Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Izgulva lépek be az étterembe. Fórumtalálkozóra vagyok hivatalos és még nem jártam ezelőtt ilyen összejöveteleken, habár a társaság egy részét már korábban ismertem írásokból, de személyesen még nem. Ezért ne is tudtam elképzelni, ki hogyan nézhet ki, és biztosan sok új is itt van. Körbenézek, és a társaság java már megérkezett. Fél óra késés még belefér, hiszen nem kések le semmiről remélem. A jókedvet már messziről hallom, így biztos vagyok abban, hogy jó helyen járok. Látom, hogy a hosszú asztal egyik oldalán egy pár ül a végén, a másik oldalon pedig egy csinos lány. Mellette még van két hely, nem is tudok beljebb ülni, így egyértelmű, hogy a késő ül a végére. Aki pedig még utánam jön, ő is elférhet mellettem.

Odalépek az asztalhoz és nagy hanggal köszönt mindenki, mert képről azért megismertek. Végigpuszilom a hölgyeket, és kezet fogok a fiúkkal, majd megkérdezem a lányt, szabad-e mellette a hely? Mosolyogva fogad és feleli, hogy szabad. Alig pár perc és máris ismerkedünk. A szemben ülő pár nagyon kedves, és a lány melletti srácot is ismerem a fórumról, sokszor viccelődünk. Örülök is, hogy ilyen jó helyet sikerült kifognom. Bár ez a lány mellettem még kicsit csendben van, de majd feloldódik a sráctól és tőlem.

Csillag (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Kissé idegesen feszengek még a székemen - hisz új vagyok a csapatban. A többiek nagyon kedvesek, de nekem még egy kis bátorítás nem ártana. Eljöttem a találkozóra annak ellenére, hogy a társaság szinte alig ismer. Velem szemben egy pár ül, szemmel láthatóan jól érzik magukat, kedélyesen beszélgetnek. Mellettem szintén egy jókedvű srác ül, ő sem szerénykedik. Próbálom felvenni a beszélgetés fonalát, így talán hamarabb feloldódok. Nagy igyekezetemben annyira belemerülök a társalgásba, hogy alig veszem észre a közeledő pasast, aki az asztalunkhoz lép, majd köszön mindenkinek - fiúknak kézfogás, nekünk lányoknak puszi jár. Őt én is megismerem, és elmosolyodom. Udvariasan kérdezi tőlem, hogy leülhet-e mellém, én pedig bólintok, hogy foglaljon helyet. Örülök annak, hogy mellém ült le - nem mintha lett volna máshol hely, és már kezdek kicsit ellazulni. Valahogy az aurája biztonságot ad, hat rám - annyira magabiztos. Viccelődik velünk, és rám is figyel, hogy még könnyebben menjen a beilleszkedés. Nem telik el sok idő, már én is aktívabban részt veszek a beszélgetésben, kezdem magam tényleg jól érezni. Kényelmesen keresztbe rakom lábaimat, lesimítom szoknyámat, s rámosolygok szomszédomra.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Lassan lazulunk, és a mellettem ülő lány is kicsit beszédesebb már, sőt: néha ő veszi át a sztorik fonalát. Épp kinyújtanám az egyik lábam, amikor az ő keresztbe tett lábába ütközöm véletlenül.

- Bocsánat - húzom el kicsit zavaromban, de ő rám mosolyog és csak így felel:

- Semmi baj - majd visszafordul a társasághoz, de ekkor érzem, hogy a lába nekem nyomódik az asztal alatt. Rá nézek, de beszél tovább, mintha nem is érezné azt, ami történik. Engem viszont izgatni kezd ez a dolog. Először csak hagyom, hadd érjen össze a lábunk. Még így nadrágon át is érzem bőre melegségét. Egy váratlan pillanatban lepillantok és harisnyás, formás lába máris megigéz, de már nézek is tovább, hogy ne legyek feltűnő. Nyelek egyet és óvatosan megmozdítom a lábam. Ha véletlenül ér hozzám, biztosan elhúzza majd.

Kicsit meghúzom a vádliján, de ott tartja. Nyelek kicsit még egyet és kezd bennem felmenni az adrenalin, mert nem véletlenül van ott. Akkor még egy határozottabb húzás, talán most? De nem még, mindig ott tartja, sőt: mintha nekem is nyomná. Újabb nyelés, mert akkor itt már figyelni kel, nehogy lebukjunk. Óvatosan simogatni kezdem a lábammal az ő lábát, de csak beszél tovább a párnak... Már rá sem merek nézni, nehogy kiderüljön valami.

Csillag (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Hirtelen az asztal alatt lábamnak ütközik lába, de csak finoman, igazán finoman.

- Bocsánat - szól, és már húzná is vissza a szék alá lábait. Nem volt kellemetlen érintése, ezért úgy helyezkedek, hogy azért kicsit továbbra is hozzáérjek lábammal - de nem túl feltűnően, s folytatom a beszélgetést. Érzem, hogy finoman megmozdítja lábát enyémen, gondolom kiderítené véletlenül érek-e hozzá. Rá fog jönni, hiszen nem mozdulok, mintha mi sem történt volna. Elkapom pillantását combomon - és ez csak még nagyobb önbizalmat ad. Óvatos simogatásba kezd az asztal alatt, gyengéden cirógatja vádlimat lábával, ám nem néz rám, csak beszél tovább. Ettől kicsit ideges lettem, de valahogy el kell érnem, hogy legalább egy kósza pillanatra rám nézzem, látnom kell szemeit.

- Ide nyújtanád kérlek az ásványvizes üveget? - kérdezem ártatlanul, még véletlenül se vegyenek észre semmit a többiek.

- Persze - jött a gyors válasz, és már tölti is poharamat. Végre rám nézett - igaz, csak egy pillanatra, de pillantása feltüzelt. Nagyon kellemes, ahogy simogat, és egyre inkább elönt a vágy, de igyekszem,hogy ne lássa senki rajtam.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Ide nyújtanád kérlek az ásványvizes üveget? - hallom a hangját és már nyúlok is azonnal oda.

- Persze - felelem és már adom is a kezébe. A szemébe nézek, hogy miféle huncut nőt sodort mellém az élet, de gyorsan el is nézek, nehogy bármi is feltűnjön a többieknek. Ekkor kicsit lenézek újra a combjaira, és ezek a formák újra feltüzelnek. Érzem, amint nadrágom egyre szorosabbá válik. A jobb kezem óvatosan az ölembe helyezem, hiszen ha eddig nem tiltakozott a lábsimogatás ellen, talán az ujjaimnak sem fog ellenállni.

Óvatosan közelítek feszülő combja felé, és közben igyekszem szóval tartani a szemközti párt:

- A múltkor meg nem tudom ott voltatok-e, amikor az a balhé volt - ezzel máris felkeltem az érdeklődésüket, miközben középső ujjam a combjához ér. Sajnos nem látom, csak érzem hogy hol tapintottam rá. Ránézek a lányra és összeér a tekintetünk ismét egy pillanatra. Nem húzza el a combját. Szinte már forr a vérem, legszívesebben letámadnám most, de nem szabad semmit elsietni! Próbálok mesélni, amint egyre több ujjam ér hozzá a harisnyájához...

