Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Pár napja vettem meg a céget és már ideje helyretenni azt, ami itt folyik. Valóban munkáról van szó, nem csak lazsálásról, mert másképp nem rángatom ki a céget. Van benne ráció, mert a dolgozók tudnak, ha akarnak, de akitől vettem ezt a kócerájt, az nem foglalkozott vele. Márpedig nekem eltökélt szándékom, hogy ebből nyereséges vállalatot faragok, és ezt nem akadályozhatja meg senki!

Első dolgom, hogy minden dolgozóval megismerkedjek külön és csoportosan is. Az első napokban elintéztem, hogy a legfontosabb dolgokat elintézzem az átvétel szempontjából, de ma jön a dolgozókkal való találkozás. Először összehívok mindenkit a tárgyalóba, aztán a következő napok azzal telnek, hogy mindenkit egyenként megismerjek, hogy ki hova való. Közénk vagy az utcára - majd kiderül.

Mikor belépek a tárgyalóba, körbenézek az arcokon. Milyen félelem ül ki rájuk... Hát félhetnek is, ha nem egy célért dolgozunk! Az asztalfőre lépek és némán körbenézek ismét. Érezzék, hogy itt vagyok, nézzük meg jól egymást. Ekkor feltűnik majdnem szemben, de mégis a sarok felé egy vékony, törékeny nő. Ő valahogy nem fél. Szemtelenül érdektelen, vagy mintha csak azt árulná el az arca, hogy nem is érdekli, hogy bejöttem. Majd mindjárt megtudja ki is vagyok itt!

- Khm... - köhintek, hogy esetleg az is rám figyeljen, aki nem tette eddig. Főleg ez a nő. - Szóval úgy gondolom már tudják, hogy én lettem az új tulajdonos, a nagyfőnök. Átvettem magukat az előző tulajtól, mert úgy gondolom, hogy tudnak maguk dolgozni, és nem csak veszteséget termelni.

Végigjárattam a szemem újra és az arcokra ismét kiült a rettegés, hogy elkaszálom őket. Ekkor újra megakad a szemem a vékony nőn. Ő meg mintha meg sem hallotta volna, amit mondok. Látom már, vele kell kezdenem a beszélgetéseket.

Artemis (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A kósza pletykáról hamar kiderült, hogy nem pletyka. Már hónapok óta azt rebesgették, hogy a nagyfőnök megválik a cégtől, illetve tőlünk munkatársaitól. Bár mindenki reménykedett benne, hogy nem így lesz. A múlt héten azonban bejelentette, hogy nemsokára érkezik az új vezető, ő lemond rólunk. Bár jól éreztem magam ebben az állásban, az utóbbi időben megromlott a hangulat, sorra léptek ki a kedvelt kollégák, helyükre új, munkamániás robotok kerültek. Egy ideje én is fontolgattam a továbblépést, elvégre már mindent kihoztam ebből a munkából.

Reggel a cégnél hatalmas volt a zűrzavar. Tudtam ez egyet jelent: megjött az új nagyfőnök. Azonnal mindenkit a nagy tárgyalóba hívtak, gondolom ismerteti majd az új munkarendünket. De valahogy kicsit sem tudott meghatni ez a felfordulás. Izgatottság helyett álom lett rajtam úrrá, közömbösség. Új vezetőnk egy keménykötésű, negyvenes férfi, elég zord ábrázata van, de mondhatni jóképű. Unottan lépek be a terembe, leülök a helyemre.

Látom mindenki nagyon izgatott, de mintha inkább félnének, mindenki feje felett ott lebeg a kirúgás veszélye. Engem valahogy ez sem hat meg, tudom, hogy jó képességű vagyok, nem hiába alkalmaztak már annyi helyen. Fintorogva nevetek magamban a sok hülyén aki úgy félti ezt az állást, mintha az élete múlna rajta. Az új nagyfőnök próbálgatja az erejét, nem is kis sikerrel, a sok idióta azonnal megeszi ezt a diktátori megjelenést:

- Szóval úgy gondolom már tudják, hogy én lettem az új tulajdonos, a nagyfőnök. Átvettem magukat az előző tulajtól, mert úgy gondolom, hogy tudnak maguk dolgozni, és nem csak veszteséget termelni. - szólal fel érces, mély hangján, és a többiek máris megrezzentek.

Engem valahogy ez az egész nem érdekel, unott képpel ülök tovább, és közben azon morfondírozok, hogy mit is lehetne ebből az elcseszett napból kihozni.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Szóval ezután nem lesz más dolguk, mint dolgozni. - nézek körül ismét, hogy lássam a reakciókat. - Ezért a következő napokban mindegyikükkel egyenként beszélgetek el, hogy tudjam ki hová való.

Ekkor megakad a szemem az érdektelenséget sugárzó nőn, aki jó, hogy már körmöt nem reszel előttem. Így folytatom a mondanivalóm:

- De van, akivel már ma leülök beszélni a jövőjéről. - és egyértelműen a szemtelenke szemébe nézek. Érzem, amint megfagy a levegő körülöttem, de legyen csak, hiszen még mindig közönyösséggel néz vissza rám. Ha ennyire mindegy, hogy itt dolgozik-e, akkor majd kiderül mit tud!

- Akkor lássuk a teendőket! - folytatom, és elkezdem vázolni a terveimet. Határozottan tudom merre haladjon a cég, és konkrét elképzeléseim vannak arról, mit fogunk a következő hetekben és hónapokban tenni. Időnként ránézek a nőre, és már-már el nem ásítja magát. Hát ennyire nem érdekli az, hogy mi történik itt majd? Egyre jobban érzem, hogy felbosszant a viselkedése és ahogyan viselkedik. Már biztos vagyok abban, hogy ezt a nőt az előadás után bent tartom és alaposan elbeszélgetek vele. Éppen belekezdek egy újabb mondanivalóba, amikor mosolyt látok az arcokon. Most meg hülyének néz a banda? Érzem, amint megy fel bennem a pumpa és nem tudom miért nevetnek ki. Végignézek magamon egy pillantással, de semmi. Akkor meg mit nevetnek? Olyan rendet teszek itt, hogy arról koldul az egész társaság!

Artemis (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Úgy szónokol mintha kötelező lenne, vagy legalábbis érdekelné az itt jelenlévők valódi személyisége. Mit játssza itt ez magát?- gondolom magamban, hiszen úgy is mindenki tudja, itt egy dologra megy ki a játék: a profitra. Dőljön a lé, minél több annál jobb, és persze minél kevesebb munkával- nekik. Nem szoktam, és nem is tudom leplezni érzéseimet, így a gúny és megvetés kettőssége ül ki arcomra, amit ami drága új főnökünk észre is vesz rögtön, de már meg sem próbálom leplezni a megvetést, amit érzek. Úgy tesz mintha tényleg érdekelné kikkel is fog dolgozni:

- De van akivel már ma leülök beszélgetni a jövőéről.-mormogja,majd mélyen a szemembe néz,talán nyomatékosítani akarja, hogy van félnivalóm. Majd belekezd egy unalmas monológba, sorra vázolja mit is vár el, persze közben engem méreget, próbál rám ijeszteni, de ő is látja nem nagyon hat meg ez a katonai stílus. Önkéntelenül is fintorgok egyet. Arckifejezésem elég erőteljesre sikerülhetett, mert a velem szemben ülő kolléga elmosolyodott, mire többen is követték példáját. Hirtelen idegesség lett úrrá a főnökön, azt hitte rajta mosolyognak. Mondjuk, én rajta mosolyogtam, vicces- vagy inkább szánalmas- volt ez a próbálkozás, ahogy az erejét fitogtatta. Nagyot hördül, érces hangjától visszhangzik a szoba:

-Elárulnák mi olyan vicces? Talán ennyire tetszik az új munkarendjük? -közben pedig egyfolytában hozzám beszél. Kérdően nézek rá, mint egy ártatlan kislány, aki nem érti anyuci miért dorgálja le.

- Van esetleg valami hozzáfűznivalója a hölgynek?-szegezi nekem a kérdést. Próbál megrémíteni, testét teljes valójában felém fordítja, és kihúzza magát, fitogtatva erejét.

- Először is kisasszony- emelkedem fel a székben- valamint annyi, hogy kifelejtette az ebédidőnket- majd gúnyosan mosolygok rá. Hangos nevetés gördül végig a termen, a főnök pedig majd felrobban.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Először is kisasszony - szemtelenkedik a nő. Csak tudjam meg hogy hívják! - Valamint annyi, hogy kifelejtette az ebédidőnket...

Legszívesebben leüvöltöttem volna a haját, úgy felhúzott ezzel a stílussal. Aztán visszafogom magam, mert mégsem lehet ennyi ember előtt és veszek egy nagy levegőt, mélyen a szemébe nézek, majd ennyit mondok:

- Akkor kisasszony - és megnyomom erősen az utóbbi szót - úgy gondolom, hogy Önnek lesz ideje eleget ebédelni majd...

Megint dermedt csend támad, csak a szemtelenke mosolyog tovább és válaszolja vissza:

- Köszönöm, csak ennyit akartam tudni. - és elmosolyodik.

Hát ki ez a nő a cégnél, hogy ekkora arca van? Valami nélkülözhetetlen fruska vagy netán valami okoskodó? Bosszant a stílusa, hogy ilyen pimasz, és nem fél tőlem úgy, mint a többi. Vagy nagyon tud valamit, vagy mindegy neki és nincs vesztenivalója.

