Élet (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Az a vaj szívem. Tudtam én, hogy nem lesz annak jó vége, ha én kedves vagyok. Felajánlottam a múlt héten egy kedves szerelő srácnak, hogy nálam hagyhatja a mociját, és furikázhat a kocsimmal. Nekem egy Toyota RAV4 fél-terepjáróm van, amiért a pasi majd megőrül. Neki megy egy BMW túra motorja, amiért viszont én döglöm meg. Szép párosítás.

Ő talán még nálam is jobban örült, mikor kihoztam a szalonból a kocsit. Helyben letette a szent esküt, hogy ezt a gépet bármikor vihetem hozzá, megszereli nekem. Azóta is mindig somolygok ezen, ha eszembe jut.


De ímhol csörgött a telefon, hogy lent ragadt vidéken a kocsival, és le kéne vinnem valami alkatrészt, amit ott helyben nem tud beszerezni. Persze, a kocsit meg ne szállíttasuk vissza csak ezért jogos... Elmentem a műhelyébe, ott megkaptam az alkatrészt, és neki vágtam a nem épp rövid útnak... s nem mellesleg, jobb híjján, az ő mocijával. Olvadtam attól a dög géptől, de nem is titkoltam. Némi könnyed váltó cuccot beletettem az oldal dobozába, hogy ha átülök majd a kocsimba, ne ebben a feszülős bőr szerkóban kelljen vezetnem. Némi protektor ide-oda.... Hátha kedvem támad száguldozni... Bukó fel és irány a flaszter.


Az első lámpánál már nyomnom kellett egy satut, mert egy őrült a sport verdájával nem ismerte fel időben a közlekedési lámpa nem zöld és nem sárga jelzését....

- Anyád... - morogtam magamban. Mellé zárkóztam, csúnyán ránéztem a bukó rostélya mögül, és elé vágtam...

Charles Dworkin (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

"Ugyanabba a folyóba nem lépünk be kétszer. Benne vagyunk, meg nem is." Vagy hogy is van ez? Ezek a kérdések járnak a fejemben, ahogy öreg Porschém vezetőülésén játszom. Mert ez tényleg nem vezetés...ez játék. Ez az autó annyira közvetlen, még nem rontották el a sok elektromos kütyüvel. Nincsenek szabályozók, se segítő szervók...csak a tiszta erő, meg a fék. Remélhetőleg. Ez mondjuk rögtön kiderül, mert egy csöppnyit túlszaladok az egyik városi villanyrendőrön. No, nem különösebben veszélyes a helyzet, de egy motoros így is megtalál magának. Hangos kipufogójával mellém áll. Általában nem veszem fel az ilyen kesztyűt, de most oda nézek...


Szerencsére az erőtől duzzadó motoron nem egy hasonló fickó ül, hanem egy lány, aki a sisakja alól próbál csúnyán nézni. Olyan érzésem van, mint amikor megdorgáltak régen az oviban, mikor Zita haját simogattuk a hátsó udvaron. Aranyosnak találom a hölgyet, de nem sok időm van, mert rögtön ráhúz a gázra és elém vág. Kerek popsija és a motor izmos feneke, szinte összeillenek...legszívesebben beverném neki ott helyben, de helyette inkább egyesbe rakom az öreg hölgyet... Igyekszem magam visszafogni...300 lóerő azért háromszáz lóerő, nehogy idő előtt felökleljem ezt a szegény "robogós" libát. Magamban jót nevetek, hogy lerobogóztam szegényt...ha tudná...de nem tudja.


Közben vált a lámpa, belelépek a gázba...

Élet (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Porche... Na széép. Kocsija az van, stílusa az nincs. Jellemző... Vakegér... Ez is egy marék rozsért vette a jogsiját, vagy adták neki a két szép szeméért. Puffogok magamban, de aztán megérzem a gép erejét, és kicsit kihagy az agyam. Száguldom picit, amíg lehet. Nem számít most kicsit sem tér, sem idő. Várom már, hogy kiérjek a városból, és kicsit odaléphessek neki... Bár, azért a kilóméter órát lesem, nem kéne élből bírsággal kezdenem. Enyhén előre dőlök, ráfekszem a motorra, igyekszem eggyé olvadni vele. Igen, igen, ez nem speed motor... De, azért tud menni ez is. Egy nagyobb kereszteződéshez érek. Én vagyok az első a sorban, sőt... mindhárom sáv sorában, mert az autók csak lassan zárkóznak fel mögém. Kivéve a Porche... Ő hamar beér.

