Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Bali.

Hányszor vágytam már erre a helyre. Csupa napfény, szépség, akármerre nézek. Most pedig itt vagyok. Mélyet szippantok a levegőből, és szemem körbejáratom a természeten. Beszívom a tenger illatát, érzem a szél lágy érintését. Azt hiszem teljesült a vágyam.

Ez kell nekem most, hiszen pár hete nyúztak a barátaim azért, hogy utazzak el, mert nem bírom ki a legutóbbi szakításomat. Ha már egyedül vagyok és tényleg megtehetem, akkor használjam ki a függetlenségem - mondták.

Itt vagyok. Szállodába is mehettem volna, de szeretem a természetet közelebbről is megismerni, ezért úgy döntöttem: inkább helyben körülnézek, biztosan akad egy kisebb panzió a faluban.

Be is kopogtatok az egyik helyre. Ékes angoltudásom előveszem, amikor érdeklődni próbálok szállás után. Sajnos az első helyen nem járok sikerrel. Megyek tovább, hátha valahol lelek valami nyugvóhelyet majd. Közben gyönyörködöm milyen nyugalom és békesség van mindenhol.

Már a negyedik helyet próbálom, amikor rám mosolyog a szerencse: van egy üres szállás. Mikor belépek a helységbe, már akkor feltűnt egy ellibbenő szépség, de olyan gyorsan történt minden, hogy átgondolni sem tudtam a dolgot. Ráadásul a fogadós olyan csúnyán nézett rám, hogy azt hittem menten kitesz. Vagy csak a helyiek néznek így?

A szoba nem egy szálloda, de alvásra pont megfelel és kifejezetten takaros. Meg is lepődöm ezen. Gyorsan lemosdom és átöltözöm: vár a kaland, a felfedezés! Mikor lejövök a szobámból, ismét feltűnik a szépség. Még a tekintetét is elkapom pár pillanatra. Gyorsan körbenézek: a tulaj sehol. De a lány is eltűnt. Hm... Ennek utána kell járjak, egy újabb titok, amit fel kell fedezzek.

Queene (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Kora reggel van. Szinte még alig virrad és én már megint nem tudok aludni. Rettenetesen és vészjóslóan egyedül vagyok amióta Tamitát a legkedvesebb nővéremet férjhez adták. Annyira hiányzik. Meg sem ismerhette, hogy mi az a szerelem és az ölelés, amiről annyit susmorogtunk éjjelente, amikor kis elalvás előtt bevackoltuk magunkat a kis tengerparti kuckónkba. Alig száz méterre van a kis szállodától, amit a családommal vezetünk, mégsem tud róla senki. A partnak ez a szakasza már a falu vége, innen nem visz már út tovább és egy hatalmas sziklafal állja a sétáló turisták útját. Itt találtuk a kis kunyhót Tamitával amikor tíz évesek voltunk. Ide bújtunk el a világtól és apától, igen apától is, akinek akarata mindig is veszedelmesen tornyosult az életünk felett.

Végigdőlök a nád ágyikón és behúnyom a szememet. Velem mi fog történni? Ha apa hozzáad egy olyan disznóhoz mint Tamitát én inkább megszökök, vagy Shivára esküszöm beleölöm magam a tengerbe.

Milyen gyönyörű reggel van, el tudnék egyáltalán innen én szökni? Lehet, hogy abba halnék bele ha nem simogatna minden nap ez a langyos szél és édes éltető napsugár.

Késő van vissza kell mennem, apa már biztosan keres.

Amikor visszaérek a panzióba már melegen süt a nap és ideje kezdenem dolgozni. Az évnek ebben a szakában nincs sok vendégünk, elriasztja őket a minden napi eső. Pedig ha tudnák, hogy csak pár órácskát esik délutánonként a természet pedig olyan zöld, buja és csodálatos. Épp a virágokat rendezem a bejáratnál amikor észreveszem Őt. Láthatóan fáradt, nyilván megviselte a sok órás repülés, de amikor egy pillanatra beleszaladok a tekintetébe, az mélyen a szívembe fúródik. Egy pillanat alatt érzem, hogy elvesztem nincs jobb ötletem mint menekülőre fogni a dolgot. Hangtalanul osonok tovább apám szúrós tekintetével a hátamban.

A mosdóban belepillantok a tükörbe. – Mi van velem? Ég az arcom, remeg a lábam, a hasamba mintha egy egész méhkas költözött volna…. Életemben először örülök neki, hogy kicsit sötétebb a bőröm színe, talán nem látszott annyira, mennyire elpirultam. Csak nagyon lassan szedem össze magam, gondolatban tervet készítek arra, hogyan kerülöm majd a gyönyörű idegent. Ha apa észreveszi az érzéseimet az bizonyos, hogy kiutálja a házból. Talán el tudok osonni délután a kunyhóba ahol elmerülhetek az ábrándjaimban.

Jázminteát főzök a ház pár vendégének, akik hamarosan feltűnnek majd reggelizni. Megremegek amikor megérzem, hogy figyelnek. Istenekre megint Ő!

Frissen zuhanyozva áll az ajtónak támaszkodva és érdeklődően mustrál engem. Szája sarkában óvatos mosoly. Egy csésze teával a kezembe lépek oda hozzá, átnyújtom neki, hogy aztán bali szokás szerint két kezemet összetéve gyengéd meghajlással üdvözöljem.

-Jó reggelt kívánok Uram. Nita vagyok, kérem szóljon ha szüksége van valamire.

......

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ahogyan ott gondolkodom, ki lehet ez a lány, ez a barna bőrű szépség, hirtelen megint megjelenik egy csészével a kezében és odajön hozzám. Átnyújtja az italt és két kezét összeérintve meghajol:

- Jó reggelt kívánok Uram. Nita vagyok, kérem szóljon ha szüksége van valamire.

Próbálok én is illemtudóan meghajolni, megköszönni a figyelmességet, de a csésze a kezemben van és így eléggé sután sikerült a mozdulat. Szerencsére a jó illatú ital nem löttyent ki.

