Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Határozottan éreztem, hogy valaki szop. Ha éppen nem álmodtam volna, akkor nem hiszem el, de egy álomban bármi megtörténhet. Inkább átadtam magam a jóleső érzésnek. Lepillantottam. Egy ismerős arc volt, de nem tudtam először beazonosítani. Vajon hol láttam már? Mert nem hasonlított egyik exemre sem. Észrevette, hogy nézem és abbahagyva a kényeztetést rám mosolygott.

- Felébredtél? - kérdezte huncut mosollyal, de a keze nem állt le. - Szóval nem.

Tudtam, hogy az egész egy álom, mégsem értettem, honnan tudom ezt ilyen biztosan. Megsimogattam az arcát. Éppen kérdezni akartam, hogy ki ő, amikor felemelte a mutatóujját és csak ennyit mondott:

- Csitt vagy csettintek és akkor vége!

Megadtam magam, ő pedig durranásig feszült makkomra visszahajolva tovább szopott. Csak nem hagyott a tudat, hogy megkérdezzem ki a bájos nő lehet.

- De mégis... - eddig jutottam, mire csettintett és az álom szertefoszlott.

Azonnal felébredtem. Annyira átéltem az előbbi jelenetet, hogy a farkam még lüktetett, mintha tényleg most húzta volna ki egy nő a szájából. Körbenéztem a sötétben, de csak egyedül voltam. Ránéztem az órámra: alig múlt éjfél. Csak két órája feküdtem le. Odakint csend volt.

Egy hónapja költöztem ebbe az albérletbe, hogy az egyetemi tanulmányaimat nyugodtan befejezhessem. A tulajdonos nagyon kedves nő volt, legtöbbször nem tartózkodik az országban. Az előző bérlő csak pár hónapig volt itt, aztán hirtelen távozott, ezért örült nekem a hölgy, hogy ilyen gyorsan újra kiadhatta a lakást. Még kedves mosollyal is jutalmazott, amikor átadta a kulcsot:

- Remélem, hogy megfelelő lesz majd Önnek.

A ház nyugodt volt, ritkán hallottam a gangon kiabálást, amit inkább a falak zártsága erősített fel. Most is inkább csend volt, pár koppanás szűrődött be.

Rémálomnak is mondhattam volna, ha nem lett volna olyan kellemes. Szinte sajgott a vágyban megedződött farkam, hogy dolgavégezetlenül itt maradt. Kimentem a mellékhelységbe enyhíteni magamon. Pár húzás elég volt csupán és máris robbantam, miközben a titokzatos lány arcát képzeltem magam elé.

Visszafeküdve sem tudtam hová tenni, állandóan az a mosoly és kép jelent meg, amikor elmélyülten szopott. Biztosan láttam már valahol, mert ilyen arcot nem találhatok ki a semmiből. Végül győzött a fáradtság és elnyomott az álom.

Másnap frissen ébredtem, és öltözködés közben ismét eszembe jutott az álmom. vajon miért lett rám ilyen hatással - gondolkodtam el, miközben az utolsó ellenőrzést végeztem el magamon. Egy vállrándítással letudtam a gondolatot és indultam az előadásra.

Tűzvirag (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Te jó ég! Milyen szép!

Gyönyörű látvány fogadott, ahogy kilépett a zuhanyfülkéből. Megmutatta meztelenségét, izmos testét, keskeny fenekét, na és a még lankadtan is nagyszerűnek tűnő szerszámát.

Elmúlt éjfél, nagyot ásítva feküdt le, zúgó fejjel próbált elaludni. Lassan belesüllyedt abba az álomba, ami még az ébrenlét és a mélyálom határán leledzett. Kellemes gondolatok hullámát érzetem, s ennek megmutatkoztak a jelei is, hiszen férfiassága önálló életre kelt.

És hogy feszül! Milyen szép! Megkívántam, ezt nem hagyhatom csak úgy parlagon heverni. Pont a számba kívánkozik. Máris felpezsdültem.

Nem hagyhattam annyiban, közelítettem felé, s ezzel a gondolattal rátapadtam forró, hatalmas makkjára.

Finom íze nyalakodásra ösztönzött. Kezembe fogtam, jó erősen meghúztam egy párszor, felmérve nagyságát, vastagságát, na és izgalmi állapotát. Nyelvemmel végigcirógattam, kezemmel szorítottam. Enyhe remegéshullám futott át a testén. Milyen tökéletes álom!

Újra kezembe vettem azt a gyönyörűséget, ötleteim tárházából merítettem, hogy izgalmát egyre jobban felhevítsem, kellemes érzéseket csiholjak ebbe a csodás farokba. Hatalmasra nőtt makkja, már alig fért a számba. Hitetlenkedve nézett rám egy pillanatig, felemeltem mutató ujjamat, csak ennyit mondtam:

- Csitt vagy csettintek és akkor vége!

Becsukta a száját, lehunyta hosszú pilláját, s átadta magát az érzésnek, az élvezetnek.

Nem gondolkodott azon, hogy álom vagy valóság, csak engedett az érzékeinek. Ez a valóság volt az álma.

Tovább folytattam amit elkezdtem, kényeztettem, nyelvemet végigfuttattam hatalmas hímtagján, meg-meg állva, lüktető ereket cirógatva, majd visszatérve makkjához, mely ott feszült előttem, s rettenetesen érzékeny volt már.

Kényeztettem ezt az édes, keményen feszülő szerszámot. Apró sóhajok, és nyögések szakadtak fel, zárt ajkain keresztül. Gondoltam, eljátszogatok vele még egy kicsit, hiszen ilyen tökéletes hímvesszőt ritkán talál az ember.

Azonban újra elrontotta a játékomat, mert kinyitotta a szemét. Ajkai már formálták a szót:

- De mégis... – bár befejezni nem tudta a kérdést, mert csettintettem és az álom szertefoszlott.

Láttam, amint a hitetlenség, a döbbenet kiül az arcára. Némi tétovázás után kivonult a fürdőszobába és befejezte amit elkezdtem, maga elé képzelve az ismeretlen arcot. Száját nézve azt képzelte, hogy most is szopja. Elég volt egypár húzás és a megkönnyebbülés hulláma söpört végig rajta.

Visszatérve az ágyába, elégedetten hajtotta álomra a fejét. De az édes álom helyett újra engem látott, és ágyékában a jóleső, bizsergető érzés édes emléket ébresztett benne. Nem volt szégyenérzete a történtek miatt. Arcom még mindig ott lebegett szeme íriszében, nem tudta feledni, de azt hiszem nem is akarta. Álmában is ezt az arcot látta, s várta, hogy újra felbukkanjon. Azt hiszem, megtaláltam az igazi, nekem való játszótársamat.

Csettintettem egyet, teste elernyedt, lassan végigsöpört rajta a pihentető mély alvás.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Az előadás alatt is néha az eszembe villant a lány arca, és néztem a szembejövőket: talán itt láttam valamelyik lányt és innen emlékeztem rá? És ha igen, akkor mi lesz? Odamegyek hozzá azzal a lúzer szöveggel, hogy "szia, rólad álmodtam az éjjel!"? Vicc. Kizárt. De hát mégis megtetszett nekem, akkor miért is ne? Kiderülne egyből, hogy milyen lenne az ágyban, talán jobb mint az álmomban? Vagy rosszabb? Nem, rosszabb nem lenne, mert ha legalább úgy szop majd, mint álmomban, akkor máris elmondhatom: valóra vált az álmom.

Esetleg újságban láttam volna? Elmosolyodtam: nem vagyok már kisfiú, hogy címlaplányokkal vagy pornósokkal álmodjak. No meg ez a lány nem hiszem, hogy újságban lett volna, mert természetes arca volt, nem túlsminkelt vagy felfújt mellű. De az is lehet, hogy valami tévéműsorban volt. Ha meg mégis, akkor hogyan találhatnék rá? Lerajzolom? Én, aki rajzolni sem tud? Egy rajz alapján a kereső sem ad találatot.

Elhessegettem a gondolatot, hogy ez csak egy ritka jó álom volt és figyeltem tovább az előadásra. Kemény farkam kissé megigazítottam, mert elég volt csak rá gondolni arra, amit átéltem az álmomban, máris erősebbé váltam odalent.

A tanár még szólt, hogy ne feledjük: holnap vizsga van, tanuljunk. Jó, hogy erre legalább figyeltem! Akkor ma sem megyek a haverokkal, készülhetek egész délután és este.

Este sokáig tanultam, volt hajnali egy is, amikor pár kávé után a fejem megadta magát. Mintha a kávé nem is hatott volna, úgy elálmosodtam és rám tört a fáradtság. De úgy gondolom, eleget tanultam már. Az ágyba is ruhában feküdtem be, azonnal elaludtam. A gang is csendes volt, pillanatok alatt elnyomott az álom.

Éreztem hogy valaki szétnyitja a nadrágom. Felpillantok és újra itt a lány. Benyúl és előveszi a farkam, majd nem is zavartatva magát húzogatni kezdi. Éppen szólalnék, de a szája elé teszi szabad kezének mutatóujját, hogy maradjak csendben. Majd bekapja a makkom és pár szopogatás után elengedi és azt mondja:

- Tudod, csak csendben vagy csettintek! - aztán ismét bekapja a farkam, most majdnem tövig. Nyúlnék le, de nem mozdul a kezem. Mintha ki lenne kötve. Tudtam, hogy ez megint egy álom, de nem tehettem semmit. Ismét rám nézett a macska szemeivel és pár húzogatás közben azt mondta:

- A vizsgádra pihenten kell menned, segítek, jó? Csak hagyd magad! - mosolygott, miközben a csuklója fel-le járt, és hagytam, hogy azt tegyen, amit akart. Azt kívántam magamban: bár sosem érne véget ez az álom.

Tűzvirag (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A gondolathullámai megint eljutottak hozzám, pedig nem is akartam. Napközben többször éreztem ezeket a hullámokat, aztán csend. Az a vibrálás ismét útnak indított, pedig már annyiszor megfogadtam, hogy nem teszem.

Estefelé bekukkantottam hozzá, tanult. Aztán később megint benéztem, de még mindig tanult. Figyeltem, ahogy mozog, ahogy memorizál, olykor-olykor pedig megáll és bekúszik a képem. Talán, elég lesz csak a smaragdzöld macskaszem emléke legközelebb. Gyorsan elhessenti, nem lehet, tanulnom kell - mondja magának. Figyelmét összpontosítja, tanul tovább.

Itt üldögélek vele, és látom minden egyes mozdulatát. Ahogy a kávét magába dönti, néha grimaszt vág utána. Feszes izmait, melyen uralkodik. Nem görnyed, magabiztos, olyan mint amilyennek egy tökéletes hímnemű példánynak lennie kell.

Ebből elég! - fedem meg magam - már megint kukkolok!

Annyiszor megfogadtam, hogy nem teszem. Fegyelmeznem kell magam. De amikor annyira édes, és oly közel van, izgató hullámai meg szinte rám tapadnak. Ha nem látom, akkor is érzem mit csinál. Nagyon sokáig tanult.

Hallom, hogy végigzuhan az ágyon. Na de ruhástól? Szívesen levetkőztetném, de nagyon el van fáradva, lassan elcsendesedik az agya. Máris ott vagyok, hogy segítsek a nyugodt alvásban.

Végigsimítok az arcán, nyakán, ujjamat végighúzom mellkasán, majd a hasán, kezem lecsúszik és kigombolom a nadrágját. Előszedem a már ismerős játékszert, mely még ilyen fáradtan is kínálja magát.

Lassan elkezdem húzogatni, szinte azonnal életre kel, mintha várta volna, hogy jöjjek. Számba veszem megnövekedett farkát, és amennyire csak lehet, jó mélyen bekapom. Kéjesen végignyalom, majd ránézek. Szeme nyitva, engem néz.

- Tudod, csak csendben vagy csettintek! - intek egyet az ujjammal, s folytatom hatalmasra nőtt farka kényeztetését.

Kezemmel simogatom makkját, közben egyet-egyet húzok a farkán. Másik kezem letéved a golyóihoz. Nem akarom sokáig kényeztetni, hiszen pihennie kellene.

Annyira csábító, nem bírok ellenállni neki.

- A vizsgádra pihenten kell menned, segítek, jó? Csak hagyd magad! - mondom, de gondolatban még hozzá tettem: gyors leszek.

Mozogni akar, de nem bír, kénytelen rám hagyatkozni. Felnézek az arcára és szemem hunyorítva megadom az utolsó döfést. Kezem egyre gyorsabban mozog, néha a nyelvem elkalandozik makkján, jó erősen megszívom. Figyelem reakcióját, amint mozdulatlanul várja a beteljesedést. Eljátszadoztam volna vele még egy darabig, de a megígért pihenésnek itt az ideje.

Gyors húzás... na jó még egy kis finom szívás, mely után megfeszülnek izmai.

Mozdulataim követték farka lüktetését, szorítás, húzás, engedés a kezemmel, és úgy robbant ki belőle a feszültség, mint a gejzír, beterítve maga körül mindent.

Intésemre reggel úgy fog emlékezni rá mit egy álomra, egy erotikus álomra. Legfeljebb azok a nyomok lesznek árulkodó jelek, melyeket magán hagyott. Elgondolkodik rajta, vajon mi is történhetett? Biztosan nem fog emlékezni a történtekre, hiszen ami megtörtént vele, az csak egy álom volt.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Amikor reggel felkeltem, végignéztem magamon: mint akit a mosógépből húztak ki. Kóválygó fejjel nézek az órára: még van egy órám indulásig. Mi történt este? Arra emlékszem, hogy tanultam és aztán - kávé ide vagy oda - beájultam. De megint azzal a lánnyal álmodtam. Lenézek: a farmerem csupa ragacs, úgy átázott.

"A francba! Mehet a mosóba ez is" - morgolódtam, hogy így eláztam. Belement az egész a nadrágomba. Legközelebb ne felejtsem el levenni, mert ha megint ezzel a nővel álmodom, akkor... "Akkor" - sóhajtottam fel magamban. Bár megtörténne megint! És nem csak néha, mindig! Lehet ennél édesebb és élvezetesebb álmom? De ez kizárt - folytattam a gondolatmenetem, miközben új alsót keresgéltem a fiókomba, majd fürödni indultam.

Megengedtem a vizet és élveztem, ahogyan simogat, frissít. Mintha az a lány simogatna. Bevillant egy pillanatra az a szeme, amivel olyan izgatóan tekintett rám, miközben éppen kihúzta a farkam a szájából.

- Jaj! - nyögtem fel és önkéntelenül odakaptam magamhoz. Csillapítani kellett mohó dákóm, nem bírt magával. Már a gondolatra is erősödni kezdett. Tusfürdővel bekentem, hogy érzékenyebb legyen és erősen megrántottam párszor. A síkos krém megtette a hatását, és némi hörgés kíséretében a zuhanytálcában végeztem ki magam. Lüktető makkom óvatosan lemosva nyugtattam magam és igyekeztem nem gondolni az álmomban megjelent arcra. Hamar felöltöztem és a gondolataim a vizsgára összpontosítva indultam útnak.

Nem tudom, hogy miért, de egész úton az embereket figyeltem, főleg a nőket. A késő tavasz meleg idővel ajándékozott meg és szembetűnt, hogy a nők milyen lengén öltöznek. Hol a mellükre, hol a formás combjukra tévedt a tekintetem. Mintha egy hang szólt volna bennem: "Nézd, milyen formás lába van! Milyen lenne, ha szétnyitná és a farkadba ülne?" Zavartan néztem másfelé, de ott is egy másik feltűnően lengén öltözött hölgybe ütközött a tekintetem. A bűnös hang újra megszólalt bennem: "És ha combfixe van? Biztos apró tangája van! Vagy az sem..."

Szerencsére nem tolakodó volt a tekintetem, de a férfiasságom már szinte feszült. Nyeltem egyet és igyekeztem csitítani a szexuális hangokat. Első a vizsga!

Az írásbeli első része viszonylag gondtalanul telt, a feladatokat simán megoldottam. Ekkor kopogtak és egy lány jött be:

- Elnézést a késésért, de a közlekedés...

- Üljön le, talán még nem késő - morgott vele a tanár. Kár volt felnéznem: felsliccelt szoknya, ami alól a combközépig kivillanó formás láb máris megfogta a képzeletem. Blúza enyhén áttetsző volt, a melltartó vonalát is láttam. Sóhajtottam egyet: kellene már egy barátnő. Lenyúltam, megigazítottam rendetlen farkam és írtam tovább, de a fejem ismét zakatolni kezdett: "Hívd el kávézni! Mit vesztesz? Egy estére jó lesz és hogy fog majd sikongatni, ha jól megdugod!"

Megnyaltam az ajkam, mert elképzeltem, amint lovagol rajtam és fejét felszegve, ajkait kerekre formálva nyög, sikít felettem. Tényleg meg kellene dugni. A maradék időben ez járt a fejemben. Ma este még megfektetem, mert ezek az álmok csak kiéheztettek és úgy érzem, nem bírok magammal. Ha legalább ezzel a nővel vagyok, nem dugáson jár az eszem, és kissé lehiggadok majd.

Amint vége lett az írásbelinek, siettem, hogy mellette legyek, amikor beadja. Sikerült mellé kerülnöm és miután láttam elkeseredett arcát, ahogyan megkérdezi a tanárt, hogy mikor lesz a pótvizsga, máris tudtam, hogy itt az én időm!

Kifelé menet odaszóltam neki:

- Szia! Láttam, későn értél be. Segítsek a pótvizsgában? Nem nehéz az anyag...

- Köszi, köszi! - úgy nézett rám, mint egy hálás kiskutya - Nem volt rá sok időm és...

Szó szót követett és persze hol kötöttünk ki, mint nálam egy pohár borral. Férfiember tudja, hogy a bor a legjobb lazító, hogy lebontsuk a gátlásokat. Kedélyesen mosolygott és ahogyan elengedte magát, a szoknya hasítékából kibukkant a combfix csipkéje. Odanéztem egy pillanatra, de bennem ismét megszólalt a hang: "Mire vársz? Ess neki és húzd meg!" Megnyaltam a szám szélét és amikor éppen befejezte a mondanivalóját, odahajoltam hozzá és megcsókoltam. Kezem a combjára tévedt és elindult felfelé. Nem tiltakozott. Ekkor ismét jött a hang: "Szedd szét a kis ribancot! Ez az, nyúlj be alá, hadd sikítson!"

Próbáltam visszafogni az egyre sürgetőbb hangokat, de tudtam, hogy úgyis az lesz a vége, amit még az iskolában elképzeltem: felettem fog sikoltozni.

