Ranjana (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

[url=http://www.sukitore.com/viewtopic.php?f=60&t=618]Mióta megkaptam a helyettes sportorvosi állást[/url], a világ sokat változott velem...a "mióta" azért lényeges, mert ma egy hete történt. Állásinterjúra érkeztem, mikor rossz helységbe tévedtem, ahol pechemre, vagy szerencsémre - nehéz eldöntenem - egy dühös vízilabdázóba botlottam. Azt hitte riporter vagyok, vagy rajongó, a mérgét rajtam vezette le. Nem kérte a beleegyezésemet, a magáévá tett. Az este váratlanul alakult, mert az edző kérésére ugyanaz a férfi hazavitt kocsival. A szenvedély kiszámíthatatlan, mert az éjszakát nálam töltötte...és azóta minden éjszakát. Csodás vele minden.

Megbeszéltük, hogy a csapat előtt nem vállaljuk fel a kapcsolatunkat, csak miután a helyettesítő állási szerződésem lejár.


Ez az első munkanapom a csapatnál, edzésre érkezem. Az uszodába lépve enyhe klórszag csap meg, közeledem a folyosó végi helység felé, aminek tárva nyitva a kétszárnyú ajtaja, odabentről kiabálás, sípolás, vízcsobogás hallatszik. Néha férfias, mély nevetés is belevegyül a hangzavarba.

Belépek, az edző rögtön észrevesz. Piros combközépig érő szoknyám, fehér alapú birosbabos ingem, és a piros sál a nyakamban így utólag nem tűnik a legjobb összeállításnak.


Az edző sípol, a fiuk a medence széléhez úsznak. Az a szent benyomásom, hogy mindenki a szoknyám alá lát...és oda is láthatnak, hiszen szinte a cipőm vonalából bámulnak fel rám, mind a huszonakárhányan. Ezért gyorsan leülök a padra.

Mike-ot keresem, vigyorog mint a vadalma.

"Isteni" - szórakozok magamban, még jó, hogy senki sem nézi, milyen képpel bambul rám.

Kezével megérinti a nyakát, majd kacsint...rájövök, hogy a kendőmet ismerte meg...egy héttel ezelőtt kicsit kínoztam vele. El is önti a pír az arcomat...

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Egy hete megőrjít ez a nő. Úgy játszik velem, mint macska az egérrel, és élvezi, ha felbosszanthat, majd alaposan szétszedjük egymást az ágyban. De a fiúk előtt nem fogjuk kiadni a kapcsolatunkat, mert még azt hiszik, hogy egy könnyen kapható nőcske, és az sem lenne nyerő ötlet, ha firtatni kezdenék a megismerkedésünket. Arról nem is szólva, hogy állandó céltábla lennék mindenkinek és még őt is kitehetik a csapattól. Így viszont sokszor láthatom majd.

Eddig ugyan a rendelőben gubbasztott, gondolom ellenőrizte a papírokat, de ma reggel induláskor szólt, hogy lejön hozzánk megnézni az edzést. Már előre mosolyogtam, hogy miket fognak szólni a fiúk hozzá, hiszen eddig csak hallottak róla.

Már javában edzünk, amikor nyílik az ajtó és belép rajta. Igazán dögös kis cuccban van, és amikor odaáll a medence szélére, odagyűlnek hozzá a srácok. Látom egyik-másikukon, hogy nem titkoltan kukkolnak is alá, és csak pár pillanat után esik le neki, hogy mit tesznek. Gyorsan le is ül a padra. Bár ez sem volt nyerő ötlet, de nem baj, így is belátni kicsit a szoknyájába. Ráadásul mintha a combfix csipkéje is kikandikálna. Persze a srácok nem veszik le róla a szemüket, én meg hátul vigyorgok kajánan, hiszen ha ezek itt tudnák milyen vadmacska ez a nő az ágyban...

Rám néz és látja a mosolyom, majd intek a fejemmel, hiszen ez a kendő igencsak kellemes emlék a számomra. Lesüti a szemét, mikor odalép az edző:

- Fiúk! Ez a kedves hölgy lesz a sportorvos egy ideig. Remélem nem szégyellős senki?

- Neeeeeeeeeem! - jött a felbőgés a csordától, hiszen ki is lenne az? Újabb mosoly fut végig rajtam.

- Na azért! - néz végig mindenkin az öreg. - De hagyjuk őt is szóhoz jutni!

- Khm... - kicsit mintha zavarban lenne a drága. - Szóval fiúk átnéztem a papírokat és páran most velem kell jöjjetek.

- Na ja! Megyünk! Én, én mehetek? - jöttek a felkiabálások.

- Nem, nem mindenki, mondok pár nevet. - mosolyog kedvesen.

Ranjana (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Az edző hangja térít magamhoz a kellemes ábrándozásból:

- Fiúk! Ez a kedves hölgy lesz a sportorvos egy ideig. Remélem nem szégyellős senki?

Jópofa az öreg, a maga idejében ő is megérhette a pénzét, mulattat a humora.

- Neeeeeeeeeem!

Ez aztán a falkaszellem, mosolygok továbbra is.

- Na azért! - néz végig mindenkin az öreg. - De hagyjuk őt is szóhoz jutni!

- Khm... - milyen furcsán cseng a saját hangom - Szóval fiúk, átnéztem a papírokat és páran most velem kell jöjjetek.

- Na ja! Megyünk! Én, én mehetek? - jönnek a nem túl tiszteletteljes felajánlások.

- Nem, nem mindenki, mondok pár nevet. Annak a 3 fiatalembernek kell majd bejönnie a rendelőbe, aki 3 hete igazolt át az ifjúsági bajnokságból hozzánk. Csak rövid beszélgetés, általános dolgok. Nem fogom Önöket sokáig feltartani.

Ahogy végignézek rajtuk, ki is szúrom a szinte gyermekien vigyorgó három arcot.

- És szeretnék mindenkivel elbeszélgetni pár percet, ismernem kellene, kinek mi a gyenge pontja, régi sérülései. Úgyhogy, ha még két úriemberrel beszélhetnék ma, akkor pár nap alatt be is fejezem ezt a felmérési ügyet.

Rettenetesen kell vigyáznom minden szavamra, itt a férfifalkában azt hiszem a legtöbb poén egy téma köré csoportosul. Nem egy összepillantást vettem észre, mikor azt a szót mondtam ki "gyenge pont". Vigyáznom kell.

- Szerintem tegeződnünk kéne, a csapatban így szoktuk. Nem baj? - mondja az edző.

- Tökéletes. Amúgy a fiúknak nem kell most azonnal jönniük, végignéznem az edzést, tudnom kell milyen mozgásformát gyakorolnak, esetleg ha gond van, vagy sérülés itt lennék kéznél. - javaslom.

- Érezzen magát otthon! A másik két név?

Felcsapom az irattömbömet. Felolvasom a más színnel nyomtatott nevet, amiről fogalmam sincs miért más színű, és utána egy kicsit magamra is gondolok. Összekötöm a kellemeset a hasznossal.

- Ed, Mike - mondom határozottan.

A kedves újra kacsint.

Újabb sípszó, a fiúk visszaúsznak a medence közepére. Dobást és labdakezelést gyakorolnak.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Szilvi bemondja a nevem, amin elmosolyodom, mert a többiek nem is gondolnák, hogy mi ketten... Ettől a gondolattól máris érzem, hogy szűkebbé válik az úszónadrágom, de most szerencsére senki sem látja.

Az edzésből még van hátra egy negyedóra, és ő ott ül végig a padon. Csak ritkán merünk egymásra nézni, mert a többiek is állandóan őt stírölik. Naná, hiszen egyedüli nő a teremben, persze, hogy a többieknél is beindulnak a hormonok. Látom, hogy Ed is sűrűn nézegeti, gondolom alig várja, hogy kettesben legyen vele. Hát még én!

Ahogy lefújják az edzést, már ugrom is ki a medencéből, de Ed is. Odalépünk a doktornőhöz, és Ed máris nekiszegezi a kérdést:

- Így jól leszünk, vagy előbb öltözzünk fel?

- Engem nem zavar, ha nem fáztok, legalább nem kell levenni semmit - a mondat végén rám néz és nagyon is jól tudom, hogy nekem lesz még mit levennem, csak legyünk már ott!

- Oké, akkor induljunk! - kacsint hátra Ed, és előre megy. Menj csak, én úgyis tovább maradok bent - somolygok magamban. A többiek elindulnak az öltöző felé, mi pedig a folyosó másik végére megyünk a rendelőbe, ami kicsit kiesik az utunkból, talán ezért nem láttuk olyan sokszor a mi doktornőnket. Mikor odaérünk, odaszól nekem:

- Mike, kérlek maradj kint, amíg Ed bent van, majd szólítalak jó? - és bíztatólag mosolyog rám. Hát persze, hogy kint maradok, aztán pedig...

Bár miután eltűnt az ajtó mögött, Ed elég félreérthetetlenül artikulált felém, hogy elkapja odabent. De Szilvia úgyis engem szeret, szóval nem hiszem, hogy volna esélye nála, meg amúgy is csak beszélgetni mennek be...

