Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Kíváncsisággal teli félelemmel indulok neki a napnak...na és az egész hónapnak. Indul a nyári szünet, és két hete még fogalmam sem volt arról, miből fogom kifizetni a jövő éves tandíjamat. Egy véletlen beszélgetésből jött az ötlet, amit egy "gazdag" barátnémmal folytattam le. Kérdeztem, neki milyen nyári munkája van. Egy ideig kitért a válaszok elől, végül elmesélte, hogy egy jópénzű európaival fog országot járni egész nyáron át. Tavaly is pont ezt tette, ugyanezzel, és amellett, hogy jól keresett, tulajdonképpen még jól is érezte magát! Ezt kicsit nehéz volt elképzelnem, hiszen nyilvánvaló, nem csupán kirándulgattak, de valóban nem tűnt túl boldogtalannak a nyári elfoglaltságát illetően. Végső elkeseredésemben kicsúszott a számon egy olyan mondat, hogy bárcsak nekem is lehetne egy ilyen munkám, de nem gondoltam túl komolyan. Erre mi történt? Egy hét múlva kaptam egy e-mailt (fényképeset, egy fáradtnak látszó, de megkapóan jóképű pasiról), és a barátnőm partnerének egy ismerőse jelentkezett, hogy a nyáron erdőjáró túrát tervez, lennék-e ebben kalauza. Fotózna, állatlesekre járna, rólam pedig tudja, hogy biológus hallgató vagyok, hátha jó kíséretnek bizonyulnék. Összeget is megadott...olyat, amiről álmodni sem mertem...bőven fedezné a tandíjamat, de még a létfenntartásomat is. Napokig küzdöttem magammal. Az énem egyik fele azt mondta, menjek inkább egy gyorsétterembe dolgozni, és tartsam meg a tisztességemet, a másik énem viszont...biztatott, hogy vágjak bele a kalandba, ha tényleg sokat leszünk az erdőben, még talán a tanulmányaimhoz is gyűjthetek anyagot közben.

Végül döntöttem. Egy hosszabb bemutatkozó anyagot küldtem a pasinak, s kértem, mesélje el, merre járna. Levél levelet követett, és az indulása előtt egy héttel megírtam neki, szívesen vállalom az idegenvezetését. Másról ugyan szó sem esett, de úgy a szívem mélyén belekalkuláltam mindent, ami ezzel jár.

Elérkezett a nagy nap reggele. Hosszan álltam a tükör előtt, s néztem magamat. Szerencsésen szép vonásokat örököltem európai apámtól, s thai anyámtól. Helyi viszonylatban magas vagyok, mandulavágású szemekkel, hosszú, sűrű fekete hajjal. Uticsomagom készen áll egy egész hónapra, van benne minden, a koktélruhától elkezdve a túrabakancsig tényleg minden. Kora délután kell őt felszednem a reptéren, és már indulunk is tovább, hogy az este már egy közeli nemzeti parkban érjen minket. Növekvő izgalommal várok a gigászi repülőtéren. Látom, leszállt már. Szívem szerint elfutnék, hisz mégis csak egy idegen! Akivel egy hónapon át az életemet kell megosszam. De...szimpatikus idegen. Az elmúlt hetek levelezései után mintha már nem is lenne annyira idegen...egy kicsit talán a nagytesóm, egy kicsit talán a pótapám, egy kicsit talán életem legbűnösebb titka lett. Eddig jutok a gondolatokban, amikor megpillantom az ajtónál. Ugyan nálam van a névtáblája vész esetére, de rögtön megismerem. Ahogy ő is engem, holott nyugati szemnek állítólag nagyon egyformák vagyunk. Mosolyogva jön felém, olyan kipihentnek látszik, mintha nem is egy fél napos repülőút állna mögötte. Barátságos tekintete bizalmat áraszt. Amikor odaér, kicsit zavartnak tűnik, hogyan is üdvözöljön, hisz a kézfogás olyan formális. Végül arcon csókol, mint egy régi baráthoz illik. Egy pillanatra megcsap az illata, ami olyan, de olyan természetes...tetszik. Hát...kezdődjön életem nagy kalandja...

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Összeállt a terv. Ebben az évben újra Thaiföldre megyek a magam külön

szafarijára. Bejárni a legkedvesebb nemzeti parkom mellett, még néhány

egyéb helyet, ahol sosem jártam még. Szokás szerint néhány fix pont és

köré a szabadság maga, tetszés szerint eldöntve hol maradok és meddig.

No meg kivel. Kivel is?

Kell egy jó partner az útra akivel nem kell vitatkozni az útitervről,

s aki emellett hozzáad és nem elvesz az élményből. Korábbi útjaimon

találkoztam más hozzám hasonló utazóval, egyikük javasolta, hogy

keressek a helyiek között alkalmi partnert magamnak. Haveri körből

kaptam egy mail címet. Egy félig thai nőét, aki partner lenne egy

hasonló úton. Volt még időm az indulásig így levelezésbe kezdtünk.

Vele és még két másik jelölttel.

Mindegyikükben volt valami szimpatikus, így eltartott egy darabig,

amíg választottam közülük. Olyan partnert akartam, akivel nyugodtan

belevethetem magam a nomád életbe, nem fog nyafogni, kényeskedni, aki

maga is érdeklődik a természet, a kamerával vadászat, a hajnali lesek

izgalmai iránt.

Volt köztük, aki egyértelműen tetszés szerint használható engedelmes

szexpartnernek kiváló lett volna, de másra teljesen alkalmatlan báb.

No nem, ez nem elég. Ha már kifizetek egy rakás pénzt miatta, legyen

értelmes önálló (na jó, azért szófogadó) nő is, aki nem csak üres fejű

szexbaba. Kiválasztottam hát a fél-thai amatőrt és nekiláttunk

megbeszélni a részleteket. Értelmes kérdései voltak és nem utolsó

sorban hazai pályán játszott, ahol bármennyit is tud egy idegen a

világukról, mindig előnyben lesz, hiszen ott nőtt fel, érti a nyelvet

és ismeri a szokásokat. Mellesleg a képek alapján igazán vonzó nőnek

ígérkezett, ami nem éppen hátrány, hiszen ennyi időt nő nélkül még a

dzsungelben sem töltök szívesen.

Végre itt az indulás, az út hosszú, de megéri. Ráadásul kíváncsian

várom a partneremet élőben. Nem egy profi escort csaj, hanem valaki

más, egy kicsit bizonytalan önkéntes. Remélem nem bánom meg, hogy őt

választottam a profik helyett. Az utat és minden költségét én fizetem,

hát profi vagy nem, végig kell csinálnia velem minden nyafogás nélkül.

Kockázat? Naná! De ez azért nem áll messze tőlem sosem.

Mikor végre átjutottam az útlevek ellenőrzésén és a vámon, könnyen

felismertem a tömegben. Kilógott közülük szó szerint. Hiszen magasabb

az átlag thai nőknél és mi tagadás az arcát is emlékezetembe véstem a

küldött képeiről. Sosem tudtam vagy akartam ellenállni a thai nők

vonzerejének. Pompás szögegyenes fekete haj és hibátlan bőr keretezi

mandula vágású szemeit. Nem akarván túl rámenősen kezdeni, arcon

csókolom és jólesően veszem észre a rezdülését. Mint egy szűzlány és

mégsem. Hiába, ebben az országban mást jelent a szex, de mást az

egyszerű köznapi érintés is. Már mutatja is az utat a bérelt kocsi

felé, kezdődik az év kalandja. Végre...

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Rettenetes a délutáni csúcsforgalom, szerencsére nem ragaszkodott a vezetéshez, így aztán néhányszor bemegyünk a város dzsungelébe, apróbb utakon, hogy kikerüljük a sok órás veszteglést. Közben olyan jóízűen elcsevegünk, mintha világ életünkben ismertük volna egymást. Időnként felhívom a figyelmét egy-egy szép épületre, ami nem szerepel az útikönyvben, de ettől még létezik, vagy egy-egy érdekes emberre, akit rögtön lencsevégre is kap. Ideje van rá...lépésben haladunk. A város szélén végül megállunk egy piacnál. Azt már tudom róla, hogy szeret megkóstolgatni dolgokat a piacon, gondoltam, megmutatok neki néhány olyat, amit talán még nem próbált. Na igen, a kókuszos mogyorószósz nem néz ki nagyon hívogatóan a sült banánhoz, de aki egyszer megkóstolta, soha többet nem hagyja ki. Vigyorogva nézem, ahogy fülig szószos lesz a végére, amihez kever még egy kis dinnyelevet is. Az már kevésbé vicces, hogy amikor időnként a számba dug egy-egy falatot, direkt ügyetlenül teszi, hogy az én államon is csurogjon ez-az...na akkor meg ő vigyorog...úgyhogy a végén kerítek pár törlőkendőt a táskámból, hogy ne ragadjunk hozzá az autóhoz.

Az első éjszakát még "civilizált" helyen akarja eltölteni, hogy kialudja magát, úgyhogy a nemzeti park kapujától nem messze, egy fa tetején lesz a szállásunk, egy összkomfortos faházban. Miután felhurcoljuk a szükséges cuccunkat úgy 15 méter magasba, újra elővesz az a szorongás, ami még indulás előtt bennem volt. Igen, és akkor most mi lesz? Itt állunk a gigászi, hófehér ágyneműs ágy előtt, amin az illatos "jóéjtvirág" már ott sárgállik, én meg még egy kicsit nehezen tudom elképzelni, hogy abban fogok aludni, egy...szinte idegennel. A vicces az, hogy a szexet sokkal inkább el tudom vele képzelni, mint az alvást. Az alvás valahogy olyan...intim, a szex pedig egy jó szórakozás, ha az ember jó partnerrel műveli. Ő pedig...a jó ég tudja miért, szinte biztos vagyok benne hogy jó partner. Reménykedek benne, hogy tán türelmes is...

Kis pakolászás és egy gyors zuhany után úgy dönt, hogy egy jó masszázs nagyon kéne az úton elgyötört tagjainak, így megkér, hívjam fel a recepciót, hogy kerítsenek neki egy masszőrt. Kicsit meglep a kérése, s ennek hangot is adok.

- Nem akarod, hogy én masszírozzalak meg? Minden kelléket hoztam száraz és olajos masszázshoz is!

Kicsit meglepve méreget, gyanítom a képességeimet latolgatja. Persze, ezt nem tudhatja...az egyetemen az emberi test oktatásával egybekötve mindenki elvégzett egy tradícionális masszázs tanfolyamot is. Nekem elég sok alkalmam volt gyakorolni is otthon, édesanyámon, aki meglehetősen hátfájós. Végül úgy dönt egy próbát megér a dolog, úgyhogy elővadászom a két könnyű pamutruhát, az egyiket megkapja, én pedig elbújok a fürdőszobába, hogy én is átöltözzek. Persze az agyam hátsó felében ott motoszkál, hogy nem tettem volna-e jobban, ha áthívok egy lányt a szállodából...mi van, ha mégsem jó neki úgy, ahogy én masszírozok? Az elronthatja az egészet így az elején. No meg...tuti hogy mást is akar utána...vagy közben...persze, ez benne van a pakliban, de olyan jó volna egy kicsit még húzni a dolgot, amíg jobban megismerem. No mindegy, legyen, aminek lennie kell, nem akarom sokáig váratni, úgyhogy hamarosan előbújok a fürdőből, hogy megfelelő kényeztetésben részesítsem az utazástól megfáradt utitársamat...

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Gondoltam, megadom a módját a szokásos első éjszakának Thaiföldön.

Utazás után ritkán vetem be magam az erdőbe az első éjjelre. Hogy

másnap ne kelljen messzire utazni, a közeli szálláshelyek közül a

fateteji házakra szavaztam. Basszus, máris változtattam valamit csak

mert új nő van mellettem. Nem lesz ez így jó, ha felborul a megszokott

ízek rendje.

Akkor legalább jöjjön a 14 órás után a jó öreg thai masszázs, ennél

jobb kúrát nem ismerek a formába hozásra, még a jetlag ellen is bevált

eddig. Hívnám a szervizt, hogy küldjenek egy perfekt masszőrt, de ez

útra szerződtetett partnerem más javaslattal áll elő. Miért ne ő

gyúrjon át, hiszen ért hozzá, mint a jóra való thai nők többsége. Nem

lohasztom le a lelkesedését, hogy a thai masszázs több ennél és nem

hiába tanulják hosszan sokan. A Wat Po nem csak egy típust jelöl, de

szigorú minőséget is, hiába mondják sokan, hogy ott végeztek,

keveseknek van meg a diplomájuk erről.

A zuhany alá olyan óvatosan surran be, mint egy szűz lány, pedig a

thai nőkre nem jellemző a felesleges szemérmeskedés ha már az éjszakát

úgyis együtt töltik valakivel. Ő úgy jön ki törölközőbe burkolódzva,

mint egy kezdő. De hiszen az is, jut eszembe a levelezésünk. Segítek

neki kicsit és hasra fekve várom, meztelenül. Lássuk mit tud ez a

szépség.

Lassú, határozott mozdulatokkal lát hozzá és lassan elnyeri a testem

bizalmát. Elernyedek és engedem, hogy ő határozza meg mikor, melyik

részem aktivizálódik. Fokozatosan múlik a hosszú út kényelmetlensége

és átjár az ismerős érzés; megérkeztem második hazámba újra. Amilyen

szemérmesnek látszott korábban, a szemkontakt hiányában egyre

magabiztosabb. Belebújik a masszőr szerepébe, ami mindig aszexuális

valahol. Nem zavarja farkam merevedése sem és természetes mozdulattal

teszi odébb, ha útban van. Sorra veszi minden izmom és inam lassan

haladva felfelé. Megfordulásra kér és ekkor látom, hogy csak a kezei

profik. Kerüli a tekintetem és elbújik a tevékenysége mögé. Én meg

figyelem ahogyan teszi a dolgát, ismerkedem testével és belső énjével

félig lehunyt szemeim mögül.

Eddig jó, tetszik a nő. Majd kiderül mit ér a sátorozás és a hajnali

meg éjszakai lesek során, milyen partner lesz a vadcsapásokon, mikor

hirtelen elénk kerül egy nyűgös elefánt, egy megzavart kígyó vagy egy

jókora varánusz.

De most nem akarok mást, mint élvezni a lazítást és kényeztetést. A

tökéletes feloldódásra vágyom, egy szép nő ügyes és gondoskodó kezei

között. Hagyom, hogy vezessen és átadom magam neki, a bizalomnak ez a

szintje felépült. Egy null oda. Jöhet a folytatás...