Tűzvirag (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Kis naiv azt hiszi, hogy álmodik! Ó ezek a gyermeteg férfiak! Lehet, hogy meg kellene leckéztetni? Mert egyfolytában csak a farkuk után futnak! Úgy bámulja a nőket, majd kiesik a szeme! Na megállj csak! Hát, ha ez kell neked, akkor tessék!

"Nézd, milyen formás lába van! Milyen lenne, ha szétnyitná, és a farkadba ülne?"

közben nézem, ahogy nyel egy nagyot. Tovább siklik a szeme, minden nőn megakad.

"És ha combfixe van?" – ezen már elmosolyodom, hiszen úgy ugrik rá, mintha a saját gondolati lennének. A későn jövő lányt nagyon megbámulja, annak ellenére, hogy a vizsgájával kellene foglalkozni. A francba még a farkát is megigazítja. Na jó, koncentrálj most már a vizsgára, majd utána legeltetheted a szemed.

Lassan vége a délelőttnek készen vannak a feladatokkal, de látom, egyre csak azt a lányt figyeli! "Mire vársz? Ess neki és húzd meg!" - ezzel megadtam neki az utolsó lökést ahhoz, hogy a közelébe férkőzzön és felajánlja a segítségét. Haza vitte, de már alig bírt magával.

"Szedd szét a kis ribancot! Ez az, nyúlj be alá, hadd sikítson!" - gerjedelme teljében nekiesett a lánynak. Csókolgatta és egyre jobban nyomult a beteljesedés felé. A lány meg még sehol nem volt.

"Nem szégyenled magad, ennyire önző dög nem lehetsz!" – súgtam a fülébe, mire megmerevedett, és visszafogta magát. "Simogasd, készíts fel rendesen" - és tette, amit tennie kellett. Lágyan simogatta a lányt, kipuhatolta érzékeny pontját, úgy kényeztette. Az eredmény meglepően gyors volt: a nő vonaglott néhányat majd elélvezett.

Na erre azért még én sem számítottam. Úgy feküdt mellette az ágyon, mint egy darab fa, nem törődve azzal, hogy tömködik, csak hagyta magát. Végül a srác is elment. "Jobban megválogathatnád a partneredet, de sebaj egy numerára jó volt" - súgtam majd távoztam.

Este megfürödve illatosan feküdt az ágyon, mikor megpillantottam. Elkapott a vágy, hogy rá vessem magam. Bírja ezt a tempót? Vagy tanítsam meg egy-két dologra? Ez kemény lecke lenne neki, mert azt hiszi tökéletes, azonban van még mit tanulnia. Azt hiszem megérdemelné, de nem most.

Arcába fújva pillái megremegtek.

- Tudod, nem kérdezünk, csak átadjuk magunkat annak, amit kapunk, különben csettintek és eltűnök.

Némán adta meg magát. Írisze mögött megjelent az az igéző macskaszem, mely elragadta s a kéjek birodalmába röpítette. Lágyan érintettem mellkasát, nem rohantam le. Cirógattam, felkorbácsolva érzékiségét, közben egyre lejjebb vittem a kezemet. Hasán megpihenve apró csókok tömkelegét hullattam rá, melynek hatására teste megremegett. Nem siettem el, hosszú az éjszaka, és amit kap, abból talán tanul valamit.

A kellemes érintés nyomán, farka már most harcra készen meredezett fölfelé.

Kikerülve, combja belső felét kényeztettem. Egyik oldalon le, a másikon fel. Újra és újra. Közben néha csak éppen hogy hozzáértem feszülő golyóihoz, és kemény farkához.

E kényeztetés nyomán lüktetett a vére, farka keményen meredt fölfelé, nedve kicsordult.

- Látod, ez kényeztetés, az érzékiség felkorbácsolása - súgtam.

Nem válaszolt csak átadta magát érintésemnek. Már a lágy érintések hatására közel járt ahhoz a ponthoz, hogy kilövellje magját. Nem sürgettem, de teste mozgásából már következtetni lehetett, hogy alig várja a beteljesedést. Hallottam a gondolatát, amint könyörög, hogy engedjem végre elmenni. Most és csakis most hajoltam rá, nyelvem hegyével éppen csak megérintve makkját. Teste annyira felkészült, hogy ettől a puha meleg érintéstől elélvezett.

- Most szeretkezni tanulunk! - súgtam a fülébe, magamnak még megjegyeztem: a vad orgia sincs messze. Majd kiléptem elméjéből. Láttam amint kábán rendbe szedni magát, visszafekszik az ágyba és én álomcsókot küldtem felé.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ez a nő nem volt egy nagy numera. Vagy még sosem szexelt egy jót, de akár egy gumibabát is hazahozhattam volna. Az alakja rendben volt és a nyögése is a fülemben csengett, de hogy csak egyszeri körre futotta, aztán meg lefeküdt az ágyra... Felejtős.

Miután hazament, lepihentem, tévéztem. Talán arra jó volt ez a csaj, hogy kissé felszabaduljanak a gondolataim és este nyugodtabban aludhassak. Holnap úgyis csak előadás lesz, végre tovább alhatok.

Legényvacsora, majd zuhany következett, és irány az ágy. Még ment a tévé, amikor ismét megjelent előttem a lány. Ismét tudtam, hogy ez álom, de mégis olyan életszerű volt. Mintha el sem aludtam volna, csak valahogy világosabb volt a szoba, nappal lenne. Pedig nem lehet nappal - merengtem álmomban. Rám fújt a lány és azt mondta:

- Tudod, nem kérdezünk, csak átadjuk magunkat annak, amit kapunk, különben csettintek és eltűnök.

Tudom, tudom, ez a szabály, már meg sem kíséreltem kérdezni tőle. Most nem esett nekem, mint eddig, hanem simogatott, végig a mellkasomon, finoman. Mintha csak tudta volna, hol vannak az érzékeny pontjaim, azokat találta meg. Néha egy-egy puszit is ejtett rá, ahogyan végighaladt rajtam. Nagyon finom érzés volt. Alig vártam, hogy elérje a farkam és ahogyan eddig is: rákapva szívja meg. De nem ez történt.

A combomon haladt végig, majd belül vissza. Nem siette el, lassan, türelmesen. Élveztem ezt az álmot, de vártam már nagyon, hogy megérintse csepegő makkom.

- Látod, ez kényeztetés, az érzékiség felkorbácsolása - mosolyogta felém, és azok a macskaszemek olyan mélyen hatoltak a fejembe, hogy szinte a retinámba égtek. Olyan igéző volt, ahogyan csókolgatott, hogy egy kőszikla is kifakadt volna. Hát még én! Csak kerülgette a golyóim, a farkamhoz továbbra sem ért, majd feldurrantam. Ordítottam volna, hogy "Kapd be!", de végül megkegyelmezett: nyelvét kinyújtva a hegyével érintette a makkom csúcsát. Mintha egy csapot nyitott volna ki, úgy ömlött belőlem egyfolytában a forróság, tehetetlenül rázkódva lőttem ki magamból minden nedvemet.

- Most szeretkezni tanulunk! - súgta, majd hirtelen eltűnt. A szoba kavarogni kezdett és végül eltűnt. Egy sötét űr vette át a helyét, amibe belezuhantam.

Másnap reggel meg sem lepődtem magamon, miután a híradó szignáljára keltem fel. Egész este ment a tévé, én pedig egy általam kreált tócsában ébredtem. Valamit ki kell találni, mert ez így nem lesz jó. És hogyan álmodhatok ugyanarról már a harmadik éjjel? Ennyire foglalkoztatja az agyam ez az álom? De olyan élethű volt és olyan élvezetes! Akarom még! Kicsit sajnáltam is, hogy élőben talán sosem lesz ilyen élményben részem, de talán lesz olyan nő, aki képes ezekre. Vagy a testem reagál túl érzékenyen?

Ezek a kérdések foglalkoztattak, amikor elindultam az előadásra. A numerát nem láttam aznap, de volt egy sejtésem, hogy akkor fog előbukkanni, amikor nem kellene. Felelőtlenség volt neki korrepetálást ígérni. Talán szexből. Abból kellene neki leckéket adni, de hogy nem én leszek az, az már biztos!

Inkább elhívtam az egyik haveromat, Olivért sörözni. Este, ahogyan tereljük a témát, a csajok is persze szóba kerültek. Ő is panaszkodik, hogy nem talál magának, én meg csak hümmögök. A tapasztalatai elkeserítők. Még általánosból ismerjük egymást és nem mondanám rossz arcú srácnak, de hogy neki se sikerüljön egy nőt kifognia... Kóbor numerákat ő is összeszed, mert jár bulikba, diszkóba, de kellene neki valami komoly. Én meg elgondolkodom: ha neked nem megy, akkor nekem? És eszembe jut az álmomban megjelenő nő:

- Hát... Ha nem röhögsz ki, akkor elmesélem, hogy megtaláltam álmaim nőjét.

Kimeredt szemekkel csodálkozott rám:

- Komoly? Ki az? Hol találkoztatok?

- Hát... - húztam egyet a sörből, majd az üveget forgatva vágtam bele, reméltem, hogy nem tart bolondnak. - Szó szerint álmaim nője. Ugyanis álmomban láttam meg.

- Hülye vagy. Azzal meg mit kezdesz? Egyszer álmodtad és...

- De nem egyszer. Többször is.

- Jó, többször. No és aztán? Azzal nem tudsz dugni sem.

- Pont, hogy dugni tudok vele. - mosolyodtam el. Hitetlenkedését látva folytattam: - Háromszor egymás után jelent meg álmomban és ez a nő... Úgy csinálja, ahogyan eddig senki más.

- Aha. Akkor neked dugni kéne sürgősen, ha már ilyeneket álmodsz. Tudod: éhes makk disznókat álmodik.

- Már megvolt tegnap az egyik csaj a fősuliról. Mondjuk... Na hagyjuk. Nem segített. Utána is álmodtam róla.

- Akkor öcsém, neked pszichomókus kell. - húzott ő is a söréből, majd hozzátette: - Szexuális! Te szexmániás vagy. Olvastam erről.

- Értem. Na jó, akkor megpróbálom.

Ennyiben maradtunk erről a témáról, aztán másfelé tereltük a szót.Mégse tartson gógyisnak a legjobb haver.

Végül este 11 óra után hazaestem és fáradtan bár, de lefürödve ágyba estem. Már nem is vártam semmit az estétől.

Tűzvirag (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Még hogy nem vártál? Akár milyen fáradt vagy, behívod magadnak a képet. Vagy csak a szemem, és farkad abban a pillanatban sorozatlövésre készen áll!

- Ne mondj semmit! Főleg ne kérdezz! Válassz a lányok közül! Csak mutass rá, és a Tiéd!

Egy csettintéssel felsorakoztatottam szőkét, barnát, feketét, vöröset és a lányok mind egytől egyig nagyon dögösek voltak. Tágra nyitott szemekkel nézett smaragdzöld szemembe, és a sok szép lányra. Visszatért hozzám, majd bűnbánó tekintettel mutatott az egyik lányra. Innen mást szinte nem is látott, csak a zöld macskaszemet, mely elvarázsolta.

Intettem a kezemmel és egy hegytető zöld tisztására vittem. Pucéran állt a fa árnyékában, nézte meredező szerszámát, és a vele szemben ugyancsak pucéran álló lányt. Mellette leterített takaró, kézikosár melyből egy pezsgősüveg kandikált ki.

- Mutasd, meg nekem, mit tudsz!

A lány lazán leheveredett, felkínálva testét a fiú sóvárgó szemének.

- Nem, nem! Nem ugrunk rá! Kényeztessük, ahogy egy igazi férfinak kényeztetni kell a nőt!

Tanulékony volt, mindent úgy tett ahogy kellett. Fülébe súgtam, mit tegyen, hol a jó, és miért jó! Kényeztetés, masszírozás, nyalakodás, barlangkeresés, felfedezés, örömmámor! Hurráááá!

- Könnyen tanulsz, most Te jössz!

Csak hozzá kellett érni, abban a pillanatban elhagyta száját egy apró sóhaj. Finom simítások végig a testén. Hátgerincének érintésére erotikus borzongás futott át rajta, melynek következtében még a dákója is beleremegett.

- Látod, így kell ezt csinálni! Feküdj le, hunyd be szemed! Engedd, hogy az érzékeid vezessenek. Engedd át magad teljesen.

Aztán a percek múltak, követték egymást. Elengedte testét, mely most már önálló életet élt. Csak egy remegés, és sóhaj jelezte, hogy kiengedte magából a feszültséget - elélvezett.

Jött a kerek idő, el is múlt pár óra, s képes volt arra, mit soha sem képzelt: hogy tartotta magát, és óránként elélvezett. A pihenésnek nincs még itt az ideje! A sorozatos élvezésektől kiszáradt a szája, lába remegett, de érintésre, újult erővel duzzadt a farka.

- És most, de csak most, játszunk egy kicsit!

Fölé hajolva érezni lehetett, hogy meredező szerszáma a lány barlangja felé közelített. A lány cirógatja, incselkedik vele, majd egy kéjes mozdulattal ráhúzza magát hatalmas dárdájára. Meglovagolta, először csak lassan, aztán mind gyorsabban. Megállt, pihent, majd kezdte újra, egyre gyorsabb iramot diktálva.

- Még nem mehetsz el, uralkodj magadon!

Agya vette az üzenetet. Koncentrált, érezni lehetett, hogy nem a saját örömére, hanem a lány öröméért küzd a kitörni készülő kéjjel. Érezte, amint farka jó mélyen a lányba furakszik. Érezte, amint ott valahol belül már nem megy tovább, abban a pillanatba kéjes hang hagyja el a lány száját minden alkalommal.

A lány irányított, s ő hagyta. Egyre jobban húzta magát a férfi farkára, úgy mintha nem csak azt, hanem az egész embert magába akarná szippantani. Mozgása lassan vágtatássá gyorsult, barlangja tocsogott a nedvességtől, a vágytól, s megfeszítve magát elélvezett.

- Most elélvezhetsz!

Szinte egyszerre repültek a kéj mámorába. A lány hang nélkül, a fiú beleüvöltve az éjszakába.

A fiú kinyitotta a szemét, egyedül volt, remegő lábbal ment ki a fürdőszobába, hogy hideg zuhannyal észhez térítse magát. Visszatámolygott az ágyához, szinte bele zuhant. Az utolsó, amire még vissza tudott emlékezni, a lány suttogó hangja:

- Ügyes vagy! De ez még nem minden, a tanulás folytatódik!

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Fáradtság ide vagy oda, hirtelen sok nő társaságában találtam magam. Nem tudtam, hol vagyok, de csak ámultam a szépség ilyen sokszínű forgatagától. Egyiknek a szeme volt csábító, a másiknak a szája, a harmadiknak a fürtös loknija csábított, a negyedik... Azt sem tudtam már, hogy hová nézzek, mind formás volt, és a bőség zavarával küszködtem. Soha nem volt ilyenben részem és a titokzatos lány ismét ott volt. Azt mondta, választhatok egy nőt. Mintha csak egy vásárban lennénk: rámutatok és a következő pillanatban máris előttem áll meztelenül. Szőke loknijai a mellére omlottak, formás keble és kiemelkedő csúcsai szinte hívogattak. Körülnéztem: egy tisztáson álltunk. Hogyan kerültünk ide? Mi ez az álom megint?

- Mutasd, meg nekem, mit tudsz! - hallottam és akkor láttam, hogy meztelenül állunk egymással szemben, egy takaró és egy elemózsiás kosár volt ott pezsgővel, mint a régi piknikeknél. Tudtam, hogy álmodom, nem zavartattam magam. Végre egy igazán gyönyörködtető nő volt velem. Lefeküdt és kitárulkozott. Mindjárt nekiesek és úgy megdöngetem, hogy sikítani sem lesz ideje.

- Nem, nem! Nem ugrunk rá! - szólt újra a hang. - Kényeztessük, ahogy egy igazi férfinak kényeztetni kell a nőt!

Tudtam, hogyha nem engedelmeskedem, akkor eloszlik az álom és eltűnik a látomás. A hang vezetett végig, hogyan és mit tegyek. Nem vadul, hanem finoman, önmérsékletet és odafigyelést tanúsítva. Végül meg lett az eredménye, és a csodás test megremegett alattam, a választott nő elnyújtott nyöszörgéssel tudatta, hogy elértem a végső célt.

- Könnyen tanulsz, most Te jössz! - hallottam újra és a lány éppen csak hozzám ért, amitől összerándultam. A hang folytatta: - Látod, így kell ezt csinálni! Feküdj le, hunyd be szemed! Engedd, hogy az érzékeid vezessenek. Engedd át magad teljesen.

A világ elmosódott és eltűnt, de az érzékeim mégsem kapcsolódtak ki, minden mozdulatot, forróságot átéltem. Nem tudom, meddig feküdtem így, de többször átéltem a gyönyört. Olyan robbanásokban részesített a vezetőm, amit még soha nem éltem át.

- És most, de csak most, játszunk egy kicsit! - jött az újabb instrukció és ismét megpillantottam alattam a szőkeséget. Most feküdtem és a lány fölöttem egy kiadós vágtára készült. Forró barlangját úgy éreztem magamon, mintha a valóságban történt volna. Úgy mozgott rajtam a csípője, hogy nem voltam messze az újabb mámortól.

- Még nem mehetsz el, uralkodj magadon! - szólt a hang ismét.

Próbáltam visszafogni magam, mert ilyen álomból nem akarok felkelni. Még és még tartson, a lehető legtovább! A lány egymás után kapta az élvezet hullámait. Éreztem, hogy nem fogom sokáig bírni, de a hang is megkegyelmezett:

- Most elélvezhetsz!

A szőkeség megfeszült rajtam, ettől olyan erős szorítást kaptam, hogy a makkom reflexből eldurrant és csak nyomtam ki a testemből az újabb cseppeket.

Ebben a pillanatban felébredtem. Lenéztem, és még csöpögő farkam az utolsókat nyomta ki magából, szállt mindenfelé. Kábult fejjel megpróbáltam felkelni az ágyból, de nagyon nehezen ment. Remegő lábakkal indultam a fürdőbe és próbáltam kitisztítani a fejem. Mi volt ez? Mi történt? Életemben nem élveztem el ennyiszer és ilyen szeretkezést még sosem éltem át. És valami ilyesmi is volt az álom végén talán, hogy:

- Ügyes vagy! De ez még nem minden, a tanulás folytatódik!

Ki mondta? Ki ez a hang? Milyen álmaim vannak nekem? Lehet, hogy tényleg el kellene mennem egy szexuálpszichológushoz. Ideje lenne.

