Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Vasárnapi mise kezdődik nemsokára. Mindent előkészítettem, lassan szállingóznak a hívek. Felveszem a reverendám és körbenézek az oltáron. A helyén van az összes szükséges eszköz.

Szeretem a vasárnapi miséket, ahogyan a hívők szeme csillog, látni bennük a hitet, a szeretetet, a megbocsátást. Bár nem régóta vagyok itt pap (az elődömet már Isten magához hívta), mégis befogadtak az itteni hívők. Nem sokan laknak a faluban, de a környező településekről is eljönnek meghallgatni az áldást.

Ma is szép nap van, odakint ragyogó idő így nyár derekán. A hűvös templom sokakat becsábíthat a forróságról, de legalább meghallgatják Isten szavát, megbékélésre lelnek. Felnézek, és látom, hogy egy hölgy várakozik gyóntatásra. Fehér ruhája tiszta, mint a hó, és most a lelkében is hasonló tisztaságra vágyik. Páran már beültek a misére, de még csak most gyűlnek szépen lassan. Az órámra nézek: még kicsit több, mint negyedóra van a kezdésig. Akkor belefér még ez a mise előtti gyónás. Oda is sietek hozzá:

- Édes lányom, gyónni szeretnél?

- Igen atyám - feleled szemlesütve. - Szeretnék még az esküvőm előtt gyónni, ha szabad.

- Természetesen lányom, lépj be. - nyitom ki az ajtót, hogy beülhess. Én is beülök, majd megnyomom a gombot, amire egy kis lámpa jelzi kint, hogy épp gyóntatok, ne zavarjon más.

Miután elhelyezkedtünk, kinyitom a beszélőablakot és szólok:

- Hallgatlak leányom.

Valakikell34 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Szájtátva bámulom a templomunk csodálatos freskóit. Szégyen, nem szégyen, mióta felújították, nem is jártam itt. Most is csak azért jöttem, mert a kedvesem templomi esküvőt is akar, és gyónnom kell előtte. Vasárnap lévén sokan lesznek, néhányan már helyet is foglaltak. Kíváncsiak a fiatal, új papra, aki még csak pár hete van nálunk. Az a hír járja, hogy nagyon szépen beszél, kedvelik is.

A padok mellett a gyóntatószék mellé sétálok, látok pár ismerős arcot, biccentve, szavak nélkül köszönünk egymásnak.

A templom hűvös levegőjétől borzongani kezdek. Kinn elviselhetetlen a hőség, kellemes felüdülés bemenekülni ide.

Hófehér, térd alatt érő nyári ruhám alá sem bugyit, sem melltartót nem húztam. Van, aki szemében ez máris elég nagy vétek, de hát ha már úgyis gyónni jöttem....

- Édes lányom, gyónni szeretnél? - szólít egy hang.

Felé fordulok, és szembenéz velem a legcsodásabb szempár, amit valaha is láttam. Zavaromban a földet nézem, úgy válaszolok.

-Igen atyám. Szeretnék még az esküvőm előtt gyónni, ha szabad.


Kinyitja előttem a gyóntatószék ajtaját, és betessékel:

-Természetesen, lányom. Lépj be!

Annyira nevetségesen hangzik a szájából ez a "lányomozás," hogy kis híján elnevetem magam. Beülünk mindketten, kotorászást hallok, és pár pillanat múlva elhúzza a kis ablakot.

- Hallgatlak, leányom - szól mély, bársonyos hangján.

- Oldozzon fel atyám, mert vétkeztem - kezdem a gyónást, és azon gondolkodom, meddig fogunk itt ülni, mire minden vétkemre feloldozást nyerek.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Oldozzon fel atyám, mert vétkeztem - mondod, de hátradőlök, hogy kényelmesebben hallgathassam végig, vajon milyen bűnökre kerül ma sor. Hallottam én már sokfélét az elmúlt időszakban, és ha csak a fele lakosság tudná azokat a titkokat, amiket én... Múltkor is olyan dolgokra derült fény, mellyel pár félreértés elkerülhető lett volna, de nem tárhattam fel a mások által elmondott titkokat. Majd Isten megteszi amit kell, mindössze azért pár kérdéssel megpróbáltam helyes irányba terelni az illetőt.

Közben a gondolataim így elkalandoztak, hagyom, hogy mondd a bűneid. Épp úgyis a misére hangolódtam rá, ezért bár még nem láttalak eddig, mégis jó kedvemben találtál. Elmosolyodom magamban, hogy milyen érdekes is ez a szakma, hogy ilyen hölgyek is idetalálnak néha, mint eltévelyedett báránykák, akik rájönnek, hogy hol is a helyük a világban. Én már megtaláltam a helyem és a csábítás gondolata sincs már bennem, nemhogy nők után néznék...

De mintha épp kérdeztél volna valamit? Vagy nem? Épp nem figyeltem...

Valakikell34 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Atyám, elsősorban a szexről van szó. Elhanyagol engem a párom, én pedig nagyon kívánnám, napjában akár többször is. - kezdem a mondókámat. - Borzasztó,amikor az ember hiába sóvárog valami után. Ha pedig nem kapom meg, akkor természetes, hogy máshol keresem. Pedig nagyon ügyesen csinálom orálisan, már ha tudja atyám, miről beszélek. De hát ön is csak ember, nem igaz? Izgat, hogy vajon mit rejt a reverenda... De igazából nem bánom, hogy rég dugtam, mivel rendszeresen maszturbálok. Ezt érti atyám? Tudja, magamhoz nyúlok, izgatom magam. Egyszer csak eltéved a kezem, és máris a forró puncimat simogatom. Istentől való dolog az önkielégítés. De hát ilyet biztosan csinált már ön is, nem igaz? Atyám, figyel rám? - kérdem, mivel semmi visszajelzést nem hallok.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Mintha azt kérdezted volna, hogy csináltam-e már valamit. Ebbe kapaszkodva helyeselek is:

- Igen, itt vagyok, hallgatlak. Persze lányom, mind csináltunk és csinálunk ilyet. - mondom úgy téve, aki mindent hallott eddig, bár nem tudom miről volt szó. Azért még megkérdem illendőségből:

- Ez volna minden bűnöd édes lányom? Mert akkor...

- Nem, még nem - vágsz közbe félig suttogva - Akkor Ön is csinálja? Mert gondoltam, hogy a papok is azért férfiak.

- Persze, miért ne tenném lányom? Mind szabad lelkek vagyunk Isten országában. - mondom az újabb kitérő választ, nehogy eláruljam magam, miről is maradtam le. - De ha van folytatni valód, folytasd, szívesen meghallgatlak.

Most már nagyon figyelnem kell, mert nagyon elkalandoztam az előbb. Kicsit fel is ülök, közel az ablakhoz, hogy jobban halljalak. Suttogva hajolsz oda a rácshoz és folytatod...

Valakikell34 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Úgy hallom, kissé elkalandoztál.

- Igen, itt vagyok, hallgatlak. Persze lányom, mind csináltunk és csinálunk ilyet. - mondod, én pedig csodálkozom, mert nem igazán jellemző a papokra a szexuális élet.

- Ez volna minden bűnöd édes lányom? Mert akkor...-mondod úgy, mintha ki akarnál dobni. Na nem, ilyen könnyen nem szabadulsz! Érzem, hogy veszélyes területre tévedek, de csak szítja bennem a vágyat, hogy zavarba hozzak egy csuhást.

Nem, még nem... - hadarom gyorsan- Akkor Ön is csinálja? Mert gondoltam, hogy a papok is azért férfiak.