Ranjana (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Egy hosszú sípszó után a labdákat összegyűjtik, és mindenki kimászik a medencéből. Az edző még egy egy jó tanáccsal odafordul egyikhez-másikhoz. Meglep ez az engedelmesség, amit a fiuk az öreg iránt tanúsítanak, jó látni.

A padokra ledobált fürdőköpenyek felkerülnek a srácokra, de törülközéssel nem bíbelődnek. Máris előttem terem az egyik, látszik rajta, hogy idősebb, nem is nevezném srácnak...férfi.

- Így jól leszünk, vagy előbb öltözzünk fel? - szegezi nekem a kérdést.

- Engem nem zavar, ha nem fáztok, legalább nem kell levenni semmit.

Mire ezt kimondom Mike is megjelenik, egymásra mosolygunk. Szerintem tudja jól, hogy miért hívom be a rendelőbe.

Elindulunk hárman a folyósó vége felé, útközben még egy kérdést vet oda a fiatalabb srácok egyike, hogy ők mikor jöjjenek. 20 perc intem.

- Mike, kérlek maradj kint, amíg Ed bent van, majd szólítalak jó? szólok oda kacsintva a kedvesnek.

Az ajtót bezárom a férfi után.

- Szilvi - nyújtom oda a kezem.

- Ed - válaszol, nagy szemeket mereszt.

Igyekszem nem észrevenni.

- Indítok egy kérdéssel, miért van más színnel írva a neved, mint a többieké, a nyomtatott listámon?

- Én vagyok a csapatkapitány- mondja.

Hanyagul nekidől a vizsgálóágynak, picit jobban szemügyre veszem

Tagadhatatlanul vonzó pasi. Kreol bőr, hullámos haja félhosszú nedves fürtökben a tarkóját is borítja. Sűrű szemöldök, fekete szemek, hajlott-nagy orr, de tökéletesen beillik az arcába, erőteljes áll. Öntelten vigyorog. Ellenszenvet ébreszt bennem, a nem tudom hányadik ösztönöm azt súgja, hogy előttem áll Mr. Nőkbálványa, aki nem szokott visszautasítást kapni, és túlzottan magasan hordja az orrát emiatt. Na nembaj.

- Régebbi műtétek, betegségek? - kezdem nagyon komolyan az adatlapjára meredve.

- Bal kisujjtörés tavalyelőtt - felemeli a kezét -, de tökéletesen gyógyult. Vakbélgyulladás 7 évesen...

- Ellenőrződ a hegeket? - mély, búgó hangon kérdi, és már meg is oldja a köpeny övét.

Felpillantok. A tekintete kihívó. Én a lehető leghűvösebben villanok rá.

- Hamarosan, itt egy kérdőív, kérlek a holnapi edzésre töltsd ki, és hozd el nekem.

Odalépek mellé, nem mutatok egy cseppnyi érdeklődést sem a teste iránt.

Előveszem a fonendoszkópot, végighallgatom mindkét tüdeje feletti területet, majd a szívhangjait. Megnézem pulzus és szívdobbanások közti esetleges eltérést. Semmi baja.

Próbál néha beszélni hozzám, intek legyen csendben, mert a fülemen van a "hallgatózó műszer".

- Mássz fel az ágyra, hajlítsd be a térdedet!

A hasát tapintom végig, szakszerűen, még véletlenül se értsen félre. Az úszónadrág pántját picit lejjebb tolom bal oldalt a csípőcsontnál.

- Ez a vakbélműtét nyoma?

- Aham- nyögi.

Megragadja a kezem.

- Tudod, hogy mennyire izgató, hogy ilyen szorgalmasan vizsgálsz? Valami véletlen, hogy fiatal és szexi sportorvosunk van...vagy talán vonzódsz a kisportolt férfiakhoz...a vízilabdásokhoz kiváltképp...ugye? - kérdi felülve, és közel hajolva hozzám.

Csak pillanatig tart, míg magamhoz térek, rendesen feldühít a tag:

- Az egyetem és az azóta eltelt évek óta, hidd el épp elég embert láttam meztelenül, és sokkal inkább izgalmasnak találom, ha valakit felöltözve látok, mint levetkezve. Mellesleg az intellektusra bukom, nem az izmokra. Harmadrészt van barátom...és negyedrészt nem fantáziálok pólósokról - csak Mikeról, de ezt csak magamban súgtam - Érthető vagyok?!

Rám tapadó ujjait a másik kezemmel lefejtem a csuklómról, egyazon mozdulattal magam elé tartom és megnézem a kisujját. Apró heg csupán.

- Mozgasd kérlek- szólok szigorúan.

Csendben teszi, amit kérek.

- Ízületi problémák, csont, izmok, bármi, amit tudnom kéne?

- Semmi - szinte feldöf.

- Akkor befejeztük, köszönöm az idődet.

Háta is fordítok neki. Az ajtó nyílik, még hátraszól:

- Az ellenállásod kihívás... - súgja.

És kilép...vagyis Mikenak adja a kilincset. Fogalmam sincs hallotta-e a kedves az utolsó szavakat.

Gondolkodom, mit tegyek. Úgy döntök nem hergelem azzal, hogy beárulom Ed viselkedését.

Odalépve hozzá, ráfordítom az ajtóban a zárat.

- Szóval...megvizsgálhatlak? -lehelem a szájába egy édes csókkal.

Viszonozza.

- Szörnyű nézni téged odakinn, és közben tudom, hogy nem érhetek hozzád. Hiányoztál...nagyfiú.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Minden percben az órám nézem. Mit csinálnak ezek odabent? Mikor rakja már ki Edet? Tisztára fel vagyok pörögve. Mintha csak órák telnének el, úgy nézem a falat, a padlót, és a köntösöm zsinórját csavargatom unalmamban. Már legszívesebben kipenderíteném ezt a beképzelt majmot, de oké, kivárom a sorom.

Végre nyílik az ajtó és Ed jelenik meg hátrálva, majd ezt hallom:

- Az ellenállásod kihívás... - mondja azzal a hamis mosollyal a szája szegletében. Szóval lyukra játszol? Majd a meccsen találsz kihívást, de a csajomról leszeded azt a mocskos pofád! - mondtam volna neki, de vissza kellett fogni magam, hiszen titkos randi jön, senki semmit nem tudhat. Ha tudnák a többiek és Szilvi, hogy ez micsoda erőfeszítés nekem.

Már lépek is be a rendelőbe, mögöttem kulcsra zárja az ajtót. Nem lenne jó, ha bárki is ránk nyitna.

- Szóval...megvizsgálhatlak? - súgja Szilvi és a karomba fogom a csodás testét, majd mély csókba fogunk. - Szörnyű nézni téged odakinn, és közben tudom, hogy nem érhetek hozzád! Hiányoztál...nagyfiú... - súgja tovább, miközben megragadom a derekánál fogva és felültetem a vizsgáló ágyra. Szemembe néz és azt búgja:

- Nincs sok időnk, bármikor itt lehetnek, úgyhogy ne várass édes, már nedves vagyok!

Miközben e mondja szavakat, már nyitja is szét a combját, szoknyája alól előbukkan a combfix csipkéje és leheletnyi tangája. Hátradöntöm a falnak, megemelem a csípőjét az egyik kezemmel, a másikkal a tangát letépem róla és a köntösöm zsebébe gyűröm. Kioldozza a köntöst, és az úszónadrágot félrehúzva máris kezében tartja kemény farkamat.

Ranjana (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Mike egy picit sem lep meg. Alig van bent a rendelőben, máris feltol a vizsgálóágyra. Én is sürgetem. Hihetetlenül izgató, a szerelése: uszodai papucs, fürdőköpeny, aminek az öve már nyitva, úszógatya...szinte elnevetem magam, mikor látom, hogy nem fér el benne. Kőkemény...

Alig kulcsolom rá a kezem a farkára a tangám máris szakad le róla, és eltűnik a köntös zsebében.

- Remélem nem az edző találja meg - súgom megjátszott ártatlansággal, és tolom is bele magam az ágaskodó rúdba.

A csípőmnél ragad meg, nem sok finomság és gyengédség van ebben a mostani alkalomban, de egyikünknek sem arra van most szüksége. Nem is bíbelődik azzal, hogy a blúzomat levegye, a finom anyagon keresztül harapdál bele a bimbóimba, és közben meg vadul pumpál. Nagyon hamar közel kerülök, szinte el is megyek. Fenekébe markolok, belemélyesztem a körmeim...ez még inkább beindítja.

Megőrjít ez a pasi. A csókja véget nem érő, levegőt sem kapok, belefúlok, de nem is akarom túlélni...szinte belehalok a gyönyörbe.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Úgy húzom a farkamra, hogy semmi finomkodás vagy izgatás nem kell hozzá, mégis felcsúszik tövig. Nekidörzsöli az ölét az enyémhez, miközben blúzán át harapdálom a bimbóját, mely már így is elég keményen vágyott erre. Szinte kiharapom az anyagot, de sajnos most nem tehetem meg, csak elmerülök benne. Teste hullámzását átveszem és csípőjét egyre erősebben és mélyebben húzom magamra, miközben ujjai a fenekembe markolnak. Hegyes körme nem enged hátra mozdulni, mintha csak azt jelezné, hogy vadul keféljem még mélyebben.

