Robert (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Kiürítem a SD kártyát a fényképezőgépemről. 20 képből átlagosan csak egy-kettőt tartok meg. De a fényképész szakmában ez törvényszerű, ha nem tudsz szelektálni, könnyen az értékes képek is elveszhetnek a sok szemét között. Bedobok egy ásványvizet a zsákomba és már lépek ki az ajtómon. Verőfényes napsütés, tökéletes nap a túrázáshoz. Legszívesebben minden nap természet fotóznék. Imádok a szabadban lenni, de munkám nagy része inkább stúdió munkából áll. Ha szerencsém van, pár jó képet el tudok adni egy természetmagazinnak.

Bepattanok a kocsiba, és máris a szerpentinen haladok felfelé a Mátrába. 9óra, még nincs az a dög meleg, félúton beugrom egy panzióba, ahol párszor már ebédeltem. Most csak egy rántottát és narancslevet kérek a nagy túra előtt. Egyre feljebb érek, a látvány lenyűgöző. A színek gyönyörűek, az zöld több ezer árnyalata ameddig a szem ellát. Menet közben néha megállók lőni egy-egy képet. Az levegő tiszta, az orrodban a nedves föld illata keveredve megannyi virágéval. Ez egy tökéletes hely, az első félreeső helyen leteszem a kocsit, és innen gyalog megyek tovább. Egyszerre csak a meglátok egy előttem kocogó alakot, ahogy látom ez egy nő lesz, mégpedig igen jó. Szép hosszú lábai vannak, nem is kocog, fut. Mint egy két lábon járó nőstény gepárd. Rendesen nyomnom kell a gázt hogy utolérjem. Ahogy közelebb érek, egyre többet veszek ki az alakjából. Valamilyen ürüggyel meg kéne állítanom, mert ilyen seggel nem engedhetem el. Amint elhaladok mellette, be is fékezek. "Szia, nem tudod véletlen merre találok valami szép tisztást? Pár képet kell készítenem az élővilágról, de nem vagyok erre ismerős" Ezt a környéket úgy ismerem mint a tenyeremet, de ezt neki nem kell tudnia :) Lassít majd megtámaszkodik a kocsim ajtaján, fújtat egy kicsit. Látom a szemét, hogy pár pillantást vet rám, aztán a gépre néz. Aztán vesz egy mély levegőt, bekönyököl az ablakon.

- Itt van egy szép tisztás 2km-re innen, de oda nem tudsz felmenni kocsival -

Kreol bőr, szép vékony arc, gyönyörű fekete szemek. Atya ég, mibe futottam bele. Amíg mutogat kifelé a szélvédőn néha belenézek a felsőjébe. A mellei nem túl nagyok, viszont gyönyörűek. Nem merem folyamatosan figyelni, mert elküld a picsába. Elkezdi a számba rágni, hogy sétálhatok fel a tisztáshoz. Próbálok olyan fejet vágni, mint akinek kurva bonyolult az amit mond. Majd ránézek, rámosolygok.

- Nem akarsz elkísérni, futottál ma már eleget, fogynod nem kell, jobb alakod meg már nem is lehet. Szóval? - :)

Pokolly (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Már lefutottam a távom felét, mikor hallom, hogy valami autó közeleg felém. Szerencsém volt, mert általában be van dugva a fülem, most is, de éppen véget ért a lejátszási listám, így hallottam meg, egyszer csak megáll mellettem és benéztem fél szemmel az autóba. Ezért érdemes megállnom, neki.

- Szia, nem tudod, véletlen merre találok valami szép tisztást? Pár képet kell készítenem az élővilágról, de nem vagyok erre ismerős

Hát nem laca facázik az biztos! Ahogy veszek, egy- két mély levegőt kicsit jobban szemügyre veszem a férfit. Az ajkai azonnal rabul ejtenek, olyan kívánni valóak. Hát ez a gyengém az biztos ő meg a tökély e szempontból. Bekönyökölök az ablakon, és ekkor meglátom a nem mindennapi gépet. Nem most kezdte a szakmát az biztos. Most, hogy jobban megnézem olyan ismerős.

- Itt van egy szép tisztás 2km-re innen, de oda nem tudsz felmenni kocsival – hangzott tőlem a válasz, majd elkezdem magyarázni merre is kell mennie. Ekkor esett le igazán ki is ő.

- Nem akarsz elkísérni, futottál ma már eleget, fogynod nem kell, jobb alakod meg már nem is lehet. Szóval? - :)

Mi van, mit akar? Attól, hogy elismert fotós még nem kellene így viselkednie. Viszont ezek szerint ő nem ismert fel! Ez jó. Az is igaz, hogy nem a tisztás miatt állt meg, mivel konkrétan emlékszem, hogy pár éve nyert az egyik képe, amit éppen itt csinált a környéken, szóval, csak utánam….

- Érj utol drágám, aztán meglátod, mit kapsz a tisztáson. – és azzal a lendülettel elvettem a kezem az ablakból és futni kezdtem a tisztás felé.

Tudtam, hogy le kell állítania a motort és jönnie kell utánam gyalog. Hamar oda is értem, nekem ez nem táv, főleg, hogy le is vágtam itt - ott, hogy jóval előbb odaérjek. Imádok errefelé futni, olyan csendes, kihalt és vidám a természet.

