Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)
Hosszú ideje játszunk már az internet egyszerre személytelen és gátlástalanul kitárulkozó világában. Ezernyi dolgot tudunk egymásról. Olyanokat, amihez hasonló tudáscsomaggal egyikünknek sem rendelkezik egyetlen barátja sem. Mindezek ellenére nem ismerjük egymást. Nem láttunk egyetlen képet sem egymásról és a hangot sem társíthatjuk a szövegekhez, amikkel egymáshoz közeledtünk mostanáig. Mikor olvasom, egy elképzelt hangon szól hozzám és egy elképzelt test tartozik a hanghoz. Persze elmondott olyan dolgokat, hogy milyen a haja színe (szőke nő), milyen az alkata, hosszú lábak, hosszú nyak, figyelő szemek. elmesélte a múltjának cserepeit, mindennapjait. Többet mondott teste vágyairól, mint mutatott egyszerre bárki másnak ez előtt. De így sem több egy elképzelt nőnél. S ennél is nagyobb csapda lehet, hogy megszerettem a képzeletemben élőt, de ki tudja, mit érzek majd, ha találkozom vele?
Mert találkozunk, ha semmi közbe nem jön. Egy szerdai napon. Madridban lesz, én pedig Madridba megyek, mert ott lesz ő is. Mindmáig kilométerek ezrei választottak el egymástól, most semleges terepen találkozunk, ami egyikünknek sem élőhelye. Én beteget jelentettem erre az időre, kivívva főnökeim együttérzését gyomorbajom okán, no meg az injekcióba egész éjszakás WC-járásba is belegondoltak. Elég volt a várakozásból, vele akarom tölteni ezt a két éjszakát és közel két napot.
Ő sem tud többet rólam, mint amilyennek leírtam magam, ahogy megosztottam vele gondolataimat, úgy ahogy jöttek. Töprengés és fontolgatás nélkül, meztelen őszintén. Bár nem hallhatta, de tudni akarta milyen a hangom, bevallottam, hogy tengermélynek mondták a nők, akikhez közöm volt idáig. Volt, aki bevallotta, életben nem látott, de amikor meghallott a telefonban mocorogni kezdett a bugyi és éledezni, ami benne van. S a csapda ebben is benne van. Hiszen nem vagyok szép, nem vagyok falu bikája, sosem ért nekem annyit a kocka has, hogy végtelen unalmat vállaljak érte a kínzóeszközökön. Vagyok, aki vagyok, önmagam a keresetlen őszinteségemmel és észrevétlen behálózó szövegemmel. Nem vagyok szájember, de az utcán hazánkban nem szoktak utánam fordulni a nők. Igaz, ezt a világ más tájain nem mondhatom el, vigyorgok is hiún, amikor ebből kijut. Nekem mindig kellett egy esély, hogy megismerjenek, mielőtt lemondanak rólam. Mostanra jó barátok lettünk én és a megjelenésem s ettől arcátlanul flörtölök, fütyülve arra, hogy olykor pofára eshetek/esek. Élvezem az új létet és ez meglátszik, talán ettől lettem a nők számára érdekes. S lett belőlem ínyenc, egyéniségek, sugárzás és nőiesség magabiztos (megalapozott) tudata. Ez vonz elsőül s még egy dolog, a keresetlen és kíméletlen, nem mérlegelő őszinteség.
Hát ezzel a csomaggal közeledem most hozzá, kíváncsian és KÍVÁNcsian. Ma megtudom, mennyire találom meg benne, a nőt, akit elképzeltem.
Jól kezdődött az utam. Lekéstem a csatlakozást. Hiába szerveztem negyedórán belülre a reptérre érkezésünket. Én négy órával később érkezem. Ő meg ott vár majd a szállodában, türelmetlenül, kétségek között és talán anyázva. Ki tudja nem próbálja-e magára rántani egy kóbor spanyol hím. No, az lenne a szívás, bár ha megtörténne, akkor el is válnak az útjaink mielőtt csatlakoztak volna egymáshoz igazán.
Színezgetem képzeletben a nőt és bizony beindul tőle a hím-fantáziám. Elgondolom, miképpen fogom kényeztetni, ha esélyt kapok, hogyan mutatom meg miként adhatom meg neki mindazt, amiről eddigi szavai szerint álmodott vagy amit gyakorlatból ismer már valamiképp. Még három óra és elkezdődik életem legőrültebb randevúja.