Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Minden szem rám szegeződik. Érzem, ahogy megáll körülöttem a levegő és dobnom kell. Nálam a labda és szemben a kapus. De a következő pillanatban már dobom is, és...

Ez a jelenet már többször lepergett előttem, amióta lefújták a meccset. A többiek persze anyáztak, az edző csalódottan veregette meg a vállam a délutáni vízilabda meccs végén. Dühösen szálltam ki a vízből, a többiek ezért nem hergeltek túlságosan, hiszen fél szavakból megértettük egymást. Más is dobott már félre, és nem a hálót találta el, de ez most fontos meccs volt! Ha a következőn is így dobok, búcsút mondhatunk a továbbjutásnak. A rohadt életbe!

Kerültem a srácokat, nincs szükségem újabb lúzer, gyík és hasonló beszólásokhoz. Állandóan az a rohadt dobás jár a fejemben, az öltözőben is félrevonulok a szégyensarokba. Itt legalább nem anyáz senki.

- A kurva életbe! Bazd meg! - szitkozódtam, miközben ütöm a vasajtót, amin le szoktuk vezetni a feszültséget. Már jó nagy horpadás van rajta. Ezt anno az edző találta ki, hogy majd megnyugszunk. De most nem megy. Most nem. Az egész napomat elcseszte ez a rohadt mellédobás.

Na jó, gyerünk! Irány a zuhanyzó, az majd lenyugtat. A többiek már öltöztek és indultak hazafelé, lassan odakint is besötétedik talán, de ezt észre sem vettem. Beállok meztelenül a zuhanyzóba, hogy érezzem a víz simogatását. Jó. Most jobb lett ettől valamelyest. Nagy levegő. Ez az. Határozottan jobb. Majd legközelebb bemegy. Máskor menni fog. Igen...

Törölközni sem törölközöm, csak vizesen elindulok a szekrényemhez, de amint kifordulok a szekrénysor mögül egy fiatal nő áll velem szemben riadtan.

Na ezt már nem! Ezt aztán végképp nem! Úgy ment fel bennem a méreg, hogy majd szét robbanok! Jött ez a kis picsa, hogy megkérdezze, hogy miért dobtam félre? Itt akar szaftos sztorit írni, na ebből most legyen elég! A szemei pedig kerekedtek, de nem érdekelt, kerekedjenek csak! Olyat kap, hogy sosem felejti el! Lesz majd mit megírnia másnapra!

Ranjana (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Iszonyú szar napjaim vannak mostanában, akármibe fogok, teljes csődöt vallok vele, még ha a legjobb indulattal cselekszem is. Munkahelyi gondok, és pénzproblémák...ja, az egész megfejelve, hogy szólóban nyomom négy hónapja, de nincs is kedvem valahogy hozzákötni magam egy pasihoz. Nemrég meghirdettek egy állást, nekem csak másodállás lenne, kisegítő sportorvos a városi férfi vízilabda csapatnál. Ugyan nem ez a szakterületem, de van némi sport múltam, talán menni fog...legrosszabb esetben nem vesznek fel.

Fogalmam sincs, mit illene felvenni ilyenkor, de kell a munka. Lehet merészség, de rövid szoknya és apró gombos blúz mellett döntök, még egy kis kardigánt is viszek a karomon, ha hűvös lenne este.

Korán sötétedik még ilyenkor tavasszal, az úszoda csendes, pedig alig egy órája, hogy vége a meccsnek. Valami tinilányok állnak az ajtóban, akaratlanul is hallom, hogy a pólósokról csacsognak. Még nem jött ki mindegyik az öltözőből, hogy autógramm-gyűjteményüket szaporíthassák.

"Szánalmas" - gondolom, ennyire rajongani valakikért. Bár állítólag a magyar nőkbe genetikailag kódolva van, hogy imádjuk a vizilabdásokat...csak én lennék kivétel?

Beljebb lépek, sötét folyosón találom magam, fény sehol.

Elfog egy furcsa félelem, vagy valami rossz előérzet. Aztán mégis halovány világosságot látok kiszűrődni egy ajtó alól. Odalépkedek óvatosan, nehogy megbotoljak.

Kopogok. Semmi.

Benyitok. Félhomály. Nem. Gőz. Hol vagyok?

Bennebb lépek...tudatosul bennem, ez egy öltöző, és ha gőz van, akkor most zuhanyzott valaki.

Nem is tudom tovább gondolni az egészet, mert alig négy lépésre tőlem egy meztelen férfitest jelenik meg. Eláll a lélegzetem. Gyönyörű, széles vállak, izgató mellkasszőrzet, ami a hasán végigkúszik, és lefelé folytatja útját, hogy sűrű, de rövidre nyírt mezőben szélesedjen ki, körülölelve a Dávid-i szépségű testrészt.

Akaratlanul a szám kicsit tátva marad.

A vízcseppek még csillognak a férfi testén, nem törülközött meg.

Mozdulni sem tudok, földbe gyökerezett a lábam.

Az arca karakteres, széles férfias áll, kevés borosta, férfias ajkak, egészen rövid barna haj...és szikrát szóró, dühös tekintetű barna szemek.

Szinte elolvasom a gondolatait...rám dühös...talán mert rátörtem?

Odalép, megragadja a csuklómat, rám sziszeg...az arcomba hajol.

- Egy perc nyugtom nem lehet tőletek? Te mit akarsz, szaftos interjút, vagy csak autogrammot, fel akarod ajánlani magad nekem? Te is olyan kis ribanc vagy, mint azok, akik biztos most is kinn várnak! - mély levegőt vesz, és mint egy vadászó farkas magába szívja pánikom illatát- De magadra vess, most megkapod, amiért jöttél!

Szólni nem tudok, mert azonnal az ajkamat harapja , durván, könyörtelenül...

Megbotránkozva menekülnék a szorításából...esélyem sincs. Ki akarom kérni magamnak ezt a magatartást, de képtelenség ellenkeznem...

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Már nem látok a dühtől, nem hiányzok most nekem egy hülye liba sem ide, főleg, hogy majd másnap kárörvendőn írják meg a bénaságom. Nem! Most móresre tanítom ezt a picsát itt.

Megragadom a karját, magamhoz húzom és csókolom erősen. Semmi érzés, szenvedély nincs bennem iránta, csak düh. Írja meg, milyen egy rohadt kis tapló vagyok, mekkora állat. Csak nyomom a számat neki, miközben kezét hátranyomom és a blúzát egy mozdulattal széthúzom. A gombok nem akartak engedni, ami még jobban feldühített és egyszerűen letéptem róla a felsőt. Nem hagytam abba a csókot, és csuklóját gyorsan hátra fogtam, hogy tiltakozni se tudjon.

- Ez kell mi? Hogy megkeféljen egy pólós, mi? - szinte sziszegtem, lihegtem dühömben, amikor a szekrénynek nyomtam, innen már nem menekülhet. Mázlija, hogy melltartót sem vett fel, mert azt is leszakítottam volna róla. De mit vártam egy ilyen dugni való ribanctól? Megharapdáltam a nyakát, miközben tovább szuszogtam:

- Ez kellett? Ez? Most megkapod... - nem tiltakozott, és aztán a bimbóját kaptam be és ráharaptam. Kicsit talán erősen, de ettől felsikoltott. Halljam a hangod ribanc! És újra megharaptam. Megint sikoly volt, de valahogy ez... ez mintha már nem kétségbeesett volt. Mi van? Ez kell? Megint ráharaptam. Egyik csuklóját elengedtem és a másik mellét markoltam meg erősen, szinte összenyomtam a tenyeremben, de a következő sikoly sem volt kétségbeesett. Szóval ez kell neked? Adok én olyat mindjárt, hogy nem állsz két lábra!

Ranjana (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Egyszerűen nincs időm felocsúdni, levegőért kapkodok, érzem, hogy a nedves bőr összevizezi az én ruhámat is a heves szorításban, szabadulni próbálok, de csupán ennyit hallok:

- Ez kell mi? Hogy megkeféljen egy pólós, mi?

Fortyog bennem az indulat, de közben nem tudok mozdulni, apró gombos ingem egy pillanatban még rajtam van, majd mikor egy hideg falat, vagy szekrényt érzek a hátamnál, kis csörgő nesz üti meg a fülem...az ing gyöngyszerű gombjai repülnek szanaszét, és a csempén kopognak. Fedetlen kebleim a vadember előtt hullámzanak, aki borostás arcát beléjük fúrja, hatalmas tenyerébe préseli őket, majd harapni kezdi a bimbókat.

Gyűlölöm ezt a férfit, minden mozdulatáért, az erőszakosságáért, a dühéért...

Hogy teheti ezt velem?

Miközben keze kutakodón a szoknyám alá csúszik elégedett, rekedt sóhaj csúszik ki a fogai közül:

- Ennyire kívánsz, te cafka? Kurvára meg foglak dugni, ugye tudod?

Nem hiszek fülemnek, még hogy én kívánjak egy ilyen taplót!

Mintha megérezné hitetlenségemet, lefogott jobb kezemet a csípőcsontomra szorítja, tenyeremet automatikusan ölemre tapasztom, mintha ezzel akadályt képezhetnék, a hamarosan minden kétséget kizárólag belém hatoló férfiasság előtt. Tiszta lucsok vagyok, kívánom ezt a barmot...a tudatom ellenére, testem úgy tűnik, őrá vágyik. A végső elkeseredés és beletörődés fokára érek. Utolsó erőmmel a szoknyám lerángatása ellen küzdök.

Tiltakozásom hiábavaló.

Már semmi ruha nincs rajtam, tehetetlenségemben és kínomba, nagy könnycseppek peregnek végig mindkét orcámon, miközben a kutakodó és mindent érinteni akaró ajkak az egész testem bebarangolják...majd az ujjak játéka követi őket...