Kíváncsian várom, erre most mit találsz ki.

- Persze, miért ne tenném lányom? Mind szabad lelkek vagyunk Isten országában. - folytatod a maszlagot a hitről, vagyis csak tereled a szót. - De ha van folytatni valód, folytasd, szívesen meghallgatlak. - mondod, és a fa reccsenéséből hallom, hogy helyezkedsz. A kis ablakon látom, hogy közelebb ülsz, ezért én is odahajolok. Ha rád lehelnék, éreznéd arcodon a lélegzetemet.

De kibújik a kisördög belőlem, és suttogva folytatom.

-Vagyis akkor ezt értsem úgy, hogy atyám is szokott maszturbálni? Tudja, nagyon élvezem, ha előttem csinálja valaki. Egyszer talán megnézném, hogyan csinálja egy pap.

Torokköszörülést hallok, tudom, hogy kezdek veszélyes vizekre evezni.

-És az sincs ellenemre, ha engem néznek. Csak egy kicsit kellene közelebb hajolnia, és láthatná, ahogy a melleimet izgatom. Volt már a szájában finom, kemény mellbimbó, atyám? - teszem fel a kérdést, miközben hallom, hogy fojtott sóhaj hagyja el a szádat.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Maszturbálás? Miről van szó? Mi ez a témaváltás? Hirtelen megállt bennem a szusz, ahogyan megtudom miről van szó. Persze, szoktam én is, de erről senki sem tudhat. Valahogy mégis csak le kell vezetnem a testi vágyaimat, melyeket annak idején eldobtam magamtól. Erre itt vagy, aki bűnbe csábít és megnézné. Már majdnem kikelnék magamból és felháborodásomnak adnék hangot, amikor átnézek és azt látom, hogy a melled elővetted és azt markolászod. A szusz megakadt bennem, ilyen látványban nem volt még részem. És az a bimbó és...

Álljunk meg! Nem szabad ilyenekre gondolnom, és próbálok nyugodt hangon megszólalni, ami nem igazán sikerül a látványtól:

- Lányom, tedd el, mert... - kicsit nehezen megy a beszéd. - Mert ez Isten háza és itt ilyeneket nem illik...

- De atyám, hát Isten nem örömöt adott nekünk? Amit csinálok, az is tetszik neki. - jön a válasz. Ismét oda nézek, hogy tiltakozzak, de akkor felhúzod a ruhád és a puncidhoz nyúlsz.

- Lányom... - érzem, ahogyan a farkam keményedik a reverenda alatt erősen. Megszédülök, nem is tudom mi van velem. Te meg folytatod és nézem. Már nem bírom ki, és magamhoz kapok, csitítva a testi vágyam.

- Atyám, ne fogja vissza magát, senki más nem lát. Ő pedig... - égre emeled a tekinteted, majd visszanézel rám - De máskor is elfordult már, amikor magához nyúlt, nem?

- Lányom, ez bűn és te... - próbálok tiltakozni, amikor beléd mártod az ujjaid. Odakint a morajlásból hallom, hogy gyűlik a tömeg. Álló farokkal mégsem mehetek ki...

Valakikell34 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Kiszabadítom formás mellem a ruha alól, és ujjaim között morzsolgatom a bimbómat. Szemed le sem veszed rólam, nagyokat nyelve bámulod, ahogy játszom magammal. Mikor végre megszólalsz, hangod bizonytalanul cseng:

- Lányom, tedd el, mert... - akadoznak a szavaid. - Mert ez Isten háza és itt ilyeneket nem illik...

Alig bírod befejezni a mondatot, de én csak mosolyogva válaszolok, miközben látványosan széthúzom kissé a combjaimat. Nem látsz a ruhám alá, még nem akarom felfedni a titkomat.

- De atyám, hát Isten nem örömöt adott nekünk? Amit csinálok, az is tetszik neki. - mondom,és a kezem lassan bevezetem a puncimhoz a könnyű nyári ruha alá.

- Lányom... -suttogsz már te is, de én, mintha nem is hallanám, szemem becsukva élvezem saját kezem érintését.

- Atyám, ne fogja vissza magát, senki más nem lát. Ő pedig... - nézek felfelé, az Urat emlegetve, ám hirtelen rád tekintek megint.

- De máskor is elfordult már, amikor magához nyúlt, nem?-újabb provokatív kérdést teszek fel, és várom, mit reagálsz rá. Közben lazán simogatom magam tovább, kezem mozgását láthatod a vékony anyagon keresztül.Nyögök egyet, mikor mélyen feldugom magamnak két ujjamat. A hangra összerezdülsz.

- Lányom, ez bűn és te... -alig bírod az izgatottságtól kiejteni a szavakat. Látom, kinézel a gyóntatószékből, hisz én is hallom, ahogy egyre többen érkeznek a hívek. Úgy döntök, magadra hagylak, nyugodj le kicsit. Elég ciki lenne, ha a reverendát- mint valami sátrat- megemelné keményen meredő farkad.


Én is rendbe szedem magam, de még egy utolsó csapást mérek rád.

- Atyám- szólok, hogy rám figyelj. - Kóstolt már efféle isteni mannát? - lassan teszem fel a kérdést, hogy jól értsd, mire célzok. Kihúzom a kezem a combjaim közül, és őrjítő lassúsággal, kinyújtott nyelvvel lenyalogatom a nedvemet az ujjaimról.

Hangos, mélyről feltörő hörgés hagyja el a szádat, és a hűvös templomi levegő ellenére apró verejték cseppek jelennek meg a homlokodon.

- Még korántsem végeztünk, atyám.- mondom, mielőtt kilépek a gyóntatóból. Előre sétálok, és az első sorban, szemben az oltárral helyet foglalva várom a mise kezdetét.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Atyám, kóstolt már efféle isteni mannát? - majd látom, hogy lenyalod az ujjad, ami a puncidban volt. Ez már nekem is sok. Ilyet itt sosem mertek megtenni, de nem is emlékszem, hogy hasonló is történt volna. A vágy úgy eluralkodott rajtam, hogy már nem tudtam visszafogni magam és egy hörgés szakadt fel a torkomból. Kezdtem gondolkodni miért is mentem papnak.

- Még korántsem végeztünk, atyám. - súgja oda és még fel sem ocsúdhatok, kilépsz a fülkéből. Megszédülök, és szóhoz nem jutok még pár másodpercig. Aztán magamhoz térek, és gyorsan keresztet vetek, hogy e bűnös leányzó többé ne hathasson rám. Megigazítom a reverendám, és a farkam sem áll már úgy, hogy észre lehessen venni. Megtörlöm a homlokom, és kilépek a fülkéből. Amint megcsap a templom hűvöse, máris megkönnyebbülve lélegzem fel. Körbenézek, de nem látlak sehol. Elmentél. Szerencsére, így hamar elűzhetem az ördög csábítását, a pokol legmélyebb tüzét. Bibliám a kezembe fogva előresietek az oltárhoz, hiszen kezdenünk kellene.

Fellépek az asztal mögé, kitárom a karom és belekezdek. Az orgonaszó felhangzik. Máris megtelik a lelkem nyugalommal. Aztán felnézek a hívekre és... Megáll bennem a szusz, egyből leszáll a fejemből a vér. Ott ülsz az első padban!

Valakikell34 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Felmész az oltárhoz vezető lépcsőn, kezedben a Bibliával. Arcodról eltűnt az izgatottság, helyére béke és nyugalom költözött.Megnyugodtál,mert kijöttem a fülkéből, és azóta sem mutatkoztam előtted. Egészen idáig. Lerakod a Bibliát, két kezed magasba emeled, és elkezded a vasárnapi misét. Hangod mélyen, erőteljesen zeng, ahogy köszöntöd a híveket. Megszólal az orgona hangja, betölti a termet, amikor körbepillantasz, és meglátsz az első sorban, épp magad előtt.

