Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Az esküvő napja... Holnap lesz a nagy nap!

Pár hét eltelt azóta, amióta megkértem a kezed. Szinte minden nap találkoztunk, de közeledésem elől finoman kitértél, türelmemet kérve. Tudtam, hogy te vagy az, akivel ezután élni szeretnék, aki mellett szenvedélyes és szeretettel teli napokat tölthetek el. Játékosságod, huncutságod számtalanszor előbújt, mely újra és újra hódításra késztetett. Ezeknek a próbáknak örömmel vetettem alá magam, de férfiasságom is nehéz volt tartani. Meghajolok akaratod előtt, hiszen már az ismerkedésünk első napján elcsavartad a fejem.

Holnap lesz a nagy nap. Amikor nőül vehetem azt a lányt, aki előtt sutba dobtam minden férfiasságom, meghajoltam akarata előtt és feláldoztam a szívemet. Úgy játszhatsz velem, ahogy tetszik, de mégis e játékkal egyre határozottabbá teszel, egyre szilárdabbá abban, hogy más soha nem kell. Sem most, sem máskor.

Ma nem találkoztam veled, hiszen nálatok is már esküvői előkészületek folynak. Ez az egy nap is Nélküled maga volt az űr, a végtelenség, az idő kínja. Mégis olyan izgatott voltam egész nap, hogy alig bírtam magammal: a kertben jártam fel és alá, majd a ruháimat néztem át újra és újra, amit a szabó előző nap hozott át. Minden stimmelt, a ruha tökéletesen mutat majd az esküvőn, de mégis izgatott voltam. Mi lesz holnap? Ráadásul ahogy ismerlek biztosan valami váratlan fordulat jöhet közbe, pedig minden meg van tervezve. Nem lennél te, ha minden csak úgy lezajlana.

Végül este lefeküdtem, de altatót nem mertem bevenni, nehogy átaludjam életem fénypontját. Forgolódva, de végül szerelmemben és Benned bízva elaludtam...

Citromfű (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ez a nap is elérkezett!!! Nem is gondoltam volna, hogy az a fiú, akit nem is olyan rég még gyűlöltem, amiért elveszi a szabad ifjúságomat egyszer kiolthatatlan lángra gyújtja szívemet. Pedig megleckéztettem rendesen, de mindezek ellenére kitartóan ostromolt. És most SZERETEM!!!! De most megígérem, jó kislány leszek és nem török borsot az orra alá, mert SZERETEM!!!!! Szeretném, ha e gyönyörű nap mindkettőnk számára emlékezetes maradna, mert SZERETEM!!! És gyönyörűnek kell lennem, hogy még jobban elvarázsoljam, mert SZERETEM!!!

Ilyen csodás gondolatok jártak épp a fejemben, mikor anyám jött be a szobámba:

- Mily csodás napra ébredtünk, kislányom. Ezt is megértem, hogy örömanya legyek. - mondja boldogan édesanyám és átölel.

Gyorsan felkelek és érzem szívem egyre gyorsabban kalapál, egyre izgatottabb vagyok, mert annak az embernek leszek a felesége, akit SZERETEK!!!!

Századszor is megcsodálom menyasszonyi ruhámat és táncot lejtve, dudorászva kezdek készülődni.

Hajam apró loknikba csavarják, majd segítenek hófehér ruhámba bújni, melyben úgy érzem magam, mint Hamupipőke a bálon, mikor megismeri hercegét.

Ruhám egy gyönyörű, könnyű, habos csoda. Szolid és mégis rafinált, mert dekoltázsomnál elég mélyen kivágott, de fátylam sokat sejtetően takar, és amit nagyon akarnak, azt észrevehetik. Derekam karcsú, melyet ruhám még jobban kiemel és hosszú uszályom pedig szemet gyönyörködtető.

Szívem egyre hevesebben ver.

-A kocsi előállt! - szól az inas

Kipillantok szobám ablakán és látom, hogy kocsink előtt 4 gyönyörű pej paripa, fehér szalagokkal és virágokkal feldíszítve, kicsinosítva várja, hogy indulhassunk a templomba.

A templomba, ahol meglátom végre újra életem SZERELMÉT, ahol vár rám és arra, hogy végre kimondva a boldogító igent egymáséi lehessünk. ...

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Szolgám ébresztett kora reggel. Rád gondoltam elalváskor és ettől olyan nyugodtan tudtam aludni, hogy magam is meglepődtem. Azt hittem, hogy forgolódom majd, kialvatlan szemekkel állok oltárhoz, de nem. A szerelmünk már olyan erős és tiszta, hogy határozottan tudom: Téged akarlak feleségül venni, szilárdan hiszek Benned. Ezzel az érzéssel ébredtem reggel is, és próbáltam nyugodt maradni. Bár a kisördög ott motoszkált bennem, hogy tényleg történhet valami, de újra magam elé képzeltelek az utóbbi napokból és egyszerűen elmúltak a rossz érzések.

Elegánsan kiöltöztem, ahogyan egy esküvőhöz illik. Édesanyám persze még megigazgatott, és szinte sugárzott a boldogságtól, ahogyan rám tekintett. Megcsókolta az arcom és azt mondta:

- Fiam, hidd el nekem, te leszel a legboldogabb férfi, és mi olyan büszke és boldog szüleid vagyunk! El sem hiszed, hogy mennyire örülünk nektek!