Gyűlölöm ezt a férfit...

Erőteljesen megragadja a kezem, és férfiasságára teszi...forró, vastag, kemény... húzogatni kezdi az én kezemmel.

- Mindjárt le is szophatod - sziszegi kegyetlenül...

Undorodom tőle, de mégis rabul ejt az erezett szinte lila, és nagyon kemény hímtag látványa...

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Most jól megkefélem ezt a kis kurvát, megtanulja, hogy milyen vagyok, ha feldühítenek.

- Ennyire kívánsz, te cafka? Kurvára meg foglak dugni, ugye tudod? - sziszegem, és végigtapogatom a testét. Formás mellei vannak, a szoknyáját egy mozdulattal lehúzom róla, a tangáját viszont már nem kímélem és egy pillanat alatt letépem. A következő pillanatban már be is dugom a két ujjam a lucskos pinájába. Ez kell neki, egy férfi, aki alaposan megbassza, és akkor nem fog ezután pofátlanul kíváncsiskodni. Most megtanulja!

Elkapom az egyik kezét, nehogy pihenjen egy percig se, és húzogassa a farkam, nehogy már ne tegyen semmit! Ez az, húzogasd csak kis ribanc! Nem, nem elég erősen csinálja. Ez még jobban feldühít:

- Mindjárt le is szophatod! - és már tolom is le a fejét oda, hogy kapja be. Kicsit mintha még tétovázna, de megragadom a hajánál fogva és ahogy a száját sikításra nyitná már tolom is be rajta a faszom.

- Ez az! - nyögök fel, mert isteni szája van a kiscsajnak. A fejénél fogva dugom a száját, és mintha nem is tiltakozna. Ez némileg meglep egy pillanatra és elfújja a dühöm egy részét. Ráadásul alám nyúl és a fenekemet megfogva mintha még húzna is magára. Kicsit engedem a haját, hogy most én érzem rosszul, vagy mi történik? És valóban: ahogy kicsit engedek a haján, magától jár a feje...

- Jól van, ez az, csináld! - biztatom most már kevesebb dühvel, de a haját nem engedem, azért még én irányítok!

Ranjana (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A kétségbeesésem és felháborodásom oszlani kezd, és most már félelmet sem érzek, átragad rám a férfi dühe...dühös vagyok a kiszolgáltatottságom miatt, és mert tudatosul bennem, hogy egyáltalán nincs már ellenemre az idegen erőszakossága.

Mikor rátette a kezem a farkára, ellenkeztem, de most azt veszem észre, hogy már nem irányítja a mozdulataimat, én hajszolom a beteljesülés felé.

Továbbra is a hideg szekrényhez vagyok préselve. Sokkal alacsonyabb vagyok nála, arcom csupán a mellkasáig ér, dulakodásunk közben megjelent egészen apró izzadságcseppek borítják már a férfi bőrét, magamba szívom az illatát...ez is felizgat. Jobb kezemmel a dákóját kényeztetem, míg bal karomat továbbra is fogva tartja a fejem fölött a szekrényhez nyomva. Egyre nehezebben szedi a levegőt, majd a dühe újra feléled, belemarkol a mellembe...fáj. A sikolyomat hallom, majd röviddel azután ismét saját hangomat...de ez már a gyönyörtől feltörő sikítás. A mellkasához tapasztom arcom, nyelvem rátéved az egyik bimbójára, lágyan körözök felette, majd szívni kezdem...eltol magától. Még mindig vad a tekintete. Harcol benne a düh és a szenvedély.

Megragadja mindkét vállam, térdre kényszerít.

Ez felháborít, a fülemben felcsendülnek korábbi szavai, és tudom mi az, ami elkerülhetetlenül vár rám. Azt ígérte "szopni fogok".

Tiltakozni akarnék, de térdeivel ismételten a szekrényhez nyom, megragadja a hajam, és hiába ellenkezem a számba tolja magát.

Annyira megalázottan érzem magam...gyűlölöm, hogy hajamnál fogva keféli a számat. Az ízét is megérzem a nyelvem hegyén. Keserédes. Utálnom kellene, de a az érzékeim ismét cserben hagynak, nem tudom volt-e ennyire finom férfi a számban.

Elkezdem élvezni, hogy a duzzadó ereken simogat az ajkam végig. Valahogy mintha enyhülne a férfi szorítása is, már nem kényszerít mozdulatlanságra, és nem is irányítja a fejem...minek is tenné, ha én a gyűlölet és vágy, undor és kéj mocsarában tobzódva immár kényszer nélkül kényeztetem...és képtelen vagyok abbahagyni.

Átnyúlok a combja között, és a fenekébe markolva közelebb húzom magamhoz... magamba, közben simogatom a gátját, zacskóját. Mikor a makkját becézem, körüljáratva nyelvemet a tövében levő barázdán is, majd újra mélyen magaba tolom az egész szerszámot, csak kéjes hörgést hallok.

Felpillantok, két kézzel támaszkodik a szekrényhez, és engem néz, de most nem gyűlöl. Tekintetét nem engedem az enyémmel, kéjesen masszírozom a heréit, kézzel, majd nyelvvel is... újra a számba eresztem. Lehunyja szemeit...teszik neki.

Aztán megint feldühödik, felránt maga mellé, kezei a csípőmet szorítják, felemel, combjaim körülfonódnak a derekán, férfiasságát a gátamhoz préseli, de még nem hatol belém...elégek ha nem teszi meg.

- Ezt akarod?- kérdi cinikusan. Ezért jöttél, mi? Kit szoptál még ilyen odaadással a csapatból? Hmm?

Szóhoz sem jutok döbbentemben.

Fáj a feltételezése.

Csak egy másodpercig nem tart erősen, azonnal le is pattanok róla, el akarok menekülni ettől az érzéketlen disznótól. Egy lépest sem teszek, máris erős kezek ragadják meg a csípőmet hátulról, majd letepernek a hideg csempére, arccal lefelé.

- Ne játszd a szűzlányt, szivi, innen nem menekülsz. Ezért jöttél, tudom, nagyon keményen megkapod a magadét!- sziszegi, és megint a dühös szörnyeteg beszél belőle.- Vagy talán könyörögnél még kicsit?

Kétségbeesetten rúgkapálok, de nincs menekvésem.

- Halljalak, ribanc, ordítsd a nevem, ahogy sokszor fantáziáltad már, könyörögj, hogy engedjelek el!

Most először tudok kinyögni valamit:

- Fogalmam sincs, ki a fene vagy!

Vészjósló csend ül közénk...az arcát nem láthatom, nem enged hátra néznem.

- Szóval még ezt sem tudod, neked tényleg mindegy, ugye? Csak pólóssal kefélhess?

Az utolsó szavakat alig hallom, mert ebben a percben magához húz, és kíméletlenül tövig hatol belém...

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Jól szop ez a kis kurva, meg kell hagyni, hogy jól csinálja, és egyre keményebben szopja a makkom is. Érzem, ahogyan múlik a feszültségem és hagyom, hogy tegye a dolgát, hiszen ezért jött. Kefélni akart egy pólóssal, hát most megkapja, de nem kímélem az biztos! Már a golyóimat is masszírozza, amikor elengedem és a szekrénynek támaszkodom és úgy kefélem a száját tovább. De nem akarok a szájába lőni, pedig megérdemelné. Szét fogom kefélni ezt a ribancot!

Felrántom magam mellé, megragadom és a szekrényhez nyomom, majd a szemébe nézve vetettem oda neki:

- Ezt akarod? Ezért jöttél, mi? Kit szoptál még ilyen odaadással a csapatból? Hmm?

Olcsó kis kurva... Gondolom még hozzá, amikor elengedem, és egy pillanatra úgy voltam vele, hogy meg sem érdemli, hogy alaposan megbasszam. De amint elindulna, már nyúlok is utána. Nem fogom elengedni, még az hiányzik! Majd csak ha megkapja a magáét, ezt nem fogja elfelejteni!

A csípőjénél kapom el, amitől a földre esünk és nem is engedem felállni. Magam alá gyűröm és élvezem, hogy meztelenül ott vergődik alattam.

- Ne játszd a szűzlányt, szivi, innen nem menekülsz. Ezért jöttél, tudom, nagyon keményen megkapod a magadét! Vagy talán könyörögnél még kicsit?

Válasz nem jött, de nem érdekel már mit mond, akkor is kis olcsó ribanc, aki kárörvendeni akart, és megdugatni magát, hogy majd elmeséli, milyen nagy lúzer vagyok a szexben is. Azt már nem! Azt nem mondhatja, hogy nem tudok baszni.

- Halljalak, ribanc, ordítsd a nevem, ahogy sokszor fantáziáltad már, könyörögj, hogy engedjelek el!

Ekkor meghallom, amit kinyög, először, amióta csak megláttam:

- Fogalmam sincs, ki a fene vagy!

Ez kicsit meglepett. Vajon igazat mond, vagy csak szabadulni akar? Vagy egyszerűen csak egy izmos férfitest kellett neki? Most megkapja!

- Szóval még ezt sem tudod, neked tényleg mindegy, ugye? Csak pólóssal kefélhess? - dörrentem rá és úgy döntöttem innen már nincs visszaút, már nem érdekel, szétkefélem azt a kurva kis pináját. Egyszerűen a popsiját szétfeszítve a pinájába dugtam tövig a faszom és a csípőjét magamra rántva golyóig toltam magam benne. Hangos sikítással vegyített nyögés volt a válasz.

- Nyögjél, sikíts, itt úgysincs más, csak bátran te ribanc! - és újra meg újra felhúztam a farkamra, nekicsapva teljes erőből az ölemet. Már úgy néztem rá, mint egy lyukra, akit jól megkúrok, mintha csak egy gumibaba lenne. Nem is érdemel mást az ilyen. Ezért jött vagy mi.

