Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Hogy mikor és hol határoztam el, hogy egy társkereső oldalra keveredem, fogalmam sincs, de mivel a tettek embere vagyok, amint megérlelődik bennem a gondolat, megcsinálom a regisztrációt, igyekezve egészen pontosan körülírni hogy milyen partnert is keresek. Mivel a munkámban mindig én fogom a gyeplőt, s több száz ember megélhetése múlik azon, hogy hogyan irányítom a céget, azt hiszem belefáradtam abba, hogy mindig én mondjam meg, hogy mi hogy legyen...úgy, de úgy szeretnék egyetlen napra egy olyan férfit magam mellé, aki megmondja, hogy mit csináljak, s van annyi karizmája, hogy gondolkodás nélkül, ösztönből meg is tegyem, amit kér, óhajt, parancsol. Persze, az egy nagy kérdés, hogy létezik-e olyan ember, akire felnézek annyira, hogy el tudjam fogadni őt uramnak...Mivel játszani szeretek, színészkedve biztosan, de úgy igazán, hogy a játék felszíne alatt úgy is érezzem, hogy feltétel nélkül engedelmeskedni akarok...ebben nem vagyok biztos. Egy próbát azért megér.

Gondosan megszerkesztem a profilomat, és leírom az elvárásaimat. Legalább 40 éves kell hogy legyen, hiszen tejfölös szájúakban elvből nem bízom. Nem árt, ha nem vágom őt zsebre, tehát legyen magas. És igen...legyen formás teste, hisz egy löttyedt hasat egyszerűen nem lehet komolyan venni! Legyen intelligens és tanult, hisz a kifinomult határfeszegetésekhez nem elég a józan paraszti ész, ráadásul az ilyen játszmák jóval az ágyon kívül kezdődnek, s ahhoz, hogy az ágyig eljussunk, le kell nyűgöznie.

Egy klikkelés és már útjára is indul a kívánságlistám, a szokványos portréfotó helyett egy sejtelmes részletfotóval, ami mutat is és nem is, én tudom, hogy engem ábrázol, de ezt rajtam kívül legfeljebb az tudhatja, aki ismeri a testem minden formáját, s csukott szemmel egy simításból felismerne engem. Ilyenek pedig...nem sokan vannak. Én úgy mondom, igényes vagyok, de akinek savanyú a szőlő, mind azt állítja, hogy finnyás, esetleg ennél jóval kelletlenebb jelzőkkel is illet.

Elintézek néhány munkatelefont, hisz az élet így estefelé sem áll meg, majd egy pohár borral elnyújtózom, és várok. Érdeklődőből éppenséggel nincs hiány, no de a felhozatal valami katasztrófális! A megkeresők háromnegyed része vagy nem olvasta, vagy nem értette a profilomat, lévén az elvárásaim közelébe sem ér. Olyan is akad, aki keveri a szezont, a fazonnal, esetleg néhány fura perverziójába próbál bevonni. Egy ideig igyekszem udvariasan válaszolni, hárítani, de egy idő után elfogy a türelmem, és az egyértelműen alkalmatlanokat ugyanolyan direkt módon küldöm melegebb éghajlatra, ahogy ők bepróbálkoztak nálam. Néhány óra múlva már kezdem úgy hinni, hogy rossz helyen próbálkozom és jobban járnék, ha az egyik rivális nagyvállalat igazgatóját csalnám lépre, s nézném meg mire jut az irányítással az ágyban... De azért a biztonság kedvéért kicsit még bekapcsolva hagyom ezt a társkeresőt is, hátha akad itt valami épkézláb pasi is.

Charmer (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Vége ennek a fárasztó konferenciának, de az időeltolódás miatt nem tudok aludni. Végeztem már az összes levelemmel, filmet nézni nincs kedvem, és hajnali négykor a városnézés sem túl vonzó. Pedig Japán csodás hely. Otthon még csak este hét. Nem csoda, hogy a szervezetem még ébren lenne legszívesebben.

Imádom a munkám, de a kutatómérnökség átka, hogy ilyen konferenciákra is menni kell. Nem is az esemény maga, hanem az állandó repülés, amit gyűlölök. Kisgyerekként imádtam nézni, ahogy dübörgő hajtóművekkel szállnak fel a gépek Ferihegyen. Felnőttként jöttem rá, hogy valójában minden repülőtér egyforma, mindenhol ugyanolyan híg a kávé, és minden gyönyörű stewardessnek hajnalban repülnie kell tovább.

A spam mappát böngészgetem, amikor megakad a szemem egy társkereső hirdetésén. Regisztrálok. Úgy sincs jobb, amivel elüthetném az időt. Böngészgetem a nőket, de igazából egyik kutya, másik eb mindegyik. Nem tudnak kitörni a mai trendi személyiség sablonok bűvköréből. Az egyik vakolt-lakkozott szoláriumszökevény, a másik elégedett vagyok a testemmel plusz húsz kilóval is, a harmadik csenevész ámde piercinggel és fekete hajjal megtámogatott alternatív. Semmi egyediség, csak a média által ránk öntött fostenger.

Oldalt, a véletlenszerűen feldobott társkeresők között, kelti fel a figyelmemet egy kép. Nincs rajta senki, azaz van, de nem portré vagy egész alakos kép, mint itt a túlnyomó többség. Nem is valami netről letöltött profi/művészi kép, mégis ahhoz áll közelebb koncepciójában. Nem egyértelmű, de sejthető, hogy tényleg a hölgy egy részét ábrázolja a kép, és pont annyit láttat, amiből sejteni lehet, hogy látványért nem kell a szomszédba menni a hölgynek, mégsem közönséges vagy kitárulkozó. Eredetiségében igazán szexi.

Kattintok és olvasok. Ahogy a végére érek az adatlapnak, már tudom hogy csak őmiatta érdemes volt regisztrálnom. Bár az általa megjelölt minimum negyven évet alulról sem nagyon nyalogatom krisztusi korommal, de egy próbát megér. Elvégre ez is csak olyan, mint egy álláshirdetés, a kritériumoknak tökéletesen megfelelő jelölt sosem akad. Ez a nő pedig tűnik annyira eredetinek, hogy tudja miben érdemes rugalmasnak lennie.

A külső kritériumokkal nem nagyon problémázhat: két méteren túli magasságommal korosztályos magasugróbajnokként érettségiztem. A sport azóta sem múlt el, bár az utazás mellett már csak rekreációs szinten sikerül művelni. Röviden megemlítem mivel foglalkozom, és udvariasan érdeklődöm az ő kötelezettségei, elfoglaltságai iránt. Zárásként elismerően dicsérem kicsit a képválasztását, és megkérdezem másban is a kihívó, de sejtelmes és gondolkodásra késztető dolgokat szereti-e.

Búcsúzóul előre is elnézését kérnem, ha nem tudok időben reagálni. Jelezve, hogy éppen külföldön tartózkodom még egy rövidebb ideig, és a nagy időeltolódás miatt nem pont szinkronban van a napirendünk.

Elküldöm az üzenetet és végül csak elnyom az álom. Majd a levelezőprogram csilingelésére ébredek. Az órára pillantok, alig fél óra telt el. Hű, ezek szerint sikerült kitűnnöm a tömegből. Rég nem látott gyomorremegés fog el, mint az első iskolai bál előtt, ahogy olvasni kezdem sorait.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Korai még az éjszaka, egy pohár borral a kezemben intézem a privát leveleimet, amikor látom, hogy újabb megkeresés jön a társkeresőn. Gondolkodom rajta, hogy egyáltalán megnézzem-e, vagy jó lesz az másnap is, de végül az örök optimizmusom nyer, no meg az, hiszem, vannak még csodák. Először a levelet olvasom el, ami kellemes meglepetést okoz. Értelmesen összefüggő mondatok, valódi érdeklődést tükröző sorok. Elégedett mosollyal nyitom meg immár a levélíró profilját, ahol egy nekem tetsző fotót látok. Semmi kirívó, de a mosolyában van valami veszélyes kalandot ígérő...persze lehet hogy csak bele akarom képzelni.

Egy választ minden esetre megér. Hosszan töprengek, mit is írhatnék...úgy érzem magam, mint egy hülye kamasz az első ismerkedésekor. Nem egyszerű úgy írni a munkámról, hogy ne derüljön ki rögtön, hogy ki vagyok, de igyekszem úgy megfogalmazni a dolgot, hogy minden igaz legyen. A ferdítés nem az én világom. Hmm, no igen, a képválasztás...szerintem is jó, s csak neked, kedves ismeretlen ismerős, elárulom, hogy engem ábrázol...vagy inkább rejt a fotó. Ha kitalálja melyik részletet, talán megkaphatja a következő kockáját ugyanennek a sorozatnak. Aztán a következőt...s a következőt...

Hogyan is kellene leírnom, hogy egész pontosan milyen partnert keresek...olyan kényes dolog ez...majd inkább később...ha egyáltalán válaszol még. Most csak írok arról, hogy kedvelem a rejtélyeket, rejtvényeket, játékokat, és minden olyat, ami a játékban részt vevőknek örömöt okoz. Legyen ez a legszelídebb, esetleg a legvadabb. Elárulom azt is, hogy utazni én nagyon szeretek. Persze nem feltétlenül konferenciára, bár ha úgy adódik, hogy menni kell, mindig hozzácsapok egy hosszú hétvégét, hogy legyen időm felfedezni a helyet, ahol járok.

Elárulom, hogy a munkám során folyamatosan irányítok...majd hozzácsapom azt, hogy minden ínyenc újdonságot szívesen kipróbálok...hát ebből akár meg is értheti, hogy mit akartam virágnyelven a tudtára adni.

Gyorsan elküldöm, reménykedve, hogy talán a lehetetlen óra ellenére még nem aludt el. Ahh, már megint az akaratos természetem! Ha valami fogamra valót lelek, rögtön meg akarom kaparintani. A csudának van kedve fél napot várni arra, hogy kialudja magát, na meg hogy az irodában legyen két percem egy levélolvasásra!

Mázlim van, a rendszer jelzi, hogy a küldés után egy perccel már meg is nyitották a küldeményt. No, ebből sem lesz alvás! Töltök még egy pohár bort, és izgatottan várom, mikor jön válasz. Közben...elkalandozva elképzelem, hogy milyen is lenne...lesz az, amikor az ismeretlen ismerősöm összefogja a két csuklómat, és azzal a veszélyes mosolyával a falhoz présel. Beleborzongok a gondolatba.

Charmer (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Az sorok végeztével elszáll minden álmosságom. Minden szóból sugárzik az átgondoltság, a természetes igény valami szépre. Nem a szokásos hevenyészett, felületes kommunikáció, ami manapság a "norma". Érződik, hogy tudja mit akar. Az is látszik, hogy erre pontosabban nekem kell majd rájönnöm. Ez is a játék része.

Rögvest fogalmazni kezdem a választ. Elmesélem, hogy minden cél nélkül regisztráltam, és őszintén meglepődtem, hogy őrá találtam. Pláne kellemes meglepetés, hogy fiatal korom ellenére reagált.

Az egész életem egy nagy játék. A munkám is játék, hiszen a kutatás mindig rejtélyekről, felfedezendő, megoldandó ismeretlenekről szól. A játéknál nem is nagyon van nagyobb élvezet. Azaz van, ha mindezzel örömet is szerezhetek a játszópajtásnak.

Szóval a kép tényleg őt ábrázolja. Máris egy feladvány. Érdekes a perspektíva, de elég sok női nyakat csókoltam már. Semmi másnak nincs ilyen görbülete, mint a váll és a fejbiccentő izom találkozásának. Így nem is olyan nehéz a válasz. Persze avatatlan szem a vállra azt hihetné, hogy egy formás hátsó, de gondolom pont ez volt a beugratás. Kíváncsian várom a következő képrejtvényt.

Az újdonságok kifejezetten a szakterületem. Az irányítás a munkámban nem igazán jelenik meg, teszem még hozzá puhatolózva. Ha arra gondol amire gondolok, érteni fogja, hogy ez mit is jelent.

Szóval ő is sokat utazik, és szereti a kellemeset a hasznossal összekötni. Vajon járt már Japánban? Mesélek kicsit a itteni tapasztalataimról. Egészen más keretek, határok között mozognak az emberek. Megemlítem az európai szemnek teljességgel szokatlan szexuális kultúrát. A kettős - nyíltan prűd, de otthon kifejezetten perverzióba hajló - szokásokat. A nők alárendelt szerepét, amelyet ők készségel fogadnak el. Sőt! Kifejezetten igénylik a férfi által adott biztonságot. Érdeklődöm, hogy merre járt már a világban, milyen kultúrákkal sikerült megismerkednie testközelből.

Aztán hirtelen ötlettől vezérelve nekem is eszembe jut egy feladvány. Mi lehet a keresztnevem? Szinte minden információja megvan már, ami alapján kis nyomozással megtudhatja. Biztos vagyok benne, hogy megvan a magához való esze és odafigyel a részletekre. Segítségül elárulom a hiányzó láncszemet, hogy nem a fővárosban élek és dolgozom.

Végül csatolok néhány képet, amit még megérkezésemkor készítettem. Csodás kertek és parkok, bonsai fácskák, néhány szép épület és szobor. Végül egy kimonóba öltözött hölgy a hotel halljából. Magamat sürgetve a küldés gombra kattintok, remélve hogy nem késlekedik a viszontválasz. Végül elrejtem az adatlapom a társkeresőn a nyilvánosság elől, így már csak Ő láthatja ami ott van, és így nem kapok üzeneteket másoktól, amik úgyis érdektelenek lennének.

Egészen kiszáradt a szám a levelezés izgalmaiban. Keresek valami frissítőt és kiülök az erkélyre. Kortyolgatva nézem hol a leveleim, hol az éjszakai fényeket, hol a szexis képrejtvényt. Elmerengek, vajon tényleg jól értettem a szándékait. Gondolataimba merülve ábrándozom. Irányításom alatt milyen biztonságos és élvezetes menedékre lelhetne ismeretlen ismerősöm a dolgos hétköznapjai elől.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Elégedetten konstatálom, hogy az elolvasás után nem ment el aludni, hanem választ küld. Az utolsó kortyot nyelem le a borból és épp megfejtem kivel akadtam össze valójában, amikor megérkezik a válasz. Jót mosolygok magamban, hisz az ő keresztkérdése a nevére vonatkozik. Ez igazán nem nehéz. Végigfuttatom az új infókat, és jó volt a tippem, még azelőtt, hogy a kérdés megérkezett volna.

A válaszban ezt a kérdést én is felteszem, kedves Attila...elárulom, én a fővárosban ténykedem. A kérdés így sem nehéz, hisz az igazgatóságban elég kevés nőnemű van a nagyvállalatok élén.

A fényképen a vállamat felismerte. Kicsit szerkesztek, kivágok, hogy újabb sejtelmes kocka érhessen hozzá...az oldalam vonaláról. Hűvös volt aznap éjjel, vagy csak a hideg zuhany okozta, hogy a testem libabőrözik, s ez a félhomályban szépen látszik. Vagy a fotós ajkai keltették ezt a hatást, ki tudja...sóhajtva emlékezem meg az ördögien jóképű fotósomról, aki a tenyerén hordott, mindent megadott nekem, kivéve egyet...az érdeklődésem fennmaradását. Nem tehet róla, s nem tehetek róla, fél év alatt halálosan unatkoztam mellette, s úgy éreztem, megfulladok, ha még egy estét azzal kell töltsek, hogy megvacsorázunk egy átlagosan jó helyen, kézen fogva sétálunk a Duna partján, majd hazamegyünk hozzá, vagy hozzám, és a 2 általa preferált póz valamelyikében szeretkezünk. Úgy, de úgy vágyom valami szokatlan kalandra...

Nem, Japánban még nem jártam sosem, bár olvasni már sokat olvastam róla, s egyszer talán oda is eljutok.

Milyen jó, hogy szeret játszani...kezdetnek szívesen csatáznék vele néhány Honfoglalót, csak hogy lássam, minden téren van-e olyan művelt, mint a japán kultúrában. Aztán...s ezt csak magamban teszem hozzá, talán játszhatnánk egyszer egy kiadós SexHunter-t is, ahol szíves örömest leszek a vad, s úgy játszhat velem, ahogyan csak jól esik neki. Elképzelem, hogy egy utolérésem alkalmával kellemes büntetés gyanánt végigmasszírozom az izmos testét a nyakától a lábujjáig. Netán ő büntet érzékeny pontokon ellehelt csókokkal, amiktől nem, semmi áron nem szabad elélveznem.

Azért csak megkérdezem, csak a munkájában szereti-e a rejtélyeket, vagy a női játszópajtásával sem vet meg néhány különleges játékot. Japánban megnézte-e már, hogy működnek azok a híres gésagolyók? Netán hozott is belőle már ajándékba a nőismerőseinek?

Szabadon eresztem a fantáziámat, miután a küldés gombot megnyomva izgatottan várok. Elképzelem, ahogy szakavatott ujjak a testembe vezetik a golyócskákat, s úgy játszanak velük, hogy minden porcikám lángba borul....végtelenül izgalmas fantáziakép, főképp így az álom és az ébrenlét határán, amiben a kényelmes fotelban ülve lebegek. De még nem adom át magam az álomnak...hátha jön még most válasz...és ez a kép, ami az agytekervényeimen át a szemem előtt lebeg, tetszik, s semmi kedvem kibújni belőle.

Charmer (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Látszik, hogy megvan a magához való esze. S az apró pluszinfó alapján nekem sincs nehéz dolgom a válaszrejtvénnyel: Sarolta ízlelgetem a megtalált nevet. Nem gyakori, igazán egyedi, mint eddig minden amit megtudtam róla.

Hallottam már rólad, fut át az agyamon a teljes név. Kíméletlen, törtető vezetőnek írt le a nemrég hozzánk érkezett kolléga. Igazán élvezet lenne betörni egy ilyen tüzes nőszemélyt. Na de ne szaladjunk előre. Kellemes játék most még kerülgetni a forró kását is. Majd ha hazaérek...

A jó válasz fejében én képet nem tudok adni, de valami ajándék dukálni fog hazaérkezésemkor, jelzem. A képrejtvény most egyszerűbb, de annál izgatóbb, ahogy a libabőr végigcsipkézi a finoman ívelt oldalát.

Japánba nagyon érdemes lenne eljönnie. Nem, még nem vittem gésagolyót senkinek, de sok más témába vágó érdekesség van idekint, ami bizonyosan kedvére való volna. Gyakran járok Japánban konferenciákon. Még az Egyesült Államokba kell majd repülnöm holnap este, és csak aztán jutok haza. A játékot és a kihívásokat nemcsak a munkámban szeretem. A nőismerőseim mindig is értékelték, hogy megmutattam nekik hogy az őáltaluk képzelt határaik túlzottan is a társadalom által beléjük plántált hatásokból fakadnak, nem pedig önnön személyiségükből. Ha pedig megvolt a felismerés, lehetőségek széles tárháza tárul fel. Villantom fel a téma folytatásának lehetőségét. Most inkább térjünk rá.

Talán nem elégedik meg a munkában elért sikereivel? Más útvonalon szeretne megbecsüléshez és elismeréshez jutni? Váltok bátrabb hangnembe, hisz már ő sem óvatoskodik, mint eddig. Az a libabőr nem épp egy hűs szellőnek tűnik, utalok a képre. Csatolok néhány képet amiket a helyi szexshopokban lőttem. Van itt bicikliülésbe integrált dildó, péniszmandzsetta és persze gésagolyók is több méretben.