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nem tűnik rossz kezdésnek, hogy így ismerkedjem a testével. A masszázs minden mozdulata a karjaimban van, szinte ösztönösen szedem ízekre a testét, hogy aztán minden kilazult porcikája a helyére kerüljön. Az hamar kiderül, hogy az izmain van mit dolgoznia, remélem, mire hazamegy, sokkal jobb kondiban lesz. Finom tiszta, férfiillatot áraszt, nem mondom, hogy hidegen hagy...munka közben elmélázom azon, hogy talán nem is lesz rossz megosztani vele az ágyat, az életet egy hónapon át. Masszírozni őt minden esetre igazán kellemes. A szemkontaktust még kerülöm egy kicsit, magam sem értem miért...nem esne jól félbehagyni most a kényeztetését, egyenlőre szigorúan frissítő célzattal. A szerszáma úgy tűnik már pihent, igyekszem elrejteni a mosolyomat, amikor a combinaknál járva újra és újra odébb kell simítanom, mert nem ő van soron. Alkarral feszítem, lazítom a combjait, közben nem kis kihívás a meredező farkáról nem tudomást venni.

A kényeztetés végét jobban elnyújtom a szokottnál, tanácstalan lévén, mihez is kezdjek utána. Végül megbeszélem magammal, hogy ha már ő az "úr", én pedig hosszú ideig a "szolgálója" jobb lesz ha minden szégyenlősségemet félre teszem, és teljes nyitottsággal állok a dolgok elé. Rájövök, hogy ez nem is esik igazából nehezemre vele kapcsolatban, így aztán miután az utolsót is végigsimítom a testén, mellé térdelek, tenyeremet a csípőjén nyugtatom és végre a szemébe nézek. Néhány pillanat múlva ő is ocsúdni kezd a masszázs varázsából, és rám néz. Zavarba ejtő a nézése, nehéz nem lesütni a szemem. Olvasnék én a tekintetében, hogy mit is vár tőlem, de nem könnyíti meg a dolgomat. Mivel nem szól semmit, a farka viszont még kőkeményen lüktet, úgy gondolom, még van némi lazítani valóm...átnyúlok a teste fölött, az éjjeli szekrényen lévő olajért, töltök egy keveset a tenyerembe. Most már le nem venném az arcáról a szememet...térdeit megemelem kissé, s a combjai közé térdelek, majd az egyetlen mereven maradt testrészét is kezelésbe veszem. Finoman masszírozom, lassú, hosszú mozdulatokkal, nem kihagyva a zacskót sem, amit puha, szőrzet fed. Figyelem minden rezdülését, és visszafogom őt mielőtt robbanna. Visszafogom egyszer, kétszer, háromszor, és még ki tudja hányszor. Nem számolom, csak egyszerűen jó látni, hogy a fellegekben jár. Nem próbál irányítani, siettetni sem, maximálisan kiélvezi ezt a részét is a masszázsnak. Végül könyörülök rajta, s végigvezetem őt a csúcsra. Egészen hosszan élvez, torkából mély hördülés tör fel. Hagyom, hogy lassan csituljon, még néhány cseppet kipréselek belőle, aztán gyengéden letisztogatom, majd gyönyörködöm a művemben. Nincs szebb látvány egy kielégült férfinél...most mutatja az első aktivitást irányomban. Keményen megfogja a csuklómat, és maga mellé húz...

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Eeeeez fiiinom volt. Olyan, amihez a thai nők olyan tökéletesen értenek.

Mint ha csak kiszolgálói lennének a melléjük rendelt férfinak, de valójában

kezükben van minden, amivel magukhoz láncolják őket. Képesek úgy adni, hogy

utána csak arra vágyakozzon, aki egyszer megtapasztalta az igazi

érintésüket. S útitársam sem kivétel ez alól. Úgy tud adni, amikor már

eldöntötte, hajlandó-e erre, amilyen természetes, mesterkéletlen odaadásra

oly kevés nyugati nő képes. Úgy adnak, hogy nem várnak cserében szinte

semmit. Látszik rajtuk, hogy örömüket lelik művészetük eredményében. Büszkék

arra, ahogyan a férfiból kicsalogatják az utolsó cseppet és a tökéletes

kielégülést nézik gyönyörködve.

Én azonban nem véletlenül értem meg őket ilyen mélyen. Hiszen magam is

vágyom arra, hogy lássam a velem egy útra tévedt nőn, amint feloldódik a

gyönyörben, ahogyan teste lassan elfelejt figyelni és csak elmerül a

kényeztetés hullámai között. Lassan izzítani a vágyat és csak a

legveszettebb vágy csúcsán engedve robbanni a gyönyört, ismételve annyiszor,

amennyire csak képes a női test.

Keményen megfogom hát és magam mellé irányítom az ágyra. Kisimult

érzékekkel, mindenre nyitott érzékszervekkel most én kezdek ismerkedni a

testtel és a benne rejtőző nővel, akivel megosztom a következő másfél

hónapom. Hátára fektetem és kezemmel, ujjaimmal lassan bejárom bőrének

minden zugát. Nem érintem még alsó ajkait, csak körbejárom és kezemmel

beszélgetek bőre és lelke rezdüléseivel. Magamba szívom lassan ébredő

fűszeres illatát, és ösztöneimet szabadjára engedve külön odafigyelés nélkül

hagyom ujjaimat megismerni őt. Még nem ízlelem, csak érintem és tanulom,

lelkemmel és testemmel hangolódom rá. Érzem, hogy kicsit új még ez a

közeledés neki, hiszen ebben a kultúrában a nők a test a szerelem mesterei

és ők játszanak a férfiakon hangszerek avatott mestereiként. Ez a

szereposztás új a számára, de keresetlen természetességével megérzi a

legjobb utat a saját gyönyöre felé. Lassan oldódik és teste válaszolni kezd

érintéseimre. Itt az idő, hogy ajkaim is bejárják, megízleljék bőrének

bársonyát. Lassan kezdem bejárni, kezdve füle mögött. miközben ujjaim pompás

hajával játszanak. Bimbói azonnal kőkeménnyé válnak, mire nyelvemmel

megérintem őket. Ízei olyanok, amit a keleti nőkön kívül sehol nem találni.

Semleges, de illatos, sima, de frissítő. Lassan érzem, amint szinte

feloldódik benne minden feszültség és parányi mozdulatokkal mutatja az utat,

arra ahol vágyai izzani kezdenek.

Közeledem öle felé és illatok vezetnek, közben bőrének apró borzongásai

jelzik a helyes irányt.

Szembe fordulok vele és lábai közé bújva nyelvemmel megérintem illatos

bejáratát. Komótosan ízlelgetem, miközben öntudatlanul jegyzem meg minden

rezdülését. Már kevésbé bír magával és szintem ajkaim közé feszíti magát, de

ilyen gyorsan nem érhet véget a kényeztetés. Valahányszor robbanni készül,

apró ritmusváltással nyújtom tovább a fokozódó vágyat és élvezem, ahogyan

partnerré válik megértve a játék lényegét.

Nem lenne keleti nő, ha nem övé lenne a pont a hosszú mondat végén. Egy apró

mozdulattal kijátssza játékomat és megszerzi az utolsó nyelvcsapást arra a

pontra, ahol azonnal robban. Hangos élvezete az én örömömet is szolgálja,

míg ő remegve éli meg a kéjt.

De azért nem hagyom ennyiben és mielőtt lecsendesülne, újra csúcsra

juttatom.

Teste elveszti minden izomtónusát és és csendesen pihegve omlik vállamra,

mikor mellé fekszem. Gyengéden játszanak ujjaim fekete hajával. Élvezem

nyugalmát és odaadását.

Jó választás volt, ebben egyre kevésbé kételkedem. Az eljövendő napok majd

megmutatják, milyen partnerre leltem benne őserdei kalandozásaimhoz. Bárcsak

ilyen harmóniát találhatnék mellette a keményebb napokon, az erdei

csapásokon vadak után járva...

Esélyt szimatolok egy sosemvolt kalandra, épp elég régóta várok már erre az

esélyre.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Kétségeim utolsó morzsáit is félresöprik édesen becéző ujjai. Már nem félek tőle, és nem félek a rám váró időszaktól sem. Tökéletesen érti a testemet, s olyan magasságokba röpít, ahová még soha senki. Ugyanazt a húzom-vonom játékot játssza velem, amit én tettem vele néhány perccel ezelőtt, csak ő a nyelvével teszi, s tán el sem tudja képzelni mekkora gyönyört okoz ezzel...aztán még egyet. Utána némán bújok a karjaiba, kívánom, hogy meg ne szólaljon, meg ne zavarja ezt a harmóniát, ami jutott nekünk ma estére. Néma kívánságom meghallgatásra talál, pár perc múlva békésen alszik mellettem, s én kábultan követem példáját....

Olyan mély kábulatban merülök álomba, hogy néhány órával később, még jócskán napkelte előtt megébredek, pontosan ugyanabban a pózban, ahogyan elaludtunk. Néhány perecig gyönyörködöm a békésen alvó férfiban, de a testem nem hagyja ezt a békét túl sokáig. Emlékeztet az éji gyönyörökre, és pillanatokon belül felforrósodik, hűvös éjszaka ide vagy oda. Nagy lesz a kontraszt kettőnk testhőmérséklete között, s ösztönösen húzódom közelebb hozzá enyhülésért, lábammal átkulcsolva testét. Ahelyett hogy csillapodna a testem, a vágy tompa lüktetése feléled a petefészkeim körül. Mivel fél óra múlva úgyis ébresztőt terveztünk, óvatosan lenyomom az órát, fölé kerekedek, s gyengéden magamba vezetem a hajnalban megmerevedett szerszámát. A lélegzetem akad el attól, ahogy kitölti a testemet, alaposan feszít, de e ez a feszítés gyönyört okoz. Lassan a mellkasára borulok, s óvatosan, aprókat mozogni kezdek. Ekkor ébred fel, vagy talán csak félig...fenekembe markol, és az apró mozgások helyett erőteljesebb lovaglásra késztet. Felhúz egészen, hogy a makkja épp csak a bejáratot súrolja, majd tövig merül bennem, kitöltve teljesen. Néhány perc csupán, vagy még annyi sem, s mindketten a csúcsra szállunk, ezúttal együtt....még bennem van, amikor nyújtózom és felülök rajta.

- Jó reggelt, mindjárt felkel a nap, legjobb idő egy kis madárlesre, nem gondolod?

Hitetlenkedve néz rám, nem bírom tovább. Kibuggyan belőlem a nevetés, és elvonulok a fürdőszoba irányába.

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Hosszú út és kiadós esti csemege szex után egyikünket sem kellett

elringatni. Erre napkelte előtt mire ébredek? Meglovagol, mint egy succubus

és reggeli merevedésem nem hiába való, magába fogad, majd kaján vigyorral

közli, hogy ideje indulni. Nem mintha ellenemre lenne ez a reggeli ébresztő,

finom a nő és mint ha nyoma sem lenne az esti bizonytalanságnak. Hiába no, a

keleti nők természetessége valami hihetetlenül lefegyverző ha elfogadnak

valakit.

De ma már bevesszük magunkat a nemzeti parkba. Kocsival egykettőre kint

leszünk. Egy kiadós zuhanyozás után összekapjuk a csomagjainkat és

lekészálódunk a fáról. Magunkba tömünk egy kiadós sült papaja salátát fél

liter gyümölcslével. Látom Ízlésünk ebben sem áll távol egymástól.

Valahányszor ide jöhetek, alig várom az átállást a helyi eledelre. Elég erőt

ad a kóborlásokhoz, és csemegének sem utolsó.

Fürge készülődésén látszik a gyakorlat. Bizonyára nem az öt bőröndös nő,

kellően laza és keresetlen. Jó kezdet, lássuk mit tud valójában.

Mielőtt kikeressük a sátorhelyet, megállunk egy félreeső mellékúton.

Magunkra kapjuk a napi hátizsákot a szükséges minimummal és bevesszük

magunkat az erdőbe. Partnerem könnyed mozgással siklik előttem a liánok

között. Semmi felesleges zaj vagy mozdulat, mint egy pompás árny, aki az

erővel sem áll hadilábon. Mire elérjük a közeli tavat, csurom vizesek

vagyunk a reggeli párától, magunk fölé kötjük a moszkitó/álca hálót.

Felállítom a kamerát, közénk teszem a vizes palackokat és elhelyezkedünk egy

hosszú lesre. Most meglep, elővarázsol némi csemegét az út közben gyűjtött

falatokból. Fafül gombán kívül, még lépes méz is kerül a vad füge mellé. Jó

bemutatkozás, eldicsekszik, mennyire ismeri az erdőt.

Némán az ölembe hajtja a fejét és elernyedve várjuk a vadon mozdulását. Tán

két óra telik el, mire megmozdul a bozót és egy fej jelenik meg.

Lélegzetünket is visszafojtjuk, míg az ázsiai vadkutya szimatolva

vizsgálódik, majd felvonít azon a különös hangon, amit csak ők tudnak. Nem

messziről válaszol a vezér nőstény, mire olyan hangtalanul tűnik el, ahogyan

jött. Csak most veszem észre a feloldódó feszültséget partnerem izmain.

Láthatóan megértette, milyen másképpen is alakulhatott volna ez a

találkozás, ha a többi kutya nem lelt volna nagyobb falatra. De a képek

pompásak lettek, jó kezdet. A vadon üdvözöl minket.

Összeszedem a holminkat és felvonulunk az alig 100 méterre lévő magaslesre.

Látom a szeme villanásán, hogy nem ismerte a helyet. Bár jól vizsgázott, de

szemében ott a jelzés, ott ültünk a ragadozók útján, ahelyett, hogy a

biztonságos magasban rejtőztünk volna. Na igen, látsz még hasonlót mellettem

édes.

Elnyújtózik a hosszú padon, és lustán csipeget az erdei csemegékből,

miközben szeme sarkából engem figyel. Kettős énjét most sem hazudtolja meg,

otthona az erdő és lételeme a testiség. Mindkettő sugárzik belőle, mint egy

pompás vad minden mozdulatából. Szép napunk lesz, szép és forró. A magas

lesen eltölteni tervezett éjszaka nem különben.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Amilyen jókedvűen indulok neki a napnak, úgy felbosszant piszok gyorsan. A nevetséges moszkítóhálója egy dolog, majd később megmutatom neki azt a jó kis kencémet, aminek a receptjét nagyanyám hagyta rám. Kellemes növényillata van, de a repkedő rovarok messze elkerülik. De hogy képes letelepedni az út közepére vadkutyát lesni...hát nem túl sok józan észről tesz tanubizonyságot. Amikor meglátom a közeli magaslest, tényleg kezdem azt hinni, hogy nem normális...na mindegy, nem szólok neki, végülis ő a főnök, magamban puffogok, és miután falatoztam némi csemegét, jobbnak látom otthagyni egy kicsit, mielőtt tényleg beszólok neki. Veszem a fényképezőmet és a jegyzettömbömet, és miután morgok valami mindjárt jövök félét, felkapaszkodom a fölénk nyúló faágra, és megközelítem azt a ritka fajta vad orchideát, amit az imént kiszemeltem magamnak. Kiváló példánynak ígérkezik az egyik házidolgozatomhoz illusztrációnak. Úgy 30 méterre lehetek tőle, a haragom is csillapodik. Semmi értelme haragudni egy lökött hősködőre, egyszerűbb lesz megfelelő női módszerekkel valódi erdőjárásra ösztönözni. Olyanra, ami betartja az erdő szabályait, no és sokkal élvezetesebb, mint egy háló alatt ücsörögni. Miközben a virágot fotózom, apró majmóca közelít felém. Nem fél tőlem, sokkal inkább kíváncsi. Édesen nézegeti mit művelek, aztán lelkesen kikapja a kezemből a felé nyújtott csemegét. Kap még...szemmel láthatóan imádja a vadfügét. Amikor jóllakott, "köszön" egyet, és lelkes vijjogással elrohan. Dolgom végeztével nyújtózom egy jó nagyot, majd visszatérek kísérőm mellé, akinek nevet a szeme. Azt hiszem élvezte a műsorunkat. Elnyúlok az ölében, és halkan megtudakolom tőle, nem vágyik-e egy kis vizes kalandra. Mivel a nap már nagyon magasan jár, vágyik. Alig két kilométerre tőlünk van egy gyönyörű sziklakráter, méretes, de még szelídnek mondható vízeséssel. Nem sokan járnak arra, mert picit nehéz megközelíteni. Hmmm...na igen, ezt elfelejtette mondani a drága, hogy ő bizony tériszonyos! Így meglehetősen nehéz az odajutás. A hevenyészett kötélpálya biztonságos, bár nem látszik annak. Látom a szemében a félelmet, jönne is, meg nem is...visszafordulok, és kézen fogva vezetem át. Irányítom, hová tegye a lábát, s hová ne nézzen, nagy nehezen átjutunk.