Látom amint kapaszkodni próbál, de nem engedem, szorosan a testem alatt tartom, markolom a csípőjét, hogy szökni ne merjen. Szűk pinácskája volt, pont ahogy szeretem. De látni akarom! Látni akarom, ahogy szenved!

Ezért megfordítottam, és lábával hiába kapálózott volna, a csuklóját lefogtam és a combjait szétfeszítve dugtam bele ismét a faszom.

- Nézz a szemembe! Nézz bele, hadd lássam azt a picsogós képed! Ezt akartad mi? - lihegtem az arcába.

Ranjana (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Sosem éreztem ilyet, szinte fájt, ahogy belém nyomult, és ahogy szétfeszítette a szűk belsőmet. Tudtam, hogy nagy...nagy az egész ember, de nem hittem, hogy fájni fog, és azzal együtt, hogy fáj, már az első lökésnél görcsbe rándul a testem, mintha a szenvedély, eme vadember egyetlen mozgásától is magával akarna ragadni. Képtelenül érzem magam, egyrészt a düh és a kiszolgáltatottság menekülni késztet ebből a megalázó helyzetből, de a gyönyör, amitől szinte felrobbanok marasztalni akarna.

A düh erősebb bennem.

Felizgat a tehetetlenségem, bárhová nyúlok, bárhová teszem a kezem vagy a lábam, a síkos csempén nem találok kapaszkodót, vagy a férfi fog le, és ezáltal veri vissza minden menekülési kísérletem. Hol nyüszítek a nyomorom miatt, hol akaratlanul olyan sóhajok és nyögések hagyják el az ajakamat, amik egyértelműen csak a másik vágyát hevítik.

Képtelen nyomoromban újra elindulnak a könnyeim az arcomon, rettenetesen szégyenlem magam.

- Nyögjél, sikíts, itt úgysincs más, csak bátran te ribanc! - és újra meg újra belém mélyeszti a farkát.

Már azt hittem egy pillanatra valami egérutat nyertem, amikor nincs bennem a férfiassága, rögtön egy lábra is emelkedem, de ismét tévedek. Az erős karok utánam nyúlnak, vállamon ragadnak. Ezúttal hátamra fordítva gyűr maga alá, leheletét már az arcomon érzem, de nem látok semmit, mert vállig érő hajam, könnytől és verítéktől nedves arcomra tapad, az egész szemem eltakarja.

Rám nehezedik teljes súlyával, a karjaimat szinte belenyomja a hideg járólapba, csak szórakozik, hogy a combjaimat szorosan összezárom, először csak az egyik térdét fúrja közéjük...közben nevet...majd a másikat. Harcolok vele, nem akarom magamhoz engedni, de minden erőm semmis az övé mellett. Könnyűszerrel szétfeszíti a lábaimat, és ismét belém nyomul, de ezúttal nem durva, csak bemerül.

- Nézz a szemembe! Nézz bele, hadd lássam azt a picsogós képed! Ezt akartad mi? - lihegi az arcomba.

Nem láthatja a szememet, de szabad keze sincs, amivel elsimíthatná.

Következő gesztusa megőrjít, nyelve hegyével rajzolja körbe az arcom, melynek az eredménye, hogy minden rakoncátlan tincs lehanyatlik a padlóra. Most először tudok a szemébe nézni.

Ahogy az imént belémhatolt, nem is mozdul tovább, az arcomat figyeli.

Mikor elsimította a hajamat, érezthette a sós könnycseppeket, most meg a kisírt szemeimet kutatja. Utálattal és megvetéssel nézek rá. Elfúló hangon, csak suttogni tudok:

- Nem, nem ezt akartam - de nem tudok többet mondani.

Azt remélem megsajnált, és abbahagyja, de nem így történik.

Lassan megemeli a csípőjét, majd újra visszaengedi, hol előre-hátra mozog, hol csak aprókat köröz. Mozdulni továbbra sem tudok, és megint csak gyűlölni kezdem magam, mert finom zsibbadás kezdődik bennem, ahogy egészem mélyen mozog.

Egyre hangosabban sóhajtok, már nem sírok, csak élvezem, hogy ott lüktet bennem a férfi. Nagyon közel vagyok a beteljesüléshez, látja rajtam. Újra a szemébe nézek, nyomát sem találom a vadembernek, mert az a férfi aki az előbb csak büntetni akart, most gyönyört akar okozni nekem. A testem összerándul, megfeszül, levegőt sem tudok venni, elrobban bennem a gyönyör. Akaratlan remegésem közben őt nézem... már nem fogja le a karjaimat. Azon veszem észre magam, hogy a hátát simogatom, a fenekébe markolok... picit sem menekülök már.

Még rángatódzik a testem, mikor elemelkedik rólam, de nem megy el, csak nézi a rázkódó testem, azt, hogy az ő hiányában máris az ölemen van a kezem, és még kényeztetem magam. Nem értem miért nem maradt bennem, látom az arcán, hogy annyira közel van. Hozzáérek, alig kell egy mozdulatot tennem, máris végigömlik a forró nedvesség a kezemen, hasamon... arca a kéj édes kínjától csodásan eltorzul, hangja édes, mély hörgéssel tölti be az öltözőt.

Csendben felemelkedik:

- Maradj egy percet, hozok valamit, hogy letöröljelek - végre nem parancsoló, nem dühös hang. Eltűnik az öltöző végéből nyíló ajtóban.

Magamhoz térek, fel nem foghatom a történteket.

Blúzom után nyúlok, a gombjai amúgy is szanaszét hevernek, azzal törlöm le magam.

Pillanatok alatt felszedegetem a szoknyát és a kardigánt, az ajtó felé rohanok, kilépek.


Percek telnek el, mire felocsúdok... a nedves blúzt az első kukába gyömöszölöm, amit a folyosón találok. Céltalanul elindulok egy irányba.

Egyszer csak egy hangot hallok, a hátamnál.

- Segíthetek kisasszony?

Ismeretlen idősebb férfi... azt suttogom, hogy a helyettesítő állásra jelentkeznék, interjúra jöttem.

- Én vagyok az edző, hozzám készül ezek szerint- mondja mosolyogva, és beinvitál egy terembe.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Alig látom az arcát, pedig akarom, hogy nézze a szemem, hogy megtörjön és belássa milyen kurva ő. A csuklóját szorítom a földre, úgy tartom, ezért a nyelvemmel húzom odébb a haját és élvezem, ahogy megpróbálja elfordítani a fejét, de a nyelvemet már nem kerülheti el. Ahogyan a szeme előbukkan, megáll a testem egy pillanatra. A szemei valahogy tiszták és őszinték. Mintha elfújták volna a mérgem, úgy nézem és derengek el rajta, kezdek magamhoz térni. Könnycsepp a szeme sarkában, és esdeklőn néz.

- Nem, nem ezt akartam - nyögi súgva.

Ekkor megérzem forró lüktetését magam alatt, de már nem akarom elengedni, az már megalázó lenne rá nézve és ez a nő mégsem érdemli ezt. Ezért folytatom a mozgást, de már nem erősen, hanem gyengébben. Már jobban érzem, mert már figyelek rá. Csuklóját elengedem, és hagyom, hogy a teste feszülése egyre engedjen a vágynak, és már nem erőszakosan, hanem a finomabb mozdulatokra koncentrálva folytatom. Megmutatom ennek a nőnek milyen is a jó szex, milyennek kell lennie.

Csípőmmel egyre jobban masszírozom a dombját, körkörösen, aprólékosan, miközben benne táncol a farkam. Már nem húzódik el, szinte nekem nyomja édes pináját, és a következő pillanatban megremeg, miközben a szemembe néz. Látom a gyönyört benne, és csak újabb és újabb hullámok futnak át rajta. Fenekembe markol, hogy még, de már én is közel járok a robbanáshoz. Belé mégsem tehetem meg, hiszen nem lenne jó ötlet, ezért kicsúszom belőle és a kezemmel dolgozom a makkomra. Eközben ő lenyúl és simogatja a tüzes punciját, simogatja lángoló nyomaim. Ez annyira felizgat, hogy nem bírom és egyszerűen a hasára engedem forró levem. Egymás után szakadnak ki belőlem a cseppek. Aztán csend terül ránk, ahogyan csillapodom. Ekkor nézek rá, ahogyan összekentem a testét. Mégsem hagyhatom így...

- Maradj egy percet, hozok valamit, hogy letöröljelek! - szólok neki és elindulok hátra, hogy találjak valami törlőt. De semmi. Végre a hátsó sarokban találok valamit. Viszem az egész gurigát, és mikor kifordulok a szekrények mögül, hogy odanyújtsam, már nem volt ott. Csupán az elgurult gombok árulkodtak és a letépett bugyi arról, hogy mi történt ott.

Leültem a padra és a fejem a kezembe temettem. Mi történt most? Mi volt ez? Megerőszakoltam egy nőt? És ki volt ez? A francba! Már megint elbasztam a dolgot! Ma mi jöhet még???

Szidva magam kezdtem felöltözni, és indultam kifelé. Oldalra nézek és látom, hogy az edzőnél még ég a lámpa. Beköszönök akkor hozzá, ne lépjek már le, mint egy gyáva féreg. Pedig az vagyok.

Bekopogok. Bentről szól, hogy lépjek be. Nyitom az ajtót és ahogy belépek a földbe gyökerezik a lábam. Ott a nő.

- Mit állsz ott fiam? Mutatkozz már be a kedves hölgynek! - térít észre az edző hangja. - Ő lesz az új sportorvosunk. Már ha nem baj, hogy nő vizsgál ezentúl titeket.