Nekidörzsölöm magam, lucskos pinája összeken mindent rajtam, de végül olyan erővel mélyeszti belém a körmeit, hogy tudom mikor éri el azt a pillanatot. De már én sem bírok magammal, egyszerűen kell ez a nő, hogy megtöltsem minden vágyammal és forró levemmel.

Mögöttem összekulcsolt lábaival még nem enged, egyszerűen szorít magába, hogy érezze remegő makkom tehetetlen vergődését. Vállába fúrva arcom nyögök, ordítani már nem bírok. Majd ahogy a hullámzásunk kicsit csillapodik, a fülébe súgom:

- Doktornő, mikor jöhetek vissza vizitre?

Ranjana (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Imádom, ahogy megfeszül a teste, és lüktet. Minden apró rángással érzem, hogy jobban feszít odalenn. Szeretem nézni az arcát, mikor elélvez.

Tudom róla, hogy ez neki csak bevezető volt. Nem is lep meg mikor a fülembe súgja:

- Doktornő, mikor jöhetek vissza vizitre?

- Nem ér rá holnapig sajnos, aggaszt az állapotod, sürgős ellenőrzést kell végezzek rajtad - közben édesen csókol - ma este, másfél óra múlva a lakásomon.

- Ott leszek - harap rá az alsó ajkamra vigyorogva.

Kopognak. Összemosolygunk. Hivatalosan komoly arcot vágva kikísérem. Az ajtóban a három fiatal fiú áll, már felöltözve, sporttáskával a vállukon. Egyszerre hívom be őket.

Mielőtt becsukom az ajtót,még egy puszit dobok a kedvesnek.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Alig várom a ma estét! Miután kopognak a többiek az ajtón, megigazítjuk magunkat, és a kedves máris úgy néz ki, mint mielőtt beléptem volna a rendelőbe.

Miután kilépek a folyosóra a kezembe akad a bugyija. Elmosolyodom ezen, hiszen a bent lévő srácok nem is tudják, hogy csorgó pinával hagytam ott a kedvesem, ráadásul nincs is ami felfogja az ajkak közül csordogáló lét. Na sebaj, ügyes lány ő, majd megoldja.

Már öltözöm is a szekrényeknél, amikor Edbe botlom. Odajön hozzám széles vigyorral:

- Ezt az új doktornőt te is meghúznád mi? Hát márpedig én meg fogom úgy dugni, hogy sikoltozhat ám!

- Biztos vagy te ebben? - kérdem tőle sandán, hiszen az kéne még csak, hogy megtegye!

- Abszolút. A kis cafka ott fog majd könyörögni előttem, amikor húzom a haját. Olyan vörösre baszom majd, hogy ülni nem bír majd!

Azt te csak hiszed, már én megtettem - gondolom sandán, de Ed kérkedése nem hat nyugtatólag rám.

- És miből gondolod, hogy belemegy majd? - kérdem tőle, hátha van terve és kipuhatolózom.

- Figyi, a csapatkapitány én vagyok. Szerinted akkor ki a legjobb? És a nőknek az kell. Na jó, én léptem, holnap ugyanitt. Csá!

- Oké, csá! - búcsúzunk el, és én nyugtalanul öltözöm fel, majd indulok Szilvihez.

Ranjana (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Azt hinné az ember, hogy több, mint egy heti alig alvástól hullafáradt lesz. De velem valahogy nem így van. Bár igaz, a nemalvásom oka, nem vizsgaidőszak, vagy kellemetlen- halaszthatatlan határidős munka, hanem Mike. Mióta találkoztunk, minden éjjel együtt voltunk, szinte hajnalig, elfáradásig szeretkeztünk. Nem tudok betelni vele. Furcsa módon a munka is könnyebben megy, lelkesebben dolgozom. Alig várom, hogy leperegjen a nap a délutáni edzésig.

Lassan haladok a csapattagok általános állapotfelmérésével. Sok dolgom persze nincsen, hiszen életerős fiatalemberek.

Az edző néha mosolyogva mondja, hogy a jelenlétem egyrészt jó, másrészt káros. Jó, mert a fiuk figyelmesebbek, rendesebbek, káros, mert néha fel akarnak vágni és önzősködnek. Mintha engem a szép gólokkal vagy technikával meghatnának.

Az utóbbi időben szigorúan nadrágban járok, minél kevesebb támadási felületet akarok adni, bár ha rendelőben vagyok akkor felveszek egy hosszú köpenyt. Ha Mike bejön akkor legyen könnyű dolga...mert a köpeny alatt olykor semmi nincs.

A fiuk, kedvesek, figyelmesek velem. A látszat kapcsolatunkat Mike-al, vagyis inkább annak hiányát eddig tökéletesen álcáztuk a csapat előtt. Senki sem tud semmit.


A mai edzés elég rövidnek ígérkezik, legalábbis az edző azt mondta.

Gondolataimban el vagyok merülve, alig várom, hogy hazaérjek, a folytatás meg egyértelmű, mert Mike is velem jön. Cseng a telefonom:

Tudom alig fogok érteni valamit, mégis felveszem:

- Szia apa, mondd a lényeget, rosszul hallak, edzésen vagyok!

- Anyád megcsúszott a lépcsőn, eltörött a lába, a sürgősségen vagyunk.

Szóhoz sem jutok. Szegény anya.

- Át tudnál jönni ma estére?

- Persze apa, másfél-két óra míg odaérek, jó?

- Csak nyugtasd meg szegénykét, azért gyere.

- Persze, szia apa!

Ebben a percben, mintha a baj csak bajt vonzana, egy nagy ordítást hallok. Nézem mi a baj. A játék megáll, Ed körül piros a víz, rettenetesen szitkozódik. Nem látom mi történt, de gondolom vagy orrba könyökölték, vagy labdával kapták arcon. Kiúszik, odamegyek.

Intek az edzőnek, hogy én intézem, folytathatják.

A padra ültetem Edet, kérem hajtsa előre a fejét.

- Tudom fáj, de engedd megnéznem, hogy eltört-e az orrcsontod!

Sziszeg, de tűri férfiasan, ahogy végignyomkodom a fájó testrészét.

- Nem tört el - súgom.

- Ja, csak baromira vérzik.

- Meg kell fogjam, amennyire lehet finom leszek, de nyomás alatt kell tartsam, hogy elálljon, jó?

- Tedd, amit kell - engedi át nekem magát.

Megszorítom, ahogy azt kell, lehunyja a szemét, még az első érintésem fáj, aztán, mozdulatlan vagyok, és őt sem bántja már, hogy a kezem az orrán van.

Kb 10 percig ülünk így, látom a fiuk ki-kipillantanak a medencéből, de az edzés tovább folytatódik. Az edzőnek csak szemmel üzentem, hogy minden rendben van.

- Úgy tűnik, elállt a vérzés - mondom - mielőtt hazamész, nézz be a rendelőbe adok fájdalomcsillapítót, hogy tudj elaludni éjjel, jó?

Csak bólint.


A fiúk kimásznak a medencéből, be is rohanok a rendelőbe. Remélem Mike már az öltözőbe ért, hívom telefonon. Felveszi.

- Kedves, a ma estét ki kell hagyjuk, anyám elesett, eltört a lába, ki van borulva, haza kell mennem hozzájuk picit.

- Értem, pótoljuk holnap - súgja

- Nem, holnap ügyeletes vagyok, holnapután viszont a tied, jó?

Kicsi csend..majd jön a vontatott válasz:

- Persze...este még hívlak. Csók.

- Csók!

Gyorsan összeszedem a cuccaimat, kikészítem a gyógyszert amiért Ed be fog nézni hamarosan. Még beírok valamit a mai edzésről az edzésnaplóba.

Hallom a fiuk már zajlanak a folyósón, biztos elindultak haza.

Kopogást hallok.

-Szabad!

Ed az, besomfordál.

- Ülj le még picit az ágyra! - kérem

Leül. Csak az orrára összpontosítok.

- Ez szépen bekékül holnapra- súgom. Nézd itt ez a krém, ezzel kend be óvatosan a bőrt felette, ezek a tabletták, meg fájdalomcsillapítók, és gyulladáscsökkentők. 6 óránkét egyet, oké?

- Gyengéd voltál ma...és mégis határozott - érinti meg a kezem.

- Ed, azt hittem ezt megbeszéltük. Végzem a dolgom, te is azt teszed, történetesen egy a munkahelyünk...de ennyi a közünk csupán egymáshoz.

- De lehetne egy kicsit több is - súgja és átölel.

Leveszem a kezeit magamról:

- Kérlek, menj el - mondom zavartan - ne csináld ezt!

- Tudom, hogy kívánsz - áll fel, és ismét közeledik.

