Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Apám... Mesélhetnék róla órákat. A családunkban egyedüli gyerekként nehéz volt túljutni édesanyám halálán, főleg, hogy rá nem számíthattam, hiszen még jobban össze volt törve. Ennek már lassan két éve, ekkor voltam 17 éves.


Mindkettőnknek nehezen telt az első év, hiszen lelkileg nehezen álltunk talpra, sok veszekedéssel, hibáztatással. Apám nem is akart ismerkedni, és csak fél év után döbbentünk rá, hogy valószínűleg mégis egy nő oldhatja meg a családi feszültséget. Bár a régi hangulatot már nem hozhatjuk vissza, tudtuk, hogy egy nő mindenképpen csak jobbá teheti a múlt feledését.


Közel egy évvel a szomorú esemény után ismerte meg apám Iwyt, aki igazán aranyos nő. Eleinte persze félszegen mentek a randevúk (apámmal néha kibeszéltük a dolgot, tanácsokat is kapott), de aztán már jobban összemelegedtek. Végül már itt is aludt nálunk, lassan családtaggá vált. Egy teljesen más, de határozottan családias hangulat alakult ki közöttünk.


Miután betöltöttem a 18-at, és túl voltam az évfolyamon, a nyáron már kicsit bátrabban udvarolgattam a lányoknak, hiszen eddig nem sok sikerem volt náluk, és úgy gondoltam: ennyi évesen ideje már barátnőt találni. De csak nem akart összejönni egyik sem. Egyik ilyen estén aludt nálunk először Iwy és megszokásból indultam a fürdőbe. Nem tudtam, hogy van nálunk valaki, ezért egyszerűen benyitottam, és akkor láttam meg először meztelenül. Pillanatra megakadt a szemem, de aztán gyorsan becsuktam az ajtót. Utána sűrű bocsánatkéréseket intéztem hozzá, de egyikünk sem említette meg apámnak az incidenst. Ő még akkor túl friss volt neki, én pedig mit is akarhatnék tőle? Nem akartam elrontani a kapcsolatukat.


Azóta eltelt egy év és hasonló eset nem történt. Iwy családtag lett és már jobban odafigyeltünk egymásra. De ma reggel kissé álmosan indultam a konyhába, amikor véletlenül levertem a tányért a földre és kiszóródott a tartalma. Szerencsére apám nem volt még fent, csak ketten voltunk ott. Iwy gyorsan lehajolt, hogy összeszedje a tányért, majd seprűt kért. Ahogy ott hajolgatott, a felsője előrebukott és teljesen beláthattam alá. Mellei szabadon, meztelenül tárultak elém a ruha alatt. Mozdulni sem bírtam, egyszerűen csak néztem a látványt...

Iworry (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Egy társkereső oldalon talákoztunk, azt hittem ebből sem lesz semmi. Elmondta, hogy van egy nagy fia és, hogy egy éve özvegyült meg. Akkor már jó ideje túl voltam a váláson, már jó lett volna egy társ, s mivel nekem nem volt gyerekem s azt gondoltam egy nagy fiúval már sok gondom nem lehet hát belementem a találkozásba. Szép lassan össze is melegedtünk s egy idő után már többször ott is aludtam, s bár volt korkülönbség kettőnk közt nem éreztem ezt akadálynak. A nagyfiú Mykee ( az édesanyja becézte így s ez rajta is ragadt ) helyes, kissé gátlásos kölyök volt, de hamar befogadott Ő is. Lassan úgy tünt kialakult egy családias légkör.

Ami kissé aggasztott, hogy Mykee-nak még nem volt komoly barátnője, pedig időközben betöltötte a 18-at. Gondoltam későn érő típus, itt a nyár, majd csak talál már valakit.


Egy nyári este amikor elsőként aludtam náluk, épp végeztem a fürdéssel, amikor hirtelen kivágódott az ajtó, majd egy pillanat múlva gyorsan be is csukódott. Mykee volt az, nyilván nem tudta, hogy ott alszom. Biztosra vettem, hogy megnézett magának, hiszen kész férfi volt, s én anyaszült meztelen álltam a fürdőszoba közepén. De azután sűrű bocsánatkérések közepedte megbeszéltük, hogy elfelejtjük a dolgot. Igazából semmi sem történt.


Újabb év telt el, már náluk laktam egy jó ideje. Minden jól alakult, kapcsolatunk harmónikus volt már a " fiammal " is. Egy reggel amint épp kávét főztem előbukkant Mykee, kissé kialvatlanul s bár nem jött nagy lendülettel, de az asztal szélén lévő tányért lesodorta s ami rajta volt szétszóródott a konyhában. Seprűért kiáltottam, persze halkan, az apja még aludt, s amint behozta hátrébb tessékeltem, nehogy szilánkba lépjen. Meg is feledkeztem magamról, hogy csak egy lenge selyem köntös van rajtam, serényen söpörtem a széthullott ételmaradékot, amikor is csak annyit láttam lehajolva, hogy Mykee lábai a küszöbön vannak. Már majdnem emeltem a fejem, hogy rászóljak menjen már odébb, amikor is rájöttem miért áll ott mint egy kőszobor. Csupasz melleim a köntös alatt szabadon himbálóztak, ahogy söpörtem a követ, s nyilván a nagyfiú ott felejtette a szemét. Nem akartam ráripakodni, így is volt benne elég gátlás, úgy tettem mintha észre se venném, s finoman úgy helyezkedtem, hogy eltakarjam magam, majd felegyenesedtem s a kezébe nyomva a lapátot s a seprűt kitessékeltem a kukához, hogy oda öntse a szilánkokat és az összeszedett maradékot. Amíg kiment összehúztam magamon a köntöst s az időközben lefőtt kávéval mentem ébreszteni az apját.

Még délután is elmosolyodtam amikor eszembe jutott a reggeli jelenet, de nem árultam el, hogy tudom a titkát, nem árt Neki egy kis önbizalom.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ahogyan ott söprögetett és a köntöse szétnyílt néha, egészen a bimbójáig láthattam. Néha már megfordult a fejemben, mint nő és nem úgy, mintha a mostohaanyám lenne, és éppen ez a söprögetés is erősítette bennem ezt a képet. Nadrágom elég rendesen feszülni kezdett, így éppen időben adta oda a lapátot, hogy kimenjek a kukához, mielőtt észrevette volna milyen hatást gyakorol rám. Egész nap, amíg otthon voltam ez járt a fejemben és délután már nem bírtam tovább. Apám csak estefelé jön haza, így nem fog megzavarni. Iwy pedig úgyis csak hétvégenként jár el manikűrözni pár ügyfélhez, a hét nagy részét otthon tölti.

Kinéztem az ajtón, láttam, hogy a nappaliban van lent és nézi a tévét. Résnyire nyitva hagytam az ajtót, hogy észrevegyem, ha elindulna. Leültem a székembe a gépem elé és elővettem a már kemény farkam. Kezem már rutinosan megtalálta az ideális fogást és alaposan húzogatni kezdtem a bőrt. Néha kinéztem az ajtó résén át, de láttam, hogy csak nézi tovább a tévét. De így meg nem tudtam koncentrálni magamra, ha állandóan csak őt figyelem. Csak nem fog szólni, amíg becsukom az ajtót...