- Ő? - Alig jött ki hang a torkomon. Csak ismételni tudom magam. - Ő? Ő?

- Igen, Ő! Miért? Ismeritek egymást? - kérdi az edzőm gyanakodva.

- Nem, még nem találkoztunk - mosolyog rám a nő. - Bemutatkoznék...

Nyújtja felém a kezét, de nem értettem a nevét, vagy nem fogtam fel. Még mindig szédülök ami most történik velem.

- Igen, Miklós, de hívjon Mike-nak... - dadogtam az enyémet.

- Mi van fiam? Ma olyan szétszórt vagy! Először a meccsen, aztán meg most... - csóválja a fejét az edző.

- De már megyek is... - így a hölgy. De hogy is hívják... Próbáltam rájönni, de még mindig szét vagyok esve.

- Kocsival van? - kérdi az edző.

- Nem, miért? - kérdez vissza a nő.

Ranjana (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Belépek az irodába, leülök egy fotelbe.

Az edző kedvesen mondja a tudnivalóimat, azt is megemlíti, hogy nem igazán szokott női orvost alkalmazni, de most nagyon szorít az idő, és amúgy is csak egy pár hétről van szó.

Igyekszem odafigyelni...de képtelen vagyok, nem tudom kiverni a férfit a fejemből.

Hullámokban jut el az agyamig, ami történt...ez az ember engem megerőszakolt, vagy nem erőszakolt meg? Megerőszakolt, de élveztem! Milyen nő vagyok, nagy ég?!

Az edző elővesz egy szerződést, aláírom.

Nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan fog menni.

- Szerintem nézzen be holnap edzésre, bemutatom a fiúknak! -mondja

- Rendben, természetesen, mikor...- nem tudom befejezni a mondatot, mert kopognak.

- Bújj be! - hallom az edző hangját

Hirtelen azt hiszem, kettőt fordul velem a világ. Az előbbi erőszakos férfit látom besétálni. Mennyire más felöltözve, kopottas világos farmer, fehér póló, a vállán egy melegítő... szexi, ez az egyetlen, ami eszembe jut. De rögtön idiótának is érzem magam, hogy mindazok után, amit velem tett, így nézek rá.

- Mit állsz ott fiam? Mutatkozz már be a kedves hölgynek! - térít észre az edző hangja. - Ő lesz az új sportorvosunk. Már ha nem baj, hogy nő vizsgál ezentúl titeket.. - mondja az öreg vigyorogva.

Én hamarabb visszanyertem a lélekjelenlétem, és most kimondottan szórakoztat, a másik zavara, és értetlensége. Leforráztam.

Mindössze ennyit nyögdécsel:

- Ő? - nagyot nyel - Ő? Ő?

- Igen, Ő! Miért? Ismeritek egymást? - kérdi az edző gyanakodva.

- Nem, még nem találkoztunk - mondom mosolyogva - Szilvia vagyok, szerintem ennyi elég is.

Kezet nyújtok neki, de szerencsétlen még most is csak egyik lábáról a másikra áll. Rettenetesen élvezem! Hirtelen a kínzottból kínzó lett, élvezem, ahogy szenved a pasi... Milyen fura fintora a sorsnak.

- Igen, Miklós, de hívjon Mike-nak... - dadogja.

- Mi van fiam? Ma olyan szétszórt vagy! Először a meccsen, aztán meg most... - csóválja a fejét az edző.

- De már megyek is, köszönöm a lehetőséget, mosolyogtam az edzőre. Nagyon örvendtem - nézek Mikera.

- Kocsival van? - kérdi az edző.

- Nem, miért? - értetlenkedek.

- Nyugodtabb lennék, ha nem mászkálna egyedül, nem a legbiztonságosabb a környék errefelé, és ön tagadhatatlanul vonzó... Kérem, ne vegye személyeskedésnek, s apáskodni sem szeretnék, de ezúttal ragaszkodom, hogy Mike hazavigye. Fiam, légy szíves - néz jelentőségteljesen a férfira.

- Neeem - szaladt ki a számon -, ööööm, akarom mondani, szeretek sétálni, meg jót is tesz.- ennél okosabb kifogást nem találtam.

- Kérem- néz rám is ugyanazzal az ellentmondást nem tűrő pillantásával -, ne ellenkezzen. Mike rendes fiú, sőt az egyik abszolút kedvencem, jól nevelt, és a védelmi ösztönei nagyon jók...ezt a csapatban is számtalanszor bizonyította.

Szinte kikeltem magamból: Hogy ez a tuskó rendes, meg védelmező? Magasságos ég, milyen lehet a többi?


Az edző kitessékel mindkettőnket az irodából, jó éjt kíván.


Kínos csend.

A férfi töri meg:

- Nem tudom, mit mondhatnék... Rettenetesen érzem magam.

- Nem igazán van kedvem bájcsevegni... Hol a kijárat? - kérdezem szigorúan.

- Gyere velem... - jön a csendes válasz.

Pokolian érezheti magát, valószínűnek tartom, hogy amúgy is úgy érezné, ha nem derült volna ki számára, ki vagyok, de ez így tényleg roppant kínos. Mosolygok magamban.

Közben nézem, ahogy halad mellettem, ruganyos járása, széles vállai a póló alatt is vonzzák a tekintetemet. Ellepik a vele átélt kínzó gyönyör képei az agyamat, haragszom magamra.

Kiértünk az épület elé.

- Kérlek, hadd vigyelek haza, tényleg bajod történhet... - suttogja lesütött szemmel.

- És te fogsz megvédeni? - méltatlankodom

- Meg tudlak védeni...

- És tőled ki véd meg?

- Senki...megígérem egy ujjal sem nyúlok hozzád...megígérem, kérlek gyere velem!

Szótlanul követem az autójáig, ki is nyitja nekem az ajtót..."tényleg udvarias" - gondolom

Az út csendben telik el, mit is mondhatnánk.

10 perc alatt odaérünk, megint kipattan, nyitja az ajtót, nyújtja a kezét, kiszállok.

Nem engedi el a kezem, velem szemben áll, lesüti a szemét ismét, majd nyíltan a szemembe néz.

- Nagyon sajnálom, hogy...azt tettem veled, sosem tettem ilyet egy nővel sem, te szegény biztos csak az edzőt kerested, és egy vadember lerohant...

- Ez...konkrétan így történt - suttogom.

Zavart, hogy még fogja a kezem, izgatott a közelsége.

- Valahogy szeretném jóvátenni, nem tudom hogyan, de mindent megteszek, hogy elfelejtsd...Kérlek, mondj valamit!

Látom szenved, de jólesik, hogy így látom.

- Fájt, amit csináltál velem...fizikailag is, és emberileg is megaláztál. - tör ki belőlem.

- Sajnálom, de...nem tudom nem megtörténtté tenni.

Elveszek a nagy barna szemekben, amikben semmi nyoma már dühnek.

- Ha most azt kérném, hogy maradj itt éjszakára...akkor megint bántanál, és olyasmiket vágnál a fejemhez, hogy ribanc vagyok, és vízilabdással akarom megfarkaltatni magam? - kérdezem.

Csend van pár pillanatig, rá sem merek nézni, de mikor mégis a tekintetét keresem, őszinte nyíltságot találok.

Közelebb húz magához, odahajol, hogy lehellte az ajkamat, simogatja... érzem, nagyon kívánom.

- Kérd, hogy maradjak, hogy csókoljalak meg... és kérd, hogy szeretkezzek veled. Addig nem tehetek semmit, míg nem kéred... mert megígértem neked, hogy nem nyúlok hozzád egy ujjal sem.

Körülfonom a karjaimat a nyakán, lábujjhegyre állok, alig hallhatóan szinte csak a szájába suttogom.

- Kérlek...

Lágyan ér hozzám, csak ízlelve az ajkamat...máris elönt a nedvesség, érzem ahogy a combomon végigcsorog, mert bugyi nincs rajtam...

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Teljesen elvesztem az időben és a térben, még mindig nem térek magamhoz. Ő, mint sportorvos? És vigyem haza? Mi történik?

Szinte sodródom az eseményekkel és az autóban sem szólunk egymáshoz. Csak jár az agyam folyamatosan. Mit tettem? Sportorvos? Megerőszakoltam a sportorvost? És hogyhogy megerőszakoltam? Milyen állat vagyok? Térj már észhez ember!

Végül megérkeztünk a ház elé. Kínos némaság, hiszen hiába mentegetőztem még induláskor, nincs rá bocsánat, megtörtént, és elmúlt. Most már az ő kezében vagyok.

- Nagyon sajnálom, hogy...azt tettem veled, sosem tettem ilyet egy nővel sem, te szegény biztos csak az edzőt kerested, és egy vadember lerohant...

Keresgéltem a szavakat, hiszen nincs rá szó, amivel jóvá tehetném a mérgemből elkövetett bűnt.

- Ez...konkrétan így történt - hallom a hangján és minden szava késként döf belém. Hangja minél halkabb, annál hangosabb a szívemben. De tényleg nem tudok már mit mondani, szánom ami történt.

- Valahogy szeretném jóvátenni, nem tudom hogyan, de mindent megteszek, hogy elfelejtsd, hogy hogyan viselkedtem...Kérlek, mondj valamit!

- Sajnálom, de...nem tudom nem megtörténtté tenni. - Keze érintéséből érzem, hogy bár bántja a dolog, de már megbocsátott nekem. Enyhe remegése izgatottságot sugárzik.

- Ha most azt kérném, hogy maradj itt éjszakára...akkor megint bántanál, és olyasmiket vágnál a fejemhez, hogy ribanc vagyok, és vízilabdással akarom megfarkaltatni magam? - folytatja a mondatot, és ekkor a szemébe nézek kutatón. Vajon mire is szeretne ezzel utalni? Menjek fel hozzá? Ezek után? Vagy csak azért nem hív fel, mert fél, hogy megint megtenném vele? Pedig biztosan nem bánnék vele brutálisan, soha többé!