Az ajtóhoz rohanok, kitárom:

- Jó éjt Ed!

Kisétál.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Pár nap eltelt már az első felméréstől, és időnként meglátogattam a kedvesem ilyen-olyan indokkal edzés után vagy éppen előtte. Nem akartam túl feltűnő lenni, ezért csak óvatosan jártam a rendelője felé, amikor nem volt arra senki. Néha a köpenye is igazi meglepetést okozott, csodálkoztam, milyen merész, hogy alatta semmi más nem volt.

De eközben Edet is szemmel tartottam, mert egyre jobban belelovallta magát abba, hogy megfekteti a kedvesem. Pedig ezt nem hagyhatom!


A mai meccsen is passzolom neki a labdát, de mintha el lenne varázsolva, úgy bámulja. Na idefigyelj kishaver! És már dobom is neki a labdát, de arcon találja. A bénája most megkapta! Elégedetten mosolygok magamban, miközben tettetett szánakozással és aggódással mentem oda, mint jó csapattárs. De amint Szilvia észrevette, naná, hogy jobban lett a rohadékja.


Meccs végén irány az öltöző, Szilvivel úgyis este szétszedjük egymást. Az a láng és heves szenvedély, ami benne ég, mintha egy kialvatlan és örökké forrongó vulkán lenne. Ekkor csörren a telefon, persze ő az:

- Kedves, a ma estét ki kell hagyjuk, anyám elesett, eltört a lába, ki van borulva, haza kell mennem hozzájuk picit.

Nem tetszik a dolog, mert már épp elképzeltelek alattam, amint a nedves puncidhoz hajolok és nyelvem felfedező útra indul.

- Értem, pótoljuk holnap - mondom nyelve egyet, de máris lesújtó válasz érkezik:

- Nem, holnap ügyeletes vagyok, holnapután viszont a tied, jó? - Erre nem számítottam. Most le akar rázni, vagy mi van? Két nap? És közte? Nem tudok mit tenni...

- Persze...este még hívlak. Csók.

- Csók! - majd egy mozdulattal leteszi a telefont. Valami itt nem stimmel. Nem beszéltünk semmilyen elutazásról, meg anyjáékról. Körbenézek és Ed mindjárt indul. Gyanús nekem ez a fickó!

Belehúzok az öltözésbe, és utána indulok. Észrevesz és hátba vág:

- Megbocsátok neked a labda miatt! - feltűnően vidámnak tűnt. - Ma meglesz, figyeld csak meg!

Már épp kérdezni akartam, hogy mi lesz meg, amikor egy másik haver vág hátba:

- Jössz ma este sörözni? - kérdi, miközben várja a választ. Ed pedig elindul a folyosón a rendelő felé és megáll ott. Látom, ahogy nyílik az ajtó és bemegy. Rohadjon meg! Lenyúlja a nőmet! És még be sem mehetek kiosztani, mert akkor kiderül minden.

A tehetetlen düh kap el, és az, hogy Szilvi megcsal ezzel a faszkalappal. Komolyan mondom, kicsinálom a rohadékot! De amikor a haver megint megkérdezi, hogy megyek-e, csak azt mondom neki:

- Persze.. megyek.. Mi mást csinálnék...? - Ezek meg dugjanak csak, menjenek együtt kefélni, és basszák szét az agyukat. Hülye kurva az is. Méghogy az anyjáékhoz. Ja. Biztos a múltkor is leszopta, én meg megdugtam utána. Francba, ilyenek a nők!

Ranjana (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Iszonyú későn érek haza. Anyuék próbáltak marasztalni, hogy aludjak a régi szobámban odahaza, de el kellett jönnöm. Össze kell szedjek pár cuccot a holnapi munkanap előtt, és reggel errefordulni munkábamenet túl nagy kitérő.

Össze is szedem a dolgokat, tudom reggel nagyon kómás leszek.

Bosszant kicsit Mike. Este felhívtam, nagy zaj volt körülötte, kiment a fiukkal sörözni. Olyan furcsa volt, rövidre fogta a beszélgetést, és valami nem volt rendben...nem tudom sajnos mi.

Gyors zuhany után bebújok az ágyba. A mai napon gondolkodom.

Eszembe jut Ed, milyen fura, összetört pofával is be akart próbálkozni. Az eddigi tapasztalatom az volt, hogy ha egy pasinak valamije fáj, akkor annyira elanyátlanodik, hogy a legeslegutolsó gondolata sem a szex. Azt azért kétlem, hogy ennyire akarna, vagy csak az bosszantja, hogy startból kikosarazom...ráadásul sorozatosan.

A testem össze-össze rándul...álom ébrenlét határán fetrengek.

Oldalra fordulok, érzem Mike illatát, az elmúlt éjszakák emlékét a párnák is őrzik.


Egy síma tenyér végigfut a a vállamon, le a könyökömig, majd csak egy újjal érinti a csípőmet és a combomat. Elsimítja a hajat a nyakamból, édes csókot érzek, apró szívással, libabőrös leszek, feltámad bennem a vágy. A becéző kar átnyúlik az én karom alatt, tenyerébe zárja a mellemet. Halk, mély sóhaj a fülem mögött...a lehellete is megborzongat

- Fogalamad sincs róla, mennyire vágytam rá, hogy hozzádérjek...tudtam, hogy kívánsz, megmondtam neked.

Olyan idegen ez a hang.

A kéz az állam alá nyúl, magafelé fordítja:

- Csókolj meg!

- Ed!...


Felriadok álmomból. A homlokom hideg verejtékes..."jó ég!, hogy voltam képes ezt álmodni!". Már ettől is lelkiismertfurdalásom van...

Kimegyek a konyhába vizet inni.

Ránézek az órára..hajnali 4. Hulla leszek holnap, már tudom.

Épp indulok vissza az ágyba, mikor rettenetesen megijedek. A bejárati ajtón dörömböl valaki.

Odalépek, kipillantok. Mike.

A dörömbölés egyre erősebb, ököllel veri az ajtót.

Kinyitom:

- Jóég, Mike, mi történt? -kérdem rémülten.

Ahogy kinyílik az ajtó, megcsap az alkoholszag.

- Egy büdös ribanc vagy, tudod? mondja, és betántorog, szinte félrelökve engem az útjából.

Csak állok, mint akit leforráztak:

- Mike...- bezárom az ajtót- te megőrültél?

Alig fordulok felé, máris megragadja a vállam...

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Rohadt ribanc. Hát mit is várhatnék, tőle? Ma én, aztán Ed, holnapután meg már az egész csapat. Mégis csak egy kurva, mondtam én. A sörözés sem segített, a többiek látják rajtam, hogy valami nincs rendben, és amikor mondtam, hogy a nőm mással kefél, máris bíztatnak, hogy rúgjam ki, kúrjam szét, vagy valami módon osszam ki. Csak húzzák az agyam, de nagyon úgy tűnik ez lesz. Nem szabadul tőlem olyan hamar és büntetlenül. Nem bírom, ha valaki így megaláz, és álszenteskedik. Rohadjon meg.

Azt sem tudom hány óra van már, de elindulunk hazafelé. Hova menjek? Mi is legyen? Felmegyek hozzá, és ott kapom Eden? Magam előtt a kép, hogy azzal a kaján vigyorával bassza a nőm. Na ebből nem eszik! Úgy kirakom őket, mint macskát szarni, nem fogok velük finomkodni. Ednek beverem az orrát, ennek a kis ribancnak meg szétkúrom a pináját, hogy tudja ki is vagyok. Ez az, ezt fogom tenni!

Egyre határozottabban látom magam előtt mi fog történni, és már csengetek is.

- Jóég, Mike, mi történt? - kérdi. Még ő kérdi? Hogyhogy mi történt? Teszi itt még a szépet.

- Egy büdös ribanc vagy, tudod? - érzem, amint megy fel bennem a pumpa az értetlenkedése miatt. Ő csal meg és adja az ártatlant.

- Mike, te megőrültél? - Néz azzal a guvadt szemeivel, de nem érdekel. Belököm az ágy felé és magam mögött becsapom az ajtót.

- Büdös kurva vagy! Összefekszel mindenféle rohadékkal - szakad fel belőlem. - De most megkapod! Most megtudod ki az aki szétkúrja a fejed!

Hátrál az ágy felé, és nem érti mi van. Adja az ártatlant, de ez még inkább bizonyítja: igazam van, csak titkolja!

Megragadom a vállánál fogva és lelököm az ágyra, majd ruhásan én is rávetem magam.

Ranjana (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nem tudok magamhoz térni.

Az első nem túl racionális gondolatom, hogy Mike tudja, mit álmodtam...de ez őrültség. Nem tudhatja.

Nézem, ahogy őrjöng, fel sem fogom, miket vág a fejemhez. Olyan szavak ütik meg a fülemet, amik fájnak. Súlyos gyanúsítások.

Ledob az ágyra, szinte nyekkenek belé, rám veti magát ruhástól. Ez az oldala nem lep meg, bizonyos helyzetben élvezném is az erőszakját, de nem tudnak nyugton hagyni a vádaskodásai.