Csillag (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- A múltkor meg nem tudom ott voltatok-e, amikor az a balhé volt - szól, s hangjában nyoma sincs a legcsekélyebb izgalomnak sem, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne amit az asztal alatt művelünk. A következő pillanatban már ujjait érzem combomon,és picit sem kellemetlen. Nagyot sóhajtok - koncentrálni kell, különben jön a szégyen.

- Miért, mi volt akkor? - kérdem komolyan, de egyik kezem lesiklik szoknyámra pillanatra érintve ujjait - mintha helyezkednék székemen, és kettő centit feljebb húzom combomon szoknyámat. Elég volt ez a kis mozdulat is, azonnal kivillant combfixem csipkéje kicsit.

- Balhé volt? - most rá figyelek, mert tudom, hogy csak a szeme sarkából látja a kis csipkét, de nem kerülte el figyelmét. Mosolyog rám, s közben ujjaival igyekszik pótolni a látványt tapintással. Keze előbb a külső, majd a belső combomon időzik időnként megpihenve. Nem sieti el - gondolom, és azért próbálok figyelni a válaszára is, de azzal a tudattal, hogy keze a combomat simogatja igencsak nehéz. Akkor viszont már ne csak nekem legyen nehéz, és az én ujjaim is elindulnak útjukra a terítő alatt. Vajon most is ennyire magabiztos?

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Balhé volt? - néz rám, és ahogy visszatekintek, akkor egy pillanatra a szoknyája alól kikandikáló csipkét fedezem fel. Ismét megugrik a pulzusom, de már válaszolok is:

- Igen, amikor... - és folytatom, bár nem olyan gördülékenyen, ahogyan terveztem, mert kezdte elvonni a figyelmem a csipke tudata, hogy combfix van rajta. Ráadásul nem is tiltakozik az ujjaim ellen. Csuklóm mozgatva simogatni kezdem a combját, először kívül, aztán egyre beljebb. Ügyelek arra, hogy a karom ne mozduljon, mert lebukunk.

Ekkor megérzem a kezét a lábamon. Ujjai felfedezőútra indulnak a nadrágomon. Hangom kicsit megremeg, mert már egyre feszesebb a nadrágom, és nehezebben tudok figyelni a mondanivalómra. Ujjai is egyre feljebb jutnak, ezért kicsit behúzódom az asztal alá, hogy szorosabban üljek és biztosan takarjon az asztallap is. Ahogyan elhelyezkedem, ő is behúzódik az asztalhoz. Nyelek egy újabbat, kiszáradt, cserepes ajkaim megnyalom, amint elérek a csipkéhez. Keresem a szoknya szegélyét, de nem tapintom, hogy alábújjak. Odanézni már nem tudok, úgy ülünk ott, és a másik kezével érdeklő arccal könyököl az asztalon. Szerencsére most a pár kezd el élménybeszámolót tartani, de majd arra leszek kíváncsi, ha ő kezd el beszélni és ujjaim feljebb kalandoznak. Biztos nem bírja majd.

Ettől a gonosz gondolattól kicsit felbátorodom, és a csipke fölé érek, megtapintom csupasz combját.

Csillag (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Amikor meghallom hangját enyhén megremegni, kéjes borzongás fut át rajtam, és a csintalan gondolatok megint mosolyt csalnak arcomra. Lássuk csak mit rejteget az asztal alatt, és kezem már indul is. Én is behelyezkedek az terítő rejtekébe, majd lágyan végigsimítok nadrágján tenyeremmel, utána pedig ujjaim hegyével próbálom a körvonalakat felderíteni - éppen csak érintve - kíváncsi vagyok mit reagál. Magyaráz tovább, bár én látom arcán, hogy ő is koncentrál, de kezével már megint combomat cirógatja. Szerencsére a szemben ülő pár nem vesz észre semmit egyelőre, és tovább mesélnek. Pillanatra megáll játszótársam keze a csipke felső részénél, majd kíváncsi tekintettel néz rám, és tovább halad felfelé. Finom köröket rajzol ujjával meztelen bőrömre, s ártatlanul engem kérdez.

- Te is ismered őket, nem? - és még feljebb indul.

- Még sosem láttam őket - mondom, de csak remélem, hogy hangom elég határozottan cseng. Kiszáradt a szám, ezért a vizespohár után nyúlok, és próbálok nem túl mohón inni. Amint elérik ujjai bugyimat combom tövénél, én is rátapintok cipzárjára, és megérzem, hogy igen kényelmetlenül feszül odabent, ezért elkezdem lehúzni - de csak lassan, meg ne hallja senki, majd combjára helyezem kezem. Közben persze bólogatok, és igyekszem a történetre is figyelni.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Egyre feljebb kúszik a keze és igyekszem úgy beszélgetni, hogy legalább az arcomon ne látszódjon az izgatottság, elég, ha a hangom megremeg néha. De már én sem szégyellősködöm, és egyre feljebb kalandozom. De hogy ne csak én beszéljek, odafordulok hozzá és a szemébe nézek:

- Te is ismered őket, nem? - miközben ujjaim már-már elérik forró ölét.

- Még sosem láttam őket - feleli, és ezt kicsit úgy is értem, mintha csak magunkról beszélnénk és arról, amit most valóban nem látunk. Érzem, hogy kezdek szomjas lenni az izgatottságtól, amikor ő is a vízhez nyúl és kortyol belőle. Jókor teszi le az asztalra, mert elérem a bugyiját, mely már igen forró az alatta tüzesen váró ajkaktól. Ekkor érzem, hogy megtalálja a cipzárom és elkezdi lefelé húzni. A másik kezemmel egy pillanatra lenyúlok, hogy megfeszítsem a nadrágom és könnyebben sikerüljön megszabadulni a gátaktól. Mikor érzem, hogy teljesen lehúzta, óvatosan masszírozni kezdem a punciját a bugyiján át. Éppen csak egy picikét, hogy ne tűnjön fel, és odafordulok hozzá:

- Jut eszembe: azt írtad a múltkor, hogy valami baj volt otthon. - itt muszáj volt nyelnem, mert érzem, amint kezei a nadrágomba bújnak. - Azóta semmi gond nem volt?

- Nem, semmi. - feleli mosolyogva, miközben még a nadrágban gyengéden masszírozni kezdi feszülő farkam. Legszívesebben máris elővettem volna neki, de most nem nyúlhatok le. Kitapintom a csiklóját az anyagon át és az ujjhegyeimmel körözni kezdek rajta.

Csillag (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Jut eszembe: azt írtad a múltkor, hogy valami baj volt otthon. Azóta semmi gond nem volt? - kérdezi tőlem, hogy azért fenntartsuk a látszatot.