A tisztás maga a tökély, zöld, tele virágokkal és az egyik fele tele van pitypanggal. Én a virágos részre mentem, mert oda terítettem le a plédemet és a hátizsákom is ott van. Kifeküdtem a takaróra és néztem az eget, na persze meg vártam, hogy végre odaérjen a kedves új ismerősöm.

Kellett neki idő, azt megmondom, de végre ott állt előttem.

- Mire vársz még, gyere és feküdj mellém – szóltam hozzá – megmutatom az eget innen

- Feküdjek melléd? Jó!

Azt hiszem megleptem a kéréssel, de hát ő kezdte. Annál fürgébben huppant le mellém. Szeretem a szójátékokat a kétes értelmű mondatokat.

- Azt hittem hamarabb ideérsz! Kicsit lassú vagy!

- Lassú, van ám hátizsákom is!

- Nekem is volt, és? Inkább nézzél fel az égre, látod, azt a felhőt olyan kis hableányos formája van, annak meg bögre kinézete! Ne engem bámulj közben!

- Látom igen, de te izgalmasabb vagy! Legszívesebben….. – ekkor elhalkult a hangja

- Fejezd be a mondatot, ha már elkezdted, úgy illik. Bár lehet, nem kellene, mert….

Felpattantam és a combjaira ültem, nem pont az ölébe, még nem! Lábaimat rátettem a lábszárára, így nem tudott moccanni sem.

- Egyébként Angelika vagyok, Angel a becenevem, és ha jól sejtem te Róbert, tavalyelőtt nyerte el az itt készített képed az év képe díjat! - Vártam pár másodpercet.

- Miért pont Angel? – olyan gyorsan kérdezett, most meglepett

- Megmutatom – kiengedtem a hajamat – csukd be a szemed, és ha szólok, nyissad ki

Nehezen teljesítette a dolgot, de rámosolyogtam, ez hatott. Egy domb volt mögöttem és a nap is. Tudtam olyan tájt lehet, hogy a domb mögül a nap fénye koronát csinál majd. Vártam egy nagyobb szellőre. Kezeimet kitártam és mikor megéreztem a bőrömön a szellőt, behunytam a szemem…

- Most nyissad ki! – az a sok pitypang mind felém szállt a nap a domb megtette a hatást. – fél pillanatra nyitottam csak ki a szemem, de tudtam elértem a célom.

Kattogást hallottam, tudtam, hogy fotóz, de mire ismét kinyitottam már letette a gépet.

- Látod, ezért hívnak így! 13 éves lehettem mikor az első barátommal jártam itt és akkor jöttem rá erre a kis csodára.

Robert (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Egy kicsit meglepődött amikor ezt mondtam neki, de a válaszán én jobban meglepődtem.

- Érj utol drágám, aztán meglátod, mit kapsz a tisztáson. – És elkezdett szaladni felfelé a lejtőn. Kissé lefagytam. Gyorsan kiparkoltam az út szélére a kocsit, fogtam a táskám, beletettem a gépem és utána indultam. Próbáltam tartani a távolságot mögötte, de esélyem nem volt. Mire felnéztem már nem láttam. Felértem a tisztásra, a lábamnak végre jól esik sík terepet érnie. De őt nem látom sehol. Már éppen kiáltanék utána, amikor a pitypangok között kiszúrom a színes felsőjét. Úgy fekszik a zöldben mint valami a strandon lenne.

- Feküdj le mellém - Inkább rá feküdtem volna, de kezdetnek ez is megteszi. Néztük a felhőket, mindegyikben látott valami szépet, valami formát. Én inkább csak őt figyeltem.

-Te izgalmasabb vagy. Legszívesebben...-de fejeztem be amit akartam, mert még bunkónak tart és otthagy, de nagyon akartam ezt a lányt. Egyszerre csak ráült a combjaimra. A kezeimnek ekkor már alig-alig tudtam megállj-t parancsolni. Kiderült hogy ismer, és hogy látta a tavalyi képemet. Elmondta hogy Angel-nek hívják, mire megkérdeztem hogy miért. A haját kibontotta, megkért, hogy csukjam be a szemem, megtettem. Reméltem hogy mire kinyitom már nem lesz rajta ruha. Vártam, mikor nyithatom ki végre. - Most nyisd ki! - Amit láttam, az maga volt a gyönyör. Angel széttárt karral, hátra hajtott fejjel térdelt a pitypangok között, és a fehér pihéket a szél röptette a magasba gesztenyebarna hajával együtt. Pánikszerűen vettem elő a gépemet, mert tudtam, ez nem mindennapi kép lesz. Próbáltam annyi képet csinálni amennyit csak tudok.

- Ez meseszép volt - Mondtam neki. Eddig sem volt kétségem hogy angyal vagy, de most már megbizonyosodtam róla. Mellé könyököltem és a térdére tettem a kezem.

- Még soha nem voltam ilyen közel angyalhoz. - A szemembe nézett és elmosolyodott.

- Csinálhatok rólad még pár képet, de ez a sok textil rajtad rontja az összképet. - Erre felállt és csípőre tett kézzel haragosan, apró mosollyal a szája sarkában.

- Te elvárnád hogy egy angyal levetkőzzön előtted? - Felálltam, megfogtam a kezét. A szeme csillogott, a szája résnyire nyitva.

- Majd én kiszabadítom a szárnyaidat - Közel hajoltam hozzá, a hajába túrtam, de még mindig a szemébe néztem. A kacér mosolya eltűnt, és már csak a vágyat láttam a szemébe. A vágyat hogy végre érjenek össze ajkaink. Magamhoz húztam a tarkóját, szemeinket behunytuk és innen kezdődött az igazi csoda.