- Édesanyám - fogtam meg a karjait -, én már most nagyon boldog vagyok. Kata szépsége és nőiessége, esze és kecsessége az, melyet édesanyámon kívül más nő nem hordozhatott, nem mondhatott magáénak. Édesanyám, ennél csodálatosabb teremtést nem kaphattam volna az élettől, mint akit nekem szántak. Szeretném, ezt a szépséget ma feleségül venni.

- Legyen úgy fiam, legyen úgy! - megölelt és elindultunk a hintóhoz.

A templomnál már sokan voltak, rokonok vártak ránk, beszélgettek és csillogó szemekkel tekingettek felénk. Aztán felhangzott az orgonaszó és elindult mindenki befelé. Végül már csak a szüleimmel álltam kint és jóbarátommal, akit tanúként kértem fel, hogy legyen ott életem nagy eseményén. Bevonulunk az oltárhoz, minden szem rám szegeződik.

Ekkor hallom kintről a kocsizörgést. Megdobban a szívem. Megjött Ő, életem nagy szerelme. Itt vagy, és pár pillanat, hogy megláthatlak. Eddigi nyugodtságom megszakadt, és majd kiugrik a szívem a helyéről. Itt van, itt alig pár méterre és... Felhangzik az orgona újra és megjelensz az ajtóban. Álomszépen.

Citromfű (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Díszes hintónk elindult. Nem tudom eldönteni, hogy az út zötyögtet ennyire, vagy a szívem magától akar-e kiugrani. Édesanyám kezét egyre jobban szorítom és csak annyit tudok kinyögni:

- Ez életem legszebb napja.

Már messziről látni a gyülekező násznépet. Egyszer csak megpillantom a kocsit, amivel a vőlegényem és szülei érkeztek.

Ezek szerint már itt van Ő és vár rám. Csak engem vár, mert szeret, s mert tudja, hogy én is Szeretem! Vajon Ő is ugyanolyan izgatott, mint én? - ezek a gondolatok kavarognak fejemben.

Megérkezünk, megáll a hintónk és a kocsis máris ugrik, hogy lesegítse édesanyámat, majd engem. Édesapám bemegy, hogy megnézze, minden és mindenki a helyén van-e. Vagyis, hogy Te az oltár előtt vársz e már rám. Kis idő múlva mosolyogva jön vissza, beküldi édesanyámat, hogy foglalja el helyét.

Ekkor megszólal az orgona. Édesapám büszkén rám néz, majd könnybe lábadt szemmel mondja:

- Már várnak Rád odabent kislányom.

Egymásba karolunk és az orgona ritmusára lépkedve apám hozzád vezet. Búcsúcsókot lehel arcomra és halkan azt mondja neked:

- Te is úgy vigyázz Rá fiam, mint ahogy mi vigyáztunk Rá mostanáig.

Azzal kezemet a te kezedbe emeli.

Ekkor már az ájulás kerülget a meghatódottságtól. Átadsz nekem egy gyönyörű menyasszonyi rózsacsokrot és egyszerűen úgy látom, hogy nem tudsz szóhoz jutni. De vajon miért is nem? - gondolom magamban és ettől kicsit felbátorodom.

Túl sok gondolkodási időm már nincs, mert a pap belekezd a szertartásba. ...

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Odaértek hozzám. Végig ámulatban élek, mintha nem is velem történne meg mindez. Aztán édesapád egy csókot ad neked és hozzám fordulva ezt mondja:

- Te is úgy vigyázz Rá fiam, mint ahogy mi vigyáztunk Rá mostanáig.

A kezed az enyémbe helyezi és elérkezettnek látom a pillanatot, hogy megkapd azt a csokrot, melyet neked szántam. Amikor átadom, a fátylon keresztül a dekoltázsodon akad meg a pillantásom. Valamit mondani szerettem volna, olyasmit, hogy "ez a virág közel nem olyan csodás, mint Te", de hirtelen keresgetni kezdtem a szavakat és a kissé zavart nézésemen túl nem jött ki hang belőlem. A pap úgy tűnik azt hitte ennyi volt, és elkezdi a szertartást. Felé fordulunk és hallgatjuk a szöveget. Amikor megkérdezi, hogy akarlak-e, egyszerűen soha nem voltam ennyire biztos ebben. Amit ott kimondtam, a leghatározottabban tettem:

- Akarom!

Rám nézel, elmosolyodsz kicsit, de bele is pirulsz a fátyol mögött. Ám amikor tőled kérdezték meg ugyanezt, a szerény, halk válasz helyett hasonlóan erős, de igen nőies hangsúlyban kapom választ:

- Akarom!

Ezután következik a csók. Felhajtom a fátylad, mely eddig eltakarta azt az arcod, melyet oly ritkán láttam, de az a tűz, mely a szemedben égett most is csak megerősített a hitemben: Te vagy az a NŐ, akit egész életemben vártam. Odahajolok és megcsókollak. Nincs édesebb csók azóta sem, amit akkor kaptam Tőled. Aztán mégis el kell engedjelek, hogy folytatódjon a szertartás.

Citromfű (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Az egész olyan, mint a mesében. Mintha Hófehérke álmodná az almafalat lenyelése után. Olyan szép, hogy már szinte felfoghatatlan. A tudat, hogy most minden miértünk történik és mindenki csakis miattunk van itt. Szinte fel sem fogom, mi történik körülöttem. Egy óvatlan pillanatban, egy határozott, félre nem érthető "Akarom!" felkiáltás zökkent ki elvarázsoltságomból. A következő pillanatban meg már nekem beszél a pap és tesz fel egy kérdést:

- És te, kedves Kata, akarod e hitvesedül fogadni, jóban rosszban kitartani Miklós mellett, amíg csak a halál el nem választ?

