Ronea (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A szobámban ültem és a fényképeket néztem.

"nem, nem, nem, neeeeem! az isten szerelmére!" Egyetlen olyan lány sincs ezeken a képeken, akire ép ésszel és nyugodt szívvel ráadnám az én gyönyörűséges költeményeimet. Egy pillanatra elkalandozott a tekintetem a rúdra, ahol a legújabb kreációim függtek. Mind kellemes tapintású, puha anyagból, tollakkal, flitterekkel, gyöngyökkel díszítve, arra várva, hogy az egy hét múlva kezdődő divatshown felvonultassam őket.

A probléma csak az volt, hogy a fene egye meg - csaptam hirtelen az asztalra keményen, aztán azonnal sajgó öklömet kezdtem simogatni - hogy a divatház kitalálta, az új trendnek köszönhetően mostantól molett modelleket is alkalmaznunk kell. Ettől abban a pillanatban idegbajt kaptam, de akárhogy is próbáltam Markot meggyőzni, nem volt hajlandó engedni. Ezért összeszorított fogakkal, de kénytelen voltam néhány ruhámat, pont a legkedvesebbeket, átalakítani, hogy "ÚÚÚÚristen!!!" 42-es méretre is jók legyenek. Mindenki mást kigúnyoltam volna, ha ilyesmit tesz, de hát magamon mégsem nevethetek.

Most már csak annyi volt hátra, hogy modell találjak. Minő nagy szerencse, vagy inkább kegy a részükről, hogy megengedték én magam válasszam ki őt, vagy őket. Bár, ha jobban belegondolok.... ez inkább csak megnehezíti a dolgomat.

Figyelmemet újra a képekre fordítottam, de mindegyik lányt bálnának éreztem. Azok a széles csípők, azok a combok, a hatalmas mellek, egyszerűen nem tudtam eldönteni, melyik bálnára is adnám rá az én kicsikéimet.

Végül, nagy nehezen kiválasztottam három lányt, és a telefon után nyúltam. Általában másra hagyom a modellek intézését, de most a hangjuk alapján akartam végül eldönteni, és csak azért csináltam, hogy minél kevesebb kövérséget lássak. Biztos voltam benne, hogy telefonon ki tudom szúrni melyik lesz az végre.

Tárcsáztam az első számot és minden rémálmom megvalósult amikor egy mély, dörmögő hang válaszolt, és Janetként mutatkozott be. Azonnal le is csaptam a kagylót, még bemutatkozásra sem vesztegettem az időt. Na, talán a másodikkal nagyobb szerencsém lesz. Ok, ez végre egy kedves hang, de amint afelől érdeklődtem ,hogy mikor tudna bejönni ,csak nevetett rajtam és közölte hogy a következő két hónapra annyira be van táblázva, hogy azt sem tudja hol áll a feje.

Egyre dühösebb voltam amikor a harmadik számot tárcsáztam és már nem is érdekelt, hogy milyen a hangja, hisz nincs több lehetőségem, egyszerűen csak kemény hangon közöltem vele, hogy várom egy óra múlva az irodámban.

Nem, nem fogok elé menni, még csak az kéne hogy egy ilyennel lássanak, majd a recepciós bekíséri hozzám.

Leszaladtam a büfébe egy kávéért és elcsevegtem az egyik kedvenc modellemmel, hogy elég energiát gyűjtsek a kimerítő találkozáshoz, aztán már csak az volt a dolgom, hogy az íróasztalom mögött üljek türelmetlenül doboló ujjakkal és várjak.

Egyszercsak belépett és én szándékosan nem néztem fel, csak odalöktem elé néhány fotót és fahangon közöltem vele, hogy jövő héten lesz egy bemutató és az új trendnek megfelelően szeretnénk őt felkérni , hogy legyen a molett modellünk.

- Még meggondolom - hangzott fel büszkén, és úgy éreztem, muszáj felnéznem. Teljesen meghökkentem, mert tényleg nagyobb méretekkel rendelkezett a lány, mint amit megszoktam, de egészében teljesen arányos alkata és nagyon szép szeme volt. Hogy zavaromat leplezzem vagányan visszavágtam neki

- Mondja mégis min gondolkodik annyit? Nem hiszem hogy olyan sok ajánlatot kapna ezzel az alakkal!

Szemei villámokat szórtak és egy lépéssel közelebb lépett, hogy a szemembe nézzen én meg csak vártam, ugyan mit lehet erre reagálni.

No_signal (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ma kora délután egy különös telefon dúlta fel a szokásos napirendemet. Egy parancsoló női hang utasított, hogy egy óra múlva legyek a La Belle divatcég központjában. Ennyi és semmi több, csak a búgás a vonalban. Egy pillanatig még azon voltam, hogy nem érdekel, el se megyek. Van épp elég munkám, az utóbbi időben felkapottak lettünk mi molett modellek is. Egyre többen rájönnek a divatot diktálók közül is hogy nem csak XS méretű nőkből áll a világ. Ennek köszönhetően egyre több fotózásra, divatbemutatóra hívtak engem is. A legtöbb helyen szerettek velem dolgozni, mert nem vagyok hisztis természet és sztár allűrjeim sincsenek, mint némelyik felkapott modellnek. Valamint hogy gömbölyű formáim ellenére merő feszes hús és izom vagyok egy deka zsír nélkül. A formám színtiszta genetika, családi örökség. Ha nem így lenne a napi 4-5 órányi masszív edzés és tánc mellet nekem is csont soványnak kellene lenni. De nem ez adatott. Én mondjuk nem bánom, pimaszul jól érzem magam a bőrömben. Na és az se utolsó szempont hogy a pasik többsége bukik a formáimra.

Végül mégis csak öltözködni kezdtem. Mit lehet tudni, hátha kifogok egy még az eddigieknél is jobb szerződést. A megbeszélt időre odaértem és gyorsan be is vezettek az egyik „fejes” irodájába. Az íróasztal mögött egy fiatalos, jól karbantartott a divatvilág elvárásainak minden szempontból megfelelő nő ült. Az arcát ugyan nem láttam, mert nem nézett rám. De tartásából úgy gondoltam ő lehet az, aki telefonált nekem. Anélkül hogy felnézett volna, fotókat lökött elém és közölte, hogy szeretnének felkérni egy jövő heti divatbemutatón való szereplésre. Eléggé udvariatlannak tartottam a stílusát, leendő munkaadó ide vagy oda.

- Még meggondolom. – válaszoltam kimérten. A hangomra egyből felkapta a fejét. Hidegen végigmért és odavetette:

- Mondja, mégis min gondolkodik annyit? Nem hiszem, hogy olyan sok ajánlatot kapna ezzel az alakkal!

Nem elég hogy bunkó, még ez is! Felszaladt bennem a pumpa. Közelebb léptem az asztalához és kicsit lehajoltam, hogy a szemébe tudjak nézni.

- Fogalma sincs róla, hogy mennyi ajánlatot kapok és hogy mennyi munkám van. – sziszegtem az arcába – El kéne fogadnia, hogy a világ élő eleven hús-vér nőkből áll, nem pedig ruhafogasokból. És hogy a modelleknek, még a moletteknek is lelkük van. Ha ezt belátja mindjárt könnyebb lesz az élete. Ja, és a munkát köszönöm nem kérem. Jövő héten Balira utazom egy fotózásra. – ezzel egy mozdulattal visszacsúsztattam az asztalon a képeket neki és elindultam kifelé az irodából…

Ronea (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

-Jövő héten Balira utazom egy fotózásra, köszönöm nem kérek a melóból -- csak akkor jutottak el a szavak az agyamig, amikor az ajtó becsapódott mögötte. Még mindig azon gondolkoztam, hogy lehet valakinek ennyire gyönyörű zöld szeme, hogy szinte világít és ilyen szenvedélyes természete. Az is meglepett, hogy a súlya ellenére milyen önbizalommal rendelkezik. Aztán hirtelen belém villant, ha most kilép az ajtón ki tudja mikor találom meg legközelebb. Olyan hevesen álltam föl, hogy majdnem felborult az asztal is és kiszáguldottam az ajtón, le a hallba és nekitámadtam a recepciósnak.

-Hol az a zöld szemű lány? - először értetlenkedve nézett rám, ezért még dühösebben megragadtam a karját és úgy sziszegtem - A modell akit hozzám irányítottál te szerencsétlen!

- Kb fél perce lépett ki az ajtón - mondta a lány könnyeivel küszködve.

Tovább egy szóra se méltattam, kirohantam az utcára és még pont láttam ahogy elsüvít egy taxival. "A francba!" öklöztem bele a falba ma már másodszor és sajgó csuklómat masszírozva visszasétáltam az épületbe. Terveken törtem a fejemet, hogyan is nyerhetném meg ezt a lányt magamnak. Saját magamon is meglepődtem, hiszen eddig számomra a 48 kilós lányok, a szép szőke haj és a barna szem jelentette vágyaim tárgyát, de ez a lány, a gyönyörű gesztenyebarna hajával, zöld szemével és a szenvedélyes természetével valamit felébresztett bennem.

Visszaérve az irodámba újra tárcsáztam a számát, reménykedtem benne hogy innen egyenesen hazamegy.

A harmadik csengetésre fel is vette és én hirtelen nem is tudtam mit mondjak neki. Aztán összekaptam magam.

-Elnézést kérek a viselkedésemért és szeretném ha újra eljönne hozzánk. Szükségem van Önre a divathéten.

No_signal (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Még szinte be sem léptem az ajtón, máris hallottam, hogy csörög a telefonom. Gyorsan felvettem. Az előbbi nő volt a vonalban. Ezúttal azonban már egészen más hangnemben.

-Elnézést kérek a viselkedésemért és szeretném, ha újra eljönne hozzánk. Szükségem van Önre a divathéten.

Szinte megszántam annyi könyörgés volt a hangjában. De sajnos elkésett és ezt meg is kellet, hogy mondjam neki.

-Nézze, sajnálom én is hogy így alakult az első találkozásunk, de tényleg nem érek rá. Az előbb hívtak mobilon hogy változott a terv. Már holnap el kell utaznom Balira a fotózás miatt. Így semmiképp nem tudnék ott lenni az önök rendezvényén.

