Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Micsoda egy hét ez! Pörög az üzlet ezerrel, a készletek a béka feneke alatt vannak, egy hónap múlva pedig országos kiállítás. A mi cégünk vitte el a pálmát tavaly, pedig akkor még csak induló cég voltunk, néhány jó ötlettel. Akkor még csak én voltam a tervezők között, ékszereket terveztem, minden napra jutott néhány jó ötlet, alig győztem megvalósítani őket. A győzelem után muszáj volt felvennem néhány olyan lányt, aki besegített a készítésbe, mert hirtelen annyi megrendelésem támadt, hogy nem győztem őket. Pár hónappal később összeakadtam egy gyönyörűen dolgozó tűzzománcos lánnyal, akit felvettem, hogy csodákat alkosson. Mi ketten remek párost alkottunk, de valahogy úgy éreztem, hogy muszáj a kézművesség nagyobb palettájára kikacsintanunk. Így lett egy kerámiás asszonykánk, és még egy fél tucatnyi nő, akik elkészítik, amit mi hárman megálmodunk. Hát...nem egyszerű ennyi nővel együtt dolgozni nap mint nap. Valahogy mindig előkerül itt-ott egy kis súrlódás valami semmiség miatt. De azért, jó a csapat. Már csak egy selyemfestőt szeretnék, aki minden gyöngy és tűzzománc ékszer mellé letesz egy-egy gyönyörű kendőt, na és a medálok függesztéséhez is alkot valami légies semmiséget. A héten már négy jelölt járt nálam, mind szépen dolgoznak. De egyiküknek sem volt igazi egyénisége, így még várok az igazira. Ma délutánra egy számomra ismeretlen külföldi jelentkezett be. A fotók, amiket küldött a munkáiról, gyönyörűek voltak, szinte éltek! Nincs neve a szakmában, de nem érdekel, egy bemutatkozást mindenképpen megér.

Egy magas, jóképű férfi lép be a bolt ajtaján. Talán eltévedt, vagy a barátnőjének akar valami csecse-becsét beszerezni. Segítséget nem kér, ám tökéletes érzékkel nyúl a bolt legérdekesebb, legegyedibb darabjaihoz. Már éppen felállnék, hogy mégiscsak segítsek neki, amikor tengermély hangon és valami érdekes, ám nem zavaró akcentussal bemutatkozik, s kiderül, hogy nem más, mint a tervezőjelöltem, akit vártam! Férfi!!!! Egy pillanatra szólni sem tudok, mert én nőt vártam. OK, a név alapján bármi is lehetett volna, de valamiért én akkor is nőt vártam! Aztán persze nyújtom a kezemet, hellyel és kávéval kínálom és elkezdem rutinszerűen kérdezgetni őt, ahogy minden jelölttel tettem. Frappáns volt és valami olyan őrült férfiasság áradt belőle, hogy időnként nem is értettem, miről beszél, hanem csak hallgattam azt a sajátos hangot, amin mesélt magáról. Tetszett, kimondottan tetszett. Hirtelen szeszélyből úgy döntöttem, hogy rögtön elkezdetem vele a következő fordulót. Átmentünk a szomszéd szobában lévő műhely egyik munkaasztalhoz, ahol egy halom selyem volt egy kosárban, mellette pedig takaros sorban álltak a festékes tégelyek. Egy fiókból előhúztam 4 ékszer szettet az új kollekcióból, s megkértem, hogy válassza ki azt, ami neki legjobban tetszik, s alkosson hozzá valamit.

Meglepődött a kérésen, alig láthatóan felhúzta az egyik szemöldökét, majd így szólt:

- Rendben. De mielőtt hozzáfogok, szeretném önön látni mindegyiket, hiszen egy ékszer attól lesz igazán ékszer, ha viselik.

Választ nem várva máris mögém áll és felcsatolja azt a türkizköves láncot, ami a kedvencem a négy közül. Ahogy az ujjai a nyakamon babrálnak, finom bizsergés indul el az érintése nyomán és félbeszakítja azt a gondolatmenetemet, ami épp azt fontolgatta, hogy szerencsés volna-e beültetni egy ilyen hímet ennyi csaj közé...na ezt majd később gondolom át, mert a fülbevaló is a fülembe kerül közben...aztán az újabb, az újabb, közben pedig a bizsergés lassan a derekamig ér, hogy a medencecsontjaimon át vándoroljon egészen az ágyékomig. Egek, ha egyetlen érintéssel ezt műveli, mit csinálhat vajon, ha direkt izgatni akar!

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Újra eljött a váltás ideje. Eltelt pár év és ez az ország is kezdett szürkévé válni körülöttem. Fakultak a benyomások, kezem alól egyre hasonlóbb darabok kerültek ki. Biztos jele volt az útra kelésnek.

Fejest ugrottam a net végetlenjébe és újra éhesen körözni kezdtem, mint a még nem éhező, de már kissé megcsömörlött ragadozó. Új ország, más munka és persze más nők ennyi volt a cél. Vártak az új kihívások, új testek és az ősi vadászat a hódításra éhes védtelen női nem.

Válaszoltam néhány hirdetésre és meg sem várva az összes választ, elindultam oda, ami a legvonzóbbnak ígérkezett. Volt pénz, idő és megmozdult bennem a kóbor vadász, a férfivér. Csomagnak elég volt egy kevés, szokásom szerint egy hátizsák, az öreg sokat látott csomag. A világban itt-ott várt rám egy nő, körötte életem darabjai s a bizakodás, hogy legközelebb őt választom megint.

Meglelni célpontomat nem volt nehéz. A tengerparti város közelében a nyüzsgő ezernyelvű úton volt a kis bolt, ahová kézművest kerestek. Nő volt a tulajdonos és kis női közösség dolgozott a keze alá a leírás szerint. Jó zsákmány és forró légkörben igazi alkotó munka ígérkezett. Hozzá ráadásképp a kedvenc belépőm, érkezés anélkül, hogy megvártam volna a választ. Tudtam, jó vagyok, és ha tetszik a hely a női csapat befogad majd kedvem szerint.

Az üzletben csak egyikük volt látható, vásárló épp sehol, hát csendben megálltam a kirakat előtt, felmérni, megérezni az alkotó nőt a tárgyak mögött. Kavargó színek, játékos formák, friss dizájn, kedvemre való kitárulkozás. Mutasd a kezed munkáját nő, és megmondom miféle vagy? Beszürkült satrafa vagy vágytól űzött asszony, naiv-tüzes leány.

Egy szőke nő állt fel a pult mögül, kezében félkészen megakadt ékszer darab. I'm just looking around, mondtam és most már őt is figyeltem, amint követ szemével, míg én lassan válogatok. Eladónak nem is rossz, ha a többi is ilyen, vagy egy kis latin vér is akad, az még jobb lehet. Közben felkeltette figyelmem néhány kivételes darab a pult üvegje alatt. Mint ha jó zenészek egy jam sesionre összejönnek, elmémben képekként jelentek meg mindazon dolgok, amiket látva a készletet magam tennék hozzá, játszva a selymen, fémen, kövön.

Közelebb érve a nőhöz, megcsapta orrom a tiszta női illat, amit elfedni nem tud se szappan, se verejték se parfüm illata. Nos, kezdetnek több mint ígéretes – gondoltam – és felfedtem kilétemet. Bemutatkozás, látom arcán, meglepődött, de profi, mint ékszerész és magát ismerő nő egyaránt. Szemében ott az a villanás, amiért évekre megállnék, ha úgy adódik, tudom.

Gyors volt a válasz, próbára hívó elém terített maréknyi ékszert és improvizálásra hívott a tulaj, mert ő volt a szőke nő. Kacér nemes vad és máris próbára tesz, lássam mire vagy kész és rápróbálom sorra az ékszert, mit elém rakott. A dísz, nő nélkül halott kacat, lássam rajta és akkor a folytatást kitalálni nem lesz nehéz. Nem véletlen, hogy utolsónak hagyom a darabokat, amihez készen áll a terv. Ujjam öntudatlan seper végig az arany pihéken-nyakán, de érzem rajta, hogy közömbös nem maradt. Felizzik, mint napfényen a nemes drágakő, illata is változik, de látom a kontrollt visszanyeri hamar.

Asztal, szerszámok, finom anyagok, ezernyi szín, minden együtt – lássuk mit tennél hozzá magadból – tetszik-e. Leülök és magával sodor az alkotás vágya, elmerülök a megérzések, a fantázia világában. Leülök, hogy lássam őt odakinn, gyors kézmosás, anyag keretre feszül palettán színek születnek kettő, hat kilenc... ennyi már elég. Fejemben ott a kép, egy könnyű selyemkendő nyakát, vállát simítja, fölötte lángra gyúl a szőke haj, halvány barna bőre a keret.

Nem kell sok idő, a selyem már csak ilyen türelmetlen anyag, gyorsan szárad és tétovázásra nincs idő (mint a szilaj nő, ezt szeretem benne), kezemben ecsetek villannak, anyagon kavargó ősz/tavaszi színgomoly, hajszárító a kézben, míg ő vevőkkel cseveg, én kész is vagyok.

Amint a vevő kilép én a nő mögé lépek és a még langyos selymet nyakába ejtem. Mielőtt eszmélne, egy gyors mozdulat és az új fülbevaló drótja máris új formára hajlik, a másikat hagyom. És ha ilyen lenne végül? – kérdem, majd a tükröt közénk tartva megmutatom neki önmagát. Ahogyan elképzeltem, olyan így szemből, kavargó dús színek nyaka körül, és nocsak, bőre is mintha árnyalattal pirosabb lenne, míg a tükörben magát szemléli, és én leplezetlenül nézem szemből a tükör felett.


Szóra nyitja száját, de ebben a pillanatban a lépcsőn megjelenik egy apró fekete villanás, egy szénfekete lány sárgában-zöldben és pergőn csivitelni kezd. A tulaj összerezzen, szemében bosszúság-megkönnyebbülés elegy és máris hűvös-üzleti, hangja a főnöké, ha szavát nem is értem igazán. Érzi, megmenekült, de én tudom, jelzi illata, hogy csak időnyerő pillanat. Bemutat engem az apró nőnek, mint új szerzeményét műhelyüknek, az kezet nyújt, apró keze egy pillanattal hosszabban, mint indokolt, kezemben marad, majd játékosan megsimít.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Fél szemmel figyelgetem a pasit, hogy mit ügyködik. Ügyes...egyetlen felesleges mozdulat nélkül dolgozik, gyakorta rápillantva a próbababára aggatott kiválasztott darabra. Szívesen nézegetném őt egészen feltűnően is, de egyrészt nem akarom zavarni, másrészt meg...az egyik kedvenc vevőm jön be és úgy dönt, ismét elver nálunk néhány száz eurót. Haláli egy nőszemély. Ötven éves, lehetetlen holmikat aggat magára, de ha már a ruci megvan, bármilyen rémes is, kiválóan választ hozzá kiegészítőket. Most épp egy zsír új babarózsaszín kosztümben virít és ahhoz akar valamit. Hát legyen. Leteszek elé néhány rózsakvarc alapú, kristályokkal díszített darabot, és reménykedve abban, hogy valami konszolidáltabb színhez is kedvet kap, előveszek egy szép grafitszürke együttest is. Közben meghallgatom a legújabb pasisztorijait (mert az mindig van), s sutyiban megmutatom neki az új szerzeményemet, aki éppen valami csudajó bordót ken a finom selyemre. Nagy nehezen megakadályozom, hogy berohanjon és körbecsókolja a pasit. Más se kéne, minthogy elijedjen az első vérmes vevőtől! Inkább megígérem neki, hogy a szépfiúnk jövő hétre mindkét kiválasztott szettjéhez készít valami szép sálat.

Nagy nehezen elmegy, már vártam, mert látom, hogy új üdvöském elkészült. Persze úgy csinál, mintha dolgozna, de azért...látom amit látok. Gyorsan én is úgy csinálok, mintha egy félbehagyott fülbevalón dolgoznék, amikor mögém lép és a nyakamba ejti a frissen elkészült kendőt. A finom anyag csiklandozza a nyakamat, hát még, ahogy elrendezgeti és az ujjai is hozzám érnek! Te atya ég! Mit művel ez a hím. Lehet hogy rég randiztam....na jó, annyira azért nem rég, de egyszerűen...na mindegy, lássuk mit csinált. Jót! Természetesen. Már épp mondanám neki, hogy a munkája éppen olyan finoman csábító, mint ő maga, amikor kedvenc kolleginám rohan elő, hogy elmesélje, mi minden fogyott ki és mi minden kéne neki ahhoz, hogy tovább tudjon dolgozni. Közben persze kíváncsian figyeli a jövevényt, úgyhogy be is mutatom neki az új kollegát. Látom, az első pillanatban őt is lekapta a lábáról, kézfogáskor olyan pillantásokat vetett feléje, hogy majd leszaladt a pasi nadrágja! Ajaj...ez a hím vagy felpezsdíti a csapatot, vagy totál szétzilálja...mindegy. KELL.

Még megbeszélek vele néhány részletet, holnap már munkába is állhat. Aztán, amikor már kifelé tart, hirtelen szeszélyből utána megyek, megfogom a vállát. Megtorpan, én meg ügyetlenül nekiszaladok, aztán inkább a földet nézve mondom el a mondókámat.

- Így ismeretlen helyen biztosan szívesen ismerne meg néhány jó éttermet. Egyet megmutathatok ma este?

A férfi átkarolja a derekamat, mintha épp el akarna kapni esés közben, és kihívóan válaszol.

- Köszönöm, hamarosan élek az alkalommal. Ma este viszont...nem tesztelnéd a konyhaművészeti tehetségemet is? Nyolckor nálam, a címem az önéletrajzban.

Majd választ sem várva kisiet a boltból...

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Basszus! Mik járnak ide?

Ez a kivénhedt madam ez előbb… Na ezt nem akarom közelebbről látni. De ez a kis fekete… Ezt még levadászom vagy inkább megengedem neki, hogy közelebb jöjjön. Egész közel. Majd.

De előbb a főnök asszony azt hiszem. Finomnak ígérkező falat. Lesz itt friss hús megint.

Ajánlkozik idegenvezetni, hohó nem addig van az. Majd ott és akkor vezetsz, amikor én akarom. De megkapod az esélyt, feljöhetsz ma este és megkapod a bemutatkozó tápomat. Készítek neked olyant, hogy a füled s lábad ketté áll tőle, meglásd.

Van még pár órám, irány a piac meg egy jó borász. Női nép nyüzsög, itt én vagyok az egzotikum, akad egyből segítőkész kalauz. Itt a mangót ne vedd, gyere megmutatom merre van az igazi. Ma vega menü lesz, abból baj nem lehet. A nyúltápot mind szereti, de abban is benne lesz a fantáziám.

Kész az étel, zuhany alá vágom magam. Nem is, inkább a kád. Idő van bőven, nyolcra hívtam, esélyt nem adva tiltakozni. Úgy láttam szereti így, vezetve és ez nekem is megfelel. Kezd érdekelni a nő, most éppen kevésbé könnyű prédára vágyom.

Este 8 lesz egy perc múlva és szól a csengő. Hm, ez jó belépő, pontos a nő, ezt értékelem. Gyors simítás a hajon, könnyű borostán, hirtelen ötlettel nyakkendő kerül a mély bordó ing fölé, farmer ropogósan tiszta alatta fekete puha félcipő. Ajtót nyitok.

A lépcsőház félhomályából kiragyog egy szőke hajtömeg, gyors leltár, csillogó szemek, árnyalatnyi smink, vállán az új kendő, nyakába a lánc, amihez készítettem azt. Rövid kötött rafinált ki miniruha, puha csizma és magabiztosnak szánt mosoly. Kezemet nyújtom s beleteszi magáét egy puha mozdulattal. Miközben belép, másik kezem már lesimítja a kendőt a vállról, fogasra kerül ugyanazzal a mozdulattal. Szeme máris felméri ideiglenes lakóhelyem. No azt nézheted baby. Egy órája sincs, hogy lelépett a takarítónő, a lakás gazdájának figyelmessége. Ő is tudja, egy új nő, új randevú, új helyen mit jelent. Nem kellett sokat magyaráznom, egyetértő félmosoly volt a válasz és egy kézfogás.

A nő izzik, érzem rajta és benne mégis némi félsz. Olyan kislányosan szégyenlős és ugyanakkor tudatában van annak mit akar és mit ér. Ez izgalmas este lesz, talán éjszaka is.

Asztalhoz vezetem. A tálakon lefedve lapul a könnyű friss kagyló (engedmény a vegából, ezt jól tudom csinálni), langyos, ropogós pirítós, hűtve sós vaj, egy marék grillezett zöldség, izzóan csípős mélysütött papaja saláta, gyöngyöző kancsóban könnyű gyümölcslé, pohárban sötéten izzó vörösbor. Hagyom, hogy körbejárjon, megmutassa magát, tudassa mi az amit kaphatok, ha ő is úgy akarja.

Tévedsz édes!

Ha én úgy akarom!

Leül a székre, amit alá tolok és az ablakon behozza a könnyű szél a nyár eleji párás illatot. Ma el fogod felejteni a külvilágot.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Mit képzel ez a pasi magáról? Azt gondolja, hogy ma felmegyek a lakására, csak úgy, első szóra? Hmm, hát legyen...de ha azt hiszi, hogy az ágyában kötök ki, nagyon téved! Majd meglátja, hogy nincs minden úgy, ahogy ő akarja!

Gondosan készülök, hogy mindent láthasson, amit a jó ízlés látni enged, röpke, testre simuló ruha, hosszú csizma, na és az a gyönyörűség a nyakamba, amit ma ő festett. Azt nem bírom abbahagyni, az túl jó lett ahhoz!

Időben érkezem, finom bort is hozok, nyilván nem ismeri a helyi, híresen jó borocskákat. Kap egy fehéret, meg egy vöröset is, a csuda tudja mit kotyvaszt. Ha rosszat, legfeljebb diétázom...

Kellemes meglepetés...a pasi elegánsan és őrült jó illattal nyit ajtót, a konyhából pedig ínycsiklandozó szagok jönnek. Tip-top lakás, tiszta, ám még nem otthon. Asztalhoz ülünk és jóízűen vacsorához látunk. Tényleg jól főz. Összeillő ízek, szépen tálalva. Mekkora különbség ahhoz képest, amiket én kotyvasztok...ha olyant akarok enni, amit fél óránál tovább tart összedobni, inkább étterembe megyek. A kagyló isteni!

Közben méregetjük egymást, mint két vad. Ő azt hiszi, hogy övé a világ ma este, nekem azonban egész más elképzeléseim vannak. Ennek ellenére hagyom, hogy a kávét már a kanapén igyuk meg, persze egymás mellett, s azt is hagyom, hogy az ujjai kóbor táncot járjanak a nyakamon. Elolvadok, majd megveszek, szívem szerint hozzá bújnék, megcsókolnám, hogy végül letámadhassam. Küzdök magammal, keményen, mert annyira, de annyira kívánatos ez a pasi! De MOST még nem. Azért sem. Hagyom, hogy hadd tudja, mit nem kap meg még ma...mézes madzag. Hivatalos témára váltok, mesélek neki a cégről, néhány albumot is megmutatok neki a kollekcióról, közben pedig gondoskodom arról, hogy időnként a kezem hozzáérjen a combjához. A körmöm hegyével rajzolva magyarázok neki és elégedetten konstatálom, hogy lassan türelmét veszti. Ahányszor közelebb akar férkőzni hozzám, fordulok, hogy csak úgy "véletlenül" nehogy menjen neki! Aztán amikor úgy döntök, nem bírom tovább, felé fordulok, hevesen szájon csókolom! Ízlelem, tépem az ajkát, az ölébe fordulok, meglovagolva szögezem a kanapéhoz. Finom, izgató íze van, a bőre pedig...bársonyos és karmolni való! A nyakkendőjétől nagyon gyorsan megszabadítom, hogy az inge alá nyúlva belemarhassak a vállaiba. Most azt kívánom, bár vettem volna bugyit, mert így tuti, hogy foltos lesz a nadrágja! Érzem, ahogy felforrósodik minden porcikám, a hüvelyem pedig árulkodóan eregetni kezdi nedveit. Szívem szerint ott és rögtön megerőszakolnám (na jó, nem kéne erőszak azt hiszem), ehelyett, úgy döntök, megtanulja a beosztását...

- Kedves, köszönöm a szíves vendéglátást, de most már megyek. Holnap hosszú napunk lesz. Csók reggelig!

Szinte rohanok az ajtó felé, és magam sem tudom miben reménykedem...hogy utánam jön, vagy hogy elenged.

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Van tűz a nőben! No meg önérzet is, büszkeség, hogy ő aztán nem adja magát az első randin csak úgy. Akkor sem ha mindene azt jelzi, hogy de mennyire.


A csók olyan igazi volt, nadrágot meg vihetem a tisztítóba. Jókora nőillatú folt kerekedett rajta. Naná, hogy én is majdnem eldurranok, alig férek el a nadrágomban.


Ha játék, hát játsszunk. Úgy rohan kifelé, mint aki úgy érzi, hogy ha még két másodpercig marad, akkor nem tud elmenni ma éjjel. Várja, hogy visszahívjam. Ez nem lesz ilyen könnyű édes, nem azért volt már annyi nőm, hogy egy újabb egyből az ujja köré csavarjon. Közben észre sem vette, hogy odakinn szakadni kezdett az eső, ő pedig hiába van kocsival, beborozott már velem.


Hívok taxit, és ha a kulcsot itt hagyod reggel beviszem neked a kocsit vagy érted is mehetek, ha megmondod hova. – mondom és figyelem a reakciót.


O.K., de taxi nem kell, inkább gyalog megyek, nem ért egy kis szellőztetés. – szól hadarva, a kulcsot kezembe nyomja és kapkodva kártyára írja a címét.


De még nem köszöntem el illendően. – szólok és az ajtó mellett a falhoz és magamhoz szorítva ragadozó módjára elkapom, megcsókolom. Teste ellazul, majd izzón visszaadja és egyik lábát ösztönösen körém fonja. Majd hirtelen kisurran az ajtón és leszalad a lépcsőn.


Mosolyogva becsukom az ajtót és észrevétlenül kilesek az ablakon. Szaladva indul, mint aki nem is tud a világról maga körül. Az eső ömlik, ő feleszmél, látom most veszi észre, hogy máris csurom víz. Toppant egyet, amitől már alulról is elázik és visszanéz. Látszik, jönne is meg nem is. Átkozott önérzet és imádott ösztönök.


Visszahúzódok és a fürdőben megnyitom a vizet a jacuzziban. Pár csepp illatos olaj is kerül. Kikészítem a kedvenc fürdőköntösöm és töltök még egy pohárral. Ezúttal abból a borból, amit ő hozott.


Éppen csak elhelyezkedem a kanapén, amikor rövid csengetés...


Ott áll az ajtóban bőrig ázva. Így, ha lehet még kívánatosabb. Hívsz egy taxit mégis? – kérdi, és már vigyorog. Persze. - mondom. De előbb van jobb ötletem.Látom vacogsz. Mit szólnál egy forró fürdőhöz? Itt egy köntös és vár téged a jacuzzi, amíg fürödsz a ruhád megszárítom, a víz jó meleg és remélem eltaláltam az illatot.


Szeme elkerekedik, nem tudja hozzám vágjon-e valamit vagy a nyakamba ugorjon.


Tudtad? – kérdezi. Vigyorom, nem kíván további magyarázatot. Elfogadja az ajánlatot, kikapja kezemből a köpenyt és máris eltűnik az ajtó mögött. Becsukja, de nem zárja be. Helyes! - gondolom.


Nem telik el több, mint 5 perc és már hallom, hogy szólít – Itt valami nem működik. Segítenél?


Bemegyek, villany leoltva, csak az utcáról szűrődik be némi fény. Mire észbe kapok, már ruhástul a jókora kádban vagyok. Szája, számra tapad miközben a víz alá nyom...

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ez nem lehet igaz, szakad az eső, és még hideg is van. Azt terveztem, hazasétálok, hogy lehűtsem magamat némileg, de ha ebben a hőmérsékletben hazabotorkálok, az tuti tüdőgyuszi. Tetszik vagy nem, vissza kell menjek, hogy hívjon nekem taxit. Természetesen a telefonom is lemerült...

Várt...mosolyogva, és mint kiderült egy kád forró vízzel. Ezt a pimaszságot! Tudta, hogy így lesz. Annyira bosszantó, hogy így kiszámította! Hát...ha már így esett, hogy vissza kellett jöjjek, akár ki is használhatom. Mit árthat egy jó fürdő...főleg vele. Mert az tuti, hogy nem egyedül fogok fürödni. De nem ám! Eljátszom a gyenge nőt, hagyom, hogy bekísérjen, s kényelmesen elnyúlok a kádban, jólesően felmelegszem a hideg eső után. De, jöjjön a játék! Lekapcsolom a villanyt és behívom, mintha csak a gombokkal nem boldogulnék. Úgyis erre vár...arra viszont tuti nem számít, hogy belerántom a kádba. A váratlanság erősebb az ő hatalmas testénél és máris alattam van. Csókolom őt, éppoly mohón, ahogy azt az este folyamán tettem, s közben a fejünk is víz alá kerül. Amikor feljövünk, gombolgatni kezdem ázott ingét és vigyorogva tudatom vele:

- Kedves, most már egálban vagyunk, te is vizes vagy...én szeretem, ha a kormányrúd a kezemben van. Ahogy látom, te is. Lássuk, hogy alakulnak az erőviszonyok...

Miközben cibálom le a ruhát róla, magamban dühöngök, hogy miért nem voltam erősebb és hagytam itt őt, mielőtt ilyen szituba kerültünk az első randin. Hogy a fenébe fogok így együtt dolgozni vele? Most már mindegy...azt hiszem legjobb, ha átadom magamat az éjszaka gyönyöreinek, aztán jöjjön, aminek jönnie kell.

Időközben ő is meztelen, s mielőtt túl sok kártyámat felfedném, betömöm a számat azzal a gyönyörűséges farokkal, amit egész este szerettem volna már megkaparintani. Hosszú, vaskos, a makk pereme pedig finom érzékeny, nyelvem minden érintésére összerándul. Incselkedek vele, érzem a lüktetését, hagyom, hogy a bőrének íze beszivárogjon az ízlelőbimbóimba. Itt is éppoly jóízű, mint az ajkainál. A meglepett férfi hamar úrrá lesz a helyzeten, miközben én őt kényeztetem, ujjait beszappanozza és a falatozásom ütemében gyengéden masszírozni kezdi a nyakamat, hátamat. Beleborzongok az érintésbe, két véglet között kavargok...akarom most rögtön magamban tudni, vagy húzzam még ezt az édes kínt? Egyszer aztán belemarkol a csurom vizes hajamba, s szigorúan rekedt hangon rám szól:

- Ne tovább!

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Atyaég! Ez a nő mindig ennyit beszél? Minek ez a sok szöveg, magadat akarod meggyőzni? Úgysem a szavakon múlik, ki fog vezetni. Na, végre színt vallottál, azért jöttél hogy kipróbáld, amire gusztusod támadt és nincs ez nekem ellenemre. Csak azért ne amputáld a farkam nagy lelkesedésedben. Nem szűk nadrág az, hogy rángatni kelljen, hé!


Elkapom a haját és leakasztom a farkamról. Megcsókolom keményen és kilépek a kádból. Egy mozdulattal kiemelem őt is és a szobába viszem azon vizesen. A kanapéra teszem és ugyanazzal a lendülettel már a lábai közt vagyok. Illatos és jóízű első kóstolásra. Kicsit még érzik a fürdő és az olaj, de pár pillanat alatt már csak a saját íze marad. Két tenyerem a petefészkei fölött nyelvem pedig már a másik ajkaival játszik. Felnyög és elengedi magát. Egy jó pont neki, hogy szereti a franciát. Imádom, ha egy nőt addig kényeztethetek, amíg majd megőrül a befejezésért. Kíváncsi, hát belemegy a játékba. Amint felérne a csúcsra, ritmust váltok és folytatom. Mire negyedszer is ezt teszem, közben a kezem a hátsó bejáratát masszírozza már, már követeli a farkam magába.


Nem!


Most elsőre így fogsz elmenni édes. Mire végig gondolom, már robban. Hangosan sikoltva és fejemet magához szorítja. Remeg.


Mielőtt teljesen lecsillapodhatna és elmerülne az édes lebegésben, kihasználom azt a rövid pillanatot, amikor újra lehet indítani a játszmát és nyílegyenesen belekergetem a második orgazmusba. Félájultan remegve elernyed így mögé ülök és fejét az ölembe veszem. Míg ő piheg, megnézem magamnak, úgy igazán, míg haját simítom. Nincs nő, aki ilyenkor le ne vetné minden civilizáció-fertőzött társasági álarcát. Ilyenkor láthatom a valódi énjét. Az ősit, a vágytól és hormontól hajszolt vadat.


Kedvemre van a látvány. És végre nem beszél. Csak fáradtam mosolyog vissza csukott szemmel. Hát igen édes, most már bemutatkoztunk egymásnak. Tudod, te is, hogy mit kaphatsz tőlem. Egy kis részét legalább…

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Mire észbe kapok, már az ágyán fekszem, széttárt lábakkal, tökéletesen kiszolgáltatva neki. Akár tiltakozhatnék is, de olyan nagyon ügyes a nyelve! Ördögi játékot űz velem, pontosan érzi, hol van az a pont, ahol még megállíthat orgazmus előtt, hogy aztán tovább folytathassa ezt az édes kínzást. Jóízűen belemerülök az élvezetbe, tökéletesen kitörlődik a fejemből az, hogy a mai estét én akartam irányítani! Miközben a nyelve játszik, szakértő kezei a testemet éppoly tökéletesen kezelik, mint ahogy a selyemmel tették. Először finoman cirógatja a petefészkeimet, amitől kis híján elélvezek, de aztán keményem alulról markolja a fenekemet, hogy még jobban az ajkaira húzhasson. Annyira, de annyira akarom már a farkát magamban! Követelem én sikítozva, de még csak meg sem hallja...még az ujját sem vezeti belém, csak a nyelvével kínoz. Nem bírom tovább, robbanok egy hatalmasat. Olyan gyönyör fut át a testemen, amit már nagyon rég nem éltem át....csitulnék, de nem hagyja. Meglovagolva orgazmusom utolsó rezgését, leheletfinom érintésekkel újra nyalakodni kezd, hogy újra elélvezzek! Nem volt nehéz dolga...testem nagyon jól reagál az övére...végre kegyelmez, hagyja, hogy bódultan elnyúljak az ölében, és élvezzem a közelségét. Lustán cirógatom a combját, ami épp kézre áll, és mélyen beszívom azt a csábító pézsmaillatot, ami a bőréből árad. A farka persze ott ágaskodik a nyakam magasságában, úgyhogy játékosan néha végigsimítok rajta. Csak néhány percet adj drága, hogy magamhoz térjek, s máris kielégüléshez juthatsz te is...persze egy ekkora türelmetlen szerszám látványa egyáltalán nem hagy hidegen...újabb borzongató vágy fut végig testemen, miközben ő a hátamat cirógatja. Lustán nyújtózom egyet, aztán mintha csak fészkelődni akarnék, felülök és vele szemben az ölébe telepszem. Még nem nehezedek rá teljesen, csupán a nagyajkaim becézik őt, aztán a hüvelyem bejárata is követeli a magáét. Most rajta a sor, hogy türelmetlenül megpróbáljon magába rántani, de szerencsére ő is szeret játszani. Hagyja, hogy végtelen lassúsággal körözzek a makkját nyaldosva, eközben ő jóízűen bekapja az egyik mellbimbómat, ami pont szájmagasságban van neki. Először ő is gyengéd, alig-alig érint, amitől persze szegény melleim intenzív folytatást követelnek! Azt ő még nem tudhatja, hogy a melleim hiperérzékenyek egy szakavatott szájra. Aztán amikor már mindkettőnk teste kínzón követeli az keményebb élményt, beleharap kicsit, s mélyen beszívja, miközben tövig magára húz. A lélegzetem elakad, olyan tökéletesen kitölt! Néhány lassú ismerkedő csípőkör után heves vágtába kezdek...most éppen nem érdekel a világ, az sem, hogy ő milyen tempót kívánna, hajszolom az élvezetet, kontroll és fék nélkül....