A nagy átszellemültségnek vége szakad, ehelyett zavart vagy, már azt sem tudod, mi volt az előző gondolatod.

Nem akarom, hogy elfelejtsd, mit ígértem, hogy nem fejeztük még be a gyónást, hisz rengeteg bűntől kell megszabadítanod.

Kis fehér táskámat az ölembe emelem magam mellől. Még jó, hogy az én soromban ezen a felén nem sokan ülnek. Mindkét kezem a táskán pihentetem, és közben téged nézlek. Mélyen a szemedbe fúrom a tekintetem, nem hagyom, hogy megszakadjon a szemkontaktus. Még akkor sem veszem le rólad a pillantásom, mikor óvatosan, és nagyon lassan szétnyitom a térdeimet.

Kaján mosollyal nyugtázom, ahogy megremeg a szád széle, és belekeveredsz a mondókádba. Már nem titok előtted, hogy nincs a ruhám alatt bugyi.

Egyik kezem lecsúszik a táskáról, be a combjaim közé. Picit még jobban széttárom a lábaim, megemelkedek, hogy az ujjaim látványosan csússzanak be a pinámba.

Már azt sem tudod, kínodban hogy állj. Hol nekitámaszkodsz a pult szélének, hol járkálsz fel s alá, persze csak míg takarásban vagy. Huncutul elmosolyodok, mikor eszembe jut, hogy hamarosan ki kell állnod ostyát osztani.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Néha kissé megzavarodom, amikor a szemembe nézel, és próbálok máshová koncentrálni, de ahogy a táska alatt meglátom a kezed, hogy mit csinál, eszembe jutott a gyóntatóban tett lenyalás. Nyeltem egyet. Egyre jobban érzem, hogy húz le a mélység, és a farkam már nem bírom kordában tartani. A könyvbe is bele kell néznem sokszor, hogy tudjam hol tartunk, de már alig várom a mise végét. A hívek meg csodálattal, csillogó szemmel néznek, miközben te meg gátlástalanul maszturbálsz előttem. Ismét nyelek, amikor az ujjaid becsúsznak és ki-be húzogatod. A táskád meg takarja a kezed, és csak én látom...

De elérkezett az ostyaosztás, az áldozás. Eddig el voltam a pult mögött, de most ki kell állni. Igyekszem kicsit begörnyedni, hogy a ruha elől takarjon, ne tűnjön fel a dudor. Gyűlnek a hívek, amikor a szemem sarkából látom, hogy kihúzod az ujjad és beállsz a sorba. Egyre közelebb és közelebb érsz, és nem mondhatom, hogy nem, és nem adok neked. Még két hívő... Már csak egy...

Valakikell34 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Zavarodban gyorsan véget vetsz az imádságoknak, és próbálsz egy kis időt nyerni, hogy kiállhass a hívek elé. Mindenképpen a közeledbe akarok férkőzni. Talán az ördög maga az, aki játszik velem, de nem tudok ellen állni neki. A tudat, hogy a tilosban járok, megvadít. Az, hogy talán ma még egy pappal kefélhetek itt a templomban, valósággal az őrületbe kerget. Egyre jobban akarom, akarlak, és ezt tudomásodra is hozom.

Ujjaimat kihúzom nedves puncimból, és sorba állok én is áldozni. Arra figyelek, hogy utánam már ne álljon senki. Lassan haladok feléd, egyre közelebb érek, majd a következő pillanatban előtted állok.

Felnézek, te rám nézel, kezedben az ostyával így szólsz:

- Krisztus teste - majd nyújtod felém.

Mintha súgná valaki, hogy mit tegyek, már nem tudok megálljt parancsolni magamnak. Kinyújtom a nyelvem, és fel-le mozgatom, mintha csak lefetyelnék valami finom nedűt.

Teljesen megzavarodsz, nézel körbe, vajon ki lát minket, valószínűleg most minket néz a hívők többsége.

- Ámen - suttogom halkan, és mikor a nyelvemre helyezed az ostyakorongot, egy gyors mozdulattal rákapok a kezedre. Csak körbenyalom az ujjaid, de érzem a forróságot, ami a testedből árad. Szerencsére ezt hátulról úgysem látják, és csak egy pillanat volt csupán.

Ahogy állnék fel, elvesztem az egyensúlyomat, utánam nyúlsz. Én is kapok utánad, a derekadnál foglak meg, de a reverendán lecsúszik a kezem, és elöl, az ölednél landolok. A merevedésed nem lehet nem észrevenni. Kellemes, nagy szerszámot rejt a csuha, és őrületesen vonz, hogy a számba vegyem.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Amikor az ostyát a szádba helyezem, épp húznám el a kezem, amikor az ujjam a szádba veszed és meghúzod mintha... Nem, erre gondolni sem szabad! Ilyen bűnös, parázna gondolatok, hogy a szádban mintha a farkam... Nem! Nem szabad!

Ekkor megbotlasz és majdnem elesel. Úgy kapok utánad, de sikerül felállnod.

- Jól vagy lányom? - kérdem kissé zavartan, mert itt mindenki előtt azért nem kellene elesned, még ha az Úr így is büntet az eddigi játékaidért.

- Köszönöm, semmi bajom - pirulsz el és lesütött fejjel mész vissza a helyedre. Én is visszatérek az asztal mögé, mert az előző kis jelenettől ismét keményen állok. Megköszörülöm a torkom, és folytatni kezdem a misét, szerencsére nincs már sok belőle hátra. Akkor látom, hogy megint csak nézel és az ujjad a szádnál tartva hallgatsz. Nem tudok arra gondolni, hogy milyen lenne, ha leszopnál és...

Hangom megremeg, érzem, hogy nehezen fogom befejezni ezt a misét, ha így folytatod. Mindenki engem néz továbbra is, de egyre nehezebben beszélek, igyekszem nem rád nézni, de valahogy bármerre nézek, midig a látókörömben vagy. Nem tudom megtenni, hogy ne lássam, amint újra szétnyílnak a combjaid. Te vagy a megtestesült rosszaság.

Valakikell34 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Zavarodban megkérdezed, jól vagyok-e. A hívők közül páran körülöttünk állnak, figyelik minden rezdülésünket.

- Köszönöm, semmi bajom.- válaszolok, majd visszamegyek a helyemre, és leülök.

Még van egy kis idő a mise végéig, kicsit eljátszadozom még veled. Lábaimat ismét szétnyitom, a ruhám alját kissé feljebb húzom. Nagyot nyelsz, mikor meglátod kivillanni napsütötte bőröm a fehér anyag alól.

Megint bámullak, szép ívű, vastag ajkaidat csodálom. Arra gondolok, milyen érzés lenne megcsókolni. Ahogy a gondolattal játszom, mutató ujjammal érzékien körberajzolom a szám vonalát, néha bedugom kicsit a számba, mintha faszt szopogatnék.

A beszéd közben torkod köszörülöd, próbálod levenni rólam a szemed, de nem megy. Ölem mágnesként vonzza tekintetedet, forró pillantásod szinte éget. Pinám forrón lüktet, kívánja a kemény farkad.

Már nem a vezeklés érdekel, inkább csak a bűnbeesés lehetősége. Kit érdekel, mennybe vagy a pokolba jutok-e, ha végre a lucskos pinámba érezhetem lüktető férfiasságod.