A látvány mindenért kárpótolja...legalábbis remélem. Némán csodálja a természet ezen csodáját, a zúgó vizet, ami vagy kétszáz méterről indul, s teraszosan bukik alá, hogy egy apró tóban végződjön az útja. Mögé kerülök, hátulról átkarolva nyugtatom, kisimítom a feszültsége utolsó görcseit is. Szótlanul szabadítom meg minden ruhájától, hogy miután megváltam a magamétól, megmártózhassunk a hűvös vízben. Bebújunk a vízfüggöny mögé, és elnyúlva a víz felszínén élvezzük a természet klímáját. Fél szemmel időnként rásandítok, és amikor már láthatóan megbocsátotta a magaslati kalandot, pajkos csókot lehelek ajkaira. Most jövök rá, hogy még nem is csókolóztunk. A csókja is ízlik. Feláll a lebegésből, és ölbe kapva csókol tovább, játékosan harapdálva ajkaimat. Elolvadok...

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Lesz még ebből kalamajka. A nő még nincs tisztában azzal, mit is várok

tőle ezen az úton a nem kevés pénzért, ami t erre fordítok. Az erdőben

hamisítatlan thai udvariassága mögül kilátszik a véleménye. Ez eddig

nem baj, amíg nincs utamban céljaim elérésében. Nem barátnőt hoztam,

hanem kísérőt, escortot erdei használatra. Ez az általam is ezerszer

látott medence a vízesés alján, lesz a kellemes hely a dolgok

tisztázásához.

Mielőtt újra nekem esnél, figyelj kicsit, kérlek. Tolom el

látótávolságnyira a lelkes sellőt. Ez az első alkalom, hogy

társaságban akartam járni az erdőt. Gondoltam ehhez jó partner

lehetsz. Majdnem egyenrangú partner. Viszont ehhez nem lehetünk egymás

útjában, vagy legalább is Te nem lehetsz az akadályozóm. Ha nem értesz

egyet az aktuális ötleteimmel vagy tudsz jobbat, O.K.. Semmi gond, ha

van rá idő meghallgatom vagy elválunk kis időre, hogy ki-ki menjen a

maga feje szerint. De amíg mellettem vagy, nincs külön út!

Az előbb, amikor majmot játszottál, lelkesedésedben nem vetted észre

az elefántokat úgy ötszáz méterre a lestől. Ők viszont kiszagolták a

pompás rovarriasztódat a feléjük fújó szélben és csendben leléptek.

Míg játszadoztál az "édes" kis majommal nem láttam, hogy ügyeltél

volna a horda hímjére feletted 5 méterrel. Elhiszem, hogy sok dologban

jobban ismered az erdőt nálam, de ha megtámad és beléd mar

foggal-körömmel én viszlek első segélyre és oltásra veszettség ellen

ha kell. Ezzel meg az én nehezen megszerezett utamat kavarod meg

rendesen. Ez NEM O.K. Azt hittem, hogy a leveleinkben ezt vetted, de

lehet hogy tévesen gondoltam. Kérlek, a folytatásban ne feledkezz meg

erről. Szólj, ha magad akarsz lenni, de ne légy a terveim útjában. Ja,

a moszkitó háló nem csak a rovarok ellen van. Biztosan tudod, hogy

számtalan állat nem vesz észre mögött de a kamerát nem zavarja és így

közelebb lehetünk a szokott csapásaikhoz, ha nem szagolnak ki idegen

szagokat mögüle.

Na kimorogtam magam (egy időre), mondom és megérintem ott, ahol az

előző este kifigyeltem az egyik különösen érzékeny erogén zónáját.

Mielőtt még feldolgozná magában az előbbieket, már a hátán fekszik a

vízen és látom, ahogyan kisimul mindene, miközben kényeztetem.

Bizisten nimfomán ez a nő. Na erről azért nem fogom lebeszélni, ha nem

éppen egy elefántcsorda kellős közepén kap kedvet egy újabb menetre.

Lassan magamra húzom és mivel bejárata éppen az ajkaim magasságában

lebeg előttem, hát kezelésbe veszem. Mosolyogva nézem, ahogyan az

előbbi büszke és morcos kifejezések maradéka is eltűnik és átadja

helyét a fokozódó élvezetnek. Megszelídítsem vagy elfenekeljem?

Mindkettőnek lenne oka és haszna, de helyette még mielőtt elélvezne,

inkább ágaskodó farkam szintjére húzom le a vízben és megfordítom,

hogy gusztusos feneke domborodjon felém.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Hmmm, ezek szerint megérezte a rosszallásomat, szépen helyrerakja a fejem. Igaz...szinte elfelejtettem, hogy fizetett alkalmazott vagyok, akinek - ezek szerint - nincs joga még gondolni sem, nemhogy cselekedni. Így is jó. Akkor ezt profin fogom művelni...egy pillanatig megfordul a fejemben, hogy elmondjam neki, hogy a hímcsorda nem bánt, ahogy nem bántott az elmúlt években sosem, amikor erre jártam, hisz pár éve még ők voltak a kölykök és ők voltak azok, akik a fügét csenték tőlem, és ezek az állatok nem felejtik ezt el. De nem mondom. Miért tenném...ezek szerint a felszínes állatlesen kívül semmi más nem érdekli. Ahogy azt sem mondom, hogy az elefántok sokkal inkább az ő szagától ijedtek el, mert a mosószer és a verejték szaga nem épp erdőbe illő illat. Nincs igaza, de mivel a kuncsaftnak mindig igaza van...legalább hadd higgye azt.

Ezek a gondolatok forognak a fejemben, miközben korhol, és lélekben felkészülök egy átlag alatti erdőjáró kalandra, ahol, ha szerencsénk van, de tényleg csak akkor talán senkit nem mar meg semmilyen állat, akinek az útjába letelepszünk, jó feltűnő szagokkal, meg hálóval.

Utána már szinte nevetnem kell, mert mintha mi sem történt volna, izgatni kezd. A gondolataimat tovább fűzöm, miközben a testem szinte automatikusan válaszol a közeledésére. Szeretkezni legalább jól tud. Ezalatt a nagyon rövid idő alatt megjegyezte, hogy mi a jó nekem és úgy tűnik, legalább a szeretkezésben nem akar magának gumibabát. Tehát úgy döntök, hogy a negatív gondolataimat egy kis időre félresöpröm, és élvezem az együttlétet vele. Lesz még időm úgyis agyalni sajnos túl sokat is, ha tényleg kint akar maradni az éjszakára. Alaposan felizgat, majd megfordít, s úgy húz tövig a farkára. Ez új és rettentően izgató póz számomra. Megtámaszkodom egy sziklán, és leplezetlen élvezettel szorítok rá a farkára ahányszor csak tövig mártja belém. Úgy markolja a csípőmet, hogy szinte fáj, de mégis végtelenül felizgat vele. Időnként köröz egyet a tenyerével a fenekemen, ami még tovább tüzel. Teljesen megőrjít a teste. Hogy létezik, hogy szinte ismeretlenül ilyen iszonyúan izgat a közelléte? A végtelenségig bírnám ezt így, de úgy látszik, neki elég volt. Hangosan élvez, azon a hangon, amit olyan nagyon megszerettem. Erőtlenül kicsúszik belőlem - hmmm, az is finom érzés, amikor félárbócon, síkosan kicsusszanik - és mint aki tényleg kieresztett minden gőzt, elengedi magát. Egy ideig szemlélgetem, aztán úgy döntök, az utójáték is jár neki...lebeg a vízen, alá kerülök a hátát cirógatni, aztán amikor elfogy a levegőm, mellé heveredek lebegni, s alulról tovább cirógatom a hátát.

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ahogyan jólesőn elnyúlok, a szeretkezés utáni kényeztetés lassan

kezdi kimosni belőlem a nyugat rohanását és mániákus tervezését. Újra

megélem azt, amit minden utamon. Legyenek céljaim, de éljem az életet

ezen a csodálatos részén a világnak aszerint, ami éppen elém kerül. Ha

képes vagyok sodródni, felülni a hullámokra és élvezni mindazt, ami

adódik... Csak akkor lesz teljes az utam.

Itt ez a kerge lány. Éretlen és vadóc, érett és érzéki. Most hajtsam

magam alá, törjem be? Csak mert a magam módján akarom járni az

országot? Megtehetem, mert megvettem őt erre az időre. De miért ne

adjam meg az esélyt neki és magamnak a belépésre az ő világába?

Nekem felfedezés, neki szabadság, nekem szabadság, neki felfedezés. No

majd meglátjuk mi lesz belőle. A szexben kellemesen automatikus az

összhang, kezdetnek nem rossz. No meg folytatásnak sem! Mire eddig

jutok, jólesőn elnyom az álom. Késő délután térek magamhoz, partnerem

valahol a közelben motoz a bozótban egy marék vadfüge mellettem, amit

a hangyák is megleltek már. Nagyot nyújtózom és keresésére indulok.

Hamarosan felfedezem, naná, hogy megint egy fán. Ha nem vigyáz

kinevezem aranymajmocskának. Egy langur családot figyel éppen, ahogyan

az aranyszínű kölyköket ajnározzák zajosan. Leülök és csendben

figyelem őt és őket. Egy éjfekete pillantással jelzi: észrevett.

A majmok tovább állnak, ő meg kecses mozdulatokkal siklik le a fáról.

Megosztom vele mindazt, ami eszembe jutott. Elmondom miféle jószágokat

jöttem megfigyelni. Nem csak fényképezőgépet kattintgatni, de látni

őket hosszan, ismerkedve szokásaikkal, rászánva türelmet és időt

szükség szerint. És az éjszakát is kint akarom tölteni ma már. A

magasles a zárható feljáróval nagyjából védhető és biztonságos éji

menedék volt korábbi útjaimon. Az éjszakai lények eddig sem

zavartatták magukat lámpáim miatt.

Holnap pedig ő vezethet majd, oda és úgy, ahogyan szerinte a legjobban

megfigyelhetjük a környék nagyvadjait, elefántot, orrszarvút,

varánuszokat és a ritka fejedelmi ragadozókat; tigrist és párducot.

Találkoztam már velük korábbi útjaimon, de minden találkozás más, új

és egyedi.

Előveszem a magammal hozott egyszerű alapanyagokat és nekilátok tüzet

rakni, ahol rizsből, sok chiliből és némi tojással és zöldséggel

vacsorát kerekítek magunknak, mielőtt azok a hatalmas felhők ideérnek

és elhozzák az esti öko-zuhanyt. A reggeli a Tiéd lesz, ha túléled a

főztömet ma este. O.K.?

Tevékenykedés közben kedvtelve gyönyörködöm ruganyos mozgásában, dús

fekete hajában és kreol bőrében. Indulatai megcsendesedni látszanak,

alighanem megszavaz még némi tesztet a fura nyugatinak, hátha

elviselhető hetek várnak ránk a szeretkezések között.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Elalszik szeretkezés után, úgy látszik most jön ki rajta az út fáradalma. Szívesen aludnék én is, hisz nem sok órát töltöttünk álommal az elmúlt éjjel, de nem nagyon jön álom a szememre. Úgyhogy inkább egy kicsit bóklászom a környező fákon, de szigorúan csak látótávolságban,hogy észrevegyem, amikor felébred. Nem akarom zavarni, édesen alszik. Éppen egy népes majomcsaládot lesek meg, amikor meglátom hogy felébred. Gyorsan lemászom, amitől persze az állatok is odébb állnak, és egy gyors csókot lehelek az ajkára.

Elmondja, hogy mégsem minden annyira fekete és fehér, és hogy tulajdonképpen kíváncsi arra, amerre vinném őt. Örülök ennek a fejleménynek, ennek kimutatására elnyúlok mellette és jóízűen hozzá bújok. Most nincs benne semmi szexualitás, egyszerűen élvezem a közelségét. Elmesélem neki, hogy úgy 6-7 km-re innen van egy kiváló sziklaszirt, ahonnan az alul lévő vízfolyásnál gyakran portyázó elefántokat meg lehet nézni, ha épp arra járnak. Mivel jóval fölöttük van az a sziklaterasz, nem veszélyesek, és ők sem tartják veszélyesnek az ott lévőt.

Bevállalja a vacsikészítést, s amíg ő a vacsival ténykedik, gyorsan "megágyazok" a lesen, ami éjszakai menedékünkként is szolgál. Egy nagyobb adag mohát belehúzok egy pulcsiba, az lesz a párna, és kigörgetem a hálózsákokat is. A főztje jóízű, elég más, mint amit én csináltam volna a hozzávalókból, de ízlik. Csendben, a gondolatainkba mélyedve eszünk, most éppenséggel nincs beszélgethetnékünk, csak élvezzük az esti erdő zajait. A vacsorát nagyon gyorsan fejezzük be, mert ránk szakad az ég. Villámgyorsan felmászunk a lesre, onnan nézzük a sűrű, zuhanyszerű langyos esőt. Kedvem támad zuhanyozni, ha már zuhany...kibújok a ruháimból, és elindulok lefelé, még mielőtt a megrökönyödött pasi azt hinné, hogy tényleg szexmániás vagyok.


- Csak zuhanyzom egyet és máris jövök. - magyarázom a csodálkozó szemek láttán.

Jólesően forgolódom az esőben, pont, ahogy a zuhany alatt tenném. Tényleg nagyon kellemesen langyos, egy cseppet sem fázom. Néhány perc múlva, már épp felfelé indulnék, amikor az esőfüggöny mögül előtűnik ő is.