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Túl a kötelezőnek képzelt körökön elmerülünk egymásban. A kölcsönös vágy hajt mindkettőnket és veszettül vetjük bele magunkat az élvezetbe. "Megtorlásul" a franciás kínzásért és hálásan az eszeveszett orgazmusért máris ölemben ül és befogadja farkamat. Mit befogadja, falja, elnyeli. Őrült tempót diktál s ez kicsit sincs ellenemre. Pillanatnyi esélye sincs, hogy én menjek el előbb, mert már halom, érzem rajta, hogy közeledik az újabb orgazmusa. Nem tartóztatom magam tovább én sem és egyszerre robbanunk. Belé lövöm a teljes töltetet, miközben rám zuhan félig bódultam. Lebegünk együtt és a tökéletes összhang bizony olyan extra, amit az első alkalommal ritkán sikerül megkapni. Hosszú és őrült éjszaka veszi kezdetét, de most kicsit megpihenünk, lesz ez akár fél óra is?


De mégsem, hiszen ellenére a lövetnek, bizony farkam nem akar lankadni, hát magam mellé fektetem ölemből a nőt és hasára fordítom. Pompás feneke megteszi a magáét, nem hogy nem lankadok, de farkam újra vigyázzban áll. Kívánatos érett fiatal falat, ellenállni neki percre sincs okom.


Meglepődik, de ellenkezni nincs kedve-ereje. Ahogyan megsimítom gerince végét és feneke vájatát, megremeg, nem éppen menekülni készen. Kéznél van a kanapé mellett a kence és gumi. Míg hátsó bejáratát masszírozom és udvarol neki kezem, bebocsátást vágyva, figyelem reakcióit és másik kézzel a gumit húzom magamra.


Finom meglepetés és jókora szerencse. Látom hátsó nyílása ellazul. Nocsak, nocsak. Hát ebben is kedved leled? A jelek szerint nem csak hogy nem idegen neki ez a mód, de ösztönös vággyal reagál a közeledésemre s máris kényelmesebb pózt keres és hasa alá párnát simít. Elégedett macska módján morog valamit így én sem tétovázok.


Kence a gumira, új adag bejáratához és makkom máris a nyílást masszírozza óvatosan. Csak semmi sietség, megvárom amíg lassan méretemre tágul a külső, majd a belső gyűrű is befogadni kész. Lassan, keményen belé hatolok, ő kéjes hanggal nyugtázza jöttömet. Most megállok s lassan lüktetve növekszik farkam tovább.


Mozogni kezdek és a belőle feltörő elégedett nyögés tovább ingerel. Hosszú mozdulatokkal kihúzom belőle addig, mi makkom pereme a belső gyűrűbe akad, majd tövid nyomom újra és újra. Nem rohanva, inkább minden mozdulatot kiélvezve kéjesen. Közben két vállát markolom kemény és ő minden mozdulatra élvezettel nyög nekem. Egyszer csak úgy dönt, hogy ideje egy újabb száguldásnak és új ritmusra vált. Fenekét keményen nyomja hátra rám és beindul pompás teste átadva magát a hormonok hatalmának. Most én vagyok a lovas és kapaszkodnom nem árt mert úgy követeli magának az újabb csúcsot, hogy kis híján farkam törik.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

De jó, ő is szereti ezt az őrült tempót, csípőn ragad, úgy segíti a mozgást. Összeforrunk, úgy, hogy nem is tudni, hol végződik az egyik test, s hol kezdődik a másik...Hajszoljuk egymást az újabb gyönyör felé, hogy a csúcson megállva hagyjuk, hogy végigfusson rajtunk...aztán lebegünk az ágy fölött, kiürített fejjel, egymás karjában. Az álom és az ébrenlét között ingadozunk, nem tudván eldönteni, mi volna jobb...elaludni az orgazmus utórezgéseivel, vagy még habzsolni kicsit abból, amit egymásnak kínálunk.

Ő a mohóbb. Finoman hasra fordít az öléből, s cirógatni kezdi a hátamat, el-elidőzve a fenekem félgömbjein. Ösztönösen felnyomom, olyan nagyon finom az érintése. Különben is...nézegesd csak Kedves, kedvedre. Úgy látom nem veted meg a szép női idomokat. Egy fél pillanat erejéig átsuhan a fejemen, hogy a saját örömömön túl tán más haszna is van annak a jó sok edzésnek, amit művelek. De ez a gondolat nagyon hamar teljesen érdektelenné válik, amikor olajos kézzel kezdi masszírozni a hátsómat, egészen céltudatosan jelezve, hogy ő bizony abból az irányból is megkóstol. Hálás sóhajjal helyezkedem a kezei alatt, hogy a kezei helyét végre elfoglalhassa az a gyönyörű farka. Érkezik is, kínzó lassúsággal hatol belém, meg-megállva centiméterenként, hogy kiélvezhessük minden pillanatát. Végül teljesen kitölt már, finom feszítő érzés lesz rajtam úrrá, de ahogy mozogni kezd, újra hatalmába kerít az a fékevesztett vágy, ami az előző szeretkezésünknél elöntött. Hangosan sikítok minden egyes lökésénél, hátranyúlva a combját is megragadom, hogy még mélyebben hatoljon belém! Felvesz egy eszement tempót, közben majd összeroppantja a vállamat, de úgy élvezem, mint szexet talán még soha. Hatalmasat élvezünk, újra együtt, közben karmaim a combjába vájnak. Hördül a drága, mély basszussal csatlakozik a sikolyomhoz, aztán elnyúlunk és élvezzük, ahogy tökéletesen kikapcsol az agyunk....filmszakadás, egészen hosszú időre...

Olyan hosszúra, hogy a nap már magasan jár, amikor megébredek. Zavarodottan nézek körül, de hamar rájövök, hogy hol is vagyok, és jóízű élmények kerülnek elő az éjszaka mélyéről. Az órára nézek, látom, hogy nem árt kelni. Van egy váltás ruha a kocsiban, valami sokadik érzékem azt súgta tegnap, jól jöhet az. Halkan kisurranok, épp csak magamra kapva a ruhát, s ha már kint vagyok, a szomszéd pékségben veszek néhány finom puha pékárut is. Éjszakai gyönyöreim okozója még mindig kábultan alszik, úgyhogy újra meztelenre vetkőzöm, úgy állok neki a kávéfőzésnek, immár jó nagy zajjal. Ideje ébredni az édesnek...Gyorsan tálcára a reggeli, s a gőzölgő kávéval megyek őt keltegetni...leteszem a kávét, fölé hajolok egy ébresztő csókra, amikor a takaró alól kinyúlik a kéz és magára ránt!

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Kiadós és extra finom szeretkezés után kábultan hullunk egymás mellé. Egy pillanat vagy ezer és a mélybe ránt az álom-ájulás. Én ébredek előbb, éjjel van még égzengős csillagtalan. Gyengéden karomba veszem és átviszem őt a méretes franciaágyba. Halk nyöszörgés jelzi, hogy fel sem riad, de karját szorosan körém fonja. Lefektetem s betakarom, majd könnyű zuhany után én is mellé bújok. Átölelem szerelem szagú testét s nem éppen véletlenül kezem ölére téved. Önkéntelen mozdulattal hessent el onnan, mint pimasz kóbor legyet. Gyönyörködöm benne még, majd visszaránt az álom, előbb még érzem, ahogyan feneke ölembe vackol és utána snitt.


Reggel illatok ébresztenek, kávé és köré könnyű parfüm, semmi kedvem kinyitni a szemem, inkább várom az illatok forrását, míg közelbe ér. Halkan csusszan a tálca az éjjeli szekrényen és a levegő megmoccan felettem, ajkak érintenek.


Elkapom a derekát és máris magam mellé gurítanám, de kicsusszan a kezem közül.


Most az üzletasszony szerető áll az ágyam mellett. A kád teli van itt a reggeli és hozzá én. Átmentél az első vizsgákon – mondja. Fura, de ez nem bántja a hím önérzetem. hamar megegyezünk milyen sorrendben érjünk az üzletbe és mi lesz az alibi kettőnknek külön-külön.


Enyém lett a későbbi érkezés, mondván hogy papírokért jártam. Ő már elment a bemutatóra így most magamban találkozom a női „hordával”. Minő véletlen: éppen a kis feketére bízta a pesztrálásomat. Tudta-e vagy nem, ezt már nem tudom meg. Minden esetre a kis fekete nem teszi kétségessé, hogy elsőbbséget akar, mint felfedező. Ha tudná…


Kézen fog és mintegy véletlenül az ajtón áthaladva a melle a hasamhoz tapad. Hogy lesi a hatást a kis vadász. Sandít ám felfelé. A többit meg eszi a penész. Hej, lesz még itt macskaharc! Alighogy elfoglalom a helyem, járulnak már sorban a színem elé. Az egyik kávét hoz, a másik színekről kérdez, a harmadik színekről kérdez és közben lopva simogat.


De a kis fekete ügyes. Beszerez egy vevőt, amikor a többiek éppen kilépnek az ajtón és már nem csinálhatják vissza, menni kell ebédelni mert az idő szoros. Mire végzünk, messze járnak majd, de előbb kiosztják a pillantásokat. Ha azzal ölni lehetne…


Elment a vevő és a kis fekete egyszerűen bezárja az ajtót, és kilép a ruhájából. Huh!


Amilyen apró, olyan arányos. Pompás feszes kis teste van. Kőkemény mellei, nem is aprók és ébenfekete az egész lány. Nem vár sokat, húzna már magára. Köszönöm, már jóllaktam ma. – mondom és atyaian megsimogatom a fejét.


Egy villanás alatt fúriává változik, nem kell lefordítani a szót, amit fejemhez vág. Megvan az első ellenségem az új országban ez nem vitás. Nem volt hát véletlen, hogy éppen rábíztál, nem vitás…


Kiszaladok hát a közeli kínaihoz némi kajáért és visszahozom.


Alig fogy el a fele, megjönnek a többiek sietve. Vizslató tekintetek kereszttüze. A kis fekete maga az ártatlanság szorgos szobra. Még fél óra munka és megjön ő is, a tulajdonosnő, ennek a nőcsapatnak korlátlan(?) úrnője. S az enyém is az lesz, ha megengedem…

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Bármennyire is utálom, másra kell bízzam éjszakai kényeztetőm bevezetését a munka világába...mire ő bejön, nekem már réges rég egy esküvői szalonban kell lennem, bemutatni az új kollekciót...na mindegy, majd Franciska megoldja ezt a dolgot, tegnap úgyis látták már egymást. Megkapja az instrukciókat, és már csak futtomban veszem tudomásul, hogy mohó vágy villan a szemeiben. Nos kedvesem...ma mély vízi próba...ha nem fekteted asztalra a kis feketét, akkor...akkor a szívem nem törik darabokra, te pedig jöhetsz az ágyamba is persze...ha akarsz...

Tárgyalás sikeres, a teljes kollekciót megvette a szalon! Rohanok vissza a boltba, egyenest a műhelybe. Mindenki szorgosan dolgozik, épp egy gyönyörűséges türkiz selyem formálódik kedvesem kezei alatt. Franciska valami bonyás tűzzománc csodán dolgozik, de valahogy....olyan feszült a hangulat! Hohó...itt valami történt. De vajon mi? Az tuti, hogy nem volt szex. Már csak azt kéne megtudjam, hogy miért nem! A csődör próbálkozott és nem nyert, vagy Franciska próbálkozott és ő nem nyert? Azt hiszem, ez utóbbi lehet a helyzet, mert a jó illatú szexistenem elégedetten mélyed bele a munkába. Fölé hajolok, mintha a kendőben gyönyörködnék, közben pedig beszívom azt a bódító illatát...hol van még a munkanap vége? Miközben felemelkedem, egy lopott mozdulattal végigsimítok a nyakán, és megkérem, hogy egy óra múlva jöjjön az irodámba, hogy megbeszéljük a terveket. Hirtelenjében annyi ötletem van, és annyi megrendelésünk, hogy muszáj sorrendbe tennünk. Arról nem beszélve, hogy akarom az ő ötleteit is. A testéről nem is beszélve!

Csak eljön az idő, amikor végre becsukja maga mögött az ajtót. Mindenféle munka előtt a karjaiba bújok egy heves csókra. Nem akaródzik abbahagyni, pedig elég veszélyes egy irodában bármit is csinálni. Az én drága csábítóm azonban felfedezi, hogy kulcs is van a zárban, s azzal a mozdulattal zárja be az ajtót, amivel engem a falhoz szorít...háttal magának. Szó nélkül felhúzza a szoknyámat és félretolja a bugyimat. Keményen szorítja a csípőmet, harapja a vállamat. Minden erőmet össze kell szednem, hogy ne hangoskodjak, olyan jól esik ez a nyers erő. Készségesen hajolok az íróasztalomra, hogy sürgető vágyunk végre beteljesedést találjon.

- Dugjál meg keményen te csődör...- suttogom sürgetőn a fejemet hátrafordítva...

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Látom, hogy észre vette. Kiszúrta, hogy valami van a levegőben, kíváncsiság, méreg és pina szag. Persze ő ismeri ezt a csirkeólat, hiszen maga szedte össze. Most neki kell összetartania is. De most inkább dolgozom, megpróbálom nem észrevenni, hogy a reggel befejezetlen vágya benne is ott van. Incselkedik, mintha régtől fogva együtt lennénk. Nem vagyok könnyű préda csak kedvemre vagy. De kell még tisztázni néhány dolgot, úgy látom. A munkára megvehetsz, de más nem eladó. Jövök, ha én is akarok, de akkor nincsenek határok. A szex jó veled ez nem is vitás. Nekem való a tested a stílusod és az ízed az illatoddal. A szabadság azonban más dolog és a testi összhang az még nem szerelem, nem társkapcsolat. Egy pompás szexpartner nem megvetendő annyi biztos. De lássuk munkahelyet is találtam-e vagy arra még gyúrni kell. Nem sürgős, hiszen a legutóbbi helyen gyűlt elég tartalék.


Eljön a délután és én bemegyek az irodájába. Hogy kétség ne legyen, egyből rám és hozzám tapad. Hormonjaim jelzik, hogy farkam sem maradhat pihenve. Nincs ellenemre. Kulcs ráfordít, nőt elkap, szoknya fel és bugyi (bugyi????) félre. Úgy ahogyan van, hátulról elkapom és kőkeményen magamévá teszem. Nem kell bevezető, forró és lucskos punci várja jöttömet. Vállánál fogva feszítem magamra és nem tudok ellenállni formás vállának és nyakának. Egy harapás, nyomot nem hagyó, miközben döföm vadul.


A fenébe! Ez az ócska közfal pozdorja csak. Nyikorog! Így hiába próbálunk csendben maradni, a fal árulkodik.


Belerobbanok újra és telelövöm. Remegve megállunk, mindketten lihegünk elégedetten. Jó falat.


Elengedem lassan, magam kicsit megtörlöm, és farkam tokjába (nadrágba) rendezem. Nagy fotel az asztala mellett, dohányzó asztalon fényképek, leporellók és tervek. Kézben veszem őket, míg rendezi kicsit magát. Éppen végez és leülne, amikor valaki ajtóstul próbál beesni. Felkenődik a zárt ajtóra. Szabad. – mondja, majd tettetett bosszúsággal megrántja belülről, közben ügyesen kulcsot is fordít, hogy ne hallja senki sem. Na Te sem először használod így az irodád! - gondolom.


Kis fekete esik be az ajtón. Megint beragadt? – kérdezi szemtelen-kajánul és a szeme jár mint a jojó. Csalódottan veszi észre rendezett állagom. Nem jött be a zavarás kisanyám. De a szag árulkodik és látom rajta, hogy legszívesebben bilit borítana.


Mutatja főnökének legújabb kreálmányát. Jót tett neki a bosszúság, szinte izzik a tűzzománc minden színe a kezében.


Új kedvesem rendületlen nyugalommal foglalkozik vele és közben incselkedőn mozdítja felém pompás farát. Aprót riszál észrevétlen és feltűnik, hogy megdöccen kicsit.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Végre valahára bennem van! Reggel óta ezt várom. Kemény a farka, mint a kő, durva a pasi, most épp nincs benne semmi gyengédség. Úgy dug, mintha egy kurvát dugna, de eszementül élvezem, hogy most nem kellett semmiféle tiszteletkört futnunk! Olyan mélyre hatol, hogy szinte fáj, de nem kell, hogy kíméljen, ezt ösztönösen érzi. Robbanok, a sikoltásomat úgy fojtom el, hogy a kezébe harapok...úgyis ezért tartotta ide. Robban, s belőle is csak egy halk hörgés tör elő...

Éppen rendezzük magunkat úgy nagyjából, amikor Franciska ránk tör. Illetve...csak törne, ha nyitva lenne az ajtó. Úgy csinálok, mintha beragadt volna. Naná, hogy rögtön lejön neki, hogy mi is volt az oka a beragadásnak. Mindegy, legalább tudja, hogy mi a pálya. Szakértő szemekkel átnézem mit művelt, szép darab...közben pedig incselkedik az egész testem a pasival. Közben a lábam időnként még megremeg az előbbi gyors menettől...de hiába, az élet szép! Most különösen.

Egy hirtelen szeszélytől vezérelve, ha már ott van a kollegina, bent fogom, hogy azt megtárgyaljuk, hogy neki miféle ékszerekhez kéne kendő. Hagyom, hogy beszélgessenek, közben pedig figyelem a reakciókat. A jóllakott oroszlán beszélget az éhes vadmacskával. Érdekes, nagyon érdekes....időnként az apró fekete kéz, mintha csak mutogatna, végigsimít a hófehér nyakon, egyáltalán nem zavartatja magát. A hófehér nyak gazdája ezt jól viseli, ám nem igazán viszonozza. No...majd csak beáll köztük a rend.

Amikor végeztek, még kettesben is dolgozunk kicsit, aztán nem bírom tovább. Az ölébe telepszem, a vállára hajtom a fejemet és szégyenlősen súgom a fülébe:

- Jó veled!

Érzem, hogy ölem alatt a farka újra duzzadni kezd. Egek, de most annyira dolgoznunk kéne! Felállnék onnan, de nincs kedvem. Keményen belecsíp a mellbimbómba, s beleharap a fülcimpámba, így küld el.

- Főnökasszony, megyek, nekilátok a feladataimnak. Megengedem, hogy ma este te főzzél. Meztelenül...a szemem láttára...

Ezzel a meghökkentő mondattal és egy önelégült vigyorral kimegy az irodából és 5 perccel később már teljes koncentrációval dolgozik egy hatalmas kifeszített selyemdarab fölött, aminek...hmmm...buja nőies mintái lesznek!

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Jó volt az előbbi menet. Meglepően gyorsan alakul az összhang testünk között főnökasszonnyal. Ha így folytatjuk a hatalmi meccsek is hamar véget érhetnek. Hiszen ha közös a vágy és az érdek, nem nagy ügy. Főképp, ha ő is akkora hódolója a keresetlen és feltétel nélküli őszinteségnek, mint magam. Fárasztana újra olyan nővel kavarni, akinek minden mondata mögött hat másik kimondatlan de kitalálandó kóborol folyvást. Na ebből nagy próba lesz még. Ha bejön akkor hawaii, ha nem akkor is lehet egy jó szexpartnerség belőle. Testem minden esetre elégedetten jelzi tetszését egyelőre.

A kis fekete nem adja könnyen. Pofátlanul flörtöl velem a főnöke előtt. Pech, mármint neki, most nem keresek újabb tokot a farkamnak. Ezt a menetet bebuktad csoki. Cirógass csak ha élvezed, csak félre ne értsd mert a farkam a főnöködre áll.

Mikor megyek vissza a műhelybe ki nem hagyhatom a macsó dumát, amivel eligazítom új nőm. Nem veszi rossz néven, tudja-elhiszi hogy nem akarom bántani.

Meló végén csavar egyet a dolgon, hogy neki is igaza legyen. Ebben szabad. Hozzám megyünk. – mondja – De előbb piac.

Legyen, de a menü az ő dolga lesz. Jól sejtettem az ízén, hogy vega. Más az íze egy keleti nőnek és sajátosan tiszta íz egy vega puncija, a feketék meg – no az megint más lapra tartozik. Kedvelem. Magam húsevő vagyok, de egy finom nagyajak-saláta saját levében...

Míg ő előkészíti a tápot és a bort kiveszi a hűtőből, törülközőt ad és megmutatja a fürdőt. Betartva a szabályokat, pucéron lát neki.

Úgy döntök egy gyors zuhannyal kezdek, lemosva a napi szagot. Úgyis hamarabb végzek, mint ő a táppal.

Mire visszaérek nagyban dolgozik, mögé állok és nyakába csókolok. Mielőtt fordulhatna, farkam már feneke vágatában ágaskodik. Kellemes meglepetés, puncija illatán érzem, hogy locsog.

Elkapom, megfordítom és a pultra ültetem. A karfiolnak annyi, de sebaj úgyis rühellem, bár amikor nőmbe hatolok a zacskómat csiklandozza egy darab. Mellét vadítom, míg farkam kitölti. De inkább lassítok kicsit, bármennyire rohanna. Beszívom mellbimbóját, kicsit megharapom, majd nyelvemmel kényeztetni kezdem. Érzem lyukának izmai játékba kezdenek farkamon, ha már nem döföm olyan sebesen, mint elsőre kezdtem. De a melle pompásan reagál. Egyre szaporábban zihál és egyszer csak olyant sikolt, hogy majdnem belesüketülök. Elment pusztán a mellét izgatva és farkammal benne.

Nincs más választásom, megállok és benne lüktetek, míg újra kezdhetem. Ezúttal nincs lacafaca, megdugom keményen míg el nem robbanok. Ezúttal nem jön velem, hát letérdelek és becsülettel kinyalva új őrületbe hajszolom. Egy csók, hosszú, torokba kúszó nyelves és kényelmesen elhelyezkedem a konyhaszéken gyönyörködve benne, ahogyan a pulton remeg még.

Mondtam már, milyen éhes vagyok? Mi lesz a kaja Boss? – kérdezem vigyorogva és elhajolok a szálló cukkini darab elől.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Alig várom, hogy végre hazaérjünk. Kéz a kézben, mint akik már ezer éve együtt vannak. Csak éppen olyan vággyal, hogy majd megveszünk. Érzem rajta, magamon meg...na szóval azt nem nehéz felismernem. Elzavarom zuhanyozni, hogy legalább nekiállhassak a kajának, mielőtt szexbe torkollik az együttlétünk újra. A főfogás rakott cukkini, sok paradicsommal, fűszerekkel, sajttal. Egy jófajta majonézes karfiolon ügyködöm éppen amikor kijön és a karfiolt, még úgy félkészen lesöpri a pultról, hogy a helyére ültessen és úgy ahogy vagyok, alaposan megkeféljen. Nem szoktam ezekhez a gyors menetekhez, főleg nem gyors egymás utánban, de ettől még rettentően élvezem azt a nyers erőt, ami árad belőle. Élvezem, ahogy a farka tökéletesen megtölt, közben pedig a melleimet harapdálja, nem éppen finoman. Ez teljesen izgalomba hoz, a melleim kis híján megszólalnak a folytatásért könyörögve. Nem marad rest...ahogy én sem. Mivel a farka épp nem mozog, alaposan rászorítok a hüvelyizmaimmal és egy jókorát élvezek attól, amit a melleimmel művel. Pihenni vágyom utána, szusszanni egyet, de nem kegyelmez, hisz ő még éhezik. Újra kezdi a mozgást, míg ő is nem élvez...imádom azt a hangot, ami ilyenkor kitör belőle, ha semmi mástól nem tenném, ettől biztos, hogy beindulnék. Rendes pasi, nem hagy parlagon másodjára sem. Kényelmesen lehajol hozzám, hogy az őrületig nyaljon! Robbanok újra, képlékenyítve testemet és elmémet, utána pedig...remegek és a főzés az utolsó, amivel foglalatoskodnék...

-Mondtam már, milyen éhes vagyok? Mi lesz a kaja Boss?

Kérdezi kéjes vigyorral, miután kényelmesen elhelyezkedett a széken. Miután hozzávágtam egy darabka cukkinit, úgy döntök, jó lesz, ha lefoglalja magát, úgyhogy kezébe nyomom a sajtreszelőt.

- Munkára kukta, különben sosem eszünk! Aztán nehogy lereszeld a kezed!

Pár perc múlva a kaja már a sütőben volt, a bor meg a pohárban, úgyhogy legalább fél óránk maradt a vacsoráig.

- Addig játsszunk egy kockapókert...a vesztes pakol vacsora után!

Vesztett...ugyan csak egy kicsit, de vesztett. Úgyhogy miközben jóízűen felfaltuk a vacsorát, azon törtem a fejemet, hogy hogy is toroljam meg a főzés közbeni letámadást...

Meg is van...a pasi pedig készségesen elkezdte leszedni az asztalt. Kedvtelve nézegetem, mert egyszerűen imádom a meztelen testét nézni...aztán amikor kész van, átölelem a derekát és behurcolom a nappali kanapéjára.

- Nagyfiú, most én vagyok a soros a kényeztetésben...vágyom a desszertre, ami most nyalóka lesz.

Elé térdelek és kényelmesen szopni kezdem a farkát, élvezve azt a finom lüktetést, amivel reagált minden egyes mozdulatomra. Aztán egy szeszélyes ötlettől vezérelve, masszírozni kezdtem a gát tájékát, feszülten figyelve, vajon hogy reagál. Jól! Ültében előrecsúszik, hogy könnyen hozzáférhessek, így felfedező útra indulok, a prosztatáját kutatva. Megvan! Nehéz nem észrevenni, hisz a kemény farka, ha lehet még keményebb lesz és hatalmasat rándul a számban. Imádom látni az élvezetét, így felveszek egy jó ütemet, s átadom magamat az édes férfi kényeztetésének...

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Hát a kiszolgálásra nem lehet panaszom eddig. Most vagy tetszem neki vagy nagyon akar tőlem valamit. Majd kiderül, ennyi idő nem elég eldönteni ezt. Egy biztos, ami összejött köztünk az finom és nem lenne ellenemre ebből több, sokkal több sem.

Elégedetten elnyúlva a kiadós kényeztetésem után, mosolyogva szemlélem újdonsült nőm, aki megkísérli összeszedni maradék energiáit és befejezni a tápot, ami alaposan ráfér mindkettőnkre. Utánozhatatlanul huncut mozdulatokkal szedegeti le fenekéről és a csatolt részekről a majonézes brokkoli maradékát, ami jócskán keveredik levünkkel, majd rájön, hogy van ennek hatékonyabb módja is és kacér kacsintással invitál egy közös fürdésre.

Nincs ellenemre kitámogatni kicsit furán mozgó lábain, hiszen az enyémek inkább kellemesen lazák a becsületes kielégülés után. Ő inkább úgy jön mellettem, mint aki éppen lovagló óráról érkezik. Lehet, hogy kicsit lestrapáltam volna a hasonlóan intenzív (talán nem túl durva) részeit ott a kellemes lábai között?

Akárhogy is, most elnyúlunk egy kád forró vízben, kezünkben egy-egy pohár vörösborral, amit a fürdő felé útközben rekviráltam. A kellemes lebegést egyszerre támogatja a forró víz kívülről, a hozzám dőlő teste mióta elém ült és a jó fajta vörös. Na ezt az életet könnyen elviselném hosszabb távon is. A bort maradékát letéve behunyom a szemem és kezeim lassan kóborolni kezdenek hátán és vállain. A masszírozást jóleső morgással nyugtázza, mint egy doromboló nagymacska.

Halkan beszélgetni kezdünk és szó kerül arról amiért idejöttem, elárulom, hogy véletlenül választottam első próbának a cégét. Ő elmeséli az utat idáig az első kóbor ötlettől az üzletnyitásról egészen máig, amikor már önfenntartóvá válni látszik az egész vállalkozás. Ötletek, kérdések, viszont ötletek, egészen belemelegedünk és csak gyomrunk kordulása jelzi, hogy ideje lenne az etetésnek, ezúttal a gyomor kényeztetésére.

A takarmány egészen ehető nekem ragadozónak is. Két mosoly között furán fészkelődik a széken, nem találja a helyét. Gyanúm fokozódik, hogy kicsit kevésbé intenzív menetekhez szokott legalább is az utóbbi időben. Szó se róla az én bőröm is kicsit megzilálódott a farkamon. Megegyezünk, hoz valami reparáló szer után kell nézni, mert semmi efféléje nincs idehaza és kár lenne regenerálódással a szükségesnél sokkal több időt tölteni.

Nyakunkba vesszük a város belsejét és jókat vigyorogva kalandozunk egy jó patikát keresve. Végre találunk egyet, részben önkiszolgáló és vannak ezren odabenn. Minden eladó foglalt és ahogy hallom itt nem nagyon beszélik az angolt. Naná, hogy rám sózza a kérdezősködést és közben kaján női vigyorral lesi az akciót. Egy apró eladónőt szemelek ki segítőnek. szerencsémre rezzenetlen arccal találgatja mutogatásom és szegényes angolja alapján miféle dolog ami piros is bőr is dörzsölt is és kencére szorul. Egy pillantással farkam tájéka felé sikerül rávezetnem a megoldásra. No innen már egyenes az út a krém megszerzése felé. Nőm közben alig bírja magában tartani a gátlástalan röhögési ingerét. Megállj csak, lesz ebből még revans. – gondolom.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Miközben a patika felé megyünk, újabb móka jut eszembe. Nem biztos persze, hogy ő is olyan jól mulat mint én, de majd meglátjuk...Végül is, itt az ideje, hogy elboldoguljon ebben az országban...Amikor beérünk a patikába, elmélyülten tanulmányozni kezdek néhány kozmetikumot, őt meg elküldöm, hogy szerezzen szépen magunknak valami megfelelő ápolószert. Nem örül a feladatnak, de hősként indul neki. Alig zavarban, kézzel-lábbal igyekeznek megérteni egymást az eladóval, nekem meg majd kicsordulnak a könnyeim a nevetéstől! Végül trófeakánt hozza a bőrápolót, gyorsan ellenőrzöm, jónak tűnik. Kifele menet jókorát csíp a hátsómba, érzékeltetve, hogy annyira nem volt jó a vicc...ó dehogynem. Meg a fenékcsípés is...Nem bírok a véremmel, már megint rákívántam a hapsira. Alig várom, hogy visszaérjünk a lakásba...ideje leápolgatnom meggyötört tagjait...

De neki más tervei vannak, úgy dönt, hogy nekünk épp most kell romantikáznunk a tengerparton. Úgyhogy kézen fog és futólépésben megyünk a partra. Hanyatt dönt a homokon, felhúzza az apró topomat és hevesen lecsap a melleimre. Két tenyere közé fogja, s a bimbót rágcsálni kezdi. A part szinte üres...de csak szinte...egy-egy kutyasétáltató és futó feltűnik a sétányon, tőlünk 2-3 méterre és a járda világítása is jócskán elér hozzánk. Igyekszem csendben maradni, de ez nem egyszerű. Kíméletlenül kényezteti a mellemet, masszírozza, harapja, nyalja, becézi. Időnként felkap egy marék homokot, s azzal dörzsöli finoman. Combja a combjaim közé simul, erősen nyomva szeméremdombomat. Vergődöm tehetetlenül a súlya alatt, és megállíthatatlanul közeledem a következő orgazmusomhoz. Indaként csavarodom testére, és a csúcson beleharapok a vállába, hogy elfojtsam a kiáltást...gyengéd simogatással vezeti le az utórengéseket, majd legördül rólam, hogy bevackolódhassam a válla gödrébe egy kicsit pihegni.