- Hadd lássam azt a kúrva kis tested!- mondja.

Széttépi a hálóingemet. Végignéz a kifeszített testemen, a szemei párások a dühtől. Ellágyulnak a vonásai pár pillanat múlva.

- Hogy vagy képes odaadni magad mindenkinek...mikor nekem...

Rendesen felháborodok, sosem hittem volna, hogy eszembe jutna valaha is bántani ezt az embert, de most nem tudom nem kihasználni, hogy a térdem az ülepénél van. Ennek az őrületnek véget vetek most. Erőteljesen felrántom a térdem. Rögtön le is gördül rólam, mindkét kezét fájó testrészére szorítja.

Felpattanok, két lépésnyire megállok tőle, a hallóingem maradványait összegyűröm, majd a fejéhez vágom.

- Idióta vadállat vagy! Mi a fenét képzelsz?

Csak néz rám, nem szól semmit.

- Mit jelentsen ez az egész? – nézek rá kérdőn.

- Sörözni voltunk a fiukkal.

- Basszus...és akkor ezután minden alkalommal rám rontasz, és leribancozol?! És mi a jó égért vádaskodsz, hogy én meg az egész csapat. Ti mind meg vagytok húzatva! Azt hisztek, mindenki veletek akar kefélni?!

Előrehajol, fejét az két öklére hajtja:

- Mindenkinek tetszel...

Továbbra is kérdőn nézek rá, ez nem indok.

- Ma mikor a medence mellett ápoltad Edet, mindenki titeket nézett.

- Ha te lettél volna, vagy más, ugyanazt tettem volna....ezért vagyok alkalmazva.

- De Ed más...

- Miért lenne az?

- Ő mindenkit megkap...színésznők, modellek...bárki akit akar, mindenkit megkap. Sportot űz belőle.

- De nekem ehhez mi a közöm?

- Láttam bemenni hozzád ma délután...mit keresett ott?

- Mike, ne bosszants fel! Megsérült, te basztad orrba, rémlik valami? Adtam neki fájdalomcsillapítót, gyulladáscsökkentőt és egy kenőcsöt, amivel talán kevésbe lesz ijesztően kék holnap a feje.

Elkezdek fázni, tudatosul bennem, hogy meztelenül szónokolok.

Kinyújtja a karját felém, magához húz.

- Ne haragudj, életemben nem voltam még féltékeny, de te megőrjítesz. Nem ismerek magamra.

A melleim közé fúrja az arcát, az ölébe ülök. Két tenyerével összenyomja a cicimet, hol egyik, hol másik dermedt bimbómat ízleli. Szeretem csókolni ezt az idiótát, meg is sajnálom...ez belém zúgott. Mikor erre rájövök, csak még inkább ölelem. Lerángatom a pólóját. Finom férfias illata betölti az orromat, el is vesztem, égek miatta, iránta. Egy kézzel kiszabadítom a már ágaskodó férfiasságát a farmerből. Nem akarom megvárni, hogy levegye...de szerencse ő sem.

Minden tétovázás nélkül beleülök. Felhördül, ahogy becsúszik a szűk hüvelyembe.

Átfordít a hátamra, kísérletezik a behatolás mélységével. Csodás, hogy egyszer csak a makkját, máskor egészen tövig nyomja belém a dákóját.

- Az enyém vagy érted?- súgja

Érzem meg kell győzzem. Lassan elkezdek mozogni alatta, ringatom...nagyon élvezi.

Magamhoz ölelem, nem hagyom lélegezni sem. Így lehelem az ajkai közé.

- Olyan barom vagy Mike, nézz rám, érezz engem...- felnyög, nehezére esik visszatartania magát- hogy adhatnám magam oda másnak?

- Csak nekem...

- Csak neked.

Csendesen összerándul a teste, bennem nyugszik meg. Teljes súlyával rám telepszik, de nem nehéz...szeretem a féltékeny óriást.

Simogatva a tarkóját alszom el. Lassú lélegzetvételeit a fülemben hallom. Nyugtató.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Magamba zuhanok. Érzem, hogy a kiosztás jogos, ráadásul sajgó testrészem is kicsit észhez térít.

- Idióta vadállat vagy! Mi a fenét képzelsz? - kapom a fejmosást. Kezdem kínosan és hülyén érezni magam. Már megint elvesztettem a fejem.

- Sörözni voltunk a fiúkkal. - Csak ennyit tudok mentségül felhozni. Hülyén hangzott volna az "Imádlak, ne haragudj" szöveg most.

- Basszus...és akkor ezután minden alkalommal rám rontasz, és leribancozol?! És mi a jó égért vádaskodsz, hogy én meg az egész csapat. Ti mind meg vagytok húzatva! Azt hisztek, mindenki veletek akar kefélni?!

Igaza van, és minden szava késként döf a szívembe, pedig megérdemlem. Ilyen hülyeséget feltételezni, hogy ő mással...

- Mindenkinek tetszel... - kezdenék magyarázkodni, de látom nem érti. - Ma mikor a medence mellett ápoltad Edet, mindenki titeket nézett.

- Ha te lettél volna, vagy más, ugyanazt tettem volna....ezért vagyok alkalmazva. - jött a csípős válasza.

- De Ed más... - nyögöm. Hát tényleg nem érti mire akarok kilyukadni?

- Miért lenne az?

- Ő mindenkit megkap... - sóhajtok fel. - színésznők, modellek...bárki akit akar, mindenkit megkap. Sportot űz belőle.

- De nekem ehhez mi a közöm? - néz rám értetlenül. Muszáj megmondani...

- Láttam bemenni hozzád ma délután...mit keresett ott? - Kérdezek vissza, némi önbizalmat gyűjtve.

- Mike, ne bosszants fel! Megsérült, te basztad orrba, rémlik valami? Adtam neki fájdalomcsillapítót, gyulladáscsökkentőt és egy kenőcsöt, amivel talán kevésbe lesz ijesztően kék holnap a feje.

Olyan őszintén mondja, hogy eszembe sem jut már kételkedni benne. Csak nézek rá, csodálom tüzesen szúró szemét. Hosszú haja is ahogy leomlik a vállán...

- Ne haragudj, életemben nem voltam még féltékeny, de te megőrjítesz. Nem ismerek magamra. - Magamhoz húzom, hogy még jobban érezzem. Tényleg sosem hozta ki belőlem ezt egyik nő sem. Én meg hülye fejemmel elcseszem az egészet. Arcom előtt édes és hegyes mellei, melyek a hidegtől szinte a számba kívánkoznak. Tenyerembe fogom őket és úgy bújok közéjük.

Megölel, majd lehúzza rólam a pólóm. A következő pillanatban már a nadrágomból szabadítja ki a farkam, és egy határozott mozdulattal már rá is csúszik. Olyan gyorsan történik, és olyan mélyen, hogy mélyről feltör belőlem az ősi hang.

De aztán a hasára fektetem és édes ajkain ki-be járatom a farkam. Annyira szűk a puncija most, hogy a makkom pár húzástól a végsőkig feszül, és hol kint, hol bent esik jól az elmerülés.

- Az enyém vagy érted? - Hallani szeretném, ahogy mondja. Most nagyon, jobban, mint előtte bármikor. Erre finoman mozgatni kezdi a csípőjét, amitől hangosabban zihálni, nyögni kezdek.

De nem engedek a válaszból és megfordítom alattam, úgy tolom be újra tövig a farkam. Lássam az arcát, amikor mondja.

- Olyan barom vagy Mike, nézz rám, érezz engem... - súgja olyan érzékin, hogy már nem bírom visszafogni a feltörő robbanásom.

- Csak nekem... - nyögöm még utolsó erőmmel, ahogyan ráborulok.

- Csak neked. - Hallom még valahonnan a messziből, és teljes sötétség borul rám.

Ranjana (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Reggel csendben szedem össze a cuccaimat, valami uzsonnát is pakolok, hosszú lesz a mai nap, és hát még az éjszaka...ügyelet.

Levelet írok az alvó kedvesnek, és ráteszem a lakásom pótkulcsát is.

Még az ajtóból visszanézek...amekkora, annyira védtelen ahogy ott kiterülve alszik. Legszívesebben visszalopódznék mellé, és...

A fenébe, csak 3 perc...

Ledobom a táskám az ajtó elé, odaosonok. A vékony takarót leemelem róla. Olyan édesen nyugodt a teste.

Most nem simogatom, csak odahajolok az ágyékára...ott is nyugodt..még.

Nyelvemmel lassú nedves köröket kezdek rajzolni a még pihenő férfiasságára, majd az egészet a számba veszem. A nyelvemmel az egész finom érzékeny bőrét felcsúsztatom a makkról, és csak azt szopizom. Megmozdulnak a combjai. Csendesen sóhajt.

Felpillantok rá, már nyílnak a szemei, de még kába...a farka viszont egyre keményebb.

Most már kézzel is megfogom, gyengéden masszírozom, közben az ajkaim nem engedik. Kísérletezek, mikor szaggatottabb lélegzetvétele. A kezem is nedves már, igyekszem, minél síkosabbá tenni a kemény rudat.