Fürdés után már úgysem tudok visszafeküdni az ágyamba, ki kell szárítani. Ebben a melegben remélem, hamar felszárad. Vízzel kissé meg is dörzsölöm. Kinyitottam a laptopom és karikás szemmel keresgélni kezdtem a környéken egy szexuálpszichológus után. Kinéztem magamnak egy férfit, Koplovics Sándort. Remélem, hogy tud fogadni. Ránézek az órámra: hajnali hat óra. Mit csináljak addig? Visszafeküdni már nem tudok, de nem is merek, mert a végén miattam úszik az egész lakás.

Fél kilencig inkább olvastam, interneteztem, de nem mertem lehunyni a szemem. Aztán tárcsáztam a számot. Tud fogadni délután egy órakor, csak jöjjek el.

Iskola ide vagy oda, egy órára ott voltam. A titkárnő kedélyesen fogad, majd telefonál egyet:

- Megjött az egyórási úr.

Várom, mikor kerül elő a pszichológus, nem tudtam leülni, járkáltam zavaromban. Egyszer csak egy csilingelő hang szólalt meg mögöttem:

- Jó napot kívánok! - megfordultam és azt hittem, ott esem össze szívbajban, a lábam lemerevedett. Az a szőke nő volt az, akivel álmodtam az este. Mosolyogva nyújtott kezet: - Jó napot! Andrea vagyok és én helyettesítem Sándort, mert délelőtt elrontotta a hasát és megkért, hogy helyettesítsem. Ugye nem probléma?

Hang alig jött ki a torkomon, és a kezem is elfelejtettem nyújtani. Végül csak annyit dadogtam:

- Nem... nem... - miközben bevillant meztelen képe, formás halmai, melyek most csinos kosztümjében rejtőztek, és forró puncija, amivel alaposan meglovagolt.

- Uram? - nézett rám kérdőn. Visszarázódtam, ez a valóság és ő joggal néz rám kérdőn, hiszen honnan tudhatná, hogy pont vele álmodtam és mit?

- Igen... megyek... - és még mindig kissé kótyagos fejjel követtem a szobába. Ott volt az ilyen helyek kötelező bútora a kanapé. Oda fektetett, majd leült tőlem nem messze, a kosztüm combközépig érő szoknyája kissé felcsúszott. Bár nem közvetlenül mellettem ült, de némileg félre fordított fejjel beláthattam a combjai közé, ahonnan csak úgy világított csipkés tangája. A delelőről haladó nap is éppen oda sütött, amint az asztala mellett ült és kellemes látványt nyújtott. A farkam máris vigyázzba vágta magát és megrohantak az este átélt élmények.

- Nos, mi lenne a problémája? - nézett rám és mosolygott úgy, ahogyan tette a kiválasztásnál. Több dolog kavargott a fejemben: ha nem állnék odalent, kirohannék a szobából. Vagy essek neki, hogy tényleg úgy dug, ahogyan az álmomban történt?

- Nem szabad letámadni - jutott eszembe, hiszen az álmomban is visszafogott az a hang. - Egy ilyen nőt nem szabad letámadni - zakatolt a fejemben.

- Ha nem mond semmit, hogyan találjam ki? - mosolygott rám és a combjai enyhét megnyíltak, vagy csak én képzeltem úgy? Hatalmasat sóhajtottam és belevágtam:

- Én szexmániás vagyok. Most már biztos.

- Sejtettem. Hiszen ezért jönnek hozzánk. - mosolygott újra, és talpig vörösödtem. Az álom és a valóság keveredett bennem. Azt mégsem mondhatom neki, mit álmodtam? Vagy ha mégis, akkor azt, hogy róla. Eh... Nagyon nehéz ez így!

Tűzvirag (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Érzem, amint tipródik. Teljesen kiadja magát. Nem tudja lezárni az intimszféráját, hanem hagyja, hogy gondolatai szabadon távozzanak tőle.

Pszichológust keres. Délután egyre kapott időpontot, egy férfitől. Ám legyen. Lesz még egy-két meglepetés.

Megérkezik a pszichológus, amitől ledermed, nem érti, mit keres itt az álmában megjelenő nő.

Szexmániás? Egy frászt! Ha tudnád, hogy ez nem mánia!

- Uralkodj magadon, már megint a farkaddal gondolkozol! – mondom, s szinte azonnal a doktornőre figyel. Hogy meglepődne, ha látná az igazit, aki idős, sok tapasztalatot megélt pszichológusnő, és nem venné rossz néven merevedő farkát. Ellátja sok jó vagy kevésbé jó tanáccsal, és elküldi, egy új időpontot adva a folytatásra. Addig is önmegtartóztatást javasol. Most aztán főhet a saját levében.

Kell egy kis pihenés, és persze meg kell emésztenie a hallottakat is.

Este lesikálja magáról az egész nap porát, és készül az újabb kalandra. Pedig tudja, hogy nem lenne szabad. Azon töpreng, vajon most mi fog történni. Semmi! Egy pihentető éjszaka következett.

Reggel kicsit csalódottan ébredt, hogy az álom elkerülte. Összekapta magát és elment otthonról. Egész nap nem érzékeltem, valószínűleg, a tanulásra koncentrált.

Este viszont olyan erővel csapódtak hozzám az erotikus gondolatai, szinte fájdalmat okozott vele.

– Indulás kicsit kikapcsolódni! Szedj föl egy jó kis bulát! Próbáld egyedül! – ezzel otthagytam.

Éjfél körül, megint éreztem a gondolatait. Egy nő volt nála, akit majdnem két vállra fektetett, mohón, érzéketlenül. Csak a vágyai hajtották, a minél előbbi beteljesülés. Hamar szétdurrant. Azonban, most a nő volt a fegyverem:

– Hogy Te milyen bunkó, önző dög vagy! Ez neked szeretkezés? - ezzel erős bűntudatot ébresztve a még mindig a kéjtől lihegő srácban.

- Hozd helyre amit elbaltáztál, légy kreatív! - mondtam.

Öröm volt nézni, ahogy kézen fogja, majd a tusolóba vezeti, érzékenyen végigsimogatja a lányt, meg-megállva, egyik másik érzékenyebb pontnál. Csókolgatta.

Újra ébredt a vágy benne, farka egyre keményebb lett a csókoktól és a lány látványától.

Egy pohár bor, érzéki simogatások, forró csókok. Finoman harapdálta a nyakát, lefele indult elidőzve mellbimbóján, finoman megszívva a mellét. Csak a hasánál tartott, amikor gondolatai megint a farkánál voltak.

- Fejezd be amit elkezdtél! Most nem te vagy a fontos!

Így tovább játszott a lány érzéki testén, egyre lejjebb és lejjebb haladva. Nyelve úgy érintette a barlangos testet, olyan élvezettel, mint még soha. Élvezte, a lány örömét, és egyre nagyobb odaadással, csiholta a lány vágyát.

Ujjával óvatosan ki be járva kényeztette barlangját. Vissza-visszatért, legérzékenyebb ponthoz, és mindkettő kényeztetése hatalmas orgazmust csalt ki a lányból. A kéj hulláma végigremegett testén, halk sikoly kíséretében.

- Simogasd, amíg megnyugszik, érezze, hogy oda figyelsz rá!

Az elégedettség és a büszkeség terült szét az arcán, majd mély álomba merült.

Reggel csalódottan ébredt, hogy elmaradt a nagy katarzisos éjszaka. Farka akcióra készen állt, nem volt neki elég az éjszakai gyors menet.

Fekszik az ágyán, bekúszik a smaragdzöld szem! Már ettől a gondolattól is felizzik benne a vágy.

- Kit választasz? Melyiket szeretnéd?

Rámutat a lányra. Tengerpart, a pálmafa ad némi enyhülést, s a tenger, melyből pucéran jönnek ki. Lágy érintés, csókban forrnak össze. A lány keze már a kemény hímtagra záródik, és sürgeti, egyre sürgeti, hogy keménységét, nagyságát magában érezze. De a vágynál sokkal nagyobb a késztetés, hogy örömet okozzon!

- Jó tanítvány! Most fokozni fogjuk!

Oly gyengéden, lágyan ér hozzá, hogy a lány testén végigfut a kellemes bizsergés. Széttárja ölét, már kész a befogadásra. Hajtja a vágy, hogy minél előbb érjen célba. Nem az öröm, hanem az élvezet hajtja.

- Nem lehet! Várni kell még! Kezdd elölről!

A fiú otthagyja a lány érzékeny pontját és kezdi elölről, a simogatást. A vágyát egyre csak fokozza, aztán újból csitítani kezdi.

- Nagyon jó! Most engedd hogy elmenjen!

S a lány érzékei, melyek már megjártak mélységeket, és magasságokat, most újra feszítik ezeket a határokat. Könyörög a beteljesülését.

Végre megkapja amire vágyott, a gyors rövid élvezet helyett, hosszan tartó élvezetet. Érti, mi volt a cél, s megpróbálja mindezt visszaadni.

Az érzékek játéka egyre fokozódik, a kemény farka majd szétdurran, de nem engedheti, visszatartja. Más testrészen simogat, más érzéki zónát keresve, bejárja a fiú testét, mire végre ráfog meredező farkára. Kényezteti, majd elengedi. Borzolja a vágyat egyre jobban.

Szájába veszi, de csak éppen hogy érinti nyelvével. Lassan elindul lefelé, hogy a heréit a végsőkig ingerelje. Ismét visszatér lüktető farkához, de megint csak érzékien érinti nyelvével. Finoman csókolgatja. A fiú öle megremeg, ütemes ritmust adva a mozdulatoknak. Az utolsó pillanatban a lány újból otthagyja, míg gerjedelme nem csitul kissé. Melleivel ingerli, közre fogja. Tudja: elég egy két mozdulat és a fiú elmegy.

Újra elengedve, combját simogatja, heréjét kényezteti. A fiú szinte könyörög a beteljesülését. És most, de csak most kúszik föléje. Ráhúzza magát meredező farkára, megszorítja, és lassan, nagyon lassan mozogni kezd.

- Nem mehetsz el! - hallja a fiú és összeszorítva érzékeit, várja a megkönnyebbülést.

A lassú mozdulatok, az érzések melyet a lány forró ölében érez, arra ösztökéli, hogy egyre mélyebbre és még mélyebbre jusson.

A lány vágya addigra már eléri a csúcsot mélyről jövő hang kíséretében, szétárad az élvezet a testében. Rászorít a fiú farkára, még jobban magába fogadja, kiszívva belőle minden erőt. A fiú hosszan tartó kéjes nyögéssel a lányba élvez, remeg a teste alatta.

Az utolsó gondolata az, hogy ezt már nem lehet fokozni.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Este ismét találkoztam a barátommal, újra egy sör mellett. Belőle persze folyt a szó, de én hallgattam. Hogyan mondjam el neki? Valakinek mégis el kell mesélni, ami történik velem, mert ez felemészt.

- Mondjál már te is valamit! - biztat, amikor észreveszi, hogy eddig csak ő beszélt. - Vannak még olyan álmaid?

- Vannak - feleltem tömören, kissé lehajtott fejjel.

- És, voltál már pszichológusnál?

- Voltam - a válaszom ismét tömör volt, mert biztosan hülyének fog nézni. Inkább kortyoltam egyet az italból.

- Mondj már valamit, úgy kell kihúzni belőled minden szót!

- Azért, hogy hülyének és elmebetegnek nézz? - néztem rá ferde szemmel.

- Viccelsz? Miért néznélek annak?

- Ha elmondom, biztos azt hiszed, hogy agybajt kaptam.

- Bár én kapnék ilyet... - sóhajtott, majd kortyolt egyet ő is, majd elégedetten csettintett a szájával: - Fogj bele, ráérek!

- Na jó! - adtam meg magam. - Mielőtt elmentem volna a pszichológushoz, róla álmodtam.

- A doktorról? - nézett rám elkerekedett szemekkel. - Már férfiakkal is...?

- Vadbarom - nevettem egyet -, nő volt. Pontosabban: egy bombázóról álmodtam, aztán a doktor beteg lett vagy mi és az a nő fogadott a rendelőben, akiről álmodtam.

Barátom közelebb hajolt az asztalon át:

- És? Élőben is megvolt?

- Persze, majd nekiesek első látásra, mi? Elment az eszed...

- Inkább neked ment el. Meséld tovább!

- Szóval bemegyek a rendelőbe és ott ül a nő. Pont az, aki előző este az álmomban megvolt. Csak persze felöltözve. Na de ez még csak a kezdet!

- Mégis megvolt? - szól közbe izgatottan a türelmetlen hallgatóság.

- Mondom, hogy nem volt meg, de nem is ez a lényeg. Álmomban meg úgyis megvolt... Na szóval meséltem a lányról, aki az álmomban mindig visszatér.

- Azzal is...?

- Neked kéne pszichomókus, már látom. - teszem a kezem a homlokára, de lesöpri mosolyogva és kortyol egyet. Addig folytatom: - Manapság azt álmodom, hogy szeretkezni tanít.

- Ki? Az álomnő?

- Az hát! Igen ő. Megjelenik, és azt mondja, válasszak lányt...

- Micsoda? Még választhatsz is? Az összeset nem lehet?

- Persze, majd végigdugom a kínálatot mi? És az álmodban hogyan válogatnál már? Álmodsz, azt nem tudod irányítani!

- Jól van na, de ha elém állna ennyi lány...

- Erre gondoltam, hogy lenne eszed! Szóval kapok egy lányt. És nem ám csak úgy nekiesek és hadd szóljon, megdöngetem. Nem. Nem hagyja, hogy ezt tegyem.

- Ki? A válogatós?

- Nem, hanem az a zöldszemű lány. Aki irányít. Ha mindig közbevágsz, sosem jutok a végére! Tehát legutóbb is: tengerpart, pálmafa, sehol senki, csak a lányok, én és ő, a zöldszemű. Választottam egy lányt és az a csaj az kivégzett. Nem ám csak úgy! Hanem lépésről-lépésre...

- Nyelvről torokra, mi? - kacsintott rám ismét a cimbora, de csak legyintettem:

- Nem. Egyszerűen nekem kellett a választott lánnyal szexelnem. Pontosabban: az ő vágyait kielégítenem. Csak ezután engedték meg nekem...

- Mi az, hogy megengedték? Akkor mész el, amikor akarsz, nem?

- Értsd már meg, hogy ez álom volt! A valóságban persze, így van, de itt... A zöldszemű irányít mindent. Viszont olyan dolgokat ismertem meg, amit eddig még soha! Sokkal jobb volt az egész, mint eddig. Már csak az a kérdés, mikor...

Egy illat ütötte meg az orrom. Felnéztem és ott volt a trópusi lány. Az, aki kivégzett. Megszorítottam a poharam, ahogyan felnéztem rá. Egy közeli asztalnál ült le egy férfival.

- És, mi történt még? - kérdezi a barátom, de látja az értetlen tekintetem és utána néz. Észreveszi a nőt, majd visszafordulva legyint: - Őt felejtsd el. Nem a te pályád. Látod, milyen pasassal van.

- De... - ennyit tudtam kinyögni üveges tekintettel.

- Na azt ne mondd nekem, hogy vele is álmodtál... - nevetett fel cimborám, de látva komoly, néma bólintásom izgatottan suttogni kezdett:

- És mikor? Mi volt?

- Ő volt az akit most meséltem. A trópusi. Azt hiszem meg fogok őrülni. - majd húztam egyet a sörből. Barátom elfehéredett arccal fordult a nő felé ismét, aztán felém.

- Biztosan? Biztos ő volt?

- Igen. Nem fogom elfelejteni egyhamar.

Ekkor a hölgytől felállt a partnere, italért ment. A nő felém fordult, elmosolyodott, és mintha kacsintott is volna, aztán elfordult a párja után. Már képzelődöm is.

- Új helyet kell keresnünk! - mondtam a barátomnak, és megittam az utolsó kortyot is. Felálltam és fizetni mentem. A hölgy mellett elhaladva az illata megcsapta az orrom. Elhaladtamban véletlenül a vállát értem.

- Elnézést - mosolyogtam rá, mire felnézett:

- Semmi baj - mosolygott. A hangját sosem felejtem el: ugyanaz volt, mint álmomban! De honnan és hogyan tudhattam előre? Jövőbe látó lennék, vagy valami más történik velem?

Ezek a kérdések foglalkoztattak fizetés közben. Ivótársam lépett mellém és csak annyit kérdezett:

- Ugye elmeséled a többit is? Nehogy elfelejts egy álmot, inkább írd le!

- Hogy felejthetném el... - sóhajtottam fel, mert minden reggel nedves ágyban kelek. Inkább bele sem merek gondolni, mi jöhet még ma este, lefekvés után...

Tűzvirag (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Bizony elég hihetetlen, amit elmesél, de azok közé a ritka kivételek közé tartozik, akik a közelemben vannak. Könnyen hozzáférhető, és álomszinten jól manipulálható.

Jó tanuló és hiszem, hogy mindez előnyére válik.

Várja az estét, felkészül rá testileg, lelkileg. Nem menekül el, mint a többi, hanem vágyik ezekre az élményekre. Én megadom neki még egy darabig.

Az ágyon fekszik, illatosan, várva érkezésem. Szeme nyitva, hátha valamit mégis csak felfedez, valami ide nem illőt.

- Ugyan! Hunyd le a szemed, és ne kérdezz! Tudod, akkor csak egy csettintés és eltűnök.

Lehunyja a szemét, várja mi jöhet még. Csak nézem mit is tegyek vele, hiszen amire szüksége van egy jó szeretkezéshez, azt már megtanulta. Tudom, hogy nem fog ezek után önző szexmániás lenni. Na, lássuk, mi rejlik még benne!

Lágy ajkak érintése, mintha simogatnák. Nyelv játéka, gyengéden, pont annyi ideig, amíg bele nem merülne teljesen. Aztán leheletnyi csókok a nyakán, mellén.

Még mindig nem lát semmit, csak érez.

- Csitt!! Egy hangot se! - mondom, mert az érkező gondolatai alapján látni akarja, ki teszi mindezt vele. De még nem lehet! Most kezek és szájak egyszerre csiklandozzák érzékiségét. Mintha testének minden pontját más és más érintené. Bőrén az érintést már alig tudja elviselni. Farka felfelé mered, néha meg-meg remegve várja a beteljesülést. Aztán az érzés abba marad. Csalódottan nyitja ki a szemét. Nem érti, hova lett az örömmámor.

- Meséld el, mit tennél, ha most a legdögösebb csaj kényeztetne? Meséld el, most szabad – mondom, és a sóhaj, mely elhagyja az ajkát érzékelteti, hogy vágya újra éled.

