Milán (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Szeretem ezt az éjszakai műsort csinálni. Éjféltől ötig, aztán haza, egy kis alvás és indulhat a nap. Este még ledőlök egy-két órára, de nap közben enyém a város. A műsorhoz szabad kezet kapok, rajtam kívül csak egy hangmérnök van itt, na meg a hallgatók, akik telefonálnak. Vendégeket is szoktam hívni, akikkel a legkülönbözőbb témákról lehet beszélgetni. Pénzügyek, egészség, közlekedés, versek, színház, gyereknevelés, szóval bármi. Kéthetente szombat este pedig egészen pikánsra váltunk. Hívtam már be vendégnek luxusprostituáltat, szexuálterapeutát, pornószínészt, szóval „megy a téma” rendesen, és a hallgatók is lelkesen telefonálnak. Egyszer-kétszer már szólt a főnök, hogy kicsit túlmentem a határon, de eddig még nem volt gond. Nem mondom, ajánlatot is kaptam már, az egyik örömlány nagyon fűzött, hogy műsor után ő ráér, de valahogy nem jött be a csaj.

Ma este egy sztriptíztáncos nő jön. Egy barátom ajánlotta (nem tudom, honnan ismeri, nem is érdekelt), de annyit mondott, hogy értelmes a nő, emellett a szakmájában is profi. És kacsintott a srác. Vajon mire célzott? Na mindegy, majd meglátjuk.

Éjfélkor átveszem a mikrofont, kettesben maradunk a hangmérnök sráccal. Dumálok, készítem elő a hangulatot, mennek a „családalapítós” zenék, aztán Joe Cocker „You can leave your hat on” zenéjére bejelentem, hogy a mai vendégem egy sztriptíztáncos lesz. A nő még nincs itt, de már egy-két telefonáló rögtön hív

- Halló, Péter vagyok, Te vagy az, Ádám?

- Igen, én vagyok, üdv Péter, miért hívtál?

- Ez a nő, a Barbi, aki a vendéged lesz, gondolom ott is bemutatja majd, mit tud, hehe….

- Majd meglátjuk, Péter. Ha valami lesz, majd élőben tudósítok.

- Áááá, az nem az igazi, nem mehetnék én is oda?

- Szerintem nem, de majd szólok, ha nyílt napot tartunk.

- Na mindegy, jó szórakozást, és hallgatlak ma is, jó a műsorod. Csá!

- Szia és köszi, hallgass minket máskor is.

Szóval ilyenek, semmi komoly, laza srácok, néha csajok is. Megjön Barbi, beengedem a fülkébe. Nehezen jutok szóhoz. Hullámos barna haj, barna szemek, formás mellek a hasvillantós top alatt, és egy olyan miniszoknya, hogy szerintem abban közszeméremsértés lehajolni az utcán. Halvány smink, parfüm, vékony szandál, amit azonnal ledob, ahogy a fülkébe lép. Mosolya kedves, ahogy kezet fogunk, puha érintése felvillanyoz. Háát, nem lesz egyszerű az este. Még szerencse, hogy nem vagyok itt egyedül. Vagy éppen balszerencse?

Leül, beszélgetünk, közben megy a zene, aztán bekonferálom Barbit. Ahogy meghallják a hangját a hallgatók, egyből cseng a telefon. Arról kérdezik, hogy hogyan kezdte ezt a szakmát, hogyan keveredett ide. Először a főiskolai tanulmányai mellett csinálta, hogy legyen pénze, aztán munkalehetőség híján itt ragadt. Közben engem néz, néha megnyalja a száját, a haját túrja, mellét finoman kinyomja. Metakommunikációja elsőrangú, ebből mindenki megértené, hogy mi a szándéka. Csak kapkodom a fejem, aztán Barbi végigsimítja a karom, érintése finom és nőies.

Ekkor bekopog a hangmérnök srác, róla teljesen el is felejtkeztem. Kiderült, hogy terhes a felesége és éppen szülni fog, be kell vinnie a kórházba. Gyorsan végigfuttatom az éjszakát: a zenék bekészítve, más vendéget nem várok, hát elengedem. Magunkra zárom a rádiós helységet. Mire visszaérek, Barbi felteszi a lábát az asztalra, szoknyája kissé felcsúszik. Nagyot nyelek. Ha ez így folytatódik, érdekes műsort hallhatnak a hallgatók.

Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Még egy utolsó pillantás a tükörbe, és készen vagyok. A sminkem jó, az öltözetemmel nincs gond, mert alig egy falás. Igazából ez nem én vagyok, szívem szerint nem így öltöztem volna, de mivel a sztriptíztáncos nőt hívták meg, ezért így kellett öltöznöm. Nem lett volna illő kosztümben megjelenni, csalódást okoztam volna. Magamra kapom a hosszú kabátot, mert így nem léphetek ki az utcára, azonnal bevinnének a rendőrök. Jó ez a kabát, földig ér, nem látni mi van alatta.


Hamar odaérek, mert a stúdió nincs messze a lakásomtól. Gyorsan parkolok és már lépek is be az épületbe. A portás kellemes pillantással fogad, nyilván jó benyomást kelt a komoly kabát, és neki sejtése sincs, hogy a látvány totál ellentéte lapul a kabát alatt. A felvonóban még ellenőrzöm, hogy minden rendben, de már nyílik is az ajtó és a stúdió üvegfalaival találom szemben magam. A hangmérnök mosolyogva üdvözöl, közli, hogy két perc múlva beléphetek.


El tudom képzelni mi járhat a fejében, de már megszoktam, nem nagyon veszek az ilyenekről tudomást, azt meg végképp nem hagyom, hogy befolyásoljon. Ezt kapom Pétertől is, a műsorvezetőtől is. Látom rajta, hogy elakad a lélegzete, amint végignéz rajtam. Én is felmérem a ma esti … ellenfelem vagy partnerem? Még nem tudom eldönteni, hogy mi lesz ebből, de azért az irányítást átvéve játékba kezdek. Lerúgom a szandálom, ami azonnal egyfajta nyitást jelképez.


Kezet fogunk, látom rajta a jelenlétem kiváltotta hatást, és örülök. Jól van Ádám, akkor játszunk, lássuk mire vagy képes – gondolom magamban. Elkezdődik a műsör, jobban mondva a rólam szóló műsor. Csörögnek a telefonok, a hallgatók kérdezgetnek, én meg szépen válaszolok. Nem lepnek meg a kérdések, mert a valóságban is ezeket a kérdéseket szokták nekem feltenni akkor, amikor kiderül, hogy mivel foglalkozom. Ez a foglalkozás ma még eléggé kétélű és kétes fogadtatásnak örvend, azért, mert vannak olyanok a szakmában, akik ezt álcának használják, és vele párhuzamosan a legősibb mesterséget is űzik, ezért mi, tisztességes sztriptíz táncosok is egy fazékban vagyunk velük. Van egy pár hallgatói kérdés is, ami ezt firtatja, de eloszlatom a kételyeket, megmagyarázom a hallgatónak is, hogy a kettő nem ugyan az.


Fordulat következik be, ugyanis a hangmérnök elköszön, és édes kettesben hagy minket Ádámmal. Egy pillanatig arra gondoltam, hogy talán összejátszanak, és ez az „épp szül a feleségem” sztori kamu, de mivel nem tudom ellenőrizni, inkább elhiszem. Ádám kikíséri a srácot, és mire visszajön, én már feltettem az asztalra a lábaimat. Tudom, hogy belátni a szoknyám alá, ott meg az leheletvékony cérna, amit tangának neveznek, sok mindent nem takar, pontosabban semmit nem takar.


Ádám visszaül a helyére, komolyságot erőltetve magára újabb telefonhívást fogad.

- László, hallgatlak, várom a kérdést.

- Ádám, milyen érzés ilyen riportalanyt fogadni? Hogy bírod az adást? – jött a pimasz kérdés. Innen már lehetett látni, mi a szándéka a betelefonálónak, de sajnos ez benne van a pakliban, az ember sose tudja ki fog telefonálni, és azt sem, hogy mit fog kérdezni.

Milán (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Megint telefonál valaki, én alig tudok odafigyelni, mert Barbi felcsúszott szoknyája alatt tisztán látszik a bugyija. Illetve valami, amit ő annak vett fel. Hát, nem sokat takar…

- László, hallgatlak, várom a kérdést.

- Ádám, milyen érzés ilyen riportalanyt fogadni? Hogy bírod az adást? – jött a pimasz kérdés. Gondoltam, hogy előbb-utóbb ide fogunk kanyarodni, de elég gyorsak voltak a hallgatók.

