Ronea (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Kinyitottam a szemem és egyből elmosolyodtam. Végre! ma van a nagy nap! Betöltöm a huszadik évemet és azt hiszem, mostantól joggal követelhetek egy kicsit több szabadságot magamnak. Főleg apámtól, akinek a szemében igazából még mindig tízéves vagyok, akinek málnafagyit kell venni és fogni a kezét. Remélem, hogy mivel két évvel ezelőtt még nem kaptam, most már megérett az idő hogy saját kocsim legyen.

Kiléptem az ágyból és a tükörben egy kicsit gyönyörködtem magamban. Mindenki odavolt értem, szerették az ártatlanságomat, a csodaszép vörös hajamat, a világítóan kék szememet. Igazi mediterrán alkat társult mindehhez, kerek fenékkel, szép mellekkel.

Felkaptam valami göncöt és leszaladtam reggelizni. A szüleim már lent vártak, szeretettel arcon csókoltak én pedig elindultam az iskolába, mert sajnos még az ilyen csodálatos napokon is vannak az embernek kötelességei.

Késő délután már izgatottan készülődtem, egy különleges, félvállas, égszínkék egyberuhát vettem fel, hozzá magassarkút és egy éjkék kabátkát. A buli helyszínére érve - az egyik kedvenc éttermembe - udvariasan fogadni kezdtem a vendégeket. A legjobb barátaim mellett kénytelen voltam meghívni apám néhány üzletfelét is, de ezen, a még több szülinapi meglepi reményében, gyorsan túltettem magam. Egyre csak áradtak a vendégek, már lassan vagy száz ember tolongott az asztalok körül és elkezdték tálalni az előkelő vacsorát. Körben, az étteremben mindenhol biztonsági őrök ácsorogtak és úgy éreztem, kezdek megfulladni ettől az állandó ellenőrzéstől.

Az étel nagyon finom volt, egy egészen különleges menüt állítottam össze erre a napra, és a vendégek is láthatóan elégedettek voltak mindennel. Aztán egyszercsak elsötétült az egész terem és egy hatalmas tortát toltak be, a kedvencem, egy belga csokitorta volt, és igyekeztem minél hamarabb elfújni a gyertyákat hogy aztán rávethessem magam az ajándékokra. Ekkor azonban apám kézenfogott és nem tudta leplezni a vigyorát, ahogy az étterem bejárata felé húzott. Tudtam, végre eljött az én pillanatom! Egy csodaszép, vörös és rózsaszín mintákkal festett, egyedi rendszámú Ford Mondeo állt az udvaron, az a kocsi, amit már évek óta kinéztem magamnak. Kacagni kezdtem a boldogságtól, megöleltem apámat, csókokkal borítottam az arcát és csak azt hajtogattam, köszönöm, köszönöm, köszönöm.

Aztán bepattantam a volán mögé és a slusszkulcsot a zárba toltam. A motor búgó hangon életre kelt és már épp rányomtam volna a gázpedálra amikor apám behajolt az ablakon.

-Kérlek vigyél magaddal egy testőrt legalább!

-Ugyan apa! Csak megyek egy kört a háztömb körül, öt perc és itt vagyok! - feleltem flegmán és ő tehetetlenségében csak széttárta a kezét én pedig már száguldottam is. Kicsit messzebb mentem, mint a háztömb vége, de annyira élveztem a száguldást, a szél berontását az ablakon, az elmosódó fényeket, hogy nem volt kedvem visszafordulni.

Egyszercsak villogó fényekre lettem figyelmes. A francba! a zsaruk! azonnal lassítottam és felkészültem rá hogy kedvesen vigyorogva javítsak a helyzetemen.

A rendőr aki megállított kedvesen mosolygott rám. Nagyon szép, sötétzöld szeme szinte foszforeszkált a lámpafényben. Odanyújtottam neki a papírjaimat, mire megkért, hogy szálljak ki a kocsiból, szeretné ellenőrizni mennyit ittam az egyensúly teszttel. Kicsit ugyan furának találtam az ötletet, de olyan szép szeme volt, hogy engedelmeskedtem. És persze, azt sem akartam, hogy elvegyék a jogsimat amikor végre életem autóját megkaptam.

Egy-két lépést tehettem csak, amikor hátranéztem és már csak a vattát éreztem, ami az arcomra szorul és valami édeskés, de kicsit émelyítő ízt. Utolsó emlékfoszlányom az volt, hogy ez biztos kloroform, mert a filmekben is azt használnak mindig.


Egy sötét szobában térek magamhoz. Csak egy ágy van, azon fekszem, és egy szék, ahol a ruháim vannak. Meglepetten veszem észre, hogy valaki eltépte a gyönyörű szoknyámat, és ahogy megtapogatom magam karmolás nyomok is vannak rajtam egy-két helyen. Nem tudom, mi történhetett. Ekkor csikordul a zárban a kulcs és egy pillanatra elvakít a fény. Ijedten, mint egy sarokba szorított vadállat összerezzenek és menekülni próbálok, de nincs hova. Csak az ágy végébe tudok behúzódni, de egy hatalmas alak tovább közeledik felém. Aztán ahogy kiér a fénykörből, egy kicsit közelebb hozzám, már nem is tűnik olyan hatalmasnak, és a szeme villanásából rájövök, ő az a rendőr, akinek megálltam. Kicsit homályosak még az emlékeim, csak azt tudom, hogy bajban vagyok, nagyon nagy bajban.

Megragadja a karomat, felránt az ágyról, szorosan maga elé és összehúzott szemmel belesziszeg az arcomba.

-Örülök hogy megismerhetem Miss Carita Frank. Érezze nálam otthon magát és imádkozzon hogy az apjának megérjen annyit, hogy fizessen önért!

Milán (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Itt ülök a hamisított rendőrautóban, és várom, hogy elinduljon az a csicsás Mondeo. Ezerszer végiggondoltam mindent, nem lehet probléma. Már nem.

Két éve Peter Frank, a nagyhírű Frank vállalatbirodalom tulajdonosa kirúgatott, de előtte még ellopták a találmányomat. Nem fizetett egy fillért se! De most majd megfizet! Mindenért. Amikor megtudtam, hogy lányának egy autót vesz, tudtam, eljött az én időm. Ismertem Caritát, láttam néhányszor. A híre meg mindenkihez eljutott. Jó nő volt, persze ennyi pénzből nem volt nehéz. Makacs, önfejű tinédzser. Ma meg húsz éves. Meg fogja emlegetni ezt a napot! A szám gonosz vigyorba húzódott.

Aztán megtelt az utca emberekkel, Carita ugrált, tapsikolt, majd beült az autóba. Egyedül! Ez volt a legkényesebb része a tervnek, bár sejtettem, hogy makacssága ezúttal is győz a hagyományos óvatosság felett. Elindult, s én követtem. Amikor már jócskán 90 felet járt a sebességmérő, beindítottam a szirénát és elkezdtem nyomulni utána. Szépen megállt. Ezaz! Megvagy, szépségem!

Kiszállítottam a kocsiból, igyekeztem szigorú lenni, ő meg legszebb mosolyát elővéve próbált jó benyomást tenni. Én csak egy nagy köteg pénzt láttam magam előtt. Ahogy megfordult, előkerült a kloroformos vatta, és fél perc múlva már ájultan hevert az autó hátsó ülésén. Eddig sima ügy.

Az előkészített, városszéli családi házba vittem, lefektettem a sötétszobába. Kicsit elszakadt a ruhája, de ezzel nem törődtem. Majd kap másikat, valami egyszerűt. Vagy semmit – erre a gondolatra egy pillanatra elvigyorogtam magam. Jó bőr volt ez a csaj, valószínűleg már nem szűz, de akkor is.

Tudtam, van még néhány órám, mire magához tér. Az autót egy közeli tóba süllyesztettem, átöltöztem, és visszamentem a lakásba. A hírek már tele voltak Carita eltűnésével. Helyes. Pár nap csend, és az apja, az a szemét gazember, már bármennyit hajlandó lesz fizetni.

Benéztem a szobába, hátha felébredt már. Az ágy sarkába húzódott, mint egy sarokba szorított vadállat. „Ezaz, cicamica, látom érted a helyzetet!”

Felrántottam magamhoz, és az arcába sziszegtem:

-Örülök, hogy megismerhetem Miss Carita Frank. Érezze nálam otthon magát és imádkozzon, hogy az apjának megérjen annyit, hogy fizessen önért!

- Mit akar tőlem? -hangja remegett.

- Tőled, semmit….egyelőre. De ha apád nem fizet nekem, akkor bajban leszel. NAGY bajban.

Megrémült, ezt jól láttam. Aztán megint megszólalt.

-- Szomjas vagyok, kérem adjon inni – még mindig remegett.

Hiába, ez a kloroform mellékhatása. Egy flakon ásványvizet adtam neki.

- Tessék! Ha jól viselkedsz, holnap kijöhetsz ebből a szobából. Addig itt maradsz.

Rácsaptam az ajtót. Tekintete, mint a csapdába esett állaté, az utolsó pillanatig a fényt követte.

