Monique (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Türelmetlenül várta a lámpánál, hogy zöldre váltson. Időnként a tükörbe nézett, ellenőrizte hogy jó-e a smink, nem kenődött-e el a rúzsa. Ideges volt, ezen a fogadáson ott lesz valaki, akivel üzleti dolgokat szeretne megbeszélni, és akit személy szerint is vonzónak talál. Nehezen megközelíthető, de ezen a laza, oldott hangulatú fogadáson, a szűkebb társaságban talán fel tudja hívni magára a figyelmét. Az a nyavalyás lámpa még mindig piros. Miért nem lehet végre itt is bevezetni az intelligens közlekedési lámpákat, amelyek a forgalom alapján váltanak, és nem idő alapon! Bezzeg újabb és újabb adót tudnak minden átlátszó ürüggyel kivetni, de értelmes dologra költeni, na az már nem megy.

Sárgánál már sebességbe tette, és csak úgy füstölt a gumi, amikor zöldnél kilőtt a kocsijával. Bármennyire sietett is, jócskán elkésett mire Claudiáék házához ért. Nem látta sehol barátnője kocsiját. Persze lehet hogy a garázsban hagyta mert nem akar vezetni, és butaság is lenne két kocsival menni. De ezek értelmetlen gondolatok voltak, Claudiához órát lehetne állítani, sosem késik el sehonnan. Emlékszik, lánykorukban azzal döbbentette meg mindegyik udvarlóját, hogy percre pontos volt minden randin, amelyik fiú meg késett, az többé labdába sem rúghatott nála. Ezt a szokását azóta is megtartotta. Egyetlen egyszer késett el egy üzleti megbeszélésről, de arról sem tehet, a repülő késett két órát. Azóta mindig már előtte való nap megérkezik.

Ő viszont mindennek pont az ellentettje. Egyetlen egyszer volt pontos életében, Claudia esküvőjén. Tanúként nem is tehette volna meg hogy elkésik. A barátnőjén látszott is, hogy hatalmas kő esik le a szívéről, amikor öt perccel a kezdés előtt beviharzott a templomba. Nem is érti, hogy lehetnek már majdnem három évtizede a legjobb barátnők, ennyire eltérő karakterrel. Talán azért, mert a barátságuk mindkettőjük számára szent. Amikor John elhagyta őt, és nagyon maga alatt volt, Claudia minden üzleti és magán programját lemondta, összecsomagolt helyette is egy bőrönd ruhát, és erőszakkal elcipelte egy hétre az isten háta mögé, a hegyi házukba. Ott egy héten keresztül ittak, ő bőgött, Claudia vigasztalta, és egymásra rálicitálva szidták Johnt, és a férfiakat általában. Mire visszajöttek, túl volt a szakítás okozta fájdalmon.

Ő meg éjszakákat ült Claudia ágya mellett és fogta a kezét, amikor komplikációk léptek fel a terhesség alatt, és kis híján elvesztette Claudia a gyereket.

Felszaladt a néhány lépcsőfokon és becsengetett. Tudta hogy felesleges, de valami csodában reménykedett, persze nem jött be. A csöngetésre Pete nyitott ajtót, Claudia fia és szeme fénye.

- Hello Mary! Anyám azt mondta, hogyha fél óránál többet késel, akkor már ne is menj utána, hanem tartsalak itt. Beszélni akar veled amikor visszajött. A francba, pokolian jól nézel ki!

Már éppen rá akarta vágni, hogy „kösz, Pete” amikor észrevette a fiú szemén, hogy ez nem a szokásos bók volt. A srác most, életében először látta meg benne a nőt. Eddig csak az anyja barátnője volt, valaki, akivel állandóan találkoznak, és aki olyan természetességgel van körülöttük, mintha családtag lenne. Most viszont valami megcsillant a szemében, amit Mary nagyon jól ismert: így szokták méregetni a férfiak, amikor az jár a fejükben, hogy milyen ürüggyel tudnak egy randit kicsikarni tőle. Nyelt egyet és Pete mellett be akart lépni a házba.

Art (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Kinyitom az ajtót, anyám barátnője...

Földbe gyökerezik a lában, egészen pontosan, kiment a lábamból az erő...

Csodás térdéről, combján feszülő harisnyájáról hányszor álmodtam, zaklatottan.


Állj, állj, higgadt hangon, illedelmesen köszönök.

Rá bízom a folytatást.

Monique (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Pete, ne állj itt az utamban és bámulj rám mint Bálám szamara! Nem én vagyok a lángpallosú angyal! Ha elállod a bejáratot, nem tudok bemenni. Nem azt mondta anyád, hogy itt várjam meg? A ruhát meg nem kell bámulnod, nem a te kedvedért vettem fel, hanem anyád egy ismerősét akartam elkápráztatni vele.

Ezt a napot elátkozta az ördög! Először az ébresztő lehelte ki a lelkét, amiért egy órával később ébredt, mint kellett volna. Öt perc alatt zuhanyozott és öltözött fel, tíz perc volt a frizurája, a smink pedig lóhalálban vezetés közben, a lámpáknál. Persze még így is elkésett. Most meg ez a hátulgombolós, akit már a pólyában ismert, bámulja gülü szemmel. Meg kell ettől bolondulni!

- Pete, hozzál nekem egy dupla Chivas-t, sok jéggel és kevés szódával, mert még megőrülök, mire anyád hazaér! És légy szíves ne bámulj így, láttál te már többet is belőlem!

- Igenis, egy dupla Chivas rendel... a 24 évesből hozok, ilyen bombázónak az dukál.

- Pete isten bizony nyakon csaplak! Amúgy is olyan ideges vagyok, te meg itt hülyéskedsz nekem!

Mi lelte ezt a kölyköt? Minden évben tucatszor látta falatnyinál is kisebb bikiniben, de soha nem bámulta így. Eddig nyoma sem volt annak, hogy észrevette volna benne a nőt. Most meg... ez csak azt jelentheti, hogy jól kalkulált, és kis szerencsével elég dögös lesz a ruhája Mr. Sands-nak is. Ha sikerül megszereznie a megbízást az irodájuknak, akkor végre előléphet társsá, és senki sem szabja meg neki többé, hogyan ossza be az idejét.

- Pete, hozod már azt a whiskeyt?