- Mire gondolsz László?

- Mondjuk… mit tennél, ha hirtelen elkezdene ott neked vetkőzni?

- Tudósítanálak titeket egészen részletesen – vágtam rá önkéntelenül, és Barbira kacsintottam, hogy ne vegye komolyan, csak húzom a srác fejét. Hirtelen kiestem a szerepből, mert Barbi felállt, és olyan erotikus vonaglásba kezdett, amit ritkán látni.

- Barbi, nincs kedved kicsit megizzasztani Ádámot? – kérdezte vigyorogva a hallgató, én meg úgy éreztem magam, mint egy nyársra húzott nyúl. Pirultam és izzadtam.

- Mire gondolsz, Laci? – búgott a mikrofonhoz hajolva Barbi, én meg közben csak a dekoltázsát bámultam.

- Ha én azt elmondanám…de mondjuk ha kicsit vetkőznél Ádámnak, ő meg tudósítana, az nagyon zsír lenne.. – hallottam Laci hangján, hogy teljesen bepörgött. De én is!

Barbi egy mozdulattal kikapcsolta a szoknyáját és leengedte a bokájához, így most már csak egy apró bugyi és az átlátszó top fedte tökéletes, ruganyos testét.

- Képzeld Laci, ledobtam a szoknyámat – suttogta Barbi a mikrofonba, én meg mozdulni sem bírtam. Az események sodortak magukkal, s én teljesen elvesztettem a fonalat.

- Ezaaaaz, Barbi, így tovább – hujjogott Laci a vonal túlsó végén – Ádám, milyen a csaj?

- Fenomenális, szédületes, szuperszexi – csak ennyit bírtam mondani, és közben Barbi kezét néztem, ahogy egyre feljebb húzza a felsőjét.

- Most mit csinálsz, Barbi? – Laci hangja remegett az izgalomtól.

- Éppen leveszi a felsőjét, és már csak egy tangabugyi maradt rajta – szám kiszáradt az izgalomtól, és csak most vettem észre, hogy nadrágomban fájdalmasan feszül a dákóm.

- Ááááááá, ezt nem hiszem el – bődült el Laci – ti kamuztok!

- Nem Laci, nem kamuzunk. Tényleg csak egy apró bugyi van rajtam – búgta Barbi az adásba, ahogy leült mellém a másik székre. Melle tökéletes, formás, gömbölyű, mosolya egyszerre kislányos és mindenttudóan kihívó.

Hirtelen feleszméltem.

- Laci, köszönjük, hogy hívtál, továbbra is hallgass minket, ez itt a Pont Rádió, ami mindig pont olyan, amilyet ti szeretnétek. Én Ádám vagyok, ez itt a kéj éjszakája.

Megszakítottam a vonalat, zenét nyomtam, és a pohár víz után nyúltam. Mi lesz még itt ma este?

Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Most már nem lesz megállás. Meghallották a hallgatók, hogy itt pikantériák történnek, látni nem látják, de az emberi fantázia nem ismer határokat, ezért aztán gondolhatnak mindent, minden mennyiségben. Égni fognak a telefondrótok, annyi hívás fog érkezni. Ádám lehet végül megbánja, hogy nem maradt Évánál, talán egyszerübb lett volna egy szál falevéllel flangálni egész nap az Édenkertben, még akkor is, ha az a fránya kígyó rászedte őket.


Ádám most egyelőre zenét játszik be, szerintem húzni akarja az időt, hogy kicsit összekapja magát. Forró helyzet volt az előbbi, és még nincs vége. Ha még valaki ilyen kérdést tesz fel, akkor ismét törheti a fejét valami okos válaszon. És, mintha nem lenne neki elég a pimasz látogató sereg, még én is leszek rá egy lapáttal. Már csak egy cérnavékony tanga van rajtam, de szerintem van annyira okos a pasi, hogy kinézze belőlem azt is, hogy ez sem lehet akadály számomra.


És akkor még csak a ruháimról, vagy pontosabban ruháim hiányáról beszéltem, arról még nem, hogy mit teszek/tennék. Szépen mosolygok, mondhatnám azt is, hogy illedelmesen, de mosolyom nem csak kedvességet árul el, hanem gyerekes csibészséget is. Most még nyugodtan élvezi a zenét, aztán amikor lejár a szám, valami hirdetést, vagy közleményt olvasott be. Elég simán ment neki. Ismét zene következett.


Amint elkezdődött a zeneszám én felálltam és beálltam a háta mögé. Nem fordult utánam, szerintem várta a következő húzásomat. Én hozzá sem érek, csak állok a háta mögött, de azért arra van gondom, hogy mellbimbóim néha hozzáérjenek.


Lassan véget ér a zeneszám, és ismét hallgatói hívást kell fogadni, mert ott villog a piros jelző.

Ismét hallgatói hívás következik, de ma először új szabályt vezetek be. Kénytelen vagyok, mert rengeteg a hívás, ezért minden hallgató egy kérdést tehet fel.

- Zsolt, hallgatlak.

- Sziasztok. Ádám, mi lesz az adás után? – jön a következő pimasz kérdés. Ádám fülei kezdenek elvörösödni, de még nem eléggé. Akkor hadd segítsek neki kicsit. Közelebb lépek hozzá és megszüntetem a köztünk lévő távolságot, melleim most már hozzáérnek.

- Adás után a kollégám következik, a „Jó reggelt” műsorával – próbálja kikerülni a választ. - Kinga, hallgatlak.

- Ádám, én nem mehetnék be a stúdióba? – a másik szellemes kérdés, ezúttal egy lánytól.

- Kinga, Barbit, engem, vagy hármast akarsz? – rövid nevetés után ismét zenét játszik be.

– Ádám, mindig így szoktál hárítani? – nem kertelek, nekiszegezem a kérdést.

– Nem, akkor, amikor ilyen csinos lány, mint te, meghív magához, akkor nem hárítok – rám villantja az összes fogát, és válasza belőle nevetést csal elő. Erre nem számítottam. Úgy tűnik sikerült visszanyernie az egyensúlyát, mert elég magabiztosan támad.

Milán (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Úgy tűnik, az beszélgetés Lacival felizzította a kedélyeket. Egyfolytában cseng a telefon, áttérek az ilyenkor bevált „rövid kérdés-gyors válasz” módszerre. Barbi mögém áll, így legalább nem látom izgató testét, de mellbimbói minduntalan nyakamhoz, fülemhez érnek. Feszül a nadrágom, de még bírom az iramot a betelefonálókkal. Aztán megint zenét nyomok, és Barbi nekem szegezi a kérdést

– Ádám, mindig így szoktál hárítani?

– Nem, akkor, amikor ilyen csinos lány, mint te, meghív magához, akkor nem hárítok – dobom fel a labdát neki. Végülis ő kezdte, a vetkőzéssel!

Rám mosolyog, az alacsony támlás székem mögött állva hozzám simul, érzem teste melegét, ujjai a felsőtestem simogatják. Ahogy rám hajol, mellbimbója a szám elé kerül, apró csókot nyomok rá, finoman megnyalom, ezt halk nyögés kíséri részéről. Vége a zenének, újabb telefonáló, ezúttal egy lány.

- Szia Ádám, Dóri vagyok, ha jól hallottam, akkor Barbi szinte teljesen meztelen melletted. Te még nem gondoltál rá, hogy te is nekivetkőzz?

Úgy látszik, Barbi egyből vette a lapot, mert a kérdés közben elkezdte kigombolni az ingemet. Mire válaszhoz jutok, már csak egy-két gomb van hátra, ujjai meztelen mellkasomon siklanak. Nehéz összeszedni a gondolataimat egy frappáns hárításhoz, ezért inkább őszinte leszek.

- Dóri, az a helyzet, hogy Barbi éppen nekifogott vetkőztetni engem, miközben kérdeztél.

- Ez tök jó, de megnéznélek titeket, hol tart most a vetkőztetésedben?

Hát ez az!! Az ingem már a földön, éppen felállít a székből, hogy a nadrágomból is kihámozzon. Előre kell hajoljak a mikrofonhoz.

- Az ingem már nincs rajtam, és éppen felállított, hogy levegye rólam a nadrágot is. Így most nem könnyű a mikrofonba beszélnem.

- Felállított? Azt hittem, már régen áll…..a cerkád. – Dóri hangja kissé megbicsaklott az utolsó szónál.