Elköszöntem és letettem a telefont. Közben azon tűnődtem milyen kiszámíthatatlan is az emberi természet. De félre kellet tennem a kóbor gondolataimat és neki kellet állnom, összecsomagolni mert holnap hajnalban indul a gépem. Plusz még várt rám jó pár telefon is a hirtelen programváltozás miatt. Mire mindent elrendeztem este lett. Korán ágyba bújtam, hogy kialudhassam magam. Másnap hajnalok hajnalán indulás a reptérre aztán már csak az órákat kellet számolni, míg végre landolhatott velem a gép a világ egyik legszebb szigetén. Bali igazi paradicsom. Tökéletes helyszín fotózáshoz, pihenéshez, szerelemhez…

Alig vártam, hogy kikerüljek a repülőtér épületéből és elém táruljon ez a csodavilág. Kint egy kocsi várt rám, ami a szállodához visz, ott kell találkoznom a stáb többi tagjával is. Hamar odaértünk a szállodához, ahol a recepción tudtam, meg hogy külön kis bungalókban szállásoltak el minket. Ennek igazán örültem hisz így lesz egy kis privát szféra ezen a felkapott helyen. Viszont várt egy rossz hír is miszerint engem hiába rendeltek ide korábban a fotózás mégis csúszni fog, mert a stáb többi része ott ragadt valahol a világ túl felén. Ráadásul nem is tudják megmondani mikorra érnek ide. Ezen első hallásra bosszankodtam, aztán rájöttem, hogy lényegében ez is ajándék. Hisz így picit körülnézhetek és élvezhetem a sziget csodáit. Nem is húztam tovább az időt, kértem mutassák meg a szállásomat.

Pálmákkal tarkított homokos ligetben álltak a bungalók és alig száz méterre ott kéklett a tenger. A bungi kicsi volt, de minden kényelemmel felszerelve. Volt külön egy háló és egy nappali része, konyha sarokkal és egy igazi luxus fürdőszobával, amire nem is számítottam. Gyorsan ledobáltam magamról a ruhákat. Bőröndömből vaktában kirántottam egy fürdőruhát, magamra húztam és már futottam is vízhez. Imádom a tengert, a partot, a hullámzást és a végtelen kékséget. Jól fogom itt érezni magam a hirtelen adódott kényszer pihenőn…

Ronea (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

"basszus egyszerűen nem tudom elhinni, hogy visszautasított! engem!!! aki az egyik legnagyobb név vagyok a szakmában! egyszerűen elképzelhetetlen!" de be kellett vallanom magamnak, hogy a dühöm és a sértettségem mellett valahol mélyen a vágy is elkezdett munkálni bennem, és ezen újra és újra meglepődtem. Tudtam, hogy mit akarok tenni, és tudtam hogy olyan tökéletes játékkal fogom elcsábítani, hogy a végén esélye sem lesz nemet mondani. Gyorsan a tettek mezejére léptem, és felkaptam a telefont.

-Bob, kellesz nekem! - és válaszra se méltatva lecsaptam a kagylót és kiviharzottam az irodából. Annyira régen voltam már a szakmában, hogy pontosan tudtam, az ifjú modellek hogyan szereznek maguknak tökéletes testet a kifutóra. És a szerzés ebben az értelemben teljesen helyénvaló kifejezés. Lerohantam az alagsorba és beléptem egy ajtón, amin egyetlen tábla díszelgett, Bob nevével.

- Figy, azonnal kell nekem egy mellkas! - kiáltottam rá és bár fogalma sem volt róla, minek az nekem, azonnal a formázó géphez indult. Mivel nem az első alkalom, hogy ilyesmire vetemedtem, a méreteim már bele voltak táplálva a számítógépbe, és a megfelelő modell is mindig készen állt, amikor csak kedvem támadt férfiként megjelenni valahol. Nem tartott sokáig, száradással együtt kb fél óra múlva kezemben tartottam egy plasztik férfi mellkast, ami a megtévesztésig hasonlított anyagában az eredeti emberi bőrhöz, ugyanis a fiatal kis fiúk a fellépések előtt nem konditeremből hanem Bob boszorkánykonyhájából nyerik el végleges szexi alakjukat. Magamhoz öleltem ruhán keresztül és miközben azon járt az agyam, mit fogok művelni benne, amint felöltöttem, odavetettem Bobnak egy köszönömöt és újra visszatértem az irodámba. A nehezebbik része a dolognak még hátravan. Tárcsáztam Markot és próbáltam meggyőzni arról, hogy halasszuk el a showt egy héttel. Közöltem vele, hogy megtaláltam az ideális modellt, és nem vagyok hajlandó senki mással együtt dolgozni, viszont a modell most épp Balin van fotózáson és hogy meg tudjam győzni, nekem is oda kell mennem.

Mark érezte, hogy valahol egy kicsit sántít dolog, de tudta, hogy sokkal jobban jár, ha nem ellenkezik velem, mert úgyis elérem amit akarok.

Így aztán már másnap a gépen ültem és az iszonyatos repülőút után alig vártam, hogy a szállodában lehessek. Persze, indulás előtt kiderítettem, hogy a lány hol szállt meg, és ugyanabban a hotelben kértem, de persze, nem egy szerencsétlen ki bungalot, mint ami neki jutott, hanem egy egész lakosztályt béreltem ki magamnak, amihez egy gyönyörű éjkék limuzin is járt. A csábítás érdekében kész voltam mindent bevetni.

Aznap este akartam megtenni az első lépést, ugyanis tudtam, hogy a modelleket minden fotózás előtt meghívják egy buliba, ahol tulajdonképpen kötelező a részvétel. Itt tudnak beszélgetni egymással, kapcsolatokat építeni és ide szerezhetnek jó sok pénzért belépőt olyan civilek, akik modellekkel szeretnének randizni.

Délután megfürödtem, a mellemet egy rugalmas pólyával szorosan a testemhez simítottam majd felvettem a műanyag mellkast, ami tökéletesen passzolt rám. Fehér inget, gyönyörű, mélybordó nyakkendőt, fekete nadrágot, zakót, és fekete férficipőt húztam fel, egy utolsó kence a kedvenc parfümömből, egy arany mandzsettagomb, és egy gyönyörű Cartier óra, és már készen is voltam.

Már csak a hajamat kellett hátrazseléznem és feltenni egy szemüveget és senki, a saját munkatársaim sem ismertek volna rám.

Megérkeztem a lifttel a földszintre és egy tábla jelezte, hogy az egyik különteremben már elkezdődött a buli. Besétáltam, mintha enyém lenne az egész világ és igyekeztem mindenkire hidegen és elutasítóan nézni.

KB a második percben kiszúrtam a lányt, de egyelőre még nem mentem a közelébe. Azt akartam, hogy ő vegyen észre engem, hogy legyen benne egy kis bizonytalanság, mintha ismerne már valahonnan, és hogy megperzselje forró tekintetem annyira, hogy képtelen legyen távol maradni tőlem.

Nem is kellett sokáig várnom, egyszercsak rám pillantott, percekig néztem a szemébe rendületlenül, mire lesütötte a tekintetét és szégyenlősen elindult felém.

No_signal (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Csodásan telt el az egész napom. Úsztam a tengerben, sétáltam a parton, megcsodáltam a környéket. Délután szóltak, hogy estére ideér az egész stáb és megtartják az ismerkedő estet is. Nem szeretem, de kötelező formaság. Így visszamentem a bungalómba pihenni kicsit az esti pofavizit előtt. Kipihenten, frissen zuhanyozva válogattam a ruháim között. Végül a kedvencem egy rafinált szabású kis fekete koktélruha mellett döntöttem. Fekete selyem fehérneműt húztam alá. Leheletnyi smink. A hajam feltekertem laza kontyba és megtűztem. Még egy utolsó ellenőrző pillantás a tükörben és indulok is. A terembe, már ott volt mindenki a stábból. Köszöntöttük egymást a többi lánnyal és Chistopher-el a fotóssal is. De ott voltak a sminkesek, fodrászok, illetve csomó ember a divat szakmából. Nagy részüket már ismerem, de mindig akad egy-két új arc is. Pont ilyen új arc volt a bárpultnál álló férfi. Nagyon jóképű, divatos pasi. Drága, rászabott öltönyben, hidegen, kimérten állt ott. Nem beszélt senkivel. Egyszer csak éreztem, hogy bámul. Ránéztem, nem kapta el a fejét bámult továbbra is kitartóan. Végül én voltam az, aki zavarba jött. Elindultam a bárpult felé. Kértem egy italt a pincértől. Csak mikor megkaptam, akkor fordultam a pasi felé és kérdeztem meg:

-Ismerjük egymást valahonnan?

Egy percig csak bámult rám mereven, akárcsak az előbb. Végül megszólalt.

-Nem. – majd kis idő után még odavetette – Ócska trükk az ismerkedésre.

Megmerevedtem. Szívem szerint az arcába zúdítottam volna az italomat. De nem akartam botrányt. Így csak halkan sziszegtem oda neki válaszul:

-Ha nem tudná ez egy ismerkedési est. Azért vagyunk itt, hogy ismerkedjünk. És különben is. Maga kezdett engem bámulni! – azzal otthagytam.

Kisiettem a hatalmas teraszra. Legalább lehűtött kicsit a levegő. Egy ilyenen miért kell nekem felbosszantani magam. Taplók mindenütt vannak. Kár érte, mert különben jóképű pasas. A korlátnak támaszkodva bámultam bele a sötétbe. A feltámadó szél csodás virágillatot sodort felém. A napkorong utolsó sugarait villogtatva bukott le a horizonton. Gyönyörű este van. Nem hagyom, hogy bárki elrontsa. – gondoltam magamban. Ekkor lépteket hallottam a hátam mögött. Mire megfordultam, már ott is állt előttem az előbbi goromba alak…

Ronea (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Persze, először kért egy italt, és csak azután fordult oda hozzám:

- Ismerjük egymást valahonnan? - amint meghallottam a hangját megmerevedtem és az ölem megfeszült. Ledermedtem, de aztán gyorsan összeszedtem magam és minden megvetésemet belesűrítettem a következő mondatba.

-Nem. Ócska trükk az ismerkedésre.

Láttam, hogy a mondatom célba talált és közben szégyelltem magam, hogy miért vagyok vele ennyire seggfej, de még mindig nem tudtam elkönyvelni magamban, hogy ez a bálna engem ennyire felkavarjon. Pedig nem volt kövér, emlékeztettem magam a méreteire, de nekem mégis hatalmasnak tűnt az eddigi nőimhez képest.

Gondolataimból a sziszegése riasztott fel, amit baromi szexinek találtam:

-Ha nem tudná ez egy ismerkedési est. Azért vagyunk itt, hogy ismerkedjünk. És különben is. Maga kezdett engem bámulni! - azzal sarkon fordult és otthagyott.

Első gondolatom az volt, hogy hagyom a francba ezt az arrogáns libát, de aztán, feszülő ölem figyelmeztetett, hogy pont ez tetszik benne. Hogy nem lehet a hatalom látható aurájával sem elriasztani, hogy ezt a lányt nem érdekli ki vagyok és mennyi pénzem van, vagy mit árthatok neki, akkor is önmagát adja.

Követtem a tekintetemmel és láttam, hogy az egyik terasz felé veszi az irányt. Lassan én is odasétáltam, és még épp időben érkeztem, mert észrevettem, hogy le akar lépni.

Nyeltem egyet, mert megint valami gorombaság jött a számra, ahogy a szemébe néztem és majd elvesztem benne. Egyszerűen nem engedhetem meg, hogy ekkora hatással legyen rám. Aztán mégis megembereltem magam és előre nyújtottam a kezem.