Kilincsre becsuktam, és az ágyamra feküdtem. Egy húzás... De jó... Bárcsak megfognám a melleit. Ahogyan ott a köntös alatt ringatóztak... Igen...

Kezem jár rendületlenül, szemem behunyom és magam elé képzelem a reggeli jelenetet... Ez a nő... Milyen jó, hogy itt van és láthatom és... Pár húzás kell már csak, hogy...

Iworry (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Néhány apró jelből tudtam, hogy Mykee fantáziál velem, rólam, de melyik hasonló korú gyerek ne tenné ezt, ha ilyen fiatal pótmamát kap. Ő meg különösen fogékony volt, ahogy éreztem, a lányokkal pedig amúgy nagyon félénk, gátlásos volt, pedig helyes kölyök volt.

Délutánra végeztem a házi munkával, leültem a nappaliban tévézni, Mykee a szobájába vonult egy tál pattogatott kukoricával s némi üdítővel. Az apja csak este felé ér haza, a délutánokat Ő is általában filmnézéssel vagy internettel töltötte a szobájában. Nem nagyon járt el társaságba, ha mégis inkább esti programjuk volt a barátaival. Láttam amint a szobájába ért és résnyire nyitva hagyta az ajtót, ahogy szokta, csak akkor csukta magára ha zavarta, hogy hangos a tévé. Most is ez történhetett mert néhány perc elteltével hallottam, hogy becsukódik az ajtó nála. Nem tulajdonítottam jelentőséget ennek, tovább néztem a filmet. Épp a konyhába indultam inni amikor a bejárati ajtón kopogtak.

-A fenébe, Mykee megint nem zárta be a kaput! - gondoltam magamban miközben az ajtóhoz léptem s kinyitottam. Mykee haverja állt az ajtóban fülig érő szájjal.

-Csókolom, Mykee itthon van ? - kérdezte - Ígért egy filmet, azért jöttem át.

-Gyere ülj le a konyhában rögtön szólok Neki ! - mondtam s betessékeltem a fiút az ajtón.

Mykee nem szerette ha a haverok a szobájába mennek, mindíg a konyhában szoktak beszélgetni, a szobája az Ő kis birodalma volt. Elindultam a szoba felé, s az ajtóban egy pillanatra megtorpantam s bekopogtam az ajtón. De nem jött válasz, hát lassan megnyitottam az ajtót.

-Mykee édesem itt van Bandi, valami filmért jö...... -elakadt a szavam egy pillanatra zavaromban, s nem tudtam hirtelen mit tegyek. Mykee az ágyon feküdt, szeme lehunyva, s kezében ütemesen mozgatta a farkát. Átvillant az agyamon, hogy talán észre sem vett, így lassan elkezdtem befelé csukni a szoba ajtót, amilyen halkan csak lehetett, remélve, hogy nem zavartam meg. Nem is csuktam vissza teljesen, sebes léptekkel a konyhába értem s Bandit kitereltem a lakásból azzal, hogy Mykee elaludt, majd ha felébredt átviszi neki az ígért filmet.

Visszaültem a kanapéra s bár a filmre már nem tudtam figyelni, vártam, hogy elő jöjjön a szobájából a fiatalúr, s majd a reakciójából látni fogom észre vett-e az imént.....

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Istenem, ez a nő... Egyszer kerülne a farkamra... igen... ez az... - nyögtem és sóhajtoztam magamban, és ha belegondolok, hogy ő meg ott ül lent és tévézik, míg itt rá verem ki a farkam...

Ettől a gondolattól máris elöntötte az agyam a vágy és feltört belőlem a forró lé. Gyorsan elszorítottam a bőrt a makk felett és csak pumpáltam ki magamból az újabb adagokat. Elképzeltem, ahogyan ő húzogatja, ahogy rám néz...

Miután kicsit csillapodtam, felhúztam egy rövidnadrágot, gyorsan kiosontam a mosdóba és megtisztítottam magamat. Ahogy lenéztem a nappaliba, láttam, hogy még mindig tévézik. Helyes, tévézz csak és én meg kiverem rád...

Ez a gondolat kis bűntudatot keltett bennem, mert mégiscsak a mostohaanyám vagy mi. Pedig olyan jó nő...

Sóhajtottam magamban és azért bennem volt a kisördög, hogy odamenjek és valamit beszélgessek vele. Bármit, csak láthassam, hátha megint hasonló történhet, mint reggel volt.

Lesétáltam a nappaliba és leültem a fotelba, de igyekeztem vele szemben ülni. Rám nézett és kikapcsolta a tévét.

- No, mi a helyzet? - kérdezte mosolyogva. Egyik lábam feltettem a fotelre, hogy kényelmesebben üljek, és a még éppen álló farkam is jobban elférjen a nadrág alatt anélkül, hogy feltűnne. Ismét bevillant a reggeli kép és ekkor a múltból előugrott az a fürdőszobai pillanat. Érzem, hogy megint kezdek merevedni.

- Nem sok, mára kigépeztem magam. Gondoltam beszélgethetnénk egy kicsit. - feleltem, de igyekeztem nem kimutatni a gondolataimat, bár a nadrágon lehet, hogy mégis meglátszott valami?

Iworry (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Egyszercsak előkerült a szobájából, láttam amint a mosdóba tart, de úgy tettem mintha nagyon nézném a tévét. Egyszer csak ott állt velem szemben, majd leült a szemközti fotelbe. Mélyen a szemébe néztem, s rögtön tudtam az imént nem vette észre, hogy rányitottam. Ez kissé megnyugtatott. Rá néztem, majd kikapcsoltam a tévét.

- No mi a helyzet? - kérdeztem mosolyogva, miközben feltette lábát a fotelre.

- Nem sok, mára kigépeztem magam. Gondoltam beszélgethetnénk egy kicsit. - válaszolta.

- Jut eszembe, itt volt Bandi, valami film miatt, mondtam neki, majd átviszed, mivel az ajtód csukva volt azt hittem alszol, nem akartalak zavarni.- mondtam s igyekeztem természetesnek tünni.

Beszélgetni kezdtünk, de tekintetem ohatatlanul is egyre dudorodó nadrágjára tévedt újra és újra. Gondolataim kavarogni kezdtek, alig tudtam figyelni miket is kérdez. Belém hasított a felismerés, hogy a kölyök talán tőlem van így begerjedve. Eszembe jutott a reggeli jelenet, akkor is, hogy bámulta a melleimet. Magam sem akartam elhinni, de nagyon úgy festett a dolog.

Kissé keresztbe tettem a lábamat a kanapén ülve, így a kis pamut ruhám felcsúszott egészen az ölembe, kis belátást engedve alá. Csalinak szántam, figyeltem hogyan reagál a srác. Arca egyre jobban kipirult, miközben beszélgettünk, s lopva figyeltem pillantásait amint oda - oda pillantott a felcsúszott ruha alá.

Szinte biztosra vettem mostmár, hogy én voltam Rá ilyen hatással már az imént is.