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Eszemben sincs még visszamenni a lakásba. Hova siessünk? Irány a tengerpart. Ilyenkor már nem nagy a nyüzsgés errefelé, hiszen a nyár azért nagyjából lefutott, kölkök a suliban és vége a nagy szabadságolásoknak is. Turistákból inkább az öregje van már csak itt, na meg a konferenciások. Keresek egy eldugottabb zugot, cipőt le és irány a homok. Elnézem nőmet és kedvemre van a látvány. Ma nem ragaszkodott ahhoz az idétlen melltartóhoz, így a mocorgó dombok hegyesednek rendesen. Elnyúlva a homokban, nem sokáig állok ellen nekik. Szapora kényeztetésükbe kezdek. Kezemen egy kis homok maradt és ez kellemesen dörgöli a bőrt. Ezúttal szám a rámenősebb és mohóbb s miközben falatozom a bimbók táján finoman dörgölöm a finom homokkal borított melleket. Nincs ellenére, sőt! Hamar, nagyon hamar újra a csúcson és kis híján a szokott hangerővel jelzi ezt. Ha az a pár vénasszony nem is hallja a nagy nehezen elfojtott hangokat, a kutyák annál inkább. Mikor éppen kellemesen kielégülve bevackolódik a vállam gödrébe, egy dög valami banyát vontat ide, aki kárálni kezdene a maga zagyva módján. Valahogy benne akad tekintetemre a szó, és az ebet vontatva elkotor.


Mi meg ott maradunk kellemesen ellazulva. Na jó, én nem annyira ellazulva. Nőm tétován kalandozó kezének persze feltűnik az állásom és keze incselkedve, lustán a nadrágomba csusszan. Lassan játszani kezd a farkammal. Gyengéden, de ESZO módra figyelve a részletekre. Nem enged elsülni, s ez a játék most nincs ellenemre. Hiszen éppen az a lényege, hogy a majdnem elsülésben, már átsuhan az orgazmus előszele és az igencsak kellemes.


Hmm. Ezt jó helyen tanulhatta. Volt egy nőm, aki képes volt arra, hogy több, mint egy órán át állva tartson és közben annyiszor süssön el, hogy a végén már egy csepp sem maradt bennem, de még akkor is kielégített. Na ennyire azért nem jut a kis mohó, mert a negyedik csúcshódítási kísérlet előtt kiszabadítja végtagom és ajkaival puhán rátapad. Éppen jókor, mert a lövéssel már nem akarok várni. Szája vákuumában eldurranok, telelőve a finom forró helyet. Miután benyelte, kedveskedve pucolja nyelve tisztára makkomat, és mint ki jól végezte dolgát, farkam kint felejtve vissza vackolja magát a vállam gödribe.


Kezem ügyébe kerül a kence és miután szabaddá teszem alsó ajkait észrevétlen ujjaimra nyomok kicsit. Masszírozni kezdem gyengéden megviselt bejáratát. Hiszen csak gyógykezelés, semmi (?) más súgom vigyorogva fülébe és megcakkintom cimpáját.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nem maradhatok adósa, muszáj viszonoznom azt az élményt, amit az imént tőle kaptam. A kielégüléstől lustán indul kalandozni a kezem, ujjaimmal finoman cirógatni kezdem azt a gyönyörű szerszámát. Olyan jó, hogy már attól felizgult, hogy engem kényeztetett. Hosszan becézem őt, lehunyt szemmel, kizárva a külvilágot. Csak az ő rezdüléseit figyelem. Arcommal a válla mozdulását, testemmel, a testéét, s kezemmel a farkáét. A végtelenségig el tudnám nyújtani ezt, olyan jó érezni, ahogy élvezi amit csinálok vele. Végül lecsúszom a testén, hogy a szám is kaphasson egy falatkát, s tökéletes időzítéssel a számba élveztetem őt. Az előbbi kábultság még mindig nem múlt el, úgyhogy dolgom végeztével visszakucorodom a vállára, hogy együtt lebegjünk még egy kicsit. De a pasi nem bír magával. Egy ügyes mozdulattal félretolja az alig takaró tangámat a szoknya alatt, hogy finom masszírozásba kezdhessen...a krémmel, amit vettünk. Elgyötört puncim hálásan fogadja a kényeztetést, s szürcsöli magába a lágy krémet. Közben a vágyam már megint újra éled. Magam is meglepődöm a saját kapacitásomon...halkan sóhajtok, s átadom magamat az erős férfikéznek. Teljes tenyérrel, gyengéden masszírozza sima dombomat, gondosan ügyelve, hogy minden felületre juthasson a gyógyírből. Kínzóan lassú s kegyetlenül nem nyúl beljebb, holott minden pórusommal vágyakozom arra, hogy az ujjai az ajkakat szétválasztva a hüvelyemnek is megadják a jól megérdemelt kényeztetést. Nem és nem furakszik az ajkak közé, ám nedveim már jócskán szivárognak. Érzem, ahogy a krémmel keveredve egyre csúszósabb lesz minden simítás. Lopva én is teszek egy keveset a kezemre, fölé kerekedem, s a farkába masszírozom.

- Azt hiszem egy kis belső kezelésre is szükségem lesz Kedves...

Mielőtt tiltakozni kezdene, forró öllel ráereszkedem. Hagyom, hogy kitöltsön az éppen ébredő vágya, ráborulok felsőtestére, s lassan, nehogy feltűnést keltsünk, ringatózni kezdek rajta. A külső szemlélő számára mozgás alig van, talán nincs is...hüvelyem játékos kedvében lévén hol alaposan rászorít a prédára, hol pedig teljesen ellazulva élvezi, ahogy a farok izmai mozdulnak.

Hosszan, nagyon hosszan maradunk így, s csak a szapora szívverés árulkodik arról, hogy a nyugodt felszín alatt a vágyak forrnak. Végül megkegyelmezünk egymásnak, egyetlen egyet moccanva, hatalmas sóhajjal jutunk a csúcsra...

Lassan magához tér minden gémberedett tagunk, leporoljuk a parti homokot is, amennyire lehet, majd mezítelenül a strand zuhanya alá állunk, hogy utána borzongva rángassuk fel vizes testünkre a ruhát. Szótlanul baktatunk hazafelé. Minden vágyam az, hogy a karjaiban alhassak el, de a parti szeretkezés után félek...félek, hogy túl közel kerül hozzám. Félek, hogy ő nem akarja annyira ezt a kapcsolatot mint én. Nem akarom, hogy megsebezzen, így amikor a házam elé érünk, egy félszeg jóéjt csók után elküldöm...

- Ma éjjel egyedül szeretnék aludni. Holnap bent találkozunk.

Sarkon fordulva elrohanok, akarva is meg nem is, hogy utánam jöjjön. Inkább most ne...talán az volna a legjobb, ha aludnék erre az élményre egyet.

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Csalódott vagyok, ha meglepett nem is. Beijedt és ez nem meglepő. Eszelős tempót pörgettünk érkezésem óta. Nem volt éppen ellenemre, sőt. Azon kapom Semmi kedvem visszamenni a bérleménybe egyedül. Lehet, hogy az lesz a legjobb, ha kiszellőztetem a fejem még reggel előtt. Gondolom, beülök valahova, valami jó élő jazzt adó helyre. Az jót szokott tenni nekem. A várost nem ismerem, így megyek ösztön után. Az egyik helyről fura zene szól. Egyszerre régi és új francia is meg nem is. Tipikus édes-bús dallamok. Most megszólal egy alt hang és rájövök, hogy nem kell tovább keresnem. Odabenn füst van, vágható. Hogy rohadna meg az összes barom bagós! Szerencsémre a sarokban találok helyet félig nyitva az ablak s az elszívó is közel. Az undorító bűz ellenére a zene megragad. Ma este Maria, olvasom az asztalon hagyott szórólapon.


Ginját rendelek és buborékos vizet, liternyit. Közben rájövök, hogy egy előnye azért akad a sok bagós baromnak, nem érződik annyira a nőszagom. Helyet kér az asztalnál egy barázdált arcú helyi fazon. Mint ha egy Marquez regényből lépett volna ki. Fehér öltöny és nyakkendője sötét bordó, gomblyukába egy bimbós virág. fehér kalap és benne vagy 90 év. De a szeme él ezerrel. Amor? Kérdezi? Töprengek a válaszon. Mulher! - jelenti ki.


Angolra vált, ez már könnyebb terep. Meghívhatom? - kérdezem. Ha nem bánja a társaságom. – szól és kalapját maga mellé teszi. Tudja ki az ott a színpadon? A valaha élt legtökéletesebb dalos madár. És arca merengőre vált. Tudja mi ez a műfaj? Az élet, az öröm és a beteljesületlen szerelem maga. Hallgatom és közben rá gondolok. Szerelem? Nem volt benne részem rég óta már. És a zene körülvesz, benne százados hangulat és nem is veszem észre, amikor hihetővé kezd válni, hogy talán több is ez, mint őrült szexroham. Beszélgetünk, mi szél sodort erre, de többnyire az öreg gavallér mesél, és én békésen hallgatom. Elmondja, hogy az énekes a lánya és minden csütörtökön eljön meghallgatni és emlékezni. Hol egyedül, hol valakivel megülve, mint most velem.


Az idő repül, s az öreg invitál, töltsek náluk pár napot a városszéli birtokon. Szó mi szó hajlanék is rá valahogy. Észreveszi töprengésemet. Jöjjenek el hétvégére együtt. ott lesznek a lányom zenész barátai és a társa is. No meg én és az emlékeim, ha nem riasztja el.


Hozza magával őt is, mutatja huncut szemmel az ajtóra, ahol mosolyogva áll új kedvesem. Szőke haja átvilágít a füstön és minket néz mosolygó-csendesen. Az öreg névjegykártyát tesz elém, és kifelé ballag, magában mosolyogva. Szőkém mellé érve, gomblyukából a szőke hajába tűzi a virágot és fehér kalapját megemelinti nőm előtt, majd hamiskásan visszakacsint és eltűnik az ajtó mögött.

Ő pedig ott marad állva és egész testével meg világító szőke loboncával, mint a rám, csak rám váró SZERELEM.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Felemás hangulatban nyitom az ajtót. Imádtam az este minden pillanatát, a fellegekbe repítette testemet és lelkemet egyaránt. Ha csak a testemmel tette volna, semmi bajom nem lenne, ő meg itt lenne és folytatnánk az ágyban...így meg egyedül mosom le magamról a part homokját és minden porcikámnak hiányzik. Mivel aludni úgysem tudnék, úgy döntök lemegyek a kedvenc báromba. Hátha ott találom pótatyámat, az énekes barátném apját. Kölyökkorom óta apám helyett apám, ma a dugóban lelkesen elmeséltem neki azt is, hogy új pasi van a láthatáron. Sármos, okos, imádni való....

Ráadásul ma az élő műsor után argentin tangó lesz. Hátha ott lesz valamelyik kedvenc táncosom is....táncolni vágyom, de nem akárkivel...mondjuk csak vele. Mindegy, azért elmegyek, aludni úgysem tudnék.

Frissen zuhanyozva kis parfüm, fekete egyszerű ruci és tűsarok. A bár előtt elhaladva reflexből benézek az ablakon. Nem hiszek a szememnek!!! Pótatyám meghitten beszélget a pasival, aki miatt épp nem tudok aludni! Ilyen nincs! Vagy a sors keze. Az ajtóból egy ideig nézem őket, míg jóatyám észre nem vesz. Mosolyogva indul felém, virágot tűz a hajamba, s szó nélkül elsétál. Milyen jellemző...

Álmatlanságom okozója szóhoz sem jut, úgyhogy felmegyek a zenemesterhez, s a fülébe súgom mit szeretnék. Beleborzol a hajamba, majd kicsit kutat a lemezei között és felcsendül a kedvenc tangóm. Még nem táncol senki, megállok a parkett közepén, s kérdően...vagy inkább kérőn nézek rá. Nehezen mozdul, már attól félek, hogy nem is jön. Végül mégis feláll, hozzám sétál, hogy a karjaiba vegyen. Behunyom a szemem, úgy simulok hozzá, s élvezem, ahogy vezetni kezd. Kóstolgatja mit tudok, figyeli minden rezdülésemet. Élvezem, ahogy vezet, minden mozdulata biztonságot és vágyat sugároz. Az iménti rosszkedvem elszállt, mintha nem is lett volna, ismét minden kerek és szép. Táncolunk, egy jó órán át, közben minden feszültség kiszáll belőlem. Helyét átveszi a tűz, az incselkedés, a játék, a szenvedély. Lábfejem incselkedik a lábával, végigcirógatja a vádliját, köré fonódva. Lehelete ajkamat éri, de ajkával nem érint. Tudom, most nekem kell először szólnom. Egy óra múlva fáradok, úgyhogy ideje megszólalnom...

- Nem aludnál mégis nálam? Olyan üres volt a lakás...

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Bűzlök, mint egy versenyló, nem látni a füsttől és most táncolni hív. Ülj inkább ide és egy pohár bor után vigyél fel magadhoz! Na ebből semmi sem lesz, a jelek szerint ez az ő világa, ide tartozik. Neki fel sem tűnik mindez, de legalább nem aktív dohányos. Nem lehetne annyira jó nő, hogy hajlandó legyek hányni tőle minden bagóízű csók után. De ahogy ott áll, kihívóan megszűnik körülötte a világ, a táncparkett kitágul és mindenki látja, hogy ez már az ő estéje. Nem. Nem az övé. A miénk!

Felállok, odamegyek, intek a zenészeknek, hogy állj. Csend lesz. Hallgatnak a zenészek és a kocsmatöltelékek. Átkarolom és táncolni kezdünk, vezetem egy képzelt dallamra, felpróbálom táncban is a testét, miközben a zenekarra nézek. Megértik és felveszik a ritmust, amire magamévá teszem. Körülöttünk száznyi figyelő szempár, alkeszek, dokkmunkások, dzsigolók és kurvák, no meg az adrenalin vadászok és betévedők automatikus statiszták, akik maguk is elkezdik keresni a saját pillanatukat és partnereiket erre a pillanatra. De innentől megszűnik a külvilág, eltűnik az undorkeltő bűz és mi ketten táncolunk. Én táncolok és ő a testem kiterjesztése, míg a térdet rezdítő fáradtság megálljt nem parancsol. Feljövök-e hozzád? Ez még kérdés? Na ugye, hogy sosem volt az igazán! Ma este egy percre sem. A szám közepén kézen fogom, és elindulunk az ajtó felé. Valahonnan egy szál virág esik ránk, majd egy borízű „Ollé” és füttyök, és az énekesnő új dalba kezd.

Odakinn taxit intek, a címet kedvesem mondja be. Alighogy felérünk hozzá a becsukódó ajtónak nyomom és csókolom, ahol érem, miközben felhajtom a ruháját és keményen, ma már sokadszor, istenesen megdugom. Nem állom meg, hogy vállába harapjak, amikor belerobbanok. Még benne mozgok, amikor ő is elmegy, ezúttal elakadó lélegzettel és kábultan a karomba hull.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Torol a drága, amint hazaérünk, már bennem van tövig. A fáradtságtól alig állok a lábamon, de ettől még majd megőrülök az élvezettől. Megadom magam neki, na meg az élménynek, amit adni tud, aztán egyszerűen ott alszom el, ahová lerogyok utána, a kanapén.

Valami haloványan rémlik, hogy fürdet és ágyba dug, de semmi komoly emlékkép. Másnap én ébredek forró kávé illatra, nagyjából azzal az érzéssel, hogy nincs fél órája sem, hogy elaludtam. Lehunyt szemmel felhajtom a keserű nedűt, hagyom, hogy marja a gyomromat és félálomba még egy csészéért esedezem. Kedvesemnek jót tett az éjszakázás. Éber, fürge és a második csészéhez némi pirítóst is hoz, na meg figyelmeztet, hogy a tervek szerint, ma együtt alkotunk, meg jön a banya is a sáljaiért. Lassacskán magamhoz térek és átkapcsolok dolgozós üzemmódba, hálát adva az égnek, hogy végre péntek van és két napig a bolt felé se kell nézzek. Szokásommal ellentétben farmert húzok, polót és az összes ékszer, amit viselek, egy jókora fülbevaló, rafinált, csavart mintákkal. Ma is én megyek be előbb, hogy sikerüljön legalább egy kicsit visszazökkennem, előkészítem az aznapi tennivalókat és eligazítom az eladólányt, hogy ha banyácskám megérkezik, azért szóljon. Hiába no...nem szeretem, de annál sokkal többet itt hagy minden hónapban, minthogy megengedhessem magamnak, hogy ne kapja meg a megkülönböztetett figyelmet. Közben szexmániás pasim is megérkezik, igyekszik roppant hivatalosnak látszani, így aztán alig-alig érünk egymás kezéhez, amikor egy-egy terv fölött elengedjük a fantáziánkat. Türkiz háttérrel, farkuknál összeakasztott fekete macskákat akarok az egyik kendőre, hogy annak szeme, bajsza kis kristályokból lehessen. Kedvesem égnek emeli a tekintetét, de aztán belátja, jó esély van rá, hogy ez nem csak nekem, hanem más nőnek is bejön majd.

Persze megjön banyánk is, kaján vigyorral kihurcolom a pasit magammal, hogy adja csak ő át a kendőket. Jó nagyot sóhajt, de jön persze, s felveszi a legellenállhatatlanabb hivatali vigyorát és körbeudvarolja az öreglányt. Aki persze roppant lelkes és további párszáz eurót hagy nálunk az órácskás vizitje alkalmával.

Visszafelé tartva a műhelybe egy harapás kíséretében súgja a fülembe.

- No, ezért veszélyességi pótlék jár! Ebédszünetben bevasalom!

- Alig várom drágám, már majdnem fél napja nem szeretkeztünk...

Persze...a tervek időnként formálódnak...a csajok úgy agitálnak minket, hogy menjünk ki a közelben nyílt új kajáldába ebédelni velük, hogy nem tudunk ellenállni és velük tartunk. Látom a csalódást az arcán, de aztán hamar letörli, hisz egy halom szép nő csicsereg neki, kegyeit keresve. Franciska napirendre tért a tegnapi kudarca felett, s újult erővel próbál hódítani, ám a többiek sem maradnak le mögötte. Az egyik minden percben a karját simogatja, a másik pedig sutyiban az asztal alatt játszik lábcsatát. Bevallom, remekül szórakozom a dolgon. Egy röpke pillanatig felmerül bennem, hogy esetleg felfedjem, hogy én már több tulajdonságát ismerem a hímnek, de végül nem teszek, hanem kajánul vigyorogva beszállok az ugratásába, hogy vajon mitől olyan karikásak a szemei, miért nem aludt tegnap éjjel...

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Másik lábamat szabaddá teszem és megkeresem a ragadozó lábak között az ő visszahúzott szép hosszú lábait. Miközben eljátszom az csirkehadtól elolvadó hímet lábam végre betalál két combja közé. Éppen elérek ujjaimmal a szeméremdobjáig. Hát a bugyit meg mikor hagyta el? Megvan a kis szövetdarab, csak félrehúzta már. Mikor megérintem, egy pillanatra elakad a viccelődésben. Úgy teszek, mintha észre sem venném és válaszolok a provokációra. Tegnap éjjel megerőszakoltak. - mondom. De még nem tudom történt-e cserbenhagyás. Miközben a csajok éppen kedvesem arcát tanulmányozzák az előbbi szóbeli megakadása után, nem tűnik fel nekik a válaszom. Nem úgy kedvesemnek, aki már bőszen termeli édes nedvét odalenn. Kezd megváltozni lélegzése ritmusa. De lejjebb csusszan kicsit, hogy jobban elérjem. Tegnap este a kikötő menti árban voltam, ismeritek milyen pompás zenészek vannak ott ugye? Találtam jó táncpartnert magam is és késő estig ott voltam. S utána az illendőség azt kívánta, hogy ne hagyjam magában hazamenni. Mindentudó vigyor az arcokon és persze Franciska aki nem éri be ennyivel. Milyenek a helyi nők? - kérdezi vigyorogva.


Kedvesem közben erősen közeledik a csúcsra. Na erre kíváncsi leszek. Ezek azt hiszik, hogy érdekelnek? Pasa legyek itt vagy mi a csuda? Franciska persze leejti a szalvétáját, amikor senki sem figyel. Mikor vissza ül az arca kicsit elváltozik. Piros is lehet, de ilyen bőrön ez nem látható. Innentől még jobban figyeli nőmet. A másik nőszemély nagyot nyikkan és gyilkos tekintettel néz a kis feketére. Egy láb eltűnt a bokám mellől. De menten érkezik egy kisebb darab. Na ez nem áll meg a bokánál. Egyből a farkamra startol.


Hogy hogy nem kedvesem lába is ilyenkor érkezik. Egy határozott rúgás és már csak az ő lába jár arra most. De óvatlan volt, mert most teljesen kinyílt és két mozdulat kell csupán az orgazmusához. Nem is habozok. A szemei elhomályosulnak és ez már nem marad észrevétlen.


Baj van főnök? Rosszul van? - kerdezi Franciska álságosan és lába már megint meccsel a farkamért. Kikísérem a mosdóhoz. - ajánlkozom kajánul.


Hátul persze másfelé vesszük az irányt. Nőm tiltakozik kicsit, de nem is annyira. Egy bokros részen a falnak támasztom, egyik lábát felemelem és a félrehúzott tanga mellett, már tövig benne vagyok. Ilyen rövid menetünk se volt még. Villámgyorsan robbanunk, óvatlanul nagyobbat harapok ajkába a kelleténél. Felszisszen. De csak még jobban szorít magához.


Külön megyünk vissza, elsőnek én kis vízzel lesimítva a hajam. Megszédült kicsit, mindjárt jön a főnök is. A csirkenép rám veti magát és kérdezgetnek, kínálnak ezerrel. Franciskától megkapom a következő dühös pillantásomat.


Kedvesem megjelenik frissen, rendezetten, üdén.


Lányok, nincs semmi baj. Látom befogadtátok az új kollégát. Nekem is sikerült, pedig elég nagy hely kell neki.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Kínos ebéd, de megkönnyebbülést hoz a gyors menet az étterem mögött. Utána kicsit higgadtabban bírok már a helyemen ülni, sőt, főnöki szerepemet is magamra öltöm.

-Lányok, nincs semmi baj. Látom befogadtátok az új kollégát. Nekem is sikerült.

Erre a mondatra csak Franciska kapja fel a fejét, ő az egyetlen, aki felfogja a mondat valódi jelentését. Dühösen mered hol rám, hol szegény pasira. Ha szemekkel ölni lehetne, valószínűleg mindketten elhullanánk. Csak reménykedni merek, hogy egy kalandjának elmaradása nem vet fényt kettőnk munkakapcsolatára, kár volna érte...szeretek vele dolgozni...

Jókedvűen megyünk vissza gályázni, s nem sokkal később máris megjön a megoldás a kárpótlásra. Gyönyörű, csoki pasi jön be az ajtón, s teljesen tanácstalanul ajándékot kezd keresni az anyjának. Ötlete nincs, kisugárzása annál nagyobb. Ha nem lennék épp jóllakott, magam is megkóstolnám ezt a csokit, így viszont kihívom Franciskát a műhelyből és egy jelentőségteljes pillantás kíséretében megkérem őt, mutassa be kedves vendégünknek a legújabb kollekciót, hadd kapjon valami szépet a mama.

Fél órával később visszanézek, ők meg elmélyülten tanulmányozzák az ékszereket egy kávéval a sarki asztalkánál, boldogan konstatálom, hogy tán sikerült kárpótolnom őt azért, hogy az új kollegánál nem kap lapot.

Végül eltelik a munkanap, s kérdezem kedvest, mi is legyen a hétvégén. Meglepetésemre csak annyit mond, menjek haza két napi ruháért, a többit bízzam rá. Hmmm, szeretem én a meglepetéseket, s igazából nem tartok attól, hogy rossz helyre visz. Hazamegyek, összekapom magam és már csenget is a kapucsengőn, hogy menjek, mert indulunk. Kényelmesen elhelyezkedem a kocsijában, és már indulunk is. Persze kifogtuk a péntek délutáni csúcsforgalmat, úgyhogy van időnk beszélgetni, mielőtt odaérünk titokzatos célpontunkhoz. Még mindig nem árulja el, hogy hová megyünk, csak annyit látok, hogy az észak felé tartó autópálya felé araszolunk. Hogy az időt elüssem, kényelmesen benyúlok a combja közé és masszírozni kezdem az ágyékát, egyenlőre csak úgy...nadrágon keresztül. Egy ideig tiltakozik, de meggyőzöm, ebben a dugóban akár hagyhatja is magát, úgysem nagyon kell mennie sehová....s ezzel egy időben le is húzom a cipzárját, hogy jobban hozzáférjek.

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nőm kihasználja a dugó adta időt. Nem mintha én nem utálnék ott tötyögni, de ilyent még nem csináltam, hogy valaki vezetés közben lecuppantson. Magához mérten szolidan kezdi, kézimunka nadrágon át, amúgy vágyjelző gyanánt.


Ilyesmivel nem vezetsz félre édes, ismerlek már ennyire. Tuti, hogy már az ülés is úszik a levedben. De nem éri be ennyivel, mert már a cipzáramat babrálja. Figyu kedves, nekem vezetni kell. Lassú, lassú, de nem ANNYIRA. Közelben esély sincs parkolóra, hát engedek neki, hiszen engem is vonz a veszély, ha a magamutogatás nem is. Közben a GPS röfögi a szokásos mantrát; „Megszűnt a műhold vétel” fél órával az esemény után. Szerszámom már kicsomagolva meredezik és kedvesem játszik galádul vele. Még jó, hogy hoztam tartalék nadrágot a hétvégi útra. Nem árultam el a programról semmit mostanáig, bárhogy is próbálkozott. Ehhez képest nem kellett sokáig győzködnöm. Most vagy jó emberismerő vagy eszeveszett önveszélyes nőt halásztam. Két nap után elmenni egy meg nem nevezett hétvégére, háááát…


Nem éri ám be azzal, hogy kézzel játszik a hangszeremen, már helyezkedik, hogy ajkai is elkapjanak. Még jó, hogy automata a váltó, bár így is igényel némi technikát. Ahogy látom, nála van már tapasztalat, hogyan kell elkerülni a kardán box kacatjait.


Mikor rám bukik, jobbról egy kamion ér utol araszolás és orális akció közepette, a magasból a vezető hozzánk is jól belát. Fülig vigyorral mutatja fel hüvelyk ujját és naná, hogy tövig nyomja a hajókürtnyi hangú dudát. Mit tehetek mást, mint széttárt kézzel vigyorogva nézek vissza, míg kedvesem szorgosan ügyködik ínyencként farkamon. Robbanom kéne már, de nőmnek éppen most támadt kedve ESZO-t játszani. Istenien csinálja a kaján kisördög. Remélem bepakoltam az Eucerint.


Tükörbe nézve látom, hogy a kamion mögött iskolabusz közeledik, elején az úti célja egy ismert zarándokhely neve. Kedvesem nem tervezi, elkapkodni a dolgot és azóta már keblei is farkammal játszanak. Könyörögve mutatok hátra a kamionosnak, aki kihajolva az ablakon konstatálja, mi is közeleg. Ezt már nem állja meg hangos röhögés nélkül. Én se tenném az tuti. Közeledünk a lehajtóhoz öreg vendéglátóm birtoka felé, két sáv kanyarodik és jönnek mindketten, a kamion és a busz. Jobbra húzódom a kamion elé, beengedett.


Basszus! Valami őrült kiengedte a jobb oldali sávba a buszt!

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Csábítómnak nincs panasza a kényeztetésre. Tessék-lássék tiltakozik egy kicsit, de azért készségesen nyújtogatja a szerszámát, hogy kedvemre elmajszoljam. Fogalmam sincs mennyi időnk van, de majd észreveszem, ha odaérünk. Egyszerűen megőrülök azért a pompás ízéért. Időnként jólesőn felnyög, de azért haladunk folyamatosan. Azt azért nem hagyom, hogy eldurranjon, pont jó úgy, hogy folyamatosan fel van izgulva. Egyszer csak jön néhány kanyar és megálltunk. Vigyorogva felülök, s megkérdem, jól esett-e.

- Jól kedves, de ezt hamarosan folytatjuk!

Ekkor nézek ki az ablakon! Egek, hiszen mi a pótatyám birtokán vagyunk! Már jön is elénk, mosolyogva, vendégvárón. Ebben a pillanatban befordul az udvarra egy jó nagy kamion, dudálva, nagy hangosan. Kiszáll egy megtermett sofőr és úgy néz végig, mintha nem is tudom... mintha bizalmas viszonyban lennénk! Vendéglátónkkal összeölelkezik, aztán Kedvesemmel lelkesen, vigyorogva kezet fog s megkérdezi jól utazott-e.

Hmm, nagy vendégség lesz itt a hétvégén, de jó! Barátosném mindig jó társaságot hív össze. Itt van ő is! Szép, csinos, mint mindig. Bemutatom neki új szerzeményemet, akit jóízűen meggusztálgat, aztán felvezet minket a szobánkba. Egy percre sem hagy magunkra minket, mesél, pletykál, mert ezer éve nem láttuk egymást. Jó itt lenni újra, s jó Neki is megmutatni azt a helyet, amit olyan nagyon szeretek. Barátném fülébe súgom, hogy nekünk most némi dolgunk akad, úgyhogy segít nekünk abban, hogy egy pléddel elsurranjunk az erdős részek felé még így vacsora előtt. A tó felé vezetem őt, hisz a nap már lassan lefelé kúszik, ilyenkor a legszebb. Végre újra csak kettesben. Elnyúlunk, és birtokba vesszük egymás ajkait. Már éppen kibontanánk egymást abból a rengeteg ruhából, amikor arra leszek figyelmes, hogy az egyik fa mögött a parkolóban látott kamionos figyelget. Hmm...két választásom van. Vagy hagyom, hogy kukkoljon és végre valahára szeretkezem egy jókorát, vagy félbeszakítom és majd csak este....olyan nincs, hogy most ne kapjam meg a magamét. Áthúzom a fejem fölött a polómat, s kedvesemet is megszabadítom minden ruhájától. Hagyom, hogy beleolvasszon két hatalmas erős karjába, és átadom magamat a gyönyörök gyönyörének. Lassan, de határozottan hatol belém, hangosan felnyögök az érzéstől. Karmaimat belevájom vállaiba, lábaim indaként csavarodnak csípője köré, nehogy egyetlen pillanatra is kibújhasson belőlem. Különös módon az a tudat, hogy figyelnek minket, rátesz még egy lapáttal az izgalomra. Elképzelem, vajon milyen látványt nyújthatunk egy külső szemlélő számára? Vajon ő is izgalomba jön? Hisz nem egy jól beállított pornót néz, hanem két hús-vér ember gyönyörének tanúja. Egy idő után aztán ezek a gondolatok kiszállnak a fejemből, mert az édes férfi fokozza a tempót, így az élvezetem a csúcsokra hág. Hangos sikollyal robbanok, s ő velem élvez. Hosszan pihegünk egymás karjaiban, egészen addig, amíg kicsit fázni nem kezdünk. Ekkor eszmélünk, hogy lassan vacsoraidő...Lelkiismeret furdalásom támad, hogy eltitkoltam a kukkolónkat, s önző módon csak a gyönyört hajkurásztam. De valahogy ennek a pasinak nem akartam hazudni semmiben, ahogy eltitkolni sem akartam semmit előle. Visszafelé ballagva félve vallottam be, hogy nem voltunk teljesen kettesben, s félszegen vártam a reakciót...