Kiegyenesedem, leteszem a lábam is, ez hosszabb piros lesz. Ismerem ezt az elágazást. Most váltott a lámpa, itt fogunk állni pár percig. Kicsit nyújtozom ültömben, kezeim a combomon pihen. Imádom a bőr illatát, érzését... és ez a kesztyű, ami a mocihoz van. Egyszerűen mesés érzést kelt bennem. Ahogy így mélázok, látom a tükörből, hogy a kis vagány "üldözőm" araszolgat előre. Mikor már erősen kezdett közelíteni, picit löktem magamon előre a motorral. Épp csak annyit, hogy érezze, láttam a játékát.

Felébredt bennem a kisördög és úgy gondoltam, megmutatom neki, hogy kell igazán szépen elindulni. Ha már ilyen vagány gyerek...

Jó időérzékkel kezdtem neki a műveletnek. Lassan vissza döntöttem a motort induló helyzetbe, felhúztam egy pillanatra a rostélyt, hátra néztem, rávigyorogtam a pasira... itt villant át az agyamon, hogy milyen jóképű ürgét fogtam ki... lecsaptam a rostélyt. Láttam a szemem sarkából, hogy már sárga a lámpa, fejemet irányba fordítottam, felkaptam a lábam és már el is indultam...


Egyszerűen belém bújt a kis rosszalkodós gyerek. Hirtelen éreztem, hogy mi most játszunk, óvatosan, de nagyon élvezhetően. Láttam, hogy ő is jön és jön utánam, hiába húzok el előle. Szűkült az út két sávra, nem volt helye megelőzni, én meg nem hagytam, hogy ezt tegye. Vigyorogtam, mint a tejbe tök, ahogy elképzeltem külső szemlélő szemével a kis játékunkat...

Charles Dworkin (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A formás feneket üldözöm, de csak óvatosan. Egy rossz mozdulat és feltrancsírozom szegényt, azt most még nem kéne, később is csak max képletesen.


A gépemet jól összerakta Sanyi haverom, a szerelő. Harmadikban 4000 másodpercenkénti fordulatnál, köszönhetően az öreg Ferdinándnak, még mindig van 5000 egységnyi hely. Szegény motoros puncimat, úgy seggbe tolhatnám, ha akarnám, de óvatos vagyok, nem kapcsolok feljebb, mert kell a motorfék is.


Hirtelen fejembe ötlik a gondolat abszurditása...egy puncit, seggbe tolni...tiszta irodalmi ellentét. Plusz, ahogy elnézem a lányt, popsiba ő nem szereti. Valahogy megsejtem az ilyet, még százhatvannál is. Lemaradok egy kicsit, hogy majd legyen helyem megküldeni neki...


Végre kiszélesedik az út, elhagyjuk a körgyűrűt sehol senki...most kéne némi józanság, de messze magunk mögött hagytuk már...belelépek harmadikban a gázba...mindent elönt a dübörgő boxer hangja...felhúzom az ablakot...pillanatok alatt kétszázat mutat a kilométeróra és még menne szegénykém, ennyi év után is...még küldhetném, ha akarnám...de nem akarom...tetszik a csaj segge...van valami ribancság azokban a vonalakban. Ezt a nőt keményen fel lehet húzni, ha hagyja...rá villantok egyet...egy olyan, én akarom, ha akarodot. Persze ki tudja ez az autópálya nyelvben a vigyázz jövök...BMW-nél a takarodj megfelelője.


Nem tudom sejti-e a lány, hogy egy 300 lóerős Porschének nem kellene villantania...előtte megnyílik az út...szóval, hogy ez most neki szólt...

Élet (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Űzöcskénk folyamán most villant rám először. Ha nem kiló ötvennel tépnénk, felemelném a kezem rosszallóan, hogy mi a fene gondja van?! De, ennél a tempónál ezt azért nem kockáztatom meg. Érzem, hogy játszik. Tudom, hogy amiben ül, az nem egy lomha csiga, de azért az én pacimban is van erő. Feltétlezem, ezzel ő is tisztában van. Tolja is neki rendesen, le akar tolni az útról. Oh édesem, egymás mellett nem férünk el! Ennyi szemmértéked azért lehetne... - dohogok magamban.