Néhány perc múlva átnyúlt a kanapéra s lezser mozdulattal elkapott egy díszpárnát, majd az ölébe emelte, s könyökével rátámaszkodott. Valahogy el kellett takarnia egyre feltünőbben dudorodó nadrágját.....

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Amikor beszélgettünk, felhúzta a lábát. Már épp kezdtem lenyugodni, hiszen normális témákról beszélgettünk, mint munka, meg a régi osztálytársak. Erre most miután kényelmesebben elhelyezkedett, nem figyelt oda és kissé beláttam a ruhája alá. Sajnos épp úgy esett a fény, hogy nem láttam: van-e bugyi rajta vagy nincs?

Ez a kérdés innentől fogva teljesen befészkelte magát az agyamba és hiába próbáltam terelni a gondolataimat, a szemem állandóan kutakodva nézett a ruhájához, hogy mi lehet vagy mi nem lehet alatta? Ekkor éreztem, hogy a farkam igencsak keményen áll a nadrágomban, és mivel alsót itthon nem hordtam, így biztos meglátszik. Oldalt volt egy párna, amit igyekeztem óvatosan, feltűnés nélkül az ölembe csúsztatni. Sikerült is, nem vett észre semmit remélem a nadrágom alkotta sátorból. Miután így biztonságban éreztem magam, máris tovább zakatolhatott az agyam. Már úgy sem látja a hatást.

Ekkor viszont megszólalt:

- Jó, hogy mondod, mert valamelyik újságban volt erről szó... - és a lábait letette az ágyról és a kanapé melletti újságtartóhoz hajolt oldalra és keresni kezdte a lapot. Itt az alkalom!

Kicsit lejjebb hajoltam, hogy jobb legyen a belátás, de még nem sikerült. Ekkor a szerencse rám mosolygott! Ahogy kereste az újságokat, egyre jobban nyíltak szét a combjai. És amikor épp kicsit kinyíltak, akkor látom, hogy a kopasz dombja mosolyog alóla. Szemeim kikerekedtek, de abban a pillanatban felült és a szemembe nézve adta a kezembe a lapot. Hirtelen azt sem tudtam mi van, és csak annyit tudtam motyogni:

- Mi... mi van benne?

- Tudod, az előbb mondtad, hogy... - és csak jött belőle a szó. De hogy micsoda, már nem tudom, mert a fejem mint egy gőzgép zakatolt, hogy itt ül velem szemben bugyi nélkül!

- Jó.. jó... Most viszont visszamegyek a szobámba, ha nem gond... - próbáltam minél gyorsabban biztonságos helyre menni. - Az újságot akkor elviszem.

- Rendben... - nézett rám kissé zavarodottan, mint aki nem tudja mi ütött belém. - De a párnát miért viszed?

Nem akartam megindokolni neki miért kellett a párna, csak siettem a szobám felé, mint aki nem hallotta a kérdést. Muszáj volt könnyíteni magamon azonnal.

Iworry (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Jó, hogy mondod, mert valamelyik újságban volt erről szó... - mondtam, s lehajoltam a kanapé melletti újságtartóhoz, hogy előkeressem az újságot. Keresgéltem egy ideig, közben nyújtóztam kicsit. Meg is feledkeztem magamról a nagy keresgélés közepette s a következő pillanatban a kezébe nyomtam az újságot.

- Mi... mi van benne? - kérdezte, kissé zavartnak tűnt, amikor eszembe ötlött, mitől is lehet ennyire kipirulva. Mykee nem tudhatta, itthonra igen ritkán húzok bugyit, s most, hogy ennyire zavartnak láttam, rögtön tudtam, belesett a ruhám alá.

- Tudod, az előbb mondtad, hogy... - s mintha semmit sem vettem volna észre, csak folytattam a mondókámat. Pár pillanat múlva azonban felemelkedett a fotelból, egyik kezében a párnát szorongatva, a másikban az újságot.

- Jó.. jó... Most viszont visszamegyek a szobámba, ha nem gond... - szólt s zavartan hátrálni kezdett a szobája felé. - Az újságot akkor elviszem. - mondta.

- Rendben... - néztem rá, de közben alig bírtam ki, hogy el ne mosolyogjam magam zavarától. - De a párnát miért viszed? Válasz nélkül pillanatok alatt eltünt a szobájában s még hallottam amint elfordítja a kulcsot a zárban.

Nem tudtam mire vélni ezeket az egyre sűrűbben előforduló, számomra látványos, - gondolom Ő nem is sejti, hogy én esetleg bármit is észre vettem - gerjedelmet irányomban. Talán ideje lenne már ha találna egy kislányt magának, mert az, hogy kissé gátlásos a fiú, még nem jelenti azt, hogy ne találhatna már valakit magának.

El is határoztam, hogy legközelebb próbálok vele erről is beszélgetni.

Eltelt néhány hónap de nem vettem észre újabb hasonlót. S bár ez nem jelenti, hogy nem is volt, legfeljebb én nem figyeltem fel rá. Már a lányokról való beszélgetésről is elfeledkeztem amikor egy napon a szokottnál korábban értem vissza a nagybevásárlásból, s gondoltam szólok Mykee-nak segítsen bepakolni az autóból. Sebesen lépkedtem a szobája felé, amikor furcsa hangokat hallottam kiszűrődni a szobájából.....

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A következő hónapokban egyszerűen már egyre nehezebben tudtam úgy rá gondolni, mint mostohaanyámra. Egyszerűen kerestem az alkalmakat, mikor tudnék belesni a ruhái alá, de nem mindig sikerült. Amikor viszont igen, gyorsan könnyítettem magamon. Főleg akkor tudtam a legjobban, amikor elment itthonról, mert nem kellett bezárkóznom, hiszen úgyis tudom mennyi idő múlva ér haza. Az ajtót félig nyitva hagytam, hogy halljam, amikor megjön.

Ma is már elment fél órája vásárolni, úgyhogy maradt még fél órám, hogy alaposan megmasszírozzam a farkam. Először betettem egy tuti zenét, ami felpörgetett, közben pár képet nézegettem a neten, de újra és újra az ő puncija villant be. Végül nem bírtam tovább és az ágyon folytattam tovább. Ott legalább el tudok lazulni, és alaposan ki tudom verni. Rájöttem, hogy ha egy törülközőt teszek magam alá, hogyan engedhetem ki magamból, hogy rámenjen. Neki meg úgysem tűnik fel mosáskor.

Behunytam a szemem és csak vertem és vertem. A puncija ismét előttem volt ahogy szétnyílnak a combjai. Aztán a nevét kezdtem nyögni:

- Iwy... Hadd dugjam... beléd.. igen... ülj bele... - mivel nem volt itthon nyugodtan elengedtem magam ilyenkor és hanggal még jobban ment. Majd végül makkom nem bírta tovább és robbantam. Csak úgy lőttem kifelé, felfelé, és még ordítottam is, amitől még csodásabb érzés volt. Kipréseltem magamból mindent, és a végén még a nevét suttogtam nyögve: - Ó Iwy... Iwy... óóóó...