- Nem, semmi - válaszolom mosolyogva. Kezem utat talál nyitott sliccén át merev szerszámához, majd finoman köré fonom ujjaimat, és játszadozni kezdek vele. Kicsit húzogatom, ujjam hegyével simogatom makkját, morzsolgatom, majd megint le, és fel. Belesimul tenyerembe. Úgy látom - vagyis érzem, hogy igen jól eshet neki ez a pár apró mozdulat. Eközben ő ritmusosan masszírozni kezdi csiklómat bugyimon keresztül - erre kicsit szétnyitom combomat, hogy ne csak bugyin keresztül érezhessem. Felé fordulok, szemébe nézek, majd észrevétlenül ajkamba harapok, hogy észrevegye: félre a bugyival. Ő csak mosolyog tovább, majd mégis lassan bugyim alá nyúl, és most már gátak nélkül tapintja ki csiklómat. Nedves vagyok odalent, úgyhogy szinte siklik ujja érzékeny pontomon megint lágy köröket rajzolva, majd hirtelen egy mozdulattal belém nyúl. Pillanatra megrándulok, de csuklással próbálom leplezni testem akaratlan mozdulatát. Körbenézek - senki nem vett észre semmit. A következő pillanatban viszont már megint csak a csiklómat simogatja, őrülten vágyom vissza ujját. Viszont akkor én sem tétlenkedek, és gyengéden rászorítok farkára

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Amikor megmártom benne az ujjaimat, akkor pillanatra megugrik, de szerencsére nem feltűnően, és csuklásnak álcázva a szája elé kapja a kezét. Milyen forró puncija van! Egy kicsit még rá is tolja magát az ujjaimra, hogy mélyebben benne legyek. A kezem viszont kezd kicsit kicsavarodni, ezért igyekszem úgy ülni, hogy minél jobban hozzá férhessek. Ezt észreveszi ő is, kihúzom az ujjam, és ezért kicsit közelebb húzódik hozzám. csiklóját masszírozom ismét, hogy finom levével kenjem be forró magját.

Eközben ujjai egyre jobban masszírozzák a makkom, úgyhogy igyekszem egyre kevesebbet beszélni. Aztán az egyik pillanatban látom, hogy körbenéz és egy mozdulattal előhúzza a farkam. A megkönnyebbüléstől majdnem felsóhajtok, de a víz után nyúlok és gyorsan kortyolok belőle. A szemközti pár odahívja a pincért, mert rendelni szeretnének. Ekkor hozzám fordul az ügyes kezű leány és mosolyogva megkérdezi:

- Te nem szeretnél semmit?

Éppen válaszolnék, de olyat húz a farkamon, hogy elakad a szavam, de végül ennyit bírok kinyögni:

- De.. de... persze... - érzem, hogy mindenki engem néz körülöttünk. Gyorsan az étlapot a kezembe veszem, amikor húz egy újabbat rajtam. A kezemben megremeg a papírdarab. Minden erőm megpróbálom összeszedni, hogy beszélhessek a pincérrel. Mintha csak lesben állva figyelt volna, úgy csapott le rám a következő húzással édes ujjai:

- Kérnék... - de alig bírom folytatni, mert ütemesen csuklózni kezdett az asztal alatt, nem kímélve a makkom - Szóval... kérnék... egy...

Kínos volt, hogy engem néznek, és ő mellettem széles mosollyal még közbe is szól:

- Mit? Az egész étlapot? - persze a keze nem állt le. Megfogadom magamban, hogy amint elmegy a pincér, kamatostul visszakapja.

- Egy pizzát... Hawaiit...

- Köszönöm. - nyugtázza a pincér, és a lányhoz fordul: - És önnek?

Most jött el az én időm! Mosolyodok el szélesen és tövig dugom belé az ujjam.

Csillag (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A pincérlány türelmesen várja, hogy a társaság leadja rendelést, éppen szomszédomra tekint kérdőn.

- Kérnék... - szava egy pillanatra elakad, hiszen ujjaim egy pillanatra sem állnak meg. - Szóval... kérnék... egy...

- Mit? Az egész étlapot? - kérdem, s egyre jobban eluralkodik rajtam a hatalom édes érzése. Megnyalom ajkamat, és folytatom a játékot ékességével. Hol egészen finoman cirógatom, hol pedig kicsit intenzívebben húzogatom - éppen hogy ne fájjon, éppen csak.

- Egy pizzát... Hawaiit... - jön végre a válasz. Kissé elkínzott arcát látva egyszerűen nem tudom abbahagyni a mosolygást, de a szeme valami egészen mást ígért. Sötéten csillogott, hogy eljön még az én időm.- és már fordul is el tőle a pincér - felém.

- És önnek?

Ebben a pillanatban megérzem ujját, amint ismét belém nyúl, és csak alig tudom visszafojtani feltörni készülő sikolyomat. Csak remélni tudom, hogy nem buktam le.

- Nekem is jó lesz a Hawaii... - mondom kissé gyorsan is talán. Próbálnék odafigyelni a pincérlányra is, de ujját megmozdítja bennem, tenyerével pedig kint "garázdálkodik" bugyim alatt. Ez hát a bosszú - gondolom - nagyon édes bosszú.

- Valamit inni a csuklásra? - kérdezi kajánul - s fejével int a poharam felé, hogy kiürült. Kicsit megremegek, amikor megérzem, hogy egy másik ujja is lassan belém kúszik. - Vigyorog rám - kívülről talán ártatlannak tűnhet, de én tudom, hogy ezzel azt üzeni, ez csak a kezdet.

- Vizet... Menteset... - zárom rövidre a rendelést, a pincérnő már indul is dolgára. Ettől kissé megnyugszom, szusszannék kicsit, de nem hagy - jön a kamat.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Valamit inni a csuklásra? - kérdezem, s élvezem, hogy végre most ő vergődik az ujjaim alatt. Még szép, hogy beszéltetem, ahogyan újra megmártózom lucskos puncijában, hadd állja ki azt a kínt, amit az én előbb.

- Vizet... Menteset... - nyögi ki, amint újra megmasszírozom a csiklóját. De nem hagyom ennyiben a dolgot:

- Meséld el, hogy is volt a múltkor az a sztori? Tudod, amikor bejött az a fura fazon. - Látom a szeméből a könyörgést, de nem kímélem, ha már sikerült felül kerekednem rajta. Újra megmártózom benne, és odabent az ujjam hegyét megmozgatom. Igen csak lassan beszél, mintha nehezen kapna levegőt, meg nem is tudná miről van szó. Élvezem a szenvedését, hogyan a körülöttünk lévők is figyelik mit mesélne, ha hagynám. De végül hozzám fordul és gyilkos, de szenvedő pillantásokkal néz rám, hogy mentsem meg:

- De... innen már jobban... jobban tudod. - és nyel egyet. No meg az asztal alatt az eddig kapaszkodó kezével egy kíméletlen húzást végez a makkomon. Megkapaszkodtam az asztalban, mielőtt felugrottam volna, és a mozdulatából úgy érzem, most megkapom a magamét az előbbiért. Szabad kezével hátranyúl a táskájához és kotorászik benne. Kicsit elengedi a farkam, amitől felsóhajtok és igyekszem kihasználni a pillanatot, hogy eljussak nedves szentélyéhez, de amikor látom, hogy kézkrém kerül elő a táskájából, hirtelen úgy érzem itt a vég.