Ez a gyerek... állj, nem is olyan gyerek már! Csak azért nem vette észre, mert a szeme előtt nőtt fel. Még nem férfi, majd az lesz, de ezek szerint nem is gyerek már. Így nem néz egy gyerek, ahogy Pete ma az ajtóban végigmérte. Hmmm... talán tesztelnie kellene rajta a ruha hatását. Elég egyértelmű volt ugyan a reakciója amikor ajtót nyitott, de azért más egy hirtelen meglepetés, és megint más az érdeklődés folyamatos fenntartása legalább egy órán keresztül.

- Pete, fogalmad sincs, mikorra ér vissza anyád? - kérdezte és egy laza mozdulattal keresztbe vetette a lábát. A slicc ettől szétcsúszott, és a combfix fölött egy tenyérnyi csík látszott a combjából is. Izgató kontraszt volt a vakítóan fehér selyemruha és a fehér combfix csipkerésze között kivillanó napbarnított bőre. Ahogy várta, Pete feje, mintha zsinóron húznák, odafordult, a szeme szinte rátapadt a combjára. Mulattató és kicsit megható is volt egyben látni, ahogy egy ruha hatására néhány perc alatt hogyan ébred fel benne a férfi.

– Azt mondta,, hogy minimum 3 óra hosszát tart az összeröffenés – persze ő nem ezt a szót használta -, és utána igyekszik haza. Egyél, igyál, szórakozzál, így mondta, de mindenképpen várd meg. Italt már hoztam, valami harapni valót is kerítek ha kérsz, és természetesen rendelkezésedre állok a szórakoztatás vonatkozásában is.

- Pete, nem ismerek rád! Szófogadatlan mindig is voltál, anyád alaposan elkényeztetett, de szemtelen még soha! Ez most egy új stílus? Eddig még nem találkoztam vele!

- Talán azért nem Mary, mert még soha nem néztél ki ilyen dögösen!

Egy pillanatnyi döbbent csend után kitört belőle a kacagás:

- Pete. ez szerintem bók akart volna lenni, de ezúttal alaposan beletenyereltél! Szóval eddig mindig elég vacakul néztem ki, de ma végre sikerült igazi nőt alakítanom?

Art (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ez a kacagás....sportszerűtlen. Hirtelen kihúzta lábam alól a talajt. Akkor sem hagyom magam, lesz még alattam ez a bestia!


Emlékszem, még kisfiú voltam, nem törődött azzal, ha a szoknyája alá láttam...pedig, ha tudná miket éltem át álmaimban!


Volt, hogy valami iskolai feladat kapcsán segíteni akart, szemben ülve velem én a combjai közt előtűnő fehér tangáját néztem, láttam.

(Sok fogalmam nem volt, tapasztalatom pláne, de emlékszem, mindig izgalomba jöttem, szerettem ezt az érzést.)


És most itt vagyok kettesben vele. Átkozottul nőies, nem csak a ruhája, a mozgása, ahogy leül...majdnem kiejtem kezemből az italt, amit neki hoztam. Hiába próbál „kvázi taknyosként” kezelni, azért, fehér combfixe és felcsúszott minije között elővillanó feszes, csodás barna combját láttatni engedi – nem vagyok esélytelen- agyam, látásom zsibbad, mintha részeg lennék, pedig egy kortyot sem ittam. Ő, kortyolgatja italát, nézem száját, nyelvét belemártja poharába, majd nyalogatja száját, ragadozó, nőstényként egyszerre ébreszti fel bennem az átkzottul izgató, egy igazi Nő valós fizikai közelségének izgalmát, és a bennem szunnyadó hímet.

Monique (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Kicsit zavarban volt, nem tudta mit gondoljon. Pete jóval értelmesebb, okosabb volt, mint korának átlaga, megszokta otthon a társalgást, most mégis ez a felemásra sikerült bók. Nem tudta eldönteni, hogy direkt volt, gonoszkodni akart-e a csípős megjegyzéseire válaszul, vagy csak szerencsétlen megfogalmazás. Ha ez az utóbbi, akkor meg miért? Olyan gyakran vannak vendégek a házukban, hogy már gyakorlott társalgóvá vált, akinek nincsenek ilyen botlásai. Zavarban lenne? Ugyan már! Soha nem nézett rá nőként, ha nem is az anyjának, de tiszteletbeli nagynénjének fogadta. Akkor meg? Igaz hogy újabban meg-megnézi a mellét, a combját, de nem szexuális izgalmat, hanem inkább puszta érdeklődést lát olyankor a szemében, mint ahogy egy festő, egy szobrász megnézi a megalkotandó művének modelljét.

Tehát nem szexuális érdeklődés. Hacsak nem.... hacsak nem éppen most szakított vele a barátnője, ilyenkor a férfiak eszméletlen gyámoltalanok és elesettek tudnak lenni, a fél világ őket kell hogy vigasztalja. De pont őrá ugrana? annál sokkal barátibb a kapcsolata vele is, a szüleivel is. Bár, egy világfájdalomba temetkező férfi kiszámíthatatlan tud lenni. Emlékszik, amikor az unokatestvérét otthagyta a menyasszonya, a szerencsétlen flótás az ő vállán sírta ki magát. Először megdöbbent, hogy az a macsók mintapéldánya sírni képes, aztán megmondta neki, hogy inkább örömtáncot kellene járnia, mert a drágalátos menyasszonya fűvel-fával csalta, ő is legalább három konkrét esetről tud. Erre zokogva csak annyit mondott, hogy ő milyen szerencsétlen, és minden áron az ágyába akarta rángatni, amit a végén csak úgy tudott elkerülni, hogy lezavart a könnyező unokatestvérnek két egyenlő erősségű pofont, amitől egy szempillantás alatt magához tért, és a megdöbbenéstől még sírni is elfelejtett. Azóta olyan jó barátok, amilyenek előtte sosem voltak.

Tehát elvileg Pete-nél is elképzelhető, hogy az ő combja között szeretne vigasztalódni, bár ez elég perverz ötletnek tűnik. Fele annyi idős sincs mint ő, a kapcsolatuk eddig majdhogynem anyai volt... bár ott az Ödipus-komplexus, ami még magyarázattal is szolgálna Pete vonzalmára. Ráadásul ez az ő esetükben még nem is vonná a társaság felháborodását, csak rosszallását maga után, lévén nem tényleges anya-fia kapcsolat van közöttük.