Este volt már, próbáltam aludni, de az elkövetkező napok jártak a fejemben. Pár nap nyugalom, aztán e-mailben leadom a követelést. 10 millió USD. Annyi elég lesz egy életre. Legalább annyit ér a találmányom. Meg ez a csaj is sokat érne. Akár luxuskurvának is. Elképzeltem, milyen lehet meztelenül, kikötözve, uralkodni rajta. Farkam ágaskodni kezdett, hiába, hónapok óta nem voltam nővel. Végül elaludtam.

Másnap reggel éppen reggelizés közben zavart meg. Elkezdte ütni az ajtót. Egy ideig tűrtem, aztán megelégeltem. Odamentem, feltéptem az ajtót. A lendülettől kizuhant, én meg elkaptam a karját, hátracsavartam és a falhoz szorítottam.

- Jó reggel! Ha még egyszer ilyen lármát csapsz, kitekerem a nyakad, te szuka! – sziszegtem a fülébe.

Egy pillanat alatt kikötöttem a falba betonozott karikához. A lábára bilincset tettem, 30 cm-es lánc kötötte össze két bokáját. Menni tud, de futni, támadni nem. Aztán a kezére is bilincs került. Szó nélkül tűrte, még félig vak volt, ahogy a sötétből kijött.

- Ki a franc maga? És mi a fenét akar? – hangja agresszív volt és számonkérő. Mint az apja! De most itt én vagyok a főnök!

- Pénzt, de sokat. Az apádtól.

Meg akartam törni ezt a büszke csitrit. Azt terveztem, levágom a haját, kopaszra. Ráadok valami ócska ruhát, bilincsre teszem és megtöröm a lelkét. De ahogy ránéztem a hajára, jobban tetszett így. Egyelőre elhalasztottam a frizuraigazítást.

- Éhes vagy? – kérdeztem behízelgő mosollyal.

- Igen, nagyon – na ez végre őszinte volt.

- Kenyér, és víz. Ez van. – tettem elé az asztalra. Dühösen nézett rám. Láthatóan nem ehhez volt szokva. A vizet azért elfogadta.

- Szeretnék tisztálkodni. Meg vécére is kell mennem. – mondta felszegett fejjel.

- Moziba ne vigyelek, kisanyám? – rivalltam rá. - Mosdás nincs, a wc-be elkísérlek. – válaszoltam. Elvörösödött. De a biológia nagy úr.

Bementünk a fürdőszobába, és én néztem, ahogy a megbilincselt kezével lehúzza szoknyáját és bugyiját. Szerintem sose pisilt egy férfi jelenlétében. Őrült zavarban volt. Én meg élveztem, hogy megalázhatom. Az enyém volt! Hirtelen mámorító érzés csapott át rajtam. Van egy rabszolgám! Vigyázni kell rá, mert értékes, de az ENYÉM.

Ronea (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Rémült vagyok és bizonytalan, mert nem tudom hogy kezeljem ezt a helyzetet. Először is, itt van ez a pasi, jól megfigyelem, bár csak utólag jut eszembe hogy ez még hasznos is lehet, most csak parázsló, valahogy kegyetlen pillantása, meleg fényű, göndör haja, izmos karjai ragadnak magukkal, miközben a pillantásom a kezére téved ahogy a karomat markolja. Borzongás fut rajtam végig, először a félelemtől, mert ahogy mondja is, egy hajszálon függ az életem, aztán az izgalomtól. Nem igazán van még tapasztalatom a férfiakkal, de meglepően reagálok és el is szégyellem magam. Hiszen ez az ember bántani akar! Az életemre tör! ahogy ezeket végiggondolom, a menekülés vágya sokkal erősebb lesz bennem.

-Szomjas vagyok, kérem adjon inni! - próbálom elterelni a figyelmét, hogy közben körülnézhessek. Valahogy mégis meg kell szöknöm! Sajnos nem távozik el elég időre, már biztosan készült, mert egy flakon ásványvizet nyom a kezembe. A francba! valamit ki kell találnom... de ebben a pillanatban rámcsapja az ajtót és ott maradok a sötétben, egyedül megint. Összekucorodom az ágyon és magam köré fonom a karomat. Csak bámulok bele a sötétségbe és kétségbeejtő helyzetemen gondolkozom. Aztán, mint mindig, megpróbálom kikutatni a másik fél indokait is. Vajon mi késztethette erre a szörnyű tettre? Talán apám bántotta valamivel? Vagy teljesen mindegy volt neki kit rabol el, csak pénzt kapjon érte? Lassan a gondolataim egy félig álom félig ébrenlét szerű állapotba ringattak, amiből csak akkor kezdtem magamhoz térni, amikor egy kicsit világosodni kezdett. Aztán meghallottam a szöszmötölést is az ajtó másik oldaláról és úgy döntöttem, ez az állapot egyszerűen tarthatatlan! Odaléptem és hangosan dörömbölni kezdtem. Nem vártam, hogy ennyire hevesen fog reagálni, de feltépte az ajtót, megragadott és a falhoz nyomott. Pillanatok alatt kikötözött miközben szócsatát vívtunk. Tehetetlennek, dühösnek és csalódottnak éreztem magam. Megint rákiabáltam, mire végre válaszolt nekem, igen, jól sejtettem, pénzt akar az apámtól, sok-sok pénzt. Szegénykém, mindig ettől rettegett, ezért kísértek mindenhova izmos férfiak kidudorodó zakóval, én meg most, az egyetlen alkalommal amikor szabadon engedett máris bajba kevertem magam. Remélem megbocsátja majd a fájdalmat amit a meggondolatlanságommal okoztam neki.

Hirtelen arra riadtam fel, hogy kaját ajánlgat, bár csak kenyeret és vizet! Piha! azt egye meg ő maga nekem nem kell! Valami normális főtt kaját szeretnék enni. Mindegy, először pisilnem kell, de nagyon. Utáltam ha nem zuhanyozhattam le reggel, de őt ez szemlátomást nem hatotta meg. Azért a slózira kiengedett. Továbbra sem tettem le a menekülési tervemről, de úgy gondoltam, ha egy kicsit sikerül megnyernem a bizalmát talán könnyebb dolgom lesz.

Ahogy a csésze fölé guggoltam és árgus szemekkel bámult rájöttem mégegy dologra, amit a magam javára fordíthatok. Ez a pasi kíván engem. Idehozott egy áldozatot, akiről azt hitte, majd megtöri és azt tesz vele amit csak akar, de rá kellett ébrednie hogy képtelen szenvtelen maradni. Ezért úgy tettem, mint akinek fel sem tűnik a vágyakozása. Miután végeztem rámosolyogtam kedvesen és megkérdeztem.

-Ha esetleg van itthon valami alapanyag nagyon szívesen főzök valami egyszerű ételt jó? - egy pillanatra elborult az agya és már emelte a kezét de én olyan állhatatosan és szívderítően mosolyogtam rá, hogy végül csak megvonta a vállát és szó nélkül előre mutatott.

Milán (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ahogy kijöttünk a fürdőszobából, felajánlotta, hogy főz valamit. Mi a fene? Carita Frank főzni akar? Rám? Aztán eszembe jutott. ő a rabszolgám. Főzzön csak! Ha ezt egyszer elmondom,hogy Carita főzött rám! De úgysem mondhatom el, azzal lebuknék.

Lehet, hogy mégsem fog főzni? Eléggé hiányosnak találta a hűtőt.

- Akkor írd össze, mit hozzak – vetettem neki oda – itt van papír meg toll.

Írni kezdte, gyorsan, rutinosan. Hirtelen teleírta a fél oldalt.

- Na jól van, nem egy hadseregre kell főzni – kaptam ki a kezéből a papírt. Aztán még valami eszembe jutott.

- Hányas ruhát hordasz?

- 34-es – válaszolta meglepetten, majd hozzátette – a melltartóméretem meg 75C.

Ez utóbbit inkább csak suttogta.

- Jól van, amíg vásárolok, be kell zárjalak.

Mire észbe kapott, a sötét szobába zártam, és elmentem a szupermarketbe. A kajával gyorsan végeztem, aztán elkezdtem ruhákat nézegetni. Valami egyszerű, ujjatlan hosszú ruhát akartam, semmi különlegeset. Gondolom nem ehhez a minőséghez volt szokva. Vettem négy ruhát, aztán a fehérnemű volt soron. Egy tucat tangabugyi, meg 4-5 melltartó. Tisztálkodószerek, meg egy parfüm is a kosárba került. Sokat fizettem, de értékes a túszom is.

Visszatértem, bepakoltam, aztán kiengedtem a szobából.

- Ezt soha többé ne tedd velem! - szinte köpködte a szavakat. Én csak mosolyogtam. Jól állt neki, ha dühös volt.

- Azt csinálok veled, amit akarok! Ha akarom, éheztetlek. Ha akarom, megerőszakollak. Bármit, érted, BÁRMIT! – szinte már üvöltöttem az arcába, néhány centiről. De nem hatotta meg, szeme hidegen meredt felém.