Szerintem biztos tudattalanul cselekedett, mert belecsúsztatta az övét az enyémbe és én éreztem bőre finom tapintását, és ahogy közelebb hajoltam, hogy csókot lehelhessek rá valami nagyon finom orchideaillat csapta meg az orromat, teljesen elbódított. Pár másodpercig szorítottam az ajkamat a kezére, hogy össze tudjam szedni magam, aztán még mindig fogva tartva az ujjait felegyenesedtem és mélyen a szemébe néztem.

-Bocsássa meg az előbbi modoromat, Sir Isaac Berthold vagyok, és nem szoktam hozzá, hogy elbűvölő hölgyek pimaszul bánjanak velem. - figyeltemm, hogy a Sir előtag van-e rá bármilyen hatással, de a szeméből semmit nem tudtam kiolvasni. A tartása mintha egy pillanatra felengedett volna, mintha egy hajszálnyival barátságosabban nézett volna rám. Hirtelen ötlettől vezérelve a bár felé kalauzoltam, bár ezzel kockáztattam hogy együtt látnak minket, de hajlandó voltam az izgalmas kaland kedvéért még az óvatosságról is megfeledkezni.

Rendeltem két pohár pezsgőt, amit kedvesen elfogadott, és én már megint nem bírtam magammal, muszáj volt belerondítanom az egészbe, így óvatosan egy apró kis tablettát csúsztattam az italába, amit nem vett észre, és amitől pillanatokkal később már bágyadtan mosolygott rám.

Vigyorogva karonfogtam és pont jókor értünk a lifthez, mert egyszerűen a karomba ájult.

No_signal (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ahogy ott állt előttem hirtelen kezet nyújtott. Én pedig reflexből elfogadtam. Utólag jutott csak eszembe hogy talán nem kellet volna. De mielőtt visszahúzhattam volna kezem, a szájához emelte és csókot lehelt rá. Csak az után szólalt meg:

-Bocsássa meg az előbbi modoromat, Sir Isaac Berthold vagyok, és nem szoktam hozzá, hogy elbűvölő hölgyek pimaszul bánjanak velem. – mondta ezúttal egészen más hangon.

Lehet hogy mégse annyira goromba? Mindenesetre udvariasan a bárhoz vezetett és kért nekünk egy-egy pohár pezsgőt a megismerkedés örömére. Elfogadtam. Igazából még jót is tett, mert az ital hatására egészen megnyugodtam. Igazán kedves pasas ez. Olyan kedvesen mosolyog rám amint nagyon udvariasan a lifthez vezet…és innentől kezdve nem tudom mi történt.

Ilyen lehet a másnaposság. Fejfájósan, nyűgösen tértem magamhoz. És fogalmam se volt róla hol lehetek. Szemhéjam ólom súlyúnak tűnt, amikor megpróbáltam kipislogni alóla. Ezért egyenlőre felhagytam a kísérletezéssel és csak feküdtem csendben. Próbáltam visszaemlékezni mi is történhetett, de a liftnél beállt filmszakadás óta semmi nem rémlett. Illetve voltak halovány emlékfoszlányok. De azokat biztos csak álmodtam. Túl bizarrok voltak ahhoz hogy valódiak legyenek. El is hessegettem őket, bár minduntalan makacsul visszatértek. Közben azért lassan érzékelni kezdtem a környezetemet. Éreztem hogy selyemből van alattam a lepedő és a takaró is a selyem hűvösével borult rám. Illetve az is éreztem hogy meztelen vagyok, a takaró alatt. Hogyan... Ahogy felpislogtam láttam hogy egy elegáns hálószobában vagyok. Mintha lenne itt valaki. Próbáltam végre erőt venni magamon és rendesen kinyitni a szememet. Sikerült. A tegnapi férfi hajolt most az ágy fölé és kérdezett valamit, de hangja nem hatolt át a rajtam lévő üvegburán. Megráztam a fejemet, hátha kitisztul a hallásom. Közben megindultak a gondolataim is. Mit keresek itt. Ez nyilván a pasas hálószobája. Én…csak nem…képtelenség…Meg kell kérdeznem! Akadozva nehezen jöttek belőlem a szavak:

-Mi…mi történt?

Ronea (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Végre kettesben! Amint a liftajtó becsukódott ,legszívesebben azonnal kihasználtam volna a helyzetet, de okosabbnak láttam kivárni, amíg fel nem érünk a lakosztályomba. Miközben a legfelső emelet felé repültünk elgondolkoztam azon, miért is így kellett ezt csinálni, hiszen ha elviszem vacsorázni és egy-két órán át adom a jófiút, akkor is itt kötünk ki. De már gyerekkorom óta, pontosabban, mióta rájöttem, tizenévesen, hogy a szex mekkora hatalom, mindig is bennem volt az ördög és az angyal kettőssége. Egyszerűen imádtam a piszkos módszereket bevetni, miközben olyan magasságokba repítettem nőket, férfiakat egyaránt, hogy örökre emlékeztek rám, és alig várták a következő alkalmat. Tudtam, hogy nekem kihívás kell, olyan valaki, aki ellenkezik velem, aki a szemembe meri mondani, hogy seggfej vagyok. Akitől nekem is forr a vérem, nem csak egy újabb ujjgyakorlat, egy jól ismert hangszeren.

Végre megérkeztünk és próbáltam fél kézzel tartani miközben a hülye mágneskártyát betoltam a nyílásba. Beléptem az ajtón, felkattintottam a lámpát és lassan odatámogattam az ágyhoz. Tudtam, hogy még jópár óráig eszméletlen lesz, vagyis nem kellett elsietnem semmit.

A bárhoz sétáltam és töltöttem magamnak egy martinit, sok-sok olivával és közben a lányt néztem. Ahogy a kanapén elterült öntudatlanul, volt valami ártatlanság az arcában, ami megfogott. Csak néztem csodaszép zöld szemét, hívogató ajkait, a félrecsúszott fekete estélyi alól kivillanó fekete selyembugyit és azonnal mardosóan feltámadt bennem a vágy, hogy szívjam magamba, uralkodjak fölötte, hogy elvegyem amit akarok tőle. De aztán egy másik késztetés erősebb lett bennem, és magam is meglepődtem rajta. Így aztán csak odasétáltam hozzá, felkaptam és az ágyhoz támogattam. Végigfektettem, majd lesimogattam róla a fekete estélyit, hasára fordítva lehúztam a cipzárt, és megszabadítottam a szoknyától. Ott feküdt alattam, csendesen pihegve és máskor ilyenkor szokott eljönni az a pillanat, hogy önuralmamnak vége és elkezdek másra sem gondolni, csak a finom nedves puncira. Most mégsem voltam olyan éhes, inkább szégyelltem magam. De azért csak folytattam tovább és kikapcsoltam a melltartó pántját, attól is megszabadítottam, végül egy rántással eltüntettem a fekete selyembugyit. Ott feküdt előttem a bálna, ahogy magamban még mindig neveztem és elképesztő hatással volt rám. Még sosem éreztem ennyire a vad vágy és a mérhetetlen önuralom keverékét, legszívesebben mindent megadtam volna neki, amiről csak egy nő álmodozhat, de visszatartott az, hogy nincs tudatánál. Régen ez sosem zavart.

Lassan, nagyon lassan közelítettem a melléhez és talán az érintésemtől, talán csak a huzattól, de megmerevedtek a bimbói. Odahajoltam és finom csókot leheltem először az egyikre, aztán a másikra. Tenyerembe vettem őket és csodálkoztam, mert tökéletesen belesimultak. Nem tagadhattam magam előtt, hogy a kíváncsiság is hajtott, hiszen sosem volt még dolgom 42es mérettel korábban meztelenül. Tudni akartam milyen a bőre tapintása, a testének felépítése, a melleinek ruganyossága, combjának feszessége. Ekkor tétován megszületett bennem egy gondolat és máris nem vágyaim kielégítőjeként néztem rá. Finoman simogattam, ujjaimmal végigkutattam minden porcikáját, hogy megtapasztaljam amit eddig még sosem. És be kellett vallanom magamnak, hogy sokkal finomabb, édesebb, puhább és mégis erotikusabb volt az érintése, mint a zsíros bőrű, gerezna xses méretű lányoknak akikkel eddig próbálkoztam. Ez a lány tele van élettel, még így, ájultan is.

Hirtelen már semmi más nem érdekelt, elkapott az ihlet, a rajzasztalhoz ültem és amíg a testét néztem ahogy mozdulatlanul fekszik, a papír fölé hajoltam és vázlatokat kezdtem el skiccelni. Észre se vettem, hogy eljött a reggel, az ég világosodni kezdett, csak arra riadtam fel, hogy halkan nyöszörögni kezd.

Gyorsan felpattantam és fölé hajoltam. Tudtam, hogy baromira dühös lesz rám, fel voltam készülve mindenre, csak arra nem, hogy milyen gyengédséget fogok érezni iránta, csak a tudattól hogy az ágyamban fekszik meztelenül.

-Felébredtél kedvesem? - kérdeztem elmélyített hangon, de láthatóan még nem fogta az adást. Megérintettem a kezét, finoman simogattam, mire megrázta a fejét, láttam ,ahogy tisztul neki a kép. Elhúzódtam és meghallottam a kérdést, amit baromira nem akartam hallani.

-Mi..mi történt?

"most mi a fenét válaszoljak erre?" de mielőtt végiggondolhattam volna valami ravasz választ, egyszerűen kibukott belőlem az igazság:

-Randidrogot tettem az italodba és elkábítottalak és levetkőztettelek és együtt töltöttük az éjszakát.

Aztán lélegzet visszafojtva vártam, mert a szeme már villámokat szórt.

No_signal (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Megint csak a fejemet rázogatom. Jól hallottam? Tényleg azt mondta, hogy:

-Randidrogot tettem az italodba és elkábítottalak és levetkőztettelek és együtt töltöttük az éjszakát.

Nem hiszem el, hogy ezt mondta. Hogy megtette! Megölöm! – gondoltam és már emelkedtem is föl az ágyról.

-Maga normális? – támadtam neki – Mi szükség volt erre? Hogy lehetett ilyen aljas. Maga…maga…

Nem bírtam tovább, hirtelen fölugrottam, hogy neki essek és kikaparjam a szemét. De gyorsan rá kellet jönnöm, hogy a hirtelen helyváltoztatás még nem tanácsos pillanatnyilag. Ahogy felugrottam egyből megtántorodtam. Gyakorlatilag a karjaiba zuhantam. Ha már ott voltam, igyekeztem arcába mélyeszteni körmeimet. Ő pedig igyekezett megakadályozni ezt. Nem túl szép birkózásba kezdtünk. Hiába volt izmosabb nálam és hiába voltam én még mindig kábult kicsit a düh dolgozott bennem rendesen. Beszerzett jó néhány karmolást mire sikerült legyűrnie az ágyon. Rám feküdt, úgy szorított le saját testével. Kezei karjaimat szorították le. Szája számat kereste.

