Charles Dworkin (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nyáron szeretek munkaidő után maradni és kora estig dolgozni. Ilyenkor nincs már bent senki az irodaházban, csend és nyugalom vesz körül. Egy-egy takarító be-be téved, de az nem jelentős. Vége a nyüzsgésnek, nem csörögnek a telefonok. El tudom végezni akár a saját fusimelómat is, ezért alakult ki ez a szokásom.


Ahogy elköszön Tőlem idősődő titkárnőnk már nem is nagyon hallok. Belefeledkezem a munkába. Csak később jut eszembe, hogy valamit még alá kellene íratnom a nagyfőnökkel is. Ilyenkor persze már nem nagyon van bent, de azért úgy döntök felviszem, lerakom a titkárságra egy üzenettel, hogy reggel ezzel kezdjen, ha gondolja.


Lépcső vezet fel a legfelső emeletre. Van lift is, de azt nem használom. Sőt sportot űzök a dologból és egyenesen felfutok. Farmerom és kék pólóm kényelmes lehetőséget ad erre. Ahogy felérek, kártyámmal belépek a titkárság ajtaján. Sehol senki csak az öreg légkondiciónáló kerregése hallatszik, meg persze én ahogy kapkodom a levegőt a futás miatt.


Lerakom az anyagot és egy sárga cetlire felkaparom az üzenetet. Aztán leülök hűsölni a légkondi mellé hátradőlök a székben és fújatom magamra a levegőt. Tudom, hogy egészségtelen, de nem érdekel. Jólesik a hideg a kánikulában...

Vianne (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Szinte vége a munkanapnak, még néhány levelet rendezek, most hogy végre elhúzott a főnök. El nem tudom képzelni, miért nem képes ideadni őket, miért a saját gépén tárolja őket. No nem baj, most már kutya se jár erre, gyorsan letudom őket. Bemegyek az irodájába, magamra húzom az ajtót. Szeretem ezt az irodát. Csendes, világos, kényelmes bőrfotellel, no meg egy kiváló kanapéval...el nem tudom képzelni mire használhatja....

Dolgozom, de az agyam már azon jár, hogy ha végeztem, le kéne ruccanni a Velencei tóra, végülis olyan klassz idő van...no, kész is, irány. Bordó vállpántos ruhámban kicsit borzongok a légkondinál, pont jó lesz végre a melegben. Kilépek a főnök irodájából, mennék tovább erre mit látok??? Nem itt van ez a szemtelen ficsúrka a helyemen ül és hűsöl? No még csak ez kellett. Azért erőt veszek magamon és barátságos mosollyal megkérdezem:

-Mit tehetek érted ily késői órán?

Charles Dworkin (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Egy kedves hang és egy mosoly kap rajta, ahogy hűsölök. Úgy tűnik tegez, pedig én eddig mindig hangosan "kezitcsókolomoztam" Na persze, a jobb kezit a balkezit, meg a lába kezit. Hehe. Válaszként jobb híján elmondom, hogy csak felugrottam pár levéllel, amit reggel alá lehetne írni, ha megfelel. Mire befejezem, a figyelmem rá terelődik a mosoly tulajdonosára is. Jól ismert gyönyörű, ívekkel teli hölgy áll előttem. Bordó ruhája nyáriasan esik alá, de a bőre cicásan didergős. Az arca nagyon kedves, ez eléggé elbizonytalanít. Leginkább arcra megyek, ha lehet ilyet mondani. Szóval ezért. Mindenesetre az embernek kedve lenne megmelengetni az egészet, úgy jelenségileg...


"Fázik?" - kérdezem én is mosolyogva, de azért bizonytalanul, nehogy azt higgye ki akarok vele kezdeni. Pedig jó lenne, csak hát a bátorság... "Ha gondolja átállíthatom a légkondit holnap már ne legyen ennyire hűvös. Ezek az öreg ketyerék nehezen kezelhetőek, néha beragadnak. Lent is ezért nem használom."

