Sierra (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)
Micsoda egy hét ez! Pörög az üzlet ezerrel, a készletek a béka feneke alatt vannak, egy hónap múlva pedig országos kiállítás. A mi cégünk vitte el a pálmát tavaly, pedig akkor még csak induló cég voltunk, néhány jó ötlettel. Akkor még csak én voltam a tervezők között, ékszereket terveztem, minden napra jutott néhány jó ötlet, alig győztem megvalósítani őket. A győzelem után muszáj volt felvennem néhány olyan lányt, aki besegített a készítésbe, mert hirtelen annyi megrendelésem támadt, hogy nem győztem őket. Pár hónappal később összeakadtam egy gyönyörűen dolgozó tűzzománcos lánnyal, akit felvettem, hogy csodákat alkosson. Mi ketten remek párost alkottunk, de valahogy úgy éreztem, hogy muszáj a kézművesség nagyobb palettájára kikacsintanunk. Így lett egy kerámiás asszonykánk, és még egy fél tucatnyi nő, akik elkészítik, amit mi hárman megálmodunk. Hát...nem egyszerű ennyi nővel együtt dolgozni nap mint nap. Valahogy mindig előkerül itt-ott egy kis súrlódás valami semmiség miatt. De azért, jó a csapat. Már csak egy selyemfestőt szeretnék, aki minden gyöngy és tűzzománc ékszer mellé letesz egy-egy gyönyörű kendőt, na és a medálok függesztéséhez is alkot valami légies semmiséget. A héten már négy jelölt járt nálam, mind szépen dolgoznak. De egyiküknek sem volt igazi egyénisége, így még várok az igazira. Ma délutánra egy számomra ismeretlen külföldi jelentkezett be. A fotók, amiket küldött a munkáiról, gyönyörűek voltak, szinte éltek! Nincs neve a szakmában, de nem érdekel, egy bemutatkozást mindenképpen megér.
Egy magas, jóképű férfi lép be a bolt ajtaján. Talán eltévedt, vagy a barátnőjének akar valami csecse-becsét beszerezni. Segítséget nem kér, ám tökéletes érzékkel nyúl a bolt legérdekesebb, legegyedibb darabjaihoz. Már éppen felállnék, hogy mégiscsak segítsek neki, amikor tengermély hangon és valami érdekes, ám nem zavaró akcentussal bemutatkozik, s kiderül, hogy nem más, mint a tervezőjelöltem, akit vártam! Férfi!!!! Egy pillanatra szólni sem tudok, mert én nőt vártam. OK, a név alapján bármi is lehetett volna, de valamiért én akkor is nőt vártam! Aztán persze nyújtom a kezemet, hellyel és kávéval kínálom és elkezdem rutinszerűen kérdezgetni őt, ahogy minden jelölttel tettem. Frappáns volt és valami olyan őrült férfiasság áradt belőle, hogy időnként nem is értettem, miről beszél, hanem csak hallgattam azt a sajátos hangot, amin mesélt magáról. Tetszett, kimondottan tetszett. Hirtelen szeszélyből úgy döntöttem, hogy rögtön elkezdetem vele a következő fordulót. Átmentünk a szomszéd szobában lévő műhely egyik munkaasztalhoz, ahol egy halom selyem volt egy kosárban, mellette pedig takaros sorban álltak a festékes tégelyek. Egy fiókból előhúztam 4 ékszer szettet az új kollekcióból, s megkértem, hogy válassza ki azt, ami neki legjobban tetszik, s alkosson hozzá valamit.
Meglepődött a kérésen, alig láthatóan felhúzta az egyik szemöldökét, majd így szólt:
- Rendben. De mielőtt hozzáfogok, szeretném önön látni mindegyiket, hiszen egy ékszer attól lesz igazán ékszer, ha viselik.
Választ nem várva máris mögém áll és felcsatolja azt a türkizköves láncot, ami a kedvencem a négy közül. Ahogy az ujjai a nyakamon babrálnak, finom bizsergés indul el az érintése nyomán és félbeszakítja azt a gondolatmenetemet, ami épp azt fontolgatta, hogy szerencsés volna-e beültetni egy ilyen hímet ennyi csaj közé...na ezt majd később gondolom át, mert a fülbevaló is a fülembe kerül közben...aztán az újabb, az újabb, közben pedig a bizsergés lassan a derekamig ér, hogy a medencecsontjaimon át vándoroljon egészen az ágyékomig. Egek, ha egyetlen érintéssel ezt műveli, mit csinálhat vajon, ha direkt izgatni akar!