- Akarom - válaszolom és magam is meglepődöm, hogy milyen férfiasra sikeredett. Félszegen Rád nézek, de nem is tudom, hogy mit gondoljak, mert már a következő pillanatban jön a "csókoljátok meg egymást" felszólítás.

Lágyan közelítesz arcomhoz, gyengéden felhajtod a fátylamat és édesen megcsókolsz.

Ezután még újból beszél valamit a pap, de már egyáltalán nem tudok rá figyelni. Végül megszólal az orgona és mindenki feláll. A pap kivezet minket a templomból, de a násznép nagyrésze már kint vár ránk és ahogy kiérünk, rizsszemeket szórnak a fejünkre. Újból egybe forr ajkunk, de mostmár egészen hosszú ideig nem tudjuk abbahagyni.

Készül még rólunk pár fénykép a templom bejárata előtt, majd beszállunk a szüleim hintójába és palotánk felé indulunk, vezetve a díszvacsorához a násznépet.

Otthon finom lakoma vár, majd megkezdjük a táncot, amit keringővel nyitunk meg. Sajnos mostanáig nemigazán jutott egymásra időnk. A táncos mulatság megnyitása után én a tudtod nélkül eltünök, hogy átvegyem a meglepetésnek szánt menyecske ruhámat. De hallom ám kétségbe esett hangon kerestetsz....

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A templom után felgyorsulnak az események. Gratulációk, utazás, pompa... Azt sem tudom hova kapjam a fejem, hiszen mindent a szüleink rendeztek és szerveztek meg, azt sem tudom épp mi következik a következő pillanatban. Pontosabban: a nagy részét azért sejtettem más esküvők után, de mégis más, ha a sajátján vesz részt valaki.

A bál... Nos, a bálon volt azért pár emlékezetes pillanat, ami megmarad bennem. Katám álomszép esküvői ruhában járta el a keringőt, melynél szebbet elképzelni sem lehet. Sugárzott a boldogságtól és a hangulat, az illata... Meseszerűnek tűnt. Néztem a szemét, amiben már a kezdetekben elmerültem, ez varázsolt el és most is tánc közben. Mintha felhőkön táncoltunk volna, annyira könnyedén jártuk ezt a keringőt. Majd a zene végén elsodródtunk egymás mellől, hiszen a rokonság is szeretett volna táncolni egyet az ifjú párral, aminek nem mondhatunk ellent.

De aztán újabb táncra vágyom veled, meg szeretném ismételni az előbbi csodát, de körbenézek a teremben és sehol nem látlak. Hová lettél Katám?

Oda szaladok apósomhoz, hogy látott-e téged, de nem tudják merre tűntél el. Talán épp elvonultál kicsit pihenni, vagy épp más dolgok miatt hagytál ott.

Várok türelemmel, de belül nem nyugszom: miben mesterkedik ez a lány? Gondoltam, hogy nem lesz sima esküvő, biztos voltam benne, hogy valami közbejön. De megkereslek!

Angolosan kilépek a teremből és odakint csak páran ácsorognak. A szobák hátrébb vannak, ezért addig nem kiabálok, nem lenne jó ráhozni a násznépre az ijedelmet. De amint beérek a folyosókra, akkor kezdelek szólogatni:

- Katám! Édes Katám! Hol vagy? - egyik másik szobába be is nyitok. Majd észreveszem, hogy az egyik helység ajtaja résnyire nyitva van. Szóval itt bujkálsz előlem? Elmosolyodom és benyitok...

Citromfű (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Alig jöttem ki a táncteremből, te már hűséges lovaghoz méltón keresel. Hallom egyre közeledő lépteid és hangod. Épp átöltözöm, piros, fehér pöttyös menyecske ruhámba, mely már nem oly hosszú, mint a menyasszonyi ruha, és még kacérabb a dekoltázsa is. Édesanyám a mellettem lévő szobában legyezőjét keresi. Te pedig azt az ajtót látod kissé nyitva, hát mosolyogva, mint aki aranyat talált, nagy lendülettel kitárod az ajtót és hangos üdvözléssel ezt mondod - Hát végre megvagy Édes Katám!!!

Mindezt végighallgatom a másik szobában és pukkadozom a nevetéstől.

Közben anyám is meglepődik és kissé zavartan a következő ajtóhoz irányít. Ijedtedben azt sem tudod, hogy fiú vagy e vagy lány, csak dadogva elnézést kérsz és hanyat-homlok rohansz ki.

Ekkor kissé elbizonytalanodsz és már nagyon félve kopogsz be hozzám.

-Itt vagy Édes Katám?-kérded bátortalanul.

-Itt Kedvesem, lépj beljebb - mondom kedvesen.

Bejösz, meglátsz új ruhámban és mindent elfelejtve ledöntesz a pamlagra és már eszeveszetten fúrod is fejed a dekoltázsomba. Nagyon jó érzés, hogy így le tudlak venni a lábadról, így hát kicsit hagyom, hagy élvezzük egymást.

De ez sem tart sokáig, anyám hív, vissza kell mennünk az ünneplő tömegbe.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Miután benyitottam a szoba ajtaján, megleplek, és felkiáltok:

- Hát végre megvagy Édes Katám!!!