Vianne (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

-Hát nincs nagyon melegem, de most inkább már lekapcsolnám a légkondit ha nem bánod....épp strandra készülök...

No hogy ezt miért mesélem el neki, nem tudom..ahogy hanyagul üldögél a helyemen a farmerjében...pólója alól szépen kirajzolódnak az izmai, a csuda tudja, szinte kedvem támad megérinteni. Csak úgy, hogy ne csak lássam a szépet...a szobrokkal is így vagyok és mindennel ami megragadott...a pillantás után jól esik a tapintás is...

Azért ennek most ellenállok, bár nem egyszerű, beleveszek a nevető szemeibe. Odamegyek mellé és nyújtózkodom, hogy elérjem a légkondi kikapcsolóját...a ruhám széle súrolja a karját, de eszébe nem jutna odébb menni hogy odaférjek...

Charles Dworkin (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Megnyúlik, ahogy a kapcsolót keresi. A ruhája selymes és a bőrömön érzem a bőre hidegét. Szegény biztos egész nap ebben a fagyban ült. Gyönyörű én meg mozdulni sem merek. Azért kezd elég kellemetlen lenni a dolog, mert nem nagyon megy a művelet. Végül valami hátsó pár százezeréves ösztön, vagy belém oltott reflex - kinek mi tetszik - jelzi, hogy nekem itt most segítenem kell, mert emitt a gyenge nő nem boldogul. Rögtön lábra kap az önbizalmam, valami ilyen jelleggel, hogy: kérem itt most egy nő bajban van, na várjál anyukám majd én.


"Hagyja csak, had segítsek..." - mert azért fő az udvariasság és a derekára teszem a kezem, ahogy finoman odébb tessékelem. Megfordulok és könnyedén kikapcsolom a berendezést, majd diadalittasan megfordulok. "Na, ennyi az egész...jöhet a strand" - és kissé idétlenül nevetni kezdek.

Vianne (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A lélegzetem is elakad, amikor a derekamnál fogva odébb húz. Hogy veszi ehhez a bátorságot. Ráadásul nem enged el, az egyik karját otthagyja, amíg felnyúl a kapcsolóhoz. Érzem azt a fanyar, férfias illatát, ami a csuda vigye el...nem tudok rá mérges lenni, mert izgat.

Kicsit azért zavarba jön, kínjába közli, hogy na akkor jöhet a strand...hmm, kétértelmű...neked vagy nekem, vagy nekünk jöhet a strand?

-Csak nem te is strandra készülsz? Én a Velencei tóhoz szaladok le.-mondom-Egyébként a múltkor a céges bulin megittuk a pertut, úgyhogy nem kell magázódjunk.

Közben kifordulok a karjából, lehajolok a fiókomhoz összeszedni a cuccaimat. Háttal állok neki, de azért néha hátrasandítok, mit is csinál ez a jóillatú hímnemű lény az irodámban...nem is lenne nagy baj ha nem mennék strandra...vagy ha nem egyedül mennék strandra...

Charles Dworkin (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Kérdez valamit és már ki is penderül a kezemből. Lehajol. A fiókjában matat. Vállainál vékonyabb dereka és derekánál szélesebb csipője kihangsúlyozódik. A ruha takarja és így még összetettebb a látvány.


"Persze, el is felejtettem, hogy már tegeződünk" -válaszolom. Persze a fenéket nem felejtettem el, pontosabban a fenekét nem felejtettem el, ezért a többi ki esett. Bulik. Nők. Pff. Valamit makogok a strandról is, de most, hogy ott van előttem nagyon tetszik. Nagyon. Imádom a vonalait az első perctől fogva, dehát öt emelet választ el minket és ilyen közelinek sose éreztem még. Érzem, hogy ilyen alkalom nem lesz többet. "A fiókot is megcsinálom, ha valami gond van..." - vigyorgok heherészve és a vállára teszem a kezem, de csak egy pillanatra, mert elkapom onnan, ahogy azt mondom:


"Hú, de hideg a bőröd. Nehéz lehet egész nap ebben a lenge ruhában. bár kétségtelenül megéri, ha fázol, mert szó, ami szó nagyon csinos vagy benne. Már akinek megéri. Én nem nagyon látlak, csak amikor, néha felkeveredem ide a felső-kasztba" - nevetgélek tovább és közben kihúzom magam. Érzem, hogy kezd ciki lenni, menekülni próbálok, gyáva egy állatfajta vagyok. Utálom is érte magam rendesen. Felsóhajtok: "Hja, na jól van akkor, mehetünk is lassan..."