- Ha főzöl valami finomat, akkor lezuhanyozhatsz, meg kapsz másik ruhát. – vetettem oda még neki, majd leültem tévézni. Persze fél szemem mindig rajta volt, ahogy kéz- és lábbilincsben forgolódott a konyhában.

Sajtkrémleves és tojásos nokedli volt a menü, gyorsan és tényleg finomat főzött. Ahogy jóllaktam,és elnéztem Caritát, hogy éhesen fal, megint erotikus gondolataim támadtak. Jóllaktunk, és várakozón nézett rám.

- Gondolom ízlett. Akkor fürödhetek végre.

Szélesen elmosolyodtam. Ha tudná, mi jár a fejemben…..

- Persze, némi segítséggel. Kiválaszthatod, melyik bilincsedet vegyem le. Mert az egyik fennmarad. Ja és én végig a fürdőszobában leszek.

Elvörösödött, aztán csak ennyit szólt.

- A kezemről vegye le.

Bevonultunk, elöl ő, én meg követtem. Bezártam az ajtót, aztán levettem a kezéről a bilincset. Vetkőzni kezdett, próbált hátal fordulni, de direkt a nagytükörrel szemben ültem le a kád szélére, így szinte mindent láttam. Csak nyögni bírtam, ahogy melltartójától megszabadult, és telt, feszes mellei előugrottak. Karcsú, izmos teste fellobbantotta vágyam. „Hiszen az enyém! Azt csinálok vele, amit akarok!”. Már tudtam, mit akarok. A bugyijából a zuhanyzóban szabadult meg, kidobta felém, a földön landolt az apró fekete anyag. Dákóm már alig fért nadrágomba, ahogy a tejüvegen végignéztem elnyújtott zuhanyzását. Aztán befejezte, és a törülközőjét kérte.

- Itt van kint, a kezembe, gyere ki érte szépen – gúnyolódtam vele, de hangom rekedt volt már a vágytól. Kilépett, dacosan, vizesen, mint egy sellő. Megtörülközött és a ruháját kereste.

- Az kint van a nappaliban, gyere. Gyere szépen. De előttem menj!– hangom cinikus volt és uralkodó. Néztem meztelen, gömbölyű hátsóját, és már nem volt megállás. A fal mellett állt egy nagy asztal. A széléhez állítottam, a falnak fordulva. Mire észbe kapott, két lábát terpeszállásban a két lábhoz bilincseltem. Aztán előre hajtottam, kezét a falban lévő karikához kötöztem.

- Mit akar?- hangja sírós és bizonytalan volt. Csak nem megingott a fenenagy büszkesége? De aztán mögé guggoltam és pinájának látványa, friss, tiszta illata elborította az agyam. Nyalni kezdtem, nem törődve tiltakozásával, vonagló fenekét megmarkoltam és mélyen ágyékába fúrtam nyelvem. Megéreztem vágyának sós ízét, nyelvem falta az édes húst. Aztán felálltam, egy pillanat alatt térdemre csúsztattam nadrágom, és kőkemény dákómat belédöftem.

Felsikoltott. Nem volt menekvése. Dühösen, keményen döfködtem. Éreztem, ellenállása csökken, puncija egyre lucskosabb, de nem bírtam tovább, beléélveztem. Régen voltam nővel. Még egy kicsit álltam mögötte, éreztem, hogy lankadó veszőm kicsúszik belőle.

Eloldoztam kezét, rám nézett, szeméből nem tudtam kiolvasni, mit is érez. Aztán szárazon ennyit szólt.

- Ennyit tudsz, nagyfiú? Most megint mehetek zuhanyozni.

Meglepődtem. Még ez sem törte meg? Vagy lehet, hogy többre vágyott volna? Hirtelen nem tudtam válaszolni neki. Aztán csak ennyit szóltam.

- Ott a ruhád a fotelban, válogass valamit, aztán menj zuhanyozni.

Ronea (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nem tudom mi villanhatott végig a fejében, de egyszercsak a konyhában találtam magamat. Sajnos nem volt túl sok minden, amiből ételt lehet készíteni, de ez egyben fel is villanyozott. Ha sikerül rávennem, hogy elmenjen vásárolni, akkor talán lesz annyi időm, hogy felderítsem a ház gyenge pontjait. Úgy érzem, meg kell szereznem a bizalmát, elaltatni az éberségét hogy aztán egy óvatlan pillanatban le tudjak lépni tőle. Nem hagyhatom hogy apám egy ilyen alaknak fizessen értem.

Igyekeztem jó hosszú listát írni, hogy minél tovább tartson neki a bevásárlás, és bár tartottam tőle, hogy kifogásolja majd hogy ennyi minden kell, de neki is be kell látnia, hogy üres hűtőből nem lehet enni.

Végre kezében a lista, és még egy utolsó megjegyzés.

-Hányas ruhát hordasz? - meglepődtem de azért rávágtam a méretemet, remélem tényleg hoz nekem valamit, mert a kétnapos báli ruhámban mégsem lehetek itt ki tudja meddig! És ha valami kényelmesebbet kapok, abban szökni is sokkal könnyebb.

Sajnos, annyira még nem bízott bennem, hogy a házban hagyjon, ezért megint a sötétszobában kötöttem ki

Most azonban nem keseredtem el, ahogy hallottam a kocsiját távolodni azonnal felpattantam az ágyról és keresni kezdtem valamit, bármit, ami a segítségemre lehet. Ennek a szobának sajnos nem volt ablaka, az nem sokat segített, de ahogy körbetapogatóztam a padlón, és az ajtó körül észrevettem, hogy a padló és az ajtó között van egy lehelet vékony rész, ahova esetleg valami sima és könnyű befér. Már csak azt kellett megnéznem, hogy a kulcsot a zárban hagyta-e. Nos, első lépésnek szerencsém volt. Gyorsan kikaptam egy hajtűt a hajamból és letéptem a ruhám ujját, hogy ne legyen neki gyanús, mind a kettőt. Az egyiket szépen becsúsztattam az ajtó alá és a hajtűvel meglöktem a kulcsot. Elsőre nem akart megmozdulni de pár perc piszkálás után egyszercsak hallottam hogy leesik a másik oldalon. Nagyon lassan húzni kezdtem az anyagot befelé és igazi örömet éreztem, ahogy a kulcs vége feltűnt előttem. Megfogtam, beledugtam a zárba és gyorsan kislisszoltam.

Reménykedtem benne, hogy találok valami rést a pajzson és sikerül valahogy meglépnem, de az összes ablakon vastag rácsok voltak, amin nem férek keresztül és a bejárati ajtó kulcsát természetesen elvitte magával.

Ahogy körberohantam, felmértem hogy a ház nem túl nagy, nincs is rendesen berendezve, inkább egy szórakozott professzor otthonára hasonlít. A dolgozószobában találtam néhány papírt szétszórva és apám képét a falon egy hatalmas piros X rajt. Közelebb léptem és felvettem az egyiket. Elkezdtem olvasni és beleborzongtam. Basszus! emlékszem erre a projektre. Egy nagyon egyszerű, de hatékony újítás volt, és akárhányszor kérdeztem apámat mindig homályos utalásokat tett csak, hogy kinek köszönhetjük az ötletet. Lehet hogy az én apám, az én bálványom nem is olyan ártatlan, mint amilyennek gondoltam? Lehet hogy ennek a fickónak mégiscsak joga van a pénzhez, amit értem követel? Persze, akkor sem ez a módja, hogy elrabol engem és váltságdíjat követel értem, de megértettem, hogy nagyon kétségbeesett lehet.

Hirtelen zajt hallottam és egy közeli motor zúgását. Azonnal ledobtam a papírt és visszarohantam a szobába. Kívülről beletettem a kulcsot és szerencsémre olyan fajta zár volt, amit ha belülről megrántanak akkor teljesen bezáródik a kulcs elfordítása nélkül is. Gyorsan lekuporodtam a priccsre és vártam hogy visszatérjen.

Ahogy nyitotta az ajtót úgy kellett tennem, mintha az elmúlt egy órát a sötétben szenvedtem volna el. Nekitámadtam ,de úgy éreztem, hogy ez csak olaj a tűzre, egyre jobban tetszem neki, egyre jobban akar engem, és vártam mikor jön el a pillanat amikor önuralmának utolsó foszlányai is elillannak.

Gyorsan nekiláttam főzni, olyan ételsort, amit álmomból felkeltenek is meg tudok csinálni. Ráadásul ez hamar kész is van, mert nincs rosszabb, mint egy éhesen dühöngő ember.

Végül eljutottunk a fürdőbe és valahogy, a szigorúsága, a képtelenebbnél képtelenebb feltételei már nem hatottak rám riasztóan, inkább kezdett a helyzet nevetségessé válni. Amikor nem volt hajlandó csak a kezemről levenni a bilincset majdnem hangosan felnevettem, de nem akartam még jobban bőszíteni. Így is észrevettem hogy melleim látványa a székhez szögezi és tudtam, éreztem, hamarosan robbanni fog.