Pokolly (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Majd én kiszabadítom a szárnyaidat- és azzal a lendülettel a hajamba túrt, majd magához húzott.

Oly erős vágyat éreztem most iránta, hogy legszívesebben…. De ajkai puhasága és nyelvének játéka, jajj istenem, de jól esik most. Úgy szorítja a tarkómat és közben túrja a hajamat, míg az én kezem leginkább a feneke felé halad. Belenyúltam a farzsebébe és úgy húztam én is magam felé. Elég régen nem érintett már meg férfi, és most pont egy ilyen, érzékien vad, fogott meg magának.

Ujjai a polom alá kezdenek felcsúszni, és haladnak végig hátul a gerincem mentén. Azt hiszem meglepte a dolog, hogy nem talált rajtam melltartót, mert szétváltak ajkaink, és én tudtam mit akar, anélkül, hogy szólnia kellett volna is egyet. Tartottam fel a kezem, hogy megszabadítson a felsőmtől. Közben lerúgtam a cipőmet is, és ő egyszeriben átváltott két kezes simogatásra. Észrevehető volt, hogy nem bír velem betelni, viszont nem tudtam eldönteni, hogy fényképezni is akar, vagy csak maga a férfi van itt előttem. Ekkor megfogtam az ingénél fogva és kissé magamhoz húztam őt, majd lassan elkezdtem kigombolni, haladva lefelé, és nem álltam meg, csak a felsőjénél, rögvest kigomboltam a nadrágját is, majd tettem egy kis simítást a dudor felé. Ennyiben hagytam, viszont ő közben ledobta magáról a felsőt és a nadrágot is elkezdte lehámozni magáról, én is így tettem, mígnem végül mind a ketten ott álltunk a természet lágy ölén, ahogy megteremtett minket a jóisten. Néztük egymást, majd nyújtotta a kezét és lefeküdtünk a takaróra. Én a hátamra feküdtem ő az oldalára, és a szabad keze a testemet pásztázta körbe, mígnem végre oda tévedt, a puncimhoz, bekéretőzve lassan haladt előre, s ekkor ajkaink ismét egymáséi lettek. Most én kezdtem el túrni a haját és én húztam a tarkóját felém, a másik kezemmel meg a testét akartam teljesen a testemhez érinteni. Végre rajtam van, gondoltam, de a gondolataim most szünetet tartanak, hiszen azé a fránya jó érzékiségé lett most. Érezhető volt, hogy a farka készen áll, hogy belém hatoljon teljesen, kereste is a lehetőséget, míg végül a jó irányba tért meg, és lassan is, de birtokba vette a lukacskámat. Rám nézett és csak mosolygott, elkezdte az ütemes mozgást, tágított rendesen, de nem bántam, olyan jól esett. Ismételten elkezdtük a csókcsatát, mely egyre hevesebb lett és egyre jobban kívántam őt, már nem tudott úgy irányítani. Mozogni akartam és tettem is, csípőmet ringattam és a fejemet is felemeltem, teljesen akartam, az ösztön erősödött bennem, hogy élvezzek. Ő is egyre erősebben mozgott, amennyire csak tudott, és akart, majd az ujjaimat belemélyesztve a hátába, jeleztem, hogy nem bírom tovább és a fülébe súgtam, hogy:

- Erősebben dugj

Ekkorra már szinte késő is lett neki, mert még erősebben szorítottam és a testem felett elvesztettem az irányítást oly erővel tört rám a kéj varázsa, pillanatra elhagytam a földet, és szerencsémre nem egyedül tettem, mert éreztem, hogy az ő teste is megfeszül a varázslattól, majd együtt hullottunk vissza a földre, és omlott rám a teljes testével.

Felnéztem és ekkor nyitotta csak ki a szemeit. Mosolygott, és nem csak az ajkai mosolyogtak, hanem a szemeiben is a kéj varázsa csillogott még.

Robert (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Puha ajkai pillanatok alatt feltüzeltek. Kihámoztuk magunkat a textilek fogságából és egymásnak estünk a takarón. A combjain keresztül halad kezem az illatos virága felé. Az ujjaim siklottak az ajkain, finom nedvesek voltak. Nem tudtam várni, érezni akartam. A makkomat párszor áthúztam vájatán, majd egy határozott mozdulattal belehatoltam. Elkezdtem mozogni, édes érzés volt ahogy a farkam belé mártogattam. Közben csak a szemeit bámultam, gyönyörködtem. Éreztem, hogy ringatni kezdi a csípőjét, tudtam, hogy többet akar.

-Erősebben dugj-

Tettem a dolgom, éreztem ahogy a méhnyakába ütközöm újra és újra. A hangja kéjes lett, és a szeme fennakadt. A hangjától én is teljesen elvesztettem a fejem. Erősen belém markolt, én még párat löktem rajta, majd éreztem, hogy hüvelye összehúzódik. Hirtelen én is megfeszültem, és hullámokba kezdtem el belé tölteni magomat. Összeroskadtam, és kiment minden erő belőlem.

- Ez már nagyon kellett - mondtam.

Csak mosolyogtunk, és pihegtünk. Lefordultam róla, nem akartam agyonnyomni, hátra feküdtem, ő mellém bújt, és átölelt.