Vianne (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Egek, ez a pasi teljesen zavarba jött...hatalmasakat mosolygok magamban, de ezt neki max a szemem árulhatja el....süt a kezének a helye, ahogy a vállamra tette, ó de kár hogy olyan hamar elvitte...valamiért imádom az érintését, mintha villám vágott volna belém, olyan érzés volt az az egyetlen tenyér a csupasz vállamon....

Még jó hogy nem veszi észre. Össze-vissza zagyválgat a fiókjavításról, meg hogy jól nézek ki. Vajon mi a csudát akar tulajdonképpen?

-Mehetünk is lassan-mondja.

-Mehetünk??? Nem tudtam hogy együtt megyünk bárhová is... vagy mégis?-kérdezem, közben talányosan rád nézek, kicsit félrebillentett fejjel, egészen közel hozzád.

Charles Dworkin (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Kislányos csalafintasággal a szemében kérdőre von. Félig mosolyog és vár az én válaszomra. Egész közel áll és a szemembe néz. Játék. Ez jut eszembe. Nem tudok nem visszamosolyogni rá. Hirtelen olyan egyértelmű lesz minden. Nem is nagyon kellene megszólalni, mert csak elrontana mindent. Őszintén csak egy dologra tudok gondolni, ahogy ilyen közel áll. Kell valami zene. Táncolni akarok vele. Előveszem a mobilom, de villámgyorsan és közben megint a vállára teszem a kezem, hogy el nem menjen. Elindítom kihangosítva a lejátszót benne. U2 -Beautiful Day. Ez indul el. Már épp értetlenül nézne, de a kis mobil elég hangos ahhoz, hogy kimondjam:


"Esküszöm, ilyet még nem csináltam, de úgy érzem táncolnunk kéne...aztán indulhatunk. Van kedved?" - és az ő lendületes csalafintaságát imitálom a mosolyommal.

Vianne (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Táncolni??? Hátravetett fejjel kacagok az abszurd ötleten de jó, legyen. Hívogató karjaid közé simulok és táncolunk. Bolondosan forgatsz, no meg én is téged, a könnyeim csorognak a nevetéstől....

Aztán gyorsan odamegyek a főnök cd lejátszójához és bekapcsolom. Kellemes, lágy, érzéki zene szól, mire megfordulok, máris ott vagy mögöttem és folytatjuk a táncot...de valahogy a bolondságot valami mágneses vonzerő, valami szelíden előlopakodó érzékiség váltja fel...nem tudom igazán mit is kezdjek ezzel a helyzettel...valahogy a bolondozásban mindketten otthonosabban mozogtunk. Szégyenlősen a válladba fúrom az arcodat...válaszként végigsimítod szőke hajamat...beleborzolsz, túrsz, játszol vele.

Charles Dworkin (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Valahogy más lesz a zene és a hülyéskedés pillanatnyi tétovaság után átalakul nyílt vonzódássá. Azért, ahogy sínre kerülök erősödik az önbizalmam. Hozzám bújsz. Ezzel le is győztél, pedig a helyzet épp fordított és mégis. Apróbb vagy, elveszel a karjaimban, amire még rá is teszek egy lapáttal, ahogy a derekad és tarkód megfogom, szinte mindenhol érlek. A hajad illata megcsap, ahogy beletúrok gyengéden. Hozzá simítom az arcom és egy pici puszit is kapsz. Élvezem a törékenységed. Magamhoz húzlak kicsit. Hátha összeér a hasunk. Elememben vagyok. Most már Te nő vagy, nem valaki a harmadikról, én meg férfi.