Ahogy elindultunk kifelé nem bírta tovább, megragadott és az asztalhoz nyomott. Mire feleszméltem már a lábaimat is odakötözte, a kezemet pedig egy karikához a falon. Pedig nem is biztos, hogy menekültem volna.

Hirtelen megijedtem, hogy bántani akar inkább mégis, esetleg megsebezni hogy bizonyítékot szolgáltasson apámnak ezért sírós hangon megkérdeztem tőle mi a szándéka. De aztán már éreztem is magamban. Felsikoltottam a hirtelen mozdulattól és ő ettől felajjzva csak még keményebben kezdett dolgozni bennem. Hirtelen képek öntötték el az agyamat, azoké a szerencsétleneké, akikkel eddig próbálgattam milyen is volt a szex. Mind jóravaló, jó házból való úrifiúk voltak, de a szexhez semmit nem konyítottak. Puha, gyengéd, óvatoskodó stílusuk inkább untatott mint felizgatott volna. Ezzel szemben ez az ősember itt, aki talán hosszú évek bosszúvágyát süríti most ebbe az egyetlen dugásba, sokkal több élvezetet vált ki belőlem, megborzongatja az érzékeimet és érzem hogy nedves leszek. Akarom, hogy még, hogy keményebben, hogy sokáig dugjon, de egyszercsak, pont a közepén elélvez. Érzem, ahogy telepumpál spermával és bárhogy próbálkozom, nem sikerül elélveznem tőle. Így aztán most rajtam a sor, hogy dühöngő fúriává válljak.

-Ennyit tudsz nagyfiú? most mehetek megint zuhanyozni. - már nem is hallottam mit válaszol, csak visszaléptem a zuhanyozóba és gyorsan megmostam magam. Aztán gondoltam egy merészet és úgy meztelenül kisétáltam a nappaliba, ahol ő közben letelepedett a tévé elé. Pont a híreket mondták, a képemet mutatták, de engem ez nem érdekelt. Odatérdeltem elé, két mellem közé fogtam éledező szerszámát és miközben merőn néztem finoman szopni kezdtem a farkát.

Milán (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Szó nélkül vonult a zuhanyzóba, én meg ledobtam magam a tévé elé. Még mindig Carita eltűnése volt a vezető hír. A képernyőre tapadtam, és örömmel látta apjának, annak a szemét gazembernek a szenvedő képét, a széttárt karú rendőröket, a tanácstalan tanácsadókat. Lassan jelentkeznem kellene a pénzért. Hirtelen Carita jelent meg a látóterembe, és rádöbbentem, hogy hibát követtem el. Akár egy kés is lehetne nála, és akkor végem. De ő meztelen volt, és letérdelt elém. Mire észbe kaptam, összebilincselt kezével kiszabadítottam dákómat a nadrágomból, és mellei közé fogta.

Valami nem stimmelt. Ő az áldozat, a megbilincselt nő, akit az előbb megerőszakoltam! És most idejön, idetérdel elém meztelenül!? Trükköt sejtettem. De aztán elkezdte szopni a farkam, és hirtelen minden elővigyázatosságom eltűnt. Mint egy jól nevelt rabszolga! Megbüntettem, és most mégis ő akarja jóvátenni a nem létező hibáját.

Nagyon ügyesen szopott. Mélyen a szájába vette ismét ágaskodó rudamat, mohón, kéjesen cuppogott, miközben ujjai a golyóimat morzsolgatták. Meztelen, illatos teste tovább fokozta kéjemet. Megint kefélni akartam, úgy, ahogy én szeretem. Ahogy én akarom!

Felállítottam, és az előbb használt asztalhoz vezettem. Ezúttal felültettem rá, hanyatt döntöttem és így kötöztem a falhoz összebilincselt kezét. Engedelmesen tárta szét combját, s én közéjük léptem. Egyetlen mozdulattal tettem magamévá, Carita felsikoltott és lábát derekamra fonta. Mellébe markoltam, csipkedtem, morzsolgattam finom bőrét, aztán ráhajolva mellbimbóját harapdáltam.

- Kefélj még, dugj meg erősen – zihálta fülembe, s én megdermedtem. Ez a nő élvezi, ahogy vágyamat töltöm rajta!? Ez nem volt a tervem része. „Ha így akarod, ám legyen így!” gondoltam magamban. Leszorítottam csípőjét, és erős, kemény lökésekkel döftem belé magam. Minél erőszakosabb voltam, annál inkább élvezte.

- Fogadjunk, még senki nem kefélt meg így, Carita – nyögtem neki kéjesen, miközben farkam méhszáját ingerelte – ki vagy éhezve egy ilyen kemény dákóra, ugye?

Nem szólt, mert éppen elélvezett. Hosszan, mélyen sikoltva rángatózott, s én két ujjammal összecsippentettem csiklóját, erőteljesen morzsolgatni kezdtem. Vergődött alattam, mint a galamb, aminek félig vágták el a torkát, újabb és újabb összerándulások szűkítették pináját farkamra. Éreztem, hogy nekem sincs már messze az újabb kilövellés, de a szájába akartam elélvezni. Eloldottam kezét a faltól és egyetlen mozdulattal elfordítottam testét. Szája így az asztal széléhez került. Megmarkoltam dús haját és belétoltam lucskos farkam. Mélyre hatoltam, szinte öklendezett, de nem hagytam szabadulni. Néhány lökés, és elélveztem. Torka mélyére toltam farkam, és ő kénytelen volt lenyelni az utolsó cseppet is. Aztán felszállt a vörös köd, és mire észbe kaptam, már gyengéden tisztogatta nyelvével lankadó vesszőmet. Nem értettem a helyzetet továbbra sem. De valamiért éreztem, már nem annyira a ellenségem. Mit tud ez a nő rólam és az apjáról?

- Ha megígéred, hogy nem szöksz meg, akkor leveszem a bilincsedet. De csak fehérneműt kapsz, nehogy elbízd magad.

Engedékenységem engem is meglepett. De ő csak bólintott és nyújtotta a kezét, hogy távolítsam el bilincsét. Megtettem, de előtte azért körbenéztem, hogy tényleg minden zárva van-e. Aztán felvett egy tangabugyit meg egy melltartót, és leült mellém tévézni.

Ronea (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Sejtettem, hogy elemi erővel fog hatni rá amit teszek és ez is volt a célom. Ha elgyengül irányomban, ha annyira kívánni fog már, hogy semmi más nem lesz fontos, akkor talán megenyhül azzal kapcsolatban is, hogy fogva tartson. Így aztán beleadtam mindent és nem is bírta sokáig, visszalökdösött az előbbi asztalhoz, most szemből nyomott fel rá, akárha egy rongybaba lennék és egyetlen mozdulattal már belém is hatolt. Felsikoltottam, kéjesen és hagytam, hogy kedvét töltse rajtam, miközben még mindig azt próbáltam felmérni, van-e valahol valami menekülési út. Félig nyitott pilláim alól próbáltam körbenézni, egészen addig a pillanatig, amikor meghallottam, hogy a nevemet lihegi kéjesen a fülembe. Ekkor számomra váratlanul olyan heves vágy tört rám, hogy már semmi más nem érdekelt, csak az, hogy élvezzek. Ahogy keményen dugott egyszercsak a csiklómat is morzsolgatni kezdte, a mellemet harapta és én teljes önkívületbe estem. Láthatóan tetszett neki hogy mekkora élvezetet okozott a számomra, mert hirtelen engedékennyé vált. És pont ez az, amiben reménykedtem.

Így aztán egy újabb mosdás után tangában és melltartóban letelepedtem mellé a kanapéra. Még mindig a szüleimet mutatták, hogy könnyes szemmel könyörögnek, bárki is az, aki elvitt legalább valami jelet küldjön, hogy életben vagyok-e még.

Az arcára néztem és teljesen szenvtelenül ült ott amíg anyámat mutatták. Aztán amikor apám kezdett beszélni, akkor hirtelen ökölbe szorult a keze, annyira, hogy elfehéredtek az ujjpercei. Nem bírtam ki, hogy meg ne kérdezzem.

-Miért gyűlölöd ennyire az apámat? Mit ártott ő neked?

Talán kicsit túl szenvedélyesre sikeredett a kitörésem, mert a következő pillanatban egy hatalmas ponfontól a földön kötöttem ki. Megráztam a fejem és mire ránéztem volna már csattant is a bilincs a karomon megint. A sötét szoba felé kezdett el ráncigálni. Próbáltam tiltakozni, megkapaszkodni egy oszlopban de nem ismert kegyelmet. Csak hurcolt magával mint egy ősember a zsákmányát. Végül odaértünk, belökött a sötétbe és még odavágta mielőtt rámcsapta volna az ajtót

-Legközelebb majd megtanulod, hogy itt csak én kérdezek és én parancsolok. Neked kuss van és engedelmesség.