- Te tényleg egy angyal vagy - kuncogott egyet, majd megsimította az arcom.

- És a java még most jön -

Percekig csak feküdtünk, a nap szépen sütött, és mi csak élveztük melegét. Behunytuk szemünket, én el is aludtam egy pillanatra. Arra ébredtem hogy újra merev vagyok, és hogy a kis kezével simogatja a farkam tövét. Csak behunytam a szemem újra, és csak vigyorogtam. - Ezt nem hiszem el - Ez a nő tudja mi kell a férfiaknak.

-Úgy látom érzi hogy jó kezekben van -

-Most egy olyat játszunk, hogy én dolgozom, te csak fekszel. Nem mozdíthatod meg a csípődet. Megígéred?

- A kezeimet használhatom?-

- Persze, a kezeidre szükségem lesz-

- Imádlak- Mondtam neki

Elmosolyodott, odatérdelt hozzám, felém hajolt, kibontott haja betemette az arcomat. Szájon csókolt, de egy percig sem hagyta abba farkam masszírozását. Mikor elváltak ajkaink, még egy utolsót belenyalt a számba.

- Koncentrálj az élvezetre drága -

Szembe fordult velem, óvatosan áttette jobb lábát a derekamon, és elkezdett hátra felé araszolni. Tudtam hogy pár pillanat,és újra érzeni fogom a feszes barlangját. Egyszerre csak éreztem, hogy a makkom a nagyajkai között támaszkodnak. Legszívesebben, egy határozott mozdulattal belöktem volna neki. De nem tehettem, megígértem hogy jó leszek. Elkezdett hintázni, épp hogy csak kapuit súroltam, de már úgy éreztem hogy csurom nedves vagyok. Vissza kellett fognom magam, nem akartam, hogy csalódjon bennem.

- Ügyes vagy- mondta.

Előre hajolt és újra megcsókolt, lassan, finoman csókolt, Ezzel csak jobban felhúzott.

- Most már kezdhetjük -

Kiemelte magából lüktető tagomat, ami nem esett jól. Még hátrébb araszolt, betérdelt a lábaim közé. Újra a kezébe vette a farkam. Finoman hátra feszítette rajta a bőrt. Majd előrehajolt, kidugta a nyelvét, és elkezdte egészen a tövétől felfelé nyalni. Amikor teljes hosszában végigperzselt a nyelvével, lehajolt, és kezdte újra. Én úgy éreztem a föld fölött lebegek. Egyszer csak lelassított, erősen nekifeszítette farkamat a nyelvének, és amikor a makkomhoz ért, átbuktatta fejét rajta és szépen lassan teljesen elnyelte.

Pokolly (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Gondoltam, hogy tetszeni fog neki, hogy kényeztetem egy kicsit a szerszámját. Bár egy kicsit meglepte, hogy kiszálltam belőle, és az ujjaimmal fogtam neki, hogy ingereljem, majd ajkaim közé is fogtam, mikor már eléggé fel volt izgulva. Tetőzni a dolgokat, azt lehet. Élvezettel engedtem a számba, s éreztem, hogy el tudom nyelni teljesen. Tudom, hogy imádják a férfiak, eme kis tevékenységet. Ő sem volt kivétel ettől és a hangjából ítélve bizonyos, hogy jól is csinálom. Markoltam és a nyelvemmel ingereltem a makkját, mikor már majdnem teljesen kiengedtem a számból, majd ismét leengedtem a torkomig, de persze a nyelvemet itt sem hagytam ki a játékból. Hagytam, hogy végig hozzáérjen a farkához, bármi is nehéz volt ezt megtennem, de megérte. Élveztem, hogy kényeztethetem a férfit, nem mondom fel is izgatott, hogy ennyi is elég neki, mert érezhetővé vált, hogy nem fogja bírni ajkaim és ujjaim fogságából a dolgot. Amiért ilyen jó volt, engedem, hogy a számba élvezzen. Erősebben kezdtem fogni a farkát és egy kicsit gyorsítottam a tempón, aminek hamar foganatja is lett, erővel spriccelte tele a számat, alig győztem, nyelni, pedig aztán….

Teljesen a végéig húztam és mosdattam a farkát, míg végre tisztának nem ítéltem. A szemeimet kinyitottam és felnéztem rá, ilyen tevékenység közben szívesebben csukom be a szemeimet, jobban koncentrálok, jobban beleélem magam és ez most teljesen sikerült is.

Ráfeküdtem teljesen és ismét megcsókoltam, csak úgy szelíden hozzáérintettem az ajkaimat, de ő tarkón fogott és hevesen csókolni kezdett, túrta, borzolta a hajamat, miközben egyre vadabban játszadozott a nyelvemmel és az ajkaimmal. Hol keresték a lehetőséget az érintésre, hol meg borzolta a kedélyemet azzal, hogy cirógatta a szám szélét belülről. Ebbe teljesen belebizseregtem, hogy ennyire kíván még. Bizonyos, mert a szabad keze sem szabad már, végigsimította a hátamat a popsimig, majd jól bele is markolt. Húzta magához, mintha…. Egy hirtelen mozdulat és máris én voltam alul, úgy fordított meg, hogy észbe kapni sem volt időm, önkéntelenül is szét akartam nyitni a lábam érezni akartam teljesen. Hagyta hadd tegyem, mivel rögtön a kezei a combomat érintették finoman, majd leszállt rólam oldalra, de egy pillanatra sem hagyta el ajkaimat, csak szabaddá akarta tenni a kezét teljesen, hogy végre bejárják a testemet, teljesen.