- Néha úgy kiszárad a kezem... - mosolyog rám, és elkezdi kenegetni a tenyerét. Nem olyan vékonyan. Kezdem úgy érezni, hogy bajban vagyok.

Csillag (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Már-már elveszítem önuralmamat, annyira kegyetlenül édesen kínoz. Ritmusosan dörzsölgetni kezdi csiklómat, de időnként abbahagyja, hogy ne menjen túl messzire. Muszáj feladni valamennyit büszkeségemből mielőtt felsikítanék, ezért esdeklő pillantásokkal próbálom rávenni, hogy legalább ne beszéltessen ennyit. Kárörvendő vigyorától azonban elönt a bosszúvágy, és még nagy nehezen kinyögöm:

- De... innen már jobban... jobban tudod. - és lázasan próbálok valami kellemetlen választ kiötölni. Megszorítom kicsit makkját - majd mintha mi sem történt volna, elhúzom kezemet, és kotorászni kezdek táskámban. Előhúzom kézkrémemet.

- Néha úgy kiszárad a kezem... - mondom. Most ki fog derülni mennyire kemény - és nem csak odalent. Ártatlan mosolyomon nem is látszik mit forralok, elkezdem krémezni kezemet. Pillanatra mintha rémületet látnék szemében, de próbálja palástolni. Csak próbáld leplezni, meglátjuk sikerül-e. - fut át rajtam a gondolat, és megint csak elmosolyodok. Dolgom végeztével elrakom a kis tégelyt, utána pedig visszadugom kezemet az asztal alá.

- Na, mit csinált erre a pasas? - kérdem, s ebben a pillanatban rátapintok asztal alatt rejtőzködő farkára - mondjuk nem is nagyon kellett keresni. Csak egészen lágyan kezdem húzogatni, hogy megszokja a krémet, nem akarom lerohanni, de persze kímélni sem. Síkos ujjaimon gyengéden gyengéden csusszan makkja ide-oda, arca pedig időnként megrezzen, de azért mégis tudja folytatni a beszélgetést, ha nehezen is. Na de még csak most kezdem igazán élvezni a bosszút, eszem ágában sincs megkegyelmezni.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Kivédhetetlen mozdulat volt. Ott ülök és tudom mi vár rám, kiút már nincs tovább. Ahogyan krémes tenyerével körbefogja a makkom, majd ujjai ráfonódnak tudtam, hogy elvesztem. Ujjam hiába tapadt a csiklójára, nem tudok már mit tenni. Először szépen, lassan kezdi húzogatni a farkam és az a mosoly, ahogyan rám néz... Érdeklődve, ártatlan szemekkel, mintha tényleg nem tudná miről is beszélgetünk, várva a történetet...

Nyelek egyet csendesen, mert makkom egyre feszesebbé válik és érzem, amint minden vér beletódul, olyan érzékennyé téve, hogy legszívesebben felugranék az asztaltól. Nem bírok a csiklójára koncentrálni, hogy visszaadjam amit tesz, és a combjához kapok, szinte mentőövként.

- Na, mit csinált erre a pasas? - kérdi rám nézve, és már tényleg nem tudom mit csinált. Csak annyit tudok visszakérdezni:

- Mit? - nem bírok többet kipréselni magamból, mert ujjai gyengéden csavargatva masszírozza a peremem, mintha csak meg akarna fejni. Nem nagyokat mozog, éppen csak, de pont ott, ahol eszemet vesztem.

- Na ez az, te sem tudod? - hallok némi cinizmust a hangjában, és a mosollyal együtt újabb apró mozdulatok következnek. Ha a karjára nézek, meg sem mozdul, de a csuklója olyan alaposan jár odalent...

- De... de... - dadogni is nehezen megy, legszívesebben ordítanék az érzékenységtől - de most.. most nem tudom...

Az utolsó szavakat egy szuszra mondom ki és gyorsan ital után nyúlok. De a pohár üres, hiszen most kértem innivalót. Körbenézek, hátha valami segítséget kapok, vagy terelhetem a szót, amikor megjelenik a pincérnő. Ránézek édes kínzómra, és ő is észreveszi. Ahelyett, hogy kicsit békén hagyna, még jobban rákezdi, élvezi, hogy egyre többen vannak, akik minket figyelnek, miközben én úgy érzem, már nem fogom tovább bírni.

Csillag (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- De... de... de most.. most nem tudom... - dadogja, mert ujjaim egyre nagyobb élvezetet - vagy inkább kínokat okoznak. Nem baj, most már nincs visszaút, képtelen vagyok visszafogni magamat, szaporán járatom csuklóm a terítő alatt. Mikor megérkezik a pincérlány, majdnem hangosan felnevetek, így lesz igazán szép ennyi ember előtt. Szerencsére a terítő elég hosszú, így rejtve maradunk, miközben kiszolgál minket. Egyre jobban feszül tenyeremben a farka, de legalább a krémes cuppogó hangokat elnyomják az étterem zajai. Ezek szerint a krém megtette hatását. Jó. Míg ujjaim egyre fürgébben siklanak merev szerszámán, lopva arcát figyelem, mikor robban. Sajnos a pincérlány hamar továbblép, így ő már nem lehet tanúja az élvezetnek. Viszont tényleg sietnem kell, mert már az asztalon van a vacsora, nehogy kihűljön, vagy valaki megkérdezze miért nem eszek még. Akkor vessünk véget a szenvedésnek - gondoltam, és pár erősebb húzás után megéreztem, hogy itt az idő. Most már nem merek rá nézni, inkább a szemben levő asztaltársakkal beszélgetek - még a végén kidobnak minket az étteremből, ha kiderül. Hallom, hogy nagyot sóhajt, majd belemarkol combomba kicsit durvábban is, mint kéne, de ez most nem érdekel - nem bukhatunk le. Ujjaim között érzem végigcsorogni forró nedvét, ami összekeveredik a krémmel. Rámosolygok, de már kedvesen, cinkosan.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A pincérnő leteszi az italokat és a rendelt ételeket, és még érdeklődik, hogy szeretnénk-e valamit? Majdnem azt ordítottam, hogy menjen már el, mert... Fogaim összeszorítom, mert bármelyik pillanatban úgy érzem, hogy elszállok, és a bal kezem gyorsan az asztal alá csúsztatom. Mikor éppen elmegy a pincérnő már nem bírom tovább, és a terítő elé kapom a kezem, hogy tompítsam a lövéseket. Abban a pillanatban feltörnek és minden erőmet be kell vetnem, hogy a szemközti pár ne olvassa le az arcomról hogy éppen a kínok gyönyörét élem át. Csak tör fel a forró lé újra és újra, rá a terítőre, és összeszorított foggal tartom vissza az ordításom. A krémtől olyan érzékennyé vált a makkom, hogy szédülni kezdek. Végül érzem, amint csillapodni kezdek. Kicsit behunyom a szemem, még úgy élvezem a pillanatot, szerencsére a keze lassabb tempóra vált.