Szó ami szó, elég látványos a boxeralsóm, ahogy Barbi a bokámig tolta a nadrágomat. Rá is markol egy pillanatra, de aztán visszanyom a székbe, hogy a papucsommal együtt végleg megszabadítson a nadrágomtól. Aztán ő hajol a mikrofonhoz

- Jól gondolod Dóri, áll neki a …mikrofonja. Lehet, hogy beszélni is fogok bele.

Halk kuncogás a vonalban, gyorsan elbúcsúzok, aztán zene. Zavarban vagyok, de Barbi nem hagyja magát. Próbálom leállítani.

-Ide figyelj Barbi, adásban vagyunk, műsorban, én dolgozom, engem kirúgnak, ha túlmegyünk egy határon.

De ő csak mosolyog, iszok egyet a poharából, és lazán simogatni kezdi magát a bugyiján keresztül. Felsóhajtok. Inkább egy hallgató, mint ezt nézni, tétlenül!

- Szia Ádám, Tamás vagyok. Mit csináltok ott kettesben, amikor éppen zene van?

Mire válaszolnék, Barbi az ölembe ül szemből, lovagló-ülésben, puncijának dombja épp feszülő farkamhoz nyomódik. Aztán félig hátrafordulva ennyit mond a hallgatónak

- Szia Tamás, most éppen az ölébe ültem szemből. Szerinted mit fogunk csinálni?

Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nahát, még ilyet, hogy átlépjük a határt! Milyen határt? Azt, amit akkor léptünk át, amikor levetkőztem? Vagy azt, amit akkor léptünk át, amikor róla leráncigáltam a ruhákat?


- Ádám szívem, te milyen világon élsz? – kérdezem tőle kuncogva, miközben kéjesen vonaglok szétrobbanó dákóján.

- Kedves Barbi, amíg be nem léptél ide, egész normális világban éltem, de amióta felbukkantál itt nálunk, minden a feje tetején áll.

- Helyes, és a java még csak ezután következik – súgom a fülébe, aztán pedig nyelvem nyakán kezd vándorolni, majd ajkaim követik, és enyhén meg is szívom, hadd maradjon meg neki ez a kis autogram egy ideig.

- Kérlek, pár percig maradj nyugton, híreket kell beolvasnom, aztán már lazább lesz a műsor.

- Rendben, megpróbálom – úgy válaszolok, hogy ne legyen konkrét ígéret, ne tudjon szavamon fogni, de már akkor tudom, hogy nem fog sikerülni.


Felállok, és hagyom készülődni, de azért mellette állva figyelem minden mozdulatát. Előkeresi a híreket és elkezdi olvasni a képernyőről. Az első sort kitűnően sikerül beolvasni. Ekkor akcióba lépek. Bebújok az asztal alá és boxeralsójából kiszabadítom a cerkáját. Szép példány, igazán figyelemre méltó, teljes nagyságban ott pompázik előttem, maximálisan a rendelkezésemre áll, mivel gazdija most nem tud vele foglalkozni. Isteni érzés nyelvem hegyével megnyalni. Nem nyúlok hozzá, csak nyelvemmel heccelem. Kicsit megnyalom, aztán hagyom, ismét megnyalom, aztán elengedem. Ádám közben olvassa a zenei híreket.

- A heti …. toplista…….. hmmm……. élén ….. Lady GaGa ……….. átveszi a vezetést (mély sóhaj hallatszik).

Ekkor rámarkolok az újdonsült mikrofonomra és eltüntetem ajkaim között. Éreztem, hogy gazdája összerándul, de nem tiltakozik.

- Most pedig zene következik, aztán ismét hírek, maradjanak velünk. – Ádám ötletesen ezt a megoldást választotta.

Hátradől a széken, mindkét kezét tarkóra teszi és lehunyja a szemét. Ez már konkrét jelzés arra, hogy csináljam, mert nagyon élvezi. Én nem késleltetem a dolgot, azonnal elkezdem legjobb tudásom szerint kényeztetni, és nemsokára jön is a kiértékelés. Csípője ritmusosan mozog a széken, annyira kívánja, annyira fel van pörgetve, hogy nem győzi kivárni, ő is rásegít. Egyre hangosabban sóhajt, mivel tudja, hogy nem hallhat meg minket senki.

Milán (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Lassan híreket kellene olvasnom (az a fránya közszolgálatiság….), de így nem lesz könnyű. Próbálom Barbit leállítani, de félek tőle, hogy nem fog sikerülni. Olvasom a híreket, ő meg közben felfedezőútra indul. Mire észbe kapok, dákómat szopogatja, nyalogatja az asztal alatt. Úgy tűnik, a sztriptíztáncosok gyakorlottak nem csak a mozgásban, de a szexben is. Játszik velem, nyalogat, aztán eltávolodik, megint egy nyalás, mintha fagyit enne. Így lehetetlen híreket olvasni, ezért inkább zenére váltok, és hátradőlök a széken. Egyre jobban felpörget, tolnám már szájába a farkam, kívánom a kielégülést. Már semmi sem számít, amikor váratlanul eltávolodik, és fátyolos hangon megszólal

- Ádám, jól látom, hogy megint egy telefonáló van a vonalban? Csak akkor folytatom, ha felveszed és beszélgetsz vele.

Megőrült ez a nő? Élő adásban élvezzek el? Persze jól tudja, mi lesz a válaszom. Nagy sóhajtás, és rekedt hangon beleszólok

- Halló, Ádám vagyok, te ki vagy?

Kellemes női hang csendül a vonal túlsó végén.

- Sziasztok, Zsuzsa vagyok, és igazából Barbitól szeretnék valamit kérdezni.

Majdnem rávágtam, hogy Barbi szája éppen foglalt, mivel tövig nyeli el duzzadó férfiasságom, de aztán inkább visszafogom magam. Barbi elhúzza a fejét, nyel egyet és megszólal.

- Szia Zsuzsa, Barbi vagyok, figyelek.

Aztán persze rögtön visszatér a nyalókához, én meg a tenyeremet harapdálom, hogy ne sóhajtsak túl hangosan, ahogy ujjai a golyóimat morzsolgatják.

- Igazából nem a szakmádhoz kötődik, de bevállalósnak tűnsz, ezért megkérdezném. Szóval…te hogyan állsz az orális szex-el? A barátom mindig kívánja, én is benne vagyok, de lenyelni nem szeretem. Ő meg ezt igényelné. Te hogy vagy ezzel?

Megőrülök! Hirtelen körülnézek, hogy van-e itt beépített kamera. Honnan tudja ez a csaj, hogy mi éppen azt csináljuk, amiről ő kérdez??

Barbi abbahagyja a szopogatást, de ujjai továbbra is le-föl járnak.

- Először én sem szerettem, de olyan élvezetet ad a férfinek, ami megér ennyit. Ugye Ádám? – és a következő pillanatban megint a szájában fickándozok, ahogy rábukik ölemre. Hogy lehet ilyen gonosz?

- Háát…igeeen….tényleg nagyon élvezetes…..különösen ha jól csinálják….mint ahogy Barbi is…..mondta az előbb. De Barbi,még nem fejezted be…..a mondanivalódat….

Halálomon vagyok, másodpercekre az élvezettől, amikor Barbi megint válaszolni kezd.

- Ja igen, a lenyelés. Szerintem az nem olyan vészes. Nagy levegő, amikor érzed, hogy spiccelni készül a szádban, aztán…..

Látta rajtam, hogy kétségbeesett arcot vágok, így mondat közben rám hajolt, egyet még húzott a vesszőmön, s én elélveztem a szájában. Mindössze néhány másodperc, amikor megáll az idő, aztán egy halk cuppanás, egy mély korty, és Barbi megint a mikrofonnál.

- Látod, ennyi, nem bonyolult. Érthető volt az oktatás?- mosolya szinte hallatszik, ahogy rám néz, én megsemmisülten ülök a széken, aztán észbe kapok.

- Zsuzsa, köszönöm hogy hívtál, most egy kis zene, aztán talán folytatom a hírolvasást.

Ha ezért most nem rúgnak ki, akkor semmiért. De nem érdekel, ez a nő elvarázsol és megőrjít.

Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Szegény pasi, még nem is sejti, hogy ez csak a bemelegítés volt. Azt sem sejti, hogy mennyire szerencsés, gondolom azt hiszi, hogy én mindenkivel ezt csinálom. Ha igen, akkor nagyot téved. Ha nem lett volna szimpatikus, már rég pokollá tettem volna a műsorát, de mivel édes pasi, így …. hát…. akkor szórakozunk kicsit, élőben.