- A Szentmise véget ért. Menjetek békével! - hangod visszaránt a révedezésemből.

- Istennek legyen hála! - zengi a tömeg, én pedig már azért fohászkodom, hogy minél előbb a közeledbe férkőzzek.

Lassan szállingózik ki a nép, te is menni készülsz a sekrestyébe, hogy levetkőzz.

- Atyám, kérem! - lépek utánad, mielőtt eltűnnél a szemem elől. - Nekünk van egy félbemaradt ügyünk. Annyi meggyónni valóm van, hogy akár reggelig is maradhatunk - búgom közelebb hajolva hozzád.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A végén már alig bírom remegés nélkül kimondani a záró sorokat:

- A Szentmise véget ért. Menjetek békével!

- Istennek legyen hála! - jön a válasz és végre véget ér a mise. Eddig mindig olyan kereknek éreztem minden misémet, de most tényleg alig vártam a végét. Soha nem fordult még elő velem, hogy így szétessek. Össze is pakolok, és indulnék a sekrestyébe, amikor egy hang tart vissza:

- Atyám, kérem! - megismerem ezer közül is ezt a hangot és pár pillanatra le is merevedtem, de nem mertem megfordulni. - Nekünk van egy félbemaradt ügyünk. Annyi meggyónni valóm van, hogy akár reggelig is maradhatunk.

Ezt már nem bírtam ki, nagyon felzaklattál. Megfordulok és körbenézek. Épp egy beugróban állunk, nem lát ránk senki.

- Lányom, már így is nagy bűn, amit tettél és... - folytatnám tovább, de ebben a pillanatban egy hirtelen mozdulattal a reverendán át rámarkolsz a farkamra, ami még most is keményen áll a ruha alatt.

- Nagy bűn, atyám? Azért, mert nem látom, még tudom mire gondol. Már áldozásnál is éreztem. Maga kíván engem atyám. - és közelebb hajolsz a fülemhez, úgy suttogod: - Maga az esküvőm előtt akar velem kefélni atyám!

Teljesen megszédülök. Egyrészt a szavaktól, másrészt az ujjaidtól, melyek a ruhán át masszírozni kezdték a makkom, mely még jobban lüktet. Már tiltakozni sincs sok erőm, amikor megkérded:

- Még sosem voltam fent az orgonánál. Ugye megnézhetem?

Valakikell34 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A szám szinte horzsolja a füled, annyira közel hajolok hozzád. Épp egy kis boltíves beugrónál állunk, mikor megszólalsz:

-Lányom, már így is nagy bűn, amit tettél és... -nem hagyom, hogy folytasd, mert már őrülten kívánlak. Nem sokat gondolkodom, az öledhez nyúlok, és a csuhán keresztül megmarkolom a farkad.

-Nagy bűn, atyám? Azért, mert nem látom, még tudom mire gondol. Már áldozásnál is éreztem. -suttogok a füledbe.-Maga kíván engem atyám. Maga az esküvőm előtt akar velem kefélni atyám!

Ahogy kiejtem a számon a szavakat, nyomatékul hozzád is dörzsölődök. Feszes, nagy melleim mellkasodhoz nyomom, felizgult bimbóim szinte átfúrják az anyagot.

Miközben beszélek, nézlek, és kezem járatom kemény farkadon. Tenyeremben érzem, ahogy lüktet, le sem tagadhatod, hogy kívánsz. Körülnézek, megfelelő helyet keresve, ahol nyugodtan játszadozhatok veled. Felnézek a karzatra, és pompás ötletem támad.

-Még sosem voltam fent az orgonánál. Ugye megnézhetem?-teszem fel ártatlan mosollyal a kérdést, és látom a szemedből, hogy tisztában vagy a szándékaimmal.

Mint egy pajkos kislány, úgy szaladok fel a lépcsőn, de csak pár lépéssel előzlek meg. Megállok, kissé előre hajolok, hogy szabad belátást engedjek a puncimhoz. Fiatal vagy, életerős, mégis zihálva jössz utánam, hisz kikészít a látvány teljesen. A lépcső tetején szembefordulok veled, úgy várom, hogy felérj. Egyik kezemmel a korlátra támaszkodom, másikkal az ölemhez nyúlok. Finoman feljebb húzom a ruha alját, és megvillantom szinte teljesen kopasz pinámat.

-Igyekezz, papocska. Most megmutatom neked a földi mennyországot.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Látom nem szabadulhatok, be lettem zárva. Ha visszautasítalak, addig jársz a nyakamra, amíg nem engedek, ráadásul ha a miséken ilyen módon viselkedsz, még gyanút fognak az emberek és szóbeszéd tárgya leszek. Lehet, hogy mégis az lesz a legjobb, ha engedek, és ha más nem lát, akkor úgysem derülhet ki. Az Úr előtt már úgyis bűnhődöm az előző percekben tett dolgaimért, vagy az önmegtartóztatásom miatt. Nincs választásom sajnos, meg kell tennem, amit kérsz.

Elindulunk az orgona felé és beelőzöl, előre sietsz. Aztán belassítasz ahogy lépkedsz felfelé. Szólni akartam, hogy azért bátrabban is lehet, amikor felnézek és a kopasz, nedves puncid néz velem szembe. Alig pár centire tőlem, még az illatát is érzem. Micsoda orrba kúszó... Bele is szippantok a levegőbe, még sosem éreztem ilyet. Ismét megszédülök ettől, már érzem: nincs visszaút a kísértésből.

A lépcső tetején megfordulsz, megemeled a ruhádat és odaszólsz:

- Igyekezz, papocska. Most megmutatom neked a földi mennyországot.

Már eddig is nehezen vettem a levegőt a viselkedésedtől, de most aztán... Amikor szinte az orrom előtt villantod a kopasz dombod... Nyelek egyet és körbenézek gyorsan. Már csak egy-két ember maradt bent a templomban, más senki. De így is csendben kell maradnunk, mert az akusztika ugye. A szám elé is teszem a mutatóujjam, hogy csendre intselek, mire megrántod a vállad, és elindulsz az orgona felé. Előtte a zsámoly, és leülsz rá nyitott combokkal, várva engem. Én pedig már el is vesztettem a józan eszem, hogy ilyenbe bele megyek, de ott vagy előttem, nyitott ajkakkal, felkínálkozva, és azt mondod:

- Igyál atyám a legszentebb vizemből!

Valakikell34 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Idegesen lenézel a lépcső tetejéről, hogy hallhat-e minket valaki. Csendre intesz, de engem nem érdekel, ha meghallanak. Az orgona elé, a zsámolyra ülök szétvetett lábakkal. Puncim éhesen vár, hogy kényeztesd, vágytól nedvesen csillog. Mindkét kezemmel a combjaim közé nyúlok, széthúzom a szeméremajkakat, és így szólok:

- Igyál atyám a legszentebb vizemből!

Térdre ereszkedsz előttem, kezeiddel a csípőmbe kapaszkodsz, arcod az ölembe fúrod. Hallom, amint mormolsz valamit, de csak részleteket értek:

-....és bocsásd meg vétkeinket.....és ne vígy minket a kísértésbe.....

- Hé, mi is jön ezután? "de szabadíts meg a gonosztól?" - folytatom az imát, ahol félbeszakítottalak. - Na de atyám! Nem hiszed, ugye, hogy én lennék a gonosz? Ilyen testtel, ilyen tűzzel?