Egy kanyar utan megnyílik egy harmadik sáv, egy rövid, de nekem pont megfelelő leálló sáv. Kicsapom az indexet és kecsesen kihúzódom. Nem hagyom, hogy megelőzzön, hanem gonosz módon előre engedem. És ez azért bosszantó lehet... Vigyorgok magamban. Amint belelép a gázba, visszahúzodom mögé. Bár ő nem látja az arcom, hót tutira veszem, hogy tudja, Fülig Jimmy elbújhat mögöttem vigyor terén e percben.


Azért hagyok témi távolságot kettőnk között, mert bár nem mondom, formás kis feneke van, azért nem adnék rá egy százas csókot bukóval... Ha lehet. S női megérzésem nem is hagy cserben, pár kilóméter után egy csúnya satut nyom ez a tündér pasas. Én is rátapadok a fékre, s bízom benne, hogy elég lesz a fékút, amit hagytam kettőnk között, hogy ne csókoljam körbe az istenadtát. Amint megálltunk leteszem a lábam és körül nézek. Sehol senki. Se előttünk, se mögöttünk egy teremtett lélek nincs. Mi a fenét csinál ez? Rátenyerelek a dudára és most már két kézzel mutogatok neki.


Egy pillanatra megfagy bennem a vér, mikor kivágódik az ajtó. Végig cikázik a fejemen az a sötét godolat, hogy kiszáll a kocsiból egy 120 kilós izomagyú állat és belegyógyít a betonba. Kellemes csalódásként ér, mikor egy viszonylag magas, átlagos testalkatú, finoman izmos, elég jóképű pasi száll ki. Azért vérmérsékletére enged következtetni, hogy az ajtót azért nem csukja be maga után.

- Valami gond van? - kérdezi félig morcos hangon.

- Én is ezt akartam kérdezni... - vetem oda hasonló stílusban, miután levettem a bukót. Az aljánál fogom, biztos, ami ziher, maximum hozzá vágom.

- Megijedtél az árnyékodtól, vagy személyiségem varázsa hatott rád ilyen fékezőleg? - váltok át komolyból pimaszba.... Nem bírok elfolytani egy mosolyt, mikor látom az arcán a meglepődést. Nem ilyenre számított... Kérdés, hogy rosszabbra-vagy jobbra?....

Charles Dworkin (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Egy csalafinta motoros csajt látok magam előtt, mikor végre visszatér a látásom az átélt izgalmak után. Idegességemben járómotorral hagyom a kocsit, kellemesen duruzsol a boxermotor semmivel nem összetéveszthető mormolása.


"Nem vagyok ijedős típus...a motoros ruha alá meg még nem néztem be, nem mintha a teljes személyiséged alatta lenne, de hát ebben a helyzetben mi másból indulnánk ki, nem igaz?" - körülbelül ennyi jut eszembe...aztán önkéntelenül nevetni kezdek az egészen. Hogy az ember mikre nem képes? Veszélyezteti magát, ha nincs háború. Végig mérem a lányt is. Formás lábai lehetnek a motoroscucc alatt. Gyorsan keresek egy közös témát...és elszállítom a haragom.


"Amúgy milyen motor ez? Nem egy átlagos női robogónak néz ki" - mondom mintha értenék a motorokhoz. Pedig nem, ahogy az autókhoz sem. Itt az útszélén, éppen frissen nyírták a füvet, annak az illatát érezni...forgalom alig...és olyan helyesen kunkorodnak a lány kicsit átnedvesedett tincsei. Kikandikálnak a füle mögül. Tulajdonképpen egész helyes, bár ahogy vezet, az nem egészen normális. Körbejárom a motort és közben megnézem, hogy állva is helyes kis feneke van-e. Nemcsak a járgánynak. Egy motoron minden megszépül egy kicsit, de nem csalódom. Popsipacsis típus. Szép kerek.


Visszasétálok a kocsiig és leállítom a motor. A bukólámpák egyből a helyükre vezérlődnek. Kicsit pihenek és várom, hogy most mi lesz...nevetgetek a fejemet rázva...azért ilyen sem minden nap esik meg az emberrel.