Közben a derekad is megsimítom újra, mint az imént. Puha. Magamhoz ölellek nem szólok semmit. Olyan pici vagy én meg nagynak és erősnek érzem magam melletted. Felelősség is átjár, érzem, hogy kapok egy lehetőséget, hogy most vigyázhatok rád. Bízol bennem.

Vianne (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Különös érzés a magam 180 centijével belebújni egy ölelő karba és törékennyé válni egy pillanat alatt. Mintha egy bölcső melege és biztonsága venne körül...megszűnik az iroda, a tér és az idő, csak te vagy és én vagyok...vagyis inkább csak mi vagyunk...ahol a bőrünk összeér, már nincs igazán határ kettőnk között, de tán a ruha is legyullad rólunk, úgy sugárzik, áramlik valami forró, valami érzéki a hasunk között.

Erős kezed a derekamon újra, valahogy ettől méginkább nagyon nőnek érzem magamat. Kábultan sóhajtok és belecsókolok a nyakadba, úgyis ott van az arcomnál...megízlelem a bőrödet, picit izzadt, de még érezni a reggeli zuhanyodat..."jóillatú, jóízű,kívánatos" gondolom magamban

Charles Dworkin (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Egész közel kerülsz hozzám és meg is csókolsz a nyakamon. Nem csodálkozom, végig Te voltál a bátrabb. Belesóhajtok a füledbe, mert nagyon jól esik. Az orrom hozzá is ér. Közben a válladra teszem a kezem és a bordó ruha pántjával kezdek játszani. Talán le is csúszik félig a karodra. Simogatom egy ideig, aztán előre hajolok és csókolgatni kezdem puha hideg bőröd. Lassan mindkét pánt feladja. Megint a derekad fogom, most két kézzel. Eltollak magamtól gyengéden és picit előre dőlve a szemedbe nézek, aztán megcsókollak a szád szélén. Az arcod akarom. Mindkét tenyeremmel megsimogatlak és a csókommal keresem a szád.

Vianne (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Belecsókolsz a fülembe, beleborzong az egész testem. A bőröm még hideg a légkonditól, de alatta már forrón lüktet mindenem. Játszol a pántommal, mintha zavarna rajtam a ruha...de cseles fajta jószág, csak a karomra csúszik, kötve a mozdulatom, de látni nem enged tovább téged...

Kezeid közé fogod az arcom, nézel némán...zavaromban lehúnyom a szemem, de mivel nem engedsz el, hát kinyitom újra....belenézek a hatalmas szemeidbe és ugyanúgy beleveszek, mint az előbb az ölelésedbe. Aztán mintha a mélyből akarnál kirántani, ajkad az ajkamért nyúl, érzéki játékba kezdenek...beletúrok a hajadba, érzem erős szálainak tapintását, szívem szerint keményen belemarkolnék, helyette csak lágyan simogatom és élvezem a szád édes ízét...mintha gyümölcsöt szopogattál volna az imént, olyan édes...

Közben kicsit közelebb húzol, úgy csókolsz, hogy hasunk újra összeér...hmm, mintha a nadrágod eleje ébredezne...gondolom felhúzott szemöldökkel, újra mosolyogva.

Charles Dworkin (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Némi zavar átjár a csók közben, hogy rajta kaptál, aztán elintézem egy kaján, de ártalmatlan vigyorral. Amolyan vállrándítóssal, hogy hát van ilyen. A hasad, olyan puha, hogy bizony meghozta az étvágyam. Megpróbálok a nyakadon végig csókolni a dekoltázsodig. Látom, ahogy elkezdődnek az emlőid -ha ilyen tudományosan még ez belefér - és csak találgatom milyen lehet a ruha alatt. Visszatérek a csókommal a szádhoz, de közben - mintha véletlen lenne - hozzá érek a melledhez kissé oldalt - közel a vágyott csúcshoz, de nem elérve azt - nehogy elriadjon az őzike.