Legyen a honfoglalós nevem feladvány. Mielőtt elküldöm a válaszom, regisztrálok is. Úgy érzem magam, mint a horgász, aki csak a természet békéje miatt jár ki a vízhez, de most valami nagyon különleges harapott a horgára.

Elgondolkodom, milyen is lenne, ha most itt az erkélyen nem a laptopon, hanem élőben bámulnom a finom vonalait. A korlátra hajolva nézhetné a város fényeit, szorosan tartva kipróbálhatnánk az egyik érdekesebb mandzsettát. Persze úgy hogy nem moccanhat egy tapodtat sem, főleg nem élvezhet. Az övé csak a város látványának élménye. Az élvezet csakis az enyém. Ha pedig elégedett vagyok vele, talán megjutalmazom valamivel.

Kiszáradt torokkal, kortyolok a limonádémból, majd egyszercsak rám ír valaki a Honfoglaló chaten, 'fehér menyét' néven:

- Jó estét... azaz inkább lassan jó reggelt kívánok neked!

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Jócskán benne járunk már az éjszakában, amikor megjön a válasza...addigra már tudom, hogy teljesen mást akarok vele játszani, mint a Honfoglaló, de már nem akarok visszakozni, megkeresem őt az aktív játékosok között.

- Jó estét...azaz inkább lassan jó reggelt kívánok neked! - írom, s gyorsan hozzáteszem, hogy legfeljebb egy játék...és egy visszavágó...mert utána...talán a chaten folytathatjuk, ha nem akar még aludni egy kicsit, mielőtt elmegy dolgozni.

- Legyen, feleli és már indítja is a játékot. Naná hogy jön még egy játékos, nehogy ketten maradjunk, de hamar belátja, hogy labdába sem rúghat velünk, úgyhogy fél úton kiszáll. Kemény küzdő az új szerzeményem, de nem hagyom magam. Hajszálnyival, de megverem. Persze követel a visszavágót, amit meg is kap. Itt neki van mázlija, a döntő kérdésre neki gyorsabb a válasza. A játszma végén skype címet váltunk, és mire kilépek a Honfoglalóból, máris jön a partnerfelvétel.

Eszében sincs aludni, hosszasan beszélgetünk arról, hogy mitől is libabőrös a bőröm, s roppant kíváncsi arra, hogy azon a képen másutt is látható-e ez. Így nagy merészen elküldöm a sorozatból a hátam vonulatát, kegyesen benne hagyva a hátsó félgömbjeimet. Itt is felfedezni véli a libabőröket, s tudatja, hogy ha úgy akarom, megmelegít, de ha úgy, akkor alaposan megborzongat.

Tetszik a flörtölés vele, úgy érzem magamat, mint egy kezdő tini, ami nem csoda, sosem próbálkoztam ilyen módon ismerkedni. Kicsit félek attól, hogy ha egyszer találkozunk, akkor egészen mást fogok látni, mint az a kép, amit összerakok magamnak a leírtak alapján, de igyekszem elhessegetni a gondolatot, hisz a legrosszabb ami történhet, hogy nem jön be nekem, megiszunk egy kávét és mindenki megy a maga útján. Egyenlőre azonban nem látok okot arra, hogy tartsam a távolságot, így ahogy ő közelít hozzám, és oszt meg magáról egyre több személyes dolgot, én is felengedek és megkapja a sorozat félhomályos mellképét is, ami, a jó ég tudja mitől hegyes mellbimbóban csúcsosodik. Hazudnék, ha azt mondanám, nem szeretem nagyon ezt a képet. Ha valamivel, akkor a cicimmel igazán elégedett vagyok. Pedig...s ezt neki is elárulom, melltartót csak akkor hordok, ha az aktuális ruhám feltétlenül megköveteli, mert egyszerűen jobban szeretem ha önálló életet élnek.

A kép láttán, illetve ezen vallomásom után leboszorkányoz, s közli, hogy aki ilyen rossz, és ennyit incselkedik, kemény büntetésre kell hogy számítson. A büntetés mikéntjét azonban nem árulja el, a fantáziámra bízza...de állítja, hogy a bimbóm legalább annyira fog ágaskodni, mint a képen, és a megtorlás része lehet az is, hogy egyetlen érintésre sem méltatja, bármennyire is csábító elmorzsolgatni őket gyengéden a fogaival.

Ennél a pontnál sóhajtva dőlök hátra, s szánakozom magamon, hogy egyetlen pikáns írott beszélgetés képes így lázba hozni. Szívem szerint rögvest magamhoz nyúlnék...

Gyors számolást végzek a helyi időt illetően és rá kell döbbennem, hogy ő hamarosan indul a konferenciára. Kedvesen figyelmeztetem erre, így búcsút veszünk. Elköszönés után még egy sort küld:

- Szeretném ha amikor a zuhany segítségét kéred ma éjjel, gondolj rám!

Ezután rögtön kilép...én pedig mosolyogva nyújtózom egyet, majd teljesítem kérését. Miközben a zuhany langyos tüskéi masszírozzák a csiklómat, elképzelek egy nagyon vonzó képet, s azt, hogy a vízsugarak helyett hamarosan talán az ő nyelve szorgoskodik majd, és hajszol a gyönyörbe.

Charmer (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Szoros oda és visszavágó következik. A véletlen betévedő harmadik hamar rájön, hogy nincs itt keresnivalója. Amilyen pechesen bukom az első kört, olyan mázlival kerekedek felül a másodikban. Elégedett lehet a döntetlennel, mert máris Skype-ra váltunk. Az órára nézek. Aludnom kéne, de nem tudok.

Hosszas beszélgetés alakul ki a fényképeiről és a libabőréről. Meglepetésemre újabb képet kapok a sorozatból: a háta szerepel rajta a kandikáló popsijával egyetemben. Persze libabőrös mindenütt. Felajánlom hogy megmelegítem, és persze ha nem fázik, akkor lehet borzongás lesz a vége. Egyre inkább közös hullámhosszra kerülve flörtölünk. Egyre bensőségesebb gondolataimat osztom meg vele. Érdekes a viselkedésének kettőssége: bizonyos témákban igen határozott és öntudatos, máskor meg szinte kislányosan tartózkodó. Mintha lenne még valami, amitől félne.

Óvatos nyitásomra és közeledésemre kapok még egy fotót. Itt már nincsenek rejtélyek. Peckesen hegyesedő melle látványát isszák szemeim. Dicsekedve árulja el, hogy csak muszájból szokott melltartót hordani, ha a ruha megköveteli. Itt az ideje a keményebb fellépésnek. Sarolta boszorkánynak kilátásba helyezek egy alapos büntetést, amiért imígy rakoncátlankodik. Hiába kíváncsiskodik, nem árulok el részleteket. Hosszas kérlelésére csak annyit villantok fel a lehetőségekből, hogy legalább úgy fog ágaskodni és borzongani mint a képeken. A büntetés pedig akár az is lehet, hogy cicijei követelőzése ellenére egyetlen érintést sem kap, hiába csábít íny- és fogcsiklandó morzsolgatásra.

Kis szünettel válaszol. Biztos vagyok benne, hogy végigperegtek szemei előtt és idegszálaiban a felvázolt tettek. Menekülésképpen indulásra noszogat, és sajnos igaza van. Tényleg elrepült az idő vele. Vár a reggeli, és még át kéne futnom az előadásomat is. Nehezen búcsúzkodunk. Utóiratként meglepem még valami vallomásszerűvel, majd sietek dolgomra.

- Mikor a zuhany segítségét kéred ma éjjel, gondolj rám!


Éppen csak odaérek kezdésre. Szinte rohamtempóban adom elő a gondosan felépített mondandómat. A tervezett háromnegyed óra helyett fél óra alatt végzek. A hozzászólásokra várva, számos ismerős arcot fedezek fel a közönség soraiban, mégis olyan távolinak érzek magamtól most mindent itt.

Akárhányszor lehunyom a szemem, Saroltát látom egy testhezálló kis ruhában. Ahogy képzeletemben összepillantunk, cicijei majd átszúrják a feszes anyagot. Oldalt fordul, és lehúzza magáról az anyagot. Mellei peckesen kandikálnak, ahogy átbuknak a szegélyen. Boszorkányos, mosolyodom el. Égetnivalóan boszorkányos... morfondírozom magamban, ahogy végzek a felmerülő kérdésekre adott válaszaimmal.

Leülök a nézőtérre, és máris indítom a Skype-ot a telefonomon. Sarolta még online, de nem válaszol. Biztosan zuhanyzik, vigyorgok magamban. Vajon megfogadta az első kérésemet?

Végigülöm az ebéd előtti másik előadást, de nem igazán tudok figyelni. Azon töröm a fejem, milyen ajándékot is vigyek majd haza újdonsült... "nőismerősömnek", jut eszembe Sarolt megfogalmazása. Ebédelés közben rezeg a telefonom, kedvenc vezérigazgatóm az. Zuhany után rögvest bealudt, így a gépét se kapcsolta ki. Szóval szót fogadott, jegyzem meg magamban. Pontos beszámolót kérek. Nemcsak a tetteiről, hanem a gondolatairól is. Meglepődik a kérésen, így nyomatékosabban is "kérem". Kilátásba helyezve néhány érintést, és nem érintést a megfelelő helyeken. Nagy kihagyásokkal válaszolgat, a finom zuhanyzás után továbbra is az álomkór kerülgeti. Meghagyom, hogy a beszámolóírás legyen az első reggeli feladata ébredés után. Meghökken, hogy ilyen határozottan magamhoz ragadtam az irányítást. Búcsúzásából mégis érződik, hogy alig várja hogy kedvemre tegyen. Sokkal nehezebb feladatokat is kapsz még majd, gondolom, ahogy ágyába bocsájtom.

Én pedig kihagyva a délutáni szekciót, nyakamba veszem a várost. Korábban már jártam ebben a szexshopban, és máris egy tökéletes diáklány jelmezt sikerül találnom. Remélem a méret is jó lesz. Az itt eltöltött két óra alatt rendesen telepakolom a kosarat. Igen széles vigyorral fizetek a kasszánál végül. A pénztáros lány mosolyogva bólogat, ahogy szatyrokba és dobozokba pakolja az árut. Városnézés után a hotelszobába visszaérve Sarolta beszámolója fogad. Rövid és kicsit szétesett mondatok, de van benne spiritusz. Hirtelen ötlettől vezérelve lemondom az amerikai konferenciát, és kis erélyességgel a repülőjegyem is sikerül módosíttatnom. A késő esti géppel még ma indulok Budapestre. Röviden válaszolok a boszorkánynak: "Vettem neked néhány ajándékot. Holnap délben érkezem Ferihegyre."

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Hmm...hogy mit csináltam a zuhany alatt? Hogy írjam le? És hogy mi járt közben a fejemben? Hát ha azt olyan könnyű volna leírni...főképp így félálmos állapotban. De nem és nem hagyja elbliccelni a dolgot, felszólít rá, hogy amint rendesen felébredek, rögvest írjam meg a beszámolót, végülis ezekhez értek, vagy mi a szösz. Naná, hogy kiveri az álmot a szememből teljesen! Gyorsan lezuhanyzok, és igen, újra igénybe veszem a zuhanyrózsa szúrós, bizsergetős sugarait, csak hogy frissüljön az élmény. Ezt persze azért sem írom meg neki! A leírásban kap egyet s mást, nem mindent, nem teljes terjedelemben, hadd maradjon valami a fantáziájának is. Például az, hogy amikorra a zuhany alá értem, a gondolatoktól, s a vélt lehetőségektől, amik a fejemben cikáztak, már csúszós volt a puncim, így a víznek túl sok dolga nem volt a felizgatásommal, csak a befejező aktust bíztam rá. S például azt is csak sejtetni engedem, hogy a kisebbik vibrátorom eközben bennem dolgozott, hogy ne csak kívül, belül is megkaphassak minden kényeztetést.

A választ már nem kaptam meg otthon, mert rohannom kellett az irodába, ahol millió teendő várt. Rémunalmas igazgatósági gyűlés, egy felmondófélben lévő középvezető helyének megpályáztatása, és még számtalan apróság. Már majdnem délután 6 óra van, amikor nem bírom tovább és ránézek a leveleimre...különösen azon az e-mail címen, ahonnan tőle várom a választ. De megnéztem volna az arcát, amikor a beszámolómat olvasta! Micsoda? Holnap délben érkezik? Jó, és én mit kezdjek ezzel? Ajándékot is vett nekem...hmm, úgy látszik megihlettem őt a gésagolyókkal. Lehet hogy ki kéne menjek elé a reptérre. De ezt gyakorlatilag képtelen vagyok megszervezni! Hiszen munkanap van, az én napom meg úgy be van táblázva, hogy meghalni sem érek rá! Nem megyek ki, ez nyilvánvaló. Holnap péntek van, legkorábban 6-kor azért el tudok szabadulni, ha elég korán kezdek...amit megtehetek az ügy érdekében, hogy vacsoraidőre szabaddá teszem magamat és valahogy megüzenem neki, hogy előbb ne várjon. Kitör belőlem az ösztönös lázadás...mi az öregördögöt gondol magáról, hogy majd én ugrok az első szavára? Na neeeem. Döntök. Nem üzenek neki e-mail-ben, úgyis a gépen ül. Holnap kirendelem érte a sofőrömet, akivel kap egy kézzel írott levelet, melyben megtudja, mikor és hol fogunk vacsorázni. A kedvenc olasz helyemet választom, ahol a világ legjobban elkészített tésztaféléit árulják, remek borokkal körítve, szemtelenül drágán, de az élmény felejthetetlen. Szólok a titkárnőmnek, hogy mielőtt hazamegy, intézze a foglalást, én pedig lekörmölöm a levelet, amit másnap reggel a sofőr kezébe nyomhatok, amikor kiadom neki az intéznivalóit.

Ma este pedig...hát igen...el kéne jussak a fodrászhoz, és holnap estére feltétlenül meg kell vennem azt a dögös kis borvörös ruhát, amivel hetek óta húzza az agyamat az egyik általam kedvelt olasz márka hírlevele. Ránézek az órámra, még nyitva vannak. Azért is az enyém lesz az a hűvös selyemdarab, ami alatt remélem forrósodhatok eleget.

Másnap reggel meghagyom a sofőrnek, hogy mindenképpen telefonáljon, ha átadta a levelet, így tűkön ülve hallgatom a beszámolókat és szórakozottan húnyok szemet afölött a felismerésem felett, hogy a velem szemben ülő urak fele újfent nem készült fel! Máskor ezért a fejüket veszem, de ma már...ahogy néha ők mondják, nagyon péntek van! 1 órakor, végre cseng a telefon, levél átadva. Igen, az úr nem örült, hogy nem én voltam ott, de természetesen megértő volt. Nem, üzenetet nem küldött, a magánszámot kérte, de nem kapta meg, csak a titkárságit.

Hmmm...szóval nem üzent. Hát...csak reménykedni merek abban, hogy nem egyedül vacsorázom ma.

Charmer (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Leszáll a gép. Ismét a megszokott hazai szürkeség. Valahogy mégsem tud ez letörni, mert ha Sarolta értette a rövid emailemet, akkor egyáltalán nem szürke dolgok következnek. Vagy mégis, csak egészen más árnyalatban.

Egy úriembert látok a nevemmel egy papírlapon az érkezési várónál. Szóval sofőrt küldött értem. Kissebb csalódás fog el, mikor nem ő vár a kocsinál. Egy kézzel írt levelet kapok. Vacsorameghívás egy exkluzív olasz étterembe. Van stílusa, az szentigaz. Így legalább lesz időm kicsit pihenni és előkészülni a találkozásra. No meg nem várhatom el, hogy a sűrű napi programját felrúgva, ismeretlenül elém rohanjon. Azért megpróbálom elkérni a magán telefonszámát, de a sofőr jó alkalmazott, csak a titkárságit tudja adni. Nem hagyom magam. A sofőrre bízom az ajándékba hozott kimonót cseresznyefa dobozban. Gyorsan egy cetlire csak annyit írok mellé: "Ugye ez lesz rajtad este?" Meghagyom, hogy csak késő délután kézbesítse a küldeményt, épp mielőtt a főnöke hazaindulna. Meglepetésre meglepetés a válasz ebben a játékban.

Majd eljutunk még oda, hogy felborítsam a napját is. Már ha tényleg arra vágyik, amit eddig mutatott felém. Kiveszek egy csendes szobát az egyik félreesőbb belvárosi hotelben, szerencsémre nincs túl messze az étteremtől. Rendszerezem a kintlétemkor vásároltdolgokat. Csak egy kisebb dobozt viszek magammal diszkréten becsomagolva, a többit későbbre tartogatom, remélem nem hiába.

Fáradt vagyok, így elbóbiskolok az ágyon. A telefonom ébresztőjére riadok fel. Bőven van még időm. A zuhany alatt morfondírozom az elmúlt napokon és Saroltán. Vajon hogy fogja fogadni a ruhát? Eljátszom a gondolattal, hogy még az étteremben felpróbálja a másik ajándékomat is. Erre felderengenek libabőröző keblei. Lehunyt szemmel adom át magam a kavargó pikáns gondolatoknak. Férfiasságom keményedéssel reagál képzeletem ingereire. A képek lefelé siklanak a finom vonalú háton. Fantáziám deréktól lefelé is kiegészíti a látványt. Falloszom kőkeményen mered. Eszembe jut Sarolta beszámolója. A zuhanyrózsát makkomra irányítom, s hagyom hogy lassan kússzanak idegszálaim a robbanás felé. Még mielőtt eljöhetne a beteljesülés, abbahagyom a játékot. A csordultig telt tárhelyről remélhetőleg már ő fogja előcsalogatni nedűt, ha nem is feltétlen ma este. A testemben szétáradó tesztoszteron hatása viszont biztos, hogy jót fog tenni a randevúnknak.

A második ébresztő szólal meg, ahogy kilépek a zuhany alól. Igyekeznem kell. Gyorsan könnyű inget és vászonnadrágot veszek, alig érezhető friss-pikáns parfümillattal teszem teljessé a megjelenésemet. Épp akkor venni észre, ha valaki közvetlen közel hajol. Egy utolsó ellenőrzés a tükörben, és lendületes léptekkel indulok az étteremhez. Szeretnék előbb odaérni, hogy felmérhessem a terepet. Remélem alkalmas arra, hogy kicsit emelve az intenzitáson, tovább folytassuk az eddigi közös játszadozást.

Igazán elegáns hely. Az étlapról látom hogy nem divatból, hanem hozzáértés alapján olasz a konyha. A főúr nagyon készséges, ahogyan az asztalfoglalásról kérdezem. Előadom neki, hogy meglepetéssel készülök és ehhez jobb lenne egy kicsit eldugottabb asztal, nem pedig Sarolta kedvenc helye középen. Rögvest átszervezi az asztal foglalásokat. Két palack bort is behűttetek, természetesen a kedvencéből. Még néhány gyertyát kérek az asztalra, úgy rendezve, hogy a külső oldalról adjanak fényt. A külső szemlélő számára így még kevésbé látszik, mi is történik ott. Megtapogatom a nadrágzsebemben a korábban odacsúsztattot kis műanyag lapkát. Az ajándékos dobozból diszkrét berrenés hallatszik. Mosolyogva ülök az asztalhoz. Minden készen áll...