- Nagyon köszönöm a kedvességét. - mosolygok vissza rá, és a szemébe nézek, de elkapja a tekintetét. Föleszmélek hol is vagyok, és gyorsan körbenézek, nehogy valaki ezt itt illetlenségnek vegye, vagy éppen inzultusnak, de senki nem figyelt ránk.

- Elnézést, ha jól látom van ott két hely - mutatok az egyik sarokba - meghívhatom Önt is egy kis beszélgetésre, netán italra?

- Köszönöm, de nem lehet - pironkodva hajol meg ismét a lány. - Nekem nem szabad vendégekkel...

- Értem, és elnézést a tolakodásomért, csak... - és a szemébe nézek. Azok a barna szemek és aztán ahogyan a szájára téved a tekintetem... - Értem. Bocsásson meg, nem vagyok teljesen tisztában a helyi szokásokkal, ne haragudjon.

Queene (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Milyen kellemes rekedtes hangja van. Csak állok mint egy sóbálvány, egyszerűen nem tudok gondolkodni. Picit meghajol ő is, orromat egy kellemes tiszta férfiillat csapja meg, teljesen belebolondulok. Megköszöni a segítséget és...jól hallom? Egy italra szeretne meghívni. Már megint elönt a pír. Semmire sem vágyom jobban mint ezzel az illatos jóképű idegennel elbújni a kert egyik legtávolabbi sarkába. Csak hallgatnám a szavait és nézném azt a gyönyörű egzotikus arcát. Még soha egyetlen vendégünk nem volt rám ilyen hatással.

- Köszönöm, de nem lehet - ismét meghajolok. - Nekem nem szabad vendégekkel...

.....leülnöm beszélgetni.

- Mást szabad? -kérdezi halkan, szinte alig hallom, meg aztán zúg belül a fejem rendesen.

Elszorult torokkal nézek rá. Nem tudom mit kellene cselekednem ebben a helyzetben. Vendégeink általában vörös hajú fiatal ausztrálok. Inni jönnek és könnyűvérű lányokat felcsípni Kuta beachen. Megszoktam már, hogy bókolnak, egyszer még a hátsómba is belecsíptek, de őket mindig gyorsan és könyörtelenül visszautasítom. De most mit tegyek. Ez a férfi itt előttem az, akiről kislány korom óta álmodoztam.

-Kérem ne hozzon zavarba. -valahogy sikerül kinyögnöm.

-Kisasszony....hívhatom Nitának ugye? - finoman megérinti a karomat, mintha áram rázna meg. Alig észrevehetően hátrébb lépek. -Kérem ne vegye tolakodásnak, de meg kell kérdeznem, hogy van arra esély, hogy Ön és én egy kicsit nyugodtan beszélgethessünk? Először járok ebben a csodálatos országban és máris beleszerettem. Talán mesélhetne nekem egy kicsit a hazájáról, kultúrájáról....Minden érdekelne. - szemében különös fény játszik. Sármos, de bizalom ébresztő is. Pont azt mondja amit hallani akarok. Ez a férfi simogatja az egész lényem.

- Hát...- kiszáradt a szám - kora délután van egy kis szabad időm. - Szívesen körbevezetem a környékünkön. - Te jó ég miket mondok, apám elájul ha megtudja..- De csak a parton sétálhatunk, apám nem örülne, ha idegenekkel mutatkoznék a faluban. - Végre kinyögöm. Nagyot sóhajtok és végigsimítok a hajamon. Ő meg csak áll, vállával az ajtófélfának támaszkodva és lassan lassan visszakúszik a szája sarkába az az őrjítő mosoly.

- Ez nagyon jó lenne.

- Nita! -hallom papa hangját a kertből. - Hozz teát kérlek a vendégeknek!

- Három órakor várom a szökőkútnál....- nem is hiszem, hogy ezt én mondtam. - Esernyőt hozzon, mert esni fog. -mosolygok rá most először. Nem tudom mi bújt belém, de alig érezhetően hozzáérek, ahogy elsurranok mellette a kertbe.

- Persze papa, hozom.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nita... Ízlelgetem magamban a nevét, és minden szó, minden perc, amíg beszélünk, egyre közelebb érzem magam hozzá. A sziget levegője okozhatja ezt a mámort, vagy a szépség hatott így rám? Többet akarok vele tölteni, ezt érzem legbelül. Kapok is az alkalmon:

- Kérem ne vegye tolakodásnak, de meg kell kérdeznem, hogy van arra esély, hogy Ön és én egy kicsit nyugodtan beszélgethessünk? Először járok ebben a csodálatos országban és máris beleszerettem. Talán mesélhetne nekem egy kicsit a hazájáról, kultúrájáról.... Minden érdekelne.

Csak jön belőlem a szó, csak nehogy elillanjon előlem. Újra el szeretnék benne veszni. Nem is hiszem, hogy válaszol nekem, biztos elfut, olyan sablonos ez a szöveg.

- Hát... Kora délután van egy kis szabad időm. - El sem hiszem, amit hallottam. Fellobbant bennem a tűz. Alig bírok megszólalni az izgatottságtól, aztán végigsuhan a fejemben egy ötlet és elmosolyodom:

- Ez nagyon jó lenne. - máris jár a fejemben számtalan ötlet. Ekkor szólnak, hívják ezt a tüneményt. De még gyorsan odasúgja:

- Három órakor várom a szökőkútnál... Esernyőt hozzon, mert esni fog.

Pár pillanat és el is tűnt valahol. Háromkor a szökőkútnál. Csodás. De... hol is az a szökőkút? Látom, ideje felfedezni a környéket! Vajon miért mondta az esernyőt? Ebben a vakító napsütésben? De hiszek neki, hiszen ő itt él, csak jobban tudja az időjárást. Legfeljebb bolondnak néznek majd.

Felsietek a szobámba, előkapom az esernyőmet és nekiindulok a faluba. Ámulok és bámulok, egyszerűen megkap a zsongás. Az emberek barátságosak, a tengerhez is lemegyek. A szökőkutat is megkerestem: a falu egyik mellékutcájában leltem rá. Milyen nyugodt téren áll...