-Csillapodj! - suttogta a számba mielőtt birtokba vette ajkaimat. – Félre értettél. Úgy…nem nyúltam hozzád.

Szája rám tapadt, csitított, kérlelt. Még egy darabig próbáltam ellenállni neki, de túlságosan jól csókolt. Kótyagos fejemet még jobban megszédítette. Egyszerre csillapított és vágyakat gyújtott. Hideg zuhanyként ért mikor hirtelen lefordult rólam és tőlem elfordulva az ágy szélére ült. Bennem megint feltámadt a harag, de igyekeztem visszafogni magam.

-Mit értettél azon, hogy „úgy” nem nyúltál hozzám? – kérdeztem tőle.

Visszafordult hozzám hogy a szemembe nézhessen. Láttam rajta az elbizonytalanodást. Grimaszolt, majd elhúzta a száját.

-Nem bírtam megtenni. Annyira vágytam rád, de ahogy itt feküdtél eszméletlenül, kiszolgáltatottan…egyszerűen képtelen voltam rá. Csodásan finom bőröd van. Csak…simogattalak. Ne haragudj! Azt akarom, hogy te is akard. Ugyanúgy, mint én. Egyébként pedig – mosolyodott el- megihlettél.

Lassan emésztgettem a kapott információkat. Végül jobbnak láttam csak az utolsó mondatára koncentrálni.

-Hogyhogy megihlettelek?

-Gyere, megmutatom. – mondta fölállva és kezét nyújtotta.

Ronea (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Basszus, ez ám a spiritusz! Ahogy kirobbantak belőle a szavak újra megkívántam. Nem is figyeltem arra, amit mond, mert közben elvesztem a gyönyörű szemekben, amik hirtelen sötét smaragdszínűre váltottak. Egyszer csak megéreztem, hogy a karjaimba zuhan és azt hittem, megadta magát, de rá kellett jönnöm, hogy csak megbotlott. Próbáltam ugyan védekezni, de nem igazán ment, mert közben végig azon járt az eszem, milyen finom formájú volt a melle, a dereka, milyen illatos a keze, amivel most a szememet próbálta kikaparni. Végül egy-két karmolást ejtett is rajtam, de ez most egyáltalán nem érdekelt. Csak a sürgető vágy tombolt bennem és végül leszorítottam és a szájába suttogtam mielőtt megcsókoltam volna:

-Csillapodj! - éreztem mikor olvad föl teljesen ebben a csókban, hogy már majdnem megadta magát követelőző testemnek és akkor ért hidegzuhanyként, hogy a szerszámom nincs velem. "Teljesen hülye vagy? Lebuktatod magad?" üvöltöztem saját magammal és hidegen elfordultam tőle.

-Mit értettél azon, hogy "úgy" nem nyúltál hozzám? -kérdezte tőlem és totál elbizonytalanodtam. Tényleg ennyire nem vagyok normális? Miket hordok itt össze? Míg a tudatalattimmal vitatkoztam, addig a nagyon is tudatos szám válaszolt a kérdésre

-Nem bírtam megtenni. Annyira vágytam rád, de ahogy itt feküdtél eszméletlenül, kiszolgáltatottan... egyszerűen képtelen voltam rá. Csodásan finom bőröd van. Csak... simogattalak. Ne haragudj! Azt akarom, hogy te is akard. Ugyanúgy, mint én. Egyébként pedig megihlettél. - "bassza meg! teljesen elment az eszem? mi a franc van ebben a nőben, hogy a közelében őszinteségi rohamot kapok? az isten szerelmére Vance szedd már össze magad!! " ordítoztam belül saját magammal, de kívül ebből semmi sem látszott. Aztán, persze, naná, a legutolsó mondatot visszhangozta.

-Hogyhogy megihlettelek?

-Gyere megmutatom - reagáltam azonnal, de tudtam hogy képtelen lennék elé tárni a rajzaimat. Nem itt, és nem így akarom tudtára adni mire késztetett. Amúgy sem szoktam soha, senkinek megmutatni, csak a kész ruhákat már.

És akkor, egyszercsak megszólalt a telefonom, ami ebben a helyzetben az életemet mentette meg. Igazából csak Mark volt az, és érdeklődött, hogy haladok, de vele most nem kívántam beszélgetni. Csak rávágtam, hogy

-Rögtön ott vagyok! - hogy a lány is hallja, aztán lecsaptam a telefont. Ő közben magára kapkodta a szoknyáját, melltartóját és épp a bugyiját kereste négykézláb, de azt már igazán nem engedhettem, hogy megkérdezze tőlem, hova a fenébe tűnt a kis fekete selyemdarab. Így aztán durván megragadtam és talpra rántottam.

-Most pedig szépen visszamész a bungalódba és elmész a fotózásra, pápá kislány!

Azzal kikerülve a szemét, nehogy megint elvesszek benne, kinyitottam az ajtót és máris tuszkoltam ki rajta.

Kimerülten rogytam le egy fotelba, és előhúztam a zsebemből a bugyiját. Beszívtam az illatát és elméláztam. Majd dühösen bevágtam a sarokba a kis feketét és belenéztem a szemben lévő tükörbe. A szemem lázasan ragyogott, a karmolások nyoma vörösen égett az arcomon és a nyakamon, de tulajdonképp nem is számított. Nem tudtam dühös lenni rá, amiért tönkretette az arcomat, maximum majd felveszek egy napszemüveget. Erről egy igazán kaján ötlet jutott eszembe és már tudtam, mire készülök aznap.

Gyorsan a szállodai telefonhoz rohantam és tárcsázni kezdtem.

-Nos, nézzük csak, szükségem lenne egy másik lakosztályra, vagy egy bálteremre. Aztán Miss Swan ügynökének telefonszámára, egy fotósra, egy szabászra, néhány varrólányra. Most 11 óra van reggel, két órájuk van mindezt megszerezni és iderendelni őket a szállodába. Köszönöm.

Vigyorogva, mint egy gyerek léptem a rajzasztalhoz, aztán pénzt gyűrtem a zsebembe és vásárolni indultam. Nem csak ő ihletett meg, de a színes balinéz világ is, és mivel jártam már itt máskor, régebben, tudtam, hogy a szállodától nem messze van egy eldugott kis bolt, ahol gyönyörű anyagokat vásárolhatok, pont amikre szükségem van a tervem következő lépéséhez. Úgy fogom elcsábítani Miss Swant, ó, a kis hattyút, hogy illik rá ez a név, hogy ne legyenek soha többet kétségei velem kapcsolatban. Talán végre ő az a nő, aki képes engem kordában tartani.

No_signal (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Mielőtt oda érhettünk volna az asztalhoz ahol előzőleg dolgozott, megcsörrent a telefonja. Nem tudom ki hívhatta, de biztos sürgős lehetett a dolog, mert csak annyit mondott:

-Rögtön ott vagyok!

Gyorsan összekapkodtam a ruháimat, már amit megtaláltam. Mert a bugyim az sehol se volt. Elképzelni se merem hova tüntethette el, de mikor kérdezősködni kezdtem volna hirtelen karon ragadott és kituszkolt az ajtón.

-Most pedig szépen visszamész a bungalódba és elmész a fotózásra, pápá kislány! – mondta és bevágta az orrom előtt az ajtót. Bennem pedig hirtelen összecsaptak mindazok az érzelmek, amik az ébredésem óta gyülekeztek bennem. Kétségbeesés, harag, csalódottság, kíváncsiság, vágy. Erős volt bennem a késztetés hogy hisztis kamaszként rugdosni kezdjem az ajtaját. De gyorsan lehűtöttem magam. Én nem vagyok egy ajtót rugdosó fajta. Aztán egy botrány se hiányzik. És különben is….mi a francot képzel ez a pasas! Magamban füstölögve elindultam a szállásom felé. Aztán hirtelen bevillant az utolsó mondat. „Elmész a fotózásra!” Ekkor jutott eszembe, hogy tényleg, nekem ma egy fotózásom is van. Pfff. Még csak az kellet volna, hogy lemaradjak róla! Sietősen szaporáztam a lépteimet. A bungiba érve gyorsan ledobáltam magamról mindent és futást mentem a zuhany alá. Jó sokáig engedtem magamra a vizet, hagyva hogy szép lassan kimosson belőlem minden rossz érzést. Utána sokkal jobban éreztem magam. Csináltam egy kávét magamnak és a bögrével kisétáltam a pálmák között a partra. Leültem törökülésben a homokba és szép lassan elkortyoltam a kávém. Néztem a tenger hullámzását, hallgattam a víz loccsanásait. Szinte hipnotizálóan hatott rám. Teljesen megnyugodtam. Mire megittam a kávém sikerült teljesen kizárnom a tudatomból a tegnap este óta történteket. Csak a jelenre koncentráltam. Visszamentem a bungiba és átöltöztem. Kifésültem a hajam és elmentem megkeresni a stábot.

A fotózás helyszínén persze már pezsgett az élet. Alig értem oda a sminkes és a fodrász szinte rám vetette magát épp csak össze nem kaptak, hogy ki férjen előbb hozzám. Végül elkészültek velem és belöktek a forgatagba. Innentől kezdve egybe folytak az órák. Ruha föl, pózolás, ruha le…és így tovább. A külvilág szinte megszűnt számunkra.

Ronea (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Alig vártam, hogy az anyagok a kezemben legyenek, és rohantam vissza a szállodába, ahol szerencsére már várt a megrendelt személyzet. Feltereltem őket a másik lakosztályba, amit a rendelkezésemre bocsátottak, és gyorsan, keményen felvázoltam előttük, mit is akarok. A rövid határidőtől teljesen ledermedtek de akkor szigorúan rájuk förmedtem és közöltem hogy gyorsasági pótlékot kapnak ha mindennel elkészülnek és ha a ruhák tökéletesek lesznek.

Miközben ők munkához láttak és felhívtam a telefonszámot, amit egy cetlin a portás nyomott a kezembe. Miss Swan ügynökéjé volt, akitől megrendeltem a lányt egy privát divatbemutatóra. Közöltem az ügynökkel hogy egy nagyon gazdag üzletember szeretne ruhákat venni a feleségének, de először szeretné látni egy modellen is, hogy festenek, ezért szerveztünk egy privát bemutatót a kedvéért. Az üzletember látta Miss Swant a parton napközben és úgy gondolta, ő hasonló alkatú mint a neje, ezért szeretné felkérni.

Természetesen, mindezt a női hangomon adtam elő, hogy még véletlenül se bukjak le egyelőre. Az ügynök megígérte, hogy a modell pontosan este 7kor a megadott különteremben fog várni.