Hagyok neki pár percet, hadd térjen magához. Ott állok mellettem, pontosabban fenekemet a pultnak támasztom, és őt nézem nagyon pajkos szemekkel. Látom rajta, hogy egyik végletből a másikba vágtáznak a gondolatai. Egyik véglet az extázis, mert belegondol abba, hogy még mi mindent lehetne csinálni és lehet, hogy ez egy soha vissza nem térő alkalom. A másik véglet a rémület, mert ugye ő itt dolgozik, ezért fizetik, és most gondolom az összes szabályt áthágta. Ez magában még nem lenne gond, de ha kitudódik, akkor szabad ember lesz, és repül velem együtt a stúdióból.


Látom rajta, hogy vívódik önmagával, ezért kicsit segítek neki, nem hagyhatom, hogy egy ilyen jó pasi szenvedjen. Ledobom a kis tangámat és felülök az asztalra, pontosan elébe, és mindkét lábam felteszem a széke karfájára. Ott ülök előtte, nyelvnyújtásnyira. Megy a zene, Ádám izzad, én meg jóízűen nevetek.


- Barbi, erről nem volt szó – Ádám vesz egy mély lélegzetet miközben szemügyre veszi a felkínált darabot – az őrületbe kergetsz.

- Tudom – pimaszkodok tovább nyugodtan.


Kíváncsi vagyok meddig képes elmenni. Pár pillanatig farkasszemet nézünk, aztán, mivel látom, hogy habozik, cselekszek. Ujjammal elkezdem kényeztetni magam, ott előtte, az asztalon. Ő meg csak nézi tágra nyílt szemekkel. Nem tudja eldönteni, hogy most mi legyen, de mivel az idő telik, fogad még egy hallgatói hívást.


- Kriszta, vonalban vagy, hallgatlak.

Most van itt az alkalom, hogy valami disznóságot műveljek, ezt ő is tudja, ezért szemei könyörgően néznek rám, én meg csak nevetek, és tovább kényeztetem magam. Nagyon jó érzés ezt csinálni, de jó lenne, ha már a nyelvét érezném ott.

Milán (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ülök a széken, kifacsarva, Barbi meg csak mézédesen mosolyog. Ahhoz túl okosnak és intelligensnek tűnik, hogy minden pasival ezt csinálja. Ezek szerint nekem szól ez a kedvesség és meztelenség? Férfiúi büszkeségem kezd elönteni, de megint ő a kezdeményező. Ledobja a bugyiját (mondjuk eddig sem sokat takart), aztán elém ül a pult szélére. Széttárt combokkal.

Ez…őrületes! Gyönyörű, hibátlan bőr, nedvesen csillogó szirmok, ágyékának mámorító illata úgy tölti be orrom, mint ahogy a rajzfilmeken a csábító nőstény illata a kandúrt körüllengi.

Még habozok. Szeretem ezt a műsort csinálni, féltem a munkahelyem, de ez a nő…ez veszélyesebb, mint tíz kézigránát egy majomhorda kezében. Bármikor robbanhat, és akkor….

Szemembe néz és simogatni kezdi magát. Ujjai végigsiklanak punciján, le és fel, végigkeni a kiszivárgó cseppeket, aztán dudorodó csiklóján köröz, újra meg újra. Nem bírom levenni róla a tekintetem. De a villogó fény, ami a bejövő hívásra figyelmeztet, egy pillanatra magamhoz térít. Vége a zenének, jöjjenek a hallgatók.

- Kriszta, adásban vagy, hallgatlak.

- Szia Ádám, ti tényleg meztelenül ültök ott a stúdióban? A barátnőm hallgatta a műsort, és ő mondta.

- Á nem, valamit félreérthetett a barátnőd, nem vagyunk meztelenek – válaszolom. Végülis rajtam még van egy boxeralsó…

- Ja jó, már kezdtem meglepődni. Barbi, szerinted mekkora az ideális férfiméret? A barátom szerint az övé túl kicsi, de nekem pont jó –halk kuncogás- szóval szerinted milyen méret és alak a legjobb?

Kezd elfajulni a műsor, éppen helyretenném Krisztát, amikor Barbi közbeszól. Leugrik az asztalról, közben ennyit mond:

- Szia Kriszta, szerintem mindenkinek más az ideális méret – közben felállít a székről, lerántja a boxeremet, és simogatni kezdi erősen meredező dákómat – én igyekszem azt tekinteni a legjobbnak ami éppen a kezembe kerül….ha érted, mire célzok.

Felkapja a vonalzómat a másik kezével, és tovább beszél:

- Most úgy gondolom, hogy a –méreget- 19-20 cm hosszú, és –megint méreget- 5-5,5 centiméter átmérőjű, kissé felfelé kunkorodó férfiasság az igazi.

Ez a csaj nem normális! Élő adásban bemondja a méreteimet!? Mire észhez térek, megint visszaül elém, engem lenyom a székbe, és miközben magát simogatja, elköszön a hallgatótól

- Kielégítő választ kaptál, Kriszta?

Én nem várom meg a hallgató válaszát, elköszönök tőle, és újra zenét nyomok.

Nem bírom tovább, rávetem magam, és nyalom, csókolgatom, édes íze betölti a számat. Már az sem érdekel, ha holnap nem kell bejönnöm, de kell nekem ez a nő. Egyre hangosabb, és ahogy egyik ujjammal belülről is simogatom, érzem, hogy össze-összerándul a puncija a növekvő feszültségtől és izgalomtól. Megint vége a zenének, megint egy hallgató. Nehezen hagyom ott az izgató forrást.

- Szia, Ádám vagyok, mi a kérdés?

- Szia Tamás vagyok – na végre, egy férfi- szóval nekem az a kérdésem, hogy…szóval a barátnőm egészen furcsa hangokat ad ki, amikor elélvez. Sikítozik, hörög, vinnyog, és ez engem zavar. Szerinte ez normális, szerintem meg nem ilyen hangokat kellene kiadnia.

Én közben visszatérek Barbihoz, tovább nyalom és ujjazom, ő már a szája szélét harapdálja, amikor válaszolnom kell. Egyik kézzel belülről simogatom a G-pontját, a másik kezemmel csiklóján körözök. Teste remeg, puncija egészen összeszűkül.

- Hát Tamás, ez érdekes kérdés, szerintem minden nő más, de ha ez téged zavar, akkor keress másik nőt vagy csináld füldugóban – próbálom elviccelni, Barbi már remeg és reszket. – szerintem viszont Barbi szívesen megmutatja, hogy ő milyen hangokat ad ki, amikor elélvez. Hallgasd csak!

Rávetem magam Barbira, csiklóján körözök a nyelvemmel, két ujjam a puncijában, és ő nem fogja vissza magát.

- Áááááiiiiiiiiijjjjjjjéééééé óóóóóhhhhhhh ahhhhh ahhhhhh

- Hú Barbi, ez egészen élethű volt. Tánc közben is szoktál ilyeneket csinálni?

- Tamás, tudod, egy kérdés, egy válasz. Köszi, hogy hívtál, ez a Pont Rádió, pont nektek, pont ma este. Most Santana, aztán jövünk vissza.

Hát, Barbinak tényleg vissza kell jönnie…a földre,a repülésből. „Átnevezzük a rádiót G-Pont Rádióra” fut át az agyamon.

Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Na lássuk, mit nem csináltunk itt még mi ketten….. gondolkodom kicsit, miután magamhoz tértem a kéjutazás után. Santana nagyon szépen énekel, Ádám pedig apró csókokat lehel puncimra. Ügyes pasi, így szeretem.


Kinyitom a szemem és rámosolygok. Ő is mosolyog, mert tudja, hogy még nincs vége a gonoszkodásnak. Felállítom a székről és finoman kihámozom a boxeralsóból. Már nem is tiltakozik, hagyja magát vetkőztetni, sőt, még mosolyog is. Szerszáma már ismét teljes nagyságban pompázik előttem. Nagyon tetszik a helyzet. Letérdelek elé és kétszer – háromszor nyalogatom a mikrofonját, aztán megkérem, hogy üljön le.


Azonnal engedelmeskedik. Miért is ne engedelmeskedne? Hisz most már minden mindegy. Ha úszik a munkahelye, akkor legalább érje meg. Ne kelljen majd szégyenkeznie, ha a haverok egy sör mellett megkérdezik, hogy mi történt, tudja majd büszkén elmondani, hogy élete legjobb szexpartijában volt része, élőben. Azt hiszem ezt kiolvasta a fejemből, mert felnevet. Táskámba nyúlok és pár ügyes mozdulattal a székhez bilincselem. Ekkor még jobban elkezd nevetni, mert tudja, hogy tőrbe csaltam, de talán nem is bánja.