De legbelül mégis megmozdult bennem valami. A többi nő sosem mert ilyen messzire menni velem, hogy mindenki előtt így be merjen szólni, és szembeszegüljön. Úgy érzem, hogy emberemre találtam benne. Nem fogom kirúgni, hanem inkább megtöröm. Igenis, nekem nem szoktak így beszólni. Na majd megtanulja!

- Rendben, mára ennyi. Köszönöm emberek! - szólok, majd ahogy elindulnak kifelé, odaszólok a vakmerő nőnek:

- Maga kérem, maradjon bent. A többiek mehetnek. Köszönöm. - és nézem a nő arcát, vajon tudja mi következik, mit is forgatok a fejemben?

Artemis (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nagyon kellett magát türtőztetnie, hogy ne kezdjen el ordibálni. Imádtam, hogy így ki tudtam hozni a sodrából, hatalmas, vastag ér feszült meg a nyakán, fantasztikus látvány volt ahogy erőlködött.

- Akkor kisasszony, úgy gondolom, hogy Önnek lesz ideje eleget ebédelni majd...- próbált ismét rám ijeszteni. Persze a sületlen banda rögtön abbahagyta a vigyorgást, de én újra kihúztam magam és csak ennyit válaszoltam:

- Köszönöm, csak ennyit akartam tudni.- majd tovább mosolyogtam az orrom alatt.

Iszonyat erő futott végig a Főnök Úr arcán: látszott rajta, hogy legbelül tajtékzik a dühtől, legszívesebben már most kipenderített volna az irodából. Oké-gondoltam- csináld, te barom. Úgyis csak a parancsolgatáshoz értesz, de én itt megbecsült ember vagyok, nélkülem ez az egész nem menne. Fintorogtam még egyet. Miután mindenki kicsodálkozta magát, majd ez az önjelölt diktátor is lecsillapodott, ennyit mondott:

- Rendben, mára ennyi. Köszönöm emberek!

Felálltunk,én is indultam volna az ajtó felé,majd újra az érces hangot hallottam:

- Maga kérem, maradjon bent. A többiek mehetnek. Köszönöm. -néz rám szúró tekintetével, nem is kérte, hangja egyenesen parancsoló volt. Cinikusan rámosolyogtam, majd ennyit mondtam:

-Természetesen, miben lehetek a segítségére?- továbbra cinikus vigyorral a fejemen.

A főnök az ajtóhoz ment,majd az utolsó kilépő után becsukta azt. Majd halk kattanást hallottam, mintha a zár lett volna- suhant át az agyamon- de nem foglalkoztam vele, csak az járt a fejemben hogy idegesíthetném tovább ezt a seggfejet.

- A segítségemre?-kérdezte ártatlanul- Ó igen, persze. Tudja nagyon érdekelne a maga munkaköre.

Úgy beszélt mint ha tényleg érdekelné mit csinálok, de láttam rajta, hogy csak az alkalmat keresi arra, hogy visszavágjon.

-Tudja- húztam ki magam- én vagyok a tervező.

Láttam rajta, hogy meglepődött, azt hitte valamilyen jelentéktelen munkakört töltök be, amiből azonnal kivághat.

- Á, igen, tudom már- tett úgy mintha tényleg ismerné a munkámat, majd felvett egy mézes-mázas stílust, már-már csöpögőt, és hirtelen a kezét nyújtotta felém:

- Be sem mutatkoztunk még személyesen, Mike vagyok- vigyorgott rám önelégülten.

- Laura - feleltem, majd erősen megszorítottam a kezét.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Tudnám ki lehet ez a nő... De majd most alaposan kiosztom!

Bezártam az utolsó távozó után az ajtót, hogy ne is zavarjon meg senki. Nem mintha valaki be merne nyitni ezek után, de ezt a harcot most biztosan meg kell vívnom ezzel a pimasz beosztottal.

- A segítségemre? - nézek rá úgy, mintha semmit nem akarnék tőle - Ó igen, persze. Tudja nagyon érdekelne a maga munkaköre.

Alig vártam a választ, hiszen biztos valami aktakukac ez a nő, hiszen úgy nézett eddig is rám, mint akinek nincs vesztenivalója. Hát most nem lesz!

- Tudja, én vagyok a tervező.

Hm. Erre nem számítottam. Sajnos ez a nő tényleg viszi a céget a munkájával. Nem elég, hogy a tervem egy részét pont rá építettem, mielőtt idejöttem volna, elég nagy része lesz a cég felvirágoztatásában. Ez most kissé fejbe csapott, mert egyértelmű, hogy kirúgni nem fogom, hiszen az előbb is azt fontolgattam még, hogy csak azért is megtartom bosszúból, de már úgy felhúzott, hogy ennyit sem ért volna meg nekem. De most... most más a leányzó fekvése. A francba.

- Á, igen, tudom már - próbáltam kicsit magamhoz térni, mert teljesen észhez térített ez a nő, és most nekem kell körbeudvarolnom őt. Ráadásul nem is esik ínyemre, hogy ezt tegyem. De időt kell nyernem, mire rájövök mi legyen. Ezért egy gyors mentőötletem támad:

- Be sem mutatkoztunk még személyesen, Mike vagyok. - mondom, de már máshol jár az agyam.

- Laura - határozott, erős kézfogása van. Ezzel ismét elindít bennem valami érzést, hogy nem egy kezdővel van dolgom, a külseje mást takar.

- Nos, Laura, akkor üljön le, és beszéljük meg a továbbiakat. Azt látom, hogy magának elég határozott elképzelései vannak a munkáról... - miközben leülünk, a lábait keresztbe téve szoknyája alól kivillan a harisnya csipkéje. Amint ezt észreveszem, a gondolataim másfelé kezdenek kalandozni. Határozott nő, ám csinos fehérnemű, szemtelen és betörni való... Nem kispályás, és milyen vadmacska lehet az ágyban...

Artemis (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Nos, Laura, akkor üljön le, és beszéljük meg a továbbiakat. Azt látom, hogy magának elég határozott elképzelései vannak a munkáról... -kínál hellyel, kedvesen, de én átlátok a szitán. Ez a felvett csöpögős stílus nem nekem való, még tovább növeli bennem a megvetettséget. Ahogy azon gondolkodom, miként is játszhatnék tovább ezzel a hülyével, észreveszem hogy a lábaimat stíröli. Amikor leültem a szoknyám kicsit felcsúszott, rápillantást engedve combfixem csipkéjére. Na, ez is csak a farka után megy- gondoltam- és már készen is volt a fejemben a haditerv. Kicsit elkezdtem fészkelődni a székben, ennek hatására még jobban felhúzódott a szoknyám, teljes rálátást biztosítva csipkés harisnyába bujtatott lábaimra. A Főnök Úr hirtelen megállt, hang nélkül végignézett rajtam, majd nagyot nyelt és leült velem szemben az asztalra:

- Tudja maga nagyon fontos ember a cégnél- hangja ismét felvett egy lágy ívet, próbált lekenyerezni, de én nem hagyom magam.

- Igen, persze hogy tudom.- gúnyosan mosolyogtam rá majd hideg tekintettel végigmérve folytattam:

- És ön azt tudja, hogy ez a cég nélkülem mit sem ér?! - tettem fel a kérdést kimérten.

Felkacagott, úgy téve mintha tényleg egy szórakoztató poént sütöttem volna el.

- Kisasszony,azért ne bízza el magát ennyire- nézett rám szúrós tekintetével- tudja, senki sem pótolhatatlan.

- Az lehet- feleltem azonnal- de mire engem pótolna tönkremegy a cége, kedves Főnök Úr- vigyorogtam, majd ismét a combjaimra irányítottam a figyelmét.

Lassan végigmért, láttam gondolatai most már nem csak a munkán járnak, szemében némi tűz csillant fel. Mintha dühös lett volna-amiért egy ilyen törékeny nő osztja neki az észt- újra megfeszült nyakán az a vastag ér.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Amikor megpillantom a csipkéjét, és elindulnak bennem a gondolatok, felállok a helyemről és igyekszem kicsit messzebb kerülni, hogy ezzel is kifejezzem, hogy a főnöke vagyok, felette állok és... Ekkor látom, hogy a csipke még jobban kikandikál. Francba az egész megbeszéléssel, mindjárt leteperem! Érzem, hogy kezdek erősen merevedni, ezért megpróbálom összeszedni magam, leülök elé az asztalra, és próbálom visszavenni a beszélgetés fonalát:

- Tudja maga nagyon fontos ember a cégnél - mondom, hogy érezze: valóban kell nekem, de lassan kezd elborulni az agyam, ahogyan ismét a combjára pillantok. Ráadásul ebből a szögből majdhogynem belátok a szoknyájába is...

- Igen, persze hogy tudom. - Szerencsére nem vette még észre, hogy merre járnak a gondolataim, de így folytatta: - És ön azt tudja, hogy ez a cég nélkülem mit sem ér?

Egyre pimaszabb lesz ez a nő! Mondjuk van mire, de azért akkor is én vagyok a főnök és kezd egyre jobban felhúzni. Mind idegileg, mind a vágyamat.

- Kisasszony,azért ne bízza el magát ennyire, tudja, senki sem pótolhatatlan. - Nem fog legyőzni engem ez a nő!

- Az lehet, de mire engem pótolna tönkremegy a cége, kedves Főnök Úr... - és végighúzza a combján a kezét. Kezd elveszni alattam a talaja, és inog az eddigi határozottságom, de nem mutatom ki felé, még elbízná magát. De az a csipke ott van és nagyon csábító! Mindjárt elkapom, egy hajszálra vagyok attól, hogy megfogjam és itt az asztalon lerángassam a ruháit és tövig betoljam neki a farkam.