Rám nézel, szemedben lobog a tűz, mikor megszólalsz:

- Hát éppen ez az. Ördög vagy-e, vagy boszorkány, már nem tudom. De a pokol legmélyebb bugyrában végezzük mindketten, ha nem hagyod ezt abba - mondod, és belecsókolsz a pinámba. Magadba szívod a nedves pinám illatát, miközben kezeiddel egyre feljebb túrod a ruhámat.

- Érzed a szagom? Ilyen a pina illata, ha jó lucskos, és kemény faszt kíván.

Elfojtott nyögésed hallom, kiemeled arcod a lábam közül, és mélyen a szemembe nézel.

- Elhallgass,te! Úgy beszélsz, mint egy utcalány! - szólsz rám, de nem hagylak tovább beszélni, túl sokat jár a szád. Hajadnál fogva megrántom a fejed,úgy húzom rá a kopasz, húsos pinámra.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Már nem tudom mit csinálok. Nyalom a pinád és ezért biztos a pokolra kerülök. Azért hátha egy ima segítene... De hiába mormolom, még ebbe is beleszólsz:

- Hé, mi is jön ezután? "de szabadíts meg a gonosztól?" Na de atyám! Nem hiszed, ugye, hogy én lennék a gonosz? Ilyen testtel, ilyen tűzzel? - Kissé kábán nézek fel maszatos arccal:

- Hát éppen ez az. Ördög vagy-e, vagy boszorkány, már nem tudom. De a pokol legmélyebb bugyrában végezzük mindketten, ha nem hagyod ezt abba - mondom, de ahogy látom ez már nem érdekel téged. Ráadásul nem is te csinálod, hanem én. De itt ez az édes pina és... Bele kell csókolnom, még és még! Falnom, nyalnom, szívnom!

- Érzed a szagom? Ilyen a pina illata, ha jó lucskos, és kemény faszt kíván. - szavaid úgy kúsznak a fülembe, hogy teljesen bevadítanak. Még megkísérlek egy utolsó ellenállást, hátha akkor még jobban folytatod:

- Elhallgass,te! Úgy beszélsz, mint egy utcalány! - de erre megfogsz és belenyomsz az öledbe. Számba kerülnek az ajkaid és leved az arcomra csorog. Nyelvemmel megállás nélkül, mohón iszom a leved, miközben hangod továbbra is megvadít:

- Ez az atyám, szopd csak szét a pinám, ne állj meg! Szürcsöld az isteni nedűt. Ne csorogjon mellé! Ez az! Tudod hogy kell nyalni!

Megfogom a feneked és teljesen a számra húzlak. Miből maradtam ki éveken át! Mit tagadtam meg magamtól! Ennek a szukának az ölében égek el, a forróságban, ami belőle árad. Szürcsölve kortyolom minden levét, amikor hallom az utasítást:

- Atyám, az ujjad se pihenjen! Dugd csak belém! Legalább kettőt! Vagy hármat! Ez az, mélyen! Úgy!

Ahogy teljesen bedugtam szopás közben megmozgattam benned, amikor a hajamba kapaszkodsz erősen, nem is mozdulhat a fejem onnan.

Valakikell34 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Na ezt vajon hol tanultad....Úgy nyalod a pinám, mintha valami égi mannával lenne bekenve. Nem hiszem, hogy a papneveldében ezt is oktatták....Arcodon csillog a nedvem, ahogy összekented magad nyalás közben.

-Ez az atyám, szopd csak szét a pinám, ne állj meg! Szürcsöld az isteni nedűt. Ne csorogjon mellé! Ez az! Tudod hogy kell nyalni!-nyöszörgök,hiszen nagyon is ügyesen csinálod.

Erősen markolod a csípőmet, ráhúzol a szádra. Felbátorodsz érzem, ezért kissé megemelem a fenekem, hogy még jobban hozzám férj.

-Atyám, az ujjad se pihenjen! Dugd csak belém! Legalább kettőt! Vagy hármat! Ez az, mélyen! Úgy!-biztatlak,nehogy abbahagyd.

Csípőmet körbe-körbe mozgatom az ujjaidon. Érzem, ahogy kissé széjjel nyitod őket a pinámban, így izgatva a hüvely oldalát.

Tépem a hajad, szorosan tartom a fejed, nem mozdulhatsz. A nyelved lefetyel a csiklómon, néha erősen megszívod, majd folytatod a nyalakodást. Ekkor mindkét lábam megemelem, és a vállaidra teszem őket. Már nem csak a pinámnál, de a fenekemnél is szabad utat kapsz.

- Oltsd el a lángot, ami a pinámban ég! Tüzelő szuka vagyok, és azt akarom, hogy kefélj szét, te csuhás!- mondom szinte őrjöngve.

Tovább ostorozol a nyelveddel, miközben ujjaidat dugattyúként járatod bennem.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Teljesen eszemet vesztve kefélem az ujjaimmal a pinád, megállás nélkül mozgatom benned, pedig soha nem is csináltam ilyet. Mégis valahogy ösztönszerűen tört fel belőlem az állat, ami a reverenda alatt bujkált, amit a béke és a szeretet eddig visszatartott. De most egyszerűen csak sodródom egyre mélyebbre, ki tudja hova.

- Kefélj szét, te csuhás! - hallom még félig kábán, két nyalás és szürcsölés között. Már elsötétült minden előttem, csak érzem a leved, amilyen édes, és megállás nélkül csapkodom a nyelvem a csiklódhoz.

Megmarkolom a popsid és szorítalak, amikor érzem, hogy megremegsz, ujjaim megfeszülnek benned. Érzem is mikor: egy érzékeny pontot találtam odabent. Ahhoz ha hozzányomom az ujjam... Megint egy remegés. Megmozgatom és megint hullámzik a tested. Nyöszörgést is hallok talán, de folytatom a nyalást, amitől már-már táncolsz a számon. De nem folytathatom, mert a hajamba kapaszkodva ellöksz magadtól, majd ezt mondod lihegve, mélyen a szemembe nézve:

- Atyám! Ha már vétkezünk, akkor tegyük teljesebbé! Mi lenne, ha nem zavarna minket senki? Nem lenne jó, ha megtudnák, mit tettél velem, ugye? Pedig a hangom... - és nagy levegőt veszel, a melled is megemelkedik, majd kiszúrja a ruhád. - A hangom már nem tudom visszafogni. Ugye nem akarod, hogy megtudják Rajta kívül?

A mondat végén felnézel és gyorsan keresztet vetek, bár már ez sem segít talán. Bűnhődhetek életem végéig. De ha már ennyit vétkeztem...

- Rendben lányom, ha így látod jónak...

Felállok, megtörlöm a szám és az arcom, megigazítom a ruhám és lesietek a lépcsőn. Körbenézek a templomban. Már sehol senki. Benézek a sekrestyébe is, de onnan is elment már mindenki. A hátsó ajtót bezárom. Akkor talán jobb lenne a kaput is rácsukni. Odalépek az ajtóhoz és ráfordítom a kulcsot. Már csak mi ketten maradtunk és Ő.

Akkor megfordulok és amit látok, álomszerű: az oltárnál hever a ruhád és meztelenül lépdelsz felém a padok közt.

Valakikell34 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Egész testem megremeg, ahogy rálelsz arra a pontra....Kéjes hullámok öntenek el, szinte már dobálom magam, de te erősen fogsz, szorítod a csípőmet. Már nem tudom, és nem is akarom visszafogni magam. Ki akarom engedni a hangom, hogy érezd, mit teszel velem. Úgy belelendülsz a puncinyalásba, hogy mikor mondanék valamit, úgy kell a hajadnál fogva felém fordítani az arcod.