Maradnék, de nem vagyok biztos abban, hogy ugyanazt szeretné ő is. Ezért egy meggondolatlan lépést teszek felé, hogy kiderüljön. Magamhoz húzom és nem tiltakozik. Ajkait érintem az enyémekkel és érzem szenvedélyének elhatalmasodását.

- Kérd, hogy maradjak, hogy csókoljalak meg... és kérd, hogy szeretkezzek veled. Addig nem tehetek semmit, míg nem kéred... mert megígértem neked, hogy nem nyúlok hozzád egy ujjal sem. - súgom, hogy biztosítsam afelől, hogy bármit tehet velem, semmi olyan nem történhet, amit nem szeretne. Átöleli a nyakam, és csak ennyit hallok igen halkan:

- Kérlek... - egy szó, mely teljesen elgyengített és vágyaimat elszabadította, egy szó, mely úgy hangzott, mint a legédesebb csábítás, és behódolok neki. Tied vagyok! - súgtam volna vissza, de a csókunk erősebb volt bármi szónál.

Átkarolom, ölelem, és egyre mélyebbre szédülünk egymás karjaiban, majd amikor az örvény feldobott minket, egymás szemébe nézünk pár pillanatra. Elmosolyodtam kicsit, hogy mennyire gyorsan és szinte észrevétlenül elcsavarta a fejem és már őszintén rajongok érte. Majd megszólalok:

- Hölgyem... Bevezetne legtitkosabb hajlékába egy a megbabonázott idegent?

Csak elmosolyodott, és előre ment a lépcsőn. Ekkor vettem észre, hogy rövid szoknyája kissé megtépázva, alig takarva fedi édes popsiját. Majd pár lépés után nemcsak a popsija, hanem az ajkai is feltárultak előttem. Nyelek egyet, mert alig pár centire, elérhető távolságban van, legszívesebben belebújnék, de nem lehet. Megígértem, hogy ő vezet. Most ő tehet velem bármit.

Ranjana (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Édes a csókja, nem követelődző, lepkeszárnycsapásnyi érintéssel simogatja hol az alsó, hol a felső ajkamat...elalélok. Picit elhúzódok tőle.

- Hölgyem... Bevezetne legtitkosabb hajlékába egy a megbabonázott idegent? - hallom. Provokál?

- Akkor bejössz picit hozzám? - nem hangzik túl bátran a kérésem az ajtóm előtt.

- Be - titokzatosan mosolyog.

- Amm... csak egyet kérnék...

- Bármit! - rekedtes a vágytól a hangja.

- Ne azért gyere, mert lelkiismeret-furdalásod van...könyörületből ne feküdj le velem.

- Rengeteg az önvád bennem, és szégyenlem magam a történtek miatt...de ha rád nézek - ujjbegyével végigcirógatott a tarkómtól a nyakamon át, és a kardigánon átsejlő ágaskodó bimbómon állapodott meg - akármi is az, ami az eszembe jut, annak semmi köze a szánalomhoz. Mikor beléptem az edzőhöz és megláttalak...azontúl, hogy azt hittem leesik az állam, azt gondoltam, hogy vonzó vagy, és hidd el, ha nem tévedtél volna be az öltözőbe, akkor a holnapi edzés után bepróbálkoztam volna nálad. Nem áltatlak, nem akartam volna Istentudja milyen komoly dolgot, de megpróbáltam volna valamit.

- Erről majd többet odabenn...gyere - suttogom.

A kulcs gyorsan elfordul a zárban, be is csukódik mögöttünk. Matatok a falon...eltűnt a kapcsoló. Ott áll mellettem, csak figyel, a szemünk lassan hozzászokik a félhomályhoz, mert az utcai lámpa fénye bevilágít az ablakon.

- Azt hiszem kiégett a körte - mondom zavarodottan.

- Az kár - hallom az ismert rekedt hangot - mert látni akarlak, miközben magadba fogadsz.

Húha, a talaj elfut a lábam alól, ennek a fickónak fogalma sincs mit vált ki belőlem.

- Hm...izé, gyere beljebb - motyogom.

Indulok a szobába...ismerős érzés, a csípőmre tapadnak a kezei. Először össze is rezzenek...talán még maradt bennem egy kis pánik az öltözőből.

- Sss - csitít -, nem bántalak, nem okozok fájdalmat!

A hátamhoz tapad, csak áll és lélegzik mögöttem, majd elsimítja a hajamat a nyakamról, ráhajol, de nem csókol meg, csak az illatommal ismerkedik...az orra hegyével érint meg a fülem mögötti finom bőrtől, a vállamig. Lassú csókok következnek, édesen és a végtelenségig elnyújtva. Fejemet a mellkasának támasztom, felkínálva neki az egész nyakamat, libabőrös vagyok, egyre szaporodnak a sóhajaim.

Mint egy polipnak előrenyúlnak a karjai, a kardigán apró gombjai engedelmeskednek a fürge kezeknek, teljesen szétnyitja, majd finoman lesimítja a vállaimról. Melleimet a tenyerébe zárja, meg sem mozdul, míg a meleg tenyerek alatt annyira nem keményednek meg a bimbók, hogy szinte át nem szúrják.

Felemelem karjaimat, a nyakát cirógatom, a füleit, beletúrok a hajába, majd egy kézzel a dereka környékén kezdek motoszkálni. A nadrágon keresztül érzem a feszülő férfiasságát, megragadom. Nagyon mély lélegzetet vesz.

- Még ne...kérlek, még nem. Odaadom hamarosan, de hagyj még egy kicsit csak engem...

A szoknyám cipzárján babrál hátul...nem boldogul, nevetek rajta. Leguggol mögém, így már oldódik a szoknya, lehúzza rólam, de közben végigsimítja a combjaimat. Feje a fenekemmel van egy vonalban. Megcsókolja a derekamat, majd mindkét kezét a popsim dombjaira helyezi, gyengéden masszíroz.

Édes bizsergést érzek. Egyik kezét a combjaim közt átvezeti, két ujja a csiklómra tapad...hallom a hörgését, mikor megérzi mennyire nedves vagyok. Az ujjai körözni kezdenek, képtelen vagyok csendben maradni. Egyre szaporodó sóhajaim arra ösztönzik, hogy az egyik ujját lassan belém vezesse. Felnyögök.

- Mike - suttogom elfúlóan - kérlek kettőt!

Erre kihúzza azt az egyet is ami benn volt, szembefordít magával.

- Mutass egy kanapét, vagy ágyat, vagy bármit, nem teszlek újra hideg csempére...

- Odabenn - intek erőtlenül egy ajtóra.

Mintha nem lenne súlyom, az ölébe kap, csípőjével belöki az ajtót, landolok egy fotelben. Elém térdel. Két kézzel a csípőm alá nyúl, a fotel széléig húz. Felkapcsolom az állólámpát...gyenge a fénye, tökéletes.

Ott fekszem előtte, kitárulkozva, nedves ölem csillog, ő nem tudja a szemét levenni róla.

A combjaimat simogatja, apró csókot szór a belső részükre. Imádom érezni. Egy pillanatban mozdulatlanná válik, felocsúdok, figyelem mi történik.

Nagyon komoly arccal a combomat bámulja, majd ujjhegyével gyengéden megérinti. Furcsa az érintés...fáj. Én is odanézek.

Bűnbánó arccal tekint rám:

- Mondd, hogy nem én tettem ezt veled - súgja.

Odapillantok, pirosas-kék folt éktelenkedik a combomon, megérintem...fáj, friss véraláfutás.

- Biztos nem te voltál - mondom nem nagyon meggyőzően.

- De, mikor megfordítottalak, nem akartál a combod közé engedni, szétfeszítettem a térdeimmel...én emlékszem.

Megcsókolja. Majd nem hagy elmerülni a furcsa emlékben, rögtön rátapasztja fejét a puncimra. Végignyalja a csupasz nagyajkaimat, majd egy redővel beljebb hatol, picivel később meg a szájába veszi a kemény lüktető pontocskát, amire a testem rögtön reagál.

Szenvedélyesen nyal, szinte belém fullad, felfal...bizsereg a hüvelyem, oda is szeretnék valamit.

- Kérlek, az ujjadat is. Kérlek - nyögdécselem

Máris belém tolja azt a két ujjat, amit az előbb már ismertem, közben nem hagyja abba a nyalást. Mindjárt elszállok. Azt veszem észre, hogy a kezét úgy tartja, hogy a másik két ujja a gátamra és a hátsó nyílásomra tapadjon...ott is simogat, imádom.

A kezeim a fején játszanak, cirógatom, néha a szemébe nézek...csodás nézni ahogy eszeveszetten nyalja a puncimat.

- Mike, nem bírom tovább...

Nem szól semmit, csak még inkább nekem feszül. Összerándul a testem, elrobbanok odalenn. Ő engem figyel, ujjait még mozgatja, de a fejét már felemelte és élvezi az arcomra kiülő gyönyört...majd mikor látja, hogy a szemébe nézek, élvezettel kihúzza az ujjait és lenyalja őket...

- Finom vagy...

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Fránya cippzár... Már olyan közel érzem őt magamhoz, erre beragadt. De miután kicsit közelebb kerülök a problémához máris enged a szelíd erőszakomnak és már csúszik is le édes testén.Megpuszilom feszes derekát, mely rugalmasan várja kényeztetésem.