Lassan lejár a zeneszám és cselekedni kell, de mivel Ádám kvázi mozgásképtelen, így én veszem át az irányítást. Azt már megfigyeltem, hogy mikor melyik gombot nyomja meg, és egy ügyes gombnyomással máris adásba lépek.

- Hölgyeim és uraim, egy kis változás történt, most én vezetem a műsort. – Ádámra pillantok, és látom rajta a rémületet. – Szia, Barbi vagyok, kihez van szerencsém? – teszem fel a kérdést, hogy időt nyerjek, és amíg a választ várom, átlépek Ádám lábain és dákóját ügyesen magamba vezetem. Annyira kívántam már, hogy amint bennem van, akkorát sóhajtok, hogy azt mindenki meghallja. Elkezdek finoman mozogni rajta, hogy szexuális éhségem csillapítsam.

Milán (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Szia Barbi, Niki vagyok. Hogyhogy te vezeted a műsort?

-Szia Niki, Ádámmal megbeszéltük, hogy szeretnék egy kicsit aktívabb lenni a műsorban, szeretném kipróbálni az ő székét –ha mondhatjuk így- és ő megengedte. Most itt ül a széken figyeli minden mozdulatom, és segítségemre van, ha kell.

Na ja, kipróbálni a székem! És tényleg figyelem minden mozdulatát. Ahogy le-föl mozog a nyársamon. Másra sem tudok figyelni, csak szűk, lucskos puncijára, ahogy körülölel, kényeztet, felizgat. Persze amíg a hallgató beszél, Barbi is kikapcsolja a mikrofont, hogy szabadon sóhajtozhasson.

- Ja értem. Akkor Ádám, most ne figyelj ide – kuncog- mert rólad akarom kérdezni Barbit. Szóval szerinted mennyire jó pasi ez az Ádám? A hangja, a stílusa tök szimpatikus nekem, de élőben még nem láttam. Neked bejön?

Barbi elnyomja az utolsó sóhaját, tövig az ölembe ül, nem mozdul, így próbálja kicsit visszanyerni a lélekjelenlétét.

- Neked elárulom, nagyon jó pasi. Figyelmes, férfias, jó az illata, szerintem a csókja is finom lehet. Én nem bánnám, ha végre történne közöttünk valami…

Ezt a nőt! Ilyen hidegvérrel mellébeszélni! Nem bánná, ha történne valami! Mire gondol? Például élvezzek bele édes kelyhébe? Nem kellene sok hozzá..

- És szerinted milyen az ágyban? – Niki nem kertel, lehet, hogy elkérem a telefonját és legközelebb őt hívom be a stúdióba. Próbálok mozogni, kicsit le-föl lökdösni magam és Barbit, és ennek hallható eredménye van. Na Barbi, most légy ügyes…

- Az ágyban….ahhhh….szerintem, ahogy érzem…illetve nézem…..ohhh…..tehetséges lehet….legalábbis….eddig úgy tűnik…….ahhhh

- Valami baj van, Barbi,olyan furcsa a hangod?

- Nem, de most…..ahhhh….tudod, egy kérdés, egy válasz. Köszi, hogy hívtál. Most zene.

Rögtön kinyomja a gombot és ő is mozogni kezd. Egyre hangosabb, egyre hosszabbakat mozog le és föl, szinte belezúdul újra és újra a kéjrudamba. Szerencse, hogy egyszer már elélveztem, így jól bírom –sőt kifejezetten élvezem- ezt a lovaglást. Barbi elveszti a fejét, sikoltozva zuhan rám, érzem, ahogy ágyéka rám szorul.

Kihasználom elgyengülését, a forgószékkel odébb gurulok, és megpróbálom megkeresni a táskáját. Nem megy könnyen, de hamarosan kezemben a bilincs kulcsa. Kinyitni viszont nem tudom.

- Barbi, nyisd ki a bilincset, néhány dolgot állítanom kell a keverőpulton – hazudok neki, de végre én szeretnék irányítani.

Feláll rólam és kiszabadítja a kezem. Egy mozdulattal a pultra döntöm, és hátulról belécsúszok. Végre én diktálhatom az ütemet, tenyerem megtelik mellének érett gyümölcsével. Egymásnak csapódó testünk csattog, kéjesen szeretkezünk. Aztán véget ér a zene, és mire észbe kapok, Barni a pultra támaszkodva megint bead egy hallgatót. De lehet, hogy későn vettem észre….

- Sziasztok, Gábor vagyok! Mi volt ez a csattogás a vonalban? Csak neeem…. ? Ádám, mit csinálsz Barbival?

- Ó, semmit, biztos az elektronika rendetlenkedett – meg Barbi ujja, ahogy észrevétlenül adásba kapcsolt minket- mi a kérdés?

- Bocs, ha megzavartalak titeket –halkan felnevet, és én ismét elgondolkodok a rejtett kamerán- de Barbitól kérdezném, hogy mi a véleménye a popsiszexről? Szereted, elviseled, csak óvatosan, vagy sehogy?

Válaszra sem várva Barbi mögé guggolok, és nyalogatni kezdem a hátsó bejáratot. Síkos puncilével nedvesítem, nyelvem hegyével izgatom. Nem tervezem, hogy behatolok, de kíváncsi vagyok a valódi reakcióira. Mély levegővétel, finom remegések, és széteső mondatok következnek.

- Gábor, volt már benne részem……de nem a kedvencem….izgató, ha simogatják…nyalogatják…esetleg valami óvatos segédeszköz…..ahhhhh…..de maradok a hagyományos módnál.

- Hát, azt hittem, bevállalósabb vagy. Na mindegy, további jó szórakozást kettesben.

Elköszönök, és egy keményebb zenét dobok fel. Ehhez fel kell állnom, és ha már úgyis ott vagyok, visszahelyezem dákómat Barbi tátongó résébe. Mutatóujjam egy ujjpercét azonban popsijába nyomom.

-Aaaahhhh, mit csinálsz, Ádám? Én mindjárt…mindjárt…

Teljesen előredől, keze remegni, csapkodni kezd, és az előbb hallott hosszú sikollyal elélvez. Én még bírom, egyre gyorsul a mozgásom, nem vagyok már messze a csúcstól, amikor…Jézusom, mióta vagyunk adásban????

Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A vér is meghűl bennem egy pillanatra, amikor észreveszem, hogy adásban maradtunk, de csak egy pillanatra, mert az adásban maradás veszélye már a kezdetek óta fent állt. Nyilvánvaló volt, hogy előbb – utóbb megtörténik. Hát most itt vagyunk, egyenes adásban, én meg élethűen bemutattam hogyan kell sikoltozni egy orgazmus alkalmával. Nekem nem akkora gond, mind amekkora Ádámnak, de azért valamilyen szinten felelős vagyok érte, mivel ő hívott meg, ami persze nem azt jelenti, hogy azonnal ki kell rúgatni.


- Kedves hallgatók, itt Barbi és Ádám, a ma esti műsorvezetők. Épp egy premiernek voltak tanúi, ebben az adásban még ilyen nem volt. Most pedig megkérünk benneteket, hogy mondjátok el mit hallottatok, és továbbá azt is, hogy tetszett, vagy nem. Rövid zeneszám után adásba lép az első hallgató – gyors gombnyomás következik és máris pörög a zene a hallgatóknak.

- Ádám, jól vagy? – ránézek és látom, hogy falfehéren sápítozik a székében, minden végtagja lekonyult már – Ádám, mi van veled? Rosszul vagy? – kérdezem tetetett aggodalommal.

- Barbi, ha ezt megúszom, akkor örökké fogok élni – hangja vékony, élettelen.

- Gondoltam van vér….. benned, de látom tévedtem – cukkolom tovább – Na jó, ha te kipurcantál, akkor folytatom én, aztán fizetésnapon jelentkezem a részemért.

Máris nyomom a gombot, és fogadom az első pimasz hallgatót. Ádám próbálja összekapni magát, de elég lassan teszi. Hagyom, hogy nyugodtan tegye, mert még kemény erőpróba vár rá. Szegény, még nem is sejti milyen gyűrődéseknek lesz még kitéve.

- Hallgatlak, kihez van szerencsém? – hangom búgó és hamiskás.

- Viktor vagyok. Barbi, ez valódi volt, vagy színlelés? Ha valódi volt, akkor kérem a telefonszámod – na igen, erre számítottam.