- Lehet... - össze kell szedni magam! Nyelek egyet, majd így folytatom: - Maga is tudja, hogy kell a céghez ilyen munkaerő. Miért akarja kiprovokálni azt, hogy kirúgjam, ha meg is tarthatom? Főleg, hogy...

De ezt a mondatot már elharapom, mert már ezzel is túl sokat árultam el a gondolataimról. Ezért hirtelen felállok az asztalról, és abban a pillanatban eszembe jut, hogy ennél rosszabb ötletem nem volt eddig, mert a nadrágom árulkodón dudorodott ki. Gyorsan vissza is ülök az előző helyemre, hátha nem vette észre az árulkodó jeleket. De amint ránézek... Pontosabban: ahová belátok...

Artemis (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nyájas modorával teljesen kiakaszt.Még inkább fortyogok, mire így szól:

- Lehet... - nyel egy nagyot,majd folytatja- Maga is tudja, hogy kell a céghez ilyen munkaerő. Miért akarja kiprovokálni azt, hogy kirúgjam, ha meg is tarthatom? Főleg, hogy...

Itt elharapja a mondat végét, kezd kicsit furán viselkedni. Mintha kiesett volna egyensúlyából. Látom is rajta az izgatottsággal keveredő dühöt, hirtelen felegyenesedik az asztalról. Ekkor el sem hiszem amit látok: farka úgy merevedik a nadrágjában, hogy az majdnem szétszakad. Nyomban vissza is ereszkedik azt asztalra, hátha nem veszem észre- gondolja- közben még mindig próbál szúrós tekintetével megfélemlíteni.

- Főleg hogy?- kérdezek vissza kacéran, közben megnyalom a számat, és tekintetemet feltűnően az ágyékára irányítom.

- Főnök Úr- mosolygok rá gúnyosan- ne aggódjon, jól ki fogunk jönni egymással. Persze ha nem tesz nekem keresztbe.-fejezem be a mondatot, felállok és elindulok az ajtó fel. Ekkor erős rántást érzek a karomban, majd hirtelen újra az érces hang tölti be a termet:

- Mondja mit képzel ön magáról?- egyre hangosabban beszél- Azért mert fontos láncszem a cégnél még én vagyok a főnöke!- húzza ki magát egyenesre, tajtékzik, majd erőset szorít a karomon. Megvetően nézek végig rajta, pillantásomat direkt az ágaskodó farkán hagyom egy kicsit, majd mélyen a szemébe nézek:

- Mint mondtam, ha békén hagy, jól ki fogunk jönni egymással- majd újra mosolyra húzom a számat. Megfordulok, kitépem karomat a kezéből, ám ő azzal a mozdulattal újra visszaránt és egy hatalmas pofont lekever. Hirtelen- talán a meglepettségtől, vagy a fájdalomtól, már nem is tudom- egy szó sem hagyja el a számat, csak meredten bámulok rá. Tajtékzik a dühtől. Szemei szinte lángolnak.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Főleg hogy? - kérdez vissza szemtelenül, miközben a bugyijáig is belátok. Aztán megnyalja a száját és a farkamra néz. Elég egyértelműen. Kezd dühíteni, hogy nem bírok rajta fogást találni, ráadásul fel is húz minden tekintetben. Majd egy mosollyal odabiggyeszti:

- Főnök Úr, ne aggódjon, jól ki fogunk jönni egymással. Persze ha nem tesz nekem keresztbe.

Mit képzel ez a nő magáról? Megzsarolhat? Ráadásul ilyen egyértelműen? Na nem! Engem soha, senki nem állíthat sarokba!

Elindul az ajtó felé. Na nem! Ez most már minden határon túl megy! Megragadom a karját:

- Mondja mit képzel ön magáról? Azért mert fontos láncszem a cégnél még én vagyok a főnöke! - már nem bírok uralkodni magamon, és egyre jobban felhúz. Egyértelműen stírölni kezd és a tekintete farkamnál megállva újra megvetően nézi. Ez aztán már tényleg beteszi a kaput nálam! Mit képzel magáról ez a ribanc? Hogy merészeli? Már szinte meg sem hallom, amit mond:

- Mint mondtam, ha békén hagy, jól ki fogunk jönni egymással. - és a karját kiszakítja a kezemből. De már nem tudok uralkodni magamon. Egy nő sem volt soha velem ilyen lekezelő és egy ember sem alázott meg így. Visszakézből akkorát vágok le neki, hogy megmerevedik. Nem tiltakozik, csak áll ott.

- Maga ribanc! - sziszegem. - Azt hiszi kiszúrhat velem? Azt hiszi zsarolhat? Hát nagyon téved!

Kezeit vasmarokkal fogom, hogy ne is tiltakozzon, de amint a combja az ágyékomhoz ér, megragadom a derekánál fogva és magamhoz húzom.

- Itt én vagyok a főnök! Én! Érti? - artikuláltan, az arcába hajolva mondom ezeket a szavakat, dühösen és már akarom ezt a nőt! Akarom, hogy behódoljon, akarom, hogy az enyém legyen és megtörjön! Már nem tudom mit teszek, és mielőtt választ is rebegne, a számra húzom és harapni, csókolni kezdem az ajkait.

Artemis (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Úgy állok ott mint egy szobor, kővé dermedtem. Hogy teheti ezt?- gondolom magamban, de semmi időt nem hagy arra, hogy bármit is reagáljak.

- Maga ribanc! - sziszegi. - Azt hiszi kiszúrhat velem? Azt hiszi zsarolhat? Hát nagyon téved!- majd erősen megmarkol, magához húz.

- Itt én vagyok a főnök! Én! Érti? - kiabál bele az arcomba, én még szinte a pofon hatása alatt vagyok, vissza akarnék vágni, de nem hagyják el a szavak a számat, csak épp' nyöszörgök valamit, mire szorosan magához húz és megcsókol. Megcsókol?! -fenét,egyenesen harap, mintha direkt fájdalmat akarna okozni. Azonban az újbóli fájdalom megteszi a hatását, újra magamhoz térek, nagyot lökök rajta, kiszakítom magam a karjaiból, és azonnal egy pofonnal reagálok arra amit tett:

- Hogy merészeli maga szemétláda?!- Hebegem, de érzem teljesen kizökkentem az egyensúlyomból.

- Mi van, te kis kurva, ez már nem tetszik?- kérdezi önelégült vigyorral az arcán, miközben a száját nyalogatja.- Válaszolj te ribanc!- ordít rám, majd újra elkapja kezem, és maga elé rángat. Hozzászorít az asztalhoz, érzem nincs menekvés, talán ha ordítanék.

- Meg se próbáld!- mormogja. Honnan tudja mit akarok?A francba egyre jobban félek tőle. Hirtelen újra megszorít, hogy érezzem kinél is van a gyeplő, erre a mozdulatra újra elkezdek vergődni a karjaiban.

- Hagyjon már békén! Mit akar ezzel elérni? - kérdezem alig hallható hangon. Szemei kidüllednek, úgy méricskél vele mint egy kurvát az utcasarkon. Egyik kezét a nyakamra vezeti, megszorítja, másikkal pedig széttépi a blúzom. Érzem, ebből nincs menekvés.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Hagyjon már békén! Mit akar ezzel elérni? - vergődik alattam. Most már nem menekülhet, ott szorítom le, ahol biztosan az enyém lehet: a nyakánál. Tiltakozni, nyikkanni nem mer, és egy mozdulattal szakítom le a blúzát. Nem érdekel mit szól hozzá, nem érdekel mit gondol ez a kurva. Azt hiszi ő irányít? Most megtudja, hogy csak egy valaki irányít itt: én!

Szakadt blúza alól a melltartót egy mozdulattal húzom félre, és látni akarom pökhendi melleit, álljon ott meztelenül előttem, egyenesen a számba! Mozdulni nem bír a nő, mert a torkát szorítom. Lehajolok a bimbójához és bekapom, majd harapdálni kezdem. Nem elég kemény! Azt akarom, hogy olyan hegyes legyen, hogy fájjon. Azt akarom, hogy sikítson! Úgysem hallatszik ki semmi, bármit tehetek most vele.

Másik kezemmel a szoknyáját tépem le hátranyúlva, a cipzár megadja magát.

Felnézek rá és ezt sziszegem dühösen:

- Akkor ki a főnök? Mondd ribanc, mondd ki! Ki az? Halljam, sikítsd, úgysem hallja más! Gyerünk! - de mivel nem szólal meg, ráharapok a bimbójára egyet.

Artemis (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Egyre inkább bevadul, már- már remegek szorító kezei alatt. Lerángatja rólam a szakadt blúzt, majd mellemet veszi célba: félrehúzza melltartómat és gondolkodás nélkül bekapja a mellemet. Halk sóhaj hagyja el számat, nem is értem magam, olyan furán hatnak rám mozdulatai. Erősen szopja, harapja mellbimbómat, már szinte éget a nyelve, de nem hagyja abba. Míg a szája a mellemre tapad, egyik kezével hátranyúl és gyors mozdulattal megszabadít szoknyámtól is.

