszont, érdekes, de finom ötlettel állsz elő...

- ... De van egy feltételem. Az illatoddal kell elvezess a puncidig.

Bár tudom, hogy sötét van, és nem láthatod, de magasra szalad egy pillanatra a szemöldököm, mert nem értem, mire gondolsz. Aztán esik a tantusz.

- Jó, de akkor kicsit várj! - mondom, majd az ágy mellé állítalak. Majd amilyen halkan csak tudom, elkezdem ujjazni magam. Mivel már eléggé fel vagyok izgatva, tartok tőle, hogy a sok nedvességgel való játékomnak hangja lesz, de szerencsére nem hallasz meg belőle semmit. Mikor már úgy ítélem meg, hogy elég nedvesség van az ujjaimon, a fülem alól indulva, a melleim között vezetve ujjam, a hasamon át, a puncimig húzok egy vonalat, majd az ágyra fekszem.

- Oké, gyere... - mondom már rekedtes hangon. Te óvatos mozdulatokkal az ágyra térdelsz. Végigsimítok a karodon és a fejedet a nyakamhoz teszem, ahol a megjelölt út kezdődik.

- Innen kezdődik az utad édes. - mondom halkan. Pici mosoly bujkál a hangomban. Te csókolgatások közepette kezdesz szagolgatni, és mikor megtalálod az eltéveszhetetlen nyomot, folytatod a csókok áradatát, miközben lejjebb haladsz a testemen. Valahogy bizsergető az érzés, ahogy nyelved hozzám ér, és ahogy a kilégzésed hűsíti felhevült bőröm. Szinte már sajnálom hogy nem egyenes vonalat húztam, mert most mindennél jobban kínoz az érzés, hogy nem egyből a puncimnál térdelsz...

Élek a gyanúval, hogy pont ez volt a célod, hogy engem teljesen kikészíts... Hát, sikerült.... De édes ez kín.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Csak az orrom vezet az utamon, és nagyon kell figyelnem minden apró részletre, hiszen a számmal nem tüntethetem el a nyomokat. Apránként előbb megszagolom és utána megízlelem minden apró pontot. Nagyon finom, ahogyan a bőröd, a tested és a puncid íze kavarog a számon, a számban.

Elhaladok a nyakad mellett és érzem, hogy a melleidhez érek. Ekkor úgy döntök, hogy letérek az ösvényről, majd később újra megtalálom.

A melled fölött apró csókokat és harapásokat adok, hogy bőröd még érzékenyebb legyen. A tested remegjen, mire leérek a puncidig, és ne egyből kapd meg azt, amit akarsz. A vállad felé kúszok vissza, majd le az oldaladon a melled alá. Körbepuszilgatom bársonyos halmod, majd áttérve a másik oldaladra, ott is megkapod a kényeztetést. De már nem oldalt indulok felfelé, hanem közelítve a bimbódhoz, hogy megkapd a csábítás egy lehetőségét. Arcom simítja udvarod, de elhaladok mellette.

Megfogod a fejem és próbálsz irányítani a bimbódhoz, de nem engedem. Most vakon vezetlek és úgy, ahogy én akarom. Azt akarom, hogy minden érzékeny pontod felkészülten várja a nyelvem, ami felkúszik most a nyakadig. Aztán ahogyan ismét melleid közésiklok, felfedezem az illatos ösvényt ismét, amit rajzoltál számomra. Elindulok lefelé a hasad irányába, hiába akarod felhúzni a fejem. Most a bimbóid nem kapják meg a szám kényeztetését.

Élet (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Sokszor letérsz a kijelölt ösvényről. Csókolgatod, harapdálod mellem, amivel tényleg kezdesz az őrület határához sodorni. Finoman kényeztetsz, így nem lehet egy szavam sem, hogy nem kapom meg, ami nekem jár, de ugyanakkor nem adsz annyit, hogy kielégíthessem minden vágyam.


Az oladalamon haladsz lefelé, ami tényleg nagyon messze van az ösvénytől, de finom kitérőt teszel a mellem alatt és hamar átérsz a másik formás halomhoz. De ágaskodó bimbómat is csak súrolja arcod, nyelved, puha szád elkerüli, nem kap kényeztetést, reményeim szerint csak egyenlőre.