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A munkanap vége felé kellemes meglepetés ér, amely rögvest jókora dilemma elé állít. A sofőröm udvarias, ám cinkos félmosoly kíséretében átad egy jókora dobozt, amiben egy gyönyörű kimonó stílusú ruha van, és egy kérés, hogy viseljem ma este...nem bírom ki hazáig, magamra zárom az ajtót és felpróbálom. Finom, hűs selyem ér a bőrömhöz, és borzasztóan élvezem. Jól is áll, a színei is passzolnak...de...és a gondolatra elvigyorodok, ismeretlen lovagomnak hiába küldtem fotót a melleimről is, a méretet bizony fölé becsülte. Ezzel a dilemmám, miszerint a friss szerzeményemet vegyem fel, vagy az ajándékot, el is dől. A ruhát visszacsomagolom, és hazafelé beadom a varrónőmhöz, hogy lehetőleg tegnapra készüljön el vele. Kicsit morgolódik, hogy már megint mi olyan sürgős, de a finom kelmét látva megenyhül, belelkesedik, és közli, hogy másnap délben már mehetek is érte. Helyes! Tényleg szívesen viselném már.

Otthon gyorsan összekapom magamat, sosem voltam az a sokáig készülős. Zuhany, és nem, a zuhanyrózsa most nem segíthet, magamra kapom az új szerzeményű ruhámat, és rövid gondolkodás után nem teszek fel sminket, egyáltalán. Miért is tenném. Szép a bőröm, lásson olyannak, amilyen vagyok, arról nem is beszélve...hogy ha a számításaim bejönnek, és élőben legalább annyira vonz, mint virtuálisan...akkor legalábbis a rúzst le kéne nyalnia rólam, amit pedig szerintem egyetlen férfi sem szeret.

Pontosan érkezem az étterembe, pásztázom az asztalokat. Az általam kért asztalnál már ül egy pár. Már éppen reklamálnám az ültető pincérnél, amikor odalép hozzám, és mosolyogva az étterem egyik eldugott sarkába vezet, ahol már várnak rám. Hmmm, nem rossz, a neten talált képein se nézett ki rosszul, de élőben még inkább megfelelő vacsorapartnernek tűnik. Túlesünk a "hivatalos" bemutatkozáson, és a kicsit nevetségesnek tűnő kézfogás után magához húz és a világ legtermészetesebb módján arcon csókol. Persze nem csak úgy a levegőbe, hanem rendesen érintve a bőrömet az ajkával. Aztán alám tolja a széket, int a pincérnek, aki hozza is a kedvenc boromat. Nem szól, csak néz, mintha a szemével akarná felmérni mindazt, amit az elmúlt napokban írásban megbeszéltünk. Már épp feszélyezne a dolog, amikor rádöbbenek, hogy pont ugyanezt teszem, úgyhogy emelem poharamat és jóízűen belekortyolok a fehérborba.

- Rossz vagy, nem vetted fel az ajándékodat.

- Rossz vagy, nem találtad el a méretet, még dolgom van vele. - felelem.

- Tudod, hogy az engedetlenségért büntetés jár?

- Tudod hogy csak akkor büntethetsz meg, ha én ezt megengedem neked?

- Tudom hogy sikerül megszelidítenem téged...

- Tudod hogy ez nem lesz egyszerű...

- Tudod hogy szeretem a kihívásokat...

- Tudod hogy nem vettem bugyit a ruhám alá?

- Tudod hogy ezt le fogom ellenőrizni?

- Tudod hogy ez nem megy könnyen...

Ping-pongozunk a szavakkal, miközben a poharunk felett egyre közelebb hajolunk egymáshoz. Mielőtt a poharaink összeérnének, megjelenik a pincér az előétellel és érdeklődik a főételről. Én a szokásos kedvencemet rendelem, bár az étlap minden tétele csábító, a juhsajtos, padlizsános tésztájuknak sosem bírok ellenállni, annyira tökéletesen van elkészítve. Elégedetten veszem tudomásul, hogy ma esti vendégemnek ezidáig eszébe se jutott az étlap, annyira el volt foglalva velem, úgyhogy felüti és találomra rábök az első ételre, ami a szeme elé kerül. Nyamm, a másik kedvencem az, amiből...lopni fogok.

Így kizökkenve a pillanat varázsából, rájövök, hogy nagyon éhes vagyok, mert az ebédem kimaradt. Rávetném magamat a tonhalpástétomra és a sajtkrémre, amit hoztak a frissen roppanó kenyérhez, de kiveszi a kezemből a kenőkést! Elképedve nézek rá, de ő szelíd, ártatlan mosollyal tudatja.

- Majd én megetetlek a tenyeremből. - és választ se várva keni az első falatkát, majd egy olajbogyót biggyeszt a tetejére és a számhoz tartja.

- Hmmm, ez finom, de mivel nem a te érdemed...ennél több kell ahhoz, hogy a tenyeredből egyek.

- Meglesz a több is, meglásd, de ha úgy gondolod...- és a következő falat a saját szájában tűnik el. Szívem szerint megkarmolnám azt az önelégült képét, de rájövök, hogy hamarabb jutok ételhez, ha engedelmesen tátom a számat a nekem készülő falathoz.

- Jó kislány, látom megy ez! Jó helyet választottál, ezért a főételt megeheted egyedül is. A desszertre majd visszatérünk...

Charmer (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nem a kimonót vettte fel a kis engedetlen. A rakoncátlansága miatti csalódásomat azért enyhíti ez a rafinált vörös ruha. Mintha egy torreádor lengetné muletáját a bika előtt. Az udvariaskodó formaságok után rögtön egy csókot hintek az arcára. Nem a hivatalos légverziót, amit céges tárgyalásokon szokás adni. Smink amúgy sincs rajta, így finom bőrének illatát érezhetem közben. Jöhet a bor. Nézzük egymást, próbáljuk összekötni az eddigi beszélgetéseinket a valósággal. Pergős szópárbaj közepette hajolunk egymáshoz egyre közelebb. Amikor csendülne a kristály, megjelenik a pincér. Sarolta csípőből tudja mit kér, én futtában választok valami jónak tűnőt az étlapról. A desszertet már úgysem a séf fogja elkészíteni, ebben biztos vagyok. Épp nyúlna az előételért, de ideje ismét vezényelnem. Kiveszem a kezéből a kenőkést.

- Majd én megetetlek a tenyeremből. - pillanatok alatt a szája előtt van az antipasto. Persze visszavág.

- Hmmm, ez finom, de mivel nem a te érdemed...ennél több kell ahhoz, hogy a tenyeredből egyek.

- Meglesz a több is, meglásd, de ha úgy gondolod... - nehogy azt higyje, hogy meghátrálok.

A következő falatot magam kapom be. Csukott szemmel élvezem, ahogy a sajtkrém szétomlik a nyelvemen. Mikor felnézek, igazgatónőm tátott szája vár.

- Jó kislány, látom megy ez! Jó helyet választottál, ezért a főételt megeheted egyedül is. A desszertre majd visszatérünk...

Miután az első éhséghullámot csillapítjuk, bort kortyolgatva beszélgetünk a japán utamról. Előveszem a kis dobozkát és az asztal közepére csúsztatom.

- Van még egy ajándékod. A főétel után bonthatod majd ki.

Már nyúlna érte, de jelzésértékűen bokán rúgom az asztal alatt. Meglepett, tüzes tekintete éget, de nem úgy ahogy ő gondolja. Fészkelődök kicsit a széken, mert vad energiái igencsak stimulálják az ágyékomat is. Közben hozzák is az illatozó ínyencségeket. Kérdezés nélkül belekóstolok a padlizsános tésztába. Sarolta egy pillanatra megremeg, szemei villámokat szórnak.

- Nagyon ízletes. - majd veszek egy kóstolót a saját tányéromból is. - Ez is finom. Kérsz?

Villámra véve egy falatot, kínálom neki a pestos carbonara-t. Megszelidülve mosolyodik el. Ajkaival körülölelve az ételt húzza le a villáról a falatot.

- Köszönöm, kedves vagy. - szinte bájolog az asztal fölé hajolva.

Alatta pedig visszakapom, amit az előbb adtam. Ahogy falatozzuk az ízletes tésztákat, alább hagy kicsit a játék. Amint végeztem lábfejem útnak indul a terítő jótékony takarásában. Centiméterről centiméterre halad felfelé, már Sarolta térdénél járok amikor leteszi a villát és nagyot kortyol a borból. Rám sem hederítve, diadalittasan nyúl a dobozkáért. Mire kibontja az ajándékot, már a combfixe csipkeszegélyét olvassák lábujjaim. Kiveszi, a kezében forgatva vizsgálgatja a két kis zselés gumidarabot. Szemmel láthatóan nem tudja mire valóak.

- Nagyon is tudom a méreted Kedves! - jegyzem meg. - Csak ezeknek is a ruha alá kell férniük.

- Mármint...? - kérdezi tanácstalanul.

- Mellvibrátor... és sértésnek venném, ha nem próbálnád fel őket azonnal!

Nem válaszol. Egy pillanatra elmereng, majd felhajtja a maradék bort. Elmosolyodik.

- Köszönöm. Akkor, ha most megbocsátasz... mindjárt jövök. - Azzal könnyed léptekkel elsuhan a mosdók felé új játékszereivel a kezében.

Én is kiürítem a poharamat, és újratöltöm mindkettőnkét. Ezalatt az üres tányérok is eltűnnek az asztalról. Desszertnek csak egy kis gyümölcstálat kérek, a többi finomság már készülőben van úgy sejtem. Sarolta felvillanyozott tekintettel érkezik. Pár méterre jár még, amikor zsebembe nyúlok. Egy gombnyomás és egész felsőteste megrándul, ahogy rövid időre maximum fokozaton bizseregnek a mellbimbói.

- Attila, az hiszem valami baj van ezzel az izével. Biztos, hogy kikapcsoltam mielőtt vissza indultam, de az előbb mégis működésbe lépett. Egyébként nagyon tetszik.

- Semmi probléma. Ezt, nem tudod kikapcsolni. - húzom elő a távirányítót. - Egyébként mintha libabőröznél, csak nem fázol?

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Hmmm, érdekes ajándék ez a mellvibrátor. Általában nincs ellenemre játékszerek bevonása, node mindjárt így az elején...no meg ilyet még nem is láttam, úgyhogy úgy húzok el elpróbálni, mint egy kölyök a legújabb játékát. Lehetőleg nem kimutatva, hogy nekem ez tetszik! Az már kevésbé, hogy a galád abban a pillanatban bekapcsolja, amint kilépek a mosdóból.

Természetesen tudom, hogy ő volt a ludas, de nem rontom el a játékot.

- Attila, az hiszem valami baj van ezzel az izével. Biztos, hogy kikapcsoltam mielőtt vissza indultam, de az előbb mégis működésbe lépett. Egyébként nagyon tetszik.

- Semmi probléma. Ezt, nem tudod kikapcsolni. - húzza elő a távirányítót kaján vigyorral. - Egyébként mintha libabőröznél, csak nem fázol?

-Nem fázom, csak finom a bizsergés. Eddig azt hittem te akarsz velem jót tenni, node ha nem vagy rá képes eszköz nélkül...akkor még elgondolkodom egy kicsit az este további részén...pótszerekkel én is el vagyok látva otthon. Tudod...a zuhany...meg miegymás.

Egy pillanatra elképedten mered rám, de végül nevetésbe tör ki.

- Szemtelen boszorka vagy! Ezért csúnyán meg foglak büntetni, amikor...és nem ha...a kezeim közé kaparintalak. Legyen...ezt a kis szerkezetet ki is kapcsolhatom, ha akarod...bár azt hiszem maradjon inkább úgy alaphangon bekapcsolva. Csak hogy tudd, szívesen tenném végre személyesen ezt a kényeztetést az ajkaimmal. Ne merészelj tőle elélvezni, vagy titokban segíteni magadon az asztal alatt! Az éjszaka első orgazmusát tőlem fogod megkapni, úgy, és akkor, ahogy én ezt adom neked!

Mindeközben áthajolt az asztalon, az állam alá tette a kezét, és olyan közelről beszélt hozzám, hogy éreztem a leheletét az ajkaimon. Csak a jó ég tudja mi ütött belém! Tényleg van valami varázsa ennek a pasinak. Ahelyett, hogy tovább álltam volna a tekintetét, és visszaszóltam volna valami nagyon csípőset, úgy, ahogy ezt normál esetben megtettem volna, én sütöttem le először a szememet, és mindennél jobban vágytam arra, hogy az ajkai végre hozzám érjenek. Felidéztem az érzést, amikor a találkozáskor arcon csókolt, s megpróbáltam elképzelni, hogy milyen lehet, amikor azok a formás ajkak az ajkaimat súrolják, vagy...a mellbimbómat...és egyáltalán mindenemet!

- Miről fantáziálsz? Áruld el kérlek most. Ha elég készséges leszel, szívesen teljesítem a kívánságaidat...persze lehet hogy nem most rögtön.

Most rajtam van az elképedés sora, ilyen direkt kérdésre nem számítottam, és egyáltalán nem volt kedvem válaszolni rá!

- Hááát, mondjuk, hogy a gondolataimban te is benne vagy.

- Nem elég konkrét. Azt akarom, hogy kimondd, hogyan, miképp.

- Nem.

- De igen! A mai este folyamán csak akkor kaphatsz meg bármit, ha kéred, elmondod. Ha kitalálom is a gondolataidat, akkor sem fogom őket teljesíteni, amíg nem mondod ki őket. S ha úgy látom késlekedsz a kimondásukkal, én nagyon késlekedni fogok a teljesítésükkel....ha öt percig magadban tartod, én tizenötig foglak várakoztatni. Lásd milyen jó vagyok veled, még csak mostantól számoljuk, úgyhogy az előzőt még büntetés nélkül kimondhatod.

Néhány másodpercig hallgatok, és a szemébe nézek, hogy ezt most tényleg komolyan gondolja-e. A tekintetében látom, hogy a lehető legkomolyabban!

Hahó...még van időm felállni és kisétálni innen! Még meggondolhatom, hogy bele akarok-e szaladni egy ilyen kalandba! Ami hátborzongatóan izgalmasnak tűnik, de éppannyira veszélyesnek is. Hisz mit tudok róla? Azt hogy hol dolgozik és hogy mit csinál...de fogalmam sincs semmi egyébről, és épp most készülök kimondani azt, hogy vele tölteném a hétvégét, vagy legalábbis...legalábbis...

- Arra gondoltam, hogy jó volna érezni a csókod ízét. - lehelem a fülébe, hogy addig se kelljen a szemébe néznem.

- Ez a kívánságod máris teljesülhet, mert ilyen engedelmesen elárultad.

Egy elegáns mozdulattal maga felé fordítja az arcomat, és az ajkaimmal kezd incselkedni. Finoman, lágyan, alig érintve, alig nyitva őket, s amikor nyílnak, ő kissé visszahúzódik.

- Nyisd ki a szemed! Szeretném látni bennük azt, hogy élvezed-e.

Igyekszem engedelmeskedni, és nem önkéntelenül lehúnyni. Nem könnyű feladat, mert az érintése jobban bizserget, mint a mellbimbómon lévő ketyere!

- Finom vagy. Rendezem a számlát, és menjünk kedves Sarolta. Most még van esélyed elmenni...igen, tudom, hogy az előbb ez is végigfutott azokon az okos agytekervényeiden. Odamegyek a pulthoz fizetni, nem fogok sietni. Ha itt vagy még, mire visszafordulok, kikapcsolva marad mindkettőnk mobilja pontosan vasárnap estig, vagy...ameddig mindketten így találjuk jónak. Ha elmész, a játékszer akkor is a tiéd marad, itt a távirányítója - ejti az ölembe, majd válaszra nem várva feláll az asztaltól.

Sóhajtva dőlök hátra. A csókja után egyetlen percig sem kétséges, hogy AKAROM ezt a kalandot...tehát maradok.

Charmer (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Sarolta ficánkol még, de érzi már hogy horogra akadt. Visszafogott csókom éles kontrasztot alkot határozott kéréseimmel, de igazodik hozzájuk. Cicijein még mindig rezeg a kis kütyü, de kinyitja szemeit.

- Finom vagy. Rendezem a számlát, és menjünk kedves Sarolta. Most még van esélyed elmenni... igen, tudom, hogy az előbb ez is végigfutott azokon az okos agytekervényeiden. Odamegyek a pulthoz fizetni, nem fogok sietni. Ha itt vagy még, mire visszafordulok, kikapcsolva marad mindkettőnk mobilja pontosan vasárnap estig, vagy... ameddig mindketten így találjuk jónak. Ha elmész, a játékszer akkor is a tiéd marad, itt a távirányítója - ölébe ejtem a plasztiklapot, tudom hogy nem fogja kikapcsolni.

Fizetek, majd felé fordulva mosolyogva nyújtom a karomat. Meglepődik, hogy nem megyek vissza az asztalhoz, tétova léptekkel közeledik. Mire ideér látványosan kikapcsolom a mobilomat. Félszegen elmosolyodik, mikor kérdőn nézek rá. Az övé is elnémul.

- Induljunk... - búgom a fülébe, s tessékelem előre derekánál fogva.

Ahogy az utcára lépünk, hozzámsimul. Kezével motoszkál kicsit, majd elhallgat kis ajándékom is. Nem egyenesen a hotelbe irányítom lépteinket. Árnyas fák közé visz utunk, ahogy kiérünk a felújított régi tömbházak közül. A lámpák elmaradnak, csak a telihold fénye remeg egy tavacska fodrain. Nem szólok, hagyom hogy eméssze a vacsora eseményeit. Egy platán alá érve határozottan magammal szembe fordítom. Tekintetem körvonalain cikáz. Közelebb hajolok, behunyja szemeit csókra várva. Elmosolyodom, s ujjaim dekoltázsába csusszannak. Ujjaim libabőrt és peckes bimbókat találnak. Kihámozom a selyem alól a két rezgő szilikondarabot, s nadrágzsebembe rejtem őket.

- Ezekre azt hiszem most nincs szükség. - szólok.

Csalódott vágyában felindulva mohón nekem esne csókot követelvén.

- Hó-hó! - ingatom fejem. Remélem eszébe jut az első számú játékszabály.

- A csókod akarom... - mondja megszelidülve.

- Majdnem jó, - válaszolok mosolyogva, s rögvest erősen ajkaira tapadok. Közben határozottan csúszik lejjebb derekáról kezem is, kissé teret engedve saját vágyaimnak is. - de itt én akarok, te pedig szeretnél... esetleg kérsz.

Szóra nyitná száját, de karjaim és csókom nem engednek. Végül hozzámsimulva egyezik bele a status quo-ba. Minden tüzes kancát be lehet törni, mosolygok magamban. Hirtelen karon ragadom, s sietős léptekkel indulok el.

- Menjünk!

Megbotlik egy fűcsomóban, ahogy utánam lépne. Ölembe kapom. Teljesen rámbízza magát, hozzámbújva utazik karjaim között. Szerencsére nincs messze a hotel, régen voltak már azok az erőnléti edzések. A forgóajtón könnyedén bejutunk, de eszembe jut, hogy a szobámat már nem tudom így kinyitni, így a liftben leteszem. Remegő végtagokkal próbál állva maradni, eddig nyugodt levegővétele zihálásba fordul. Bátortalanul megszólal, ahogy belém kapaszkodik.

- Ne engedj el... kérlek! A tiéd szeretnék lenni.

Ölelésem stabilan tartja, ahogy a lift hideg falának szorítom. Apró puszikat lehelek az ajkaira, amik szinte azonnal nyílnak többre szomjazva.