- Akkor ki a főnök? Mondd ribanc, mondd ki! Ki az? Halljam, sikítsd, úgysem hallja más! Gyerünk! -ordítja felajzottan, de képtelen vagyok válaszolni, csak arra tudok gondolni, hogy egy idegen férfi előtt állok, lenge fehérneműben, és ő éppen a melleimet gyötri. Újra ráharap a mellbimbómra, de még fájdalmasabban mint előtte. Próbálom ellökni magamtól, de sokkal erősebb nálam. Egyszer csak enged a szorításból, már-már azt hiszem hogy vége, de ekkor kezeivel megmarkolja két combomat, ágyékával közéjük furakodik és feltol az asztalra. Kemény farkát az ölemhez dörzsölgeti, úgy lüktet, hogy nadrágja anyagán keresztül is érzem. Közben keze hol a melleimen, hol pedig a nyakamon kalandozik.

- Kérem engedjen el!- könyörgök neki halk, elfúló hangon, és sírni kezdek. Már nem is tiltakozok, hiszen erősebb nálam, úgysem menne. Ekkor mintha engedne erejéből, bár egyik keze lábam közé vándorol, egyenesen a puncimhoz.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Kérem engedjen el! - nyöszörgi, de már nincs visszaút. Nem hat meg a könyörgése, most már betöröm ezt a szukát, olyan engedelmes lesz, hogy majd lesi minden szavam. Hiába nyomom a farkam neki, még mindig menekülni akar, ezért lenyúlok a pinájához, a bugyija pántját egy mozdulattal letépem róla, és a dombjára tenyerelek. Masszírozni kezdem, miközben ujjam már lucskos bejáratán matatnak.

- Kérem... - nyög újra, de a pinája nedvessége meggyőz arról, hogy nem bánja amit vele teszek. Tehát még mindig nem hajlandó behódolni? Na majd erre!

Két ujjammal tövig hatolok belé és felfelé megfeszítve masszírozni kezdem. Másik kezemmel még mindig fogom a nyakát, hogy eszébe se jusson kiszabadulni. Kezemmel körözni kezdek benne, miközben az arcába nézve dühösen követelőzöm:

- Na ki a főnök? Halljam! Amíg nem mondod, addig teszem veled te rohadt kurva! Úgy megbaszlak, amiért lejárattál! Hallod? Megbaszlak te ribanc!

De csak nyögések törnek fel belőle. Még mindig nem törik meg. Igazán szívós némber vagy te! - gondolom magamban, de akkor legyen, más eszközökhöz folyamodom.

Kihúzom belőle az ujjam és a szájához tartom:

- Szopd le. Hallod? És ha megharapsz... - nyomatékosan a nyakát megnyomtam.

Artemis (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Alig hallhatóan nyöszörgök tovább, láthatóan nem hatja meg. Egy gyors rántással letépi rólam a bugyimat, a vékony anyag gyorsan megadja magát az erős kéznek. Kezét dombomnak feszíti, úgy kezd el masszírozni. Nem várt érzések törnek fel belőlem, mintha élvezném amit csinál. Úristen!- gondolom magamban, ez nem lehet! Ne már,hogy egy vadidegen, erőszakos férfinak behódoljak! Teljesen benedvesedtem már, ha akarnám sem tudnám leplezni vágyamat, és ezt ő is észreveszi. Hirtelen két ujját is tövig nyomja belém. Hangosan felszisszenek, tetszik az érintése, ahogy közben a nyakamat szorongatja, egyre jobban kívánom. Erős ujjai mozogni kezdenek lucskos puncimban. Még mindig látom rajta a dühöt, ordítva követelőzik:

- Na ki a főnök? Halljam! Amíg nem mondod, addig teszem veled te rohadt kurva! Úgy megbaszlak, amiért lejárattál! Hallod? Megbaszlak te ribanc!

Képtelen vagyok válaszolni, egyre jobban élvezem ujjait magamban , de ekkor kihúzza belőle és arcom elé tartja ujjait, amik az előbb még lüktető puncimban jártak:

- Szopd le. Hallod? És ha megharapsz... - szorít egyet nyakamon, mutatva mi lesz ha ellenállok. Ekkor mintha felébredne bennem valami ördögi oldalam, a harcos, aki nem hagyja magát, belépek én is a játékba-gondolom. Kaján vigyorral az arcomon megcsóválom fejem, és vihogva vágom oda neki:

- Szopd le te, barom! - arca ekkor eltorzul, majd válasz gyanánt újabb pofont kapok, akkorát, hogy ki is esek karjai közül. Nevetve emelkedem vissza ülő helyzetembe:

-Csak ennyire vagy képes? - hagyja el számat,az újabb gúnyos mondat.

Újra magához húz, fülemhez hajol, érzem a lihegését, közben kemény farkát ismét puncimhoz dörzsölgeti:

- Mi van ribanc, azt akarod, hogy megbasszalak? - majd erősen a combomba markol, és rácsap egyet, úgy hogy szinte éget az ütése.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Szopd le te, barom! - és nevet! Kiröhög! Ezért olyat kapsz...

Kezem már lendül is egy újabb pofonra, amitől kiszabadul a fogságomból. Majd beleröhög a képembe és provokál:

- Csak ennyire vagy képes? - kezdek olyan dühbe jönni, amit még senki sem hozott ki belőlem. Úgy érzem, hogy hegyeket gördítek mindjárt arrébb és úgy eltiprom ezt a kurvát, hogy a lábujjamig sem lát ki. Megfogom a derekát és magamhoz húzva lihegem a dühtől:

- Mi van ribanc, azt akarod, hogy megbasszalak? - és a nadrágomon át a pinájához dörzsölöm a farkam. - Szétkúrlak te... Te...

Már szavakat sem találok olyan mérges vagyok rá, de mintha nem lenne elég ismét nevet rajtam:

- Mégsem teszed, te kis pöcs. Hülye faszfej vagy te is, csak a szád jár...

Ez már betette a kaput. Szabad kezemmel egy mozdulattal tolom le magamról a nadrágot és lököm be egy mozdulattal a faszom a testébe. Golyóig, miközben megragadom a csípőjét és nem eresztem, ujjaim a bőrébe mélyednek, ahogyan sziszegem:

- Pöcs? Faszfej? Ez... ez.... - már teljesen elveszítem a fejem, ahogy erősen kúrom megállás nélkül.

Artemis (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nagyon mérges már. Homloka gyöngyözik az izzadságtól, az ing is teljesen rátapadt izmost testére. Még jobban beindultam a látványtól.

-Szétkúrlak! Te....Te... - hebegi gyorsan, kapkodva a levegőt. Én meg tovább feszítem a húrt:

- Mégsem teszed, te kis pöcs. Hülye faszfej vagy te is, csak a szád jár...- pendítem meg újra a Főnök Urat. Ettől a mondattól azonnal elöntötte a düh, egy mozdulattal rántotta le magáról a drága öltönynadrágját, és azonnal belém vágta kőkemény farkát. Hevesen dugni kezdett, közben kezeimet hátam mögött, az asztalra szorította, még véletlenül se tudjak mozogni.

-Pöcs?...Faszfej?... -ordította dühösen az arcomba, de láttam agyát teljesen elborította kéj. Egyik kezét újra nyakamhoz emelte, arcához húzta az arcom és meg akart csókolni. Erősen belé haraptam, ahogy izmos nyelvét a számba akarta dugni. Hangosan felhördült, nem készült fel rá. Farka közben olyan hevesen jár ki-be bennem, hogy már nem volt sok hátra az első orgazmusomig. Nyögve,lihegve mosolyogtam rá, majd másik kezemet is kiszabadítottam szorításából és mindkettővel körülfontam a nyakát:

- Azt akarom, hogy keményebben dugjál!- Lihegtem bele az arcába, nem várt hatást elérve ezzel. Egy pillanatra lelassított , arcomat, testemet méregette, nem hitt a fülének, szemének. Láttam, hogy tetszik is neki a helyzet, de dühíti is, hogy újfent parancsolgattam neki. Kiszállt belőlem, majd újra egy hatalmasat lekevert:

-Nekem te ne parancsolgass, kis kurva!- dühöngött, de nem tudta leplezni hogy mennyire is tetszik neki a dolog. Lerángatott az asztalról, majd hasra fordított, szétvetette lábaimat és egy nagyot rávágott a seggemre.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Azt akarom, hogy keményebben dugjál! - és a nyakamba karol. Mit képzel ez a nő? Hogy majd az lesz, amit ő mond? De amikor ránézek, látom, hogy nagyon tetszik neki, hogy így felbosszantott. Igen? Közben bennem is furcsa érzéseket indított be, hogy élvezem, azt, hogy legyűrhetem, hogy birtokolhatom, magam alá gyűrhetem, mint egy rongybabát. Igazi kurva van a cégnél. És az enyém! Az én kurvám!

Kihúzom a faszom belőle és egy hatalmas pofont lekeverek neki:

- Nekem te ne parancsolgass, kis kurva! - ordítok rá, és hasra fordítom. Nem akarom látni az önelégült arcát, hogy megint az történik, amit ő akar. Most az lesz, amit én akarok! Megláttam formás seggét, és akkorát sóztam rá, hogy felsikoltson. De nem tette, egy halk nyögés talán ha elhangzott.

- Sikíts, te ribanc! - szólok rá, és újra rávágok, de ismét csak egy kis nyögdécselés a felelet. Rendben, akkor álló faszom újra tövig mártom bele, megfogom a haját és hátrahúzom a fejét. - Sikíts, azt mondtam!

- Nem... - jött a felelet, mire meghúzom a haját. Csípőjét megfogva és ujjaimmal ismét belemarkolva a bőrébe keményen baszni kezdem, de egyszer csak ismét egy erőset rásózok a seggére.

Artemis (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

-Sikíts, te ribanc!- ordít rám erőteljesen. De egy hang sem hagyja el a számat. Belekapaszkodik a hajamba úgy húzza hátra fejem, és újra belém vágja kőkemény farkát.