Most hagyott csak egy kis szusszanásnyi időt, legalábbis ezt gondoltam.

- Akkor most te ne moccanj – huncut mosollyal hangoztak el tőle a szavak

- És ha megmoccanok mi lesz? Netán megbüntetsz, vagy?....... – direkt nem fejeztem be a mondatot, kíváncsi vagyok, mit tesz ezután, vagy mit is mond erre.

Robert (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Alig tudtam magam visszafogni, hogy idő előtt el ne durranjak a torkába. Csodás érzés volt, ahogy csinálta. Végig feszítette a farkam úgy engedte a torkára, és vissza. Percekig játszott így velem. De nem bírtam tovább. Éreztem, hogy összehúzódik a prosztatám és kilövellek. Nagy kortyokban nyelte el szakaszosan előtörő nedvemet. Még mindig csukva volta a szeme, és nem hagyta abba addig, amíg le nem szívta az utolsó cseppet is a makkomról. Rám feküdt, és gyengéden megcsókolt. De bennem még mindig tombolt a vágy. A hajába túrtam és faltam a száját. Nem tudtam betelni vele. Átfordítottam magamon, és magam elé fektettem, fejét az alkaromra döntöttem.

- Akkor most te ne moccanj -

- És ha megmoccanok mi lesz? Netán megbüntetsz?

- Ha nem mozdulsz, akkor is megbüntetlek - Vigyorogtam. Elkezdtem simogatni a mellét, kemény bimbóiba belekóstoltam. Szívtam és csókoltam őket. Majd szépen lassan elkezdtem lefelé simítani hamvas bőrét. Ahogy haladtam ujjaimmal a szeméremdombja felé, szétnyitottam ujjaimat és közrefogtam ajkait. Gyűrűs és mutató ujjaimmal kissé összezártam őket, középső ujjamat pedig elkezdtem végigvezetni mézes vágatán. Felnyögött, mozgattam az ujjamat fel alá, és nagyon lassan haladtam egyre beljebb. Folyamatosan néztem az arcát. Élveztem, hogy teljesen odáig van. A hüvelye bemeneténél elidőztem egy kicsit. Elkezdett vonaglani a kíntól. Tudtam mit akar, de még nincs itt az ideje. Egyszer csak kipattant a szeme, elkapta tarkómat, magához húzott és megcsókolt, míg a kezemet magába döfte.

- Kérlek csinálj meg - Könyörögte

- Azt mondtam ne moccanj! Nyugodj meg nem kell sokáig várnod.

Ha már idáig elsegített nem fogom kihúzni. Megsimizem egy kicsit belülről. Két ujjammal elkezdtem masszírozni. Felfelé feszítettem az ujjamat a hasa felé. Pici kis köröket írtam le. Nagyon lassan csináltam, finoman siklott az ujjam az érdes g-pontját. Hallgattam, ahogy légzése hol gyorsul, hol lassul. A plédet felváltva simogatta és tépte. Egy pillanatra kihúzom hüvelyéből az ujjaimat, a számhoz emelem, megízlelem nedveit. Rám néz, pont elkapja a pillanatot, ahogy a csillogó ujjaimmal a számhoz érnek. Teljesen megvadul. Villámgyorsan feltérdel, magához húz. Vadul csókol. Teljesen begerjedt a saját ízétől. Szája teljesen nyitva, néha beleharap az ajkaimba. A farkam után nyúl. Megfogja a zacskómat, és masszírozni kezdi a heréimet.

- Jól van, te nyertél - Mondtam neki. Végig húzom a fenekén a kezem, és már mozdul is. Lekönyököl, és fejét lehajtja, hátra néz, és a combomat simogatja. Elkapom két kezemmel a fenekét, és magamhoz húzom. Óvatosan beirányítom a lucskos bejáratához, és egy mozdulattal be tolom neki tövig. Mindketten felnyögtünk. Ohh atyám, ilyen nedves nővel még soha nem voltam.

- Nagyon finom vagy - Közepes ütemben elkezdem pumpálni, kicsit szétnyitja a lábait, és lefeszíti a csípőjét, hogy jobban hozzáférjek. Lenézek, és látom ahogy el-el tűnik a nyálkás farkam a lágy bőrtakarók között. A nyögései egyre hangosabbak, de nem változatok a ritmusomon. Próbálom minél hosszabb úton járatni benne magam. Egyszerre szoros és nagyon síkos a puncia. Húzogatom izmos fenekét a farkamon, majd én feszülök neki és keményen baszom. Légzése teljesen rendszertelené válik, amikor egyszer felsikolt.

- Elmegyek! - Belé vágom a farkam amennyire csak tudom, és apró pici mozdulatokkal sorozom meg a méhnyakát. Felsikolt hátrafeszíti magát, ezzel még jobban felnyársalja magát. Teste megfeszül egy pillanatra. Remegő teste, és hosszú elnyújtott sóhaja gyönyörű látvány. A hüvelye lüktet. Érzem ahogy elélvez. A testem izzik a vágytól, de még várok. A hátát és a derekát simogatom. Most egy kis mozdulattól is elélveznék. Hagyok magunknak egy kis időt. Ő még nem tudja, hogy most mi jön. Lehet, hogy az angyalokkal nem illik durvulni. De ő most nagyon meg fogja kapni

Pokolly (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Tudja mivel idegeljen ki, hogy aprókat húz csak, és ezzel az őrületekig ingerelve a testem, sikítok, és egy erőteljes és intenzív élvezéssel, adom tudtára, hogy jól csinálja a dolgát. A testem felett teljesen elveszítem az önkontrollomat, érzem, ahogy az ujjai a hátamon végigfutnak, egészen a popsimig haladnak, fel-alá. Levezetése az őrületnek az biztos.