De ez akkor is bolondság! Pete határozottan jóképű srác, akiben ráadásul már most kifejlődött az anyja céltudatossága, minden lányt megkaphat, akit csak akar. Nem egy ilyen hozzá képest vén tyúkkal fog vígasztalódni.

Vagy mégis? A fene egye meg, hát elment ennek a gyereknek a józan esze? De neki is, hogy annyit foglalkozik ezzel a kérdéssel! Na jó, Pete is abban a korban van, amikor a fiúk szexuálisan túlfűtött állapotban a kis fiatal pipik után felfedezik a NŐ-t. Majdnem mindegyik barátnőjének volt már hosszabb-rövidebb kalandja főiskolás, egyetemista srácokkal, persze egyikük sem gondolta komolyan, de mindegyikük mosolyogva meséli, hogy milyen meghatóan édesek, amikor igyekeznek igazi férfinek látszani. Na, neki most nincs sem ideje, sem kedve a pubertáskorból alig hogy kikerült ifjoncok nemi életével foglalkozni, Mr Sands-ot kellene valahogyan behálóznia. Reméli, hogy Claudia valami jó ötlettel áll elő, hogyan tudná ezt a mai bakit kiköszörülni

Art (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Középiskolás koromban volt egy, két kalandom, "hivatalból" lábuk közé is nyúltam, de, mondjuk úgy, "maszatolás" volt.

Most az egyetemen nem igazán hoznak tűzbe a trottyos farmerben, edzőcipőben, két számmal nagyobb pólóban jövő, menő lányok.


Ehhez képest most kettesben vagyok egy igazi Nővel, tűsarkú, szoknya, harisnya, nemes, elegáns francia parfüm illat....

Lány és Nő...micsoda különbség...


A szituáció kényes. Anyám barátnője mindig is (pót)gyerekként kezelt.

De hát, szeretem évek óta. Hirtelen hajának illatára is vágyom.

Egyenlőre nincs más választásom, mint kiszolgáltatni magam Neki.


Kifinomult ízlését különösen értékelem, szeretem, jó vele beszélgetni Monet-ról, a francia impresszionistákról (szeretem a képeiket). Mindig jó hatással volt rám Mary derűs, okos kisugárzásával. Nőiessége állandóan jelen volt számomra. Miután nem jegyzett, mint férfit, sokkal fesztelenebb volt egy cipő felpróbálásakor, gyönyörködhttem felcsúszó szoknyája alól kilátszó lábaiban. Egy-egy üdvözléskori őlelése közben melleit teljes természetességgel nyomta nekem.

Bikinijében százszor megcsodáltam.


Egyszerűen nem tudok mit kezdeni rám ömlő, öntudatlanul tolakodó nőiességével, és mi ez, remeg a lábam. Egyszerűen csak mint nőre tudok nézni, ösztöneimet nem tudom és nem is akarom fékezni.

Ez kicsit félre sikerült bók, jól megkaptam, de hát én így látom, érzem. Zavarban is vagyok, nem tudom mennyire mehetek el, egy felcsúszó szoknya elég halovány, nem sok mindenre felhatalmazó jelzés.


Ez a hülye jólneveltség akadályoz az udvarlásban, közeledésben. Persze tudom, az ő döntésétől függ, hogy bármi is lehessen. Lehet, hogy csak én szeretném, de azaz érzésem, mintha egy kihívó attitűdje is lenne viselkedésének.

Gyáva vagyok, a francba! Egy pimasz, bizalmaskodó asszonyi illatára célzó „bók”...., ki tudja, mit vált ki? Vagy „anyai” pofont, vagy női ölelést?

Monique (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Ma úgy látszik, teljesen meg bolondultam. Ki akartam próbálni Pete-n hogyan hathat majd Mr. Sands-ra a nagy gonddal előre megtervezett, aztán a hülye ébresztő hibája miatt lóhalálában kivitelezett megjelenésem. Na most vagy én vagyok megkergülve, és már képzelődöm, vagy nagyon is hatni fog, mert Pete egy idő óta úgy bámul rám, mint borjú az újkapura. Szegény borjú nem ismeri fel a régi helyett újonnan állított kaput, furcsa, szokatlan neki. De azért ennyire nem nézek ki másképp, mint szoktam! Na jó, konttyal még nem látott, és ez az új, aranyporral kevert smink is először van rajtam, tiszta fehéret sem gyakran hordok, de ez a pimasz a mellemet bámulja meg a combomat, azt meg már láthatta eleget, még többet is belőle. Jójó, tudom, a kevesebb az több, és a félig eltakart szinte provokálja a fantáziát, de eddig miért nem provokálta?

Te jó ég, valamit elrontottam, valami nem jó rajtam! Valami kurvásan hat, azért volt az előző megjegyzése is! Nem félresikerült bók volt, amit furcsálltam is, hiszen nem jellemző rá, hanem patikamérlegen lemérve adagolt gúnyos utalás arra, hogy eltúloztam a tetszeni akarást, és mint egy kurva, felkínálom magam. Istenem, de kínos! Ha most azonnal hazarohanok átöltözni, talán még pont időben érek vissza, mielőtt Claudia hazaérne. Da ha rám telefonál, hogy azonnal induljak és találkozzam velük valahol, mert kicsikart egy közös ebédet Sands-ből, akkor mi lesz?

Tudtam! Tudtam, hogy meg kellett volna beszélnem előre ezt a ruhát Claudiával! De amikor annyira megtetszett! Ráadásul az iroda fizette, reprezentációs költségként elszámolják. Tulajdonképpen az is, az irodát reprezentálja, mint egy vacsora a Walldorfban, vagy egy konferencia Mauin. Kinyírom azt az eladót! Úgy harangozta be a ruhát, mint valami különösen exkluzív, egyedi darabot, ami látszólag visszafogott, de valójában a mindent átható nőiességet kihangsúlyozza. Na, két dologban azért igaza volt: exkluzív, legalább is az után a halom pénz után ítélve, amit volt pofájuk elkérni érte, és ki is hangsúlyoz, de leginkább a kurvát!

- Pete! Emlékszel, hogy hányszor fogtam a pártodat még anyád ellen is? Még a college-beli feladataidnál is segítettem, amikor nem voltál hajlandó megérteni az összefüggést a az ítélethozatal gyorsasága, a kiszabott büntetés súlya, és a társadalmi elfogadottsága között. Emlékszel?