Csak úgy megemlítem, hogy ha már úgyis nekikezdtünk, illene rendesen folytatni. Ahhoz viszont túlságosan is nyilvános hely a templom, hogy nyitott ajtók mellett dugjunk. Te sem akarhatod, hogy valaki rajtakapjon, ahogy gyömöszölöd a farkad egy hívőbe, aki ráadásul gyónni jött.

Nem ellenkezel,de keresztet vetsz, mintha az segítene, és lemész bezárni az ajtókat.

A karzatról belátni az egész templomot. Sehol egy lélek, csend honol, csak a nehéz vas ajtó csapódása töri meg a nyugalmat.

Lassan én is elindulok lefelé. Már a lépcsőn elkezdem gombolni a ruhámat. Lazán leengedem a vállamról, és mire a padok közé érek, csak a szandál van a lábamon.

Ahogy elfordulsz a bezárt ajtótól, én vagyok az első, akit megpillantasz.

A hátad nekiveted a kapunak, mintha a hűvös vas érintésétől remélnéd,hogy lehűtse felhevült testedet.

A magas sarkokon finoman billegve megyek hozzád egyre közelebb. Nagyot nyelsz, szemeddel végigpásztázod meztelen testem.

Ahogy eléd érek, lassan leguggolok, miközben nézlek.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Leguggolsz elém, miközben folyamatosan nézel. Benyúlsz a reverenda alá, és megmarkolod a farkam, ami már úgy áll, mint a cövek.

- Látom, nagyon zavarja, ha nézlek. Akkor most eltűnök. - Megemeled az anyagot és alá bújsz. Nem is látom mit csinálsz, csak érzem, amikor felhúzod a bőrt és nem is tudom... Talán most vetted a szádba? Igen, érzem a nyelved. Olyan érdekes, de nagyon jó! Még sosem volt ilyen élményben részem és most valami nem is tudom... A ruhán át fogom a fejed és ahogy ütemesen jár előre és hátra már ez is nagyon izgat. Elég bő a ruha, hogy teljesen eltűnj alatta és kintről talán nem is látnának. Még jó, hogy nem az asztalomban bújtál el mise közben...

De a gondolataim egyre jobban szétesnek, mert olyan érzés tör fel belőlem, ami hasonlít ahhoz, amit maszturbáláskor éreztem, de ez más. Amit a nyelved, a szád és az ujjaid művelnek odabent egyszerre, az leírhatatlan. Aztán megszorítod a golyóim tövét is, úgy húzogatod, mintha meg akarnál fejni. Érzem, ezt már nem fogom kibírni. Aztán azt hallom a reverenda alól:

- Gyerünk atyám, ne tartóztasd meg magad, ide a számba! Gyerünk! Ez az, már jön!

Már jön, mert nem is bírom visszafogni a feltörő gejzírt, ami felszabadul...

Valakikell34 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Le sem veszem rólad a tekintetem, miközben kezemmel a farkadat keresem. Nem állod a tekintetem, zavarban vagy, ezért inkább ezzel nem is kínozlak tovább. Sokkal jobb ötletem van arra, hogy megőrjítselek.

- Látom, zavar, ha nézlek. Akkor inkább most eltűnök.- mondom, és bebújok a reverenda alá. Áldom az eszét, aki kitalálta a papi öltözék szabásvonalát.

Meleg tenyerembe veszem a farkad, felhúzom rajta a bőrt, és lágyan a számba veszem. Kezed érzem a fejemen, nem nyomod, csak ott tartod, gondolom így is élvezed.

Nyelvem végigfuttatom egészen a tövéig, majd vissza. Kicsit megpiszkálom a makkon lévő kis nyílást is, mire hangosan felnyögsz.

Hát, igen, jó ötlet volt bezárni a templom ajtót.

Ujjaimmal kicsit megemelem a golyóidat, eljátszadozok velük. Feszülnek az izmaid, remegni kezdesz. Attól tartok, nem mered magad elengedni, ezért kiszólok a ruha alól:

-Gyerünk atyám, ne tartóztasd meg magad, ide a számba!-biztatlak.- Gyerünk! Ez az, már jön!- kiáltom el magam, de már érzem is, ahogy telepumpálod a számat.

Hangos ordítással élvezel bele a számba, én meg mohón nyelem forró nedved.

Akaratlanul is kicsit közelebb nyomtad a fejem az öledhez, ahogy a farkad remeg a számban.

Érzem, hogy kicsit lenyugszol, végig simítom a combod, élvezem, ahogy beleremegsz az érintésembe. Kibújok a ruhád alól, körülnézek, és a bejáratnál lévő szenteltvíz tartóhoz megyek. Érzem magamon a mohó pillantásodat, ahogy szinte felfalsz a szemeiddel.

- Hoppá, összekentem magam, de hát ilyen kis mohó vagyok.- búgom mosolyogva, és kezem a szenteltvízbe dugom, és élvezem, ahogy kiül a döbbenet az arcodra.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Felordítok, ahogyan testem összerándul és feltör belőlem a nedvem. Megkapaszkodom a fejedben, és csak nyeled, nyeled, ráadásul a végén még rászívva húzod ki a szádból. Majd kibújsz a reverenda alól és a szenteltvízhez lépsz. Mit akarsz te ott?

- Hoppá, összekentem magam, de hát ilyen kis mohó vagyok. - nézel rám kacéran és mielőtt bármit szólhattam volna, belenyúlsz és megmosod a szád. Nem is egyszer, majd odalépsz hozzám. Látod a döbbenetem, hogy mit műveltél, erre megfogod a fejem és megcsókolsz. Érzem, ahogyan az ízek keverednek a számban, főleg, miután a nyelveddel is behatolsz. Elvesztem az eszem, ez a csók valahogy újra megőrjít. A farkam még lüktet a ruhám alatt, de azt is érzem, hogy újra élet költözik belé.

De a csók után megfogod a kezem és elkezdesz húzni előre:

- Gyere atyám, ugye nem akarsz itt állni egész nap? - és csak vonszolsz egészen az oltárig. Ott megfordulsz és egy mozdulattal elkezdesz kigombolni a reverendából. Nem egyszerű feladat, de végül mégis ott állok meztelenül.

- Így csak kényelmesebb, nem? - kérdezed, és az asztalhoz lépsz. Megfogod a boros kupát és elém állsz. Most vajon mit találtál ki?

Valakikell34 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Meg sem tudsz szólalni ekkora szentségtörés láttán. A hűvös szenteltvízben lemosom a számról a nedved, majd hozzád lépek, és belecsókolok a szádba. Megmutatom, milyen egy szenvedélyes csók íze. Mikor a nyelvem a szádba hatol, megízleled a saját testnedved, én pedig még érzem a puncim ízét a nyalakodástól. Ahogy meztelenül hozzád simulok a csók közben, érzem, hogy férfiasságod újra életre kel. Szorosabban bújok hozzád, farkad szinte átdöfi az anyagot, annyira kemény már. Még körbetáncoltatom a nyelvem a szádban, de már máson járnak a gondolataim. Akarlak magamban érezni, ahogy az előbb az ujjaidat is akartam. Szám elszakad egy halk sóhaj kíséretében a szádtól, és húzlak magam után kézen fogva.

- Atyám, ugye nem akarunk egész nap itt állni? - kérdem, és csodálkozom kicsit, mivel semmi ellenállást nem érzek rajtad. Mintha megadtad volna magad nekem. Szembefordulok veled, és gombolni kezdem a reverendát. Türelmetlen vagyok, hiszen elég sok (szám szerint 33) gomb van rajta. Még jó, hogy Jézus nem száz évig élt, akkor elszórakozhatnék egy darabig. Legszívesebben széjjel tépném, hogy repüljenek szanaszét azok a kis apró ellenségeim, akik meggátolják, hogy élvezzem a tested.

