Martinelli (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)
Vidáman ébredek. Kinézek az ablakon és a szép, napos, tavaszi idő láttán mosoly jelenik meg az arcomon. Az aranyeső virágzik már és pompásan díszíti udvaromat. Szombat lévén, ma a pihenésen és a kikapcsolódáson kívül nem terveztem mást. Lenne még üzleti elintéznivaló bőven, de majd hétfőn elintézem. Pihenni és kikapcsolódni szeretnék, mert kell az energia a jövő hétre.
Kicsit még elnyújtózom az ágyon, és a tegnap estére gondolok. Kellemes este volt. Böhm Vilmos vacsorameghívásának kellett eleget tennem, amit egy sikeres üzlet létrejöttének megünneplésére rendezett. Én kis része vagyok ennek az üzletnek, nem is volt nagy kedvem elmenni, de nem tehettem mást. Ebben az üzletágban általában több cég dolgozik együtt, ezért sokszor kerül sor ilyen partira. Elég kemény a piac, nem könnyű bekerülni, de még nehezebb megmaradni. Nőknek főként nehéz, mert a férfiak hajlamosak lebecsülni a női játékosokat, és amikor meghallják, hogy modern energiaiparban utazom, legjobb esetben udvariasan mosolyognak. Nekem sem volt könnyű betörni, de sikerült, és most a megmaradáson dolgozom. Jelentős tőkével rendelkezem, kiharcoltam magamnak egy bizonyos szintű pozíciót, de van még mit tenni e téren.
Annak ellenére, hogy egyedül jelentem meg, nagy megkönnyebbülésemre senki nem akart felcsípni, nem kaptam illetlen megjegyzéseket, se pimasz meghívásokat. Finom volt a vacsora, kellemes volt a társaság, tehát összességében jól telt az este. Majdnem mindenki ott volt, aki a modern energiaiparban jelenleg számít. Megismertem pár „nagyágyút”, ami egyszer még talán jól jöhet.
Mélázgatásom a kapu telefon szakítja félbe. Az ajtóhoz sietek, beleszólok és megtudom, hogy levelem érkezett. Gyorsan magamra kapom a házikabátom és kisietek.
– Kertész Olívia? – kérdezi a gyorsfutár.
– Igen, én vagyok – válaszolom meglepve.
– Levele érkezett, kérem itt írja alá – és már mutatja is a helyet.
– Tudhatnám ki küldte? – kíváncsiskodom meglepve.
– Természetesen – jön az illedelmes válasz – Óvári Rudolf a feladó.
Meglepetten húzom fel a szemöldököm, de aláírom és átveszem, én ráérek később is csodálkozni de a futárnak mennie kell. Megköszönöm és bemegyek a házba. Óvári Rudolf? Ki lehet ez a férfi? Óvári Rudolf? Nem ismerős a neve, hirtelen nem tudom hova tenni. Nézem a frissen átvett borítékot. Jó minőségű papír, jó ízlésre és tehetős anyagi háttérre vall, ami lehet szemfényvesztés is, de ezt most nem tudom eldönteni. Budapesten adták fel, mégpedig ma. Ez fura. Mi lehet ilyen sürgős, hogy szombaton ideküld egy levelet gyorsfutárral? Ráadásul még nem is ismerem a feladót. Vagy mégis? Talán jobb, ha felbontom a levelet, mert a találgatással nem megyek sokra, erre már rájöttem.
Kivágom a borítékot az asztalon levő levélfelbontó készülékkel és kiveszem belőle az ugyanolyan színű és minőségű, három rét tűrt levelet. Kibontom és tágra nyílt szemekkel olvasom.