Ahogyan az anyag lecsúszik és meztelen popsija feltárul előttem, két tenyerembe veszem őket. Nagyon kemények és igazán formálnivalók. Masszírozni kezdem, nem bírok betelni velük! Aztán ahogy egyre lejjebb haladok, észreveszem mennyire szabad utam van combjai között és kezemmel átnyúlok a dombjáig. Rátapintok nedves csiklójára, széthúzom az óvó ajkakat és kidomborítva körözni kezdek rajta. Érzem, amint teste egyre szaporábban hullámzik és úgy döntök, hogy ujjammal magasabb felhők közé repítem. Bedugom a középső ujjam, hogy mélyen, és finoman megmasszírozhassam, mikor nyögését meghallom:

- Mike, kérlek kettőt!

Kettőt? - gondolkozok el - akkor mégsem itt adlak át a gyönyörnek, ahhoz jobban ellazítalak.

- Mutass egy kanapét, vagy ágyat, vagy bármit, nem teszlek újra hideg csempére... - utalok arra, mennyire szeretném az örömét és nem teszek vele olyat többé.

- Odabenn - már csak ennyit mond mikor felkapom és viszem is a szobába, majd egy fotelbe ültetem gyengéden. Mint egy virág szirmai úgy nyílt ki előttem. Csodás látvány és a vágyakozó szemek és csillogó punci...

Letérdelek elé és csókolgatni kezdem a combját, imádom kényeztetni a finom bőrét. De... Ez micsoda? Egy erős lila folt. Ekkor bevillan a délutáni emlék.

- Mondd, hogy nem én tettem ezt veled - nézek rá, habár legbelül nagyon is tudom, hogy én voltam.

- Biztos nem te voltál - mondja remegő hanggal, de a szeméből kiolvasom a választ.

- De, mikor megfordítottalak, nem akartál a combod közé engedni, szétfeszítettem a térdeimmel...én emlékszem.

Emlékeztető folt ez mindkettőnknek, és legszívesebben eltüntetném, de inkább adok rá egy gyógypuszit. Hosszan, finoman, hogy csillapítsam az égést. Ekkor megcsapja az orromat az édes, nedves punci illata. Máris elbódultam és nem bírok neki ellenállni!

Odahajolok és finoman nyalni kezdem az ajkait, egyre beljebb és beljebb.

- Kérlek, az ujjadat is. Kérlek! - nyögi, és nem várakoztatom meg szívem hölgyét, mindkét ujjammal már be is nyitottam a kapuján. Odabent megfeszítem és masszírozni kezdem a keményedő pontját. Számat a csiklójára tapasztom és csak szopom megállás nélkül, egyre mélyebbre szívom.

- Mike, nem bírom tovább... - nyögi, miközben a hajamba túr és érzem, hogy most egy kicsit több kell, ezért mélyebben megszívom a csiklót, ujjaim odabent neki nyomom lüktető puncijának, és felnézek rá. Majd egy erősebb nyelvcsapás után felnézek, mert látni szeretném az igazi gyönyört rajta. És ebben a pillanatban megremeg, arca összerándul és hangja hosszú, mély nyögéssé válik. Csodálatos, ahogyan átadja magát!

Hagyom a pillanatot, hadd lebegjen benne, majd ahogyan csillapodik ujjaim kihúzva lenyalogatom mindkettőt.

- Finom vagy... - igazán édes leve van, és miután leszopogattam, még behajolok a combjai közé, majd finoman lenyalogatom az ajkait és a csiklóját is. Ekkor megfogja a fejem és eltolja:

- Hé nagyfiú, veled mi lesz? Hogy is volt azzal a kemény szerszámmal?

Nyeltem egyet, mert tudom mire utalt, viszont most felállít és elém hajol. Megfogja keményen álló farkam a nadrágon át és húzogatni kezdi az anyaggal együtt.

- Ez az, látom már nagyfiú vagy... - mosolyog rám vágyón és élvezi, hogy játszhat rajtam. Nézem a szemét és látom benne a csillogást, amit már korábban is észrevettem amikor az irodában voltunk. Vajon min törheti a fejét? Mit talált ki büntetésemül?

Ranjana (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Még a gyönyör miatti zsibbadást minden porcikában érzem, de ismét felizgat az, hogy az ujjait is megkóstolta...látom rajta tényleg tetszik neki az ízem. Ha jól veszem ki a nézéséből, most elég elégedett magával, hogy ennyire gyorsan elrepített. Egy kicsit le akarom hervasztani a vigyorát...meg fogom kínozni, de nem fizikai erőszakkal, ahogy ő tette velem...nem-nem...az én fegyverem az érzékiség.

Felülök a fotelben, kihívóan nézek rá, kezeimmel mutatom, hogy emelkedjen fel.

- Hé nagyfiú, veled mi lesz? Hogy is volt azzal a kemény szerszámmal? - kérdem gonosz mosollyal.

Ahogy előttem áll, a vékony farmeren kirajzolódik a meredező férfiassága, és egy nedvességfolt is átüt rajta...tudom nem a gyönyör nedve az ott, csak a fizikai vágyé.

Odahajolok, rámarkolok, a nadrág anyagán keresztül mozgatom rajta a kezem.

- Ez az, látom már nagyfiú vagy...- odahajolok, és csak mímelem, hogy a számmal hozzáérek.

Tudom, hogy ez az érzés a legelemésztőbb, mikor olyan közel vagyok valamihez, de mégsem érintem...elemésztő neki, engem izgat.

Biztos látja rajtam, hogy megőrülök érte...szerintem már az edző szobájában is megérezte, hogy annak dacára, amit velem tett, rögtön megkívántam, ahogy a szobába lépett.

Kezeimet a póló alá csúsztatom, gyengéden végigkarmolom a hátát...homorít és mélyet sóhajt, közben a nadrágon át picit ráharapok a nedves folt alatt feszülő makkjára. A hajamba túr, de nem rángatja a fejem, csak simogatja...ezt szeretem.

Óvatosan lehúzom a cipzárt.

Picit meglepődöm, nincs rajta alsó...de annál izgatóbb.

Kiszabadítom a fogságából a kemény rudat. Ott mered az arcomba...de nem érek hozzá, csak rálehelek...ettől is aprót nyög. Felnézek az arcára, szinte könyörög, hogy vegyem a számba, vagy csak érjek hozzá.

- Annyira kegyetlen lennék, ha most így itt hagynálak - suttogom gonoszan, és közben gyilkosan nézek a szemébe.

- Nem teheted... - lihegi.

- Én irányítalak, most tudod, ugye...nagyfiú?

Hevesen bólogat.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Alig várom már, hogy kivegye a nadrágomból, úgy feszített már odabent. Végre! Kiszabadul és szabadon ott állok feszesen előtte. De elengedi és csak rálehel. Kapd be, kapd már be! - ordítom odabent, de nem szólhatok semmit, nem szabad, most az övé vagyok.

- Annyira kegyetlen lennék, ha most így itt hagynálak - találja ki a gondolatom, és kiszolgáltatottságom. Nem, ezt nem teheti meg! Kizárt, hogy megtegye!

- Nem teheted... - csak ennyit tudok kinyögni.

Odabent szinte tombolnék, de alig bírom visszafogni magam és látom rajta hogy élvezi ezt a helyzetet.

- Én irányítalak, most tudod, ugye...nagyfiú? - kérdi kacéran és rám néz. Persze, persze, nem felejtettem el, bólogatok is, csak legyél már végre az enyém!!!!

De ehelyett feláll a fotelből és engem lök le a helyére. Akkor most biztos beleül és alaposan meglovagol, és uralkodhat felettem. Gyere, gyere már - hív a szemem, de ehelyett teljesen más történik...

Ranjana (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Eszem ágában sincs hozzáérni, mint egy lusta macska felállok a fotelből. A pillantásommal nem engedem a szemeit...nem érti mit teszek. Lassan megkerülöm, élvezem a tehetetlenségét, és a belső vívódását. Az a férfi aki nemrég engem minden fizikai ellenkezésem és kérlelésem ellenére magáévá tett, most tudom, hogy szenved odabenn...

Megállok mögötte, rögtön megfordul, lenyomom a fotelbe. Csak nézek a szemébe, ahol néha a düh szikráit látom. Tudom, hogy azt gondolja, hogy mindjárt véget vet a játékomnak, a földhöz vág és megkefél...de nem teheti. Fölényesen mosolygok rá.

Ringó csípővel az álló tükrömig sétálok, kis kerekein odahúzom 2 méterre, szembe a fotellel, majd leakasztok róla két kendőt.

Megállok vágyam tárgya előtt.

Boldogan vigyorogva le akarja vetni a pólóját.

- Nem mondtam, hogy leveheted... - szólok szigorúan. Maradj nyugton!

Lepillant magára, majd kérdőn rám.

- Nem, a nadrágot sem... - Válaszolok a fel nem tett kérdésre.

Fölé hajolok, a kendőket átvezetem a fotel karfája alatt, a kezeit odakötöm, közben gondom van rá, hogy a meredt bimbóim az arcát súrolják.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Mit akar azokkal a kendőkkel? És a tükörrel? Nézem magam benne, ahogyan ülök ott a fotelben elővett farkam mered felfelé, alig várva, hogy beleüljön, de nem teszi meg. A ruhám! Azt levehettem volna már - villan belém a gondolat, ahogyan a tükörben néztem magam, és venném le a pólóm, de erősen rám szól:

- Nem mondtam, hogy leveheted...

Nocsak! Milyen heves lett a kisasszony! De a nadrágot csak letolhatom, hiszen úgy mégis kényelmesebb a lovaglás!

- Nem, a nadrágot sem... - Szinte a gondolataimban olvas. Már moccanni sem merek, úgy várom mi lesz a végzetem, amikor odahajol hozzám. Amikor a mellei a számhoz kerülnek, kicsit utána kapok a számmal, majd a kezemmel is próbálok, de... Lekötözött! Nem!