- Ejnye Viktor, ez itt nem társkereső. Jó éjt – máris veszem a következő telefonálót.

- Béci vagyok. Ádám, hol vagy? Mi van veled? Ha ez csak színlelés volt, akkor nagy balek vagy öregem – nagy nevetés következik.

- Helló….. itt vagyok….hmmm … itt vagyok, csak hagyom Barbit érvényesülni – hangja nem valami meggyőző de remélem a hallgatók nem fogják észrevenni, hogy idegileg a padlón van.

Milán (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nem tudom, hogy végig adásban voltunk-e, vagy csak az orgazmus vonaglása közben nyomta be a gombot, de az éterbe kürtölte lebegését, ez biztos. Még szerencse, hogy az éjszaka közepén talán nem veszik rossz néven a hallgatók. Ettől függetlenül már elkezdtem pörgetni a fejemben, hogy kinél tudok ezután új állást találni. Lerogytam a székre, még nem élveztem el, de egyelőre nem is fogok, amilyen állapotban vagyok. Barbi közben veszi a telefonokat, poénkodik a hallgatókkal. Na persze, nem az ő állása fog megszűnni. Összeszedem magam, nemesebb részem ismét ágaskodni kezd, jelezve, hogy ő még nem fejezte be ezt a menetet. Aztán egy hallgató engem kérdez

- Szia Ádám, a te hangodat nem hallottuk? Te nem értél a csúcsra? – pimasz leányhang, és Barbi visszafordulva rám néz. Meglátja kéjre vágyó dákómat és végigsimítja. Már nyitná a száját válaszra, de megelőzöm:

- Szia, én tudok csendben is repülni, ha nagyon akarok – és közben Barbira nézek, jelezve, hogy folytatás következik. Elbúcsúzok a hallgatótól, aztán egy mozdulattal felfektetem Barbit az asztalra, és újból visszabújok belé. Erőteljes mozdulatokkal teszem magamévá, próbál ellen tartani, de kezdi elveszteni a fonalat. A zene ismét véget ért, és Barbi nem viccel, beadja a következő hallgatót. Nem kellett volna....

- Szia Ádám, Zalán vagyok. Gondolom megismered a hangom..

Puff neki! A főnököm. Kissé furcsa a hangja, talán nem teljesen józan. A Pont Rádió történetének első, élő műsorban elkövetett kirúgása következik. De akkor is elévezek! Kicsit lassítok, hogy levegőhöz jussak

- Igen, főnök! Mi a gond?

Barbi megmerevedik, kérdőn rám néz, én bólintok. Furcsa így szeretkezni, de már nem akarok még egyszer megállni…

- Szóval mi is történik most ott? A haverok szóltak,hogy furcsa az adás, itt is hallgatjuk az Enjoy-ban. Szóval lefeküdtél a csajjal vagy nem? Megdugtad vagy csak játszottatok? – és röhög – De az igazat mondjad, Ádám, különben…

Milyen közönséges tud lenni néha! Főleg félrészegen. Még hezitálok, de Barbi megelőz. A mikrofont maga elé húzza.

- Szia Zalán, Barbi vagyok. Igen, szexeltünk, és most éppen a pulton fekszem, Ádám meg a lábai között hegedül.

Mielőtt folytatná, begyorsítok, így képtelen tovább beszélni. A vonal túlsó végéről nevetés, aztán Zalán megszólal

- Jól van, most megnyertél nekem egy fogadást. Egyébként tuti a műsor, itt az Enjoy-ban mindenki erről beszél, igazán örülök, hogy ilyen kemény tökű fickó vagy…szó szerint! – és megint röhög – de most addig csak zene szólhat, amíg tele nem spricceled a csaj ..micsodáját, megértve! Na csá, holnap beszélünk – és letette.

Utolsó mozdulatommal nyomok egy Shakira-dalt, aztán egymásra nézünk és nevetünk. Felszabadult vagyok, megmarkolom csodás melleit, nézem, ahogy csupasz szirmai között merev dákóm csúszkál. Finom remegés fut árt Barbin, aztán egy erőteljes lökéssel tövig belé temetkezem, és az elmúlt egy óra feszültségét és kéjét belé spriccelem. Ráborulok, édes halmain szuszogok.

Megcsókoljuk egymást, talán most először. Aztán villog a lámpa, bejövő hívás van.

- Sziasztok, Bálint vagyok, most mit csináltok éppen? Szót fogadtál a főnöködnek? – szinte hallom a széles vigyort a vonalban.

- Igen, szót fogadott Ádám – vágta rá Barbi, én közben hátrébb léptem egy kicsit.

- Szia Bálint, most éppen gyönyörködöm. Nagyon izgató, ahogy fehér, sűrű cseppek szivárognak Barbi….virágszirmai közül – válaszolom, a igazságnak megfelelően.

„Én is tudok ám szemtelen lenni” – üzenem a tekintetemmel Barbinak, aki megrovóan mosolyog.

- Aztaaaa……. – csak ennyi jön a vonalból, és mire tovább kérdezne, elbúcsúzok. Mike Oldfield következik, én meg a sarokban lévő kézmosótól hozok egy tiszta törülközőt, rendbe szedjük magunkat, szeretkezésünk nedves „eredménye” eltűnik. Barbi az ölembe ül, rám mosolyog. Nem egészen egy óránk van még, amíg megérkezik a reggeli váltás.

Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Figyelem az arcát. Egyik rémületből a másikba kergeti ez a műsor. Alig szedte össze magát, és máris telefonált a főnöke. Kissé aggódva válaszolt neki, de most már nyugodt, mert tudja, ezt megúszta. De valóban megúszta? Jaj, dehogy, csak ezt ő még nem tudja.


Lehet, hogy még jó is volt, hogy így alakult a műsor. A főnökének most hízik a mája a haverok, meg az egész vendégsereg előtt, hogy neki ilyen műsorvezetője van, aki képes adásban ilyet csinálni. Na akkor lássuk, meddig lehet feszíteni ezt a húrt. Csepeg belőlem a nedve, de nem törődök vele, felállok és az ajtóhoz megyek, kinyitom és kisietek a bejárati ajtóhoz.

- Barbi, hová mész? Mindjárt lejár a zene és adásba lépünk – kiált utánam rémülten. Megértem rémületét, mert már rég tudja, hogy nem vagyok százas, sőt, azt is tudja, hogy száztízes vagyok, és semmitől nem riadok vissza.

- Nyugi, jövök azonnal – szólok vissza neki.

Kinyitom az ajtót, kilesek és a folyosón megpillantom Inkát, a legjobb barátnőmet, aki egyben a kolléganőm is. Nem tudom mennyi ideje álldogál itt, de gyors mozdulattal berántom, bezárom mögötte az ajtót és intek neki, hogy csak csendesen. Veszi az adást, hisz tudja miért hívtam ide. Belépünk a hangszigetelt szobába, ahol Ádám falfehéren, tátott szájjal fogad minket. Na most lássuk milyen kemény tökű ez a gyerek. Fogadjunk, hogy erre nem számított. Leveszem Inkáról a kabátot, aki ott áll meztelenül Ádám előtt. Ő a legszebb a lányok közül, hosszú, konyak vörös haja van, nagyon karcsú dereka és dús keblei. Magas sarkú, térdig érő csizmájával 1,85-nál is magasabb lehet most. Hát igen, ő egy bombázó.

- Barbi, mit csinálsz? Tudod, hogy ezt nem szabad – szól rám kissé bosszúsan, de szemét csak nem tudja levenni Inka isteni idomairól.

- Persze, hogy tudom, azért csinálom – pimaszkodok tovább – sok mindent nem szabad, mégis megcsináltad, ugye? – már villog is a lámpa és egy újabb hallgató van a vonalban.

Ádám fogadja a kérdést, de még mindig Inkát nézi, aki szoborként áll még mindig ott, ahova én megállítottam, kínálja magát, hagyja, hogy Ádám kívánatos idomain legeltesse szemeit. Én gyorsan Inka háta mögé kerülök és elkezdem simogatni, melleivel játszadozni, aztán gyorsan megtalálom szirmait, és két ujjammal be is hatolok gyorsan vágyakozó barlangjába. Inka hangosan felsóhajt.

- Ádám, mi volt ez a hang? Mit csinál Barbi? – kérdezi a hallgató.

Bohóckodik, simogatja magát, és ezzel engem izgat – megint hazudik a hallgatóknak, és máris zenét tesz fel.