- Gondoltam kipróbálom - dörmögi, és a magával hozott kókusz szappannal alaposan lecsutakol.

Viszonozom a szívességet, én is megmosdatom őt, majd visszakúszunk a lesre. Ő előszedegeti az éjszakai leshez a kellékeit, én pedig bevackolódom a hálózsákba, mert semmi kedvem visszaöltözni az átizzadt ruhába. Egy ideig figyelem a ténykedését, aztán szép lassan ledőlök a mohapárnára és kíváncsian várom, hogyan is képzelte az éjszakát. Beállít mindent, kamerát, hangfelvevőt, aztán...aztán mellém bújik a hálózsákba és cirógatni kezdi a testemet. Rettentően elálmosodtam a hosszú napban, szívem szerint itt helyben bealudnék...no majd meglátjuk. Kényelmesen elhelyezkedem a vállán, s úgy tessék-lássék végigsimítok a hasán. Nem sok kell, hogy kérlelhetetlenül elaludjak...

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Lecsengett a nap, a személyes meccsek és a rohanás. A trópusi eső

megnyugtatta testünk és lelkünk. A legtökéletesebb masszázs és

felfrissülés. Felállítom a kamerákat, lámpákat minden esetre, majd

csendben mellé bújok a hálózsákba. A vállamra hajtja a fejét és keze

álmos kóborlásba kezd. Pillanatok kérdése, hogy mély álomba merüljünk.

Ujjaim élvezik bőre bársonyos simaságát és maguktól vándorolnak lába

közé, ahol pillanatokon belül elindulnak nedvei. Apró mozdulattal

helyezkedik, hogy jobban hozzáférjek és a végén ezúttal csak egy mély,

hosszú sóhajjal nyugtázza ellazuló testtel az újabb orgazmus érkeztét,

Majd, mint ki jól végezte dolgát pillanatokon belül "bekómál". Én is

követem példáját, bármennyire is jó lenne még gyönyörködni benne.

Nem tudom mennyi idő telik el, amikor egy szarvas halálsikolyára

pattan fel a szemünk egyszerre. Együtt mozdulunk a les ablakához, ahol

a bekapcsolt lámpák fényében látjuk a dole-ok hordáját, amint

szokásukhoz híven az áldozat érzékszerveit támadva marják orrát vájják

ki szemét és tépik le fülét a szarvasnak, ami már nem tudta elérni a

menedéket adó tavat. Vakon és süketen küzd még a préda, de esélye már

nincs a túlélésre. Nem tudjuk elszakítani szemünket a látványtól és a

vacsora tálalása lassan véget ér. A horda nekilát az evésnek, már

visszafeküdni készülünk amikor egy sárga villanás, egy reccsenés és a

szétrebbenő kutyák jelzik, hogy megjött a nagyúr. Hívatlan vendégként

egy tigris jelentette be igényét. Csendben lámpát oltunk és

visszabújunk a zsákba. Összebújva lassan alszunk el, miközben odalenn

csontok ropognak. Na ja, inkább mint a miénk ropogjon.

A hajnali derengés már ébren ér mindkettőnket. Összeszedjük a

felszerelésünket és indulás előtt még egy pillantást vetünk az éjjeli

színpadra. Két monitor gyík takarítja a maradékot, így a tigris már

messze járhat. Igaz, fél fogára sem lenne elég, ami odalenn, még

megmaradt. Nőm magabiztosan halad az erdőn át, ismeri a környéket,

látszik. Az általa említett szirt felé én is jártam már évekkel ez

előtt, de akkoriban nem volt szerencsém. Tudom, milyen sokat számít a

tapasztalat, de a végén így is dupla vagy semmi az esély, hogy

mindjárt első alkalommal is látunk valamit. Nem vesztegettük reggeli

készítésére az időt, pár gyümölcs és némi víz elég, majd a déli

hőségben bepótoljuk.Már előbújik a nap, mire elhelyezkedünk a

magasban. A hajnali ködben szürke foltok mozgolódnak a távoli

erdőszélen. A csorda. Ahogy távcsővel nézzük vannak vagy 15-20-an.

Lassan már szabad szemmel is látható távolságba érnek. A szokott módon

a csorda közepén rejtik legfőbb kincseiket a kicsiket. Négy nagyon

fiatal kicsi próbál kileselkedni a hatalmas lábak közül, majd mikor a

víz közelébe érnek, szokás szerint egymás mellé sorakozva egy vonalban

sietnek a fürdőbe. Lábuk körül felcsap a víz, ahogyan bele rohannak

türelmetlenül. Fékevesztett boldog viháncolásba kezd öreg és fiatal.

Alábuknak, játszanak, a kicsik is tegeralattjáróként merülve dugják ki

a víz alul periszkóp-ormányukat. Kicsit lassulva szétválnak és a

fiatal hímek viaskodni az érettek párzani kezdenek. Szabályos orgia a

vízben. Egyszerre három pár is heves párzásban kezd. Na persze, a

nőstényeknek így nem kell a hímek hatalmas súlyát hordani. Miközben

őket figyelem, egy kezet érzek megszorulni a farkamon. Útitársam buja

mosollyal néz rám, míg én elmerültem a vadon látványában ő már

levetette a ruháit és a még lágy reggeli napfényben kedvet kapott

kedvet arra, amit az elefántok olyan lelkesen művelnek odalenn. És nem

a fürdésre gondolok. Hmm, helyi perverzió? Erről még nem hallottam. De

tetszik az ötlet, ahogyan azt jelzi testem is.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Az éjszakai horror után már nem túl sok alvás van, nagyon korán ébredünk mindketten, és békésebb látványra vágyva távozunk. Jókora gyaloglás után felérünk az elefántleső szirtre. Ma szerencsénk van. Hamar meghalljuk a csordát, akiket először távcsővel, majd szabad szemmel lesünk meg. Még annál is nagyobb szerencsénk van, mint gondoltam. Párzási időszak van, így amint kipancsolták magukat a vízben hozzá is látnak a dolgukhoz. Jó rájuk nézni, szemmel láthatóan élvezettel űzik a világ legtermészetesebb dolgát.

Útitársam elbűvölten figyeli őket, szinte elfeledkezik arról is, hogy fotózzon, filmezzen, egyszerűen csak szívja magába a látottakat. Egészen halkan, hogy meg ne zavarjam őt, kibújok a ruhámból és élvezem a reggeli nap simogatását. De a látvány eszembe juttatja, hogy ma még nem is szeretkeztünk, márpedig ez vele nagyon jó. Így aztán mellé settenkedek és szó nélkül rákulcsolom az ujjaimat pompás szerszámára, egyenlőre a nadrágján keresztül. Kicsit értetlenkedve néz rám, de buja vigyoromat látva rájön, komolyan gondolom, hogy mi itt és most szeretkezhetnénk egy nagyot. Felpattan, elhelyezi a két kamerát, de visszafelé már válik is meg a feleslegessé vált ruháktól, s mire visszaér, meztelenül simul a testemhez. Úgy tűnik ő legalább annyira élvezi az útnak ezt a részét is, mint én. Elemi ösztönnel támad rám, s veszi birtokba minden porcikámat. Lecsap az ajkaimra, vadul csókol, marcangolja a bőröm, hogy szinte fáj. Nem maradok adósa, ölelem őt, s vállába harapva követelem mindenét. Válaszként megmarkolja melleimet, két markából csak a bimbóim látszanak ki, meredve, érintésért kiáltva. Megkapják az érintést. Mohón szívja az egyiket, közben fogai között morzsolgatja. Hangosan nyögök, már magam sem tudom, hogy az édes kíntól, vagy az élvezettől. Beletúrok abba a finoman selymes hajába, ösztönösen tolnám már őt a puncim felé, aki lüktetve követeli a magáét. Nem hagyja magát, a hasamig vonul csak, gondosan elkerülve az illatozó völgyet. Oldalamba harap, majd egyszerűen négykézlábra állít, a combjaimat széles terpeszbe feszítve. Kiszolgáltatott póz, de ez most külön rátesz az élvezetemre. Keményen széthúzza a puncimat, majd mielőtt behatol, egyetlen egyszer végignyal rajta. Kis híján elélvezek, de ezt igyekszem titkolni, no meg...visszatartani. A világ összes kincséért nem hagynám ki azt, hogy magamban érezve a farkát élvezzek el. Persze észreveszi a rezdülést, így finoman a csiklómba csíp. Tán csillapításnak szánja, de a testem válasza egy ösztönös hátra mozdulat, pontosan a meredező szerszámára. Tövig tolom rá magam, s ettől kezdve nincs megállás. Belemarkol a csípőmbe, s így irányítja kettőnk mozgását. Nagyon mély ez a póz, minden egyes lökésénél érzem, hogy teljesen végig ér. Nem tart sokáig, néhány perc csupán, s mindketten a csúcson járunk. Ahogy a testemen végigsöpör a gyönyör, sikítva adom tudtára a világnak, hogy ennél jobb nincs. Velem tart, mély hörgő hangon...majd hasra nyom, és mellém fekszik. Ekkor veszem észre, hogy odalent az elefántok figyelnek felénk, abbahagyva a lubickolást, szexet és csatározást. Amikor elcsendesedünk, ők egy vidámat trombitálnak felénk, s folytatják amit félbe hagytak. Ekkor nézek körül a kis szirten, s az az érzésem támad, hogy az egyik felállított kamera pontosan a mi szeretkezésünket vette fel. Hmmm...ezt a felvételt feltétlenül látnom kell.

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Most már biztos, hogy fehér lehet a mája. Nem vagyok annyira eltelve

magamtól, hogy mindezt saját ellenállhatatlanságomnak tudjam be.

Persze, ha profi thai escort lenne, hát nem lepődnék meg, mert azok

rendre dugással lustulnak. Ő azonban minden, csak nem lusta. Inkább

kellemesen perverznek tűnik. Így kis pihenő után felpróbálom a fenekét

is. Nem mondok sokat azzal, hogy nem tiltakozik. Egy pillanatnyi

meglepetés után pillanatok alatt készségesen kitárulkozik. Ellazuló

izmai szinte hívogatnak befelé. Eszemben sincs tétovázni és ezúttal

hátsó bejárati szokásommal ellentétben keményen megdugom. Még jó, hogy

alapfelszereléseim közé tartozik a gumi is. Ha eddig nem volt csendes,

hát most extra adag hangerővel és elnyújtott hörgéssel nyugtázza újabb

orgazmusát. A szólóból concert lesz, mert szinte egyszerre robbanunk.

Odalenn az elefántok ezt már zaklatásnak tekintik és a csorda

vezérnősténye harsány trombitálással szólítja indulásra családját. Hát

nem éppen udvarias vendégeik voltunk a mai napon.

Közben elered a menetrendszerű kora délutáni eső, így kénytelen vagyok

letakarni a kamerákat s ha már így esett ki is kapcsolom őket. Tudom,

hogy partnerem észre vette, hogy az egyik kamera felénk fordítva

üzemelt. Sebaj, amíg nem szól, én nem emlékeztetem rá. A felvétel

biztosan jó lett és gusztusos teste, kreol bőre legalább olyan jól fog

mutatni, mint vad szex éhsége a filmen. Végtére is ő sem kevésbé vad

teremtménye a helyi világnak, mint a többiek amiket filmre vettem.

Látom, nem akaródzik még felkelnie, így én is visszadőlök még mellé a

meleg esőfürdőre. Lassan csillapodik lihegésünk és a vadállati élmény

oldja bennem/rajtam az európai mázat. Miután elállt a zápor,

összeszedjük magunkat és holmijaink majd most az én vezetésemmel

indulunk a az éjjeli táborhelyünk felé. Fel a hegytetőre, ami még vagy

három órányi gyalogutat jelent némi mászással fűszerezve.

Nem vagyunk beszédesek éppen, de néhány futó érintés jelzi, jólesik

egymás közelsége. Úgy döntöttem bemutatom őt egy régi barátnak, de nem

készítem fel erre, csak megyünk gazdaságos tempóban, figyelve a

köröttünk lélegző erdőt és annak minden rezdülését. Ez itt a

királykobrák földje is, de tőlük nem tartok már egyáltalán. Ezek a

félelmetes óriások csak az eszetlenekre veszélyesek. Aki szót fogad és

meghátrál, amikor felemelik testük egyharmadát és fejük nálunk

magasabbról néz ránk, a lassú visszavonulásra még sosem reagáltak

támadással. Jobb az ízlésük ennél, ők kígyókat esznek. Menet közben

önkéntelenül is gyönyörködöm útitársamban, ruganyos mozgása, a bőre

alatt játszadozó izmok és nem utolsó sorban ingerlő idomai igazi

esztétikai élményt jelentenek. Vajon a fejében is van annyi, ami

elnyeri tetszésemet? Miket is beszélek, hiszen nem megtartani akarom,

mint egy ellenállhatatlan kóbor macskát vagy kölyök leopárdot

egykoron.

Közben elérjük a tervezett táborhelyet, ahol sátrat verünk ezúttal. A

vacsora ezúttal az ő dolga lesz, de még nem engedem tüzet gyújtani.

Hiszen a barátom még nem érkezett meg. John Silverre még várni kell

úgy még fél órát is talán. Addig elrendezkedünk és kibújok a ruhámból,

majd bőrömön felfrissítem a rovarriasztót, hiszen közeledik az este.

Körülöttünk nemrég elhallgattak a kabócák. Nem hallunk semmi zajt.

Biztosak lehetünk, hogy valami zajtalanul közeledik felénk. Ez csak

John lehet. Már éppen szólni akarok partneremnek, mikor szemben

szétnyílik a zöld fal és megjelenik. Társam megdermed egy pillanatra,

én pedig intek neki, hogy maradjon ott, amíg bemutatom öreg

barátomnak. Felnézek rá és látom, hogy megismert. Ormányát az agyarára

tekerve áll félig még az erdőben és várja, hogy közeledjek. Elindulok,

majd ő is előbiceg. A bal mellső lába furcsa szögben a teste alá

behajolva áll a hat évvel korábbi harcban szerzett törése miatt.

Megtanult járni vele és túlélni, de azóta magányosan él és kerül

embert és elefántot egyaránt. Mikor harc közben beleesett a gödörbe én

zavartam el támadóját. Azóta sem felejtette el. De...

Nem bízik rajtam kívül senkiben, aki ruhában áll előtte. A kedvemért

eltűri társamat, de látom, hogy fél. Ormányával a kezemet piszkálja,

naná, hiszem sosem jövök üres kézzel a birodalmába. De előbb a

bemutatás. Halkan szólok partneremnek: Vetkőzz! Úgy néz rám, mint aki

azt hiszi megvesztem. Alig tudom visszatartani a vigyorom.

