Tűzvirag (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)
Bizony elég hihetetlen, amit elmesél, de azok közé a ritka kivételek közé tartozik, akik a közelemben vannak. Könnyen hozzáférhető, és álomszinten jól manipulálható.
Jó tanuló és hiszem, hogy mindez előnyére válik.
Várja az estét, felkészül rá testileg, lelkileg. Nem menekül el, mint a többi, hanem vágyik ezekre az élményekre. Én megadom neki még egy darabig.
Az ágyon fekszik, illatosan, várva érkezésem. Szeme nyitva, hátha valamit mégis csak felfedez, valami ide nem illőt.
- Ugyan! Hunyd le a szemed, és ne kérdezz! Tudod, akkor csak egy csettintés és eltűnök.
Lehunyja a szemét, várja mi jöhet még. Csak nézem mit is tegyek vele, hiszen amire szüksége van egy jó szeretkezéshez, azt már megtanulta. Tudom, hogy nem fog ezek után önző szexmániás lenni. Na, lássuk, mi rejlik még benne!
Lágy ajkak érintése, mintha simogatnák. Nyelv játéka, gyengéden, pont annyi ideig, amíg bele nem merülne teljesen. Aztán leheletnyi csókok a nyakán, mellén.
Még mindig nem lát semmit, csak érez.
- Csitt!! Egy hangot se! - mondom, mert az érkező gondolatai alapján látni akarja, ki teszi mindezt vele. De még nem lehet! Most kezek és szájak egyszerre csiklandozzák érzékiségét. Mintha testének minden pontját más és más érintené. Bőrén az érintést már alig tudja elviselni. Farka felfelé mered, néha meg-meg remegve várja a beteljesülést. Aztán az érzés abba marad. Csalódottan nyitja ki a szemét. Nem érti, hova lett az örömmámor.
- Meséld el, mit tennél, ha most a legdögösebb csaj kényeztetne? Meséld el, most szabad – mondom, és a sóhaj, mely elhagyja az ajkát érzékelteti, hogy vágya újra éled.
Elmeséli, hogyan kényeztetné partnerét, hogyan hajtaná a kéj felé, aztán visszafogná, hogy minél tovább tartson, és minél nagyobb örömet érezzen. Elmeséli a kényeztetés minden lehetséges módját. A mellek simogatását, ingerlését, öle édes ízét. S ha a hosszú kényeztetés után elmenne, örömöt érezne, hogy mindent megtehetett annak érdekében, hogy a gyengébb nem élvezze a szexuális együttléteket. Mindeközben farka az égnek mered, és némi váladék is megjelenik a végén.
- És mit kérnél cserébe? - kérdezem.
- Ugyanazt, amit én adtam neki - feleli.
- Ezt már szeretem, a jutalmad nem marad el!
Egy csettintésre lányok serege veszi körül. Érzékien kényeztetik, minden testrészre jut egy lány. S ő döbbenten hárítaná el, de ezt nem teheti. Tapasztalja csak meg, milyen az, amikor érzelem nélkül, csak a kéj munkálkodik benne.
Megadja magát, s kezdi élvezni a helyzetet. A lányok, legjobb tudásuk szerint nyúlnak hozzá. Bizsergés fokozódik, minden porcikája mozog az elviselhetetlenül izgalmas és ingerlő érintésektől. A vágy tombol benne, mégsem tud elmenni. Valami visszatartja.
És most az egyik lány beleül feszülő farkába! Végigsöpör testén az izgató érzés, egy másik lány a golyóit nyaldossa, van aki a combját simogatja, másik a hasát ingerli, úgy csókolják, majd bele fullad.
Már nem ura testének, sem az akaratának. A vad, ősi ösztönnel megkínálja a lányokat: meredező farkával. Próbálja érzékelni, hogy melyik lány öle, illata a finomabb. Hol ide dugja, hol oda meríti meredező farkát. Állati dugásra ösztökélik, hiszen mindent felkínálnak neki, minden megadnak, amit csak kíván.
Végigdöngeti az összes lányt, elölről-hátulról, állatias ösztönnel, birtoklóan. Mindent kipróbál, amit lehet, rózsás bimbókba merítkezik, kitárulkozó ölek mélyére öklel, a felkínált hátsót elfogadja.
Aztán alább hagy a hév, és rádöbben arra, hogy nem érez semmit. Hiába kényeztetik, a jó érzés meg van, élvezi, de nem tud elmenni. De még mindig meredező farokkal kergeti a vágyát, magát a kéjt, az orgazmust, ami nem éri el. Már-már feladja, amikor az egyik lány elkapja, és nyelvével, szájával kényezteti.