Elmeséli, hogyan kényeztetné partnerét, hogyan hajtaná a kéj felé, aztán visszafogná, hogy minél tovább tartson, és minél nagyobb örömet érezzen. Elmeséli a kényeztetés minden lehetséges módját. A mellek simogatását, ingerlését, öle édes ízét. S ha a hosszú kényeztetés után elmenne, örömöt érezne, hogy mindent megtehetett annak érdekében, hogy a gyengébb nem élvezze a szexuális együttléteket. Mindeközben farka az égnek mered, és némi váladék is megjelenik a végén.

- És mit kérnél cserébe? - kérdezem.

- Ugyanazt, amit én adtam neki - feleli.

- Ezt már szeretem, a jutalmad nem marad el!

Egy csettintésre lányok serege veszi körül. Érzékien kényeztetik, minden testrészre jut egy lány. S ő döbbenten hárítaná el, de ezt nem teheti. Tapasztalja csak meg, milyen az, amikor érzelem nélkül, csak a kéj munkálkodik benne.

Megadja magát, s kezdi élvezni a helyzetet. A lányok, legjobb tudásuk szerint nyúlnak hozzá. Bizsergés fokozódik, minden porcikája mozog az elviselhetetlenül izgalmas és ingerlő érintésektől. A vágy tombol benne, mégsem tud elmenni. Valami visszatartja.

És most az egyik lány beleül feszülő farkába! Végigsöpör testén az izgató érzés, egy másik lány a golyóit nyaldossa, van aki a combját simogatja, másik a hasát ingerli, úgy csókolják, majd bele fullad.

Már nem ura testének, sem az akaratának. A vad, ősi ösztönnel megkínálja a lányokat: meredező farkával. Próbálja érzékelni, hogy melyik lány öle, illata a finomabb. Hol ide dugja, hol oda meríti meredező farkát. Állati dugásra ösztökélik, hiszen mindent felkínálnak neki, minden megadnak, amit csak kíván.

Végigdöngeti az összes lányt, elölről-hátulról, állatias ösztönnel, birtoklóan. Mindent kipróbál, amit lehet, rózsás bimbókba merítkezik, kitárulkozó ölek mélyére öklel, a felkínált hátsót elfogadja.

Aztán alább hagy a hév, és rádöbben arra, hogy nem érez semmit. Hiába kényeztetik, a jó érzés meg van, élvezi, de nem tud elmenni. De még mindig meredező farokkal kergeti a vágyát, magát a kéjt, az orgazmust, ami nem éri el. Már-már feladja, amikor az egyik lány elkapja, és nyelvével, szájával kényezteti.

- Nagyon jó! Rögtön durranok!

A lány igyekszik, de csak egy apró nyögés hallatszik, melynek végén némi mag csordogál ki lüktető farkából. Nem érti: ennyi ingerlés után, miért csak egy ilyen lehangolt csordulást él meg? Miért nem szárnyaló orgazmust?

Lecsukja a szemét, szégyenkezik, az orgián.

- Nem erre nincs többé szükségem, elég nekem az egy, az, amelyik a boldogságot adja.

Elábrándozik a nőn, amelyiknek smaragdzöld szeme van. Hozzáképzeli a testet, egy tökéletes testet, mely után sóvárog. Eddig hallottam, és ez elég volt ahhoz, hogy véget vessek ábrándozásainak. Lágy szellő érinti, elfújja az ábrándot, helyébe mély alvás ígéretével lehunyja a szemét.

Hajnalban ébred, valaki szólította. Legalábbis ezt hiszi. Vagy mégis? Lehetséges, hiszen lágy szellő érinti a bőrét, ez a finom érintés arra készteti, hogy körbenézzen. S a smaragdzöld szemen kívül semmi mást nem lát. Beleveszik, a gyönyörű szempárba.

Érzi, hogy a szellő simogatása átvált kéz érintésére, s a száját egy meggypiros ajak zárja le. Nem gondolkodik, ösztönösen átöleli, holott nem látja a testét, csak érzi.

Úgy fordítja, hogy alá kerüljön, és közben elveszik a zöld szempárban. Nem siet, minden pillanatot kiélvez, ahogy végigcsókolja a lány testét, melyet csak érzékel. Gyönyörű mellét, melyet még látni is élvezet, nem hogy érinteni. Feszes hasát, mely hullámzik, minden csókjától. Lejjebb menne, de nem engedik. Megfogják a karok, és visszahúzzák, csókolják, ölelik, simogatják.

Simítás a gerinc mentén, mely felborzolja vágyát, végigfut a testén a feje búbjától a lába ujjáig. S az a csók, melyet a nyaka gödrébe kap. Elönti a mámor a nem várt érzékiségen.

Mindent visszaad, örömmel kéjjel. Együtt játszik a smaragdzöld szem a fiú szemével, és a kezek, melyeket nem látni, egyre fokozzák vágyait. Leér a melléhez, s a lány megfeszül alatta akár az íj. Illata teljesen betölti az orrát, s kergetik egymást az öröm felé.

Végre lehajolhat az öléhez, birtokba veheti mézédes barlangját, melyet kényeztet, elenged, majd magába szív. Érzékeny pontján tartja a nyelvét, nyugtatja, majd kezdi elölről. Csak a lány vágyára törekszik, de amit ad, azt mindet visszakapja.

A lány keze gyengéden simogatja a farkát. Ráhajolva, nyelve játéka mennyei érzéssel tölti el. Fáradhatatlanul kényeztetik egymást, majd a lány egy hirtelen mozdulattal fölé kerül, és beleengedi magát a már jól előkészített lüktető farkába.

Lassan, finoman le-föl jár, tovább ingerelve már úgy is túlérzékeny makkját. Mind mélyebbre és mélyebbre engedi magába a lány, hüvelye szorítja, szívja, nem engedi. Küzdenie kell azért, hogy most kitartson, összeszorítja testét, míg a hullám átrobog rajta, majd kezdi újra, segítve a lány mozgását. Le-fel, le-fel, közben szájuk egymásra talál, és még mindig lassú mozdulatokban kéjelegnek.

A lány hirtelen felül, gyorsabb ütemet diktálva, meghajtja az alatta lévőt. A fiú minden mozdulatát követi, és a gyorsulás száguldásba csap át. A lány teste hirtelen megfeszül, hosszan elnyújtott sikoly kíséretében élvez. De a fiú sem hagyja magát: még egy pár lökés, finom mozdulat, és egyszerre tör fel belőlük hang, az érzés, mely vágyuk beteljesedését jelenti. A lány ráhajol a fiúra, a fiú simogatja, nyugtatja a lány testét. Mikor elcsendesedik, egy nagy sóhaj kíséretében megköszöni a lánynak, a csodát, melyet tőle kapott.

Nem marad más, csak az álom, a forgás, a jó érzés! Nincs már zöld szem, nincs érintés, semmi sincs, csak az elégedett boldogság, melyből a vekker berregő hangja ébreszti fel.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Emberem... - sóhajtottam fel és nem tudtam, mit is mondhatnék. Cimborám csak csendesen mosolygott, ahogyan rám nézett. Tudta már, mi a téma. Úgyhogy folytattam: - Komolyan mondom, hogy életemben nem szeretkeztem olyanokat, mint álmomban.

- Mesélj, miket? Ha már az életben nem voltak ilyen nőid... A legutóbbi csajt azóta sem láttam erre. - nézett körbe.

- Tegnap óta? - nevettem fel. - Teljesen elveszi az eszem ez a nő.

- A tegnapi?

- Nem, a zöld szemű. - kortyoltam egyet, majd belefogtam: - Tudtad, hogy a szex nem elégít ki?

- Neked agyadra ment valami szerintem... - nézett rám furcsán.

- Idióta, nem úgy gondolom! A szex... A puszta szex. Álmomban több nővel voltam együtt.

- Rohadt mázlista - fojtotta el mormolását a sörben.

- Több nővel voltam! Azt sem tudom, mennyivel! - mondtam ki, hogy még magam sem hittem el. - El sem tudod képzelni, mikre képesek. Egyszerűen szétszedtek, annyian voltak, mindenhol simogattak, csókoltak, szoptak...

- Folytasd! - nyelt egyet a lelkes hallgatóság.

- Mindet megkaptam, érted? Olyat dugtam, mint még soha! De semmi... Nem, ne nézz rám így, nem vagyok impotens! Nem is a fiúkat szeretem, nyugi. De hiába facsartak ki, nem élveztem. Mégsem mondanám rémálomnak, de mégsem volt jó. A sok meztelen test, vagy az, hogy mind ismeretlen volt...

- Figyi, van ismerősöd elég, nem? - ugratott.

- Van, de az a zöld szemű nő... Mégis ő az, aki kellene nekem. Már ha nem csak az álmomban lenne. És olyan fura volt, mert miközben őt láttam, mégsem az ő teste volt. Vagy ő lenne az? Ki érti ezt? Hiszen csak álom!

- De még milyen álom... - dünnyögte a barátom.

- Biztos, hogy csak álom? Ennyiszer nem ismétlődhetnek!

- Tudomisén... - vonta meg a vállát. - Vannak ezek a földöntúli izék, meg a szicien vagy micsoda...

- Tudom - bólintottam és nem erőltettem, hogy kijavítsam - De létezhet ez? Biztosan van ilyen?

- Te tudod, te álmodsz egy rakat nővel...

- Lassan nem tudom, féljek-e elaludni vagy várom? Mert alvás nélkül mégsem lehet, de mégis olyan élményeket kapok, hogy szinte akarom. Nővel így még...

- Ne is mondd... - sóhajtott egyet, mint aki vágyódik hasonló kalandokra.

- Akkor miért nem szedsz fel egy nőt? - kérdem feldobva a labdát.

- Áh... Majd egyszer... - felelte titokzatosan, majd újabbat kortyolt. - Inkább te kerítsd elő azt az álomnőt.

- De hol keressem? Lassan nem tudok sehova elmenni, hogy ne találkozzak azzal, aki előző este...

- Akkor meg mit parázol? Találkozol és ennyi. Azok a nők úgysem tudják, hogy te velük álmodsz, nem? Nem gondolatolvasók.

- Végülis igazad van... - tűnődtem el. Honnan is tudhatnák a nők, hogy velük álmodtam? Lehet, hogy tényleg jós vagyok?

- Akkor erre iszunk még egyet! - és intett a pincérnek.

Este, amikor hazamentem, vegyes érzésekkel indultam fürödni. Ki lehet ez a zöld szemű lány? Miért álmodok vele ilyen sokszor és vajon tényleg csak a képzeletem szülötte vagy láttam már valahol?

Tusolás után sem nyugodtam meg, úgy éreztem, meg kell keresnem őt. Lehet, hogy mégis létezik!

Kinyitottam a laptopom és keresni kezdtem képeket, fotós oldalakat, bulvárlapokat, de semmi. A fejemben lévő arcot nem találtam sehol. Lehet, hogy mégis az utcán láttam? Vagy tényleg a fősulin? Ő kell nekem, meg kell találnom!

Végül ezzel a gondolattal feküdtem le, várva az álmom, hogy ott újra találkozhassak vele.

Tűzvirag (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ismerős gondolatfoszlányok érintenek, és felébred a kíváncsiságom. Ó… csak beszélget. Beszélget? Kicsit figyelek, azt meséli éppen, hogy azok a zöld szemek. Elmosolyodom, hiszen ez csak egy álom, és az álomból előbb utóbb mindenki felébred.

Csak bekukkantottam minden különösebb ok nélkül, az álommezsgye szélén egyensúlyozott, még agyában felidézte a zöld szemeket. Nem akarom hiú álmokba lökni, így ma megadom azt a lehetőséget számára, hogy végignézze, mit is művelnek a férfiak úgy nagy általánosságban.

- Magammal viszlek, de nincs kérdés, csak néma szemlélődés, rendben? - Ki sem nyitja a szemét, csak bólint. Keresgélek egy kicsit, majd elindulunk a barátjához. Látom amint meglepődik, de nem szól semmit.

Unottan a saját örömét hajtva fekszik a lányon, aki alig látszik ki alóla. Lábai az égnek merednek. A srác meg tömködi rendületlenül. Megszólal a lány:

- Nem csinálnád úgy, hogy nekem is jó legyen?

Végszóra a srác felnyerít, és elmegy. Lefordul a lányról, dünnyög, hogy "ez jól esett. Neked is?" - teszi fel a kérdést, de választ nem vár rá, oldalra fordul, már alszik is.

A következőnél kicsit elidőzünk, mert a férfinek talán van némi fogalma a szeretkezésről, így kivárjuk, mit is tesz. Csókolgatja, melleit marcangolja, belefúrja a fejét, lejjebb csúszik, megtalálja a lány szemérmét, szétnyitja, egyet-kettőt belecsókol, de inkább az ujjával játszik. Bedugja, kihúzza, aztán elkezdi gyorsan ki-be húzogatni vékonyka ujját. Másik kezével ingerelni kezdi az érzékeny pontot, de a lány rászól, hogy ne legyen olyan durva. Újra kezdi, de inkább csak kézzel.

Odafordítja farkát a lányhoz, hogy elérje. Amint a lány szájába veszi, megáll, csak a saját jó érzésére figyel. A lány elég aktívan ingerli, mire magára húzza a fiú, hadd lovagolja meg.

A lány most kezdi élvezni, mondja is: "milyen finom", simogatja a saját mellét, majd keze lecsúszik szemérmére, hogy az is részesüljön a jóból. A férfi felgyorsul, és függetlenül attól, hogy a lány kéri, várjon még egy kicsit, "rohadt kurva!" ordítással elmegy. Aztán bocsánatot kér, hogy "annyira jó volt, nem bírtam tovább". A lány ott fekszik mellette, kéri, segítsen neki, de süket fülekre talál.

Egy idős pár jön. Látszik, hogy összeszokottak, a mozdulataik kölcsönösek, figyelnek egymásra. Csókolódzás, simogatás, kölcsönös játszadozás, a férfi látszik, belead mindent, hogy boldoggá tegye a nőt. Egészséges, mélyről jövő hangokkal élvezteti el. Most a férfin a sor. A nő kényezteti, simogatja, szájával nyelvével játszadozik farkán. Élvezi a férfi, sóhajai, remegése elárulja. Aztán a nő fölé hajol, próbálja újra éleszteni a nő vágyát. Kitartó és gyengéd. Megfordulnak, a nő lovagol, a férfi segít neki, majd egy hangos nyögéssel a nő elmegy, rá pár pillanatra a férfi is. Ölelik egymást, a férfi nyugtatja a nő testét, simogatja, apró csókokat lehel a szájára.

Nagyon fiatal pár következik. A lány provokálja a szexet, de jobb lett volna, ha nem teszi. Még észhez sem tér, alig ért a lányhoz, a kapuban a fiú máris elment. A lány dühös. Ordít vele: "elegem van belőled, még dugni sem tudsz! Hallgasd a szomszédokat: sokkal korábban kezdték, mint mi és még mindig csinálják! Majd egy óra múlva elmegy a lány, utána meg a srác. Neked meg 5 perc kell hozzá!"

Szexparti. Úgy tűnik, jól érzi magát a társaság. Az egyik pasi nagyot nyerítve elmegy. Kiszáll a lányból, de már ott a másik. Nem maradhat üresen egy luk sem. A lányok tűrik, hogy szopatják őket, de az ő kényeztetésük úgy tűnik, elég silány. Az egyik lány szóvá is teszi. Ne aggódj, a második menet majd hosszabb lesz, jött a válasz. Ezt még látni sem jó.

Gyertyafény, egy pohár bor, apró csókok, simogatások. Megölelik egymást, a férfi óvatosan érzéssel kicsomagolja a nőt a ruhájából. Alatta fekete csipkés melltartó. Felcsillan a férfi szeme. Kezébe veszi, a gömbölyded halmokat, csókolgatja, nyelvével ingerli. Lekerül a férfiről is az ing. A nő a fejét simogatja, nyakát harapdálja, keze bejárja a gerinc vonalát. Élvezik mindketten az érintést. Lassan haladnak.

A férfi kioldja a szoknyát, a nő kilép belőle. Fekete combfix és a fekete csipkebugyi között kivillan a lány hófehér bőre. A férfi csókolgatja a hasát, majd lemegy a combjához. Belepuszil a hófehér bőrbe, amitől a nő megremeg. Lehajol a férfihez, segít levenni a farmert. Óvatosan simogatja, néha megérinti már ereje teljében lévő farkát. Millió puszit hint mellére, majd hasára. Keze követi, néha megelőzi. Átkarolja, lágyan érinti a férfi fenekét, kicsit magához húzza, majd egy gyors mozdulattal lerántja róla az alsót.

Most a férfi kényezteti. Lágyan a hátára fekteti a nőt, végigsimítja a lábát, gyengéden, apró csókokat lehel rá, közben lehúzza a combfixet, először az egyik majd a másik lábról, lassan, szinte már szertartásosan.

Összegabalyodva, kényeztetik egymást, hangot adva az érzésnek, melyben részesülnek. Hosszan, kitartóan, nem sietve, örömöt lelve egymás kényeztetésében, egymás testében. Aztán a férfi elhúzza magát. Csak a nőt kényezteti, várja, hogy a nő öröme teljes legyen.

Légzése felgyorsul, szaporán veszi a levegőt, egyre sürgeti a férfit, hogy hatoljon belé. A férfi nem kéreti magát tovább, óvatosan, minden millimétert kiélvezve, felnyársalja a nőt. A kellemes érzés kölcsönös, mert szinte egymás szájába nyögnek, félbehagyva a csókot. A nő sürgeti. Érzi: vágya hamarosan beteljesedik. A férfi figyel minden mozdulatra, egyre gyorsulva hajtja a nőt az orgazmus felé. A nő lihegése hirtelen kihagy, s a férfi tudja: elérkezett az idő, egyre gyorsabb ütemet diktálva utoléri a nőt, és egyszerre élveznek. A férfi magához húzza a nőt, oldalra fordul vele, gyengéden simogatja, ajkuk összeforr. Átkarolva fekszenek, szemükben a kielégülés öröme csillog.

- Eldöntheted, Te melyik táborba szeretnél kerülni. Most pihenj, reggel frissen ébredj. Ne legyenek álmaid. Ez az éjszaka pihenésre való.

Csókot leheltem ajkára, szinte abban a pillanatban öntudatlan álomba merült.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Az esti "bemutató" hatásos volt. Mintha egy olyan moziba kerültem volna, ahol bemutatják a világ összes szeretkezési módját. Ráadásul még a barátom is belekerült a stábba. Még el is mosolyodtam az elején, hogy titkos kukkolója voltam, de aztán váltott a kép és másik helyre kerültem. A többi ugrás már meg sem lepett, bár a kissé idősebb házaspárnál kicsit kínosan éreztem magam, mert talán tiszteletből vagy mert általában szokatlan ilyen léppel szembesülni, inkább zavarodottan szemléltem az eseményeket. Mégis értettem a célját és erősen láttam a különbségeket a felvonultatott típusok között.