De ahogy ezt kimondtam, máris észreveszem a tévedésemet, mert épp nem te, hanem az édesanyád néz velem farkasszemet. Kissé zavartan kérek elnézést, mert vele nem vagyok ilyen jóban. Még kezet is csókoltam neki, és csak ezután mondja, hogy a szomszéd szobában vagy. Még egyszer elnézést kérek, és alig várom, hogy kint legyek e kínos helyszínről. Aztán bekopogok azon az ajtón, ahol állítólag biztosan te vagy:

- Itt vagy Édes Katám? - kérdezem óvatosan.

- Itt Kedvesem, lépj beljebb - hallom a hangod, és nem kell kétszer invitálni. Ezt a pillanatot sosem felejtem el! Az a ruha, ami rajtad van, valami vadítóan gyönyörű, meseszépen csábító! Máris nem érdekelnek a protokollok, hiszen már a feleségem vagy. Odalépek és szó nélkül megcsókollak. Nem tiltakozol, amikor a pamlagra is elhúzlak, majd ledöntelek rá. Mindened akarom!

Dekoltázsod annyira megtatszett, hogy csókod után már ott folytatom tovább. Ki akarlak hámozni a ruhádból, hogy elővegyem azokat a formás melleidet és...

Ekkor hallom, hogy édesanyád keres. Nem lenne jó, ha így ránk találna... Gyorsan felállok és felhúzlak. Pont akkor lép be a szobába:

- Szóval itt vagytok gyermekeim? - aztán felém fordul: - Látom megtalálta a feleségét drága Miklós!

- Igen, meg lett... - felem némi zavarral, aztán folytatja tovább:

- Katám! Induljunk a menyecsketáncra! Miklós, maga is jöjjön, hiszen nem velem fog táncolni a lányom!

Értem a célzás, és meg kell állapítanom, hogy Katámnak volt kitől örökölnie a csípős nyelvét.

Kilépünk, becsukom magam mögött az ajtót és indulunk visszafelé táncolni. Útközben mögöttetek lépkedek és meg kell mondjam, hogy ez a ruha tényleg nagyon vadító. Csak bírjam ki a tánc végéig!

Citromfű (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Édesanyám érkezése kissé lehűti heves kedélyállapotunkat, ami jelen esetben még jól is jön. Nem is gondoltam volna, hogy egy férfi érintése ilyen csuda jó érzéseket tud kelteni az ember lányában. És akkor ez még nem volt minden. Anyám sürget, hogy menjünk már, mert jön a menyecske tánc. A szokás az, hogy mindenki megtáncoltatja a menyecskét és a legvégén a férjnek kell mindenféle próbák kiállása után kimentenie ujdonsült feleségét a táncolók sűrű forgatagából.

Mikor az ünneplő tömeg meglát, éljenzésben tör ki, üdvözölve az ifjú párt.

Elkezdődik a tánc. Nagyon élvezem, hogy én lehetek ma az est fénypontja. Nagyon szeretek táncolni. Táncolok a szüleimmel, az anyósommal, az apósommal, a család régi és új barátaival, ismerőseivel, rokonokkal. A zene egyre gyorsabb. Egy óvatlan pillanatban, mikor kedves férjem figyelmét épp elvonják rólam, a nagybátyám karon ragad és elbújtat. Ez a menyecske szöktetés. Kissé megrémülök, de elmondják, hogy ez a játék része, a férjemnek meg kell találnia, mert különben nem tölthetjük együtt a nászéjszakát. Hát mit ne mondjak, nem lesz könnyű dolga, mert én magam is csak nagy sokára jöttem rá, hogy hol is vagyunk valójában. ...

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Indul a tánc. Megtáncoltatjuk a rokonságot, és hol téged kérnek fel, hol én kérem fel a családtagokat. Gyönyörű vagy, ahogy táncolsz, öröm rád nézni. A nagy forgásban viszont egy idő után elkavarodom és azt érzem, hogy két kéz markolja meg a vállaimat. A legjobb barátaim azok, akik elhívnak.

- Mi az fiúk? Mi a baj? - kérdem rájuk nézve, de annyit mondanak, hogy mindjárt megmutatják. Ki is vittek a teremből és rákezd az egyikük:

- Először is azt akarom mondani, hogy baj nincs, csak szeretnénk veled koccintani, mert ilyen mázlistát, mint te vagy... - közben a másik barátom poharakkal tér vissza.

- Tehát igyunk a szerencsés flótásra, akinek olyan gyönyörű feleség jutott, hogy talán a környék összes hercege sem kívánhatna szebbet! - és koccintunk. Olyan jól esik a kedvességük! Hiába, nem véletlenül ők a legközelebbi barátaim.

- Na akkor elég legyen az ivásból, mert még hátra lesz a nászéjszaka! - szól a másikuk és egymásra kacsintanak, de jót nevetünk mindannyian. - Menj és táncoltasd meg a feleséged!

Hátba lapogatva kísérnek vissza a táncteremben, ahol már elég nagy a forgatag. Körbenézek, de nem tudom hol van az én Katám. Keresem égre földre a szememmel, de mintha a föld nyelte volna el! Megyek apósomhoz, és a szüleimhez is, de sejtelmesen mosolyognak. Ekkor megszólal a vőfély, miközben odalép hozzám:

- Itt van ez a gondatlan férj, ki elvesztette feleségét, keresheti most sokáig, ha el nem hagyja a szemét. De ahhoz, hogy egyben megtalálja, kemény próbákat kell kiállnia.