- Persze hogy emlékszem! Még arra is, hogy egyszer két napig haragban voltál anyámmal, mert amikor már egészen kiborítottad azzal, hogy minden tizenéves srác leskelődik, ez egészen természetes, és különben is, a szobalány minek játssza úgy meg magát,.azt találta a fejedhez vágni, hogy szüljél egyet magadnak, aztán azt úgy ronthatod el, ahogy akarod! Igaz hogy azonnal bocsánatot kért, de te két napig nem álltál szóba vele. Micsoda cirkusz volt itt! Apával üvöltözött, hogyha a föld alól is, de azonnal kerítsen két jegyet a Met közelgő bemutatójára, mert tudta, hogy azzal garantáltan meg tud békíteni. Úgy is volt. Amikor azt mondtam neked a telefonban, mert anyámmal nem beszéltél, hogy valamilyen Met-belépővel hadonászik drága jó anyám az orrom előtt, olyan gyorsan értél ide, hogy még szirénázó rendőrautóval sem értek volna utol. Haragnak, sértődésnek nyoma sem volt rajtad. De miért kérdezed?

- Pete drágám, te gyerekként sem hazudtál soha. Légy most is őszinte: hogy nézek ki ebben a ruhában?

- Szuperül. Dögösen. De már mondtam!

- Várjvárjvár! – felállt, körbe forgott, kicsit illette magát, majd újra megkérdezte:

- Hogy nézek ki? De őszintén! Nem túl kihívó? Nem túl közönséges? Nem…

kicsit… nem kurvás kicsit? Férfiként hogy látod?

Art (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Férfiként??!!!! Nah, ez új...Hát jó, felteszek mindent egy lapra!

-Mary (hallom hangom) Te Vagy a legcsodálatosabb asszony, elegáns, kihívó, kurvás egyszerre!

Vágyom hajad széna illatát, nincs nagyobb vágyam, mint érezni tangád alatt rejtőző csodád őrjítő izgalmának illatos üzenetét érzni, belecsókolni, tapasztalni kíváncsi követelődző kezedet érezni férfiasságomon.


És most, dermedt csend. Látom, nem csak én vergődtem, feladtam a leckét, szemmel láthatóan sikerült meglepnem, nem tud mit kezdeni öntudatlanul általa kiprovokált felaljozott állapotommal, nyílt, már, már közönséges közeledésemmel.


Eltökélt vagyok, most felpofoz, az biztos. Akkor sem hagyom magam, fizikai fölényemet ki fogom használni, bízva rejtőző mazochista hajlamában.

Most már mindegy, beleharapok a nyakába, közben a fülébe súgom: vágyom, hogy csodás comboddal fölém magasodva megerőszakold a szám, de csak az után, hogy szádban megtapasztaltad egyáltalán nem kisfiús férfiasságomat!


Meglepetését kihasználva csókolom vádliját, kezemmel egyik lábáról már húzom is le harisnyáját, térdhajlatát simogatom puszilom, titkon aggódva válaszreakciójára, de mindegy, lejtőn vagyok, jöjjön aminek jönnie kell....

Monique (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Puff… egy hatalmas csattanó pofon.

- Ezt a kurvásért kaptad! Ha én mondom, az más. Ha tényleg úgy látod, hogy ebben a nyavalyás ruhában kurvásan nézek ki, akkor is csak annyit kellett volna mondanod, hogy „Igen Mary, kicsit úgy nézel ki”, vagy legrosszabb esetben „Kicsit olyan vagy”! A combfixet most azonnal visszahúzod a lábamra és úgy vigyázol rá, mint a szemed fényére! Ha a legkisebb szálhúzódás lesz rajta, akkor bizisten megfojtalak! Itt ülök készenlétben, hogy bármikor ugorhassak, te meg tönkre teszed az öltözékemet! Tudod milyen fontos nekem, hogy Mr. Sands-et elkápráztassam?

Amúgy meg hogy képzeled ezt az egészet? „Megerőszakold a szám” meg „a szádban megtapasztaltad egyáltalán nem kisfiús férfiasságomat…” Pete, te pornót nézel? De mi a fenének kérdezem, persze hogy nézel, a te korodban mindenki néz. De a jó ég áldjon meg, nem tudsz valami nívósabbak összeszedni magadnak? Biztosan valami huszadrangú vacak filmből szedted ezeket a dagályos mondatokat. Nem érzed, hogy mennyire nem illenek hozzád? Aztán, az ég szerelmére, nem így kezdünk el meghódítani egy nőt, hogy „erőszakold meg a számat”, főleg, hogy mi előzze meg azt az erőszakot! Anyád szégyenében elbujdosna, ha elmesélném neki! És tudod mit? Igaza is lenne! Na nem a szándékért, az érthető eben a korban, bár ha visszagondolok, ő ebben a kérdésben is konzervatívabb mint én, hanem ahogyan azt itt előadtad!

Pete, voltál te már egyáltalán nővel? Bocsi, de ezek után meg kell kérdeznem! Nem valami ostoba kis colleges libára gondolok, hanem nőre! A fenét voltál szerintem! Ha lettél volna, nem ugrasz így rám!


„Na, ez jól esett, ez a kis lelkifröccs! Még hogy így lerohan! Pont most, amikor tudja nagyon jól, hogy hogy már egy hete erre a nyavalyás találkozóra készülök. Más se hiányozna, mint hogy tönkre tegye a frizurám, a sminkem, vagy összegyűrje a ruhámat! De azért aranyos pofa! Hogy is mondta? … Te vagy a legcsodálatosabb asszony, elegáns, kihívó, kurvás egyszerre! Ha nem lennék annyira ideges Mr. Sands, meg amiatt, hogy tényleg egy kicsit kurvásan nézek ki, még szinte hízelgőnek is találnám Na jó, hiszen hízelgő is!. Persze hogy hízelgő, ha Éva lányát a M.I.L.F kategóriába sorolják. Az ő kora beli srácokat újabban annyira vonzza ez a kategória, és a nők közül is egyre több találja ezt érdekesnek. Gondoljunk csak Madonnára, Susan Sarandonra, meg a többi hírességre. Szóval megértem én, ráadásul még provokáltam is, na de azért nem így! Hatalmas fokú tiszteletlenség volt ez, végül is nem vagyok egy pincérnő egy útszéli büféből!”


- Pete, észhez tértél már remélem! Ezt a kis közjátékot szépen elfelejtjük, nem szólok anyádnak. Te meg cserébe illedelmesen végignézel rajtam, és megmondod, ha a beindultságodat egy pillanatra félreteszed, és nagyon ajánlom, hogy most tedd félre, akkor is találsz-e valami közönségeset rajtam!