Barangolásomból órám csipogása térit észhez: mennem kell a szökőkúthoz! Pár sarok és... A lány ott állt. Barna bőre a fehér kút mellett szinte káprázatos. Rámmosolyog, és gyorsítom a lépteimet.

- Megjöttem drága idegenvezetőm. - Mosolygok rá. - Bár a karját nem kérhetem, de szívesen venném a társaságát hosszú órákon át. Ugye nem illan el, mint ma reggel?

Queene (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Végre vége a reggelinek, gyorsan elpakolok a vendégek után. Virágfüzért és füstölőket helyezek el a kis házi szentélyünkben, de ma valahogy az ima egy férfiért szól, akit sehogyan sem tudok kiverni a fejemből. Mikor kész vagyok a teendőimmel visszavonulok a szobámba. Van fürdőszobám is, de ma valahogy kedvem támadt lemenni fürdeni a patakhoz, mint annak idején Tamitával annyiszor tettük. Szeretem a friss, a hegyekből alázúduló víz hűvös érintését. Ma valahogy különösen jól esik az érintése, úgy is mondhatnám, saját magam érintése. Ismeretlen bizsergető érzés futkározik bennem ahogy szappanozom és olajozom a testem. Már attól szégyenlem magam, hogy nem is szégyenlem magam annyira ettől az új megmagyarázhatatlan érzéstől.

Sietősen térek vissza a szobámba. Egy mély türkiz színű szárit veszek magamra, a hajamat pedig összefogom a tarkómon egy laza fonatban. Nem tehetek róla, tetszik a lány aki a tükörből visszamosolyog. Mindig jelentéktelennek éreztem magam Tamita mellett, aki híresen gyönyörű volt mindig is. Ma csillog a szemem, fénylik a bőröm, nőnek és szépnek látom magam.

Óvatosan sietek ki a házból hiszen nem lenne jó ha apa észrevenne. A kertkapuban még egy orchideát tűzök a hajamba és elindulok a szökőkút felé.

Én érek oda hamarább. Rettenetesen ideges vagyok, minden tagom remeg. Csuklómat a víz alá tartva próbálom lehűteni az izzó testemet. Tilosban járok és ez még jobban feltüzeli a képzeletemet. Már majdnem megfutamodom amikor meglátom őt.....hiszen még a nevét sem tudom.

- Megjöttem drága idegenvezetőm. - Nevet rám azzal az ellenállhatatlan mosolyával. - Bár a karját nem kérhetem, de szívesen venném a társaságát hosszú órákon át. Ugye nem illan el, mint ma reggel?

Már megint tüzel az arcom. - Jöjjön sétáljunk le a partra, ott kevesebben láthatnak meg.

- Nita! Miért bújkálunk?

- Kérem....értse meg... a mi országunkban a házasságok nagy részét a szülők szervezik meg előre. Apám nem nézné jó szemmel, hogy egy idegennel mutatkozom. Bár még nem mondta, bizonyára kinézte már nekem is a jövendőbelimet.

Őszinte döbbenetet látok a szemében, miközben egyik kezemmel már húzom is a part felé. Még süt a nap, de a horizonton már látom a gyülekező esőfelhőket. Meleg és fojtogató pára szállt a partra a turisták már mind visszavonultak szállodáikba így teljesen egyedül sétálunk a homokban.

- Nos mire kiváncsi? kérdezem és kacéran próbálom utánozni izgalmas akcentusát.

- Mindenre.....Önre.....kérem meséljen. - ellenálhatatlan pillantással néz rám.

És mesélek. Legtöbbet a családomról, korán meghalt édesanyámról, szerető de szigorú apámról és persze Tamitáról, aki nélkül ma először vagyok boldog.

Észre sem veszem, hogy milyen gyorsan repül az idő. Hirtelen a sziklafal árnyékában találjuk magunktat és te csodálkozva pillantasz rám. - Most merre te angyal?

Szégyenlősen megfogom a kezed és messzebb hívlak a tenger habzó morajától. Még senkit nem vittem soha a kis kunyhóba. Meglepődve pillantasz rám, de a szemeden látom, hogy fellobban benned valami. Lángol a tekinteted ahogy rám nézel. Kérlek ne nézz így rám én nem tudom, hogy mit akarok, félek is nagyon, de leginkább csak rád vágyom. Kérlek ne nézz így rám!

- Nemsokára elered az eső itt megbújhatunk kicsit. - rebegem neked.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A part felé sétálva néha lopva ránézek: egyszerűen sugárzik, boldog és felszabadult. Mintha a külső szépsége megtöbbszöröződne, százszorozódna, szinte elvakít. Az édes orchidea a hajában is mintha csak oda termett volna és a szépség táplálná.

Megértem, hogy a kíváncsi szemek előtt nem szeretnél mutatkozni, belegondoltam, vajon miféle helybéli kaphatná egy ilyen gyönyörű lány szívét? Elhessegetem a gondolatot, ahogyan ballagunk lefelé a partoldalon és kapok is a kérdésén, hogy mire vagyok kíváncsi. Igazából nem is foglalnak most le a természeti csodák, hiszen a legnagyobb csoda itt sétál mellettem.

- ... kérem meséljen... - hagyom, hogy vezess, vigyél amerre csak engeded, arra megyek én is. Megtudom, hogy milyen családban nőtt fel, Tamitát, aki mellett nem teljesedhetett ki, és ő milyen sorsra jutott. Hallgatom és nézem. Néha elvesztem a fonalat, a hangok összekavarodnak a fülemben és csak zsongok. Talán a tenger moraja?

Egy sziklához érünk és elfogyott az út. Előbb térek magamhoz, mint ő, és ki is használom a pillanatot:

- Most merre te angyal? - Lesüti a szemét, de kézen fog. Itt tényleg nem láthat meg minket senki. Akkor veszem észre, hogy kicsit távolabb egy kis kunyhó bújik meg. Ha ott van valaki? Előjön az óvatosságom, nem szeretnék a helyiekkel kikezdeni, de bátorítóan húzol abba az irányba. Ismét rád bízom magam és megyek, amerre édes istennőm irányít.