Még be sem mutattam őket egymásnak, de az majd ráér, vannak itt most fontosabb dolgok. Mint például inka puncijába belenyalni látványosan, nyelvem teljes hosszát végighúzni szirmain. Aztán Ádámhoz lépünk, kigörgetjük székestől az asztal mellől, Inka „kemény tökét” veszi kezelésbe, mivel hallotta a rádióban, hogy Ádám kemény tökű fickó, de nem lehet mindent elhinni, amit a média mond. Ágaskodó dákója jó kezekbe került, Inka hamarosan nyelvi nehézségek nélkül kényezteti. Én pedig elé tartom, felkínálom neki szirmaimat, hadd nyelvelhessen kedvére.

– Na most lássuk milyen kemény tökű fickó vagy – nevetek fel, részben a rosszaságtól, ami vezérel, részben a kéjtől, amit Ádám nyelve hoz ki belőlem.

Milán (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ki ez a csaj??? És hogy kerül ide? És egyáltalán: ki engedte meg Barbinak, hogy behívja, Én vagyok a műsorvezető, vagy mi a csuda? Amíg én a zenét rendezem, ő nem hívhat be akárkit! Egy pillanatra eltűnik, és visszajön egy vörös hajú playboy-szépséggel, aki pillanatokon belül egy szál csizmában áll előttem. Nehezen jutok szóhoz, pláne miután Barbi elkezdi simogatni a vöröskét. Szerintem ismerik egymást, talán kolléganők? A csaj hangos sóhajai bejutnak az éterbe, de még sikerül elterelnem a hallgatók figyelmét. De aztán megtámadnak, Barbi hanyatt dönti a szék támláját velem együtt, így az új csaj elém térdelve szopogatni kezdi kissé megviselt ,ám újra éledező dákómat. Barbi közben a duzzadt szeméremajkait tolja a szám elé. Mohón nyalom, élvezetem kettős, bár félek, kevés leszek ehhez a két nőhöz. Megint vége a zenének, Barbi akcióba lép.

-Szia, Barbi vagyok, te ki vagy?

- Csaba vagyok, Ádámhoz lenne egy kérdésem.

-Sajnos Ádám most nem fog tudni válaszolni, mivel a barátnőm a szájával kényezteti, Ádám pedig engem kóstolgat. Szóval elfoglalt. Én nem leszek jó?

- Ááá, ezt nem hiszem, már két nővel vagy, Ádám? Én most keféltem harmadszor a barátnőmmel ma este, annyira izgató a műsorotok.

Köszi hogy hívtál, Csaba, további kéjes éjszakát nektek.

Zenét nyom be, aztán otthagy, szabad prédaként a csajnak. Jó lenne azért tudni a nevét. Bár sokkal fontosabb, hogy észveszejtően jól műveli az orális szexet. Mire észbe kapok, a bilincs már megint a kezemen csattan. Egyelőre nem zavar, de azért jó lenne, ha nem kellene könyörögni, hogy levegye.

- Barbi, még nem is tudom a barátnőd nevét. - lihegem neki, mire a vöröske felemeli fejét, megnyalja a száját és csak ennyit szól:

- Inka vagyok – és újból rám bukik egy varázslatos oboaszólóra.

Így szeretnék meghalni – fut át az agyamon, ahogy mélyre nyeli férfiasságom. Élvezem a helyzetet, amíg Barbi fel nem állítja Inkát. Most őt fekteti oda, ahol az előbb ő volt a pulton, és Barbi előrehajolva nyalogatni kezdi barátnője kéjnedvektől csillogó punciját. Nagy nehezen felállok a székről, és voyeur-ként nézem a két nő szeretkezését. Láthatóan nem először csinálják. Barbi mögé lépek, aki megérti kérésem, kitolja popsiját és kis terpeszbe áll. A harmadik próbálkozásra sikerül kézi segítség nélkül is visszatalálni édes mézesköcsögjébe. A látvány és az érzés elvarázsol, de azért annyira nem, hogyne vegyem észre: újabb hallgató van a vonalban.

-Barbi, add be a hallgatót – suttogom neki, ő felnéz, megnyomja a megfelelő gombot és újra Inka combjai közé temetkezik.

- Szia, Ádám vagyok. Te ki vagy?

- Krisztián vagyok, és csak az érdekel, hogy milyen az új csaj? Már ha tényleg ott van..

- Megnyugodhatsz, itt van. Vörös, karcsú, eszeveszett dudákkal. És nagyon ügyes a szája…ha érted,mire gondolok….

- Értem, értem. Most mit csináltok?

- Most? Barbi felfektette az asztalra és éppen kinyalja a….nyalnivalóját. Én meg Barbi mögött állva…ösztönző lökésekkel biztatom őt.

- Mindezt a rádiósfülkében? Mindjárt felébresztem a barátnőmet és úgy ellátom a baját, hogy ….

- Tedd azt Krisztián, köszi, hogy hívtál.

Barbi szinte fel sem néz, úgy nyom néhány gombot. Most Ákos szól, az Örvény. Örvény, ami mindhármunkat lehúz.

Ha így folytatjuk, Inka orgazmusát is élőben fogjuk adni. Próbálom Barbinak jelezni, úgy hogy Inka ne sejtse……

Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Na lássuk Inka orgazmusa, hogy fog tetszeni a hallgatóknak. Ádám úgy belejött, hogy már minden szabályt elfelejtett, sőt, ő adja a lovat alám, mindenféle szempontból. Miközben hevesen mozog bennem, int, hogy Inkát egyenesbe kéne adni. Rajtam ugyan ne múljon, én semmi jónak elrontója nem vagyok.


Miközben Inkát nyalom és ujjazom, fél szemmel a keverőpultot figyelem. Inka már majdnem elélvez, ezért lehalkítom a zene végét, és kapcsolom. Jó ötlet volt, mert Inka engem tízszer túlszárnyalt. Igaz, ezt én tudtam, nem ez volt az első, amikor eljuttatom a gyönyör tetőfokára. Úgy vonaglik az asztalon, hogy gyönyör nézni, és az, hogy Ádám engem hátulról kényeztet, egy külön bónusz. Hamar ismét zenét teszek, de nyelvem még mindig Inkát kényezteti. Ádám hevesen mozog bennem, ujjai hol csiklómat kényeztetik, hol pedig gömbölyű melleimmel játszadoznak.


- És mégis hogy gondoltátok? Hogy engem kihagytok a buliból? – ez az erős férfihang úgy hatott ránk, mint a jeges zuhany. Annyira el voltunk foglalva egymással és a gyönyörrel, hogy észre sem vettük, amikor Zalán belépett a stúdiószobába.


Mindenki megmerevedett egy pillanatra, Inka felkönyökölt, az én nyelvem megállt inka punciján, Ádám dákója pedig duplájára nőtt bennem, de mozdulatlan maradt.


- Ne zavartassátok magatokat – adja ki az utasítást Zalán, és azonnal vetkőzni kezd. Van benne pár légkör, de tudja mit csinál – Nahát, Ádám, azt hittem blöffölsz, de látom tényleg kemény tökű gyerek vagy.

Kezét nyújtja Inkának és bemutatkozik.

- Zalán vagyok, a stúdió menedzsere. Hölgyem, szabad lesz? – Inka is kezet nyújt, bemutatkozik és leszáll az asztalról.

Ádám nagyon lassan, szinte észrevétlenül elkezd mozogni bennem, mert már gondolom annyira izgatott, hogy üvölteni tudna egy orgazmusért. Zalán Inkában gyönyörködik, és nagyon tetszik neki a nő, mert farka már kőkeményen áll. Inka érti a helyzetet, azonnal kezelni kezdi a figyelmet követelő szerszámot.

- Kedves hallgatók, új vendég érkezett, köszöntsétek Zalánt, a stúdió menedzserét. – ezt én konferálom fel, mindenki meglepetésére.

Hátranézek Ádámra, aki már azt sem tudja mitévő legyen, szerintem neki már a hét is páros, ha kirúgják, az sem fogja meglepni. Ha nem, akkor bekerül a rekordok könyvébe, legalábbis a rádió rekordjaiban élen lesz egy jó darabig, az tuti. Beadok egy hallgatót, hadd legyen egy kis élet itt, és közben próbálom minél nagyobb csendben élvezni Ádám kemény munkáját.

- Zalán, mi folyik ott? Tényleg hárman vannak? És mit csinálnak? Tényleg megy a hármas? – kíváncsiskodik egy hallgató, aki annyira izgatott, hogy be sem mutatkozik.