Viszont ő nem ment el, nem érzem őt, ahogy szoktam. Miért nem? Pedig most jól esett volna, ha érzem őt teljesen. Rám dől, teljesen szinte lenyom a földre, a hasamon fekszek és ő még mindig bennem van. Mozdulni sem bírok tőle, valamire készül ez kiderült. Elkezdi a mozgolódást bennem és egyre hevesebben teszi, s közben érzem az erejét neki. Farka éppen félig kinn, félig benn és a hegye olyan érzékeny pontot érint meg, ami ösztönözne az ujjbab élvezet hajszolására, de moccanni sem bírok.

- Ne tedd ezt velem – könyörögve kértem őt

- Mit ne tegyek, - szünet - angyalom?

Ebben a pillanatban szólalt meg a telefonom. A táskám pont előttem van, és éppen csak elérem, valahogy előveszem. Egy pillanatra sem áll meg, nem érdekli, hogy ki lehet az. Nem mondom, vissza kell fognom magam rendesen, hogy bele tudjak szólni. Tudtam, hogy miért hívnak.

Alig bírom ki, hogy ne nyögjek bele, de így is érezhető a hatás, mi történik velem. Megbeszéltek szerint jönnek a barátaim felfelé a hegyre egy másik helyre, ahol találkoznunk kellene. Zsolti rögtön levágta a szitut mi van, így adott még 10 percet nekem, de az a legkésőbbi időpont. Én is tudom, hogy el kell indulni, mert nem tudom megcsinálni a tervemet velük.

- Nagyon gyorsan csináld, amit akarsz, mert mennem kell. Ez most fontos.

Persze mindezt lihegve tettem és élvezettel teli hangon. Kiszállt belőlem, én meg kihasználva az alkalmat, megfordultam és ledöntöttem a hátára. Hát, ha ő nem, majd én befejezem. Rögvest lovaglópózba raktam magam. Oly könnyedén csusszant be a farka, és mégis kitöltötte a belsőmet. Nem hagytam neki sok választást, kitámasztottam hátul a lábamat az övének, és már mozogtam is rajt. Csípőmet ringattam előre- hátra, és közben gyengéden rászorítottam a férfiasságára. A mozgásom gyakoriságával egyre erősebben markoltam meg őt odabenn és próbáltam nem kihúzni, hogy elélvezzen. Teljesen megjárattam magamban, elejétől a végéig éreztettem vele. Tudtam, hogy ennek ő sem tud ellen állni és érezhetővé vált számomra, hogy közeleg a vég számára. Bár próbált lefogni, mert nem akarta a dolgot oly könnyedén adni, de egy két erősebb szorítás után megadta magát, és a lüktetése után belémeresztette nedvét, miközben ujjai a csípőmbe mélyedtek, s próbáltak kicsit is, de irányítani, csillapítani.

- Örülök, hogy jól esett, de most ha lehet, akkor kapjuk össze magunkat. Bemutatlak a legnagyobb rajongódnak.

Nehezen is, de kiszálltam belőle és egy pillanatra mellé ültem. Szólni sem tudott a meglepettségtől, de felkapkodta a ruháit és próbált velem lépést tartani. Nekem sem volt könnyű, hiszen még lüktetett a puncim és vágytam rá, hogy ismét…. Felvettük a hátizsákunkat és elindultunk. Negyed óra séta után elértük a célunkat. Egy magasleshez.

- Gyere fel, innen jobb lesz a kilátás.

- Fel, nem be akartál mutatni valakinek?

- Arra nincs időnk, majd utána, ha végeztem.

Nem volt kicsi a magasles, mivel én készítettem, különféle megfigyelésekre. Volt benne egy kamera, amit rögvest be is kapcsoltam a rét felé, majd kipakoltam a táskámat. Meglepődve fogadta a fényképezőgépet és a sallangokat mellette.

- Nem is tudtam, hogy te is fényképezel. Hm… Ez a tájismerős nekem valahonnan.

- Nem mondod? – megcsörrent ismét a telefonom - és közöltem, hogy indulhatnak, de csak lassan majd gyorsuljanak fel. – Ne engem nézz, nézz át a réten és figyelj, mindjárt.

Letérdeltem és fókuszáltam. Két barna ló és fehérbe öltözött férfi és nő ült rajta. Az én felkérésemre és az övükére jöttünk ide fényképeket csinálni, ahogy a nap éppen megcsillan rajtuk, minden tökéletes egy újabb tökéletes képhez. Nyomkodtam a gombokat, míg fél füllel hallottam, hogy ő is elővette és bizony ő sem tétlenkedik. Próbáltam nem is figyeltem rá, a pillanatot akartam elkapni, sikerrel.

- Tökéletes lett – tettem hozzá

- Az enyém is. – vágta rá zsigerből

- Na, ez az én képem ám, ezzel majd indulok a….. – elharaptam direkt

Azt hiszem ekkor esett le neki ki is lehetek valójában. Megfogta a derekamat és magához húzott és csókolt, de most lágyan, ahogy még nem. Ekkor hangokat hallottunk, és lassan is, de lementünk.