Mikor odaérünk egymás felé fordulunk. Nem beszélünk, a szemünk elmond mindent, mire vágyunk. Elveszek a barna szemeiben, lehúz a mélybe, és érzem: akarom ezt a nőt, az övé akarok lenni. Látom félénkségét, remegését, nyíltságát. Érzem, hogy szégyelli nyíltságát, mégis megnyitotta előttem a szívét. Ez a pár másodperc óráknak is tűnt, mire félénk hangon kinyitja az édes ajkait és ezt rebegi:

- Nemsokára elered az eső itt megbújhatunk kicsit.

Nem kell több: megfogom a kezét, és kinyitom az ajtót. Egy csendes kis zug vár odabent. Takaros, és mégis meleget árasztóan barátságos. Szó nélkül becsukom magam mögött az ajtót, miközben ő egy gyertyát gyújt.

- Ez egy titkos búvóhelyem. - mondja a lány szemlesütve - Még nagyapámé volt, aki halászként kereste a betevőt. Itt.. kivárhatjuk az eső.. végét.. Nekem...

Felemelem az álla alatt a mutatóujjammal. Hadd lássam azokat a csodás szemeket.

- Tudom. - és az ajka elé teszem az ujjam. - Vissza kell menned vacsorára.

A szája oly puha volt ahogy hozzáértem, és ismét megbabonázott. Ajkaimmal közelítek hozzá, teljesen beleszédültem. Éppen elérném, amikor hirtelen elfordul és háttal áll nekem.

- Nem. Nem szabad.. Tudja... - de mögé lépek és átkarolom. Végre megérinthetem őt.

Queene (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Zavartan toporgok a kunyhóban, lángolok a közelségedtől, de fogalmam sincs mit csináljak. Legszívesebben elolvadnék a karjaidban. A vészjósló csöndben hosszan nézel a szemembe, olyan nyíltnak látom a tekintetedet, hogy lelátok egészen a szívedig. Bárcsak megcsókolnál.

Mintha csak megéreznéd a vágyamat megmozdulsz felém, de én ijedten elfordulok. Olyan tapasztalatlan vagyok és attól félek, hogy nem tudom neked azt nyújtani amit szeretnék. Azon is aggódom, hogy nem követek e el hibát azzal, hogy beleszerettem ebbe a férfiba. Mennyi ideig maradhatsz...egy hétig? Talán kettőig?

Hirtelen mögém lépsz és hátulrólsz átkarolsz. Parázsként éget az érintésed teljesen beleremegek és a méhkas is visszatért a hasamba. Pont úgy reszketek mint a gyertyaláng a szobában, ahogy lassan feltámadt a szél odakint. Forró lehelleted perzseli a nyakamat, aztán lassan és finoman belecsókolsz a vállgödrömbe. Beleremegek. Kicsit oldalra döntöm a fejemet te pedig lágyan, de határozottan végigcsókolod a nyakamat egészen a fülcimpámig.

- Olyan csodálatos vagy...olyan gyönyörű... - suttogod a fülembe -...És én olyan rettenetesen akarlak drágám. Bizz bennem, mert nagyon fogok vigyázni rád és semmi olyan nem történik majd ami neked nem jó. Kényeztetni akarlak és szeretni te édes elvarázsolt tündér. - Finoman magad felé fordítasz és amikor a szemedbe nézek tudom, hogy örökre elvesztem. Most nem érdekel, hogy ki vagy, hogy mennyi ideig maradsz, hogy boldogtalan leszek amikor elmész, mert most itt vagy és tiéd akarok lenni, elolvadni benned. Akarom, hogy szeress. Nem fogom magam szégyellni senki előtt, mert ezt az érzést csak az istenek adhatták az embereknek.

Észreveszed rajtam a változást, mert ott a szemedben újra az a tűz mely égető várakozással tölt el.

Végre megcsókolsz. Csókolod a szám forrón és egyre hatalmasodó szenvedéllyel. Csókollak én is, elmerülök az érzések feneketlen tengerében. A méhek már azt sem tudom hol vannak, az egész testem bizsereg a feltörő vágytól. Zúg a fejem és szédülök, mintha közben a vihar is kitört volna, de ezt csak valahol a periférián érzékelem.

- Csodálatos vagy, Jézusom, de csodálatos! - megint a nyakamat csókolod. - Azt hiszem még sose akartam senkit ennyire.

Ebben a pillanatban teljesen beleolvadtam a karjaidba, olyan erős és hatalmas vagy. Mindent te irányítasz, mert én már szinte a lábaimon alig tudok megállni, nem vagyok ura többé az akaratomnak.

- Hamarosan muszá... -csókokkal borítod el a számat újra.

- Tudom drágám, de kell még szeresselek egy kicsit. Megőrülök érted!

Az egyik kezeddel a vállamról próbálod a szárit leoldozni, de ez egy bonyolult ruhadarab. Picit elmosolyodok.

- Kérlek fogd ezt meg itt. - mondom neked és a kezedbe nyomok egy selyemdarabot a ruhám sarkánál, én pedig párszor megpördülök magam körül és a selyem lassan letekeredik rólam.

Egy apró selyemnadrágban reszkető testtel állok előtted. Kérlek ne nézz így rám!

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Érzem remegésed, amikor a válladat megfogom. De ha most nem lépek, végképp elvesztelek. A nyakadba, válladba csókolok forrón, puhán. Nem tiltakozol, és a fejed félrehajtva fel is kínálod magad a kényeztetésnek. Magamba szívom az illatod és csókolgatni kezdelek a válladtól a füledig, kicsit még mögé is...

- Olyan csodálatos vagy...olyan gyönyörű... - egyszerűen nem bírok betelni a szépségeddel, bőröd érzékenységével - Én olyan rettenetesen akarlak drágám. Bízz bennem, mert nagyon fogok vigyázni rád és semmi olyan nem történik majd ami neked nem jó. Kényeztetni akarlak és szeretni te édes elvarázsolt tündér.