Próbálom a kezem rángatni, hogy kiszabaduljak a fogságomból, de nem tehetek semmit.

- Szóval hogyan is volt ma délután? - kérdi gonosz mosollyal az arcán. Érzem, ahogy fehéredem, hiszen most abszolút kiszolgáltatott helyzetbe kerültem vele szemben és tényleg bármit megtehet.

- Ne aggódj, semmi rossz nem történik Veled, csak engedd el magad... nagyfiú! - mosolyog kicsit kárörvendően rajtam. Kezdem kínosan érezni magam, hiszen teljesen csapdába kerültem.

Ranjana (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Szóval hogyan is volt ma délután? - kérdem tőle, igyekszem közömbös arcot vágni.

Mintha kicsit elsápadna...tudatosul benne, hogy fordult a kocka.

- Ne aggódj, semmi rossz nem történik Veled, csak engedd el magad... nagyfiú!

Hátat fordítok neki, fenekemet kitolva lehajolok egy komód alsó fiókjához. A tükörben látom, hogy a fenekemet nézi, majd a mély hajolásban elé táruló nedves helyet, amire annyira vágyik. Megnyalja a szája szélet...

Megtaláltam, amit keresek. Megfordulok, elindulok felé, majd mosoly nélkül felmutatom neki az ollót.

Hátát a fotelbe nyomja, nem érti mi a fenét művelek.

- Ne félj - súgom átszellemült arccal - ha véletlenül megváglak tudok vérzést csillapítani...tudod, orvos vagyok!

A szavaim mondhatni picit sem nem nyugtatják meg, sőt nagyon furcsán néz rám.

Az ollót lassan lefelé tartom, medencéjét teljesen visszahúzza...de farka még merev.

Az olló nem hegyes részével végigsimítok a kemény dákón...valahogy nem izgatja fel a gondolat. Rettentően jól mulatok. Megfogom a pólója alját, és ráhelyezem az ollót...lassú mozgásokkal vágom az anyagot, egészen a nyakkivágásig.

Látom megkönnyebbül. Leteszem az ollót, letolom a pólót a válláról.

- Ugye nem hitted, hogy bántalak? - suttogom, de mohó ajkam már a nyakát ízleli, tenyereim a mellkasának feszülve. Csodás, feszes, izmos...álmodni sem tudnék jobbat.

- Egy percre megijesztettél... - nyögi.

- Ne félj, édes, finom leszek - az utolsó szót a szájába lihegem, és utána rátapasztom az ajkaimat, nyelvem az övét keresi. Imádni való ez a kiszolgáltatott óriás.

Ökölbe szorítom a póló két vágott szélét.

- Ezt a szakadt tangámért kaptad...megértetted? - kuncogok

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Amikor lehajol és a puncija szinte kívánatosan mosolyog rám, akkor megnyalom a szám szélét, legszívesebben újra kinyalnám, szinte bújnék bele.

Aztán olyan hirtelen áll fel és ollóval a kezében, hogy hirtelen megijedek. Mit akar azzal az ollóval? Miért közelít olyan fenyegetőn?

- Ne félj, ha véletlenül megváglak tudok vérzést csillapítani...tudod, orvos vagyok!

Hirtelen kiver a víz, mert azért nem gondoltam volna róla, hogy egy ilyen vad bestiáról van szó. Hozzá képest én nem is tettem semmit ma. Már a menekülési terveket kezdem elővenni a fejemben, miközben az ollót lefelé tartva a farkam felé közelít. Ez a nő le akarja vágni a farkam! Már ugrásra készen feszülnek az izmaim, amikor az olló hegye elhagyja a farkam vonalát és a fogója érinti a bőröm. Majd megfordítja az olló felém és a pólóm szélét fogja bele. Lassan, minden vágást kiélvezve vágja szét az anyagot, és kéjesen nézi, ahogyan az enged minden mozdulatnál. Egészen a nyakamig vágja.

Miután leteszi az ollót máris kicsit lazítok a feszítésen, már látom, hogy nem feltétlenül kell menekülnöm e bizarr nő elől.

- Ugye nem hitted, hogy bántalak? - súgja kéjesen, miközben a nyakamat csókolgatja.

- Egy percre megijesztettél... - nyögök fel, és kezdek jobban ellazulni.

- Ne félj, édes, finom leszek - súgja kéjesen és forró csókba fojtja a szavaimat. Imádom ahogyan csókol, és szenvedéllyel kényeztet. De a csók sajnos nem tart sokáig.

- Ezt a szakadt tangámért kaptad...megértetted? - mosolyog rajtam és megértettem a leckét. Bár, ha ezt a tangájáért kaptam, akkor mi jöhet még a többiért? Már alig várom, hogy elengedjen, de ehelyett megint eltávolodik tőlem és otthagy a fotelben álló farokkal, nadrágban. Kimegy a szobából és nem tudom hova mehet. A csörgésekből és zajokból ítélve talán a konyhában lehet?

Ranjana (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Annyira finom a csókja, szinte elveszek benne, rengeteg önuralomra van szükségem, hogy abbahagyjam. Nem akar ereszteni, addig hajol előre, míg csak elér, és a kötelékei engedik...látom rajta a csalódott dühöt, hogy ismét felállok róla.

Kiosonok a konyhába, kinyitom a fagyasztót, szembecsap a kiömlő fagyos pára. Kiveszem a jégkockatartót, egy késsel kipottyantgatom a kockákat, egy tálra teszem, és már benn is vagyok újra a szobában. Megállok a hátánál...a tükörben látjuk magunkat. Egy kockát veszek a kezembe. A füle mögötti finom bőrhöz érintem...a szemembe néz a tükrön át, lesiklik a jég a kulccsontjára, majd vissza a nyaki ütőerére. Odahajolok, minden nedves foltot igyekszem az ajkaimmal is végigérinteni.

Már mindkét kezemben van kocka, szimmetrikusan érkezem le mindkét oldalon a mellkasára, felszisszen, mikor a bimbóját összehúzza a jég, tovább ereszkedem a hasizmain.

- Hmmm - nem tudok nem felsóhajtani annyira tetszik a teste.

Mikor a hasizma alsó határára érek, ami egy vastag ferde ferde lépcső a csípőcsont magasságától az ágyéka felé, hosszan elidőzök ott, majd a két maradék jégdarab a farkára csúszik.

- Lassan - suttogja - ez, nagyon furcsa... -hátraveti a fejét és belecsókolok az ajkaiba, de aztán újra kényszerítem, hogy nézze mit teszek vele.

- Most még jéghideg - súgom - de hamarosan az ajkaim felmelegítik.

Mintha még egy kicsit keményedne odalenn a szavaim hallatán.

- Kérlek... - mondja

- Mire kérsz? - újra gonosz a nézésem.

- Ne kínozz...akarlak, zsibbadok belé, fáj...

Szinte megsajnálom.

-Még nem, nagyfiú, de annyit enyhítek a kínodon, hogy téged nem érintelek többé a jéggel.

Eléállok, széttárt lábakkal, magamat simogatom a hűvös játékkal.

A szemei elkerekednek...alig vesz levegőt.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Visszaér és egyből mögém áll. De mi van a kezében? A tükörből nem látom. De a következő pillanatban felszisszenek, mert máris érzem mi az. Ahogyan a jégkocka hozzám ér, szinte süt, és csak apránként, újra és újra, váratlanul lecsap hol a nyakamra, hol a vállamra, és még egyre lejjebb. Végigcsorog a testemen a víz, le a nadrágomba, és végül összegyűlnek a cseppek a golyóimnál.

- Lassan... ez, nagyon furcsa... - nyögöm, ahogyan testem újra össze-összerándul, ahogyan eléri a farkamat. A lüktető forróság a jeges szorítással viaskodik és már már legyőzi a hűvös támadás, amikor a fülembe súgja édes hangján a gonosz kínzóm:

- Most még jéghideg, de hamarosan az ajkaim felmelegítik.

Ettől új erőre kapok, és alig várom, hogy végre forró ajkai közé merülhessek.

- Kérlek... - nyögöm, de máris jön a kegyetlen kérdés:

- Mire kérsz? - mintha nem tudná, nagyon is tudja mire vágyom már!

- Ne kínozz...akarlak, zsibbadok belé, fáj...

Hiába a kérésem, a kemény felelet sem várat magára:

- Még nem, nagyfiú, de annyit enyhítek a kínodon, hogy téged nem érintelek többé a jéggel.

Felnyögök, de a hűvös kocka végre nem szegült ellene forró makkomnak. Szembeáll velem, és a jégkockát a csiklójára nyomja, majd köröz vele. Mintha csak a farkammal tenném. Majd egy mozdulattal magába nyomja, mire hatalmas nyögés szakad fel belőle. Felnyögök, mert mintha csak én nyomtam volna bele a kemény falloszt tövig, a hangjától pedig libabőrös leszek.

- Én... én... - csak ennyit nyögtem, ahogy kitolta a kockát, a helyére akartam kerülni, de ő csak újra felnyomja magának hangos sóhajjal kísérve. A másik kezében lévő jéggel pedig a bimbóján köröz. Ezt úgy érzem nem bírom már sokáig...

Ranjana (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Érdekes dolgokat hoz ki belőlem ez a pasi, sosem jutott eszembe ilyesmi ezelőtt.

Az olvadó jéggel végigsimítom magam. A tekintete mohón követi...irigyli a kockát. Ha szeretne a helyében lenni...akkor csak egy helyen játszhatok vele igazán.

Felnyög, amikor a csiklómhoz érek, és a keze ökölbe szorul, mikor felhelyezem a hüvelyembe. A sóhajom súlyosbítja a vágyódását, de mikor kitolom a belső izmaimmal, lehajtja fejét...nem bírja tovább.