Milán (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ültünk a tévé előtt, ahol ismét Carita eltűnése volt a téma. Ahogy megláttam Carita apját, egyszerre öntött el düh és káröröm. A fennhájazó, öntelt gazember ott állt összetörve. És ha még azt is tudná, hogy megkeféltem a lányát, aki élvezte ezt! Nem érdemel mást ez a tolvaj! Carita láthatta a dühömet, mert megkérdezte

-Miért gyűlölöd ennyire az apámat? Mit ártott ő neked?

Hirtelen ránéztem. Mit tud ez a kislány!? Semmit! Akkor meg minek kérdezősködik? Hirtelen elegem lett belőle meg az egész Frank-családból. Egyedül akartam lenni. Felidegesített, hogy még mindig nem tudtam betörni ezt a makrancos csajt. Adtam neki egy pofont, aztán megbilincselve bedobtam a sötétszobába.

Délután szunyókáltam egy kicsit, aztán estére kiengedem Caritát. Szótlan volt, arcán egy kis zúzódás lett a pofontól. Vacsora, aztán megint bezártam. Éjszakára nem akartam kockáztatni. Lefekvés előtt még összeraktam a következő napot. Ideje lenne jelentkezni a pénzért.

Reggel korán keltem, elmentem néhány újságot venni. Reggelizésemet megint Carita dörömbölése zavarta meg. Hát tényleg nem tanul ez a lány semmitből?!

Kirángattam, kezeit hátrahúzva a falban lévő karikához bilincseltem. Félig vakon pislogott rám, ahogy elé álltam

- Megmondtam, hogy csendben légy, világos!! –üvöltöttem az arcába.

Felszegte fejét, rám nézett, nem szólt, de szemei szikrát szórtak.

- Ezért most büntetést kapsz. Ma egész nap nem lesz rajtad semmilyen ruha. És még egy ilyen engedetlenség, és a hajadtól is elbúcsúzhatsz.

Ezzel fogtam egy kést, és néhány célzott mozdulattal levágtam róla a melltartót és a bugyit. Szégyentől pirosló arccal állt előttem. Nem tudta eltakarni magát, lábát próbálta keresztbe tenni, de mellei így is fedetlenül domborodta mellkasán. Gonosz mosolyra húzódott a szám.

- Most kapsz két újságot, ezekkel eltakarhatod magad, míg fotózlak. Szép képek lesznek apádnak.

Egyik újságot a melle elé tette, a másikkal ágyékát próbálta takarni. Az tisztán látszott, hogy mai újságok, ahogy az is, hogy Carita meztelen az újságok mögött. Csináltam néhány fotót, aztán visszazártam a lányt a szobába. Kocsiba vágtam magam, és a város másik feléről, egy nyilvános internetkávézóból elküldtem a képeket az apjának. Megírtam, hogy ha még látni akarja a lányát, akkor szedjen össze 10 millió USD-t készpénzben, 24 óra alatt.

Persze a képet másolatban elküldtem egy híres bulvárlapnak is. Aztán irány haza, útközben vettem két pizzát is. Mire hazaértem, dél lett, így leültünk ebédelni Caritával. Mohón falta a pizzát, meztelen teste ingerlő volt. Pizza után egy üveg bort bontottam, iszogattunk. A lány próbált beszélgetni, de nem voltam igazán partner. Farkam már keményen ágaskodott. Caritára vágytam, ezúttal a szájára. Hátrakötöttem a kezét, aztán én is meztelenre vetkőztem. Ahogy meglátta égnek meredő, kőkemény dákómat, remegni kezdett. Leültem a fotelba, kissé lejjebb csúsztam, aztán magam elé parancsoltam.

- Térdelj le és szopj le- utasítottam a lányt. Szemében könnycseppet láttam, de aztán letérdelt, és szájába vett. Nem volt könnyű dolga, hiszen a kezét nem használhatta.

- Nézz rám!- szóltam rá, mire felemelte tekintetét. Őrülten izgató volt látni ezt a csinos, kívánatos friss húst, ahogy szája egyre mélyebben befogad. Megfogtam két oldalt a fejét, és kezemmel diktáltam a ritmust. Torkáig döftem magam, újra meg újra, egyre gyorsabban. Használtam, mint egy rabszolgát, amíg el nem élveztem. Fuldoklott, ahogy száját telespricceltem forró spermámmal.

- Takaríts le, miattad tiszta ragadós lettem! – szóltam rá, s ő szótlanul tüntette el az utolsó spermacseppet is. Elégedetten dőltem hátra.

Ronea (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Megint csattant a sötétszoba ajtaja és nekem megint csak a gondolkodás maradt. Összekuporodtam az ágyon és próbáltam rendezni a gondolataimat. Ez valami nagyon régről tervezett bosszú lehet. Nem csak véletlenül választott ki engem, mint egy tökéletesen megfelelő áldozatot, hanem pontosan tudta mit csinál. Apámat akarja bántani, erre a nemrég felfedezett papírok csak újabb bizonyítékként szolgálnak, de legerősebben mégis a megérzéseim diktálják.

Ha megint elmenne itthonról, akkor megint beleolvashatnék pár anyagba és talán kiderülhetne, hogy mi az igazi ok. Akkor sokkal könnyebben tudnék közel kerülni hozzá.

Abban az egyben biztos voltam, hogy nem fogom hagyni megtörni magam, ezentúl is büszke leszek, mert bármit is csinál velem én akkor is Carita vagyok, nem csak azért, mert az apám az aki, hanem mert ember vagyok!

Ekkor már nagyon dühös voltam, ekkor azonban nyílt az ajtó és kirángatott vacsorázni. Annyira mérges voltam rá, hogy szólni sem tudtam egész idő alatt, csak gyorsan összedobtam valami ehetőt és már alig vártam hogy újra a sötétkamrámban legyek. Ki kellett eszelnem egy tervet, ami segít innen megszökni.

Bármilyen szexi is ez a férfi, nem engedhetem magamnak hogy tovább alázzon engem.

Reggel már annyira elegem volt belőle, miután egész éjjel rajta járt az eszem, hogy mindenképp fel akartam dühíteni, ezért dörömbölni kezdtem az ajtón.

Megint kirángatott, megint a falhoz bilincselt én pedig próbáltam rá nagyon dühösen nézni, de közben egyszercsak levágta rólam a fehérneműt és ettől hirtelen zavarba jöttem. Pedig már látott meztelenül, de ez most mégis más volt. Valami megalázó és embertelen volt abban, ahogy elémrakta az újságokat, aztán kiszabadította a kezemet hogy meg tudjam fogni őket. Sejtettem, hogy apámnak készülnek a képek és tisztában voltam vele mit fog érezni, amikor meglátja.

Hirtelen elszégyelltem magam, mert eszembe jutott, hogy én itt szórakozom ezzel a szexi idegennel, miközben ők halálra aggódják magukat és tudom hogy apámnak iszonyatos bűntudata van hogy elengedett egyedül.

Remegő kézzel szorítottam az újságokat, de közben valami dac is volt bennem, alig vártam hogy elmenjen itthonról és én tovább folytathassam a kutakodást.

Még az sem tudott eltántorítani, hogy ma egész nap meztelenül kell flangálnom, sőt, az sem, hogy le akarja vágni a hajamat.

Amint hallottam hogy elhajt, azonnal ügyködni kezdtem, most már sokkal könnyebben tudtam kiszedni a kulcsot a zárból, pillanatok alatt kint voltam és odaszaladtam a dolgozószobához, hogy tovább keresgéljek.

Egyszercsak találtam egy felmondó levelet, amin apám aláírása szerepelt. Végigfutottam rajt és teljesen megdöbbentem. Aztán alatta, egy hónappal későbbi dátummal egy szabadalmaztatási okirat feküdt. Hirtelen le kellett ülnöm annyira megviselt amit találtam. Ezt az embert egyszerűen meglopták. A találmányát, amit ő dolgozott ki lenyúlta apám cége, aztán elbocsátották. Összeálltak a mozaik darabok és rájöttem, hogy mivel egyetlen fillért sem kapott, még végkielégítést sem, ezért rabolt most el engem. És ezért pont engem. Nem csak a pénz, de a személyes bosszú is vezérelte.

Mire visszaért én már megint a sötétben kuporodtam és az elmúlt negyed órát sírással töltöttem.

Kiengedett, pizzát hozott és én nem tudtam tovább visszafogni magamat, nagyon kezdtem sajnálni. Elképzeltem, mit élhetett át, amikor rájött, hogy elbántak vele. Tudtam, hogy vacsora után megint szexre fog kényszeríteni, de most még ez sem zavart. Valahogy úgy éreztem ,nekem kell vezekelnem apám elkövetett bűneiért, ezért könnytől csillogó szemekkel kezdtem el orálisan kielégíteni. Mint egy rongybaba, hagytam csináljon velem amit csak akar, miközben észrevettem ,hogy a testem az izgalom hullámaival reagál rá.

Végeztünk, tisztára nyalogattam a szerszámát és közben mint egy kisördög a vágy sugdosott a fülembe. Ahogy hátradőlt, bennem minden izom megfeszült hogy ne vessem rá magam.