Csak jönnek a szavak belőlem, egyszerűen és természetesen. Megállás nélkül. De vágyom már a csókodra. Megfordítalak. Istenem, elvesztem. Egy örvény húz magával és már csak csókolom a szád, éhesen, forrón, szenvedélyesen. Azt sem tudom hol vagyok, mi van körülöttem, csak az édes csókod, ami átfon, körbeölel, megszorít és elenged... Aztán ahogy kicsit szabaddá válnak ajkaim, egyszerűen feltör belőlem az érzés és szavakba öntöm:

- Csodálatos vagy, Jézusom, de csodálatos! - és már mindenhol akarlak, vágyom rád! Csókollak ahol érlek, nem is tudom már hol járok... - Azt hiszem még sose akartam senkit ennyire.

Megpróbálsz kicsit eltolni és tiltakozni, de még akarlak. Még, még még!

Próbállak kibontani a ruhádból, de nem sikerül. Ez némileg megakaszt, mert letépném legszívesebben, de szelíden segítesz:

- Kérlek fogd ezt meg itt. - és a ruhád egy pontját megfogva pörögni-forogni kezdesz. Olyan szépen bontod ki magad, hogy már ez is elbűvöl. Végül lehull az anyag és... Ott állsz előttem csodásan, én pedig teljesen elvarázsolva.

Lesütöd a szemed, és megilletődve állsz ott:

- Ennyire nem tetszenék? - kérded kissé remegő hangon.

Első pillanatban szó nem jön már a számra, de végül ismét önálló életre kelnek a hangok, melyek belőlem feltörnek:

- Szavak nincsenek rá, olyan gyönyörű vagy. Még el kell döntsem, hogy álmodom, vagy valóság vagy-e. Hadd érintselek meg újra.

Hozzád lépek és áhítattal megérintem mindkét vállad. Aztán felemelem a fejed és megcsókollak ismét. A varázs újra elragadott, a csoda magába szívott és amikor átölellek, meztelen bőröd szinte izzik. Ujjaim nem bírnak magukkal és mindenhol érinteni akarnak.

Csókunk egyre hevesebbé válik és már te sem vagy olyan szégyellős, egyre forróban viszonzod, nyelveink kergetőzve játszanak egymáson. Aztán megfoglak a popsidnál fogva, felemellek és az ágyhoz viszlek. Óvatosan leteszlek rá és hagyom, hogy tested elnyúljon. Ahogy az ágyba simulsz, ismét megbabonázol, de most már bátrabban mosolyogsz rám:

- Nem hittem volna, hogy valaha is... - eddig engedem elmondani a mondatot és csókkal pecsételem le édes ajkaid.

Queene (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Gyengéden az ágyra teszel és forró csókkal némítod el az utolsó próbálkozásomat. Csókollak én is őrülten és szenvedélyesen, nyelvemmel bejárom a szád minden zugát. Halkan felsóhajtok amikor a kezeddel a kemény mellbimbómat súrolod. Fáj, annyira kemény, de ez a fájdalom egy sokkal intenzívebb kéjes érzésbe megy át. Lángol a tekinteted ahogy figyeled az arcomat, én már nem is bírlak nézni, inkább behunyom a szememet, mert az őrületbe kergetsz az igéző szempárjaiddal.

A nyakamon és a vállamon járnak az ajkaid. Nyöszörgöm. Gyengéden, a két kezeddel végigsimítod karjaimat, hirtelen a fogságodba estem, finoman de erőteljesen szorítod, miközben ajkaiddal a bimbómhoz közelítesz. Ahhhh... - eldobom az agyam a gyönyörtől, amikor a forró szádba veszed. Lángol az ágyékom, remeg az egész testem, miközben nyelveddel játszol a kemény mellbimbómon. Halk sikoly hagyja el a torkom, már nem vagyok a testem ura, mint kis kígyó vonaglom alattad.

- Bízol bennem? - súgod a fülembe.

- Bízom... - lihegve zihálok. - Bízom, de kérlek csinálj velem valamit, mert én ezt a kínt már nem bírom tovább. Szétrobbanok ettől a rettenetes belső feszültségtől.

- A mennyországba repítelek drágám. - rekedtes a hangod - De ahhoz még egy kis kört kell tennünk a pokolban.

Hirtelen mintha négy kezed lenne, mindenhol érzem a testemen a jelenlétét. Tüzel az ágyékom, lüktet mintha ott lenne a szívem. Kívánom, hogy megérintsd. Próbálok úgy vonaglani, hogy valahogy hozzád dörzsölhessem, de állandóan kitérsz a mozdulataim elől. Nem tudom, hogy miért akarom, hogy megérintsd, de megveszek érte.

Kezeiddel a combomon, ajkaiddal a bimbóimon uralkodsz. Nincs kontrollom magam felett.

- Te kis követelőző tündér, jól fel vagy tüzelve!

A kezeddel végre végigsimítasz a dombomon. Nekem meg mintha áramot vezetnének a testembe. Nyöszörögve vágyom valamire, amihez a puncimnak van köze, mert ott érzem a leglángolóbban a követelését.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Mindenestül akarlak. Az összes porcikádat, az utolsó érzékeny pontig.

Lesiklom a válladon, egészen a melledig. Keményen, feszesen kívánják bimbóid az érintésem, a csókom, a kényeztetésem. Két kezeden lekúszom és a csuklódnál fogva finoman leszorítalak. Nem tiltakozol, amikor bekapom. Magamba szívom gyengéden, egyre mélyebbre és mélyebbre. Számban még feszesebbre keményedik, szinte követelőzik. Felsikoltasz halkan, talán csak a kinti eső nyeli el. Tested teljesen átforrósodott, és hiába foglak, szinte megfeszülsz és hullámzol alattam egyszerre. Felnézek és a füledbe súgom:

- Bízol bennem?

- Bízom... - nyögöd vissza, de a többit már nem hallom, amit súgsz, úgy elborít a vágy. Csak annyit tudok mondani:

- A mennyországba repítelek drágám. De ahhoz még egy kis kört kell tennünk a pokolban. - mosolygok, és visszakúszok a bimbódhoz. Elengedem a csuklóidat és kezeim felfedezőútra indulnak. Egyik kezem a másik melledre fonódik, a másik mögéd kerül, és egészen a popsidig kúszik le. Ott nem állok meg, egészen a combodon a térdedig simogatlak és élvezem a bőröd ruganyosságát, bársonyosságát. Szám sem pihen: ismét bekapom a bimbód és beszívom a számba, ajkaimmal körbefonom és odabent a nyelvemmel játszadozni kezdek vele. Aztán két kezemmel megfogom a selyemnadrágodat és lehúzom rólad, de észre sem vetted, úgy kígyóztál alattam. Szinte magadtól bújtál ki. Mikor teljesen meztelenül fekszel alattam, kezeim újra felfedezőútra indulnak és újra felnézek:

- Te kis követelőző tündér, jól fel vagy tüzelve!