Lassan haladni kezdesz a hasamon. Ujjonganom kellene, hogy igen, na végre, de én mégis elégedetlen vagyok, mert szinte kínzó az érzés, hogy nyelved nem érintette a bimbóm, ami így sóvárgó érzéssel kínoz engem. Próbálnám visszahúzni fejed a melleimhez, de te nem hagyod magad, csak azért játszod most a jófiút, mész a kijelölt úton. Én meg markolom a lepedőt, a takarót, a párnát, ami utamba kerül, tekergek alattad kicsit a vágytól.... Ezt te is érzékeled, és szinte a lélegzetedből érzem, hogy mosolyogsz kínomon.


Mikor már majdnem elérnél a dombomig, megállsz picit a köldököm alatt, majd utad folytatva, de még elkerülve puncim, a combjaim belső oldalát csókolgatod... Én szélesre tárom lábaim, hogy ezzel is hívogassalak, majd mikor már nem bírom tovább, halkan kérlek:

- Édes, ne kínozz tovább...

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Próbálnál irányítani, de most én vezetek. Nagyon érzékennyé akarlak tenni. A combodat belülről puszilgatva érzem minden apró rezdülésed, hol nagyon érzékeny, hol izgató. Óvatosan bele is harapdálok a puha bőrödbe, hogy még érzékenyebb legyen, így haladok le a térdedig és lassan egyre feljebb.

Már érzem az ajkaid közül áradó forróságot és hallom nyögésed:

- Édes, ne kínozz tovább...

Pedig még nem szabad. Még nem. Nem akarsz még úgy, ahogyan szeretném. Ezért amikor elérném az ajkaidat, újra kikerülöm őket és a dombodat kezdem a nyelvemmel és orrommal masszírozni. Beszívom lucskos puncid illatát, egyszerűen mámorító. Legszívesebben benyalnék az ajkaid közé, de akkor oda a varázs, ezért a csípődön lekúszom az oldaladig és megfordítalak, hogy a popsidat is kényeztessem.

Milyen feszesek és mennyire kemények már. Mmmmmm.. bele is kell harapjak, nem bírom ki. Megmarkolom a másikat a kezemmel, szinte belemarok úgy fogom meg. Hallom nyögésed, ahogy tetszik és egyre jobban csókolom és harapom a feneked, mintha csak meg akarnám enni, annyira kellesz.

Élet (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Kínzol... kínzol... a végtelenségig...


Csókolgatod a combom, szépen lassan, hogy majd kifutok a világból, de téged semmi nem zavar, hogy tekergek már a kíntól, hogy nyögdécselek... te csak csókolgatsz, harapdálsz tovább.

Majd gonosz módon a hasamra fordítasz. Ez picit ki is zökkent az előbbi mámorosan tudathasadásos állapotomból. Végigsimítasz a fenekemen, és érzem a mozdulataidon, hogy nagyon is tetszik neked, amit érzel. Belém harapsz finoman, és nem is tudod, hogy ez nekem menniyre jólesik. A bokámig fut a bizsergés harapásod nyomán. Szabadon lévő kezeddel megmarkolod a kényeztetés nélkül maradt félgömböt és puha tenyeredbe fogod, markolászod finoman. Felhúzom az egyik lábam, hogy még formásabb legyen a popsim a kezed alatt. Nem is fogom fel, hogy így még jobban fogod érezni éhes puncim illatát is, de ez legyen a te bajod, ha már így megkínzol.


Nem harapsz erősen, de biztos vagyok benne, hogy ha ezt tovább csinálod, el fogod veszteni a fejed és egy kedves kis foltot is szívsz majd a fenekemre... Egy pillanatra mosoly fut át az arcomon erre a gondolatra, de mosolyomból kezed érintése ránt vissza, ahogy végigsimítasz a fenekemen és a fenekem közti résnyi helyen. Ettől mélyről jövő, hangos nyögés hagyja el félig nyitott ajkaimat. Újabb érzékeny pontomra leltél...

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Bele tudnék feledhezni a feneked harapdálásába, de neved illata megcsapja az orrom. Igencsak eltértem a kijelölt ösvénytől, még nem értem az új végére. De még itt is akad némi dolgom: közelítsük meg a bejáratot a másik oldalról!