- Azt mondtam sikíts!

- Nem... -lihegtem, erre erősen meghúzta a hajam, és vadul dugni kezdett. Keményen markolta a csípőmet, kapaszkodott belém, és úgy húzogatott magára, majd ismét nagyot vágott az izzadó bőrömre.

- Az enyém vagy te ribanc!- hajolt rá a hátamra, szorosan magára húzott, szinte nem is mozgott bennem, csak aprókat lökött rajtam belülről. Közben pedig a fülem nyalta, harapta, mindenhol éreztem a forró leheletét. Kezeit rávezette melleimre, most már abban kapaszkodott, és még mindig csak aprókat lökött bennem , de mégis olyan hagosan csattogott az ölünk. Lucskos puncim már egyenesen lángolt, éreztem már nem bírok magammal. De ezt a főnök is megérezte, nem akarta, hogy elmenjek. Ekkor azonban kezeit magam alá szorítottam, majd én is elkezdtem mozogni, úgy dörgölőztem ágyékához mint egy éhes kiscica. hangosan nyögött, hörgött , próbálta kezeit kiszabadítani de én nem engedtem.

- Előbb én megyek el!- lihegtem, és még jobban forgattam csípőmet aminek meg is lett az eredménye: éreztem lábaim nem bírnak már tartani, a kéj járta át minden testrészemet, már a kezét sem fogtam, nem volt erőm hozzá. Csak sikítottam, nyögtem ,hullámzott az egész testem.

- Lassan felegyenesedett, de farkát még mindig bennem tartotta, és magához húzott a hajamnál fogva:

- Ugye mondtam, hogy sikíts! És te azt teszed amit én mondok! Ribanc!

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Érzem, hogy mindjárt elélvez alattam. Nem, nem élvezhet el, mert azt akarom, hogy ne élvezzen el! Ekkor egyszerűen maga alá szorította a kezeimet és nem engedett el. Nekem tolja a feszes seggét és dörgölőzik. Megbaszatja magát a farkammal!

Távolodnék, de nem enged, egyszerűen úgy fog magához, hogy a makkom megfeszül benne és a következő pillanatban beleremeg az egész nő, sikít, rángatózik és újra meg újra nyomja magát nekem. Mégis elélvezett alattam, amikor azt akartam, hogy ne tegye! Büdös ribanc! Én vagyok, aki megmondja mikor élvezhet el!

Végre elenged és kiegyenesedhetek. Újra megfogom a haját és meghúzom. Ideje, hogy visszavágjak, mert már meg akarom tölteni a pináját a levemmel.

- Ugye mondtam, hogy sikíts! És te azt teszed amit én mondok! Ribanc! - szóltam rá határozottan és csurgó nedvét éreztem a golyómon. Rávágok arra a kemény seggre, és újra baszni kezdem. De most én következem, és nem érdekel mit trükközik, akkor is belé nyomom tövig a faszom. Tanulja csak meg ki itt a főnök!

- Halljam, hogy sikítasz! Sikíts! - szólok rá, hogy újra halljam az előbbi hangokat, azt, ahogy megtörik alattam.

- Nem sikítok! - hallom ellenszegülését, és csak pár nyiffantás jut el hozzám. Ez ám a kemény nő! Na jól van, akkor mit szólsz ehhez?

Lenyúlok a hasa alatt és a csiklóját két ujjam közé fogom és meghúzva megcsípem. A füléhez hajolva súgom keményen:

- Azt mondtam sikíts!

Artemis (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Még szinte magamhoz sem tértem, már újból a lüktető farkát érzem magamban. Nem értem mi van velem, de újból hullámokban tör rám az a hihetetlen érezés.

-Halljam, hogy sikítasz! Sikíts!- ripakodik rám megint. Legszívesebben tényleg azt tenném, de nem akarok engedelmeskedni, hiszem tudom már milyen jó ha bevadul, így tovább húzom:

-Nem sikítok!- mondom elcsukló hangon, és újból megremeg testem,nem bírom, máris itt a következő. Ekkor hirtelen alám nyúl és keményen belecsíp a csiklómba. Ám a fájdalom helyett beleremeg testem, és még inkább hozzá tolom a seggem:

- Ez az, dugjál vadabbul! -érzem ez már neki is sok, bár nem látom arcát, biztos fortyog a dühtől, hogy nem képes megtörni. Még erősebben a puncimba mar, de nekem újból csak kéjes nyögés hagyja el a számat. Megint rászorítok a farkára, és elkezdek mozogni. Hullámzom, már képtelen vagyok uralni testem, sikongatok, vonaglok. Érzem ő sincs már messze, olyan kemény a farka, lüktet miközben keményen pumpál hátulról. Elengedem kezét, engedelmeskedem, bár már képtelen is lennék ellenállni. De nem hagyja abba a mozgást.

- Az enyém vagy te ribanc!- Lihegi a fülembe, közben szinte mindenhol érzem a kezeit, olyan mintha ezer kéz kényeztetne egyszerre.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Tiltakozik a kurvája! De már nincs visszaút. Ahogy remeg alattam érzem, hogy ez engem is elrepít. Egyre hevesebben mozgok benne, és alig várom, hogy teletöltsem a rongyos lyukát, amiből hazáig csordogáljon a lábán a gecim.

- Az enyém vagy te ribanc! - Lihegem a fülébe és már érzem, amint elindul mélyről a robbanás, amikor felnyög:

- Ez az! Csak belém te fasz! Gyerünk! - lihegi alattam.

Nem! Nem az lesz, amit akar! Nem! - szólal meg bennem a vészharang.

Még időben kihúzom belőle a farkam, majd megfordítom és a haját megfogva lehúzom a fejét:

- Nyisd ki a szád ribanc vagy az arcodra kapod! - szólok rá, és a fogai közé préselem a makkom. Ő akkorát szív rajta, hogy a fején és a vállán kell megkapaszkodjak. A tarkójánál megfogom és kefélni kezdem a száját. De már jön fel belőlem, nem bírom tovább...

- Jövök... - nyögök fel, erre még erősebben rászív a szopós szájával. Felordítok, amikor az első adagok törnek ki belőlem: - Ez az... ÁÁááá... Óóóóóóóhhhh.... Nyeld... nyeld... Igen....

Testem megremeg, ekkor kezeivel a fenekembe markol úgy húz a szájára, mélyen benyelve lüktető faszom. Csak szívja és szívja ki belőle az erőt és a gecim.

Artemis (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Ez az! Csak belém te fasz! Gyerünk!- sikoltom, és meglepődni sincs időm magamon. Ekkor hirtelen kihúzza belőlem a farkát, megfordít és benyomja a számba a nedvemmel teli szerszámát.

- Nyisd ki a szád, te ribanc, vagy az arcodba kapod! - és bár nem akarok az akaratának engedelmeskedni, de annyira megkívántam, hogy tövig bekapom, és olyan erősen szívom, mintha az életem múlna rajta. Magára húz, majd a nyakamba és a vállamba kapaszkodva keményen szájbabasz. Érzem nincs már neki sok hátra. Úgy lüktet és olyan kemény már, hogy szinte fáj, de nem hagyom abba ,és csak szopom tovább, az utolsó pillanatban is:

- Jövök... - nyög fel, erre még erősebben rászívok. - Ez az... ÁÁááá... Óóóóóóóhhhh.... Nyeld... nyeld... Igen....

Olyan erősen szívom, amennyire csak telik tőlem, és már érzem is hogy lövell bele a számba, torkomba. Teste remeg, érces hangjától visszhangzik a szoba. Alig bír a lábán állni, hátrahanyatlik, és leül egy székbe. Kezeimmel lágyan simogatom, nagyon érzékeny lett most, minden a makkján húzott érintésre megrezdül.

- Nos, főnök Úr, mit gondol, maradhatok a jelenlegi posztomban? Esetleg előléptet?- vigyorgok rá kéjesen, és a számból kicsordogáló nedűjét nyalogatom.

- Ezt még meg kell gondolnom.- mondja lihegve, fáradtan.

- De van még egy dolog amit nem beszélünk át!- nézek rá kuncogva. Látom rajta nem érti. Ezért inkább megmutatom: felülök elé azt asztalra, jó mélyen széttárom a lábam, és így szólok:

-Főnök Úr, nyaljon ki, kérem! -és elkezdem előtte simogatni a még lucskos puncimat.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Éppen alig térek magamhoz ültömben, amikor megkérdezi:

- Nos, főnök Úr, mit gondol, maradhatok a jelenlegi posztomban? Esetleg előléptet? - szemtelensége nem ismer határt. De tény: jól kefél a némber, úgyhogy megfontolandó, hogy mindig kéznél és a farkamnál legyen. De akkor mi van a munkával? Na meg megint az lesz, amit ő akar!

- Ezt még meg kell gondolnom. - választom inkább ígéret helyett a középutat.

- De van még egy dolog amit nem beszélünk át! - mosolyog megint. Miről van szó? Mit akar? Hát nem elég amit kapott? Kezd megint bosszantani!

- Főnök Úr, nyaljon ki, kérem! - és velem szemben áll simogatni magát. Szakadt blúzában, ziláltan a combfixében úgy állt ott, mint egy kiéhezett vadmacska. Hol van már az a szürkeség, akit még megláttam először... De ez a kérés furcsa volt a szájából. Jól hallottam, hogy kért? Igen. Akkor mégis betörik a kurva.