- Az első szabályt már ismered, és ügyesen alkalmazod is Drága! - suttogom a füle tövére hajolva. - Van még egy szabály amiről tudnod kell mielőtt belépünk a szobába. Akkor élvezhetsz, amikor én engedélyt adok. Ha egyébként teszed, gondoskodni fogok róla, hogy vágyj rá, de ne juss el odáig. Mindez rám is érvényes. Ha nem tudsz azon a vékony határon tartani, végig kell nézned újra és újra amint szállok, de nem tehetsz se érte, se ellene semmit.

Sarolta egy pillanatra kijózanodik vágymámorából. Hangosan kezdene mondani valamit, aztán inkább suttogva válaszol, miközben keze derekamra csúszik.

- Vigyázni fogok, mindkettőre.

Csenget a lift, felértünk a harmadikra. Háttal áll az ajtónak, lassú csókba kezdve tipegünk a szobám felé. Az ajtóhoz érve már tüzes nyelvpárbajt szakítok meg egy pillanatra, hogy nyissak. Ahogy a kártyát az előszobai kis tartóba helyezem, felkapcsol a világítás, bekapcsol a rádió. Joe Cocker érces hangja csendül fel: "You can leave your hat on..."

Tüzes kis menyétem csípője azonnal vonaglani kezd a ritmusra, incselkedve dörgöli magát ágyékomhoz. Ideje erélyesebb kézzel bánnom az érzékeivel. Ujjaim felgyűrik a lábán a selymet, ahogy combjai közé érek fejét hátravetve kínálkozik fel. Csípője tovább lüktet a zenére, de ujjaim még mindig nem ellenőrzik le a bugyi hiányát. Próbálna nekem dőlni. Tudom hogy mit akar, de nem szólt egy szót sem. Látszik még elveszti a fejét, ha nagyon bizsereg a punci, de van benne fantázia, bele fog jönni. Elkapom a derekánál, és egy mozdulattal magam alá fordítom az ágyra téve.

- Első szabály, - lehelem a lábai közé - csak akkor kaphatsz meg bármit, ha kéred.

Látom, ahogy a csiklója csillogó vörösen kiemelkedik a forró légmozgástól.

- Második szabály, - folytatom, miközben orrom hegyét érintem a peckes kis borsóhoz. Megrándul a vágyott ingertől, zihálva ő folytatja a mondatot.

- Csak akkor élvezhetek, ha megengeded. - elakad a szava, ahogy az orrom erőteljesen simul hozzá. - Lángolok a vágytól, amit robbantottál bennem. Ahhhh... - ujjam minden előzmény nélkül tövig csusszan a forró nektárral hívogató bejáraton. Megkóstolom a desszertet.

- Finom vagy, és még mindig nem mondtad ki, hogy szeretnéd, ha elfogyasztanám a desszertedet. - felhúzom magamhoz ahogy előtte térdelek. - Úgyhogy akkor jöjjön az én desszertem. Ne felejtsd, hogy ez még csak az előkóstolás.

Azzal lehúzom a ruháját és kibújok a nadrágomból. Lassan végigmér deréktól lefelé, majd megnyalja az ajkait és térdelve elémhajol. Enyhe kis terpeszben pucsít, a falon lévő tükörben gyönyörködhetek feszes puncija minden részletében. Nyelvével cirógatja dárdám hegyét, majd az ismerkedős körök után mohón nyeli el teljes terjedelmében. Ahogy felhördülök, ujjai tövemre záródnak és határozott szorítással tompítja a kéjes ingert. Hajába túrok a tarkóján. Dereka együtt hullámzik mozdulataival és arra ingerel, hogy ne csak szemeimmel, hanem ujjaimmal is faljam lüktető nőiségét. Ahogy gátjához érek, fogait érzem falloszomon, körmei ágyékomba mélyednek.

Pengeélen táncol, érzem küzdelmét az érzékeivel. Kicsusszanok szájából, bizonytalanul kérdő a tekintete. Bíztatóan rámosolygok, ahogy mögé kerülök. Megnyugodva sóhajt, ahogy megérzi másik ajkai között furakodó férfiasságomat. Még tartja magát. Tövig hatolok belé, majd újra és újra. Teste görcsösen feszül, ahogy értem küzd az általam keltett ingerek ellen. Én is feszülök, heréim keményen csattannak minden erőteljes lökésemre. Érzem itt a vég, előrehajolva búgom fülébe:

- Add magad nekem Édes...

Még be sem fejezem a mondatot, mikor az ágyra rogy, remegve markolja a lepedőt. Zihálása megszakítja éles sikkantásait. Kicsusszanok, de élvezni kezdő szorítása pont elég hogy átlendüljek azon a végtelen pillanatig tartó holtponton. Élvezettel nézem a testén átfutó orgazmushullámokat. Végül tejszínem feltör és gerince mentén rajzol vonalkódot a hátára. Villámcsapásként éri a forró érintés és csituló élvezete hátán újabb orgazmus támad érzékeire. Tapogatózón felém nyúlva húz ívbe feszült testére. Nehezen csillapodó lélegzetvételekkel élvezzük a vacsora utolsó fogását.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Minden szempontból érdekes kalandok elébe nézek, az már biztos. Megszoktam, hogy kitalálják a gondolataimat, s ha orgazmusra vágyom, azt nagyon hamar megkaphassam. Most nincs így. Ha kívánok valamit, kérnem kell, megkapni pedig csak akkor kaphatom meg, ha az események karmestere úgy látja jónak. Ez be kell valljam sokkal jobban izgat, mint azt eleinte képzeltem, ezért időnként késleltetem a kérést, csak hogy lássam, mi a következő lépés. A szobába érés után nagyon hamarosan megtudom. A felkínált desszertbe épp csak belekóstol, majd parlagon hagy! Majd megveszek a kielégítetlen vágytól, amikor a farkára irányítja ajkaimat. Jóízűen nekiesek a csemegének, amit a vacsora közben számtalanszor elképzeltem. Méretes, formás és nagyon jóízű! Vigyázok, hogy el ne durranjon, mert ha még sokáig nem jutok gyönyörhöz, azt nem tudom, hogy hogy bírom ki. Néha fél szemmel az arcára sandítok, és elégedetten látom, hogy a tükörben néz minket, nem kis élvezettel. Nem sokáig bírja a szemlélődést, ügyes ujjai izgatni kezdenek újra, ahol csak érnek, ami nem marad válasz nélkül. Akaratlanul a fogaimmal kezdek játszani vele. Veszélyes, de roppant élvezetes játék, legalább leköti a figyelmemet egy kicsit, hogy el ne élvezzek. Megszán. Tövig merül bennem, és a csúcsra enged. Hangos sikolyomat nem temetem a párnák közé, hallja csak hogy mit okozott nekem. Végül ő is követ, látványosan lövi magját a hátamra. Oldalról figyelem őt a tükörben, majd magamra húzva pihenjük ki a desszert fáradalmait. Kábultan lebegünk a lepedő felett néhány centivel, nekem meg közben azon jár a fejem, hogy miért nem próbáltam még a szexnek ezt a nagyon élvezetes formáját. Szinte vadidegen, mégis, mintha ezer éve ismerném. Kívánom az érintését, bármely formában. Kész vagyok szolgálni az igényeit, akármi is legyen az. Jóllakottan nyújtózom, és úgy fordulok, hogy egy csókkal ki tudjam őt hozni a félálomból.

Birtokló szemekkel szemlél, és szemeit az ujjaival támogatja meg. Szórakozottan deríti fel a testemet, most már sokkal kevésbé sietősen, mint az imént.

- Ugye tudod, hogy ilyen könnyen többet nem juthatsz gyönyörhöz? Ezt most azért kaptad, hogy egész pontosan tudd, mi az, amire vágysz, mi az, amihez hozzájuthatsz, ha én úgy akarom. Most mondd meg, hogy mi az, amire ebben a pillanatban leginkább vágysz!

- Köszönöm ezt a desszertet, nagyon élveztem. Hogy mire vágyom? Azt hiszem a jó válasz az, hogy téged szolgáljalak...tehát arra vágyom, hogy teljesítsem az óhajaidat.

- Hmm, a válasz jó, bár azt hiszem nem teljesen volt őszinte. Látom rajtad, hogy hiába lakattalak jól, még nem elégedett a puncid.

Pirulva fordítom el a fejemet. Hogy a csudába találta ezt ki? Jókorát élveztem, normál esetben ez legalább egy órácskára jóllakat, de most...valahogy tényleg folytatásra vágyom.

- Nos? - kérdezi az arcomat erővel visszafordítva.

- Igazad van uram...a puncim még nagyon vágyik a kényeztetésre...

- Megkapja...de mivel nem mondtál igazat...attól tartok a következő orgazmus előtt sok dolga lesz!

A mondat végét már a combjaim között fejezi be. Óvatosan, hogy a csiklómhoz még véletlenül se érjen, széthúzza a szirmaimat, és közéjük fúj. Halkan felnyögök, önkéntelenül jelezve, hogy amit csinál, jó. A nyelve hegyével a kis és nagyajkak völgyét rajzolja körbe, közben kőkeményen tartja a csípőmet, hogy ne tudjam mozdítani. Aztán, amikor már beletörődöm a sorsomba, felemelkedik, s közel jön az arcomhoz.

- Mostantól nem fogom le a csípődet. De...te nem mozdulhatsz.

- Kegyetlen vagy!

- Ó dehogy...keményedő szerszámját a puncim völgyébe igazítja, és az ajkaival kényeztetni kezdi a mellbimbómat. Eleinte finoman, szinte gyengéden, ám amikor a testem ösztönösen válaszolna rá, beleharap, és megtartja a fogai között. A hirtelen fájdalomtól felsikoltok, de nem azért mert fáj, csak mert váratlanul jött. Kérdően nézek rá, de a szeméből kiolvasom a választ. Igyekszem ellazítani a testemet, nem mozdulni, de sosem gondoltam, hogy ez ennyire nagyon nehéz lehet. Végtelen hozzáértéssel kínozza a mellbimbóimat, és egyre nehezebben tudom visszatartani a mozdulást, és az élvezetet egyaránt. Sosem gondoltam, hogy csupán a mellbimbóim izgatásával a csúcsra juthatok, de most úgy érzem, nagyon közel állok hozzá. Ha rajtam múlna, már hevesen dörzsölném a csiklómat, a neki feszülő farkához, de nem tehetem, teljes súlyával rajtam fekszik, no meg persze...megtiltotta.

- Pihenőt kérek! - súgom a fülébe, miközben a könnyeim potyognak az édes kíntól.

Elégedett tekintettel néz rám, egy utolsót pöccint a nyelvével a mellbimbómon, és felemelkedik.

- Jó kislány...hamarosan elélvezhetsz, mert ilyen jó voltál. Csak még hadd gondoljam ki, hogy miképp kergetlek a csúcsig...

Charmer (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Az előétel hangos fogadtatást kapott, de csókja jelzi hogy étvágya inkább felébredt, mintsem csillapodott volna. Meglepődve konstatálja, hogy bár ügyesen válaszol, teste rezdüléseit könyörtelenül leleplezem. Leheletem a combjai között büntet hamarosan. Aztán ujjaim készítik elő a terepet, de a legérzékenyebb része nem kap érintést. Alaposan bejárom a máris remegő ajkak minden oldalát. Muszáj keményen tartanom csípőjét, mert még nem képes magát kontrollálni. Lassan beletörődik a mozdulatlanságba, ideje a következő leckére térnünk.

- Mostantól nem fogom le a csípődet. De... te nem mozdulhatsz.

- Kegyetlen vagy!

- Ó dehogy... - s újfent keményedő makkom illesztem a forróra lehelt területre. Szám továbbáll felfelé, a hegyes cicik irányába. Mikor az érzéki ingerektől moccanna, fogaim satuja jelzi a szabályt: mozdulatlanság. Sikoltása várható, de hiába néz rám kérdőn, nem kegyelmezek. Egyre nagyobb élvezettel kényeztetem Sarolta kebleit, ő pedig egyre ügyesebben lazul el, s hagyja hogy az ingerek túlcsorduljanak az idegszálaiban.

- Pihenőt kérek! - súgja a fülembe könnyezve.

- Jó kislány! Hamarosan elélvezhetsz, mert ilyen jó voltál. Csak még hadd gondoljam ki, hogy miképp kergetlek a csúcsig... - nézek rá elégedetten.

Sokkal gördülékenyebben mennek a dolgok mint terveztem. Függőlegesbe emelkedem, lábait vállamra emelem. Makkom sürgetve tolják befelé az öszezáródó combok. A vágyakozó punci egyre gyorsuló zihálásra készteti tulajdonosát.

- Nagy levegőket végy. Csak addig maradok benned amíg benntartod a levegőt. - s hátrálok csípőmmel.

- Huhh-huhhhh-huuuuhhhhh-sshhhhhhhh... - lassítja légzését, várva az újabb behatolást.

Mikor már legalább egy másodperc eltelik a levegővételei között, újra bekukkantok dárdám hegyével. Ismét zihálni kezdene, de amint megérzi hogy kifelé indulok lassít.

- Tessék pihenni! - korholom játékosan - Te kérted...

- Nem pont erre gondoltam, de ha ezt látod jónak... - suttogja megadóan.

Amint sikerül kontrollálnia légzését, és ellazulva élvezi az ütemes furakodást, feléhajolok. Vállamon nyugvó lábai így fenekét emelik a magasba. Remegve vágyakozó kéjbarlangja mélyebb régiókba szippantja furakodó férfiasságom. Gyorsítana, de figyelmeztetem:

- Pihenj Édes! Most én munkálkodom...

Azzal halk sóhajai ütemére teljesen kitöltöm szűk belsejét. Sarolta folyamatosan arra koncentrál hogy ellazuljon, és most végérvényesen túlcsordulnak érzékei. Újra hangos orgazmusban tör ki. Lefogom lábait mert dobálná magát, de testsúlyom és kezeim a remegésnél több teret nem hagynak neki. Ágyékom körözve ingerel újabb régiókat felfokozott bensőjében. Sikoltása fergetegként söpör végig a szobán minden mozdulatnál. Mikor csitulna vihara, csak egy apró helyezkedés részemről és füleim repetázhatnak a legédesebb áriából. Őrjöngve remeg, szabadulna és közen hajtja a kíváncsiság tovább, előre. Szabadjára engedem testét, a lepedőt markolva rázza a kéj.

Kicsusszanok és élvezettel nézem ahogy felfedezi, hogy mennyivel többre képes a teste, mennyivel intenzívebb élményeket kaphat az eddigi tapasztalataihoz képest. Gyengéden simogatom hátát, lábfejét. Némán gyönyörködöm a nőiség eme tökéletes megtestesülésében. Odaadás, önmegtartóztatás, bizalom, átélés. Elmosolyodom, ahogy eszembe jut, milyen szerencsés véletlenek vezettek eddig a pillanatig. Lassan magához tér a buja kábulatból. Felméri meredő kéjrudam. Tekintete egyszerre hálás és bűntudattal teli.

- Uram... még van egy kis dolgom... - rebegi halkan.

- Nincs dolgod, de ha szeretnéd kifejezni hálád, megteheted. - Simítom ki csapzott haját a homlokából.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Új tapasztalatokra teszek szert. Azáltal, hogy mozgásomban, sőt lélegzésemben korlátoz, egyéb érzékszerveim felerősödnek. A hosszú halogatás sorozatot robbant, és hosszú, véget nem érő élvezetet. Figyeli, lereagálja minden rezzenésemet, ilyen figyelmes szeretőm talán még sosem volt. Ezt valahogy meg kell háláljam...ezek a gondolatok kúsznak elő először az agyamból, amikor a lebegésből újra az ágyon vagyok.

- Uram... még van egy kis dolgom...

- Nincs dolgod, de ha szeretnéd kifejezni hálád, megteheted. - Simítja ki csapzott hajamat a homlokomból.

Belenézek a tükörbe, és látom, nem vagyok túl szalonképes. Úgy nézek ki, mintha legalább egy félmaratont futottam volna. Ez egy kicsit zavar. A csuda tudja miért, jobban szeretném a legjobb formámat mutatni neki.

- Meghálálom. A fürdőkádban. Máris készítek egy kellemes fürdőt.

Nyúlnék egy törölköző után, hogy magamra tekerjem, mert a fürdőszoba nincs leválasztva a szobától, csak egy elhúzható tejüveglap van. Buta szemérmesség, ösztön csupán...főképp az elmúlt események tükrében.

Vasmarok kulcsolódik a csuklómra...

- Ne vegyél fel semmit! Illetve...ne a törölközőt! Szeretem a testedet nézni. Meztelenül készítsd a fürdőt, utána pedig majd megmondom mibe bújjál.

Szó nélkül engedelmeskedem, hisz ez igazán nem túl nehéz kérés. Elhúzom az üveget, a kád fölé hajolok, éppen háttal neki, s megengedem a vizet. Felfedezem, hogy kámforos olaj van a kád mellé készítve. Ez tetszik, kezd körvonalazódni a hála formája...

- Gyere vissza! - kéri egy kedves, ám nagyon határozott hang.

Az ágy mellé állok, engedelmesen várva óhaját, ő pedig a háta mögé nyúlva egy leheletvékony fekete valamit húz elő.

- Ezt vedd fel, úgy, hogy közben szemben állsz a tükörrel, egészen közel hozzám.

Meglepő kérés, így fürdő előtt, de engedelmesen hátat fordítok neki, de nem megyek el a keze ügyéből, miközben megnézem a zsákmányt, és egy elegáns mozdulattal belebújok. Áttetsző anyag, picit rugalmas, így simul a testemhez. Körben fehér csipke szegélyezi, és éppen a popsim aljáig ér. Elkapja a combomat, kis terpeszbe húz, és becéző ujjakkal körberajzolja a csábruha vonalát. Amikor a belső combomhoz ér, éppcsak nem súroja a szeméremdombomat.

- Most pedig irány a kád, mielőtt túlcsordul a víz.

A szerszáma még mindig ágaskodik, sürgetően tessékel a kádba, türelmetlenül ellenkezve, amikor le akarom venni magamról az új szerzeményt.

- Ebben ülj bele...meglátod milyen gyönyörűen hangsúlyozza a tested vonalait.

Egymással szemben helyezkedünk el, lábunkkal a másik derekát kulcsolva, s kettőnk ágyéka között alig-alig van hely. Rövid ideig gyönyörködöm a szép férfitestben, majd gyengéden szájon csókolom. Szívem szerint egyszerűen közelebb mennék hozzá és a dákójába ülnék, de most inkább egy másik módszert választok a hálára. Olajat csurgatok a kezemre, és lassú mozdulatokkal hátradőlésbe segítem kényeztetőmet, majd masszírozni kezdem a vállait, mellkasát. Félig lehúnyt szemmel, elégedetten szemléli, amit művelek vele, főleg a melleimet, amik éppcsak át nem szúrják a vékony, rájuk tapadó anyagot, a melegvíz ellenére. A kezemet mágnesként vonzza a testének minden porcikája, mohóságomon csodálkozva simítom végig izmos hasát, és állok meg ágyékán. Egyik kezem rúdján jár fel s alá, a másik pedig a golyóit becézem hol egészen finoman, hol jóval határozottabban. A hétvége ura felhagy a fölényes szemlélődéssel, egyre szaporábban szedi a levegőt. Jóízű félmosollyan nyugtázom a hatást, nagyon örülök neki, hogy nem csak ő gyakorol ellenállhatatlan hatást, hanem fordítva is így van.

