Pokolly (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)
Az óracsörgés kelt fel, hajnali öt óra. Ideje kikászálódnom az ágyból, mert elkésem. Felveszem az egyenruhámat, felkötöm a hosszú hajam egy csattal, egy lágy sminket dobok magamra, és már a cipőmet húzom fel. Reggelizni majd a munkahelyemen fogok, talán kilenc körül, de addig hajtás lesz, mint mindig. Az úton, amit gyalog teszek meg, azon gondolkodom, hogy miért is vagyok még mindig egyedül. Jönnek a kérdések a fejembe, és arra jutottam, hogy talán túl szigorú vagyok, a rendszeretetem, a túlzásba vitt precizitásom elriasztott mindenkit. De akkor miért nem tudok változtatni? Sajnos válaszra már nem jutott időm, odaértem a pályaudvarra.
Egyenesen a diszpécser irodába megye, és a kollégám átadja a staféta botot. Ismét rengeteg megoldani valót hagyott maga után, nem is értem ilyen embert mért vettek fel. Na, nézzük csak, nézek a monitorokra, amin mindent látok, ki mikor, merre, meddig. És már utasítom is a sofőröket, ki hova megy ma, mert változások azok vannak. Szigorúan jövök - megyek, parancsokat osztogatok, élvezem, hogy kezem alatt rengeteg ember dolgozik, de azt is tudom, hogy a felelősség az enyém, ha bármi gubanc van. Hamar lecseng a reggeli turnus, szinte észre sem veszem, végre kis szabadidő, mehetek reggelizni.
Ekkor megszólal a telefon, a főnök az, és közli, hogy menjek be, mert felvett pár embert. Remek, gondoltam magamba, és nekem kell majd betanítani? Remélem sofőröket vett fel és nem mellém, tanoncokat. Mikor beléptem a tárgyalóba ott volt öt férfi és mindenkit bemutatott sorba. Nem nagyon figyeltem oda ki – kicsoda, mert éppen csörgött a telefon a zsebembe. Ilyenkor a helyettes hívhat csak, mert a céges telcsi szólt, biztos baj van. Felvettem, miközben elnézést kértem, és már mondtam is a megoldást, de közben a főnöknek is szóltam, hogy mennem kell, lerobbant egy busz. Már léptem volna ki az ajtón, mikor még utánam szólt:
-Réka, Ákost melléd vettem fel, egy hónapig dolgozik veled, éjjel – nappal. A többiek sofőrök lesznek, átküldöm, ki mellett lesznek majd.
-Jó, értettem.
Hátrafordultam, és fürkésztem, melyik lehet, a férfiak közöl Ákos. Tekintetemet szinte az összes pasira szegeztem, hogy ne tudják, meg nem tudom melyik az.
-Gyere Ákos bedoblak a mély vízbe. De ezt már inkább háttal mondtam, és már mentem is ki.