Élet (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Nem tud figyelni? Most komolyan?! Nem hiszem el! - kezdtem komolyan méregbe gurulni. Ez a pasi tényleg nem lát kettőig? Teljesen leöntöttem magam. Remek. Annyi a szoknyámnak, és a vadiúj, hófehér blúzomnak. Honnan szerezzek most egy fehér blúzt?....


Na, a csipke is rendesen áttetszik a felsőn.

- Vizes póló versenyt valaki?.... - nevetek már kínomban. S ő szabadkozik.

- Ne haragudjon, kisasszony, nem volt szándékos, kérem nézze el nekem....


A szemébe néztem s kezdtem egyre inkább nem tudni rá haragudni....

Charles Dworkin (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Tudtam, hogy nem kellett volna a szemműtétem után időelőtt otthagyni a lábadozást. Most kész a baj...pedig egyébként látok..."a feneegyemeg"...


Gyorsan magammal húzom a hölgyet a hátsó mosdókba és közben megígérem neki, hogy nem lesz semmi baj. Meg, hogy ne aggódjon. Mondjuk azon már túl van, talán... Az első napom két hét után, egyáltalán nem hiányzik a balhé. Közben szalvétával itatom fel a kávét a ruhájáról...jó puha melle lenne a csipke alatt, de erre gondolni sem merek...még az hiányozna, hogy felnyomjon taperolásért.

Élet (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Magával húz egy hátsó, félre eső mosdóba. Remek. Tényleg, igazán... most még el is fogok késni. Honnan szerzett szalvétát? - morfondírozok magamban, miközben hagyom, hogy itassa rólam a kávét. Még jó, hogy nem volt forró.


Beérünk egy helyiségbe. Ő felkapcsolja a világítást, ami nem ad túl sok fényt. Ez igen régen nem használt mosdó lehet. Gondolom magamban.

- Rendben, innen talán menni fog. - mondom neki és a csaphoz lépek. Elkezdem kigombolni a blúzom, talán így könnyebb lesz kitisztítani... teljesen szétnyílik a felsőm, és nem is veszem észre, hogy a pasi vágyakozón néz a tükörből...

Charles Dworkin (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Egyedül is menne, mi? - gondolom magamban, de abban biztos vagyok, hogy egyedül hagynom életveszély, még rátalál valaki a többiek közül. Azt bezzeg jól látom, hogy milyen gömbölyű a csaj, ilyenkor nem hagy cserben a szemem...ezen még bosszankodnék is, de már annyira régen nem volt ilyen alkalmam, hogy közelebb lépek. Legfeljebb kirúgnak, ezért talán megéri.


Ezt bízza csak rám - próbálom hátulról lefejteni a blúzt. "Három perc és kész lesz. Ahogy én is" - és vigyorgok :) Ez általában nem jön be szóval felkészülök a legrosszabbra, de azért megsimogatom a vállát.

Élet (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Ezt bizza csak rám... - hallom mély hangját a hátam mögül.

- Oh... - nézek fel meglepetten. Mikor felfogom a helyzetet, kicsit elpirulok. Na jó, ez kezd vér ciki lenni. Két felnőtt ember, én meg itt pirulok. Fene.... - korholom magam.


Szinte lesimogatja rólam ez a sármos idegen a blúzt. Én meg... tehetetlenül hagyom. Nem tudom miért....

- Három perc és kész lesz. Ahogy én is... - mondja.

- Maga is? Nofene, miért is? - kérdem és arrébb lépek, hogy teret engedjek neki a "mosáshoz". Most ő van egy pillanatig zavarban.

- Kegyed van rám hatással... - mondja suttogón és felém sandít.


Zavarban vagyok így majdnem félmeztelenül a közelében. Arrébb lépek, bezárom az ajtót, bár nem tudom miért. Talán csak félek, hogy ránk nyitnak. A hatámon érzem a tekintetét. Megfordulás nélkül kérdem:

- Tetszik amit látsz?...

Charles Dworkin (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Erre felesleges válaszolni. Egyből odalépek, közelről már érzem az illatát. Ismét. A kávétól még nedvesnek tűnik a bőre. Átfogom a derekát és a fenekét odahúzom, ahova kell. Nagyon finom, nagyon puha, nagyon kerek. A vállait finoman az ajtó felé döntöm, hátha kinyomja a popsiját...meg amúgy is elborul az agyam, nincs kedvem beszélgetni. Oldalról arcon csókolom...és benyúlok diszkréten a bugyijába. Fura kísérlet, kábé mintha az ember udvariasan betörné a bejárati ajtót...bízom magamban. Nem lesz itt baj.