- Eldöntheted, Te melyik táborba szeretnél kerülni. - ez a mondat visszhangzott a fejemben, amikor felkeltem és indultam a délelőtti előadásra. Mélyen elgondolkodtattak az események. Legbelül persze tudtam, hová szeretnék tartozni. De mégis, mi volt ez? Biztos, hogy álom?

Megálltam útközben egy kirakat előtt. Volt kis időm még és megnéztem magam az üvegben, mintha egy tükörbe néztem volna. Megőrültem volna? Nem hiszem. Skizofrénia? Kizárt. Valaki mégis manipulálna velem? Igen, ez valószínű. De miért teszi? És ki lehet az?

Tovább bandukolva törtem a fejem, de csupán egy válasz volt: a zöld szemű leány volt közös minden álmomban. Ő lehet az. De miért teszi? Ki lehet ő? Mégis meg kellene keresnem. De vajon hogyan néz ki? Úgy, mint az álmomban? Vagy másképp? És ha mindegyik ő volt más és más külsővel?

Az előadáson is nehezen tudtam figyelni, a zöld szem járt a fejemben. Ez biztos, hogy neki ilyen szeme van, így találhatom meg. A szünetben a lányok szemeit kerestem, igyekeztem mindegyikük tekintetét elkapni még ha csak egy pillanatra is. De nem találtam rá, nem jött szembe velem. Most már biztos voltam abban, hogy valós személyt kell keresnem. Nem az álmaimat kergettem, és mégis.

Este ismét beültünk sörözni a cimborámmal. Rá kellett kérdeznem:

- Te tegnap este egy nővel voltál?

- Na de mikre gondolsz - somolygott és inkább ivott egy kortyot.

- Tudnom kell, fontos!

- Jól van na, jól van. Nem, nem voltam. - felsóhajtottam, de egy pillanat alatt gyanút fogtam, és ugyanekkor folytatta: - De ma talán lesz valami...

- Akkor most nagyon figyelj rám - és a lehető legkomolyabban néztem a szemébe. Letette a poharat, úgy megijedt.

- Miért? Mi lesz? Meghal?

- Ez nem vicc. Veled álmodtam. És... Azzal a nővel.

- Hogy nézett ki? - nézett rám riadtan és körbe tekingetett.

- Zöld szem volt, mint mindig... - feleltem reflexből, de a barátom a csuklómhoz kapott.

- Nem az, hanem a csaj, akivel voltam az álmodban! - még engem is megijesztett a rémülete, és elmeséltem neki az egészet, amit nála láttam. Minden mondatomnál egyre jobban elsápadt. Végül remegve dőlt hátra: - Igen...

Láttam, hogy megrázza a dolog. Percekig nem szóltunk egymáshoz. Végül én nyögtem ki:

- Figyelj... - de intett, hogy még nem emésztette meg. Még kortyolni is elfelejtett.

- Hogyan? - rebegte rémülten.

- Nem tudom. Tényleg. Valaki manipulál. A zöld szemű.

- Tehát nem te vagy? Mármint nem te őrültél meg... - nézett kicsit reménykedve.

- Úgy nézek ki? - néztem vissza kétkedve. - De tudnom kellett...

- Igen. - sóhajtott fel. - Így szoktam... csinálni. De a nő... Még nem feküdtem le vele.

- Akkor még időben vagyunk - most bírtam inni én is.

- Mihez? Eszednél vagy? Nem fogok a nővel találkozni!

- Hülye vagy? - kérdeztem vissza felindulva. - Mit tehet az a nő róla? Mit mondtál a múltkor, emlékezz csak! A nők mit sem tudnak az álmaimról! Inkább használd ki!

- A csajt? Ezután?

- A fenéket! Azt használd ki, amit most megtudtál! Most már tudod, mi a baj. Találkozz a nővel, és figyelj oda rá!

- Könnyű azt mondani... És hogyan?

- Na jó, akkor elmondom, mit álmodtam még - és elmeséltem mindent. A helyszíneket, az embereket, az odafigyelést, a harmóniát és szeretetet. Végül láttam rajta, hogy elgondolkodik.

- De én egy szimpla dugást akartam... - nyög fel végül. - Ilyen fárasztó lenne a szeretkezés?

- Áh... - legyintettem, hogy reménytelen, de még egy próbát úgy gondoltam, hogy megér: - Na jó, akkor elég legyen annyi, hogy megpróbálsz neki is örömet szerezni, mielőtt még te élveznél el. Elégítsd ki, ennyi.

- Jó. Megpróbálom. - még mindig úgy beszélt, mint akinek a fogát húzzák.

- Ne feledd! Én nem irányíthatom az álmaim és ha legközelebb is benne leszel, tudni fogod...

Ez talán elég fenyegetés volt neki, mert már kicsit elmosolyodott és ismét a sörhöz nyúlt:

- Meglátjuk. Mindjárt mennem kell. De ezt a zöldszeműt találjuk meg, mert engem is érdekel, ki lehet!

Tűzvirag (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Mióta hazaérkezett itt vagyok nála és nézem. Néha hangosan beszél magában, de többnyire elgondolkodva a semmibe mered. Tudom, hogy engem keres. Ismeretlenül is belém szeretett.

Nem belém, hanem abba a smaragdzöld szempárba, amit folyton látott. Igaz, egyszer véletlenül megmutattam magam, de már azt elfelejtette. Remélem! Nem is baj, legalább ezzel nem kell törődnöm. Az lenne a legjobb, ha lefeküdne, és mire felébredne, nem emlékezne semmire. Megtehetem vele? Akkor mindent elfeledne, és hiába volt a sok tanítás.

A tanulás volt a cél! Megtanulta, hogyan kell a nőket kielégíteni úgy, hogy saját magának is örömet szerezzen vele. Ezek az álmok megmaradhatnak, sőt mindegyik, csak az irántam érzett vágyat kellene törölni.

Megfeszíti izmos testét, nyújtózik, odaballag az ágyához és végigfekszik rajta. Vágya egyfolytában a lány körül kering. Ábrándos szemekkel lesi, megjelenik-e vajon az a gyönyörű szempár? Már nem akar semmit, csak ölelni, a karjában tartani. Főleg tudni, hogy élő személy! Igazi nő! Csak az övé! Érezni testének melegét, ahogy hozzásimul, vagy csak érezni leheletét, szuszogását maga mellett.

Elhatalmasodik rajta a vágy. De nem a szexuális vágy, hanem az érzékiség, a mindent átölelő odaadás vágya. Gondolatban hív, könyörög, hogy jelenjek meg. Itt vagyok, de még nem lát, nem érzi érintésem. Hallom csapongó gondolatait, ígéreteit, reményeit. Legszívesebben áthágnék minden szabályt, mindazt ami az eskühöz köt, csakhogy a valóságban én is érezzem minden mozdulatát, s a beteljesülést. Elszégyellem magam, de ha munkámnak vége, én is ugyanolyan nő maradok mint bárki más.

És ez a srác nagyon tetszik nekem. Tudom, ő lenne számomra az igazi. Elhessegetem magamtól a gondolatot, és próbálok a gondolatfoszlányaira csatlakozni, mely üvöltve kering körülöttem.

- Itt vagyok! – suttogom, s látom amint megcsillan a remény a szemében.

- Búcsúzni jöttem. - Érthetetlenség veszi át helyét, és a kétségbeesés. - Kérdezhetsz, s ha tudok, válaszolok kérdéseidre. - Nem kellene a kérdés, hallom anélkül is, mégis hagyom, hogy gondolatait formába öntse. Szája kiszárad, reszelős hangon kérdezi:

- Ki vagy Te? Valóság vagy, vagy csak egy álom? Ha valóság, hogy kerülsz ide, ha álom, miért téged álmodlak? És amit tanítottál nekem, miért tetted? Megtalálhatlak? Kérlek, ne tűnj el megint, mert abba beleőrülök!

Szusszanásnyi szünetet kihasználva, ujjamat a szájára teszem:

- Boszorkány vagyok, az álmok boszorkánya. A valóságban is létezem, nagyon is létezem. Te hívtál magadhoz, mert szükséged volt rám, s én eljöttem. Csak azt tanítottam meg, amit Te is meg szerettél volna tanulni vagy tapasztalni. Ezek a te gondolataid teremtményei voltak, én csak segítettem megérteni. Eltűnni? Hiszen itt sem vagyok, hogyan is tűnhetnék el. Nem fogsz beleőrülni, csak egy kellemes emlék leszek. Amit megtanultál az már a tiéd, a többi csak egy szép álom marad. Most pedig, hunyd le szemed! Csitt… mert tudod, csak csettintek egyet és eltűnök!

Smaragdzöld szemeim mosolyogtak, egyre közelebb hajolva hozzá, míg nem csillagok ragyogtak szemeiben, és lassan lehunyta a szemét. Gyengéden szájon csókoltam, hagyta, hogy érezze a selymes ajkaim, melyek szétnyíltak utat adva az előrenyomult nyelvének.

A srác érezte: ez más, valami egészen más, mint amit eddig kapott. Más az érintés, és más az érzés is, mely hatalmába kerítette. Összeforrva a csókban, eljátszadozva az édes szájjal a srác ajkai útnak indultak felfedezni a képzeletbeli testet, melyet érzett, de nem látott. Vakon bejárta minden zugát, majd visszatért a szájhoz. Kezei érzékien csiklandozták az elképzelt lány gerincét, miközben ajkai nyakát kényeztették. Lassú finom érintés, lágy csókok és a forró lehelet hatására a lány teste megfeszült, s jóleső érzéssel simult a sráchoz.

Ez most nem az elfogadásról szólt, hanem a mindent betöltő odaadásról. Ajkak, kezek simogattak felváltva, vagy egyszerre, feszítve egyre jobban tűrőképességei határát. A srác kibontakozva ebből az ölelésből elindult felfedezni a test többi részét. Nyelvét a már megkeményedett bimbóra téve körözött körülötte. Keze körbeölelte, követte száját, összecsippentette a felfelé meredező bimbót. Hol az egyiket, hogy a másikat kényeztette fáradhatatlanul. Lány a fiú fejét fogta, ráhajolt csókot lehelve, hajába túrva érzékeltette: mindaz, amit tesz, mennyire jól esik neki. Hol magához szorította, hogy kicsit eltolta magától.

A srác halad egyre lejjebb. Amint a hasához ért megrándult a lány teste, nagy sóhajt engedve ki magából. Nem hagyta abba, gyengéden ölelte, keze a fenekét simogatta, lassan megemelte, így a lány combjai önkénytelenül szétnyíltak, felkínálva ölét a srác forró leheletének, nyelve játékának, mely nem váratott magára. Birtokba vette a szétnyíló szirmokat, nyelvével kereste kutatta a mélységet, majd visszatért, hogy megkeresse érzékeny pontját. Elidőzött rajta, ismét édes kelyhéhez kalandozott, bejárva szirmait, és barlangját.

A lány ezt már nem hagyhatta, gyengéden eltolta magától a srácot, és kezébe vette a kezdeményezést. Most rajta volt a sor, hogy kényeztessen. Lágyan simogatta, millió csókot hintve a fiú testére. Hasán elidőzött, majd jöttek a combok, s végül a már egyébként is keményen álló farka, mely lüktetett minden érintésnél. Ráhajolva szájába vette, kényeztette, nyelvével simogatta, majd amennyire csak tudta, magába fogadta. Élvezettel szopta, fogta, húzogatta ritmusra, közben másik kezével eljátszadozott, gyengéden simogatta a combok belső felét, heréit.

Egyre jobban hajtotta őket a vágy. Összegabalyodva szították a másikat. Egyikük sem tudott betelni. De hirtelen a srác megálljt parancsolt magának. Azt akarta, hogy a lány elmenjen. Hagyta, hogy innentől már a lány irányítsa a vágyát. Fölé került, óvatosan ráhúzta magát a srác farkára mely mindkettőjükből jóleső hangokat csalt ki. Érzékien ringatta magát, egyre jobban magába fogadta, szorította, majd elengedte a hatalmas vesszőt, mely teljesen kitöltötte a lányt. Érezni és élvezni akarta férfiasságát, melyet most birtokol, és uralkodik rajta. Gyorsultak, egyre inkább vágtató iramot vettek, követve egymás mozdulatait.

Lélegzetük felgyorsult, ahogy űzték, kergették a beteljesülést. A lány egy pillanatra megmerevedett, majd folytatta, de a srác tudta, hogy itt az idő, egyszerre repültek a csillagokba, és zuhantak a feneketlen mélységbe. Testük egymásba olvadt, hangjuk egyszerre szállt tova kéjük röptével, majd elnémult.

A srác gyengéden átölelte a lányt, s nyugtatgatta testét. Észrevétlen lopakodott be az álom, és az édes nemlétbe lökte a fiút.

Reggel vidáman ébredt, kereste a lányt, de csak az összegyűrt lepedő jelezte az éjszaka álmait. Egy hang dobogott a fejében:

- Felejtsd el, ez csak egy álom, inkább keresd a valóságot! Többé nem látsz, ez volt az én búcsúajándékom.

Nem gondolkodott azon, hogy álom volt vagy valóság, inkább köszönetet mondott mindazért, amit eddig kapott. Vidáman kilépett lakása ajtaján, amikor az emeletről egy csinos fiatal lány jött lefelé, aki hozzáérve ránézett, majd elmosolyodott, máris tovább rohanva. A srác két smaragdzöld szemet látott, mely huncut mosollyal nézett rá. Tátott szájjal bámulta, majd rohant a lány után.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Elbúcsúzott tőlem és nem tudom, hogy ki ő. Ez a gondolat bántott a leginkább ébredés után. De annyit megtudtam róla, hogy egy álomboszorkány.

Elmosolyodtam, miközben a pólómért nyúltam. Még hogy álomboszorkány! Ilyenek nincsenek a valóságban. Biztosan megint a fejem kavarodott meg vagy néztem valamilyen filmet, amiben benne volt ez a szó. De már régen nem nézek filmeket. Miközben a nadrágot is felvettem, úgy döntöttem: utána fogok nézni, hogy tényleg léteznek-e? No és ha igen? Akkor sem fogja megmondani, hogy "igen, én boszorkány vagyok". Pedig egyre erősebben érzem: létezik az álomnőm, nem hiába búcsúzott el.

Bezárom az ajtót, vállamra dobom a táskám és estig félre teszem a gondolataimat. Indulok a lépcsőhöz, amikor fentről egy lány jön le. Néhányszor már láttam és tényleg egy csinoska volt, de egy általános, futó pillantás erejéig néztem mindig végig. Formás popsija volt, erre emlékeztem, de most egy pillanat volt és szemből jött:

- Szia! - csilingelt a hangja és úgy álltam ott, mint akit fejbe vertek. Ez a lány volt még az álmaim kezdetén! Ő volt az, akiről legelőször... Ekkor újabb csapás érte az idegpályáimat, mert eljutott az agyamig a hang és a kép minden részletével: a zöld szeme és az álmomban hallható hangok. Meg kellett kapaszkodnom egy kicsit a korlátban, miközben ő már egy szinttel lejjebb lépegetett.

Ekkor ocsúdtam fel, hogy ha most nem érem el, talán sosem látom viszont! Kettesével szedtem a lépcsőket, és még nem értem le, amikor a kapu dörrenve bezárult mögötte. Szinte már futottam, úgy rohantam utána, és a nehéz faajtót egy mozdulattal felrántottam. Kiléptem az utcára és... sehol nem volt! Kizárt, hogy eltűnjön!

Elrohantam az egyik irányba a sarokig, de a keresztutcában sem volt. Vissza a másik sarokhoz, de ott sem láttam. Az érzékeim csalódnak? Tényleg láttam őt? Vagy most is csak álmodom?

Este a cimborámnak fel is tettem a húsz forintos kérdést:

- Ugye most ébren vagyok?

Először rám nézett, mint aki beteget vizsgál, majd egy nagyot rúgott a sípcsontomba az asztal alatt.

- Azért megrúgni nem kellett volna! - nyögtem fel, tapogatva a csontom. - Egy igen elég lett volna!

- Jó, csak gondoltam, ezt elhiszed. Mert? Mi van?

- Láttam. Láttam a csajt!

- Persze, mert megelevenednek az álmaid, mi?

- Tényleg! És a házunkban lakik. Azt hiszem...

- Akkor nincs más hátra, mint végigcsengetni a lakásokat, nem?

- Persze, és majd megkérdezni, hogy "csókolom, egy zöld szemű lányt keresek". Felejtsd el!

- De legalább nem a világot kell feltúrnod miatta - kortyolt egyet az italából. - És a netet sem.

- Persze, de álljak a kapuban, hogy mikor ér haza? És ha csak álmodtam róla, ahogy a többi nőről? Azt sem tudja, miről van szó.

- Azt csak tudja... - somolygott rám, és kacsintott, hogy mi a téma megint. Elgondolkodtam. Végülis miért ne ismerhetném meg úgy, mint a többi nőt és akkor majd kiderül. Nem is rossz ötlet!

- Apropó: veled mi volt? Ugye úgy tettél mindent, amit megbeszéltünk?

- Hát... - húzta el a szája szélét és a pult felé nézett, mintha újabb italokat rendeltünk volna, vagy menekülési utat keresne a kérdés elől. De végül csak belefogott: - Először a szokott módon ment minden. Ott a csaj alattam, nyomom a témát, de mint egy piszkafa, meg sem mozdult.

- Mondtam, hogy figyelj rá! - szóltam oda, majd kortyoltam a sörömből. De csak nem akarta folytatni, úgyhogy még hozzátettem: - A végén még téged is meglátogat az álomboszi... Bár akkor féltékeny lennék!

- Várjál! Azért nem minden úgy volt, ahogy előre megjósoltad!

- Miért? Megtetszettél a nőnek? Ő lett Sába királynője és feltámadt alattad?

- Gúnyolódsz mi? Te, aki... Na jó: szóval mielőtt még eldurrant volna a patron, eszembe jutott az, amit mondtál. Azonnal abba is hagytam és nekiálltam foglalkozni vele.

- Hozzászóltál, hogy szopjon le? - szurkáltam kissé, de legyintett:

- A francot! Az már megvolt. - erre elnevettem magam, de folytatta: - Szóval nekiálltam vele foglalkozni: teste, pinája, miegyéb. Nem mondom el. Lényeg az, hogy utána mint akit kicseréltek: bevadult és olyanokat tekergőzött és nyögött alattam, hogy ilyet még nem láttam. Sőt, még szambát is járt felettem, amikor helyet cseréltünk. Apám, ilyet nőtől még nem láttam!