Miután mindent elintéztem fogtam magam és kiültem a teraszra ebédeni. Ahogy a cézár salátámat majszoltam a távolban megláttam a lányt és megint elgondolkoztam rajt. Mi vonz hozzá ennyire? Mitől érzem úgy, hogy ez a bálna képes felforgatni az egész életemet? Reményeim szerint hamarosan ágyba vihetem, és mint ahogy eddig is mindig, akit egyszer megkaptam, az iránt azonnal elvesztettem az érdeklődésemet, vele is ez fog történni.

Visszatértem a különterembe, ahol már majdnem készen voltak. Egy-két utolsó simítás, néhány lemaradt gyöngy, és az öt ruhaköltemény máris vállfákon sorakozott a terem hátuljában. Az egyik lányt megkértem ,hogy fogadja az érkező modellt, és úgy tettem, mintha fogalmam se lenne róla ki fog érkezni.

Mivel egész nap a tegnapi öltönyben feszítettem, ezért felszaladtam lezuhanyozni és átöltözni hiszen már alig egy órám maradt mire megérkezik. Könnyű nyári inget, vászonnadrágot és belebújós papucsot választottam és a biztonság kedvéért egy pulcsit is átvetettem a nyakamon hogy a mellkasomat elrejtsem amennyire lehet és a nadrágomba gyömöszöltem egy zoknit, nehogy ezen bukjak el.

Lassan, kihívóan lépdeltem a terem felé, éreztem hogy a nők megbámulnak, szinte csorog a nyáluk rám, de engem ebben a pillanatban csak egyetlen vad űzése tudott felizgatni.

Beléptem és abban a pillanatban megláttam, az asszisztens épp az első alkotásomat adta rá a függöny mögött, egy gyönyörű, rózsaszín selyemből készült, csipkével kivarrt estélyi ruhát.

Szó nélkül lépdeltem tovább, tudtam hogy nem fog észrevenni, és leültem az odakészített kanapéra. Hirtelen megszólalt a zene és ő fellépett a kifutóra, hogy elsétáljon előttem, megforduljon, majd megálljon középen hogy közelebbről is megszemlélhessem a darabot.

No_signal (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Végeztünk aznapra a fotózással, minden úgy ment, ahogy kellet, bár nagyon elhúzódott. Kellemesen elfáradtam így nem is vágytam másra, mint egy könnyű bár korai vacsorára és nyugalomra. Persze ember tervez, isten végez. Alig értem vissza a bungalómba, telefonált az ügynököm hogy látatlanba igent mondott egy nyúlfarknyi felkérésre. Mielőtt tiltakozhattam volna elmondta, hogy csak egy rövid, talán félórás privát divatbemutatóról volna szó. Pár ruhát kéne csak valami pasinak bemutatni, aki a feleségének vásárol, no és hogy már igent mondott a nevemben is. Megkértem őt hogy máskor ilyet ne tegyen. De azzal védekezett, hogy a félórás melóért annyit kaptunk, mint egy teljes divatbemutatóért. Hát legyen mondtam. Azzal kutyafuttában bekaptam pár falatot mielőtt elájultam volna az éhségtől, vettem egy gyors zuhanyt aztán indultam is a kijelölt terembe. Azért az fúrta az oldalamat hogy ki volt ilyen jó szervező, hogy egy privát bemutatót így összehozott a semmiből. Ráadásul honnan ismer engem és honnan tudja, hogy itt vagyok. Próbáltam még menet közben visszahívni a rabszolga hajcsárt, akit az ügynökömnek hívok, de már nem volt elérhető. Így válaszok nélkül léptem be a külön terembe ahol meg kellet jelennem. Egy kedves nő fogadott és mindjárt be is terelt a függöny mögé ahol átöltöznöm kellet. Mindössze öt ruha lógott a sztendert acélrúdján. Az asszisztens mindjárt le is akasztotta az egyiket egy rózsaszín selyem és csipke csodát. Nem kedvelem a rózsaszínt, de a ruha anyaga és szabása csodás volt. Tökéletesen passzolt rám. Öltözés közben próbáltam a nőt kifaggatni, hogy ki is a „gazdája” ennek a kis bemutatónak, de nem tudott rá egyértelmű választ adni. Így ismét válaszok nélkül maradtam. Nem volt más választásom, mint a kifutóra lépni és a felcsendülő zenében dinamikus, de kecses mozdulatokkal végig sétálni. A kifutó végén megfordulni és visszasétálni, megállni az ott elhelyezett díványnál, amin valószínűleg a megrendelő ücsörög. Mikor elsétáltam előtte először csak egy férfialakot láttam a szemem sarkából. Mikor visszafelé indultam és megálltam előtte akkor ismertem fel. Sir Isaac Berthold volt az. Az előző éjszakai elrablóm, elkábítóm….akármi. Már ha így hívják egyáltalán. Tehát felesége van. Ezek után mennyi lehet igaz mindabból, amit eddig elmondott nekem? Abból a kevésből is? Gondolataim össze-vissza csapongtak. Egyszerre volt bennem düh és csalódottság, a becsapottság érzése. Szerencsére más agytekervényeim kiválóan végezték munkájukat, átvéve az irányítást testem felett. Ezért kifogástalanul lépdeltem, megálltam, forogtam ott ahol kellet. Miközben a fejemben belül lévő vetítő vásznon én Sir Isaac Berthold–ot aprítottam pici darabokra. Majd visszatértem a függöny mögé, következő ruha, következő kör. Tettem a dolgom, akárcsak egy jól programozott automata, de belül már nem kellet sok a robbanáshoz. Így ment ez, míg be nem mutattam az összes ruhát…

Ronea (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Az összes ruhát szép sorban végigmutogatta, és közben láttam hogy forr a dühtől. Először azt hittem, csak amiatt, amit éjszaka műveltem vele, de aztán leesett a tantusz, hogy ő engem most nősnek gondol! Atyaég! A gondolatra majdnem hangosan felnevettem, de éreztem hogy ez csak olaj lenne a tűzre. Amikor elfogytak a mutogatni valók még egy utolsó pillantást vetett rám, aztán szó nélkül faképnél hagyott.

Számítottam erre, ezért megkértem az asszisztenst, hogy a recepciónál tartsa föl még néhány percig. Ennyi idő tökéletesen elég volt hozzá, hogy lekapjam a ruhákat, beledobjam őket egy előre odakészített ajándékdobozba és kisurranjak a helyszínről.

Na, ezért szeretem a pénzt, mert általa rengeteg mindent el tud intézni az ember. Most pl azt, hogy kezemben legyen egy mágneskártya, ami a kisasszony bungalóját is nyitja.

Egyenesen arrafelé vettem az irányt, és közben láttam hogy még mindig próbál elszabadulni az asszisztenstől, egyre türelmetlenebbül. Intettem a cinkosomnak, aki csak elmosolyodott, ebből tudtam, hogy mindjárt szabadon engedni.

Az izgalomtól verítékcseppek futottak végig a hátamon amikor beléptem a sötétben a bungaloba. Szerencsére a hold elég fényesen sütött, így hamar hozzászokott a szemem és már láttam minden tárgynak a körvonalát.

A csomagot elhelyeztem az ágy közepén és még arra is volt időm, hogy egy előre odarendelt üveg pezsgőt gyorsan a jégvödörbe tegyek, amikor meghallottam a lépteit.

Úgy helyezkedtem, hogy ne lásson meg azonnal, ne tudjon elfutni. Elbújtam a függöny mögé és vártam hogy belépjen.

Csak a cipőjét és keskeny bokáját láttam, de már ettől is izgalomba jöttem. Neszezéséből kivettem, hogy levetkőzik és a fürdőbe indul. A zuhanyt nyitotta meg, nem a fürdőcsapot szerencsére, így amíg felfrissítette magát elvégeztem az utolsó simításokat, kihúztam a telefon zsinórját a falból és későbbi felhasználás céljára a zsebembe dugtam. Még valami hátravolt, a táskámból előkaptam a farkamat, gyorsan belebújtam a pántba és rögzítettem magamon, majd, mivel elég rugalmas volt, oldalra elsimítottam hogy vissza tudjam húzni a sliccemet. Nem, ma éjjel még nem kívántam ráébreszteni, hogy kivel is van dolga.

Aztán elhelyezkedtem az ágy közepén, ugrásra készen azért, hogy előbb érjek az ajtóhoz mint ő. Kilépett, teljesen meztelenül és én megigézve bámultam. El se tudtam képzelni, hogy egykor csúnyának és kövérnek tartottam ezt a tüneményt.

Láttam, hogy teljesen ledöbben, mire azonnal felálltam és odaléptem hozzá.

- Takarodjon a szobámból maga tisztességtelen gazember! Azt gondolta minden modell egyforma és csak arra vágyom, hogy beleájuljak a karjaiba azért mert maga gazdag? Meg hatalmas? Meg sir? hát nem! Tanulja meg végre a leckét, hogy nem minden modell eladó. - azzal tényleg az ajtó felé akart rohanni, menekülőre fogva.

Utána vetettem magam és megragadtam a karját.

- Igen tényleg azt gondolom, hogy arra vágysz, hogy a karjaimba ájulj, de nem a pénzemtől, hanem ettől! - suttogtam bele a szájába és viharosan megcsókoltam. Először élénken tiltakozott, majdnem megint verekedés lett a vége, de aztán szorosan hátrafogtam a kezét és hagytam hogy a mellkasomnak dőljön, de egy pillanatra sem hagytam abba a csókolását. Éreztem ,hogy elgyengül és akkor végre ölbe kaptam és az ágyhoz vittem. Azonnal odabújtam mellé és simogatni kezdtem veszett módon, ő hálás, édes kis nyögésekkel adta tudtomra, hogy megadja magát nekem. Közben a kezei nem maradtak tétlenek, de nem kellett aggódnom, nem először voltam ilyen szituban, tudtam, hogy a lebukás, amíg le nem húzza a sliccemet gyakorlatilag zéro esélyes.

Így aztán hagytam, hogy kalandozzon rajtam, még a mellemet is megsimogathatta, de amikor egyre tettrekészebb lett idejét láttam előhúzni a telefonzsinórt.

Gyorsan hátrakötöttem a kezét és meglepő módon nem tiltakozott, ami kéjes örömmel töltött el. Már csak az volt hátra, hogy bekössem a szemét. Ez ellen tiltakozott, vergődött, de egy szenvedélyes csókkal és egy kemény pillantással meggyőztem, hogy jobb, ha hagyja magát.

Végül minden a helyére került és a mozdulatlanság gúzsába kötve először elgyönyörködtem benne. Csodaszép formáiban, finom, puha bőrében és részegítő orchidea illatában.

Aztán a lába közé fúrtam magam és hevesen nyalni kezdtem. Először a csiklóját szívogattam, néha meg is harapdáltam, aztán a nyílásába dugtam a nyelvemet, aztán az ajkaival játszottam, míg végül el nem kezdett rángatózni a kéjtől. Gyorsan a számat a lukra szorítottam és ittam édes nedvét, majd azon nedvesen szájon csókoltam, amitől a mellbimbói megkeményedtek. Ezt meglátva ott is elidőztem egy kicsit, először az egyiket, majd a másikat kaptam be, végül összefogtam a kettőt és egyszerre tömtem a számba.