De nem hagyja abba, még kicsit masszírozza a farkam, hogy nehogy összemenjek. Hát mit szeretne még tőlem?

Mintha kitalálná a gondolatom, végül elhúzza a kezét, hiszen az előtte lévő ételt valahogyan mégis el szeretné fogyasztani, így kicsit fellélegezhetek. De már magamban tervezem a visszavágást, mert nem hagyhatom tettek nélkül ezt a nyilvános kivégzést.

Gyorsan felvágom a pizzám, hogy később már egy kézzel is boldoguljak, majd ismét lenyúlok az asztal alá. Egy mozdulattal máris a bejáratánál voltam és ujjaim tövig hatolnak belé. Elmosolyodom, ahogyan megremeg a keze az első falatoknál, de igyekszem úgy ülni, hogy kényelmesen hozzá férjek. Combjait is kinyitom, hogy ujjaim mélyen kezdjenek játékba benne.

Csillag (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Igazán finom lehetett pajkos játékom az asztal rejtekében - legalábbis úgy tűnik. Kicsit enged combom szorításán, már mosolyogni is tud, és folytatja a társalgást, mintha semmi nem történt volna. Talán jól is jött, hogy itt a vacsora, és gyorsan megtöröltem a terítőbe kezemet, majd az étellel kezdtem foglalatoskodni. Ő villámgyorsan felvágja mellettem pizzája egy részét - mi lehet ennyire sürgős - kérdem magamban, de aztán visszaejti kezét az asztal alá, és itt már nincs több kérdés. Csak egy futó pillantásra méltat, úgy beszélget tovább, majd tövig tolja bennem ujját, a másik kezével pedig zavartalanul falatozik. Még a levegő is bennem szorult, így nem tudtam kiáltani. Emelném az első falatot számhoz, ám kezem kicsit megremeg és azon gondolkodok, jól meggondoltam-e az elején. Hát, most már úgyis mindegy.... Csak nagyon kell koncentrálni, és akkor talán rendben lesz. Hiába próbálom nyugtatni magam, ujjai nem kímélnek és csak nehezen tudok az evésre koncentrálni. Hol egy, hol két ujja játszik bennem, hol pedig csiklómat simogatja felváltva, illetve egyszerre. Kezd melegem lenni, de legalább tele szájjal maximum bólogatni kell, beszélni nem nagyon - így remélem könnyebb lesz. Félek közel van a pillanat, hogy elszálljak, nem tudom már sokáig kontrollálni. Megérezvén a jeleket rajtam megint csak tövig dugja belém ujjait, tenyerével pedig rátapad puncimra szinte vákumot okozva - úgy dörzsöl tovább. Tényleg nem bírom tovább, elérnek az orgazmus hullámai, én pedig a villába és a késbe kapaszkodva próbálom átvészelni. Ujjaim fehéredésig szorítják az evőeszközöket, míg arra próbálok figyelni, hogy ne fusson végig egész testemen a remegés - elég, ha a puncim rándul össze újra meg újra, azt nem látja senki.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Élvezem, ahogyan szenved az ujjaim alatt. Legszívesebben alaposan megjáratnám benne az ujjam, de akkor biztosan lebuknánk. De így finoman is igyekszem inkább alapos lenni, és kihasználom, hogy lassú kínok közt élvez el mindjárt a társaság előtt.

Ütemesen, megállíthatatlanul körzök benne, amikor egyszer csak összeszorítja a combjait, mintha csak satuba fogná a kezem. Nagyon is jól érzem, hogy most jött el az a bizonyos pillanat és rá nézek. Látom az arcán a feszültséget és ahogyan fogja az evőeszközöket... Mi lenne, ha most megszólítanám és beszéltetném? - gondolom magamban, de aztán úgy döntök, hogy ilyen gonoszságra most nem szánom el magam. Még.

Remegése enyhülni kezd és combjai is engednek a szorításból. Szájához emeli a falatot, mintha eddig attól tartott volna, hogy egy hangos sóhaj vagy nyögés hagyja el a száját. Elégedetten mosolygok magamban, és odafordulok a szemközti párhoz:

- Jövő hétvégén ti mentek valahova? Mert állítólag meleget mondanak. - mintha csak programra hívnám őket, és ez idő alatt óvatosan kihúzom a kezem a forró ajkak közül. Néha nem árt, ha az asztal felett is látják mindkettőt, így nem fognak gyanút. Most úgyis ránk fér egy kis pihenés. Legalábbis én így gondoltam...

Csillag (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Amint enyhülnek az orgazmus elfojtani próbált hullámai, lassan tudok már kifelé is koncentrálni. Tényleg egy hajszál választott el attól, hogy a sikításom töltse be az egész éttermet, de nem tehettem meg, mert ennyi ember előtt még soha nem éltem át orgazmust.

Rápillantok lopva, és elégedettséget olvasok ki szemeiből, amikor rám mosolyog, majd tovább fordul a szemben ülő párocskához.

- Jövő hétvégén ti mentek valahova? Mert állítólag meleget mondanak. s közben lágyan kihúzza ujjait puncimból combomat futólag megsimítva, forró nyomot hagyva rajta.

A pár már nem tud válaszolni, mert egy csinos lány köszön a társaságnak vidáman mögülünk.

- Sziasztok, bocsánat a késésért. Ne..., ne álljatok fel, egyetek nyugodtan - s azzal a lendülettel huppan is le Mykee másik oldalára, mert a párocska éppen felállt volna puszit adni. Milyen szerencse. Vajon mikor jöhetett? - kérdezem magamban, és hirtelen elönt a félelem, hogy esetleg láthatott valamit.

- Szia. - köszönök én is, és igyekszem úgy tenni, mintha semmi sem történt volna. A pincérlány már ott is van, hogy felvegye az új rendelést.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Amikor az újabb lány köszön és leül mellénk, máris tudom, hogy ezután már nagyon óvatosnak kell lennünk minden mozdulattal. Lenézek, és szerencsére a terítő mindent takart előttem, hiszen csak most jut eszembe, hogy még mindig kivont karddal, tehát elővett farokkal ülök az asztalnál. Mindkét kezem már fent van, nehogy lebukjunk, hogy a punciban lubickolok. Azért a szám elé veszem nedves kezem és óvatosan lenyalogatom a számmal, nehogy a csillogása vagy az illata eláruljon minket. Milyen finom! Nyelek is egyet, miközben odajön a pincérlány, hogy felvegye a rendelést.

