Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)
Kicsit tele a hócipellőm a világgal, de főképp a hímnemű részével. A lelkizőssel, a problémással, a vadállattal, a túl komolyan vevőssel, az elkésővel, a túl korán jövővel és egyáltalán azzal a részével, amelyik meg akarja szabni nekem, hogy mikor és mit csináljak. Hogy miért nem lehet azt megérteni, hogy egy független, elfoglalt nő nem feltétlenül vágyik másra, mint némi játékra, flörtre és egy-egy kiadós szeretkezésre egy igazán jó partnerrel. Már komolyan kezdtem feladni a dolgot, amikor az egyik netes társkeresőn, ahol már ezer éve nem jártam, rám bukkant valaki, aki azt állítja magáról, hogy pontosan ilyesmit keres, ugyan már beszélgessünk egy keveset arról, hogy hogy is képzelem én.
Szót szót követett, és az írásaiból úgy látszik, hogy akár egy kiváló játszópajtás is lehet belőle ha nem vigyázok. Leírt szavai, fantáziái piszkosul felizgattak és nem ritkán kaptam magam azon, hogy miközben a billentyűket püfölök, fél kézzel előhúzom az íróasztal fiókjában hasonló célokra tartott vibrátoromat és egy könnyed mozdulattal magamba nyomom. Sosem tart sokáig, mert olvasva őt, a legfinomabb vibrálás hatására is hamar, nagyon hamar elélvezek. Persze ezt neki sosem árulom el, legfeljebb sejtheti, hogy épp történik valami...ahogy én is sejtek valami ilyesmit, amikor kicsit akadoznak a mondatai.
Néhány átcseverészett forró éjszaka után eldöntött ténynek tekintjük, hogy találkozzunk. Egy zsúfolt plázát szemeltünk ki első játszóterünknek, mert hogy nem sima kávézás lesz, valahogy mindketten sejtettük. Gondosan készülök, a forró nyárra való tekintettel egészen lengén. Az összes ruhadarab egy laza selyemtunikába bújok, a lábamra pedig hosszan tekeredő bőrszíjjal meghúzott bőrszandál kerül, ami meglehetősen jól kiemeli, amúgy is hosszú lábaimat. A fehérneműről nagyvonalúan megfeledkezem, bőven elég az nekem az irodában, egész héten. A szombat a szabadságé és kész.
Időben érkezem, de még nem megyek a kávézórészhez, inkább a fölötte lévő korlát mellől szemlélem a terepet. Végül is mindössze egy darab fotó alapján kell beazonosítanom a hímet, arról nem is beszélve, ha nem tetszik élőben, fogom magam és elmegyek. Á, már meg is van! Az egyik eldugottabb sarokból kutat utánam, látszólag lazán, ám valójában nem kicsit feszülten. Hát legyen. Nem rossz a pasi...de nem ám, pontosan egy szombati kalandra való....esetleg egy nyárira...kényelmesen lemegyek a mozgólépcsőn, ami a bárral szemben van, és végigvonulok a színen. Igen, azt hiszem a vonulás a jó szó! Igazán kedvemre valóan indul a randi. Lustán végigmustrálja a vonulást, majd, mintha ezer éves pajtásom lenne, átölel és puszit nyom a két arcomra, nem kihagyva annak lehetőségét, hogy mintegy véletlenül végigsimítson a tarkómtól a fenekemig....