Art (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Na, persze, pénzes pasi, magánrepülőgép, elegáns ruhában opera elődás, nagyvonaló briliáns nyakék, gyűrű....persze...

Én meg olcsó pornó. Még is mit képzel Mary???!!! Rólam!!!!???? Most megüt a guta!

Persze a fotóimat dicsérte, nem is tudta leplezni tetszését, elismerését, fotóim Nőként is megmozgatták, most meg „lepornózza” erotikus világomat, őszinte megnyilvánulásomat, amikor ámulatba ejtő lényét nem tudom vén, pocakos drágaékszeres vén pasiként fogadni. Még is mire vágyik, mit szeretne, mit gondol, tudja egyáltalán hogy ki az aki őt megérdemli, akibe kapaszkodnia kell, aki fogában tartva a szerelmet átviszi a túlsó partra?!


Jó bő tízessel idősebb, felnőtt gyönyörű Nő, a teljes női fegyvertárával. És visszaél vele. Inkább pofonvág, hogy elterelje, megint elodázza, ne szembesüljön életének-érzelmileg kötődés nélküli- megoldatlan, elvarratlan szálaival.

Valami Mr Sands-zel való találkozás foglalkoztatja, megint a karrier. Talán mindig, minden férfinak bizonyítania kellett, valamit mindig teljesítenie kellet a férfiaknak, mielőtt megfontoltan odaadta magát. Hát én nem vagyok magasugró. Beleharapok a nyakába, megfogom a fenekét, megsímogatom a lelkét! Nem reménytelen, hiszen pofon vágott. Nem vagyok közömbös neki!

Vállalom is őt, a kapcsolatunkat anyám előtt is, akkor ne legyen ő sem érzelmi konformista!


„Találsz-e rajtam valami kurvásat?” kérdi....ajaj, ennek az általam imádott nőnek sok fogalma nincs a férfiak libidójáról!

-Mondtam már Mary, gyönyörű, vonzóan elegáns vagy! Egy nő meg az ágyban legyen kurva is.

Egy férfi ezt a lelki szemeivel be is képzeli, és nem a ruha, hanem a Nő, a mozdulata, a hangja kedvessége az ami megőrjít.


A harisnyád emlék, nem adom. A fürdőszobában rendbe teheted magad. Ha meg még egyszer pofonvágsz, a ruhát is letépem rólad!

Monique (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

- Na ide figyelj, te édes, bolondos kölyök! Látom az orrodon, hogy féltékeny vagy kegyetlenül arra a szegény Mr. Sands-re. Felesleges! Az ügyvédi irodánknak akarom megszerezni a holdingja általános képviseleti megbízatását. Azt meg már te is tudod, hogy a legnagyobb butaság, és jóvátehetetlen hiba lenne, ha azzal próbálnám megkaparintani, hogy lefekszem vele. Nyilván megígérne előtte fűt-fát, ahogy minden férfi ígér ELŐTTE, és aztán valami mondvacsinált ürüggyel, a legnagyobb sajnálatára, mégsem tudná megbízni az irodánkat a képviseletével Üreg róka vagyok már, nem követek el ilyen szarvas hibát..

Amúgy nem érdekel, sosem láttam. csak néhány képet róla a magazinokban Jóval túl van a hatvanon, és nem partylöve, tehát nem fiatalítja magát. A magánéletében kimondottan smucig, tehát nem is várhatnék tőle semmit. De tudod azt is, hogy a szép ruhákon és cipőkön kívül más nem érdekel, ,, az anyámtól örökölt családi ékszerek a bank széfjében vannak, már több mint egy éve feléjük sem néztem.

Két dologra hajtok: az autóvezetésre, és tudod, hogy abban jó vagyok, meg arra, hogy az irodánkban, a város, sőt az Államok egyik legjobb irodájában socius legyek, megkapjam szegény apám helyét, és legalább olyan jó legyek, mint ő. A helyét megkapom, ha megszerzem Mr. Sands-et az irodának, és az, hogy olyan jó legyek, attól kezdve csak rajtam áll, így hamarosan az is meglesz.

Tehát most ne bolondozz, add ide a combfixemet, hogy nézne ki, ha egyik lábamon van, a másikon meg nincs harisnya. Megígérem cserébe, hogy holnap megkapod mind a kettőt. Sőt, ha vigyázol, te húzhatod a lábamra – tette még hozzá, mert ő is csak Éva lánya volt, és egy kis kacérkodásért egy nő sem megy a szomszédba.

Látszott a fiún, hogy gondolkozik. Logikus volt amit mondtam, és amilyen értelmes volt, fel is fogta azonnal. Bár soha nem beszéltem jelenlétében Claudiának a szexuális életemről, azt tudta, hogy nem voltam férfivaló démon, és sosem az érdekek vezéreltek a kapcsolataim megválasztásában. Nem voltam apáca. de nem is érdekelt minden jött-ment. Larry előtt egy-két kevésbé komoly kapcsolatom volt, az alatt a négy év alatt, amig udvarolt nekem, másra rá sem néztem, Már az esküvő napja is ki volt tűzve, amikor az a kamion belénk jött. Én megúsztam néhány karcolással, egy erős zúzódással, és egy szóra sem érdemes csonttöréssel, de Larry a karomban vérzett el. Mire a helikopter odaért, már nem tudtak rajta segíteni. Utána egy darabig csak a munkámnak éltem, majd lassan elkezdtem visszatalálni az életbe, és, mintha pótolni valóm lett volna, a férfiakat sem vetettem meg. Majd miután az is lecsitult, normális,átlagos szexuális életem lett, sőt, visszafogottabb, mint a társaságunkban a legtöbb nőé. Egyáltalán nem indokolt tehát, hogy most ez a férfijelölt féltékenységi jelenetet rendez itt nekem!

- Még valamit helyre kell rakni, Pete! Tudom hogy soha nem voltál jól matekból, mert az őrületbe kergettél, hogy nem akartad megérteni még az egy ismeretlenes egyenleteket sem, de most csak sima kivonással van dolgunk, nincs ismeretlen az egyenletben. Te 20 éves vagy… jó,jó, bocsánat, hamarosan 21 leszel, én pedig negyven, nem egész két évvel vagyok csak fiatalabb, mint anyád. Tehát, summa summárum, bő 19 évvel vagyok idősebb, mint te, mondhatjuk hogy kétszer annyi idős vagyok. Vegyük hozzá, hogy a születésed után, amikor anyád alig tudott lábra állni, kihagytam egy szemesztert és téged dajkáltalak. Mindezek ismeretében tényleg úgy gondolod, hogy le kellene feküdnöm veled?