- Akkor mégiscsak megérte, nem? - vigyorogtam rá.

- Még szép! Ma este is átjön és szétkapjuk a fürdőt. - somolygott titokzatosan, én pedig örültem, hogy legalább ennyit sikerült elérni nála.

- Én meg dekkolhatok a ház előtt. - sóhajtottam - Remélem, ma nem esik...

- Hát ha ennyit megér a nő... Nekem volt régen egy zöld szemű csajom, de az csak simogatást akart és mindenféle gyengéd dolgot. Másnap ott is hagytam, mert nem macska kell nekem, hogy cirógassam, meg doromboljon! Úgyhogy ha megtalálod a nőt, akkor vigyázz vele, nehogy az is olyan legyen...

- Nyugi, vigyázok majd. - mosolyogtam rá, mert én éppen ilyen nőt keresek.

Este hazafelé leültem a kapuval szembeni padra, hátha megjelenik a leány. Először olvasgattam, majd a gondolataim jártak szanaszét, végül elkapott a fáradtság. Még azon gondolkodtam, hogy felmegyek a lakásba, de a makacsságom erősebb volt: itt kell lennem! Aztán filmszakadás és a fejem lebukott a mellkasomra.

Tűzvirag (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Édesdeden alszik! A kis buta azt hitte, hogy kifog rajtam? Pont rajtam? Na jó csak addig alszik, amíg bemegyek, aztán felébresztem.

Gyorsan felébredt! Tudom, így is érzékelt. Nem baj, biztosan azt hiszi, hogy csak álmodott. Feltápászkodik, korholja magát az alvás miatt, majd felmegy a lakásába.

Megmutattam magam, most már csak rajta múlik, hogy mit kezd vele. Szeretne-e megkeresni, megismerni, vagy tovább áll. Reggel kicsit lassan esett le nála, de mégis csak beugrott, hogy ismerhet valahonnan. Ez jó jel! Az meg különösképpen, hogy nem ijedt meg az álmoktól, hanem élvezte.

Most már csak a káoszt kell rendbe rakni. Ha sikerül, akkor nyert ügyem van. Remélhetőleg megtaláltam az elfogadó férfit. Nekem egyáltalán nem mindegy. Hiszen csak olyan férfit tudok elképzelni magam mellett, aki elfogadja bosziságomat. Jó és rossz oldalával együtt. Megfogadtam a nagyi tanácsát, és figyelembe veszem ezt az lehetőséget.

Eddig minden kapcsolatom kudarcra lett ítélve ott, ahol nem mondtam meg, hogy boszi vagyok. Amint kitudódott, a delikvens többé már nem is jelentkezett. A sok kudarc miatt döntöttem úgy, hogy előre megyek. Fogadjanak el úgy ahogy vagyok, boszisságommal együtt. Persze buktatók még így is vannak.

Itt a hét vége, a szórakozás, a kikapcsolódás ideje!

Lázasan öltözik, én is. Beillatosítja magát, én is. Magában beszél, én meg nézem. Előszobatükörben még nézegeti magát, én már zárom az ajtót. Mire leérek, zárja az ajtaját. Magassarkú cipőm kopog a lépcsőn, felém fordul, mosolyogva rám köszön:

- Szia! De örülök, hogy látlak! Reggel nagyon gyors voltál, nem értelek utol! - és mosolyog hozzá. Most rajtam a sor:

- Ne haragudj, nem tudtam, hogy utánam rohantál. Ha tudtam volna, biztosan megvárlak.

- Merre mész? - kérdezi.

- Nem is tudom... - felelem.

- Javasolhatok egy helyet? Örülnék, ha elfogadnád. - és elmondta az ötletét.

- Elfogadom.

Együtt megyünk tovább. A nehezén túl vagyunk. Beszélgetés közben, csak úgy mellékesen megemlíti:

- Azt hiszem, tudom honnan ismerlek! Az álmaimból! Te vagy az a lány akivel álmodtam.

Kérdőn nézek rá, majd nagy vonalakban elmeséli az álmát.

- Ez egy igazi álom volt? Biztosan engem láttál? És ha mégsem én vagyok akit keresel? - kérdezem, és torkomban egy gombóccal várom a válaszát.

- Nem, vagyok biztos benne, de ha lefeküdnénk akkor meg tudnám mondani, hogy Te vagy-e... - válaszolja.

- Jaj, ez olyan ősi trükk, nem dőlök be neki! - felelem.

Célba érünk. Amint belépünk, máris csatlakozik hozzánk egy barátja. A srác nagyon néz, látszik, hogy mondani akar valamit, de végül nyel egy nagyot és hallgat.

A jól sikerült este után kéz a kézben ballagunk haza. Kíváncsi vagyok, mit lép! Várok. Nagy sokára megszólal:

- Szeretném, ha...

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Kellemes este volt! Főleg, hogy véletlenül sikerült összetalálkoznom a zöld szemű szépséggel. Ráadásul bemutatkozás nélkül is sikerült egymásra hangolódnunk. Először meg akartam kérdezni a nevét, de aztán beugrott az álmomból a figyelmeztetés, miszerint ha kérdezek, eltűnik. Nem szerettem volna, ha így lenne, de egész este velem is maradt. Néha úgy éreztem táncolás közben is, hogy csupán álmodom, de ekkor feltűnt cimborám és megnyilvánulásaival egyértelművé tette, hogy mégis ébren vagyok. Bár tény: elég furcsán viselkedett. Legközelebb majd megkérdezem tőle, miért is volt olyan érdekes. Talán lenyűgözte a friss látvány? Vagy neki is megtetszett a nő?

Hazafelé semmiségekről beszélgettünk és végül a kapuhoz értünk. Mint egy romantikus filmben, úgy nézett fel rám, és ismét elvesztem a szemében. Hirtelen bevillantak az álmok, és beleborzongtam: vajon milyen lehet a valóságban?

Megfogtam a kezét és próbáltam szavakba önteni a gondolataimat:

- Szeretném, ha... Ha legközelebb is találkozhatnánk. - mosolyra húzta a száját, ahogyan a holdfény az arcára vetült és a távoli lámpa fénye még szebbé rajzolta az arcát. - Szomszédok vagyunk és mégis eddig nem futottunk össze. Szóval... - úgy éreztem magam, mint egy kamasz, de hiszen egy újabb randevúról volt szó. - Szóval bármilyen sablonosnak tűnik, amit mondok, de hidd el: álmodtam már rólad. Ráadásul nem is egyszer.

- Milyen álmok voltak? - kérdezett vissza kedvesen. Éreztem, hogy elpirulok, mégsem mondhatom el neki az első randin.

- Nagyon érdekes és... gyönyörű álmok. Szépek és vágykeltők.

Az utolsó szó kimondásakor fürkésztem a szemét, hogy vajon mennyire is léphetek előre? Választ nem kaptam, viszont a karjait a nyakamon kulcsolta át:

- Szóval rólam álmodtál? - fogsora kivillant a mosolyból, gyöngyszerűen csillantak meg. - Mesélj, miket?

Éreztem a provokációját, de mégsem hívhatom fel magamhoz első este után.

- Mindenféle izgató... - elharaptam a nyelvemen, majdnem többet mondtam neki. Elmeséljem, hogy meztelenül vagy szopás közben, vagy... Eh, már megint miket gondolok!

- Izgatót? - finoman megnyalta az ajkát és ez a mozdulat szintén az álmaimban szerepelt. Éreztem, amint odalent egyre keményebbé válok. Meg kell előznöm a folytatást!

Odahajoltam hozzá és egy forró csókkal válaszoltam a provokatív kérdésre. Csillapítanom kell a vágyam, és ez a csók... Még jobban feltüzel. Hajamba túr, kezem a dereka köré fonódik. Először gyengéden, majd egymást falva kergetőzünk egymás ajkaival, nyelvével. Amikor kibontakozunk, szenvedélyesen nézzük a másikat egy pillanatig, de nem bírjuk ki, hogy ne folytassuk a csókolózást.

Aztán mégis ő enged el végül és szó nélkül elindul előre.

- Várj! - szólok utána - Még a nevedet sem tudom!

- A harmadikon lakom! - nevet vissza rám és elindul. Csak a kapu csukódása térít magamhoz. Mi van velem? Hiszen én is itt lakom! Úgy kísértem el, mintha egy idegen helyen búcsúztam volna.

Amikor rádöbbenek a nyilvánvalóra, rohanok, kettesével veszem a lépcsőket. Nem állok meg a másodikon, tovább megyek a harmadikra. Körbenézek a gangon és sehol senki. Legalább az ajtó csukódását láttam volna! Lámpa sem világít az ajtók mögött. Akkor most tényleg nem álmodtam? De hiszen az előbb csókoltam meg! Vagy tényleg megcsókoltam?

Ebbe bele kell őrülni! - túrtam a hajamba, miközben visszatámolyogtam a másodikra és benyitottam a lakásba. Hiába zuhantam az ágyba, nehezen aludtam el, kavarogtak a gondolatok, és az a csók! Zsongott a fejem: ha újra érezném! De ki kell derítenem, hogy a harmadikon hol lakik, ha már tényleg ebben a házban van és nem álmodtam az egészet.

Tűzvirag (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Gyorsan vége lett az estének, pedig szívesen folytattam volna. Régen éreztem magam ennyire jól. Jó a humora, és egy percnyi csönd nem sok, de annyi sem telepedett közénk. Szó szerint sziporkázott egész este.

Volt közös téma, de vissza-visszatér az álmaihoz. Ilyenkor nagyon küszködött a szavakkal, szívesen elmondta volna minden álmát, de fékezte magát. Viszont a csókkal nem fukarkodott. Nagyon érzékien csókolt.

A ház elé érve a kicsi pusziból fergeteges csók lett. Először csak ízlelgettük egymást, aztán belefeledkeztünk az igazi nyelvjátékos csókba. Hasamon éreztem az izgalma nyomát, mert oly kemény lett, hogy el kellett húzódnom. Véget kellett vetnem a csóknak. Indultam a bejárat felé. Félúton még visszaszóltam:

- A harmadikon lakom!

Ott állt, teljesen zavartan, nem tudott mit kezdeni magával. Észhez kapott, s rohant utánam. De már késő! Eltűntem a szeme elől. Ott téblábolt a harmadik emeleti folyosón és azt fontolgatta, vajon melyik lakásban is lakhatom.

Amint hazaért, ledobta magát az ágyra, felidézve a csókot, amit a valóságban átélt. Legszívesebben ráhajoltam volna, csókoltam volna fulladásig, de még megérinteni sem mertem. Örültem, hogy legalább nem érzékeli jelenlétemet.

Velem álmodott. És az álmot saját maga irányította, nem én!

Újra érezte csókom ízét, a karjában tartott. Keze simogatott, s a lágy érintés nyomán megremegett a testem.

Egy pillanatra kinyitotta a szemét, rádöbbent, hogy ez csak egy ábránd.

"Mi a fene történik Velem? Megőrjít ez a nő! Mégis vágyom rá! Én fogok beleőrülni!" Majd újból behunyta a szemét, arra gondolva: "akarom ezt a lányt, kell nekem, nem csak testileg, hanem mindenhogy!"

Megtehettem volna, hogy hagyom álmodni, de nem tettem. Segítettem, hogy egy egészséges mély alvásban legyen része. Búcsúzóul még annyit súgtam a fülébe:

- Ha teljes életet akarsz, éld az álmaid!

Mikor felébredt, csak arra emlékezett, hogy valami nagyon fontosat álmodott, de nem tudja, hogy mit.

Bocsi vagyok, az én éjszakáim nem az álmokról és a szexről szólnak, hanem a segítésről. Az a lány bajban van, segítenem kell!

- Egy kocsi jön, fordulj be az utcába - súgom a fülébe, és megmenti a lányt. A támadó elfut. Nyugtatja a lányt, majd csak úgy megjegyzi, hol a fenében vagyok, és hogy kerültem ide?

Gyereksírás, félelem, egyedül van! Csak egy csók a homlokára, a rémálom tovatűnik, majd elalszik.

Csendes a város, ilyen is ritkán fordul elő. Nincs sziréna, nincs sikoly! Visszahúzódom, most én álmodom.

Álmodom a srác ölelő karját, érintését, édes csókját! Finoman, lágyan ér hozzám, kigombolja a blúzomat, lassan vetkőztet. Érzéki, gyengéd simogatásával felborzolja testem. Végigsimít a gerincemen, nyakamba lehel. Gyengéden harapdálja a fülemet, majd visszatér a számhoz. Most a mellemet kényezteti. Ölem lüktet, s alig várom, hogy kemény farkát belém döfje. Mozog bennem, újra, és újra... Érzem, amint egyé válunk, s remegő testünk összeforr.

Izzadva, csatakosan ébredtem, ilyen még nem fordult elő, hogy én álmodtam volna. Soha nem hagyják. Ha alszom, akkor mélyen alszom, ha ébredni kell, máris ébren vagyok és tettre kész.

Még mindig kábán az érzéstől kivonultam a fürdőbe, lehűtve magam a jéghideg vízzel. Többet nem álmodhatok - korholom magamat.

Várok. Várok egy jelre, egy mozdulatra, egy szóra, de főleg arra, hogy újra a karjában tartson. A következő lépést Neki kell megtenni! Várom, hogy mit lép.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ismét vele álmodtam. De most mintha más lett volna ez az álom. Nem irányított, nem utasított, hanem teljesen átadta magát nekem. Hagyta, hogy érezzem testének minden apró rezdülését és nem maradtam adósa: kényeztettem, mint ahogyan életben még soha. A lassú vetkőztetést követően csókokkal halmoztam el, hol a nyakát, hol a fülét, vállát. Élvezem mindenét, nem bírok betelni vele.

Finom és puha mellébe markolok gyengéden, rászívok a bimbójára és óvatosan megharapdálom, hogy érzékenyebb legyen. Nyögése a fülembe visszhangzik, háta megfeszül. Átkarolom és magamhoz húzom, miközben keménységemmel kinyitom forró bejáratát és lassan beljebb csúszok.

Hullámozni kezd minden mozgásnál, ahogyan csípője fel-le jár kemény dorongomon. Az érzés olyan volt, mintha a valóságban történt volna minden. Már meg sem lepődtem ezen a korábbi álmaim után.

Végül a karomban tartva repítettük egymást a legfenségesebb örömök felé. Aztán hirtelen eltűnt a karomból, az álomból hirtelen ébredtem. Persze mondanom sem kell, hogy az ágyam ismét elázott. Ez sem lepett meg, majd megszárad, aztán talán kitakarítom.

De hogyan lehet, hogy róla álmodom mindig? Ahogy rálelek, úgy tűnik el minden alkalommal. Mint a kámfor, és aztán a legváratlanabb pillanatban látom ismét. Meg kell találnom és élőben akarom a karomban tartani!

Visszafeküdtem az ágy szárazabbik felére, hátha ismét vele álmodhatom, de végül csak ájult bódulatban lett részem. Reggel nyúzottabban is ébredtem. De tudtam, mit kell tennem! Ráadásul előttem a vasárnap, nem késlekedhetek semmit!

De hogyan is találjam meg? Kezdjük a címlistával a harmadikon! Hátha kiderül, melyik lakásban is lakhat. Gyorsan lezuhanyoztam, felöltöztem, és amikor úgy éreztem, hogy partiképes vagyok, elindultam a harmadik emeleti lakásajtók előtt. Biztosan lesz valami, ami nyomra vezet!

Az első ajtó mögül családi hangok szűrődtek ki, gyereknevetés. A következő ajtó mögött valami veszekedés zajlott, mert hangosan szitkozódott egy nő valakivel. Ekkor beugrott egy név a semmiből: Szabrina. Magamban még mosolyogtam is, mert nemrégen a tévében egy ilyen sorozat ment, ráadásul egy boszi lány volt a főszereplő. Á, biztosan nem így hívják! - hessegettem el a gondolatot, de a név makacsul jött elő újra és újra. Mondjuk egy próbát megér - vontam meg a vállam.

Újabb ajtó, itt csend volt. Óvatosan hallgatóztam, de semmi. Megnéztem a kiírást: Kovalcsovics. Á, ilyen névvel nem lehet. Bár, ha ő is lakást bérel... No majd meglátjuk, menjünk csak tovább! - nógattam magam és újabb ajtó jött, utolsó a gang ezen oldalán. Itt konyhai serénykedések zaja szűrődött ki, némi tévé aláfestéssel. Vajon mit nézhetnek? Valami tudományos film lehetett, mert monoton kommentár hangot hallottam. Foci nincs, de talán jó helyen járok. Becsengettem. Pár másodperc után csoszogás hallatszott, már tudtam, hogy nem jó helyen vagyok, de nem szaladtam el. Egy csavarókkal betekert hajú nő nyitott ajtót:

- Mi tetszik? - kissé morgós volt. - Nem veszek semmit!

- Öööö... Elnézést a zavarásért, én egy... - mit is mondhatnék, más nem jutott eszembe: - egy zöld szemű lányt keresek, aki velem egykorú, kicsit alacsonyabb nálam...

- Ott lakik szemben! Ahol az a macska ül! - mutatott a gang túlsó felére. A macskából talán kitalálhattam volna.

- Köszönöm és elnézést! - nyögtem végül és elindultam a túlsó részre. Amikor odaértem, a táblát kerestem, de nem volt kiírva semmi. Egy életem, de ha itt lakik, a csók után csak emlékszik még rám és szívesen fogad! Becsengettem.

Tűzvirag (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Fárasztó éjszaka után még fárasztóbb reggel következett. Igaz, vasárnap van, de nálunk bosziknál nincs hétvége, nincs ünnep. Mindezért kárpótol az az érzés, hogy képességeddel segíthetsz másokon. Titokban, de mégis segíthetsz! Ma már nem küldenek máglyára, de furcsa szemmel néznek ránk az emberek. A társkeresés, meg kész katasztrófa, ha az ember nem akar bűbájt alkalmazni. És ezt a boszik csak végső esetben teszik.

Benézek a sráchoz és mosolyra húzódik a szám. Nem igen kellek én az álmaihoz, álmodik nélkülem is Velem! Gyengéden érint, érzéssel csókol, most rászív a mellbimbómra, és én felnyögök, alatta hullámzik a testem, kitárom forró ölem, alig bírok magammal, amikor keménységét, lassan belém tolja. Elönt a csodálatos érzés, én is szorítom magamhoz, hogy egyre mélyebbre hatoljon.

Hirtelen elszakadok a látomástól. Ölem nedves. Nem én voltam, a srác álmodott engem! Ez őrület!