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nem tett vidámmá a bejelentés. Igaz, a kocsiban is kilestek minket és ezt nem mondtam neki. Miért nem? Talán, mert egy ilyen akció az autópályán nem maradhat észrevétlen és bevállalta mégis. Sőt ő kezdeményezett. Egy dolog volt, amit értékeltem, hogy legalább utólag elmondta, én nem tettem meg ezt. Kedves, ez most valami, ami átlépte a nekem való határokat. Többé nem lehet ilyen közös beleegyezés nélkül soha.


Úgy látom, hogy te itthon vagy ezen a birtokon. Tégy róla kérlek, hogy a faszi egy órán belül itt sem legyen. Ha ezt nem megy akkor én intézem el vele vagy elmegyek, vagy elmegyünk.


Túl messze mentünk, egy dolog a lebukás esélye és egy másik a mások előtt való tudatos szeretkezés. Nekem nem elég néhány jó baszás. Legyen bármilyen jó, arra találhatok bárkit. A szeretkezés csak a kettőnk világa én adom neked és tőled kapom. Most még keveredik az állati vágy és a gyengéd szeretés. Nekem úgy tűnt többre van esélyünk és azt hittem te is így gondolod. Döntsd el kérlek, mit szeretnél, Nekem a kedvem mára már jócskán lohadt.


Gyere, ne várassuk a vendéglátónkat. Neked többet lehet, hiszen szinte a családi birtokon vagy. De az öregnek, akit megkedveltem ennyivel tartozom. Menjünk a vacsorára ketten, ahogyan ránk számítanak.


Vacsora után az öreg félrevont. Mondta mi történt. – szólt. A sofőr már nincsen itt, munkát itt nem kaphat többet soha. Gyere, mesélek neked kicsit, ha elfogadod fiam. Leültünk a kert egy csendes szegletében és beszélni kezdett: Ne hidd, hogy már ismered. Nekem évtized óta fogadott lányom ő. Szeretem, mint apa egy gyereket. Nehéz úton ért idáig. Törékenyebb, mint látható, nem csak kemény és sikeres üzletasszony. A felszín alatt törékeny lány lakik, aki keresi a biztosat és akinek kell az elismerés és vágyik megmutatni mindenkinek minden örömét. Szabados ma is a máz alatt és elfeledi, ha lelkes a határokat. Bánthat akkor is, ha nem akar és ebben, higgy nekem, mert is merem, rossz szándéka nincs. Ez alatt a rövid idő alatt elfogadott téged és ilyen még nem volt soha. Rá nem foglak beszélni, érted ezt jól fiam. De ha elfogadod, amit neked ajánlott, annak ára van. Nem is kicsi, a teljes őszinteség és nyitottság minden percetekben egymás iránt. Jó ember és kitartó társ lehet, ha kész vagy adni neki esélyt. Szemembe nézett és nem várva választ, poharát rám emelve a birtok fehér ruhás ura elballagott.


Én meg ott maradtam magammal, a kétségeimmel és a sértett férfiszívvel, ami hiú és büszke, akkor is, ha olykor oktalan.


Hűvösödött már, amikor nőm(?) megérkezett csendesen mögém állt és fejem magához vonta hangtalan. Éreztem a teste melegét és hallottam szíve dobbanásait…

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ez nem lehet igaz. Ma délben még az étterem mögött dugott meg, délután élvezi, hogy az autópályán száguldás közben leszopom, most meg nekiáll itt nekem lelkizni! Hát...mindig tudtam, hogy nehéz megérteni a hímeket...

Mindegy, ha neki ez kell, menjen a sofőr. Csak egy szavamba kerül, hogy pótatyám intézze a dolgot. Nagyvonalakban elmesélem neki, hogy mi történt, nem titkolva, hogy fogalmam sincs mit kezdjek a dologgal. Basszus, nekem nem kenyerem a titkolózás, meg a csomagolás! Így történt, megmondtam neki. Azt is, hogy nekem igazából egyáltalán nem volt ellenemre. Ha néhány numerára szántam volna, nem szólok neki, mert nem érné meg a fáradtságot. Miért nem veszi észre, hogy a legnagyobb dolog, amit tőlem kaphat, az az őszinteség. Itt van, a második otthonomban, megmutatom őt a barátaimnak, a fogadott családomnak. Hogy a fenébe nem veszi észre, hogy ennél többet nem adhatok neki! Ennél jobban nem tudom kifejezni, hogy kell nekem, s talán szeretem. Egész vacsora alatt ezen járnak a gondolataim, hozzá nem szólok, nincs mit mondanom neki. A többiekkel édes semmiségekről csevegek, de csak úgy nagyon szőr mentén. Kaja után látom, hogy pótpapám félrevonja a sértett hímet. Remélem beszél a fejével...szívem szerint darabokra szaggatnám, hogy felfogja a dolgokat rendesen. Barátnőm észreveszi a hangulatváltozásomat és megkérdezi tulajdonképpen mennyire komoly a dolog köztünk.

- Hát, ha holnap reggelre még itt lesz, akkor komoly. Ha engem találsz csak romjaimban a szobában, akkor kereshetek új selyemfestőt.

Jó hosszú idő telik el, mire a bölcs öreg visszajön, csak szemével int, hogy merre keressem a pasit, már ha akarom. A fene tudja...akarom őt, és nem csak szexpartnernek. De ha nekem nebáncsvirág lesz...akkor nem biztos, hogy megéri a fáradságot.

Sóhajtok és utána megyek. Ott ül az óriási szelídgesztenye fa alatt, háttal nekem, hallja, vagy sem amikor mögé érek, s fejét magamhoz húzom.

- Szeretlek te nebáncsvirág. Ez azzal jár, hogy mindig azt mondom neked, amit éppen ott és akkor gondolok. Szerencsédre, vagy szerencsétlenségedre nálam a kettő ezzel jár. Ha ez nem kell, elmehetsz, egynél többször nem fogom felajánlani neked a kitárt szívemet. Ha elfogadod, boldog leszek, nagyon. De egy feltétele van annak, hogy adjam...tőled is elvárom a feltétel nélküli őszinteséget. Nekem nem kell olyan férfi, aki csak azért azt mondja, hogy jól áll egy frizura, hogy jól érezzem magam tőle, vagy csak azért szeretkezzen velem egy meccsnézés helyett, hogy ne legyen vita. Jegyezd meg, szeretem a gyengéd szeretkezést, de szeretem az ösztönből fakadt nyers szexet is. Nem bánom, ha néznek, de jól elvagyok nélküle, ha téged zavar. Megvan a saját privát szférám, amibe időnként elvonulok, te pedig csak kívülről nézheted, mert épp úgy esik jól, hogy egyedül legyek. Igen, időnként sírok is, amihez a te vállad nagyon jó asszisztencia, de ha csak egyszer is azt mondod közbe, hogy ne sírj, nincs semmi baj, akkor hisztirohamot kapok, amit nem teszel zsebre. Ha ez így jó neked, hűséges és odaadó társad leszek, ameddig az mindkettőnknek jólesik. Ha nem jó, akkor menj isten hírével. A műhelyben maradhatsz...ha akarsz.

Most felmegyek a szobánkba. Ha elfogadsz így, akkor gyere. Ha nem, akkor majd hétfőn találkozunk....egy csókot viszont kapsz előtte, csak hogy mindketten tudhassuk, mennyire lohadtál le mára.

Ezzel a zárszóval oldalra fordítom a fejét, hogy keményen szájon csókolhassam. Nem csókol rögvest vissza, már éppen visszahúzódnék, amikor a nyelve kalandozni kezd. Csók közben megkönnyebbülten sóhajtok, majd gyorsan elszelelek. Most még nem szabad látnia, hogy úton a szoba felé kibőgöm a felgyülemlett feszültséget. Ha jön, márpedig nagyon akarom, hogy jöjjön...akkor egy vágyakozó nőt fog látni. Ha nem...akkor a hétvégét Sörényes hátán töltöm, egyedül, hogy hétfőn már a szigorúan munkakapcsolatra szorítkozó főnökét láthassa bennem.

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Maradtam még kicsit odakinn. Az asztal mellől még ide szűrődött némi hangosabb gajdolás. Barátnőjét láttam elsurranni a bokrok mögött. Várj, kérlek! Segíts, merre van a parkoló. Rám néz, kicsit csalódott szomorkásan, majd szemében rejtett érdeklődés növekszik. Ott maradt benne a csomagom, felvinném. – mondom és látom szemében előbb a röpke visszakozást, majd elönti kicsit sem szép arcát egy hatalmas mosoly. Megszépül tőle, kézen fog és megmutatja a parkolót, majd szobánkhoz vezet. Mostantól érezd magad itthon nálunk is, apának nem lesz ellenvetése, jól tudom.


Bekopog, kedvesem ajtót nyit, barátnője egy csókot kapok tőle és úgy, ahogyan vagyok nőm karjába nyom.


Az őszinteséget mindenek fölött értékelem, akkor is, ha a mondandó nincs kedvemre éppen. Mindeddig nem volt benne olyan sokszor részem és nőtől még soha. Villámgyors ez az ajánlat és több mint értékelem. Erre már lehet építeni egy hosszabb esélyt. Nem értettél meg teljesen. – mondom és ezt még tisztázni kell. Ne félj, rövid. Nem az őszinteséget elleneztem. Ha egy döntés rám is vonatkozik, akkor az jelenti az őszinteséget, ha előtte mondod el. Döntöttél, hogy SZERINTED láthatja más a legbensőbb dolgunkat, amikor szeretkezünk és ez csak a Te döntésed volt. Mintha én ott és akkor nem számítottam volna többet, mint a vibrátorod. Hát ez a szerep, ami Veled nem kell nekem. Többet akarok és az ajánlkozásod erre a többre elfogadom, cserében megkapod keresetlenül őszinte önmagam. Innen kezdve ez kitarthat addig, amíg mindketten örömünk leljük benne és amíg ez az őszinteség hibátlan marad. A többi majd kiderül, ha társnak is kellek tudd, kellesz arra te is nekem. Használati eszköznek nem szegődöm soha. Hiszti vagy bármi női vacak, ha szeretni tudok, mit sem érdekel. Ha szeretek, akkor mindenestül tudok csak, jó vagy kellemetlen, nem számít, amíg az is te vagy. De vigyázz, az őszinteséggel befejeztük a hatalmi játékokat, a kettőnek együtt nincs helye.


Akkor mindezek után hol van szerinted a helyem? A takarót fellebbentve kivillan teste és a válaszon nincs mit gondolkodnom.


Innentől nem marad sok idő alvásra, mert lassú, kóstolgatós ínyenc szeretkezésbe fogunk. Mintha most kezdődne az egész elölről. Mintha két szerelmes töltené együtt az első éjszakát. A nyitott ablakokon beszűrődik még néhány elkésett hang és a szobát betölti a mediterrán éjszaka.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Végre valahára az ágyamban van, s most már nem csatározva, nem erőt próbálgatva, hanem úgy igazán teljesen önmagaként...ahogy tegnap éjjel a parton éreztem.

Lágyan csókol, aprót kortyolva az ízemből, s kóstoltatva a sajátját. Cirógatja a testemet, ujja hegyével szondázza végig minden porcikámat. Lehunyt szemmel beszívom azt a mézes illatát, ami úgy, de úgy fokozza a vágyamat...nincs trükk, nincs húzás, a világ legtermészetesebb módján gördül fölém a drága férfi. Belém hatol, kőkemény, bársonyosan sima szerszámával, hogy lassan, de biztosan a mennyekbe repítsen. Élvezem az együttlétet, élvezem, ahogy agyamból teljesen kiürül minden gondolat. Csak ő van benne, a maga sebezhetőségével....soha többé nem akarom őt megsebezni, akaratlanul se. Azt akarom, hogy boldog legyen és boldog legyek mellette. Elég volt a sekélyes kalandokból, s elég volt a magányból. Társra vágyom...

Ekkor robbanunk, együtt, szinkronban...aztán ahelyett, hogy elpihennénk, vágyunk újra éled, folyamatosan intenzív ingerekért kiáltva. Hasra fordít, s már tudom mi következik! Gyengéden szétválasztja fenekem félgömbjeit, halk sóhajjal elsuttogja, mennyire kedvére valók, hogy aztán záróizmaimat rávegye, készségesen fogadják be őt. Megteszik, hogyan is ne tennék. Fejemet a párnába fúrom, ott tompítom sikolyaimat. Minden egyes lökése az orgazmus maga, s csak a korona, amikor újra velem robban...

Valamikor a zuhany alatt simítjuk le egymásról a nap porát, hogy aztán frissen adhassuk át magunkat a francia szerelem gyönyöreinek. Nyelve mohón kóstolja szirmaimat, időnként beszippantva, máskor éppen csak érintve bőrömet. Közben rám fonódik, hogy én is kényelmesen hozzáférjek, s viszonozhassam kedvességét. Körkörösen áramlik bennünk a vágy, hol picit csillapodva, hol újra és újra a csúcsra járva...egy idő után nem is tudom, hol kezdődik ő és hol végződöm én...

Egyszer aztán elalszunk...egymás karjában, ő bennem. Álmodunk...egymásról, s azokról a dolgokról, amiket mindig, de mindig vágytunk megkapni, de sosem kaptuk meg...

Reggel arra ébredek, hogy szerelmesem férfiassága megmoccan. Hmmm, nem vagyok egy reggeli szeretkezős típus, de mire ezt végiggondolhatom, már fölé gördülök és nagyon élvezem a félálmos lovaglást....egészen addig, amíg végszóra...azaz robbanásra kopogást nem hallok az ajtón.

Barátném az, már dugja is be a fejét!

- Reggeli!!!! Erotikázni ráértek máskor is, mára millió a program!

Eddigre már az ágyunkon ül, fel sem tűnik neki, hogy nyakig húztuk a takarót és lelkesen meséli, mi mindent terveztek nekünk mára...

Szívem szerint ki sem bújnék az ágyból egész nap, de azért sóhajtva megígérjük, hogy néhány perc múlva lent leszünk a reggelinél. Végül is, igaz...mostantól fogva bármikor szeretkezhetünk!!! Imádom ezt a férfit! Tényleg ez a szerelem?

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Egy pompás éjszaka után ezerrel süt be a nap szobánk ablakain. Korábban ébredek, mint újdonsült kedvesem, és formás hátsója éppen ölemben vackol. Naná, hogy farkam még nálam is korábban ébredve keresgélni kezdi az éjjel olyan finoman felfedezett helyét. Nőmnek láthatólag nem megszokott a reggeli támadás. A jelek szerint ő is hardcore kávés, olyan reggeli infúziós. De azért nem kell hosszan dolgoznom azért, hogy az a része legalább magához térjen. S innen már egyenes az út a fergeteges szeretkezésig, ezúttal valahogy csendesen. Ettől még kétség nem fér ahhoz, hogy elégedett a kapott adaggal és jólesőn elhelyezkedik dolgát jól végzett farkamon.


Csendes beszélgetésbe kezdünk, amikor kopogás nélkül nyílik az ajtó és belép a kíváncsi dalos-pacsirta. Láthatólag összeszokott pár a két nő, még jó, hogy a takaró időben rák kerül, mert már ott is ül az ágyon és kedélyesen fecseg, akárha ott sem volnék. Mint valami hím jellegű bútordarab. Tegnap még érdeklődőbb voltál madárka. De nem mutatom, inkább kedélyesen mozogni kezdek kedvesemben, amit előbb óvatosan hessegetni próbál, majd mikor barátnéja kegyeskedik meglátni a helyzetet, feladja.


Angyalinak szánt képpel megkérdezi Kedvesem: Jól működik. Mielőtt felelhetne, én válaszolok. Szerintem a barátnőd ügyeske és pompás falat. Egy párna a jutalmam és mikor úgy teszek, mint aki rögtön kilép az ágyból, inkább reggelihez invitálva minket lelép.


Eszemben sincs otthagyni holmi tápért a szerelmesem, így inkább a takaró alatt kezdek akcióba, lassan ingerelve pompás farát. Hamar belátja, hogy olyan könnyen nem szabadul és kevéssé ellenkezik, majd kéjes morgolódva felkínálja a hátsó bejáratot. Ennek nem állhatok ellen és még az éj gyengédsége jegyében lassan, kitartón fúrva mélyre magam újabb kielégülésig vezérlem magunk.


Mit ád az ég, éppen oldalra dőlve indulunk az édes kábulatba, amikor barátné újra megjelenik, de gyakorlatiasság ezúttal dicséretet érdemel. Hatalmas tálcán hozza a forró kávé mellé a narancslevet és pompás falatok hadát. Vásott képpel hívja fel figyelmem a gondosan válogatott afrodiziákumokra, kagylóra, avokádóra, zellerszárra és a mind a többire. Nem állhatom meg, hogy ne szóljak. Ilyen félreérthető hangokat közvetítettek a falak vagy magadnak hoztad netán? Kacér vigyor a válasz és kifelé indultában jókorát csap csupasz fenekemre, miután szemérmetlenül kitakarja ez alkalomra, vigyorogva mustrálva akciónk nyomát.


Bezárom legközelebb. – mondom. Vagy őt, vagy a szobát. No, ezt már kedvesem se bírja hangos kacaj nélkül, ami kaján tekintettel mustrált végzetem közben fojtogatta. Ne bízd el magad, nem lenne könnyű préda.


Nem bizony mondom, mert ahhoz téged kellene felednem előbb és erre nem vágyom vadmacsom.


Farkas éhesen faljuk a reggelit és mit sem törődünk a külvilággal. Magam nem vetem meg a fehérje forrásokat sem, hiszem az enyémből nőm falatozott bőviben. Nézem őt és már megint kívánom, de haladékot kap a fürdőig talán. Van amiben nem osztoztok ti ketten? Kicsit érdekesnek látszik a világod itt. Sebaj, ma te vezetsz egy napon át és mondjuk az én kezemben lesz az éjszaka. Legyen ma meglepetés minden, a most már ismert tág korlátok között. Tiéd ez a nap és miénk, gyere vár most a forró zuhany.


Kintről női viháncolás hallatszik fel, a barátnő valamit mesél, mire a többi csirke csiklandósan kacag. Nem értem mit is mond, de hogy élménybeszámol az percig sem vitás.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A reggeli játékos vircsaftba torkollik, kedves barátosném roppant kíváncsiságát nem palástolja. Másodjára is ránk tör, de legalább rakott tálcával! Kedvesemet jól zavarba hozza, látszik, hogy nem szokott ő ehhez hozzá! Hát...majd hozzászokik...ezen a birtokon nincsenek tabuk. Egy sem. Kérdezi, hogy van-e olyan, amiben nem osztozunk...hát...talán ő olyan lesz. De erre a kérdésére már csak a kádban kap választ...miután feléledek abból a kiadós francia játékból, amit a kád szélére ültetve kora reggeli vágyfokozóként kioszt nekem...ráérzett, tudja, hogy mennyire imádom, amikor gyengéd érintésekkel a csúcsra repít, csak a nyelvével...Viszonoznám, de újra felteszi a kérdést...van-e olyan, amiben nem osztozunk?

- Volt már olyan hím is, akin osztoztunk drágám, s gyönyört is kaptunk egymástól...téged nem tervezlek megosztani, hacsak nem külön vágyad. Tudod...olybá tűnik, hasonló a zsánerünk, nem véletlenül mustrálgat olyan nagy kedvvel téged.

Kalauzául fogad egy teljes napra, tehát sóhajtva bújunk ki a forró kád vízből, hogy kalandozzunk egy keveset a birtokon.

- Lovagláshoz öltözz kedves. Így a legjobb megnézni itt mindent.

Kedvesem erősen kételkedve készülődik a programhoz, hangoztatva, hogy ő aztán...szóval ő ilyet még sosem...

A társulat már indulásra kész. Az istállóból előálltak a lovak is. Akinek szokott táltosa volt, már rajta ül, az új vendégek pedig ismerkedett az aznapi "járművével". Pelyhes, a gyönyörű zsemleszínű kanca a lovász kezében türelmetlenül vár rám, és hangos horkanásokkal falta fel a neki szánt almafalatkát. Kedvesem egy nyugodt lovat kap, néhány instrukcióval is ellátják őt, először is azzal, hogy hogy a csudába kell felülni egy ilyen állatra! A csapat két részre oszlik, a gyakorlottak máris vágtáznak, a kezdők pedig egy csoportban, felügyelettel poroszkálnak utánuk. Találka az akadálypályán!

Kedvesem lassan kezdi bánni ezt a hétvégi programot úgy látom. Mellette maradok, Pelyhest alig lehet visszafogni. Kérdezgetni kezd az akadálypályáról...

- Nem azt mondtad drága, hogy a mai nap legyen csupa meglepetés? Az lesz, meglásd.

Fél órával később, már élvezi a lovaglást, egyáltalán nem érzi magát bizonytalanul a hatalmas állat hátán, így picit előre megyünk a csoportunktól, hogy nyugodtan beszélgethessünk.

Kérdezgetem őt az élete előző részeiről, azokról, amik azelőtt történtek, mielőtt ideért. Úgy szeretnék többet tudni róla, hiszen ő a meglévő életem közepébe cseppent, látja a mindennapjaimat, látja a barátaimat, de ő egy teljesen más világból cseppent ide, s nem tudok róla semmit, csak azt...hogy szeretem!

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Valóban nem vagyok szokva az intim kommunákhoz. Nálam valahogy eddig az osztozkodás és szerelem, intim együttlét mindig kizárta egymást. Osztozásra ott voltak a személytelen partik, amikből keresztbe hosszába dugás következett. Ha kötődöm valakihez, úgy igazán akkor nem vágyom egyébre csak rá és szeretkezni csak vele. Egyszerű dolog ez valóban, nekem a szexhez kapcsolt érzelem olyan extra, amit feladni csak kényszerből szoktam. Vettem már nőt egyszerre többet is de az csak torna volt, mutatvány, teljesítményvadász. És ha egy vásárolt nőben megláttam az embert, azonnal véget ért a játék, amiért fizettem.


Sajnos az eddigi szeretett partnerek is hamar koptak, mert nem volt bennük számomra vonzó egyéniség. Így kifulladt a vágy, a szeretkezés. Jött hát két évente új nő új esély, de egyik sem tudott tartósan magához szeretni. Hát itt az újabb. Talán majd ő vagy nem is tudom?


A mai napot élvezem, a lovaglás eddig kimaradt, kellő távolságot tartok ettől a jókora jószágtól. Nem bízom benne, de ő hamarabb megbarátkozik velem. El tudja hitetni, hogy élvezi a közös mozgást és nem akar bántani. Oldódom lassan és ebben jó partner új kedvesem. Kíváncsiságának enged most már szabad folyást és próbálja megtudni ki és mi is vagyok. Mondanám, hogy fejtse meg majd maga, szánjon rá időt, ha érdemes, de jó hallgatóság és érzem, hogy valóban akarja tudni kit is fogott.


Mesélek hát az elcseszett első éveimről, az eszmélésről a lassú ébredésről. Hogyan is lettem ez aki. Miként faragtam önmagam és segített befejezni ezt a távoli kelet világa. Magányos útjaimról az esőerdőkön át egy hátizsákkal, igen ez a vén darab volt mindig velem. Találkozásokról emberrel és vadakkal, barátokról a világon szerte szét.


De valahogy elhagyott füves zugra lelünk közben a birtokon. Lovak találták, vagy nőm jött csendben erre? Észre sem vettem a nagy mesélésben. Most rajtad a sor Édes!


Lovak legelni szabadjára küldve, közelben víz is, itt maradnak alighanem.


Pokróc kerül és némi hűs bor is, kedvesem poharat is elővarázsol.


Körülöttünk az erdő nyüzsgő csendje és mi elnyújtózva figyeljük egymás rezdüléseit. Magától jön a kibújás ruhánkból és a lágy napon jól esik az ejtőzés kedvesem ölén. Babrálja hajam és ébred bennünk újra a vágy. Ráfordulok mellére és fogaim közé veszem, morzsolgatom bimbóját élvezettel. Nincs ellenére, jól tudom. Kezem tarkóján játszik arany pihékkel és forrósodik viharosan teste, bőre tőle. Hirtelen türelmetlenül magára von és farkam tudja az utat már beléje. Elönt az öntudatlan száguldás minket megint és egy lendületből ordítjuk a világba kéjünk. Egymásban maradva, lábaink ollót formálva egymással dőlünk hátra és kezeink játszanak együtt miközben lebegünk, a lágy szellő simogat. Erősödik a fuvallat lassan.


Szemet nyitunk: Basszus! Pelyhes! Nem mész innen azonnal vidd a nyelvedet is messze, míg el nem veszted ha így kilóg! Jó hogy beszállni nem kaptál kedvet te szemtelen. Bizisten röhög, ahogy felnyihog és megugrik a pimasz gebe.


Ha már így esett, irány a patak öblének dermesztő vize, lemosva tajtékunk és frissítve virgonc önmagunk.




Eljárt az idő édes és mára tiéd a karmesteri pálca sötétedésig. Mit tartogatsz még kettőnknek? Vezess!

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nem is mi lennénk azok, ha jógyerekek módjára a csoporttal tartanánk. Kicsit elcsatangolunk, bármennyire is tudom, hogy izgalmas program várható csoportosan is. Jól esik hallgatni Kedvest, még ha nem is vidám dolgokról beszél. Mozgalmas, ám magányos élete volt. Amolyan magányos farkas féle, kinek nincs egyetlen olyan ember sem az életében, akihez igazán kötődne. Vajon mellettem meddig marad? Egy hét után elmenekül, mert túl szertelen vagyok neki? Bírja néhány hónapig és utána áll tovább? Mindegy...egyenlőre élvezem, s igyekszem nem nagyon belegondolni a jövőbe.

Ha már így elcsatangoltunk, lecsalom a nyeregből, hisz már órák óta nem szeretkeztem vele. Levetkőzünk, s élvezzük a nyárutó langy melegét...a cirógatásból simítás lesz, s abból pedig...egy jóízű, nagyon jóízű szeretkezés, eszméletvesztésig. Kedvesem Pelyhes nyelvére ébred, a kíváncsi állat lelkes nagyon! Menne már! Komótosan összeszedjük magunkat, a patakban felfrissülve indulunk tovább. Néhány perc lovaglás után barátnémbe botlunk, aki a lovászfiúval a keresésünkre indult.

- Tudtam, hogy előbb-utóbb meglellek titeket. Bevallom, bíztam benne, hogy korábban. - kacsint cinkosan rám - De most már gyerünk, a csapatok felálltak, kötelek készen, indulhat a móka!

Kedvesem elhűlve nézegeti a felállított kötélpályákat, meg a beülőben mászkáló embereket. A patakvölgy fölött futó kötélhíd pedig kifejezetten elborzasztotta őt.

- Drágám, ugye nem azt akarod mondani, hogy mi ezeken a köteleken átkelünk a völgy felett??? Nekem tériszonyom van!

Na, már csak ez kellett! Ezt nem gondoltam volna! De olyan kár volna, ha kimaradna ebből a jó mókából! A túloldalon számháború és egy jókora piknik vár ránk.

- Kedvesem, mondd, bízol bennem? Ha akarod, maradhatunk ezen a parton, kettesben. Nem bánom, nem szeretném, ha olyat csinálnál, amit nem akarsz. Van híd is, azon is átmehetünk pár kilométerrel feljebb, de akkor készülj fel egy kiadós cikizésre. De, elmesélem neked, hogy ez a kötélpálya az egyik kedvenc passziója a csapatnak. Remek szakemberek építették, s folyamatosan ellenőrzik. A "család" - mert itt vérrokon, vagy nem, mindenki családtag - használja minden összejövetel alkalmával, mert a túloldalon van a birtok legjobb része. Nézd, pótatyám épp most indul neki. Maradjunk a végére, várjuk meg, míg mindenki átmegy. A végén indulsz, s én mögötted leszek. A világon semmi baj nem történhet veled, megígérem. Mit mondasz, mi legyen? Hagyod, hogy átvezesselek? Vagy válasszuk az egészen biztonságos utat a hídon? Hmmm, addig is kettesben veled édes. Nem is olyan rossz ötlet.

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Püff neki, az előbb még lovas akadály ugratásra utalt. Nesze neked egy helyi viszonyok között puhány pasi. Nem éppen kedvemre való bemutatkozás, akkor sem ha ez egy szimpla állapot. Kelletlen, mint minden hímnek az lenne szerintem. Közben látom rajta, hogy már neki is az.


Na jól van, ha így esett hát legyen.


Voltam már olyan helyzetben a hegyen,, amikor nem volt más választás, mint lenyomni ezt a bajomat. Igaz, utána ülve vártam, hogy elmúljon a rettegés. Leszarom. Lássuk azt a hidat? Megszólal bennem a standard hím mentalitás, menj át csak azért is, nehogy lássák hogy gyenge vagy. Akkor megyünk a hídon. - mondom - És bevállalom a cikizést ha lesz. Inkább élnék Veled, mint megdöglenék érted te frissen talált finom falat!


Ma idekinn fogunk aludni, csak te még nem tudod. Hiszen tisztáztuk, hogy nappal te vezetsz és enyém lesz az éj. Jó idő van éjjel is, balzsamos meleg. Lehet jókat szeretkezni majd a nyílt füvön. Olyankor nincs más mint néhány éji állat azok meg nem bántanak. Pár pók vagy éji lepke biztosan nem zavar semmiben. Kígyó amelyik éjjel vadászik errefelé nem nagyon lehet.


Kedvesemet tuti nem fogja zavarni, hiszen itt nőtt fel és így mindet biztosan lazán ismeri. El is mondom neki frissen született ötletem, nehogy úgy járjon mint én. Válaszra nem hagynak időt neki a barátok,de látom, hogy nem lelkesült fel olyan nagyon.


A társaság kíváncsian fogad és gyorsan egy pohár bor mögé rejtem zavaromat. De jó fej a banda, megtudva bajomat a cikizés leáll.

Egy csapatba kerülünk vele, nem is lehetne másképp.


Most vár a játék és veszettül őrült társaság. De mit sem érdekel a műsor, hiszen a fókusz nekem itt és most újra csak, a kedvesem.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A hidat választja szerencsére. Bevallom, megnyugodtam. Igazán nem akartam őt kellemetlen helyzetbe hozni. Eszembe jut az én rég feledett tériszonyom. Nem volt az olyan könnyű, túl lenni rajta. Utána ügyesen kimászik a cikiből, és önfeledten játszik. Élvezettel nézem, s játszom vele. Olyan jó összhangban játszunk, mintha már nagyon rég gyakorolnánk. Később jókorát falatozik a csapat a kosarakból, na és nem maradhat el az éneklés sem. Sajnos Kedves még nem ismeri a helyi dalokat, de végülis...a legjobb helyen ismerkedik vele, autentikus helyi forrásból.

Már jócskán sötétedik, amikor a csapat szedelőzködni kezd.