De végre leérek az utolsó gombhoz, amit már szinte guggolva gombolok ki. Ahogy széthajtom a reverendát, meredező farkad előugrik rejtekéből. Lassan felállok, lesimítom izmos vállaidról a ruhát, hátra lépek, és gyönyörködök benned.

- Így csak kényelmesebb, nem? - kérdem, és az oltárhoz lépek, ahol ott maradt mise után a misebor.

Felemelem a kupát, és óvatosan a melleim közé öntök belőle pár cseppet.

- Atyám, ugye nem hagyod Krisztus vérét veszendőbe menni? - kérdem ártatlanul, és közben látom, hogy megint sikeresen felizgattalak. - Ilyen tálalásban még úgysem kóstoltad... - húzlak tovább.

Kezeimmel benyúlok a melleim alá, kissé megemelem őket, úgy kínálom a szádba.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Elkezded a bort csöpögtetni a testeden. Hát neked már semmi sem szent? Előbb a szenteltvíz, aztán az oltáron a misebor... De megbabonáz, amit művelsz és amikor felkínálod a melleid, nem hagyom, hogy lecsurogjon rólad a finom nedű. Odahajolok és nyalogatni kezdem az italt. Milyen finom így a bőrödről felinni! De az első cseppek után egy picit jobban öntöd alig bírom lefetyelni, és így is elindul egy patakocska a pinád felé.

- Atyám igyekezz, mielőtt még lecsöppenne a szőnyegre! - szólsz rám és a fejem már lenyomod az ajkaid közé. Oda tartom a nyelvem és a csiklódról csurog a számba az ízes folyadék, keveredve a leveddel, tested minden finomságával. Aztán érzem, amint aláb marad a lendület és elfogynak a cseppek. De megint megszólalsz:

- Atyám, azért tisztogass le alaposan, hogy vegyem fel a boros testemre a fehér ruhám?

Ezt a szemtelenséget már nem tolerálom! Megragadlak és felfektetlek az asztalra, és végignyalogatom a boros tested a pinádtól a melledig felfelé haladva.

Valakikell34 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ráhajolsz a mellemre, élvezettel nyalogatod a puha, ruganyos dombomat. Nyelved körbejárja a bimbómat, majd óvatosan a szádba veszed, és szopni kezded.

Én megint a csiklómon akarom érezni forró leheleted, ezért hajadnál fogva tollak a lábam közé, miközben újra öntök a borból a testemre. A bor, mint egy megvadult kis patak, úgy iramodik a pinám felé.

- Atyám igyekezz, mielőtt még lecsöppenne a szőnyegre! -figyelmeztetlek, te pedig egyre gyorsabb nyelvcsapásokkal igyekszel belefetyelni minden csepp misebort.

Hogy szavaimnak nyomatékot adjak, már mindkét kezem a fejeden pihen, így irányítalak édes, levedző kelyhemhez. Csiklómhoz dugod a nyelved, belenyalsz, mire finoman megvonaglik a testem.

Kiürül a kupa, félre rakom. Úgy tűnik, nem vagy elég kitartó, mert a borral együtt a lendületed is elfogy.

-Atyám, azért tisztogass le alaposan, hogy vegyem fel a boros testemre a fehér ruhám?- kérdem szemrehányóan, mire felállsz, és a csípőmnél fogva felraksz az asztalra. Felsőtestem gyengéden hátranyomod, és máris előtted fekszem kitárulkozva. A hideg márványlap érintésébe beleborzongok, de pillanatokon belül felforr a vérem, amint megérzem ajkaidat a testemen.

Keményen széttolod a térdeimet, és vadul belenyalsz a pinámba.

- Ez az! Isteni vagy! -biztatlak. -Nyald szét a pinám!

Belefúrod fejed az ölembe, de aztán a combjaim belső, érzékeny bőrét csókolod, majd elindulsz a melleim felé.

Könyökömön megtámaszkodva kissé felülök, lábaim még mindig terpeszben.

- Én számodra Isten ajándéka vagyok. - suttogom halkan. Megemelem a csípőmet, ajkaim hívogatóan szétnyílnak. - Érezni akarom a kemény farkad. Gyere hát, és kefélj szét! - hívlak.

Állati hörgés szakad ki a torkodból. Elkapod a lábaimat, és egyetlen rántással kihúzol az asztal szélére, és szinte felnyársalsz, ahogy hatalmas férfiasságodra húzol.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nyallak mindenhol, de főleg az ajkaidnál, majd újra egyre feljebb a melleid felé. Ekkor hallom az édes hangod újra:

- Én számodra Isten ajándéka vagyok. Érezni akarom a kemény farkad. Gyere hát, és kefélj szét!

Ezek a szavak máris bevadítanak és szinte önkívületben mártom lucskos pinádba a faszom. Megfogom a csípőd erősen és mint az állatok, olyan erősen kezdelek kefélni az oltáron. Már nem érzékeny a makkom és olyan erősen áll, hogy azt bárki megirigyelhetné.

Nyögéseid egyre hangosabbak, de már nem érdekel, olyan jó téged baszni. Nem hagyom már abba, egyre gyorsabban és gyorsabban csinálom, miközben hangod már sikollyá változik és visszhangozzák a falak és a freskók.

- Igen... igen... igen.. - csak ennyit tudok kinyögni, de aztán amiket mondasz, végképp felszabadítanak a kontroll alól:

- Atyám... ez az... ez az... basszál... még.. keményen.. mártsd belém... igen... ne hagyd abba... vágd belém... még...

Aztán már nem hallottam semmit, mert összefolyt előttem minden és azt érzem, hogy egy hatalmas energia tör fel belőlem a farkamon át...

Valakikell34 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Teljesen átadod magad az élvezetnek. Szemed csukva, és csak húzol magadra rendületlenül. Szinte fáj, ahogy belém marsz, ujjaid belevájnak a húsomba, annyira szorítasz. Istenien kefélsz, nem hiába éreztem már a gyóntatóban is a kisugárzásod. Zihálásom hangos nyögéssé változik, ahogy egyre gyorsabban lököd belém a faszod. Sikolyomtól visszahangzik a templom, de kit érdekel, úgysem hallja senki, téged meg láthatóan feltüzel a hangom.

- Atyám... ez az... ez az... basszál... még.. keményen.. mártsd belém... igen... ne hagyd abba... vágd belém... még... - lihegem, te pedig minden félmondatom után erősebben dugsz, mintha lökéseiddel nyomatékot akarnál adni szavaimnak.

- Gyere, mindjárt élvezek! - kiáltom, és abban a pillanatban már érzem, amint forró magod eltelíti a pinámat. - Ne állj meg, te vad csődör! - kapok a fejed után, és a hajadnál fogva húzlak magamba.

Lassan kihúzod a farkad, egészen a puncim bejáratához, én meg rátolom magam. Még érzékeny a makkod, vörösödik is rendesen, hallom, ahogy felszisszensz.

Nem bírod az efféle kínzást, ezért el is lépsz az asztaltól, sőt, el is fordulsz tőlem. Talán félsz egy újabb kísértéstől, aminek megint nem tudsz majd ellenállni. Kihasználom az alkalmat, lecsusszanok én is, talpam alatt érzem a templom hideg kövét. Egyik kézzel rátámaszkodok az asztallapra, másikkal a popsimhoz nyúlok, és a vállam felett visszaszólok.