Eltökélte, hogy megkeres! Ezt már szeretem, de azért kíváncsi vagyok, az érzései mennyire komolyak. Esetleg csak az éjszaki vágyálmok hajtják? Majd kiderül.

Végigjárja a lakásokat, mindenhol hallgatózik, majd becsenget a velem szembe lévőhöz. A hölgy nem valami kedves, a segítőkészségről nem is beszélek. De most, megmutatja hol lakom. Utálattal int a macskám felé.

Lucifer kecsesen nyújtózkodik, közben alaposan szemügyre veszi a jövevényt, ki megáll az ajtóm előtt. Kezét a csengő gombjára teszi, mely felberreg. Ebben a pillanatban Lucifer elkezd fújni. A srác a hangra letekint, majd smaragdzöld mérges szemekkel találja magát szemben. A döbbenet kiül az arcára:

- Te jó ég, ezek ugyanazok a szemek!- morogja, és azt latolgatja, talán el kellene menni.

A józan ész felülkerekedik, és újra megnyomja a csengőt. Kinyitom az ajtót, és mosolyogva nézek a srácra. Nyel egy nagyot, köszörüli a torkát, végre megszólal. A macskára mutat, és teljesen zavarban van.

- A macskának ugyanolyan a szeme, mint a tiéd!

- Szép jó reggelt Neked is! - mondom, majd nevetni kezdek a megdöbbenésén. - Segíthetek valamiben? - kérdezem, hogy tovább növeljem, vagy csökkentsem zavarát. Összeszedi magát, mosolyogni próbál, úgy mondja:

- Téged kereslek!

- Megtaláltál! - felelem, majd jobban kinyitom az ajtót, behívom a korai látogatómat. Lucifer még mindig fújva berohan az ajtón.

- Ha már megtaláltál, engedd meg, hogy bemutatkozzam. Kökény Szabrina vagyok és a cicám Lucifer.

Valamit válaszol, de nem igen értem. Csaba? De milyen Csaba? Hellyel kínálom, de mielőtt leülhetne, Lucifer felugrik, lefoglalja a helyet. Rászólok, hogy viselkedjen, mire kényelmesen, fenséges mozdulattal leugrik a székről, továbbra is figyeli, tüzetesen tanulmányozza vendégemet.

Kávéval kínálom, amit elfogad. A vendég srác áthatóan tanulmányoz, hol engem, hol a macskát.

Megsimogatná a macskát, de Lucifer odakap, ezzel felhasítva kézfején a bőrt.

Korholom a macskát, aztán mentegetem, hogy nem szokott ilyent csinálni, nem tudom mi ütött belé. Pedig tudom, nagyon is jól tudom. Lucifer teszteli, feszegeti a határokat, ki mennyit bír elviselni. Nem tetszik, de tudom, hogy mindig eléri, amit akar, így hagyom, hátha hamarabb derül ki, hogy elfut, vagy elfogad korai látogatóm.

Hozom a ragtapaszt, és a kávét. Leragasztom a felsértett kezét, érzem melegét, és felsejlik bennem, amint átkarol. Borzongás végigfut a hátamon. Leülök vele szemben. Lucifer az ablakpárkányról néz minket.

Kavargatjuk a kávét ráérősen, méregetjük egymást. Megtöröm a csendet, érdeklődöm miért keres. Macska nyávog, a srác újra hol egyikünket, hol másikunkat nézi. Aztán láthatóan elfordul a macskától, mintha többé érdektelen lenne számára, csak rám figyel, engem néz, végül megszólal:

- Szeretnélek megismerni, kérlek, adj egy esélyt! Tudni akarom ki vagy! Álom vagy? Vagy valóság? Esetleg egy valóságos álom? Mindegy, hogy ki vagy, valami vonz hozzád, és ettől az érzéstől nem tudok szabadulni!

Mielőtt bármit is mondhatnék, Lucifer az asztalon terem, és homorítva felborzolt szőrrel fúj a vendégemre. Csaba a macska felé közelit a kezével, letolja az asztalról, közben a macskának mondja.

- Nem téged kérdeztelek, te megszoksz, vagy megszöksz! - közben huncutul rám kacsint.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ez a macska féltékeny a gazdijára. Mintha csak őrizné, úgy kötözködik velem. Még meg is karmolt! De hogy mennyire érti majd, amit mondok neki, az kérdéses. Az viszont felettébb érdekes, hogy a szeme mennyire hasonlít a leányéra. Ismét megnézem mindkét szempárt, és feltűnik a hasonlóság.

- Szeretnélek megismerni, kérlek, adj egy esélyt! - adtam ki magamból azt, ami már lassan hetek óta bennem van - Tudni akarom ki vagy! Álom vagy? Vagy valóság? Esetleg egy valóságos álom? Mindegy, hogy ki vagy, valami vonz hozzád, és ettől az érzéstől nem tudok szabadulni!

Legszívesebben ismét megfogtam volna a kezét, hogy valóban itt van előttem és a tegnap esti szórakozás nem csak álom volt, ahogyan megcsókoltam. De Lucifer ismét az asztalon termett felborzolt szőrrel és rám fújt. Micsoda egy állhatatos kis...

- Nem téged kérdeztelek, te megszoksz, vagy megszöksz! - intettem feléje a kezemmel éreztetve, hogy nem akarom megütni, de nem a legjobbkor tette azt, amit. Közben kacsintottam Szabrinára: nem gondolom komolyan a dolgot a macskával, ám vele annál inkább.

- No hess innen - nevetve legyintettem a macskára, aki még fújt egyet és ismét leugrott a földre, de a falnál megállt és szigorúan nézve leste minden mozdulatom, mint egy gardedám.

- Micsoda egy macskád van... - jegyeztem meg mosolyogva, mire Szabrina is hozzá fordult:

- Aki ha nem viselkedik rendesen, ismét ki lesz zárva, ugye? - kissé korholó hangjára figyelt a cicus, majd egyet fújva rá megfordult és otthagyott minket. Szabrina visszafordult: - Szóval miért hiszed, hogy nem vagyok álom? Honnan veszed ezt a badarságot? Ja tudom, az álmaidból! - nevet egyet.

Az asztalon átnyújtva megfogom a kezét. Valóban meleg és érzem: tényleg itt van, nem álom. Felállok és mellé lépek. Felnéz rám azzal a csodálatos zöld szemével. Nem bírok ellenállni neki és finoman csókra hajolok. Kezével átkulcsolja a tarkóm, úgy csókol meg. Nyelvünk összefonódik és izgatón kergetőzik. Szívem hevesen dobogni kezd, mert ez a csók tényleg olyan, mint ami az álmomban volt. Tegnap este is hasonlót kaptam, de ez most mintha...

Ekkor éles fájdalom hasított a lábamba. Felnyögtem, úgy szakadtam el a kedvesemtől. Lenéztem és elég egyértelműen a macska volt a bűnös: a karomnyomok erőteljes szántásának következtében még vérezni is kezdtem. Amikor Szabrina is látta a bűntettet, határozottan hátra szólt:

- Lucifer! Azonnal gyere ide! Kifelé! - és nyitotta az ajtót, miközben engem leültetett a székre. - Ez már tűrhetetlen!

A macska lapos kúszásban, gyilkos pillantásokat vetve rám indult kifelé. A lány úgy csukta be az ajtót, hogy még csattant is mögötte, a macskaajtót is rázárta.

- Gyere be a szobába, ellátom a sebed. - kísért be némi zsebkendővel enyhítve a vérzést. Miután az ágyra segített, nevetve mondta: - Majd azt mondod, én tettem.

Ezen jót nevettünk mindketten és ő elment némi fertőtlenítőért. Ekkor kicsit körbenéztem a szobában. Hol láttam már ezt a helyet? Az álmomban? A szekrény, az ágy, a szőnyeg... Mind olyan, amilyen az álmomban volt, pedig sosem jártam itt ezelőtt! Ez egyre bizarabb. A kétségeket csak mosolygós arca tudta eloszlatni, ahogyan ollóval és némi gézzel, kötözővel, és tapasszal tért vissza. Kissé mintha még túlzásba is vinné a sebkezelést.

Tűzvirag (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Túl sokáig kötözgettem a sebet, ennyi figyelmet azért nem igényelt ez a karmolás. Láttam a szemén a vágyat. Mégsem rohanhattam le. Nagyon kívántam, de egy kicsit összezavarodtam. A macska furcsa viselkedését sem tudtam hova tenni, ezért megbeszéltük, hogy este találkozunk, nálam a macska nélkül.

Korholom Lucifert, a rendetlen viselkedéséért. Zöld szeme úgy csillog, mint amikor valami kópéságon töri a fejét. Ismerem jól, hiszen 16. születésnapomra kaptam, azóta jóban-rosszban együtt telnek napjaink. De most azért túlzásba vitte. Remélem, nem önállósítja magát mint legutóbb.

Bármennyire is megígértem a találkozót, közbe jött egy fontos dolog, csak késve tudtam volna elmenni ezért lemondtam. Láttam csalódottságát, ezért mindjárt meg is beszéltünk egy későbbi időpontot. Mikor hazaértem 11 óra volt, vettem egy gyors fürdőt, majd végigdőltem az ágyon. Lucifer szunyókál, így arra gondoltam, én is útnak indulok. Először benézek a szomszéd sráchoz.

Álmodik. Zöld szemekkel, és egy tökéletes testtel. Furcsa, én nem idéztem meg, akkor kivel álmodik.

Keze útnak indul, mely életre kelti a vágyait. Szája simogatja keze nyomát. A lány hátán végigfut az a kellemes, borzongató érzés. Egy toll van a kezében, és most azzal ingerli, cirógatja, érinti a lány testét. Kéjes nyögések hagyják el a száját. Idegeit felborzolta ez az érzés.

Most visszatér, keze simogatja, ajkai finom apró csókokat lehelnek. A lány szeretné viszonozni, de nem engedi, még nem. Simogatás, cirógatás, elmélyülő nyögdécselések fokozzák a srác vágyát. Nyakát, tarkóját kezdi finoman harapdálni, majd érzékien belecsókol. Kezei már a lány melleit méregetik, simogatják. Lehajolva hozzá nyelvével ingerli, meg-megszívja, hogy ezzel is fokozza a lány érzékenységét, egyre jobban hajtva a beteljesülés felé.

Lecsúszik az öléhez, széttárja combját, mélyen beszívja barlangjának édes illatát. Csak rálehel, éppen hogy érinti, de kezei között megremeg a lány.

Elérkezettnek látja az időt arra, hogy a viszonzást elfogadja, és hagyja, hogy a lány keze elkapja férfiasságát. Megszorítja, elengedi, ráhajol és magába szívja. Ajka forró, nyelve játékos táncot lejt makkján, s a srác máris a mennyben érzi magát. Nem nyeli el, csak nyalogatja, keménysége még keményebbé válik. Alig bír magával.

Gyorsan megfordul, nyelvével a lány csiklóját simogatja. Nyelve néha elveszik mélységében, majd ismét felbukkanva simogatja, egyre jobban ingerli. A lány remeg, közel van már a beteljesülése, ekkor előremeredő keménységét óvatosan a lányba süllyeszti. Lassan mozdul, bejárja a mélység minden zugát. Nem tud betelni vele. Minden egyes mozdulattal a mennyben érzi magát. A lány egyre erősebben szorítja, húzza magához. Mozdulatai gyorsabb ritmusra ösztönzik.

Összefonódnak, a lány lába átkarolja a fiú derekát, minden egyes mozdulatot viszonoz. Aztán hirtelen elérkezik az idő, lány testén remegéshullám rohan végig, mely következtében még erősebben szorítja a fiút magához, és egy elnyújtott nyögés hagyja el a száját. Egyre szorítja a fiút, vele mozog még párat, aztán a srácot eléri a kéj, engedi kitörni akaró magját, remegve, egy mély sóhaj kíséretében ráengedi a lány hasára.

A megkeresi a száját, csókolja, és nyögései visszhangoznak a lányban. Felemeli fejét, és döbbenten húzódik hátra, a zöld szemet fekete hajkorona keretezi. A meggypiros ajkak szétválva várják a következő csókot. A srác megdermed lefordul a lányról, és egyben az ágyról! Kinyitja a szemét, arcára kiült a rémület: hogy lehet ez? Ő nem Szabrina! Fekete haja van! Szabrina smaragdzöld szemét, bronzvörös haj keretezi.

Bűntudattal feltápászkodik, kimegy a fürdőbe és hideg zuhanyt vesz, hogy észhez térítse önmagát. Visszafekszik az ágyba, lassan álomba merül. Álmában benéz minden ablakon, nézi, ki lakik ott, bepillant az életükbe, ágyukba. A rémálmok egyre gyorsabban követik egymást. Mindent lát, mindent érez. Még érzékeli, mintha egy zöld szem nézné, de mást nem lát körülötte, mert az álom magával ragadja. Aztán az öntudatlanságba zuhan.

Reggel összetörten, fáradtan ébred. A rémálom úgy tűnik nem ért véget. Nyávogást hall, kinyitja az ajtót, és Lucifer hozzádörgölődik a lábához.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ismét vele álmodtam. Ha már a randi nem jött össze a valóságban, akkor legalább álmomban legyen így. Valami megzavarhatta a fejem, mert először azt hittem, hogy egy másik lánnyal éltem át újra a forró pillanatokat, de amikor a végén felnézett, az ő szemei tekintettek rám. De mégsem ő volt az! Mintha testet cserélt volna, vagy szemet, vagy... Nem is tudom megfogalmazni.

Ezek a gondolatok foglalkoztattak a zuhany alatt, ami mindenképp kellett, miután felriadtam az álomból. Szabrinát akartam és mégsem ő volt ott. Pontosabban senki, mert csupán egy felkavaró rémkép az, ami állandóan előttem lebegett. Bár rémképnek sem mondanám, mert az átélt érzés és a nő is gyönyörű volt, de a végén sokkhatásként ért a keveredés.

Nekem akkor is Szabrina kell! - határoztam el magamban, ahogyan visszafeküdtem. - Vajon most is alszik? Hol lehet? Kötözéskor nagyon elvarázsolt, biztosan túl sokáig néztem. Lehetséges, hogy ő mégis boszorka lenne? Vagy csak az agyam játszik velem ilyen kegyetlen álmokat? Állandóan az ő szemét látom, ami a szívemig lát és mégis mosolyog, békés, megnyugtató.

Ezzel a képpel alszom el újra és zuhanok az álmok kútjába. Kivételesen most nem álmodtam semmit (vagy csak nem emlékeztem rá?), de nagyon fáradtan ébredtem. Ránéztem az órámra: még korán van, az első előadás is csak fél tízkor kezdődik. Ráérek.

Nyávogás üti meg a fülem, egészen közel. Hát ez meg mi lehet? - kérdem félig kábultan és kikászálódom az ágyból. Kinyitom az ajtót és ott ült a küszöbön Lucifer.

- Jó reggelt, te kis gonosz szőrmók! Nem kértem reggeli ébresztést! - nyögtem kissé korholóan, de a macska mintha csak az ajtónyitásra várt volna, kényelmesen besétált, megállt a hűtő előtt és felnézett rám.

- No mi az? Én adjak neked enni? Azok után, amit tegnap velem műveltél? - morogtam tovább, majd a lábamra mutattam: - Látod? Még most is sajog. És még én adjak enni?

Nyávogott egyet és le nem vette a szemét rólam.

- Na jó, rendben... - adtam meg magam, mert láttam, hogy el nem mozdul a táborhelyéről, úgyhogy elővettem egy tányért, amire a felvágottamból tettem pár szeletet. Végül a tejnek is egy kis lábast vettem ki a konyhaszekrényből és abba öntöttem pár kortyot. Aztán leültem én is enni, miközben beszéltem hozzá:

- Hát a csinos gazdasszonyod merre van? Nem jött utánad? Vagy egész este csak vadászgattál? Bár... ahogy elnézem, van étvágyad, nem hiszem, hogy sokat ettél volna az este.

Eközben néha fel-felnézett rám, de evés közben halkan dorombolt.

- Akkor egyél csak, nem is zavarlak, én is rendbe hozom magam, aztán majd visszaviszlek Szabrinához, biztosan hiányol majd téged. - közben lefetyelés csobbanásai hallatszottak.

Alig nyeltem le az utolsó falatot, amikor csengettek. Kilestem az üvegablak mögül: Szabrina az! Biztos Luciferért jött. Én meg itt állok egy szál...

Gyorsan megkerestem a köntösöm a fürdőből és kikiáltottam:

- Mindjárt jövök!

Miután nagyjából összehúztam a köntöst, ajtót nyitottam, kissé kócosan.

- Lucifert nem láttad véletlenül? Nem jött haza reggel. - mosolygott rám a leány. Kissé álmos arca még bájosabbá tette.

- Ó, dehogynem! Hozzám jött megreggelizni - nyitottam tágabbra az ajtót, hogy belásson a vendégem, amint éppen Lucifer étkezik. De a macska sehol nem volt már. - Pedig az előbb még együtt ettünk... Lucifer! Gyere beljebb.

Elkezdtük keresni a macskát, miközben becsuktuk az ajtót, nehogy kiszökjön. Elég hamar megtaláltuk: az ágyamban a takaró alá bebújva.

- No nézd csak a huncut macskáját! - nevettem. Egyből tudja, hol a legkényelmesebb neki!

Hívogattuk, de nem akart jönni, mintha nem is hallgatott volna ránk.

- Ha nem jössz azonnal haza, egész napra ki leszel zárva! - fenyítő hangon szólt rá csinos vendégem, de továbbra sem állt kötélnek az állat, úgyhogy megkérdeztem:

- Van még némi időm indulásig, velem töltenéd a reggelit? Képzeld, megint veled álmodtam, bár... Szóval veled, de mégsem veled - sétáltunk a konyhába, ahol leültünk az asztalhoz, egymáshoz közel.

- Én voltam, de mégsem én? - nevetett a lány.

- Igen. A hajad, a tested az mind más volt, de a szemed... Az a tied volt!

- Miért? Milyen az én szemem? - kérdezte kacéran és közelebb hajolt az arcomhoz, mélyen az enyémbe fúrva a tekintetét.

- Elbűvölő... - súgtam. Nem bírtam magammal, közelebb hajoltam én is és lágyan megcsókoltam. Puha ajka úgy érintette az enyémet, mintha az álmomban lettünk volna. Ujjai a vállaimra fonódtak, nyelvünk egyre hevesebben kívánta a másikat.

Tűzvirag (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Lucifer a nyitott ajtaján beoson és még a reggelit is kinyávogta belőle. Ez már túl sok! Rendbe szedem magam és bekopogok az ajtaján.

