Élet (Nyers, nem korrektúrázott szöveg!)
Te pontosan tudod, merre kell mennünk. És végre a lakáj sem fog többet zavarni minket, nyugodtan körülnézhetünk.
Benyitsz a folyosón lévő második szobába. Az ablakból beszűrődő fényben látszik, hogy ez lehet a dolgozószoba. A falakon könyvek, vitrinek, és középen, a szoba csúcsaként, egy hatalmas mahagóni asztal terpeszkedik. Te odalépsz az egyik vitrinhez, és csendesen körülnézel, mit lehetne elvinni.
Én odamegyek az asztalhoz, felfekszem rá... de nem szólok neked, várom, hogy észrevegyél...
Te észreveszel, felém fordulsz. Pontosan tudod, hogy mit akarok, de te játszani akarsz velem.
Odajössz hozzám, megkerülöd az asztalt. Két kezeddel megtámaszkodsz a két vállam mellett, nem érsz hozzám. Fölém hajolsz, és a nyelvedet kinyújtod és végighúzod a számon, amitől az magától szétnyílik, odaadóan várja, hogy befogadhassa a nyelved.
De te még vársz egy kicsit, nem csókolsz meg. Bennem feltör a vágy, és a tarkódra rakom a kezem, érezni akarlak... kell a csókod, de te elhúzod magad.
Hirtelen nem értem, mi ez a visszautasítás. Felkelek az asztalról, és lassan odamegyek hozzád. Te nem nézel rám, kinézel az ablakon. Végigsimítok rajtad, de nem reagálsz.
Letérdelek eléd, és mindkét kezemmel végigsimítok a lábaidon, eljátszadozva a térdednél. Nem reagálsz, meg sem rándulsz.
-Nem ezért jöttünk ide... - mondod halkan, mégis, szavaid úgy dörrennek, mintha leszakadt volna az ég.
Megbabonáz a hangod... teljesen beindulok tőled. A számba kell vennem a farkad. Lehúzom újra a zippzárad, de megfogod a kezem. Nem állok ellen, de a másik kezemmel akkor is kiszabadítom a farkad, és elkezdem körbe nyalni.
Lehet, hogy dühös vagy rám, lehet, hogy nem akarod, de a nyelvem kényeztetésének akkor sem tudsz ellenállni, és rövid úton teljesen megkeményedik a farkad a számban...