Kicsit vártam, hogy lecsillapodjak, akkor nyitottam ki a szemem. Lüktető farkam megtöröltem és a törülközőt összegyűrtem. Az órára néztem: lassan itt kellene lennie, úgyhogy a zenét lekapcsoltam. Ekkor zörgést hallok lentről. Egyből lefehéredtem: nem hallottam, amikor hazaért! De remélem csak most jött meg!

Gyorsan felhúzom a rövidnadrágom, amikor hallom a hangját:

- Szia Mykee, megjöttem! - máris felsóhajtottam. Épp időben végeztem, hogy ne bukjak le...

Iworry (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Már majdnem az ajtóhoz értem amikor meghallottam Mykee hangját :

- Iwy... Hadd dugjam... beléd.. igen... ülj bele... Ó Iwy... Iwy... óóóó...

Nem volt kétséges, mit is csinált odabent. De, hogy engem képzelt maga elé, ez kissé meglepett. Lassan elhátráltam az ajtóból, s vissza osontam az a konyhába. Próbáltam halkan, de persze a nagy óvatosságban belerúgtam az egyik székbe. Tudtam, hogy ezt Ő is meghallotta, s azt is, hogy hamarosan előkerül a szobájából a zajra.

Két perc múlva hallottam, amint nyílik a szobája ajtaja, miután felkiabáltam Neki:

- Szia Mykee, megjöttem! - így talán azt gondolja, hogy csak az imént értem haza.

- Segítesz bepakolni? - kérdeztem amikor megállt a konyhaajtóban, miközben én a hűtőben helyet csináltam a vásárolt cuccoknak. Becsuktam a hűtő ajtaját s ránéztem.

Kipirult arca elárulta volna akkor is, ha nem hallottam volna mit művelt az imént.

Gyorsan a kezébe nyomtam az asztalon heverő kosarat s elindultunk a kocsihoz bepakolni. Próbáltam úgy viselkedni mintha mi sem történt volna, de azért elgondolkodtatott a dolog, hogy a srác rólam fantáziál..

Este telefonált az apja, hogy későn jön haza, így megvacsoráztunk s szóltam Myk-nek, hogy elmegyek zuhanyozni. Kieszeltem egy kis játékot Neki, ha már ennyire hatással vagyok Rá. Úgy intéztem a dolgot, hogy még biztosan a konyhában legyen amikor én a fürdőszobába megyek, így megkértem, pakolja be a mosogatógépet, végülis csak a két tányér volt kint amiből vacsoráztunk. Ez éppen elég lesz, hogy akkor menjen el a fürdő előtt a szobája felé, amikor elkezdek vetkőzni. "Véletlenül" elfelejtettem magamra csukni az ajtót, így biztosan megakad majd a szeme rajtam, amint elhalad előtte. Vártam egy picit, s amikor elcsitult a konyhából a zaj, elkezdtem lassan vetkőzni, mint aki nagyon ráér. Véletlenül sem néztem az ajtó felé, de tudtam akkor Mykeenak már ott kellett állnia. S bár fura érzés volt, de jól esett a tudat, hogy figyel. Igyekeztem életem leglassabb és legerotikusabb vetkőzését produkálni

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Vacsora után mosogatás. Még jó, hogy nem a csapban kell, hanem elvégzi a mosogatógép is. Ahogy teszem be a tányérokat, azon jár az agyam, hogy apám későn jön. Még lesz időm egy menetre, viszont azt mondta Iwy elmegy zuhanyozni. Sajnos még nem tudtam kilesni, mert apa ilyenkor már itthon szokott lenni. Most viszont...

Máris gyorsabban pakoltam a tányérokat, majd löktem is be a gépet. Mosogass csak, addig megyek a kulcslyukhoz. Remélem kellően elfordítja a kulcsot a... Hoppá! Nem jól csukta be az ajtót! Szerencse, hogy apám nem javította meg, mert erős lökés kell hozzá. Úgy látszik most a szerencse ismét mellém szegődött!

Odalopakodom az ajtónyíláshoz. Szerencsére a tükörre oldalról pont rálátok, de talán nem vesz észre. Úgyis a tükör feletti villanyt kapcsolta fel.

Kiengedi a haját. Megnyálazom a szám szélét, és leskelődöm tovább. Megfogja a pólóját alul és lassan elkezdi felfelé húzni. Érzem, hogy ágaskodik a nadrágomban a farkam. Végülis... Miért ne? Úgysincs más itthon!

Lejjebb húzom a nadrágom, előveszem a kőkeményre duzzadt farkamat és masszírozni kezdem a makkom. Ekkor előbukkannak a mellei és ahogyan a tükörben látom, miként emelkednek meg ahogyan kinyújtja a kezét... Isteni mellek, legszívesebben most a tenyerembe venném! Kezem egyre jobban húzogatja a farkam, de igyekszem csendben lenni, nehogy lebukjak. Aztán a melegítő nadrágja jön. Elindul, csúszik lefelé. Na meg ahogyan kidomborítja a popsiját! Mint amikor a pult előtt szokott állni, úgy... Már nyelek egyet és a kezem már olyan erősen és gyorsan mozog a farkamon, hogy mindjárt érzem, hogy elszállok.

A nadrág is a földre került, majd a tükör előtt kezdi nézegetni magát. Érzem, mindjárt végzem... Igen... Még egy kicsi... Ekkor ujjaival benyúl a combjai közé, mintha a csiklóját vizsgálná... Nem bírom!!!

De elkéstem. Nem bírtam elszorítani és csak lőttem és lőttem az ajtóra. Fel is nyögtem, de abban a pillanatban az ajkamba haraptam, hogy nehogy lebukjak. Belőlem meg csak jött folyamatosan. De végül igyekeztem a lehető legkevesebb kárt okozni. Miközben kicsit szitkozódtam is, igyekeztem kihasználni, hogy a zuhany hangja odabent elnyomja a takarításom zaját.

Éppen sikerült a papírokat eltüntetnem, amikor a zuhanyt elzárja. Máris ott voltam a résen, hogy ahogy kilép a zuhany alól lássam nedves testét és kemény bimbóit. Azt a törülközést nem felejtem el azóta sem: ahogyan a melleit masszírozta, majd a combjai között...

Ekkor hirtelen megfordult és az ajtó felé szólt:

- Myk? Ott vagy? - Afene! Most lebuktam vagy sem? Talán jobb, ha nem szólalok meg. Még beárulna apámnak kukkolásért. - Ott vagy?

Elindult az ajtó felé, gyorsan beugrottam a fürdő melletti szobába.

- Myk?

- Itt vagyok! - lépek ki a szobából. - Mit szeretnél? - teszem az ártatlant.

- Apád még nem jött haza? - kérdi a törülközővel a haját törülve, testére egy másik törülköző tekerve éppen takar valamit. Amint megemeli a kezét, a puncija éppen kivillan.

- Nem... még nem.. - nehezen megy a beszéd álló farokkal...