- Kinyallak, ha a számra ülsz - felelem a kérésére, és végigfekszem a padlón. Ő engedelmesen odajön, széttárja a combjait és fölém guggol. Megfogja a fejem és a pinájába húzza. Arcom betölti a leve és lucskát szétkenve kezdem nyalni az ajkai között. Érzem, hogy csiklója szinte lüktetve duzzad. Legszívesebben bekapnám és szívnám most, de nem! Most úgy nyalok, ahogy akarok! Széles, erős húzásokkal a lyukától felfelé.

Artemis (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Kinyallak, ha a számra ülsz- feleli és már el is fekszik a padlón. Gondolkodás nélkül fölé guggolok, és hajánál fogva húzom puncimhoz a száját. Eleinte lágyan kavargatja nyelvét, mintha direkt nem akarná, hogy elélvezzek, de aztán látom rajta, hogy egyre inkább bevadul. Két kezét a seggemre tapasztja, markol, kapaszkodik belém és úgy húz a szájára. Alig bírok már guggolni felette, érzem teljesen elönt a kéj, hangosan vonaglok, de ő nem enged el, csak keményen nyalja, szopja a csiklómat. Hirtelen egyik kezével előre nyúl és két ujját tövig nyomja a lucskos puncimba, miközben a nyalást egy pillanatra sem hagyja abba. Erősen, vadul ujjazni kezd, én meg már alig bírok állni a lábamon, érzem nem tudom tartani magam, ahogy hullámzik és megfeszül testem. Lassan térdre ereszkedek arca előtt, hátha így biztosabban tudom magam tartani, majd kezeimmel hajába kapaszkodok. Kiveszi ujjait belőlem, és nagyot hördül alattam, látom tetszik neki a helyzet, és ismét felcsillan a szemében az a vad tűz. Testem már teljes valójában remeg, hangosan nyögök és önkéntelenül is mozgok a száján, irányítani akarom mozdulatait. Ekkor hatalmasat rávág a seggemre, és újra erőset markol belém lelassítva, nehogy én irányítsak.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Már alig bírja tartani magát. Hiába ő van felül, akkor is én vagyok az úr, én vezetek! Megmarkolom azt a feszes segget, és a számra húzom. Másik kezemmel átnyúlok a combjai között és a pinájába mártom az ujjaimat. Ha már végképp nem tudja tartani magát, az ujjaimba fog ülni. No meg a számra. Tökéletes terv, és amilyen finom leve van... Csak szívom, nyalom, iszom csordogáló cseppjeit, miközben lábai egyre jobban remegnek. Letérdel, hogy jobban tartsa magát, de ettől még közelebb nyomja pináját az arcomba. Megfogja a hajam és húzna még beljebb, de így már nem férek hozzá. Kihúzom az ujjaim belőle és beszívom a csiklóját. Imádom, ha így az arcomba nyomják az ölüket a nők, ez pedig kifejezetten tudja is hogy kell. Hörgés szakad fel belőlem az élvezettől, de erre előre-hátra lovagolni kezd rajtam. Mondtam én, hogy mozogjon? Nem engedtem meg!

Szabad kezemmel rásózok a seggére, hogy maradjon nyugton, de nem áll le. Belemarkolok a bőrébe, mert most én irányítok. De csak egy kicsit fogja vissza magát. Megszívom a csiklóját erősen és fogaimmal meg is harapom. Ettől azonnal abbahagyja a mozdulatot, de öle olyan heves remegésbe kezd, hogy amikor csitításul újra rászopok a magjára az egész nő remegésbe megy át. Jobban megmarkolom a fenekét, de ekkor forróságot érzek az arcomon.

Artemis (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Olyan keményen és erősen szopja a puncim, hogy már fáj. De nem bírok magammal, nem tudok leállni az önkéntelen mozgással. Ekkor belémharap, a legérzékenyebb pontomon, hirtelen vissza is veszek a tempóból, de érzem már nem tudok semminek ellenállni. Hogy megtámasszam magam, hátrahajolok, mellkasára támaszkodok, és úgy térdelek tovább, puncim az arcában remeg. A kemény harapás után ismét feszes nyelvét érzem magamon, erős nyelvcsapásokkal kerít a hatalmába, meg is adom neki magam: hatalmasat nyögök, testem úgy hullámzik mint a tenger, alíg bír tartani kezeivel, már majdnem leesem róla,de tart, és csak húzza nyelvére a puncim, nem enged el egy pillanatra sem. Kiszívja belőlem minden cseppemet. Ahogy remegésem csillapodik elkezdem így masszírozni mellkasát, egyre lejjebb haladok, majd észreveszem hogy farka ismét kőkemény. Nem akarom, hogy abbahagyja a nyalást de úgy megkívántam a farkát! Hasra fordulok, puncimat továbbra is az arcába nyomom, majd tövig benyelem ágaskodó dákóját. Nagyokat szívok rajta, hangosan felhördül alattam, mintha mormogna valamit, de nem értem, hisz' nedves puncimat továbbra is a szájára tapasztom.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Mikor már csillapodik, egyre jobban hátradől és apró körzésekkel masszírozza a mellkasom. Ez igazán jó! Nagyon jó!

Egy váratlan pillanatban legurul rólam és visszakúszik, de már hason fekve rám. A következő pillanatban újra a számon érezhetem forró pináját, ajkait szinte tolja a számba. Épp mondanám, hogy kapja be a farkam és szopjon le, amikor meg is eszi. Helyes! Szeretem az ilyen beosztottat, aki kitalálja mit szeretnék!

Kellemesen és mégis keményen szopja a makkom, alaposan meghúzva mindent. Még utasítom is:

- Szopj te ribanc! Szopj! - de ezt szinte a pinájába mondom, mert ajkait úgy préseli a számhoz, hogy még magam sem hallom mit mondok. Ezért megmarkolom a csípőjét, megemelem, hogy lángoló csiklóját újra kezelésbe vehessem, majd ujjaimmal a hátsó lyukát veszem célba. Nedvéből hátra kenek egy keveset, majd középső ujjammal elindulok befelé. Ekkor úgy megszívja a farkam, hogy felordítok az ölébe, de ez is egy elfúló hanggá változott. De nem állok meg, most megujjazom, a lyukát ennek a ribancnak.

Artemis (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nagyon finom farka van, olyan jól esik, hogy azt tehetek vele amit akarok! Keményen szopom, a torkomba engedem, le akarom nyelni az egészet! Érzem, hogy ő is felfedező útra indult kezeivel: ujjai lukam körül simogatnak, majd az egyiket belém is nyomja. Hangos nyögés szakad fel belőlem, nem várt hatással van rám érintése. Miközben hátulról ujjaz és a puncimat nyalja, erős vágy éled bennem, hogy lukamban is akarom érezni kemény farkát. Egy picit még szopom, jó érzés, hogy farkával van teli a szám, de hirtelen leszállok róla.

- Azt akarom, hogy seggbebassz!- szólok ártatlan kislányos hangon. Szinte a lélegzete is elakad, mered rám , közben kezem a nyálamtól nedves farkán mozog. Szó nélkül feláll, odatol az asztalhoz, és kezeivel először a puncimat kényezteti tovább, majd a fülembe liheg:

- Biztos ezt akarod?- kérdi, mire újra feléled bennem a kisördög.

- Mióta kér engedélyt a Főnök Úr bármire is?- incselkedek vele, míg lucskos hátsómat a farkához dörzsölgetem. Puncim nedvét szétkenegeti a lukam körül, majd farkán is, előretol és lassan lukamba vezeti farkát.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Azt akarom, hogy seggbebassz! - mondja olyan hangsúllyal, hogy nincs az a férfi, aki ne teljesítené, amit kér. Olyan illendően és alázattal, hogy a farkam szinte belekívánkozik a lyukába.

Felállunk, és hassal az asztalra fordítom.

- Biztos ezt akarod? - kérdem tőle kiéhezve, mert alig várom, hogy a szűk seggét megtömjem. Erre ő ismét az előbbi illő hangnemben kérdez vissza:

- Mióta kér engedélyt a Főnök Úr bármire is? - miközben csípőjével a farkam hegyén köröz. Ez a nő teljesen elveszi az eszem, és milyen igaza van: mit kérek én engedélyt tőle?

Már nyúlok is be a lucskos ölébe, és bekenegetem magunkat a levével mindenhol: a lyukát, a makkomat - mintha csak olajoznék. Aztán a hátsó bejárathoz irányítom a dorongom és elindulok befelé. Legszívesebben egy mozdulattal lökném belé, de nem: azt akarom, hogy érezze, hogyan feszül szét centiről centire. Minden mozdulatnál lihegve felnyög és összerándul. Füléhez hajolva súgom sziszegve:

- Nem bírja a seggbekúrást a kollegina? Kell az az előléptetés? - és egy kicsit erősebbet tolok rajta.

- Igen... - nyögi hangosan - Igen...

- Akkor... - és egy újabb mozdulattal mélyebbre hatolok benne - Ne álljon ellent nekem...

Már majd szétdurran a farkam, olyan szűk odabent, de most nem szabad robbannom, most itt kivégzés lesz!

Artemis (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Majd elájulok amikor belém mártja kemény farkát. Lassan csúsztatja, pontról- pontra érzem magamban ágaskodó dákóját. Minden egyes mozdulattal megremeg testem, nyögések szakadnak fel belőlem.

- Nem bírja a seggbekúrást a kollegina? Kell az az előléptetés?- kérdi zilálva, majd újabbat tol rajtam.