- Lucifert nem láttad véletlenül? Nem jött haza reggel.

Mosolyogva mondja, hogy: "itt van reggelizik". De a meglepetés akkor ért, amikor az ágyában találtuk meg. Ez még nekem is sok volt! De nem fogok itt veszekedni Luciferrel, majd otthon.

Reggelihez invitált, amit elfogadtam. Közben elmesélte, az álmát, hogy velem álmodott, de mégsem én voltam. Csak a szemem! Végignéztem köntösbe bújtatott testén. Olyan csábító volt! A mellén szétnyílt a köpeny és vágyat éreztem arra, hogy hozzá érjek.

Mi a fene van velem? Miért van ilyen hatással rám ez a srác? Szívem a torkomban dobogott, s remegő lábakkal ültem az asztalhoz. Az asztalon áthajolva lágy csókkal érintette számat. Mintha 220 Watt suhant volna át a testemen. Tudtam: innen már nincs visszaút.

A következő pillanatban a karjában tartott, s én megadtam magam érzéki nyelvének. Ez most így a valóságban még sokkal finomabb volt. Nem tudtam betelni vele, már szétnyílt köpenye alá csúsztattam a kezem, amikor Lucifer nyávogását hallottam.

- Indulj hazafelé, otthon számolunk!

Kibontakoztam ölelő karjából, az ajtó felé indultam. Az ajtóból visszanézve még megkérdeztem, áll-e még az esti randevú? Boldog mosollyal válaszolta:

- Igen, már alig várom!

- Itt leszek, és pontos leszek! - válaszoltam.

Hazaérve, alig csuktam be az ajtót, máris rátámadtam Luciferre:

- Ez már túlment minden határon. Ez volt az utolsó csepp a pohárban! Nem tűröm, hogy bele szólj az életembe! Neked segítened kell és nem beleavatkozni! Ha még egyszer meg mered tenni, visszaküldelek, és élheted a macskák hétköznapi életét! Nem lesz több varázslás, megértetted?

Szemem szikrákat szórt a haragtól, és uralkodnom kellett magamon, hogy véletlenül se tegyek olyan mozdulatot, ami varázslásnak tűnne. Nagyon mérges voltam. Nem marad el a büntetés sem. Gondoskodom róla, hogy elmenjen a kedve az önálló akcióktól!

Napközben a nagyihoz mentem, elmondtam, mi történt. Csak csóválta a fejét. Tudom, néha előfordul, hogy a macska úgy megszereti a gazdáját, hogy féltékeny lesz rá. Része akar lenni az életének, pedig tudja, hogy ebben a formában nem lehet. Ha csak rá gondoltam, dühöt éreztem.

Később a barátnőmmel találkoztam. Beszélgetésünk alatt elmondtam, hogy találkoztam valakivel, és azt hiszem szerelmes lettem belé. Ő csak mosolygott, és azt mondta: majd elmúlik.

Nagyon vártam az estét! Ezerféleképpen elképzeltem, hogy mi fog történni. A valóság azonban felülmúlta a képzeletemet. Terített asztal, gyertyafény, vörösbor és finom illat terjengett a levegőben. Nem támadott le, csak finom csókokkal érintette számat. Vacsora közben beszélgettünk. Elmondta érzéseit, félelmeit, gondolatait.

Most mit tegyek? Ha megmondom, hogy boszi vagyok, megijed mint a többi fiú. Küszködtem magammal. Végül úgy döntöttem, hogy elmondom. Ha megijed, akkor nem is szeret igazán, jobb, ha abba hagyjuk, így legalább kevésbé sérülök meg. Nehezen, de nekikezdtem:

- Az őszinteségedért őszinteség jár. Hallgass végig, és ha meggondolnád magad, nem haragszom meg. Boszorkány vagyok. Jó boszorkány! Kevesen vagyunk, és titkoljuk, de nem szeretném úgy kezdeni a kapcsolatot, hogy ezt ne tudd. Nagy a felelősség, nem mindig érek rá, és sokszor egyedül kell, hogy hagyjalak. Ami fontos, hogy a titkot meg kell őrizned! Ha ezek után is elfogadsz, akkor nagyon szeretnélek, mert már így is nagyon szeretlek.

Nem igazán lepődött meg. Csak annyit mondott: nem gondolta volna, hogy léteznek még boszorkányok. Nem zavarja, ha én az vagyok.

Megkönnyebbültem. Átöleltem, s egy csókkal köszöntem meg a bizalmát. Ami utána történt, azt nehezen tudom szavakkal kifejezni. Amit álmaiban tanítottam Vele, mindaz eltörpült a valóság mellett.

Lágyan a nyakamba csókolt, s borzongás futott végig testemen. Megnyaltam a számat, mellem megemelkedett. Vágytam édes csókjára, szája apránként közelített az ajkamhoz. Szám szétnyílt és úgy fogadtam magamba édes nyelvét, hogy az első pillanattól kezdve körülölelte a nyelvem. A lágy csókból egyre hevesebb forróbb csók lett, és én elfeledkezve magamról teljesen átadtam magam. Levegő után kapkodva, elengedte számat, forró leheletével érintette nyakam. Próbáltam követni mozdulatait, szám a nyakát érintette. Lassan elindult lefelé, körbeölelte mellemet. Bimbóim előre meredtek, érintésére testem önálló életbe kezdett. Vágytól izzott testem, pedig csak a mellemet kényeztette odaadóan. Hasamnál kicsit időzött majd visszatért a számhoz. Keze a valóságban is felfedezte testemet. Ajkai fáradhatatlanul követték mozdulatait.

Testem lázban égett, bőröm bizsergése egyre fokozódott, élvezettel adtam át magam az érzéseknek. Következtek a lábaim, lassan érzékien borzolva tovább a már így is feszült idegeimet. Néha megérintve szeméremajkamat kezével. De csak úgy, mintha véletlen lenne.

Nem hagyhattam ennyiben! Lehajoltam és kezem rátalált férfiasságára. Majd el ájultam a gyönyörtől, ahogy a kezemben fogtam. Számmal érintettem, millió csókot lehelve makkjára, majd lágyan bekaptam és nyelvemmel kényeztettem. A már amúgy is merev dorongja egyre jobban lüktetett, s én nem tudtam betelni vele. De ekkor elhúzódott tőlem és minden teketória nélkül birtokba vette azt a területet, mit eddig csak érintett.

Forró lehelete perzselte csiklómat. Óvatosan körbejárta, bele-bele mélyesztette nyelvét, hogy megízlelje, majd újra simogathassa forró nyelvével. Bizsergett a bőröm, ölem lüktetett, szaporán kapkodtam levegő után. Minden pillanatban vártam a beteljesedést. De még nem jött. Otthagyta ölemet és kemény férfiasságával kereste az utat barlangom mélyére. Amint megéreztem magamban testem táncba kezdett, követve mozdulatát. Szája rám tapadt, s én nyögdécselve engedtem szabadjára az új érzéseket. Vágyam megint a csúcshoz közeledett, de nem engedte.

Finoman visszafogta magát, megfordított, és most én voltam az, aki irányíthatott. Gyönyörű testén lovagoltam, magamba fogadva kemény, hatalmas szerszámát. Úgy éreztem, felnyársalom magam rajta, de a mozgásom nem szűnt meg. Minden mozdulat a mennyekbe repített. Hátgerincemet finoman simogatta, megfogta a popsimat és magára húzott, egyre jobban elveszett bennem. Mellemet csókolgatta, szívta. Testem izzott a vágytól. Nem bírtam már magammal, mozdulataim felgyorsultak, testem beleremegett, amikor a kéj végigsöpört rajtam. S szinte ugyanabban a pillanatban mély nyögés szakadt ki partneremből.

Erőtlen testem rajta pihent, simogató keze, nyugtatta testemet. Nem voltak szavak, némán öleltük egymást. Most éreztem először, hogy a szerelem igazán rám talált.

Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Készültem az estére. Egy jó hírű pincészet üzletéből hoztam bort, ami a vacsorához igazán passzol. Gyertyákat is vettem útközben, hogy hangulatosan teljen a beszélgetés és persze a nagyon ritkán használt, de mégis némileg elegánsabb étkészletet terítettem meg.

Neki nem lehet csak úgy összedobni egy vacsorát, és nem egy éjszakás kalandot szeretnék. Szabrina megérintette a szívemet és mi tagadás: a vágyaimat is. Ő egy becsesebb érték, a ma este királynője.

A vacsora kellemesen telt, mintha egy elegáns étteremben vacsoráznánk: a kellemes zene, az elegánsabb ruha és a félhomály mindkettőnknél megtette a hatását. Az ízletes vörösbor csak feltette a koronát, ahogyan éreztem, amint a fejembe kúszik. Talán ez tett nyíltabbá felé, mert teljesen kinyíltam előtte. Nagyon ritkán teszek ilyet, mert a nők kinevetnek, vagy naiv gyermeki léleknek tarthatnak. De ő valahogy más volt. Zöld szemei sokadszorra megigéztek és simogatón hatottak rám. Nem mosolygott, hanem kedvesen figyelte, amint egyre mélyebb titkokat osztok meg vele. Éreztem, hogy ő lesz az igazi társam, és a régi dolgaimról, kapcsolataimról és viselkedésem furcsaságairól tudnia kell.

Aztán megfogta a kezem és egy sóhaj után viszonozta a nyíltságom:

- Az őszinteségedért őszinteség jár. Hallgass végig, és ha meggondolnád magad, nem haragszom meg. Boszorkány vagyok. - Itt talán akaratom ellenére is furcsán nézhettem, mert egyből folytatta: - Jó boszorkány! Kevesen vagyunk, és titkoljuk, de nem szeretném úgy kezdeni a kapcsolatot, hogy ezt ne tudd. Nagy a felelősség, nem mindig érek rá, és sokszor egyedül kell, hogy hagyjalak. Ami fontos, hogy a titkot meg kell őrizned! Ha ezek után is elfogadsz, akkor nagyon szeretnélek, mert már így is nagyon szeretlek.

Először hihetetlennek tűnt, de aztán megértettem az összes kérdésemre a választ. Mire befejezte, addigra már kedvesen mosolyogtam és egyszerűen nem is tudtam volna elképzelni úgy, hogy ő nem boszorkány. Így volt teljes egész.

- Szabrina - simítottam meg a kezét -, nem gondoltam volna, hogy még léteznek boszorkányok, de Rólad el sem tudnám hinni, hogy nem vagy az. Kedvességed és a szemeid mindig megbabonáztak. Az álmaim pedig... - sóhajtottam, miközben felálltam és mellé léptem. - Életem legkellemesebb perceit, álmaim adtad nekem. Így kellesz nekem, egyáltalán nem zavar, hogy boszi vagy!

Ő is felemelkedett és a nyakamba borult. Éreztem finom parfümének csábító illatát, vagy talán a bortól szédültem meg, hogy minden gátlást félresöpört? A következő pillanatban már nyakának puha bőrét csókoltam, orrom a tarkójába bújt, úgy szívtam magamba csábító páráját. Álla felé haladva egyre több csókkal árasztottam el, és mellének emelkedésével éreztem, amint teste egyre jobban áttüzesedik.

Finom állcsúcsán át jutottam el puha ajkáig, ahonnan feltörő sóhajának forróságát számmal pecsételtem le. Nyelvünk mohón kergetőzve játszottak egymással, miközben még szorosabban húztuk testünket egyre közelebb.Nem bírtam betelni a csókjával, már-már levegő után kapkodtunk, de akkor sem hagytuk abba.

A heves ölelésben ujjaim rátaláltak ruhájának cipzárjára és finoman végighúztam a popsijáig. Amint kicsit eltávolodtam tőle, az anyag egy mozdulattal lehullt a földre és felfedte Szabrina csupasz testét. Ujjaim akadálytalanul járhatta be minden porcikáját, de ő sem volt rest: ingem kigombolva kúszott keze a mellkasomra, majd a nadrágszíjjal folytatta tovább. Közben egy pillanatra sem engedtünk el egymás ajkát, mintha testünk külön életet élne. Nem is emlékszem, mikor került le rólam a nadrágom, mert annyira beleszédültem remegő testébe, hogy ilyen apróságok teljesen észrevétlen történtek.

Alig vártam, hogy meztelen bőrét ne csak a kezemmel fedezzem fel, hanem végigcsókolhassam mindenhol. Ez nem álom, ez nem álom! - villant a fejemben, és egy pillanatig el sem hittem, hogy finom halmait fogva a számhoz emelhetem és nyelvemmel simogathatom körbe. De a hegyes csúcsok nagyon is valóságosan meredtek előre, várva a kényeztetést. Ezután egy pillanatig sem gondolkodtam tovább, hanem óvatosan bevettem a számba az egyik keménységét és játszani kezdtem vele. Gyengéden megszívtam, majd nyelvemmel cirógattam, hogy kellően érzékenyé váljon. Aztán a párja következett, miközben tenyeremmel és ujjaimmal lágyan, körkörösen masszíroztam.

Hajamba túrva remegett előttem és várta a folytatást, és tovább haladva a köldökénél elidőztem kicsit. Mikor már azt hihette, hogy tovább kalandozom a forró nyílás felé, inkább visszafelé kúsztam, egyre feljebb, végül az izgalomtól kicserepesedett ajkait hűsítettem le egy csókkal. De a kezem továbbra is saját életet élt és a combjaira tévedt, megsimítva rugalmas bőrét. Néha egyre beljebb és beljebb siklott a lágyabb részekre és amint meghúztam felfelé, éppen csak hozzáértem a puha bejárathoz. Csókkal lefojtott sóhajai még így is fel-felszakadtak a torkából, ezért újra és újra bejártam a kéjes utat.

Remegve és türelmetlenül éreztem, amint rámarkol merev férfiasságomra és határozottan húzogatni kezdi. Édes bosszú, de hagytam, mert szinte pontosan tudta, hol vannak az érzékeny pontjaim. Nem bírtam én sem sóhajok nélkül, főleg, miután lehajolt, apránként megpuszilta, majd gyengéden szívni, szopogatni kezdte a makkom. Úgy húzta végig az ajkait rajta, hogy a peremen meg-megugorva csússzon ki a szájából, aztán ismét eltűnhessen forró bilincsében.

Nem bírtam sokáig ezt a játékot, testemből szinte robbanni vágyott az energia. Felemeltem magamhoz, és az ágyhoz vittem, hogy végigfektessem rajta. Ezután lehajoltam forrón vágyakozó, éhesen tátogó bejáratához és a csípőjét megfogva finoman benyaltam a résbe. Teste megremegett, ölét feljebb emelte kicsit. Finoman körbeízlelgettem húsos bőrét és meg-megpendítettem már keményen türelmetlenkedő magját. A hangolás igazán tetszett neki, a sóhajok sűrűsödtek, a háta egyre jobban feszült. A popsijába markolva emeltem kicsit rajta, hogy kehelyként kényeztessem, de nem akartam, hogy a kezeim között végezze. Ezért csak finoman nyitogattam szirmait, éppen csak be-bedugva a nyelvem hegyét. Feltörő hangjaiból tudtam: nem szabad tovább játszadoznom vele.

Fölé hajoltam és lüktető férfiasságommal nyitottam be hozzá. Nem erősen, nem határozottan, de lassan, egyre mélyebbre merülve benne. Érezni akartam minden apró rezdülését, ahogyan odabent kifeszítem a falakat és utat török a legmélyebb pontig. Amikor elértem a végső határt, csípője finoman körözni kezdett. Rámosolyogtam, majd a hajamba túrva csókra húzott. Csípőmmel egyre határozottabb táncba kezdtem, odabent a makkom minden részét elkényeztette. Táncpartnerem sóhajait a csókban fojtottam el, és egyre lendületesebb tempót diktáltam. Nyelve egyre szaporábban kergetőzött, a csók már nehezen fojtotta le szapora zihálását.

De nem adtam meg a kegyelemdöfést. A háta alá karoltam és magam fölé fordítottam. Diadalmasan ült fel és nézett le rám, és csípőjével körözve lovagolni kezdett. A gyertyafényben kiemelkedő halmok és az arcára kiült élvezet gyönyörű látványa együtt teljesen elvarázsolt. Szebb volt, mint álmomban.

Magamhoz húztam és a hátát simogatva melleit kényeztettem felváltva. A mozdulatoktól be-becsúsztak a számba a hegyes csúcsok, ilyenkor igyekeztem kicsit megszívni azt, amelyiket értem. De éreztem, hogy itt már nem én irányítok. Szilaj lovaglása kíméletlenül hajszolt a végső robbanáshoz. Mielőtt elértem volna, megremegett felettem, teste megfeszült, combjai szinte kipréselve megszorítottak és ezzel feladta az utolsó kenetet. Hatalmasat robbantam benne, és az újabb szorításai, remegései még többet és többet préseltek ki belőlem, hörögve, nyögve hullottam az ágyra, miközben tehetetlenül, remegve lüktettem benne. Végül aztán visszazuhantam a mélységbe és egymáson pihegve karoltunk egymásba. Simogatva pusziltam meg csapzott homlokát és végül így mélyedtünk álom nélküli álomba.

Reggel egymás karjában ébredtünk. A besütő nap az arcára vetült, miközben mosolygott.

- Jó reggelt szépségem! - simítottam el az arcából a haját. - Szépséges boszorkám.

- A boszorkák szépek? - nevetett fel. Aprót csíptem az orrára:

- A vasorr még hibádzik! - nevettem én is, és jót kacagtunk.

Este ketten mentünk le a cimborához. Amikor meglátott minket, fehérre vált az arca. Amikor leültünk, Olivér még akkor is remegett.

- Na mi van haver? Mi ez a rémület? - kérdeztem nevetve.

- Nem ismersz meg? - kérdezte Szabrinától, mintha nem is hallotta volna a kérdésem.

- Nem, ki vagy? - kérdezte mosolyogva. De a szája sarka állásából máris tudtam, hogy füllent.

-Én a... én a... semmi - fordult a söre felé és egy húzásra kiitta. Majd felállt: - Sajnos most tényleg nem maradhatok, mennem kell.

Biccentett és már ott sem volt egy perc múlva. Nem értettem a helyzetet. Odafordultam, Szabrinához:

- Édes boszim, ki is volt ő? Tudom, hogy ismered... Ugye nem ő is álmodott veled?

- Á, ő nem. Nem álmodott. Elég kínos randi volt... Ráadásul azt hitte, valami macska vagyok, akit simogatni kell és dorombolok... - nézett melankolikusan a mennyezetre.

Ekkor eszembe jutott, mit mesélt a cimborám a zöld szemű nőjéről és a macskákról. Aznap este igazán jót nevettem.

Tartalomjegyzék