Iworry (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Tudtam, hogy ott áll az ajtó mögött, de legalábbis meg mertem volna rá esküdni, s csak elképzelni tudtam mit csinál. Lassan benyúltam a zuhanyzóba és beállítottam a víz hőfokát, persze úgy, hogy közben jól be kellett hajolnom a csaphoz, hogy elérjem. Aztán beléptem a víz alá s magamra húztam a kabin ajtaját. Körvonalaim átsejlettek a párás üvegen, s szépen végigmostam magam ahogy szoktam. Néhány perc alatt végeztem, s kilépve a zuhany alól a törölközőért nyúltam. Aztán ismét úgy intéztem a dolgot, hogy ha figyel, hát nem fogja hidegen hagyni a dolog.

Az alapos törölközés mintapéldáját mutattam be a fürdőszobában. Aztán hirtelen az ajtó felé fordulva kiszóltam:

- Myk? Ott vagy? Ott vagy? - s ekkor az ajtó felé indultam, bár hagytam Neki kis időt, hogy elillanhasson. - Myk?

- Itt vagyok! Mit szeretnél? - lépett ki a szobából s ártatlan arccal nézett végig törölközőbe csavart testemen.

- Apád még nem jött haza?- kérdeztem miközben a hajam töröltem a másik törölközővel.

- Nem... még nem.. - mondta elcsukló hangon, - De most már biztos nemsoká hazaér. - mondta és sarkon fordulva ismét a szobája felé vette az irányt. Hagytam. Gondoltam mára már elég volt Neki ennyi.

Arra gondoltam, tesztelni fogom meddig bírja ezt a kukkolósdit, mert azt már biztosan tudtam, ezt élvezi. Elgondolkodtam miközben még mindig a hajamról próbáltam felitatni a vizet a törölközővel... Talán ezért kerülik el a lányok, s ezért nincs még komoly barátnője. Talán a látvány jobban izgatja mint a testiség. Szívem szerint beszéltem volna Vele erről, de aztán azt gondoltam nem jó ötlet, főleg azok után, hogy egyértelművé vált számomra, hogy rólam fantáziál. Mindenesetre bennem is furcsa gondolatok kavarogtak vele kapcsolatban, de meg akartam várni, hogy mit hoz a folytatás. Gondoltam provokálom egy ideig, hátha előbb-utóbb kiderül, mi is a valóság. Ha meg mégsem, még akkor is ráérek kideríteni. Kíváncsian vártam a következő alkalmat, számtalan huncutság jutott eszembe, ám ekkor kinyílt a bejárati ajtó s belépett rajta az apja...

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Legszívesebben ott helyben magamra húztam volna, ahogyan az agyamban állandóan a meztelen dombja, ajkai mellei és az alakja járt a fejemben. Azon már nem is gondolkodtam, hogy ő apámé, és csak fantáziálhatok róla. Lassan eluralkodott bennem az a férfiúi érzés, hogy ő egy idegen nő, miért is ne kezdhetnék ki vele?

Ezeket a merész gondolatokat aztán gyorsan elhessegettem, hiszen amint lépnék, a végén ő menne el tőlünk és akkor hová lenne a játék, az élmény, a látvány?

Ahogyan apám megjött, vacsorázni akart. Hallom is Iwy hangját, amint felszól:

- Myk, nem vagy éhes?

Először majdnem azt mondtam reflexből, hogy nem, mert akkor nyugton hagynak és ismét kezelésbe vehetem a farkam, de aztán felkerekedett bennem a kis ördög: miért is hagynék ki egy újabb alkalmat?

- Megyek! - szóltam le hangosan és gyorsan átvettem a pizsama rövid alsó részét, és a felsőt. Lerobogok az ebédlőbe, ahol már apám az asztalnál ült, miközben Iwy köntösben forgolódott. Melegítette az ételt, miközben apám kérdezett:

- Volt ma valami érdekes? - szinte rutinból jött tőle, mintha nem tudná, mit is művelek itthon: pihenek. Bár ha tudná mi is volt ma...

- Nem... nem sok... - Mondtam kicsit félvállról, és egy pillanatra összeakadt Iwyval a tekintetem. Apám velem szemben ült, és várta az ételt, amikor Iwy odalépett hozzá oldalról, majd odahajolt hozzá:

- Mi történt volna már itthon? - rámosolygott, miközben a hajába túrt apám. Akkor veszem észre, ahogyan ott hajol, hogy a köntöse kicsit előrebukik, ezzel belátást nyújtva felém egészen a bimbójáig. Máris éreztem, amint keményedni kezdek a pizsamaalsómban. Csókot váltottak és még egy pár másodpercig így álltak, én pedig erősen és keményen.

Iwy aztán elé tette az ételt, majd elém is, és leült mellém. A lábunk összeért az asztal alatt, miközben előrehajolt egy kicsit az ételhez...

Iworry (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Megterítettem a vacsorához, s bár mi már ettünk, azért felszóltam, hátha Myk is csatlakozik. Persze, hogy jött. Fél perc múlva már a konyhába toppant rövidnadrágos pizsamájában, s nekem halvány mosolyra húzódott a szám, hogy ebből még lehetnek gondjai.....

Az ételt melegítettem, miközben hallottam, hogy az apja arról kérdezi :

- Volt ma valami érdekes?

- Nem... nem sok...- jött a válasz Myk-től s amint odafordultam az étellel az apjához mosolyogva visszakérdeztem:

- Mi történt volna már itthon ?........ s egy csókot váltottam Vele miközben a hajamba túrt.

Nem volt véletlen, hogy az asztal hosszabb feléről tálaltam az ételt, ha már " játszunk " akkor legyen izgalmas. Tudtam, hogy Myk nem lehet éhes, csak "kukkolni" jött le, hisz nem rég ettünk együtt, de ezt persze az apja nem tudhatta.

Szóval úgy döntöttem kissé megleckéztetem a serdülőt. Amint apja bőszen kanalazni kezdte a vacsorát én mellé ültem. Mintha véletlen lenne ért össze a lábunk az asztal alatt, de ebben már az én " játékom" is benne volt. De azért óvatosnak kellett lennem, nem akartam, hogy rájöjjön direkt csinálom, s persze lebukni sem lett volna szerencsés az apja előtt.

Azt is tudtam mivel fogom kissé felpiszkálni a kedélyét, a második fogásért még ki kell mennem a konyhába. Az apja úgy ült, hogy nem láthatott ki oda, de Myk éppen oda leshetett, ha akart, és tudtam, hogy akarni fog.

Amint kivittem a levest, " véletlenül" leejtettem a földre a tányérról a kanalat. Bekiabáltam, hogy: - Semmi baj, csak a kanál esett le! - mert tudtam, hogy hallották, de nem akartam, hogy bármelyikük utánam jöjjön segíteni. Nos, sikerült lehajolnom a kanálért, de nem ám akárhogyan. Kis terpeszbe álltam, s tudtam a köntösöm éppen elég rövid ahhoz, hogy ha lehajolok akkor a kis "kukkolóm" mindent láthat. Szóval mivel már biztos voltam benne, hogy a fegyelmét oda irányítottam, abban is biztos voltam, hogy már engem néz. Így szépen lassan nem kapkodva, még a tőrongyért is felnyúltam a konyhapultra, hogy feltöröljem a kanálról szétfröccsenő leves maradékát a kőről. Tudtam, hogy a hatás, biztosan nem maradt el, s talán Mykee már bánta, hogy a rövid alsós pizsamáját vette ma este fel.....