Akit nem látott meztelenül azt nem fogadja el. Ruhás embernek nem hisz

már. Mintegy nyomaték kedvéért John megrázza hatalmas fejét és nagyot

fúj. A nő pedig szút fogad. Amint lehullik róla az utolsó ruha, John

odalép hozzá és a rá jellemző végtelen gyengédséggel végig simítja az

ormányával, majd megfordul és eltűnik az erdőben. Pár méterrel odébb

megáll, hatalmasat trombitál és nyugodtan nekiáll vacsorázni.

Útitársam még nem döntötte el, hogy nekem essen vagy úgy tegyen, mint

ha mi sem történt volna. Mire eldöntené John egy vagy tíz kilós

vadbanán csomagot tesz le elé a háta mögül, majd hátba böki az

ormányával. Mire a nő megcibálja!!! A vén gazfickó meg szinte

megbabonázva veszi tudomásul. Üdvözöllek az én dzsungelemben mondom

erdei tündéremnek (a tündérek nem mindig szelídek és jóságosak),

hazatértem megint.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nem mondom, hogy nincs kedvemre vele a gyakori szex. Jólesik felfedeznem saját testemet, ami a jó partner mellett elég intenzíven éled, ébredezik. Így aztán készségesen, s bizalommal adom át magamat a következő körnek, ahol komoly meglepetések várnak. Sejtettem én, hogy előbb vagy utóbb a popsim is sorra kerül, becsülettel utána is olvastam a témának, de valahogy azt gondoltam...nem is tudom mit gondoltam. Hirtelen ér a szűz terület támadása, s nem tehetek mást, mint a tőlem telhető legjobban ellazulok, nem akarván elárulni a tapasztalatlanságomat. Majd alkalmasint mesélek róla neki...mondjuk majd az éj leple alatt. Fáj, ahogy belém hatol, egy cseppet sem finomkodik, látszik, neki természetes a műfaj. Aztán azt veszem észre, hogy a fájdalom mellé valami meghatározhatatlan gyönyör társul, ami a jó ég tudja honnan és mikor indul el. Nem onnan, ahonnan máskor szokott...de hálásan figyelek inkább erre, mint sajgó kapumra. Szerencsémre ő is gyorsan elélvez, szinte velem. Kimerülten nyúlok el a sziklán, és örömmel fogadom az eleredő eső első cseppjeit. Hasra fordulok, s várom az égő hátsóm enyhét. Kicsit háborgó lelkem is lenyugszik, mert hát most először éreztem úgy, hogy használ, s nem szeretkezik velem...

Mire útnak indulunk, újra megvan az összhang. Elég hosszú az út, nem nagyon beszélgetünk. Úgy látom, fárasztja a gyaloglás, így nem is erőltetem, csak néha hozzáérek, éreztetve, vele vagyok...

Táborhelyünkön nem kis meglepetésben részesít! Egy sérült elefánttal kell szembesüljek, ami egy pillanatra megriaszt, nem kicsit. Ő már régről ismeri, szemmel láthatóan nem félnek egymástól. Végül örök barátságot kötünk, néhány ormánnyal bökdösés, pár kilócska banán és egy ormány ráncigálás után. Na meg a ruházatom újra elvesztése után! Miután újdonsült barátom eldöcög, semmi kedvem sincs visszaöltözni a ruháimba. Hiába no, az erdőben ruha nélkül sokkal természetesebb. Attól meg igazán nem kell tartanom, hogy itt idegen zavarna minket. Hozzálátok némi vacsorakészítésnek, abból a pár dologból, ami még nálunk van, s sajnálattal veszem tudomásul, hogy hamarosan el kéne mennünk valami emberlakta vidékre utánpótlásért. El tudnám képzelni a létet egy darabig még a vadonban...kókuszos-banános rizs lesz a vacsi, amit szótlanul, de olyan...békés harmóniában eszünk meg. Látom rajta hogy nagyon elfárasztotta a mai nap, miután az esti esőben lezuhanyoztunk, már bújik is a hálózsák alá, majd kedvesen megemeli a sarkát, hogy tán csatlakozzak. Szembe fordulva bújok hozzá, valahogy nem nagyon szeretném, ha a hátsómról valami az eszébe jutna ma még! Még mindig érzem a délutáni ténykedések nyomát...

Mielőtt még elaludna, a hasát cirógatva elmesélem neki, hogy amit ma délután művelt velem, az nagyon új volt...ne higgye, hogy ellenemre van bármi, amit szeretne, de ha szabad ilyet kérnem, ezt máskor egy ici-picit finomabban tegye, ha nem akar idő előtt leamortizálni...

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Bebújik a hálózsákunkba, gondosan ügyelve, hogy ne ébresszen vágyat

kőkemény fenekével. Lehet, hogy kicsit túl direkt voltam? Esőillatú

bársonyos bőre páratlan csemege. Ahogyan hozzám simul, hááát...

De hulla fáradt vagyok, így pillanatok alatt elalszom, hiszen az

elmúlt éjszakán sem pihentünk sokat. John a közelben van, hallom

gyomrának mordulásait. Jobb védelmet elképzelni sem tudok éjszakára.

Partnerem már alszik, lehelete a nyakamat csiklandozza. Mi tagadás, ha

így folytatja, nehéz lesz elköszönnöm tőle az út végén. Tetszik a nő,

de tetszett már a levelezésünk során is. Észrevétlenül csusszanok át

az álomba, ahol megint ő van ott. De ezúttal nem egy sátorban, hanem a

házunkban a nemzeti park szélén. Körülöttünk meg némi vegyes nyelvű

ricsajgó aprónép. Mielőtt megfigyelhetném őket, egy könyök nyomódik a

bordáim közé és egy gömbölyű fenék fészkelődik az ölembe. Kis sóhajjal

alszom vissza.

Még nem kelt fel a nap, mikor John megkezdi napi étkezését és önzetlen

barát módjára egy nagy adag bambuszlevelet zúdít a sátor elé.

Gondoskodása olykor terhes kicsit. Hát óvatosan kimászok és

megpróbálom elterelni innen. Neki azonban más ötlete van, derékon kap

és a hátára emel. Megyünk kedvenc elfoglaltságunk színhelyére egy

jéghideg patak kis öblébe, hogy gondosan/játékosan megfürdessük

egymást. Az ő részéről ez jobbára az engem spriccelésben és

fellökdösésben merül ki. Mire vége a szertartásnak, és kitörlöm a

vizet a szememből, meglátom hálótársam a víz békésebb sarkában teli

szájjal vigyorogva nézve minket hűsölni. Sokszor gondoltam már, hogy

mi emberek és az elefántok gyakran egyformán infantilisek vagyunk.

John megelőz és ormányából hatalmas adag vízzel löki hanyatt a

"betolakodót". Mikor én inkább más módon kezdem "megtorolni" a

leselkedést, John igazi úr módjára lelép a parkszéli ananász ültetvény

felé. Azt mondják, hogy a hideg víz csökkenti a farok méretét. Mi

lenne enélkül... Folyton felizgat ez a nő. Ráadásul a mellei is

pompásan kényeztethetőek. Ezúttal két tenyeremmel szeretem őket, majd

nyelvemmel, ajkaimmal is munkához látok. Örömmel nyugtázom, hogy ő is

képes lehet a mellek általi orgazmusra, hát nem is hagyom abba, amíg

meg nem hallom az egyre jobban ismert hangos nyögést. Hanyatt fekszik

a vízen kis időre, majd hirtelen alábukik és törleszt. Olyan franciát

kapok, amit a thai nők tudnak a legjobban a világon. Szárazra csapol,

míg minden más részem fürdik a patakban, ő az utolsó cseppeket is

megszerzi és szemtelen kis csettintéssel ínyenckedik.

Mivel kifogyunk a tartalékokból, a sátor bontás után régi erdei

ismerőseim felé vesszük az irányt. Évekkel ezelőtt vendégük voltam egy

hétre és együtt járhattam az erdőt a férfiakkal. Esténként meg a nők

tartottak jól minket minden nap. Jöttek a szomszédok is kilométerekről

találkozni a faranggal és kihasználni az alkalmat egy ki mókára. Most

hoztam nekik némi ajándékokat és biztos lehetek abban, hogy segítenek

feltölteni készleteinket, no meg megalhatunk az egy három falú

lábasázukban az éjjel. Ideje indulnunk, mert hosszú az út a kunyhókig

az erdő rejtekén.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A kiváló reggeli móka után jókora gyaloglásnak nézünk elébe, de már nagyon várom, hogy odaérjünk. Még a levelezéseinkből tudom, hogy hol töltjük az éjszakát ma, és amikor megtudtam, némi meglepetéssel készültem, hiszen a héten lesz a szülinapja. Ismeretlenül nem nagyon tudtam hogy mit is kaphatna tőlem, így arra gondoltam, hogy egy kis helyi ünnepség biztosan nem lesz ellenére. Eljöttem, lebeszélni ezzel a kis erdei csoporttal, hogy régi ismerősük épp szülinap táján jön erre, és meg kéne ünnepelnünk. Nagyon lelkesen fogadták az ötletet, ettől kezdve már csak annyi volt a dolgom, hogy meg kellett üzennem nekik, hogy melyik nap érkezünk. Nem férek a bőrömbe, mosolyogva, falom a kilométereket, időnként előreszaladva egy-egy finom falatért, amit aztán utitársam szájába tömhetek. Máskor meg előreengedem, hogy észrevétlenül nézegethessem. Most mit csináljak, nagyon tetszik nekem. Nem is nagyon tudok ellenállni a kísértésnek, ha csak tehetem, megérintem.

Végre odaérünk. Alig 100 méterre járhatunk a tisztástól, már látszik egy virágokkal kirakott kapu. Ez máskor is itt van, csak most a sárga "hétköznapi" virágok helyett, illatozó fehér bimbókkal van övezve. Valaki kileste a jöttünket, így a falucska örege már vár minket, és kapunk egy-egy virágkoszorút is a fejünkre, miközben előkerül a többi lakó is, néhányan fából faragott hangszerekkel.

- Boldog születésnapot. - kiáltozzák minden felől a jól begyakorolt mondatot az ő anyanyelvén.

Csodálkozva hallgat nagyokat, és kissé zavarban lévően fogadja a környékbeliek csivitelését, amiről legfeljebb sejti mit is akarnak mondani neki.

A meglepetés jól sikerült. Finom étellel, helyi dallamokkal várnak minket, én pedig lelkesen tolmácsolom neki a sztorikat, amiket mesélnek neki a mostanában történtekről. A fiatal lányok meglehetősen buja táncot lejtenek a dobok aláfestőzenéjére, amibe egy idő után jómagam is beszállok. Táncolni még úgysem látott, pedig...pedig táncolni jó. Csak neki szól a táncom, amikor tehetem, a szemébe nézek, s örömmel látom, hogy az ő szeme se nagyon kalandozik el rólam. Nem tudom miért, ez fontos lett nekem...hogy legalább amíg együtt utazunk, ne akarjon, ne kívánjon meg más nőt, mint engem. Jócskán benne vagyunk már az éjszakában, amikor az első álmosak elszállingóznak aludni. Nekünk is megmutatják, melyik lábasház lesz a miénk, konkrétan két fiatal lány kísér minket a virágokkal díszített menedékig, s megkérdezik, óhajt-e nagyobb társaságot az éjjelre.

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Az ördögfióka... Már megint kavart egyet a tudtom nélkül. Gyűjtöttem

már annyi évet magamba, hogy ne legyen fontos az évforduló.

Mindazonáltal kellemes bár fárasztó éjszaka áll még előttünk.

Partnerem talán nem ismeri a szokást, hogy ezek a vendég szerető

lányok kicsit másban segédkeznek, mint azt gondolná a gyakorlatlan

vendég. Az országot a szexre készségesen kapható gusztusos és/vagy

szakadt nők tömegeivel azonosítják, akik mindenre kaphatóak a pénzes

pasik kedvéért. De ennél a családnál kicsit mások ezek a lányok.

Jobban szeretik a női húst. Miért is sérteném meg adakozó kedvű

vendéglátóink gusztusos lányait? ;)

Szó se róla, útitársam kissé meglepődik, amikor őt veszik kezelésbe.

Errefelé a szokás azt kívánja, hogy ha a férfi vendég nem egyedül

érkezik, akkor nőjét olyan mértéktelenül felizgassák, hogy mire

kettesben maradnak, kielégíthetetlen nője legyen egy éjszakára. Talán

az ősi varázslatok teszik, amiben hisznek vagy a kivételes ismerete

minden női testnek, de a dolog működik. Mesterkedéseik végén ott marad

a férfi és a nő is valami végtelen étvággyal és készen arra, hogy

annyi orgazmust érjen meg egyetlen éjjel, amit el sem képzelhetett

korábban ilyen rövid idő alatt. Jó, ha a pasi tisztában van ezzel,

mielőtt megengedi a "varázslatot". Nőm eddig sem az étvágytalanságát

bizonyította nekem, hát nem ártott óvatosnak lennem, mielőtt

bólintottam volna. Naná, hogy bólintottam. Ha már ő "ármánykodott" hát

én sem maradhattam el mögötte. A lányok munkához láttak a szerint a

féltve őrzött titkos recept szerint, amit szigorú tabuk védtek a

külvilág avatatlan szemeitől. Olyannyira védett ez a kincs, hogy az

árulók halállal lakolnak azokkal együtt, akik esetleg megtudhatták a

receptet.

Elsőre bárki egy jó masszázsnak gondolhatta volna, amit kettőnkkel

műveltek, de én már ismertem a hatást, amire képesek. Ez nem csak a

titkos gyógyfű főzettől hatott ilyen tökéletesen, attól is ahová és

ahogyan bedolgozták a testünkbe. Semmi direkt nógatása a

genitáliáknak. Ó dehogy, hozzá sem érnek női mellhez, puncihoz, férfi

farokhoz, Éppen azokat a csatornákat kezelik csak, amik ezeket a

helyeket és az összes erogén zónánkat, legyen bárhol is, állítják a

starthoz végsőkig felajzva.

Hason feküdtünk, amikor a lányok befejezték a munkájukat rajtunk és

olyan észrevétlenül hagytak magunkra, ahogyan a hajnal szellő egyszer

csak elül és mi nem tudjuk mikor történt meg. Egymásra néztünk és nem

kellett egy szót se szólnunk. Izzott köztünk a trópusi éjszaka hűs

levegője és mi megérintettük a másik kezét. Olyan volt mint egy

villámcsapás. Végigvágott rajtunk és kis híján robbantunk. Ismerve ezt

a kivételes hatást, nőm melléhez húzódtam és nyelvem lassan elkezdte

bejárni mellének alját, amit egyre mélyebb és gyakoribb

lélegzetvételével nyugtázott. Tudtam, hogy most nem kel spórolni az

orgazmusokkal, nem fog kimerülni, sőt inkább a saját tölteteimmel

kellett takarékoskodni. Nem marad bennem annyi a végére, hogy minden

orgazmusára jusson valamennyi. Hát addig szerettem a melleit, még nem

engedve a kezdeményezésének, hogy viszonozza, amíg eljött a pillanat

bimbója megérintésére, amit nyelvem hegyével fejeztem be. Csak

leheletnyi érintés, ő mégis üvöltve robbant és egész test remegve

élvezett. Mint egy hullám, söpört rajta végig a kéj oda-vissza és

leállni sem tudott úgy, mint hétköznapon. Egyetlen orgazmus, ami a

lábujjától a fejéig többször végigfut rajta, mint egy villám.

