Élet (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)
Az a vaj szívem. Tudtam én, hogy nem lesz annak jó vége, ha én kedves vagyok. Felajánlottam a múlt héten egy kedves szerelő srácnak, hogy nálam hagyhatja a mociját, és furikázhat a kocsimmal. Nekem egy Toyota RAV4 fél-terepjáróm van, amiért a pasi majd megőrül. Neki megy egy BMW túra motorja, amiért viszont én döglöm meg. Szép párosítás.
Ő talán még nálam is jobban örült, mikor kihoztam a szalonból a kocsit. Helyben letette a szent esküt, hogy ezt a gépet bármikor vihetem hozzá, megszereli nekem. Azóta is mindig somolygok ezen, ha eszembe jut.
De ímhol csörgött a telefon, hogy lent ragadt vidéken a kocsival, és le kéne vinnem valami alkatrészt, amit ott helyben nem tud beszerezni. Persze, a kocsit meg ne szállíttasuk vissza csak ezért jogos... Elmentem a műhelyébe, ott megkaptam az alkatrészt, és neki vágtam a nem épp rövid útnak... s nem mellesleg, jobb híjján, az ő mocijával. Olvadtam attól a dög géptől, de nem is titkoltam. Némi könnyed váltó cuccot beletettem az oldal dobozába, hogy ha átülök majd a kocsimba, ne ebben a feszülős bőr szerkóban kelljen vezetnem. Némi protektor ide-oda.... Hátha kedvem támad száguldozni... Bukó fel és irány a flaszter.
Az első lámpánál már nyomnom kellett egy satut, mert egy őrült a sport verdájával nem ismerte fel időben a közlekedési lámpa nem zöld és nem sárga jelzését....
- Anyád... - morogtam magamban. Mellé zárkóztam, csúnyán ránéztem a bukó rostélya mögül, és elé vágtam...