- Ideértetek? – kérdeztem a lovasokat – Jók lettek a képek, de Zsófi bemutatnálak, azt hiszem, tudod kinek.

Úgy lepattant a lóról és rögvest arcon puszilta, amin meg is lepődött, ahogy én is.

- Hát akkor Zsoltit is bemutatnám neked ő, hát, lesz majd…… - ekkor közbevágott Zsolti és kimentett

- Szia, Zsolti vagyok, én voltam az első neki, és azt hiszem, tudod az angyalt is!- Kacsintott

- Akkor, majd viszem a képeket holnap, és lenn találkozunk, nekünk még össze kell cuccolnunk fenn – próbáltam illően lerázni őket most

Azzal ismét felültek a lóra és elindultak az úton lefelé, mi meg felmásztunk a lesre.

Robert (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Elkezdem mélyen belemélyeszteni magam. Teljesen ráhasalok, a mellkasom a hátához ér, megtámaszkodom, a másik kezemmel a kezét fogom. Tudom hova szúrjak, hogy újra pillanatok alatt újra elmenjen. Szépen lassan elkezdek gyorsítani.

-Ne tedd ezt velem – könyörögve kértem őt

-Mit ne tegyek, - szünet - angyalom?

Érzi hogy durvulni fogok, de ekkor megszólal a telefon, felveszi. Engem nem érdekel túlzottan. Vicces ahogy próbálja kontrollálni magát. Leteszi a telefont, és figyelmeztet ,hogy igyekezzek mert neki menni kell. Gondoltam "Igen, el fogsz menni angyalom :)" Egy pillanatra kihúztam belőle magam, hogy pozíciót váltsak, erre hátra lökött a földre. Még le sem értem már a farkamon lovagolt. Tényleg sürgős lehet neki. A csípője vadul mozog, érzem hogy ki fog csavarni. Elkaptam a csípőjét, nem akartam még elmenni, de esélyem nem volt, szinte kiszívta belőlem nedvemet. Hatalmasat élveztem. Sietősre vettük. Azt mondta bemutat valakinek. A faszom még lucskos volt, de már úton voltunk. Egy magasleshez értünk, felmásztunk. A táskájából előkapott egy Lumix gépet. Én csak pislogtam.

- Nem is tudtam, hogy te is fotózol -

Rájöttem, hogy láttam ebből a szögből a tájat, valószínűleg egy fényképről.

A telefonja csörög, pár szót váltanak majd leteszi. Végre felfogtam mi történik, amikor a horizonton feltűnt 2 lovas fehér ruhában. Ösztönösen nyúltam a gépemhez. Percekig csak kattogtak a gépeink.

-Na, ez az én képem ám, ezzel majd indulok a...- Azt hiszem az én angyalkám szintúgy természetfotós. Na ezt sem hittem volna, a konkurenciával kavarok. Meg merném kockáztatni hogy Szabó Angelikának hívják. Elkapom a derekát és magamhoz húzom. Megcsókolom. Tetszik nekem ez a rafinált nő.

A párocska talpig fehérben volt. A lányt Zsófinak hívták, helyes kis csaj volt. A srác Zsolti, Angel első pasija, ha jól értettem. Váltottunk pár szót, és Angel lerázta őket, majd elkezdtünk visszamászni a lesre.

Ahogy Angel haladt felfelé előttem, csak a fenekét néztem.

- Most olyat beléd harapnék legszívesebben, csak félek hogy leesnél -

- Ha lepottyanok, jössz te is.- kuncogott.

Fenn előkaptunk egy-egy szendvicset, Angelnél még alma is volt. A földre ülök, és a falnak támaszom a hátam. Angel még mindig a rétet fürkész kezében egy almával.

- Szóval Szabó Angelika?! Láttam már pár képed. Tetszett a tavalyi fekete-fehér sorozatod amit a Füvek Népe pályázatra csináltál. Van hozzá érzéked.

- Köszi, de egyenlőre még nem élek meg belőle, a 3. helyezés sosem fizet jól.-

- Ezzel a mostani sorozattal, hála a barátaidnak szerintem meglesz az 1. helyezés.-

- Talán - csak hümmög és nyammogja az almáját.

- Megmondom mit tegyünk, hogy jó pénzt keressünk! Te szépen lassan ledobod magadról azt a sok felesleges textilt, ami takarja azt a kis feszes testedet. Én csinálok rólad egy akt sorozatot, és gazdagok leszünk. :)

Tündéri kacajjal nevet fel, majd hozzám vágja az almacsutkáját.

- Mintha még nem láttad volna eleget a testem -

- Nem Angel, eleget nem is fogom eleget, még ha örökké élünk is - Rám néz, elmosolyodik, majd elindul felém.