Képtelen voltam visszafogni az ösztöneimet, mint egy ragadozó, aki tudatában van hatalmának, elhelyezkedtem rajt törökülésben és egy pimasz mondat hagyta el a számat.

-Gondolod, hogy engem meg itthagyhatsz így, kielégületlenül? - azzal elkezdtem a még mindig szabadon lévő szerszámán mozogni fel és le.

-Nem látom tőled a tévét! - próbált meg eltolni magától de én belekapaszkodtam a kanapé háttámlájába és lecövekeltem. Ruganyos melleim az orra előtt himbálóztak és éreztem hogy szerszáma megint megkeményedik. Akkor egyik kezemmel odanyúltam és a félig kemény farkat magamba gyömöszöltem.

Éreztem, hogy teljesen lemerevedik attól, amit csinálok vele, de én közben már elkezdtem fel-le mozogni, néha épp csak a makkját izgattam, máskor meg teljesen tövig eltüntettem magamban. Amikor már jó kemény volt vad vágtába kezdtem ,a talpamat lefeszítettem a padlóhoz és úgy meglovagoltam, hogy pillanatok alatt elélveztem. Neki még nem sikerült, de ez engem cseppet sem zavart, felemelkedtem a kanapéról és bájosan rámosolyogtam.

-Köszi, most már tudok majd aludni.

Erre nem számított és láttam, hogy teljesen elöntötte az indulat és a vágy, ezért próbáltam elfutni előle. Persze, hamar utolért, egyszerűen felhasaltatott a konyhaasztalra, ahol még éreztem a pizza melegét, és minden szó nélkül dugni kezdett hátulról. Ahogy nyögdécseltem és tekergőztem alatta rám szólt.

-Ha nem nyugszol a popsidba fogom dugni!

A gondolat egyszerre töltött el félelemmel és kíváncsisággal, mert még sosem csináltam. De akartam. Éreztem kemény szerszámát és csak arra vágytam ,hogy felfedezze minden nyílásomat. A testem ösztönösen ficánkolni kezdett és ahogy megszólalt hangján éreztem a kaján örömöt.

-Te akartad babám! - azzal szétfeszítette a két kezével a farpofáimat és éreztem, hogy a másik nyílásomhoz közelít a farka. Felkészültem a fájdalomra, megkapaszkodtam a konyhaasztal szélében és már éreztem is, ahogy kérlelhetetlenül nyomul belém. Felsikoltottam amikor a makkja már teljesen bent volt. Hirtelen mégsem akartam ezt a feszítő érzést, de ő nem engedett el egyetlen pillanatra sem...

Milán (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Azt hittem, megalázottan félrehúzódik, de nem! Az ölembe ült és elkezdett előre-hátra ringani rajtam. Ezt nem vártam tőle. És a megjegyzése, hogy kielégületlen maradt! Kit érdekel!? Persze én sem vagyok fából, farkam megint keményedni kezdett, és ő kihasználta ezt. Meglovagolt, telt, ruganyos mellei előttem ugrándoztak. Keményen mozgott le-föl, én meg nem értettem az egészet. Persze élveztem, nade akkor is. Ő a foglyom, akit gyötörni, megalázni akarok, erre ő kezdeményezi a következő kefélést?! Mire észbe kaptam, elélvezett, és egy gúnyos megjegyzéssel otthagyott, álló farokkal, felizgatva. Mondanom sem kell, gyorsan elkaptam és a konyhaasztalra hasaltattam. Ő kezdte, akkor fejezze is be! Elkezdtem hátulról kefélni, de csak ficánkolt, tekergőzött alattam, alig bírtam benne maradni. Elöntött az indulat és beígértem neki, hogy a popsiját is felavatom, ha nem marad békén. Persze nem nyugodott, így két kézzel szétfeszítettem félgömbjeit és meghágtam a másik lyukat is. Persze sikoltozott, ahogy síkos makkom belécsúszott, próbált szabadulni, na de ehhez kevés volt az ereje. Tudtam, hogy a második menet sokkal hosszabb nálam, így hosszú lökésekkel merültem el szűk nyílásába újra és újra. A sikoltozás megváltozott, talán már élvezte is, de ez akkor nem annyira érdekelt. Néztem a vonagló, karcsú testét, pompás félgömbjeit, és dugtam, rendületlenül. Végül ismét elélveztem, végletekig duzzadt dákóm szinte szétfeszítette Carita hátsóját.

Aztán kicsúsztam belőle, otthagytam az asztalra dőlve, remegve. Visszatelepedtem a TV elé, a hírek következtek, persze Carita eltűnése még mindig vezető hír volt. Újságos fotóival tele volt a TV, említették a váltságdíjat is. A képernyőre tapadtam, így nem is vettem észre, hogy Carita közelebb jön. Leült mellém, és csak ennyit kérdezett:

-Mennyit kértél?

-Tízmilliót, dollárban – válaszoltam sürgetőn, jelezve, hogy nincs kedvem társalogni.

-Annyit ért a találmányod?

Villámcsapásként ért a kérdés. Honnan tudja? Mit tud még rólam? Ráförmedtem:

-Mit tudsz te erről? Egyáltalán, honnan tudsz a találmányról? Azt is tudod, apád milyen szemét volt, amikor egyszerűen ellopta? Honnan tudsz minderről?

Félve válaszolt.

-Amíg elmentél, én kinyitottam a szobaajtót és körülnéztem. Sok mindent megtudtam apámról és a találmányodról. Tényleg szemét volt az apám.

Kijött a szobából? Hogyan? És miért nem szökött meg? Magához vehetett volna egy kést és óvatlanul elbánhatott volna velem. Miért nem tette? Ezernyi kérdés merült fel bennem. Nem akartam kifaggatni, nehogy a gyengeséget lássa rajtam.

- Akkor már sokkal többet tudsz, mint amit szabad lenne tudnod. Lehet, hogy inkább megöllek, ha apád fizetett. Akkor biztosan nem fogsz elárulni.

Ettől megrémült, hangja sírós lett.

-Kérem, ne öljön meg! Nem fogok elmondani senkinek semmit. Kérem, kérem!!

-Majd még meglátom. Most rakj rendet és szedd rendbe magad.

Leültem a TV elé, ő addig elpakolt, elmosogatott, aztán eltűnt a zuhanyzóba, mindenféle női kozmetikumokkal felszerelkezve, amiket neki vettem. Elég sokáig volt bent, már azt hittem, valahogy megszökött, amikor kilépett az ajtón. Csak bugyi és melltartó volt rajta, de a látvány elképesztő volt. Smink, frizura, festett körmök. Lábujjhegyen jött, mintha magas sarkúban lépkedne. Elállt a szavam, és ezt ő is látta.

Ronea (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Tudtam, hogy nem fogja érdekelni, akárhogy sikoltozom is, biztosan nem hagyja abba. Pedig fájt, de aztán, ahogy folyamatosan döfködte a fenekemet, hirtelen megváltozott bennem valami. Elkezdtem élvezni és a nyögéseim már azért szóltak, hogy bárcsak sohase hagyná abba. Sikerült elélveznem mielőtt éreztem hogy ő is megrándul és telepumpál forró spermával aztán szó nélkül magamra hagy.

Megmosakodtam és leültem mellé, megpróbáltam beszélgetést kezdeményezni. Nem volt közlékeny hangulatban, ezért gondoltam, ideje ledobni az első bombát. Elmondtam neki, amit tudok, és pontosan úgy reagált, ahogy sejtettem. Beijedt attól, hogy mennyi mindent tudok már róla és hogy sokkal jobb lenne, ha nem is távoznék a lakásból élve.

Úgy tettem, mint aki nagyon megretten a gondolattól, még a könnyes könyörgéstől sem riadtam vissza. Ezek után már csak arra volt módom, hogy az egyetlen fegyvert vessem be, ami miatt eddigi életemben lenéztem a férfiakat. Csalódottan vettem tudomásul, hogy őt is bármikor el tudom varázsolni a külsőmmel, nem számítana az sem, ha belül egy selejtes féreg lennék, egészen addig, amíg jól nézek ki. Hát, gondoltam, a játéknak még nincs vége, most megmutatom neked barátom, hogy mennyire felszínes és sekélyes és esendő vagy ha egy szép nő a lábaid elé omlik. A fürdőbe vonultam, megmostam és megszárítottam a hajam, kifestettem a körmömet. Egész testemet bekentem azzal a testápolóval, amit hozott, a bőröm fénylett tőle, beillatosítottam magam és tipegő léptekkel odasétáltam hozzá.

Ahogy megláttam kitáguló pilláit semmi mást nem éreztem, mint undort. Eddig azt hittem, hogy ő erős, hogy azért kíván, amilyen a természetem, hogy ez bosszantja fel, hogy ezért tesz magáévá újra és újra, de most megláttam benne, hogy őt is csak azért érdeklem, mert szép vagyok. Neki is csak a trófea kell.

Azt azonban nem sejtette, hogy amíg ő távol volt találtam valami mást is, amiről valahogy elfelejtettem szólni neki. Ez most a melltartóm pántjában lapult hátul, és ahogy letérdeltem elé, még fogva tartottam a tekintetét, gyorsan becsúsztattam az ülőpárnák alá.

