Istvánka0111 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)
Meleg hétre ébredtem a szabadságom első napján. Már tudtam, hogy mi lesz a programom. Leutazok a balatoni nyaralómba...főzőcskézek...iszogatok...pihizek...talán lányokat is szerzek pár estére.
Hamar becsomagoltam, aztán be a kocsiba és irány a szabadság. Elfelejtem a munkahelyi gondokat....személyi asszisztensnőmnek kiadtam, hogy csak reggel 8 és 10 között keressenek, ha nagy a gond. Amúgy ki lesz kapcsolva a mobilom.
Nagyon ritka, hogy most ilyen hosszú semmittevésre szántam rá Magamat.
Elindultam a Balaton felé....néztem a sok autót...munkába mennek...szegények. De ez miért zavar engemet? Fordítva sokszor láttam ezt a képet...meleg volt az öltönyben, kényelmetlen volt...ők mentek nyaralni.
Most fordítva van....póló...rövidnadrág...napszemüveg...az öltözékem.
Kocsim halkan száguldott....rockzene bömbölt....éreztem a szabadság szelét.
A városhatár közelében ilyenkor sok a stoppos lány lehet, hogy valakinek feltűnik a kocsim, vagy talán Én!? Sorban álltak a fiatalok az út szélén...fiúk, lányok, párok.
Távolban már kiszemeltem az "áldozatot". Short és bikini felső volt rajta, kezében hátizsák. Lassítottam, majd megálltam egy kicsit távolabb..figyeltem a reakcióját. Integetve szaladt..a jobb oldali ablakot lenyitottam...oda ért...benézett majd megkérdezte.
- Merre haladsz, ezzel a csúcs járgánnyal?
Tetszett a belépője.
- Egy hét Balaton! És Te hova-hova? - kérdeztem vissza határozottan
- Az irány megfelelő...elviszel? - kérdezte.
Mire válaszoltam volna, már kinyitotta az első ajtót...hátizsákját hátra dobta...és kényelembe helyezte magát.
- Persze, gyere csak! - mondtam, de már benn ült a kocsiba.
Szótlanul haladtunk, csak a zene bömbölt, néha rá néztem...láttam, hogy elaludt.