Az a tervem, hogy így, kézzel fejezem be a művet, gyönyörködve a gyönyörben, de ő másképp dönt. Nem szól, mindössze megfogja a kezemet és int a szemével, hogy forduljak. Ez a szűk hely miatt nem túl egyszerű művelet, de térden állva azért sikerül. Egyenes derékkal várom a következő utasítást, amit két olajos kéz hamarosan meg is ad. Megdönti a vállamat, hogy a kád végére támaszkodva dőljek előre, majd erőteljes mozdulattal végigsimít a hátamon, majd a fenekembe markol. Halkan felnyögök, jól esik az érintése...most is. Nem látom, hogy mit művel, de mintha az a leheletét érezném a hátsómon, miközben vasmarokkal tart, szemérmetlenül nyitott állapotban.

- Azt hiszem még sokfelé nem jártunk mi együtt kedves...- hallom a rekedt hangot.

Egy pillanattal később a farkát is magamon érzem, abban popsim két félgömbje között, a makkja a farokcsontomon pihen. Még egy kis olaj csurran, a kezei pedig záródnak, stabilan a helyén tartva a szerszámát. Előbb óvatosan, majd egyre hevesebben mozdul. Még egy új élmény...a testemen kívül van, mégis minden érzékszervem sajog az élvezettől. Sosem hittem, hogy ezen a tájékon ennyi idegvégződés lapul! Úgy érzem, közel jár az élvezethez, a puncim pedig érintésért sikolt. Ösztönösen nyúlnék magamhoz, de a kezem a kád peremét sem hagyhatja el, mert egy hang megállít.

- NEM mondtam, hogy kényeztetheted magadat! Ezért büntetés jár!

Charmer (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Meghálálom. A fürdőkádban. Máris készítek egy kellemes fürdőt. - jön válasza hamarosan.

Törölközőt venne magára, de inkább a meztelenségében gyönyörködöm, ahogy vizet enged. A kádba már egy testhez simuló rövidke hálóingben száll be velem. Egymással szemben ülünk, lábainkkal ölelkezve. Gyengéd csók után olajos masszázst kapok. A masszázs ellazít, de peckes mellei szinte kiáltoznak a vizesen rájuk feszülő anyag alól. Farkam így a meleg víz ellenére keményen várja a lefelé haladó ujjakat. Ahogy megérkeznek, levegővételem szaporábbá válik. Szempilláim alól látom, hogy elmosolyodik. Odaadás, jut eszembe. Talán sosem volt tudatában eme nagyszerű tulajdonságának. A finom kézmozdulatok ellenére más terveim vannak. Nem véletlen került elő ez a ruha.

Megfogom csuklóját és biccentéssel jelzek, hogy forduljon nekem háttal. Kezeim döntik felsőtestét előre, s ahogy megtámaszkodik, végigsimítok hátán. Ahogy popsijához érek, erős markolással széthúzom a félgömböket. Az olaj kámforát is elnyomja a lábai közül orromba kúszó vágy illata. Majdnem elcsábulok, de végül csak leheletem szánt végig szeméremajkain.

- Azt hiszem még sokfelé nem jártunk mi együtt kedves... - mondom, inkább magamnak.

Azzal mögétérdelve makkom becsúszik a vizesen feszülő anyag és dereka közé. Popsija közrefogja szerszámomat, s egyre jobban átadom magam teste és a ruha érintésének. Keze moccanása töri meg a gyorsulva előtörni vágyó élvezetem.

- NEM mondtam, hogy kényeztetheted magadat! Ezért büntetés jár!

A kis szemérmetlen. Látszik hogy nem bír nyugton maradni. Emlékeztetnem kell a szabályokra.

- Első szabály: akkor kaphatsz bármit, ha azt kéred. Második szabály: akkor élvezhetsz, amikor engedélyt adok.

Egy-egy határozott fenék paskolással adok nyomatékot szavaimnak. Majd feltűröm a ruhát a testén, egészen a mellei alá. Vállait markolva fordítom magammal szembe. Mozdulni sem mer, így én teszem kezeit ismét a kád szélére lábaim mellett. Bűnbánóan venné ajkai közé falloszom, hogy jóvá tegye az előző hibáját.

- Az nem büntetés. - intem mozdulatlanságra. - Most használni foglak, és nem tehetsz semmit. Gondolkodj a szabályokon. Amíg el nem élveztem, ne is szólj.

Azzal ágyékom a cicijei közé dugom, a ruha alá ismét. Megrezzen az érintésemtől. Dacosan a szemeimbe néz. Kemény rudam eltűnik a még mindig peckes mellek között. Makkom a nyakát simogatja, ahogy zacskóm mellkasához ér. Hajába markolva gyorsul mozgásom, s hörögve lövöm állon.

- Megkóstolnám... - jegyzi meg félénken.

Hagyom hogy nyelvével megtisztogasson, hiszen rosszallásom az élvezettel együtt szállt el. Amint végzett lekapom a "fürdőruháját", s ölembe véve viszem az ágyra, hogy aprólékos gonddal törülközővel simogassam minden porcikáját szárazra. Majdnem mindet... amikor végeztem, ölében gyönyörködöm. Csillogva remeg még mindig.

- Nem akarsz mondani valamit?

- Megőrjítesz... - suttogja elfúló hangon. - a derekam... tüzel... azt hittem csak a puncim... de te... - folytatja kis szünetekkel.

Hasra fordítom és ujjaim farkcsontjánál időznek. Finom kis keringővel korbácsolom tovább a benne tomboló lángvihart. Ágyékát az ágyra nyomná, de mosolyogva korholom.

- Még nem jött el a te időd Édes.

A minibárhoz lépek. Mire visszatérek ujjai már a teste alatt. Felsikolt, ahogy hideg kezem karját a feje mellé emeli.

- Cssssshhhhh.... - nyugtatom, amint a másik kezemben lévő jégkockát gátjához érintem.

- Kegyetlen vagy! - nyög fel. - Mégis vonzó... - suttogja aztán.

- Lazulj el. - instruálom.

A jégkocka egész testén nedves nyomot hagy vándorlása során. Sóhajtásai lassulnak, ahogy sikerül megbarátkoznia a hideggel. A lepedő gyűrötten fodrozódik, ahogy ujjai kinyújtva a párnára kúsznak. Teszek még néhány kört kezemmel a testén, de a hideg jégdarab feladja a harcot Sarolta testének forróságával. Ideje a hűs ujjakat felmelegítenem, s kisterpeszbe igazgatom lábait. Tenyerem ágyéka és az ágy közé csúszik, így emelem térdelő helyzetbe.

Hanyatt feküdve csúszok teste alá. Nyelvem régóta vár a pillanatra, hogy megízlelje nektárját. Nem sietem el mozdulataim. Sarolta ágyékának közeledése egyértelműen jelzi, hogy a türelem nem erőssége. Hideg ujjaim a csiklóján figyelmeztetik, hogy a tempót én diktálom. Ajkába harapva nyögdécsel, és engedelmesen küzd vágyaival. Élvezettel fedezem fel végre számmal is szeméremajkai finom vonalait. Erősödő kéjes hangjai figyelmeztetnek, hogy nem szabad túlfeszítenem a húrt. Még... Lüktető farkam péniszmandzsettába bújtatom, s derekánál fogva húzom vágytól remegő

partnerem magamra.

- Ugye tudsz lovagolni? - kérdezem félreérthetetlenül.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A büntetés percei új és érdekes tapasztalattal szolgálnak. Azt hinném, hogy rosszul érzem magamat attól, hogy egyértelműen használja a testemet, ráadásul úgy, hogy...nem, azt nem mondhatom, hogy közben nem okoz élvezetet. Kifejezetten élvezem, ahogy a lüktető farka a melleim között jár, utána a tisztogatást pedig nem kevésbé. Legalább pihenhet a puncim egy keveset, hiszen elszokott az ilyen intenzív használattól.

A kádból kikerülve újra átvált kényeztető üzemre, ami egyáltalán nincs ellenemre. A jégkockás játéka elég kemény, az elején nem tetszik, de...egyrészt nem nagyon tiltakozhatok, másrészt egy idő után azon kapom magam, hogy a hideg nyomát mindig forróság követi, tehát fázni egyáltalán nem fázom. Amikor nyalakodni kezd, nagyon reménykedek, hogy hagy végre elélvezni, hiszen...arra már úgyis rájött, a jó francia nagy gyengém, abból bármikor és bármennyit szívesen fogadok. Kéjesen tárom egyre szélesebbre a terpeszt, hogy minél jobban hozzám férjen, de mielőtt leérne a puncim a szájáig, a még mindig hideg ujjai közé csippenti a csiklómat, hogy el ne élvezzek. Már éppen azon vagyok, hogy könyörögni kezdek azért, hogy fejezze be, amit elkezdett, vagy engedje, hogy magamhoz nyúljak, amikor lovaglásra szólít.

Ez teljesen magamhoz térít. Az agyam hamar átvált a puha ajkak kívánásáról a kőkemény farok utáni vágyra.

- Hát persze hogy tudok lovagolni...- s már ereszkedem is a szerszámra, hogy moccanni se tudjon, vagy legalálbbis ne legyen kedve. - de ugye tudod, hogy amíg én lovagolok, addig nálam a gyeplő!

Meglepett mosollyal néz rám, végül elfogadja a kihívást.

- Hát hogyne drágám, a gyeplő a tied...pontosan addig, ameddig betartod a két szabályunkat. Amint megszeged, a gyeplődet ostorra cserélem, és gondoskodom róla, hogy minden élvezetért sokkal jobban megdolgozz, mint eddig tetted. Most pedig...fogd a gyeplődet, szoríts rá keményen és száguldj, ahogy jólesik. De ne felejtsd...élvezni...majd ha engedem!

Néhány pillanatig még mozdulatlan maradok, csak a hüvelyemet feszítem meg. Egyrészt hogy csakazért se fogadjak szót, másrészt mert olyan jól esik, ahogy kitölti a belsőmet. Aztán folyamatosan a szemébe nézve, jó ütemű ügetésbe fogok. Egy ideig élvezi a passzivitást, de nagyon hamar eljön az az idő, amikor önkéntelenül a mellemre markol mindkét keze. Egy pillanatra megállok, kiélvezni újra a méreteit, no és az új érintést. Morzsolja a mellbimbómat, szinte fájdalmasan, a csípőm pedig táncba kezd. Nem nagyon engedem ki őt magamból, inkább a hüvelyemmel simogatom körbe. Amikor úgy érzem, hogy erőlködnie kell, hogy el ne durranjon, picit megemelkedek, és hátranyúlva a tövére szorítom az egyik kezemet. Ez persze nekem is lehetőséget ad arra, hogy visszanyerjem az uralmat a testem fölött, bár ez egyre nehezebben megy.

- Uram, élvezzünk...kérlek.

- Nem, még nem...lovagolj csak édes lovasom.

Készséggel teszem, de egyáltalán nem könnyű visszatartanom magamat még így sem, hogy én vagyok felül. Néhány perc múlva újra kérem, újra visszautasít...hirtelen feldühít ez az önkényes viselkedése, úgyhogy anélkül, hogy kiengedném a hüvelyemből, lábat lendítek és megfordulok. Nincs kedvem látni az önkényes vigyorát. Ez a póz teljesen máshogy kezd ingerelni, felnyögök. Úgy döntök, hogy többet nem fogok kérdezni, hanem kihasználom azt, hogy sok mindent nem tehet. Széttárom a combjait, és az egyik ujjamat a prosztatájához irányítom. A mozgásom ütemére kezdem masszírozni, figyelmen kívül hagyva a tiltakozását. Vasmarokkal szorítja meg a csípőmete, de nem tud visszatartani. Amikor nem hagyja, hogy moccanjon, a hüvelyem szorítja ütemesen a farkát. Végül nem nagyon bírja tovább, piheként emeli a csípőmet, segítve ezzel, hogy vágtába kezdjek. Elengedem magamat és száguldok. A szabad kezemmel a mellkasára támaszkodom, így az őt kényeztető kezem csuklója a széttárt szirmaimat éri. Ez az utolsó csepp a pohárban. Jóízűen, hosszan elélvezek, mindenféle korláttól mentesen. A gyönyör első hullámánál egy jól irányzott nyomással nála is megindítom a kéjfolyamot, így követ, a csípőmbe vájva ujjait. Úgy szorít a testére, mintha az élete múlna rajta, majd hanyatt magára húz.

Hosszú percekig fekszünk így, eszébe sincs dorgálni. Ez egyszerűen így volt tökéletes.

A kisördög persze megint nem engedi, hogy befogjam a számat. Mielőtt legördülök róla, még az ernyedő férfiasságával a testemben tudatom vele.

- Drága uram...ez olyan jó volt, hogy az sem érdekel, ha nem hagysz többet elélvezni az éjjel. Akár alhatunk is!

Ezekkel a szavakkal fordulok le a testéről, hasra, alkarra támaszkodva, s incselkedve nézem a megrökönyödött arcot. Úgy tűnik nem gondolta, hogy ennyire képes leszek felrúgni minden nekem állított korlátot, de bevallom, jól esett. És nem utolsó sorban a korlátok feszegetése mindig nagy kedvencem volt.

- Alhatunk, igaz? Lehet hogy így lesz, de ne felejtsd el, alvás után is még nagyon sok van a hétvégéből...ha ilyen mohó vagy, lehet hogy megnézzük, hányszor is vagy képes elélvezni gyors egymásutánban...és hogy ha a puncid már nem bírja, mire tudjuk rávenni egyéb testrészeidet! Hidd el, bánni fogod te még ezt a gyeplőt.

Kuncogva csókolom szájon, mintegy békejobbot nyújtva, s elfogadva a rám mérteket.

Charmer (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Egy röpke időre úgy érzi övé az irányítás. Persze csak mert átengedem neki, de a szabályokra azért figyelmeztetem. Tud lovagolni, az szentigaz. Azért könyörög közben, hogy engedjem szabadjára élvezetét. Nem hat meg, hiába próbálkozik többször is.

Egyszercsak megfordul rajtam, és így lázadozik tovább, egyre több sikerrel. Végre rájött, hogy nem szavakkal kell kérnie, hanem tettekkel. A prosztatamasszázs kellemes meglepetésként ér, de azért nem adom be egyből a derekam. Igencsak megdolgozik az orgazmusáért. Végül rám támaszkodva élvez, s csípőjét markoval követem a kéjbe. Hosszú percekig isszuk magunkba az intenzív élményeket. Végül Sarolta nem bír magával. Kacéran vallja be (magának is), hogy jól választott.

- Drága uram... ez olyan jó volt, hogy az sem érdekel, ha nem hagysz többet elélvezni az éjjel. Akár alhatunk is!

- Alhatunk, igaz? Lehet hogy így lesz, de ne felejtsd el, alvás után is még nagyon sok van a hétvégéből... ha ilyen mohó vagy, lehet hogy megnézzük, hányszor is vagy képes elélvezni gyors egymásutánban... és hogy ha a puncid már nem bírja, mire tudjuk rávenni egyéb testrészeidet! Hidd el, bánni fogod te még ezt a gyeplőt.

Hitetlenkedő kuncogással ad jóéjt csókot. Majd karjaimba fészkelődi magát és mindkettőnkön győzedelmeskedik a kimerültség. Pirkadatkor ébredek. Még nem szoktam meg az időzóna váltást. Egy gyors zuhany segít felfrissülni utazásban megfáradt tagjaimnak. Ahogy csorog rám a víz, eszembejut szolgálatkész rakonátlan kis menyétem feneke, amint az éjjel vágtázott rajtam. Nem kell ennél jobb inspiráció a reggeli merevedéshez. Törölközve lépek ki az üvegfal mögül.

Sarolta nyöszörögve fordul épp hanyatt, ugyanazon lendülettel a takarót is lelibbenti magáról. Karjai széttárva, lábai kisterpeszben. Csodálatos látvány. Ágyéktájon igencsak jelzi éhségét férfiasságom, de úgy döntök még nem ébresztem fel. Pikánsabb reggelit érdemel ez a vadóc betörni való démon. Köntöst veszek és előkeresem a Japánban vásárolt egyéb kis ajándékokat. Két plüssel bélelt bilincs, illetve egy combra szíjazható rezgő pillangó. Természetesen távirányítóval. Ennél alkalmasabb pózba szándékosan sem fordulhatott volna hódolatom tárgya. Megpillantom a mellvibrátorokat is. Elmosolyodom: "igen finom ébrsztésben lesz részed...". Csak néhány mozdulat és minden a helyére kerül. A segédeszközök a női testre, a távirányítók a köntösöm zsebébe. Hamarosan reggelizünk, már csak ételt kell keríteni.

Sarolta jóízűen szuszog, ahogy kilépek az ajtón. Talán éppen arról álmodik, hogy kezeit megbilincselve legérzékenyebb részeit izgatom. Nemsokára ébredni fog erre. A szálloda konyhájában már javában készítik elő a reggelit. Nem kellett sokat győzködnöm a személyzetet, a köntösömet látva készségesen pakoltak tele egy tálcát a finomságokkal. Csak a kávéra kellett várnom egy pár percet. Addig a zsebemben lévő távirányítókkal játszadoztam. Borsos áruk ellenére jó ötlet volt ilyen nagy hatótávolságúakat választani. Most nemcsak a tálcán lesz kész a reggeli, hanem az ágyban is, mire visszaérek.

A roskadozó tálcával a kezemben lépek a szobába. Legnagyobb meglepetésemre a démon pont úgy szuszog az ágyban, ahogy otthagytam. Azért a nedves lepedő elárulja, hogy a távirányítók messziről is működtek. Alapjáratra kapcsolom mindkét játékszert, majd kipakolom a sajtokat, gyümölcsöket, lágytojást és sonkát az asztalra. A szuszogás sóhajtozásba csap át. Mire végzek pont látom, ahogy kedvesem teste összerándul a lassan rátörő kéjtől. Maximumra kapcsolom a vibrátorokat. Hangos sikollyal rázkódik meg.

- Te... te... te... - próbálja kinyögni a szavakat.

- Ébren voltál, igaz? Már amikor kijöttem a zuhany alól.

- Az... esti ígéreted...

- Igen, az következik! - fejezem be a mondatot kicsit önelégülten. - Illetve meg is reggelizünk közben.

Mellételepszem az ágyba. A kis pillangót lecsatolom, a ciciken lévő kupakokat pedig közepes fokozatra kapcsolom. Kikattintom a bilincseket. Egy párnát rakok a háta mögé, és kényelmes ülő helyzetbe segítem.

- Egy nagyon egyszerű játékot fogunk játszani. Amikor élvezel te eszel, amikor épp nem, akkor én eszek. Kezdésnek egy kis kávé? - kezdek tölteni.

- Tejszínnel kérem.

- Azt előbb ki kell érdemelni! Most csak kávé. Egyébként bármit tehetsz, magaddal, hogy élvezz. - Azzal szájához emelem a csészét, majd mikor kiitta még egy csókot is adok. - Láss neki, mert éhen maradsz!

Csinos kis szendvicseket csinálok, miközben egy gesztenyés croissantból falatozom. A köntösöm előbb-utóbb szétnyílik, és azt veszem észre, hogy Sarolta a szendvicsek helyett a lábaim közé mered. Hamarosan fel is nyög, ahogy az orgazmus robban testében.

- Szendvics vagy croissant? - kérdem zihálása közben.

Beletelik egy-két percbe mire meg tud szólalni:

- Croissant...