Aztán elkezdtem a két mellemet simogatni, amik alig várták, hogy kibuggyanjanak a melltartóból. Mintha zenét hallanék, mozogni kezdtem, ahogy a kígyó bűvöli az áldozatát, ő pedig minden ellenkezése, és akarata ellenére a testem hatása alá került. Kinyújtotta a kezét megragadta a melleimet. Gyömöszölni kezdte őket, vadul, erősen, és bármilyen izgató is volt az egész, most nem veszítettem el a fejem.

Lassan becsúszott a kezem a párna alá és előkaptam a kis flakon altatógázt, amit a papírok mellett találtam. Megnyomtam és egy hirtelen mozdulattal az egészet az arcába permeteztem miközben visszatartottam a lélegzetemet.

Felhördült és villámló szemekkel nézett rám:

-Megöllek, most... már.....biztos hogy.......meg...öl...lek. - azzal a kanapéra ájult.

Tudtam, hogy nincs sok időm, és bármennyire is kecsegtető volt a lehetőség, eszembe se jutott megszökni. Bosszút akartam, a saját módszereimmel. Ez az, amit apám már nagyon korán megtanított nekem. Ha bosszút akarsz állni tervezd meg és várd ki a megfelelő pillanatot.

Komor poénnak szánva ugyanazokkal a kötelekkel kötöztem, ugyanahoz a kemény priccshez, ahol ő tartott engem. Majd az egyik karosszéket is odavonszoltam és nyitva hagytam az ajtót, hogy jöjjön be elég világosság ahhoz, hogy lásson, amikor majd felébred.

Lassan tért magához, csak órák múlva. Ijedten, remegve nézett körül a sötétben, szeme követte a fénysugarat és meglátott engem, ahogy a karosszékben ülve vigyorgok.

-Nos, milyen érzés, amikor fordul a kocka? Amikor egyik pillanatban még veszedelmes emberrabló vagy, a következőben pedig csak egy szánalmas lúzer, aki nem volt képes uralkodni magán egy gyönyörű női test láttán? Mire végzek veled megtanulod a leckét, a szépség nem minden!

Milán (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Gyönyörű volt. Azt hittem, a vadócból a fenyegetés hatására előbújt rafinált NŐ, aki testi adottságaival akar elkábítani. Talán így akar rávenni, hogy hagyjam életben, annak ellenére, hogy túl sokat, veszélyesen sokat tud rólam. De tévednem kellett. Alig kezdtünk bele a játékba, valamilyen permettel fújt le, erőtlenül rogytam a padlóra.

A következő, amire emlékszem, hogy megkötözve ülök abban a szobában, ahová őt szoktam bezárni. Fejem még kába volt, de aztán megláttam Caritát, egy karosszékben ülve. Először megijedtem, nem tudtam, ki van még ott. Aztán beszélni kezdett:

-Nos, milyen érzés, amikor fordul a kocka? Amikor egyik pillanatban még veszedelmes emberrabló vagy, a következőben pedig csak egy szánalmas lúzer, aki nem volt képes uralkodni magán egy gyönyörű női test láttán? Mire végzek veled megtanulod a leckét, a szépség nem minden!

Miközben beszélt, gyorsan cikáztak a gondolataim. Megölhetett volna, de nem tette meg. Elszökhetett volna, hiszen a kulcs a zsebemben volt, ahonnan kivehette volna. Mégis itt van. Talán még a rendőrségnek is szólhatott volna, mégsem tette meg. Nem akar szabadulni. Talán megtetszett neki a rabszolgalét? Az, hogy végre egy erős férfi uralkodik rajta?

Ha lett volna vér a pucájában, akkor már nem élnék. Ha nem élvezné ezt a helyzetet, akkor nem melltartóban és bugyiban ülne itt velem szemben. Ha pedig így van, akkor még nem veszett el semmi. Sőt! A pénz is meglehet, és egy jót szórakozhatunk.

Ahogy befejezte a mondókáját, majdnem felnevettem. De aztán mégsem tettem. Ha játék, hát legyen játék! Látszólag ijedten ültem tovább.

- Mit akarsz tenni velem, Carita?

Közben a tévé szólt a háttérből, már mindig Carita eltűnése volt a vezető hír. Az emberrabló újbóli jelentkezését várják, a szülők aggódó hangja keveredett komoly rendőrségi tudósítók kommentárjaival.

-Látod Carita, a szüleid aggódnak érted. Jelentkeznem kellene náluk, hogy megnyugodjanak. Vagy egy újabb fotó? Mondjuk így, ahogy ülsz, fehérneműben, ez pont jó is lenne. – hangom akaratlanul is gúnyos lett a végére.

A lány felcsattant, idegesen.

- A szüleimet hagyja békén!

- Szóval ők már nem fontosak. A kislány felnőtt, ugye? És játszani akar, de most felnőtt játékokat!

Carita felpattant, kezében egy késsel. Felém indult. Nem tudom, mit akar. Remélem, nem lőttem túl a célon?

Ronea (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ahogy felébredt láttam az ijedtséget az arcán, de csak néhány pillanatig. Aztán valami fölényes gúny vette át és belém kötött. Arra emlékeztetett, amire a legkevésbé sem akartam gondolni. A szüleimre. Persze, nagyon élvezem a vele való játékot, és hogy végre úgy szexelhetek, ahogy sosem azelőtt, és közben hajlamos vagyok elfelejteni, hogy nem csak a családom, de a barátaim is aggódnak értem. Hogy mindent megtesznek, minden követ megmozgatnak hogy megtaláljanak. Én meg közben itt incselkedem ezzel a tolvajjal.

Mert bármit is tett apám, ő mégiscsak egy tolvaj.

Aztán meglendül a kés a kezemben, ahogy feléje hajolok. Megint egy pillanatra látom a félelmet, de aztán megint csak erőt sugároz. Bármi legyen is, emelt fővel fogja viselni. Ahogy végig nézek izzadtságtól fénylő testén hirtelen megint elfelejtek mindent. Se kép se hang, csak arra gondolok, ki kell elégítenem. Úgy, ahogy még soha senkisem. Így aztán a késsel a nyakához hajolok, odaszorítom és gyengéden a fülébe súgom, "ne mozdulj". Tudja, hogy egyetlen óvatlan mozdulat és a penge elvágja a torkát. Közben, mivel a számnak túl messze van, a kezemmel kezdem izgatni. Végigsimogatom minden porcikáját, elidőzök a combján, aztán benyúlok a golyói alá, majd azokat veszem finoman kezelésbe. Amikor már félkeményen ágaskodik, akkor veszem csak a kezembe, finoman elkezdem le-fel húzogatni a kezemet, úgy, hogy amikor a tetejére érek a hüvelyk ujjammal körözni kezdek a makkján. Nem kell sok idő, és már olyan keményen áll, hogy úgy látom mindjárt robbanni fog. Ekkor, még mindig óvatosan a torkához szorítva a pengét belecsusszanok, a bugyimat csak félrehúzom, arra sem vesztegetem az időt, hogy levegyem. Nagyon jó érzés belemerülni és ő is felnyög, érzem rajta, hogy megragadná a csipőmet hogy mélyebben húzzon magába, de most én irányítok. Lassan, óvatosan kezdek hintázni, a penge még mindig a kezemben, ahogy, mintha tényleg lovon ülnék, előre-hátra ringatom magam. Érzem minden centijét, szerencsére elég jó mérettel áldotta meg a sors, teljesen szűk pinámba feszül. Aztán ahogy érzem, hogy közeledik az orgazmus egyre hevesebben mozgok. Már nem érdekel a kés, nem érdekel az uralkodás, csak élvezni akarom ezt a férfit, az utolsó cseppig kiszívni belőle mindent.

Végül, mint egy tornádó söpör rajtam végig az orgazmus, rángatózom, valahol félúton a kést is elejtem, sikoltozva borulok rá a testére, és érzem, hogy ő még nem élvezett el.

A következő pillanatban hasadást hallok, ahogy levagdossa a köteleit és tudom, hogy nincs sok időm. Ha még izgalmasabbá akarom tenni a játékot most kell elinalnom. Amíg a másik kezével van elfoglalva kipattanok belőle és kiszaladok, becsapva az ajtót, hogy ezzel is feltartóztassam. Csak pár perc előnyre sikerül szert tennem, miközben körbeszaladom a lakást, búvóhelyet keresve. Közben próbálok fülelni is, hogy vajon merre indult. Befordulok a konyháról a folyosóra, amikor elkap hátulról és most az én torkomnak szegezi a kést.

-Megvagy Carita! Tudod, kölcsön kenyér visszajár. Lássuk, te hogy élvezed a szexet késsel a nyakadon -azzal ráncigál magával. A nappaliban leránt a szőnyegre és megmarkolja a hajamat.

-Szopjál vagy levágom a füledet! - ordít rám és bennem félelemmel vegyes izgalom támad, ahogy mohón bekapom ágaskodó szerszámát.