Már az ereket is érzem, ahogy megfeszülnek a játékomtól, és ő már teljesen ébren, a hajam simogatja.

- Édes...- suttogja

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Olyan érdekes álmom volt. Először mintha valami furcsa helyen lettünk volna, majd érzem, hogy melegség árad szét a testemben, ami egyre kellemesebb és izgató. Álmomban lenyúltam, de nincs ott semmi, mégis egyre intenzívebb és érzem, hogy keményedem. Képváltás jön és mintha ketten nyalogatnának. Ettől még jobban felizgultam, de aztán az egyik lány eltűnik és amikor a másik lány felnéz, akkor látom, hogy Szilvi az. Beletúrok a hajába, és úgy nyögöm, neki:

- Édes... - és érzem, hogy egyre jobban lüktetek, és tör fel belőlem valami visszafoghatatlanul. De olyan jó érzés, hogy nem is akarom visszatartani, ilyen álmom már régen volt. De ekkor elfoszlik a kép és magamhoz térek, amikor tényleg őt látom ott, szájába éppen mélyen bekapva szopogatja a farkam. Visszahunyom a szemem, úgy élvezem, amit játszik rajtam. De amint a golyóim alá nyúl, már nem tudom visszafogni magam és úgy lőttem a szájába, olyan erővel, hogy még fel is ordítottam. Ráadásul nem engedi ki lüktető makkom, csak szívja tovább, az összes cseppet, és élvezi, hogyan remegek minden húzásánál. Már csak kapaszkodom a hajába és a lepedőbe, mikor még pár erős szívással megkínozza érzékeny hegyem és csak ezután enged el.

A következő pillanatban furcsa ízű csókját érzem, amint nyelve a számba hatol és pajkosan játszik.

- Jó reggelt édesem, mennem kell - súgja, majd úgy illan el, mintha tényleg csak egy álom lenne.


Amikor kinyitom a szemem már világos van. Vajon álmodtam mindezt? Vagy mi volt ma reggel? Kissé fáradtan öltözök fel, kimerítő este volt. Beérek az edzésre és a vízben kicsit magamhoz térek, bár így is az utolsó pillanatban érek be, a többiek már bent vannak. A játék kicsit laposra sikerült, majd irány az öltöző. Ma sem sokat látom őt, pedig arra gondoltam, mi lenne, ha meglepném? Ekkor egy hang üti meg a fülem a hátam mögött. Ed az.

- Öcsém! Ez a bige úgy tud szopni!

Nekem mondod? - gondoltam, de ekkor kezd leesni a tantusz, miközben folytatja:

- tudod melyik! A doktornőnk. Nem is meséltem, hogy amikor tegnap bent voltam nála, egyszerűen leszopott. Érted? Olyan szája van, hogy teli lőttem gecivel. Ez a nő úgy tud szopni, hogy ha még kúrni is így fog, akkor...

Nem bírom tovább hallgatni. Minden szava késként áll belém, éget és fáj. Hát mégis? Tegnap olyan hihetően tagadott mindent és hordott le, most meg azt kell megtudjam, hogy mégis volt valami? Azt hitte nem derül ki mi?

Egyre jobban felhúztam magam, és szinte felrángattam a ruháimat, az ajtót úgy vágtam be magam mögött, hogy majd leszakadt. Ed még röhögött is:

- Öcsém, erről lemaradtál! Enyém a nő, hiába dühöngsz! Megszívtad te lúzer!

Mint tűzre az olaj úgy hatottak a szavai. Tombolva indultam az orvosi felé, a többiek utat engedtek. Kopogás nélkül szakítom fel az ajtót és úgy vágom be magam mögött, hogy dörren.

Ranjana (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Szerencsére Zoli volt olyan rendes, hogy maradt helyettem még 2 órát a klinikán.

Ahogy az edző lefújja az edzést rohanok is a rendelőbe, felkapni a dzsekimet, meg a táskámat, hogy utána visszaérjek ügyeletbe.

Még keresem a klinikai kulcsaimat...női táska, a fene egye meg!

Megvannak. Kiveszem a telefonom is, fel akarom hívni Mikeot, hogy most elrohanok, de este, ha nyugszik az ügyelet besétálhatna hozzám. Aztán amellett döntök, hogy egy izgató smst küldök inkább. Be is pötyögöm "Combfixes bőrszínű harisnya lesz rajtam a kórházban a köpeny alatt...este, ha besétálsz hozzám meglesheted". Hálózati hiba...írja ki a kézbesítési visszajelzés.

Kicsapódik az ajtó, és beront ő.

A folyosón a többiek kíváncsi fejét látom még, ahogy bepillantanak..mielőtt az ajtót amaz istenesen be nem csapja.

Megáll előttem. Csak dühösen néz.

- Tudod, mit mondott Ed? - kérdi, mintha tudnom kéne.

- Nem...de akármit is mondott, szerintem baromi feltűnést rendeztél, mindenki téged bámult, ahogy ide berontottál. - nézek rá meglepődötten.

- Azt mondja tegnap leszoptad!

Egyet fordul velem a világ.

- Miii?

- Ne játszd a szentet, légyszíves! - látom a szeme csillogásán, hogy gyűlöl.

Elborul az agyam, de annyira erőtlen vagyok a vádak miatt, hogy nem akarok mondani semmit.

- Tudod, Mike, én bármit is mondanék, nem hiszel nekem. És elegem van az állandó gyanúsítgatásaidból. Ha így jobban esik...igen finom volt Ed.. imádtam az ízét! Úgyis ezt akarod hallani, addig nem nyugszol, mi?

Mozdulatlanul áll, lederemedt.

A könnyeim fojtogatnak, a kezem már a kilincsen.

Mielőtt kilépek, még hátraszólok:

-Az előbbi sms nem érvényes, remélem tudod!

Becsapom az ajtót.

Odakinn a fiúk mind engem bámulnak, várták mi lesz ebből a helyzetből. Egyikre sem tudok ránézni. Kiviharzok az épületből. Közben a táskámban zajol a mobilom...kézbesítési visszajelzés. "Isteni" - gondolom

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Kérdőre vonom, hogy vajon mit képzel, miért szopta le Edet?

- Miii? - kérdezi hitetlenkedve, gondolom most is tagad majd, ahogy eddig.

- Ne játszd a szentet, légyszíves! - szólok rá, mert érzem, hogy nem állok jót magamért, ha most és azonnal nem mondja el mi történt.

- Tudod, Mike, én bármit is mondanék, nem hiszel nekem. És elegem van az állandó gyanúsítgatásaidból. Ha így jobban esik...igen finom volt Ed.. imádtam az ízét! Úgyis ezt akarod hallani, addig nem nyugszol, mi?

Ez a kirohanás most meglepett. Bár tegnap is erősen tagadott mindent, de az a bevallás. Vagy annak tagadása? Már én sem tudom minek fogjam fel. Hagyom, hadd menjen.

- Az előbbi sms nem érvényes, remélem tudod! - mondja még kicsit bosszúsan, és maga után becsapja az ajtót. Ott ülök, és kavarog bennem minden. Végre bevallotta, amit szerettem volna tudni és amit titkolt, de legbelül úgy érzem ez mégsem az volt. Teljesen megzavarodtam. Ideje, hogy letisztázzuk a dolgot!

Mikor kinyitom az ajtót, a srácok ott állnak pusmogva.

- Na mi van? Mit álltok itt? - kérdezem őket, mire ők csak annyit motyognak:

- Semmi, semmi...

- Akkor meg? - ordítok vissza, mire az egyik merészebb rákérdez:

- Mi volt az előbb ez a kirohanás? Mi volt itt bent?

- Nem mindegy? Közöd? - kérdezek vissza ingerülten. - Ed merre van, az a rohadék?

Erre a kérdésre többekben megállt a szusz, de az előbbi haver ismét beszólt:

- Szerintem hazament dicsekedve. Szerintem nem normális.

Szóval haza? Megyek és úgy elkapom a grabancát!

- Várj egy kicsit! - fogja meg a karom a szószóló. - Hülyeséget ne csinálj. Nem volt semmi olyan, amit itt emleget. Én már csak tudom. Ugye nem mondtad el a doktornőnek? Mondd, hogy nem emiatt rohant ki!

Ettől máris megállok. Mi van? Mit tud ez a srác, amit én nem? Honnan tudja, hogy nem volt semmi? Erős tekintettel ránézek.

- Ezt meg honnan veszed, hogy nem történt semmi közte és a doktornő között? - kérdezem érdeklődve.

- Mivel nem áll fel neki. Csak hősködik itt, de a legutóbbi csaja óta viagrán él. Vagy ezt te nem tudtad?

Mi van? Viagrán? Ed? Ezt meg honnan...? Ekkor száll ki a fejemből a vér. Hogy én mekkora marha vagyok. A srác még magyarázza az okokat, de már nem hallom, mert máris tiszta lett a kép. Egyből rájöttem, hogy mekkora egy fasz vagyok, hogy ezt a nőt így megkínoztam. Ráadásul nem is először. Én hülye állat!