Élet (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Kutatón néz, s szinte érzem, hogy magában rajtam mulat. Kis gonosz, idáig hajszol, aztán meg kinevet. De lám csak... ahogy körbe jár, alaposan megvizslatja a motort is, s kétség sem férhet hozzá, engem is. Na, itt sem lesz verekedés, állapítom meg magamban. Míg ő vissza megy a kocsihoz, hogy leállítsa a motort, ne morogjon a kicsike feleslegesen, én addig széthúzom a motoros kabát felsőjét, a bukót magam elé rakom a mocira s rátámaszkodom. Teljesen tisztában vagyok vele, hogy ez egy roppant kihívó póz. De, ő még azt nem is tudja, hogy milyen kis semmi felső van ezelatt a viszonylag vastag kabát alatt. Kap azért egy kis ízelítőt belőle.

- Amúgy milyen motor ez? Nem egy átlagos női robogónak néz ki? - kérdi, még mindig a motoron hagyva a tekintetét.

- Pont olyan, amilyennek látszik. Nagy, böhöm, de jól fut. Túra motor egyébiránt. De, most nem mennék bele a köbcentik és lóerők fogta információk dobálózásába, ha nem gond. - Hangom komolyan cseng, mégis pimasz maradok. Azért a mondat végére neki is feltűnik, hogy itt valami nem okés, és rám emeli a tekintetét. Látja, hogy vigyorgok, s ez már végképp feloldja őt is. Az arcomat veszi most gorcső alá... a homlokom, szemem, szám... a fülem mögül előre kíváncsiskodó fürtöt is megnézi. Már a nyelvemen van, hogy tetszik-e a látvány... de mégis vissza fogom magam. Elvégre, nem flörtölni vagyunk itt, vagy mi a fene....?!

Kényelmesen a kocsijának dől, hosszú izmos lábait a bokájánál keresztezi, teljesen nyugodt pózt vesz fel. A kisördög meg az én vállamra ül, hogy most kéne a bukót a fejembe nyomni, s vigyorogva (mint a gyalog kakukk) elszelelni mellette, hogy érjen utol... Valamit láthatott az arcomon, mert megkérdi:

- Ejnye kislány, mi jár a fejedben?...

Charles Dworkin (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ahogy az autómnak támaszkodom egyszer csak bekapcsol rajta a hűtőventilátor. A levegő megtelik a forró motor semmivel össze nem téveszthető szagával. Hetek óta nem voltam nővel, ez jut eszembe, nem is értem miért, mindenesetre...most itt van valaki, akinek kikandikál a pólója a motorosdzseki alól. Szép a dekoltázs. Finom selymes, kicsit husis. Ahogy én szeretem. Közelebb lépek, mintha a motort vizsgálnám és leguggolok a kipufogóhoz. Alulról nézem a járgányt és a lányt, ahogyan a tompora domborodik a nadrágjában. Az embernek tüzet rakni van kedve. Persze képletesen. Ennek a kiscuninak kellene megrakni, de nagyon sürgősen...minél előbb, bele keményen. Hirtelen már azt is elfelejtem hova indultam, így nézek a szemébe kérdőn.


"Szép, megjárathatom egy kicsit?"


Ahogy elmosolyodik, eszembe jut az ősrégi vicc. Már mondom is: "És a motort?"

Élet (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Feloldja az eddigi nyugodt pózát és a motorom mögé sétál. Nem siet, nincs is miért. Leguggol, s én biztosra veszem, hogy nem csak a moci felépítését tanulmányozza, hanem engem is. Hátulról. Szívesen bele néznék most a fejébe, hogy vajon mire gondolhat... És legnagyobb sajnálatomra, erre semmilyen módon nincs. Nem akartam hátra fodulni, s kihívóan bámulni őt, ezért csak derékból fordultam picit, hogy mégis rálássak... Ekkor szólalt meg, mintegy újra elterelve a gondolataimat.


-Szép, megjárathatom egy kicsit? - elmosolyodom a nem kicsit kétérelmú kérdésen, mire folytatja, megkoronázva a kezdést:

- És a motort? ....


S ez az a pont, ahol már tényleg minden fagyosságom felolvad és felnevetek. Ez annyira régi poén, és most mégis akkorát üt.... Hihetetlen egy fazon. Hamarjában gondolom végig a lehetőségeket, hogy hogy is gondolhatja? Ő vezet és én hátul, simán adjam oda neki, vagy járgány csere?...


- S mi rá a biztosíték, hogy finoman fogsz bánni vele?... Is?... - kérdem tőle, nem titkoltan huncut mosollyal az arcomon. Most már jobban hátra fordulok, minden reakcióját látni szeretném.