Ekkor megérzem alkalmi partnernőm ujjait a makkomon. Ránézek, hogy most viselkedjen, de csak huncutul kacsint, és megmarkol. Mást nem tehetek, csak takarom a kezét a mellettem ülő lány elől, mert egy hajszál híja, hogy lebukjunk. De szerencsére a pincérnővel, meg az étlappal van elfoglalva. Egy merész húzás az asztal alatt, amit egy újabb követ. Az új lány rám néz és megkérdezi:

- Ti mit ettetek?

- Mi? - újabb húzás közben - Mi... mi pizzát, az finom... volt.

- Akkor azt kérnék és milyen is legyen... - merül vissza az étlapba, amikor újabb húzásnak esik áldozatul kemény farkam. A szemközti párra nézek, de ők is még nézik az étlapot, mit rendeljenek még. Kínzó társam mellé nézek, de a többiek szerencsére más beszélgetésekbe merültek, nem figyelnek ránk. Egy gyilkos pillantást engedek meg mellém, erre érzem, amint a keze otthagy engem.

- Ha nem, hát nem... - adja a sértődöttet, és visszaül a helyére. Hát nem érti ez a lány, milyen borotvaélen táncolunk? Minden oldalról körbe vagyunk véve! Én meg itt vagyok az asztal alatt kicsomagolva...

Csillag (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Na nehogy már az új lány fúrja meg ezt a kellemes estét, ezért eszem ágában sincs abbahagyni a kínzást, mígnem keményen néz rám, mintha rámförmedne, ezért kicsit visszahúzódok.

- Ha nem, hát nem... suttogom, hogy csak ő hallja, a többiek úgyis a rendeléssel vannak elfoglalva, és veszettül gondolkodok, hogy mivel is öblítsem le a pizzát - illetve valami gonoszságon is, elvégre engem nem lehet ilyen pimaszul lerázni.

- Kólát kérnék jéggel - fordulok a pincérhez, de mosolyomat nem tudom elrejteni, és nem is nagyon akarom. Remélem jó hideg lesz a kóla. A többiek is leadják további igényüket.

Amíg a pincérlány visszatér a rendeléssel, mi békésen beszélgetünk, de lopva Mykee-t figyelem, vajon sejti-e már végzetét. Végülis most még mindegy, mindent a maga idejében. Amint a kóla megérkezik, belekortyolok a látszat kedvéért, de inkább csak fogom, hűtöm az ujjaimat. Úgy látom, kezdhet leesni undok játszótársamnak kitalált bosszúm, mert elkerekedett szemekkel nézi a kezemet. Igyekszem úgy fogni poharamat, hogy ne az egész tenyerem fagyjon le, csak az ujjaim, így jobb lesz a játék. Miután kellően lehültem - már kezdett kicsit fájni is - észrevétlenül visszabújok kezemmel a terítő alá

- Erre te? Hagytad? - kérdeztem galádul, és jéghideg ujjaim azonnal rátaláltak rúdjára, de ártatlan arcomat sikerült megőriznem, így senki nem fogja sejteni, hogy mi is folyik odalent - és nem csak átvitt értelemben.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Úgy szorongatja azt a poharat, mintha csak kicsúszna a kezéből. De miért fogja így, hiszen nem csinálok vele semmit? Ráadásul csak az ujjaival...

A következő pillanatban leesett ez a szándék, és legszívesebben felugranék az asztaltól mielőtt bekövetkezne bármi, de erre csekély esélyem van. És már nyúl is le az abrosz alá! A következő pillanatban máris érzem a jéghideg szorítását lüktető makkomon.

- Erre te? Hagytad? - kérdezi érdeklődő arccal és élvezi, hogy mindenki rám figyel, miközben szinte a szívverésem üt a kezében ritmust. Meghúzza alaposan, én meg majdnem ugrom egyet a székben, és alig várom, hogy az ujjai ismét forróak legyenek, de ő csak húzza és húzza a makkom. Ekkor a másik irányba nézek, és úgy próbálom folytatni a történetet, de a mellettem ülő lány szeme megcsillan. Olyan furcsán néz rám, de folytatom, amit elkezdtem:

- ...aztán... valami olyasmi is volt, hogy... - próbálom kipréselni a szavakat, de az asztal alatti kéz kíméletlenül folytatja a kínzásom. Alig bírom befejezni a mondatot, amikor az újonnan jött lány (hívjuk szőkeségnek) a szemembe néz és ezt kérdezi:

- El tudom képzelni milyen nehéz lehet neked... - és mintha rokonszenvezne, a combomra teszi a kezét. Azt hittem elveszi, de nem, ott hagyja rajtam, és a szemben lévő párnak kezd beszélni. Úgy érzem magam, mintha a nők ma összeesküdtek volna ellenem és mind rám vadászna. Már jobbról és balról is ülésre kényszerítenek, Csillag keze pedig bár enyhül, finoman, megállás nélkül masszírozza a makkom. Már olyan érzékeny, hogy ordítanék, de inkább italba fojtom nyögéseimet.

Csillag (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Sosem gondoltam volna, hogy a galádság ennyire fel tud izgatni - szinte tocsog a puncim a nedvességtől. Elhomályosult tudattal masszírozom játékom tárgyát, majd hirtelen kezem ujjakba botlik. Mykee mindkét keze az asztal fölött van - harmadik pedig nincs neki, tehát potyautasunk van. Az új lány az. Rápillantok, szeméből játékos cinkosságot olvasok ki, és ujjai az enyémek köré fonódnak, finoman megsimogatva azt. Nagyon kellemes az érintése, puha bőre gyengéden simul enyémen. Miután tisztáztuk az asztal alatt, hogy nem konkurencia vagyunk, hanem zsivány tettestársak, egyesült erővel folytattuk az édes pasi gyötrését. Kezdetben külön utakon járva - én lent, farka tövénél, ő fent, a makkjánál fáradozott, majd pedig, amikor már egyre ritkábban vette a levegőt Mykee, megint összefonódva húzogattuk. Jóformán azonnal összhangban voltam a lánnyal, akinek simogatása engem is felkavart. Cseppet sem volt taszító... sőt... Egy pillanatra elképzeltem, ahogy máshol is megsimogat, azonban pasink arcán mintha meg-megremegett volna egy izom, ami tulajdonképpen jelzés volt, hogy pillanatok alatt beérik gyötrelmének gyümölcse. Összenéztünk a szőke szépséggel, és egy újabb gonosz mosoly kíséretében szorongattuk tovább, mint valami játékszert - de lássuk be, most tényleg az. A szöszi izgatóan rászorít ujjaimra, ami alatt viszont épp mykee kínlódott, így őt érte a "satu", és mintha felnyögött volna, de talán mégsem. Majd mindjárt...