- Nem, nincs itt semmiféle hármas, négyes van – válaszol Zalán kellően fölvágva. Inti, hogy tehetem a zenét, mert most inkább Inkára szeretne figyelni, aki már akkora szakértelemmel szólaltatja meg Zalán hangszerét, hogy a filharmóniában elit helye lenne ezzel a szaktudással.

Milán (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Úgy látszik, a főnököm nem bírta ki, hogy csak rádióból hallgassa a műsort. Valószínűleg Inka megjelenése –és elélvezésének hangja- adta a végső lökést. Mire észbe kapok, a vöröske már a nálam is bemutatott módon veszi kezelésbe Zalánt. Kicsit idegen a helyzet, én Barbival szexelek, miközben mellettem egy bombázó csaj szopja a főnököm vaskos farkát. Én fél szemmel Inkát nézem, mint egy élő pornó-showt, de látom, Barbi is sűrűn tekintget arra. Zalán meg Barbi melleit nézi, ahogy lökéseimtől ütemesen ringanak. A zene véget ér, megint egy hallgató. Négyünk közül Barbi tudja fogadni a hívást.

- Szia, Barbi vagyok, mire vagy kíváncsi?

- Szia, Péter vagyok, igazából rátok vagyok kíváncsi. Mikor és hol lehet titeket látni, csajok?

Ez már reklám kategória, de mielőtt Barbinak szólnék, ő válaszol.

- Szia, a Cabrio-bárban vagyunk láthatóak hetente többször is, legalábbis a hónap végéig biztosan….

Még folytatná, de közbevágok.

- Ez itt a reklám helye volt, a többit majd ott szóban megbeszélhetitek.

Barbi nem veszi jó néven, hogy félbeszakítottam, újabb hallgatót ad be.

- Szia, Barbi vagyok! Miért hívtál?

- Szia, illetve sziasztok, Zsolti vagyok. Ádám ott van? Nem nagyon hallgattam a műsort.

Zsolti, a hangmérnök srác! Talán jobb is, hogy nem hallgatta. Gyorsan átveszem a szót.

- Szia Zsolti, feleséged hogy van? Megszületett a bébi?

- Igen, megvan, szép ,egészséges kislány, Barbarának kereszteltük, szóval Barbikám itt van a kezemben.

Kis híján összeesek a nevetéstől. Hát nekem is egy Barbi van a kezeim között, de azért ez nem ugyanaz!

- Gratulálok neked is és a feleségednek is – szól közben Zalán, összeszedve minden koncentrálóképességét.

- Ó, főnök, te is ott vagy? Nem is tudtam. Valami gond van?

- Nem, nem volt semmi gond. Sőt most sincs. És a helyzet egyre…kellemesebb… lesz…..aaahhh.

Inka megirigyelte Barbi pozícióját, és közben felállt, bepucsított Zalán elé, aki nem tétovázott, és megmerítkezett a csöpögő punciban. Úgy éreztem, gyorsan el kell búcsúzni Zsoltitól.

- Szia Zsolti, kösz hogy hívtál, most már az egész város tud Barbiról. Mindkét Barbiról.

Újból zene, ezúttal egy kis instrumentális dallam. Szinte egyszerre mozdulunk ki-be a lányokból, nekem ez az harmadik orgazmus lesz, főnökömnek meg az első. Bár ki tudja, honnan jött….

A két csaj mintha versenyezne, egyre erotikusabb hangokat ad ki. Zalán vadul tolja befelé, Inkának úgy tűnik, ez nagyon tetszik. Nálam Barbi a nyerő, mint a varrógép, oly sebesen mozgok előre hátra, aztán megérzem az ismerős bizsergést, ahogy elindul gerincem aljáról…

- Óóóó, Barbi, a melledre akarok élvezni….most….mindjárt…aahhhh

Barbi megfordul, elém térdel, bal kezével golyóimat morzsolgatja finoman, másik kezével pedig fejni kezdi vörösen duzzadó férfiasságom. Nem tart soká, hogy az első löket a mellein landoljon, aztán még egy, és még egy. Talán hangos voltam, de nem arra figyeltem. Reszket a lábam, ahogy Barbi az utolsó cseppeket lenyalogatja ernyedésnek induló vesszőmről. Talán ez az a jelenet, ami Zalánt is átlendíti a csúcson. Mire oda nézek, Inka előtte térdel (ezek a csajok mintha egymást utánoznák….), de ő elnyeli a húsrudat, és Zalán egy mély, hosszú hímmorgásal adja ki gyönyörét. Inka szája finoman előre-hátra csúszkál a lüktető dákón, főnököm pedig feszülő lábakkal spricceli ki magából férfitejének utolsó cseppjeit.

Barbi feláll, a mikrofonhoz lép, lehalkítja a zenét.

- Kedves hallgatók, az imént, a zene alatt két férfi elélvezésének hangját hallhatták, aki jól figyeltek. Aki először betelefonál, és megmondja, melyik hang kihez tartozott, az kap két ingyen belépőt a Cabrio bárba. Aki azt is megmondja,hogy hogyan élveztek el, kap további három ingyen belépőt.

Egymásra nézünk Zalánnal. Ez a nő alaposan megkavarta az eseményeket…

Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Jönnek a hívások, elindul a találgatás, mindenki nyerni akar, mert rendesen felcsigáztuk a hallgatók érdeklődését. Már látom, hogy ezután esténként tolongás lesz a Cabrio bárban. Talán még fizetés emelést is kérhetünk a főnöktől ezért.


Ádám már kivan, sok volt neki mára az izgalomból, három orgazmus, a főnök, két nő, meg a hallgatók. Még az is megfordul a fejemben, hogy a mai gázsija felét elkérem, mivel a műsor jó részét én vezettem miközben ő bennem élvezkedett. Szóval megérdemlem, annál is inkább, mert ezután a műsor után égbe szökik majd az adás hallgatottsági indexe. Zalán épp azon filózik, hogy hogyan tudja még egyszer – kétszer – sokszor megkapni Inkát. Nagy hatással volt rá a csaj, azt Zalán barométere azonnal jelzi. Szemével engem is nagyon méreget, de nem mer hozzám nyúlni. Érzi, hogy én inkább Ádámhoz tartozom, és bármennyi pia van benne, ezt tiszteletben tartja.


- Uraim, mi most elköszönnénk – színpadi pózt vágunk és mindketten forró csókot lehelünk lovagunk ajkaira, de azért a dákójukat is megcirógatjuk, hadd emlékezzenek még arra, amit ma éjszaka tőlünk kaptak – de előbb még kaptok egy kis ajándékot.

Ez egy jól bevett trükk, amit már sokszor megcsináltunk, és mindig megvolt a várt eredmény. A stúdió sarkában lévő asztalra fektetem Ilkát és eszméletlenül erotikus hatvankilencesbe kezdünk, közben kéjes tekintettel izgatjuk a két pasit. Ádám küszködik a hallgatókkal, próbálja minél hamarabb kiosztani a nyerteseknek a meghívókat, válaszol a pikáns kérdésekre, de dákója ismét érdeklődést mutat irántunk. Zalán farka is ágaskodik, alig bírja visszafogni magát.

- Mindenkinek köszönöm a mai adást, igazán emlékezetes és élvezetes volt….. jó éjt……….holnap ugyanitt – gyorsan lerázza őket és a hátralevő negyed órában folyamatos zenét ad be.

Zalán meg sem várja a zenét, azonnal hozzánk lép és kihámozza Inkát a karjaimból. Félrevonja és olyan mohón esik neki, hogy Inka máris visít. Visíthat, mert ez egy hangszigetelt fülke, nem hallja senki. Ádám is rám veti magát, és mivel előjáték már rengeteg volt ma, azonnal belém hatol és vadul elkezd bennem mozogni. Én is visítok, ahogy a torkomon kifér, annyira jól csinálja.

Visításunkhoz hamarosan két mély üvöltés is társul és mindkét pár elélvez. Ez isteni volt. Gyorsan magunkra kapjuk a ruhánkat, kissé megigazítjuk szétzilált hajunkat és sietünk ki, mert nemsokára jön a váltás. Zalán átkarolja Inkát, egy gyors intés és máris eltűnnek az éjszakában. Én intek Ádámnak, hogy kint megvárom, ő meg sajnálkozó szemekkel enged el. Jönne ő is, de meg kell várnia a váltást. Azért még kiírom egy papírlapra, hogy: „Vigyázat, szexveszélyes zóna” és kiragasztom az ablakra. Ezt nem látja a pasi, de majd hallani fognak még erről mindketten. Nagy meglepetés lesz a reggeli kollégának.

Tartalomjegyzék