Élet (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nem szólal meg, csak hozzám simul hátulról. Megérzem parfümje illatát. Nem túl erős, de pont eléggé bódító....


Keze végigszánt rajtam, ajkával az arcom érinti. Felé fordítom a fejem, már meg is csókol. Nyelve szenvedélyesen játszik az enyémmel. Ezt csak fokozza azt a hatást, amit a szoknyámba benyúló keze gerjeszt. Magához húz, én pedig kitolom a fenekem,... az ágyékához szorít. Hmmm. Már keményen áll....

Kívánlak... - mondanám, de csók közben nehéz bármit is mondani. Lassan fordulok picit felé, amennyire engedi. Rá bízom magam... egyszerűen nincs erőm bármi ellen is tiltakozni, amit tesz velem...

Charles Dworkin (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

És valóban, az történik, amit már régóta nem éltem át. Nem bódít el az érvényesülés hatalma, inkább csak élvezem a magabiztosságot. Kezemmel lefelé taszigálom a szoknyát és ami még van odalent. Megkeresem a Kispelyheset, de nem bírom megállni, hogy ne markoljak egyúttal a fenekébe. Finoman rá is csapok, ez nálam bók, vagy legalábbis olyasmi. A saját ruhám egy mozdulattal a földön. Egy alig látható kacsintással vállon veregetem magam, úgy látszik még mindig működnek a régi rutinok...


Végül csak kinyögök egy "de szép vagy"-ot is - mi mást lehetne ilyenkor mondani...és megsimogatom vele odalent, hátha nem teketóriázunk.

Élet (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Lehúzza rólam a szoknyám s a bugyit. Teljesen csupaszon állok előtte... legalábbis, deréktől lefelé. Megsimogatja a dobom, és a fenekembe is belemarkol. Rá is csap egyet, de csak finoman, érzékeltetve, hogy izgató a látvány.


Valami szép vagy-ot is elsuttog, de ezt már csak homályosan hallom, mert a farkát a már nedves puncimhoz igazítja hátulról. Picit nagyobb terpeszbe állok... arrébb rúgom a szoknyám és a bugyit. Most nem érdekel, ha meggyűrődik. Lenyúlok és a nedves ajkaim közé illesztem a duzzadó farkát. Picit mozgok előre hátra rajta, megnedvesítem. Aztán előrébb hajolok, hogy jobb legyen a szög.... és magamhoz igazítom. Finoman közelítek felé, s mindketten egyszerre nyögünk fel, ahogy tövig belém csusszan....


Megfogja két oldalt a derekam és mozgatni kezd magán. Én pedig készségesen mozgok picit előre, picit hátra. Élvezem, hogy bennem jár. Nem szoktam így nekiesni valakinek, illetve hagyni, hogy nekem essenek... de ez most nagyon izgató...

Charles Dworkin (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A célok egyértelműek. Minél feljebb, előrébb jutni vagy inkább beljebb...fene tudja. Csodálatos a feneke...csodálatos...az ember (azaz én) csak fogja és csak tömi, ahogy bírja...minden erejével (ami persze jócskán fogytán van) aztán mikor teljesen elereszti a köteleket, rögtön próbálja visszafogni magát, nehogy időelőtt kiszenvedjen vagy micsoda, szóval próbálkozik alulról kicsit, meg innen és onnan...mintha még sose csinálta volna, mert ez az érzés mindig új, mindig meglepő és mindig magával ragadó. Megszokhatatlan. Tövemnél érzem puha fenekét, majdnem azt mondanám feneke hidegét, de ez nem költemény, hanem kúrás, így egyszerűen, hát megadom neki, ami belé és belefér.

Élet (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Járt bennem a farka, de már nem finomkodott.... Egyre erősebben, határozottabban csinálta. Én meg vágytam őt látni. Hátra nyúltam, megállítottam. Pár hosszú másodpercbe telt, mire felfogta, hogy mit akarok, annyira elkapta a hév...