Charles Dworkin (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Szabad beindítani előbb... a motort...is? - kérdezem és felállok. Együtt indítjuk el had járjon...a lányt szándékosan úgy igazítom, hogy még hozzáérjen a motorhoz, érezze a meleget és a dübörgést. A fenekére teszem a kezem, de közben úgy teszek, mintha a motort vizsgálnám. A duruzslás és a motor finom rezgése a puha fenéken érződik.


A szemébe nézek, mint ha egy régi ismerős lenne...olyan természetes az egész helyzet.


"Nem szívesen hagyom a kocsit egyedül, de egy rövid kört mehetnénk...ki vezessen? Van motoros jogsim, szóval ezen nem múlik."


Átkarolom és szembe fordítom magammal. A szemébe nézek miközben a motornak döntöm egy kicsit...együtt rezdülünk a géppel...egy film jut erről eszembe...ott a centrifugán csinálták...az sem volt rossz...de ez a benzingőzös élmény ezzel a szépszeművel hamar elhomályosítja a tudatom.


A gyönyörű topját cirógatom...félek kislisszan a kezeim közül...


Szemtelenül messzire mentem.

Élet (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Segít beindítani a motort... Hm, úgy látszik, tényleg komolyan gondolja, hogy menne vele egy kört... Én viszont nem szívesen adnám oda neki, hogy egyedül menjen vele.- fut végig bennem a gondolat sor.


Megérzem a fenekemen a tenyerét. Ej-ej... kis huncut. Nem is érdekel téged a motor.... - nevetek magamban.


- Szóval, tetszik a gép... is... Igaz? - szemtelenkedem. Ő a motornak dönt és igéz a tekintetével. Te jó ég, hát mit csinálok én itt ezzel a pasival? Hisz le akart törölni az útról.... Huncut játék jut eszembe.


- Na jó, megfuttathatod a gépet is.... Én meg téged. Cseréljünk járgányt?... Nekem még úgy 80 kilómétert kell mennem a célomig. Addig játszunk, vagy elég csak pár kilóméter, hogy meggyőződj arról, jó a gép... is?... - kacérkodom, játszom a szavakkal. De figyelmemet erősen koncentrálnom kell, mert kezével a toppom simogatja...

- Szóval, mi légyen? - kérdezem tettetett türelmetlenséggel.

Charles Dworkin (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Van valami tüneményes a csajban. Olyan egyben van...tisztában önmagával...bájos, kedves barna haj...mosoly...nem lehet neki nemet mondani.


"Cseréljünk, és azért vigyázz rá" - mondom, de magamban azt gondolom ma bizonyosan megőrültem. Imádom ezt a kocsit, ha összetöri végem, de aztán arra gondolok, aminek meg kell történnie megtörténik, szóval nem ezen fog múlni a kincsem épsége. Ráadásul kapok zálogba egy motort. Nem is akármilyen tulajjal. Fogadok, hogy nem fehér bugyi van rajta. Persze csak magammal...ki tudja nyerek-e, sőt ki tudja kiderül-e valaha is az eredmény...


Gyorsan állítja be az ülést és az egyebeket, ahogy fészkelődik az ülésben és belepréseli a formás kis segget a feszes versenypárnákba. Tényleg úgy tűnik, hogy már ült máskor is autóban. Ez megnyugtat. Mire észbe kapok már nála a kulcs és határozott gázzal húz el. Nem győzök utána eredni a kétkerekűn. Magamban megállapítom, hogy kurv@ jól néz ki a kocsim hátulról is. Csak a bukósisakja ne lenne ilyen szűk a lánynak. Hiába, nagy a fejem. Mondanám azt, hogy...a fejem is...de minek lódítsak, az ember legyen őszinte mindhalálig...tövig nyomom-húzom így is...a gázt és már látom is a bájos mosolyt a tükörben és érzem a benzinszagot a levegőben. Imádom...mindegyiket.

Élet (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nagy sóhajjal ülök be az autójába. A motor után kicsit szűknek érzem a kasznit, de azért hamarjában bele szokom. Az ülés szinte rám simul... pedig, nem is rám tervezték. Egy kis tükör igazítás, eh, rémesen nézek, ki, húzom el a számat.... de mikor látom, hogy ő meg engem néz, tündéri mosolyt küldök felé. Kezem közben meg nem állna, biztonsági be, gyújtás, fény, kézifék, sebesség, és már ott sem vagyok. Tempósan indulok el, de úgy, hogy ne veszítsen szem elől...