Art (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Nah Mary, helyben vagyunk! Autó vezetés, jó Vagy benne mondod. Ne haragudj, ha nem szeretnélek, becsülnélek és nem lennék jólnevelt, azt mondanám röhej. Neked Mary sokkal fontosabb, számodra is értékesebb, életedet sorsodat meghatározó dolgokkal kellene foglalkoznod. Autóvezetés, jaj...Lehet, fiatalabb vagyok Nálad, de, kezdj végre valamit életeddel, hagyd a felületes dolgokat!

-Most magam ellen beszéltem, tudom, a mi aktusunk, éppen olyan parciális számodra, mint az autóvezetés.

-De, velem egy futó kapcsolat, egy igazi testi, meg lelki élmény...ne tagadd meg magadtól! Különben is, a szerelem, a család, a szex három különböző dolog, szerintem. Ha ez a hármas együtt van, boldogító és ritka. Neked eddig nem sikerült, ezért,ha átmenetileg is ne foszd meg magad azoktól az élményektől, ami a harisnyád felhúzása, lehúzása (isteni combod végigcsókolása és tovább..) után következik.


-Különben meg nem gondolkodom semmin, azon meg pláne nem, hogy Neked le kell-e feküdnöd velem! Én szeretném, számomra ez számít.


-Egyszer az életben engedd el magad, tedd félre előítéleteidet, légy Nő! Nem a kor a kor határozza meg bennünk munkálkodó természsetet.


-Lépj át Magadon, fordíts hátat (legalább átmenetileg) fóbiáidnak! Majd rendezed magadban eddigi életed vargabetűit, hidd el, nem fertőzi meg lelkedet egy felszabadult érzelmi, testi-akár még néha kurvás- repülés, fülledt erotikus „szenvedés”, „kínzás”, hiszen őrjítően formás, versenyló-combjaidtól nem tudok szabadulni, és még melltartó sincs rajtad...!


-Anyámmal, meg légy szíves ne gyere! Nem fűzfasípot fújó költőként kérek plátói szerelmet tőled!

Érzéki, gyöngéd testiséget, ami tudom, hogy te is kívánod, csak mindenféle „anyádmitszólna” stb. sablonokkal forrázod magad.


Ez a Mr Sands meg várhat, ismerem qualitásaidat, csipőből lekezeled egy másik, későbbi időpontban.


Mary, vágyom Rád...

Monique (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Pete éppen felhúzta a harisnyámat, amikor hallottuk hogy csapódik a kapu. Akkorát ugrott el tőlem… Azt hittem, leesem a székről, amikor Claudia váratlanul beállított két férfivel, az egyik Mr. Sands. Pont úgy nézett ki, ahogy a magazinok képein. Azaz csak majdnem, mert érdekes módon a ravasz róka benyomás valami teljesen meglepővel keveredett: őszinte, egyenes ember benyomását keltette. Ami már önmagában is meglepő egy olyan embernél, aki igazi selfmademan-ként nulláról egy hatalmas vagyont hozott össze, és azt nem az IT területen.

- Szóval maga az a híres barátnő, aki miatt Claudia vitába mert szállni velem – mondta, és fittyet hányva az illemnek, a dúsgazdagok nonchalance-ával nyújtotta már messziről a kezét. – Egy óra múlva már máshol kellene lennem egy rövid, de fontos megbeszélésen, és onnan már akkor is elkésnék, ha azonnal elindulnék, tehát ne kerülgessük a forró kását! Tudom, hogy mit akar, csak még azt nem, milyen érvei vannak annak alátámasztására. Szóval ugorjon neki, ócsárolja nyugodtan az eddigi societást, és mondja meg, hová akar meghívni vacsorára, hogy jobban elmélyülhessünk a témában! Ha már ilyen rafinált ruhát húzott a tiszteletemre!

„Tényleg egy lehetetlen alak, igaza volt mindenkinek, aki előre óvott tőle. De velem így akkor sem beszélhet!” gondolta, és jó adag haraggal a hangjában vágott vissza:

- Téved, Mr. Sands, nem fogom ócsárolni az Arwik, Benson és Hodgest. Kiváló iroda és értik a dolgukat. Az, hogy egy prognózisukban tévedtek, bárkivel előfordulhatott volna. A hibát ott követték el, hogy elkezdtek kapkodni, és másik csapatra bízták, hogy hozza rendbe a dolgot, olyanra, amelyik a holdingját nem ismerte elég jól. Ez nálunk nem fordult volna elő.

Úgy hallottam, hogy szereti a hasát Mr. Sands, de nem becsüli sokra a siki-miki éttermeket. Szívesen meghívom egy brooklyni étterembe, ahol kockás terítők vannak az asztalon, a tulaj felesége főz, nincs sok fogás az étlapon, de garantáltan megnyalja utána mind a tíz ujját. És, Mr. Sands, csak ebédre – tette még hozzá olyan hangsúllyal, ami elárulta mit gondol a rafinált ruhás nők vacsorameghívásairól.

A férfi nagyot nevetett majd odafordult ahhoz a jelentéktelennek tűnő alakhoz, aki egy lépéssel mögötte ácsorgott:

- Artie, hívja fel a titkárnőmet és mondja meg neki, hogy kérjen új időpontot a ma délutáni helyett. Egy nagyon figyelemre méltó hölggyel van megbeszélni valóm, aki pont úgy reagált, ahogy vártam – majd visszafordulva a meglepetéséből éppen felocsúdó Maryhez, azt kérdezte: - Ugye nem tudja, hogy ismertem az édesapját?

Még mindig nem tért teljesen magához a meglepetéstől, ezért csak megrázta a fejét.