Ujjaim bekúsznak a popsivágatodba és lefelé folytatják útjukat a bejáratod felé. De mielőtt odáig jutnék a hátsó lyukadon megpihentetem a középső ujjam és gyengéden megnyomom, mintha be akarnék jutni. Hangos nyögés a válasz. Érzem, ahogy izmaid megfeszülnek és elernyednek, mintha azt akarnád, hogy jussak be. Mindegy, hova, csak legyek már benned. Tetszik! Lassan már eléred, amit akarok.

Ujjamat ott tartva visszafordítalak a hátadra, és élvezem tovább a tested rezdüléseid, melyek lassan hullámzássá erősödnek. Nem látlak még a kendőtől, de lassan teljesen felfedezlek mindenhol. Ujjam hegyét kicsit megint megnyomom felfelé, mintha újra be akarnék hatolni a popsidba, mire újra hangos nyögés a válasz.

Puncid illatából nagyon is tudom meddig mehetek el és honnan nem léphetek tovább. Újra a dombod kezdem harapdálni és körkörösen masszírozni, és ahogyan az ujjam ott tartom, a csípőd is emelgetni kezded. Már nem sokáig bírod úgy érzem...

Élet (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Rettentően gonosz játékba kezdtél az idegeimmel, és tartok tőle, hogy te fogsz nyerni, mert én már nem bírom tovább, hogy nem kaphatom meg a nyelved, az ujjad, vagy valamit végre! A hátsó lukat kezded masszírozni gyengéden, amitől én teljesen kész leszek. Majd váratlanul a hátamra fordítasz, de a kezed nem veszed el a fenekemtől. Bár elég erősen homály van, én szinte látom az arcodon a kéjes vigyort, hogy kínozhatsz.


Nem bírva magammal felülök, egyik kezemmel az állad alá nyúlok, és felhúzlak magamhoz. Kiéhezett, vad csókot kapsz, illetve, követelek ki magamnak. Ahogy visszacsókolsz, érzem benne, hogy neked is nagy önuralomra van szükséged, hogy ne szedj szét azonnal. Ez azért némi elégedettséggel tölt el.


Nem fekszem vissza azonnal, hanem kezem a tarkódra simítom, és határozott mozdulattal a puncimhoz irányítom. Mikor megérzed, hova akarlak terelni, még egy utolsó kis ellenállást azért megengedsz magadnak, és kínzásképp csak a nyelved hegyével simítod végig ajkaim vonalát... Szinte sikításszerű nyögés hagyja el a számat, és már az sem érdekel, ha meghallja valaki. Akarom a nyelved, a kezed, mindened!

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A csók után új ízeket érzek, amelyek már tényleg megvadítanak. Nehezen tudom irányítani az elhatározásomat, hogy alaposan kiéheztetlek. És nem bírsz már magaddal, csak tolsz lefelé. Rendben, lássuk, hogyan is robbansz, ha a nyelvem hegyével, éppencsak megsimítom az ajkaidat?

Hangosan felnyögsz, szinte visszhangzik a színház. Ez az, ezt akartam, erre vártam! Mi lenne, ha most egy kicsit finomabb lennék? A nyelvem hegyével éppencsak hozzáérek, érintem az ajkaid. Sikításod ismét visszaverik a falak. Nedved így is szétterül a nyelvemen. Lenyelem. Nagyon finom, és még akarok! Akkor most már nem finomkodok, érezd meg azt, ami a teljes robbanáshoz vezet!

Megfogom a szabad kezemmel a csípőd, megmarkollak, a popsidnál lévő ujjam felfeszítem. Egy pillanatnyi feszültség valami nagy dolog előtt és... Nyelvem kinyújtom és a barlangod nyílásától mélyen, erősen és szélesen végighúzom az ajkaid közt egészen a csiklódig. Markomban remeg és hullámzik a tested, ujjamon feszül az izmod és nyelvemen izzó forróság csorog a torkomig. Most hulltál alá.

Élet (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Csak szolidan játszol velem, mégis, minden érintésed robbanásszerű élményt nyújt. Az egész testem lángol, égek a vágytól, hogy hozzám érj. Rettenetesen felhúztál már.


Kezed játszik a fenekemnél, a másik kezeddel a csípőmet markolod, és ahogy belém nyalsz.... Végigfut rajtam az orgazmus, és az összes izmom szinte egyszerre feszül meg, így a testem mintha egy íj lenne.... olyan feszes, majd hirtelen ernyedek el. Szinte levegőt venni sincs erőm, annyira kifáradtam és annyira kimerített ez az eszeveszett élvezés. Lenyúlok és leveszem rólad a kendőt.