Aztán már tényleg nem volt más hátra, annyira kívántam, hogy az már fájt. Kicsit lejjebb igazítottam és megszabadultam minden ruhámtól, végül egyetlen határozott mozdulattal beledöftem magam. Felnyögött, annyira érzékien, és húzta rám magát, amilyet az eddigi ropiknál még sosem tapasztaltam. Alig bírtam visszafogni magam, nem akartam keményen dugni, nem akartam elijeszteni, de egyszercsak ő kezdett olyan hevesen mozogni bennem, hogy átszakadt a gát, elkaptam a derekát, és csak basztam erősen ,rendületlenül egészen addig, míg egy hatalmas sikoly el nem hagyta az ajkát és rángatózva rám nem borult, már amennyire a bilincsem engedte.

Akkor kirántottam magam belőle és úgy tettem, mintha én is elélveztem volna. Persze, azt, ami a fejemben lejátszódott, nem kellett megjátszani, csak nem akartam azzal lebukni, hogy a farkamból nem jön sperma.

Aztán úgy hagytam, kikötözve, kipirultan, lihegve és a pezsgőhöz vándoroltam.

-Édes kiscicám, kérsz egy pohárral ?

No_signal (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Alig vártam, hogy megszabadulhassak. Csak úgy fortyogott bennem a düh, de a pasas nem ér annyit hogy botrányt csináljak miatta. A bemutató után igyekeztem minél gyorsabban távozni. Az asszisztens nő még kicsit feltartott, de aztán futást mentem a bungalómba. Muszáj lehűteni magamat. Főleg az agyamat, ezért egyenest a zuhany alá vettem az irányt. Jó ideig engedtem magamra a vizet és próbáltam kiáztatni magamból a dühömet. Megtörölköztem és mentem volna felöltözni, amikor megláttam. Ott feküdt az ágyamon. Az én ágyamon! Ettől végképp elpattant bennem valami.

- Takarodjon a szobámból maga tisztességtelen gazember! Azt gondolta minden modell egyforma és csak arra vágyom, hogy beleájuljak a karjaiba, azért mert maga gazdag? Meg hatalmas? Meg sir? Hát nem! Tanulja meg végre a leckét, hogy nem minden modell eladó. – kiabáltam magamból kikelve. Ekkor már előttem állt és mikor menekülőre vettem volna a dolgot akkor karon ragadott.

- Igen tényleg azt gondolom, hogy arra vágysz, hogy a karjaimba ájulj, de nem a pénzemtől, hanem ettől! – mondta és a számra tapadt. Próbáltam el lökni magamtól, de csak azt értem el vele, hogy hátra szorította a kezem. Eszeveszett szenvedéllyel csókolt, nem lehetett sokáig ellenállni neki. Amint megérezte engedékenységem, egyből fölkapott és az ágyhoz vitt. Ott hozzám simult és lázasan simogatni kezdett. Pillanatok alatt sikerült elfelejtetnie velem korábbi dühömet és elérni, hogy őrülten kívánjam. Közben én se tétlenkedtem, kezem bejárta testét amennyire a ruha engedte. Viszont mikor elkezdtem volna lesimogatni róla a ruhát akkor hirtelen előkapott a zsebéből egy zsinórt és mire feleszméltem már hátra is kötötte a kezemet. Szóhoz se jutottam a döbbenettől. De nem is hagyott rá időt, mert akkor minden tiltakozásom ellenére bekötötte a szemem is. Aztán csak azt éreztem, hogy fejét combjaim közé fúrta és vadul nyalni kezdett. Néha bele-beleharapva érzékeny részeimbe. Pillanatok alatt újra feltüzelte vágyam. Amit csak fokozott mikor melleimet kezdte el kényeztetni. Már legszívesebben könyörögtem volna érte, hogy magamban érezhessem. De nem volt rá szükség, mert lejjebb húzott az ágyon és végre belém hatolt. Hevesen mozdultam a csípőmmel, szerettem volna minél mélyebben magamban érezni. Ekkor végre megragadta a derekamat és tempósan mozogni kezdett bennem. Olyan erősen dugott, hogy képtelenség volt sokáig bírni. Nagyon gyorsan és hevesen élveztem el tőle. Ő kirántotta magát belőlem és lényegében otthagyott úgy…

Aztán már csak azt hallottam, hogy:

-Édes kiscicám, kérsz egy pohárral?

Hirtelen rádöbbentem a helyzet lehetetlenségére és komikumára. Itt fekszem hátrakötött kezekkel, bekötött szemmel az ágyon és egy vadidegen pasas az előbb kefélt meg, mert ez minden volt csak nem szeretkezés. És most itt kiscicázik…

-Kiscica ám a tudod ki… - eddig jutottam és ekkor kirobbant belőlem a nevetés. Mit nevetés, röhögés. Rázkódtam tőle jó pár percig és alig bírtam abbahagyni. Főleg ha elképzeltem milyen képet vághat. Végül sikerült lecsillapodnom. Így újból nekifuthattam.

-Nem vagyok kiscica. Nem is szeretem, ha annak néznek. Még egy ilyen bizarr helyzetben sem, mint ez a mostani. Nos, levennéd kérlek a szememről a kendőt, hogy láthassalak? – kérdeztem. – Volna pár kérdésem hozzád.

Sokáig nem válaszolt. Összességében volt a pasasban valami zavaró. Persze vonzó volt, meg őrülten jó az ágyban, de akkor is úgy éreztem, hogy valami nagyon nem stimmel körülötte.

Ronea (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ahogy itallal kínáltam egyből észrevettem, hogy valami nem tetszik neki.

-Kiscicád ám a tudodki.. - idáig jutott és egyszerűen észvesztően elkezdett nevetni. Annyira komikusnak találhatta a helyzetet, hogy egyszerűen kirobbant belőle a nevetés.

Aztán lecsillapodott és kikérte magának a cicázást, majd olyasmit kért tőlem, amiben még mindig nem voltam biztos, hogy meg akarom adni neki.

-..levennéd kérlek a szememről a kendőt hogy láthassalak? Volna pár kérdésem hozzád.

Első pillanatban fogalmam sem volt, mit is kéne mondanom neki. Hogy megfelelő-e a pillanat, hogy felfedjem a kártyáimat. Már majdnem szóra nyitottam a számat, amikor valami kisördög bújt belém és hirtelen elnémított. Egyszerűen annyira kezdett fontos lenni nekem hogy mit gondol rólam, hogy miután ilyen csúnyán elbántam vele nem maradt elég kurázsi bennem hogy megmutatkozzam előtte igazi valómban. Ezért aztán menekülőre fogtam.

Szótlanul elővettem a dobozt, amiben a ruhák voltak és egyenként kiterítettem elé az ágyra, hogy megtalálja, amint kiszabadul. Aztán egy kést nyomtam a kezébe, óvatosan és közöltem vele szenvtelenül:

-Mire ezzel kibogozod magad leveheted a szemedről a kendőt is. - azzal válaszát meg se várva az ajtóhoz léptem. Halkan kinyitottam és kisurrantam az éjszakába.

Sejtettem, hogy a kíváncsiság megmarad benne, de úgy éreztem, el kell tűnnöm a színről mert a helyzet kezdett kicsúszni a kezemből. Annyira erős érzelmeket kezdtem táplálni a lány iránt, hogy inkább hátat fordítottam a csodaszép balinéz világnak és a következő géppel hazarepültem.

Tudtam, hogy pár nap múlva ő is megérkezik és az ügynökével már jó előre egyeztettem, hogy szeretnénk felkérni a divathéten a showm háziasszonyának.

Szerencsém volt, valami isteni csoda folytán beleegyezett és én izgatottan vártam a hétfő reggelt, amikor újra belép az irodámba.

-Üdvözlöm - nyújtottam neki kezet, ő meg csak állt megrökönyödve. Azt hittem azonnal sarkon fordul, de talán arra se maradt ereje. Lerogyott az asztalom előtti székre én pedig kiléptem és odaálltam elé. Levettem lassan a szemüvegemet, aztán beletúrtam a hajamba és láttam hogy valami kezd neki derengeni. Végül elkezdtem kigombolni az ingemet, lehámoztam magamról a mellkasomat, majd lassan letekertem a rugalmas pólyát, amivel a melleim voltak lefogva. Végül lehúztam a sliccemet, kidobtam belőle az odatömött zoknit, és ott álltam előtte egy szál férfialsóban, bűnbánó tekintettel.

-Azt hiszem, tartozom neked egy történettel. - mosolyogtam rá, remélve hogy nem ájul el.

No_signal (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Sokáig hallgatott, nem szólt semmit kérésemre. Aztán csak azt éreztem, hogy a hátrakötözött kezeim közé erőltet valamit.

-Mire ezzel kibogozod magad leveheted a szemedről a kendőt is. – mondta, és hallottam sietős léptei távolodását majd az ajtócsukódást. Eltartott egy pár percig mire úrrá lettem elképedésemen. Csak ültem mozdulatlanul és hallgatóztam. Tényleg lelépett? Itt hagyott így? Azután hogy…

Végül óvatosan hogy el ne ejtsem körbe tapogattam, hogy mit is adott a kezembe. Egy kés volt az. Viszont tekintve hogy valami kábel félével kötözött össze, egy csípőfogónak lényegesen több hasznát vettem volna. Ennyit a pasi műszaki jártasságáról. Aki még nem próbálta az nem is sejti, hogy milyen nehéz is elvágni a kötelékeidet a hátad mögött. Jó pár percig eltartott nekem is mire elnyiszatoltam a kábelt. Lehámoztam szememről is a kötést. Megnéztem és felismertem a telefonzsinórt. Áldottam a szerencsémet hogy nem valami vastagabb kábel került csábítóm kezébe. Az hogy így itt hagyott afölött képtelen voltam napirendre térni. Felhívtam a recepciót, és gyorsan megtudtam azt, amire számítottam is. Sir Isaac Berthold sietősen kijelentkezett és távozott. A gyáva férge! Nem mert a szemembe nézni? Vagy miért? Miért?

Két nappal később már én is a hazafelé tartó repülőn ültem. Időközben ügynököm többször felhívott és rábeszélt, hogy mégis fogadjam el a La Belle divatcég felkérését. Még élénken emlékeztem az arrogáns nőre az irodából, így nehezen adtam be a derekamat. De csak megegyeztünk, hogy hétfőn újra ott leszek a székházukban.

Ismét bevezettek az előzőleg már megismert irodába. Csakhogy legnagyobb döbbenetemre nem az arrogáns libát találtam ott, hanem csábítómat, a gyáván megfutamodó Sir Isaac-et.