Kedvesem, választást sem hagyva jó hangosan közli újra, hogy mi pedig itt töltjük az éjszakát és kész. Hát...nem tesz túl boldoggá a dolog, lévén pontosan tudom, hogy hideg van éjjel, ráadásul mindössze egy pokrócunk van. Pótatyám siet a segítségemre, s mosolyogva egy hatalmas kulcsot nyom a pasi kezébe, hogy ha mégiscsak meggondolnánk magunkat, a kis vadászházba behúzódhassunk. Ágy és zuhany akad ott, körülöttünk pedig csak a természet. Megvárjuk, míg mindenki elmegy, lustán heverészve. A lovak a közelben legelnek, nem nagyon bánják, hogy nekik még nem kell menniük. Amint a többiek hangja teljesen elhalkul, az édes pasi máris lecsap az ajkaimra, s tudatja, mostantól övé a pálca. Ezzel a mondatával párhuzamosan játékosan rásuhint a hátsómra a lovaglópálcával és a csuklómra csavarja azt a hosszú hevedert, amit pakoláskor a zsebébe rejtett.

Szóhoz sem jutok a döbbenettől. Értem én, hogy torolni valója akad a mai napért, nade ekkora? Úgy dobog a szívem, hogy majd kiugrik a helyéről. Itt vagyok az erdő kellős közepén egy olyan férfival, akit három napja ismerek, de ijesztően bízom benne...most viszont...számomra teljesen újszerű helyzetben találom magamat, kiszolgáltatva kényére-kedvére....és ÉLVEZEM. A rend kedvéért azért tiltakozom egy kicsit és próbálok szabadulni, de a lábaim között már érzem, hogy nedveim csurogni kezdenek...

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nem volt semmi ez a nap. Ez a valószínűtlen pátriárka és körötte ez a millió színű és kedvemre valóan bolondos színtársulat egyszerűen tökéletes színpadot szolgáltatott a vele töltött időnek. Mint egyszerre 10 darab Buendía a javából. S az öreg már megint hamarabb lépett, mint kérni kellett vagy lehetett volna. Hiába no a Buendíák között mindig akadt jövőlátó is.

De végre halkul a fergeteges jókedvvel elvonuló vándorcirkusz zsivaja és a lovakat nem számítva ketten vagyunk megint. Már csak azért is mert a kis házba nem fog bepofátlankodni egy sem beszállni a nyalakodásba.

Egy hirtelen gondolattal a lovakról a pányva arról pedig kedvesem jut az eszembe. És már a megvalósításon ügyködöm, ami meglepetésemre egyáltalán nincs ellenére. Mi az, hogy nincs? Egyenesen beindul tőle, szinte elcsöppen a finom leve.

Akkor hát más lesz a „kínzás” édes! nem erőszaktétel játéka, hanem éppen a nehezen megszerezhető falat, én magam. Mikor már teljesen tehetetlen játszani kezdek nyelvemmel vele. Most nem engedem a csúcs közelébe sem, hanem néhány kóstolgató ínyenc nyelvcsapás után ízlelgetem nedvét és dicsérem kedvét. Hangosan latolgatom miképp is szeretném magamévá tenni ma éjjel és minden módozatot kis illusztráció kísér, mintegy megkezdve aztán mégis más ötletnek engedve más kezdéssel játszva el. Nem csak nyelvem de ágaskodó farkam is része a játéknak amivel hol lába közt, hol ajka vagy melle tájékán simítom vagy bököm az elmesélt figurától függően, mint aki nem tudja honnan is kezdjen hozzá legkedvesebb ételéhez.

Úgy tűnik fogy a türelme és fokozódik a vágya. Hát le kell ülnöm terpeszbe szemben vele és tárgyalásba kezdeni részletekbe menően, mi is lenne a megfelelő az első aktusnak kettőnk számára ma este. Mikor már csak azért sem színezi tovább egy könnyű kendővel a szemét is bekötöm és váratlan érintésekkel játszom tovább vele. Mikor már szinte sikoltana a beteljesületlen vágytól nyelvem egyetlen érintésével csiklóján keresztül a csúcsra kergetem.

Ennyi nem elég azonban és miután lélegzethez jut, ezúttal szemből fúrom farkamat a feneke kitárt mélyébe és kőkeményen fenéken dugom, hogy a végén ordítva élvezünk el egyszerre és nőm akkorát ránt a pányván, hogy az ágy nem bírja tovább megadja ő is magát.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Kegyetlen, ám édes játék következik...mesél, s én elképzelem, hogy milyen lenne az, mikor a nyelve hosszú nyelvcsapásokkal játszik a puncimmal...közben egyetlen apró érintést kap csupán. Azt is elképzelem, milyen lenne az, ha az ajkai hosszan becéznék a melleimet, a csúcsra kergetve, noha éppcsak megleheli a bimbókat. Elmeséli, hogy a farkát tövig meríti bennem, miközben alig-alig végigsimít a hüvelyemen egyetlen ujjával. Először csak kérem, hogy hozzon enyhülést kínjaimra, aztán könyörgöm, végül sikítva követelem. Végtelennek tűnik, mire végre valahára nyelvével a csúcsra segít, hogy aztán ne hagyjon csitulni, hanem alaposan felajzott farkát tövig felkínálkozó hátsómba. Hamar, nagyon hamar közeleg újra a gyönyör, s testünk együtt rándul a nyugágyon...ami az beteljesedés utáni pillanatban egyszerűen összecsuklik alattunk!

Egy pillanatig mozdulatlanok vagyunk a meglepetéstől, majd kitör belőlünk a nevetés. Kedvesem vigyorogva kioldozza kötelékeimet, s kéz a kézben megyünk a kisházhoz. Hangulatos faház, a semmi közepén, egyetlen szobával, no meg...egy méretes franciaággyal, hasonló alkalmakra fenntartva.

Hűvös volt már odakint, úgy döntök, jól esne egy forró zuhany. Gyorsan levetkőztetem a drágát, s magammal húzom a tus alá. Nagy kedvemet lelem abban, hogy végigszappanozom azt az édes testét...megmosom a haját, közben csókokkal kényeztetve ajkait, majd végigbecézem hátát, mellkasát, kezem nyomán testemmel is végigsimítva őt. Pompás szerszáma újra az egekig ágaskodik, csak arra várva, hogy ajkaim közé vegyem, s a végtelenségig kényeztessem. Hosszú nyelvcsapásokkal becézem, ahogy szereti, közbe keményen fogom a fenekét, nehogy menekülésre fogja. Nem menekül, hátát a falnak döntve élvezi a kényeztetést. Szorosan belemarkol vizes hajamba, irányítani próbálja a mozgásomat. Nem kedves, most visszakapod a kínzást...nem sietek, kényelmesen játszom a farkával, s ahányszor a csúcs felé közeledik, ritmust váltok, s játékosan billegetem a számban azt a gyönyörűséges farkat. Nem szól...körmeit a vállamba vájja, onnan tudom, hogy már tűrőképességének határán van. Megkapja, amit olyan nagyon vágyik már. Gyorsítom a tempót, szopom őt, s közben az én vágyam is újra éled. De ez most az ő gyönyöre...csúcsra kergetem, s az utolsó cseppeket is kiszívom belőle. Remeg a drága, minden porcikájában remeg. Lecsúszik mellém a zuhanytálcába, s hagyja, hogy záporozzon ránk a kellemesen meleg víz. Cirógatom, míg elcsitul, s aztán alaposan szárazra törlöm egy jó puha törölközővel. Közben magához tér, s viszonozza a törölgetést, hogy mihamarabb folytathassuk az éjszakát az ágyban.

- Nem tudok betelni veled! - nyögi mély, rekedt hangján, amitől...amitől újra mocorogni kezd a méhem környéke.

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Látom nőm kedve újra éledezik, miután becsülettel ellátta a farkamat. De most kicsit megálljt intek és ha már a kis házban ilyen becsülettel felszerelt borválaszték van, ki ne hagyjuk. Kedvesemet leültetem a tornácon lévő vén hintaágyba és puha takaróval beburkolom. A korlátra egy mécses elég két pohár bor, meg a forrása egy jó üveg kerül mellénk még. Összebújunk a takaró alatt, szopogatjuk a bort és csendben vagyunk kivételesen. A lovak már szunyókálnak és mi csak hallgatjuk az éjszaka hangjait. Halkan mesélősre váltunk, most rajta a sor. Mesél a vadóc évekről, szóba kerül a londoni néger experience. Kacskaringós úton jött idáig ő is ez nem vitás. Ekkorra már az ölemben fekszik és néz azokkal a nagy szemeivel. Kezem játszik vele a takaró alatt, élvezem bőrének simaságát és azt, ahogyan minden mozdulatomra forrósággal vagy apró rezdülésekkel felel öntudatlan.


Karomba kapom, hogy bevigyem az ágyunkra és rá kell jönnöm, hogy ez nem lesz mindennapos gyakorlat vagy erre még edzeni kell. Ettől még gyengéden lefektetem és megyek becsukni az ajtót. Mire visszaérek látom, hogy álom és ébrenlét határán lebeg. Nincs szívem felkelteni, olyan jólesik gyönyörködni benne. Tudom, hogy biztonságban érzi magát, hogy otthonos mellettem is. Nem állhatom meg, hogy lefényképezzem, hiszen ezt neki is látnia kell. A gépet félre téve mellé bújok a takaró alá, mire automatikusan az ölembe helyezkedik.


Te nő! Csak nem hiszed, hogy farkam ennyivel beérte? Finom vagy és kívánatos. Lassan játszani kezdek rajta, mint egy pompás hangszeren. Most megengedi, és lassan magához tér. Előbb tétova mozdulatokkal, majd már egész direkten nyílik meg nekem. Most lassan csusszanok belé, milyen forró és nedves ahogyan vár rám. És hátulról kezdem feltűzni magamra, miközben kezemmel melleit szeretem. Kicsit szorosabbra fogom a bimbóját, mire ő rám szorít hüvelyizmaival és játszani kezd a farkammal mozgatva őket. Hé, ez finom! Milyen jó is az ilyen edzett hüvely, mint ha fejné, úgy masszírozza hímtagom én meg szinte el is feledkezem a mozgásról, úgy élvezem. De azért eszembe jut mit is akartam és most újra enyém a karmesteri szerep. Hasra fordítom és így folytatom hátulról. Keményen és mélyen, amennyire csak futja farkam hosszából. Egyre hangosabb nyögésekkel nyugtázza törekvésemet és én is egyre nehezebben tartom már vissza magam, várva hogy egyszerre robban hassunk újra, úgy ahogyan mindketten annyira szeretjük. A vállainál fogva húzom magamra és döföm bele egyre magamat, míg végül a hangunk felveri az éjszakát megint.


Benne maradva dőlünk oldalra és már a kábulatban lebegünk megint, mint akik sosem akarnak távolabb lenni egymástól ennél.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Hmm, Kedvesem romantikus alkatnak tűnik, gyertyafényes borozásra invitál. Tetszik a program. Kényelmes, két személyes hintaszékbe kuporodunk, meghitten összebújva. Most rólam kérdez, hisz a jelenemről már sokat tud, a múltamról annál kevesebbet. Hát...nem is tudom mit meséljek neki. A zűrös ügyleteimről nem biztos, hogy tudnia kellene...a kábult, lázadó tinikoromról mégis mit meséljek? Mindent egyszerre úgysem lehet...de valahogy azt kedvem van elmesélni, hogy szexuális életem egyik fő meghatározója egy tüneményes, óriási farkú néger irodalmár volt. Egek! Még ma is jókat mosolygok...a jól szituált jófiú a munkaidő végén levetette az álarcot és igazi vagánnyá változott. Ha buliztunk, azt nagyon intenzíven tettük....végigmulattunk jópár koktélos éjszakát. Úgy táncolt...de úgy...ahogy ezt minden táncoslány látja álmaiban. S úgy szeretkezett...ajaj...az első alkalom előtt igyekezett felkészíteni, hogy neki nagy van....s a nagyot értsem szó szerint! Tapasztalatlan lányka lévén komolyan megijedtem, amikor először megláttam, de aztán szép lassan megbarátkoztam vele. Simult a kézbe, idomult a szájba (jóóó, csak a makkja fért bele), és a puncim is megbarátkozott vele egész hamar...nyamm. Azt hiszem ő volt az első olyan hímnemű az életembe, aki el bírta hitetni velem, hogy a szex valóban nagyon jó.

Amikor erről mesélek neki, önkéntelen mozdulatokkal cirógatni kezdem a testét, ami az enyémre sincs hatás nélkül. Álmos vagyok már nagyon, de egyszerűen jól esik az érintése. Kívánom ismét, de ebben a pillanatban azt hiszem, nem volna erőm újra szeretkezni vele. Ölbe kap, hogy az ágyba vigyen, s a többire nem emlékszem. Halványan rémlik, hogy szeretkezünk, s én készségesen engedelmeskedem az ő sürgető vágyának, a saját testem kívánásának. Utána pedig belevackolom magam az ölébe, hogy nyugodt, mély álomba merüljek. Késő délelőtt ébredezek, mennyei kávéillatra. Mire félig magamhoz térek, a drága pasi már mellettem is van az ágyban, a tálcát pedig magunk elé veszi. A kávé mellett ott lapul néhány frissen sült (na jó, a mélyhűtőből sütött) péksüti, és egy kis kancsóban búzavirág, pipaccsal. Úgy látszik ő korábban ébredt....Boldog vagyok. Félálomban elfalatozgatom a reggelit vele...az édes pasival. Semmi kedvem nincs visszaindulni a kúriához, de ebédre biztosan várnak minket. De előtte még...félreteszem a tálcát és fölé kerekedem egy kis lovaglásra...RAJTA...

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Kedvesem meglepett, amúgy rendesen. Míg eddig úgy tett, mint aki reggel nem is létezik, legfeljebb, mint gusztusos kávéivó automata, most valódi tüzes amazon. Magába ránt, szinte úgy lovagol meg éhesen és vadul. Meg akarja szerezni magának a nap első orgazmusát és szinte önkívületben vágtat rajtam. Hmmmmm. Ez tetszik nekem. Olykor bizony szeretem, ha használ, ha látom rajta a követelődző vágyat, és ahogyan mindent megtesz, hogy megkapja a magáét. Ilyen pózban én lassabban robbanok, de ez nincs, ez tetszik nekem. Szeretem, ha hosszú a menet és vad és gátlástalan.

Elkapom hát a melleit és megmarkolom. Bimbóján csavarintok egyet, erre ő még vadabbul folytatja, mint ha az élete függne tőle. Rám hajol, mellei a mellkasomat szántják és én két kezemmel, most a fenekébe markolok és hajtom még vadabb vágtatásba. Gondolok egyet és nem kihúzva farkam belőle oldalt döntöm, és lábaink ollóba fogják egymást. Most én veszem át az irányítást. Ilyenkor egészen tövig tudom döfni magamat belé és könnyen diktálok veszett tempót most. Szinte szétszaggatom, miközben már lassan szédülök és ezt ő hörögve szedett levegővel honorálja.

Az őrült rohanásban most nem finomkodunk és a robbanás is szinte váratlanul jön, szinte egyszerre megint. Szerintem a szálló másik szárnyában a hangunkra ébrednek, ha nem tették volna maguktól eddig. Hanyatt dobjuk magunkat, én tövig benne továbbra is és hagyjuk, hogy a szédülés maga alá gyűrjön minket.

Mikor eszmélünk újra, kisimult arccal gyönyörködünk egymásban szótlanul. Majd azt vesszük észre, hogy már beszélgetünk, miközben semmi kedvünk széjjelválni. Beszélgetünk hétköznapi dolgokról épp úgy, mint arról, hogy bizony ennyi nem volt elég egymásból és kell még egymásból, amennyi csak lehet. Közben csiklójával játszom és látom, hogy beleremeg megint, hát kibújok belőle és most nyelvemmel kergetem a csúcsra fel. Kiütve hanyatlik hátra, most már levegője is kevesebb volt az általam annyira kedvelt hangos élvezéshez, de jó ez így és jó vele.

Semmi erőnk most nekiindulni, lóra mászni és csatlakozni a csapathoz, remélem, jó helyi szokás szerint ők sem sietik el a reggelt.

Egy frászt! Daloska libben be az ajtón, miután kulccsal nyitotta (a miénket legközelebb benn hagyom, bizisten), kint süt a nap, rajta szemtelenül semmi a könnyű ruha alatt és még meg is süti hátulról a fény. Tudod mit babám? A franc se fog ilyen hullára kielégülten most takarót vadászni. Ha így jöttél, úgy kell neked. ÉS szemtelenül mit sem törődve csomagolatlan-csapzott formátumommal felé nyújtom a poharam, hogy töltse csak teli az ürügynek hozott friss jeges narancslével szaporán.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Barátném lelkesen tör ránk, tökéletesen időzítve...gyanítom ajtón kívül még éppen megvárta az utolsó kéjsikolyomat, s csak aztán támad, kezében egy kancsó frissen facsart narancslével!

Kedvesem úgy látszik edződik. Eszébe nincs takarót húzni magunkra, hanem vigyorogva ráparancsol, hogy töltsön, miközben ott heverészünk pőrén és kielégülten.

A szertelen lány veszi a lapot, ágyunkra pattan, hangosan kacagva s teletölti a poharakat és közben arról csacsog, hogy ő bizony azért jött, mert muszáj volt tudnia, hogy jól vagyunk-e! Mohón kortyolom a hideg nedűt hiába na, szeretkezés után roppant szomjas vagyok mindig. Jól esik, ahogy a felhevült, kiszáradt nyelőcsövemen végiggurulnak a hűvös kortyok. Néhány rakoncátlan csepp megszökik, végigcsurog a szám sarkán, az államon, s jut belőle egy kevés a mellemre is. Még mindig nem vagyok teljesen magamnál, így nem látom mi készül. Csak arra leszek figyelmes, hogy a két szeretett ember egy időben indul, hogy megtisztítsa a mellemet, a bimbón elakadt csepptől. Kis híján koccan a fejük, egy pillanatig farkasszemet néznek, majd barátnőm tenyerébe fogja a mellemet alulról, s Kedvesemnek nyújtja, úgy, hogy ajkai még mindig centiméterekre van csupán tökéletes szeretőm ajkaitól...na meg az én cicimtől. Érzem a leheletét a bőrömön, amikor megszólal.

- Parancsolj. A tiéd. Remélem nagyon sokáig fogjátok élvezni egymást.

S miközben kedves ajkai közé kapja a narancsos bimbócskát, a lány szűzies csókot lehel a fülcimpájára.

Valahogy ez egy olyan bensőséges közjáték, hogy teljesen ellágyulok tőlük! Azt hiszem ez volt az a momentum, amikor gyerekkori pajtásom befogadta a választott férfit, s nem vetélytársat lát benne, hanem újabb családtagot. Nem mondom, hogy nem lenne kedvem ezt a frissen alapított szövetséget megpecsételni egy édes hármassal az ágyikóban...de meglehetősen bizonytalan vagyok azzal kapcsolatban, hogy kedvesem hogy reagálna rá. Hiszen, a minap kifejtette nézeteit mindenféle csoportos megnyilvánulással kapcsolatban. Úgyhogy úgy döntök, rájuk hagyom a döntést. Kényelmesen elnyúlok a hívogató vállgödrökön, kortyolgatom a narancslé maradékát és kíváncsian várom a fejleményeket. Fura módon ők is hallgatnak jó nagyokat...vajon miért? Talán ők is észrevették, hogy ez a közjáték nem csupán két idegen pajkoskodása volt a mindkettőjük által szeretett személy rovására...vagy éppen javára? Vagy nekik is megfordult a fejükben, az, hogy ez az ágy kényelmes három ember számára is? Igazság szerint nem zavaró ez a csend. Inkább olyan meghitt. Senki nem mozdul, barátnőm lerúgta már rég a cipőjét, s ott kucorog az ágyon, kedvesem pedig szórakozottan végigsimít időnként a karomon. No, kíváncsi leszek mi lesz ebből...

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nem akármi ez a két nő, ha belegondolok miket adhattak elő ketten a környék férfinépe kárára. No, zajos pacsirta, ha éppen ennyire mozizni akarsz, én bizony játszom tovább új kedvesemmel, aki a jelek szerint meglehetőst exhibicionista. És ezzel most már komolyabban szeretni kezdem a melleit, hiszen olyan készségesen kívánósak és kívánatosak egyszerre. Nem is foglalkozom közben a vendéggel, hiszen ha szeretek, akkor megszűnik a világ köröttem. Nőm is egyre vadabbul veti bele magát, beletúr a hajamba és arcán egyre jobban elhatalmasodik az élvezet.


Keze a testemen lejjebb csúszik, és a farkamat keresi. Nem kell nagyítóval kutatnia utána az biztos. Már éppen elirányítanám a kezeit, mert a kézi munkát nem igazán kedvelem, olyan személytelen, amikor észreveszem, hogy a másik kezével éppen barátnőjét invitálja a farkam hegyére egy kis szivattyúzásra. Na, ebből sem lesz intim együttlét ma reggel annyi szent. Kérdőn nézek rá, ő meg csak sürgetően bólint egyet és közben a számhoz feszíti a melleit a farkamat meg egyszerűen legyűri a csaj torkán, akinek ez nincs ellenére kicsit sem. Sőt! Nesze nekem. Ha új barátnőm ezen túl hármas kapcsolatot akar érzelmi alapon is, akkor ideje lesz megint útra kelnem. Volt részem elég személytelen szexből, műveltem eleget magam is, mikor a kielégülés és utána olykor a partner kielégítésén kívül nem volt semmi más. De kiüresedtem tőle, majdnem véglegesen és azóta nekem társ kell és szerető. Vele ezt megtalálni esélyesnek gondolom vagy csak gondoltam?


Legyen most kedve, kedvük szerint, játszhatnak velem, de míg a barátnővel ez egy megengedő játék, kedvesemmel (?) többet akarok továbbra is. Nőm remeg már a fokozódó izgalomtól, miközben a csaj mélytorokra veszi a farkamat. Basszus, tövig benyeli és még volna hely, atyaég, hova dugtam. Megtolatja a torkát, mint más a punciját és nem öklendezik, nem fuldokol, mert ügyesen veszi a levegőt és ő irányít. Ők irányítanak és meg kezdem élvezni a dolgot bevallom. A két nő úgy összedolgozik, mint valami profi szolgáltató páros. Nőm hirtelen megmozdul, és hanyatt dönt engem. Rám ül, és úgy teszi mellét a számba újra, a csaj meg mielőtt telelőném a torkát, nőmbe dugja a farkamat és nőm vigyorogva nézi meglepett arcomat, majd agyament táncba kezd farával a farkamon, mint a néger nők csinálják, majd köröz, mint a keletiek jobb kedvükben. Visítva mar belém a körme és ránt magába, hogy engedjem el a töltetet, vele tartok nem éppen csendesen. Kicsavar egészen, míg elcsitul.


Ekkor veszem csak észre a ködön keresztül a csajt, aki mosolyogva néz és még mielőtt nőm oldalra dőlne rólam, egy manduláim helyét csiklandozó mohó nyelvessel tapad a számra, miközben befejezi önmagát és kezével önmagát dörzsölve, néma sikolyra tátott szájjal elélvez ő is és ledől a másik oldalamra. A két nő két oldalt a fejét a vállamra hajtva, vigyorogva elpihen, karjaimat gondosan maguk köré igazítják, és fenemód elégedettnek látszanak.


Hova hoztál te engem, na jó, én téged vagy hogyan is, kedvesen. Ez finom volt, nem mondom, de nekem te kellesz, csak te, és ha nálad kötelező az árukapcsolás, akkor kár lesz érted alighanem. Lesz mit megértetned velem még a visszaérkezésünk előtt, mert most igazán tanácstalan vagyok és ez nem megszokott állapot.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A fergeteges édes hármas után békésen pihegünk az édes férfi két oldalán. Bár arcán a kielégült hím félreérthetetlen ábrázata ül, érzem, hogy testében itt-ott egy-két izom meg-megrándul. Tudom én drágám, hogy ez neked nem teljesen kóser...de nekem meg valahogyan muszáj volt lezárnom a múltnak ezt a darabkáját, s mi sem ideálisabb annál, ha a záróakkordot veled, az új élet főszereplőjével játszom el...de ezt majd kettesben elmagyarázom neked, ez már tényleg nem a kebelbarátnő fülének való...jóízűen nyújtózkodom, amikor kedvesem gyomra árulkodóan megkordul. De olyan hangosan!! Azonnal kitört belőlünk a nevetés. Ebéd irányába terelgetném őt, komótosan öltözünk, de mit ad az ég...csak ketten! Barátnőm kényelmesen lustálkodik tovább, majd amikor már lassan elkészülünk, előhúz a szatyrából egy-két kelléket, s azokat kezdi magára ölteni. Testre simuló szobalány gúnya, jó anyagból, igazán szexi. Kedvesem kikerekedett szemekkel néz, és olyan kérdések kavarognak a fejében, amivel hirtelenjében nem bír mit kezdeni. Feladta, hogy megértse, mi folyik itt...a kegyelemdöfést akkor kapja, amikor az ajtón, kopogás nélkül beront a jóképű lovászfiú, pelyhes pamacsokkal díszített lovaglópálcával a kezében.

Kicsit meghökkenve néz körül, de nem esik ki a szerepéből. Teljes beleéléssel ordibálni kezd a "szobalányával", miszerint már megint élvezkedett, ahelyett, hogy a munkáját végezte volna, s ezért bizony büntetést érdemel...közben körbekergeti kedvenc barátnőmet a szobában, időnként rásuhintva egyet-egyet a fenekére, mintha észre se venné, hogy mi ott vagyunk. Iszkolunk is gyorsan. Az én szemeimből potyognak a könnyek a visszafojtott nevetéstől, ami nem csupán abból adódik, hogy finoman szólva komikus látvány a fura párocska, hanem abból is, hogy időnként rásandítok kedvesem elképedt vonásaira.

Már ügetünk hátasainkon a ház felé, reménykedve, hogy még jut nekünk ebéd, amikor abbahagyom a fuldoklást a nevetéstől. Addigra lassan ő is lenyugszik, bár még emésztget jócskán, úgyhogy kap hozzá adalékot is.

- Kedvesem...a mai délelőtt tanuja lehettél annak, ahogy lezárom a múltamat. Annak szerves része volt időnként a csoportos szexjáték is, igen, az volt...nem tagadom, nagy örömömet leltem benne. Emellett mindig vágytam arra a meghitt intimitásra, amit veled megtapasztalni vélek, ám ezt eddig sosem kaptam meg, függetlenül a szex létszámától. Eszközként kezeltem a partnereimet, ahogy ők is eszközként kezeltek engem. Kétség kívül többnyire roppant ügyes eszközök voltak, de...eszközök. Ugyanebben a cipőben jár barátném is, tetézve azzal, hogy úgy három éve nagyon súlyos csalódás érte. Másnak banális szerelmi drámának hangzana, ő viszont évekig rakosgatta magát újra össze. Ennek az összerakásnak része az a szerepjáték mánia is, amiből egy kis ízelítőt láttál, s az is, hogy nem ritkán egymás karjaiban találtuk meg a kielégülést, lévén mi ketten egész biztosak lehettünk abban, hogy soha nem sérül a lelkünk a másiktól. Most már talán megérted, hogy miért volt fontos mindkettőnknek az, hogy lássa, jó kezekbe ad engem, na és azt, hogy ha barátként szüksége van valakire, hozzám továbbra is jöhet, és te sem fogod elküldeni, bármiért és bármikor is jön. Mert ha hozzám jön, úgy hiszem kicsit hozzád is jön. Ha nem vagy épp ott velünk, akkor is.

Tudod...velem együtt ez a kelekótya nő is jár neked, de azt megígérem, nem olyan formában, ahogy ma megkóstolhattad...a szex eztán csak kettőnk ügye lesz, ha te is úgy akarod, amit nem mutatunk meg másnak és nem osztunk meg mással. Hiába na, úgy tűnik a szerelem szégyenlőssé tesz.

Nem sok ideje van válaszolni, mert közben megérkezünk. Megsimogatom Pelyhes pofáját és beszaladunk a házba, ahol már mindenki az asztalnál ül. Jófajta étkekkel megrakott családi ebédlőasztal, körös-körül emberekkel, akiket szeretek. Egyik sem vér szerinti családom, de pótatyám mindent tudó bölcs mosolya mindig elfeledteti velem ezt az apróságot.

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Hááát. Ha ez itt nem a helybéli bolondok háza, akkor nem tudom mi is lehet. Netán titkos filmforgatás? Hogy partiba lettem dobva reggel, az már máshol is megtörtént, de nem vágytam erre éppen akkor, amikor esély mutatkozott végre egy teljes kapcsolatra. Nőm közben elmagyarázza tőle telhetően a reggeli derbi miértjét. Volt már mit lezárom az életemben, így nem olyan nehéz elképzelnem a "még egy utolsó és aztán vége " technológiát. Erre csak két válasz lehet, elhiszem és majd kiderül túl tudott-e lépni rajta vagy még mindig visszavágyik a régi verziójába, ami azt jelenti, hogy az új, kétszemélyes élet nem elég és akkor újra útnak indulok.


De most azt érzem belőle, hogy szeret, szeretne és én is akarom őt, mert elég volt már a két-három évente újrakezdésből. Tetszik nekem, a nyíltsága éppúgy, mint a végletes összhang a szexben és ez megér egy próbát. Megmozdított valami régen szunnyadót bennem és vele egy kis esélyt.


Rendben kedves! - mondom. Esztelen ember, aki féltékeny a múltra. Hogy ilyen kézzel-farokkal foghatóan prezentáltad az kissé váratlan volt. Akarlak társnak és szeretőnek egyszerre és mindössze egyikkel már nem hiszem, hogy beérném. Ezzel leszállok a lóról, őt is lesegítem majd berántom az utolsó fa mögé, mielőtt a többiekhez érnénk a ház körüli tisztáson és úgy igazán megcsókolom. Visszaadja, előbb bizonytalanul, aztán olyan forrón, ahogyan csak egy szerelmes-mohó nő csókol. Combjait körém fonja és magához szorít. Farkam válaszol a vágyra vággyal, de kibontakozunk és kéz a kézben lépünk be a ház ajtaján. Az fura öregre esik a pillantásom tőle kérdő tekintet, egy bólintás tőlem egy mosoly a válasz mielőtt mindenki által is hallhatóan ránk köszön.


Isten hozott közöttünk! Az én házam a te házad mostantól fiam.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Pótatyám látva elégedett fejemet, úgy dönt, befogadja. Bár az az érzésem, hogy ezt már jóval előttem megtette...örülök. Jókedvűen fogy el a vasárnapi ebéd, hogy aztán szép lassan szállingózni kezdjünk vissza a városba. Hazafelé csendes vagyok, millió gondolat jár a fejemben. Marhaság, de alig egy hetes ismeretség után szívem szerint el se engedném magam mellől többet. Totál felesleges két lakást fenntartanunk, hisz reményeim szerint úgyis minden éjszakát vele töltök eztán...Ő sem beszél. Egy erdős rész mellé érve magyarázatot mellőzve félreállok, jól behúzódva egy elhagyatott bekötőútra. Átmászom az ő oldalára, s ajkát tépve csókolni kezdem. A meglepetéstől egy ideig szóhoz sem jut, de aztán nagyon aktívan közreműködik a farka kiszabadításában. Helyet cserélünk, s az ülésre térdelek. Így teljesen ideális a szög arra, hogy szeretkezhessen velem. Felhúzza a szoknyámat, s örömmel veszi tudomásul, hogy bugyifélével nem kell kínlódnia. Egyetlen határozott döféssel belém hatol, ám bensőm már készen várja őt. Szeretkezünk, mintha az életünk múlna rajta...imádom ezt a gyors, vad tempót. Néhány perc csupán, s jön a kielégülés. Rám borul, mintha így akarna óvni a külvilágtól, én pedig beleveszek azokba a végtelen biztonságot nyújtó karjaiba. Mellettünk egy terepjáró rongyol el, lelkesen dudálva, ekkor térünk vissza a való világba. Immár gyengéden szájon csókol, s visszatessékel a vezetőülésre.