- Csak, hogy lásd, mit műveltél... - szólok elhaló hangon. Kezdem azt érezni, amit már régen, hogy egyszerűen nem vagyok agyamnál...

Csendes, halk mosoly a válasz a megjegyzésemre. Picit hagysz pihenni, és bár én most vagyok túl egy fékevesztett orgazmuson, te még javában fel vagy pörögve. Kis pihenő után így finoman, de határozottan kezdesz újra nyalakodni rajtam...

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Érzem, ahogyan megfeszül a tested alattam, minden izmod megkeményedik, majd visszahullsz az ágyra. Nyögésed is csak egy elhúzott nyüszítésre sikeredett, majd alig jutsz szóhoz. Lihegésedből csak ezt hallom:

- Csak, hogy lásd, mit műveltél... - és egyszercsak lekerül rólam a kendő. Bár félhomály van, hunyorgok kicsit, mert az eddigi sötétség után ez a kis beszűrődő fény is erősnek tűnik. De szerencsére hamar megszokom és látom mit műveltem. El is mosolyodtam, ahogy látlak remegve és a puncid alatt egy folt terjeszkedik. Ha már folt, legyen nagyobb!

Somolygok, mert újabb folytatást akarok, de hagylak kicsit pihegni, hogy összeszedd magad. Ujjam még mindig a hátsó bejáratodnál tartom, és amikor látom, hogy kezd visszatérni beléd az élet, óvatosan és hosszan nyalok egyet a csiklódon.

- Hé! Hé, hé! - tiltakozni próbálsz, de újabb nyalás következik és megremegsz. - Mit csinálsz?

De nem válaszolok, hiszen érzem a nyelvemen az édes ízed, és még akarok belőled. Most a barlangodba kicsit benyújtom a nyelvem és úgy kihúzva pöccintem meg a csiklód. Tested ismét rázkódni kezd. Ujjamat a popsilyukadhoz nyomom és újabb nyalás követi. Érzem, hogy egyre jobban kezd visszatérni az izgalmad, ezért nem várakoztatlak meg a következő és azutáni húzásokkal. Majd váratlanul bekapom a csiklód és gyengéden morzsolgatni kezdem a számban. Ekkor a lyukadat nyitogató mutatóujjam mellé a középső ujjamat bedugom a puncidba. Hangos nyögés a válasz.

Élet (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Még igazán magamhoz sem tértem, mikor újra érzem nyelvedet magamon. Bár nem tudom végig gondolni, de biztos vagyok benne, hogy miután lekerült rólad a kendő, megszemléled a művedet. Erőteljes nyalást érzek, ami szinte azonnal végigsöpör a testemen, minden izmomat, és érzékszervemet felpezsdítve. Annyira erős az érzés, hogy szinte már fáj....

- Hé! Hé, hé! - tiltakozni próbálok, de újabb nyalás következik és megremegek. - Mit csinálsz? - kérdezem. De te nem válaszolsz, hanem folytatod a nyalakodást, mélyen megjáratod bennem a nyelved. Ilyen mélyen talán még senki nem járt bennem, szinte körbenyalod az egész bensőm, soha nem tapasztalt élvezetet okozva ezzel. Szélesre tárom a lábam, már amennyire még tudom, és meg is emelem kissé a csípőm, hogy még kényelmesebben hozzám férj. Kezeim a mellemre teszem, és amíg élvezem játékos nyelved édes kényeztetését, addig fokozom az élvezetet azzal, hogy morzsolgatom újra megkeményedett bimbóimat.


Annyira kéjesnek, nőiesnek, kívánatosnak érzem magam, ahogy hozzám érsz, ahogy árad belőled a vágy felém. Élvezettel, magadról megfeledkezve nyalakodsz tovább, de kezed a popsimról sem veszed el, sőt, két ujjadat is belém csúsztatod... Az elöbb átélt orgazmus után hihetetlen mód összeszűkült a puncim és most a két ujjad alig akar belém férni. Picit meg is torpansz, aztán halk kuncogást hallok... Ezek szerint, kedvedre van ez a szűkösség...