- Igen! Igen!- nyögdécselem önkívületben. Érzem már nem bír magával, lassú mozdulatait határozott, kemény lökések veszik át. Előrehajolok teljesen az asztalon, hasra fekszem, majd az egyik lábamat felhúzom magam mellé, így dugatom magam tovább. Miközben keményen kefél, egyfolytában a seggemet csapkodja, markolja, izzadó bőrömbe mar. Egyre keményebben basz, de egyszer csak lelassít, talán nem akar még elmenni. Lassan mozog, majd a hajamba kapaszkodik és felhúz:

- Mi van, te ribanc?! Tetszik amit csinálok? Mondd, hogy igen!- és nagyot lök rajtam, akkorát hogy sikításom betölti az egész termet.

- Ne ordíts, te kurva! Még meghallanak minket!- és egyik kezét a számra tapasztja, úgy kefél tovább.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Érzem, ahogy megadja magát alattam. De amikor az egyik lábát felhúzza, szinte akarja, hogy ezt tegyem vele. Szóval ez kell neked? Ez? Hát nem kapod meg! Csak ha én akarom! Rá is csapok párat, hogy fájjon, ne élvezze annyira, de csak nem tiltakozik.

Lelassítok, és megragadom a haját, úgy húzom a számhoz:

- Mi van, te ribanc?! Tetszik amit csinálok? Mondd, hogy igen! - hallani akartam, hogy ez kell neki, ez a baszás. De ő csak sikít, úgyhogy be kell fognom a száját: - Ne ordíts, te kurva! Még meghallanak minket!

Hátra feszítem a testét, egyik kezemmel a haját húzom, a másikkal a száját fogom be úgy járatom benne a faszom. Igen... Igen... Úgy érzem mindjárt jövök! Elengedem a haját és a seggébe markolok, amikor már egyre erősödik a robbanás. Nem bírom a száját sem fogni, amikor feltörik belőlem, mindkét kezemmel a csípőjébe markolok, de a ribanc meg is szorítja belülről a makkom. Minden húzással szinte kipréseli belőlem a gecim. Csak ordítani tudok az élvezettől, de a kurva nem enged, szinte magába szorít. Nekem tolja az ölét, miközben már csak kapaszkodni bírok, ahogy tör fel belőlem az újabb és újabb adag. Hörgök, nyögök felette.

Artemis (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Egyre gyorsabban mozog bennem, már a hajam sem húzza, csak a csípőmbe markol, és úgy ránt magára jobban és jobban. Hihetetlenül élvezem amit velem csinál, minden egyes lökésnél én is hozzányomom magam. Érzem, hogy már nem bírja tovább, hangos hörgés szakad fel belőle, mozdulatai egyre szaggatottabbak lesznek, ereje fogytán van már. De nem engedem el, élvezni akarom még, így belülről szorítok rá még lüktető farkára. Még néhányszor összerándul, halk nyögések hagyják el a száját, majd leül egy székre, elterül, már levegőt sincs ereje venni. Felfekszem az asztalra, lágyan, mintha csak egy puha ágyban vonaglanék. Rám sem néz, csak meredten bámul maga elé. Próbálok kedves lenni, oldani a helyzetet:

- Nos, Főnök Úr, hogy tetszett az első napja?- vigyorgok rá kajánul. De nem szól semmit, csak halkan elkezd öltözni. Katonásan kapkodja magára a ruháit, majd az enyémeket is hozzám dobja.

- Öltözz! Nem akarom, hogy bárki így lásson minket.- mondja kimérten, és újra az a hideg tekintet néz rám, ami a dugásunk előtt. Se híre, se hamva annak a tűznek amit akkor láttam benne. Tudatosul bennem, nem kellek én már ide. Hangtalanul felveszem a cuccaim, megigazgatom magam. Mintha valamit mormogna, nem várom meg, kinyitom, majd hangosan becsapom magam mögött az ajtót, érzem ha maradnék valami olyat csinálnék amit később megbánnék. Torkomban egy hatalmas gombóccal megyek az irodámba, és elkezdek pakolni. Nem érdekel mi lesz velem, de itt nem akarok maradni. Talán húsz perc sem telik el mikor kopognak az ajtómon. Az én drága Főnököm az...

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Nos, Főnök Úr, hogy tetszett az első napja? - kérdi mosolyogva az asztalon. Legyőzött a kurva. Még sosem fordult elő velem ilyen, mindig a nők feküdtek előttem kivégezve. Ez meg itt vigyorog.

- Öltözz! Nem akarom, hogy bárki így lásson minket. - dobom neki oda a cuccát. Még az kéne, hogy valaki így lásson. Francba ezzel a nővel, hogy így kifogott rajtam. Legszívesebben kirúgnám, ne is találkozzak vele többet, de akkor meg én menekülnék el. Márpedig kihívás elől nem futok el, úgyhogy nem rúgom ki. Megtartom és még lesz alkalom a visszavágóra.

- Ne menjen messzire - mormolom neki, de ekkor már kilép és becsapja az ajtót maga mögött. Még kicsit összeszedem magam, és próbálom nyugtatni magam, hogy ez a ribanc így legyőzött. Mondhatni a farkamnál fogva dorongolt a földbe. Ezt nem hagyhatom!

Iszom egy kis vizet és visszaülök gondolkodni mit csináljak vele. Ahogyan nyugszom, úgy jönnek elő az ötletek is. Ha kiemelném, a kollégái azt hinnék, hogy szemtelenül kell viselkedni velem, úgy juthatnak előre. Ha fizetés emelést adnék, azt hiszi, hogy a plusz munkát is kifizetem, tehát kurvának érezné magát. Mondjuk az is. De akkor elindulna a pletyka. Az biztos, hogy ki nem rúgom, mert akkor nem tudnék neki visszavágni. Ha viszont kiemelném mégis, nagyobb lenne rajta a felelősség, és többet is kaphatna, így nem tűnne fel másnak a plusz munkája, amit rajtam dolgozik le. Hogy bír így kefélni egy nő... Jobb lesz, ha bemegyek hozzá. Útközben a mosdót is megejtem, mert lüktető farkamra rá fért már egy hideg vizes mosás.

Mikor odaérek az irodája elé, veszek egy mély levegőt, és benyitok. Látom, hogy épp pakol. Nem is bírom visszafogni magam:

- Kollegina! Maga meg hová készül?

- El innen. Nem maradok itt tovább! - jön a határozott válasz.

- Nem megy maga sehová! - és becsukom magam mögött az ajtót, rá is zárom újfent, hogy ide se ki, se be ne zavarjon senki.

- Hogy gondolja...? - kérdi felháborodottan, de megfogom a csuklóját.

- Ahogy én mondom! Úgy gondolom! - szakadt blúzát már csak egy épen maradt gomb tartja össze, még jó, hogy más kolléga nem látta. Mellei közé pillantva érzem, amint megint kezdek elveszni, de most nem szabad elgyengülnöm!

A szemét nézem, és ott helyben lecsókolom szavaim megerősítéseképpen.

Artemis (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Kollegina! Maga meg hová készül?

- El innen. Nem maradok itt tovább! - vágtam rá azonnal.

- Nem megy maga sehová!- mered rám, és már csukja is be maga mögött az ajtót.

Nem, nem fogja még egyszer ezt eljátszani velem! Mit képzel ez magáról? Átnéz rajtam, kihasznál és még elvárná, hogy én könyörögjek neki?! Francokat!

- Hogy gondolja...? - kérdem dühösen, de ismét megragadja a csuklóm és magához húzva megcsókol. Felszisszenni sincsen időm, dühösen kitépem magam a karjai közül, majd lekeverek neki egyet.

- Mit képzel magáról? Én leszek a jól bejáratott pincsikutyája? Hát bekaphatja!- tajtékzok, talán el is vetettem a sulykot, nem kellett volna így kiakadnom. Ezzel teljesen kiadtam magam neki. Nagy nehezen lecsillapodok, majd folytatom a pakolást.

- Hát ez a bajod? -nevet rám- Mit gondoltál, egy kósza irodai dugás után majd feleségül veszlek?- vigyorog tovább. Nem válaszolok, csak tovább pakolom a személyes holmiaimat.

- Az ehavi fizetésemet a szokott módon utalják, a titkárnője mindent tud, a felmondó levelem pedig holnap reggel nyolcra az asztalán lesz. Most pedig a ha kérhetem, távozzon, van még egy két dolgom!- mondom kimérten, és megindulok az ajtó felé, hogy kitessékeljem.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A kirohanása után elmosolyodom. Szóval erről van szó, hogy átlát rajtam miért is akarom, hogy maradjon. Ráadásul megsértettem az önérzetét ezzel a kósza dugással és hogy kurvának akarom tartani, a főnök szeretőjének. Még azt hiszi magáról, hogy azért, mert összefeküdtünk, máris velem marad?

- Hát ez a bajod? - vettem bizalmasabbra a beszélgetést, más úgysem hallja most. - Mit gondoltál, egy kósza irodai dugás után majd feleségül veszlek?

Sértődötten pakol tovább, és dobozol, félvállról veti oda nekem a következőket is:

- Az ehavi fizetésemet a szokott módon utalják, a titkárnője mindent tud, a felmondó levelem pedig holnap reggel nyolcra az asztalán lesz. Most pedig a ha kérhetem, távozzon, van még egy két dolgom!

Távozni készül, de elé állok:

- Figyelj! És most nagyon figyelj rám! Nem mindig történhet az, amit te akarsz. Fontos vagy itt nem csak nekem, az egész cégnek, a többiek is számítanak Rád. Ezt most komolyan mondom. Tehát nem csak engem, mindenki mást is itt hagysz.