- Már nem élvezel! - kapom be a maradék csücsköt, és a köntösömet is összehúzom ismét.

Durcásan fordítja el a fejét, amikor orra alá dugok egy újabb illatozó péksüteményt. Mohón harapna belé, de öle felé biccentek. Tessék megdolgozni érte. Alacsonyabbra kapcsolom a cicivibriket, hogy ne könnyítsem meg túlzottan a dolgát. Ujjai máris a combjai közé csúsznak. Még be sem fejezem az első szendvicset, amikor hátravetett fejjel élvez újra.

Szó nélkül biccent a gesztenyével töltött finomság felé, miközben teste rázkódik. Gratulálva nyújtom az ételt, és ujjai addig köröznek csiklóján, míg remegve meg nem eszi az egészet. Éhesen tátja újabb falatra a száját. Nem akarom, hogy máris túlérzékeny legyen a puncija, úgyhogy most a vibrik jönnek. Maximumra állítom a fokozatot és egy banánt kezdek hámozni. Előre hajolva cuppan a falllikus gyümölcsre, s a felét leharapva száll újra, immár a melleitől. Jóllakottan, a vibrátorokat levéve, csúszik le a párnáról.

- Tele vagyok, nem bírok többet.

- Én még éhezem, és egyébként is itt a tejszín a kávédba.

Azzal ledobom köntösöm. Majd a feje fölött átvetem a lábaim, felé térdelek. Karjai máris derekam húzzák az arca elé, egyensúlyom vesztve fúrom arcom a combjai közé.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A reggel több mint rendhagyóan indul. Amikor félálomban, alig észlelve a külvilágot hanyatt fordulok, úgy érzem, minta bilincs csattanna a csuklómon, aztán valamit kellemesen bizergerálnak a testemen. Végül megszűnik a motozás, én meg visszaalszom. Talán egyetlen percre csupán...mert arra a kellemes zsongásra teljesen felébredek, ami tegnap estéről mintha ismerős lenne...

Aztán nehezen szerzem meg a reggelimet...nehezen, de nagyon élvezetesen. Végül visszautasíthatatlan felkínálást kapok egy ízletes franciára. Ez mindig a kedvencem volt, de most valahogy...mégis kesernyésnek érzem. Fogalmam sincs miért, de így reggelre megszakadt a játékos kedvem...Az egyik felem elhúzna haza, sebet nyalogatni, a másik felem meg maradna, mert hát semmi olyan nem történt, ami akaratom ellen lett volna, sőt...kiváló társasjáték volt a tegnap éjjel, kiváló játszótárssal. Mégis, miközben kedvetlenül majszolom a méretes szerszámot, azon gondolkozom, hogy a csudába mondjam meg neki, hogy én most valami egészen másra vágyom...gyengédségre, bújásra, törődésre.

Természetesen észreveszi, hogy az eszem valahol egészen máshol jár. Felemeli a fejemet, és megtudakolja mi bánt.

- Azt hiszem el kell rontsam a játékunkat - felelem - Nem a te hibád, élveztem tegnap nagyon...de ma reggelre valahogy...valahogy...- elkezdenek potyogni a könnyeim. - Kedves, lehet hogy most azt mondod hogy menjünk haza, de ma arra van szükségem, hogy szeressenek, nem pedig arra, hogy tárgyként használjanak. Ha segédeszköz általi gyönyörre vágynék, otthon maradtam volna, elég nagy a kelléktáram. Fogalmam sincs mi tört rám, talán nagyon összejöttek mostanában a dolgaim. Most olyan jó volna bújni és egyszerűen érezni az érintést. Jó volna ha feszültségmentessé simogatnál, és én is megtehetném veled. Kívánom a gyengéd, hosszú szeretkezést, amikor nem a kielégülés a fontos, hanem a két test együttes gyönyöre.Te nagyon jó partner vagy...amit kerestem, megkaptam, s kiderült, teljesen alkalmatlan vagyok hosszabb ideig erre a szerepre. Ha...de tényleg csak HA van kedved velem maradni a hétvége további részére, nagyon fogok örülni neki, de természetesen megértem, ha inkább mennél, hisz nem egy “normál” szexes hétvége miatt vagy itt.

Hosszan néz a szemembe, nagyon szeretném tudni mi jár az eszébe. Nem tudom kiolvasni, talán nem is akarom. Várom az ítéletemet, immár lesütött szemmel. Finoman hanyatt dönt, mellém simul.

- Kimondtad a kérésedet, így szíves örömest megadom neked, amit kérsz. Én is élveztem a játékot nagyon...de igazság szerint nagyon szeretem azt is, ha a partnerem társ és nem alárendelt. Jó volt veled az éjjel...és jó lesz veled a hétvége további részében. Most kapsz egy kis masszázst, aztán a többit majd eldöntjük utána.

Felemelkedik, fölém térdel, valahonnan elővarázsol egy olajos üveget és a vállaimat kezdi masszírozni, végtelen gyengédséggel. Nagyon jól esik az érintése, lassan elapadnak a könnyeim is és kellemes megkönnyebbülés árad szét a testemben. Amikor a mellemhez él, beleborzongok, de most nem korbácsolja fel nagyon a vágyamat, azt hiszem nem is az a célja. Férfiassága félárbócon nyugszik a hasamon, nem éledezik túlzottan. Jólesőn sóhajtok, és nyújtózom egyet, átadom magamat a kényeztetésnek. Örülök, hogy így alakult. Ha őszinte akarok lenni magamhoz, nem örültem volna, ha hazamenéssel folytattuk a napot. Azt hiszem nyomorultul éreztném magam. Így meg...más hangulatban, de még sok jó kisülhet a dologból.

Charmer (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Sarolta kezdeti lelkes franciázása egy idő után valahogy megváltozik. Mintha egészen másfelé járnának a gondolatai. Ez az én vágyamat is lohasztja, így a gépies szopás helyett inkább a beszélgetést választom. Akármennyire is jó játszani, csak addig van értelme amíg mindketten élvezzük. Könnyek között mondja el, hogy bár tegnap élvezte az alárendeltséget, most gyengéd közeledésre és törődésre vágyna inkább.

Végig a szemeibe nézek, amíg beszél. Majd biztosítom, hogy semmi olyanra nem vágyik, amit ne adnék meg neki. Nem kell alárendelődnie ehhez. Finoman hanyatt döntöm és

masszírozni kezdem a vállait egy kis olajjal. A kellemes illat és érintés minden bizonnyal ellazítja majd feszült hangulatát. Teljes természtességgel siklanak ujjaim lefelé a melleire. Semilyen szexuális töltet nincs a mozdulataimban. Sarolta nyújtózó sóhajjal adja át magát az izmait kényeztető kezeimnek. Lustán haladok tovább hasát és combjait is alaposan megdolgozva. Játékosan megpaskolom a fenekét oldalról, hogy ideje átfordulni. Egyik térdét felhúzva lendül hasra, majd pajkos érdeklődéssel néz hátra. Elégedett mosollyal nyugtázza, hogy férfiasságom eddigi lankadtsága elmúlt.

Ez nem csoda, hisz selymes puncija igéző látvánnyal tárult fel egy pillanatra. Tettetett méltatlankodással igazítom lábait egymás mellé. Az ágyon mellé ülve folytatom a masszázst a nyakánál. Amint lapockái következnek, felém fordítja a fejét és szemérmetlenül stíröli az ölemben meredő árbócot.

- Csssshhhhhhh - suttogom - nyugi... most etted tele magad.

- Olyan szép formás, csodás látvány. Eddig nem volt időm minden kis domborulatát megvizsgálnom, és ezt most ideje pótolnom.

Egészen közel hajol, de nem ér hozzám. Az orrán kiáramló levegő simogatja érzékeny bőrömet. Kezeim lejjebb siklanak, a derekára. Egy hirtelen mozdulat és megrándul egész teste.

- Csiki-csiki-csikiiiiii - kiáltom diadalittasan.

Kacagva fetreng az ágyon, de nem tud szabadulni a markomból. Kétségbeesetten próbálja elkapni a derekamat, de ujjai lecsúsznak és álló falloszomon simítanak végig. Rájőve hogy ezzel megfoghat, egyértelműen markol a golyókra. Abbahagyom a bolondozást. Pár pillanatig sakkban tartjuk egymást. Összenézünk. Majd előrehajol, és ad egy puszit az árbóc csúcsára.

- Szemtelen vagy! Tessék befejezni a masszázst! Addig sakkban tartalak!

Keze nem engedi el a rúd tövét és a zacsit. Óvatos mozdulatokkal gyúrom hátát és derekát. A vádlik következnek és ahogy haladok felfelé, fegyelmező marka egyre inkább becézgetővé válik.

- Csalfa vagy. Az előbb előadod itt a szende kisleányt, most pedig szemérmetlenül nem hagysz masszírozni. - korholom játékosan, feszes félgömbjeire paskolva egyet-egyet.

- Deeeeee.... - felesel, mint egy kisgyerek.

Közben a rámkulcsolódó ujjait pimaszul fel-le húzogatja. Fenekét pedig kitolja, mintegy hívogatva. Újfent a fenekére csapok. Felsóhajt. Most esik le, hogy direkt provokálja a fenekelést.

- Rászedtél - kacagok. - Mi jár a csalfa leányzónak?

- Remélem fenekelés. - felesel diadalittasan.

- Mit szólnál egy kis úszáshoz és szaunázáshoz ebéd előtt? - csapok rá egy utolsót a pirosodó popókra.

- Nem készültem bikinivel.

Válaszával mit sem törődve bújok az éjjeliszekrényen lévő fürdőköntösbe. A másikat felé dobom.

- Nyugi! A wellness részleg csak délután van nyitva. - vigyorgok kajánul.

Csillogó szemekkel húzza össze a köntösét.

- Azt hiszem egy kis úszkálás tényleg jólesne.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Bármennyire is megtört az erotikus hangulat, nagyon hamar újjáéled! Ha rajtam múlna, készségesen feltárulkoznék neki, és a masszázs helyett újra szeretkeznénk. De az az érzésem, mégiscsak jobb volna egy köztes program, mielőtt újrakezdjük a testi gyönyöröket, hogy az agyunk is átálljon az új szereposztásra. Incselkedek, játszom vele, s ő ezt viszonozza. Félig halálra csiklandoz, aztán alaposan elfenekel, ami...még fel sem fogta, de nagy gyengém. Éppen eltalálja a fájdalomhatárt, s gondosan alatta marad egy hajszálnyival, minden alkalommal, amikor vélelmezett rosszaságomat bünteti egy csattanós csapással.

Aztán wellnessbe invitál, sejtelmes mosollyal az arcán. A fürdőruha dilemmám láttán elárulja, hogy privát buli lesz.

Fürdőköpenyben megyünk le, az ajtó persze zárva van, de...egy diszkrét kopogás után kinyílik, és egy kis borravaló gazdát cserél. A cinkos alkalmazott távozik, és ránk zárja az ajtót, hogy biztosan ne zavarjon minket senki. Megadja a telefonszámát, hogy ha nyitás előtt kimennénk, hol keressük, és a lelkünkre köti, hogy délután egyre legyen szalonképes a hely...ugye értjük mire gondol...hát persze hogy értjük.

Először a szaunába megyünk, ami tökéletes hőmérsékletűre van fűtve. Ezer éve nem voltam szaunában, ruha nélkül meg talán életemben csak kétszer. Élvezem a forró levegőt, és elnyúlok kedvesem ölébe hajtott fejjel. Hagyom, hogy játsszon az arcommal, és közben ugratom, hogy persze, ilyen meleg kell ahhoz, hogy felálljon neki! Játékos hajhúzást kapok, de amikor megpendítem, hogy csak azért hozott ide le, hogy ne kelljen tovább szeretkeznie velem, szó nélkül felnyalábol és kivisz a hideg vizes medencébe.

- Neeeem, nem mered megtenni - szólok ijedten, és korántsem vagyok biztos abban, hogy nem fog rövid úton a medencébe hajítani.

- Ó csak figyelj drága! - megfordít, hogy a hátam legyen feléje, a hónom alatt vasmarokkal megfog, és szép lassan elkezd a jéghideg vízbe ereszteni! Első reakcióképp kapálózok, de nem válik be, mert így még hamarabb ér a jégcsapnak érzett víz, így inkább rimánkodok, elernyesztem magam, hátha elkerülhetem a további merítést.

Természetesen komótos tempóban ugyan, de a vízbe dug, s mire a fejem búbja is elmerül, már nem is annyira rossz. Mire a víz felszínére bukkanok, már mellettem van, és nevetve megcsókol.

- Látod, így járnak a pimasz nők drágám...most pedig kifele de gyorsan!

Vacogva kimászom, és gyorsan a jacuzziba futok, még mielőtt visszaterelhetne a szaunába, hogy még egy kört játsszunk ebből. Szinte forrónak tűnik a kellemes langyos víz.

Már ott is van mellettem, és beindítja a pezsgést.Újból ölbe kap, ő ül a helyemre, engem pedig szembe fordít magával, széttárt combjaim kulcsolják a derekát. Megemel egy picit, hogy a hideg víztől még mindig kőkemény bimbójú mellem éppen kint legyen a vízből.

- Nocsak...téged meg már egy kis hideg víz is felizgat! Azt a kis fehér májadat. - szól incselkedve, majd az egyik bimbót az ajkai közé veszi....majd finoman a fogai között kezdi morzsolni.

Halkan felnyögök, meg sem próbálom eltitkolni, hogy mennyire jól esik amit művel. Közben szorosan simulok hozzá, és érzem, hogy őt sem hagyja hidegen ez a játék. Körülöttünk kellemesen zubog a víz, a popsim gömbjei pedig a két tenyerében vannak.

- Szeretném befejezni a franciát...-súgom a fülébe, mert ellenállhatatlan vágyat érzek rá, hogy a szirmaim közé szorult farkát valahol magamban érezzem. Azt pedig mégsem illene, hogy a vízbe durranjon...

- Hamarosan...de úgy érzem mást is szeretnél - feleli mosolyogva, és enyhén megemelve a farkába ültet, és egy pillanatra sem hagyja abba a mellbimbóm édes kínzását.

Gonosz játékba kezd...ha alig mozdulok, kiélvezem, ahogy feszítve kitölt, a nyelve hegyével kényeztet, inkább az udvart, mint a bimbót, elérve vele, hogy a kínzó vágyat kompenzálva gyorsabb ütemre váltsak. Ekkor viszont szív, harap, s kedvem volna mozdulatlanul élvezni, hogy elélveztet....de az én mozdulataimmal az övé is lassul...

- Kérlek...-kérem harapva a fülcimpáját, amire egy erőteljes szívás a válasz. Kérésem meghallgatásra talál. Hagyja, hogy aprókat mozduljak, alig-alig kiengedve őt magamból, ám egyre mélyebben magamba fogadva a szerszámát, és közben a melleimet kényezteti, úgy, erőteljesen, egészen addig, amíg hangos sikollyal el nem jutok a csúcsra...ma már sokadszor.

Elringat, és amikor a remegésem alábbhagy, kicsúszik alólam, kiül a partra széttárt combokkal.

- Most befejezheted a franciát kedves, de fürgén, ha megkaparintanád a nedűt mert mindjárt szétrobbanok.

Szó nélkül rábukom a farkára, teljes hosszában elnyelem, a makkját a torkomban érzem, de nem zavar. Jól esik érezni, hogy kis híján robban a vágytól, küzd, hogy még egy kicsit bírja...

Charmer (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A szaunában ismét felforrósodik kedvesem vére. Pimaszkodó megjegyzéseit hideg vízbe mártással jutalmazom. A jacuzziba menekül, de nincs menekülés. Beszállok én is a pezsgő vízbe és ölembe ültetem. Ideje újfent elővenni a hideg víztől meredő bimbóit. Fogaim morzsoló kényeztetésétől egyre szorosabban simul hozzám.

- Szeretném befejezni a franciát... - súgja fülembe.

Szeméremajkai forró simogatása más vágyakról árulkodik.

- Hamarosan... de úgy érzem mást is szeretnél - mosolygok, miközben egy apró emeléssel felnyársalom ültében.

Játszani kezdek. Amint vágya gyorsabb ütemre sarkallja, az én mozdulataim lassulnak. Amikor pedig hozzám igazodva visszalassít, én gyorsítok.

- Kérlek - esdekel a fülembe harapva.

Nem kínzom tovább. Engedem hogy apró mozdulatokkal diktálja az ütemet. Erőteljesen megdolgozom peckes cicijeit, ami egy rakéta utolsó fokozataként lövi a csúcsra. Ölelve ringatom, ahogy csillapodnak hullámai, majd széttárt combokkal ülök a medence szélére.

- Most befejezheted a franciát kedves, de fürgén, ha megkaparintanád a nedűt mert mindjárt szétrobbanok.

Csillogó szemekkel, egy hang nélkül bukik lüktetve meredő dákómra. Torkáig csusszanok és minden önuralmamra szükség van, hogy ne durranjak el máris. Mozdulatai mindenfajta finomságot nékülöznek. Színtiszta mohó vágy az ami vezérli nyelvét és ajkait. Ujjai farkam tövére kulcsolódnak, hogy még egy kicsit késleltessék az elkerülhetetlent. Küzdök, de néhány újabb szívás és utolér a végzetem. Keze még erőteljesebben szorít, de csak addig amíg egészen torkára nem enged. Éles ingerként feszít bennem a feltorlódó anyag. Majd felpillant és elengedi a zuhatagot, mohón nyelve mindet. Szemeivel végig az arcom kutatja. Nagyokat rándulok egy-egy löketnél, s még teli szájjal is elmosolyodik erre.

- A tejszín már megvolt a kávéhoz, de hol a kávé? - kérdezi ártatlan szemekkel. Azzal finoman riszálva lehajol a fürdőköpenyéért és felöltözik. Hosszú másodpercekig gyönyörködöm a látványban, ahogy a női test méltóságteljesen és kihívóan finom plüssbe burkolózik. Aztán sietve Sarolta után eredek, mert se szó se beszéd faképnél is hagy kedvesem.

- No mi az? Le akarsz cserélni a pincérre? - kérdezem pajkosan.

- No mi az? Féltékeny lettél? - riposztol, miközben ajkaiba harapva végigsimít a köntösömön, ujjaival játékosan a két széle közé csusszanva.

- Csak hosszú volt az éjszaka... - morfondírozik szinte magának. - ...és ma sem szeretnék túl sokat aludni! - fejezi be hetykén a gondolatot, azzal a folyosó közepén rámarkol a köntösöm alatt megbúvó férfiasságomra. - Jobban teszed ha te is erőt gyűjtesz Drágám! - nyomja meg az utolsó szót.

Vigyorgok, mint a tejbetök, de nem szólok semmit. Így lenge öltözékben leülünk a hallban és kávét rendelünk. Szavak nem hangzanak el, csendben kortyolgatunk. Mégis folyamatosan kommunikálunk. Kacér pillantások, játékos mimika. Asztal alatti kéz és lábmozdulatok. Gyakorlatilag már megint szeretkezünk. Aztán eszembe jut valami, odahajolok hozzá és a fülébe suttogom.

- Azt a kimonót, ma mindenképpen látni szeretném rajtad!

