Tibor43 (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)
Négy nap. Négy csodálatos nap vár rám a tengerparton. Szükségem is van rá, mert kicsit földhöz vágott az utóbbi idők rohanása, munkái és a szakításom.
Csütörtök kora reggel van, de a nap már most melegen süt és pokoli hőség ígérkezett az út folyamán. A buszpályaudvaron már kisebb tömeg fogadott, mikor kiérkeztem. Csak egyedül akartam lenni, nem jópofizni senkivel sem. Hoztam magammal könyvet meg miegyebeket, melyek egy hosszú buszon történő utazáshoz szükségesek.
Mikor az idegenvezető megjelent, bemutatkozott,elhadarta, hogy mennyi ideig tart az út, hol és mennyi ideig fogunk megállni, stb...Nem nagyon figyeltem rá.
Mikor nyíltak az ajtók, igyekeztem viszonylag a hátsó traktusban helyet foglalni és amint leültem nyomban kibámultam az ablakon. Mivel a könyvem, telefonom és a fülhallgató kéznél voltak, miattam már akár indulhattunk is volna.
Mivel kifelé bámultam az ablakon nem láttam, hogy ki ül le mellém, csak valaki lehuppant az ülésre.
- Csak nehogy elkezdjen itt nekem csacsogni mindenféléről, mert akkor megőrülök...- gondoltam magamban.
Homlokom a hideg üvegnek nyomtam és szinte azonnal a gondolataimba mélyedtem. Az elmúlt napok viharos és cseppet sem megnyugtató eseményeire gondoltam, mikor a busz elindult.
-Végre!-sóhajtottam fel magamban.
Az illető mellettem nem szólalt meg amiért igencsak hálás voltam neki. Kinyitottam az ölemben lévő könyvem és olvasni kezdtem. Aztán véletlenül lepillantottam és azt hittem rosszul látok. Gyönyörű, pirosra lakkozott lábakat láttam, barna és egészen sima, bársonyos bőrrel.....Lassan feljebb emeltem a tekintetem és egy rövid fehér nadrágot láttam, fölötte fehér blúzt, majd válltól lejjebb érő sima és csillogó barna hajat és egy szintén barna szempárt amint épp engem néz.....
-Már köszöntem és be is mutatkoztam, csak nem válaszoltál- szólat meg meleg, barátságos hangon. Hirtelen azt sem tudtam mit válaszoljak, csak hebegtem és aztán kinyögtem én is a nevem.
-Úristen! Horvátországig mellette....-kezdtem jól érezni magam.