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Már nyeltem kettőt, amikor kiment a konyhába még egy fordulóra. Épp azon gondolkodtam, hogy hosszú vacsora lesz, amikor csörömpöléssel leesett a kanál.

- Semmi baj, csak a kanál esett le! - hallottam és amikor odanéztem, majdnem az én kezemből is kiesett. Olyan tisztán nyíltak ki az ajkai a combja között, mintha éhesen várnának engem. Aztán kapcsoltam, mert apám meg engem kezdett nézni, úgyhogy gyorsan a levesbe feledkeztem, de a szemem sarkából még figyeltem az eseményeket. Szerencsére apám nem fordult meg, de engem közben kivert a víz. A pizsamanadrágom szinte már feszült, úgyhogy egyre jobban ki akartam szabadulni belőle. De most mégsem lehetett.

Mikor Iwy visszaült mellém, apám máris kérdést intézett felé:

- Nem unalmas itthon? Miért nem mozdultok ki valahová?

- Dehogy unalmas - és ekkor meglepő dolgot tett Iwy: rátette a kezét a combomra az asztal alatt. Azt hittem csupán egy huncut érintés, hogy beleegyezzek és bólogassak, majd elveszi a kezét, de nem. Ott felejtette.

Ez viszont annyira felizgatott, hogy úgy éreztem nem bírom tovább. Legszívesebben a kezébe adtam volna a farkam, hogy húzzon rajta kettőt könnyítésül, de nem lehetett. Viszont...

Egy merész ötlet jutott eszembe, amit egy még merészebb megvalósítás követett: felhúztam a pizsamanadrág szárát és elővettem a farkam az asztal alatt. Úgysem látja senki... Így mindjárt jobb! Állt keményen, várta, hogy beleüljenek vagy leszopják, de már nem feszített annyira.

Megkönnyebbülten kanalaztam tovább, de Iwy keze még mindig a combomon égette a bőröm. Bár úgysem jön feljebb, így szerencsére nem fogok lebukni. Még mosolyogtam is magamban, hogyha ez a nő tudná, hogy csupán pár centi választja el attól, hogy lüktető makkomhoz érjen!

Ez a gondolat nagyon felizgatott, szinte már remegtem, amikor Iwy ismét kicsit előrehajolt és így kezdett el beszélgetni apámmal. Ott volt pár centire tőlem az a bimbó! Huncutul, keményen és szinte karnyújtásnyira.

Legszívesebben felugrottam volna az asztaltól, ha... ha nem állna a farkam és nem lenne elő. Az utolsó pillanatban jutott ez az eszembe, és magamban még átkoztam is magam, hogy majdnem elmentem a mellékhelységbe kiverni, úgy feszültem. De nem, most ülnöm kell, a megkönnyebbülést későbbre kell halasztanom... Pedig mindjárt durranok, úgy feszülök!

Iworry (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Mikor visszaértem a második fogással az asztalhoz, - bizonyára csak nekem tűnt fel, Myk kipirult arca - leültem a helyemre.

Ekkor az apja újra beszélni kezdett:

- Nem unalmas itthon? Miért nem mozdultok ki valahová?

-Dehogy unalmas - válaszoltam, s az asztal alatt Mykee combjára tettem a kezem. Éreztem amint kissé meg ugrik, de azon nyomban vissza is nyomta magát a székre. Na, " kisfiam", erre most mit fogsz lépni? - futott végig a gondolat a fejemben, s rafinált mosoly kúszott az arcomra. Persze semmit sem tehetett. Az apja is ott ült, így koncentrálnia kellett, hogy le ne buktasson minket. Mostantól cinkosok lettünk. Azért még tudtam kicsit fokozni, így ismét annyira előre hajoltam, hogy rá lásson a mellemre. De persze ezt is csak titkos pillantásokkal tehette, s már biztos voltam benne, Ő pont ezt élvezi az egészben.

Éreztem, amint a kezem a combján pihent, hogy egyre jobban feszeng a széken, s gondoltam egy picit feljebb csúsztatom a kezem. Csak pár centivel tudtam előrébb tolni a kezem, de ez is éppen elég volt ahhoz, hogy megérezzem, bizony nem hagyta hidegen eddigi ténykedésem, ujjam gyöngyöző makkjához ért. Ekkor ismét majdnem felugrott a székről, de az utolsó pillanatban erőt vett magán s csak ádámcsutkája ugrott egy hatalmasat, pedig most épp nem volt falat a szájában amit lenyelhetett volna. Arca lángba borult, fel köhhintett.

- Azt hiszem kicsit sok csípőst tettem rá! - mutatott az előtte lévő tányérra.

Apja arcán mosoly jelent meg, s így szólt:

- Most így leszel kénytelen megenni fiam!

- Igeeen... - válaszolt Myk, miközben ujjaim az asztal alatt csintalanul mozogni kezdtek....

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Először csak mosolyogtam az akciómon, hogy most senki sem sejti mit műveltem az asztal alatt. De éppen amikor a kanalat letettem a tányérba és nyeltem egyet, akkor Iwy keze váratlanul felcsúszott és a makkomat érte. Ez annyira meglepett, hogy önkéntelenül is mozdultam egyet, de már nem tehetem semmit. Ujjai rákulcsolódtak és már nem engedtek el. Nyeltem egyet, mert nem tudom most mi lesz. Apámra néztem, aki kérdőn tekintett vissza, hiszen semmit nem sejtett a játékunkból. Gyorsan kapcsoltam is:

- Azt hiszem kicsit sok csípőst tettem rá! - még egy kicsit köhintettem is egyet, miközben Iwy a lángoló makkom gyengéden megszorította. Ezzel utalt rá, hogy csak óvatosan azzal, mit mondok. Apám meg csak mosolygott rám:

- Most így leszel kénytelen megenni fiam! - és visszahajolt a tányér fölé. Így? Miközben majdnem eldurranok???

- Igeeen... - ezt is alig bírtam már kipréselni magamból, mert Iwy ujjai lecsúsztak a farkamon, majd vissza a makkomra. Rá néztem, mire visszamosolygott és azt kérdezte:

- Legközelebb óvatosan a paprikával! De azért ízlik? - és egy határozott húzást tett az asztal alatt, majd kicsit megcsavarta a makkom.

- Ahhha.. - nem bírtam többet mondani, gyorsan a számba emeltem a kanalam, hogy ne áruljam el magam. Rám mosolygott, majd újra meghúzta. Apám néha rám nézett, de éreztem, hogy ez így nem lesz jó... Iwy a másik kezével apa tarkóját simogatta, és mosollyal kérdezte:

- Kemény napod volt? - és ezt egy újabb húzás követte az asztal alatt. Ez a nő ki fog végezni már látom, de tényleg nem tehetek semmit. - Myk állítólag keményen tanult. - Majd újabb húzás.