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nem rossz így ujjazni téged, csak kicsit kényelmetlen. Bár szűk vagy még, mi lenne, ha fokoznám az érzést, mintha szétfeszítenélek? El is mosolyodom a gondolatra, majd visszakapom a csiklód a számba, mutatóujjam elveszem a nyílásodtól és most két ujjamat dugom be a nedves pinádba. Tövig. Ismét elmosolyodom, mert nagyon tetszik, hogy ilyen szűk vagy! De ne tétlenkedjek odabent, megfeszítem felfelé és kitapintok egy pontot. Megvagy!

Amint hozzáértem, sikolyszerű hangot hallok. Felnézek rád, látni akarom az arcod. Gyönyörű látvány. Egyszerűen szép, ahogyan az élvezet kiül az arcodra és szemed összeszorítod, szád nyitva és az élvezettől némán sikítasz. Ezzel a képpel a fejemben bújok vissza az ajkaid közé és újra bekapom a csiklód.

Tested remeg, ahogy két ponton megtámadtalak a csiklódnál és a puncidban. Odabent körkörösen, gyengéden masszírozom a pontod, és nyelvem ugyanígy köröz a csiklódon. Érzem, hogy ez a kettősség újra nagy kitörésbe torkollik majd, ezért a szabad kezemmel megragadom a popsid és a számra húzlak szorosan, nehogy megint kiszabadulj.

Élet (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Magamon érzem tekinteted, de ennél tovább nem jutok a gondolatban és az érzékelésben, mert szinte mindent felülír az az érzés, amit a g-pontom ingerlése okoz. Hamar rátalálsz erre az igen érzékeny kis pontocskára a bennsőmben és én egyszerre úgy érzem, mintha kevés lenne a hely a bőrömben, mintha szét akarna szakítani a kéj... Szinte dobálom magam, de te erősen tartasz, nem engeded, hogy kicsusszanjak a kezeid közül. A szádat a puncimra tapasztod, pontosabban a nyelveddel játszol a csiklómon valami őrült játékot, amitől már szinte alig vagyok magamnál....


Az már csak fokozza az őrület közeli állapotomat, hogy érzem rajtad a visszafogott vágyat, hogy legszívesebben most azonnal megdugnál, de élvezni akarod még az általad keltette gyönyör hatását... Már egyfolytában nyögök, néha ívben feszül meg a hátam, amikor erősebben ingerled bennsőmben azt a bizonyos pontot. Vissza fogod ezt még kapni! - fut át az agyamon a gondolat.


Nem akarok még elélvezni, bármennyire is élvezetes ez a játék. Szinte erővel kell eltolnom téged magamtól, mert nagyon nem akarsz eltávolodni. Karomat mereven tartva tolom el a fejed magamtól, és a másik kezemmel a kezedet húzom ki lucskos hüvelyemből. Arcomra esik a beszűrődő fény egy kis része, és látod a szememben az eszeveszett tüzet... És tudod, hogy miattad van. De nem hagyok neked időt az elemezgetésre és a nézelődésre, mert mindkét kezemmel megfogom a fejed, a számhoz húzlak és szenvedélyesen megcsókollak. Miközben nyelvünk táncol, én lassan visszafekszem a párnára és húzlak magammal. Szélesre tárt lábaimmal átkarolom a derekad, és úgy helyezkedem, hogy belém hatolhass...

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Magadra húzol, átfogsz, lebilincselsz a lábaiddal. Nincs menekvés, de nem is akarok. Kemény farkam mégis lassan csúsztatom beléd, érezd, ahogyan szétfeszíti a szűk pinád. Érezd, ahogyan egyre beljebb és beljebb csúszik, mindenemet. Húzol magadhoz, de neked feszülök, hogy ne siettess, pedig már igazán vágyok rád, hogy teljesen kitöltselek.

Szádat csókolom mohón, nem bírok betelni az ízeddel, a nyelveddel. Szívom ajkaid, aprón harapdálom, mintha ezen múlna a világmindenség. Érzem forróságod odabent, körülöleli kemény szerszámom. Elérem a legbelsőbb határt, a pontot, ahol teljesen kitölthetlek. Nézem a szemed és vágyakozást látok benne: mozduljak már meg. Még élvezem a pillanatot, amiben most fürdünk, aztán egy aprót, de határozottan mozdulok. Nyögés szakad fel édes ajkaidról. Újabb mozdulat és újabb nyöszörgés a felelet.