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Amikor a szőkeség a szemben ülőket kezdi beszéltetni, keze nem sokat teketóriázik, és a következő pillanatban az ő keze is a farkam fogja körbe. Tényleg nem tudom mi lenne, ha most lebuknánk, de bele sem gondolok inkább. Igyekszem felvenni a leghűvösebb ábrázatomat, majd átváltok érdeklődőbe, de egyik sem megy egyszerűen, mert a lányok már szorosan ülnek mellettem, miközben az asztal alatt nem kímélnek. Hol az egyikük, hol a másikuk masszíroz, ahol csak érnek. Lassan elvesztek minden kontrollt önmagam felett, hiszen a kettős játékban egyik éppen megszorít, a másik akkor enged, majd a golyóim kerülnek sorra... De innen már nincs kiút, egyszerűen tudom, hogy itt végez ki mindkét bestia.

A szőkére nézek, de úgy belemerült a beszélgetésbe, mintha semmi mást nem tenne. Ráadásul néha fel is emeli az asztal fölé mindkét kezét, majd pár gesztikulálás után újra, szinte reflexből rám markol. Csillagra nézek, aki érdeklődő arcot vág, majd ahogy észreveszi, hogy nézem, elmosolyodik és egy erősebb húzással indítja el bennem a feltörő lávát.

Makkom az előző kitöréstől már elég érzékeny lett, de ahogyan most a már lassan felengedett ujjak rászorítanak már nem bírom. Számhoz emelem remegő kézzel a poharat, hogy legalább az ordításom tompíthassam, de egy nyögés akkor is kiszakad belőlem. Az asztal alatt megfeszülök, ujjaim segítségként kapaszkodnak a pohárba, de már nem tehetek semmit...

Makkom újra és újra felrobban, a forró lé már nem is tudom merre megy, csak behunyom a szemem és átadom magam a remegésnek. Szédülésemből Csillag ébreszt:

- Mi az, rosszul vagy? - miközben ujjai még préselik ki belőlem az utolsó cseppeket is, mintha csak fejne. - Kérjünk vizet?

- Valami baj van? - kérdezi a szőke is, de eközben az ujjai Csillagéval együtt ritmusra verik ki belőlem a maradék lelket. A szemközti pár is kezd aggódón nézni.

Csillag (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Túlzásokba azért ne essünk, valamivel oldani kell a kialakult feszültséget, már mindenki mykee-t figyeli, mégis ő menti meg a helyzetet.

- Szerintem a vérnyomásom, a kávé segít - valószínű szöszi is arra gondolt, hogy igen, a vérnyomás a ludas, mert elkaptam tőle egy félmosolyt. A kávé gyorsan kiért, és mykee kezdett éledezni - nem is akárhogy, titokban a másik oldalán helyet foglaló újdonságot kezdte felfedezni. Na nem láttam teljesen mit művel, csak fél szemmel mertem odapillantani, de az biztos, hogy a keze eltűnt a szoknyája alatt. Lelkembe mart a féltékenység, mert ez az én estém volt eddig, de valamiért mégis izgatni kezdett a dolog. Tudni, várni, ahogy ez a szép lány elélvez csak tovább izgatta a fantáziámat. Időről időre átnéztem szöszire, szabályos arcán láttam a koncentrálást. Egyik pillanatban az ő helyébe képzeltem magam, míg másikban mykee-éba, de volt, hogy csak gyönyörködtem az édes küzdelemben. Próbáltam beszélgetni a többiekkel, hogy elvonjam kicsit a figyelmüket, de elég nehezen ment az odafigyelés - valószínűleg nehéz felfogásúnak, vagy süketnek hihetnek, mert időnként elvesztettem a fonalat. Az járt a fejemben, hogy bárcsak közelebbről is nézhetném, csatlakozhatnék, de most nem lehet. Én is része akarok lenni a szépség orgazmusának, de sajnos csak nézhetem, szememmel kommunikálhatok felé, mennyire tetszik a dolog is és ő is. Aztán mintha átfutna valamiféle remegés rajta, de arca ebből semmit sem tükröz. Mykee csak vigyorog - már jobban van, de a lány teste még lángol mellette, erős orgazmust élhet át - látom, érzem. Nem gondoltam, hogy ez ennyire felizgat.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ezt a kivégzést nem hagyhatom szó nélkül. Utolsó vergődésemet is elégedetten nézték végig az előbb, akkor majd most én teszem ugyanezt. Viszont a szőke még nem tudja mi vár rá, úgyhogy gyorsan kérek egy kávét, hogy a sápadtságom elmúljon. Csillag már elvette a kezét rólam, a terítőbe megtörölgeti, majd felteszi kezeit az evőeszközökhöz. De az új lány csak nem hagyja abba, még morzsolgatja a makkom. Na várj csak!

Párat kortyolok a kávéból, majd ahogyan leteszem a kezem az asztal alá, a következő mozdulattal máris benyúlok a szőke puncijához. Aprót mintha ugrana is, a makkomra rászorít, hogy érezzem: ő irányít. Azt te csak hiszed! - somolygok magamban.

A bugyi csak egy kisebb akadály volt csupán és az ujjaim máris belemártom a lányba. Kicsit megemeli magát, hogy könnyebben becsúszhassak, majd beleül. Odabenn megmozgatom, masszírozom alaposan, miközben ő igyekszik takarni a pár felé. Csillagra rá sem merek nézni, de gondolom nem fog feldobni minket. De nézze csak, ha látja, hiszen vele is ez történt nemrég, és most egy kis titok részese lehet. Tenyeremmel a lány dombját és csiklóját masszírozom, de ő is nekem dörzsöli magát, apró mozgásokkal. Makkom simogatása lassan kapaszkodássá válik, ami már igen érzékeny, de a szorítástól nálam is beindulnak az ellenfeszítő reflexek és kezdek újra állni. Legszívesebben újra kérném a hűsítő ujjakat, de a szőke csak szorítja, és a következő pillanatban úgy kapaszkodik meg benne, mintha csak ezen múlna az élete. De odabent megremeg és forró cseppjeit érzem a tenyeremen.

Elmosolyodom, mert ezt vártam, és nézem az arcát, hogyan próbálja fegyelmezni magát, de sikerül neki. Még befeszítek odabent kicsit, melyet újabb hullámok követnek. Mosolygok a szemben lévő párra, mintha csak a sztorin derülnék (azt sem tudom miről van szó), de amit mellettem átél ez a nő... Édes kínzás, és most Csillag következik, remélem kipihente már magát. Odafordulok hozzá, és már sejti mi következhet...

Csillag (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Végignéztem, szinte átéreztem a lány orgazmusát, így most "fürdök" a saját nedvességemben, elepedek egy apró érintésért is. Remélem, hogy a többieknek nem tűnt fel, hogy mennyire felhevültem, forróságom épphogy nem sikít a kielégülésért. Mykee-nek fel kellett tűnnie, hogy elemészt a vágy, mert meg sem lepődött, amikor felém fordulva, combomat kereste az asztal alatt, én pedig azonnal engedelmesen szétnyitottam neki. Így amikor végre megérintett...illetve majdnem hogy tovább csúszott keze nedves puncimon, feltört belőlem egy sóhaj, de próbáltam menteni magam.