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Az új játékszabályok és a fürdőben tett felüdülés valahogy a játékos énjét hozza ki mindkettőnknek. Viháncolok, mint egy rossz kölyök, és a játszótársam veszi a lapot, sőt, időnként rá is kontráz. Viselkedésünk a botrányosság határát súrolja a kávézóban, bár ez csak akkor lenne teljesen igaz, ha a tekintetek mögötti gondolatok kimondásra kerülnének. Jókat mulatok magamban szegény pincéren, aki elkapja az egyik «szeretkezz velem most, nézd, tárva vannak a combjaim» tekintetemet, amitől a gallérjáig pirul. Kedvesem válasza erre, szintén a tekintetével mindössze annyi, «naná hogy szeretkezem veled, de először a cicidet szopogatom kőkeményre».

Amikor a kávénk végére érünk, szemérmesen a fülembe suttogja kérését:

- Azt a kimonót, ma mindenképpen látni szeretném rajtad!

Ha őszinte akarok lenni, teljesen megfeledkeztem arról a csudaszép ruhadarabról, amit tegnap a varrónőnél hagytam. Mintha a találkozásunk előtti idő egy másik világban lenne. Ebből is látszik, hogy mennyire régen szórakoztam már igazán felszabadultan, a világot teljesen kizárva...

- Láthatod édeske, már készen van, csak el kell menni érte. Remélem velem jössz...akkor megmutatom, hogy hol adják a város legeslegjobb rántott sajtos hamburgerét. Hatalmas, finom, és úgy meg van pakolva! Úgyis ebédidő van...én meg...lerombolom az úrinőről alkotott képedet...imádok enni és épp éhen halok.

Visszamegyünk a szobába, és pillanatok alatt útra készen vagyunk. Illetve...kicsit azért tovább tart a dolog, mert amikor épp magamra kapnám a melltartómat, ami azért egy lenge nyári ruha alá dukál, akkor nagyon szépen megkér, hogy ne vegyem fel.

- Ne rejtsd el őket! Szeretném látni, hogy mikor kelnek önálló életre - csippent a fogával az egyikbe, amitől a bimbóm valóban felveszi hegyes formáját, ami már-már konstans állapot ezen a hétvégén.

A bugyinál ugyanígy járok, finoman a szirmaim közé nyal, a fekete tangácskámat pedig a zsebébe rejti. Végeredményben egy ruha és egy szandál kerül fel rám. Hát nem érzem magam túlöltözöttnek. Az egyszerűség kedvéért metróval megyünk, sokkal gyorsabb, mint bármi más, ráadásul a hambis és a varrónő pont a végállomás mellett vannak. Út közben csókolózunk, mint a rózsaszín ködös tinik, és elég gyakran simul a tenyere a lágy esésű ruhámra...hol másutt mint fenék tájékon. A kis talponállónál eljátsszuk azt, amit a pincérrel műveltünk a bárban, és a végén már azt se tudja, fiú-e vagy lány. Teljesen összekutyulja a rendelésünket, hogy ki mit kér és mit nem kér a rántott sajtosába, de szinte mindegy, úgyhogy jót nevetünk a sutaságán, ami tovább fokozza a zavarát.

A varrónőnél igyekszünk komoly képet ölteni, ami szinte sikerül. De...megkéri, hogy vegyem fel a ruhát, hadd nézze, mindenhol passzol-e. Bevonulok a próbafülkébe, átöltözöm, de elég ciki kijönni onnan a varrónő szeme elé. A ruha tökéletesen passzol, olyannyira, hogy nem lehet nem észrevenni, hogy nem viselek alatta semmit...kikiabálom, hogy minden stimmel. Épp csak nem kórusban jön a válasz, hogy azért megnéznék! Nincs más választásom, kilépek a függöny mögül. A varrónő körbemustrálgat, megforgat, megigazítja a ruha sálgallérját, lesimítja a derekát, majd alig fura szemeket meresztget először rám, majd a fotelben kényelmesen mozizó pasira...nem is tudom hármunk közül ki jön jobban zavarba...sürgősen visszavonulok a függöny mögé, hogy levegyem magamról a kifejezetten esti viseletnek szánt kimonót....

Charmer (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Indulás előtt a fürdőköntöst ruhára cseréljük. Nem hagyom, hogy Sarolta túl sokra, így a bugyi és a melltartó kimarad lenge nyári ruhácskája alól. Azért azt a falatnyi tangát zsebre vágom. Ki tudja még milyen játékhoz lesz rá szükség.

Metrózás és hamburger. Nem gondoltam volna, hogy ilyesmik is bekerülnek a hétvégi programba, de ez nem tántorít el attól, hogy ne folytassuk a kávé közben kezdett játékot mindkét helyszínen. Sőt a varrónőnél sem marad abba az incselkedés. Szegény eléggé zavarba jön, amikor rájön hogy nincs a ruha alatt semmi. Kedvesem is mintha kicsit zavarba jönne. Magabiztosan odalépek a függönyhöz és rezzenéstelen arccal benyújtom a zsebemben rejtőző aprócska fehérneműt. A varrónőnek ez már sok, hebegve menti ki magát, hogy neki mennyi dolga van még. A következő pillanatban kezemnél fogva berántanak a függöny mögé. Vadóc főnöknőm egy szál szandálban, kiéhezett tekintettel mustrál. Kacér mozdulatokkal felveszi a tangát, majd hozzámsimul.

- Nekem is van egy kis dolgom, azt hiszem...

Közben már elő is varázsolja szerszámom, és lassú önfeledt nyelvcsapásokkal kelti életre. Háttal a tükörnek hajol rá az ágyékomra, így igazán izgató látvány tárul elém. A vékony tanga duzzadt szeméremajkai közé vág, és a kevéske anyag másodpercről-másodpercre egyre fényesebbre nedvesedik. Élvezem a játszadozást. Magától értetődően következnek egymás után a mozzanatok egész hétvégén, mint egy tánc koreográfia.

- No így már jó lesz... - csettint elégedetten nyelvével a makkomon.

- Hmmmmhhhh... - nyugtázom felizgatott sóhajjal.

Ahogy ruhácskájába bújik, mögé kerülök és nyakába csókolok a tükörnek nyomva egész testét.

- Tudom, hogy sosem végzel félmunkát. Remélem meglepsz valami váratlan húzással még, különben...

- Na de kérlek, én Úrinő vagyok! - szakít félbe kacagva.

Azzal kipenderül karjaim közül és a kimonót felmarkolva maga után húz. Meg sem állunk a metróállomásig. A peron végén, az utolsó kocsiba szállunk. Csak egy nyugdíjas öreglány ül a középső helyek egyikén. Sarolta a lehető legmesszebb lévő ülésre ültet, majd nem mellém ül, hanem az ölembe. Vigyorogva utitársunkra pillant, majd hátranyúl. Előbb a nadrágomat igazgatja, majd a tanga húzódik félre, és már nem rajtam ül, hanem bennem. Ruhája éppen csak takarja az egészet. A metró rázkódása pedig szükségtelenné tesz minden egyéb mozdulatot.

Micsoda pajkos démon. Minden erőmre szükségem van, hogy ne durranjak belé rögvest. A szemközti ablakon tükröződik egyszerre önelégült és kívánós arca. Rájövök, hogy az utolsó előtti állomásnál van a hotel. Emberek szállnak fel. Mellénk is ülnek. Próbálok semleges arckot ölteni, de magam sem hiszem hogy nagyon sikerült. Sarolta a puncija izmaival játszik rajtam. Mostmár szinte pókerarcot öltött. Fordult a kocka, most én vagyok az ő hatalmában, pontosan az történik amit ő akar. Tetszik a helyzet, de máris valamiféle riposzton töröm a fejem. Közben továbbra is próbálom nem megadni magam az izgató, érzéki ingereknek. Szerencsére mielőtt leszállnánk kiürül a kocsink. Kacagva száll le rólam, és a medencében tapasztalt mohósággal bukik sikamlós férfiasságomra. Nem tartom vissza magam, élvezem hogy magának akar. Csodás látvány, ahogy a szemközti ablakon tükröződik pucsító nedves öle. Éppen fékezni kezd a szerelvény, mikor egy erőteljes szívással kivégez. Hetykén felpattan és nevetve csak annyit kérdez, amint kilépünk a kocsiajtón:

- Különben?

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Úgy tűnik a játékosságban is mértéktelenek vagyunk, és ezt határtalanul élvezzük. A varrónőnél kőkeményre szopom azt a gyönyörű farkát, és nehezen bírok ellenállni annak, hogy lezavarjunk egy gyors menetet. De...mivel még lehet hogy igénybevenném a precíz, ügyes hölgy szakmai szolgáltatásait, nem gondolom, hogy vissza kéne éljek a jóindulatával, különben is, nem ő az a közönség, akinek ezt végig kéne néznie. Játszópajtásom reménykedik, hogy nem marad szárazon egészen a szállodáig...nem téved, úgy látszik ennyire már ismer. A metrón fölébe kerekedek, és az őrületbe kergetem őt...és magamat is. Látszólag közömbös arccal ülök a szerszámával tövig bennem, de valójában a metró zötyögése épp elegendő mozgást ad ahhoz, hogy a kínok kínját álljam ki, hogy nem élvezhetek. Amikor kiürül a szerelvény, halk sóhajjal elélvezek, igyekszem leplezni, hogy ő ne lássa. Ekkor veszem észre, hogy valaki azért mégis látja...a szomszéd kocsiból egy 40 körüli férfi mereven néz minket, kétséget nem hagyva afelől, tudja, pontosan tudja mit művelünk. Hmm...ha már műsor, legyen teljes és látványos. Még egy teljes megállónyi időm van arra, hogy azt a gyönyörű, lüktető csodát kifakasszam. Felállok, és már a számban is van, elbújtatom a kíváncsi szemek elől, a hajam eltakarja. Nem sok kell az eredményhez. A hajamba túrva élvez el, amint a szerelvény lassítani kezd. Még egy utolsó nyalintás, még egy pöccintés a nyelvemmel, és már fel is állok, nevetve provokálom azzal a “fenyegetéssel”, ami az ő szájából hangzott el még a varrónőnél.

- Különben? - Már húzom is magam után, és mielőtt kilépünk a kocsiból, egy utolsó kaján vigyort villantok a kukkolónk felé, mintha csak azt kérdenzém tőle: remélem jó napot szereztünk.

Kicsit tépelődök, hogy elmeséljem-e ezt az incidenst, és mivel hihetetlen önelégült vigyort látok szétterülni az ajkain, miközben a fenekemet simogatja a mozgólépcsőn felfelé, szorosan magához ölelve, úgy döntök, megteszem, ne érezze már annyira nyeregben magát. Elképedve hallgat, nem nagyon hiszi amit mondok. Valami olyasmit mond, hogy túl élénk a fantáziám, ezért kipenderülök az öleléséből, és a szememmel keresni kezdem az illetéktelen szemlélődőt. Meg is van, a másik mozgólépcsőn jön felfelé, alig lemaradva mögöttünk. Leírom a külsejét, és hogy hol van, aztán jelentőségteljesen ránézek. Nem lehet eltéveszteni...a füle tövéig pirul, és elkapja a tekintetét, hogy sürgősen tanulmányozza a lépcsőfokok redőit.

- Bestia! Képes voltál előtte műsorozni?

- Naná! Nem gondolod, hogy hagytam volna, hogy szárazon távozz a metróból! - felelem ártatlan szemekkel. - különben is, nem mondtad, hogy szégyenlsz! Ha meg nem...akkor miért csak a szoba magányában szeretkezünk?

Provokálom, egyértelműen provokálom, de nagyon jól esik. Pontosan tudja, hogy nem vágyom közönségre, ami meg a szégyenkezést illeti, nem hiszem, hogy bármelyikünknek oka volna rá. Ettől még...olyan jó egy kicsit pimaszkodni vele, hogy elmondani nem tudom.

- Ezt nagyon meg fogod bánni kedvesem, remélem tudod!

- Neeeem, biztos vagyok benne, hogy remek ajándékot fogsz kieszelni számomra, amiért biztosítottam számodra a nyilvános szereplés lehetőségét...

Ekkor érünk a lépcső tetejére, és összeölelkezve hagyjuk el a fülledt helyet. Ideje volna visszamenni a szállodába,

Charmer (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Mint kiderült, a metrós magánszámnak nem csak én voltam a közönsége. Mégsem tudok őszintén neheztelni Saroltára. Egy kis színészkedés azért kell a játékhoz, és persze ő is tudja jól, hogy van még a tarsolyomban csattanós válasz is.

A szállodába érve a szoba csendjébe húzódunk vissza. Pajkos démonom hanyag eleganciával dobja le ruháját a kisasztalra és meztelen elnyúlva az ágyon hívogat a szemeivel. Csak pár másodpercig váratom. Cirógató karjai között bújok ki ingemből. Meglepetésként éri, ahogy szemei elé kötöm. Lassú étvágygerjesztő csókkal hessegetem el felmerülő kétségeit.

- Csak lazíts Drága! Van itt még ajándék, amit nem láthatsz. - suttogom fülébe.

Kinyitom az erkélyajtót, így a város beszűrődő zaja elfedi ténykedésem hangjait. Hamar végzek, de nem megyek vissza az ágyra. Figyelem, ahogy a pimasz tündér kezdi megunni a várakozást. Erősebb szellő talál utat a függönyön át, Sarolta mellei önkéntelenül is hegyesedni kezdenek. Kétségei újra előkerülnek. Mocorgását tollseprű simogatásával enyhítem. Ujjai ösztönösen ismétlik érintéseimet. Ha megállnak, akkor a pihék visszatérnek arra a pontra, ahol elvesztette a fonalat.

Hamar fogja az adást, de reménykedem hogy még nem döbbent rá a végcélra. Karmesterként vezénylem végig teste minden pontján. Libabőre, már nem a szellő eredménye. Magába feledkezve táncolja mindenével az általam adott koreográfiát. Most lép be a játékba a másik kezemben lévő hideg fémrúd. Megrezzen a nem várt ingertől, tétovázva követi ezt is. Két keze két irányba kénytelen koncentrálni.

Combjait őszinte vágya tárja széjjel, a tollpihék megállapodnak vénuszdombján. A fém hamar átforrósodik lénye izzásától. Mikor ajkain jár, nyelvével hívogatni kezdi. Csípője is moccan a seprű alatt. Önfeledten élvezi a tárgyak és saját maga érintését. Lassan fogja meg és kapja be a fémvibrátort. Másik keze melleit masszírozza. Egész teste remegését a tollak simogatása táplálja ölében. Elengedem a játékszereket. Gyönyörködöm a nőiség eme csodálatos kiteljesülésében. Bennem is felhorgadt a vágy, de nem akarom megtörni a varázst, önmagára összpontosuló figyelmét. Figyelem , ahogy élvezettel játszadozik a fémes rúddal, majd másik kezének ujjait végre magába csúsztatja.

Már nincs megállás, egész lénye önnön élvezetéért dolgozik. Hamarosan örömgörcsbe rándul kéjdémonom. Rögtönzött szemfedője félrecsúszik, s mosolyogva tekint fel rám, ahogy ott állok az ágy mellett, harcra készen. Amint csitul orgazmusa zihálása, megszólal:

- Van még egy pont ami rád vár Édes!

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Illatával átitatott inget teker a fejem köré, elrejtve előlem a külvilágot. A sötétség korlátja felerősíti az érintés érzékét, a többféle anyag változatos ingerei öngerjesztve hajszolnak a gyönyör felé. Borzongok a kéjtől, hol a puha, alig érintés miatt, hol az előbb jéghidegnek tűnő, ám hamar kellemes testmeleggé váló fémrúd kényeztetése nyomán. Már nem tudom, hogy melyik eszköz kinek a kezében van, csak azt, hogy az összhang valami csodás. Megfeszült testtel élvezek el, és az élményt máris osztanám vele...ledobom a szememet takaró ruhadarabot és elégedetten veszem tudomásul, hogy amit látott, nem maradt hatástalan. Ágaskodó szerszámmal áll mellettem, ami...hiányérzetet ébreszt bennem, hiszen az imént csak magamnak okoztam a gyönyört, és az, bár jó, sosem ad teljes kielégülést. Ahhoz kell a másik, ahhoz kell, hogy ő is élvezze, lehetőleg velem.

- Van még egy pont ami rád vár Édes! - szólítom őt nevetve, és a farkánál fogva lehúzom magam mellé az ágyra.

- Egy? - évődik, végigcirógatva a testemet - Én most épp számtalan pontot tudnék felsorolni, ami rám vár...de legyen egy olyan, amivel az imént nem játszottál, majd én játszom vele.

Hasra gurít és a hátamat kezdi simogatni, kemény dorongja pedig a popsim félgömbjei között nyugszik...akarom mondani fészkelődik, ezzel izgalmas bizsergést ébresztve azon a tájon, egyre nagyobb sugárban. Valahonnan elővarázsol egy tubust is, melynek tartalmából bőséggel csurgat rám, és magára egyaránt. Saját magát ejti foglyul, kétoldalról beékeli a lüktető szerszámot a két félteke közé, és ütemesen mozogni kezd, jókora lendületet adva éledező vágyamnak. Egyszer-egyszer, mintegy véletlenül kicsit lejjebb húzódik, és megakad a hátsó kapunál, de épp csak annyira, hogy ígérje, hamarosan kopogtat. Aztán egyszer nem megy el. Ahelyett, hogy összezárna, szétnyitja a félgömböket, és elégedett sóhajjal befurakszik. Könnyű megszokni a méreteit, jól esik nagyon, ahogy kitölt, és amikor szép lassan tövig ér, hol aprókat mozdulva, hol szinte teljesen kihúzva magát szeretkezni kezdünk. Nem tart soká, hisz ő már jó ideje várt türelmesen, míg végigjátsszuk a előző játékot, nekem pedig...nagy gyengém a póz és a szeretkezés formája egyaránt. Amint érzem, hogy hamarosan elélvez, ösztönösen a szirmaim közé nyúlok, hogy vele együtt szállhassak, majd lustán elnyúlhassunk egymás mellett.

Egy időre el is szundíthattunk, mert már egész alacsonyan jár a nap, amikor megébredek. Óvatosan fordulok, hogy ne ébresszem fel, és egy kicsit nézhessem, amíg alszik. Közben pedig az jár a fejemben, hogy vajon ha holnap délután mindketten elmegyünk a magunk útjára, látom-e még valaha, vagy egy szép emlék marad csupán. Az nyilvánvaló, hogy az eredeti játék, amiért egyáltalán találkoztunk, félúton kifulladt, de az is elég egyértelmű, hogy utána is mindketten élvezzük a hétvége minden pillanatát. Vajon máskor is összejövünk erre a spéci társasjátékra? Hmm, alkalom adtán meg kell kérdezzem tőle, nem szívesen mennék haza kétségek között. Jobb az ilyet tudni, akár így, akár úgy legyen.

Nem sokáig töprenghetek a dolgon, hamar észreveszi hogy nézem, és felébred. Lustán nyújtózkodik egyet, magabiztos mozdulattal átnyalábol, és a fürdőszoba felé vonszol, miszerint mégsem mehetünk a szeretkezés maradványaival vacsorázni!

Charmer (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Igencsak vissza kell fognom magam, hogy ne ősemberként nyársaljam fel ezt az izgatóan kielégült vadmacskát. Na nem mintha ő mást várna, ahogy egyértelmű invitálása jelzi. Még szerencse, mert én nem is tudom eldönteni melyik részével kezdjem a foglalkozást. Így viszont nem kell töprengenem.

Hasra fordítom, és minden önuralmam összeszedve gyengéden próbálom újraéleszteni a kéjt a testében. Az nem is szunnyad túl mélyen, így félgömbjei között hamar beljebb furakszom egy kis síkosító társaságában. Amint teljesen kitöltöm popsiját, nincs tovább önuralom. Szinte önkívületben érzem, ahogy heves mozdulataimat ő is követi. Zihálva szállunk, majd pihegve landolunk egymás mellett. A nyugovóra készülődő nap térít minket magunkhoz.