- Csináld édes, csináld...! - sóhajtod, és finoman előre-hátra mozgatom a csípőm. Nem akarok sietni, érezd, ahogy odabent megfeszülök és engedek. Mosolygok rád, megfogsz a tarkómnál fogva és a szádra húzol mohón. Csípőd gyengéden mozgatod, hullámzunk az ágyon. Csak a jótékony homály látja, ahogyan testünk összeforr.

Élet (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Lassú kínnal büntetsz azért a gaz tettért, hogy oly mértékben izgattalak fel, amire te magad sem számítottál talán. Élvezed, hogy a végtelenségig húzhatod gerjedelmem és meg is próbálod odáig elhúzni.


Testem már nagyon vágyik a durvább behatolás érzésére, de egyenlőre csak a finomabb mozdulatok kerülnek terítékre, és rólam szinte süt a feszültség, hogy mennyire vágyom már rád, mennyire akarlak. De, a jótékony félhomály, mi eltakarja kéjben fürdő testünk, most arcom is árnyékolja, így nem láthatod, mi zajlik bennem. Így végighúzom mindkét kezem a hátadon, hogy érezd, mennyire kívánlak, és tudom, hogy pontosan megérezted te ezt már...


Számat csókolod, de mikor végre teljesen belém hatolsz, nyögés szakad fel bennem. Te eltávolodsz kissé, hogy megnézhesd a hatásod, de én durván és szenvedélyesen húzlak vissza magamhoz. Majd újabb behatolás, újabb hatalmas, elnyújtott nyögés zengi be a remek akusztikával rendelkező színháztermet...

Finoman mozgunk, bár mindkettőnkben forrong a vér... Mikor ajkunk egy pillanatra elválik, kihasználom a pillanatot és nyakad, vállad kezdem harapdálni. Halkan nyöszörögni kezdesz és én ezt bíztató jelnek veszem, és szabadon lévő kezeimet a hátadon lecsúsztatva a fenekedre teszem és jól beléd markolok... picit magamra is húzlak a mozdulattal, ami ellen te valahogy nagyon elfelejtesz tiltakozni....

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Érzem lekúszó kezed a hátamon, és amikor belém markolsz, még jobban feltüzel a vágyakozó, türelmetlen markolásod. A félhomályban szemed kutatom, mikor kinyílni látom. Csak annyit sóhajtasz:

- Még... akarlak... Gyere... - Másik kezeddel a hajamba túrsz és magadra húzol. Most már elég legyen a finomkodásból! A vágyakozó pillantások meggyőztek: a finomkodás kínjaiból nem kérsz többet. Újabb erős markolás a fenekembe, mely jelzi: elfogyott a türelmed. Odahajolok a füledhez, elmosolyodom és azt súgom:

- Úgyis ketten maradtunk... Sikíts, ahogy tudsz!

Hirtelen kibújok a kezeid közül, megragadom a csípőd és olyan erőset húzok rajtad ki és be, hogy nem bírod ki. Sikításod betölti a termet, még a fülem is belecseng.

- Sikíts csak, sikíts! - sziszegem, és egy újabb erős húzás következik. Két kezeddel fenekem után kapsz és belemarsz, de erősebb vagyok és csípőd szorítva megint meghúzlak és megint. Tested dobálod alattam, de szorosan foglak, nem fordulhatsz le a farkamról. Minden lökésnél hozzácsaplak az ölemnek és újabb sikítás szakad fel a torkodból.

Élet (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A fülembe suttogsz, és halk szavaid, rekedtes hangod megteszik a maguk hatását... Már így is pattanásig feszült minden idegszálam, de a hangod, és az utána következő mondataid... végképp átszakítják a fejemben lévő gátat, mi eddig megakadályozta, hogy túlontúl hangos reakciókkal válaszoljak izgatásodra.

Csípőmet vasmarokkal tartva, erős mozdulatokba kezdesz. Annyira eltalálod azt a pillanatot, mikor erre vágyom, hogy felszakad belőlem a hangos sikítás, ami időről-időre nyögéssé halkul, amikor már szinte a hangom is elmegy. Testem dobálom, már nincs is az én irányításom alatt, pusztán a vágy, és az általad keltett kéjes érzés irányítja. Tekereg a csípőm, meg-megfeszül a hátam, markolom két kézzel a lepedőt, dobálom a fejem a párnán. Cikáznak bennem az érzések, mintha mindegyik egy kis villámcsapás lenne.