- Sok évvel ezelőtt időpontot kértem tőle. Még csak akkoriban kezdtem ismertebbé válni, de szerettem volna, ha egy jó iroda látja el a képviseletemet. Az édesapja nem az irodájába hívott, egy kellemes vendéglőben találkoztunk az irodájától nem messze. Persze tudta, miért szerettem volna beszélni vele, de nem hagyta hogy belekezdjek. Talán a visszautasítást akarta megspórolni nekem. Azt mondta, hogy nem járnék jól az irodájukkal, mert még nem lennék elég fontos nekik. Hétpecsétes titokként kezelve ajánlott egy feltörekvő, ambiciózus irodát, ami aztán majdnem 20 éven keresztül vitte az ügyeimet. Akkor szerettem volna ismét beszélni az édesapjával és az irodájukra bízni az időközben jócskán megnövekedett holdingomat, de már nem sikerült. Édesapja néhány nappal előtte halt meg.

Azóta figyeltem magát. Láttam, hogy kemény munkával, nő létére feljutott a legjobbak közé. Ez a mai önérzetes riposztja a vacsorameghívásra pedig arról is meggyőzött, hogy nem csak tudásban, hanem jellemben is olyan, mint az édesapja. Tudom, hogy a societasban ettől a megbízástól tették függővé, megkapja-e az édesapja székét. Mondja meg nekik holnap, hogy beszéljenek meg egy időpontot a titkárnőmmel, amikor átküldik a szerződést. Aláírom, de egy feltétellel! Amíg maga viszi az ügyeimet, az irodánál hagyom. Abban a pillanatban, amint másra bíznák, felmondom a szerződést. Ez így legyen is benne a szerződésben! – A zsebébe nyúlt és kivett belőle egy megsárgult borítékot:

- Nézze meg, mi van benne. Annak köszönheti a szerződését.

Mary kíváncsian nyitotta ki a borítékot. Egy rojtos szélű, gyűrött, ősrégi éttermi számla volt benne, 86 dollár 95 centről. Kérdőn nézett a férfire, aki némi nosztalgiával a hangjában azt mondta:

- Egy éttermi számla, arról az ebédről, amit édesapjával ettünk azon a bizonyos napon. Életemben addig az volt az első és azóta is az egyetlen eset, hogy egy ügyvéd nem velem fizettette ki végső soron ez ebédjét, sőt, még az enyémet is ő fizette. Amikor elbúcsúztunk az étterem előtt, visszamentem, és már a szemétből szedettem ki velük a számlát. Azóta őrzöm. Most pedig magának adom, kereteztesse be és tegye ki az irodája falára, hogy soha el ne felejtse, milyen ember volt az édesapja.

Most pedig hagyjuk az üzletet! Lehet ebben a fenemód előkelő házban egy jó hideg ale-t kapni?

Art (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Feladom. Mary számomra, szememben menthetetlen. Röviden, tömören, ennyi.

Egyszerűen nem értem. Mindig szerettem, ő is szeret, gondja volt rám. Hálával tartozom neki.


Iroda, munka, karrier...Egy ügy, egy projekt, ettől jön talán izgalomba, lehet, ettől sem.

Tánc, balett előadást látott egyáltalán. Ha látott is, megmozgatta egy kicsit is testileg, lelkileg? Nem tudom. Átélte a katarzist?


Jó, ok., visszahúzom harisnyáját, egy búcsú élvezet for me. Ehhez sincs személyes köze.


-Mary, befejeztem, elutasítod azt, amit ajándékként is megélhetnél, tudomásul vettem.


Lehet autóvezetésben, projektekben „feloldódni, önmegvalósulni”.

Jó étvágyat kívánok az üzleti ebédekhez, vacsorákhoz!

Monique (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

“Pete, te nagy gyerek! Rá van írva minden az arcodra! Az a szerencséd, hogy most senki nem figyel rád, csak én leslek a szemem sarkából. Meg vagy sértődve, hogy nem omlottam azonnal a lábad elé. Hogy is lehetett fontosabb a jövőm, a karrierem, az egész életem annál, minthogy kapkodva, mint két tolvaj, anyád szalonjában a játékszered legyek! Nem érted, ugye? Nevetnék, vagy legalább is mosolyognék, ha egyedül lennénk, és közben nem arra kellene figyelnem, mit mond Mr. Sands. Mert, veled ellentétben, már kinőttem abból a korból, amikor elkényeztetett gyerekek - amilyen te is vagy, és amilyen, bevallom, én is voltam - azt hiszik, hogy az élet így megy örökösen tovább. Lázadsz, mint a te korodban sokan. Tedd, ez a fiatalság privilégiuma, nem hiába a mondás, hogy “juventus ventus”! Ez a hatvanas évek hippi mozgalmának maradványa. Akkor a divatba jött kitűzőkön a “Make love, not war” felszólítással tiltakoztak a vietnami háború ellen, és szó szerint vették, Az volt a szexuális forradalom. Ma nem kell a háború ellen tiltakozni, megváltozott a jelmondat is: “Make love, not anything else” és ennek jegyében élitek a jövővel nem törődve azt az életet, lesajnálva a mi, az apáitok korosztályát, miközben azt apáitok pénzéből finanszírozzátok. Mindent alárendeltek a szexnek, az után futtok, ahelyett, hogy önmagatokat keresnétek

Látom az arcodon a méla undort, amikor Mr, Sands-ra figyelek. Olvasok a gondolataidban, Pete. Ne feledd, hogy majdnem olyan jól ismerlek, mint anyád, sőt, egyes dologokban még jobban. Amivel nem mertél hozzá menni, azt nekem sírtad el. Mindent tudok a szexuális életedrül... lehet, hogy már akkor, talán még öntudatlanul, erre a napra készülték?

Most azt gondolod, hogy karrierista szingli vagyok, mint oly sok newyorki csaj. Lemondasz rólam, merthogy engem is magával ragadott a pénzcsinálás óriáskereke. Tévedsz, Pete! Mi már tudjuk, amire te csak később fogsz rájönni, hogy a pénz nem cél, csak eszköz.

Pete, tudom mit akarsz. Tulajdonképpen várható volt, egészséges fiatalember vagy, én meg egész jól nézek ki. Anyádon kívül engem ismersz a legjobban, biztonságot adok neked. A benned tomboló hormonok meg minden mutatós nőt zsákmánnyá degradálnak. Pete, lehet hogy megkapod. Lehet, de nem most, és főleg nem így!

Az “erőszakold meg a számat, miután szádban érezted nem csekély férfiasságomat” egy pornóban is visszatasztóan hangzik.