- Otthon kényelmesebb - dörmögi, így aztán elindulunk araszolgatni a vasárnap délutáni csúcsforgalomba. Már a városban járunk, amikor el kell dönteni, hol is legyen az éjszaka, így hát kérdezek.

- Nálad vagy nálam? Azt remélem nem gondoltad, hogy az éjszakát nélküled töltöm!

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Véget ért a hétvégi vendégség. Pénteken még nem hittem volna, hogy ilyenre sikerül. Mit vártam? Magam sem tudom igazán, talán valami óvatosabb közeledést, az ösztönök játékának folytatását, óvatos emberi ismerkedést a szeretkezések tengerében. Persze, hogy eszemben sincs ellenállni, mikor félrehúzódik az erdő szélében, hiszen farkam zilált maradéka is szüntelen kívánja a testét. Szerencsénkre ebben az országban a félreállított autóban dugó polgárokat legfeljebb drukkerek üdvözlik vidám dudálással és nem rendőrök feltételezve, hogy az út mentén prostival kefélek.

Az ösztöneink kiadták az ukázt az eszünknek, hogy ez a partner nem csak kefélni kell nekünk. A magánélet ajtai lerobbantva, ablakok sarkig tárva és mind a másikat várja, hogy lényével betöltse az űrt és kikergesse a babaházból a lélekölt testeket. Mindketten szavak nélkül mondtunk igent a változásra és vágyunk megszabadulni a lélektelen dugások savanyú szagától és az őket követő órák-napok ürességétől. Benézhettünk egy világba, ahol a testet úgy kényeztetik, hogy közben a lélek sem hallgat, de együtt örül.


Hozzád vagy hozzám? A világ ezernyi helyén teszik fel a kérdést ebben a pillanatban is. Nekünk most csak pillanatnyi eldöntendő praktikum. De mindketten érezzük, hogy útelágazáshoz értünk, ahol a döntés évekre (talán végleg) meghatározza további életünk. Energiák készülnek kitörni belőlünk, gátjukat vesztve, amik a kezdetektől erre az esélyre vártak. Alkotó energiák is, amiből szép dolgok fognak születni. Együtt, egy ritmusra élve.


Hozzám először. Hétfőre kell valami konszolidált szerkó nekem, ha éjjelre nem is kell túl sok anyag.

Utána veled maradok, ha te is úgy akarod.

Nem szántam kétértelműnek a választ és csak mikor kimondom jövök rá, hogy halálosan komolyan gondolom.

Egyetlen tört hét után, egy érintés után, ami villám csapásként ért akkor és eldöntött mindent, ha nem is hittem a lehetőségében akkor.

Akarlak, akarom, hogy velem maradj és nem számít, hogy nálad vagy nálam, csak az, hogy Veled.

És most én csókolom zsibbadtra, én gyűröm magam alá, én egyesülök vele, miközben csak azt hallom egyre édes ajkai közül, hogy; Igen, igen, igen...

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Helyes, akar engem, pont úgy, ahogy én őt. Megkönnyebbülök, bár meg nem lepődöm. Valahogy olyan természetes az egész. Először hozzá, hogy némi ruhával felszerelkezzen, s aztán hozzám, lévén az én lakásom azért teljesen felszerelt.

Vacsira egy rendelt pizza, kedélyesen egy jó film közben falatozva, összebújva, aztán...aztán újra itt az ideje hogy adjunk az erotikának, ott a kanapén. Észrevétlenül gerjed a vágyunk, miközben a romantikus film is a végét járja. Keze szórakozottan borzolja a hajamat, s aztán lopva nyakamon, mellemen kalandozgat. Nem kell több ennél, hogy is kellhetne. Ha már úgyis az ölében heverészem, hasra fordulok, hogy a farkát teljesen életre keltsem. Most ő ébred később, fáradt talán, így enyém lehet egy kis félpuha játékra, amit olyan nagyon szeretek. Persze nem sokáig élvezhetem, mert kedvesem türelmetlen, s többet akar. Magához húz, s csókkal dicséri dolgos ajkamat, hogy aztán elhelyezzen ágaskodó farkán. Meghitt, lusta-lassú lovaglás következik, közben olyan jól esik néznem őt. Igen, az én pasim! Szőröstől bőröstől, testestől, lelkestől az enyém. Ezzel a boldogító gondolattal mászom meg vele az orgazmus csúcsait, hogy aztán visszalazulhassak egy mozdulatlan, biztonságos ölelésbe....egészen reggelig.

Kicsit elcsigázott tagokkal ébredünk a kanapén. Fürdés és reggeli készülődés közben arról beszélgetünk, hogy hogyan tovább bent a műhelyben. Játsszuk még, hogy a világon semmi közünk egymáshoz? Vagy egyszerűen sétáljunk be kéz a kézben és kész? Ez utóbbi mellett döntünk, mert...ugyan jó dolog a napközbeni lopkodott csók, de mennyivel jobb a szabad!

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Igen, akarom. Szőröstül (amiből nem láttam rajta sokat) bőröstül, ami viszont megőrjít. A kissé strapás hétvége után jön a munkás hétköznap ébredése és a munkába indulás. Felvállalva egymást, aminek vannak előnyei bőven, gondolva a Franciskára, nekem egyszerűbb, ha kicsit megfékezi. Megérkezünk a munkahelyre, ahol a némberek hada vigyorogva fogad minket. Na jó, Franciskáé kicsit mesterkélt művigyor. Bent az irodába hatalma csokor, üdvözöljük az új párt felirattal, félreérthetetlenül adja tudtunkra, hogy kicsi a világ és nincs mit elárulnunk a dolgozóknak, mert már tudják e nélkül is.


Hát ti meg…? – kérdezem, mire ártatlannak álcázott pofával egyikük megjegyzi. Mellettetek mentem el az autópályán a lehajtó előtt. – és kaján kíváncsisággal figyeli kedvesem reakcióját a bejelentésre. Óóh te! – reagál ő fülig vörösödve – Mars dolgozni lusta kukkoló banda! – kiált rájuk és nyomatékul még hozzávág egy párnát a menekülni készülő bejelentőhöz, és már nevet. Felszabadultan és boldogan. Úgy, ahogyan bele lehet szeretni a csupa élet vidámságába és szertelen jó kedvébe.


Egy hatalmas csókot kapok és zavarna engem is dolgozni. De nem addig a! Előbb meg akarom beszélni veled egy tervemet. és leültetem az asztala mögé én meg letelepszem vele szemközt.


Halászok egy papírt a nyomtatójából és összemarkolok néhány színes filcet mellé. Rólad tudom, hogy ruhákat is tudsz tervezni. Én meg értek a színekhez, selymekhez és a nőkhöz. Csináljunk egyedi festett selyemruhákat. Te megtervezed a segítségemmel a szabást, felrajzolod egy vég selyemre én pedig megfestem az egyes darabjait úgy, hogy olyan legyen, mint ha a kész ruha egyben lett volna megfestve. Kezdhetnénk mondjuk egy ilyen blúzzal – és rajzolni kezdem a vázlatot, egy szálló, könnyű anyagba képzelve és valahogy éppen az ő teste a láthatatlan alap, amire a ruha lágy eséssel illeszkedik a könnyű vázlaton.


Pár vonással sugallom a s képzelt színeket és egymásba fonódó mintákat.


Felcsillan a szeme és már kapja is ki a kezemből, hogy ceruzával tovább gondolja és agyaljon máris a szabáson. Egymásra licitálva rajzoljuk tovább és kezdünk újabb variációkba, míg ki nem veszem a kezéből. Gyere a talpig tükörhöz, állj elé. Lesimítom testéről a ruhát néhány fürge mozdulattal és elé tartom a vázlatokat. Álmodd magadra most és mondd meg mi hiányzik még belőle. Miközben elmerül a gondolatokba és mögé lépek és végig simítom a melleit, könnyű mozdulattal, mintha selyem csúszna le rajta. Egészen az ágyékáig, tűzforró odalenn, magamhoz húzom és kapkodva kioldom a nadrágomat. Hátulról belé hatolok és egy villámgyors sorozattal kéjbe hajszolom. Egyik karom a szája elé teszem, hogy kiáltás helyett harapja azt, míg én a hajába fúrom az arcom, úgy élvezek el. Újra kiegyenesítem és magamhoz szorítom, míg lenyugszik. A bugyit kihagyva felülről ráejtem a ruhát, magam felé fordítom és hosszan, éhesen megcsókolom.


Munkára öreglány! Azt hiszed kéjből is meg lehet élni? Játékosan a fenekére paskolok és a székéhez irányítom, míg én a homok fúvott üveggel szerelt ajtóhoz surranok és hirtelen kinyitom. Egyszerre két kolléganő esik be rajta szó szerint a lábaim elé. 20 euró a jegy fejenként csajok - szól kedvesem – és a pasi az enyém, amíg másképpen nem gondolja. Na mars anyagért, 6 méter selymet a legkönnyebből ide a nagy asztalomra, meg a festőkészletet is hozd te pasi.


Viharos tempóban kezdünk hozzá, hogy megvalósítsuk legfrissebb közös álmunkat. Száll a kezünkben ceruza, olló, filc, és ecset. Megszűnik köröttünk a tér és idő, kihal a műhely, a boltban kint Dühösfranciska a cerberus.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A pasi kreativitásának nagyon jót tett az őrült, buja hétvége. Miután túlestünk a lelepleződés okozta sokkon, igyekszem normál munkamenetbe kapcsolni a csapatot. Az asztalomon ott díszeleg a szép nagy, illatos virágcsokor, a kedvenc virágaimmal. Nem hiába dolgozom már a csajokkal évek óta. Most meg jön egy hím és felforgat mindent! És még élvezem is.

Nagy nehezen elhajtottam a népeket gályázni, kedvesemmel is tenném, mert millió a dolog. Ráadásul ma egy halom új anyag is érkezik, amiket majd be kell vételezni. Azt mindenki utálja csinálni...

Kedvesem azonban remek új ötlettel áll elő. Legyen nekünk néhány színes, kézzel festett selyemrucink. Tetszik az ötlet, de nagyon. Egymás szavába vágva tervezünk, álmodunk, egyszer csak lerántja rólam a laza kis ruhámat, hogy az egyenlőre még csak selyempapíron létező dolgokat elém próbálja. Aha...álmodjam meg, hogy mi hiányzik még, amikor a farka már ott ágaskodik félig belém fúródva. Megadom magam az "erőszaknak" bosszúból a váratlan támadásért viszont alaposan megharapom a kezét, miközben élvezek.

Utána már épp térnénk vissza a rajzasztalhoz, amikor Kedves odasettenkedik az ajtóhoz és bepottyantja a két hallgatózót, leselkedőt. Nem semmi banda van itt! Na mindegy.

Nekiesünk a melónak, izzik a szabászolló, varrógép, surrognak az ecsetek. Alig győzzük kivárni, hogy kész legyen az első próbadarab. Amíg Kedvesem festegeti az anyagra vázolt szabásmintához igazítva a szebbnél szebb kékeket, pici lilával árnyalva, én elvégzem az utolsó simításokat a szabásmintán, hogy mire a festett anyagot szabom, minden tökéletes legyen. Hamar kész a festés, gyorsan is szárad. Amíg én szabok és varrok, Kedvesem egy ideig körülöttem sündörög, igyekszik azon, hogy újra megdugjon, de most elhajtom. Kivételesen nagyobb az alkotás iránti vágyam, mint a szex utáni, lévén...olyan finoman jól lakatott alig néhány órája. Nagyot sóhajtva visszamegy a festékei közé, hogy hasonló színekkel csíkokat fessen, és leslattyog Franciskához, hogy izibe kreáljon a selyemcsíkokhoz valami jóféle tűzzománcot. Jó nagy medált nyakláncnak, és néhány apró gyűrűt, amit karkötő díszítéseként ráhúzhatunk a rövidebbik selyemcsíkra.

Mire visszajön, éppen elkészülök a blúzzal. Nyakban záródó, vállnál rafináltan nyitott, jópofa darab. NAGYON tetszik. Kedvesem személyesen bújtat bele, s mivel ruha volt rajtam, alul már megint meztelen vagyok...kihasználja. Gondosan felhajtja a blúzt a derekamon, nehogy összegyűrje, vagy elszabja a finom anyagot és úgy dönt, a saját műhelyasztalomon fog magáévá tenni. Lehajol és sietősen, ám roppant izgatóan nyalni kezdi a puncim minden apró pontocskáját, hogy amikor már nyöszörgök a kéjtől, a farkába igazítson. Látom rajta, hogy most nincs kedve a hosszú játékhoz, s a farka úgy lüktet, hogy mindjárt eldurran, úgyhogy egy finom hüvelyszorítással ösztönzöm őt, hogy vissza ne fogja magát. Megmarkolja a fenekemet, úgy járatja a farkát tövig, majd teljesen ki...alig néhány perc kell hozzá, hogy a csúcsra jussunk újra. Most a válla van a fogam közelébe, jókorát harapok fekete polóján át az izmaiba. Hosszan tart a karjaiban, jólesik a lebegés, s hosszú sóhajjal bontakozom ki az öleléséből, amikor hallom, hogy odakint Franciska lelkesen mutatja a kolleganőjének, mit is csinált. Tudom, percek kérdése, hogy ide is berontson művével, így magamra kapok egy mindig bent tartott laza szoknyácskát, hogy valamelyest szolid kinézetem legyen, ha már a hajam úgyis zilált.

Már jön is. Szimatol egyet a levegőbe, rögtön megérzi a szerelemszagot...dühös szemvillanással ejti Kedvesem tenyerébe a kész darabokat, de aztán kíváncsian veszi szemügyre az elkészült blúzt, miközben a nyakamra kerül a selyem nyakék és a karkötő zárja is csattan a csuklómon. Közben becsorgadoznak a többiek is, és rövid tanácskozás után úgy döntünk, bevesszük az efféle rucikat is a kollekcióba. Kellő lelkesedéssel körülzsongják az értelmi szerzőt, s mielőtt kimennek a helységből, a reggeli atrocitás elszenvedője úgy alaposan belemarkol az éppen magára roppant büszke hím farába.

- Kölcsönkenyér visszajár - mondja vigyorogva, s kirongyol.

Ezt már nem bírom ki nevetés nélkül én sem. Kedvesem jó leckét kapott abból, hogy az itteni csajok konkrétan visszavágnak, ha nem kellő tisztelettel bánik velük és ha nem vigyáz, akkor megint valami ki tudja milyen szexjáték kellős közepében fogja találni magát...

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Átmenetileg kielégítve felajánlom nőmnek, hogy megcsinálom a bevételezést, amíg ő fogadja a vénasszony csorda aktuális képviselőjét a boltban. Így kis időre biztos távolságba kerülünk egymástól.


Mire végzek az utálatos melóval, ő is elkészül és gyorsan ellenőrzi, hogy mindenben tartottam-e magam a cég rendszeréhez. Ebédidő közeledik és most Franciskán a sor, hogy ügyeljen a boltra, amíg a többiek étkeznek. Kedvesem a társasági szabályoknak kénytelen-kelletlen engedve invitálja a tyúkokat is ebédre velünk a közeli thai étterembe. Mióta olyan élvezettel fogyasztotta az általam készített papaya salátát tudom, hogy ez is közös bennünk. Szeretjük annak az országnak változatos és kifinomult konyhaművészetét. A lányok meg úgyis oda jönnek, ahová mi megyünk, ha eláruljuk nekik, hiszen a kukkolás a lételemük.


Együtt húzzuk a csíkot kifelé és be nem áll a szájuk útközben. Kedvesem a jelek szerint még félti kissé vezető pozícióját tőlem, ez érthető, hiszen kakas került a baromfiudvar közepébe és a tyúkocskáknak vérükben van a kakas iránti speciális érzület.


Ebéd közben kedvesem röviden elismeri, hogy mi bizony összejöttünk a hétvégén és ez akár tartóssá is válhat, de a cég továbbra is az övé és a döntések kizárólag az ő hatáskörébe tartoznak. Aki pasizással vesztegetné az munkaidejét, az nem lesz szívesen látott munkatárs továbbra sem. Ez csajozásra is igaz, jelzi felém. Mindenki érti kérdés nélkül is, hogy ez alól van kivétel, ő maga. A lányok még ostromolják ötleteikkel kicsit a ruha kollekció ötlete miatt, mikor megérkezik a rendelés, közepén egy jókora adag mélysütött papaya salátával, amit kedvesem titkon rendelt. Nagyon megörülök a látványnak, mert nyugaton kevés helyen készítenek ilyent.


Orromat megérinti nőm vágyillata megint, és kérdő tekintetemre egy kis fejrázás a válasz. Rendben, akkor most kicsit szocializálódunk kényszerűen délutánig.


Mikor visszaérünk Franciskán az ebéd sora. Mivel a raktározással végeztem és nőm a végső simításokat végzi a selyemalkotásunkon, körülnézek a tűzzománc műhely környékén. Kezembe akad egy kis darab ezüst lemez és hirtelen ötlettől vezérelve formálni kezdem. Képzelem beindul és jönnek sorra a színek. Beillesztem az égetőhöz tartozó kis állványba és sülni küldöm. Majd visszamegyek a selymeimhez és új mintában kezdek friss ötletem nyomán. Kicsit el is feledkezem a sütőről, mert lefoglal a festés száguldó tempója, amit a nedves selyem diktál és csak arra figyelek fel, miközben szárítom az új darabot, hogy valaki megáll fölöttem.


Franciska az, és egyszerre sértetten a birodalmába behatolásom miatt, másrészt a mesterember becsületes érdeklődésével várja a magyarázatot. Kezében a smargdzöld-rubinpiros színekben csillámló érzelem diktálta ékszer darab, amit az előbb felejtettem a sütőben. Észreveszi az új selymet a keretben és látja máris, a kettő összetartozik. Most először megenyhül, mert ezúttal a versenyző nő fölé kerekedik a profi. Szívesen készre polírozom, ha akarod, de máskor ne nyúlj a szerszámaimhoz a tudtomon kívül. – mondja – Egyébként szép darab.


Megígérem, igazad van, bocsáss meg. Rég volt kezemben ilyen jó anyag, és a műhelyed is inspirált. Mit szólnál egy kis fegyverszünethez? Nem veled van bajom, de nálam csak egy nőnek van helye a legbelső körben és ez már a közös főnökünk, így döntöttünk a hét végén. Fogadd el kérlek, nem akarok háborút veled. Látszik az vívódás az arcán, de ezúttal győz az egyenes beszéd. Egy bólintás és visszamegy a műhelyébe.


Csak a készre fényezett darabbal jön vissza és a medálhoz illő gyűrűket hoz a karkötőhöz, látszik, hogy érti a dolgát, mert pontosan illenek az általam kreálthoz. Jóféle szakmai verseny és ez felér egy békekötéssel kombinált kihívással megint. Belefűzöm a selymet, úgy visszük be nőmhöz, aki elmerülten dolgozik a blúzon a vasalóval. Az új szett, nem éppen véletlenül, illik az a kész darabhoz. Az előzőleg hozzá kreáltak is jók, de az új darabok szinte összenőnek a blúzzal és éppen kedvesemhez illenek, hiszen érzelemből születtek.


Felnéz és meglátja Franciska kezében az elkészült új ékszereket.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Örömmel látom, hogy életem férfija és kedvenc kolleginám tűzszünetet kötött. Helyes. Épp ideje, hogy beálljon az új rend. Semmi kedvem azzal játszani, hogy az acsarkodásukat nézzem, vagy gubancoljam szét. Szeretem én, ha folyton változásban van itt minden, ezért is imádom, ezt a ruhás témát, ami Kedvesem fejéből pattant ki, de az meg kell, hogy a csapatban béke legyen, legfeljebb egy kis egészséges szakmai versengés folyhat. Amit ezek ketten műveltek és hoznak trófeaként, az jó! Mi több, nagyon jó! Tetszik nekem minden darabja az élő színeivel, de nagyon. Muszáj is felpróbálnom őket. Éppcsak elfordulok, hogy a "dolgozós" ingemet ledobjam, s az új meseblúzt magamra kapjam, hogy láthassam együtt az ékszerekkel. Kedvesem mögém áll, úgy csatolja a nyakamba a tűznyelvszerű medált, s közben jólesőn borzong bele minden porcikám abba, ahogy a nyakamon szöszmötöl. Egek, de jó lenne, ha már vége lenne a munkanapnak!!! Haza akarok menni, hogy eszméletlenségig szeretkezzem vele. Újra és újra megkívánom, ahányszor csak a közelembe kerül. De most még dolog van...messze még az este. Itt az ideje, hogy az új öltetnek vevőket szerezzünk. Franciska visszamegy a boltba, mert a múlt heti csokifiút várja. Pajkos vigyorral közli, hogy hát a pasinak számos nőrokona van, így aztán ma is jön...

Én meg előhúzom a szekrényből a fényképezőt és kedvesem kezébe nyomom, miszerint az új hírlevélben ez a blúz fog szerepelni, ezekkel a tűzzománcokkal, tehát szíveskedjen jó fotókat csinálni róluk. Jobb híján rajtam, mert semmi kedvem most kivárni, míg az a barátnőm idejön, akit ilyenekre meg szoktam kérni. Kedvesem kap az alkalmon, lelkesen fotózni kezd, persze úgy, hogy a rémes "dolgozós" szoknyát lekapja rólam, s ott állok az új kreálmányban, alul meg egy szál punciban. Nyugtat, hogy ne aggódjak, csak deréktól fölfele látszom majd, de ez a játék neki igenis hogy kell az inspirációhoz. Nevetve pózolok neki, időnként behajolva, hogy a karkötős kezem saját hátsómat markolja. No ez tuti nem a hírleveles fotó lesz, de a játék meg jól esik. A pasi beállít, beszéltet, nevettet, megállít néha - hogyan máshogy, minthogy tenyerébe fogja a puncimat...játszik a képekkel, a fényekkel, velem. Roppantul élvezem és hihetetlenül izgatónak találom. Pártucat fotót elkattint, közelit is, az ékszerekről, közben a leheletét égető tűzként érzem a bőrömön. Hosszan bíbelődik a nyaklánc eligazításán, s a vékony selymen át csak úgy süt az érintése. A blúz hátsó gombolásának megörökítéséhez az íróasztalra hajoltat, hogy kezemmel betámasztva cicahátazzak. Miközben ezt elmagyarázza, végigsimít a hátamon, s belecsókol a popsimba. Aztán egy idő után leteszi a gépet, s úgy dönt, eljött az uzsonna idő. Saját székembe ültet, s azt jól hátradönti, hogy kényelmesen hozzám férjen. Ujjaival finoman széthúzza nagyajkaimat és jóízűen falatozni kezd. Először ajkaival kóstolgatja nedveimet, bajsza izgatóan csiklandozza a csiklómat, majd a nyelve is kér, s mohón nyalni kezd. Nem hosszú a játék, hisz mégis csak a munkahelyünkön vagyunk, de olyan megkönnyebbüléssel robbanok, mintha hosszú éhezés után megkaptam volna az első falatkámat! Az utolsó pillanatokban szinte szétfeszíti az ajkaimat, úgy nyal végig erőteljesen mindkét oldalon. Majd kiugrom a székből, annyira nagyon jó. Semmi kedvem visszafogni a sikolyomat, így magam elé kapom a szoknyát, s abba nyomom el az élét a hangnak, s lustán kiélvezem, hogy az orgazmus utórezgései finoman lecsengjenek, kedvesemmel a combjaim között.

Nyújtózom, s felállok, majd a meglepődött pasiról lerántom a nadrágot, s a még ki nem hűlt székembe nyomom.

- Kedves, ezt a szívességet nem hagyhatom viszonzatlanul - mormogom és már rá is bukom az ugyancsak ágaskodó farkára.

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Naná, hogy eszemben sincs ellenkezni, a tyúkok úgyis megtanulják lassan, hogy kukkolni az egy dolog, de bebukni vele nem lesz ajánlatos. Nem fognak gyakorta ránk törni errefelé némi idomítás után. Kedvesem alaposan visszaadja a kölcsönt, lassú mozdulatokkal szánkázik ajka, nyelve a farkamon, ízlelgetve ínyenc módra. Egyszer csak az ujja már a fenekemnél matat, és kellemesen masszírozni kezdi a prosztatámat. Na, ettől még keményebb leszek, és nem kell sok idő hozzá, hogy telelőjem a száját a magommal, aminek maradékát gondosan letisztogatja mohó nyelve a farkam hegyéről, nehogy egy csepp is kárba vesszen. Jókat cuppog rajta és nem lepne meg, ha ebből a szobán kívül hallatszana valami.


Ilyetén módon, mint kik jól végezték a dolgukat, megyünk még dolgozni kicsit mielőtt hazafelé vennénk az irányt. Hazafelé. Milyen fura ezt ilyen rövid idő után kimondani egy idegen világban, ahol kincset leltem, nem vitás. Egyelőre csak módjával merem elhinni milyen szerencsével jártunk mi ketten.


Mielőtt indulnánk még megbeszélem Franciskával, hogy olykor használom majd a kemencéjét, de szerszámokból és alapanyagokból külön szettre fogok szokni, mert az leginkább tabu. Nincs annál utálatosabb, ha valami ihlettel a fejünkben nekiesnénk a munkának és nem leljük ott a dolgainkat, ahol hagytuk legutóbb. Az egyetlen kivétel a kemence lesz, mert abból kettőt nem lenne még érdemes vetetni a gazdasszonnyal.


Franci lelép, én még maradok, mert kedvesem is gyűri még az ipart és nélküle nincs kedvem indulni még. Egyik sarokban egy polc mélyén figyelmes leszek egy porosodó csomagra. Metal clay, ha jól látom az írást rajta. Visszamegyek az asztalomhoz vele és előhalászom a zsebemből az elmaradhatatlan bicskát meg azt a kóbor sólyomszem darabot, ami ki tudja, mióta kallódik nálam. Formálgatni kezdek egy foglalatot rajta, egy szárnyatlan sárkány feje félig nyitott szájjal a láncra fűzésre fölül. a kő hátulján a teste és négy karmos lába fogja a jókora követ, míg farka az aljára tekeredik. Addig játszom, míg meg nem tetszik a látvány és hamarjában be is pakolom a közös kemencébe sülni.


Nőm sokára végez, minden nőszemély rég lelépett már haza. Mikor kijön, nem tudom megállni, hogy forrón megcsókoljam és kezem már könnyű ruhája alatt kószál megint. Lesöpröm az asztalomról a selymeket és őt terítem oda inkább. Csókom közben most lábai közt borzolgatom a süncsaládot és nem telik bele sok idő míg magára ránt türelmetlenül. Fordulunk, én kerülök alulra míg ő guggolva meglovagol finoman, le sem vetkőzve. Lábikrái finoman megfeszülnek a magas sarkú szandáljában és mellei izgatóan mocorognak a könnyű ruha alatt. Miután mindketten végre kedvünkre hangot adtunk kéjünknek, kényelmesen elhelyezkedik rajta és nekilát kikérdezni a vacsorával kapcsolatos ötleteimről.


Előveszem a fantáziámat és grahamlisztes pizzát rendelek sok feltéttel és egy flaska finom borral, de csak szeretkezéssel előételként és szexxel desszertnek. Nincs ellenére a dolog. Mint ki jól végezte dolgát lekászálódik rólam, de előtte még kioszt egy cakkintást a karomra. Megegyezünk, hogy amíg felhozza a kocsit a garázsból, én zárom a boltot.


Amint eltűnik kiszedem a „süteményt” és pár mozdulattal fényesre polírozom. Mint holmi kulcstartót a kulcscsomóra akasztom és a kocsiba beülve így adom neki oda.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Mintha mi sem lenne természetesebb annál, hogy egy jó szex után megkérdem, mit enne vacsorára. Már megint pizzát..hmmm, na jó, de házit akkor! Előtte szeretkezés, utána szex? Naneee, annál sokkal éhesebb vagyok. Amíg sül a pizza, röpke szex esetleg, utána pedig ínyenc falatokat akarok belőle! Hosszan. Ma a szexből már akadt bőven.

Hozom a kocsit, ő meg zár. A kulcscsomómat a kezembe ejti, valami várakozó mosollyal. Nem tudom mit akar ez jelenteni...egészen addig, amíg valami egészen meleg nem éri a kezemet! Apró sárkány, őrzi tojását a finom medálon. Bájos darab, olyan...nekem való.

Boldog mosollyal és hatalmas öleléssel köszönöm meg az édes férfinak, s megkérem, holnap tegye láncra, hogy méltó helyén, a nyakamban viselhessem, s vigyázzon rám, ha ő véletlenül nincs mellettem.

Meghitt hangulatban érünk haza, besegít a főzésbe rendesen. Míg gyúrom a tésztát, hagymát aprít, s míg a mártás készül, sajtot reszel. Helyes, szeretem a házias hímet, s utálom a házimunkát, tehát nem nagyon bánom, ha besegít. Az oroszlánrészt úgyis megcsinálja a jólelkű takinénim minden héten egyszer, alig zsémbelődve, hogy hatalmas kupikat hagyok magam után néha...na jó, szinte minden héten.

Míg sül a pizza, végül nincs szex, csupán az ölébe telepszem egy pohár borocskával, és gyönyörködöm benne. Nem klasszikus szépség, de nekem olyan nagyon tökéletes. Kicsit hiú, de inkább, mint valami kis nebáncsvirág. Az ágyban meg....jajj istenem, de nagyon jó!

A vacsi finom, a bor szintén, de alig várom, hogy végre a méretes fürdőkádban üljünk és pezsegjen alattunk a víz. Most én ülök előtte, s kényelmesen az ölébe hanyatlok, vállára hajtom a fejem, ő pedig lusta mozdulatokkal szappanozza a melleimet, egészen addig, amíg a bimbók kőkeményen ágaskodni nem kezdenek. Most nem akarok más helyszínt a szeretkezésre, csak az ágyat, kényelmesen, nyugiban, úgyhogy hamar végigmosom minden porcikáját és már húzom is magam után a szobába, mielőtt mást gondolna ki. Hagyományos misszionáriusra vágyom, azt akarom, hogy maga alá gyűrjön, nem erőszakkal, hisz simulok a teste alá, mint valami puha matrac. Lassan hatol belém, nyitott szemmel, s figyeli, hogy homályosodik el a tekintetem a gyönyörtől. Egészen lassú mozgásba kezd, ám ez a vágyamat nagyon gyorsan csúcsközelbe viszi. NE, ne robbants még kedves, könyörgök némán. Úgy szeretném még nagyon soká élvezni ezt az együttlétet...Érzi a kívánságot, s megáll bennem. Nem moccan, egészen hosszan nem moccan, majd oldalra dőlünk, hogy úgy szeressük egymást tovább. Ebben a pózban aprókat lehet csak mozdulni, testünk fogságban tartja a másikét. Most nem kell a gyors, most nem kell a sok, ez az apró is pontosan elég....elég ahhoz, hogy hamarosan a csúcsra hágjunk, s sikolyunk az éjbe szálljon. Testünk súlytalan lesz, s lebegünk egymás karjában. Úgy érzem, hazaértem, s úgy érzem, ő is nálam van itthon.

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Jó látni, ahogyan felcsillan a fény a szemében meglátva az apró sárkányt és féltett tojását. Olyan őszinte-gyerek mosoly ez, és egyből elképzeli milyen láncon is lenne a helye. Szeretem ezt a nyíltságot benne, aki így örül annak igazán jó ajándékot adni.


Napról napra változunk, mintha mindent azonnal akarnánk magunknak ebben az új, közös világban. De olyan jó így száguldva pörögni és kóstolni végig egymás ezernyi ízét, személyiségét. Ma estére a meghitt együtt létezés van soron és bizony jó ez a hétvége rohamai után.