Elengedem a lepedőt mindkét kezemmel, és a mellkasodra teszem a kezem. Kéjesen édes az érzés, ahogy megérzem szíved heves dobogását. Felkúszik kezem a nyakadra, a válladra, majd újra visszatérek a mellkasodra, és gyorsan haladva testeden, lefelé veszi kezem az irányt. Te nem hagyod abba a mozgást, még mindig erőteljes mozdulatokkal teszel magadévá. Ágyékod feletti részen megáll a kezem és innen csak lassan haladok lefelé, és mikor elérem farkad tövét, körbeveszem az ujjaimmal, szoros gyűrűt formálva velük, és picit megszorítom.... Most belőled szakad fel erőteljes nyögés. Halvány mosoly suhan át az arcomon, hát nem csak rám hat így ez féktelen szeretkezés....

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ujjaid megszorítják a farkamat és a tövénél fogva, mint egy gyűrű, úgy kulcsolódnak rá. Egyből megérzem, amit művelsz és felnyögök, olyan jól esik. Aztán megint és megint megnyomod azon a ponton, ahol nem is gondoltam, hogy ilyen gyönyört lehet kiváltani. Nyögésünk, hörgésünk hangjai vegyülnek és visszhangoznak, ahogyan egyre inkább átadjuk magunkat az élvezetnek. Szinte tudattalanul mozgunk egymáson.

De már nem állok meg, erősen szorítalak, ujjaim szinte belemélyednek a bőrödbe, és nem bírom már visszatartani magamat. Farkam megfeszül benned, makkom pattanásig duzzad, majd felordítunk mindketten, csak úgy visszhangzik a terem. Csak jön és jön, újra és újra megfeszülök benned. Érzem, ahogyan kezeim között folyamatosan remegsz és rám szorítasz odabent. Majd csillapodnak a hullámok, egyre kevésbé feszítik testünket, majd az ágyra hullunk.

Mikor kinyitod a szemed a félhomályban, mintha csillagokat látnék benne, pedig csak a kellék tükröződik. Mégis oly varázslatos. Huncutul mosolyogsz és játékosan megkérdezed:

- Ha szabad tudnom, itt mindig így zajlanak a próbák?

- Milyen próbák? Ugyan kislány! - nevetek fel - Én úgy éreztem ez nem csak egy próba volt, hanem maga a díszelőadás.

Élet (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Érzem, hogy egyre gyorsabb iramot diktálsz, és én szinte magamtól felveszem a ritmusod, és együtt rohanunk az őrületes orgazmus felé. Szorosabban fogsz magadhoz, és a farkad a kezem szorításától még keményebb lett. Hallom, ahogy egyre hangosabban nyögsz, és ez eszméletlenül feltüzel engem is. Lassan érzem, ahogy minden tagom remegni kezd, puncim egyre szűkebb helyet ad neked, ami mindkettőnket megőrít.


Tested remegni kezd, és nem is hagyja abba, egyre csak remeg minden izmod, ahogy az enyém is, és szinte egyszerre érjük el a csúcsot.... Előbb te robbansz belém, majd az én hátam feszül ívben, és szorítok rá a farkadra a bennsőmmel, minek hatására te miden csepp nedved belém engeded. Már rég túl vagyunk a csúcson, mégis, a testünk még gyönyörű forró lázban ég tovább. Még mindig mozgunk, még mindig nagyon élvezzük, hogy szinte eggyé vált a testünk.


Lassan és csak sokára csillapodik szenvedélyünk. Jópár perc, vagy talán fél óra is eltelik, mire úgy-ahogy le és megnyugszunk. Te lenézel rám, arcodon nem is szeretet, de valami olyan kifejezés van, mintha ez lenne a mi kis közös titkunk.... és ezt te piszkosul élvezed.

- Ha szabad tudnom, itt mindig így zajlanak a próbák? - kérdezem mosolyogva.

- Milyen próbák? Ugyan kislány! - nevetsz fel. - Én úgy éreztem ez nem csak egy próba volt, hanem maga a díszelőadás.... - mondod mosolyogva, és megcsókolsz még egyszer.

Tartalomjegyzék