Mikor kicsit csillapodni kezdett, nem a megszokott lebegés

következett. A szemében láttam a vadállati éhséget, ahogyan az újabb

adagra vágyott és nem is vártam mást. Ma éjjel ájulásig fogjuk

szeretni egymást. Még jó, hogy a kis agyagedényben ott hagyták a

lányok a főzetet, ami döbbenetes sebességgel tudja regenerálni

lestrapált részeinket, ha eljön az ideje. Bár lehet, hogy ezt is ők

teszik majd meg, amikor ájultan ránk találnak hajnalban. De nem

gondolhattam tovább, mert bár az én vérem is forrt, nőm ellentmondást

nem tűrően vetette rám magát és most már nem elégedett meg az

egyoldalú kéjjel. Nem cifrázta - hanyatt lökött, meglovagolta kőkemény

farkamat és nem kezdett mozogni azonnal. E helyett puncija izmaival

kezdett vad munkába, megszorítva a belé ékelődött hímtagot, mintha

fejni akarná. Arcán látszott, hogy minden figyelme, az egész nő

fókusza egyetlen helyen van, mint ha az egész teste csak egyet akarna.

És az én agyamat is elöntötte a vágy, az ösztön. Ennyi késleltetést

engedtek nekem a falu lányai, mert a hím dolga az első kéj kiosztása,

de utána ő sem lesz önmaga, míg a teste és eszmélete bírja...

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Különös, kéjjel teli éj ez a mai...azt hittem a saját hazámban nem ér már sok meglepetés, tévedtem...hazám lányai ugyancsak kitesznek magukért, mire elmennek, a testem különválik az elmémtől, vagy a csuda tudja mi történik velem. Meglehetősen másállapotban leszek, és ez nem a vacsorához elszopogatott, erjesztett kókuszlétől van.

Eddig is tudtam, hogy ennek a férfinek a teste őrült hatással van rám, de ma éjjel úgy érzem, képtelen leszek betelni vele. Miután a mellbimbómon keresztül a csúcsra juttat, mit sem vágyom jobban, minthogy magamban érezhessem végre...lehetőleg soha ki se engedve a testemből. Hogy mi a szösztől robbantunk, nem tudom, meg sem moccantam, csak magamba fogadtam, és hüvelyem mohón szorongatta vágyott vendégét. Hangos sóhajjal nyugtázom a kéjt, és azt, hogy a lebegés alig-alig tart néhány percig, s ágyékom újra bizseregni kezd, újabb gyönyörért könyörögve. Kedvesem látja a szememben a kimondatlan óhajt, popsimnál fogva kiemel a trónomból, még mielőtt lovagolni kezdhetnék, és alám csusszan. Finoman, alig-alig hozzám érve ingerelni kezdi a csiklómat a nyelve, de mohó vágyamnak ez valahogy nem elég! Képtelen vagyok húzni, halogatni a beteljesülést, bármennyire is finom a határon táncolni hosszan és még hosszabban. Szelíden erőszakot veszek rajta, és lejjebb ereszkedem, hogy esélye se legyen az ilyen játékra. Akarom, hogy a szakállának minden szőrszála hozzádörzsölődjön a puncimhoz, s a nyelvének sehol máshol ne legyen helye, mint mélyen a hüvelyemben...nem tiltakozik, készségesen teljesíti minden vágyamat...ha erőteljes ingerre vágyom, azt, ha gyengédre, akkor azt...két ujját belém tolja, a csiklómat pedig erőteljesen beszippantja, s éppen úgy szívogatja, morzsolgatja, ahogy azt az imént a mellbimbómmal tette. Ez a kósza gondolat üzenetet küld a mellbimbómnak, ami rögvest sajogni kezd...ennyi kellett...ösztönösen harapom a kunyhó falának tartórúdját, mintha csak titkolni akarnám a gyönyör sikolyát, de legalábbis nem belekiáltani az erdő éjszakájába. Erőtlenül hanyatlok mellé, s a könnyeim csorognak, mert ahelyett, hogy a kielégülés jóízű lebegése lenne rajtam úrrá, előfurakodik belőle a "kell még" bizsergés.

Buja éjszakám társa sincs ezzel másképp, vággyal teli tekintettel szemléli művét, s finom, ám határozott mozdulattal szerszámához vezeti a kezemet. Szinte megkönnyebbülök, amikor észlelem, kőkeményen lüktet a tenyeremben

Lejjebb kúszom, hogy megízleljem, s viszonozzam iménti kényeztetését, de nem túl sokáig hagyja. Alig-alig merül szinte a torkomig, alig-alig árad szét íze a számban, amikor kicsusszan alólam, visszahúz magához szorosan, és dünnyögni kezd.

- Azt hiszem ez a legjobb alkalom arra, hogy megtanítsuk a testednek, hogy a popsidon át mekkora gyönyörhöz juthat.

Nem mintha tiltakozni akarnék, de alkalmat sem hagy rá. Gyengéden a hasamra fordít, alaposan alápárnáz a csípőmnek. Kicsit úgy érzem magamat, mint egy jóféle ételekkel megrakott tál, amit már szemlél az éhes vacsorázó, de még ez a rettentő kiszolgáltatott állapot is felizgat. Ami pedig ezután történik...eszemet veszi. Valami olajfélét tölt a tenyerébe, ezzel kezdi masszírozni a fenekemet, amiről eddig nem gondoltam, hogy ilyen szinten érzékeny. Minden érintése nyomán bizseregni kezd néhány pontja, s mire a bejáratot kezdi ingerelni, ösztönösen tárom szét a combjaimat, s emelem a csípőmet, hogy jöjjön már! Érti a jelzést, nem várat. A múltkori durvaságot hamar feledteti az a gyengéd, határozott behatolás, amit most művel. Picit feszít, de ezt rögtön elnyomja az a forróság, ami elönti a testemet...egek, ez tényleg jó. Nagyon jó. A csípőm ösztönösen moccan, tolom magam felfele, hogy ha lehet, még mélyebben érezzem magamban. Ezzel szabad utat engedtem neki, hogy most már mozoghat gyorsabban, de még uralkodik magán...ne tedd! - sikoltja a testem, és tovább lazul, hogy tövig nyomuljon belé...játszik velem...most már biztos hogy játszik velem...mindjárt elélvezek, és nem hagyja, mert alig moccan. Egyetlen erősebb lökés kéne csak...ösztönösen nyúlok a csiklómhoz, hogy megadjam a testemnek az utolsó cseppet a gyönyörhöz. Erre a jelzésre várt talán, mert amint a csúszós, csöpögő puncimhoz ér a kezem, hevesen mozogni kezd bennem, szinte teljesen kihúzza, majd tövig tolja magát. Ez az, amit sokáig nem lehet kibírni! Tenyeremet szorítom az ágyékomhoz, s átadom magamat az újabb gyönyörnek...vele...

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A jelek szerint jól sikerült a kóstoló. Gusztusos feneke megkapta a

járandóságát. No meg farkam is jól volt tartva. De a lányok

gondoskodása nem múlt el nyomtalanul. Alig fújjuk ki magunkat a vágy

újra támad. Éji társam határozott mozdulattal a hátamra fektet és

máris tövig találom magma az ajkai között. Hamar kiderül, hogy

szakavatott művelője annak a keleti varázslatnak, amikor a nő szinte

folyamatos orgazmusban képes tartani a férfit. Kifacsarva belőle

minden cseppet és még utána sem ér véget a sorozat. Hát megkapom a

viszonzást kamatostul. Mind eközben minden cseppemet magába szívja,

ínyencként fogadja magába, mint a jó bort az értő ajkak és nyelv.

Olykor olyan mélyen vesz be, hogy a nyakán látszik, amint torkáig

érek. Körülvesz vágyával és forróságával. S ez nem egyszerű dugás

vérprofi technikával, de közös vágy. Ami valahol túl van már a lányok

boszorkánykonyháján is.

Még kis időre felülkerekedek és egy utolsó orgazmusba hajszolom, nem

mint ha kéretné magát, de én már száraz maradok és gyönyörködöm a

rajta végighullámzó kéjben. A végén azonban mégsem vagyunk képesek

megállni. Ajkainkkal folytatjuk, s illatos bejárata magához vonz.

Gyengéden simogatom nyelvemmel, élvezve megdagadt alsó ajkait és

felszínük sikamlós puhaságát. Ösztönösen érzékelem testének minden

válaszát, legyen az rezdülés, illat, nedv vagy sóhaj. Nem kell

gondolkodnom, csak szabadjára engednem testem válaszát és vágyait.

Ösztönös tánc ez, valami ősi mélyéből fakad elménknek, testünknek,

vágyainknak. Végtelennek tűnő játék az adni és kapni képesség, akarás

nélkül. Olyan magától értetődő, mint a lélegzetvétel maga. Közelebb

már nem is kerülhet egymáshoz két élőlény, mint mi ketten itt és most.

Végkimerülésig, ájulásig folytatódik ez a varázslat a forró trópusi

éjszakában.

Tökéletes éjszakánk kerekedett és egyikünk sem maradt elégedetlen. A

ránk törő kábulat peremén még látom a lányokat, akik mosolyogva

betakarnak minket és eloldják a moszkitó háló zsinórjait, majd ájult

álomba zuhanok.

Hajnalban váratlan ébresztővel keltenek a háziak. Csomagjaink a

kezükben, kipótolva élelmünk és vizünk. Hamar kiderül a magyarázat. Az

erdei riadólánc működött megint. Közeledik egy nyűgös/dühös gyalogos,

aki partnerem férjének nevezi magát. Nem szeretnék, ha a falujukban

esne meg a találkozó. Indulnunk kell. Gyorsan elmagyarázzák merre

találom a falu vészkijáratát a vadonon át és azon szerelemszagúan

gyorsan magunkra kapjuk a ruháinkat s indulunk. Nem kérdezek, nem

kérek magyarázatot, lesz rá időnk bőven az erdő mélyén.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nem mondom, hogy jól esik a hirtelen ébredés...még hogy férj!!! Komolyabb kapcsolatom sem volt ezidáig. Ez csakis valami tévedés lehet...mindegy, nem vitázom az aggódni látszó vendéglátónkkal, hiszen visszafelé még szívesen betérnék hozzájuk. Vendéglátó technikájuk hogy is mondjam...egyedülálló :)

Szótlanul indulunk, de alighogy elhagyjuk a falut, szólok a drágának, hogy telepedjünk le a tisztáson, s várjuk be az "üldözőt". Hadd lássa ő is, hogy nem mi vagyunk azok, akiket kerget. A szemén látom, hogy kételkedik. Morcos, mi több, nyűgösnek látszik. Ez nem csoda, nálam sokkal jobban utál reggel felkelni, pláne gyorsan.

- Kérlek, higgy nekem. - simítom végig az arcát, miközben letelepszünk egy kellemes tisztáson, ahol egész biztos, hogy utolérnek minket hamar, ha akarnak. Szinte nem is néz rám...csak némán tűri, hogy ölembe hajtsam a fejét, és a szakállával babráljak, s néha egy-egy falat frissen sült banánt toljak a szájába, ami kívül roppan, belül krémes.

Ahogy látom, most nem lehet őt megnyugtatni, túl kell essünk ezen a kellemetlen félreértésen.

Hallom a lépteket az erdőből, egy marcona, számomra teljesen ismeretlen férfi lép elő. Ahogy közeledik, bizonytalanodnak a léptei, majd mire hozzánk ér, rájön, hogy nem engem keres. De ha már ott van, rám zúdítja minden haragját, erkölcstelennek titulál, lekurváz, lesöpredékez. Aztán angolra vált, és elmondja a véleményét a kísérőm "fajtájáról", akik pénzért veszik a gyönyört. Már zúg a fejem a sok szitoktól, de esélyem sincs megszólalni. Mit is mondhatnék...fizetett kísérő vagyok, ennek minden velejárójával. Most szégyenlenem kellene, hogy tanulni akarok, de a családomnak nem telik rá? Vagy azt szégyelljem, hogy mázlim van ezzel a pasival, mert kedves, figyelmes és minden porcikámmal egy hullámhosszon vagyok vele? Eszemben sincs. Már épp készülök arra, hogy elmondjam neki, a világon semmi köze nincs hozzánk, amikor kedvesem úgy dönt, inkább ő teszi. De nem akárhogy. Mesélni kezd, tényleg mesét...miszerint én náluk jártam egyetemre, a tanárom volt, egymásba szerettem, így a vőlegényeként jött most ide, hogy megismerje jövendőbelije hazáját. S hogy amit eddig látott, tetszik neki, de ez az előítélet, amit most ismeretlenül tőle hallott, egyáltalán nem vall a thai emberekre, tehát bizonyára ő az, aki kilóg a sorból, nem pedig én. Aztán elküldi őt nem valami udvariasan...A kissé elképedt hímnemű elcsörtet a tisztásról, se szó, se beszéd.

Végre megnyugszom egy kicsit. Nem szeretem a konfrontációt...azt sem szeretem, ha olyan bánt, akit még csak nem is ismerek. De ő végre kisimul egy kicsit. Most ő fektet az ölébe, és simítja ki belőlem a feszültség minden morzsáját. A nagy kérdőjelekét persze nem...vajon miért védett meg ennyire? Semmi kedvem megkérdezni, inkább élvezem a kényeztetést, és kíváncsian követem, amikor elindul velem egy másik irányba, mint amerre az üldözőnk ment. Pár perc múlva egy apró vízeséshez, s egy még apróbb tóhoz érünk, ahol megejtjük az elmaradt reggeli fürdőnket. Úgy fejti le rólam a ruhát, hogy közben hol a szememet fürkészi mosolygós szeme, hol az éppen meztelenné váló porcikámat. Követem példáját, hamar megszabadítom a ruhájától, hogy végre megmerülhessünk a langyos-hűvös kristálytiszta vízben.