Érzem a kocsiban az erőt, s ez átragad rám is. Fura érzés, hogy nem érzem a menet szelet magamon, és a bőrruha most nem funkcionál úgy, ahogy eddig. Szegénykém, ő nem mocihoz van öltözve. Már előre látom, hogy ha megálltunk, ölelgethetem magamhoz, hogy ne fázzon nagyon...


Tudom, hogy most én vagyok előnyben, mert egy kocsihoz mégis könnyebb idomulni, mint egy olyan erős kétkerekű csodához. Alig bírom levenni a szemem a tükrökről. Egy állati jó pasi, egy extravagáns motoron. Huh... hamar melegem lesz az összképtől. Meg kéne állni.... Zakatol bennem az érzés.... hozzá kéne érnem... mindkettőhöz...


De, nem, még picit húzom a fejét a kis pasinak... gyere csak a formás popsim után... gyere....

Charles Dworkin (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Bár régen ültem már motoron a meztelen sebesség hamar a fejembe száll. Valami négyhengeres-féle lehet a járgány, tényleg amolyan erősebb fajta, elképesztően megy. Most érzem meg igazán, hogy ez a lány talán nem is akart engem lehagyni. Ez azért további önbizalmat ad. Néha bele-belerántok a gázba, tizedmásodpercek alatt megközelítem a kocsim, majd ráengedve a motorféket erősen lassulok is. Fülemben a szűk sisak alatt is szól a dal "I wanna rock" és tényleg: egyik pillanatról a másikra elkap a lendület, már nem akarok maradni: előzni fogok.


Na most, előzésben olyan vagyok, mint a magyarok a fociban és a politikában. Mindenki kurv@ra ért hozzá, ugye. Kicsit lemaradok, hogy jobban kilássak. Ez még miniteherautós koromból maradt szokás. Itt a motoron semmi szükség rá. Apám jut eszembe, ahogy a rálendülök a babámra. Az öregnek P20-asa volt. Most kicsit a nyomdokaiba lépek. Tövig pörgetem a dugattyúkat. Nem látom a műszereket a gyorsulás okozta boldogságban, de hallom a zenén át is: üvölt most a kipufogó.


Ez a repülés maga. Egy századnyi pillanat alatt akarom lehagyni az öreg Porschét, de a kékes füstből látom, neki is tövig nyomják. Na, ezért még kapsz te kis sebesliba. Sose pörgetem meg ennyire az Öreg Hölgyet. Hevesen integetek, hogy ő lassítson. Egyértelmű az üzenet: dá-dá, a seggedre fogok verni, ha ezt nem hagyod abba, de sürgősen.

Élet (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Látom, ahogy meghajtja az én kis drágámat, de tudom, csak jót tesz neki. Szinte magam előtt látom, ahogy az olajak kenődnek, a kerekek forognak, minden olajozottan szolgálja jelenlegi urát, ezt a szeleburdni, nagyon fázós férfit. Megérzi ő is a gép erejét és megtolja a szerkezetet, hamar beér. Én pedig kihasználom az alattam hevülő csoda előnyeit és rálépek én is a gázra. Ahogy az urak mondják... vissza kettő, padlógáz.

Kissé, mintha rémült volna az arckifejezése a hajtás láttán, hevesen integet és fenyegetőzik. Némi fenekelést helyez kilátásba, ha nem hagyom abba, ezt a hajtáspajtást.


Kajánul vigyorodom el és lassítok le finoman. Az út mellé húzódom és leállítom a kocsit. Ő később kezdi az erővesztés folyamatát, így csak későn veszi észre az újabb merényletem. A motoros kesztyűn magamon hagyva a kocsi orrához megyek, és mint akit igazoltatnak, a motorház teteje fölé teszem a kezem és megfeszítem a lábaimat. Tudom, pontosan tudom, milyen látványban lesz része, ahogy lepattan a mociról. Lekapja a bukót. Hallom a kavicsokat a cipője alatt... előbb durva, gyors hangok, majd, mikor vélhetőleg meglát, érezhetően lassabbra vált a hangok üteme...


Vissza nézek rá a vállam felett...

- Csak nem egy dá-dát ígért nekem valaki, ha rossz kislány vagyok?... - kérdezem huncutul.