Vianne (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Észrevetted, hogy észrevettem, igyekszel lazán elütni a dolgot. Visszamosolygok, némán üzenve, hogy ilyen intim helyzetben igazán nem kéne szégyenkezned, titkolnod, zavarban lenned...meg is lennék sértődve ha nem hoztalak volna lázba....csókolod a nyakamat, a dekoltázsom szegélyéig...tán te is látod, hogy a mellbimbóim hegyesen ágaskodnak már a vékony anyagon át....a melltartó sajna nem kerülhet ilyen ruha alá, kilátszana a pántja, úgyhogy kis híján kiszúrom az anyagot...visszatérsz a számra, a kezeiddel végigsimítod az oldalamat, megállva a melleim vonalánál...de nem jössz tovább...kerülgeted a forró kását macskoszka..no jól van drága...megjárod te még hogy így kínzol...pedig pont a tenyeredbe illő volna az a két halom ott a kezed ügyében...

Charles Dworkin (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Felérek az arcodhoz újra, de most már igazán nem bírom tovább ezt a........töketlenkedést. Bal kezemmel megfogom a derekad és egy fokozattal hevesebb csókra váltok. Szabad jobb kezem az arcod után a melledhez ér és alulról támasztja. Olyan édesen puha, hogy megőrjít. A nyakad megint hívogat, aztán már nem is tudom, hogy mi történik. Talán hátrálsz is, de ebben nem vagyok biztos. Öllelek, mit ölellek fallak, ahol érlek és bújok hozzád. Olyan kerek a csípőd, hogy majd belehalok a látványba. Mitől van ez így? Forma, illat és hang és már se látok, se hallok. Követellek. Szinte a tenyerembe veszem mindened. Tapintani téged túl lágy, nem megy, persze nem is durva, amit csinálok, de mindenképp határozott és egyértelmű, hívlak és várlak, hogy gyere, illetve ne gyere, hanem menjünk együtt, egymásba vagy tudom is én, szőke hajad az arcod mentén vágyakozást kölcsönöz. Aztán...egy pillanatra...egy pillanatra


...minden olyan kerek. Amilyen a csípőd. Akarlak, de hogy érezd ahhoz a szavak kevesek. Nem is szólalok meg. Tettekből kell érts.

Vianne (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Végre átszakadt a gátlás-félénkség-bizonytalanság, ki tudja minek a gátja, ölelsz, csókolsz éppúgy, ahogy vágyod. Nem fogod vissza magad, én is átadom végre a testem ennek a kirobbanó kívánósságnak...mohón kutatni kezdek a pólód alatt, hogy a tenyerem alá kerüljön a hátad, kapaszkodom az izmaidba, hisz forog a világ....ismerkedsz a mellemmel, tenyeredbe veszed, becézed, mintha mindig is ott lett volna, nem most fognád először. Dehogy húzodom el, ebből a jóból nem lehet elég sok....áthúzom a fejeden a felsőt és valahol a jó ég tudja hol köt ki amikor elengedem, de nem érdekes, sokkal fontosabb, hogy végre valahára látom mi van alatta...olyan igazán nagyon bújnivaló felsőtest...körmeimmel finoman a nadrágod vonalát cirógatom, csak hogy tudd, az sem sokáig lesz rajtad, egyszerűen mindenestől akarlak.

Charles Dworkin (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A Te vágyad az Enyém is. Illetve az én vágyam a Tiédből ered. A kezed és körmeid simogatnak ezt nagyon szeretem. Főleg a körmöket. Talán nem is körmök ezek, hanem karmok. Cica- vagy inkább macskakarmok.