Ha tudom, hogy ez a nő ilyen dolgokra képes. Ezután hogyan merjek egy asztalhoz ülni vele? Bár... Két szédülés közben viszont belém villant, hogy ha apa nem sejt semmit, akkor bármit lehetne játszani.

A gondolatmenetet a következő húzás szakította félbe, majd olyan lassan masszírozta a makkom. De már nem bírom sokáig, ha így folytatja a tenyerébe lövöm magam...

Iworry (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Legközelebb óvatosan a paprikával! De azért ízlik? - kérdeztem mosolyogva, majd egy határozott mozdulattal húztam egyet kezemmel.

- Ahhha.. - mondta, s mivel nem tudott többet kinyögni, gyorsan a szájába tolta a kanalat. Ekkor újra húztam rajta egyet az asztal alatt lévő kezemmel, míg másikkal az apja tarkóját simogattam s megkérdeztem:

- Kemény napod volt? Myk állítólag keményen tanult.

Eközben minden mondatnál egy apró húzással "jutalmaztam" a "gyerkőcöt".

Szemeit néha egy pillanatra lehunyva felejtette, gondolom mostanra kellőképpen szédült.

Tudtam, hogy cinkosom lesz, egyrészt mert Ő ezt élvezi, másrészt mert apjától mindig is tartott, így nem kockáztatna.

Lassan kímélőbbre fogtam az asztal alatti játékot, s gyengéd masszírozás váltotta fel az előző húzásokat.

Tudtam, lassan fel kell kelnie innen s addigra nem ártana némileg lecsillapodnia. Legalábbis időlegesen, mert gondolom ha végeztünk itt, első dolga lesz elköszönni és eltűnni a szobájában, hogy befejezze az itt elkezdetteket.

Az apja is a vacsora végéhez közeledett, így igyekeznünk kellett, s legfőképpen észre vétlennek kellett maradni, ami Mykeenak ment nehezebben. Alattomosan bántam vele, de Ő csak bőszen kanalazta a vacsorát s néha amikor felszisszent, tekintetével mintegy tudatta velünk, hogy tényleg erősre sikerült fűszereznie az ételt.

- Szegénykém, hagyd ha ennyire csípős! - szóltam végül amikor az apja letette a kanalat a tányérra, tudatva, hogy végzett a vacsorával, s már nyúltam is, hogy elvegyem Myk elől is a tányért.

Amíg leszedtem az asztalt hallottam, hogy még pár szót beszélgetnek, majd mivel gondoltam, hogy Mykeenak még mindig "gondjai" lehetnek kiszóltam az apjának:

- Drágám, fürödj meg gyorsan amíg elmosogatok!

- Mykee neked meg jó éjt, reggel találkozunk!

- Megyek, kedvesem! - s hallottam amint kitolja maga alól a széket, s hallottam amint megnyitja a fürdővizet.

Ezzel gondoskodtam róla, hogy gond nélkül eljusson a szobájába.....

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Már nagyon nehezen bírtam magammal, de mégsem durranhattam el, még lefröcskölnék valakit az asztal alatt és lebuknánk. Iwy persze élvezte, és csillogó szemmel nézte, ahogy eszem a levest. De apám persze megint gyorsabb volt, így amint az utolsókat kanalazta Iwy az én tányérom felé is odanyúlt:

- Szegénykém, hagyd ha ennyire csípős! - Ekkor végre elengedett, szinte lángolt a farkam, nem hiszem, hogy sok kellett volna a végéig.

- Drágám, fürödj meg gyorsan amíg elmosogatok! - mondta apámnak, majd hozzám fordult. - Mykee neked meg jó éjt, reggel találkozunk!

- Megyek, kedvesem! - mondta apám és elindult a fürdő felé. Az asztal alatt igyekeztem eltenni a farkam, bár nehezen tudtam ráhúzni a nadrág szárát. Olyan szűk lett ez a ruhadarab...

Amint apám becsukta az ajtót, felpattantam az asztaltól. Kettesben maradtunk Iwyval. Ő háttal állt nekem a konyhában, miközben mosogatott. Az asztalon hagyott pohárra néztem és egy gonosz tervet eszeltem ki. Amint a konyhába értem, félrehúztam a nadrágszáram és a farkam egyenesen kipattant a fogságából. Iwy mit sem sejtve dudorászott a csapnál. Mögé álltam, egyik kezemmel kicsit felhajtottam a köntösét. Nem vette észre. A farkam kellően a puncija felé irányítva hátulról közelebb léptem. Makkom becsúszott forró ajkaihoz, majd ezt mondtam gyorsan:

- Ezt a poharat hová tegyem? - kérdeztem ártatlanul. Iwy abban a pillanatban megfordult, lecsúszva rólam. Arca vörös volt és kissé dühösen felelte:

- Azt hiszed, hogy majd így megy ezután fiatalúr? - ilyen szúrós szempárt nem láttam még. - Azonnal menj fel a szobádba! És verd ki magadnak!

Hirtelen lefehéredtem, nehogy apámnak elmondja, úgyhogy gyorsan letettem a poharat és már osontam is fel. De amint becsuktam az ajtót, lüktető farkam vette át az irányítást. Ahogy a puncijához értem. Ahhoz, amire vágytam!

Nem bírtam tovább, és pár húzás után telelocsoltam a szőnyeget némi hörgéssel vegyítve. Nem fogtam vissza magam, olyan erős volt a ma este hatása. Apám úgysem hallja a zuhanytól, Iwy meg a mosogatástól. Csak egyszerűen ösztönből jött.

Aztán úgy döntöttem ágyba bújok, és megpróbálok aludni. De nem tudtam, mert állandóan azok a cickók és a puncijának forrósága járt a fejemben. A farkam meg egyből újra készen állt. Nem ment az alvás. Kicsit felültem, a kis lámpát is felkapcsoltam, úgy néztem a plafont. Ekkor kopogás hangzott.

- Szabad! - Iwy jött be köntösben.

- Szia! Azt hittem alszol. - suttogta.

- Nem, nem alszom, gyere be. - Nem mertem neki ellentmondani, mert még beárul apámnak. Most nála a labda.

Becsukta maga mögött az ajtót és kulcsra zárta a szobát.

- Rendben. Bezártam, nehogy apád ránk nyisson. Beszéljük meg az estét. Nem akartalak megbántani.

Miközben közelebb jött és leült az ágyra. A köntöse megint előrebukott és újra láthattam azokat a bimbókat, miközben bűnbánóan nézett rám. Csak ne vegye észre a paplansátram!

Iworry (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A konyha pultnál álltam és dudorászva mosogattam. Észre se vettem, hogy Myk bejött. De nem telt bele egy perc és éreztem amint szorosan mögém lép, s lüktető makkja hátulról hozzámér, majd közvetlen ezután megszólalt ártatlanul:

- Ezt a poharat hová tegyem?

Ebben a pillanatban megfordultam. Tudtam, hogy ezt most nem hagyhatom, s kissé mérges is lettem, nem tud ez a kölyök gondolkodni??? Jó, hogy az apja fürdeni ment, de bármiért is kijöhet...