Lassan visszatér a játékos kedvem, úszkálok körülötte, simítva minden részét. Továbbra is jól esik hozzáérnem, és ahányszor hozzáérek, agyamba villan egy-egy pillanata az éjszakának, amire bevallom, ködösen emlékszem csupán...Inkább érzésekre, a kéjre, s tudom, nem volt olyan pillanat, amit ne élveztem volna ki maradéktalanul, mérhetetlenül, úgy, mint előtte soha. Gyanítom, az érintés nyomán ő pont ilyen villámképekre eszmél, mert borzongani kezd, nem a hidegtől...ráadásul a farka is árulkodik. De jóóó...nincs is jobb, mint a feszültséget szexbe fojtani. Engedelmesen simulok az ölébe, hogy felidézhessük a csókok örömét is, s az új csókok új gyönyört hoznak. A nyelvünk játéka mellett az ölünk is játszik. Belém bújna, ám én kettőnk teste közé veszem a farkát, s hagyom, hogy szirmaim között vergődjön, anélkül, hogy belém férkőzne. Amikor megunja ezt a játékot, egyszerűen megemel kicsit, és beleültet a farkába....nyamm

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A műférjes közjáték, bár viszonylag simán zárult, kizökkentett a

ritmusból. Váltás kell, döntöttem. Összeszedtük hát a kevés

csomagunkat, elköszöntünk erdei varázslóinktól és megcéloztam a keleti

partot. Valahogy csendesen telt az a néhány órás út. Még mocorgott

bennünk az utolsó őrült éjszaka érzése, emléke és nem akaródzott

kibújni belőle. Hiába a nekem olyan kedves világ és annak elbűvölő

emberei, most csak benn akartam maradni abban a forró vágyaktól tüzelt

világtól elzárt világban.

De az úti cél is kedves volt, hiszen jártam már arrafelé és sejtésem

szerint alkalmi társamnak sem lesz ellenére a tengerparton felvert

sátorban tölteni az éjszakák egy részét. A parti sziklák nagyszerű

mászóhelyet és torokszorító kilátást ígértek a környező tengeröblökre.

A magasban nyíló barlangok pedig enyhet adtak a forróságban embernek

és állatoknak egyaránt. Az úton a hegytető felé ezernyi madár és állat

körös körül. Más mint az esőerdő buja élettel teli vadonja, de itt is

teli a környék háborítatlan helyekkel, ahol csak ketten lehetünk a

természet kellős közepén.

Mire odaértünk, partnerem is kezdett visszatérni a világba és lassan

oldódva szemlélte a tájat amerre vezettem. Láttam, hogy ez sem

ismeretlen neki, de így van rendjén, hiszen ő lenne az én vezetőm vagy

mi?

Gyönyörű vadmacska módjára nyújtózótt el az ülésén mellettem és minden

porcikája elégedettséget sugárzott. Lassú ínyenc mozdulatokkal

szedegette ki az ifjú kókusz zselés és jéghideg darabkáit az út

mellett vásárolt zsákmányból. Nagyon otthon volt itt, mellettem és ez

jóleső mosolyt csalt az ajkaimra. Amelyek közé olykor egy darabka

kókuszt csúsztatott, vigyázva hogy vezetni tudjak és vigyázva, hogy

minél erotikusabban tegye a saját vagy az én számba a sikamlós

finomságot. Estére érkeztünk a tengerhez és lámpafénynél vertünk

sátrat. Amint készen lettünk, egyből rohant a vízbe, út közben kibújva

kevéske ruhájából. Rezgő feneke, ugráló mellei jól látszottak az erős

holdfényben. Amikor bele vetette magát a vízbe a mozdulatait

körülrajzolta a foszforeszkáló derengés, amit ezernyi apró lény által

kibocsátott anyag keltett. Nem tudok betelni ezzel a látvánnyal és

igaz ami igaz ezzel a nővel sem. Követtem és messze beúsztunk, majd

kifeküdtünk a vízre és élveztük a természetet, a fényeket, a hangtalan

sikló hatalmas denevéreket és egymást. Minden érintésünk felidézte az

erdei varázslatot és forralta a vérünk.

Nem is haboztam, csak úszni kezdtem az ismerős közeli rejtek felé.

Néhány tempó a víz alatt, körülvéve a zöldes ragyogással és már ki is

bukkantunk a sziklák mélyén rejtett kicsi parton, ami se a víz se a

part felől nem látható. Elnyúltunk a homokon és hagytuk, hogy az érzés

hatalmába kerítsen, erogén zónává váljon minden pórusunk és már

remegve vágyódjunk a folytatásra...

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nyughatatlanság vesz rajta erőt, nagyon feldúlt mindkettőnket ez a kellemetlen incidens. Utálom minden porcikámmal, hogy megzavarták a múlt éjszaka varázsos utóhatását, s ahelyett, hogy még egy napot szeretkezéssel töltöttünk volna a kunyhóban, veszekedéssel kezdtük a napot. Így aztán útra kelünk. Nem mondja, hogy hová, de ahogy nézem, a víz felé. Ez egyáltalán nincs ellenemre, hiszen a víz legalább annyira lételemem, mint a levegő. Nagyon szeretem. Amint felfedeztem, hogy hová tartunk, kicsit megnyugodtam. Egyrészt, mert örülök annak a környéknek, másrészt meg, ahogy nézem...nem hibáztat, nem haragszik az incidensért. Nem tudom miért, de ez fontos nekem...kedvelem ezt a pasit, fontos, hogy jól érezze magát velem, nem csak a szexben, hanem a nyaralása minden pillanatában. Útközben veszünk egy jókora bébikókuszt, élvezettel csemegézem édes, zselés belsejét. Ő is kap belőle, s egyetlen alkalmat sem mulasztok el, hogy miközben a falatot adom neki, leheletfinoman hozzá érjek, s simítsam a ráncait...a valóságosat és a gondolataiban létezőket egyaránt.

Jó későn érünk a vízhez, gyakorlott mozdulatokkal gyorsan felverjük a sátrat, de még nagyon nem akaródzik bebújni. Ellenállhatatlanul csalogat a langyos víz, az összes éjjeli csodájával együtt. Picit félelmetes egy avatatlan szemnek, ahogy a mozgás hatására foszforeszkálni kezd, de számomra biztonságot adó, ahogy lágyan körülvesz, a gravitáció összes törvényét megszüntetve. Némán úszunk a közeli szikláig, ami mögött egy eldugott öböl rejtőzik. Itt nem lát minket avatatlan szem, s nem is hall minket senki. Elnyúlunk a finom homokon, ami bármilyen finom, dörzsöli a bőrt, mint egy jóféle kozmetikum. Fekszünk egymás mellett, épp olyan távolságban, ami még nem érintés, de érezzük egymás testét. Továbbra sincs kedve velem beszélgetni, de nem is bánom...jelen kellemes hangulatomban még a végén olyat mondanék neki, amit...amit nem kéne és aminek eszembe sem kellene hogy jusson vele kapcsolatban! Mert ha mégis, azt csakis én fogom megszenvedni, amint elmegy.

Elhessegetem magamtól ezeket a gondolatokat, és mivel már megszáradtam és leperegnek rólam a homokszemek, hasamra fordulok, félkönyékre támaszkodom és finoman játszani kezdek a szakállával. Lehunyt szeme mintha megmozdulna az érintésre, de semmi mása nem moccanik, hagyja, hogy játsszak a szőrszálakkal, ajkammal egészen közel vagyok hozzá, így ujjaimon kívül a leheletem is incselkedik. A csuda tudja miért, még ezt a mostanra kicsit bujára nőtt szőrzetét is végtelenül izgatónak találom...Sós illattal keveredett vággyal telt férfiillata van, s hogy ebből nagyobb dózis jusson, orromat is belefúrom a szakállba. Ezt már nem hagyja mozdulatlanul. Az alattam lévő kezét popsimra simítja, a másik kezével pedig az általa helyesnek vélt irányba irányítja a fejemet, így most már ajkaim nem az állán bogarásznak tovább, hanem erőteljes csókot váltanak az ő ajkaival. A csók a testemben felidézi az elmúlt éjszakát és ott akarja folytatni, ahol abbahagyta, mielőtt hajnaltájban kéjteli álomba ájult. Ösztönösen csúszom közelebb, s egyik combján átvetem a lábam, s puncim forrón rásimul. Árulkodik...csurranva sürget minket, hadd kapja meg a kényeztetést. A drága férfit sem hagyja hatás nélkül a csók. Nem látom, csak érzem, ahogy lüktet a szerszám, egyenlőre kínzóan távol tőlem. Mindennél jobban vágyom, a ma oly sokat nélkülözött érintésre...a nap folyamán annyira kevés jutott belőle. Teljes hosszomban elnyúlok a testén, egy röpke percig még visszatartva magamat, s nem tövig ülve gyönyörű farkába, hanem épp csak súrolva a szirmaimmal. Türelmetlen, vágytól égő morranás a válasz az incselkedésre. Majd két határozott kéz a fenekemen, ami kérlelhetetlenül irányít, hiába vagyok én felül. Egy pillanattal később megkönnyebbült sóhajjal fogadom magamba, s minden játékot félretéve, élvezettel kezdek lovagolni készséges paripámon. Néha megállnék, hogy kiélvezzem a pillanat örömét, de most ő a mohó, a türelmetlen, s megállás nélkül hajszol minket a gyönyörök gyönyöre felé. Lassan kiismertük egymás testét, így szinte egyszerre jutunk a csúcsra. Először én élvezek, majd ösztönösen zárulnak az izmaim rajta, hogy ő is megkaphassa azt az utolsó löketet, amitől torkát kéjhörgés hagyja el. Hanyatt fordít, s oldalán fekve cirógatni kezdi a testemet. Végre néz, s nem csukott szemmel, s tőlem elrejtett gondolatokkal élvezi az együttlétet. Talányos a tekintete, beszédes is talán...már ha érteném mit akar mondani. Némán kérem, beszéljen végre hozzám, mondjon bármit, csak szólaljon végre....lehetőleg még azelőtt, mielőtt a hasamon ténykedő kezei új vágyat szítanának bennem, s újra kizárjak minden nem oda illőt a gondolataimból...

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Kultúrák átjárhatatlansága? Nem tudom. Ösztön szinten olyan

egyszerűnek tűnnek a dolgok. Ha összeillenek a testek és lelkek

rezdülései, minden megy magától, ha el merjük engedni a gyeplőt.

Amikor szólni kellene, amikor a metakommunikáció próbál jelezni, na

ekkor derül ki, hogy máshol nőttünk fel. Mások a jelzések, az arcok a

hangszínek. Itt Thaiföldön meg különösképpen igaz ez. Itt nem

beszélik, hanem éneklik a nyelvet. Mennyi kínos félreértést is okozott

nekem eleinte, amikor egy mosolygó nő szólt hozzám olyan

hanglejtéssel, ami otthon és az egész nyugaton a legbujább kacérság

hangja volt. Pedig nem volt benne semmi ilyen, csak thai hanglejtéssel

szólt hozzám egy olyan szót, amit nem értettem, de így kell mondani.

Szerencsémre ők tudták, mi mit értünk félre és mindig kisegítettek.

De most nem szeretnék félreérteni semmit. Érzem, tudom, hogy vonzódik

hozzám kívül és belül. Tudom, hogy vonzódom hozzá ugyanígy. Sok volt a

tévutam az évek során, hát nem szeretném, ha a vágyaimon keresztül

megcsalnám magam és félrevezetném őt. Könnyű lenne csak sodródni és

várni mi lesz, de azokban a bűvölő szemekben ott a kérdés, ott egy

kérdés, amire választ kell adnom, ha jó irányba akarom fordítani az

életem. Kockázat? Az egész életem az.

Szeretném, ha többek lehetnénk egymás számára, mint vevő és

szolgáltató. Boldogan végigjárom ezt az utazást veled akkor is, ha te

nem szeretnél több lenni, mint alkalmi kapcsolat egy véletlen

találkozás után. De örömmel megtalálnám a helyem itt veled, ha

felvállalod, hogy együtt kiderítsük, akarjuk-e, tudjuk-e ezt igazán

együtt.

Néz engem, csak néz azokkal a tengermély szemekkel, nem mozdul, mint

aki fél, hogy elriad a vad, ha akár csak nagyobbat gondol. De teste

lüktet és egyre forróbbá válik. Oldódik a feszültség és újra elönt

mindent a vágy. Ezúttal nincs varázsszer, erdei titok csak leomló

gátak és vad szeretkezés végkimerülésig. Egyszerre akarom érinteni

testének minden pórusát, belé hatolni minden úton és feloldódni benne

feltétek nélkül, teljesen. Szinte öntudatlanul habzsoljuk egymást,

újra és újra összecsapva, más és más módon és helyen. Nincsenek szavak

és nincsenek hangok sem ezúttal. Kísérteties némaságban hajszoljuk

egymást a gyönyör újabb és újabb csúcsai felé. Szinte levegőt sem

veszünk és némák vagyunk. Némák, mint még soha. Mégis; ez a némaság

mindkettőnk részéről egy vad IGEN!

Mint ha erre készültünk volna egész életünkben. Akár ha erre felé

vezérelt volna minden köröttünk. A megérkezés érzése, az otthoné, a

biztonságé. A vadon rejtett közepén, egy ember nem járta öböl partján,

a lassan leszálló hold fényében. Te kellesz és ha te létezel

mellettem, nincsenek hiányzó részek, betöltetlen űr. Most azt érzem,

hogy ő is ideért. Meddig marad? Nem tudom. Talán örökre...

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Megvan a válasz, szóban...azt hittem megkönnyebbülök tőle...azt hittem örülni fogok neki, ehelyett millió és még két kérdést vet fel bennem. Miközben beszél, folytatja a hasam cirókáját, s mire a mondandója végére ér, a végtelen érzékiség birodalmába reptet újra...szeretkezik velem, mohón kortyolva minden érintést, ízt, illatot, s közben minden mozdulatából az előbbi mondandója árad. Eztán nem eszköz vagyok az útján, aki megadja a testének amire vágyik, s útitársa az erdőben, hanem valami egészen más, valami olyasmi, amit én nem igazán ismerek. Belefolyunk egymás lelkébe, a testen, s a tekinteten át, és addig kergetjük a gyönyört, amíg a testünk azt mondja mára ne tovább...

Meglepően gyorsan útra ösztökél, sóhajtva nyújtózom, mielőtt a langyos vízben visszaúszunk a sátorig. Álmos nem vagyok, csak néhány porcikám érzi, tán nem kéne ma már többet gyötörni őket. Ahogy nézem, valahogy ő is így van vele. Nevetve osztom meg vele nagyikám csodaszerét, hogy holnap reggelre kutya baja se legyen lestrapált bőrének. Hmmm, csakis önzőségből...épp csak odanézek, ahogy kenekedik, máris bizsergek. Engedelmesen követem őt a sátorba, az egyik hálózsák feleslegessé válik. Ma éjjel nincs az az anyagréteg, ami elválaszthat...ez az utolsó gondolatom a kómaszerű mély álom előtt, no meg az, hogy...tán ez a szerelem?