Itt ugrott be miről is van szó, és majdnem elsüllyedtem szégyenemben, hogy megszöktettek téged. Valószínűleg a barátaim keze is benne volt, hogy félrehívtak. Nincs mit tenni, most tényleg érdekes próbák következnek. Ráadásul ahány esküvőn voltam, annyifélét láttam már, tehát nem tudom mi jöhet ma este.

Citromfű (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Kicsit magamhoz térek a nagy ijedtségtől, akkor magyarázzák el nekem, hogy hogyan is fogsz engem megtalálni. Először is lesznek feladatok, amik teljesítésével tudsz minél közelebb kerülni hozzám. Az első feladatot Édesanyád fogja adni Neked - árulják el "elrablóim".

- 1. A már előkészített kelengyékből kell megvetned a hitvesi ágyunkat. Ha minden odakészített ágyneműt és hálóruhát szépen elhelyezel a nászágyban, a komódon - ahol ezek az ágyneműk voltak - fogsz találni egy cédulát, amin a következő feladat lesz feltüntetve.

- 2. Annyi virágot kell gyűjtened, hogy a szirmaikkal teli tudd szórni a szobaajtótól a nászágyig vezető utat.

- 3. Szedjél annyi szál rózsát, ahány éves újdonsült feleséged, rejtsd el inged alá és indulj el a nyugati szárny tornyának csúcsához. Szép, szerető feleséged ott megleled.

Ismertetik velem is feladataidat, miközben Édesanyám segít átöltözni a nászéjszakánkhoz.

Gyönyörű rózsaszín csipke hálóinget kapok, mely lágyan, sokat sejtetően és mégis mindent eltakarva omlik testemre. Rózsaszín selyem köntöst is veszek fölé, hogy mint egy cukorkát, úgy bonthass majd ki az adott pillanatban.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A vőfély mondanivalója után édesanyám lép oda hozzám. Kezében egy papírt tart, amelyen az első feladat olvasható.

- Kérlek fiam, hangosan is olvasd fel a társaságnak, mi lesz az első próba. - bíztatóan mosolyog, márpedig ez nem jelent jót...

Kezembe veszem a levelet, kihajtom, és egy finom kézírással írt feladat van beleírva. Először gyorsan átfutottam volna, de nem hagytak időt nekem, a barátaim a "Halljuk! Halljuk!" kiáltásokkal bíztattak. Tehát belevágtam:

- Ki elveszti szerelmét és nő nélkül marad, annak ágya vetetlen marad. Éppen ezért vesse meg a nászágyat, hogy visszakapja az elveszett vágyat. Az első feladat tehát nem oly nehéz: vessen úgy ágyat, mint a női kéz. Mikor ezzel befejeztetett, a feladat is elvégeztetett. Ezután tudja meg végül azt, mit tartogat a következő feladat.

Tehát ágyat kell megvetnem. Szerencsére azért ellestem ezt-azt a szolgáimtól és cselédeimtől, de azért nem egyszerű dolog. Édesanyám karon fogott és elindultunk a majdani hálószobánk felé. A tömeg kíváncsian furakodott utánunk. A szoba bár nem mondható kicsinek, ennyien nem férnek be majd, ezért a szerencsésebbek láthatják majd milyen nehezen sikerül a feladat. lesz min kárörvendeniük.

Mikor beléptünk, láttam, hogy ott vannak már előkészítve a szükséges huzatok, ágyneműk. Kicsit töprengtem a dolgon, melyik is jön előbb, de aztán megtaláltam a helyes sorrendet. Eközben barátaim hangos nevetésekkel, beszólásokkal próbálták megnehezíteni a helyzetemet és zavarba hozni mások előtt. De mindhiába, alig öt perc után már elkészült az ágy. Ekkor a kelengyeládához kísértek, és kérte édesanyám, hogy nyissam ki. Ott várt a következő feladat, amit szintén hangosan kellett elmondanom:

- A frissen vetett ágyhoz út is tartozik, melyre édes lába kalandozik. Nem lehet ez durva anyagból, csakis a kertben termett virág szirmából. Ennek bársonyossága nem sérti fel talpát, melyen eléri majd a hitvesi ágyát. Szedj annyi szirmot, mely idevezeti a szobába, az ajtótól egészen az ágyába.

Megvakartam a fejem, hiszen bár még délután van, lassan lemegy a nap. tehát igyekeznem kell, és ráadásul sok virágot szedni. Édesanyám rám mosolyog, mert tudja, hogy nem lesz könnyű dolgom, de ekkor odalép a mamád, megszorítja a kezem és odasúgja:

- Szedj virágot a kertből. Nektek ültettem. Bátran, amelyik tetszik! Megmutatom hol vannak. - majd egy puszit ad az arcomra és kézenfogva elindulunk a szobából a kertbe.

Citromfű (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nagyon izgatott vagyok, hogy sikerül -e küldetésedet teljesítened. Szívem a torkomban dobog, majd kiugrik. Egyszer csak megpillantalak az ablakból, ahogy szeded a szebbnél szebb virágokat, puha szőnyegnek lábaim alá. Még ily távolról is érezni azt a gyöngédséget és szeretetet, amivel bánsz azokkal a puha, bársonyos kisvirágokkal. Legszívesebben hanyat-homlok szaladnék, hogy minél előbb karjaidban lehessek. Szinte féltékeny vagyok a virágokra, melyeket egyenlőre helyettem ölelsz magadhoz.