Szinte nyomod az öledet hozzám, de nem kínozlak tovább. Dombodon megsimítom a pihéket... Nem látom, mert bimbód olyan édesen és feszesen áll a nyelvemen, de érzem milyen finom és forró vagy. Hallom nyögésed és újabb simítást kapsz ezért. Hangosabb nyögés hagyja el ajkaidat. De még nem. Még nem kapod meg amit kérsz.

Ujjaim lesiklanak a combod tövénél, de ajkaidhoz nem érek hozzá. Tolod a csípőd, de nem hagyom magam, és ujjaim tovább siklanak a combod belső felén. Másik kezemmel hátulról átölellek a derekad felett és a számra húzlak, hogy melled még mélyebben érezhessem. Nagyon érzékeny már a bimbód, de egyszerűen nem tudok betelni vele.

Combodon elindulok felfelé, de már kívül, egészen a popsidig. Ott finoman belemarkolok, amire hangos sóhajjal vegyített nyögés a felelet. Újra megmarkolom és ismét a vágy szakad fel mélyről belőled. Pedig a számmal még csak most indulok el a hasad felé...

Queene (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Szívod, csókolod magadba a bimbóimat. Elveszetten hánykolódom a kezeid közt. Semmire nem vágyom jobban mint felrobbanni, hogy végre múljon el ez a lángolás és zsibbadás az egész testemben. Lassan lehúzod rólam az alsóneműmet. Beleőrülök a gondolatba, hogy életemben először teljesen mezítelenül és kiszolgáltatva fekszem valaki előtt. Ahogy végig cirógatod a belső combomat egyre csak akarom a kezed, tudnom kell, miért akarom ennyire, hogy megérints...ott lent... Akarom, érted akarom!

Meg kell mozdulnom, mert menten megbolondulok. A számmal újra keresem a szádat és te megadóan visszacsókolsz:

- Engedd el magad... - súgod az ajkaim közé.

Gyengéden felemelsz és átteszel az asztalra. Meztelenül ülök, a kunyhó ablakain át látom a tomboló monszun vihart. Istenem, újra körbecsókolod a számat és a melleimet, kezeddel finoman szétnyitod combjaimat. Látom ahogy a pillantásod lassan az ágyékomra szegeződik. Remegnek a lábaim, pedig ülök, de a szemed mohó és vágyakozó tüzes fénye picit megijeszt:

- Mit akarsz velem csinálni?

- Téged még nem érintett férfi keze itt, igaz? - áramütésként ér, hogy alig érezhetően végigsimítasz a lábam között.

- Nem - válaszolom elfúló hangon - soha....

Kínzóan remegnek a combjaim, ahogy lassan letérdelsz elém. Zihál a mellkasom, remegnek a melleim, méhkasom már teljes egészében a puncimban zümmög.

Picit összébb zárnám a térdeimet, de te finom mozdulattal még szélesebbre tárod a combjaimat. Már érzem a forró leheletedet. Fogalmam sincs, hogy mekkorát sikoltok amikor belecsókolsz. Zsibbadó ujjaimmal meg kell markolnom az asztal szélét a gyönyörtől, ahogy forró nyelvedet jártatod bennem.....

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Érzem, ahogyan remegsz alattam, és húzol fel a szádhoz. Szelíden, mégis követelőzőn csókolsz meg, mintha szomjaznál ajkaim érintésére. Megadom ezt az édességet neked, miközben felemellek és az asztalra teszlek. Csókodból szabadulva újra a nyakad, majd melleid felé puszilgatlak, nyelvemmel finoman körözve, bejárva az érzékeny pontokat. Óvatosan szétnyitom a combjaidat, érdeklődve nézem az édes kelyhed. Ahogyan kezeimmel tartom puha combjaidat érzem, hogy még mindig remegsz. Halkan, óvatosan megkérdezed:

- Mit akarsz velem csinálni?

Magamban elmosolyodom, hiszen itt ez az ártatlan kis madárka, aki még valószínűleg soha nem volt férfival. Gyengéd leszek vele, az első alkalom legyen emlékezetes a számára.

- Téged még nem érintett férfi keze itt, igaz? - és ujjaim az ajkaidhoz siklanak, de nem erősen, gyengén, éppen csak érintve simogatják meg a szélét. Érzem a testeden átfutó hullámot.

- Nem, soha... - hangod alig bújik elő, úgy remegsz. Nem tudod mi következik, egyszerre vágyakozol és tartózkodsz az újtól. Nagyon finom leszek, durvaságnak itt most nincs helye. Az ujjam már túl erős lenne. De a nyelvem...

Letérdelek és zárnád össze a combjaidat, hiszen nem érted mit is akarok. Gyengéden megfogom, és finoman újra széjjelebb nyitom őket, hogy teljesen kinyílj. Behajolok az ajkaidhoz és ismét, éppen csak érintve megcsókolom csillogó kelyhed. A testedet újra bejárja a hullám. Nyelvemmel finoman szirmaid közé hatolok és a nyílásodtól felfelé megnyitom őket. A legvégén, a csiklód hegyét gyengéden megérintem. Megkapaszkodsz az asztalba. Kicsit mélyebben kúszik be nyelvem a következő nyalásnál, feszesebben megpendítve érzékeny hangszered. Kezemmel a popsid alá nyúlok és mélyen benyitok a barlangodba, majd odabent felfelé feszítek. Tested remegése nem szűnik, sőt erősödik: valami elszabadult. Nyelvemet újra bedugom és kihúzom, majd ismét eljátszom ezt a nyitást. Nagyon finom a puncid íze - állapítom meg magamban. Aztán egy mély nyalás következik, de a csiklódnál a nyelvem hegyét teljesen nekiszorítom. Sikolyaid, nyögéseid betöltik a szobát, de a kinti vihart is talán legyőzi hangod.