-Megy ez neked jobban is! - üvölt rám megint és tövig nyomja a fejemet a farkára. Fuldoklom, szenvedek, de érzem a fültövemnél a kést, ezért készségesen szopni kezdek.

-Csapnivalóan csinálod! - kiált megint rám, elrántja a fejemet és pofonvág. Eldőlök a szőnyegen, mire gondolkozás nélkül rám veti magát. Az egyik kezével megtámaszkodik, abban még mindig ott van a kés, hegyével a testem felé mutat, a másikkal belém igazítja a farkát és olyan vadállatiasan kezd dugni, hogy rázkódom a fájdalomtól és az izgalomtól egyszerre.

-Na lássuk, mennyire sikerült múltkor kitágítani a popsidat! - szól és már nyomul is belém, a farka olyan kemény és egyenes, hogy szinte erőlködés nélkül tud nyársa húzni. Legszívesebben elhúzódnék, mert tudom fájni fog, de a kés még mindig a kezében van és ez visszatart. Mozdulatlanul fekszem, a fájdalom első hulláma nem ér váratlanul, de az a mérhetetlen izgalom, vágy ami ez után költözik belém annál inkább. Vonaglok alatta, élvezem ahogy dúvadként tombol bennem. Váltogatja a lukakat, amikor az egyikre ráun azonnal beledöfi a másikba. Kíméletlenül, rendületlenül bassza szét a puncimat és a popsimat. Én pedig élvezek, sikoltozom, és már a kés sem érdekel, annyira vadul rángatózik a testem.

Végül, vagy fél óra lankadatlan dugás után érzem hogy szétrobban, épp a popsimban, aztán a végére még áttolja a puncimba is egy kicsit és ott pihen el. Amikor kicsúszik belőlem szó nélkül hagy ott. Érezzük mind a ketten ,hogy valami megváltozott. Hogy most valami olyasmi történt, amit meg kell beszélnünk. Hogy húzzam az időt a fürdőbe támolygok és lerogyok a zuhanyfülkébe, kielégülten, mégis vágyakozva és csak hagyom hogy záporozzanak rám a forró vízcseppek.

Milán (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Igazam volt, ez a nő tényleg játszani akar! Rabszolgalétre vágyik, alávetni magát egy domináns hímnek. Eddig mindent megkapott az életben, amit akart, de most ráérzett, milyen is egy férfit szolgálni.

Némi szerencsével sikerült kiszabadulnom. Miközben az ölemben ülve ugrált le-föl a farkamon, kiejtette a kését, ami a hegyével beleállt a parkettába. Addig mocorogtam, amíg el tudtam vágni a kötelet a hátrakötözött kezemen. Na aztán nem volt menekvés, szinte megerőszakoltam, de ő kéjesen élvezte a végkifejletet. Beleélveztem, kipróbáltam mindkét alsó nyílásást, aztán otthagytam. Ördögi terv formálódott fejemben.

A pénz is meg akartam szerezni, és talán lesz egy odaadó szex-rabszolgám, egész életemre. Nem volt egyszerű a terv, de talán kivitelezhető. Felöltöztem, miközben Carita lezuhanyozott. Amikor kijött a fürdőszobából, talán meg akart beszélni velem valamit, de én nem foglalkoztam vele. Durván belöktem a szobájába, rázártam az ajtót, de ezúttal a kulcsot és a kilincset is kivettem az ajtóból. Egy távoli internet-kávézóba mentem, a város túlsó felén, onnan üzentem meg az apjának a pénz átadásának pontos helyét és időpontját. Hazafelé még beugrottam egy szexshopba is, vettem egy vibrátort meg egy pántos bugyit. Vöröset, az jól mutat Caritán. Útba ejtettem még egy gyorsbüfét, vettem még két adag vacsorát, aztán tűztem haza.

Carita most jó kislány volt, nem jött ki. Ahogy előtámolygott a szobából, kissé meggyötörtnek tűnt. Gondolataimba merülve toltam magamba a kaját, nem is nagyon figyeltem Carita mondataira. Néha válaszolgattam, de igazából már a következő napon járt az eszem. Ha minden igaz, 24 óra múlva gazdag leszek. És lesz egy gyönyörű, engedelmes rabszolgám!

Nem volt kedvem a szexhez, ezért gyorsan aludni küldtem a szobájába. Én is lefeküdtem, de alig bírtam elaludni. Újra és újra végiggondoltam mindent. Tökéletesnek tűnt a terv.

Reggel aztán összeraktam mindent, még mielőtt Caritát kiengedtem volna. Kávé, reggeli, aztán kezdődhet a nap.

- Carita, most beszélhetsz a szüleiddel. Persze csak neten, és csak írásban. A webkamerát is bekapcsolom, úgyhogy legalább egy pólót vegyél fel.

Remegő kézzel írt néhány sort a cseten, persze szigorúan cenzúrázva. Láttam rajta, hogy elgyengült a szüleivel való írogatástól. Végül én is írtam nekik, megüzenve, hogy ez volt az utolsó alkalom, ha nem lesz ott a pénz, ahova kértem. Aztán kiléptem a netről, és kedvenc rabszolganőmhöz fordultam.

- Most pedig leveszed a pólód, leülsz ebbe a fotelbe és maszturbálni fogsz. Itt előttem. Ezzel a vibrátorral. És semmi trükk meg ellenkezés. Csináld, most!!

Arcán piros foltok jelentek meg, aztán kicsi lejjebb csúszott a fotelbe, széttárta csodás combjait és a vibrátorral simogatni kezdte külső szeméremajkait. Közben én is levetkőztem, élveztem a gyönyörű nő látványát. Farkam már ágaskodott, amikor Carita egyik kezével a melleit kezdte simogatni, közben a játékszert szopogatta nedvesre. Ahogy a csiklóján körözött, már nem tudta visszafogni magát, hangja kéjes örömet okoztt. Végig a szemembe nézett, miközben lassan betolta magának a rudat. Felnyögött az érzéstől, kicsit ki-be húzogatta, aztán bekapcsolta. A halk zümmögés elkeveredett a sikolyaival, ahogy újra és újra mélyen magába tolta a műpéniszt. Én sem bírtam már magammal. Mellé léptem és a szájába adtam a dákómat. Mohón szopta, miközben keze a melléről a csiklójára csúszott. Én kezdtem el simogatni duzzadó mellbimbóit, ahogy egyre mélyebben toltam szájába vesszőmet.

Élvezetes volt, Carita egyre jobban belejött a maszturbálásba, aztán megmarkoltam a fejét és durván dugni kezdtem a száját. Úgy tűnt, ez túllendítette a csúcson, hangos sikolyait torkára dugott farkam tompította. Én is közel jutottam az élvezéshez, az utolsó pillanatban kirántottam, és Carita arcára és mellére spricceltem forró spermámat. Aztán persze tisztára nyalattam vele a dákómat.

- Ügyes voltál, igazán jól szopsz – dicsértem meg – remélem még sok ilyenben lesz részem!

Láttam rajta, hogy válaszolt volna valami csípőset, de aztán időben kapcsolt, és csendben maradt. De még nem volt vége a szórakozásnak. Felöltöztem, és nekiláttam a következő lépést előkészíteni.

Felállítottam Caritát, testén még ott voltak a fehér spermacseppek. A falnak háttal álva, háta mögé tett kézzel a falban lévő karikához kötöztem, aztán vele szembe az asztalra tettem a laptopot. Egy egyszerű kapcsoló és némi kötél segítségével különös szerkezetet készítettem. A kötelet átfűztem egy mennyezeti kampón, megfeszítettem, aztán a végét Carita szájába adtam.

- Harapj rá, és tartsd!

Nem ellenkezett. Aztán némi igazítás és rászóltam:

- Most engedd el!

Elengedte, halk csattanás, a gép életre kelt, és pár perc múlva a laptophoz kapcsolt webkamera Caritát mutatta a képernyőn. Egy ismert, ingyenes kukkolóoldalon. Persze azonnal leállítottam. Carita döbbenten nézte.

- Látod, én most elmegyek a pénzért. Ha rossz kislány leszel, akkor az egész világ látni fog téged, így meztelenül. Ha nem mozdulsz, akkor persze nem. Ja és még valami!

Ekkor elővettem az apró, pántos bugyit meg a vibrátort. Bekapcsoltam a műszert, feldugtam Carita lucskos pinájába, aztán ráadtam a bugyit is, amit direkt ilyen célra készítettek. Megakadályozta, hogy kiessen a műpénisz.

Aztán a kötelet ismét megfeszítettem, ahogy az előbb, és újra Carita szájába adtam a végét. Carita engedelmesen ráharapott, szemében vágy, rémület és félelem tükröződött.

A fülébe súgtam:

-Csak ügyesen, kislány. Ha sikoltozol, ha sokat mocorogsz, sokan gyönyörködhetnek élvezkedésedben. Én most itt hagylak. Ügyes légy!

Ezzel rámosolyogtam és elindultam, hogy végre gazdag legyek. Igazán gazdag!

Tartalomjegyzék