- Azt hiszed, hogy majd így megy ezután fiatalúr? - tekintetem szikrákat vetett felé, hogy nyomatékosítsam kérdésemet. -Azonnal menj fel a szobádba! És verd ki magadnak!

Nagyon megrémülhetett, mert falfehér lett az arca, s egy szempillantás alatt eltünt a szobája felé. Tudtam, hogy ettől még nem megy el a kedve, s abban is biztos voltam, hogy gyorsan könnyíteni fog farka feszülésén.

Mikor elkészültem a mosogatással, kiléptem a nappaliba, láttam még ég nála a villany s az apja még a fürdőben. Úgy döntöttem bekopogok hozzá.

- Szabad! - hallottam bentről Myk hangját.

- Szia! Azt hittem alszol. - mondtam csendesen.

- Nem, nem alszom, gyere be. - beléptem s kulcsra zártam az ajtót.

- Rendben. Bezártam, nehogy apád ránk nyisson. Beszéljük meg az estét. Nem akartalak megbántani.

Közelebb léptem s leültem mellé az ágy szélére. Megpróbáltam bűnbánóan nézni Rá, hogy érezze, hogy biztos legyen benne, most azért jöttem utána, hogy biztosítsam nem árulom be az apjának. De azért érezze, hogy hol van ennek a " játéknak " a határa. Meg kell tanulnia kordában tartani a vágyait.

Ahogy beszéltem hozzá, észre vettem, hogy lopva a mellem bámulja. Amint leültem köntösön kissé előre bukott megint, s bár sejtettem, hogy a paplan alatt ismét, ágaskodik a farka, meg próbáltam - természetesen " véletlenül " - épp ott rátenni a kezem a takaróra, békülőleg, mintha a combját keresném. Nem tudom mennyit fogott fel abból amit mondtam neki, szerintem gondolatai már egészen máshol jártak megint.....

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Láttam Iwyn, hogy bántja a dolog, de valahogy a köntöse egyre jobban lefoglalt. Aztán a következő pillanatban a kezét a makkomon éreztem a takarón át.

Először nagyot néztem, hiszen először azt hittem direkt tette, de mivel tovább magyarázott, és nem láttam semmi olyat a szemében, így mosolyogtam magamban, hogy épp azt simogatja és nem is sejti... Simogassa csak, jól esik, azt sem tudom mit magyaráz, de a melle a köntösben! Azt hiszem ismét ki kell vernem magamnak, mert ezt nem bírom sokáig. Meg is rendült a farkam reflexből, szinte nekifeszült a kezének. Ekkor megakadt a mondanivalójában, ezért gyorsan úgy mozdultam, hogy azt higgye a combomon van a keze. Majdnem lebuktam, hogy a mostohaanyámmal simogattatom a farkam. Habár az asztal alatti akciója után már nem tudom mi legyen. Ő csak mondta, és szerencsére megint a makkom simogatta, ezért már úgy döntöttem, hogy valamit lépni kellene...

- Rendben Iwy, semmi baj. - mondtam elnézőn, de nem tudom mire, mert az agyam más más terven járt. - Lehet, hogy akkor olvasok még alvás előtt.

A takaró felett volt mind a két kezem és az egyik kezemmel odanyúltam a szekrényen lévő könyvért, de sikerült levernem.

-Ó, elnézést! - nyögtem fel bűnbánón.

- Felveszem! - szólt és már nyúlt is felé.

Ez volt a cél, mert Iwy úgy hajolt le, ahogy terveztem: a köpenye kinyílt, miközben másik kezével szinte a farkamban kapaszkodott, nehogy előre bukjon. Mennyei volt látni előrebukó melleit, ahogyan kitárulkoztak előttem, miközben szinte lüktettem a tenyere alatt. Ahogy a kezembe adta a könyvet, és a szemembe nézett, felsóhajtottam némi vággyal a hangomban. Ha ezek a szemek akkor néznének rám, amikor lovagolna rajtam...

- Köszönöm! - súgtam kiszáradt szájjal, amikor kopogás hangzott kintről. Apám hangját hallottam:

- Szívem, bent vagy?

A varázs abban a pillanatban megtört.

- Igen, megyek drágám! - szólt Iwy, és a homlokomra nyomott egy puszit, és ezt súgta: - Akkor szent a béke? Ha vigyázol, akkor nem lesz gond.

Egy perc múlva már csak az illata maradt utána és az utolsó mondatán gondolkodtam, mert úgy látszik valami fontos dologra nem figyeltem, amire ez utalt. De mire vigyázzak? Milyen gond nem lesz?

Aztán belegondoltam, hogyan simogatta a takarón át a farkam, és még lefekvés előtt alaposan kivertem újra már lángoló farkam. Mi lesz itt ezután holnap a reggelinél, vagy ha nagybevásárolni megyünk? Ezekkel a kérdésekkel aludtam el.

Iworry (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ahogy beszéltem hozzá éreztem a tenyerem alatt, amint megmozdul a farka, de abban a pillanatban fészkelődni kezdett, nehogy "lebukjon" előttem, s alig tudtam megőrizni komolyságom. Egyszer csak megszólalt, gondolom már nem nagyon bírta, hogy simogatom a takarón keresztül :

- Rendben Iwy, semmi baj. Lehet, hogy akkor olvasok még alvás előtt. - majd az éjjeli szekrény felé nyúlt az ott lévő könyvért. De addig ügyetlenkedett, hogy leverte.

- Ó, elnézést! - mondta bűnbánón, de tudtam mire játszik, s már nyúltam is érte a földre.

- Felveszem! - mondtam, s tudtam amint lehjolok szemei ismét rám fognak tapadni, szétnyíló köntösöm elég látványt fog nyújtani. De biztos ami biztos, a másik kezemmel még rá támaszkodtam a combjának "vélt" ágaskodó farkára.

Kezébe adtam a könyvet, s Ő fura sóhajjal kísérve vette ki a kezemből, miközben szemébe néztem.

- Köszönöm! - súgta, szinte alig hallhatóan, amikor a párom hangja zavart meg minket.

- Szívem, bent vagy? - kérdezte.

- Igen, megyek drágám! - válaszoltam gyorsan, de még odasúgtam Mykeenak egy puszi kíséretében:

- Akkor szent a béke? Ha vigyázol, akkor nem lesz gond.

Reméltem felfogta legalább egy részét annak amit mondtam Neki, bár némely részeknél voltak kételyeim. De abban biztos voltam bármeddig megy is a játék Ő is tudja, hogy veszélyes vizeken evezünk és vigyáznunk kell. De abban is biztos voltam, hogy pont ez izgatja, a veszély, a látvány, az apró érintések, játékok. Nem lesz Vele könnyű dolgom, ha meg akarom tanítani neki mi is az igazi élvezet....

Másnapra nagy bevásárlás volt betervezve, ilyenkor Myk szokott segíteni, bele se tudtam gondolni, ezek után mennyi lehetőség lesz arra, hogy egyre jobban felcsigázzam a kamaszt.

Kíváncsi voltam meddig bírja, s hol lesz az a pont ahol majd komolyabban bepróbálkozik. De addig is megtanulhatja uralni a vágyait....

Tartalomjegyzék