- Várj... - suttogtam. Megfordultam és kézen fogtam őt. Egy közeli szék szerű valamire ültettem, nem is néztem, hova. Leült én pedig elé álltam. Összezárta a térdeit, hogy könnyebb legyen az ölébe ülnöm és már húzott is magához....

- Így legalább látlak... - mondtam mosolyogva. Egyszerre nyögtünk fel, ahogy újra belém hatolt. Megfogta a derekam és irányított megint. A szájára hajoltam, csókját követeltem....

Charles Dworkin (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Váratlanság az a jó szó. Az egész élmény szürreális. Ilyenkor bezzeg nem teszi fel a kérdést az ember, miért pont én? Állon ragadom az új helyzetet kihasználva és mélyen a torkára nyomom a nyelvem...szinte körbekulcsolom a farkammal és a számmal...velük követelem magamhoz. Kezeim a derekán erősen markolják a lényeget...félszemmel a dombjára sandítok és még jobban felcsinálom a vágytól kicsit elvakulva...mert így felbőszít ez a lány...követeli magának szóval hát akkor: nesze!...és eszeveszettül mélyre dugom neki...de sose elég mélyre...mindig újra és újra...próbálkozom...hátha egyszer kikészül ez a kis...édes....hátha egyszer feladja...és akkor teletömhetem azzal, amire annyira vágyik...

Élet (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Kicsit sem lassít, nem finomít a tempón. Ne is tedd édes... suttognám, de vad csókolózásba fogunk közben... Érzem az egész testén, hogy kíván s ez az érzés hullám egyre erősebb benne. Próbálom én is fokozni a kéjést, rá-rászorítok a belső izmaimmal, minek hatására újra és újra felnyög. Pár pillanatra elszakítom a szám az övétől, s a nyakát, a vállát kezdem el harapdálni. Időnként bele is nyögök a csókba, harapásba.


Nagyon felizgat ez az idegen pasi, érzem, hogy nagyon nedvesedem, és átvillan rajtam, hogy talán már az alhasa, a combja is olyan. Dehát, így járt, miért izgatott fel ennyire?.... Egy futó mosolyt adok eme gondolatban, majd újra elmerülök a pasi nyújtotta kéjben.


Lenyúlok és fél kézzel a golyóit kezdem el izgatni, amitől meg is feszül egy pillanatra a teste...

Charles Dworkin (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ahogy lent kutakodik a Kisédes és szeretget, a mellei az arcomhoz érnek. Szinte kínoz a dolog...nyalom, marom és kapom, ahol érem...és nem szívesen türtőztetem magam, nem megy, "jófiús" lenne, de nem akarom...így hát elengedem, amit el kell engedni...így is meglepően sokáig tart ahogy összeolvadunk. Jó érzés, hogy tocsogunk magunkban...hiába, már nagyon tele akartam tömni valakit...persze nem "csak úgy" valakit, mert az úgy nem megy, pont ezt a valakit...illetve őt, akivel összehozott a sors vagy micsoda...mert sose voltam képes másra, mint mindenkivel "igaziból csinálni"...és ez már így is marad.


Az elválásig bódultan figyelem a lányt, közben talán pihegünk is, nem tudom, szóval figyelem őt aki a következő lett, és töröm a fejem a miérteken...mint mindig...és, hogy ne legyen egy a sokból, talán a bűntudat miatt, mert nekem senki sem lehet egy a sokból, szóval ezért, búcsúzóul megkérdezem a nevét, hogy majd emlékezhessem rá...mikor emlékeznem kell.

Élet (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nem voltunk csendesek, de ez egyikünket sem érdekelte akkor már nagyon. Szinte szét akartuk szedni egymást. Előbb ő, majd én élveztem el... Remegtem utána, s kapaszkodtam a vállaiba. Ő megtartott, nem engedett el, míg a légzésem nem normalizálódott kissé. Aztán csak ült és figyelte, hogyan teszem magam a többiek számára is láthatóvá.... simítom le a szoknyám, és folytatom a blúz kitisztítását.... Közben szemeztünk végig a tükörben.


Mielőtt elváltunk, megkérdezte a nevem... s én is az övét. Gyors bemutatkozásunk picit fura volt... kicsit összekevertük az ismerkedési sorrendet, de ez akkor egyikünket sem zavarta igazán.


Finom kalandom nem is feledtem azóta sem....

Tartalomjegyzék