- Ó. Én ezt nem is tudtam. Bár még új vagyok, nem is tudhattam. - préselem ki a szavakat, igyekszem hihető lenni.

- Ez változtat valamin? - kérdezi mykee komoly, de álszent arccal, és már belém is bújik ujjával minden előzetes "bejelentés" nélkül.

- Nem. - és még ha változtatna is, ki nem........., annyira nem érdekel, fut át agyamon. Átnézek szöszire, és szemeiben látom, amit én az imént átéltem. Kíváncsian figyel, de nem zavaróan, inkább kedvesen. Sőt... keresi tekintetemet, az édes pasi viszont nem hagy nézelődni, összecsippenti két ujjával csiklómat. Szerencsére most szöszi tartotta szóval a társaságot, így nem tűnt fel nekik, hogy igen.... megrezzent testem. Óvatosan rápillantok, de sajnos nem tudom leolvasni róla mit tervez még nekem ma este. Most én vagyok kiszolgáltatva....

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Ez változtat valamin? - kérdezem Csillagtól és igyekszem én is olyan ártatlan, érdeklődő arcot vágni, mint amit nemrégen ő is előadott nekem. Eközben egy mozdulattal újra benne voltam az ujjaimmal, forrón lüktető puncija igazán szomjas lehetett.

- Nem. - többet nem bírok kihúzni belőle, csak az előbb bedugott ujjaim, de azok máris visszacsúsznak a helyükre. Mikor a szőke lány rákezd valami sztorira, a csikló akadt az utamba. Ujjaim kihúzva megcsípem, és kicsit meg is csavarom, hiszen olyan érzékeny már, hogy igazán nem árt még egy kis masszírozás. Már azt hittem felnyög, de csak megremegett. Helyes, akkor tetszik neki! Akkor újabb csavarás!

Rám néz, de igyekszem faarcot vágni, hiszen azért társaságban vagyunk. Töröm a fejem, hogyan érhetném el a hátsó bejáratát is, de végül szerencsére a mellette ülő srác adja a megoldást. Odaszól hozzá, hogy valami után érdeklődjön, ezért a kezem ki kell húznom belőle, nehogy lebukjunk. De ahogy kicsit oldalt ül, szemben a sráccal, máris helyet ad maga mögött. Szuper! Mintha csak mögötte támaszkodnék, benyúlok a szoknyája alá hátulról és jelzem, hogy ott vagyok. Ő kicsit megemelkedik és egyre beljebb jutok a popsija között tenyérrel felfelé. Szerencse, hogy a szoknyája elölről takarja, de így elérem a popsija bejáratát és nyitogatni kezdem. Igyekszem úgy ülni, hogy a szemköztiek ne lássanak semmit, és lucskos ujjam elindul befelé. Kár, hogy a srác végül nem tartja szóval és kicsit visszafordul, de már a lehető legjobb helyen vagyok.

Csillag (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Pillanatra még a levegő is belém szorul, amint megérzem popsim bejáratánál ujját. Itt a vég. Ha nem bukok le, és meg tudom őrizni hidegvéremet, akkor akár indulhatnék az Oscar-ért is. Először csak egész finoman cirógatja a bejáratot, majd a puncimtól nedves ujját lassan becsúsztatja. Szerencsére a mellettem ülő fiú nem kérdezősködött tovább. Tekintetemmel szösziét keresem könyörögve, hogy segítsen, vagy baj lesz, és ő már bele is kezd egy izgalmas sztoriba, hogy mindenki rá figyeljen - persze ő azért megosztja figyelmét. Időnként rám pillant, látom, hogy ő is élvezi kínjaimat, de mégsem kárörömmel - látom csillogó szemeiben. Ahogy egyre mélyebbre csúszik mykee ujja, úgy kezdenek egyre jobban remegni lábaim, de nem kegyelmez nekem, újra meg újra belém nyúl. Legalább nem beszéltet, az most úgysem menne, majd a bejáratnál megérzem még egy ujját, de nem mozdul. Mintha csak azt mondaná: húzd rá magad. Én már szédülök, annyira közel vagyok a csúcshoz, így nem kéretem magam, és lassan rácsúszok,ám a mozdulattal együtt jön az orgazmus, a remegés. Kicsit hátrahajtom fejemet, és becsukom szemeimet. Szerencsére kezeim az asztal alatt vannak, így legalább tudok egyikkel mykee combjában kapaszkodni, amíg nem csitul testem. Csak lassan merek körülnézni, és örömmel konstatálom, hogy szöszi tényleg lefoglalta a társaságot. Nem tudtam odafigyelni rá, de most bólogatok én is a csapattal. Lassan véget ér az összejövetel, mykee is visszahúzódik a helyére, amint az első távozók kezdik elhagyni a helyszínt. Szöszi is elkezd készülődni, de még elkapja pillantásomat, és kérdőn rám néz.

- Ha már úgyis egy irányban megyünk, megvárlak - mondja

- Jövök - mondom, és már mellette is vagyok. Egy pillantást még vetek mykee-re, de már indulok is tovább. A többiek továbbra is jól elbeszélgetnek, ezért fel sem tűnik nekik, hogy az ajtóból kéz a kézben távozunk, egyedül abban vagyok biztos, hogy ez mykee figyelmét nem kerülte el, de ez már legyen az ő gondja, az én estém még nem ért véget.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Amikor Csillag hátrahajtja picit a fejét, érzem a testén átvonuló hullámokat és láthatóan is kicsit megremeg. Épp arra gondoltam, hogy megkérdezem, vajon fázik-e, de végül nem akartam az élvezetében megzavarni, így inkább megvárom, amíg csillapodik a teste. Combomba kapaszkodó ujjai is enyhülnek, mire újra előveszem a kezem mögüle. Ekkor messzebb készülődni kezdenek. Gyorsan lenyúlok az asztal alá, az abroszban kicsit megtörölgetem a makkom és a nadrágomba rejtem vissza még merev farkamat. Már azon töröm a fejem, hogy elkísérem a hölgyeket és majd hármasban folytatjuk tovább az estét, amikor a szöszi Csillagnak szól:

- Ha már úgyis egy irányban megyünk, megvárlak.

Ez hirtelen jött, még reagálni sem tudok rá.

- Jövök - szól Csillag és a következő pillanatban vidáman, és ráadásul a szöszivel kézen fogva hagyják el a helységet. Kicsit bosszúsan érzések kerítenek hatalmukba, mert én akartam magamnak a két lányt, erre együtt mentek el az előbb. Francba. Mi mást tehetnék? Sóhajtok egyet és iszom egyet, hogy lehiggadjak. Lesz még következő alkalom, ezzel zárom le magamban az egészet, és a pár felé fordulva merülök beszélgetésbe.

Tartalomjegyzék