- Ha lúd, legyen kövér. Nemde, atyám? - búgom olyan erotikus hangom, hogy képtelen vagy nem rám nézni.

Ahogy megfordulsz, szemed a seggemre tapad egyből. A két formás, feszes félgömb hívogatóan gömbölyödik előtted.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Remegek, amikor ellépek tőled.Soha életemben nem volt ilyen érzésben részem, nemhogy most... Még kissé kábán támolygok, lábam is reszket, de amikor megszólalsz, mintha elfújták volna a gyengeségem:

- Ha lúd, legyen kövér. Nemde, atyám? - megfordulok mire is gondolhatsz és a segged úgy kitolod, hogy szinte felkínálod nekem. Oda? Oda menjek be? Ha már egyszer megkaphatom miért is ne?

Farkam még mindig lüktetve ácsorog és odalépek mögéd. Megmártom a makkom a lucskos pinádban, hogy jobban csússzon és aztán elkezdem lassan befelé tolni a segglyukadba. Hörögve, ordítva teszem, olyan érzékeny vagyok már, ahogy tolom a lyukadba egyre mélyebben. Mintha egy végtelen hosszú, szűk helyre tolnám be, miközben kapaszkodom erősen a csípődben. Szólni nem bírok, de a lábam remegése visszajött, de nem érdekel. Lehet, hogy most van itt az első és utolsó alkalom, hogy seggbe kúrhassak egy nőt.

Kicsit kimerültem, amikor már félig benned járok és várok egy pár másodpercet. Lihegésünket hallani, és nagyon érzem, amint benned lüktetek.

Valakikell34 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Remegő léptekkel indulsz vissza hozzám. Egy pillanatra mintha tétováznál, hogy megtedd-e, de ez a kísértés már erősebb a hitednél. Farkad máris zászlórúdként mered ismét. Mögém lépsz, egyik kezeddel megmarkolod a derekam, másikkal a farkadat irányítod a pinámhoz. Megrogyasztom kicsit a térdem, hogy a fenekem lejjebb kerüljön, mert nem azt akarom, hogy simán megkefélj, hanem hogy seggbe dugj, jó erősen.

De már érzem, hogy nem időzöl sokat a puncimban, csak megnedvesíted kicsit a férfiasságod.

Ahogy makkod a segglyukamhoz ér, felhördülsz a nem várt kéjes érzéstől. Lassan elkezded tolni befelé, finoman csinálod, érzed, hogy minden porcikám megfeszül. Ahogy nyomulsz beljebb, úgy tágul ki szűk járatom egyre jobban. Nem fájdalmat érzek, hanem a gyönyör tör elő belőlem, és repít a csúcs felé. Extázisban vagy már te is, egyre erőteljesebben nyomakodsz a seggembe, közben kezeddel gyúrod a húsom a csípőmön.

- A kezed akarom!- kiáltok ellentmondást nem tűrő hangon, és hátranyúlok a szabad kezedet keresve. A pinámhoz vezetem ujjaid, amik gyorsan rátaláltak a csiklómra, és gyors mozgással masszírozzák,míg testem bele nem remeg az érintésedbe.

- Érzed mennyire kívánom a hatalmas faszodat, hogy szétkúrj? - kiabálok, és szinte eszemet vesztem a kéjtől. - Told tövig... ahhhh... nyomd még... ez az... erősebben... - összefüggéstelen szavak hagyják el a számat, ahogy közeledek a csúcs felé. Már remeg minden porcikád neked is, ujjaid fáradhatatlanul táncolnak a csiklómon.

- Istenem, dugd, keféld szét a seggem! Gyere... élvezek... óhhhh, Istenem!!! -artikulátlanul kiabálok, amikor lüktető faszod szinte felrobban bennem.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Már csak mondatrészek jutnak el hozzám, ahogy visszhangzik a templom a nyögéseinktől, sikításaidtól:

- Érzed mennyire kívánom a hatalmas faszodat, hogy szétkúrj? Istenem, dugd, keféld szét a seggem!

A többi már csak részben jut el hozzám és aztán már belőlem is felszakad a vadállati mondat:

- Szétkúrlak te! Feloldozlak... szívd a faszom! Ez az... ez az..! Méééég...!

Már én sem bírok beszélni, csak húzlak és húzlak, nem hagyom már abba. Ujjaim a csípődet markolják erősen, nem kíméllek, azt sem tudom már mi történik, hol vagyunk. Csak azt érzem, hogy ez az, amit egész életemben akartam, hogy kibaszott jó seggbekúrni. Nem is tudom már, csak érzem, hogy megkeményedek és aztán csak lövöm és lövöm beléd, majd amikor kicsúszik belőled, megy mindenhova: a hátadra, a seggedre, az asztalra, ruhádra... Mindenhova.

Megkapaszkodom az asztalon melletted, de te is ráfekszel hason és együtt lihegünk. Szédülök, és még nem tértem magamhoz...

Valakikell34 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Őrjöngünk a gyönyörtől mindketten. Fáradtan, ziháltam löksz még párat, kifacsarod magadból minden cseppedet.

- Szétkúrlak te! Feloldozlak... szívd a faszom! Ez az... ez az..! Méééég...! -ordítasz, mint egy megsebzett állat, miközben még mindig a csípőmet markolászod vadul. Egy életre szóló élményt akarok adni neked, és úgy látom, nem is fogod egyhamar elfelejteni.

Annyira kefélsz, hogy farkad kicsusszan belőlem, és beteríted a hátam, a fenekem, de pár csepp jut a ruhámra meg az asztalra is. Kimerülten rogyok az asztal lapjára, te meg rám. Csak lihegésünk töri meg a csendet. Lábam közt érzem ernyedt farkad, ahogy hozzám dörzsölődik.

- Egy élmény volt, atyám. - sóhajtom halkan. - Élvezetes volt minden perc, ahogy dugtál.

- Isten bocsásson meg nekem, de imádlak kúrni. - súgod a fülembe, miközben végigsimítod a nyakam.

Pihegésünket a harang zúgása szakítja meg. Elfordulsz mögülem, és már kezedben a reverendával megszólalsz:

- Menned kell. Nem maradhat a templom zárva. - mondod, és felém nyújtod a ruhámat.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Megszólalnak a harangok. Így elrepült az idő! Kezdek magamhoz térni és körbenézek. Mit műveltünk itt? De a legjobb lesz, ha nem folytatjuk, mert még feltűnne valakinek, hogy nem tud bejönni.

- Menned kell. Nem maradhat a templom zárva. - szólok neked és lehajolok a ruhádért. Felhúzod, és élvezettel nézem, ahogy meztelen tested eltűnik alatta. Megcsókoljuk még egymást szenvedélyesen, aztán a sekrestye felé húzlak. Nem lenne szerencsés elől kimenned.

Hátul kinyitom az ajtót, és körbenézek. Sehol senki. Itt már veszélyes lenne a csók, ezért paphoz méltón bocsátalak utadra. A feloldozást megkaptad tőlem már, és így köszönsz el tőlem:

- Akkor egy hét múlva atyám, az esküvőmön. Ha más tudná, hogy milyen istenien kúrsz... - és mosolyogva távolodsz az utcán, hátra se nézve. Alakod még csodálom, mely a ruhádon áttűnik a napfény hatására.

Aztán magamhoz térek, gyorsan visszasietek az oltárhoz. Rendet rakok, és kinyitom a kaput. Épp időben, mert alig pár perccel ezután az egyik falubéli asszony jött, hogy lerója imáját...

Tartalomjegyzék