Iworry (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)
Túrázni készültünk a barátnőmmel a hétvégén. Szombat reggelre terveztük az indulást. Péntek este megcsörrent a telefonom s a vonal végén Fanny zokogva meséli, hogy épp az orvosi ügyeleten van, kificamította a bokáját, tehát részéről a hétvégi program sztornó.
El kell döntenem megyek- e egyedül, vagy maradok itthon. Aztán úgy döntök elindulok, ha már kifizettük a szállást és a túravezetést, ne vesszen kárba.
Néhány órányi autózás után elértem a megadott indulási helyre. Már néhányan ácsorogtak kisebb csoportokban várakozva, amikor megláttam egy pasit aki egyedül ácsorgott, külön a többiektől. Egy maroknyi papír között keresgélt valamit, hátán hátizsák, lábán magasszárú túrabakancs, biztosra vettem Ő lesz a túravezetőnk. Magamra pakoltam én is a hátizsákom s elindultam a többiek felé. Amikor közelebb értem a férfi is elindult s megköszörülve torkát beszélni kezdett .
- Jó reggelt mindenkinek! Én leszek ma a túravezető. - majd bemutatkozott, és még hosszasan folytatta, megosztva minden szükséges információt az egybegyűltekkel.
Figyeltem Őt ahogy beszélt, bár nem állítanám, hogy amit mondott el is jutott az agyamig.
Magas izmos férfi volt, rövidre vágott göndör hajjal, vadítóan zöld szemekkel, markáns állal, és hátborzongatóan mély bariton hanggal. Azt hiszem első ránézésre vonzónak találtam, s mosolya, kedvessége csak egyre fokozta bennem ezt az érzést. Néha amikor rám nézett miközben beszélt, össze akadt a pillantásunk.
Úgy tűnt én leszek az egyetlen magányos a csapatban, mindenki társasággal érkezett.
Amikor befejezte a mondandóját, egy gyors létszám ellenőrzést tartott a kezében lévő papírok egyikéről, s mikor kimondta a nevem felemelt kézzel jeleztem itt létem. Ekkor ismét egy pillanattal tovább nézett a szemembe, élveztem ahogy kacérkodott velem.
Miután végzett ezzel is felszólította a csapatot, hogy indulunk, majd odalépett hozzám s így szólt:
- Látom egyedül érkezett, fel ajánlhatom, hogy tartson velem a csapat élén?
- Örömmel! - válaszoltam mosolyogva, s szívem kissé felgyorsulva vert tovább, pedig még hol voltunk a hegymenettől.....