Azaiak (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)
A vesszőm Ágiban, te a számon ülsz, el-elemelkedsz róla, nem akarsz megfojtani, pedig én most épp ezt szeretném, ha beléd fulladhatnék, megragadom a combjaidat, magamra húzlak, majd – amikor már majdnem megfulladok, elemellek, levegő után kapkodok. Szeretném, ha ez így maradna, ha soha nem érne véget.
Aztán leszállsz rólam, és elkezdesz fotózgatni. Ági ettől még jobban beindul, még hangosabban sikongat, aztán egyszer csak hirtelen elhallgat, belemarkol a combjaimba, szinte görcsbe feszül a teste, lefordul rólam, nem símul hozzá, szétvetett karokkal fekszik oldalt, kissé színpadias pózban, mintha a gépedre várna. Én még nem vagyok kész, fekszem hanyatt, felmeredő farkammal, nem tudom mit csináljak. Kezdeném símogatni, csókolgatni Ágit, ő először lustán, majd bosszúsan hárítja. Csak nem hagyom abba:
- Hohó, hölgyem, és én hol maradok. Birkózni kezdünk, elhatározom, hogy most megerőszakolom ezt a kis gonoszt, aki csak magával törődik. Egyre céltudatosabbak, erősebbek a mozdulataim, Ági is benne van a játékban, de ő is győzni szeretne, egy pillanatig nem tudom, most mi legyen, teperjem le, vagy hagyjam felülkerekedni.
- Na, most mi lesz, ki győzzön le kit? – kérdezem tőle a szájába beszélve.
Elfordítja a fejét, és most már tiszta erőből igyekszik fölém kerekedni.
Közben te végig fényképeztél, most leteszed a kamerát, és besegítesz Áginak. Lefogod a karjaimat.
- Hát, ilyen túlerővel már nem küzdhetek, mondom, és megadóan felteszem a karjaimat a fejem fölé, amit Ági rögtön oda is kötöz az ágyrácshoz.
Te megint kézbe veszed a kamerát, Ági pedig elkezdi játszani az emberrablót. Kezét pisztollyá formálva a fejemhez szorítja:
- Csend, vagy ….
Aztán hirtelen felhúzza a fejére az egyik bugyit, álarcként, csak a két szeme látszik ki a két nyíláson.
- Na, most elkaptunk. Szép kis váltságdíjat kaszálunk rajtad…
- Tömd be a száját is- mondod, Ági fel is markol egy bugyit, de mást gondol, felveszi az ágy előtt heverő harisnyanadrágját. Megszagoltatja velem.
Símogatja vele az arcomat, rászorítja, aztán leveszi az álarcát, és azzal símogat tovább. Az arcomra teríti, rátenyerel.
Leteszed a gépet, te is beszállsz a játékba. Aztán mégis csak a fotózáshoz térsz vissza.
- Kötözzük gúzsba! - mondod, eloldozzátok a kezeimet, hátul kötözitek össze, a bokáimat is odahajlítjátok, legalább is, ameddig nem túl hajlékony derekam engedi, összekötözgetitek, és néhány perc múlva elkészül a fotósorozat, ahogyan Ági egy mozdulatlanná kötözött, elnémított, bekötött szemű foglyot kínozgat.
- Na, miért nincs még itt az a pénz? – mondja szigorúan, és szorít egyet a golyóimon. A talpaimat veri a tenyerével, orromat befogva fojtogat.
Eleinte még élvezem is, de aztán ez a karikába feszítés egyre kényelmetlenebb, szépen elhervadok.
- Jól, van, ennyi elég is lesz, mondod, most már engedjük el.
- Hogyne, hát nem láttad, hogy meg akart erőszakolni? Nem gondolod, hogy ezért kijárna neki egy jó kis bünti?
- Biztos, hogy ez jó ötlet? – kérdezed.
Érzem, ahogy a végbelem kenegeti valaki síkosítóval.
Csak nem akarja belém nyomni a vibrátort? Olvastam én már persze a prosztataizgatásról, el is hittem, hogy élvezetes lehet, de soha nem akartam róla személyesen meggyőződni.
Összeszorítom a fenékizmaimat.
- Várj, ne a vibrátorral- mondod – van dildóm is!
Mi a franc lehet az a dildó? A hangzásából ítélve valami bunkós eszköz, még csak az kéne, gondolom, és már az jár a fejemben, hogy ki fogom nyöszörögni a menekülőszót, leállítom ezt az egészet, de a fenekem körül körözgető valami mintha csak egy kis vékony pálca lenne.
Na, jó, akkor hagyom magam, majd csak túlélem valahogy. Ellazítom a fenékizmaimat, és érzem, hogy valami belém hatol. Rossz érzés, ahogy áttöri a záróizmokat, nem fájdalmas, de rossz, ösztönösen nyomok egyet, aztán rögtön vissza is tartom, nehogy már kijöjjön belőlem valami. És valahogy tényleg kezdem élvezni, valami bizsergés indul el bennem, kezdek párzó mozdulatokat végezni, egy kéz a vesszőm alá gyűr valami ruhát, aztán a bizsergő érzés egyre erősebb lesz, remegés indul el bennem, próbálom visszatartani, egyre közelebb jutok a csúcsponthoz, harcolok ellene, nem akarom, hogy vége legyen, tartson az örökkévalóságig…. De hiába harcolok, vége, ha nem lenne teletömve a szám, most üvöltenék, így csak nyöszörgök, vadul harapom a bugyikat, vergődök, belezuhanok valami időtlen feketeségbe, valami melegbe, valami tömény női illatokkal kibélelt barlangba…