Mint valami holdkóros úgy hagyom ott a fiúkat, és indulok ki az uszodából. Komolyan mondom, én egy marha vagyok, egy állat egy igazi balfasz. Ostorozom magam, legszívesebben üvöltenék a világba, de amint a sarki virágosra nézek, máris más szemszögből látom a dolgot. Hiába verem magam a földhöz, ettől nem jön vissza hozzám! Nem is tudom mit kellene tennem. Ekkor nyúlok a zsebembe és nézem meg a telefont. Már vagy 10 perce jött egy üzenet Tőle. Reménykedve nyitom meg, de amikor az üzenetre pillantok, akkor a levegő is megáll bennem: "Combfixes bőrszínű harisnya lesz rajtam a kórházban a köpeny alatt...este, ha besétálsz hozzám meglesheted". Szóval ezt küldte, amire kirohanásakor utalt. Amikor újra és újra elolvasom, akkor hirtelen megtaláltam, amivel talán visszahódíthatnám! Hiszen most írta, hogy a kórházban lesz!

Hatalmasat dobbant a szívem, és elindultam oda. Eldöntöttem: beöltözök betegnek és befekszem az egyik kórterembe. Csak a portást kell leinformálnom, hogy melyik osztályon van és találnom egy ágyat. Máris kész a terv!

Ranjana (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Gyorsan visszaérek a kórházba. Nem tudom, hogy a dühöm, vagy az elkeseredésem nagyobb Mike miatt. Azt az egyet tudom, hogy ez volt az egyetlen megoldás. Ezt nem lehetne ép ésszel bírni, hogy valaki minden nap jelenetet rendez. Kicsit félek magamtól, néha azt éreztem, mikor vele voltam, hogy beleszerettem, de utóvégre lehet csak a fantasztikus szex váltotta ki belőlem ezeket az érzéseket.

Az ügyelet nem túl izgalmas, de semmi extra sürgősség, csak valahogy olyan szépen folytonosan szotyognak a betegek, hogy egymás kezébe adják a kilincset.

Mikor először van idő ránézni az órára, már este 8-at mutatott. Végre csend van.

Bemegyek az ügyeletes szobába, végignyúlok a kanapén.

A telefon hangja, mintha egy másik világról szólna, összerezzenek. Rájövök, hogy elbóbiskoltam.

- Halló - szólok bele elgyötörten.

- Doktornő! - suttog a portás - elnézést, ha zavarom. Itt van egy fiatalember...hogy is mondjam, nem szívesen ellenkeznék vele. Szerintem meg van zavarodva, maga után érdeklődött, és be akar jutni az épületbe, mi több az is érdekli, hogy melyik szalonban van szabad ágy... önkéntesen be akar feküdni. Mit tegyek?

Hívjam a biztonságiakat?...Le kell tegyem, visszajött...

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A portás nem valami segítőkész. Gyanúsan méreget, amikor Szilvi után érdeklődöm, de úgy tűnik beveszi a mesét, hogy az én orvosom és ő kérte, hogy jöjjek vizitre. Bár elég késő van ehhez, de meggyőzöm, hogy befekvésről volt szó és most tudtam csak beérni a munkám miatt. Holnapig bent kell lennem. Nem vitatkozott sokat, és megmutatja, merre kell menni. De a harmadik kanyar után nem tudom, hogy merre van a lépcső. Így vissza a portáshoz!

Épp akkor teszi le a telefont.

- Elnézést, merre van a lépcső az osztályra?

- Kétszer balra és utána egyenesen.

- Rendben, köszönöm! - már indulok is a kedves osztályára. Mikor felérek, körbenézek. Sehol senki a folyosón. Halkan benyitok az egyik ajtón, itt telt ház van. A következő kettőben is. De a harmadik szerencsére teljesen üres. Bent csak félhomály, látom, hogy az ágyak is szépen be vannak vetve, várva a betegekre. Azaz rám. Szívbeteg vagyok úgyis.

Cipőm gyorsan ledobom, az ajtót kicsit nyitva hagyom, hogy megtaláljon, majd gyorsan bebújok a takaró alá. Már csak az a kérdés, mikor veszi észre, hogy itt vagyok.

Ranjana (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Lesétálok a portáshoz, szegény nagyon zavart. Van egy halovány megérzésem ki lehet az önkéntes bevonuló. Kicsit mulattat a helyzet. Persze az elhatározásomon sokat nem változtat, de nagyon mulattat.

- Szóval, hogy néz ki ez a fiatalember?- fordulok a portáshoz.

- Kb 195 magas, rövid barna haj, barna szem, vékony, izmos...

- Ok, tudom ki az - Mike- ne hívja a biztonságiakat, el tudom rendezni. Hova ment?

- Felküldtem az emeletre a férfi szalonokhoz...szerintem bevackolta magát valahova.

- Megáll az eszem...

Felmászok a lépcsőn. Tudom, hogy van egy teljesen üres szalon, és egy ahol van egy üres ágy. Nyomomban a portás. Odaszólok az éjszakás nővérnek.

- Esti vizit!

Rohan is a lázlapokkal. Belépünk az első kórterembe. Végigrohanok az ágyak mellett, egy-egy kérdést intézve a betegekhez. Nincs itt.

Belépek az üres kórterembe, nem is lep meg, hogy az ajtaja nincs bezárva, a nővér tiltakozik, hogy oda semmi értelme bemenni. Odabenn félhomály. Ki is szúrom azonnal az időközben benépesült ágyat. A feje búbja is be van takarva. Hirtelen a mérgem elillan, és utolér a helyzet komikuma. Látom mellettem a portás is a kuncogással küzd.

- Khm!- köszörülöm meg a torkom az ágy mellé lépve.

Megjelenik a két szem. Na jó eddig bírom, szinte kitör belőlem a nevetés. Gyorsan a nővérhez fordulok, és a többi beteg éjszakai gyógyszereit ellenőrzőm. Majd megint vissza a delikvenshez.

Halál komolyan igyekszem megszólítani, de félúton megint elröhögöm magam.

- Uram, kérem, jöjjön velem! A kezelőbe...de itt már nagyon ráz a nevetés, a portás mellettem szintén jól szórakozik.

Kimászik az ágyból. A portásnak odaszólok. Igyekszem csendben tenni, de Mike biztos hallja.

- Az úr a barátom, összekaptunk, és fölöttébb furcsa módon próbál kiengesztelni...az ügyeletes szobába viszem! Köszönöm a közbenjárását, ne aggódjon, ártalmatlan!

- Gyere velem - nézek Mikera, bár haragszom még rá, az előbbi helyzet viccessége jobb kedvre derít.

Nem szól semmit, követ. A kulcs lassan fordul el a zárban. Kitárom előtte az ajtót.

- Parancsolj - meglepően szigorú a hangom.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Khm! - hallom a hangot mellettem. Viszont más hangokat is vélek felfedezni, ezért óvatosan lesek ki a takaró alól. A portás és egy másik nővér is áll mellette. Erre nem számítottam, azt hittem egyedül jön be. Kínos.

- Uram, kérem, jöjjön velem! A kezelőbe - hallom szigorú hangját, de végül elneveti magát a portással együtt. A nővérnek odaadja a gyógyszereket, és int neki, aki szintén nevetések között hagyja el a szobát. Legszívesebben most elsüllyednék az ággyal együtt. Azt hittem kiengesztelem, de nevetség tárgya lettem.

- Az úr a barátom, összekaptunk, és fölöttébb furcsa módon próbál kiengesztelni...az ügyeletes szobába viszem! Köszönöm a közbenjárását, ne aggódjon, ártalmatlan! - így még más előtt nem szégyenítettek meg. Mintha valami dilis, idióta lennék.

- Gyere velem - szól oda nekem, és elindulnak kifelé. Felveszem a cipőm a félhomályban, és sietek utánuk. A portás elköszön a folyosón jó derülések közepette, még talán kacsint is rám. Odaérünk egy ajtóhoz, melyet Szilvi kinyit:

- Parancsolj - szól nekem, és előre enged. A lámpát felkapcsolja és a szemben lévő székre mutat. - Ülj le. Mi volt ez az egész marhaság? Jót mulattam, de ez azért túlzás, nem?

Jogos volt a kérdőrevonása, leforrázva ültem bele a székbe, miközben szúrósan néz rám.

- Tudom.. Tudom, hogy nem történt semmi... - súgom alig hallhatóan.

- Tudod? Na és honnan tudod? - éles hangja még mindig fáj.

- Mert... szóval tudom, hogy viagrát szed Ed. Felvilágosítottak.

- Akkor azt is tudod, hogy miért szedi? - kérdi kíváncsisággal a hangjában. Vajon mennyit tudok? Semmit.

- Nem, állítólag valami volt barátnő vagy mi.

- Igen, de erről nem mondhatok többet, tudod: orvosi titoktartás, de pszichikai okok vannak, kissé labilis.