- Nagyon jó! Rögtön durranok!
A lány igyekszik, de csak egy apró nyögés hallatszik, melynek végén némi mag csordogál ki lüktető farkából. Nem érti: ennyi ingerlés után, miért csak egy ilyen lehangolt csordulást él meg? Miért nem szárnyaló orgazmust?
Lecsukja a szemét, szégyenkezik, az orgián.
- Nem erre nincs többé szükségem, elég nekem az egy, az, amelyik a boldogságot adja.
Elábrándozik a nőn, amelyiknek smaragdzöld szeme van. Hozzáképzeli a testet, egy tökéletes testet, mely után sóvárog. Eddig hallottam, és ez elég volt ahhoz, hogy véget vessek ábrándozásainak. Lágy szellő érinti, elfújja az ábrándot, helyébe mély alvás ígéretével lehunyja a szemét.
Hajnalban ébred, valaki szólította. Legalábbis ezt hiszi. Vagy mégis? Lehetséges, hiszen lágy szellő érinti a bőrét, ez a finom érintés arra készteti, hogy körbenézzen. S a smaragdzöld szemen kívül semmi mást nem lát. Beleveszik, a gyönyörű szempárba.
Érzi, hogy a szellő simogatása átvált kéz érintésére, s a száját egy meggypiros ajak zárja le. Nem gondolkodik, ösztönösen átöleli, holott nem látja a testét, csak érzi.
Úgy fordítja, hogy alá kerüljön, és közben elveszik a zöld szempárban. Nem siet, minden pillanatot kiélvez, ahogy végigcsókolja a lány testét, melyet csak érzékel. Gyönyörű mellét, melyet még látni is élvezet, nem hogy érinteni. Feszes hasát, mely hullámzik, minden csókjától. Lejjebb menne, de nem engedik. Megfogják a karok, és visszahúzzák, csókolják, ölelik, simogatják.
Simítás a gerinc mentén, mely felborzolja vágyát, végigfut a testén a feje búbjától a lába ujjáig. S az a csók, melyet a nyaka gödrébe kap. Elönti a mámor a nem várt érzékiségen.
Mindent visszaad, örömmel kéjjel. Együtt játszik a smaragdzöld szem a fiú szemével, és a kezek, melyeket nem látni, egyre fokozzák vágyait. Leér a melléhez, s a lány megfeszül alatta akár az íj. Illata teljesen betölti az orrát, s kergetik egymást az öröm felé.
Végre lehajolhat az öléhez, birtokba veheti mézédes barlangját, melyet kényeztet, elenged, majd magába szív. Érzékeny pontján tartja a nyelvét, nyugtatja, majd kezdi elölről. Csak a lány vágyára törekszik, de amit ad, azt mindet visszakapja.
A lány keze gyengéden simogatja a farkát. Ráhajolva, nyelve játéka mennyei érzéssel tölti el. Fáradhatatlanul kényeztetik egymást, majd a lány egy hirtelen mozdulattal fölé kerül, és beleengedi magát a már jól előkészített lüktető farkába.
Lassan, finoman le-föl jár, tovább ingerelve már úgy is túlérzékeny makkját. Mind mélyebbre és mélyebbre engedi magába a lány, hüvelye szorítja, szívja, nem engedi. Küzdenie kell azért, hogy most kitartson, összeszorítja testét, míg a hullám átrobog rajta, majd kezdi újra, segítve a lány mozgását. Le-fel, le-fel, közben szájuk egymásra talál, és még mindig lassú mozdulatokban kéjelegnek.
A lány hirtelen felül, gyorsabb ütemet diktálva, meghajtja az alatta lévőt. A fiú minden mozdulatát követi, és a gyorsulás száguldásba csap át. A lány teste hirtelen megfeszül, hosszan elnyújtott sikoly kíséretében élvez. De a fiú sem hagyja magát: még egy pár lökés, finom mozdulat, és egyszerre tör fel belőlük hang, az érzés, mely vágyuk beteljesedését jelenti. A lány ráhajol a fiúra, a fiú simogatja, nyugtatja a lány testét. Mikor elcsendesedik, egy nagy sóhaj kíséretében megköszöni a lánynak, a csodát, melyet tőle kapott.
Nem marad más, csak az álom, a forgás, a jó érzés! Nincs már zöld szem, nincs érintés, semmi sincs, csak az elégedett boldogság, melyből a vekker berregő hangja ébreszti fel.