-Üdvözlöm. – nyújtotta a kezét, de a döbbenettől szólni se tudva csak bele rogytam az ott lévő székbe. Ő pedig elém állt és szép lassan levette a szemüvegét, kezével bele túrt és megigazgatta a haját. Aztán elkezdett vetkőzni. Lekerült az ing. Alatta….nem hittem a szememnek! Valami gumiszerű mű mellkas volt. Azt is ledobta. Majd letekerte az apró melleket takaró géz szerű anyagot is. Letolta nadrágját és kivett az alsójából egy gombóccá tekert zoknit. Én meg csak bámultam tágra nyílt szemekkel….az arrogáns libát, aki úgy felhúzott legutóbb!

-Azt hiszem, tartozom neked egy történettel. – mosolygott rám. Láttam, hogy nagyon fürkész, nem tudja mire számítson. Én se tudtam mire számítsak magamtól. Itt áll előttem az a nő, aki a legutóbb épp csak le nem vizilovazot. Aki férfiként elcsábított, elkábított, szeretkezett velem, majd otthagyott. Mit lehet erre hisztéria nélkül reagálni? Vettem néhány mély lélegzetet. Aztán a székemből felállva elhátráltam tőle.

-Nem vagyok benne biztos, hogy hallani akarom a magyarázatodat. – mondtam hirtelen és tovább hátráltam az ajtó felé.

-Kérlek… - szólt egész halkan. – Ne hagyj itt! Szükségem van rád!

- Ugyan minek?!! – sziszegtem - Játszadozni? Abból köszönöm elég volt, amit eddig kaptam! – mondtam és az ajtó felé indultam. Gyorsabb volt nálam. Elállta az utam, hátát az ajtónak támasztotta.

- Nem engedhetlek el! - mondta határozottan. Ez megint a férfi hangja volt, aki elbűvölt a szállodában. Csakhogy most egy nő állt előttem pucéron! Így készül a skizofrénia! Őrület! Fejemet rázva ismét hátrálni kezdtem előle.

- Mit akarsz? Mi a fenét akarsz tőlem?!! – kiabáltam, elveszítve maradék önuralmamat is.

Ronea (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Megéreztem rajta a hisztéria kezdeti tüneteit és semmiképp sem akartam így elengedni. Ekkor azonban felállt és az ajtó felé kezdett hátrálni.

-Nem vagyok benne biztos hogy hallani akarom a magyarázatodat. - válaszolta és én egy kicsit megijedtem.

-Kérlek - könyörögtem neki és kinyújtottam felé a kezemet de ő csak távolodott tőlem.

-Ugyan minek? - sziszegte felém- Játszadozni? Abból köszönöm elég volt, amit eddig kaptam.

Elálltam az útját hogy ne tudjon lelépni.

-Nem engedhetlek el! - szóltam rá határozottan a férfi hangján de ettől csak még dühösebb lett.

Aztán hirtelen tudatában lettem hogy meztelenül állok előtte és azt gondoltam ha ez nincs rá semmilyen hatással akkor tök fölöslegesen próbálkozom bármivel is.

Így aztán oldalt léptem az ajtó elől és lehajtottam a fejemet.

-Ne haragudj... persze, nincs jogom itt tartani téged, vagy rád erőltetni magamat. Sajnálom ezt az egészet.. - hajtottam le a fejemet és elsétáltam mellette, egészen az ablakig. Nekitámasztottam a homlokomat a hűvös üvegnek és vártam, hogy meghallom az ajtó csapódását.

Aztán fura. surrogó hangokra lettem figyelmes, végül, amit egyáltalán nem vártam, hozzám simult és éreztem, hogy ő is teljesen meztelen. Magához szorított és elkezdte a nyakamat csókolgatni. Nem tudtam, hogy mi váltotta ki belőle a hirtelen hangulatváltozást, de megörültem neki és megfordultam hogy gyengéden magamhoz öleljem. Csak szorítottam, szavak nélkül, de úgy tűnt most nincs is szükség semmi magyarázatra. Csak a csókjaimra, az érintésemre vágyott a teste.

Finoman hátradöntöttem az asztalra, lesöpörve az ott tornyosuló iratokat és ráhajoltam a mellére. Kicsit zavarban voltam, mert még sosem csináltam ilyet úgy, hogy a lány teljesen józan lett volna és én is. DE láttam a szemében a vágyakozást és ez elég volt ahhoz, hogy folytatni merészeljem. Így aztán lassan a melléről lejjebb csúsztam. Csupasz köldökét kezdtem nyalogatni, amíg a kezem elkezdte alul simogatni. Végül arrébb rúgtam a székemet és elé térdeltem. Felemeltem, nyakamba vettem a combjait és belenyaltam édes ölébe. Közben egyik kezem még mindig a mellét simogatta nyelvem pedig a csiklójával játszadozott. Először csak finoman, aztán egyre hevesebben kezdtem nyalni amikor hangosan felnyögött az minden kétségemet elfújta és már alig bírtam visszafogni magamat. Közben nyaltam ahogy értem, már nem csak a csiklóját, de a punciját és a popsiját is körbenyaltam, egészen mélyen bedugtam a nyelvemet a puncijába amikor egyszer csak összerándult és sikoltva elélvezett. Hagytam, finoman simogattam és addig csókolgattam érzékeny ölét amíg teljesen el nem csendesedett. Akkor ölbe kaptam és a kanapéhoz vittem. Gyengéden odafektettem, majd töltöttem egy pohár pezsgőt neki és magamnak is. Hálásan belekortyolt, bár láttam rajta a kétséget, hiszen pezsgővel egyszer már átvertem. De csak mosolyogtam rá és simogattam.

Aztán bevettem egy korty pezsgőt a számba és végigfolyattam a testén, a nyelvem azonnal követte a pezsgőcseppek vonalát és ahogy belemarkolt a hajamba éreztem, hogy újra vágyakozik rám és el sem hittem hogy ekkora szerencsém van. Magához húzott és csókolni kezdett olyan szenvedéllyel amitől teljesen eszemet vesztettem..

No_signal (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Hirtelen ellépet az ajtó elől.

-Ne haragudj... persze, nincs jogom itt tartani téged, vagy rád erőltetni magamat. Sajnálom ezt az egészet… - mondta és megroggyant vállakkal az ablakhoz ment és neki támasztotta a homlokát. Az egész nőből sugárzott valami kétségbeesett elkeseredés, de annyira hogy összeszorult tőle a szívem. Egyszeriben képtelen voltam hátat fordítani neki és otthagyni. Kiléptem a ruhámból és oda mentem hozzá, a hátához simultam, hogy érezzen. Szám szinte magától tévedt a nyakára. Ekkor megfordult, magához ölelt egy hang nélkül és csak álltunk egy darabig élvezve a másik érintését. Majd rádöntött az asztalra és ráhajolt a mellemre. Szívni, nyalogatni kezdte, de gyorsan tovább haladt lefelé. Végül ölembe fúrta a fejét és hevesen nyalni kezdett. Keze sem tétlenkedett, mellem simogatta. Érintése, szája ismerős volt. Igen, tényleg ő Isaac. Női testben. A többi már nem érdekelt. Átadtam magam az általa okozott gyönyörnek. Kicsit később, már a kanapén ülve pezsgővel kínált. Egy pillanatra belém villant, hogy ez jó ötlet e, de gyorsan a poharába kortyolt és hozzám hajolva végigfolyatta rajtam az italt. Nyelvével követte a cseppek útját, de nem hagytam, hogy újra ölem felé kalandozzon. Hajába markoltam úgy húztam magamhoz a fejét. Szájára tapadtam és hevesen csókolni kezdem. Azt akartam, hogy egyszer végre ő is elveszítse a fejét a szenvedélytől. Szám forró volt a vágytól és hamarosan ő is egyre forróbb testel simult hozzám. Halkan a számba nyögdécselt. Kezem még mindig a haját markolta. Egy pillanatra elhúztam a fejét a számtól. Szeme homályos volt a vágytól mikor belenéztem.

-Tudod… - kezdtem, szinte a szájába súgva szavaimat. – Haza kéne vigyelek, az ágyhoz kötözni és addig nem ereszteni, míg elégtételt nem veszek rajtad azért amit velem műveltél eddig. – láttam, ahogy kitágul a pupillája, lélegzete egy pillanatra elakad.

- Jó. – súgta vissza. –Tegyél velem, amit csak akarsz…

- Mindjárt. – mondtam. – De előbb ezt még befejezzük. – azzal visszahajoltam a szájára és belé fojtottam minden további szót. Sokáig csókoltam, lassan szítva benne a vágyat. Aztán lejjebb csúsztam, eléje térdeltem. Széttártam térdeit és combjai közé fúrtam a fejem. Apró csókokkal halmoztam el dombját, nedvesedő ajkait, combja belső oldalát. Rövid idő múlva már többet szeretett volna és próbálta csípőjét emelgetni, számhoz dörgölni magát. Ajkamat csiklójára tapasztottam és erősen megszívtam. Nyögést kaptam válaszul. Ujjaim becsúsztattam forró barlangjába. Ismét felnyögött, én pedig válaszul hevesebben ingereltem. Hamarosan dobálni kezdte magát és egyre hangosabban nyögdécselt. Nyelvem vadul pergett, egyre gyorsabban táncolt csiklóján, és közben ujjaim barlangját ostromolták. A kéj úgy öntötte el a testét, mint a láva, ahogy a vulkánból kitör. Mindent beborított és mindent elsöpört. Teste rázkódott, alig bírtam tartani, hogy le ne zuhanjon a kanapéról. Visszaültem szorosan mellé, hozzásimultam és magamhoz szorítottam várva teste csillapultát.

-Tényleg biztosabb helyen lennél az ágyamban. – suttogtam fülébe…

Ronea (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Bírtam, ahogy elkezdett irányítani, mintha bosszút akarna állni azért, hogy egész eddig én rángattam kötélen, kényem-kedvem szerint.

-Tudod, haza kéne vigyelek, ágyhoz kötözni és addig nem ereszteni míg elégtételt nem veszek rajtad, azért amit velem eddig műveltél.

-Tegyél velem, amit csak akarsz - válaszoltam elhalóan, mert már a gondolatba is beleborzongtam, milyen édes kínokat talált ki nekem.

-Előbb még ezt befejezzük - bólintott határozottan és nekem megintcsak nem volt okom tiltakozni. Amikor nyalni kezdett végre teljesen elengedtem magam és csak az élvezet érzése csapongott a fejemben, kiszorítva belőle minden mást. Egyszerre éreztem a nyelvét a puncimon és vizionáltam ugyanezt a képet az agyammal és ettől minden megszűnt körülöttem. Már fogalmam sem volt, mit művel velem odalent, egyszerűen csak élveztem a belőle áradó természetes vadságot. Az orgazmus jött is rendeltetésszerűen, éreztem, ahogy átölel és magához szorít, nehogy leessünk a kanapéról, majd suttogva arra az elhatározásra jut, hogy márpedig én most vigyem őt haza.