Ideje vacsorához készülődni azt hiszem, úgyhogy egy szó nélkül mindkettőnket a fürdőbe telepítem. Komótosan élvezzük a forró vízsugár kényeztetését. Kivételesen semmi incselkedés nem történik, csendben gyönyörködünk egymásban a párafüggöny mögött. Amíg szárítkozunk, előállok a tervemmel.

- Mit szólnál, ha ma este valami táncos helyen vacsoráznánk?

- Remélem a parkettnek is legalább annyira ördöge vagy, mint az eddigieknek. - jegyzi meg kaján mosollyal Sarolta. - Viszont akkor haza kéne ugranom valami megfelelő ruháért. Vagy elmehetünk vásárolni is! - lelkesedik fel. - A varrónőmet azt hiszem jobb lenne mostmár nem zargatni... - kacag felszabadultan.

- Tudod mit? Előbb nézzük meg mi a választék nálad. Aztán ha nem találjuk megfelelőnek, mehetünk vásárolni. Most pedig irány a büfé, farkas éhes vagyok. Kell az energia a vacsoráig is!

A bárban a pincér furcsán néz ránk. Úgy látszik túl szolidan falatozgatunk. Partneremből kibújik a kacér démon máris. Szemérmetlenül flörtöl a sráccal. Én féltékenyen figyelem a közjátékot. Aztán persze taxiba ülve nagyot kacagunk az egészen. Azon gondolkodom, vajon mit jelent az hogy a lakására megyünk. Bár nem ebbenaz irányban indult találkozásunk, de úgy tűnik mindketten a mostani irányt szeretnénk inkább folytatni. Vajon ez annak a jele hogy ő a hétvégén túlban is gondolkodik. Még a telefonszámát sem tudom, hisz a titkársága leszerelt.

- A sofőröd csak az irodai számod volt hajlandó megadni. Ha már meghívsz ruhapróbára...

Egy pillanatig elgondolkodik, aztán elkezdenek peregni belőle a mondatok.

- Igen. Tudod, nem úgy indultam neki ennek a történetnek, hogy bármiféle tervem is lett volna vele jövő héttől. De... lettek. Szeretnék bérletet váltani erre a társasjátékra. Elfoglalt vagyok, és te is. Mégis itt vagyunk, és lehetnénk még máskor is... máshol... együtt.

Egyetértő bólogatás helyett egy szenvedélyes csókkal nyugtázom mondandóját. Majd megállítja a taxist.

- Innen már nincs messze, sétáljunk! - pattan ki a kocsiból.

Kézenfogva indulunk tovább, nagyokat szippantva a friss alkonyati levegőből.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Felszabadult jókedvvel indulunk neki az estének. Miután őrületbe kergettem szegény nagyon ifjú pincérfiút, aki a feje búbjáig vörösödve kérte a szobaszámot a számla miatt, hozzám indultunk, hogy valami alkalmas ruhadarabot keressünk nekem az estére. Átfutott az agyamon, hogy talán nem annyira jó ötlet őt felvinni a lakásomra, de eddig úgy tűnt, hogy nem pszihopata, nem kell tartanom tőle, ráadásul, ha folytatást remélek, akkor valamennyi bizalmat meg kell szavazzak neki.

Úgy tűnik, hogy közben az ő gondolatai pont ugyanarra jártak, mint az enyémek. Azon, hogy hogyan tovább, legyen-e tovább. Megkönnyebbültem, amikor felhozta a témát, és lelkesen feleltem, hogy egyáltalán nem bánnám...

Az utolsó pár sarkot már gyalog tesszük meg, én meg közben hálát adtam a sorsnak, hogy tegnap járt nálam a takarítónőm, így garantáltan rend van otthon. Az azért mégis túl bizalmas lenne, ha a péntek reggeli kávéscsészémet az asztalon találnánk, nem is beszélve a nyuszis pizsimről, amit ha jól emlékszem valahol a ruhásszekrény előtt pottyantottam el.

Leültetem a nappaliban, és lázasan kutatni kezdek valami kényelmes, és szexi ruha után, ami jó lesz a vacsorához is, és utána egy kiadós salsához is. Örültem, hogy az estét ágyon kívül töltjük, végtelenül kimerültem már a rengeteg szextől. Hiába, nem szoktam én ehhez hozzá, de meg tudnám szokni hamar. Kis gondolkodás után egy szolidnak tűnő, ám nagyon rafinált szabású fekete, testre simuló ruhát választok, aminek a szoknyarésze lágyan ringva követi minden mozdulatomat. A hajamat gyorsan feltűzöm, hogy ne melegítsen, némi parfüm is kerül a fülem mögé és már megyek is a vendégemhez, aki épp a Gaudí albumomat lapozgatja elmélyülten.

- Nocsak, pont ezt szúrtad ki abból a két falnyi könyvből, ami itt van?

- Naná...kedvenc helyeim egyike!

- Nekem is. Bohém, gyönyörű, varázslatos, és nagyon jó a kaja!

- Akkor meg is van a következő randink színhelye? Mondjuk a jövő hétvégén?

Nevetve telepedem az ölébe, azt hittem, hogy viccel. Az első dolga az, hogy kihúzza a hajamból a hajtűket, és borzongatóan beletúr a hajamba. Van ebben a mozdulatban valami erotikus...de melyik mozdulatában nincs! Gyengéden végigsimítja a nyakamat, és a fülem tövét masszírozza. Nem sokon múlik, hogy a forró csókjából ne bontakozzak ki, és felavassuk a kanapémat. A mellbimbóim árulkodni kezdenek, és majd átszúrják a leheletfinom anyagot. Ezt így szoros ölelésben nem láthatja...talán. De már fentem a fogamat a vacsorára, no meg a táncra, úgyhogy kisiklom a karjai közül, körbefordultok és megkérdezem.

- Megfelel az öltözék?

- Meg...de elég hosszú ahhoz, hogy ne kelljen alá az a bugyi. Szeretem, ha nincs rajtad.

Ezzel utánam nyúl, lehúzza a falatnyi ruhadarabot, és mielőtt feláll, magához ölelt és belecsókol a puncimba.

- Ugye tudod hogy megveszek az illatodért...

- Ugye tudod hogy megveszek az érintésedért! - felelem.

- No akkor gyerünk, és érintelek ma még nagyon sokszor...ahol csak szeretnéd.

Szinte futva hagyjuk el a lakást, hogy valóban legyen valami az esti programunkból.

Charmer (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Sarolta nem sokat válogat, egy igazán előnyös ruhában és feltűzött hajjal jelenik meg igen hamar. Így épp csak belelapozni tudtam egy csodás albumba Barcelonáról. Nevetve mindjárt le is fixáljuk a következő randinkat oda. Nem tudom ő mennyire gondolja komolyan, de én biztos vagyok benne, hogy érdemes lenne ilyen irányba tovább fokozni ezt az őrült viszonyt.

Most viszont mást kell fokoznom. Ahogy az ölembe telepedik kibontom a haját. Sokkal bombázóbb így. Csak néhány simítás és egy forró csók kell... és máris érzem a hegyes mellbimbókat. Tudom hogy megkívánt máris, mégis kibontakozik szoros ölelésemből.

- Megfelel az öltözék?

- Meg... de elég hosszú ahhoz, hogy ne kelljen alá az a bugyi. Szeretem, ha nincs rajtad. - rögvest intézkedem is, egy érzéki csókot hintve a bugyi helyére. - Ugye tudod, hogy megveszek az illatodért...

- Ugye tudod, hogy megveszek az érintésedért!? - jön a válasz.

- No akkor gyerünk, és érintelek ma még nagyon sokszor... ahol csak szeretnéd. - azzal sietős léptekkel indulunk esti programunk felé.

Amíg taxiért telefonál, egy pillanatra lelépek. Láttam egy közeli virágboltot, reménykedem, hogy még nyitva találom. Az eladó éppen lehúzza a rácsot, de egy magabiztos félmosoly és a tényállás rövid felvázolása után sikerül egy szál vörös rózsával távoznom.

Tánc- és kéjpartnerem lefagyva áll a kiérkezett taxi mellett, mire visszaérek. Épp kérdésre nyílna a szája, mikor előhúzom a meglepetést. Bármit is akart mondani, meggondolta magát a virág láttán. Helyette őrült csókviadalba kezdünk, amit a taxis diszkrét köhhintése függeszt fel. De csak amíg beszállunk és mondjuk a címet.

Aztán úgy esünk egymásnak, mint a kamasz elsőbálozók. Közben egymás kezeit próbáljuk nyugalomra inteni, mert egyikünk sem nagyon akarja tisztelni a másik ruházatát. Az önfeledt kéjelgést a taxis zavarja meg ismételten. Észre sem vettük a nagy egymásbafeledkezésben a durranást.

- Khhhmmm, Hölgyem... Uram! Attól tartok defektet kaptunk, így nem tudom Önöket tovább fuvarozni.

- Hékás! Nem is tudtam, hogy ilyen veszélyes a fegyvered - élcelődik a feketeruhás istennő.

- Szerintem inkább a te éles nyelved okozta - riposztolok.

Fizetünk és elköszönünk a taxistól, gyors jobbulást kívánva buja hintónknak. A kívánás egyikünk részéről sem áll meg itt. Turbékolva incselkedünk egymással, folyamatosan feljebb srófolva a hangulatot. Sietős lépteink közben egyzsercsak ritmusos dallamok ütik meg fülünket. Utcazenészek...

Eltértem utunkat és a közeli téren alakult spontán koncert kellős közepébe navigálok. Sarolta kezét elkapva máris ízeltőt kap, hogy a lábaim is olyan technikásak mint a nyelvem és a kezeim. Hamar megszűnik a külvilág és a táncunk szellős kis teret alakított ki a tömeg szélén. Az egyik szünetben körülnézek és a vigyorgó férfiarcok alapján egy-két forgásban talán több is villan a szoknya alatt, mint ami illendő lenne. No nembaj, itt a visszajáró a metrós kis mutatványa után.

Büszkén kihúzva magam vezetem partnerem tovább. Ők maximum megpillanthatják itt-ott, de én mindenestől kiélvezhetem ezt a csodás nőt, remélem a hétvégén túl is. Azért ezek után visszaveszek a pörgetések lendületéből. A tüzes démon meg is jegyzi:

- Mi az, fáradsz?

- Dehogy is, épp kezdek belejönni. Csak a bugyid otthon hagytuk... - felelem.

Egy pillanatra meghökken, ezek szerint eleddig tudatában sem volt a ténynek. Aztán elvigyorodik és hevesen kipördül karjaim közül. Mostmár biztosan az egész közönség tudja, hogy mi van a ruha alatt. Kezével magához int, majd pukedlizik egyet. Tapsvihar tör ki, amint lángoló tekintettel és pattanásig feszült érzékekkel elhagyjuk a kis terecskét.

- Kiéheztem teljesen... - zihál velem szembe fordulva. - Te nem?

- Én már jóideje éhezem Édes...

- Tudommmmm... - suttogja a fülembe, és sokat sejtetően megnyalja a szája szélét.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Rémült döbbenettel veszem észre, hogy mire a taxihívásból felnézek, egyedül álldogálok a járdán. Mit rontottam el, hogy így itt hagyott szó nélkül? Ennyire nem volt direkt a folytatást illetően a közlésem...és mintha nem lett volna ellenére. Jeges kéz markolássza végig a testemet, és épp azon agyalok, hogy visszamegyek a lakásba, sebeket nyalogatni, amikor a sarkon felbukkan. Először megnyugszom, aztán kérdeznék. Nem tehetem, egy szál virág a magyarázat.

Varázslatos éjszaka. Vörös rózsa, izzó vágy, véletlenül fellelt utcazenészek által kerekített spontán tánc, ahol mindenki felhőtlenül boldognak látszik. Vagy talán csak az én boldog szemüvegemen keresztül látszik boldognak a világ.

Későre jár, amikor rájövünk, az éhenhalás küszöbén járunk, több szempontból is. Meghitt mexikói étterembe térünk be, eldugott sarokban faljuk a vacsorát, jéghideg sangriát kortyolva hozzá. Sokat mondó pillantásokat váltunk, kétértelmű félmondatokkal beszélgetünk, majd a vacsora után kivezet a táncparkettre, és beleolvadunk a táncoló sokaság közé. Nem szeretnék most innen kilógni, csak élvezni a zene lüktetését, a hozzám simuló erős férfitest érintését, és hagyni, hogy elbódítson mindez. A néhány lekérési kísérletet mosolyogva hárítom, egyáltalán nincs kedvem senki máshoz ma éjjel. Már nagyon rég nem éreztem ilyen jól magamat, mert a munkával kapcsolatos gondok sosem hagytak nyugodni teljesen, folyton ott motoszkáltak a gondolataim között. Most tudatosodik bennem, hogy több mint egy napja még csak eszembe se jutott ilyesmi. Elmosolyodok a gondolatra, és a két szám közti szünetben hozzásimulok a partneremhez, csókot lehelve az ajkára.

Hajnalra jár az idő, amikor sajgó lábakkal, kimerülten, de boldogan taxiba szállunk, és visszamegyünk a szállodába. Szó nélkük állunk együtt a zuhany alá együtt és mossuk le egymásról az éjszaka nyomait. Minden porcikám aludni kíván már, de ahogy szappanos kézzel végigsimít a testemen, feltámadni látszik a vágy. Halkan felnyögök, és kissé széttárom a combjaimat, hogy mindenütt meg tudjon mosni, majd viszonozom a gesztust, végigszappanozom a testét, hosszan elidőzve az idő közben feléledt szerszámán. Jóleső bizsergés fut végig a testemen, és eszembe sincsen tiltakozni, amikor szelíden megfordít és a falnak döntve belém hatol. Lassú, határozott mozdulatokkal szeretkezünk, két kezét a csípőmre szorítja, mintha attól félne, hogy szökni akarok. Néhány perc csupán az egész, mégis olyan nagyon illik ehhez az éjszakához. Erőlködő trükkök nélkül repülünk a csúcsig, és kimerülten hagyjuk, hogy a langyos víz még zubogjon ránk egy kicsit. Igazság szerint nem sok emlékem van arról, hogy hogyan jutunk el az ágyig, de félálomban érzem, ahogy a teste körülvesz, keze pedig a combjaim közé simul, mintha mindig is ott lett volna.

Charmer (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Miután a gyomrunkat megtömtük önfeledt táncolással folytatódik az este. Hulla fáradtan érünk a szállodába, egyenesen a zuhany alá pattanunk. Mindketten el vagyunk csigázva, mégis valahogy úgy térülünk fordulunk, hogy nem tudom megállni hogy ne egy lassú szeretkezéssel zárjuk a ma estét.

Kellemes fáradtság húz minket az ágyra. Saroltát már úgy kell támogatnom. Egy hang nélkül merül álomba. Mellé fekszem és ösztönösen hozzám kucorodik. Csendes intimitásban cikáznak gondolataim. Visszamennek egészen az első levélváltásig. A hold éles fényben gyönyörködöm pihenő alakjában. Kezeim végigkövetik teste finom vonalait, pont ahogy a rejtélyes képeken láttam először. Beszélgetéseink és találkozásunk filmje pörög az agyamban, mikor elnyom engem is az álom.

A nap kelt, lassan delelőre jár már. Kedvesem pedig még az ébredés leghalványabb jeleit sem mutatja. Csendben szólok le az étterembe és könnyű ebédet rendelek. Amíg megérkezik iszom magamba Sarolta lényét amennyire csak tudom. Az utóbbi napok pezsgése mindenemet átjárja. Aztán eszembejut, hogy hoztam még neki valamit Japánból. A hosszúkás dobozra rárom a telefonszámom és gyorsan táskájába rejtem.

Halk kopogás az ajtón. A szobapincér srác próbál diszkréten lepakolni az asztalra, de azért néhány pillanatra elkalandozik a tekintete az ágy felé. Büszkén nyomom a kezébe a borravalót. Igen azt a feneket én vettem kezelésbe tegnap, alaposan.

Az ajtócsukódásra a főnökasszony szemei is nyiladozni kezdenek.

- Jó.... reggelt - telepszem mellé az ágyra mosolyogva. Kezeim a hátán cirógatnak.

- Elaludtam, ugye? - kérdezi leragadó pillákkal.

- A reggelit kihagytuk, de ha gondolod bepótolhatjuk! - fordítom hanyatt felékerekedve.

- Farkaséhes vagyok! Előbb ebédeljünk Édes! - azzal egy szál semmiben odalép a terített asztal elé.

- Én meg éhes farkas! - lépek mögé merevedő szerszámmal.

- Na! Várd ki a sorod! - lök tettetett szigorúsággal vissza az ágyra.

Hatalmas nevetésben törünk ki. Aztán jóízűen kezdjük el feltölteni a tegnap igencsak lemerített energiaraktárainkat.

- Sajna nincs sok időm már sorba állni... - jegyzem meg szomorkásan. - Vár a munka.

- Nem gondoltam volna hogy neked fog először eszedbe jutni. - tűnődik el.

- Nem azért mert hiányzik. Legszívesebben elszöktetnélek a világ elől örökre! - s elkapom egy csókra.

- Hát... sose.... volt... még... ilyen - próbál szóhoz jutni - de... Veled... el... tudom... felejteni... - hirtelen kiszabadul az ajkaim bűvöletéből. - Nem gondoltam volna, hogy ennyire jó elfelejteni. És tudod, ha valami ízlik... szeretek rendszeresen jól belakmározni belőle!

Azzal rögvest rácsap az ágyékomra. Másodpercek alatt keményre szopja a farkam.

- Ideje elfogyasztani a desszertet! - nyammogja teli szájjal.

Nincs időm meglepődni se. Olyan vehemenciával cuppog, hogy a tegnapi intenzív igénybevétel ellenére is hamar siker koronázza erőfeszítéseit.

- Mmmmmmhhhhhh... jóllaktam! - nyúlik el az ágyon mint egy doromboló macska.

- Biztos? Teljesen? - incselkedem vigyorogva.

- Neked már a munkán jár az eszed! - csavarja magát a takaróba szégyenlősen. - Mikor kell indulnod? A sofőröm kivisz a vonathoz. - vált tényleg főnökasszony üzemmódba.

- Egészen más munkán mint amire te gondolsz... - próbálkozom újra.

- Hé! Attila! Ne légy udvariatlan!

Komolyan gondolja. Nincs mit tennem, remélem a meglepetésem majd eléri a kívánt hatást. Pakolászni kezdek.

- Nemsokára... - mondom a sürgölődés közben.

Sarolta az ágyról figyeli ténykedésemet. A felöltözést csakazértis a legvégére hagyom. Kiváncsi tekintete mindvégig pásztáz, de ha rátekintek próbál szigorúan nézni.

- Itt az autó! - mondja szemrehányón - Indulás...

Dacból csak az arcára adok két puszit, azzal kitessékel az ajtón. Ahogy visszanézek látom hogy ő fogja elfogyasztani az én desszertemet is.


Mire felszállok a vonatra már csilingel a telefonomon az üzenet:

"Imádlak, így talán kibírom egy hétig... Van két repjegyem szombatra Barcelonába. Érdekel?"


Hazaérkezésig nyújtom a válaszolást:

"Csak ha kapok desszertet is!"

Tartalomjegyzék