Leveszed a felsőm, érzem a ruhád és alatta finom puha tested. Felhúzom a szoknyád a combodig, kivillan a lábad. Legszívesebben letépném rólad, de csak belekapaszkodok, mintha enélkül elrepülnék. Elszáll a fejemből a vér és a józanész, de azért tisztában vagyok az erőmmel. Nem szedlek darabokra, csak amennyire kéred. Valami asztal féléhez tollak. És a hasad falom fel, közel a dombodhoz. Csak a csípőd ne lenne ennyire kerek, hogy el tudjak szabadulni, de nem megy. Bele illetve belédtörődöm. Én vagyok az erősebb és mégis mindenem a tiéd. Illetve én magam vagyok a Tiéd. Azért annyi erőm, még van, hogy fehajtsam a szoknyád...látni akarom a csípőd.

Vianne (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Fokozatosan hajtod fel a szoknyámat, először a combomig...asztalomra ültetsz és a ruhán keresztül a hasamat csókolod, miközben a kezeid szinte szétroppantják a combjaimat...Imádom ezt a hatalmas erőt benned...ilyenkor lehetek végre "gyenge" nő, bár eszement energiákat érzek magamban....a csípőm megigézett, úgy látszik szereted a szabályos, kerek íveket...felhúzod a ruhámat derékig, két kézzel markolod a csípőcsontjaimat...azt hiszem nem kell már ez a ruha nekem, ledobom a tiéd mellé és ott ülök kitárulkozva neked egyetlen egy fekete tangácskában....szorítasz és nézel...hogy magadhoz térítselek, egyszerűen beleharapok a nyakad hátsó részébe...de úgy alaposan, hogy érezd, vágylak.

Charles Dworkin (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Előttem vagy egy szál bugyiban. Belém harapsz ez nem lehet véletlen. Gyönyörű vagy - gondolom aztán ki is mondom. Nem tudom mi lesz belőle, de valahogy most nincs kedvem teketóriázni. Levetkőzöm esetlenül, ahogy földéhajolok és csókollak a szádon, a melleden, a kezeden és ahol érlek.


Végül meztelen vagyok. Fent hagyom a bugyidat is, csupán félre húzom és beléd próbálom nyomni a farkam, pillanatnyi megkönyebbülést keresve.

Vianne (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Végre valahára lekerült rólad a nadrág...hadd gyönyörködjem abban a keményen ágaskodó szerszámodban...hát nem sok időt hagysz rá, egyszerűen félrehúzod a bugyimat és már jösz is befelé...égek, forró és nedves vagyok, imádom hogy belém hatolsz...amikor már tövig bent vagy, megállsz, átölelsz és mintha tényleg jött volna egy pillanatnyi enyhülés, csak ringatózunk egymásban...finoman megszorítalak a hüvelyemmel, élvezve azt az édes lüktetést, ahogy a farkad válaszol rá...mennyire jó ennyire egymáshoz simulva, egymásba bújva lenni.

Charles Dworkin (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Igen, igen, igen. Pont ezt vártam. Csak egy kis nyugalmat, hogy megnézhesselek végre. Persze ennek is ára van. Meg kell mozdulnom, sokáig nem maradhatok így, mert tovább hajtasz. Mozogni kezdek és közben megcsókollak mélyen. Kezemmel az arcod simítom és alulról felfelé nyomom beléd. A csípőd is megfogom aztán, csak egy kicsit had húzzalak magamra. Könnyen járok ki be ez teljesen felvillanyoz. Kissé oldalra fordítalak egy időre és onnan is mélyen beléd tolom magam. Had szóljon.

Vianne (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Gyorsítanál, de visszafoglak kicsit még...olyan jó ez az izzó, zizgő, buja mozdulatlanság...gyönyörködöm benned, magunkban és néha egy-egy aprócskát mozdul valamelyikünk, amit ezerszeresen megérzünk. Szép lassan megindulsz végül, csúszkálsz bennem tüzesen...megadom magam az élvezetnek, rongybabád leszek, tégy ami jólesik, az nekem is jól fog....szeretem ahogy szeretkezel velem, olyan...nem is tudom..pont olyan, amilyennek szeretem