Azonnal a mobilom után kaptam, és már hívtam is a taxit. Addig gyorsan magunkra kapkodtuk a ruháinkat, nevetgélve hogy egymást, hol magunkat öltöztettük. Persze, én nem akartam a pasicuccot újra felvenni, de erre az esetre mindig volt az irodai gardróbomban valami kényelmes felszerelés. Most is fekete lakk nadrágot, fehér blúzt és magassarkú fehér betétes cipőt húztam.

Ahogy egymás mellett álltunk a tükör előtt hirtelen ránéztem, és elmosolyodtam. Eszembe jutottak a ruhák, amiket Balin hagytam neki és kicsúszott a számon.

- A ruhákkal mi lett?

Először csodálkozva nézett rám, mintha fogalma se lenne miről beszélek, aztán leesett neki a tantusz, de láttam, hogy kicsit zavarba jön.

-Nos, azokat sajnos nekiajándékoztam a balinéz takarító személyzetnek. - vörösödött el, de nem tudtam rá haragudni, talán a helyében én is ezt tettem volna.

-Pedig azokat kizárólag neked, a te testedre terveztem, ezért kellettél a bemutatón próbababának. Nem volt szó semmilyen feleségről, egyszerűen látni akartam rajtad. - láthatóan megdöbbent és majdnem megbotlott, mert ekkor már a kijárat felé kalauzoltam, ahol a taxi épp megállt a forgóajtó előtt az útpadkán.

-Gyere, induljunk - fogtam karon és ő még mindig döbbenten szállt be mellém.

-Hogy te mit csináltál? - és én nem bírtam ki hogy ne mosolyodjak el, mint egy rossz gyerek.

-Hát, emlékszel az első éjszakára, amire nem emlékszel? - vigyorogtam, mire ő is elnevette magát bosszúsan és bólintott. - na, akkor éjjel, mintát vettem rólad a természetes mértékeimmel, a kezemmel és a szememmel. Akkor reggel a terveket akartam megmutatni neked, de aztán rájöttem, hogy a kész ruhák biztosan sokkal nagyobb benyomást tesznek majd rád.

-Igen, a ruhák tényleg szépek voltak, de rád emlékeztettek és nem akartam semmit megőrizni, annyira dühös voltam. - felelte őszintén és én egyre jobban kezdtem megkedvelni. Közben bemondta a sofőrnek a címet aki mint egy őrült kezdett száguldani. Egyszercsak nem bírtam visszafogni magam és ráhajoltam a szájára. Mohón, élvezettel csókoltam, nem hagytam ki egyetlen centijét sem, és amikor el akart húzódni megszorítottam a tarkójánál és csak csókoltam tovább. Akkor végre ő is elveszítette a kontrollt, belemarkolt a hajamba és olyan szorosan simultunk össze, hogy az már fájt. Csak vadul csókolóztunk, miközben a kezünk le-fel járt a másik testén, és én alig vártam hogy megérkezzünk végre. Akkor a taxis hirtelen lefékezett, én azt hittem, ott is vagyunk, de észrevettem, hogy egy sikátorban várakozunk, a félhomályban.

-Hölgyeim, egyszerűen annyira elragadó látványt nyújtanak ahogy így becézgetik egymást, hogy kedvem támadt becsatlakozni.

Kérdően néztem a drágámra, jelezve, minden tőle függ. Én nem vagyok ellenére a játéknak, ha ő is így akarja.

No_signal (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Hirtelen, kapkodva kezdtünk öltözködni. Ő ezúttal már nőként kívánt velem tartani és ehhez meg is volt mindene. Taxit hívott, majd miközben kifelé száguldottunk a ruhákról kérdezett, amiket otthagyott nekem a szállodába. Vöröslő arccal vallottam be hogy bizony azokat mérgemben szétosztogattam a szállodai személyzet között. Láthatóan nem haragudott meg érte, csak hozzátette, hogy azokat kimondottan a számomra tervezte. Közben a taxiba vágódtunk és bemondtam a címet. Ahogy elindult az autó ő egyből hozzám hajolt és mohó vággyal csókolni kezdet. Zavart, hogy mások előtt, nyilvánosan teszi ezt velem ezért próbáltam elhúzódni. Azért ennyire még nem sikerült elfogadnom ezt a bizarr szituációt miszerint a pasi, aki levett a lábamról az egy nő. De ő nem engedett, szorosan a tarkómat fogva egyre vadabbul vette birtokba a számat. Végül nálam is elszakadt a cérna és durván a hajába markolva viszonoztam őrült csókjait. Szorosan hozzám simult és keze bejárta testemet, egyre jobban lázba hozva. Aztán arra eszméltem, hogy az autó egy sikátorban áll és a sofőr vigyorogva ajánlgatja egyéb jellegű szolgáltatásait. Isaac pedig kérdőn néz rám. Egy pillanatra átvillant az agyamon hogy az igazi nevét még nem is tudom. De most ez mellékes dolog volt a kialakult szituációban. Nem értettem őt, a kérdő tekintetét. Ez most tényleg egy eldöntendő kérdés, hogy egy kukkoló taxisofőrt bele vonunk e a játékunkba? Vajon ennyi lenne számára ez az egész? Egy játék, amibe boldog-boldogtalan bármikor beugorhat? Lassan elhúzódtam tőle, majd hirtelen kiugrottam a kocsiból. Hangos csattanással vágtam be az ajtaját aztán hosszú léptekkel elsiettem. Kiérve az utcára már tudtam hol vagyok. Alig egy saroknyira a lakásomtól. Alig tettem meg pár métert, mikor futó lépteket hallottam a hátam mögül. Erővel kellet kényszerítenem magamat, hogy ne forduljak vissza. Hamarosan mellém értek a kopogó cipősarkak és ahogy mellém ért felvette lépteim ritmusát. Nem akartam ránézni, csak mentem tovább rendületlenül. Ő sem szólt semmit, de nem is tágított mellőlem. Mikor odaértünk a lakásomhoz a portás udvariasan köszöntve nyitotta ki előttem az ajtót. Egy múlt századi patinás régi épületben élek. Szeretem a repkénnyel befutott falait, az eredeti kovácsoltvas díszítést és az egész házat körbelengő ódon hangulatot. Lakásomban is jelen van kicsit ez a békebeli hangulat, ami köszönhető a francia provence-i az amerikai country és egy csipetnyi angol viktoriánus varázsnak, amiket ötvöztem mikor a berendezést összeválogattam. Ide mindig jó volt hazatérni, bármilyen hajszolt nap után, mert a hatás pillanatokon belül érezhető volt. Most is ahogy beléptem a lakás ajtón egyből elárasztott a nyugalom, túl tudtam lépni sértettségemen. Félreálltam az ajtóból és egy mozdulattal beinvitáltam a küszöbre dermedt Isaac-et. Lassan lépkedett beljebb, aprólékosan szemügyre véve minden kicsi részletet. Tudom, hogy ez a lakberendezési irányzat nem mindenkinek nyeri el a tetszését, mert picit túlzsúfoltnak hat. De megvan a maga bája. Amikor beértünk a napaliba feléje fordultam.

- Még nem is tudom az igazi nevedet…- kezdtem tétován.

Ronea (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Na jó, ezt nem kellett volna. Gondoltam jó poén lenne, de úgy látszik, ez a nő egy igazi nő. Imádja a szexet, nagyon élvezi is, de mégis megtartja a három lépés távolságot, azzal kapcsolatban, kit is enged az ágyába. Ettől csak még inkább megtisztelve éreztem magam, hogy ennyire vágyik rám, ezért egy marék pénzt adtam a taxisnak, jóval többet, mint kellett volna és bocsánatkérően rákacsintottam.

-Majd legközelebb. - vigyorogtam rá aztán már szaladtam is ms Swan után.

Fogalmam sem volt, hova megyünk, de felvettem a lépteinek ritmusát, megmutatva neki hogy követném a pokol legmélyebb bugyrába is.

Aztán egyszercsak beléptünk egy nagyon hangulatos lépcsőházba és felmentünk a lakásba. Az ajtóban csak egy pillanatra tétováztam, de ahogy felém fordult már tudtam, be fog hívni. Beléptem és először meglepődtem a bútorok és a hangulat sokféleségén, amit kiváltott belőlem, de az első benyomásom mégis pozitív utójelet hagyott bennem.

De igazából nem azért voltam itt, hogy tárlatvezetést tartson nekem.

-Még nem is tudom az igazi nevedet... - szólított meg, de én erről akartam most a legkevéssé beszélgetni. Odaléptem hozzá és megöleltem. Olyan szorosan öleltem magamhoz, hogy a testünk egybesimult. Aztán a nyakát kezdtem el csókolgatni és minden egyes csók után a fülébe suttogtam.

-Csodálatos.....vagy.....bocsáss.....meg.....nekem....kérlek.... - ezt már úgy suttogtam, hogy két tenyerembe fogtam az arcát és csak milliméterekre voltam az ajkaitól. Megbűvölten nézett rám, aztán lehunyta a szemét, beleegyezése jeléül én pedig nem fogtam vissza magamat. Megcsókoltam olyan gyengédséggel, amit el sem tudott képzelni rólam. Finoman, kedvesen kezdtem simogatni az arcát, miközben csókot leheltem az ajkára, a szemére, az arcára, a homlokára. Aztán lejjebb csúszott a kezem és átöleltem a derekát. Szerencsére mosolyogva nézett rám, én pedig megkönnyebbültem teljesen. Újra megcsókoltam, mire kézenfogott és egy nagyon világos, gyönyörűen berendezett hálószobába vezetett. Elkezdte lehámozni rólam a ruhát, a mellemet csókolgatta egyértelművé téve, mire is vágyik igazán. Abban a pillanatban rájöttem, hogy akarom ezt a nőt, mindenestől. De nem csak arra vágyom, hanem arra is hogy ő akarjon engem, annyira, ahogy még soha senkit sem akart. Felemeltem a fejét, belenéztem a szemébe. Vágyat láttam benne, kíváncsiságot, talán egy kis elfogadást, de még nem eléggé. Eltoltam magamtól és megint rámosolyogtam.

-Szeretnék este visszajönni és nálad vacsorázni. Megismerhetnénk egymást egy kicsit mielőtt újra egymásnak esünk. Kíváncsivá tettél, vágyom a testedre, a lelkedre, a történetedre. Megihletsz engem, most is ruhaköltemények tucatjai járnak a fejemben, amik pontosan illenének a tökéletes testedre. Engedd meg kérlek, hogy visszajöjjek és jóvá tegyem amit csak lehet.

-Nyolckor várlak. - bólintott és végre ő is elmosolyodott. Felemeltem a kezemet, megsimogattam az arcát aztán az ajtóhoz léptem és távoztam. Rengeteg dolgom volt még estig és örültem hogy kaptam egy második esélyt.

Tartalomjegyzék