Odalépek, letérdelek elé. Picit felemeli a fejét, elcsigázott, kínzott, nem érti mit és miért csinálok vele. Azt gondolom, hogy magában harcol, hogy ne menjen el előttem fizikai inger nélkül...megalázó lenne biztos.

Megfogom a férfiasságát...epekedve néz.

Lehunyom a szemem, mikor a számba veszem, még hűvös az előbbi jeges játéktól, de finom, nagyon finom.

- Oldozz el... - alig hallhatóan kér.

Mintha nem hallanám, szopom, egy ideig csak a makkján köröz a nyelvem, majd egyre mélyebbre tolom magamban.

- Nem bírom, kérlek...nem akarok a szádba...

- Az öltözőben szívesen kefélted a számat - támadok rá.

- Most más...engedj el.

Dühösen kioldom a sálakat, máris felemelkedik, megint pici vagyok mellette. Egy mozdulattal letépi magáról a nadrágot.

- Bestia, jól elszórakoztál velem... - súgja vészjóslóan. Kezdhetsz félni tőlem...

Hirtelen megijedek, hiszen a dühét már ismerem.

- Nem úgy, nem bántalak... Nem csak te tudsz ily módon kegyetlen lenni.

Mint egy rongyot felkap. Combjaim a csípőjén körbefonódnak, vadul csókol...elvesztem az eszem, az irányítást is, de már nem érdekel, csak érezni akarom.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nem bírom már ezt a szenvedést! Egyszerűen azt akarom, hogy az enyém legyen ez a nő!!!! És ahogyan szopja a makkom...

- Oldozz el... - már csak ennyit tudok mondani, úgy szédülök a vágytól. De nem hallja, robbanásig feszíti a makkom. Szólnom kell, hogy ne folytassa, mert megtöltöm a száját.

- Nem bírom, kérlek...nem akarok a szádba... - sikerült kinyögni.

- Az öltözőben szívesen kefélted a számat! - szól rám durcásan.

- Most más...engedj el. - pár mozdulat lenne csupán és felrobbanok. De szerencsére elenged, viszont nagyon morcosnak néz ki. Elrontottam a játékát? Szóval megint én vagyok a hibás? Megint én?

Hirtelen felmegy bennem a pumpa, és ez szakad ki belőlem:

- Bestia, jól elszórakoztál vele, kezdhetsz félni tőlem...

Ekkor a szavak bennem is tudatosulnak, és máris leállítom magam legbelül. Nem ismétlődhet meg az, ami az öltözőben volt!

- Nem úgy, nem bántalak... - mosolyodom el hamiskásan, hogy megtartsam benne a harag illúzióját - Nem csak te tudsz ily módon kegyetlen lenni.

Megragadom a popsijánál, felemelem, és egyszerűen felhúzom a lángoló farkam fölé, hogy érezze a bejáratánál mennyire kívánom. Mielőtt tiltakozna csókkal zárom le az ajkait és az ajtónak nyomom. Hajamba túr, csókol, harap és mozgatja a csípőjét, hogy az ajkait nyitogassa a makkom. De ezt már nem írom, és egy mozdulattal megemelem és egy húzással felnyársalom. Mélyen, hevesen, golyóig. Tövig.

Ranjana (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Imádom, hogy mennyire jelentéktelen a súlyom számára, a vállába kapaszkodom, kőkemény...az egész férfi kőkemény. Szinte lélegezni sem hagy, úgy csókol.

A fenekemet markolja, a férfiassága nekifeszül a gátamnak. Még egy végtelenségnek tűnő pillanatig csak az ajkaimmal érzem. A hajába túrok, végigkarmolom a fejbőrét. Ő sem bírja tovább, belém döfi a farkát. Nagyon mélyen van. Megszűnik a világ, csak bennem van és szinte szétfeszít, már ez magában egy beteljesülés.

Mozdulatlanul áll, majd lassan aprókat kezd körözni, közben a szemembe néz, és gátlástalanul vigyorog:

- Most már sikoltod a nevem? Most már megtanulhattad - suttogja, azt hiszi megint ő van a helyzet magaslatán.

Csókolom az ajkait, a nyelvébe harapok, majd az alsó ajkát majszolom:

- Sikítani fogom, de ahhoz nagyon meg kell kefélj...nagyfiú - provokálom.

Látom elborul az agya, nem tudom a kéjtől, vagy mert feldühítettem.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Hallani akarom, ahogyan sikít! A nevem sikítsa, ahogyan akar engem!

- Most már sikoltod a nevem? Most már megtanulhattad - súgom neki, miközben egyre erősebben döfök belé. Erre elmosolyodik, majd a számat és a nyelvem harapdálja, miközben azt nyögi:

- Sikítani fogom, de ahhoz nagyon meg kell kefélj...nagyfiú - Nagyfiú? Rendben, kapsz olyan kefélést, hogy beszakad a plafon!

Megemelem a popsijánál fogva és átviszem a másik szobába, majd úgy dobom az ágyra, hogy én is ráesem. Ettől olyan mélyen lököm belé magam, hogy az első sikoly elhagyja a száját.

- A nevem, a nevem halljam! - nyögöm határozottan, miközben szinte majdnem kihúzom belőle a farkam, majd olyan erővel lököm vissza, hogy ismét sikoly hallatszik. De még mindig nem a nevem. Szóval nem akarod...

A vállamra teszem a lábát, hogy még jobban érezzen, belekapaszkodom a combjaiba, szinte markolom mindkettőt, ahogyan újabb lökésekkel bombázom lángoló pináját.

Ranjana (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Indulatos, mélyeket pumpál belém. Egyszer csak teljesen magára húz. Felszakad egy sikoly belőlem. Határozott léptekkel a hálószobába megy. Ledob az ágyra, de ő is velem zuhan. Karjaimat széttárom a matracom, felkínálom neki a mellkasomat is, azt akarom, hogy birtokoljon. Megemeli a csípőjét, szinte teljesen kijön belőlem...közben az arcom figyeli. Biztos látja rajtam, hogy nagyon nem szeretném ha kicsúszna belőlem. Utána emelem a csípőmet, combjaim szemérmetlenül széttárva.

- A nevem, a nevem halljam!- követeli

Tudja, mit csinál...te jó ég, de nagyon tudja!

Ismét tövig hatol, a testem ívben megfeszül, képtelen vagyok csendben tűrni a gyönyört.

Az ágyékunkra pillantok, ami összefonódik...csodás látvány ahogy a sima puncimban ki-be jár az ő vastag, erezett farka...annyira nedves vagyok, hogy fényes csíkot hagyok magam után rajta.

Megragadja a lábaimat, saját vállának támassza, őrült ritmust vesz fel.

Bárcsak itt lenne a tükör, hogy láthatnám benne az izmos fenekét, ahogy minden lökésnél megfeszül.

Egyre hangosabban sóhajtok!

- Ah...nem bírom...mindjárt végem! - suttogom.

Ismét széttárja combjaim, egész súlyát rám nyomja, karjaimat a fejem fölé szorítja.

A csípőmmel ringatom. Lehajol a fülemhez, beleharap a cimpámba.

- A nevemet, édes - susogja, és újra mélyet döf belém.

A testem összerándul, többször egymásután

- Gyere velem...kérlek, ne hagyj egyedül! - könyörgök - Mike!

Ahogy a nevét kiejtem ő is belém robban.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Ah...nem bírom...mindjárt végem! - nyögi szinte már önkívületben és látom rajta, hogy mindjárt eléri az igazi gyönyörök világát.

- A nevemet, édes - és a fülébe harapok kicsit. Nem engedem, hogy anélkül hagyjon itt. Hallani akarom, ahogy a nyögések közepette engem szólít! A karját is leszorítom, hogy érezze: enélkül nincs menekvés. Pedig a következő lökésnél már érzem, amint elindulnak a remegések.

- Gyere velem...kérlek, ne hagyj egyedül! - nyög fel - Mike!

Végre kimondta, de még hogy! Az egész testem beleborzong és nem bírom már tartani magam. Egyszerűen felhördülök, majd mélyről felszakad belőlem valami állati hang és ölem olyan görcsbe rándul, mely után egy hatalmas robbanás tör fel, aztán újra és újra. A kezét olyan erővel szorítom, hogy szinte kapaszkodom belé, amikor farkam egymás után remegve tölti be a lucskos pináját, az édes barlangját.

Ordításunk és a sikolya betölti a szobát, mintha csak egymást akarnánk túlüvölteni a gyönyörtől. Végül aláhullottunk az ágyon, majd egymás karjaiba szédülve, lihegve és csapzottan hallgattuk egymás szívdobogását.

Ranjana (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nézem az arcát, miközben eltorzítja a kéj...és miközben olyan földrengést élek át, mint talán még soha.

Fél karjára támaszkodva, hosszan elnyúlik mellettem az ágyon. Nem nagyon beszél, nekem sincs mit mondanom. Csak mosolygunk...fáradtak vagyunk.

Hasra fekszem, két kezemet a fejem alá téve nézem, ahogy egyre laposabbakat pislog.

Még egyszer végigcirógat a tarkómtól a fenekemig.

Késztetést érzek, hogy én is hozzáérjek, de ólomból vannak a testrészeim.

Gyönyörködöm a testében.

- Ez egy jó nap volt - suttogom.

- Igen, megerőszakoltalak, soha szebbet - mondja cinikusan.

- Nem...én nem így látom...

- Hanem?

- Félisten vagy - nyöszörgöm nagyon álmosan - ha el akarsz venni valamit rettenetesen fájóan teszed, de ha adni akarsz...az igazi kincs

Mosolyog...már alszik is. Én is álomba merülök.

Még jó, hogy nem hallja, az utolsó félálomban elrebegett szavamat:

- Mike.

Tartalomjegyzék