Ha eljutunk oda, akkor az nem egy gyors numera lesz, amire te is, én is szégyenkezve gondolnánk vissza tíz-húsz-harminc év után, hanem egy szerelem nélküli szerelmes éjszaka, aminek során megtanítalak arra, hogy milyen nagy különbség van egy nő, és a buta libák között, akik talán kapva kaptak volna az ajánlatodon, és megerőszakolták volna a szádat.

Ha a szeretetem után megkapod a testemet is, akkor az úgy lesz, ahogy én akarom, és neked Pete drága, amikor már férfi leszel, nem kell majd szégyenkezned miatta.”

Art (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Egyszerűen nem tudom, miért van az, hogy a nők mindig fehérlovú hercegben gondolkodnak. Romantikus séták, kirándulások, utazások, gyertyafényes vacsorák a hosszadalmas udvarlás. Ha valaki nem így közelít kikérik maguknak, hogy ne nézzék prostinak. Lefogadom valami ilyesfajta gondolatok járnak szép kis fejecskéjében. Ennyire azért ismerem.

Emlékszem, milyen stratégiai tanácsokat adott, mikor egy lánnyal kapcsolatos panaszaimmal hozzá fordultam. Dehiszen most velem műveli a nők húzd meg, erszd meg taktikáját.

( Na jó, akkor már félig férfiként is kezel, ez azért valami!)


Imádja az ujjamra csavarlak sportot űzni! Mesteri érzelmi szakácsnő. Tegyünk bele egy kis romantikát, egy csipetnyi szerelem nélkül nem megy, még egy kis mit képzelsz nem vagyok én olyan, bár öltözékemmel, illatommal, hajammal, minden külsőséggel ösztöneidet direkt provokálom(ez aztán a fűszer), és amikor már a tökfej férfi minden ítélőképességét elvesztette, zsupsz bele a fazékba, hagy főjön puhára. Utána megkóstolja: ááá, még sem ízlik még sem kell, a barom hím meg már elveszett. Mert ezek után még is „odaadom a testem” következik, már istennőnek látja.


Nem kellesz Mary! Nekem nem.

Majd, ha meghívsz magadhoz egy átlátszó „meg kéne javítanod a csillárt, vagy valami nem úgy működik a gépemen” ürüggyel, ki tudja lehet, hogy elmegyek.

Csak, hogy azért tenni kell, engem meg kell hódítani . Épp elég ostoba férfi van akinek, ha elmondja: „szeretek felnézni rád”, „tudod megfogott az egyenességed”, „nem csak okos vagy, ….

, „ szeretem a hangod......stb., stb.... tényleg el fogja hinni, így aztán Mary lelkem úgy használja ki, ahogy akarja.


Én megelégszem kevesebbel is, úgy ahogy van a testével. Mary egyet nem tud: egy nő testét női belső mivolta kelti életre, teszi kívánatossá.

Tárgyalja meg magával, úgy is imádja a tárgyalásokat. Aztán szólhat, ha meg van a döntés.

Monique (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)

Pete, Pete, te kevered a szezont a fazonnal, vagy azt gondolod, hogy mindenki megreked húsz éves korának értelmi szintjén. Először is, lényeges különbség van egy nő és egy férfi gondolkodásmódja között, Nincs különbség a cél között, de abban hatalmas, hogyan érjük el azt. Elhiszem, hogy sokkal kényelmesebb minden mázt és csomagolást lebontva a lényegre térni, de hidd el, hogy ez a lényegre térés nem elsősorban a nő vagy férfi törésvonalon jelentkezik, hanem sokkal inkább a családi, az egyéni háttér mentén. Én arról a kategóriáról beszélek, amihez mi is tartozunk, más nem érdekel. Tudod, „mit nekem Hekuba!” Annál meglepettebb vagyok, hogy te viszont eltávolodni látszol ebből a körből. Olyan ez, mintha a megszokott, damaszttal szépen megterített asztalt önszántadból, dalolva cserélnéd le egy feltépett papírzacskóra.

Elhiszem, hogy sült kolbászt lehet bicskával állva enni egy kert műanyag asztalon, de ne haragudj, ha én ebben nem követlek, és megmaradok a kés-villa, terített asztal, és egy zaftos steak mellett. Nem csak azért, mert a bicskás talponálló nem az én világom, hanem azért is, mert sokkal kényelmesebb a terített asztal. Most nehogy azzal gyere, hogy az erotikához hozzá tartoznak időnként a vad szeretkezések, mert még parasztreggelit is jobban élvezi az ember, ha egy jó étterem udvarias pincére szolgálja fel, mint ha a sarki kocsmában, bádogcsajkában lökik eléd. Az étel ugyanaz, a körítés más csal, de mégis, micsoda különbség!

A romantikus séták, a gyertyafényes vacsorák szebbé teszik – nem csak a szexuális életet, hanem a mindennapokat is. Lehet, hogy ez generációs probléma Pete,de akkor ez pont azt igazolja, hogy nekem van igazam, és maradjon meg mindegyikünk a maga világában. Én az operában, te a metall koncerteken.

Ne félj, nem fogok ürügyet keresni, a csillárjavításra ott a villanyszerelő, és az irodában hozzáértő rendszergazdánk van, akinek az a feladata, hogy minden gép mindig rendben legyen. És Pete, aranyos fiú vagy, jóképű is, de azt azért ne várd, hogy a nők versenyben akarnak majd meghódítani téged. Főleg az olyan „régimódiak”, mint én nem. Azért, mert tudunk autót vezetni, sokszor a munkánk során lekörözünk egyes férfiakat, még nem hisszük azt, hogy a mi dolgunk lenne udvarolni.

Last, but not least, a „szeretek felnézni rád” csak azoknál a cicababáknál játszik, akik még egy buta férfire is felnéznek, mert hozzájuk képest még ő is okos. Az okos nő számára természetes, hogy okos férfit választ, mert annál rosszabb nincsen, mint némán kuksolni a szeretkezések szünetében a másik mellett, mert nem tudsz miről beszélgetni vele.

Azt hiszem, elmondhatod, hogy rosszkor születtünk. Vagy neked kellett volna legalább tíz-tizenöt évvel korábban, hogy már úgy gondolkozz, vagy nekem azzal a tíz-tizenöt évvel később, hogy még ne úgy gondolkozzam ezekről. Csakhogy ez a te, a mi? saját, külön bejárató problémánk.Vagyis, más szóval, az élet nagyon igazságtalan. De Pete, ezt eddig is tudtuk, nem igaz?

Tartalomjegyzék