Charles Dworkin (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Kapkodva állítom le a kétkerekűt, az egyik lábamon üt is egyet, ahogy a talpára állítom. Fejvesztve rohanok vissza a kocsihoz, a fejemben rémképek arról, hogy valami megfoghatatlan hiba lesz mostantól az autómban, ami átváltoztatja őt szenvedélyes szeretőből, pénzéhes, hálátlan kurvává. Ahogy közeledem új barátnőm terpeszt a motorházon. Rendőr barátaimtól tudom mi ez a testtartás, de naív agyam ebben a káoszban nem érti mi most az indoka. Csináljak neki egy rögtönzött ruházat- és testátvizsgálást? Magyarul motozzam meg? Vagy mi?


Azért szép lassan leesik, hogy ez a "vagy mi?" lesz, amikor megszólal és a szemembe néz. Hirtelen más izgalmak érik el a fejem újra, rögtön megcsalom szegény Öreg Hölgyemet vagy Vén Kurvámat (ezt most a motorállapot ismeretének hiányában nem tudom eldönteni) szóval a lényeg, hogy megfeledkezem róla és a lányt bámulom helyette.


Mellé lépek és beszélni kezdek valamit, de csak azért, hogy addig is a derekára tehessem a kezem. "Ez idős pára, nem ám vágtázunk vele a végletekig! Csak szépen finoman nyomjuk neki, érzésből. Érted miről beszélek, ugye?" - és nevetek a helyzeten. Kezem közben a kocsikulcsot keresi a finom selymes ujjak alatt, rátévedek az övzsebekre, és gondosan lemotozom a belsőcombokat is. A testüreg átvizsgálás is eszembe jut, de a körülmények nem kedveznek neki. Kicsit olajos lett a kezem a motoron.

Élet (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Tisztán kivehetőek a gondolatai az arcán. Aggódik a kocsiért, nem érti a pózt, amit felvettem... aztán megérti és élvezni kezdi. Végig mér, majd mellém lépve a derekamra teszi a tenyerét. A kulcsát keresi, hogy megszemlélhesse maga is a kis kedvencét közelebbről a nagy hajtásom után.

- Ez idős pára, nem ám vágtázunk vele a végletekig! Csak szépen finoman nyomjuk neki, érzésből. Érted miről beszélek, ugye? - hirtelen elnevetem magam. Az "érzésből" kifejezésről egy régi tanárom jut eszembe, aki vezetés óra közben azt találta mondani - autópályán 90-el, csak szép tanuló stílusban -, hogy "érzéssel, mint a lovat basznál"... És hirtelen kiesem a csábító démon szerepéből, de miután belülről megharapdáltam a szám, képes vagyok újra rá koncentrálni.


... Főleg azért, mert a derekam és farzsebem után a combom is végig simogatja a kulcsot keresve. Ő még nem tudja, hogy mielőtt kiszálltam, a dzsekim mellrészén lévő zsebbe rejtettem a keresett tárgyat. Mikor kellemesen végig simogatott, felemelkedem és kacéran nézek rá.

- Értem persze. S te érted, hogy csak finoman hajtottam meg, ugye? Épp csak alig... Ja és a kulcs nem arra van, amerre te tennéd. Gondolkozz más fejével. - mondom és és szétvetett lábakkal, összefont karral, csillogó szemmel nézek rá. Ettől a póztól a kabátom kissé feljebb húzódik, épp csak annyira, hogy a hasamból egy vékonyka csík már látszódjék. Tudom, hogy megakad rajta a tekintete, s azt is, hogy vissza akarja majd rántani kacér gondolatait a kulcs keresés feladatához. Lássuk, hova vezet ez a kis játék?...

Charles Dworkin (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Egy pillanatra fel kell világosítsam a kis bőrnacis boszorkányt, hogy az "épp csak alig meghajtás" nem azt jelenti, hogy száznyolcvannál kéken füstöl a kipufogó. Ez persze csak a szokásos férfi sovinizmus, hamar levetkőzöm, mivel amúgy is rátalálok valami szebbre és jobbra. Ez mindig jó cserealap. Hallottam egy fickóról, aki egyszer hirdetést adott fel. "Elcserélném színes gémkapcsomat valami szebbre és jobbra." Állítólag neki háza lett belőle, de nekem most egy hálószoba, sőt egy tákolmány garázska is megtenné.