Persze közben mindenki türelemre int, de most úgy érzem ebből van a legkevesebb.

- Nézd már a kis fiatalasszonykának hirtelen milyen sürgős dolga akadna - cukkolnak a rokonok, akikből persze csak a puszta irigység beszél.

Közben valahogy úgy érzem, nagyon szeretem én ezt a fiút és egyre jobban örülök, hogy engedtem szüleim akaratának és megismertelek.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A kertben igyekeztem a legszebb virágokat leszedni, mert az én kedvesem csakis a legszebb szőnyegen haladhat majd végig a nászágyig. Mikor visszaérünk a kastélyba, a szirmokat egyesével, óvatosan tépdestem le, pedig a barátaim még hangosan bíztattak is, hogy siessek, mert elalszik a menyasszony. De nem, a szirmok nem sérülhetnek meg!

A szirmok felhintése után becsuktam magam mögött az ajtót, hogy más már ne léphessen be oda az én királynőmön kívül. Ekkor olvasták fel a harmadik próbát:

"Sok év, melyet elrejthetünk,

Rózsák melyet leszedhetünk,

Bújtasson annyit a zakó zsebe,

Ahány éve csillog az Ő szeme."

Édesanyám újra mellém lép és odasúgva mondja:

- Fiam, ugye emlékszel arra, amit annak idején kérdeztél tőlem gyermekként? Azt, hogy miért is ültetek annyi rózsát? Most megkaptad a választ. Ez a nap, mely rólad és rólatok szól. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy virágainkból a legszebbeket adhasd neki. Vigyázz a töviseknél, használd azt a kést, melyet édesapádtól kaptál annak idején.

- Igen édesanyám, és hálás vagyok mindazért, amit kaptam.

- Siess fiam, vár az új feleséged. Legyetek boldogok! - megsimogatja az arcom és utamra enged. A kést mindig az övemben tartottam, de soha nem használtam eddig. A tömeg kísért a rózsalugasig és a félhomályban válogattam a legszebb virágokat. Bármelyiket szedtem volna le, mert mind gyönyörű volt!

Mikor mind a zsebemben volt a kellő számú rózsa, akkor odalép a vőfély és felolvassa a következő strófát:

"A próbáknak ezennel vége szakad,

Feleséged is már lassan fárad,

Térj be hozzá az ajándékkal,

Eztán kísérd a rózsákkal,

Egészen a nászágyig,

Hol legyél vele pirkadatig.

Őt nem találod nagyon messze,

Vár a nyugati szárny végébe."

Ekkor odafordultam a násznéphez:

- Köszönöm drága barátaim, de innen egyedül megyek elébe. Ti viszont továbbra is mulassatok jól, legyetek továbbra is a vendégeim! Vőfély úr...

- Kövessenek kérem, mulassunk eztán is! - mondja hangosan és terelni kezdi a násznépet. Alig várom, hogy elindulhassak az édes Katámhoz és láthassam őt végre!

Citromfű (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Szívem a torkomban dobog, kiszárad a szám, már beszélni sem tudok az izgatottságtól.

Megtudom, hogy elindultál felém, a próbákat sikeresen teljesítetted. Ekkor úgy döntök, hogy az engem szórakoztató rokonságot kiküldöm a szobából, mert ettől a pillanattól kezdve csak a tiéd szeretnék lenni. Huncut mosollyal, de mindenki megértette és magamra hagytak. Édesanyám még egy utolsót simít köntösömön, búcsú csókot lehel homlokomra és szeretetéről biztosítva örömkönnyes szemmel hagyja el a szobát.

Alig, hogy kimegy, halk és bizonytalan kopogást hallok:

- Igen, tessék - mondom rekedtes hangon

Kinyitod az ajtót és belépsz az illatos rózsacsokorral a kezedben.

- Álmaim Hercege, hát itt vagy végre! - kiáltom és nem tudom magam tovább türtőztetni, repülök karjaidba. Azzal a lendülettel, ahogy elkapsz, a rózsákat az ölembe rakod és már viszel is a szerelmi fészkünkbe. Útközben össze-vissza puszilgatlak, csókolgatlak a boldogságtól, hol, mint egy szerelmes lány, hol mint egy gyerek.

Odaérünk a szobához, kinyitod az ajtót átviszel a küszöbön és leteszel. Majd letérdelsz, leveszed a cipőmet és ezt mondod:

- Királynőm, e puha sziromszőnyeg simogassa bársonyos lábad, kérlek lépj beljebb!

Majd az ágyhoz vezetsz, megállunk egymással szemben és mint még soha, mélyen egymás szemébe nézünk és máris elvesztettük érzékünket a külvilág felé. Csak Te vagy és Én.

- Nagyon szeretlek Édes Katám! - mondod arcom lágyan simogatva.

- Én is Te mesebeli Herceg! - válaszolom izgatottságomtól alig hallhatóan.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Odaérek a szobához, ahol feltárulhat a szívem ajtaja. Még a kezem is megremeg, ahogyan bekopogok, mintha nem tudnám ki is volna odabent.

- Igen, tessék! - hallom a hangod és izgatottan nyomom le a kilincset. - Álmaim Hercege, hát itt vagy végre!