- Kíváncsi vagyok hány lánynak mondtad ezt csak az elmúlt hónapban -

- Minden lányra személyre szabott szövegem van drága. A szép benne az, hogy nem kell megerőltetnem magam, csak azt mondom amíg látok-

Ahogy lassan lépked felém elkezdi kigombolni a blúzát. Épp hogy lenyeltem az utolsó falat almát, de már a száját kívánom. Kigombolja a shortját, majd szépen lassan letolja magáról. Közelebb lép, terpeszben megáll előttem. Megfogom a bokáját, és simogatni kezdem. Lassan haladok felfelé, ő csak mozdulatlanul áll, csípőre tett kézzel. A fenekéhez érve belemarkolok, felszisszen. Mutató ujjamat a köldökétől lefelé vezetem, majd párszor áthúzom a tangáján. Jól kivehetők a szeméremajkai. Szorgos ujjaimtól lassan elkezd nyirkossá válni a lycra. Beleakasztom az ujjam a pántba, és magamhoz húzom. Másik kezemmel a combjai között felnyúlok a fenekéhez, és elkezdem masszírozni. Félrehúzom a tangát, és megcsókolom a harmatos kis ajkait. Kezét hajamba túrja és halkan felsóhajt. Nyelvemmel paskolgatom csiklóját. Néha bele-bele nyalok az ajkai közé. Amíg a szám az ajkait kényezteti, mutató ujjammal elkezdem kitapogatni a nedves kis járatát. Óvatosan tolom fel az ujjamat. Fejemet az ágyékához szorítja, csípőjét mozgatni kezdi. Kívülről-belülről kényeztetem a kis kincsét. A középső ujjam következik. Kihúzom az ujjam, majd végignyalom. Középső ujjammal együtt kezdem visszadugni. Nagyon szűk, nagyon feszes. Lassan pumpálni kezdem ujjaimat felfelé, míg a csiklóját olyan óvatosan kényeztetem ahogyan csak tudom. Egyre nagyobbakat sóhajt, imádom hogy ennyire fel tudom húzni. Ring a csípője, érzem ahogy nekifeszíti hüvelyének falát az ujjamnak. Én sem vagyok már nagyon magamnál. Ez a látvány valami isteni. Szeretném már kiszabadítani farkam a nadrágomból. De nem akarom megtörni az élvezetét. Hirtelen eltolja magát tőlem...

- Kérlek állj fel, érezni akarlak -

Amint felállok megcsókol. A nadrágom felé nyúl, sietősen kikapcsolja az övem, kibontja a nagy csomagot. Míg falja a számat, lenyúl egészen a heréimig, és elkezdni masszírozni azt. A farkam mint a kő. Elválik számtól, letérdel, lejjebb húzza a nadrágom, és a szerszámomat kéjesen szopni kezdi. A lábam megremeg, neki dőlök a falnak, követi a csípőmet a fejével. Istenien csinálja. Kezével újra a heréimet veszi kezelésbe. Fejemet a falnak támasztom. Szemem behunyom. Csak az érzésre koncentrálok semmi másra. Percekig csak sóhajtozok, majd én sem bírom tovább...

- Támaszkodj gerendának, a puncidat akarom!

Pokolly (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Támaszkodj a gerendának, a puncidat akarom!

Szó nélkül tettem a dolgomat, akartam én is már, hogy ismét bennem legyen, tudtam, hogy nem lehet olyan hosszasan szeretkeznünk, valahogy a gondolataim egy pillanatra elterelődtek a felé, hogy ez lehet az utolsó, hogy érezhetem, hogy megmártózik bennem. Ez csak a pillanatnyi gondolatátfutás volt, mert éreztem már bennem a farkát, ahogy kitölt és egyre jobban belém hatol és ezt élveztem mindig is a legjobban. Aztán tövig bennem volt és megállt a farka lüktetett bennem, de el nem élvezett még nem, de mégis oly módon érezhető volt a vágy felém, hogy engem is felcsigázott rendesen. Olyan helyen éreztem a dolgot, hogy legszívesebben még jobban magamra húztam volna, és érezni akartam, ahogy elélvez bennem, de nem ez történt, olyan lassan kezdett el mozogni, hogy éreztem a millimétereket is bennem, és bevallom ez korbácsolta most a kedélyemet. Hozzám simult és már az egész lénye ott volt velem lassan kéjesen érintett meg, minden egyes mozdulata magam volt az érzékiség. Folytatta a kínzást, majd ujjai egyre jobban megfogták a vállaimat, majd belelihegett a fülembe és egyszerre csak olyan erővel kezdett el döfni, hogy azt hitem itt a vég. Igen itt is ért, mert az eddigi lassúsága felhúzott egy egyenletes majdnem átlépem a küszöböt szintre és a mostani erősebb húzásai minden egyes mozdulatára elélveztem, nem is egyszer, de folyamatosan. Nyögtem a természet lágy ölén, hangosan, és élvezettel, ahogy ő is tette. Éreztem a nedvét, ahogy bennem landol, és folyamatosan ingerelt tovább, nem hagyta babba, míg elkezdett folyni a nedvünk a lábamon. Ekkor húzta ki belőlem, és nyúlt a táskája felé. Elővett pár papírzsepit és megtörölgetett először engem, majd magát.

Lassan öltöztünk fel, tudtuk, hogy nem lesz folytatás, ha nem lép a másik, vagy csak éreztük. Elindultunk lefelé, sétáltunk vissza a találkozási helyhez. Addig beszélgettünk, de már nem a kíváncsiság inkább a nyugalom áradt belőlünk és egy kis félelem, hogy mi lesz. Elértük a kocsit és én nagy sóhajjal adtam neki egy puszit, majd elköszöntem és elindultam lefelé a panzióba. Sóhajtott ő is, és éreztem, hogy szólni akar, de mégsem tette. Akkor ennyi volt.

Tartalomjegyzék