Aztán már nem finomkodom: egyre feszesebben, erősebben és gyorsabban nyallak ajkaid között, a csiklónál alaposan ügyelve, hogy mindig, minden húzásnál megugorjon, majd elernyedjen. Újra és újra. Csak hallak és belefeledkezem a csiklódba, miközben húzlak az arcomra, hogy alaposabban megtáncoltassam a lángoló öled a számon.

Egyik kezemmel engedek a szorításon. Tested már folyamatosan remeg, megállás nélkül, pedig még csak most jön a sikolyod csúcsa... Csiklód a számba, az ajkaim közé veszem és morzsolgatni kezdem ide-oda. Eközben a szabad kezem középső ujjával benyitok a barlangodba. Csak csúszok egyre beljebb és mélyebbre. Egészen mélyre. Tövig. Odabent felfelé kicsit megfeszítelek...

Ez az a sikoly, amit hallani szerettem volna!

Queene (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Fogalmam sincsen mi történik most velem, de már ha akarnám se tudnám abbahagyni a remegést. Minden őrületem az ölemben koncentrálódik, nem tudom, hogy mit szeretnék jobban, hogy hagyd abba, vagy hogy soha ne hagyd abba. Égetően forró a nyelved bennem, élvezem és imádom, ahogy puhán csúszkál a nyílásomban. Már nem szégyenlek semmit, nincs is helye a fejemben semmilyen gondolatnak, hiszen szétvet a feszültség, ahogy akarom a megkönnyebbülést. Nyöszörögve kínálom magam neked, ahogy egyre hevesebben és mélyebben vagy bennem. Már mindenhol érezlek, talán az ujjad is bennem jár, de a téboly most kezd igazán eluralkodni rajtam. Testem összes remegése és őrülete egyre mélyebbre, az ölembe kúszik. Jaj istenem, valamiféle remegéshullám indul el rajtam, és árasztja el az egész testemet. Most szabadulok. Torkomból felszakadó sikoly hullámzik az egész testemben, a gyönyörnek és őrületnek leírhatatlan áramütése árad szét görcsösen vonagló tagjaimban.

Minden megszűnik létezni körülöttem, amikor a felszabadító hullámok egész sora járja be a testemet.

Lassan, nagyon lassan enyhülnek csak. A puncim nem akar csak csillapodni, újra és újra összerándul, ahogy gyengéden meg-meg szívogatod.

Hanyatt dőlök az asztalon és élvezem az elcsendesülést. Érzem, ahogyan lassan a karodba veszel és visszafektetsz a puha ágyra. A hasamat cirógatod és a hajamat. Édes mosoly bujkál a szád körül, boldognak látszol.

- Még nincs vége kedvesem, mert a java csak ezután jön. - Egy puha csókot lehelsz a számra. Érdekes íze van, finom. Meleg. Izgalmas. - De nem szeretnélek bajba sodorni, vissza kell menned.

- Ezt... - nem tudom, hogy lehet a történtek után még elpirulnom. - ... ami velem történt... ez megtörténik veletek is férfiakkal?

- Igen kedvesem. - feleled mosollyal a szádon.

- Akarom, hogy ez történjen veled!

- Én is akarom. Őrülten akarlak! De még egy hétig itt vagyok, és talán minden nap szerethetjük egymást, ha te is akarod.

Némán bólintok. Már született is egy terv a fejemben. Holnap mindenféleképpen meglátogatom Menát Kuta beachen. Ő nagyvilági lány, sok férfival volt már. Tőle biztosan kérhetek tanácsot...

- Még nem is tudom a nevedet... - mosolygom rád.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Érzem, ahogyan tested íjként feszül a nyelvemen, majd szoros fogásomnak köszönhetően megindulnak a vad hullámaid, és sikolyaid szűnni nem akaró ostromai. Ujjaim benned már nem mozdulnak, már elszabadultál, a vágy csúcsától tehetetlenül kígyózol alattam.

Végül lecsillapodsz, a szilaj lovaid megszelídülnek. Felállok és a karomba veszlek, mint egy ájult madárkát. Olyan édes vagy ahogyan pihegsz, sóhajaidra melleid megemelkednek. Leteszlek az ágyra, amikor rám nézel, de mielőtt bármit szólnál, megelőzlek:

- Még nincs vége kedvesem, mert a java csak ezután jön. - súgom, majd egy finom, kedves csókot adok édes ajkaidra. Ekkor eszembe jut az idő, melyet eddig büntetlenül élveztünk. - De nem szeretnélek bajba sodorni, vissza kell menned.

Mégis elpirulsz, amikor felteszed a kérdésed, hiszen látom, hogy ilyet még nem kérdeztél ezelőtt:

- Ezt... ami velem történt... ez megtörténik veletek is, férfiakkal?

- Igen kedvesem. - Elmosolyodom magamban, olyan édes vagy így zavarodban. Legszívesebben eltűnnék veled örökre, átölelve.

- Akarom, hogy ez történjen veled! - tör fel belőled, mint aki most és azonnal szeretné folytatni, de mindketten tudjuk, hogy erre nincs idő.

- Én is akarom. Őrülten akarlak! De még egy hétig itt vagyok, és talán minden nap szerethetjük egymást, ha te is akarod.

Remélem belátod, hogy ne tegyünk fel ebben a pillanatban mindent egy lapra, hiszen legszívesebben veled tölteném az egész hetet, éjjel és nappal! Hiszen már érzed mennyire kellesz! De ha most mindent elrontunk, a hetünk akár pokollá válhat. Ezt nem hagyhatom, még a szikráját sem.

- Még nem is tudom a nevedet... - szólsz már kissé bátrabban, azzal az édes mosollyal. Már nyitottam volna a szám, de rájövök: ezt most nem lenne szerencsés elárulni, mert bajba kerülnél. Ezért csak ennyit mondok:

- A nevem egyelőre maradjon titok, amit nem most, de elárulok majd. Ám a sajátom helyett választhatsz nekem egyet. Megtisztelnél azzal, ha te neveznél el engem. Olyan névvel, amiről csak ketten tudunk. De pszt! - az ujjam a szád elé teszem - Kérlek, gondolkodj el addig, amíg felérünk. Ott áruld el.