- Értem. Hát... igen, kissé labilis.. Ahogyan én is... -ostorozom magam. - Ne haragudj kérlek, de ugye leszel az ápolóm?

Nézek rá, hogy vajon érti-e, elfogadja-e a bocsánatkérésem. Pár másodpercig nézzük egymást, majd odahajol hozzám és az arcomba súgja:

- Te hülye vagy, mondtam már? - súgja, de már némi huncutsággal a hangjában, majd forrón megcsókol.

Ranjana (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Ülj le. - szólok rá - Mi volt ez az egész marhaság? Jót mulattam, de ez azért túlzás, nem?

Látom még zavarban van, talán nem úgy képzelte, hogy a portás és nővér is velem jön.

- Tudom.. Tudom, hogy nem történt semmi... - súgja

Íme a megvilágosodás...de nem akarok cinikus lenni.

- Tudod? Na és honnan tudod?

- Mert... szóval tudom, hogy viagrát szed Ed. Felvilágosítottak.

Szóval tudja...jól van hát.

- Akkor azt is tudod, hogy miért szedi? - kérdem.

- Nem, állítólag valami volt barátnő vagy mi.

- Igen, de erről nem mondhatok többet, tudod: orvosi titoktartás, de pszichikai okok vannak, kissé labilis.

- Értem. Hát... igen, kissé labilis.. Ahogyan én is... -mondja elfúló hangon - Ne haragudj kérlek, de ugye leszel az ápolóm?

Legszívesebben megölelném, de még nem adhatom ilyen könnyen az egészet. Látom nagyon szarul van, nem tudja mire számítson. Megsajnálom:

- Te hülye vagy, mondtam már? - csak oda akarok hajolni, hogy egy biztató csókot adjak neki, vagy megöleljem.... De mikor az illatát megérzem, és tudatosul bennem a felismerés, hogy szinte el akartam taszítani magamtól, nem tudok ellenállni. Megkívánom, és levegőt sem hagyva neki csókolom.

Akar még mondani valamit, de a kezem a szájára teszem.

- Figyelj - nyögöm - ne mondj többet semmit, tudod, mit gondolok. Ez volt az utolsó alkalom, hogy ezt csinálhattad velem. Csak ennyi!

- És most?...Nem akarod, hogy elmenjek? - kérdi félénken.

- Dehogynem...de még ki kell engesztelned.

Megállok előtte és lassan kezdem kigombolni a köpenyem...

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nem tudom megbocsát-e valaha, épp még mondani szeretnék neki pár szót, amikor a számra teszi a kezét.

- Figyelj! Ne mondj többet semmit, tudod, mit gondolok. Ez volt az utolsó alkalom, hogy ezt csinálhattad velem. Csak ennyi!

Igen, ennyi elég nekem. Bár biztos, most látni sem akar, megérdemelném, ha mint egy megszégyenült, kivert kutya távoznék innen a szeme elől.

- És most? Nem akarod, hogy elmenjek? - kérdezem félénken, mert nem tudom, látni szeretne-e még.

- Dehogynem...de még ki kell engesztelned. - súgja és elkezdi kigombolni a köpenyét. Nyelek egyet, mert olyan forrón és izgatóan mozog, hogy az előbbi szégyenkezésemet mintha szél fújta volna el, és érzem, ahogyan a nadrágomban egyre keményedem.

- Igen... - nyelek egyet - Kiengesztellek... Kérj, amit csak akarsz... - nyögöm, miközben a második gomb is enged az ujjai alatt és felbukkan édes melltartója. De már a következő gomb következik, és egyre izgatottabb vagyok, hogy vajon mi lesz a ruhája alatt. Bár most nem készült rám, de az sms-ben combfixet írt, de a bugyija vajon...?

Már nyúlnék oda, de a kezemre csap:

- Ne légy mohó, türelem! Nem ráérünk? - mosolyog és újabb gombot bújtat ki, már csak egy válasz el a finom csípőjétől, a mellei feszesen állnak a csipkében, és már én sem bírok magammal.

Ranjana (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A végtelenségig akarom a pillanatot nyújtani, lassan egyenként gombolódzok ki, mindig csak egy apró részletet felfedve a testemből. A szeme éhesen követi a kezeimet, a pillantása sürgető, a vágy már látszik rajta. Szinte hozzám ér sürgetőleg, de viccesen megdorgálom:

- Ne légy mohó, türelem! Nem ráérünk? - kacérkodom.

Élvezem, ahogy a melltartómat szuggerálja, próbál alá látni, a tekintetével is simogat...megkeményszem tőle. A dudorodó mellbimbók teljesen elveszik az eszét, a csipkén keresztül ízleli meg őket. Akaratlan sóhaj szakad fel belőlem. Ez az olaj a tűzre...

A ruhám utolsó gombja is szétnyílik, majd lesiklik a földre.

A csipke tanga semmit sem takar.

- Ha tudom, hogy még akarlak látni, akkor nem lett volna rajtam bugyi... - súgom - csak combfix.

Nem mond semmit, felemel, és letesz az ágyra...mosolyog...és csókol.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A bimbójára hajolok, mely szinte kiszúrja az anyagot. Rá hajolok és harapdálni, nyalogatni kezdem. Tenyeremmel végigsimítok a derekán, hogy teljesen szétnyíljon a köpenye, és majd a popsijánál fogva megragadom és az ágyra teszem. Már semmi nincs rajta a fehérneműn kívül.

- Ha tudom, hogy még akarlak látni, akkor nem lett volna rajtam bugyi, csak combfix. - jut el tudatomig amit az előbb súgott. Ez még jobban felizgat és a csipkéből egy mozdulattal kiemelem feszes melleit. Tenyerembe fogom őket és hol egyik, hol másik bimbója kerül a számba. Szívom, harapdálom őket, egyszerűen nem tudok betelni velük!

Ujjai a hátamon szántanak végig, körme néha belemélyed a bőrömbe, de ez még jobban bevadít. Kezdem elveszteni a fejem, miközben érzem, hogy a nadrágomból szabadít ki. A következő pillanatban már a tanga anyagát nyomja makkom, szinte át akarja döfni, úgy vágyom a forró puncijára. Odanyúlok és ismét leszakítom róla a leheletnyi anyagot, majd félredobom és belemarkolok a popsijába úgy húzom magamra. Átkulcsol a lábával, hogy mélyebben lehessek benne.

- Óhhh baby... - nyögöm a vállát harapdálva, majd a torkát ízlelgetem. - Imádom a pinád...

Ranjana (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ahogy a súlya rám nehezedik, megérzem feszülő férfiasságát a nadrágján át. Nem is értem hogyan, de a másodpercek törtrésze alatt teljesen meztelen. Még a tangám is börtön, le akarom vetni, de mielőtt megtehetném ismerős hangot hallok...ismét letépi rólam. De picit sem zavar, mohó kezemmel a férfiasságán játszom, mikor belemarkol a fenekembe, és magára húz. Elmerül az örvényemben, combjaimat körülfonva a derekán akarom magamba zárni.

- Oh, bébi - suttogja - imádom a pinád.

Megőrjít a mocskos szövege, józanul nem értékelném, de így miközben vadul ki-be járatja bennem a kemény farkát szinte eszemet vesztem tőle.

- Mike - nyögöm - hátulról akarlak.

Rögtön kijön belőlem, és megint azt érzem, hogy mint egy rongybabát, olyan könnyedséggel fordít négykézlábra. Picit széthúzza a fenekem dombjait, és ismét benyomul a puncimba...mintha vákum lenne bennem, úgy szippantom magamba.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Mike, hátulról akarlak. - hallom édes hangját és kérése számomra édes parancs. Megfordítom az ágyon és derekát megragadva újra felhúzom magamra. Olyan mélyen érzem magamon, hogy felhördülök. Olyan szűk lett, hogy minden húzással erősen megmasszírozza a bejárata a makkom.

- A... pinád.. - lihegem, de nem bírom ebben a pózban sokáig úgy érzem. Ujjaim belemarkolnak a bőrébe, és minél mélyebben járatom meg benne a farkam, annál erősebben kapaszkodom. Nyögése még jobban felpörgetnek és már eszemet vesztve hörgöm:

- Neeee.... neee... tedd... - de már nem bírok leállni, olyan mélyről tör ki belőlem a forró lé. Tövig magamra húzom, de már csak tehetetlenül remegek benne. Ekkor hallom hangos, de elfojtott sikolyát, gyorsan a szája elé teszem a kezem, de megremeg és tenyerembe nyomja el a hangját. Remegése újabb cseppeket szív ki belőlem, alig bírom őt is tartani, de a hullámai rám is kihatnak, így egymáson reszketünk tehetetlenül.

Hörgésünk és lihegésünk tölti be a szobát. Csapzottan fekszünk az ágyra egymás mellé. miközben simogatom. Édesen, csillogó szemekkel néz rám. Elmosolyodik és miközben csókra hajol csak annyit súg:

- Te hülye vagy, mondtam már? - majd magához húz és mély csókkal zárja le mosolyom.

Tartalomjegyzék