Szokásunkkal ellentétesen kis híján délig alszunk, nyugodtan, mélyen, mint akinek tényleg nincs a világon semmi aggódni valója. Aztán kis híján összeveszünk a programon. Én búvárkodni csábítanám egy közeli koralloshoz, de ő valami egészen szokatlant tervez. Először is széttúrja a ruhatáramat, és a túraruha helyett a kevés "normális" ruháim egyikét szeretné látni rajtam. Leheletvékony fehér selyem, semmi különös, de szinte mindent sejteni enged. Ő is átvedlik természetjáróból városiba, majd a közeli városkába autózunk. Először ebédelni visz, ha már a reggelit átaludtuk, s valahogy olyan magától érthetően jelzi, nagyon együtt vagyunk, hogy a pincérek, aki egy ilyen helyzetben többnyire rosszalló pillantásokkal illetnének minket, elnézően mosolyognak, sőt, az egyik még cinkos pillantást is vált vele, mintha azt mondaná, hát nem nálunk vannak a világ leggyönyörűbb női...A jóféle ebéd és egy hűvös koktél után se szó, se beszéd, behurcol egy jókora ruhaboltba, ahová magamtól még véletlenül se tenném be a lábamat. Tiltakozom, kimondottan zavar, hogy a tegnap éjjel után így akar...nem is tudom...kicsit úgy érzem, megvenni, de végül meggyőz, mindössze azt a fehérneműt akarja látni rajtam, ami a kirakati babán van. Az eladónő kicsit "madam" szerű, szakértő szemekkel veszi le a méretet rólam, és tévedhetetlenül a megfelelőt adja a kezembe. Míg felveszem, igyekszik számos méregdrága darabot rátukmálni a "külföldire", ám ő inkább körülnéz, és még két másik szettet küld utánam a próbafülkébe. Amikor elkészülök, édesen dugja be a fejét, és az egyik kezét, amivel körbeforgat, majd végtelen finomsággal végigsimít.

- Ez pontosan megfelelő lesz arra, hogy lehámozgassam rólad. - dörmögi, és mire kijövök a próbafülkéből, már magaménak is tudhatom a padlizsálila csipkecsodát.

Azt hittem vége a vásárlós résznek, ám arra kér a következő boltban, hogy neki válasszak valami olyat, amiben szívesen látnám. Ez a kérése igazán meglep...valahogy olyan intim, bensőséges, a jó ég tudja miért. Végül jóféle pamutból egy polót kap, szeretném, ha sokat hordaná. Az erdei macskafélék mancsnyomaival van díszítve. Az általa preferáltnál talán egy kicsit kisebb, de meggyőzöm, igazán jól áll neki, ha itt-ott rásimul a ruhadarab. A vásárlás elleni feszélyezettségem lassan elszáll, kezdem vele otthonosan érezni magamat városi közegben is. Megpendítem, ha már itt vagyunk, vacsora után akár táncolni is mehetnénk...már ha kedve tartja, mert én azt szeretem, igaz nem akárkivel...

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Megint belelkesültem, pedig... Nem akartam semmi mást, mint kicsit

kényeztetni kedvesem. De látom rajta, hogy jobb lesz lassítanom, ha

nem akarom azt az érzést kelteni, miszerint én most éppen megveszem őt

kilóra. Pedig csak ráálmodtam az éjjel pár végtelenül egyszerű

ruhadarabot, amit utána annak rendje és módja szerint le is álmodtam

róla.

Talán túl hirtelen szakadt át a gát közöttünk, ahol a szeretkezések

felől vezetett a szeretés felé az utunk. Hát most visszafogom magam

kicsit és nem egyszerre halmozom el mindennel, amit vele szeretnék

kipróbálni az anyagi világban is. Ettől még gyönyörködöm ruganyos

lépteiben, amint testét lágyan simogatja a hófehér selyem és amikor

észre veszi tekintetem, játékos gyönyörű mozdulattal pördül körbe és a

mosolya a trópusi napban is beragyogja a környezetünket. Nagy hibát

nem véthettem, hiszen bármerre járunk a világ visszamosolyog ránk.

Bármit csinálunk, a köröttünk létezők arcán látom, amit ők látnak

bennünk. Két sugárzóan vidám-boldog összetartozó embert, akik mellett

nem lehet közönyösen elmenni. Látom, milyen tekintettel mérik végig őt

honfitársnői és milyen kacéran fordulnak felém. Szerelmesnek lenni jó.

A feromonok pedig igenis léteznek, hiszen a reakcióból látni, hogy ők

is szívesen lennének részesei ennek a csodának.

A délutáni szieszta a hűs szobában észrevétlen fordul könnyű

érintésekbe. Semmi más, mint gyengéd érintés, hogy érezzük egymás

testét, jelenlétét akkor is, maikor olyan nyilvánvaló a létezés, a

szerelem? De a legkisebb és ártatlannak szán érintés is tűzbe borítja

testünket. Egy csók a tarkóján elég, hogy lángoljon a bőre. Nem kell

hozzá sok és máris öntudatvesztő szeretkezésbe fordul a pihenő.

Habzsoljuk egymást, egyszerre akarva minden érintést és feloldozó

orgazmust megszerezni. Eközben pedig szédülten hajszoljuk egymást

feljebb, egyre feljebb. Élvezzük a kábulatot, akárha egy körhinta

forogna velünk egyre gyorsabban. Adunk és elfogadunk, csókolunk és

egymásba hatolunk valami ősi táncrend szerint. Szabadon engedve minden

sosem élt ösztönünk. Agyunk kikapcsol és testünk, vágyunk, vérünk és

hormonunk vezérel. Nem bája egyikünk sem, olyanok vagyunk, mint két

eszméletét vesztett törzsi táncos, akiknek teste már a lelke nélkül

önállóan száguld az öntudatlan táncban.

Kisimultan ébredünk szinte varázsütésnyi egyetlen pillanatban. Nem

tudjuk felidézni mikor aludtunk el, mint aki kómába zuhant. Csak az

óra jelzi, hogy két órája is van az a pillanat, amire még emlékszünk

mindketten. Köröttünk az ágy szerelem szagú, testünket egymás nedvei

borítják és minden porcikánk zsibong, él, és mégis végtelenül pihent

és elégedett.

Szólnunk sem kell, együtt megyünk le a bungalow előtti tengerig.

Valami ősi harmóniában létezünk együtt és külön figyelem nélkül is egy

ritmusra létezünk. Nem kell egymásra nézni ahhoz, hogy tudjunk minden

rezdülésről, gondolatról. Együtt fekszünk hanyatt, olykor egymáshoz

érve és a világ valahol távol köröttünk, mint mikor egy tökéletes

meditációban távolodunk el mindentől. Csak éppen most nem az

egyedüllét a világon kívül, hanem ketten egy külön világban hagyjuk,

hogy lassan ébresztgessen a víz, a napfény, a szerelem.

Valahonnan távolról zene jut el fülemig halkan, mintha álmodnám

csupán, gyönyörködöm kedvesemben és mosolygunk belül, mosolygunk kívül

és csak nézzük egymást szótlanul, örökre megőrizni akarva ezt a

pillanatot. Bár nem is kell akarni, hiszen részünkké vált azóta, hogy

az első igazi érintés villámcsapásként jelezte a kezdetet.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Délutánra visszabújunk kettőnk intim világába, s ami egy ártatlan érintésnek indul, forró bujaságba torkollik ismét. Valahogy olyan végtelen természetességgel ébresztjük a vágyat egymás testében, mintha...mintha évek óta ezt művelnénk egymással, s nem csupán néhány napja indultunk volna az első felfedező útra a másikon.

Jókora kóma után folytatjuk a lebegést a parton, édes semmittevéssel múlatjuk az időt, nem nagyon beszélve, sokkal inkább érezve a másik gondolatait. Amikor a nap giccsesen szép narancsosan elteszi magát másnapra, zene hallatszik, s eszembe jut, én ma táncot gondoltam mára...s erre a kérdésre választ nem kaptam. Heverésző teste fölé kerekedek és miközben finoman játszani kezdek az ajkaival, elismétlem a kérdést...húzódozik, látom a szemén, mint olyan nagyon sok férfi, de nem szól semmit. El nem tudom képzelni, miért nem szeretnek táncolni. Inkább visszacsókol, s apró kortyokban élvezi az ajkaim ízét. Halk sóhajjal nyugtázom, hogy vágyam ismét nagyon élő, s ebben a pillanatban a világon semmi másra nem vágyom, minthogy újra szeretkezzek vele. A néptelen parton magányunkat senki nem zavarja, így lenge strandruhámat eligazítja rajtam, s csípőmnél fogva gyengéden a farkára irányít. Élvezettel nyeli el hüvelyem forrón lüktető szerszámát, s addig táncolok rajta, amíg csak erőnk engedi, s a gyönyör le nem terít minket egy rövid időre.

Ez a szeretkezés most nem elfáraszt, hanem energiával tölt el mindkettőnket, így alig szusszanunk, máris moccan alattam.

- Gyere, menjünk táncolni.

Örülök ennek a hírnek, igazán jó program. Addig kódorgunk a szórakozni vágyók éjszakájában, amíg egy kellemes tangó bárt nem találunk. Apró asztalkák, hangulatos zenészek és meseszép koktélok fogadnak minket. Egy ideig szemlélődünk a legsötétebb asztaltól, egymáshoz bújva, egy méretes eperkoktélt szopogatva, egy pohárból, aztán egy idő után kézen fog és a táncparkettre vezet. Nem mondom, hogy túl jó vagyok argentin tangóból, de azért az alapok megvannak. Szinte otthonosan bújok a karjaiba, s hagyom, hogy vezessen. Hmmm, nagyon tud...vagy nagyon ismeri a testem a testét. Úgy játszik velem, mint macska az egérrel. Körözök körülötte, lábaink időnként úgy akadnak egymásba, mintha ők is szeretkeznének...aztán a világ megszűnik. Megint ketten vagyunk, ő és én...

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Valahol olyan igazán rendhagyó dolog itt ázsia mélyén egy homályos bár

mélyén milongát hallani. Látni a párokat, ahogyan a zene ritmusára

szeretik egymást és merülnek el egymásban. Alig fogy el az óriási

közös koktélunk már vezetem is a parkettre kedvesemet. Amúgy sem

langyos vérünket pezsdítette a koktél, de még jobban a zene, az öreg

énekes és a vágy.

Érzem óvatos tapogatózását eleinte, de perceken belül úgy érez rá

előre minden mozdulatomra, akár ha mindig ezt jártuk volna. Egyre

szűkebben, szorosabban játszanak lábaink egymással és a két test

bódultan kering egymás körül. Lassan halványodik a külvilág és mint

észrevétlen siklunk a többi pár között. A ritmus után a lélegzet válik

eggyé, a lélegzet után szívünk dobbanása, míg végül úgy fokozódik az

egész egy bódult kerengéssé, mint éjjeli lepkék szárnyalása a láng

körül. Kívül kerülünk időn és téren mindaddig, míg lassan felfogjuk a

zene elnémulását. Nőm magamhoz ölelem egy forró pillanatra, majd

hirtelen ötlettől vezérelve kis meghajlással csókot lehelek kezére.

Ekkor vesszük észre, hogy a parketten már csak ketten vagyunk s a

többi táncos köröttünk áll mosolyogva. Mielőtt kedvesem netán zavarba

jönne, eldugott kis asztalunkhoz vezetem a kinyíló körön át. Az

asztalon egy buja csokor friss orchidea fogad minket és az előbbinél

is hatalmasabb koktél. Az időközben kinyitott ablakokon át beáramlik a

hűsítő szellő az éjszaka fényeiben fürdő folyó felől és mi még kicsit

visszabújunk a kettőnk külön világába. Mikor megpróbálunk

észrevétlenül eltűnni, az ajtónál utolér minket a bár tulajdonosa és

nőm kezébe nyomja az óriás orchidea csokrot: Jöjjenek el minél

többször, mindenki visszavárja önöket. Bennünk akad a szó, végül

kedvesem egy tündöklő mosollyal nyom puszit a meglepett pasi arcára és

belém karol. Megcsókolom és indulunk az éjjeli folyón várakozó

csónakosok felé. Hiszen olyan hosszú még az éjszaka és buja illatokkal

terhes a trópusi levegő.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A romantika éjszakája ez, nem másé. Szinte csöpög, de imádok belemerülni sűrű cseppjeibe,ami ahelyett, hogy a mélybe húzna, az egekig repít. Eddig azt gondoltam, nem tudok tangózni, de most kiderült, vele még azt is tudok. Valahogy...vele minden lehetségesnek látszik...és olyan nagyon tökéletesnek. Szívem szerint visszabújnék kettőnk magányos világába, de ahogy látom, most ő van abban a hangulatban, hogy a világnak látnia kell minket, így a hűvös szirmú virágaim közé bújtatva arcomat, hagyom, hogy a part csónak kikötőjébe irányítson, és egy apró lámpásokkal körberakott hajócska tulajdonosával megalkudjon egy éjszakai kirándulás árában. Mosolyog a csónakos, mosolyog az egész világ ránk. Valahogy már rég nem azt érzem, hogy fizetett alkalmazottja vagyok, hanem hogy társa...hogy csak a nyáron, vagy aztán is...az néhány hét múlva elválik. Titkon remélem, hogy nem érhet úgy véget, hogy amikor lejár a szabadság, felül a repülőre és integet...hogy hogy folytatódhatna nem tudom, csak az az érzés van meg bennem, hogy valahogy át kell tudjuk hidalni azt a fél világnyi távolságot, ami köztünk áll. Jólesőn bújok a karjaiba, a párnázott csónak hátsó részén, s buja csókkal tudatom vele...élvezem az estét, nagyon élvezem. Az úszó piacon is keresztül vágunk, néhány új csemegét mutatok neki, amiket csak ez a folyó adhat, így még nem láttunk. Néhányat nagy bátran megkóstol. Kedvem lenne megörökíteni egy-egy reakciót, ahogy az új ízekre reagál...de most jövök rá, hogy a máskor elengedhetetlen fényképezője bizony a szálláson maradt! Azt hiszem ilyen még nem fordult elő, mióta itt van...számomra viszont azt jelzi, végre tényleg itt van! Végre, ahelyett, hogy lencsevégre próbálna kapni egy világot, megpróbál egy kicsit létezni benne.

Miután elbúcsúzunk a vízi kalauztól, a bungi felé andalgunk. Felvetem neki, ha akar egy kis házias, igazán házias ízt, akkor költözzünk át egy másik apartmanba, ahol konyha is van, hadd főzzek neki valami finomat. Talányos szemmel méreget. Nem tudom eldönteni, hogy azért teszi-e mert nem hiszi, hogy tudok főzni, vagy...vagy valami újabb pajzán ötlet jutott az eszébe. Remélem ez utóbbi! Igazán sértő lenne, ha nem nézne ki belőlem némi főzőtudományt...Addig viszont...végre újra kettesben. A puncim jelezte egy ideje, hogy vágyik a következő kényeztetésére....Vágytól fűtve ölelem újra, miközben lehámozom róla azt a ruhát, s hagyom, hogy áthúzza a fejem fölött azt az egyetlen lenge ruhadarabot, ami a testemet takarta eddig. Nem tudom, hogy mi szállt meg, de úgy csókolom, mintha most tenném először...úgy vágyom rá, mintha nem hetek óta napjában többször kapnám meg tőle mindazt, amire vágyom. Szinte csikorognak a fogaim, amikor néhány pillanatig gyönyörködik a testemben, mielőtt elmerülne a szirmaim között...végül megkönnyebbült sóhajjal élvezem, hogy végre megteszi...újra.

Tartalomjegyzék