Kézen foglak, odakint az esőnek csak pár tócsa jelzi az útját. Szótlanul, ám boldogan ugrálunk és kerülgetjük a pocsolyákat. Egyenesen elindulunk felfelé a partról, a kezeinket elengedjük, nehogy más meglássa titkos varázsunkat.

Mikor felérünk a fogadóhoz, akkor a szemembe nézel mélyen, elérkezett a válasz ideje. Megtudom, miként hív majd az a nő, aki már az első nap a legmélyebben érintett meg...

Queene (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

-Ramahan... azt jelenti kedvesem. Így hívlak én téged és a valódi neved nem is számít most nekem. - Holnap kora délután találkozhatunk a kis háznál ha te is úgy akarod.

-Nita! Merre kódorogsz már te lány! - Hallom meg apám hangját. Bár megcsókolnálak még egyszer, de ijedtemben menten kicsúszom a karjaid közül és már el ís tűnök a dús trópusi növényzetben.

Apám dühösnek látszik. Tudni akarja, hogy merre jártam, de ma valahogy olyan könnyed vagyok és nem veszem magamra a korholó szavait.

- Nita, Nita, tele a ház vendégekkel és egyedül hagysz a problémákkal. Elfogyott a pálmacukor és más alapanyagok is fogytán vannak. Mit adunk vacsorára a vendégeknek?

- Kérlek ne aggódj papa - mosolygok rá - Ma Ayam goreng lesz zöldségekkel, holnap pedig bemegyek a városba bevásárolni. Ne zsörtölődj már velem ennyit. - Kacsintok rá és már indulok is a konyhába. Szemem sarkából látom, hogy milyen meglepetten pillant rám.

Vajon mi üthetett belém??!!!

Míg a vacsorát főzöm a gondolataim nálad járnak. Bizsergést érzek a lábam között, hát mi ez az őrület, hiszen most itt sem vagy velem!?

Beleszippantok a párás este zamatos illatába mielőtt kiszolgálom a vendégek vacsoráját.

Sosem tudnám itt hagyni ezt a szigetet.

A terasz legtávolabbi asztalánál ülsz. A tekinteted mindenhová követ, érzem a perzselő pillantásodat a hátamban. Olyan izgalom tör rám, hogy majdnem elájulok. Amikor hozzád lépek, a tányér lerakása ürügyén, kénytelen vagyok hozzád szorítani a csípőmet. Egy pillanatra befúrod a fejed az ölembe és még a szárin keresztül is érzem, hogy milyen forró a leheleted.

Papa szerencsére a papírjait bújja, talán a holnapi rendelést állítja össze.

Aztán eltelik az este és én vágyakozással teli izgalommal térek nyugovóra. A holnapon ábrándozom, a holnap délutánon. Életemben először meztelenül fekszem be az ágyamba.

Behunyt szemmel idézem fel magamban ezt a csodás napot. Jól esik simogatnom magamat miközben rád gondolok. Simogatom a mellemet és azt képzelem, hogy te teszed velem. Simogatom a puncimat és azt képzelem, hogy te teszed ezt velem.

Lassan a kéj és a vágy eluralkodik rajtam, bár nem olyan erősen mint délután, mégis meghozza a megszabadító gyönyört az ölembe. Holnap Ramahan, holnap...

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ramahan... Ízlelgetem a nevem, mely keménységet és dallamosságot is áraszt magából. Ráadásul a jelentése is igen megtisztelő, hogy így hívsz. De már el is illansz, és a holnap délutáni találkozó reményében engedlek el.

Kicsit megszédültem, olyan gyorsan történtek a dolgok, és ahogy most egyedül maradtam, visszagondoltam, hogy mi is történt velem? Teszek is egy sétát vacsoráig, hiszen van min gondolkodni.

Itt ez a helyi lány, gyönyörű, mint egy álom, ráadásul mégis érintetlen, őszinte, és kicsit úgy érzem magam, mint aki kihasznált egy ártatlan teremtést. Kikezdtem egy helyivel, mintha ide jönnék szórakozni. A nyaralás végén ráadásul mindez csak álom marad? Valami mégis hajt belülről, hogy ennek nem így kell történnie!

A lábam közben rója az utcákat, észre sem veszem, hogy a nap lassan lenyugvóban van. Nem tudok a tájban gyönyörködni, hiszen a sziget legszebb tüneménye épp most valahol serénykedik. De talán vacsoránál láthatom újra. Igen, a vacsora! Már sietek is vissza, ahogy eszembe jutott.

Ahogy odaérek, látom, hogy páran már ülnek és az én virágszálam szolgál fel. Egy diszkrét sarkot nézek ki, ahol nem vagyok annyira szem előtt, nem szeretném, ha túlságosan rám terelődne a figyelme bárkinek is. Figyelem a tökéletes alakod, ahogy ring a csípőd oly csábosan, és ekkor eszembe jut a kunyhóban töltött édes óra, mikor ezt a finom testet kezeim között tarthattam...

Aztán észreveszel és odajössz. Ahogy leteszed a tányért hozzám simulsz, én nem bírom ki, hogy ne viszonozzam. Legszívesebben belecsókolnék forró öledbe, de nem szeretném, ha lebuknánk, így marad a tüzes vágyam. Hol van még a holnap délután!

Most csak ennyit szabad megtennünk, türelemre fogom magamat, és vacsora után még teszek egy sétát az éjszakában. A meleg levegő hűsítő széllel kavarodik, és talán kifújja a fejemből a gondolatokat. De a szerelmet már nem tudja. Érzem, hogy magaddal ragadtál, hogy a szívem téped ki és ott marad veled. A séta után lefeküdtem és az izgatottságtól alig bírtam aludni. Forgolódtam és csak zakatolt az agyam... Alig vártam már, hogy holnap legyen és újra a karjaimban tartsalak.

Tartalomjegyzék