Charles Dworkin (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Megvagy végre. Alányúlok a tarkódnak, teljesen rádborulok és alul hevesen dolgozom, nem nagyon kapok levegőt fáradok is, de újra és újra többet akarsz. A bimbóid is gyötröm közben - nem nagyon van erre jobb szó - és gyűrlek le, illetve Te gyűrsz le, mert nem hagysz nyugodni. Belecsókolok a melledbe is ahogy csak tudok szívom, aztán a kezed és a karod sem marad ki. Szinte megeszlek és közben olyan mélyre megyek amennyire csak tudok. Hol a bugyidat tépem, kapaszkodom bele, hol a hajad hívom támaszul. Adok neked, amit csak tudok. Megfogom az állad és csókra írányítom a szád. Mindenhol megakarlak tömni.

Vianne (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Tömjél drága, keményen, ahogy jólesik, beleolvadok a sodrásodba...csókollak hevesen, nekem is muszáj kapaszkodnom, a hajadat választom....ezzel a tempóval nagyon hamar elérem a csúcsot drága...egy pillanatig gondolkodom hogy szakítsalak meg....vagy inkább élvezzek egy hatalmasat most és rögtön...

Charles Dworkin (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nem hiszem, hogy a testünk módot adna a választásra. Tömlek, marlak és akarlak. A kezeid is megfogom a csuklódnál. Nem tehetek róla. Duglak és harapom a nyakad. Nem sokat bírok ki így, de végig csinálom. Az asztalon már csak mi vagyunk szinte. Megőrjít a csípőd rajta a fekete tangáddal. Végem van lassan. Azt hiszem nem nagyon van tovább. Felemelkedem...és még jobban rákapcsolok.

Vianne (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nem hagysz időt a megtorpanásra, gondolkodásra, pláne nem időhúzásra. Kirobbanok, mint valami vulkán, ívben feszül a hátam, miközben a kezeimet bilincsben tartod...valami állíti hang hagyja el a torkomat, annyira élvezem azokat a lökéseidet, amik az orgazmus pillanatában jutnak hozzám...de az én hangomhoz vegyül a tiéd is drága....ez nyújtja az örömömet. Nyitom a szemem, élvezem ahogy élvezel és még véget sem ért az első orgazmusom, újabb indul útjának gyönyöröd láttán...

Charles Dworkin (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Hallom, ahogy fel-felnyögsz. Mindegyiknél még mélyebben raklak meg. Aztán nem bírom tovább és oda adom neked, amit annyira akartál. Nesze. Nem kíméllek és érzem az imént ömlött belőled a nedv, ahogy elélveztél. Nekem készíted elő az utat és én nem is térek le róla, a zacskómon csorogsz le, ami már felhúzódott és felkészült, hogy kiadja magát. Még egy utolsó pillantás Rád, ahogy kiterítelek alám. Végül a csípőd zárja be a kaput. Amikor megpillantom megmerevedek és telenyomlak g...ivel, annyi erőm van, hogy szinte ráfeszítelek a farkamra.


Aztán rádborulok pihenni egy kicsit és röhejes,...de rögtön eszembe jut a strand. Én már csak ilyen vagyok.

Vianne (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Rám borulsz és pihenünk kicsit, hú, jobb volt ez mint bármilyen edzés. IIImádtam minden pillanatát...valahogy nem nagyon akaródzik ma éjjelre megválnom tőled....vajon mit szólnál hozzá, ha lehurcolnálak most a tóra? Lassan sötétedik, egész jó kis éjszakai fürdőzést lehetne rendezni...

-Hmmm drága-morgom halkan-megyünk a tóra?

Kíváncsi vagyok erre mit lépsz....belőlem már buggyanna ki a nevetés...

Charles Dworkin (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

"Megyünk-e a tóra? Persze, valaki kell melléd, nehogy elvigyen egy harcsa, vagy egy másik fürdőző." - - és nevetni kezdek. Végre valami amin nevetni lehet. Bizonyára így jön ki az átélt izgalmak hatása. :)

Tartalomjegyzék