Együtt készítjük a vacsorát, lassan, elgondolkodva, egymást szemlélve eszegetjük, majd jön a fürdő és ott a csendes kényeztetés. Otthonai vagyunk ma egymásnak, testben és érzésekben egyaránt. Feloldódni, elvackolódni benne édes-finom.


Míg hozzám dől a jacuzzi pezsgésében, én lassú, ismerkedő mozdulatokkal játszom a testén, csalogatom elő a mellbimbóit alvásukból és egyszerűen csak élvezem az érintését. Farkamban maradt még egy töltet estére legalább és mindketten a finom, gyengéd szeretkezésre vágyunk. Ma nincs technika, nincs rohanás, csak…


Csak mi is? Szerelmes összebújás, kényeztető verseny, boldog szeretkezés. Az első napok rohanásai után vágyik mindenünk a teljességre és az egyetlen íz mellett sem elrohanó összebújásra, egymás nézésére örömmel és szeretettel. Miközben beléhatolok nézem az arcát és a változásokat rajta. Mindent hűen közvetít, azt is amikor vágyik egy kis megállásra, egymás lassúbb megélésére. Persze, hogy megállok, lüktetek benne tovább és kitöltöm egyre jobban. Kéjenc szeretkezés ez most, lassú, ízlelgető, felderítő. A póz, amit választunk, az apró mozdulatok póza, nem a kamaszos rohanásé, a kéj erőből hajszolása. Lassú, kiváró minél tovább elnyújtó szeretkezés, ami farkamnak nincs ellenére, hiszen eszében sincs lankadni. Sőt! Ettől persze semmivel sem lesz intenzívebb az együtt megélt orgazmus, de ki is csodálkozna ezen? Jó együtt és a teljes kielégülés és elégedettség hamar álomba segít minket. Egymásba fonódva, összetartozva, boldog vigyorral a képünkön egy újabb éjszakára. Összebújva, mint akik végre hazaértek, haza oda, ahol nem várnak csaták, trükkök, ki nem mondott elvárások, csak a magába fogadó és mindent elborító szerelem.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A reggeli ébredés pacsirtaszóra jön. Hiába, egy mély alvás után kipihenten éled az ember. Na meg...egy méretes farokra a hátsója környékén furakodva. Sóhajtva nyugtázom, hogy a jelek szerint kénytelen lesz a testem megszokni a reggeli szeretkezést, mert életem megaranyozója bizony roppant kanos kora hajnalban, akkor is, ha kócos és álomszagú vagyok még. A szemem még csukva, amikor az imádott férfi már cirógatással ébresztgeti alvó porcikáimat. A testem készséggel ébred, fészkelődöm kicsit az ölébe, hogy biztosan megtalálja az utat hüvelyem mélyére. Amint a helyére kerül, heves döfésekkel követeli a reggeli jussát a mohó szerszám. Na jó, hát legyen. Puncim is rákívánt már a finom falatra, így röpke, ám roppant intenzív szeretkezéssel és vérpezsdítő orgazmussal indítjuk a napot.

Utána pedig...mint egy összeszokott szerelmes pár, készülünk a munkába. Én készítem a reggelit, ő pedig főzi nekem a méregerős feketét. Érdekes fazon...az illatát szereti, de meg nem inná, csak úgy, ha megszínez vele egy bögre tejet. Útközben elmesélem neki, hogy mifélét találtam ki mára. Nagyon tetszik a festett ruha ötlete, nyári ruhát álmodtam, vállpántosat, lengét, jó esésűt, a rózsaszín leghalványabb árnyalatától a bíborig, minden színnel. A jó ég tudja miért, ezek a népek imádják a rózsaszínt. Tegnap a Thaiföldről hozott kendők közül kiválogatták az összes rózsaszínt és ha még van egy tucat, hát azt is elviszi az a két banya, aki becsörtetett tegnap. A többi szín hidegen hagyta őket. Tehát...legyen nekik nyári rucijuk is ilyen, hétköznapra, s rafinált szabással alkalomra is. Hozzá persze lenge kendőcske, gyöngy, vagy tűzzománc a nyakba, s ha már az a tekeredő sárkány ott lapul a zsebemben...az alkalmi ruhához akarok egy középső ujjról induló, felkarig tekergőző kardíszt is...még nem tudom miből. Találjuk ki, hogyan lehet viselhetőt csinálni ilyenből!

Amire beérünk a műhelybe, teljesen fellelkesítjük egymást, s rögtön hívom az egész bandát egy kis taktikai megbeszélésre. Óriási papírra felvázolom először a ruhát, mellé kenve néhány elképzelt színt, majd a másikra az ékszerek formájának skicce kerül. Lelkes a csapat, tetszik nekik az új játék, ahogy az szokott lenni. Miután szépen szétosztottuk a tennivalókat, én gyorsan kiteszem a tegnap elkészült blúzt a kirakatba. Még a próbababán el sem igazgattam igazán, amikor az egyik törzsvásárlóm berobban, miszerint ő tegnap este látta a hírlevélben, hogy milyen újdonság van és rögvest akar belőle magának!!! Én kísérem őt az irodámba (próbafülkénk nem lévén), hogy felpróbálhassa a tegnap, frissen elkészült blúzt. Úgy áll rajta, mintha rá öntöttük volna. Egészen más hatást kelt rajta, mint rajtam, de nagyon jó! Nem is csoda, hogy meg is veszi, minden kísérőjével együtt.

Miután elment, lelkesen rohanok kedvesemhez a hírrel, aki már a színeket kevergeti a mai művünkhöz. Örül a sikeremnek, finoman átölel és sóhajtva közli, hogy akkor nekem is kell egy majdnem ugyanolyan blúzt kapnom, mert ő abból akar kihámozni ma este. S meglátom, az még jobban rám lesz öntve, mint az eredeti, már ötlete is van.

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Csípem az ilyen hajnalokat. Szerencsére nőm nem ragaszkodik elszántan a reggeli előtti szűzi ébredéshez, így némi szeretgetés után enged az erőszaknak. Utána persze már ő sem bánja ha alaposan ellátom érezni valókkal ébresztő gyanánt is. Hát nem sokkal jobb ez a megoldás, mint az üvöltöző telefonok. Nekem minden esetre tetszik és elkísérem a reggeli zuhanyozásra is, míg ki nem utasít, mondván, hogy az ürítkezés mégis csak magánügy. Ebben nincs vita, ebben sincs, hiszen nem vagyok kedvelője az aranyzuhanynak nevezett perverziónak.


Finom kettesben az út a melóba és a közös tervezés működőképesnek látszik. Inspiráljuk egymást rendesen és nem kell sokat magyarázni, mert jó ha felét elmondjuk ahonnan a másik befejezi hibátlanul az ötletet. Jó páros lesz belőlünk a munkában is. Veszedelmes páros, ha a konkurenciára vagy a beszállítókra gondolok. A vevőknek meg amúgy sincs más dolguk, mint hosszú sorokban elénk járulni és esdekelni legújabb kreációinkért.


Látszik, hogy kellett már a friss vér az üzletbe. Egy tyúkólba ha kakas kerül, abból hamar születik újabb fajta kreativitás. Így van ez itt is, amikor megosztjuk ötleteinket a többiekkel, beindul az ő fantáziájuk is. Jó kedvből lehet csak újat kreálni, mindig így gondoltam.


Közben nőm eladja aranyáron tegnapi közös alkotásunkat, hát kell majd olyant is csinálni, mit nincs az a pénz, amiért eladna.


Újabb ötlete persze beindítja fantáziámat és ebéd utánra tervezem a közös ötlés idejét. De ma előbb kettesben ebédelünk, és a csirkehad mehet nélkülünk kapirgálni kukackák után máshova. A népszerű parti pizzériát célzom meg kedvesemmel, de nem pizzára megyünk ezúttal. Jóféle lasagna és napon szárított paradicsom vár ránk. Ráadásképpen visszafelé letérek az útról a helyi luvnyanép esti helyeinek egyikére. Ilyenkor nem dolgoznak, mert éppen alusszák ki a tegnapi műszakot vagy orvosnál arattatják le a kórságokat, rücsköket és az ezernyi gomba terméseit.


Kedvesemen látom, hogy beindul a fantáziája és még ellenkezni is elfelejt. Egykettőre veszi a figurát és az ülésemhez áthajolva tövig benyeli farkamat, úgy hívogatja feszesre az amúgy sem lusta darabot. Majd nem is kérdezve hátralöki az ülésemet és szoknyáját felkapva fölém térdel és magába illeszti hímtagomat, majd megtámaszkodva keményen meglovagol. Miután megszerzi magának és nekem az aktuális orgazmus adagot, jó kurvát játszva már vissza is ül, kezében a zsebkendővel, mert az ülés összekenni nem illendő dolog. Én visszarángatom a nadrágom az alsóval együtt, rendezem az ülést és indítok máris. Kifelé menet találkozunk a jelek szerint mégis őrjáratozó rendőrökkel, akik fura szemmel néznek ránk, kicsit csalódottan, hogy lemaradtak a rajtakapásról. Jobb híján az öveinket lesik, de már arról is lekéstek. Kedvesem olyan ártatlanul néz rájuk, mint aki nem hogy szexelni nem tud, de tán nem is hallott ilyenről. Sikeresen megúszva a kalandot, nagyot nevetünk, miután a zsernyákok eltűnnek a közelünkből.


A boltban a csajok már nem is kérdeznek, nincs is mit mondani. Látszik épp eléggé az elégedett fejünk.


A kedvükért nyitva hagyom az ajtót, amikor bemegyek a főnöki irodába és úgy kezdem el magyarázni az új ötletet. Ide egy gyűrű, hosszú fejjel, ami az első ujjpercet eléri. A kézfej felé három lesimuló aljú álló karika. A könyök fölé egy karperechez hasonló, de dús ornamentikával vagy öt centi szélesen, a mintába rejtett lukakkal, amit fölülről levélfélék fednek. A kettő közt vékony láncon gyöngyök, swarik és, mint egy sor apró függönykarikára felfűzve négy csík ragyogó színű selyem a kar két oldalán. Az ujjon levő gyűrűhöz gyöngyből szőtt háló csatlakozik a csukóra illesztett valódi karkötőből olyan arabos mintázattal. És ebbe a karkötőbe futnak be a selymek a könyök mögül.


Hogy jobban értse, mindezt filccel magyarázom a karjára rajzolva, aminek csak most jön tudatára, nem annyira lelkesen. De mire megmorogni jutna eszébe, behívom a nőszemélyeket, hogy elmondja nekik a saját szavaival és arra jó lesz a rajzolt illusztráció. Belelkesül és a végén valahogy senkinek nem jut már eszébe megütközni a sajátos illusztráción. Egy biztos, ezt most nem fogja egyből eladni az első törzsvevőnek. Fülébe súgom, hogy otthon a kádban nem fogja bánni, amikor lemosom a lefényképezett vázlatot. És a nyakába csókolok.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A galád hím összefirkál, bosszúból, hogy eladtam a tegnapi művünket! Na de Kedves, hát ebből élünk...alkotunk, s ha az valakinek elevenébe talál, hát megveszi. Mindegy, hagyom magam, mert igazság szerint egyáltalán nincs ellenemre a szépséges indaminta, ami a fél karomon tekergőzik végig.

Ebből persze új ötlet jutott eszembe...szót se szólva kitessékelek mindenkit, s felhívok néhány szállítót. Azt választom, aki az általam kérteket egy órán belül hozni tudja. Alig várom, hogy ideérjenek a kis csomaggal. Közben rajzolok néhányat, színesen, rózsaszínnel-lilával, mindenfélével, ami a mai rucinkban lesz. Még egy telefon annak a barátosnémnak, akin fotózni szoktam az ékszereket, hiszen lassan már ő az "arca" a cégnek. Este ő is jön, még zárás előtt. Helyes. Akkor neki a munkának. Kedvesem hozza a festett selymet, hogy akár varrhatnám is és persze megpróbálja kiszedni belőlem, hogy mi a titokzatosság oka. Egyenlőre nem árulom el neki, hadd legyen meglepetés. Persze szelíd erőszakkal is próbálkozik, de kulcsra zárom a vázlataimat, a kulcsot meg nem adom. Persze el tudná venni, ha akarná, de tiszteletben tartja a játékszabályokat, hisz tudja, hogy biztosan valami szórakoztatót találtam ki. De ha már kerget az irodámon át, hát el is kap, az asztalra nyom, hogy a filctollal a hasamra virágszirmokat rajzoljon, jelezvén, pontosan oda fogok csókokat kapni, és utána, amikor a farka már tövig bennem lesz, pontosan ott fogok erős bizsergést érezni...és milyen igaza lett...nem telt bele két perc, és újra a kéjtől nyöszörgök, élvezve minden egyes döfésének hatását. Amikor kölcsönösen kielégítettük egymást, szelíden kitessékelem az irodámból és kulcsra zárom az ajtót. Basszus, hát nem leszek kész a varrással, ha folyton zavarnak! Franciskának mondtam, hogy csak akkor jöjjenek, ha megjött a csomag és tegyen lakatot a szájára arról, hogy mi van benne! Ha a modell lány megjött, akkor meg küldjék fel. A többit meg mindenki meglátja majd.

Épp időben készülök el. A végső simítások után vállfára teszem a ruhát, szétcincálom a csomagot és kikészítem a tartalmát, amikor megjön Carla. Mosolyogva ölelkezünk össze, s súgja, jó hímet találtam ide a tyúkólba. Biztosítom róla, hogy sokkal jobbat, mint gondolná....s szoknyámat félrehúzva eldicsekszem a virágszirmokkal a hasamon. Jót vigyorog, megiszunk egy erős feketét, miközben minden részletről tudni akar, majd elmesélem neki a tervemet. Eddig csak fel és levehető ékszereket árultunk, de a pimasz hím, ötletet adott nekem arra, hogy egy-egy alkalomra miért is ne csinálhatnánk testfestett ékszert is a kedves kuncsaftra. Így ugyanazt a ruhát akárhányszor felveheti, mindig más hatást ér el egy-egy új festéssel, arról nem is beszélve, hogy senki másnak nem lesz ugyanolyanja. Este meg jó családi program, hogy a kedves partner "levetkőztesse" őt. Na ha valami, hát az igazán különleges. Az ötlet tetszik neki, máris húzza magára a frissen elkészült ruhát. Úgy áll rajta, mint az álom. Gyönyörű, barnára sült bőre szinte élővé varázsolja a színeket. Előszedem a festékceruzákat, néhány strasszot és alkotni kezdek. Cirkalmas nyakéket, egészen a ruha vonaláig. Olyan, mintha a leheletfinom kelme, még vékonyabb verzióban folytatódna egészen a nyak felső végéig, s a teljes felkaron. Itt-ott egy-egy diszkrét csillogó strassz is helyet kap, amúgy ellenpontként. Tetszik a művem. A nő haját néhány mozdulattal feltűzöm kontyba, s pár szalagot is beleapplikálok a maradék selyemből. Aztán kinyitom az ajtót, és behívom a közelben sertepertélő csapatot. Naná, hogy mindenkinek pont arrafele volt dolga!

Kíváncsian várom a véleményeket, természetesen elsősorban kedvesemét. Remélem tetszik majd neki is. Már jön is...hozza a különleges kézdíszt, aminek a helyét természetesen üresen hagytam Carla karján.

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A meglepetés sikeresen végrehajtva kedvesem által. Igazán gusztusos próbababát hozott. A csajok persze ismerték, csak nekem volt új. Így hát jobb híján rá kellett feladnom az új ékszert, amit kedvesemre terveztem eredetileg. szerencsére a barna bőrön is látványosra sikeredett az eredetileg fehér karra tervezett ékszer. Az ezüst és a gyöngyök világítottak rajta a selyem pedig szinte izzott. Ezt összerakva a nőm által készített és általam festett ruhával igazán fejedelmi látványt kreáltunk, ami jócskán feldobta Carla megjelenését is. A rafinált testfestés is előnyére válik, de egy újabb ötletet szül.


Kedvesem engedélyével módosítok picit a festésen és így a minta sugallja már, hogy a ruha alatt még izgalmasabban folytatódik a köznép szemének elérhetetlen részeken. Ehhez persze nekem kicsit a ruha által fedett területekhez is hozzá kell férnem. Miután elkészülök és Carla visszaigazítja magán a blúzt, a festés hasonlatosan egy jó folytatásos képregényhez vagy sorozathoz sokat ígérően részben rejtve marad a szemlélő előtt és csak az áttetsző anyag alatt sejteti, hogy a lényeg arra van. Onnan csillan ki néhány strassz visszavert fénye és valami örvénylő, lecsorduló minta körvonala. Kedvesem elismerő tekintettel követi ötletének további sorsát. Négykezesben valahogy minden jobban megy ha mi dolgozunk.


Nem rossz nő, de szürke, mint az ország bennszülöttjeinek legtöbbje. Mikor megnézte önmagát is a tükörben, kitágult a szeme a látványtól és bizony csak azért volt hajlandó megválni a ruhától (sajnos nem a szemünk láttára), mert egyértelműen nem az ő pénztárcájának szánjuk ezt az új termékünket.


De a látvány mindenkit meggyőzött, hogy képesek vagyunk figyelemre méltó termékkel előállni ebben az üzletágban is. Más kérdés, hogy itt még az ékszereknél is nagyobb a harc, tehát nem lesz belőlünk divatház egyhamar. Ha a meglévő kuncsaftok rákapnak erre a cuccra, akkor hírét vihetik elég sok helyre, ami javít majd a megélhetésünkön remélhetőleg.


Élvezem a létezést és az alkotást nem különben új kedvesemmel. Inspiráljuk egymást és mindehhez a finom új szerelem pompás keretet ad és ezernyi új ötletet.


Végre elhúznak az irodából a kolléganők és a modell is távozik a katalógusokba szánt fényképek elkészülte után. Kettesben maradunk nőmmel aki sugárzik az örömtől és tele van új ötletekkel. Nekem viszont eszemben sincs elfeledkezni a régiekről és ennek jegyében karomba kapom lelkes kedvesem és megcsókolom. Ujjamat végigfuttatom nyaka pihéin és ajkaim követik ujjaimat. Nem meglepő, hogy pillanatokon belül beburkol minket nőm szerelemvágyó illata és követelőző kezek matatnak már nadrágom körül, míg nekem csak könnyű szoknyáját kell felhajtanom a találkozónkhoz, ma már nem először.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

A mohó hím már megint szeretkezni akar! Azt hittem kibírjuk hazáig, mert megint arra a finom, édes, lágy, bensőséges együttlétre vágyom, mint amit a tegnap éjjel adtunk egymásnak...node egy kis gyorssegély nem árthat előétel gyanánt. Kihámozom a nadrágjából...a fenébe, sürgősen kell neki varrnom egy gumis derekú munkanadrágot. Úgyis sokkal kényelmesebb volna neki itt, mint a farmer. Jajj de makacs ez a gomb! Még ma este méretet veszek róla! Végre...most én nyomom őt a kanapéra, hogy kényelmesen fölé ereszkedhessem, és meglovagolhassam. Jóízű szeretkezés ez, hirtelen lángú, eszement szikrákkal és hatalmas villámmal a végén. Imádom, ahogy bennem van, imádom, ahogy kitölt teljes hosszomban, s imádom, ahogy pontosan ugyanabban a ritmusban szeret szeretkezni velem, ahogy éppen akkor és ott imádom. Egyre biztosabban látom, hogy most valóban az igazit találtam meg!

Szex után hazamegyünk, mint egy régi házaspár, kéz a kézben. Rá osztom a főzést, nekem nadrágot kell varrnom! Tiltakozik a gumis derék ellen...de meggyőzöm őt, mérőszalaggal a kezemben. Gondosan méricskélem, derekát, csípőjét, s úgy döntök, hogy a csípőméretet csakis álló farokkal mérhetem le, tehát ajkaim közé veszem azt az édes szerszámot, hogy ismét életre keltsem. Hamar megy, áll mint a parancsolat. Ám a méregetés végén faképnél hagyom, hogy ő szépen csináljon csak valami vacsit, mondjuk avokado salátát, én meg addig megcsinálom a nadrágját, puha pamutvászonból, hogy kényelmes legyen...no meg, könnyen levehető. Tiltakozik már megint. Ezúttal a félbehagyott orális játék miatt, de megígérem, amint jóllaktam némi falattal, nem maradok adósa egy újabb kényeztetéssel. Addig meg....ígéretképpen végigsimítok ágyékán, amit most már csupán egyetlen vékony alsó takar.

Szabás közben néha odasandítok rá a konyhában. Őrült érzéki, ahogy egy szál gatyában tüsténkedik a konyhán. Szívem szerint most és rögtön leteperném, ám igyekszem lehűteni magamat, mert tényleg éhes vagyok. Jobb letudni minden muszáj dolgot, még mielőtt nekiállhatnánk a legfinomabb desszertnek, ami csak a világon létezik...

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Még a végén jóllakott nagymacskát csinál belőlem. Hiába no, nem tudok betelni vele, sem testével, sem társaságával. Az mindig mosolyt csal ki belőlem, amikor elkezdődik az édes dominancia-játék. Mosolyt, mert a végcél ugyanaz, csak a sorrend más aktuális ízlésünk és étvágyunk szerint. Kapható egy kis fürge menetre, mert látom, hogy vágyik rá ő is. Ezúttal ő tesz magáévá, finoman meglovagolva a kanapén és most sem marad el az édes végkifejlet.


Hazaérve ürügyet talál arra, hogy ezúttal én készítsem el kettőnk ma esti tápját, mondván hogy nadrágot akar varrni nekem a maga kényelmére. Ha ez még nem lenne elég, méretvétel közben gondosan felállítja farkamat és OTTHAGY!


Na ez, amit nem szeretek még játékból sem nagyon. De olyan szeretettel játszik vele, hogy nem tart soká a morgolódásom. Különben is, jön még macskára úthenger...


Egykettőre elkészülök a vacsorával, miközben bizsergetőn érzem a tekintetét a hátsómon. Éhes macskaként méreget, szerintem még az ajkait is megnyalja olykor, nagy várakozásában.


Leülünk a terített asztalhoz és egymás szemében elmerülve falatozunk. Ezúttal csendesen. Jólesőn legeltetem a szemem testén és szívom magamba összetéveszthetetlen illatát, a vágy üzenetét, amit a jól sikerült vacsora illata sem képes elrejteni orrom elől.


Miután az étel maradványait eltüntetjük az asztalról és a mosogatógép is munkához lát, leülünk a jókora kanapéra beszélgetni kicsit. Van mit átbeszélni, hiszen a jelek szerint érkezésem felpörgette a bolt és műhely mindennapi rutinját. Ötletelésbe merülünk hamar, miközben elkezdek játszani nyakának aranyszín pihéivel. Forró lesz hamar, mire abbahagyom és mint aki mit sem vett észre rajzolva kezdem magyarázni egy újabb ötletemet. Mikor fölé hajol, ujjamat végigfuttatom a gerincén. De mielőtt reagálhatna, gondosan további részleteket kezdek rajzolni az ő vázlatához. Közben combom szőrével izgatom a bőrét és mintegy véletlenül néhány mozdulattal melleit érintem futólag. Látom rajta, hogy egyre kevésbé bír magával, de nem akarja félbehagyni a biznisz dolgait sem.


Végre irány a fürdő, vár minket az illatos jacuzzi. Most már játszana a farkammal újra, ami meredezik rendesen, de még nem engedem. Térdeimre ültetve emel ki a vízből és kezdem csókokkal ébreszteni punciját. Mikor már közeledik az orgazmus, abbahagyom és ujjammal kezdem simogatni feneke lyukát. Mikor már végképp nem bír magával felállok, hogy megtörölközzek. Eközben farkamat engedem kényeztetni édes ajkaival de csak a megfelelő állag fenntartása céljából. Akkor elveszem és gondosan megtörölközöm majd irány a fogmosás és a borotva, miközben szembe fordulok vele. Nem tud még kiszállni, mert kevés a hely, de látom hogy nem akar tovább várni és ennek már hangot is ad a drága.


Kicsim, álló farokkal főztem az esti tápot, mert te varrni szöktél. Most neked is ki kel várnod, míg elkészülök...

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Tudtam, hogy a kölcsön előbb-utóbb visszajár!!!! Galád hím...izgat, izgathatom, de mindig meglép a végkifejlet elől! Piperézik, sose akarja abbahagyni, közben meg engem nem hagy kiszállni, kibontakozni meg pláne nem. Ülök a forró vízben, még forróbb testtel. Hiába fürödtem, puncim leve elmossa a szappan utolsó nyomait is.

Miután helyreutasít, duzzogva visszadőlök a kádba, végül is...jó nekem itt is...lusta mozdulatokkal simogatni kezdem magamat, játszom a mellbimbóimmal, lassan körözök rajtuk, míg újra kemény gombócba nem merednek. Kicsúszom a kád szélére, hogy széttárt combjaim közét a várakoztató hím is jól láthassa. Ahogy azt is, ahogy ujjaim mélyre merülnek ölem bársonyába. Mindig is jóban voltam magammal. Ismerem a testemet, már tizenévesen megismerkedtünk egymással. Az önkielégítés sosem csupán pótszer volt számomra, hanem a saját kényeztetésem egyik eszköze is. Most épp provokációnak szántam, de igazából hamar el is feledkeztem arról, hogy nem egyedül vagyok. Külvilág, így az én édes kedvesem is, egy pillanatra kiesett, miközben a hüvelyem mélyén a forró gyönyör éledezni kezdett. Ezt a pillanatot használja ki a megszépült hím arra, hogy odalopakodjon és elkapja a csuklómat. Naná hogy irigy. A szobába hurcol, s az öntevékeny kezeimet egyszerűen az ágyhoz kötözi. Közben dünnyög valami olyat az orra alatt, hogy amíg őt látom, szó nem lehet arról, hogy magamhoz nyúljak, s mivel megpróbáltam, alaposan megbüntet.

Gyengéden végigsimít a testemen, hogy aztán falatonként birtokba vegye. Egy dologra vigyáz, de nagyon...sem a mellbimbóimhoz nem ér, sem a puncimhoz. Forró ajkai játszanak a combjaimon, én pedig eleinte türelmesen élvezem a kényeztetést, majd vonaglok az erősebb ingereket követelve. Nem kegyelmez a kegyetlen hím. Alaposan kiélvezi a helyzetet. Vasmarokkal szorítja a lepedőhöz csípőmet, nehogy a szájához nyomhassam magam. Végül felpolcolja a csípőmet, hogy egy kínzóan lassú mozdulattal belém hatolhasson. Véget vet kínjaimnak, szorosan hozzám simulva mozogni kezd bennem. Úgy látom, a játék őt sem hagyta hidegen. Féktelen táncba kezd bennem, s néhány percen belül a csúcsra reptet mindkettőnket. Állati sikoly tör fel a torkomból, körmeim a köteleimbe vájnak, miközben az orgazmus hullámai végiggurguláznak minden porcikámon, egészen hosszan. Remegve fekszünk egymásba forrva, közben a kötelékem is lekerül észrevétlen. Ahány szeretkezés, annyi új élmény...betelni vele nem tudok. Ezekkel a gondolatokkal alszom el, magamban vele, még mindig...

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Tudja, pontosan tudja, hogy bár semmi bajom egy kis maszturbálással, azzal meg főképp, ha előttem műveli, de rossz néven venném, ha így ütné ki magát és nekem már nem jutna esetleg ma esti adag. Hiszen volt már arra is példa, hogy kimerítettem nedveit és bizony nem maradt puncijának energiája és képessége újabb menetre, amikor bizony szívesen vettem volna még a folytatást.


De akciója éppen kapóra jön egy kis büntetéshez. Ilyent még úgysem játszottunk, hogy teljesen megbénítom a kezeit és kizárólag én diktálok. Kikötözöm az ágyhoz, amit meglepetésében késve vesz észre. Mire magához tér, már nincs ellenkezés. És következik a lassú érzéki kényeztetés, ami egy idő után átcsap kínzás jellegbe, hiszen nem engedem, hogy melle, ajka vagy puncija akkor kapjon érintést, amikor én még nem akarom. Végsőkig feszítem a vágyát, mielőtt belé hatolnék és akkor is lassan, nagyon lassan teszem magamévá észrevétlen oldozva el. A hosszú előjáték megteszi a magáét és fülsiketítő ordítással élvezünk el egyszerre.


Elalszik még álmában is szorítva magában hímtagomat, ami bizony nekem soha sincsen ellenemre. Ma éjjelre viszont kedvesem kipurcant a jelek szerint, így magam sem tehetek mást, mint engedek az álomnak és együtt ájulunk álomba.


Az éjszaka közepén valamikor arra ébredek, hogy ösztönei mozgásba hozzák testét, pedig a jelek szerint nincs teljesen magánál. Szeretkezésről álmodhat, így addig mocorog, amíg szokásával ellentétben hosszú sóhajjal újra el nem élvez és ki nem facsar belőlem is egy kis szaftot még az éj hátralevő részére.


A ránk sütő nap ébreszt fel minket jócskán túl a munkába indulás idején és ilyenkor nincs már mit tenni, mint egy betelefonálás után kiélvezni a hirtelen jött hosszú reggelt, hiszen ilyenkor csak őrültek kezdenek rohanni. Kedvesem álomittasan tapogatózik kávés infúzió után, így megelőzendő egy háztartási balesetet, inkább visszatuszkolom az ágyba és én készítem el az ébresztő keserű borzalmat neki. Lassan ocsúdik és tudván, hogy reggel szexre nem kapható egykönnyen, így hagyom, hogy nekem támaszkodva süttesse magát a reggeli nappal, miközben ujjaim matatnak bőrén. Kicsiny híja, hogy nem kezd dorombolni és igencsak erőt kell vennünk magunkon, hogy készülődni kezdjünk a még oly élvezetes napi robotra. Csak a zuhany segít végül harcba indulni a szegénység ellen. Ma én vezetek és az elhúzott tetőn át befújó langyos szélben nőm fejét hátrahajtva adja át magát a mediterrán levegőnek és a simogató melegnek. No meg combját simogató kezem sincs már ellenére, ahogyan egyre forróbb bőre hűen tolmácsolja éledező vágyait.


De most feltöltődve egymással irány a munka, mert új ötlet formálódik már fantáziámban, kivételesen nem a következő üzekedés a célja.


Egyelőre…

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Úgy megyünk munkába, mint egy ezer éve együtt élő pár. Vezetés közben a térdemet cirógatja, de aztán abbahagyja, mert kis híján belemegyek az előttünk lévő kocsiba. Hiába na...minden érintésétől majd megveszek. Erre persze cikizni kezd, hogy lám, ő milyen jól tűrte a szopást a múltkor, amikor vezetett.

Jól elkésünk, de szerencsére Franciska rendesen kinyitott, úgyhogy csak leplezetlen vigyorokat kapunk tőle, amikor nagy nehezen beérünk a reggeli csúcsforgalom javán átaraszolva. Munkakedvem nagyjából a nullával határos, de azért...azért megerőltetem magam egy kicsit, hisz délután érkezik egy menyasszonyunk, aki már a ruháját is magával hozza, s még néhány simítást meg kell tennem az ékszerein. Konkrétan kigondoltam egy jópofa fejdíszt a gyönyörű hosszú hajába, s ezzel még elég sokat kell bíbelődnöm. Fehér szaténszalagot ráncolok apró virágokká, s közepükbe egy-egy szabálytalan gyöngyöt rögzítek. Hosszú füzérben lóg majd egy fésűből. Hirtelen ötlettől vezérelve még egy apró táskát is összedobok fehér bársonyból, s az elejére egy bross kerül, hasonló mintával, mint ami a nyakékben van. Jócskán ebédidő lesz, mire elkészülök vele, s mivel meghagytam, hogy senki ne zavarjon, fel sem tűnik, hogy mindenki elment ebédelni. Mindenki...kivéve az én kedvesemet. Valamit nagyon alkot, de amikor meglát, inkább elém jön és kitessékel a műhelyből, nem akarja, hogy meglássam. El nem tudom képzelni, hogy miért nem...

