Mykee (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)
Bali.
Hányszor vágytam már erre a helyre. Csupa napfény, szépség, akármerre nézek. Most pedig itt vagyok. Mélyet szippantok a levegőből, és szemem körbejáratom a természeten. Beszívom a tenger illatát, érzem a szél lágy érintését. Azt hiszem teljesült a vágyam.
Ez kell nekem most, hiszen pár hete nyúztak a barátaim azért, hogy utazzak el, mert nem bírom ki a legutóbbi szakításomat. Ha már egyedül vagyok és tényleg megtehetem, akkor használjam ki a függetlenségem - mondták.
Itt vagyok. Szállodába is mehettem volna, de szeretem a természetet közelebbről is megismerni, ezért úgy döntöttem: inkább helyben körülnézek, biztosan akad egy kisebb panzió a faluban.
Be is kopogtatok az egyik helyre. Ékes angoltudásom előveszem, amikor érdeklődni próbálok szállás után. Sajnos az első helyen nem járok sikerrel. Megyek tovább, hátha valahol lelek valami nyugvóhelyet majd. Közben gyönyörködöm milyen nyugalom és békesség van mindenhol.
Már a negyedik helyet próbálom, amikor rám mosolyog a szerencse: van egy üres szállás. Mikor belépek a helységbe, már akkor feltűnt egy ellibbenő szépség, de olyan gyorsan történt minden, hogy átgondolni sem tudtam a dolgot. Ráadásul a fogadós olyan csúnyán nézett rám, hogy azt hittem menten kitesz. Vagy csak a helyiek néznek így?
A szoba nem egy szálloda, de alvásra pont megfelel és kifejezetten takaros. Meg is lepődöm ezen. Gyorsan lemosdom és átöltözöm: vár a kaland, a felfedezés! Mikor lejövök a szobámból, ismét feltűnik a szépség. Még a tekintetét is elkapom pár pillanatra. Gyorsan körbenézek: a tulaj sehol. De a lány is eltűnt. Hm... Ennek utána kell járjak, egy újabb titok, amit fel kell fedezzek.