- Kit érdekel? - feleli sértődötten.

- Engem. Az, hogy volt egy kiadós dugásunk egy dolog. De ez nem ok, hogy távozz! Ahelyett, hogy összekötnéd a kellemest a hasznossal, inkább egyikből sem kérsz. Kérni nem kérlek, de jobban jársz. Úgyhogy tedd le azt a dobozt az asztalra és.... - egy merész ötletem támadt az igazam bizonyítására, ezért határozottan a szemébe nézek, úgy mondom: - és szopj le.

Artemis (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Próbál az igazáról meggyőzni, de látom rajta pusztán az érdekli, hogy saját igényeit kielégítse. Minden téren.

- Figyelj! És most nagyon figyelj rám! Nem mindig történhet az, amit te akarsz. Fontos vagy itt nem csak nekem, az egész cégnek, a többiek is számítanak Rád. Ezt most komolyan mondom. Tehát nem csak engem, mindenki mást is itt hagysz.- Magyaráz folyamatosan, már-már kezdem unni a szövegelést.

- Kit érdekel?- felelem, és valóban nem hat meg, hogy ki- mit gondol.

- Engem. Az, hogy volt egy kiadós dugásunk egy dolog. De ez nem ok, hogy távozz! Ahelyett, hogy összekötnéd a kellemest a hasznossal, inkább egyikből sem kérsz. Kérni nem kérlek, de jobban jársz. Úgyhogy tedd le azt a dobozt az asztalra és....szopj le!- mondja, mintha kötelességem, munkaköri leírásom lenne az ő kielégítése. Hangosan felkacagok, egyenesen bele az arcába.

- Nem gondolja, kedves Főnök Úr, hogy ezzel meg tud hatni?! Nem volt maga olyan nagy szám, hogy visszasírjam. Ezerszer jobbat kapok, munkából is, és pasiból is.- mondom gúnyosan.- Mit gondol, majd két tárgyalás között behívat az irodájába, leszopom aztán meg távozok, mint aki jól végezte dolgát?

- Fél órával ezelőtt, úgy tűnt még tetszik amit csinálok.- mondja némi megdöbbenéssel a hangjában, bár próbálja leplezni.

- Az akkor volt. -felelem, majd tovább pakolok. Körbe nézek, hátha nem hagyok ott valami fontosat.

- Ne basszd fel az idegeimet, mert nagyon megbánod!- feleli most már dühösen.

- Miért, mit csinál? Kirúg? Tegye meg!- Nem válaszol, bár látom rajta legszívesebben elhordana mindennek ami csak eszébe jut,aztán meg jól megbüntetne.

- Ha itt felejtenék valamit, kérem küldesse el a titkárnőjével, ő tudja a címemet.- erre felszívja magát, látom rajta szívesen megütne,de valami miatt nem teszi, feltépi az ajtót, majd tajtékozva az irodája felé veszi az utat.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Ha itt felejtenék valamit, kérem küldesse el a titkárnőjével, ő tudja a címemet. - ezek a szavak az ajtócsapódás után is még megmaradtak bennem. Mi a francot tegyek? Több dolog is zakatol egyszerre a fejemben: ha elmegy, oda a fő stratégia. Ezen kívül simán feljelenthet munkahelyi szexuális zaklatásért, hiszen a nyomok rajta vannak, és vesztenivalója sincs. Még ha élvezte is. Ráadásul nő velem még sosem mert így beszélni és ellenállni.

Mi a francot tegyek? Kell ez a nő minden szempontból, de megalázkodni nem akarok előtte. Márpedig nincs más megoldás úgy tűnik. Ilyet sem tettem még, sosem kellett. A végén még tényleg legyőz ez a nő...

Azt mondta, hogy a titkárnővel küldessem el a cuccát. Dehogy küldetem! Inkább megkérdezem a címét!

Kilépek az ajtón, odakint riadt tekintetekkel találkozom, akik legszívesebben elbújnának előlem. Végül odalépek a titkárnőhöz:

- Ha megadná a tervező kollegina címét, megköszönném.

Pár perc múlva a kocsimhoz siettem, a cetlit szorongatva a kezemben. Vegyek neki virágot? Már így is túlságosan lenéz, hát majd ilyen sablonos dologgal... Vigyem el vacsorázni? Körberöhög majd. Nem. Felmegyek hozzá és megmondom neki, hogy kell és passz. Mondjuk egy üveg bor talán jól jön.

Fél órára rá egy üveget szorongatva már csöngetek is az ajtaján, remélem, hogy már haza is ért ennyi idő alatt.

Artemis (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A fejem kattogott, még magam sem hittem el, hogy felmondtam. De valahogy képtelen lettem volna Vele lenni, azok után ami történt. Jobb lesz így- nyugtatgattam magam. Még szinte zsibogott mindenem mikor hazaértem. Nem nagyon találtam a helyemet: hol a munkára gondoltam, és arra, hogy mi lesz ezután, hol pedig arra ami az irodában történt. Soha senki nem ért még így hozzám, bár vágytam volna rá, de nem mertem kérni senkitől. Ő pedig teljesen leigázott, uralkodott felettem. Hiányozni fog ez- gondoltam magamban, és megindultam a fürdőszoba felé. Egy forró fürdő kell, igen, az majd ellazít. Tiszta fejjel jobb lesz gondolkodni.

Megengedtem magamnak a vizet, tettem bele mindenféle olajokat, habfürdőt, amiket máskor is szoktam, majd bekapcsoltam egy kis zenét, és beültem a kádba. Szinte nem is hallottam mi megy a rádióban, annyira elkalandoztam: újra bevillantak a mai események, annyi minden történt. Jó lett volna azokat az erős érintéseket érezni magamon. Kezem kezdett elkalandozni, behunytam a szemem, úgy idéztem fel minden egyes pillanatot. Lágyan siklott a tenyerem bőrömön, melleimen elidőztem. Hol aprókat simítottam rajta, hol pedig megmarkoltam és megcsíptem mellbimbómat. Közben pedig az irodai kis kalandomra gondoltam. Hagytam, hogy másik kezem is elinduljon, hasamat, combomat simogattam, egyszer- egyszer átsiklottam a puncimon is. De nem nagyon bírtam türtőztetni magam, míg egyik kezem mellbimbóimat gyötörte addig a másikkal puncimba simítottam. Vízen keresztül is éreztem, hogy már nedves vagyok. Lágyan simogattam a csiklómat, majd be is csúsztattam magamnak két ujjamat. Kicsit mozgattam még csak, de ahogy felvillantak vad kalandom képsorai, úgy vadultam be én is. Finom kis játékomat ekkor a csöngő szakította félbe. Nem akartam ajtót nyitni, így tovább játszottam magammal. De az illető csak nem hagyta abba, már az ajtón is dörömbölt. Nagy nehezen kikászálódtam a kádból, lábaim remegtek, meg is kellett kapaszkodnom a mosdókagylóba. Gyorsan magamra kaptam a köntösömet, és vizesen, habosan mentem ajtót nyitni.

- Jövök már!- mondtam idegesen, és reméltem, hogy gyorsan el tudom zavarni , bárki is az. Amikor azonban ajtót nyitottam, még a lélegeztem is elállt.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Kopogok, csengetek, de semmi válasz. Pedig bentről mintha valami zaj hallatszana ki. Fülem az ajtóra tapasztom és határozottan hallom, hogy odabent zuhany folyik. Akkor ezért nem hallja, hogy itt vagyok. Rendben, dörömbölök, akkor talán kijön. Öklömmel verek párat az ajtóra, és már kezdem úgy érezni magam, hogy szívat a nő, amikor nyílik az ajtó és ott áll törülközőbe csavarva. Hirtelen meglep ez a nyitás, és először megszólalni is alig tudok. Na nem mintha nem láttam volna meztelenül, de most így törülközőben más lenne, vagy nem is tudom...

- Öööö... Elnézést - térek magamhoz -, de bemehetnék?

- Miért? Dehogy! - szinte jó, hogy fel nem sikít - Miért engedném már be? Jó, ha azt nem mondom magának, hogy takarodjon!

Újra hivatalosan, magázódva szól hozzám, és máris érzem a távolságot közöttünk.

- Úgy gondolom, beszélnünk kell. - mondom hangsúlyosan.

- Én meg úgy gondolom, hogy nem. - válaszolja hidegen.

- Kérem, hogy a délutáni események ne befolyásolják Önt, és szeretném, ha a cégnél maradna.

- Dehogy maradok! - majd végigmér hűvösen. - Egy ilyen állatnál?

Nyelek egyet, mert ez igaz, erre nincs védelem.

- Nem tudom mit mondhatnék, bár... - és most talán meginog majd, ezért így folytatom: - bár mintha Ön is élvezte volna...

- Úgy gondolja? - végigmér, gúnyosan elhúzza a száját, majd lekicsinylőn folytatja: - Maga egy szánalmas lúzer! Ha! Na kifelé, kifelé! Ne is lássam!

Kezével kijjebb tol az utcára, majd egy határozott mozdulattal becsapta előttem az ajtót. Ott álltam megsemmisülve, de belül még égett a szikra, hogy kell ez a nő nekem. Nem mondok le róla! De nem most, majd máskor...

Megfordultam és a kocsihoz léptem. Kemény dió ez a nő. Ide már nem ilyen finomkodás kell. De majd máskor, nem most.

Pár perc múlva már reményekkel telve hagytam ott vereségem helyszínét, hogy később még lesz alkalmam másként visszavágni.

Tartalomjegyzék