Lelkesen visszaterel az irodámba, s bár farkas éhes vagyok, hagyom elcsábítani magam némi pihentető szeretkezésre. Készségesen engedek a kívánságának, egyszerűen ledobom magamról a könnyű ruhát, hogy zavartalanul hozzám férjen az édes. Jóízűen ráveti magát a melleimre, csókolja, becézi őket, hisz tudja mennyire imádom. Neki sincs ellenére, vadi új nadrágja árulkodóan dudorodni kezd, úgyhogy meg is szabadítom tőle egyetlen mozdulattal. Ha már arra járok, ajkaim közé veszem a forrón lüktető farkát, s élvezettel beszívom azt a semmivel össze nem téveszthető friss, tiszta illatát. Imádom...de most magamban akarom! A szék karfájára dőlök, s felkínálom magam neki. Elégedett morranással bújik belém, s nyársal fel. Mindennél jobban élvezem a szeretkezést vele. Hosszan, röviden, bárhogy, csak vele! Formáink maradéktalanul kiegészítik egymást, úgy tölt ki, hogy a tökéletes élvezetet nyújtsa. Most nincs sok időnk, hisz mindjárt jönnek vissza a többiek, így gyorsan hajszoljuk egymást a csúcsra, mindössze néhány perc alatt. A csendes élvezés megint nem sikerül, hangos hörgésekkel jön el a finálé. Mennünk kéne, de mégis lerogyunk kicsit a kanapéra. Olyan jól esik a karjaiban lenni, belebújni szerelmes ölelésébe...odalent halljuk már a többiek hangját, amikor gyorsan összekapjuk magunkat, s mintha mi sem történt volna lemegyünk, s elindulunk mi is némi ebédet szerezni.

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nőm kis híján felnyársalja az előttünk menő kocsit, így kénytelen-kelletlen felhagyok combja simogatásával. A fejemben már kész a mai darab, hát nekilátok, míg odabenn szöszöl valamivel. Az éjkékre festett selyemre elkezdem felrakni a japán tusképekhez hasonlatos mintát. Kicsit megvariálom a keleti technikát és keverem a tusképek mintáit és a lakkdobozok gyöngyház berakásait azzal, hogy fényes-ezüstös színekkel festem fel a sötétkék anyagra azt, amit a régi japánok tussal kentek rizspapírra. Alakul a dolog, de nincs érkezésem befejezni, mert kedvesem előkerül, mikor már mindenki lelépett tápot szerezni.


Nem maradhat el az én falatom sem és egy röpke szeretkezésre veszem be nőm finom porcikáit. Túl hamar jönnek vissza a többiek és bár lebukni nem sikerül, de váltásban megyünk legalább ebédelni, amiben ők sem fognak zavarni. Kiszúrtam a közelben egy hangulatosan rozoga török kajáldát, most ide viszem vega páromat. Eszementen jó joghurtos padlizsánt és lángolóan csípős vegyes salátát mérnek ott a való török fekete tea méregerős levével kísérten.


A nap simogatóan kényeztet, de most nincs idő a lassú emésztésre, mert jön a bejelentkezett menyasszony, és én is szeretném készre igazítani az új selymet. Főképp, hogy ékszert is álmodtam hozzá a szép ametisztből, amit a fiók alján leltem.


Mire visszaérünk, már látjuk is a nő kocsiját beállni a parkolóba, még éppen megelőzzük.


Míg odabenn játszanak a menyasszonnyal, én befejezem a selymet és nekilátok a méretes mély-lila medálnak, hogy kisüssem a foglalatául képzelt ezüst hálót.


Láthatóan elégedetten jön kifelé a vevő, a jelek szerint elégedett a kiszolgálással. Nem sikerül elrejtenem a selymet időben és kiszúrja. Vércseként csap le rá és már menne is vissza nőm irodájába, hogy jobban megszemlélje önmagán. Franc ebbe a boltba. Utálok eladásra dolgozni. Szeretek még egy darabig gyönyörködni a jobban sikerült darabokban. Behívnak engem is, hogy szerintem minek lenne jobb ez a minta, kimonónak, blézernek vagy egy rafinált fehérnemű lenne a legjobb belőle. Kérdésére kedvesemet megelőzve pofátlan árat mondok neki, de ez sem menti meg az új darabot, mert a nőnek a szeme sem rebben. Mi több kedvesem a háta mögött kuncog, amiből rögtön tudom, hogy többet is mondhattam volna. Azon bezzeg már nem vigyorog annyira, amikor a csaj egyszerűen kilép a ruhájából és felkér, hogy rendezzem el meztelen testén az anyagot a magam ízlése szerint. Mit van mit tenni, nekilátok. Naná, hogy nőm magához tér és a háttérből próbál szemérmetlenül felizgatni, nem is éppen sikertelenül. Ebből a csaj mit sem vesz észre és még inkább pakoltatja velem az anyagot magára a legváltozatosabb helyekre. Anyám, hova kerültem én már megint…

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Huhh, a szemérmetlen menyasszony máris a nászéjszakai csábkelengyét akarja magának a csudaszép sötétkék selyemből. Még alig került ki a fixáló vasaló alól, s már lába kél....én meg még alig láttam. No mindegy, jól megnézegetem, amíg Kedvesem felrakja az ifjú és nem éppen szűzies testre. Ezerrel vigyorgok a pasi zavarán. Szegény még nem szokta meg, hogy nálunk ez így megy. Márminthogy úgy, ahogy a tisztelt vásárló kívánja. Ha a vásárló pucéran kíván parádézni és kipróbálni az új anyagot, hát azt is megteheti....ugyan eddig csak csajok lesték a vásárlói óhajt, de ahogy elnézem, egyáltalán nincs ellenükre a jóképű hím. Tógaként rendezi el rajta az anyagot, szépen illik a bőre színéhez is. Buzgón jegyzetelek, hogy mi is legyen belőle, de a méretvétel a pasié lesz! Odadobom a mérőszalagot neki, hogy szíveskedjen szépen méretet venni csípőről, derékról, s ne feledje a mellbőséget sem. Közben hátulról mutatom neki, hogy miféle méretre is gondolok, saját mellemet cirógatva. Miután a tisztelt vendég felöltözik, még kávét kér. Na persze, még egy kis pletyire vágyik, hogy hol tettem szert erre a remek hímpéldányra és mi dolga neki errefelé. Ha nem épp a hét végén mondaná ki a boldogító igent, még azt hinném le akar csapni rá, ám így csak az egészséges kíváncsisága tombol. Na meg persze...megkaphatom én is a jó kis szurkapiszkát, hogy na és én, mikor megyek már végre férjhez? És gyereket nem akarok-e véletlenül? Mert az a biológiai óra ketyeg ám....ó, mintha valamelyik idős nőrokont hallanám. Nem mintha nem mennék már szívesen férjhez, node...az a férfi az lesz, akivel valóban az életemet akarom leélni, nem pedig csak egy pici részét. Bár...ha jobban belegondolok, tulajdonképpen ez a kócos hímnemű, az elmúlt néhány hét alatt az életem minden területére belopta magát, én pedig készségesen beengedtem. Ám ő még csak néhány hete van velem, egy házassághoz gondolom hosszabb ismeretség dukál. Ez a nő is már vagy öt éve nyúzza a pasiját, mire rászánták magukat.

Nagy nehezen kitessékelem a boltból, s végre zárhatunk. A többiek már rég elmentek. Hazamenni nincs kedvem, olyan finom balzsamos az alkonyat. Kedvesem még némi bolti szexre vágyik, de most ellen állok a kísértésnek, s kicsusszanok a karjai közül, igaz a nedves puncit nem úszom meg.

Szeszélyes ötlettől vezérelve kihurcolom Kedvest a partra naplementézni. Szeretem, amikor vérnarancs színekbe öltözik a víz és az összes felhő. Kényelmesen az ölébe vackolódom, s csak bámulok ki a fejemből. Menne ő fényképezni, de nem engedem oltalmazó karjait sehová, így csendben ringat, s nem zavar a gondolataimban. Aztán ahogy ránk sötétedik jobban, egy elhagyott napozósátor rejtekében kibújtat a ruhámból, s türelmesen cirógatni kezdi a testemet. Nem siet, hisz miért is tenné, miénk az éjszaka. Ujjhegyei, és a langymeleg szél jólesően borzolják az összes szőrhagymámat, az én ujjaim is útra kelnek azon az édes, s már olyan jól ismert testen. Némán szeretkezünk, egymás szemébe nézve. Fölém gördülve hatol belém, s boldog odaadással fogadom őt. Ha csukná szemét, arcát simítom, hogy most nézzen rám inkább. Szeretem, s szerelmes pillantására most éppúgy vágyom mint arra, amit testének többi részével adni tud nekem. Hosszú szeretkezés ez a mostani, a teljesen nyitott szem egyikünknek sem megszokott kellék, végül halk sikollyal élvezek el, orgazmusom valahonnan egészen mélyről szakad fel....tán nem is a testemből, hanem a szívem legmélyéről.

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Finom, igazán bensőséges szeretkezést csaptunk a parton, közben szerelmesen szemlélve egymást. Valahogy ismét sikerült közelebb kerülnünk.


A már jól megszokott módon pihentünk meg anélkül, hogy kihúztam volna farkamat belőle.


Mondd kedves, errefelé is dívik még a leánykérés a zord atyától? – kérdeztem. Úgy tudom. válaszolta gyanútlanul. Akkor most egy kicsit rendhagyó kérdésem lenne. Hozzám jössz feleségül?


Mégis sikerült meglepni kedvesemet, amit puncijának szorosabbra vételével jelzett stílszerűen. Akkor most ezt tekintsem testbeszédnek? – kérdeztem vigyorogva. Mi más lehetett volna a válasza, mint egy oldalba bökés és egy szenvedélyes csók? Azért ha lassan is, megkaptam a vágyott választ, az igent. Szótlanul bújtunk össze újra, mintha az egész nem érdemelt volna több szót. Olyan természetesnek tűnt, hogy itt és most találtam meg azt, akinél jobbra és többre már nem vágyom és így is volt.


De gyakorlatias kedvesem azért nem hagyott tudatlanul és az elkövetkező negyed órában nekilátott felsorolni mindazt a társadalmi szabályt, ami ebben a világban a lánykéréshez kapcsolódik és ami bizony annyit jelent, hogy nevelőapjával még illendő szót ejteni a dologról, legyen az bármilyen formalitás szagú is. Szerelmesem a maga keresetlen természetességével farkammal magában még bejelentkezett pótszülőjéhez is a hétvégére, el nem árulva látogatásunk célját.


No de most már elég a protokollból egyetlenem. Éppen ideje, hogy tisztességesen megdugjam a menyasszonyomat első alkalommal. – mondtam és hasra fordítottam, hogy hozzáférjek végre gusztusos fenekéhez is. Már a gondolatra is ágaskodni kezdett szerszámom és türelmetlenül követelte jussát. Nőm sem látszott olyan elutasítónak éppen és nem kellett hosszú előkészítés ahhoz, hogy feneke is vágyakozva lazuljon el, befogadni készen lüktető farkam. Újra helyükre került egy darabkája a Világegyetemnek.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nem is tudom mit mondjak a szeretett férfi váratlan kérdésére! A válasz nyilván igen, de...én olyan nagyon zavarban vagyok. Miért is nem figyeltem oda sosem a barátnőim lánykérési históriáira! No mindegy, össze-vissza hadoválok a szokásokról és gyorsan felhívom a pótatyámat is, hogy bejelentkezzem hozzá. Még jó, hogy holnap már péntek van. Úgy szeretném világgá kürtölni, olyan boldog vagyok! De először...a hétvégi bejelentés.

Újdonsült vőlegényem úgy dönt, elege a sok dumából és ideje birtokba venni új menyasszonyát, úgyhogy hasra fordít és alaposan ellátja a bajomat hátulról is. Megadom magam az újabb gyönyörnek, s legalább percre kimosom a fejemből azt a listát, ami hirtelen elkezdett formálódni a teendőkből...Lábra is alig bírok állni, remegek, ahogy hazafelé sétálunk. Hazafelé bekapunk néhány parti csemegét, otthon pedig....no lám. Egy jégbe hűtött pezsgő vár ránk. Vajon mikor csempészte ezt ide? A kádban isszuk meg és szeretetteljesen lemossuk egymásról a part homokját. Az éjszaka tervezgetéssel telik, időnként az esküvői ruhámon agyalunk, aztán pedig a közös életünkön. Ami épp most kezdődik. Közben egymás karjaiban fekszünk, órákon át cirógatva egymást. Most nem szeretkezünk, csak becézünk. Jól esik a finom érintés, jól esik a bújás, jól esik a másik illata....

A péntek nagy nehezen eltelik, a csajok csak annyit észlelnek, hogy zsongunk ezerrel, de ezt lassan megszokták már. A vevőkre is átragad a jókedvünk, pörög az üzlet, lassan ki kell találjam, hogy mivel bővítsük az árukészletet, mert nem győzzük a készítést! Aztán eljött a délután, s elindulunk a farmra. Pótatyám a kapuban vár ránk, jóságos, mindent tudó mosolyával, öleléssel fogad minket. Mintha tudná...de nem tudhatja, hisz majd csak a vacsora alatt fogja Kedvesem elmesélni neki! Ünnepi asztal, csalogató étkek hada vár ránk, és kivételesen csak hárman vagyunk, ami kész csoda, hisz itt mindig van néhány tucatnyi vendég. Amikor kiderül a jövetelünk oka, pótatyám jóságosan, s talán kicsit megkönnyebbülve bólint, s közli, úgy érzi jó kezekbe teszi a kezemet, olyanokba, akik eztán vigyáznak rám helyette is. Az esküvő helyszínének megjelöli a farmot, mert ha kis esküvő, hát azért, ha meg nagy...úgy is elférünk. Sokáig beszélgetünk, jócskán benne járunk az éjszakában, amikor felzavar minket a szobába. Hófehér selyemmel ágyaztatott, s a szoba a kertből szedett illatos rózsákkal van tele. Hmm, mégiscsak jól sejtettem, hogy tudta! Kedvesem váltig állítja, hogy ő ugyan nem árulkodott, hajlamos vagyok hinni neki, s jóízűen bekucorodom a karjai közé a hűvös selyem alá....

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Leendő apósom már első találkozásunk idején is belopta magát a szívembe. Olyan ember, aki képes bizalmat ébreszteni anélkül, hogy ezért alakoskodnia kellene. Akkor és ott eldöntöttem, hogy kinyitja az ajtót előttem és csak rajtam áll, hogy élek-e az invitálással.


És most itt vagyunk, együtt a szerelmemmel és kicsit magunk is meg vagyunk lepve, hogy milyen gyorsan tértünk közös útra. Most pedig már közeledik az esküvő, a lakodalom és az én eszem már azon jár, hogy milyen ruha és ékszer lenne méltó Kedvesemhez, ezen a bizonyos napon. Képzeletemben halványan már összeállt a kép csak követni kell és elkészíteni életem legtökéletesebb darabjait annak, aki mellett olyan magától értetődő volt a döntés kóborlásaim befejezéséről. Megérkeztem.


De ez nem jelenti azt, hogy ma kevésbé kívánnálak Édes! Ezúttal azonban nem a vad vágy mocorog, hanem végtelen gyengédségre vágyom. Arra, hogy lassan járjam be teste minden apró zugát, és hosszú, nagyon hosszú gyönyörben legyen részünk. Újabb és újabb orgazmusok követik egymást mindaddig, amíg ájult álomba zuhanunk észrevétlenül.


Reggel simogató szellő ébreszt minket, ahogyan meztelen bőrünket csiklandozza. Valaki elhúzta a függönyöket, amíg aludtunk. Mellettünk fejedelmi lakoma vár a kis asztalon és egy óriási csokor virág. Alig térünk magunkhoz, amikor szerelmesem féltestvére lép be és mosolyogva letelepedik az egyik hatalmas fotelban a tőle megszokott szemérmetlenséggel. Nem is tudom, hogy gratulálni jött vagy meghallani az utolsó napok történetét. Egy biztos; örömét nem is akarja palástolni ő is újabb tanúja annak, hogy célba értem és új családom végtelen szeretettel fogad be. étfőn nekilátok a legszebb munkának, de addig várhat ez még és jöjjön a hétvége ezzel a kerge néppel és ismerkedéssel az ő világukkal. Szerelmes menyasszonyommal az oldalamon.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Már meg sem lepődöm barátnémon, aki a fotelban üldögél és nagy kedvvel nézegeti vőlegényem kilógó ezét-azát, a takaró sátorrúdjáról nem is beszélve. Koszorúslánynak ajánlkozik, s kedvesemet lelkesen faggatja, hogy nincs-e véletlenül egy ikertestvére, merthogy szívesen megismerkedne vele. S mikor lesz az esküvő? Ugye a birtokon lesz? Segít a vendéglistában, nehogy párezernél többen legyünk. S nászútra hová megyünk? Kár hogy ő nem jöhet...bár hátha mégis...ha netán van ikertesó...

Nagyjából ekkor vágok hozzá egy párnát kedvenc barátnőmhöz, aki ma reggel tökéletesen gondoskodott az ébredésünkről. Vigyorog, mint a tejbetök, és visszadobja a párnát, de csak hogy szabad legyen a keze és leszedhesse rólunk a takarót. A szemtelen nőszemélye!!! Kedvesem elképedve kapja maga elé a visszaszerzett párnát, és megpróbálja kitessékelni a szobából. Hát...ez nem sikerül neki. Elénk pakolja a reggelit és elcsen egy kiflit, azzal a jelszóval, hogy el ne hízzunk az esküvőig!

Reggeli után nekivágunk a birtoknak, remélve azt, hogy egy picit kettesben lehetünk. Nem bírok betelni ezzel a pasival! A tó partján elnyúlunk egy pokrócon. Elképzelem, hogy pontosan itt állhat majd a lagzis sátor, s itt járhatom el az első táncot asszonyi minőségemben. Hmmm, ez a gondolat kifejezetten feltüzel. Miközben a virágdíszekről cseverészek, a polója alá csempészem a kezemet, és élvezem a bőrének az érintését. Mohón a szájára vetem magamat, s csókolom őt hosszan, szenvedélyesen. Rövid ideig húzódozik...gyanítom eszébe jutott a kukkolónk pár héttel ezelőttről...hagyom, hogy körülnézzen, s amikor megnyugodott, birtokba veszem újra, minden egyes porcikáját. Apró harapásokkal haladok a nyakától a hasáig, hogy aztán megszabadíthassam a feleslegessé vált nadrágjától. Sóhajtva adja meg magát a délelőtti gyönyöröknek. Gyanítom még mindig bosszús kicsit, hogy a hálószobából kirobbantottak minket, úgyhogy kénytelen leszek alaposan lefoglalni őt, hogy ne füstölögjön már. Szeretem...a testét is. Kibújok a ruhámból, hogy semmi ne akadályozza a testeink összeforrását és magamra húzom őt, hogy végre magamban érezhessem. Lassan hatol belém, kínzóan lassan...kiélvezve minden egyes pillanatát. Megáll és rám néz, amint tövig bennem van. Vágytól lángol a tekintete... s a derekára kulcsolom a lábaimat, így ösztökélem őt mozgásra. Megszűnik a külvilág, csak ő van és én. Száguldunk a csúcsok csúcsa felé, itt-ott megállva, hogy még ne legyen vége....végül robbanunk...hüvelyem rászorít gyönyörű farkára, úgy rohan végig testemen a gyönyör összes hulláma. Azután lustán nyúlok el kedvesem testén, élvezve a langyos napsütést...

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Itt kint a szabadban könnyű elfeledkezni a világról és csak élvezni egymás testét, a szerelmet, a szabadságot és az időtlen boldogságot. Nem véletlenül néztem körül, mert ezt a lebegő élményt a legkönnyebb megzavarni, eltörni. Elnyúlunk egymás mellett és kedvesem nekilát álmodni. Készülődést, ruhát, esküvőt, lagzit amolyan női módra. Nem hagyom egyedül ebben sem, bár sok részéhez nem tudok szólni, hiszen mit sem tudok még az itteni szokásokról. Lesz mit megismernem, többnyire élesben. Azonban ékszerekről, színekről és mintákról nekem is van elképzelésem, véleményem. Alkotni csak még nagyobb kedvem kerekedik és ahogy menyasszonyom meséli a helyi szokásokat lustán babrálgatva mellkasom és egyéb részeim bundáját, kellemes zsongás van a fejemben. És képek, formák, anyagok, színek.


Hirtelen felocsúdok egy mondatára a duruzsolás közben. Helyben az a szokás, – mondja – hogy a vőlegény nem maga szervezi a legénybúcsúztatót, hanem a menyasszony nőrokonai és barátnői. Sejtelmesen mosolyog és az istennek sem hajlandó többet elárulni.


Nem mintha szerelmesem mellől el akarnék vonulni egy kanmurira, részeg haverok s kurvák társaságába. No mindegy. Ha meglepetés, hát meglepetés. Ki a fenében bízzak meg, ha nem életem leendő párjában?


Visszamerülök az édes kényeztetésbe és kezem kalandozni kezd, majd játszani kedvesem testével, amiből újra ínyenc, lassú szeretkezés kerekedik, ahol gyengéden falatozunk egymás ízeiből és szerelmesem meglepetéssel kedveskedik.


A jelek szerint kitanulta valahol a keleti technikát és hanyatt döntve engem kézimunkába kezd. Még hozzá abba a különleges hímvessző használatba, ahol jó negyven percen keresztül tartja állva a szerszámot, miközben annyiszor süti el anélkül, hogy hagyná lankadni, hogy a végé már cseppnyi mag sem marad bennem, de az orgazmus követelné még a magáét újra és újra.


Szárazra kezelt végtagommal de de mérhetetlenül kielégülten nyúlok el, de alig pihenhetek egy negyed órácskát élvezve kedvesem sima bőrének érintését és a napfény puha melegét, amikor befut a barátnéja. Elhessegethetetlen, mint a piaci légy, de lassanként kezdem megszokni. Ezúttal a fene sem kezdi takargatni magát, amikor harsányan és vigyorogva bejelenti, hogy kicsit fel kellene függesztenünk a mániákus dugást, mert kihűl az ebéd, amin ő is szorgoskodott és különben is lehetünk még kettesben eleget a jövőben, most ők is kérnek belőlünk valamennyit.

Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Édes Kedvesem alig pihent el egy kiadós kényeztetés után, amikor drága barátnőm követeli, hogy menjünk vissza a házba, ebédidő van! Ekkor veszem észre, hogy tulajdonképpen elég éhes vagyok, úgyhogy nem is baj, ha harapunk valamit. Úgy szeretem, ha nem nekem kell főznöm, hanem terülj-terülj asztalka kerül ebédidőre...

Jókedvűen megyünk az asztalhoz, ahol a kedvenc kajáim találhatók. Könnyű nekem, mert itt mindenki ismeri az ízlésemet, de ahogy nézem, "vőlegényemnek" is lesz megfelelő falatka. Pótapám vidám szemekkel néz ránk, nevet minden ránca azon a kedves arcon. Örül nekünk, ezt tagadni sem tudná. Barátném lelkesen lestoppolja az esküvő zenei részét, és elkezdi sorolni, hogy ki mindenki legyen a koszorús lány. A desszerttel kimenekülünk a teraszra, s a gránátalma a hintaszékben fogy el. Apró darabkáit egyesével dugom szerelmesem ajkai közé, s közben lelkesen kapkodom azokat a falatokat, amiket ő tol az én számba. Nehezen ehető gyümölcs, de ha egyszer finom! Szemébe nézve szopogatom a piros létől csurgó ujját. Hmmm, ez extra élvezet. Miután kellően összekentük egymást, délutáni csendes pihenőre vonulunk. Előrelátóan írok egy kiscetlit az ajtóra, NE ZAVARJ felirattal. Zuhany alá állunk, mert egész komolyan ragad mindenünk a gránátalmától. Szeretek vele zuhanyozni is...kellemes illatú tusfürdővel mosom végig a testét, élvezve, a csúszós bőrünk összesimul, s becézi a másik bőrt. Nem tudok betelni az érzéssel. Hosszan, türelmesen cirógatom minden porcikáját, időnként teljes testtel hozzá simulva, miközben zubog ránk a finom, langyos víz. Aztán hátat fordítok neki, nekitámaszkodom a falnak, s kihívó pillantással felkínálom neki a hátsómat. Elégedett morranással markol belém, s most ő kezdi masszírozni a fenekemet. A tusfürdőt olajra cseréli, s a dombokról hamar a völgybe szállnak az ujjai. Most rajtam van az elégedett sóhaj sora, ahogy finoman megnyitja hátsó nyílásomat. Ujjait hamar követi az az imádnivaló farka is. Egy pillanatra mozdulatlanná meredek, hogy kiélvezzem, ahogy kitölt, de aztán csípőmmel lassú táncba kezdek. Élvezem a szeretkezést vele, nagyon élvezem. Azt is, ha finom...azt is ha durva...azt is, ha...bármilyen. A hátamon megtámaszkodik, s fokozza az iramot. Nem sokáig bírjuk ezt így, még néhány perc...és együtt jutunk a csúcsra. Gyönyörhullámok szánkáznak végig a testemen, a fenekemből indulva, ahol kedvesem szerszáma remegve lövell. Alig pihenünk el a jóféle szeretkezés után, amikor kopogást hallunk, s egy cetli csúszik be az ajtónk alatt...ez nem lehet igaz! Most meg bicikliznünk kell egyet a ház lakóival! Hát legyen...hamar felöltöztetem a drágát, akinek azt hiszem most kezd elege lenni a fogadott családomból...nem bírom elfojtani a vigyorgásomat. Ugyan a csendes édeskettesünknek annyi...de igazság szerint én társaságban is imádom őt! Szóval irány a biciklitúra...

Alfa (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Estére hajlik az idő, mire megjövünk a kerékpározásból. Kedvesem az utolsó kilométereket igencsak fészkelődve tekerte le. A jelek szerint nem igazán bírta a hátsója.


Az udvaron boszorkány égetésre is megfelelő mennyiségű tűzifa leledzik, ebből nem is kétséges, hogy ma este nyílt tűznél készül majd el néhány mamut húsa nyárson. Nőm, kevéssé látszik befogadónak, hát bevesszük magunkat a jacuzziba, hogy kicsit elpihenhessen. Én úgyis kedvemet lelem lába masszírozásában, amit ő odaadó simogatással és jóleső dorombolással honorál. Közben beszélgetni kezdünk az esküvő kellékek, ruhák, ékszerek dolgáról. Egymás szavát folytatva álmodjuk meg mindazt, amit a jövő héten a csajok és a mi kezeink fognak valóvá formálni.


Masszírozás közben nőm szinte felolvad a forró zubogó vízben és én is lejjebb csúszom lassan, amíg farkam kedvenc helyének közelébe érve el nem kezdi ingerelni a csiklóját. Ő sem rest kicsit igazítani még a pózon egészen addig, amíg már belül járok megint. Lassú, csípőkörzős játékba kezdünk, ahol szinte észrevétlen gyorsasággal jön a befejezés, amit a jóleső lebegés percei követnek. Nem sietünk sehová, az idő is megszűnik körülöttünk és a jelek szerint bealszunk, mert mire magunkhoz térünk menyasszonyom barátnőjét leljük magunk mellett nimfomániája teljében. Basszus! Nem igaz ez a nő. Itt tényleg valami kommuna működhet. Párom bezzeg megint nem lepődik meg igazán és tovább adja nekem a kezébe nyomott koktélos poharat és begyűjti a másikat.


Na most jött el az ideje annak, hogy megadjam magam. Kész! Legyen a határőrség szerepe a kedvesemé.


Barátnője mozdulásra unszolja kedvesem és az ágyba csalja miután végig dörzsöli az extra vastag puha törülközővel. Négykézlábra állítja nőmet, maga pedig aláfekszik és játszani kezd vele fejét a lába közé altestét egy párnával megemelve a szája ügyébe igazítva. Simogatja kezével, majd ajkaival és valami végtelen szeretettel. Nincs ebben semmi a leszbi-pornók habzsolásából, hímutánzó dildóiból csak valami nagyon bensőséges kényeztetés.


Egyszerre néznek rám és hívnak engem is.


Kedvesem mögé kerülök és végig simítok a hátán, fekekén és annak völgyén. Nőm beleborzong és felkínálja magát.


Mikor belehatolnék, barátnője fogja meg a farkamat és gyengéden bevezeti szerelmesembe, miközben egy forró csókot nyom a golyóimra. Tövét fogva adja lassan a ritmust, miközben nyelve és ajka kedvesem csiklójával játszik. Nem hagy felgyorsulni minket, nyújtja és lassítja az élvezetet. Nem hagyja csúcsra jutni kedvesemet sem, miközben nyelve játékosan ingerli őt és keze saját magával játszik. Lassan elragad a pillanat intimitása és így csak sokára veszem észre, hogy nőm a szemközti tükörből néz engem valami végtelen gyengéd tekintettel.


Barátnője most kihúz engem belőle és felöltözteti hímtagom. Van ebben valami, amitől éppoly kevéssé erotikusan nyúl legintimebb részeimhez, mint a jó masszőz valahol a távoli keleten. Már nőm fenekét masszírozza olajjal és bekormányozza merev tagomat a fenekébe.


Ott sem hagy rohanni, ma ő a karmesterünk. Olajos keze már az én fenekemnél jár és vékony prosztata vibrátort illesz bele és lassan nógatni kezd gyorsabb iramra.


Nyelve kedvesemet kezdi hergelni, aki mély hangon felnyög és én is követem a példáját. Extra nagyra duzzadok benne, nem kis részben prosztatám kényeztetése miatt és a barátnő is felnyög, amikor nőm keze a segítségére siet és jókora vibrátort dug belé.


Agyament összhangban dolgozik a két nő, mint ha sok éves közös luxus prosti munka állna már mögöttük. De ebben az összhangban valami a világból kiszakító intimitás születik.


Három orgazmus vágtat végig a három testen és mindegyikünk jókora hangot is ad neki a maga módján. A barátnő japános vinnyogással remeg egész testében és szemének fehérje fodrul ki éppen. Nőmmel a tükörben egymást nézzük és a szemeink is egymást becézik, mikor magunkhoz térünk az első rohamból.


Nincs megállás, mert egymást kergetjük a második csúcsra, ahol a barátnő már szabályosan visít és erre felel kettőnk duettje.


Remegve dőlök nőmre, miközben megpróbáljuk nem agyon nyomni a tettestársunkat ezen a furcsa estén. Kezei megsimogatnak minket. Áldását ezen a különös módon adta kettőnk nászára, valahol érzem hogy most először és utoljára. Oldalra dőlünk és a két nő bevackolja magát vállaim gödrébe, mint ha mindig így történt volna, mióta világ a világ.

A falakra különös alakokat fest az ablak alatt lobogó máglya, engem pedig körül vesz ennek a rejtett világnak boszorkányok szőtte szerelmi varázslata. Olyan magától értetődőn világossá válik, miképpen is maradhatott öregen is ereje teljében leendő apósom és mitől olyan harsogóan, sőt buján élő köröttünk hacienda sok hektárnyi évszázados világa.



VÉGE

Tartalomjegyzék