A következő pillanatban már kaplak is az ölembe, mintha több éve nem láttalak volna. A rózsacsokrot az öledbe pihentetem, nehogy megszúrjon, és elindulunk a megvetett hálószoba felé. Közben boldogan mosolygok, ahogyan szenvedélyes csókokkal árasztasz el, ahol csak elérsz. Végül leteszlek az ajtó elé. Azt szeretném, ha a puha rózsaszirmokat éreznéd érzékeny talpad alatt, ezért letérdelek, hogy levegyem a cipőd. Felnézek a csillogó szemeidbe, miközben ezt mondom:

- Királynőm, e puha sziromszőnyeg simogassa bársonyos lábad, kérlek lépj beljebb!

Megfogom egyik kezemmel édes ujjaid és az ajtó feltárulása után gyengéden beljebb húzlak a szobába, becsukom az ajtónkat és odakísérlek az ágyhoz. Eléd állok és mélyen a szemedbe nézek. Egy pillanat alatt elvesztem a szemedben újra. Ez a csoda ezentúl mindig megismétlődik, hogy az enyém lehettél.

- Nagyon szeretlek Édes Katám! - mondom, miközben lágy arcbőrödhöz érek, ujjaim mintha egy illanó tüneményt simogatnának.

- Én is Te mesebeli Herceg! - hallom csilingelő szavaid, de aztán már teljesen elsötétült előttem minden, ahogyan a vörös ajkaidhoz hajoltam. Először számmal éppen érintve fedeztem fel, majd ahogyan nyelvünk játszadozni kezdett, egyre mohóbbá vált, egyre forróbban izzott csókunk. Éreztem, ahogyan kutató kezeid a mellkasomra simulnak, majd ingemet gombolni kezded. Felsőm egy mozdulattal az ágy elé csúsztattam a padlóra, majd ujjaim felfedezőútra indultak csodás válladon, hátadon.

Citromfű (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Csókjaid megszédítenek, megőrjítenek. Szinte kínzó a vágy, amit irántad érzek. Ajkaink összeforrnak újra és újra, nyelvünk felfedezi az érzékek birodalmát. Közben ujjaim sem tétlenkednek, kigombolom inged, hogy még jobban hozzád érhessek, érezhessem bőröd puhaságát, melegségét. Meztelen hátadat simogatom, hozzád bújok és finom, férfias illatod szívom magamba.

- Szeretlek Édes! - súgom, miközben érzem erős ujjaid gyöngéden letolják köntösömet vállamról és egyre jobban, szorosabban ölelsz, csókolsz.

Ajkaid kicsit pihenni hagyják enyéimet és most a nyakam, vállaim csókos kényeztetésével foglalatoskodsz.

Úgy megszédítesz, hogy csak apró nyögések jönnek ki a torkomon, lábaim pedig már nem tudnak megtartani, remegni kezdenek a gyengeségtől.

Ezt Te is megérzed és puhán, nagyon puhán az ágyra döntesz.

Alkarodon megtámaszkodva, fejemet körbe ölelve újból és újból csak csókolsz és csókolsz....

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ahogyan lehull a köntös, úgy érzem, hogy megszabadulsz mindentől, mely eddig visszatartott. Tested is elgyengül, karom közt mintha csak egy pihekönnyű tollat tartanék. Érzem a remegésed és lágyan az ágyra fektetlek. Csókjaimmal halmozlak el, és érzem, ahogyan a környezet egyre jobban szertefoszlik körülöttünk. Illatod egyre mélyebb varázsba húz, nyögéseid visszhangozza fülem, hajtva a szenvedély felé. Odabent egy hang csak azt hajtogatja: AKARLAK!

De nem engedhetek az egyre forrongóbb véremnek, hiszen még nem lehet, lágyan csókolgatom a nyakad egyre lejjebb melleid halmai felé. Ujjaiddal hajamba túrsz és érzem, amint a levegőt sűrűbben veszed. Közeledem formás dombjaidhoz és egyre keményebben vágyó csúcsaidhoz. Ahogyan egyik ujjam véletlenül megugrik rajta, mély nyögés hagyja el tested. A következő érintés már nem véletlenül siklott arra, mire ismét egy vágyó hang szállt fel belőled. Ajkaimmal egyre jobban közelítek édes udvarodhoz, heves zihálásod egyre jobban sűrűsödik. Amint elérem és elveszik nyelvem alatt, megragadod a hajam és erősen belekapaszkodsz. Milyen finom és hegyes ez a kemény cseresznye...

Nyelvemmel megpöccintem, mire újra egy erős szorítást kaptam feleletül. Másik kezemmel tested alá nyúlok és magamhoz húzlak. Meghajol a derekad, megadva magad a kényeztetés akaratának.

Citromfű (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Puha ajkaid meg-megérintik puha kebleimet, majd mikor hallod nyögéseimet, felelet gyanánt, felbátorodsz és egyre merészebben kezded bimbóimat szopogatni. Nyelved hegyének pajkos játéka egyre erősebb vágyat kelt bennem, hogy mégjobban követeljem azt a jót, amit most tőled kapok. Élvezem az érzést, ahogy karod derekam alá nyúl, mégszorosabban magadhoz húzol, szorítasz, mint aki attól fél, hogy a kincset, amit végre jól megérdemelten megszerzett, szinte bármelyik pillanatban elvesztheti. De nem! Ez a csoda, ez a gyönyör, ami most kettőnkkel történik, ez nem vehető már el tőlünk, ez már a miénk. A TIED és az ENYÉM!