Szebb és jobb is, amit látok. A selymes has, a széles csípő és a hívogató szemek. Felállok és illedelmesen bemutatkozom, az ember legyen úriember mielőtt keményen megdug valakit. Mindig van egy pont, amikor ezt megérzem. Ez a lány, most elárulta magát. Valamikor megdughatom, valahogyan. Talán nem most és nem itt, de ez olyan fogalom a nőknél, mint a sugárhajtású óriásrepülőgép felszállásánál a határsebesség. Van egy pont, amikortól már nem fordulhatsz vissza, mert nincs más hátra, mint előre.


Mellé ülök inkább és rásomolygok, gurítva egy kicsit a szavakat. "Nézd, én még sose csináltam ilyet, de most olyan más a helyzet. Mi lenne ha..." - és közben megpaskolom a formás combokat és az arcomra írom, hogy ezt én sem gondolom ám komolyan - "...ha most fognánk magunkat elvergődnénk a célállomásra és innánk valamit." Vigyorgok és mire kimondom ezt arra is rájövök, tulajdonképpen épp kéretem magam. Sajnos egyszerűen nem áll rá másra a szám (más azért talán még csak állna) itt az országút szélén.

Élet (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

És eldőlni látszik a gondolat a fejében. Meg akar kapni, s ez teljesen egyértelművé válik, mikor a combomra simítja a kezét.

- Nézd, én még sose csináltam ilyet, de most olyan más a helyzet. Mi lenne ha... ha most fognánk magunkat elvergődnénk a célállomásra és innánk valamit. - néz rám mosolyogva, kicsit kéretve magát. Elé állok és miközben kiveszem a kulcsaimat a kezéből, nevetve mondom.

- Rendben, benne vagyok. De, ezesetben azt hiszem, vissza ülök az én kis kétkerekűmre, s vissza adom az úrnak, ami az úré... - mondom és elindulok a mocim felé. Kíváncsian találgatom, vajon mikor jön utánam és keresi meg ténylegesen a kulcsát, mert azt még mindig az én zsebem őrzi.


Nem vettem ezer százalékra, de betippelhetőnek találtam, hogy megvárja, míg (kifejezetten neki szánva), lassú mozdulattal vetem át a lábam a mocin és kényelmesen elhelyezkedem. Ezt a kis mini műsort végig nézve indult csak el felém, jogos tulajdona indítására szolgáló eszköz vissza szerzését követelve...


- Kisasszony, nem felejtett el valamit? - hallom meg immáron közelről mély hangját.

Charles Dworkin (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Előveszem a legmélyebb hangom és hátulról átölelem a derekát. Jó érzés ölelni még a ruhán keresztül is. Sima arcának melegét érzem az arcomon. Nyaka bőrén látom a finom pihéket. Száján a puha fodrokat. Kihúzza magát a motoron, ahogyan a robogós lányok is szokták. Dereka kimeredten ível felfelé. Szép nő.


Az ember ezekben a pillanatokban nem gondolkodik. Arcának nyomom az arcom és megcirógatom a fülét. Álla alá nyúlok és végig simítom azt is, kicsit visszaszegem a buksiját, éppen annyira, hogy rám sandítson.


A kulcsot kezdem keresni. Szerencsére elég nagy a csomó, ennek az autónak még külön nyílik a tanksapka, a csomagtartó, az autó maga és még az indító kulcs is külön van. Látom hol lehet illetve sejtem. A lány mellein keresem a tekintetemmel.

Élet (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Tudtam én, hogy jó hely lesz a kulcsnak ott, ahova raktam... De ahogy hozzám simult, megéreztem valamit... Rezegne a motor alattam? Ennyire?... Aztán sajnos, ahogy ő is megérezte, már tudtam, hogy nem jelent jót.


Elővette a kis rezgő ketyerét, ami eddig csendben lapult a zsebében, és most komor tekintettel olvasta le a hívó nevét. El is fordult tőlem, míg beszélt, s én a teste minden rezdüléséből tudtam, hogy ez a kis hajsza itt ért véget. Pedig, szikrázott a levegő nem kevéssé... Amit a technika adott, azt most elvette.


Szomorkás arccal fordult vissza hozzám. De mielőtt szólhatott volna, a szájára tettem két ujjam. Nehogy elrontsa ezt a szép percet. Egy névjegykártyát csúsztattam a zsebébe és egy puha csókot leheltem az ajkaira.


Fogtam a bukó sisakom és meghajtva a kicsikét hagytam, hogy ő is távozhasson a "tett helyszínéről"...

Tartalomjegyzék