Ujjaimmal egyre többször túrok a hajadba és fejed búbjától lefelé végigsiklanak ujjaim a gerinceden. Érzem, mikor kicsit összerezzensz, majd válaszképpen mégjobban megszívod amúgy is hegyes, kemény bimbómat. De egyre jobban érzem majd kicsattanó férfiasságodat is, amit eleinte úgy próbáltál leplezni, hogy nem feküdtél annyira rám. De ahogy minél jobban magadhoz szorítasz, egyre érezhetőbb és egyre tüzesebbé válik tőle a befogadásodra váró puncim.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Mintha magamba akarnálak olvasztani, mintha csak beléd akarnék bújni úgy szorítalak magamhoz. Szám mohón szívja be bőröd minden apró pontját és nyelvem tovább kalandoz egyre puhább hajlatok felé. Ölemnél érzem, amint forróbbá válik tüzes nyílásod és szinte vonzza ágaskodó férfiasságom egyre jobban. Kicsit engedek a szorításból, mikor ujjaid övemre kúsznak és pár pillanat alatt kiszabadítanak a nadrágomból. Merev szerszámom úgy ugrik elő eddigi fogságából, mintha csak örökké éheztettem volna a vágy elől.

Belemarkolsz a fenekembe és magadhoz húzol. Bejáratod engedelmesen nyílik és szomjasan fogadja magába a betolakodót. Sóhajod felszakad hullámzó kebeledből ahogyan egyre mélyebben tehetlek magamévá. Derekad megfeszül a tenyeremben, halmaid megemelkednek, majd egyik kezeddel a hajamba túrsz és a nyakadra húzol. Teljesen elbódulok feletted, megadom magam a szelíd kényszernek, és megszűnik körülöttem minden. Teljesen kitöltelek odabent, mintha én lettem volna a kulcsod a záradban, bőröd illata az orromba kúszik, ahogy a nyakadhoz hajolok, majd testünk lassan hullámozni kezd. Egyik kezemmel popsid alá kúszok és kicsit belemarkolva húzlak még jobban az ölemre, hogy egyre mélyebben érezzük egymást.

Citromfű (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ajkaid kényeztetése vágyaim gátját lerombolja és ujjaim önállóan útra kelnek. Elkalandozok kicsattanó férfiasságod felé, öved szorító fogságából kiszabadítom szegényt, mely boldogan ugrik ki, hogy megkeresse azt a szorítást, mely az édes végkifejletet hozza magával. Segítek megtalálni a bejáratot, mely úgy vár rád, mint kisvirág bibéje a beporzott fenekű méhecskére.

Ebben a pillanatban mintha eggyé válnánk, összeforrunk és egyszerre hullámzunk, mint tenger vizének a cseppjei. Halk sikoly hagyja el ajkaimat és a gyönyörűséges önkívület lesz urrá rajtunk. Puncim csak úgy szívja magába egyre keményebb farkadat. Közben vadul csókolgatjuk egymást és a pillanat varázsa azt szeretnénk, hogy örökké tartson.

- Kívánlak - súgod a fülembe és nagyon élvezed, ahogy az ajkaidat elhagyó levegő oly izgatóan hat rám, hogy libabőrös leszek.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Hullámzásunk egyre hevesebbé válik, úgy érzem, mintha örökké ez a pillanat lett volna életem értelme. Teljesen elvesztem a tudatom, csak annyit tudok súgni, nyögni a füledbe:

- Kívánlak...

Ez minden szó, melybe vágyam minden rezdülése vegyül, a szenvedélyé, mely olyan mélyről kezd feltörni, hogy már nem tudom visszatartani. Torkomból hörgések, állati hangok kezdenek felszabadulni, egyre hangosabban, ahogy közeledek a beteljesüléshez. Válladba kapaszkodok, ujjaid a hátamba mélyednek, sikolyaid hangosan töltik be a szobát.

Az a pillanat... Örökké megmarad bennem, amikor hangjaink orkánjai keverednek és visszaverődnek a falról, miközben forró magom öntöm beléd. Testünk hullámai egymásról verődnek vissza, szédült forróság jár át mindkettőnket, miközben legmélyen remegésünk szüntelen bódító villámokkal áraszt el bennünket.

Mámorunkból felpillantva egymás szemében merülünk el. Nem tudom mióta tartalak a karomban, ahogyan nézlek. Nem tudom mióta ülsz az ölemben és ültettelek magam fölé, de a hold fénye megcsillan arcodon, és mosolyod elönti lelkem legmélyebb sarkát.

- Édes uram, ugye nem gondolja, hogy ennyi önmegtartóztatás után álomba hagyom szenderülni? - Ezt a szemtelenséget mindig is imádtam benned drága Katám. Mosolyra húztam a számat és hasonlóan válaszoltam:

- Édes Katám! Ugye nem gondolod, hogy itt ülhetsz egész este az ölemben? Mert mesélni bár nem fogok, inkább forró öledben merítkeznék még néhányszor....


Aznap este még számtalan örömöt adtunk és kaptunk, repítettük kölcsönös boldogságba egymást. Számtalan óra telt el, hogy végül nem is tudom meddig élveztük a házasélet első pillanatait. Végül olyan mély álomba zuhantunk egymás karjaiban, melyben azóta sem volt részem.

Tartalomjegyzék